Külső területek - Kikötői erdőség
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Szántóföldek (új) Dokkok és kikötő (új) | Kikötői erdőség | Tharg birtokok (új) Krenkataur barlangrendszer (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 152 (3021. - 3040. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3590-3609
3040. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2021-11-22 08:50:13
Üzenet elküldve: 2021-11-22 08:50:13
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Különös küldetés //
* Végül szükségtelenné válik társa mellé szegődnie. Ameddig megfordul a lovag, soreyl a bestiát átlyukassza. Ezzel még nincs vége a harcnak. A warg acsarkodik társa felé. Nincs messze Nilevardtól a szörnyeteg, ezért megpróbál kardjával véget vetni a küzdelemnek. Most, hogy pajzsa kezében, a másikban pedig kard, sőt még le is van fogva a vadállat. Nem gátolja céljába semmi. Magasra emeli hosszú kardját, hogy lesújthasson a bestiára, mielőtt társának torkát szegné. Ennél jobb lehetőség nemigen akadhat. Nilevard levegőért zihálva lesújt. És csak remélheti, hogy pontosan célba is találjon. Nem szándékozik itt nyugodni, ha sikeres cselekedete, akkor ismét lesújt és addig míg mozog a fenevad. Az adrenalin vezérli cselekedeteit, már nem az ésszerűség. *
* Végül szükségtelenné válik társa mellé szegődnie. Ameddig megfordul a lovag, soreyl a bestiát átlyukassza. Ezzel még nincs vége a harcnak. A warg acsarkodik társa felé. Nincs messze Nilevardtól a szörnyeteg, ezért megpróbál kardjával véget vetni a küzdelemnek. Most, hogy pajzsa kezében, a másikban pedig kard, sőt még le is van fogva a vadállat. Nem gátolja céljába semmi. Magasra emeli hosszú kardját, hogy lesújthasson a bestiára, mielőtt társának torkát szegné. Ennél jobb lehetőség nemigen akadhat. Nilevard levegőért zihálva lesújt. És csak remélheti, hogy pontosan célba is találjon. Nem szándékozik itt nyugodni, ha sikeres cselekedete, akkor ismét lesújt és addig míg mozog a fenevad. Az adrenalin vezérli cselekedeteit, már nem az ésszerűség. *
3039. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2021-11-22 08:46:28
Üzenet elküldve: 2021-11-22 08:46:28
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 696
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 696
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Rorkir//
*Trodd nem akad fenn megnevezéseken. Mikor uramozzák arra megszokta jegyezni, hogy ő nem úr, de egyébként nem zavarja a közvetlenség. Az út nagy részében hallgatnak. A pásztor reakciói egy-egy hümmögésben vagy bólintásban csúcsosodnak ki. Beszédesnek egyáltalán nem nevezhető. Persze a kérdésre már ki kell fejteni a dolgot úgyhogy miután alaposan megfontolta a kérdést válaszol is.*
-Kell két rönk a stég talpainak. Azokat nem olyan nagyon kell megdolgozni. Ugyan úgy kell két hosszabb rönk a két szélének. Azok közt lesznek a deszkák, meg a talpak azokkal lesznek beverve a vízbe. Azok közé kell deszkának valók, meg a budinak is. Kell majd pár fa.
*Egy fél erdőt azért nem akar a pásztor kivágni. Szerény kis szükségletei nem is fogják annyira megterhelni a környezetet. Marad még akác a méheknek, a kivágott fák helyére meg évek múlva újak nőnek. Meg is érkeznek lassan az emlegetett fákhoz amire a pásztor ismét bólintással válaszol. Míg a másik a lovát köti meg addig Trodd Mándlinak adja ki a parancsot, hogy maradjon és a kiskutya meg is jegyzi, hogy meddig mehet. Ezek után ő a fákat kezdi el vizsgálgatni. Ha nem tüzelőnek lesz hanem meg akar velük dolgozni akkor nem mindegy milyet vágnak ki. A kérdést megfontolja és válaszol.*
-Egy balta volna jó.
*Fejszét ő nem hozott magával csak a fokosát. Ami hasznos szerszám, de a kis feje miatt lehet egy balta hasznosabbnak bizonyul nála a feladathoz.*
*Trodd nem akad fenn megnevezéseken. Mikor uramozzák arra megszokta jegyezni, hogy ő nem úr, de egyébként nem zavarja a közvetlenség. Az út nagy részében hallgatnak. A pásztor reakciói egy-egy hümmögésben vagy bólintásban csúcsosodnak ki. Beszédesnek egyáltalán nem nevezhető. Persze a kérdésre már ki kell fejteni a dolgot úgyhogy miután alaposan megfontolta a kérdést válaszol is.*
-Kell két rönk a stég talpainak. Azokat nem olyan nagyon kell megdolgozni. Ugyan úgy kell két hosszabb rönk a két szélének. Azok közt lesznek a deszkák, meg a talpak azokkal lesznek beverve a vízbe. Azok közé kell deszkának valók, meg a budinak is. Kell majd pár fa.
*Egy fél erdőt azért nem akar a pásztor kivágni. Szerény kis szükségletei nem is fogják annyira megterhelni a környezetet. Marad még akác a méheknek, a kivágott fák helyére meg évek múlva újak nőnek. Meg is érkeznek lassan az emlegetett fákhoz amire a pásztor ismét bólintással válaszol. Míg a másik a lovát köti meg addig Trodd Mándlinak adja ki a parancsot, hogy maradjon és a kiskutya meg is jegyzi, hogy meddig mehet. Ezek után ő a fákat kezdi el vizsgálgatni. Ha nem tüzelőnek lesz hanem meg akar velük dolgozni akkor nem mindegy milyet vágnak ki. A kérdést megfontolja és válaszol.*
-Egy balta volna jó.
*Fejszét ő nem hozott magával csak a fokosát. Ami hasznos szerszám, de a kis feje miatt lehet egy balta hasznosabbnak bizonyul nála a feladathoz.*
3038. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2021-11-22 07:57:57
Üzenet elküldve: 2021-11-22 07:57:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
//Különös küldetés//
*Nilevard egyszer csak megindul. A hadnagynak, eszébe sem jut, hogy a másik a pajzsáért futna, szóval nagyon hamar elkönyveli a tényt annak, hogy a fiú elfutni készül. Egyszerű félreértés, megbeszélik később, és messze nincs ideje ezen gondolkozni, mert a bestia, azonnal utána kap a mozgásnak, még az elfele tartónak is. Soreyl nem várakozik. Megveti hátsó lábát, és elrugaszkodik. Teljes erejéből az állat oldalába döfi a lándzsát, és nem is ereszti. A vonyítás még a jobbjában érzett fájdalom mellett is a lelkébe mar, de nincs mit tennie. A kötelesség, kötelesség, és akármennyire nem fűlik a foga az állat bántásához, fordítva nincs így, hiszen a warg már a hadnagy felé kapkod hatalmas állkapcsával. Soreyl nem akarja elengedni az állatot, holott talán az lenne a legokosabb lépés. Viszont így védekezésre csak a sérült kezét tudja használni. Felemeli másik kezével a feje elé a mesterkardot, és miközben az állat a lovag felé kapkod a szájával, a lovag nagyon reméli, hogy a fogak között nem a saját feje lesz, hanem sikerül a nyitott szájába szúrnia az állatnak. a kardjával.*
*Nilevard egyszer csak megindul. A hadnagynak, eszébe sem jut, hogy a másik a pajzsáért futna, szóval nagyon hamar elkönyveli a tényt annak, hogy a fiú elfutni készül. Egyszerű félreértés, megbeszélik később, és messze nincs ideje ezen gondolkozni, mert a bestia, azonnal utána kap a mozgásnak, még az elfele tartónak is. Soreyl nem várakozik. Megveti hátsó lábát, és elrugaszkodik. Teljes erejéből az állat oldalába döfi a lándzsát, és nem is ereszti. A vonyítás még a jobbjában érzett fájdalom mellett is a lelkébe mar, de nincs mit tennie. A kötelesség, kötelesség, és akármennyire nem fűlik a foga az állat bántásához, fordítva nincs így, hiszen a warg már a hadnagy felé kapkod hatalmas állkapcsával. Soreyl nem akarja elengedni az állatot, holott talán az lenne a legokosabb lépés. Viszont így védekezésre csak a sérült kezét tudja használni. Felemeli másik kezével a feje elé a mesterkardot, és miközben az állat a lovag felé kapkod a szájával, a lovag nagyon reméli, hogy a fogak között nem a saját feje lesz, hanem sikerül a nyitott szájába szúrnia az állatnak. a kardjával.*
3037. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2021-11-22 05:36:18
Üzenet elküldve: 2021-11-22 05:36:18
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 354
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 354
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Trodd//
-Hát úgy legyen komám.
*Megengedi magának ezt a megnevezést, legfeljebb ha zavarja a másikat, akkor majd szót emel ellene. Mindenesetre hamar beérhetnek az erdős részre, ez a terület Rorkinak igazán ismerős, hisz itt él, számtalanszor bejárta már keresztbe-kasba az egészet.*
-No, mindjárt ott vagyunk.
*Nyugtatja meg a másikat, mert ugyan egyikük sem igazán az a szószátyár, már amíg nem isznak meg egy-két sört. Legalábbis a barbár részéről.*
-Mennyi fa kell?
*Azért ez kardinális kérdés, hisz ha egy fél erdőt akar kivágni Trodd, akkor talán beletelhet hatokba is, mire végeznek, az meg kitudja megérné-e, vagy törvényes lenne-e egyáltalán.*
-Itt.
*Mutat egyszer csak egy irányba, ahol már maga a gazda is láthatja a fákat. Rorkir megköti a lovat az egyik törzshöz, viszonylag nagyobb teret hagyva neki, hogy legelészhessen, vagy csak nézelődhessen, majd elkezdi leszedni róla a szerszámokat.*
-Balta vagy fűrész?
*Szintén fontos kérdés, az is lehet, hogy Troddnak van saját fejszéje, és akkor nincs is szüksége a Rorkiréra. Persze azért a fenőkövet is előveszi, és amíg a sarokpontokban megállapodnak, addig szépen megélezi a favágó alkalmatosságot.*
-Hát úgy legyen komám.
*Megengedi magának ezt a megnevezést, legfeljebb ha zavarja a másikat, akkor majd szót emel ellene. Mindenesetre hamar beérhetnek az erdős részre, ez a terület Rorkinak igazán ismerős, hisz itt él, számtalanszor bejárta már keresztbe-kasba az egészet.*
-No, mindjárt ott vagyunk.
*Nyugtatja meg a másikat, mert ugyan egyikük sem igazán az a szószátyár, már amíg nem isznak meg egy-két sört. Legalábbis a barbár részéről.*
-Mennyi fa kell?
*Azért ez kardinális kérdés, hisz ha egy fél erdőt akar kivágni Trodd, akkor talán beletelhet hatokba is, mire végeznek, az meg kitudja megérné-e, vagy törvényes lenne-e egyáltalán.*
-Itt.
*Mutat egyszer csak egy irányba, ahol már maga a gazda is láthatja a fákat. Rorkir megköti a lovat az egyik törzshöz, viszonylag nagyobb teret hagyva neki, hogy legelészhessen, vagy csak nézelődhessen, majd elkezdi leszedni róla a szerszámokat.*
-Balta vagy fűrész?
*Szintén fontos kérdés, az is lehet, hogy Troddnak van saját fejszéje, és akkor nincs is szüksége a Rorkiréra. Persze azért a fenőkövet is előveszi, és amíg a sarokpontokban megállapodnak, addig szépen megélezi a favágó alkalmatosságot.*
3036. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2021-11-21 19:37:06
Üzenet elküldve: 2021-11-21 19:37:06
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 282
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 282
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Szelíd
//Különös küldetés//
*Nilevard úgy dönt, a pajzsát gyűjti be inkább. Egyszerre moccan a fenevaddal, kinek sárga tekintete a mozgásra azonnal célpontot vált. Hogy a hirtelen mozdulat, vagy a vélt menekülés miatt szegezte tekintetét a lovagra, nehéz lenne megmondani, de ebben a tekintetben talán nem is fontos.
A fenevad habzó pofával, morranva veti magát Nilevard után, ám a hadnagy ezúttal gyorsabbnak bizonyul. A fényből font lándzsával rohamozza meg az állatot, s a pajzsát épp felnyaláboló Nilevard nem hallhat mást a háta mögül, csupán éktelen nyüszítést. Ahogy hátrafordul, láthatja a saját oldala felé kapkodó, fájdalmában sivító fenevadat, s az oldalába mélyen fúrodott, aranyló lándzsa túlvégén pedig Darennt. A fegyver szinte keresztül döfi a wargot, mi épp acsarkodva, fogaival csattogva igyekszik fájdalmának forrása felé kapni. A lándzsa még mindig benne, Darenn pedig még mindig fogja annak nyelét. Az erőteljes állkapocs azonban közel jár a hadnagyhoz és annak lándzsájához.*
*Nilevard úgy dönt, a pajzsát gyűjti be inkább. Egyszerre moccan a fenevaddal, kinek sárga tekintete a mozgásra azonnal célpontot vált. Hogy a hirtelen mozdulat, vagy a vélt menekülés miatt szegezte tekintetét a lovagra, nehéz lenne megmondani, de ebben a tekintetben talán nem is fontos.
A fenevad habzó pofával, morranva veti magát Nilevard után, ám a hadnagy ezúttal gyorsabbnak bizonyul. A fényből font lándzsával rohamozza meg az állatot, s a pajzsát épp felnyaláboló Nilevard nem hallhat mást a háta mögül, csupán éktelen nyüszítést. Ahogy hátrafordul, láthatja a saját oldala felé kapkodó, fájdalmában sivító fenevadat, s az oldalába mélyen fúrodott, aranyló lándzsa túlvégén pedig Darennt. A fegyver szinte keresztül döfi a wargot, mi épp acsarkodva, fogaival csattogva igyekszik fájdalmának forrása felé kapni. A lándzsa még mindig benne, Darenn pedig még mindig fogja annak nyelét. Az erőteljes állkapocs azonban közel jár a hadnagyhoz és annak lándzsájához.*
3035. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2021-11-20 21:36:19
Üzenet elküldve: 2021-11-20 21:36:19
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Különös küldetés //
* A küzdelem hevében sok minden kialakulhat. Az első vérontás bekövetkezett, de sajnos a hadnagynál. A lovag tekintete elhullott felszerelését keresi. Hirtelen felindulásból elindul felé. Fegyverével mit sem törődve, a sárban húzza, hogy minél hamarabb célját érje. Tudja jól, hogy ezek után nem lesz ideje lesújtani, De megkockáztatja, hogy ezzel is társát támogathassa. Miközben pajzsát eléri, néhány szót szól Soreylhez. *
- Fedezz! Tartsuk tőle a távolságot!
* Kiált fel a lovag. Gyorsan kézbe veszi pajzsát, majd elindul társa felé. Reméli bölcsen döntött, hogy az elrepült felszerelésért indul el inkább mint, hogy lesújtson a wargra. Nillevard levegőért kapkodva halad társa felé, ha sikerül elérnie beáll mellé, hogy támogathassa pajzsával. A sérülésére tekintve megállapítja, hogy azt a kezét mert nem fogja tudni jól használni. Ezért felszerelésével próbálja támogatni társát és hogyha szükséges lesújt ellenfelére. Ha A fenevad még túl is jut lándzsán, a pajzs útját állhatja. *
* A küzdelem hevében sok minden kialakulhat. Az első vérontás bekövetkezett, de sajnos a hadnagynál. A lovag tekintete elhullott felszerelését keresi. Hirtelen felindulásból elindul felé. Fegyverével mit sem törődve, a sárban húzza, hogy minél hamarabb célját érje. Tudja jól, hogy ezek után nem lesz ideje lesújtani, De megkockáztatja, hogy ezzel is társát támogathassa. Miközben pajzsát eléri, néhány szót szól Soreylhez. *
- Fedezz! Tartsuk tőle a távolságot!
* Kiált fel a lovag. Gyorsan kézbe veszi pajzsát, majd elindul társa felé. Reméli bölcsen döntött, hogy az elrepült felszerelésért indul el inkább mint, hogy lesújtson a wargra. Nillevard levegőért kapkodva halad társa felé, ha sikerül elérnie beáll mellé, hogy támogathassa pajzsával. A sérülésére tekintve megállapítja, hogy azt a kezét mert nem fogja tudni jól használni. Ezért felszerelésével próbálja támogatni társát és hogyha szükséges lesújt ellenfelére. Ha A fenevad még túl is jut lándzsán, a pajzs útját állhatja. *
3034. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2021-11-20 11:16:33
Üzenet elküldve: 2021-11-20 11:16:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
//Különös küldetés//
*Baljában egyszerre megjelenik a lándzsa. Ha nem éppen az életéért küzdene, minden bizonnyal örülne mint öreg szűzlány a pásztor botjának, de messze nincs ilyenekre ideje. Amint a varázslat sikeres, és kezébe manifesztálódik az isteni fegyver, jobbjában iszonyatos fájdalmat érez. Szerencsére Nilevard bevisz egy csapást, és az állat elengedi. Az adrenalin, a harc izgalma kissé tompítja a fájdalmat, és a meleg, kezén csordogáló vért sem érzi, csak a húsba mart fogak helyét. A warg kettejük elé hátrál. Soreyl megszorítja Perchipfellt. A mesterkard nem esik ki a kezéből, de egyértelműen nem tudja teljes értékben használni sebesült kezét. Az évek, a tapasztalat, és a gyakorlás mellette áll. Kétkezes harcos lévén ép kezével még megteszi, amit megtud. Oldallépésekbe kezd lassan miközben a lándzsát alkarján megtámasztva előre szegezi, ezzel távolságot tartva az állattól. Próbálja elszeparálni magát a közlegénytől, és egyúttal a warg figyelmét magára vonni, ezzel esélyt adva, hogy még egyszer meglephesse az állatot. Ha az állat támad, nem tér ki előle.*
~Gyere nagy fiú!~
*A lándzsát előre szegezve várja hogy mit fog tenni a fenevad. Ha Nilevardra támad, akkor azonnal oldalba rohamozza a szálfegyverrel. Ha a hadnagy marcangolását folytatná akkor sem menekül. Olyan két, és fél lépésnyire előre ki tud szúrni. Egyenesen beleáll a helyzetbe, és szintén az ajándék fegyverrel próbál nyakra döfni.*
*Baljában egyszerre megjelenik a lándzsa. Ha nem éppen az életéért küzdene, minden bizonnyal örülne mint öreg szűzlány a pásztor botjának, de messze nincs ilyenekre ideje. Amint a varázslat sikeres, és kezébe manifesztálódik az isteni fegyver, jobbjában iszonyatos fájdalmat érez. Szerencsére Nilevard bevisz egy csapást, és az állat elengedi. Az adrenalin, a harc izgalma kissé tompítja a fájdalmat, és a meleg, kezén csordogáló vért sem érzi, csak a húsba mart fogak helyét. A warg kettejük elé hátrál. Soreyl megszorítja Perchipfellt. A mesterkard nem esik ki a kezéből, de egyértelműen nem tudja teljes értékben használni sebesült kezét. Az évek, a tapasztalat, és a gyakorlás mellette áll. Kétkezes harcos lévén ép kezével még megteszi, amit megtud. Oldallépésekbe kezd lassan miközben a lándzsát alkarján megtámasztva előre szegezi, ezzel távolságot tartva az állattól. Próbálja elszeparálni magát a közlegénytől, és egyúttal a warg figyelmét magára vonni, ezzel esélyt adva, hogy még egyszer meglephesse az állatot. Ha az állat támad, nem tér ki előle.*
~Gyere nagy fiú!~
*A lándzsát előre szegezve várja hogy mit fog tenni a fenevad. Ha Nilevardra támad, akkor azonnal oldalba rohamozza a szálfegyverrel. Ha a hadnagy marcangolását folytatná akkor sem menekül. Olyan két, és fél lépésnyire előre ki tud szúrni. Egyenesen beleáll a helyzetbe, és szintén az ajándék fegyverrel próbál nyakra döfni.*
3033. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2021-11-19 12:42:54
Üzenet elküldve: 2021-11-19 12:42:54
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 282
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 282
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Szelíd
//Különös küldetés//
*A varázslat sikeres, Darenn hadnagy szabad baljában pedig aranysárga fényben tündöklő, áttetsző fegyver realizálódik egy lándzsa képében. Ugyanakkor túl sok ideje nincs rádöbbenni készségeire, mert a fenevad újra mozdul, ezúttal pedig sikerrel is jár. A hadnagy kockát vetett az előző eset után, ám ezúttal ráhibázott. Éles fogak mélyednek a mesterkardot szorongató alkarba a kard mellett, s talán szét is marcangolnák azt, ha a férfi magában lenne. Nilevad azonban lesújt a mozdulatlan célpontra, ám szúrása elválik a vaskos bőrön, komolyabb sérülést nem okozva az állatnak. Épp elég arra viszont, hogy a warg ráeszméljen, a játékot kettőnél többen játszák.
Hirtelenjében engedi el Darenn karját, hogy hátrébb szökkenve, ám még mindig fenyegetően oldalazva vicsorogjon a kettősre. Fogai immáron vértől piroslanak, az eddiginél is fenyegetőbb látványt kölcsönözve neki. Nem támad, szemmel láthatóan mérlegel. A warg sem ostoba állat, nem rohan a vesztébe. Ugyanakkor akaratán kívül, de a kettősnek is ad némi időt a gondolkodásra, na meg a cselekvésre.*
*A varázslat sikeres, Darenn hadnagy szabad baljában pedig aranysárga fényben tündöklő, áttetsző fegyver realizálódik egy lándzsa képében. Ugyanakkor túl sok ideje nincs rádöbbenni készségeire, mert a fenevad újra mozdul, ezúttal pedig sikerrel is jár. A hadnagy kockát vetett az előző eset után, ám ezúttal ráhibázott. Éles fogak mélyednek a mesterkardot szorongató alkarba a kard mellett, s talán szét is marcangolnák azt, ha a férfi magában lenne. Nilevad azonban lesújt a mozdulatlan célpontra, ám szúrása elválik a vaskos bőrön, komolyabb sérülést nem okozva az állatnak. Épp elég arra viszont, hogy a warg ráeszméljen, a játékot kettőnél többen játszák.
Hirtelenjében engedi el Darenn karját, hogy hátrébb szökkenve, ám még mindig fenyegetően oldalazva vicsorogjon a kettősre. Fogai immáron vértől piroslanak, az eddiginél is fenyegetőbb látványt kölcsönözve neki. Nem támad, szemmel láthatóan mérlegel. A warg sem ostoba állat, nem rohan a vesztébe. Ugyanakkor akaratán kívül, de a kettősnek is ad némi időt a gondolkodásra, na meg a cselekvésre.*
3032. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2021-11-18 21:16:30
Üzenet elküldve: 2021-11-18 21:16:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
// A szállítmány védelmében //
*Zsonorha egy röpke percig még a patás mellett marad. Ezalatt tisztességesen elmond egy rövid, mégis a lényeget összefoglaló imát Teysus felé.*
-Köszönöm, hogy egy ilyen hosszú és egészséges életen lehet túl. Jóindulatod kísérje tovább és hagyd, hogy lelke innentől szabad lehessen. *Lehajtott fejjel és becsukott szemmel, megadva a módját áll még pár másodpercig, majd lassan elindul a szekér felé. Alig tesz előre pár lépést, fülét egyből megcsapja a kocsis szitkozódása. Nem nagyon érti, hogy mire ez a felhajtás. Kényelmesen odasétál, nekitámaszkodik a szekér oldalának és úgy viselkedik, mintha ott sem lenne. Közben persze hallgatja a körülötte lévő történéseket.*
~Mi üthetett ebbe? Úgy látszik, ha éppen nem sírdogál senki, akkor egyből ott van valaki, aki ezt cserébe kárpótolhatja.~ *Gondolja, közben egy nagyot sóhajt magában. A félvér sem így tervezte ezt az utat, de legalább van benne annyi tisztelet, hogy nem akad ki látványosan. Más körülmények között nevelkedett ahhoz, hogy valaha is illetlenül fejezze ki magát mások társaságában. Ha sikerült lecsillapodnia a kedélyeknek, akkor indulásra készen fel is pattanna hátulra, ahogy azt már korábban megbeszélték.*
*Zsonorha egy röpke percig még a patás mellett marad. Ezalatt tisztességesen elmond egy rövid, mégis a lényeget összefoglaló imát Teysus felé.*
-Köszönöm, hogy egy ilyen hosszú és egészséges életen lehet túl. Jóindulatod kísérje tovább és hagyd, hogy lelke innentől szabad lehessen. *Lehajtott fejjel és becsukott szemmel, megadva a módját áll még pár másodpercig, majd lassan elindul a szekér felé. Alig tesz előre pár lépést, fülét egyből megcsapja a kocsis szitkozódása. Nem nagyon érti, hogy mire ez a felhajtás. Kényelmesen odasétál, nekitámaszkodik a szekér oldalának és úgy viselkedik, mintha ott sem lenne. Közben persze hallgatja a körülötte lévő történéseket.*
~Mi üthetett ebbe? Úgy látszik, ha éppen nem sírdogál senki, akkor egyből ott van valaki, aki ezt cserébe kárpótolhatja.~ *Gondolja, közben egy nagyot sóhajt magában. A félvér sem így tervezte ezt az utat, de legalább van benne annyi tisztelet, hogy nem akad ki látványosan. Más körülmények között nevelkedett ahhoz, hogy valaha is illetlenül fejezze ki magát mások társaságában. Ha sikerült lecsillapodnia a kedélyeknek, akkor indulásra készen fel is pattanna hátulra, ahogy azt már korábban megbeszélték.*
3031. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2021-11-17 14:11:32
Üzenet elküldve: 2021-11-17 14:11:32
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Különös küldetés //
* Az idő nem éppen kedvez a tétovázásra. Egy pillanatra le veszi a tekintetét a fenevadról, hogy nagyjából bemérje pajzsának a helyzetét. Túl távolinak ítéli, hogy elrohanjon érte. Soreyl épp, hogy csak kitér az állat támadásától. De utána el is kezd idézni egy fegyvert a kezébe, ami sikerrel zárul. Nem éppen van idő további felmérésekre. A lovag neki is rohan a fenevadnak, hogy megpróbálja egy határozott döféssel le döfni az állatot míg nem figyel. Amennyire ez lehetséges próbálja csendben, hogy kevésbe figyeljen rá fel a bestia. Ha sikerrel zárul, akkor addig döfi míg mozog. De pedig ismételten kitér a vadállat, gyorsan társa mellé mozdul, hogy valamelyest fedezéket adhasson a karmok és a méretes fogaktól. ~ Ha lett volna időm valami méreggel be kenhettem volna a pengémet. ~ Nem mintha ez lenne a legfőbb gondja a lovagnak. Egyenlőre a célpontot el kellene találnia először. *
* Az idő nem éppen kedvez a tétovázásra. Egy pillanatra le veszi a tekintetét a fenevadról, hogy nagyjából bemérje pajzsának a helyzetét. Túl távolinak ítéli, hogy elrohanjon érte. Soreyl épp, hogy csak kitér az állat támadásától. De utána el is kezd idézni egy fegyvert a kezébe, ami sikerrel zárul. Nem éppen van idő további felmérésekre. A lovag neki is rohan a fenevadnak, hogy megpróbálja egy határozott döféssel le döfni az állatot míg nem figyel. Amennyire ez lehetséges próbálja csendben, hogy kevésbe figyeljen rá fel a bestia. Ha sikerrel zárul, akkor addig döfi míg mozog. De pedig ismételten kitér a vadállat, gyorsan társa mellé mozdul, hogy valamelyest fedezéket adhasson a karmok és a méretes fogaktól. ~ Ha lett volna időm valami méreggel be kenhettem volna a pengémet. ~ Nem mintha ez lenne a legfőbb gondja a lovagnak. Egyenlőre a célpontot el kellene találnia először. *
3030. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2021-11-17 12:46:06
Üzenet elküldve: 2021-11-17 12:46:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 311
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 311
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
// A szállítmány védelmében //
* Az állat kimúlását már nem érzi szükségesnek, hogy végig kövesse. Ezért amint elhelyezték már fordul is el tőle, viszi is tovább a lendülettel magát, hogy mihamarabb visszakerüljön a szállítmány közelébe. Nem éppen egy olyan hálás feladat ez, hogy örömmel végezze el bárki is. Előbb gondolt volna arra, hogy valamiképp megóvják az állat épségét mint erre. De a parancs az parancs. ~ Amikor valaki le engedi a védelmét akkor a legsebezhetőbb. ~ Teszi hozzá fejbe, és már indul is vissza a többiekhez. Egy kicsivel hamarabb érkezik a lovagnál a helyszínre. Ahol egy intenzív szitkozódás hallatszik a kocsis szájából. ~ Valami nem stimmel. ~ Veszi elő a szabad kezeibe a dobótőreit. *
- Mytryell a szekér felől jött.
* Teszi hozzá gyorsan a könnyed megállapítást. Tekintete maszk alatt a céltudatos és céltudatos. Meg is közelíti a szekéren ülő lányt. *
- Lily, mi történt?
* Kizárásos alapon a környezetükbe nem tartózkodik más, így az öreg felé tekint. De a pengéket úgy helyezi, hogy az véletlenül se lássa. ~ Ezt az öreg csinálta? Vagy rosszul hallottam? ~ Játszik azonnal a gondolataival, míg a lány válaszát várja. *
* Az állat kimúlását már nem érzi szükségesnek, hogy végig kövesse. Ezért amint elhelyezték már fordul is el tőle, viszi is tovább a lendülettel magát, hogy mihamarabb visszakerüljön a szállítmány közelébe. Nem éppen egy olyan hálás feladat ez, hogy örömmel végezze el bárki is. Előbb gondolt volna arra, hogy valamiképp megóvják az állat épségét mint erre. De a parancs az parancs. ~ Amikor valaki le engedi a védelmét akkor a legsebezhetőbb. ~ Teszi hozzá fejbe, és már indul is vissza a többiekhez. Egy kicsivel hamarabb érkezik a lovagnál a helyszínre. Ahol egy intenzív szitkozódás hallatszik a kocsis szájából. ~ Valami nem stimmel. ~ Veszi elő a szabad kezeibe a dobótőreit. *
- Mytryell a szekér felől jött.
* Teszi hozzá gyorsan a könnyed megállapítást. Tekintete maszk alatt a céltudatos és céltudatos. Meg is közelíti a szekéren ülő lányt. *
- Lily, mi történt?
* Kizárásos alapon a környezetükbe nem tartózkodik más, így az öreg felé tekint. De a pengéket úgy helyezi, hogy az véletlenül se lássa. ~ Ezt az öreg csinálta? Vagy rosszul hallottam? ~ Játszik azonnal a gondolataival, míg a lány válaszát várja. *
3029. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2021-11-17 09:36:05
Üzenet elküldve: 2021-11-17 09:36:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
//Különös küldetés//
//Gyorsaság: Jó - 1 kör 4 szegmens
Kitérés - 1 szegmens
Varázslás - 2 szegmens
Felkészülés a következő körben a támadásra - 1 szegmens//
*Mondhatni, hogy nem lett most istene kegyeltje, hiszen érezte mit kell tennie, mégsem sikerült a terve. De mégis. Látott egy villanást, látta a fegyvert a kezében, ami mint a gyenge köd a tó fölött foszlott szerte szét a hideg levegőben. Talán emiatt nem tudja elengedni ezt a lehetőséget. Ahogy a mondás tartja: Ha csak kalapácsod van, mindenhol szöget látsz. Még az sem igazán érdekli, hogy majdnem megették a karját. A jelenlegi felállásban jobb karjában, mesterkard, de a balja üres. A támadás elől hátrálással tér ki, miközben előre tartja kardját, hogy a penge tartson némi távolságot kettejük között. Utána megismétli a mozdulatot, amit az elébb elrontott. Egyszer élünk, és ez már az, alapon. Ha sikerült, akkor a jó öreg kétkezes fegyverhasználat: távolságtartás, és meglepetés, magas lovagiiskola harcmodorát veszi fel. Ha nem, akkor felkészül, hogy ezt bizony Perchipfell mögül kell megvívnia, és mégsem olyan kiválasztott mint elsőre hitte.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, majd felfelé nyúl egyik kezével, melynek hatására fényből tetszőleges fegyvert formáz a kezébe, annak előnyeivel és hátrányaival együtt, mely tíz kör múlva semmivé foszlik. A fegyver nem átadható.
//Gyorsaság: Jó - 1 kör 4 szegmens
Kitérés - 1 szegmens
Varázslás - 2 szegmens
Felkészülés a következő körben a támadásra - 1 szegmens//
*Mondhatni, hogy nem lett most istene kegyeltje, hiszen érezte mit kell tennie, mégsem sikerült a terve. De mégis. Látott egy villanást, látta a fegyvert a kezében, ami mint a gyenge köd a tó fölött foszlott szerte szét a hideg levegőben. Talán emiatt nem tudja elengedni ezt a lehetőséget. Ahogy a mondás tartja: Ha csak kalapácsod van, mindenhol szöget látsz. Még az sem igazán érdekli, hogy majdnem megették a karját. A jelenlegi felállásban jobb karjában, mesterkard, de a balja üres. A támadás elől hátrálással tér ki, miközben előre tartja kardját, hogy a penge tartson némi távolságot kettejük között. Utána megismétli a mozdulatot, amit az elébb elrontott. Egyszer élünk, és ez már az, alapon. Ha sikerült, akkor a jó öreg kétkezes fegyverhasználat: távolságtartás, és meglepetés, magas lovagiiskola harcmodorát veszi fel. Ha nem, akkor felkészül, hogy ezt bizony Perchipfell mögül kell megvívnia, és mégsem olyan kiválasztott mint elsőre hitte.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, majd felfelé nyúl egyik kezével, melynek hatására fényből tetszőleges fegyvert formáz a kezébe, annak előnyeivel és hátrányaival együtt, mely tíz kör múlva semmivé foszlik. A fegyver nem átadható.
3028. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2021-11-17 08:26:26
Üzenet elküldve: 2021-11-17 08:26:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//A szállítmány védelmében//
*Ő maga inkább a lóval foglalkozik egyelőre és nem az öreggel, aki első ránézésre, sőt másodikra se tűnik veszélyesnek vagy különcnek. Szépen bevonszolják a bokrok közé a szerencsétlen állatot, ő pedig lecsapja a fejét, hogy ne szenvedjen. Mikor visszafelé indul dolga végeztél csak azt hallja, hogy a kocsin ülő fegyveres veszettül szitkozódik. Értetlenkedve kiált fel a bakra, mikor a kocsi közelébe kerül.*
-M…m… mi az istenek nyila tö-történt?! *Majd füttyent a lovának, aki oda is vágtat hozzá, miután otthagyja azt a fűcsomót, amit eddig falatozott.*
A hozzászólás írója (Lluthery Mytryell) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.11.17 08:26:43
*Ő maga inkább a lóval foglalkozik egyelőre és nem az öreggel, aki első ránézésre, sőt másodikra se tűnik veszélyesnek vagy különcnek. Szépen bevonszolják a bokrok közé a szerencsétlen állatot, ő pedig lecsapja a fejét, hogy ne szenvedjen. Mikor visszafelé indul dolga végeztél csak azt hallja, hogy a kocsin ülő fegyveres veszettül szitkozódik. Értetlenkedve kiált fel a bakra, mikor a kocsi közelébe kerül.*
-M…m… mi az istenek nyila tö-történt?! *Majd füttyent a lovának, aki oda is vágtat hozzá, miután otthagyja azt a fűcsomót, amit eddig falatozott.*
A hozzászólás írója (Lluthery Mytryell) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.11.17 08:26:43
3027. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2021-11-17 07:21:31
Üzenet elküldve: 2021-11-17 07:21:31
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//A szállítmány védelmében//
*A bácsi hálásan biccent Lluthery felé, aki a csapat vezetőjének tűnik az eddigiek alapján.*
- Derék legények ezek.
*Mondja maga elé, vagy éppen annak aki hallja, közben egy újabb köhögéssel küszködik.
Zsonorha készségesen segítségére siet, amit a bácsi jó néven vesz, ezt egy mosollyal arcán ki is fejezi.*
- Köszönöm leányom.
*Kapaszkodik gyönge, remegő kezeivel, és végül eljut a szekérre. Sajnálatára csak egy fiatal hölgy társaságát élvezheti, mert Zsonorha már megy is, hogy segítségére legyen csapattársainak. Érdeklődve figyeli a tervet, hogy a szenvedő állatot bevigyék a bozótba, majd arca fájdalmas grimaszt vesz fel, amikor az állat küszködő hangja felcsendül. Inkább elfordítja fejét, ez még számára is nehéz látvány, és hagyja, hogy a fiatalok tegyék a dolgukat.
Lily kérdésére egy darabig csak pislog maga elé, láthatóan töpreng, mert valójában ő sem gondolt még erre.*
- Oh, hát valóban kár lenne érte.
*A bácsi hirtelen kapkodni kezdi a levegőt, láthatóan tüsszenteni készül.*
- De... majd... ki-ki-ki...
*Egyre szaporább légzését végül egy hatalmas tüsszentés követi, amiben nem lenne semmi szokatlan. Azt leszámítva, hogy a bácsi hajszálain mintha apró szikrák szaladnának végig. Ez még akár el is kerülhetné Lily figyelmét, hihetné azt, hogy csupán kápráztak szemei, ám a tüsszentés nem csak a bácsi testét rengette meg, de a kocsira is váratlanul nagy hatással volt, ami még mindig billeg a hatalmas erő után. A szekéren ülő fegyveres egyelőre heves szitkozódással fejezi ki értetlenségét, mert ő a lovat vonszoló csapatot és nem a társalgó párost figyelte.
Lily pedig egy döbbenten ledermedt öreg gnómot láthat, aki csak azt várja, hogy ő mit reagál a történtekre.*
- Jaj, hát ez a szél borzalmas, hehe.
*A bácsi hálásan biccent Lluthery felé, aki a csapat vezetőjének tűnik az eddigiek alapján.*
- Derék legények ezek.
*Mondja maga elé, vagy éppen annak aki hallja, közben egy újabb köhögéssel küszködik.
Zsonorha készségesen segítségére siet, amit a bácsi jó néven vesz, ezt egy mosollyal arcán ki is fejezi.*
- Köszönöm leányom.
*Kapaszkodik gyönge, remegő kezeivel, és végül eljut a szekérre. Sajnálatára csak egy fiatal hölgy társaságát élvezheti, mert Zsonorha már megy is, hogy segítségére legyen csapattársainak. Érdeklődve figyeli a tervet, hogy a szenvedő állatot bevigyék a bozótba, majd arca fájdalmas grimaszt vesz fel, amikor az állat küszködő hangja felcsendül. Inkább elfordítja fejét, ez még számára is nehéz látvány, és hagyja, hogy a fiatalok tegyék a dolgukat.
Lily kérdésére egy darabig csak pislog maga elé, láthatóan töpreng, mert valójában ő sem gondolt még erre.*
- Oh, hát valóban kár lenne érte.
*A bácsi hirtelen kapkodni kezdi a levegőt, láthatóan tüsszenteni készül.*
- De... majd... ki-ki-ki...
*Egyre szaporább légzését végül egy hatalmas tüsszentés követi, amiben nem lenne semmi szokatlan. Azt leszámítva, hogy a bácsi hajszálain mintha apró szikrák szaladnának végig. Ez még akár el is kerülhetné Lily figyelmét, hihetné azt, hogy csupán kápráztak szemei, ám a tüsszentés nem csak a bácsi testét rengette meg, de a kocsira is váratlanul nagy hatással volt, ami még mindig billeg a hatalmas erő után. A szekéren ülő fegyveres egyelőre heves szitkozódással fejezi ki értetlenségét, mert ő a lovat vonszoló csapatot és nem a társalgó párost figyelte.
Lily pedig egy döbbenten ledermedt öreg gnómot láthat, aki csak azt várja, hogy ő mit reagál a történtekre.*
- Jaj, hát ez a szél borzalmas, hehe.
3026. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2021-11-16 22:56:39
Üzenet elküldve: 2021-11-16 22:56:39
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 282
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 282
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Szelíd
//Különös küldetés//
*Darenn hadnagy kezében hosszúkás, fénylő tárgy kezd realizálódni, azonban a varázs születésében hal. A bestia közben morranva szökken, ám a kitartott penge láttán az utolsó pillanatban hőköl félre. Az éles szemfog így is összetalálkozik Darenn ruhaujjával, s alaposan végigszántja. A férfin nem esik kár, leszámítva a felszakadt textilt alkarján, de jókora szerencsére is szüksége volt ehhez. Az állat acsarkodva, fogait csattogtatva állapodik meg, Nilevardnak pedig módjában áll váratlan támadást intézni a fenevad irányába. Sajnos a szúrás nem találja meg az izgő-mozgó állatot, de a férfi nem járt messze a sikertől. Ellenfelük amilyen nagy, olyan vehemens is. Nilevard szerencséje, hogy eleddig nem hívta fel magára a figyelmet. A vad, sárga tekintet még mindig Darennen jár, s állkapcsát vadul járatva kap a férfi felé tűéles fogaival.*
*Darenn hadnagy kezében hosszúkás, fénylő tárgy kezd realizálódni, azonban a varázs születésében hal. A bestia közben morranva szökken, ám a kitartott penge láttán az utolsó pillanatban hőköl félre. Az éles szemfog így is összetalálkozik Darenn ruhaujjával, s alaposan végigszántja. A férfin nem esik kár, leszámítva a felszakadt textilt alkarján, de jókora szerencsére is szüksége volt ehhez. Az állat acsarkodva, fogait csattogtatva állapodik meg, Nilevardnak pedig módjában áll váratlan támadást intézni a fenevad irányába. Sajnos a szúrás nem találja meg az izgő-mozgó állatot, de a férfi nem járt messze a sikertől. Ellenfelük amilyen nagy, olyan vehemens is. Nilevard szerencséje, hogy eleddig nem hívta fel magára a figyelmet. A vad, sárga tekintet még mindig Darennen jár, s állkapcsát vadul járatva kap a férfi felé tűéles fogaival.*
3025. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2021-11-16 14:23:23
Üzenet elküldve: 2021-11-16 14:23:23
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Különös küldetés //
* Mindig is egy határozott jellem volt Nilevard, ha valaki elesni látszik ő támaszt nyújt számára. A warg agyarai és karmai sem gátolják a lovagot, hogy partnere elé rohanjon és hárítsa a szörnyeteg támadását. Most már társa biztonságban van, legalábbis egyelőre. Bőven jobb fegyverforgató Nilevardnál, ezért annyira nem is kell aggodalmaskodnia érte. Rostélyát szeme elé húzva felkiált. *
- Vigyázz!
* Kardját már kezébe veszi, hisz pajzsa éppen úgy érezte jobbnak, hogy szárnyra kél.
Társa mintha valami idézésbe próbált volna fogni, de sikertelen lett sajnos. Nem éppen bölcs dolog levenni egy ekkora bestiáról a tekintetét bárkinek is. Hosszú kardjával megpróbálja gyorsan megdöfni a fenevadat. Ha sikerrel jár és sikerül megsebeznie az állatot, akkor Soreyl közelébe húzódik, hogy ha a lény megindulna, akkor vak folt ne érhesse őket. Ki tudja, hogy egy sebzett bestia mennyire szándékozik az életéért küzdeni. Nagy valószínűséggel amennyire csak tud! Ha mégsem sikerülne a támadás, akkor igyekszik eltávolodni, és valami fedezéket keresni, amivel háríthatná az esetleges rohamot. *
* Mindig is egy határozott jellem volt Nilevard, ha valaki elesni látszik ő támaszt nyújt számára. A warg agyarai és karmai sem gátolják a lovagot, hogy partnere elé rohanjon és hárítsa a szörnyeteg támadását. Most már társa biztonságban van, legalábbis egyelőre. Bőven jobb fegyverforgató Nilevardnál, ezért annyira nem is kell aggodalmaskodnia érte. Rostélyát szeme elé húzva felkiált. *
- Vigyázz!
* Kardját már kezébe veszi, hisz pajzsa éppen úgy érezte jobbnak, hogy szárnyra kél.
Társa mintha valami idézésbe próbált volna fogni, de sikertelen lett sajnos. Nem éppen bölcs dolog levenni egy ekkora bestiáról a tekintetét bárkinek is. Hosszú kardjával megpróbálja gyorsan megdöfni a fenevadat. Ha sikerrel jár és sikerül megsebeznie az állatot, akkor Soreyl közelébe húzódik, hogy ha a lény megindulna, akkor vak folt ne érhesse őket. Ki tudja, hogy egy sebzett bestia mennyire szándékozik az életéért küzdeni. Nagy valószínűséggel amennyire csak tud! Ha mégsem sikerülne a támadás, akkor igyekszik eltávolodni, és valami fedezéket keresni, amivel háríthatná az esetleges rohamot. *
3024. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2021-11-16 12:48:14
Üzenet elküldve: 2021-11-16 12:48:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Mézescsók//
*Röviden felkacag a varázsszél emlegetésére, és egyébként is megtörténne mindez, hiszen még mindig a barbár férfi kitörő örömteli fogadtatása hatása alatt van. Hálás is azért, hogy ennyire szeretve van, hogy ennyi barátja van, akik örülnek neki és segítenek.
~ A szellemek okkal vezettek ide, és Kagan is okkal fújta meg azt a kürtöt. ~
Az a kürt számára új életet jelentett a sok nyomor és szenvedés után, és mai napig számtalan csodáló szóval illeti ősei szellemeit imái közben, hogy erőt adtak neki kitörni sorsából, és kedvességgel töltötték meg azok szívét, akikkel összesodorta a szél.
Rorkir végül felemleget valamit, ami egyszerre kellemes emlék, és ami zavarba is hozza. A nő arcán halvány pír jelenik meg, és szégyenkezve lesüti tekintetét.
~ Én nem ilyen vagyok. ~
Legalábbis szeretné ezt hinni, hiszen Karheia értékrendje kicsit másabb, kevésbé szabados, mint a barbároknál általában ez jellemző szokott lenni. Így tehát úgy véli, hogy helytelen volt amit tettek, és még most is hiányt érez Nozarin miatt, emiatt pedig különösen zavarosak az érzései.*
- Áh tényleg. Bár az nem pontosan itt volt, vagy igen?
*Körbefordul, és alaposan szemügyre veszi ismét a kis tisztást, de nem tudja biztosan felidézni hogy ez volt e. Meg aztán lehet, hogy félreérti Rorkir szavait, és magára az erdőségre utalt, és nem is feltétlenül erre a konkrét pontra.*
- Ez igazán elismerésre méltó.
*Nem is rest közelebb menni és alaposabban szemügyre venni az épületet.*
- Tetszik. Nagyon szép munka Rorkir.
*Apró fejhajtással tiszteleg a férfi előtt, akinek munkája lehet nem is teljesen tökéletes, de ha így is van az csak még inkább tetszetős Karheia számára, aki kedveli a tökéletlenség báját.
A fekete sebhely látványa miatt összerezdül, és pár sűrű pislogással igyekszik feldolgozni a látványt. Kékjeiben aggodalmat vélhet felfedezni a férfi, aki el is kezdi megmagyarázni a történteket. Karheia igyekszik nem bámulni azt a „csúf” nyomot, ezért időnként kényszeríti magát, hogy a másik arcára vándoroljon tekintete.*
- Azt hiszem Tejzusz.
*Feleli kissé bizonytalanul, hiszen ő sem ismeri annyira ezeket a számára idegen isteneket, és a városban hallott már több kiejtést is. De ez most nem is lényeges a számára.
A történet nem csak hihetetlen, de hátborzongató is, főleg Karheia számára akinek fontos Rorkir. Bár az elején tartott tőle, hogy ő is annak az elfnek a sorsára jut, ha felbosszantja a férfit, azóta viszont teljesen megbízik benne, és ennek okán egy percig sem kérdőjelezi meg szavahihetőségét sem. Számtalan érzelem jelenik meg benne az egésszel kapcsolatban, de igyekszik figyelmét egyelőre a neki megmutatott kardnak szentelni, ami tagadhatatlanul gyönyörű. Karheia nem nagy szakértője a fegyvereknek, ám ami szép, az számára is szép és ez alól a pengék sem kivételesek.*
- Oh, itt van rajta egy felirat is. Tudod mit jelent?
*Nem szeretne tiszteletlen lenni, reméli hangsúlyán érződik is az alázat, ugyanakkor szívesen megosztja az esetleg olvasni nem tudó férfival, hogy milyen címet sikerült kiérdemelnie.*
- Na és amúgy milyen volt ez a viharlény? Mihez hasonlított?
//Mézescsók//
*Röviden felkacag a varázsszél emlegetésére, és egyébként is megtörténne mindez, hiszen még mindig a barbár férfi kitörő örömteli fogadtatása hatása alatt van. Hálás is azért, hogy ennyire szeretve van, hogy ennyi barátja van, akik örülnek neki és segítenek.
~ A szellemek okkal vezettek ide, és Kagan is okkal fújta meg azt a kürtöt. ~
Az a kürt számára új életet jelentett a sok nyomor és szenvedés után, és mai napig számtalan csodáló szóval illeti ősei szellemeit imái közben, hogy erőt adtak neki kitörni sorsából, és kedvességgel töltötték meg azok szívét, akikkel összesodorta a szél.
Rorkir végül felemleget valamit, ami egyszerre kellemes emlék, és ami zavarba is hozza. A nő arcán halvány pír jelenik meg, és szégyenkezve lesüti tekintetét.
~ Én nem ilyen vagyok. ~
Legalábbis szeretné ezt hinni, hiszen Karheia értékrendje kicsit másabb, kevésbé szabados, mint a barbároknál általában ez jellemző szokott lenni. Így tehát úgy véli, hogy helytelen volt amit tettek, és még most is hiányt érez Nozarin miatt, emiatt pedig különösen zavarosak az érzései.*
- Áh tényleg. Bár az nem pontosan itt volt, vagy igen?
*Körbefordul, és alaposan szemügyre veszi ismét a kis tisztást, de nem tudja biztosan felidézni hogy ez volt e. Meg aztán lehet, hogy félreérti Rorkir szavait, és magára az erdőségre utalt, és nem is feltétlenül erre a konkrét pontra.*
- Ez igazán elismerésre méltó.
*Nem is rest közelebb menni és alaposabban szemügyre venni az épületet.*
- Tetszik. Nagyon szép munka Rorkir.
*Apró fejhajtással tiszteleg a férfi előtt, akinek munkája lehet nem is teljesen tökéletes, de ha így is van az csak még inkább tetszetős Karheia számára, aki kedveli a tökéletlenség báját.
A fekete sebhely látványa miatt összerezdül, és pár sűrű pislogással igyekszik feldolgozni a látványt. Kékjeiben aggodalmat vélhet felfedezni a férfi, aki el is kezdi megmagyarázni a történteket. Karheia igyekszik nem bámulni azt a „csúf” nyomot, ezért időnként kényszeríti magát, hogy a másik arcára vándoroljon tekintete.*
- Azt hiszem Tejzusz.
*Feleli kissé bizonytalanul, hiszen ő sem ismeri annyira ezeket a számára idegen isteneket, és a városban hallott már több kiejtést is. De ez most nem is lényeges a számára.
A történet nem csak hihetetlen, de hátborzongató is, főleg Karheia számára akinek fontos Rorkir. Bár az elején tartott tőle, hogy ő is annak az elfnek a sorsára jut, ha felbosszantja a férfit, azóta viszont teljesen megbízik benne, és ennek okán egy percig sem kérdőjelezi meg szavahihetőségét sem. Számtalan érzelem jelenik meg benne az egésszel kapcsolatban, de igyekszik figyelmét egyelőre a neki megmutatott kardnak szentelni, ami tagadhatatlanul gyönyörű. Karheia nem nagy szakértője a fegyvereknek, ám ami szép, az számára is szép és ez alól a pengék sem kivételesek.*
- Oh, itt van rajta egy felirat is. Tudod mit jelent?
*Nem szeretne tiszteletlen lenni, reméli hangsúlyán érződik is az alázat, ugyanakkor szívesen megosztja az esetleg olvasni nem tudó férfival, hogy milyen címet sikerült kiérdemelnie.*
- Na és amúgy milyen volt ez a viharlény? Mihez hasonlított?
3023. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2021-11-16 12:12:31
Üzenet elküldve: 2021-11-16 12:12:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
//Különös küldetés//
~Ez az nagyfiú! Jól van.~
*Mondja magában nyugodtan mikor az állattal összetalálkoznak a szemei. Egy egész pillanatig biztatólag gondol a rajta végigfutó hidegrázásra. Aztán jön a vicsor, és a gyenge morgás. Roppan a lába alatt az avar, és elkezdődik a tánc. Az egymás körül való oldalas lassú csárda, már egyértelmű támadási szándékot jelez, és ezt Soreyl is tudja.*
~Kurvára nincs jól!~
*Mondja Perchi aggodalmaskodva, miközben Soreyl nyugodtságát egy pillanatra sem veszti el. Inkább kicsit szomorúan válaszol.*
~De legalább megpróbáltam.~
*Mondja magában. Ezzel feltartja a feje mellett tartott kezét. Talán jelzésnek vehette Nilevard vagy nem, minden esetre elé torpan, és az állat támadását védi, nagyon is nagy sikerrel. Nemrég, még mások védték történetei szerint apja seregében, és most, nem habozott a hadnagy elé ugrani. Mindeközben a lovag ugyan azt a pezsgést érzi a bőre alatt, mint éjjel a mezőn. Egy próbát megér. Eeyrre gondol, és valamire, ami nagyban megkönnyíthetné a helyzetet. Artheniori Mesterlándzsa. Csak látta még a legendás fegyvert, mégis azt kéri istenétől. Vagy bármit ami elég hosszú, hogy távolságot tudjon tartani az állatól. Lándzsa. Alabárd. Szurony. Valami. Ha sikerül, és istene megajándékozza áldásával akkor az állatra szegezi, és tartva a távolságot próbál Nilevard, és az állat közé kerülni. Ha az állat támad, a remélt fegyver messzebb tartja, vagy belefúródik. Ha nem jön össze a dolog, akkor ugyan úgy a közlegény elé siet, csak Perchipfellt rántja elő, ha van rá ideje.*
Darenn Soreyl megpróbált varázsolni egy Fegyver felruházás nevű varázslatot, de a varázslat nem sikerült, elrontotta, így nincs hatása!
~Ez az nagyfiú! Jól van.~
*Mondja magában nyugodtan mikor az állattal összetalálkoznak a szemei. Egy egész pillanatig biztatólag gondol a rajta végigfutó hidegrázásra. Aztán jön a vicsor, és a gyenge morgás. Roppan a lába alatt az avar, és elkezdődik a tánc. Az egymás körül való oldalas lassú csárda, már egyértelmű támadási szándékot jelez, és ezt Soreyl is tudja.*
~Kurvára nincs jól!~
*Mondja Perchi aggodalmaskodva, miközben Soreyl nyugodtságát egy pillanatra sem veszti el. Inkább kicsit szomorúan válaszol.*
~De legalább megpróbáltam.~
*Mondja magában. Ezzel feltartja a feje mellett tartott kezét. Talán jelzésnek vehette Nilevard vagy nem, minden esetre elé torpan, és az állat támadását védi, nagyon is nagy sikerrel. Nemrég, még mások védték történetei szerint apja seregében, és most, nem habozott a hadnagy elé ugrani. Mindeközben a lovag ugyan azt a pezsgést érzi a bőre alatt, mint éjjel a mezőn. Egy próbát megér. Eeyrre gondol, és valamire, ami nagyban megkönnyíthetné a helyzetet. Artheniori Mesterlándzsa. Csak látta még a legendás fegyvert, mégis azt kéri istenétől. Vagy bármit ami elég hosszú, hogy távolságot tudjon tartani az állatól. Lándzsa. Alabárd. Szurony. Valami. Ha sikerül, és istene megajándékozza áldásával akkor az állatra szegezi, és tartva a távolságot próbál Nilevard, és az állat közé kerülni. Ha az állat támad, a remélt fegyver messzebb tartja, vagy belefúródik. Ha nem jön össze a dolog, akkor ugyan úgy a közlegény elé siet, csak Perchipfellt rántja elő, ha van rá ideje.*
Darenn Soreyl megpróbált varázsolni egy Fegyver felruházás nevű varázslatot, de a varázslat nem sikerült, elrontotta, így nincs hatása!
3022. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2021-11-16 07:44:48
Üzenet elküldve: 2021-11-16 07:44:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
*Átvág az erdőségen, bár azért benéz minden bokor mögé, nem e hagyott el valaki egy fél zsák krumplit. Az a tapasztalata, hogy néha a szekerekről azért le- leesik egy vagy legalább egy fél zsák ezen a hepehupás úton. A kis sziklák se igazán segítik azt, hogy minden a szekéren maradjon, amelyeken néha egy- egy megviseltebb tengely is eltörik néha. Ám ezúttal még ez se játszik, vagy már mindent elvittek az állatok vagy a kisebb forgalom miatt nem is volt ott semmi. Nagyot sóhajt, majd átdobja a másik vállára a zsákot és megy tovább. Mivel elég nagy, nem igazán tart attól, hogy az állatok megtámadják, bár a szeme a környéken siklik, mert nem lehet tudni, kit hogy úgy a szükség.*
3021. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2021-11-15 23:05:07
Üzenet elküldve: 2021-11-15 23:05:07
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 282
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 282
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Szelíd
//Különös küldetés//
*Darenn közeledésére az állat felemeli jókora fejét, egy hosszú, néma pillanatig pedig csak morogva, vicsorogva szemléli a jövevényt. Ember aligha közelítette eddig ily magabiztos elhivatottsággal, ez pedig egy szívdobbanásnyi szünetet kölcsönöz Darennek.
A warg közelről még nagyobbnak hat, mint távolabbról. A hadnagy azt is láthatja immáron, hogy a lábat, melyet nem fed szőr, fogak csupaszították, ám a sérülés minden bizonnyal begyógyult már. A ragadozó ébredező morgás közepette mutatja meg jó törnyi szemfogait, s ahogy Darenn lába alatt roppan az avar, az állat elszánja magát.
Higgyen Darenn az Erdőszellemben vagy Eeyrben magában, itt egyik sem segíthet. Az egyetlen, akinek hálát adhat, az saját maga, amiért ugyan oktalan okból, de magabiztosan indult meg az állat felé. A fenevad épp ezért nem ront rá, helyette óvatosan, oldalazva közelíti meg a számára oly idegennek ható szerzetet. Darenn képességein, józan eszén, na meg társán múlik, hogy imént hajszálra kínált élete miképp folytatódik vagy végződik. Utóbbit persze nem kell sokat noszogatni. Ahogy az állat hörögve közelít, úgy indul meg pajzsával a lovag is. A warg szökken, a fiatal lovag azonban lábát megvetve vágódik be Darenn elé, mielőtt a férfi moccanhatna. Pajzsát kitartva hárítja az állat támadását, ám a jókora test súlyának már nem állhat ellen. A támadás elvásik a kitartott pajzson, ám a súlyos erőhatás miatt Nilevard hátravágódik, hogy egy bukfenc formájában fogjon talajt. A férfinak nincs baja, ugyanakkor a pajzsa jó néhány méterre repült kezéből. A ragadozó sértetlen fog talajt, az apró, sárga szempár még mindig Darennt lesi. Ezúttal azonban már nem habozik. Acsarkodva szökken mancsait, s velük együtt éles karmait előreszegezve, hogy lehetőség szerint ledönthesse lábáról a férfit. Csakis a hadnagyon múlik, miképp védekezik.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.11.15 23:08:40
*Darenn közeledésére az állat felemeli jókora fejét, egy hosszú, néma pillanatig pedig csak morogva, vicsorogva szemléli a jövevényt. Ember aligha közelítette eddig ily magabiztos elhivatottsággal, ez pedig egy szívdobbanásnyi szünetet kölcsönöz Darennek.
A warg közelről még nagyobbnak hat, mint távolabbról. A hadnagy azt is láthatja immáron, hogy a lábat, melyet nem fed szőr, fogak csupaszították, ám a sérülés minden bizonnyal begyógyult már. A ragadozó ébredező morgás közepette mutatja meg jó törnyi szemfogait, s ahogy Darenn lába alatt roppan az avar, az állat elszánja magát.
Higgyen Darenn az Erdőszellemben vagy Eeyrben magában, itt egyik sem segíthet. Az egyetlen, akinek hálát adhat, az saját maga, amiért ugyan oktalan okból, de magabiztosan indult meg az állat felé. A fenevad épp ezért nem ront rá, helyette óvatosan, oldalazva közelíti meg a számára oly idegennek ható szerzetet. Darenn képességein, józan eszén, na meg társán múlik, hogy imént hajszálra kínált élete miképp folytatódik vagy végződik. Utóbbit persze nem kell sokat noszogatni. Ahogy az állat hörögve közelít, úgy indul meg pajzsával a lovag is. A warg szökken, a fiatal lovag azonban lábát megvetve vágódik be Darenn elé, mielőtt a férfi moccanhatna. Pajzsát kitartva hárítja az állat támadását, ám a jókora test súlyának már nem állhat ellen. A támadás elvásik a kitartott pajzson, ám a súlyos erőhatás miatt Nilevard hátravágódik, hogy egy bukfenc formájában fogjon talajt. A férfinak nincs baja, ugyanakkor a pajzsa jó néhány méterre repült kezéből. A ragadozó sértetlen fog talajt, az apró, sárga szempár még mindig Darennt lesi. Ezúttal azonban már nem habozik. Acsarkodva szökken mancsait, s velük együtt éles karmait előreszegezve, hogy lehetőség szerint ledönthesse lábáról a férfit. Csakis a hadnagyon múlik, miképp védekezik.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.11.15 23:08:40
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3590-3609