Külső területek - Kikötői erdőség
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Szántóföldek (új) Dokkok és kikötő (új) | Kikötői erdőség | Tharg birtokok (új) Krenkataur barlangrendszer (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 49 (961. - 980. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Bölény Grindwullf [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/2638_orias_ferfi.jpg)
![>Vaszív Utorkh [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](https://www.lanawin.hu/forum_ic/kepek/noavatar.jpg)
![>Leandana Thargodar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10216_ember_no.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3655-3674
980. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-10-01 01:23:44
Üzenet elküldve: 2017-10-01 01:23:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
//A Vaserdő mélyén éjszaka//
*Nolie is hátra-hátra tekintget menetelés közben. Nem bízik az óriásban, de az orkokban még kevésbé. Még az is megfordul a fejében, hogy csak azért vezeti el a tábortűztől, hogy egy nyugodt, sötét helyen végezhessen vele, amit nem fog senki megtalálni. ~Nyugodj már meg! Nem fog senki megölni, hamarabb visz el a szíved, ha mindig aggódsz!~ Korholja magát. Hogy is ne aggódna, ha egyszer nincs szerencséje az idegenekkel. Egy aprócska tündér könnyű célpont mind a tolvajok, mind az elvetemült szadisták számára. Mindkettőhöz volt már szerencséje, épp csak a gyilkos óriás hiányzik a repertoárból.*
-Nem... nem tudom. *Eddig olyanokat kérdezett, amikre könnyen tudott válaszolni, de most kissé elbizonytalanodott.* Sajnos nem értek annyira az italokhoz, én csak megszerzem őket. *Motyogja, és reméli, hogy nem ezzel írja alá a halálos ítéletét.* Inkább nem próbálkoznék a kevergetéssel, nem értek hozzá, és a végén még a már meglévő hatást is eltüntetném.
*Kellemetlen lenne, ha az ígért italokból végül semmi sem maradna egy rossz mozdulat miatt. Az ilyeneket inkább a hozzáértőkre bízza, mint amilyen Nori is.*
-Mérgem nincs. *Jelenti ki nemes egyszerűséggel.* De tudok szerezni. Akár mérgező hatású italokat is, de megfelelő növényeket vagy azok eszenciáját is, amiket kifejezetten pengére kenésre használnak. Pengevirág, vadhorgász, ilyenek. Bármit tudok hozni, ha szeretnéd.
*Ez már kicsit úgy hangzott, mintha hosszú távra tervezne, pedig erről szó sincs. Egyelőre élve ki akar keveredni az erdőből, majd utána eldönti, hajlandó lesz-e egy kis fizetség reményében bármit is elintézni.*
*Nolie is hátra-hátra tekintget menetelés közben. Nem bízik az óriásban, de az orkokban még kevésbé. Még az is megfordul a fejében, hogy csak azért vezeti el a tábortűztől, hogy egy nyugodt, sötét helyen végezhessen vele, amit nem fog senki megtalálni. ~Nyugodj már meg! Nem fog senki megölni, hamarabb visz el a szíved, ha mindig aggódsz!~ Korholja magát. Hogy is ne aggódna, ha egyszer nincs szerencséje az idegenekkel. Egy aprócska tündér könnyű célpont mind a tolvajok, mind az elvetemült szadisták számára. Mindkettőhöz volt már szerencséje, épp csak a gyilkos óriás hiányzik a repertoárból.*
-Nem... nem tudom. *Eddig olyanokat kérdezett, amikre könnyen tudott válaszolni, de most kissé elbizonytalanodott.* Sajnos nem értek annyira az italokhoz, én csak megszerzem őket. *Motyogja, és reméli, hogy nem ezzel írja alá a halálos ítéletét.* Inkább nem próbálkoznék a kevergetéssel, nem értek hozzá, és a végén még a már meglévő hatást is eltüntetném.
*Kellemetlen lenne, ha az ígért italokból végül semmi sem maradna egy rossz mozdulat miatt. Az ilyeneket inkább a hozzáértőkre bízza, mint amilyen Nori is.*
-Mérgem nincs. *Jelenti ki nemes egyszerűséggel.* De tudok szerezni. Akár mérgező hatású italokat is, de megfelelő növényeket vagy azok eszenciáját is, amiket kifejezetten pengére kenésre használnak. Pengevirág, vadhorgász, ilyenek. Bármit tudok hozni, ha szeretnéd.
*Ez már kicsit úgy hangzott, mintha hosszú távra tervezne, pedig erről szó sincs. Egyelőre élve ki akar keveredni az erdőből, majd utána eldönti, hajlandó lesz-e egy kis fizetség reményében bármit is elintézni.*
979. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-10-01 00:08:45
Üzenet elküldve: 2017-10-01 00:08:45
ÚJ
![>Bölény Grindwullf [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/2638_orias_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
//A Vaserdő mélyén éjszaka//
*Megvakarja szakállát miközben az apróságot hallgatja, s időnként hátra pillant a fáklya fényét kihasználva. De nem lát semmit ami aggodalomra adna okot.*
-A ződek kellene', ha össze kutyolod össze adódi' a hatásu is?*Teszi fel az egy értelmű kérdést. Mert hogy neki a lehető legerősebb kombinációra van szüksége.*
-Aztá', mond csak kufár.*Tetszik neki ez a név, mostantól így hívja majd újdonsült törpe beszállítóját.*
-Mérged is va'?*Ha már ellen mérge van. Megint csak logikus a kérdés.*
-Olyan kén' amit a lándzsa hegyére lehet kenni*Villant farkas vigyort, fejével a két részre szedett fegyver felé biccentve, mely a ló hátára szíjazva követi őket.*
*Megvakarja szakállát miközben az apróságot hallgatja, s időnként hátra pillant a fáklya fényét kihasználva. De nem lát semmit ami aggodalomra adna okot.*
-A ződek kellene', ha össze kutyolod össze adódi' a hatásu is?*Teszi fel az egy értelmű kérdést. Mert hogy neki a lehető legerősebb kombinációra van szüksége.*
-Aztá', mond csak kufár.*Tetszik neki ez a név, mostantól így hívja majd újdonsült törpe beszállítóját.*
-Mérged is va'?*Ha már ellen mérge van. Megint csak logikus a kérdés.*
-Olyan kén' amit a lándzsa hegyére lehet kenni*Villant farkas vigyort, fejével a két részre szedett fegyver felé biccentve, mely a ló hátára szíjazva követi őket.*
978. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-09-30 22:52:16
Üzenet elküldve: 2017-09-30 22:52:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
//A Vaserdő mélyén éjszaka//
*A varázslat sikerül, és egész megváltozik a hangulat. Kellemes békesség járja át a tábortűz környékét, az orkok bizalmatlan pillantása is lágyul. Nagyot sóhajt. Úgy tűnik, egyelőre megúszta. Kap pár percet, hogy megbeszélje az óriással a bájitalvásárlást, és ha az alatt egyik zöldbőrű sem ábrándult ki a varázslatból, akkor szépen csendesen vissza is vonulna, mielőtt valami nagyon rossz történne.
Visszafordul az óriáshoz, hogy ismertesse az italok hatásait, ám az addigra feltápászkodott, és elindult a piciny lova felé. Nolie megszeppenve fordul utána. Csak nem akarja hármasban hagyni ezekkel a vadállatokkal?!*
-Én? *Pillant fel kissé meglepetten, mikor Bölény rámordul.* Megyek!
*Pattan fel. Nem teljesen... sőt, egyáltalán nem tudja, hova is mennek, de eddig az óriás volt az egyetlen, aki nem küldött felé gyilkos pillantásokat, úgyhogy inkább vele marad, mint a másik kettővel. Vállára kapja a táskáját, és sietős léptekkel a nyomába ered.*
-Kétféle gyógyító italom van. *Kezdi a magyarázatot kissé lihegve, mert nehezen tart lépést apró lábain.* Az egyik egy világoszöld ital, ami a nem túl súlyos, vérző, fájó sebeket gyógyítja be. Olyanokat, mint egy mélyebb vágás, zúzódás, gyulladás. A másik sötétzöld, ez már a maradandónak ígérkező sebeket is rendbe teszi, összeforrasztja az egyszerű törést vagy repedést, és az állóképességet is javítja.
*Az előbbi hatásában biztos, az utóbbit inkább csak sejti, mivel olvasott róla és másokon már tapasztalta is a hatását, de ő maga sosem használta.*
-A nyíl ütötte sebekre szerintem már a világoszöld is elég. *Nem szakértő, de vannak elképzelései, milyen lehet a hegy okozta seb.* Persze csak akkor, ha nem mérgezettek. Azokra is van ám italom, ami semlegesíti a természetben előforduló mérgeket.
*Jó kis reklámot csinált magának. Nem hitte volna, hogy éppen ebből a társaságból lesz valaki ilyen érdeklődő, de szerencséje van. Az egyetlen, amit utál ebben az egészben, hogy neki kell ismertetni az italok hatását. Utál hosszan magyarázni, vagy úgy egyáltalán beszélni.*
*A varázslat sikerül, és egész megváltozik a hangulat. Kellemes békesség járja át a tábortűz környékét, az orkok bizalmatlan pillantása is lágyul. Nagyot sóhajt. Úgy tűnik, egyelőre megúszta. Kap pár percet, hogy megbeszélje az óriással a bájitalvásárlást, és ha az alatt egyik zöldbőrű sem ábrándult ki a varázslatból, akkor szépen csendesen vissza is vonulna, mielőtt valami nagyon rossz történne.
Visszafordul az óriáshoz, hogy ismertesse az italok hatásait, ám az addigra feltápászkodott, és elindult a piciny lova felé. Nolie megszeppenve fordul utána. Csak nem akarja hármasban hagyni ezekkel a vadállatokkal?!*
-Én? *Pillant fel kissé meglepetten, mikor Bölény rámordul.* Megyek!
*Pattan fel. Nem teljesen... sőt, egyáltalán nem tudja, hova is mennek, de eddig az óriás volt az egyetlen, aki nem küldött felé gyilkos pillantásokat, úgyhogy inkább vele marad, mint a másik kettővel. Vállára kapja a táskáját, és sietős léptekkel a nyomába ered.*
-Kétféle gyógyító italom van. *Kezdi a magyarázatot kissé lihegve, mert nehezen tart lépést apró lábain.* Az egyik egy világoszöld ital, ami a nem túl súlyos, vérző, fájó sebeket gyógyítja be. Olyanokat, mint egy mélyebb vágás, zúzódás, gyulladás. A másik sötétzöld, ez már a maradandónak ígérkező sebeket is rendbe teszi, összeforrasztja az egyszerű törést vagy repedést, és az állóképességet is javítja.
*Az előbbi hatásában biztos, az utóbbit inkább csak sejti, mivel olvasott róla és másokon már tapasztalta is a hatását, de ő maga sosem használta.*
-A nyíl ütötte sebekre szerintem már a világoszöld is elég. *Nem szakértő, de vannak elképzelései, milyen lehet a hegy okozta seb.* Persze csak akkor, ha nem mérgezettek. Azokra is van ám italom, ami semlegesíti a természetben előforduló mérgeket.
*Jó kis reklámot csinált magának. Nem hitte volna, hogy éppen ebből a társaságból lesz valaki ilyen érdeklődő, de szerencséje van. Az egyetlen, amit utál ebben az egészben, hogy neki kell ismertetni az italok hatását. Utál hosszan magyarázni, vagy úgy egyáltalán beszélni.*
977. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-09-30 22:19:46
Üzenet elküldve: 2017-09-30 22:19:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Vaserdő mélyén éjszaka//
*AZ orkfajzat szótlansága nem figyelmetlenségének tudható be, ő kérdezett utoljára, de Nagyláb adósa maradt a válasszal. Úgy tűnik, fontosabb az üzlet, mint a faji kérdések és nem is hibáztatja érte. Vannak helyzetek, amelyek fordítanak a prioritásokon. A lényeges lesz lényegtelen, a lényegtelen pedig lényeges.
A kis albínó megválaszolja viszont a kérdést, nem tartja magát Eyreus hívőnek, sem tündérnek, s valamiért ez lesz az egyik dolog, amely lényegtelenné olvad a tűz felett táncoló furcsa fényekben. Az orkfajzat megbabonázva figyeli a jelenést és még csak az sem jut az eszébe, hogy mindez mennyire természetellenes. Rég tapasztalt nyugalmat és békét érez, már-már érthetetlen érzéseket.
Az ork nőstény mond még valamit, de a fények tompává és nemtörődömmé alázták a páncélos szürkebőrűt, csak akkor eszmél, amikor az óriás és a törpe-tündér elindulnak, hogy távolabb üssék nyélbe az üzletet. Ő amúgy sem akart venni semmit, az a kevés aranya, amely az erszényében rejlik, más, fontosabb dolgokra tartogatja.*
- Jó'van. *Morran oda, még legyint is egyet feléjük, felőle akár párzás is lehet a dolgukból.*
- Hagyd el, nővérem. Ha tündér, ha nem, nem a mi dolgunk. *Fordulnak savószín szemei a nőstény felé nyugtatólag. Majd, ha a másik ork nem töri meg a csendet, akkor sokáig szótlan marad.
A nyugalom nem sokáig marad meg benne, lassan visszalopóznak az erdő hangjai, béke helyére komorabb gondolatok férkőznek. A föld alatta keménnyé, kényelmetlenné válik, a vidáman pattogó tűz hangja vészjóslóvá, az erdő balzsamos levegője hűvössé.*
- Utálom az erdőt. *Bukik ki vaskos ajkai közül a gondolat, maga sem tudja, miért.*
- Milyen hely ez a Vérkert? *Morogja oda a nősténynek, hogy korábbi szavairól elterelje a figyelmet, miközben arrafelé tekint, amerre az óriás és a tündér - vagy törpe, kit érdekel? - távoztak.*
*AZ orkfajzat szótlansága nem figyelmetlenségének tudható be, ő kérdezett utoljára, de Nagyláb adósa maradt a válasszal. Úgy tűnik, fontosabb az üzlet, mint a faji kérdések és nem is hibáztatja érte. Vannak helyzetek, amelyek fordítanak a prioritásokon. A lényeges lesz lényegtelen, a lényegtelen pedig lényeges.
A kis albínó megválaszolja viszont a kérdést, nem tartja magát Eyreus hívőnek, sem tündérnek, s valamiért ez lesz az egyik dolog, amely lényegtelenné olvad a tűz felett táncoló furcsa fényekben. Az orkfajzat megbabonázva figyeli a jelenést és még csak az sem jut az eszébe, hogy mindez mennyire természetellenes. Rég tapasztalt nyugalmat és békét érez, már-már érthetetlen érzéseket.
Az ork nőstény mond még valamit, de a fények tompává és nemtörődömmé alázták a páncélos szürkebőrűt, csak akkor eszmél, amikor az óriás és a törpe-tündér elindulnak, hogy távolabb üssék nyélbe az üzletet. Ő amúgy sem akart venni semmit, az a kevés aranya, amely az erszényében rejlik, más, fontosabb dolgokra tartogatja.*
- Jó'van. *Morran oda, még legyint is egyet feléjük, felőle akár párzás is lehet a dolgukból.*
- Hagyd el, nővérem. Ha tündér, ha nem, nem a mi dolgunk. *Fordulnak savószín szemei a nőstény felé nyugtatólag. Majd, ha a másik ork nem töri meg a csendet, akkor sokáig szótlan marad.
A nyugalom nem sokáig marad meg benne, lassan visszalopóznak az erdő hangjai, béke helyére komorabb gondolatok férkőznek. A föld alatta keménnyé, kényelmetlenné válik, a vidáman pattogó tűz hangja vészjóslóvá, az erdő balzsamos levegője hűvössé.*
- Utálom az erdőt. *Bukik ki vaskos ajkai közül a gondolat, maga sem tudja, miért.*
- Milyen hely ez a Vérkert? *Morogja oda a nősténynek, hogy korábbi szavairól elterelje a figyelmet, miközben arrafelé tekint, amerre az óriás és a tündér - vagy törpe, kit érdekel? - távoztak.*
976. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-09-30 19:33:49
Üzenet elküldve: 2017-09-30 19:33:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
//A Vaserdő mélyén éjszaka//
*Mivel az ork hím nem reagál, így úgy dönt cselekszik, erszényéhez nyúl, s már venné is elő a a pénzt, amikor apró dolgok terítenek be mindent. S őt valami földön túli nyugalom járja át. Széles mosoly kúszik szét arcán. Majd talpra áll, s int a bájital kufárnak.*
-Gyere komé'.*Morran, s feltápászkodik, hogy a lóhoz menjen, melyet gyorsan meg is vizsgál, hogy menet kész e. Felkap egy tisztességesebb égő ágat a tűzből, fáklyaként.*
-Ti kette'.*Morran a két orknak.* Hajnalba gyerte' a Vérkertbe, addig lezsírozo' a helyeteköt. Már ha akko' még gyünni akat'ok.*Mondja majd int a kufárnak, hogy kövesse, s elindulnak az erdőben. A fáklya elég fényt ad, hogy lássanak, így ha minden jól megy nem buknak orra. Amúgy is kitaposott ösvényen járnak.*
-Ne aggódjá', itte' nincse e nálam rosszabb. Höhhö.*Ércesen felröhög.*
-A gyógyítósok érdekelnök, azokró beszéjjé, hogyan ke' hasznáni, meg mennyit hat.*Mondja miközben cammog a fák közt.*
-Nyílla' szoktak belém lőni átalába'.*Jegyzi még meg, hátha ez segít.*
*Mivel az ork hím nem reagál, így úgy dönt cselekszik, erszényéhez nyúl, s már venné is elő a a pénzt, amikor apró dolgok terítenek be mindent. S őt valami földön túli nyugalom járja át. Széles mosoly kúszik szét arcán. Majd talpra áll, s int a bájital kufárnak.*
-Gyere komé'.*Morran, s feltápászkodik, hogy a lóhoz menjen, melyet gyorsan meg is vizsgál, hogy menet kész e. Felkap egy tisztességesebb égő ágat a tűzből, fáklyaként.*
-Ti kette'.*Morran a két orknak.* Hajnalba gyerte' a Vérkertbe, addig lezsírozo' a helyeteköt. Már ha akko' még gyünni akat'ok.*Mondja majd int a kufárnak, hogy kövesse, s elindulnak az erdőben. A fáklya elég fényt ad, hogy lássanak, így ha minden jól megy nem buknak orra. Amúgy is kitaposott ösvényen járnak.*
-Ne aggódjá', itte' nincse e nálam rosszabb. Höhhö.*Ércesen felröhög.*
-A gyógyítósok érdekelnök, azokró beszéjjé, hogyan ke' hasznáni, meg mennyit hat.*Mondja miközben cammog a fák közt.*
-Nyílla' szoktak belém lőni átalába'.*Jegyzi még meg, hátha ez segít.*
975. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-09-30 12:02:21
Üzenet elküldve: 2017-09-30 12:02:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 725
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 725
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Halottszemle//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Igyekszik megérteni a nőt, hisz tudja ő is milyen szeretni, aggódni, milyen a veszteség fájdalma, a gyász. Még azt is ismeri milyen mindezekkel egyedül maradni. Azt pedig eltudja képzelni mennyire szörnyű lehet, most Alyonak, hiszen egy nagy klán tagja, még sem akadt senki, ki vigasztalta, elkísérte volna.
Ennek ellenére sem érdeklik a fickóról regélt nosztalgikus történetek, leginkább, mert a halott fószer számára még idegenebb, mint a nő, kit épp hozzá kísér.
Saját dicstelen végét önszántából nem siettetné, de lemaradni sem akar, így egy cirkalmas, kifejezetten hím-soviniszta elemekkel teletűzdelt halk káromkodás, és hangos sóhaj után zárkózik fel, és pillant az özvegyre.
Sír. Helyes. Na végre! Ez a dolga az asszonyszemélynek, sírdogálni. De mi a francért nem lehetett ezt otthon a tűzhely mellett?*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Igyekszik megérteni a nőt, hisz tudja ő is milyen szeretni, aggódni, milyen a veszteség fájdalma, a gyász. Még azt is ismeri milyen mindezekkel egyedül maradni. Azt pedig eltudja képzelni mennyire szörnyű lehet, most Alyonak, hiszen egy nagy klán tagja, még sem akadt senki, ki vigasztalta, elkísérte volna.
Ennek ellenére sem érdeklik a fickóról regélt nosztalgikus történetek, leginkább, mert a halott fószer számára még idegenebb, mint a nő, kit épp hozzá kísér.
Saját dicstelen végét önszántából nem siettetné, de lemaradni sem akar, így egy cirkalmas, kifejezetten hím-soviniszta elemekkel teletűzdelt halk káromkodás, és hangos sóhaj után zárkózik fel, és pillant az özvegyre.
Sír. Helyes. Na végre! Ez a dolga az asszonyszemélynek, sírdogálni. De mi a francért nem lehetett ezt otthon a tűzhely mellett?*
974. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-09-29 21:37:20
Üzenet elküldve: 2017-09-29 21:37:20
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 214
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 214
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- Nahát ezt most miért kaptam?
*Nem mintha nem örülne az ölelésnek, csak kicsit meglepi ez a hirtelen jött szeretgetés. Persze nyilván a kis árvaleány története sarkallta erre Taitost.*
- Tényleg jó volt így felnőni!
*Kezdi el bizonygatni, majd egy rövid kis csókot lop az ölelgetőtől, mielőtt még visszatérne a sütögetéshez. Aztán csendben hallgatja azt a néhány mondatot, amit ő is elmond a családjáról. Szívderítő egy páros lehetnek. Talán még könyvet is lehetne írni a két árvából lett szerelmesből. Talán a hatás fokozása érdekében a megírt verzióban már gyermekként találkoznának és örök szövetséget kötnének. Vagy egyenesen hajótöröttként kerülnének egy szigetre és ott nőnének fel kettesben. Csodálatos vidék lenne, kék lagúnával és sárga homokos tengerparttal. Vagy maradhatnak az eredeti verziónál, hisz ki tudja mi van megírva nekik. Még csak egy napja ismerik egymást.*
- Biztosan hiányoznak!
*Szólal meg együtt érzően, majd a tucatnyi anyjára gondol, akik bizonyára már mind elhunytak válogatott nemi betegségekben*
- Hát igazából már gyerekként tudtam mit akarok. Nekem nem kellett baba, nekem fakard kellett, hogy az utcagyerekekkel játszhassak. Tizenkettő voltam, amikor ott hagytam a bordélyt és fiúnak álcázva magam fegyvernöknek álltam.
*Vigyorog, pont úgy ahogy az eleven kölykök szoktak miután büszkén mesélik csínytevéseiket.*
- Nahát ezt most miért kaptam?
*Nem mintha nem örülne az ölelésnek, csak kicsit meglepi ez a hirtelen jött szeretgetés. Persze nyilván a kis árvaleány története sarkallta erre Taitost.*
- Tényleg jó volt így felnőni!
*Kezdi el bizonygatni, majd egy rövid kis csókot lop az ölelgetőtől, mielőtt még visszatérne a sütögetéshez. Aztán csendben hallgatja azt a néhány mondatot, amit ő is elmond a családjáról. Szívderítő egy páros lehetnek. Talán még könyvet is lehetne írni a két árvából lett szerelmesből. Talán a hatás fokozása érdekében a megírt verzióban már gyermekként találkoznának és örök szövetséget kötnének. Vagy egyenesen hajótöröttként kerülnének egy szigetre és ott nőnének fel kettesben. Csodálatos vidék lenne, kék lagúnával és sárga homokos tengerparttal. Vagy maradhatnak az eredeti verziónál, hisz ki tudja mi van megírva nekik. Még csak egy napja ismerik egymást.*
- Biztosan hiányoznak!
*Szólal meg együtt érzően, majd a tucatnyi anyjára gondol, akik bizonyára már mind elhunytak válogatott nemi betegségekben*
- Hát igazából már gyerekként tudtam mit akarok. Nekem nem kellett baba, nekem fakard kellett, hogy az utcagyerekekkel játszhassak. Tizenkettő voltam, amikor ott hagytam a bordélyt és fiúnak álcázva magam fegyvernöknek álltam.
*Vigyorog, pont úgy ahogy az eleven kölykök szoktak miután büszkén mesélik csínytevéseiket.*
973. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-09-29 21:26:28
Üzenet elküldve: 2017-09-29 21:26:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Halottszemle//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Jaz valószínűleg nem a legjobb társaság, arra meg aztán tökéletesen alkalmatlan, hogy megértse a sajgó szív rezdüléseit. Merthogy Alyo szíve nagyon is sajog, mert ugyebár csúnyán váltak el, haraggal. Legutoljára Alyo egy tőrrel fenyegette. De végül is Aoneer meg két nappal előtte fojtogatta, mert úgy remélte elhallgattatni. Szóval mondhatni, hogy egálban vannak, Alyo pedig kész mindent megbocsátani, csak épségben visszakapja.*
- Jó, akkor sarkantyúzd meg a lovadat.
*Alyo bizony így is tesz, és hacsak Jaz is nem tesz hasonló módon, akkor bizony lemarad. De akkor legalább nem látja a lány szeméből kibukó könnyeket. Ha meg mégis látja, akkor majd a menetszélre fogja fogni. Pedig csak egy újabb pánikhullám fogja el, mert mi van, ha tényleg az volt az utolsó beszélgetésük, hogy egymás torkát tépték?!*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Jaz valószínűleg nem a legjobb társaság, arra meg aztán tökéletesen alkalmatlan, hogy megértse a sajgó szív rezdüléseit. Merthogy Alyo szíve nagyon is sajog, mert ugyebár csúnyán váltak el, haraggal. Legutoljára Alyo egy tőrrel fenyegette. De végül is Aoneer meg két nappal előtte fojtogatta, mert úgy remélte elhallgattatni. Szóval mondhatni, hogy egálban vannak, Alyo pedig kész mindent megbocsátani, csak épségben visszakapja.*
- Jó, akkor sarkantyúzd meg a lovadat.
*Alyo bizony így is tesz, és hacsak Jaz is nem tesz hasonló módon, akkor bizony lemarad. De akkor legalább nem látja a lány szeméből kibukó könnyeket. Ha meg mégis látja, akkor majd a menetszélre fogja fogni. Pedig csak egy újabb pánikhullám fogja el, mert mi van, ha tényleg az volt az utolsó beszélgetésük, hogy egymás torkát tépték?!*
972. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-09-29 21:00:29
Üzenet elküldve: 2017-09-29 21:00:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 725
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 725
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Halottszemle//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Bla-bla, blablabla. Hallgat. Sóhajtozik nagyokat. Sorsával már megbékélt, szinte várja a megváltó kínhalált. Inkább, mint még egy perc a Legfantasztikusabb pasihoz írt ódából.*
-Beszélhetnénk másról?
*Szúrja közbe kicsit nyersen, cseppet sem megértően. Majd bánja is meg kapásból. Elvégre szegény leányt letörte a gyász, lehetne vele megértőbb is.*
-Vagy hallgathatnánk?
*Lehet ezek utolsó órái! Nem olyan nagy kérés talán, hogy csendesen adhasson számot sorsával. Na nem mintha sok merengeni való lenne azon. Gyorsan végez. Se meggyónni, se megbánni valója nem akad.*
~Ewicát azért megdughattam volna.~
*Vállat vonva ereszti szélnek minden vágyával reményével együtt ezt is. Igazán nem számít.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Bla-bla, blablabla. Hallgat. Sóhajtozik nagyokat. Sorsával már megbékélt, szinte várja a megváltó kínhalált. Inkább, mint még egy perc a Legfantasztikusabb pasihoz írt ódából.*
-Beszélhetnénk másról?
*Szúrja közbe kicsit nyersen, cseppet sem megértően. Majd bánja is meg kapásból. Elvégre szegény leányt letörte a gyász, lehetne vele megértőbb is.*
-Vagy hallgathatnánk?
*Lehet ezek utolsó órái! Nem olyan nagy kérés talán, hogy csendesen adhasson számot sorsával. Na nem mintha sok merengeni való lenne azon. Gyorsan végez. Se meggyónni, se megbánni valója nem akad.*
~Ewicát azért megdughattam volna.~
*Vállat vonva ereszti szélnek minden vágyával reményével együtt ezt is. Igazán nem számít.*
971. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-09-29 20:27:39
Üzenet elküldve: 2017-09-29 20:27:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Halottszemle//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Valószínűleg nem ejtett volna könnyeket, ha Jaz azt mondta volna, hogy inkább maradna. Mert most aggódhat amiatt is, hogy a fickó tök fegyvertelen, emellett nem is tűnik valami nagy harcosnak. Bár Alyo is csak távolról halálos, szóval kell adnia Jaznek is egy esélyt.*
- Nem mondtam, hogy tökéletes lenne. Nem az. Sőt néha kifejezetten nagy fasz. De ettől még szeretem.
*Azt már csak gondolatban teszi hozzá, hogy a fattya meg itt van a hasában. Mivel már mindketten nyeregben vannak, így akár indulhatnak is.*
- Nem, félreértesz. Őket nem érdekli a sorsa, és nem fogják kockáztatni a testi épségüket, ha esetleg úgy adódik. Ez fordítva is így van.
*Ugyanezt Jaztől sem várja el, amaz ragaszkodott a jövetelhez. Nem is fogja kárhoztatni, ha esetleg visszafordul, sőt lehet, hogy vissza kellene forduljon még azelőtt, hogy egyáltalán elindulnának. Mindenesetre ha Jaz nem tágít, akkor hamarosan elhagyhatják Amon Ruadhot, hogy aztán a kikötő felé vegyék az irányt.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Valószínűleg nem ejtett volna könnyeket, ha Jaz azt mondta volna, hogy inkább maradna. Mert most aggódhat amiatt is, hogy a fickó tök fegyvertelen, emellett nem is tűnik valami nagy harcosnak. Bár Alyo is csak távolról halálos, szóval kell adnia Jaznek is egy esélyt.*
- Nem mondtam, hogy tökéletes lenne. Nem az. Sőt néha kifejezetten nagy fasz. De ettől még szeretem.
*Azt már csak gondolatban teszi hozzá, hogy a fattya meg itt van a hasában. Mivel már mindketten nyeregben vannak, így akár indulhatnak is.*
- Nem, félreértesz. Őket nem érdekli a sorsa, és nem fogják kockáztatni a testi épségüket, ha esetleg úgy adódik. Ez fordítva is így van.
*Ugyanezt Jaztől sem várja el, amaz ragaszkodott a jövetelhez. Nem is fogja kárhoztatni, ha esetleg visszafordul, sőt lehet, hogy vissza kellene forduljon még azelőtt, hogy egyáltalán elindulnának. Mindenesetre ha Jaz nem tágít, akkor hamarosan elhagyhatják Amon Ruadhot, hogy aztán a kikötő felé vegyék az irányt.*
970. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-09-29 11:32:58
Üzenet elküldve: 2017-09-29 11:32:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Vadászat//
*Mosolyogva fogadja, Zaras csipkelődését, már ami a női igazakra vonatkozik. Örül, hogy ő is kissé kilábalni látszik a tétova hangulatból.*
- Hééé... * Hajít egy marék levelet a férfi felé játékosan, mikor az a hangulatgyilkolást is inkább Lyz kontójára írja, miközben a fekhelyhez telepednek.*
- Legalább valamiben jobb vagyok. *Vonja meg a vállát, egy ajakbiggyesztéssel kiegészítve.* Ha már lefutni nem tudtalak.
*Miközben tetoválását elemzi, a férfi élénk érdeklődésére, hogy éppen nem tépi le róla a mellényét, sejti már, hogy nem elégszik meg csak a szavakkal. Megforgatja szemeit.* ~Férfiak~
- Ajj, nemár! Most öltöztem vissza *Morog a férfi mozdulatait kommentálva, s kérdését figyelmen kívül hagyva.* és már egyszer amúgy is megnézted... *Szusszant egyet, s jó lassan kezdi el kibontani a csatokat újra, s szemrehányón pillant hátra a férfira.* telhetetlen flótás. *Évődik kicsit, s szándékosan nem siet, sőt látványosan a csigákkal vetekszik gyorsasága, miközben egy gonosz kis vigyort küld a férfi felé válla fölött. Már ha így megreptették, akkor ő se maradjon adós. Mikor végzett, haját előre húzza, hogy a férfi újra megszemlélhesse a hátát. Levetett mellényét ölelve előre görnyed, s fejét térdére hajtja.
Mikor a férfi kezd beszélni, Lyz felegyenesedik ültében, baljával öleli továbbra mellényét, így fordul Zaras felé.*
- Köhm... *Köszörüli meg összeszorult torkát, ahogy a kidolgozott mellkasra terelődik a szó.* Azért ezzel meggyűlhetett a bajod, mire rendbe jött. *Húzza össze szemöldökét, ahogy ilyen közelről szemléli.*
-És a tanítód túlélte? *Kérdezi tűnődve, s pillant a következő hegre, melyhez nyitott tenyérrel közelít. Először csak középső ujjbegyével simít végig az említett forradáson. Most kicsit bátrabban, mint korábban tette. Amíg Zarast hallgatja, több ujja is csatlakozik az óvatos felderítéshez.
~Hogy lehet ennyire vonzó valami, ami ilyen szörnyűségekből fakad?~ Teljesen belemerül a hegek tanulmányozásába, s végül tenyere megpihen férfi kulcscsontja alatt.
A férfi életigenlő mondatára, mosolya csak furcsa félmosoly, még félig gondolataiba temetkezve, csak ennyi sikerül.*
- És ez? * Kérdezi összehúzott szemöldökkel, miközben hüvelykujja egy frissebb vágáson időzik, ezzel jelezve melyikre gondol.* Frissebbnek tűnik, mint a többi. *Hajol egy pár centivel közelebb, s vizsgáló pillantással szemlélve azt. Furcsállja, hogy régieket említette a férfi, de az újabbakról szót sem ejt, pedig ezekre könnyebben emlékszik az ember, legyen az akár véletlen baleset, vagy bármi más.* ~Kivéve persze, ha nem is akar róluk beszélni.~
//Vadászat//
*Mosolyogva fogadja, Zaras csipkelődését, már ami a női igazakra vonatkozik. Örül, hogy ő is kissé kilábalni látszik a tétova hangulatból.*
- Hééé... * Hajít egy marék levelet a férfi felé játékosan, mikor az a hangulatgyilkolást is inkább Lyz kontójára írja, miközben a fekhelyhez telepednek.*
- Legalább valamiben jobb vagyok. *Vonja meg a vállát, egy ajakbiggyesztéssel kiegészítve.* Ha már lefutni nem tudtalak.
*Miközben tetoválását elemzi, a férfi élénk érdeklődésére, hogy éppen nem tépi le róla a mellényét, sejti már, hogy nem elégszik meg csak a szavakkal. Megforgatja szemeit.* ~Férfiak~
- Ajj, nemár! Most öltöztem vissza *Morog a férfi mozdulatait kommentálva, s kérdését figyelmen kívül hagyva.* és már egyszer amúgy is megnézted... *Szusszant egyet, s jó lassan kezdi el kibontani a csatokat újra, s szemrehányón pillant hátra a férfira.* telhetetlen flótás. *Évődik kicsit, s szándékosan nem siet, sőt látványosan a csigákkal vetekszik gyorsasága, miközben egy gonosz kis vigyort küld a férfi felé válla fölött. Már ha így megreptették, akkor ő se maradjon adós. Mikor végzett, haját előre húzza, hogy a férfi újra megszemlélhesse a hátát. Levetett mellényét ölelve előre görnyed, s fejét térdére hajtja.
Mikor a férfi kezd beszélni, Lyz felegyenesedik ültében, baljával öleli továbbra mellényét, így fordul Zaras felé.*
- Köhm... *Köszörüli meg összeszorult torkát, ahogy a kidolgozott mellkasra terelődik a szó.* Azért ezzel meggyűlhetett a bajod, mire rendbe jött. *Húzza össze szemöldökét, ahogy ilyen közelről szemléli.*
-És a tanítód túlélte? *Kérdezi tűnődve, s pillant a következő hegre, melyhez nyitott tenyérrel közelít. Először csak középső ujjbegyével simít végig az említett forradáson. Most kicsit bátrabban, mint korábban tette. Amíg Zarast hallgatja, több ujja is csatlakozik az óvatos felderítéshez.
~Hogy lehet ennyire vonzó valami, ami ilyen szörnyűségekből fakad?~ Teljesen belemerül a hegek tanulmányozásába, s végül tenyere megpihen férfi kulcscsontja alatt.
A férfi életigenlő mondatára, mosolya csak furcsa félmosoly, még félig gondolataiba temetkezve, csak ennyi sikerül.*
- És ez? * Kérdezi összehúzott szemöldökkel, miközben hüvelykujja egy frissebb vágáson időzik, ezzel jelezve melyikre gondol.* Frissebbnek tűnik, mint a többi. *Hajol egy pár centivel közelebb, s vizsgáló pillantással szemlélve azt. Furcsállja, hogy régieket említette a férfi, de az újabbakról szót sem ejt, pedig ezekre könnyebben emlékszik az ember, legyen az akár véletlen baleset, vagy bármi más.* ~Kivéve persze, ha nem is akar róluk beszélni.~
969. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-09-28 22:11:16
Üzenet elküldve: 2017-09-28 22:11:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 327
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 327
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
*Furcsa volt ez az utazás. Igazából tetszett is neki, meg nem is. Annyira megörült mikor pont itt, az erdőségben találkozott a törpével, de legalább ennyire el is szomorodott akkor, mikor a szakállas sűrű bocsánatkérések közepette hagyta magára Amon Ruadh városában. Alenia persze csak úgy gondolja, hogy a hatalmas harcosnak nem volt megfelelő a társasága, csak ezt nem merte neki bevallani, ami csak ennél is jobban elszomorítja.
Na de minden éremnek két oldala van. Először mozdult ki igazán otthonról, először látta a valódi világot, amiről tagadni sem tudja, hogy kifejezetten érdekes. Teljesen más, mint ahogy a könyvek leírják, ez igaz, de eddig egyáltalán nem tapasztalt szörnyűségeket.
Bronwyn a megbeszéltekhez híven érkezik érte a kocsival, és amint Alenia felszállt, el is indulnak hazafelé.
Bárki bármit mond, hogy mindenhol jó, de ő mégis alig várja, hogy otthon lehessen.*
Na de minden éremnek két oldala van. Először mozdult ki igazán otthonról, először látta a valódi világot, amiről tagadni sem tudja, hogy kifejezetten érdekes. Teljesen más, mint ahogy a könyvek leírják, ez igaz, de eddig egyáltalán nem tapasztalt szörnyűségeket.
Bronwyn a megbeszéltekhez híven érkezik érte a kocsival, és amint Alenia felszállt, el is indulnak hazafelé.
Bárki bármit mond, hogy mindenhol jó, de ő mégis alig várja, hogy otthon lehessen.*
968. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-09-28 20:59:16
Üzenet elküldve: 2017-09-28 20:59:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 165
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 165
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Vadászat//
* Hát az igen kétséges, hogy szavakkal lehet ilyen reakciót kiváltani akárkiből is, szóval eléggé egyértelmű, hogy mi is okozhatja szemeinek lehunyását. Még egy picit csukva tartja szemeit, a válaszra csak mosolyra húzza száját, ezt még a titkos pillantások ideje alatt, melyeket a nő ejt meg. *
- Hát persze, hiszen nőből vagy.
* Komolytalankodik ő is. *
- Mert hát, khm, a nőknek köztudottan jobban igazuk van a férfiaknál, szóval tudod... Ja.
* A csipkelődés magyarázata pont ugyanannyit tartalmaz a kijelentés esszenciájából, mint maga a kijelentés.
A hangulatgyilkos témára is hasonlóképp felel, s mintha csak befejezte volna a másik mondatát. *
- De te kicsit jobban.
* Vajon melyik épeszű férfi fantáziáját nem mozgatná meg egy ilyen tetoválás, főleg, hogy nem is akármilyen, a másik meg még hajlandó is beszélni róla! *
- Még szép! Nem sokkal találkozik az átlagelf.
* Egészen kedvesen pillant Lyzre, aki neki is áll magyarázni és mutogatni. Zaras, - természetesen minden hátsó szándék nélkül, mert hát ő nem olyan fiú, á, dehogy - a tűz-igazgatás után, odakúszik mögé és kezével megfogja a felső szegélyét, mely az imént került tulajdonosára, és óvatosan, várva az ellenkezés legapróbb jelére, megemeli. *
- Miféle virágot?
* Kérdez is közben, még ha sokkal jobban is meglenne szavak nélkül, csupán a tettekkel való kommunikálással. Ha minden ilyen egyszerű lenne, Lyzen már nem lenne ruha, ő meg vagy kézlenyomattól vöröslő arccal duzzogna a tűz mellett, vagy a fiatal leányzóban izzó tűzre öntene olajat. De nem ilyen könnyű a helyzet, sajnos, így kénytelen megvárni, hogy a szőke sikítson keze nyomán, vagy megszabaduljon felsőjétől. *
- Nem jó ellenfelet választanak maguknak azok, akik kihívnak.
* Mutat egy régebbi, már kevésbé látható, de egészen nagynak tűnő sebhelyet. *
- Na meg a tanítóm se volt valami kegyes.
* Bök rá egy másikra, ami bár nem éppen mély és nagy, elég durva képet fest az elf testére. Meg még pár régebbit is mutat, különös lehet, hogy az újabbak nem kapnak ilyen nagy és részletes figyelmet. *
- Meg hát nehéz tőlem megszabadulni.
* Kacsint is egyet mellé. *
//Vadászat//
* Hát az igen kétséges, hogy szavakkal lehet ilyen reakciót kiváltani akárkiből is, szóval eléggé egyértelmű, hogy mi is okozhatja szemeinek lehunyását. Még egy picit csukva tartja szemeit, a válaszra csak mosolyra húzza száját, ezt még a titkos pillantások ideje alatt, melyeket a nő ejt meg. *
- Hát persze, hiszen nőből vagy.
* Komolytalankodik ő is. *
- Mert hát, khm, a nőknek köztudottan jobban igazuk van a férfiaknál, szóval tudod... Ja.
* A csipkelődés magyarázata pont ugyanannyit tartalmaz a kijelentés esszenciájából, mint maga a kijelentés.
A hangulatgyilkos témára is hasonlóképp felel, s mintha csak befejezte volna a másik mondatát. *
- De te kicsit jobban.
* Vajon melyik épeszű férfi fantáziáját nem mozgatná meg egy ilyen tetoválás, főleg, hogy nem is akármilyen, a másik meg még hajlandó is beszélni róla! *
- Még szép! Nem sokkal találkozik az átlagelf.
* Egészen kedvesen pillant Lyzre, aki neki is áll magyarázni és mutogatni. Zaras, - természetesen minden hátsó szándék nélkül, mert hát ő nem olyan fiú, á, dehogy - a tűz-igazgatás után, odakúszik mögé és kezével megfogja a felső szegélyét, mely az imént került tulajdonosára, és óvatosan, várva az ellenkezés legapróbb jelére, megemeli. *
- Miféle virágot?
* Kérdez is közben, még ha sokkal jobban is meglenne szavak nélkül, csupán a tettekkel való kommunikálással. Ha minden ilyen egyszerű lenne, Lyzen már nem lenne ruha, ő meg vagy kézlenyomattól vöröslő arccal duzzogna a tűz mellett, vagy a fiatal leányzóban izzó tűzre öntene olajat. De nem ilyen könnyű a helyzet, sajnos, így kénytelen megvárni, hogy a szőke sikítson keze nyomán, vagy megszabaduljon felsőjétől. *
- Nem jó ellenfelet választanak maguknak azok, akik kihívnak.
* Mutat egy régebbi, már kevésbé látható, de egészen nagynak tűnő sebhelyet. *
- Na meg a tanítóm se volt valami kegyes.
* Bök rá egy másikra, ami bár nem éppen mély és nagy, elég durva képet fest az elf testére. Meg még pár régebbit is mutat, különös lehet, hogy az újabbak nem kapnak ilyen nagy és részletes figyelmet. *
- Meg hát nehéz tőlem megszabadulni.
* Kacsint is egyet mellé. *
967. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-09-28 20:47:38
Üzenet elküldve: 2017-09-28 20:47:38
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A Vaserdő mélyén éjszaka//
*Őt nem érdekli sem az ötlet, sem pedig semmi más jelenleg, csak a munka, de arról elterelődik a téma. Fogalma sincs, hogy melyik bájital mire jó, és hogy egyáltalán szüksége lehetne-e bármi ilyesmire. Biztos van haszna, de ha az ork nem tud róla, akkor számára nincs, és nem is kell. Jó lesz a meglévő aranya másra is.*
- Isten? Ó! Á!
*Kiált fel. Egészen jól hangzik a dolog, már ha igaz. A nő ugyan nem hívő, de ha tényleg létezik az az isten, akkor milyen előnyös lenne neki dolgozni! Biztosan nagyon hasznos lenne. Legalább ez az egy pozitív dolog van a mai estében, ha már a tündért nem is használhatják ki.*
- Hát ez?
*Kiált fel, mikor azok a furcsa valamik megjelennek a levegőben. Furcsa mód nem ijed meg, nem érzi támadásnak, csak bamba tekintettel bámulja a valamiket. Egészen megnyugszik, és ettől a nyugodtságtól ezébe is jut valami.*
- Hé, Nagyláb! A tündéreknek van szárnya. Ennek nincs. Lehet, hogy mégis törpe. De... a tündér szárnyért sokat kapni. Nézd meg, van-e a hátán heg. Ha nincs, akko' törpe ha van, akko' meg tündér.
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2017.09.29 21:08:37, a következő indokkal:
A rendszer által is kijelzett helyesírási hibák javítása.
*Őt nem érdekli sem az ötlet, sem pedig semmi más jelenleg, csak a munka, de arról elterelődik a téma. Fogalma sincs, hogy melyik bájital mire jó, és hogy egyáltalán szüksége lehetne-e bármi ilyesmire. Biztos van haszna, de ha az ork nem tud róla, akkor számára nincs, és nem is kell. Jó lesz a meglévő aranya másra is.*
- Isten? Ó! Á!
*Kiált fel. Egészen jól hangzik a dolog, már ha igaz. A nő ugyan nem hívő, de ha tényleg létezik az az isten, akkor milyen előnyös lenne neki dolgozni! Biztosan nagyon hasznos lenne. Legalább ez az egy pozitív dolog van a mai estében, ha már a tündért nem is használhatják ki.*
- Hát ez?
*Kiált fel, mikor azok a furcsa valamik megjelennek a levegőben. Furcsa mód nem ijed meg, nem érzi támadásnak, csak bamba tekintettel bámulja a valamiket. Egészen megnyugszik, és ettől a nyugodtságtól ezébe is jut valami.*
- Hé, Nagyláb! A tündéreknek van szárnya. Ennek nincs. Lehet, hogy mégis törpe. De... a tündér szárnyért sokat kapni. Nézd meg, van-e a hátán heg. Ha nincs, akko' törpe ha van, akko' meg tündér.
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2017.09.29 21:08:37, a következő indokkal:
A rendszer által is kijelzett helyesírási hibák javítása.
966. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-09-28 19:24:37
Üzenet elküldve: 2017-09-28 19:24:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Taitos sajnos nem látott elég elfekkel tarkított plakátot, így a nyereményre csak egy kecsegtető két csók között elsuttogott ígéretet ad.*
-Ha gondolod vehetjük úgy, hogy ez az előleg volt.
*Kacsint vidáman, és jó kedve nem lohad le, mert bizony a másik megjegyzése a sajátjánál nem is olyan kevéssel finomabb alsóneműre feldobja hangulatát.*
-Hát, rajtad sokkal jobban áll ez tény, de... hmm, talán nélküle még mindig jobb.
*Viccelődik, de azért magában tudja, hogy az ilyen stílussal lassan ideje leállnia. Aztán végül megtalálja ő is saját stílusát.*
-Tudom!
*Feleli büszkén, kicsit ki is húzza magát, még ha nem is olyan kitörő kacagással, de egy satnya mosollyal átlátva a helyzet humorosságát.*
-De gondolj bele, az imént még éppen ezt a pólyást akartad az ujjad köré csavarni.
*Vág vissza kiöltve nyelvét.*
-Öltözz fel te is, ott volt a takarón a szép hajtogatott ruha, és nézd meg!
*Mutat a Nana nagy sietségében észre sem vett váltóruhára, ami most a földön hever mint a ruha, amit levertek a pokrócról.
Aztán sütögetni kezd.*
-Dobd is el, majd én csinálok neked valami ehetőt.
*Finomnak ugyan nem lehet nevezni Taitos főztjét, csak hati egyszer, azt is ünnepnapok alkalmával, vagy véletlen szerencse okán, ám az ehető rendkívül pontosan leírja milyen étkeket készít a fiú. Ha pedig már nem az almát eszi, Nana végre hallatja szép hangját egy kicsit. Taitos ámul kicsit.*
-Ohh.
*Sóhajt mikor Nana anyukájának foglalkozása kerül szóba, még jobban ámul, mikor gyermekkori évei.*
~Hűha, talán ott tanulta meg ennyire.~
*Gondol vissza pár perccel előbbre, de azért kicsit tovább dolgozik benne a dolog.*
~Viszont így biztosan jól esne neki...~
*Nem is agyal sokat rajta, csak kicsit letámasztja a két éppen boton sütögetett húsfalatot a tűz szélére és két fürge lépéssel Nanaia mellett terem, aztán ha még mindig ül mellé kuporodik, és magához húzva ölelgeti kicsit, mintha anyja, vagy apja sok éves hiányát két perc szeretettel pótolni tudná. Szavai ugyanakkor nem szánakozóak.*
~Mégis hogy esne neki, hogy jaaj, szegénykém, egy kurtizán lánya, biztos borzalmas lehet neki!~
*Helyette előre várva a csattanót kérdez bele.*
-Milyen huncutságokon törted a fejed?
*Aztán várja, hogy egy-két jó gyermekkori történet előkerüljön, pár percet még marad, aztán visszatér a tűzhöz forgatni a húst.*
-Én sajnos még annyit sem tudok róluk, mint te.
*Beszél lemondóan.*
-Csak azt, hogy valami oknál fogva nem kellettem nekik, így kitettek a vadonba. Ott találtak meg Zordonék mielőtt halálra fagytam volna, vagy éhen halok.
*Meséli megmentőinek hőstettét, akik később be is fogadták.*
-Ők a családom, még ha nem is vér szerint. Öt igazán jó kedélyű vándor, akik a világban a szép keresésére tették fel az életüket, maguk közé fogadtak. De... Erről már meséltem tegnap.
*Emlékszik vissza arra, hogy előadta aggályait az új világrenddel kapcsolatban.*
-Már nagyon régen láttam őket.
*Mered a távolba.*
-Viszont azt hiszem jobb gyerekkor egyik kis suhancnak sem járt, mint nekem. Volt benne minden, játék, kaland, titkos tudás.
*Kicsit nosztalgikus hangulatba kerül és boldogan mosolyog a lángokba.*
-Aztán el kellett indulnom, szétszéledtünk, ahogy illik, egyikük sem maradt velem Világvégén télire, most pedig mind a világot járjuk.
*Zárja rövid meséjét.*
A hozzászólás írója (Taitos, a Zöldfülű) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.09.28 19:30:52
*Taitos sajnos nem látott elég elfekkel tarkított plakátot, így a nyereményre csak egy kecsegtető két csók között elsuttogott ígéretet ad.*
-Ha gondolod vehetjük úgy, hogy ez az előleg volt.
*Kacsint vidáman, és jó kedve nem lohad le, mert bizony a másik megjegyzése a sajátjánál nem is olyan kevéssel finomabb alsóneműre feldobja hangulatát.*
-Hát, rajtad sokkal jobban áll ez tény, de... hmm, talán nélküle még mindig jobb.
*Viccelődik, de azért magában tudja, hogy az ilyen stílussal lassan ideje leállnia. Aztán végül megtalálja ő is saját stílusát.*
-Tudom!
*Feleli büszkén, kicsit ki is húzza magát, még ha nem is olyan kitörő kacagással, de egy satnya mosollyal átlátva a helyzet humorosságát.*
-De gondolj bele, az imént még éppen ezt a pólyást akartad az ujjad köré csavarni.
*Vág vissza kiöltve nyelvét.*
-Öltözz fel te is, ott volt a takarón a szép hajtogatott ruha, és nézd meg!
*Mutat a Nana nagy sietségében észre sem vett váltóruhára, ami most a földön hever mint a ruha, amit levertek a pokrócról.
Aztán sütögetni kezd.*
-Dobd is el, majd én csinálok neked valami ehetőt.
*Finomnak ugyan nem lehet nevezni Taitos főztjét, csak hati egyszer, azt is ünnepnapok alkalmával, vagy véletlen szerencse okán, ám az ehető rendkívül pontosan leírja milyen étkeket készít a fiú. Ha pedig már nem az almát eszi, Nana végre hallatja szép hangját egy kicsit. Taitos ámul kicsit.*
-Ohh.
*Sóhajt mikor Nana anyukájának foglalkozása kerül szóba, még jobban ámul, mikor gyermekkori évei.*
~Hűha, talán ott tanulta meg ennyire.~
*Gondol vissza pár perccel előbbre, de azért kicsit tovább dolgozik benne a dolog.*
~Viszont így biztosan jól esne neki...~
*Nem is agyal sokat rajta, csak kicsit letámasztja a két éppen boton sütögetett húsfalatot a tűz szélére és két fürge lépéssel Nanaia mellett terem, aztán ha még mindig ül mellé kuporodik, és magához húzva ölelgeti kicsit, mintha anyja, vagy apja sok éves hiányát két perc szeretettel pótolni tudná. Szavai ugyanakkor nem szánakozóak.*
~Mégis hogy esne neki, hogy jaaj, szegénykém, egy kurtizán lánya, biztos borzalmas lehet neki!~
*Helyette előre várva a csattanót kérdez bele.*
-Milyen huncutságokon törted a fejed?
*Aztán várja, hogy egy-két jó gyermekkori történet előkerüljön, pár percet még marad, aztán visszatér a tűzhöz forgatni a húst.*
-Én sajnos még annyit sem tudok róluk, mint te.
*Beszél lemondóan.*
-Csak azt, hogy valami oknál fogva nem kellettem nekik, így kitettek a vadonba. Ott találtak meg Zordonék mielőtt halálra fagytam volna, vagy éhen halok.
*Meséli megmentőinek hőstettét, akik később be is fogadták.*
-Ők a családom, még ha nem is vér szerint. Öt igazán jó kedélyű vándor, akik a világban a szép keresésére tették fel az életüket, maguk közé fogadtak. De... Erről már meséltem tegnap.
*Emlékszik vissza arra, hogy előadta aggályait az új világrenddel kapcsolatban.*
-Már nagyon régen láttam őket.
*Mered a távolba.*
-Viszont azt hiszem jobb gyerekkor egyik kis suhancnak sem járt, mint nekem. Volt benne minden, játék, kaland, titkos tudás.
*Kicsit nosztalgikus hangulatba kerül és boldogan mosolyog a lángokba.*
-Aztán el kellett indulnom, szétszéledtünk, ahogy illik, egyikük sem maradt velem Világvégén télire, most pedig mind a világot járjuk.
*Zárja rövid meséjét.*
A hozzászólás írója (Taitos, a Zöldfülű) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.09.28 19:30:52
965. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-09-27 21:16:09
Üzenet elküldve: 2017-09-27 21:16:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
//A Vaserdő mélyén éjszaka//
*Az istenes, Vérkertes témához nem nagyon tud hozzászólni. Nem egy megrögzött hívő, hiába kiáltotta ki papnőnek a szegénynegyedi. Azért térít, hogy ne okozzon csalódást, de nem szívből, lélekből teszi, és talán pont ezért megy neki olyan jól. Nem erőszakos, csak odamegy mindenkihez, és érdeklődik. Akárcsak most, azzal a különbséggel, hogy olyan érzése van, mintha három mogorva vadállat ketrecébe sétált volna be. Legalábbis eddig nagyon féltette az életét, most is félti, de már nincs halálfélelme. Mikor a két ork mogorván ráförmedt, elgondolkodott, hogy okosabb lenne inkább lelépni, de a mamlasz óriás megmentette a helyzetet. Hiába a nőstény nagy pofája, mint kiderült a tűz és a táborhely sem az övék, hanem az óriásé, aki megosztotta velük, így ugyanannyi joguk van nekik dirigálni, mint Nolie-nak: semennyi. Nem is veszi komolyan a zöldbőrűek fenyegetőzését. Ha valamelyik mégis támadna, van néhány trükk a tarsolyában, amivel ártalmatlaníthatja őket, és tündér mivoltának hála szaladni is sokkal gyorsabban tud, mint a böhömök. És úgy tűnik, még az óriás védelmét is élvezheti addig, amíg abban a tudatban él, hogy egy esetlen, lesoványodott törpéhez van szerencséje.*
-Van... van mindenféle. *Habár fejben már nagyon jól eldöntötte, hogy nincs mitől félni, szavai még mindig bizonytalanok, és idegesen kapkodja a tekintetét a többiek között.* Van ellenszérum, mérgek és különböző káros anyagok ellen, intelligencia-növelő, mozgékonyságra, fizikai erőre, és néhány a sérülések begyógyítására és az állóképesség növelésére. Feleannyiért adom, mint a piaci kofák, 50 arany.
*Ez mondjuk nem teljesen igaz, de így is sokkal olcsóbban adja, mint amennyiért a piacon beszerezhetőek.*
-De persze adhatom kevesebbért is!
*Teszi hozzá gyorsan, nehogy az ár miatt morduljanak megint fel a többiek. Nem a legolcsóbb, ez tény, de neki sincs túl sok, és valamiből finanszíroznia kell a tanulását. Nagyban egyezkedik Bölénnyel, mikor az ork férfi felé mordul. Érezni a szavaiból, hogy ő már nem olyan bugyuta, hogy a törékeny testfelépítésével törpének nézze.*
-Nem, nem vagyok.
*Emeli rá vérszín tekintetét. Nem lesz ez így jó, a két zöldbőrű biztosan tudja, hogy nem törpe, és ha elárulják, akkor lehet, már az óriás sem védené ilyen kedvesen. Jobbjával táncszerű mozdulatot tesz az arca előtt, nem túl feltűnően. Ha nem sikerül a varázslat, azt is hihetnék, hogy csak a füstöt legyezte el az arcából. Ha viszont sikerrel jár, akkor ezüstös lények manifesztálódnak körülöttük, és egy kis időre megnyugtatják a kedélyeket. Ennyi talán elég is lesz ahhoz, hogy nyélbe üssék az üzletet, és utána tovább is áll, mielőtt nagyobb bajba keveredik.*
A varázsló táncszerű mozdulatokat tesz, melynek hatására ezüstös fényű jelenségek manifesztálódnak a varázsló húsz lépéses körzetében. Ezek táncjátéka békét és nyugalmat szül még a legforrongóbb hangulat közepette is. Hatása az elmondást követő körben érvényesül és azt követően már nincs közvetlen befolyása a dolgok további alakulásában.
*Az istenes, Vérkertes témához nem nagyon tud hozzászólni. Nem egy megrögzött hívő, hiába kiáltotta ki papnőnek a szegénynegyedi. Azért térít, hogy ne okozzon csalódást, de nem szívből, lélekből teszi, és talán pont ezért megy neki olyan jól. Nem erőszakos, csak odamegy mindenkihez, és érdeklődik. Akárcsak most, azzal a különbséggel, hogy olyan érzése van, mintha három mogorva vadállat ketrecébe sétált volna be. Legalábbis eddig nagyon féltette az életét, most is félti, de már nincs halálfélelme. Mikor a két ork mogorván ráförmedt, elgondolkodott, hogy okosabb lenne inkább lelépni, de a mamlasz óriás megmentette a helyzetet. Hiába a nőstény nagy pofája, mint kiderült a tűz és a táborhely sem az övék, hanem az óriásé, aki megosztotta velük, így ugyanannyi joguk van nekik dirigálni, mint Nolie-nak: semennyi. Nem is veszi komolyan a zöldbőrűek fenyegetőzését. Ha valamelyik mégis támadna, van néhány trükk a tarsolyában, amivel ártalmatlaníthatja őket, és tündér mivoltának hála szaladni is sokkal gyorsabban tud, mint a böhömök. És úgy tűnik, még az óriás védelmét is élvezheti addig, amíg abban a tudatban él, hogy egy esetlen, lesoványodott törpéhez van szerencséje.*
-Van... van mindenféle. *Habár fejben már nagyon jól eldöntötte, hogy nincs mitől félni, szavai még mindig bizonytalanok, és idegesen kapkodja a tekintetét a többiek között.* Van ellenszérum, mérgek és különböző káros anyagok ellen, intelligencia-növelő, mozgékonyságra, fizikai erőre, és néhány a sérülések begyógyítására és az állóképesség növelésére. Feleannyiért adom, mint a piaci kofák, 50 arany.
*Ez mondjuk nem teljesen igaz, de így is sokkal olcsóbban adja, mint amennyiért a piacon beszerezhetőek.*
-De persze adhatom kevesebbért is!
*Teszi hozzá gyorsan, nehogy az ár miatt morduljanak megint fel a többiek. Nem a legolcsóbb, ez tény, de neki sincs túl sok, és valamiből finanszíroznia kell a tanulását. Nagyban egyezkedik Bölénnyel, mikor az ork férfi felé mordul. Érezni a szavaiból, hogy ő már nem olyan bugyuta, hogy a törékeny testfelépítésével törpének nézze.*
-Nem, nem vagyok.
*Emeli rá vérszín tekintetét. Nem lesz ez így jó, a két zöldbőrű biztosan tudja, hogy nem törpe, és ha elárulják, akkor lehet, már az óriás sem védené ilyen kedvesen. Jobbjával táncszerű mozdulatot tesz az arca előtt, nem túl feltűnően. Ha nem sikerül a varázslat, azt is hihetnék, hogy csak a füstöt legyezte el az arcából. Ha viszont sikerrel jár, akkor ezüstös lények manifesztálódnak körülöttük, és egy kis időre megnyugtatják a kedélyeket. Ennyi talán elég is lesz ahhoz, hogy nyélbe üssék az üzletet, és utána tovább is áll, mielőtt nagyobb bajba keveredik.*
A varázsló táncszerű mozdulatokat tesz, melynek hatására ezüstös fényű jelenségek manifesztálódnak a varázsló húsz lépéses körzetében. Ezek táncjátéka békét és nyugalmat szül még a legforrongóbb hangulat közepette is. Hatása az elmondást követő körben érvényesül és azt követően már nincs közvetlen befolyása a dolgok további alakulásában.
964. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-09-27 20:21:12
Üzenet elküldve: 2017-09-27 20:21:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Vadászat//
-Az átlagosság és a nyugalom… azt hiszem, csak ennyi. * Nevet fel keserédesen. Persze ő azt dobná el, amire a legtöbben vágynak, de Lyz már csak ilyen.
Mikor gondolatai végére ér, a férfi mellkasáról újra az arcára pillant, s meglepődve veszi észre, hogy az lehunyt szemekkel hallgatja őt. Erre végképp nem számított. Pillantása egy röpke másodpercig a férfi szájára siklik, s el is rebben onnan, mielőtt az újra kinyitná szemeit. Ez minden bizonnyal az érintésnek köszönhető, mert a mondandó nem biztos, hogy ilyen hatást gyakorolt volna önmagában. *
-Akkor talán kiegyezhetünk abban, hogy mindkettőnknek van igazsága, persze nekem jobban. *Sandít a férfira, s ha kicsit fesztelenebb hangulatban volna, még talán nyelvet is öltene, de ennyire még nem oldódott fel.*
-Persze, rendben *A tűz rendezését teljes mértékben a férfira hagyja, így magához veszi vizes tömlőjét, majd leül a levélkupac mellé.*
-Az szuper, ezek szerint már ketten vagyunk hangulatgyilkosok. *Jegyzi meg, s hangját unottnak is gondolhatná a férfi, ha arcán nem ülne egy kis kesernyés fintor féleség.*
- Hmm… Nagyon piszkálja a fantáziádat a tetoválásom. *Jegyzi meg egy sanda pillantás kíséretében, részletes magyarázathoz valószínűleg újfent le kellene vennie mellényét, s mivel most öltözött vissza, megpróbálja felöltözve elmagyarázni, legalábbis nagy vonalakban. Talán ennyivel is megelégszik a másik.
Bal kezével megérinti jobb vállát, amely a mintájának kiindulópontja, s a magyarázat közben felváltva néz a mintára, majd a férfira.*
- Itt, a vállamnál van az eleje, az első, amelyet mindenki elsőként kap meg közülünk. *Emeli meg kissé az érintett testrészét.* Az összetartozás jele volna, de például két elvándorolt találkozása esetén hasznos is lehet.
*Bal mutatóujjával végigsimít az inda folytatásán, a mellényének határáig.* Ahogy láttad, nekem egy összefüggő indamintázat mentén vannak különböző szimbólumok, melyek kisebb virágnak tűnhetnek. Úgy is tekintek rá, mint egy furcsa növényre, amely körülölel, s időnként egyedi virágot hoz.
*Mosolyodik el kissé zavartan, hogy lelkéből is kibeszélt egy darabot, majd megköszörüli torkát, s könnyeden folytatja.* Egy –egy jelet mindenki ismer a közösségben, de néhányat csak én magam. *Pillant válla fölött a férfira.* Valójában mindegyiknek meg van a jelentése, például a rang, vagy egy-egy jelentős esemény a család életében, úgyhogy kicsit élettörténet is.
-Nagy vonalakban ennyi. *Sóhajt egy aprót, s reméli nem untatta a férfit, bár igyekezett tömören fogalmazni, néha elkapja a gépszíj, ha olyanról van szó, amit nagyon szeret.*
-Nos, most te jössz! Kíváncsian várom, miként sikerült ennyi sebhelyet összeszedned anélkül, hogy belehaltál volna. *Emeli meg szemöldökét, ahogy hitetlenkedve nézi a másik mellkasát.*
//Vadászat//
-Az átlagosság és a nyugalom… azt hiszem, csak ennyi. * Nevet fel keserédesen. Persze ő azt dobná el, amire a legtöbben vágynak, de Lyz már csak ilyen.
Mikor gondolatai végére ér, a férfi mellkasáról újra az arcára pillant, s meglepődve veszi észre, hogy az lehunyt szemekkel hallgatja őt. Erre végképp nem számított. Pillantása egy röpke másodpercig a férfi szájára siklik, s el is rebben onnan, mielőtt az újra kinyitná szemeit. Ez minden bizonnyal az érintésnek köszönhető, mert a mondandó nem biztos, hogy ilyen hatást gyakorolt volna önmagában. *
-Akkor talán kiegyezhetünk abban, hogy mindkettőnknek van igazsága, persze nekem jobban. *Sandít a férfira, s ha kicsit fesztelenebb hangulatban volna, még talán nyelvet is öltene, de ennyire még nem oldódott fel.*
-Persze, rendben *A tűz rendezését teljes mértékben a férfira hagyja, így magához veszi vizes tömlőjét, majd leül a levélkupac mellé.*
-Az szuper, ezek szerint már ketten vagyunk hangulatgyilkosok. *Jegyzi meg, s hangját unottnak is gondolhatná a férfi, ha arcán nem ülne egy kis kesernyés fintor féleség.*
- Hmm… Nagyon piszkálja a fantáziádat a tetoválásom. *Jegyzi meg egy sanda pillantás kíséretében, részletes magyarázathoz valószínűleg újfent le kellene vennie mellényét, s mivel most öltözött vissza, megpróbálja felöltözve elmagyarázni, legalábbis nagy vonalakban. Talán ennyivel is megelégszik a másik.
Bal kezével megérinti jobb vállát, amely a mintájának kiindulópontja, s a magyarázat közben felváltva néz a mintára, majd a férfira.*
- Itt, a vállamnál van az eleje, az első, amelyet mindenki elsőként kap meg közülünk. *Emeli meg kissé az érintett testrészét.* Az összetartozás jele volna, de például két elvándorolt találkozása esetén hasznos is lehet.
*Bal mutatóujjával végigsimít az inda folytatásán, a mellényének határáig.* Ahogy láttad, nekem egy összefüggő indamintázat mentén vannak különböző szimbólumok, melyek kisebb virágnak tűnhetnek. Úgy is tekintek rá, mint egy furcsa növényre, amely körülölel, s időnként egyedi virágot hoz.
*Mosolyodik el kissé zavartan, hogy lelkéből is kibeszélt egy darabot, majd megköszörüli torkát, s könnyeden folytatja.* Egy –egy jelet mindenki ismer a közösségben, de néhányat csak én magam. *Pillant válla fölött a férfira.* Valójában mindegyiknek meg van a jelentése, például a rang, vagy egy-egy jelentős esemény a család életében, úgyhogy kicsit élettörténet is.
-Nagy vonalakban ennyi. *Sóhajt egy aprót, s reméli nem untatta a férfit, bár igyekezett tömören fogalmazni, néha elkapja a gépszíj, ha olyanról van szó, amit nagyon szeret.*
-Nos, most te jössz! Kíváncsian várom, miként sikerült ennyi sebhelyet összeszedned anélkül, hogy belehaltál volna. *Emeli meg szemöldökét, ahogy hitetlenkedve nézi a másik mellkasát.*
963. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-09-27 12:58:45
Üzenet elküldve: 2017-09-27 12:58:45
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 214
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 214
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Nagyon kis romantikus Taitos hozzáállása, olyannyira hogyha így folytatja még bizony kicsal pár könnycseppet is hősnőnk szeme sarkából. De parádés párosuk már elmehetne valami szórakoztató színházba is, ahol egész estéket megtölthetnének a magánszámukkal. A folyton váltakozó hangulatok, igazán izgalmas előadást biztosítanának, s a végén busás fizetségben lehetne részük, amiért ilyen jól komédiáznak. Csakhogy ez nekik nem játék. Arról, hogy ez szánalmas vagy inkább irigylésre méltó, döntsön mindenki maga, a két bohócnak elég az, hogy így jól egymásra találtak és már kicsit össze is gabalyodtak.*
- Miiiihhh? Ennyi volt a nyeremény?
*Vonja kérdőre hüledezve, akkorára tátva száját, mint a szerencseszám húzós játék plakátján az elf, ki elkiáltja magát, hogy "Mennyiiii?". Aztán persze jó nagyot kacag, mert igazság szerint nagyon is elégedett a nyereményével. Főleg, ha tartós. Na de most következik az a rész, hogy a tábortűzhöz rohan és nem kell kínálgatni, rögtön újra takarókupaccá válik magától is. Taitos pedig az útközben elhagyott bugyingójával közeledik hozzá.*
- Szerintem neked nem állna túl jól!
*Meg is kapja és bele is bújik rögtön, de mikor újra Taitosra irányul figyelme, hát azt az arcot meg kéne örökíteni. Hitetlenkedő arckifejezése, szinte lassítva fordul át könnyeket csorgató nevetésbe, s a nagy kacagásban bizony hanyatt is vágódik, mert ha tovább nézi félő, hogy menten kipukkad a nevetéstől. Percekig fuldoklik a pokrócokon fetrengve, mire végre levegő után kapkodva megpróbál megszólalni. De nem megy, mert újra elröhögi magát. Megint kacarászik egy sort, majd végre felül és nagy levegőt véve vesz erőt magán.*
- Hmm. Csábító egy pólyás vagy!
*Persze ezt a pár szót is alig bírja kinyögni úgy vigyorog még mindig.*
- Hát. Hmm. Igen! A kígyókkal jobb vigyázni.
*Nem akar ő a lelkébe tiporni, dehát tényleg nagyon mókásan fest a kis ing pongyolájában. De igazából zabálni való, ahogy így gondoskodik a kóbor macskáról és máris sürög forog. Mert Nanaiánk kér enni, ő ne kérne? Addig is, míg a hús sül, meg is keresi a véres harcok árán megszerzett almáját, hogy jó nagyot harapjon belőle. Aztán a jóízű majszolgatásnak hamar vége és gyorsan köpködi kifelé a gyümölcsöt.*
- Fúj, ez kukacos!
*Csalódottan arrébb dobja az almát, majd egy pokrócba gubózva a pelenkás mellé bújik, s vágyakozón nézi a parázs felett izzadó húscafatokat.*
- Nincs rokonom. Olyan igazi rokonom soha nem is volt. Anyám hát... Ő egy OLYAN nő volt, szóval apám valószínűleg egy átutazó kereskedő, katona, de akár még nemes is lehet. Sosem derült ki. Anyám pedig születésemkor meghalt, szóval a többi lány nevelt fel a bordélyban. Azt mondjuk élveztem, mert ha egyik nem engedett valamit, azt engedte a másik.
*Kicsit nevet is, ahogy felidézi a régi emlékeket, mert tényleg remek gyerekkora volt. Vigyáztak rá és óvták mindentől, csak a saját kíváncsisága volt mi elvezette onnan.*
- Neked élnek rokonaid itt?
*Nagyon kis romantikus Taitos hozzáállása, olyannyira hogyha így folytatja még bizony kicsal pár könnycseppet is hősnőnk szeme sarkából. De parádés párosuk már elmehetne valami szórakoztató színházba is, ahol egész estéket megtölthetnének a magánszámukkal. A folyton váltakozó hangulatok, igazán izgalmas előadást biztosítanának, s a végén busás fizetségben lehetne részük, amiért ilyen jól komédiáznak. Csakhogy ez nekik nem játék. Arról, hogy ez szánalmas vagy inkább irigylésre méltó, döntsön mindenki maga, a két bohócnak elég az, hogy így jól egymásra találtak és már kicsit össze is gabalyodtak.*
- Miiiihhh? Ennyi volt a nyeremény?
*Vonja kérdőre hüledezve, akkorára tátva száját, mint a szerencseszám húzós játék plakátján az elf, ki elkiáltja magát, hogy "Mennyiiii?". Aztán persze jó nagyot kacag, mert igazság szerint nagyon is elégedett a nyereményével. Főleg, ha tartós. Na de most következik az a rész, hogy a tábortűzhöz rohan és nem kell kínálgatni, rögtön újra takarókupaccá válik magától is. Taitos pedig az útközben elhagyott bugyingójával közeledik hozzá.*
- Szerintem neked nem állna túl jól!
*Meg is kapja és bele is bújik rögtön, de mikor újra Taitosra irányul figyelme, hát azt az arcot meg kéne örökíteni. Hitetlenkedő arckifejezése, szinte lassítva fordul át könnyeket csorgató nevetésbe, s a nagy kacagásban bizony hanyatt is vágódik, mert ha tovább nézi félő, hogy menten kipukkad a nevetéstől. Percekig fuldoklik a pokrócokon fetrengve, mire végre levegő után kapkodva megpróbál megszólalni. De nem megy, mert újra elröhögi magát. Megint kacarászik egy sort, majd végre felül és nagy levegőt véve vesz erőt magán.*
- Hmm. Csábító egy pólyás vagy!
*Persze ezt a pár szót is alig bírja kinyögni úgy vigyorog még mindig.*
- Hát. Hmm. Igen! A kígyókkal jobb vigyázni.
*Nem akar ő a lelkébe tiporni, dehát tényleg nagyon mókásan fest a kis ing pongyolájában. De igazából zabálni való, ahogy így gondoskodik a kóbor macskáról és máris sürög forog. Mert Nanaiánk kér enni, ő ne kérne? Addig is, míg a hús sül, meg is keresi a véres harcok árán megszerzett almáját, hogy jó nagyot harapjon belőle. Aztán a jóízű majszolgatásnak hamar vége és gyorsan köpködi kifelé a gyümölcsöt.*
- Fúj, ez kukacos!
*Csalódottan arrébb dobja az almát, majd egy pokrócba gubózva a pelenkás mellé bújik, s vágyakozón nézi a parázs felett izzadó húscafatokat.*
- Nincs rokonom. Olyan igazi rokonom soha nem is volt. Anyám hát... Ő egy OLYAN nő volt, szóval apám valószínűleg egy átutazó kereskedő, katona, de akár még nemes is lehet. Sosem derült ki. Anyám pedig születésemkor meghalt, szóval a többi lány nevelt fel a bordélyban. Azt mondjuk élveztem, mert ha egyik nem engedett valamit, azt engedte a másik.
*Kicsit nevet is, ahogy felidézi a régi emlékeket, mert tényleg remek gyerekkora volt. Vigyáztak rá és óvták mindentől, csak a saját kíváncsisága volt mi elvezette onnan.*
- Neked élnek rokonaid itt?
962. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-09-27 10:08:49
Üzenet elküldve: 2017-09-27 10:08:49
ÚJ
![>Leandana Thargodar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10216_ember_no.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
*A Taverna mellett elhaladva azért már a fejére húzza a csuklyát, elvégre ő a vashegyi szajha, aki a hatalomért megölte a Vashegy urát. Vagy legalábbis fecserésztek ilyesmiről. Az csupán részletkérdés, hogy a Vashegy ura történetesen él és virul, az ilyesmi a fröcsögőket ritkán érdekli, mindenesetre Lea inkább nem szeretné, hogy belekössenek.
Laza ügetésben halad, és közben azon gondolkodik, hogy mikor is volt utoljára példa arra, hogy kitette a lábát a Vashegyről. Baromi régen, és az igazság az, hogy elképesztően jól esik neki, olyan érzés, mintha lélegzethez jutna. A fekete-fehér kanca is örül, hogy kimozdulhat, ezért aztán nem kell különösebben noszogatni, bár egyébként is meglehetősen összeszokott párosról van szó, így aztán a ló lovasa legkisebb rezdüléseiből is tudja, hogy mit tegyen. Most pedig kitartóan haladnak a város irányába.*
Laza ügetésben halad, és közben azon gondolkodik, hogy mikor is volt utoljára példa arra, hogy kitette a lábát a Vashegyről. Baromi régen, és az igazság az, hogy elképesztően jól esik neki, olyan érzés, mintha lélegzethez jutna. A fekete-fehér kanca is örül, hogy kimozdulhat, ezért aztán nem kell különösebben noszogatni, bár egyébként is meglehetősen összeszokott párosról van szó, így aztán a ló lovasa legkisebb rezdüléseiből is tudja, hogy mit tegyen. Most pedig kitartóan haladnak a város irányába.*
961. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-09-27 01:08:22
Üzenet elküldve: 2017-09-27 01:08:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Vaserdő mélyén éjszaka//
*Halvány lila segédfogalma sincs, hogy a tündér milyen meggondolásból választotta a társaságukat. Adott egy sötét erdő, egy tábortűz és mellette két ork meg egy óriás. Erre egy tündér fogja magát és csatlakozik, de ha még ez nem volna elég, akkor közbekotyogja, hogy ő amúgy kereskedő és van eladni kínált áruja. De ha áruja is van, akkor aranya is van.
Mire mindez végigpereg az orkfajzat vaskos homlokcsontja mögött, a tündérke már a táboruk mellett ül és a Nagylábtól kapott húscafatot eszegeti rosszul leplezett undorral. A savószín szemek ugyanolyan rosszul leplezett - vagy inkább egyáltalán nem leplezett - megvetéssel fürkészik a beszélő albínó tündért. A harcosok titulusra kivillantja agyarait, ami akár a mosoly ork pofára mért megfelelője lehet. Hízelegni azt tud a kis pojáca.
Ahogy elnézi a kis semmirekellőt vagy nagyon hülye, hogy képes volt három rosszarcú társaságába keveredni, vagy nagyon bízhat magában. Esetleg direkt kockáztatja az irháját. Újra szétnéz maguk körül, de közel s távol csak az erdő hangjait hordja feléjük a szél.
Az ork nőstény szavait szinte sajátjaként hallja, de egyelőre tartózkodik állást foglalni, bár pillantása semmi jót nem ígér. Legalábbis a tündérke számára. Szereti az egyszerű logikát és a nőstény mondanivalójában felfedezi ezt az egyszerűséget.
Aztán amikor Nagyláb megszólal, egy pillanatra elkerekedik a szeme. A böhöm tényleg nem tréfált, azt hiszi, hogy az albínó egy törpe és kijelenti, hogy nem bántják a "törpét", valami ködös bajtársiassági okból. Az a legtréfásabb az egészben, hogy teljesen komolyan gondolja. Az orkfajzat lenyeli a nyelvére toluló szavakat és nyájasan elmosolyodik, ami az óriás számára a beletörődést, a tündér számára nem sok jót ígér. Az óriás következő kissé érthetetlen fejtegetése viszont minden figyelmét magával ragadja. Kiderül ki is az a Satrat, de még az is, hogy aranyat ad némi gyilokért. Az ork valami alvilági csoportra gondolt, amikor munkát akart szerezni, de egy istennél nem kívánhat magának jobb patrónust. Jó fizetségért bármennyi Eyreus-hívőt a Véristen elé küld, vidáman és mosolyogva.
Sajnos nem tudja eléggé leplezni elégedettségét, ami egy széles vicsor-vigyorban nyilvánul meg, húsos ajkai alól előkerülnek sárgás agyarai.*
- Ugye te még véletlen se vagy ennek az Eyreusnak a híve, kis "törpe"? *Fordulnak lassan a savószín szemek az albínó tündér felé, ahogy a vadász fordítja tekintetét a préda felé. Ő meg tud különböztetni egy tündért egy törpétől, üzenik szemei. Sőt, ha úgy adódik, szívesen felvilágosítja aprócska tévedéséről az óriást is.*
*Halvány lila segédfogalma sincs, hogy a tündér milyen meggondolásból választotta a társaságukat. Adott egy sötét erdő, egy tábortűz és mellette két ork meg egy óriás. Erre egy tündér fogja magát és csatlakozik, de ha még ez nem volna elég, akkor közbekotyogja, hogy ő amúgy kereskedő és van eladni kínált áruja. De ha áruja is van, akkor aranya is van.
Mire mindez végigpereg az orkfajzat vaskos homlokcsontja mögött, a tündérke már a táboruk mellett ül és a Nagylábtól kapott húscafatot eszegeti rosszul leplezett undorral. A savószín szemek ugyanolyan rosszul leplezett - vagy inkább egyáltalán nem leplezett - megvetéssel fürkészik a beszélő albínó tündért. A harcosok titulusra kivillantja agyarait, ami akár a mosoly ork pofára mért megfelelője lehet. Hízelegni azt tud a kis pojáca.
Ahogy elnézi a kis semmirekellőt vagy nagyon hülye, hogy képes volt három rosszarcú társaságába keveredni, vagy nagyon bízhat magában. Esetleg direkt kockáztatja az irháját. Újra szétnéz maguk körül, de közel s távol csak az erdő hangjait hordja feléjük a szél.
Az ork nőstény szavait szinte sajátjaként hallja, de egyelőre tartózkodik állást foglalni, bár pillantása semmi jót nem ígér. Legalábbis a tündérke számára. Szereti az egyszerű logikát és a nőstény mondanivalójában felfedezi ezt az egyszerűséget.
Aztán amikor Nagyláb megszólal, egy pillanatra elkerekedik a szeme. A böhöm tényleg nem tréfált, azt hiszi, hogy az albínó egy törpe és kijelenti, hogy nem bántják a "törpét", valami ködös bajtársiassági okból. Az a legtréfásabb az egészben, hogy teljesen komolyan gondolja. Az orkfajzat lenyeli a nyelvére toluló szavakat és nyájasan elmosolyodik, ami az óriás számára a beletörődést, a tündér számára nem sok jót ígér. Az óriás következő kissé érthetetlen fejtegetése viszont minden figyelmét magával ragadja. Kiderül ki is az a Satrat, de még az is, hogy aranyat ad némi gyilokért. Az ork valami alvilági csoportra gondolt, amikor munkát akart szerezni, de egy istennél nem kívánhat magának jobb patrónust. Jó fizetségért bármennyi Eyreus-hívőt a Véristen elé küld, vidáman és mosolyogva.
Sajnos nem tudja eléggé leplezni elégedettségét, ami egy széles vicsor-vigyorban nyilvánul meg, húsos ajkai alól előkerülnek sárgás agyarai.*
- Ugye te még véletlen se vagy ennek az Eyreusnak a híve, kis "törpe"? *Fordulnak lassan a savószín szemek az albínó tündér felé, ahogy a vadász fordítja tekintetét a préda felé. Ő meg tud különböztetni egy tündért egy törpétől, üzenik szemei. Sőt, ha úgy adódik, szívesen felvilágosítja aprócska tévedéséről az óriást is.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3655-3674