Külső területek - Kikötői erdőség
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Szántóföldek (új)
Dokkok és kikötő (új)
Kikötői erdőségTharg birtokok (új)
Krenkataur barlangrendszer (új)
<< Előző oldal - Mostani oldal: 141 (2801. - 2820. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

2820. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2020-12-09 09:02:08
 ÚJ
>Ganer Worcryn avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 316
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Megfontolt

//Nyugvó nap//

*Csermely támogatja ötletét, hogy próbálják meg békés úton rávenni az ismeretlen lovagot támadó szándékának feladásában. A nő elf nyelven szól a lovaghoz, ami látszólag semmilyen hatást sem vált ki belőle, akárcsak Ganer szavai, némán leperegnek róla. Fenyegető közelsége egyre szorultabbá teszi helyzetüket. Harkron már az elejétől fogva más véleményen van, s egyértelműen a lovag letámadása mellett teszi le a voksát. Egy kis időre megnyugvás telepszik arcára, mikor a fénylő lovagot sikerül a szolgálatukba állítani. Erről biztosítja is a kissé aggódó Harkron-t is.*
- Nyugodj meg, ő velünk van. *További magyarázatot nem fűz a jelenéshez, inkább feszülten figyeli, amint egymásnak esik a két harcos, hatalmas fémcsörte keretében, mely betölti a szűk járatot a fémek csattogásával. A fénylovag ereje szemmel látható, azonban meglepi a gnómot, hogy a lovagja egyből az idegen feje fel támad. Legjobb tudomása szerint a fénylovag alapvetően nem öl, csupán a veszélyben segíti meg őket. ~Mi lehelte a fénylovagot? Talán a hely miatt a nap ág igéi másként érvényesülnek?~ Nem tud magyarázatot adni erre a lépésre, azonban ideje sincs ezen rágódni, hiszen a fenyegető lovag, rövidkardjával visszatámad és hasi tájékon át is szúrja a fénylovagot. Ennek hatására, az eddig biztosnak tűnő védelmük szertefoszlik egy elhaló sóhaj kíséretében, mellyel együtt a fénylovag teljes mértékben eltűnik. Ez a fordulat váratlanul éri a gnómot, de idejük nem sok van tétovázni. Nem maradt más, mint szembeszállni vele.*
- Lőjétek, ahol csak nincs védve pajzzsal. Fejét, lábát, amit értek. *Ezt fejét hátra fordítva adja utasításba társainak, hiszen a beszédnek itt már nincs helye. Pajzsát és kardját védekezőn előre tartja, s közben lassan hátrálni kezd.*
- Lassan hátráljunk. *Nem szeretne rá rontani a náluk jóval felszereltebb lovagra, így végső megoldásként újra a mindent átható erőhöz fordul. Kinyúl az erőbe, s ha ez sikerül, akkor a közeledő lovag, és maguk közé egy napfényrácsot próbál idézni, aminek számításai szerint elég nagynak kell lennie, hogy a folyosót széltében és hosszában lefedje, legalább is annyira, hogy a lovag ne férjen át rajta. Ha ez nem sikerülne, akkor tovább hátrál, védekezik, míg társai remélhetőleg szorgosan nyilazzák a lovagot, reménykedve a sikeres találatokban.*

A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására az előtte lévő maximum nála ötször nagyobb nyílás aranyszínű ráccsal záródik el. Hatása három körig tart.

2819. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2020-12-08 20:26:08
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Atlasz)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 155
OOC üzenetek: 9

Játékstílus: Szelíd

//Nyugvó nap//

*A jókora lovagot szemmel láthatóan nem hatják a szavak, hangozzanak azok az elfek nyelvén vagy éppen a közös nyelven. Töretlen tör előre, csökkentve a távolságot közöttük, fémpajzsát kitartóan meresztve maga elé.
Harkron jól gondolkozik, a lovag vasalt bakancsa bizony kilátszik a pajzs alatt. Nehéz célpont, hisz csupán egy rés választja el a földet a pajzstól. Szerencséjükre a harcos van akkora, hogy egész testét ne takarhassa ki a torlasz. Nagyjából orrtól felfelé sisakkal fedett feje is látszik pajzsa felett, habár tiszta célpontnak ez sem nevezhető igazán.
Ganer azonban töretlen szórja a mágiát, s milyen jól teszi mindezt. A ragyogó szellemalak lassan realizálódik előtte, arctalan arccal a mágus felé, kezében hosszú aranypallost szorongatva. Nem teketóriázik sokat, azzal a lendülettel, ahogy megszületett, már suhan is a feléjük tartó fenyegetés felé. Méreteit tekintve legalább akkora, mint a lovag, ha nem nagyobb. A hatalmas, fénylő fegyvert magasba emelve sújt le ellenfelére, védőszellemtől szokatlan módon az alak feje felé mérve a csapást. Ez a jelenet Ganernek, ki ismeri e lény mibenlétét s feladatát, tán beszédes lehet.
A fehérbe öltözött lovag némán fordítja fejét a szellemalak felé, s ahogy a ragyogó jelenés megközelíti, megveti lábát.
Fémes csattanás tölti be a néma járatot, a csupasz falak százszorosan zengik visszhangját. A fénylő penge a lovag magasba emelt pajzsába ütközik, ippeg megállítva azt a lovag feje felett. A csapás erejét jól jelzi, hogy a pallos éle jó darabon a pajzsba hasadt, noha nagyobb kárt nem tett benne.
A lovag sem rest visszatámadni, s a megidézett lénynek bizony nincs szerencséje. A rövidkard utat talál a pajzs mellett, gyomortájékon érve a jelenést, már ha lenne neki ilyenje.
A ragyogó alak mintha idézője felé fordítaná fejét az utolsó pillanatban, mielőtt vakító fény töltené be a átjárót. A hármas egy elnyújtott sóhajt halhat ezzel együtt, s mire ismét kinyitják szemük, a védőszellem nincs többé.
Bő féltucat lépés választja még el a vándorokat és a lovagot egymástól. A harcos lassan fordítja fejét feléjük, komótosan emelve pajzsát ismét maga elé.*



A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.12.08 20:29:45


2818. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2020-12-08 08:36:46
 ÚJ
>Wynpeiros Miraquinal avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

*Lexin, a vörös hiúz, s gazdája nyugodtan haladnak a sűrű vaserdőn át. A kikötőt elhagyják, s feltehetően nem is fognak ide visszatérni, hacsak nem lesz muszáj. Kellemetlen egy hely, de leginkább veszélyes. Elharapódzott az erőszak, ráadásul ezt csoportokba verődve teszik, így ez már egyáltalán nem biztonságos. Szerencsére a város még biztonságos, így a kikötő sorsa nem az ő gondja lesz. Az erdőségen haladva, hiúzával, a város irányába veszik útjukat. Valami munka után szeretne nézni a fél-elf, hogy a tél beálltával a fagyos erdőkből beköltözzön a hideg napokra a városba. Harcosként talán akad olyan klán, ahol szolgálatait felajánlva kitelelhet.*


2817. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2020-12-08 08:17:53
 ÚJ
>Harkron Harkrosson avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 94
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Nyugvó nap//

*Ez a temető barlang kezd eléggé hátborzongató lenni. Nem vallaná be de a kisujja se vágyik itt maradni. De ha már vállalkozott akkor összeszorított farpofával is végig csinálja a küldetést. Az Intendáns annyira nem nyugtatja meg azért. Egy halott képébe megjelenni nem olyan vicces. Mennek tovább minden baljós előjel mellett. Egy szűk folyosón mennek ahol már csak kacsa sorban férnek el. Csermely mögött marad és gyakran pillant hátra nehogy már valami meglepje őket alattomosban. Libabőrös lesz a sok hulla között akik mellett elmennek. Nem látja őket ugye mert koporsóba meg kőbe vannak de a szag az egyértelmű kripta hangulatot ad ami nem olyan nagyon jó érzést produktumál. Még csendes a hely a szűk folyosón is egy darabig. Aztán elől valami történik. Azt látja csak, hogy a fény ott elől eltűnik és gyertyák gyúlnak meg itt mellettük végig.*
~Mi a szent baziliszkusz?~
- Ganer ez te voltál?
*Valamit nagyon érez a vezérük a napban vagy valami hálóban. Fogalma se nincsen miről beszél de biztos valami elementa dolog amit sose fog érteni mert amúgy nincs is hozzá semmi kalifikáltsága. Már megnyugodni látszana a helyzet de nem. Megint beüt a ménkű. Elől zajlik a helyzet. Kikukkant már oldalról a két kalandor társa mellett. Valami páncélost lát a fénybe aki bőszen menetel feléjük állig fegyverbe. Ganer babusgatná, hogy ne támadjon rájuk mintha ez ilyen könnyű lenne. Csermely meg valami halandzsa nyelven fohászkodik a lovaghoz. A két társa hímes tojást csinál a kézenfekvő ellenségből.*
- Szerintem addig csinálunk belőle sündisznót amíg ide nem ér. A lába fedezetlen. Leszedjem?
*Páncéltörésre éppen alkalmas a számszeríja de nem kezd magán akcióba mert megcsapnák a száját. Főleg úgy, hogy Ganer valamit mormog maga előtt és egy aranyozott kardos alak jelenik meg a semmiből.*
- Ez velünk van ugye? Légyszi mondd, hogy velünk van!
*Hátulról nehéz megítélni mi zajlik kettővel vagy hárommal előtte. Eztán csak reményét táplálja, hogy az aranylovag legalább velük van mert ha nem akkor igen nagy baj van.*


2816. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2020-12-06 18:40:15
 ÚJ
>Rendor Froksz avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Megfontolt

//Kívül a tűz körén//

- Hát csak annyi, hogy kicsaptak a szerzetes rendből, amikor rajta kaptak egy lánnyal. Túl rövid az élet, hogy lemondjak a jó dolgokról.* Rántja meg vállait. Könnyedén beszél erről, mert nem tartja szégyennek. Azóta könnyebb is lett az élete, mert nem kell az eszement szabályaik szerint élnie. Sajnos viszont a bezártság miatt még a mai napig is akadnak nehézségei. A nap bölcsessége is terítékre kerül, ami jelen helyzetben a pontos indulásra vonatkozik. Ezt hamar annyiban is hagyják, de nincs is szükség rá, hogy több szót pocsékoljanak el rá. A Sellőház annál inkább kívánatos témának tűnik. Szívesen is beszél erről Rendor, mert az intézménynek hálával tartozik.*
- A kikötő legjobb helye. Ott bárki meglelheti a kikapcsolódást. Finom egzotikus ételek és italok várják az éhes vendéget. Zene, tánc, fürdő és persze lányok, vagy éppen fiúk. Kinek mi az ízlése. Tudom ajánlani a helyet bárkinek.* Teljes elismeréssel beszél a Sellőről. Nem csak a jól betanult szöveget ismétli el. Az elfeledett bemutatkozást pótolja, de a másik irányából nem kap semmilyen nevet sem. Ez sem zavarja különösebben, mert a kuncsaftok se mutatkoztak be mindig. Egyszerűen tudomásul veszi és kész. Inkább érdeklődik a furcsa kompánia után, amire már kap is választ. Meglepődve emeli meg a szemöldökét, amikor megtudja, hogy kicsodák is ők.*
- Nofene! Akkor ti világot látott csapat lehettek. Amolyan ezer arcúak. Igaz?* Izgatottságában egy cseppet előre is dől. Látszik rajta, hogy nagyon is érdekli ez a téma. Végül is Redis is ilyesmiről beszélt neki. Ez a téma közel áll a szívéhez. Talán ki tud húzni pár érdekes információt a színészből. Közben a sütit majszolgatja, amit most visszautasítottak.*


2815. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2020-12-06 16:13:43
 ÚJ
>Siari Nilur avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Kívül a tűz körén//

*A ruhájába rejtett tőr kitapintása inkább egyfajta rossz szokás, nem bújik meg mögötte ártó szándék. Ő az, aki leginkább reméli, hogy ma este semmilyen konfrontációra nem kerül sor, ugyanis az együtt járna azzal, hogy neki bizony fel kell állnia kényelmes tábori székéből. Az pedig egyet jelentene azzal, hogy rozoga bokájára kell ránehezednie, azt pedig amíg lehet, szeretné elkerülni. Hogy jelenlegi állapotában milyen könnyen legyőzhető ellenfélnek bizonyulna, most meg sem fordul a fejében. Épp elég baj lenne azzal a felállással is.*
- No! És mi szoktatott le róla? *Kérdi valóban érdeklődő hangon, miközben néhány újabb ágat helyez a tűzre. Sokáig bíbelődik ezzel a feladattal, mintha nem lenne mindegy, milyen irányban és sorrendben válnak a tűz martalékává az ágak.*
- Szóval megtaláltad... hmmm... *Felvet benne néhány kérdést ez a válasz, de nem kezd faggatózásba. Inkább újból visszatér az idegen szemléléséhez, enyhe meglepetéssel arcán.*
- Sellőház? Miféle hely az? *Még életében nem hallott ilyen nevű helyről, de valahogy kifejezetten furcsán cseng számára. Elsőre valami puccos étteremként tudja elképzelni, főleg a korábban említett süteményekkel összefüggésben.*
- Én is örvendek, Rendor Froksz. *Biccent aprót a férfi felé, se saját nevét már nem fűzi hozzá az üdvözléshez.*
- Ez a szép kis csapat? *Hangja egy cseppet ironikus.* - Egy vándortársulat. Nem rég táboroztunk le. *Folytatja kissé unottan, ahogy vet egy pillantást az egyre hangosabban mulatozó társaság felé. A sütemény említésére visszafordul, s meg is nézi az említett linzereket.*
- Most biztosan nem. *Jelenti ki határozottan, hisz a mákony minden étvágyát elvette.*



2814. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2020-12-06 12:30:44
 ÚJ
>Csendes Chiqerqaq avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Megfontolt

//Nyugvó nap//

*Reméli fohásza meghallgatásra kerül és az elf szókimondása nem hoz bajt a fejükre. A padozat vizsgálása folytán, hatalmas lábnyomokat vél felfedezni, valami nyomot hagyott a málló kőporban.
Beljebb haladva bebizonyosodik, hogy ez egy tömeges temetkezési hely. Tucatnyi szarkofág keresztezi útjukat, kísértetiesen, mozdulatlanul sorakoznak egymás mellett. A folyosó szűkülni kezd, kobakja majd hogy nem súrolja a bejárat tetejét. Lenyűgözi, ahogy a fénygömb, amely mennyei lámásként világította be útjukat, sorra meggyújtja a falakat szegélyező gyertyákat. Mint ezernyi csillag ragyognak fel a rideg sziklafalakon.
Már-már el is feledte a hatalmas lábnyomokat a porban, amelyeknek gazdája fel is fedi rögvest magát.
A távolban egy tagbaszakadt páncélos lovag tápászkodik fel. Előbb kardjáért, majd hatalmas pajzsáért nyúl. Komótosan feltápászkodik és elindul feléjük. Csermely jól látja a gnóm feje fölött a zajló eseményeket. Hallja Ganer szavait, amik az őrző felé irányulnak. Mivel vezérük szavai néma fülekre találnak, ezért ő maga is egy fényben úszó testőrt idéz védelmükre.
Az elf leányzó megpróbál anyanyelvén szólni a védőhöz, hátha az ősi nyelven megérti az elszánt lovag Csermely szavait.
Íját leengedvén, hangjában a legnagyobb tisztelettel szól a vértes harcoshoz.*
-Nagy harcos! Szent küldetésünk ide vezetett a kriptába. Maga Lorhien úrnpő jelent meg társunknak, segítségünket kérte. Igyekeztünk mihamarabb ideérni, annak hívó szavára. A fákban lakó lássa lelkemet, szavaim igazak, minden ártó szándék távol áll tőlünk.


2813. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2020-12-05 19:12:15
 ÚJ
>Ganer Worcryn avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 316
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Megfontolt

//Nyugvó nap//

*Társaiból különböző reakciókat vált ki a sírkamra látványa. Csermely felől tiszteletteljes viselkedést vél felfedezni a hely iránt. Harkron tekintetére pedig némi aggodalmat lát kiülni. Saját reakcióját leginkább a kíváncsiság és tudásvágy jellemzi. Szeretné megfejteni a rejtélyes jelenés okát, s amennyiben valakinek tényleg segítségre van szüksége, akkor szeretne segíteni. A nyomolvasás nem erőssége, így Csermely figyelmességét sem veszi észre. Fókuszpontját inkább a szimbólumok, faragványok, és az írás köti le. A földet szinte egyáltalán nem nézi, talán csak annyira, hogy ne essen el valami kőbe. Harkron kérdései azt sugallják a gnómnak, hogy nehezen hisz a kézzel fogható dolgokon túl. Szeretné megnyugtatni az elfet, így szavai nyugalmat sugárzóak.*
- Lorhien már a márványsírban nyugszik. De valaki, vagy valami az ő képében hívott és kért segítséget. *Az elf másik felvetésén meglepődik, ugyanakkor nem tudja kizárni az élőholtak gondolatát.*
- Erre nem tudok válaszolni neked. Azt viszont egyértelműen tudom, hogy az elementalistáknak nincs közük az élőholtakhoz. Ez a kripta egyértelműen a nap elem tiszteletére épült. *Ebben az okfejtésben csupán maga is bízni szeretne, de a múltat nem veheti semmibe, amire az elf társa is célzott. A kisebb terem megvizsgálása után tovább haladnak a folyosó felé melyben csak egymás után tudnak haladni, a hely szűksége miatt. Tekintete oldalra siklik időnként és szemmel megvizsgálja a sziklába vájt, boltíves sírokat, melyek mellett haladnak el. Mindkét oldalt ilyen kivájt sírhelyek tarkítják. Csendben haladnak, s ez a csend most itt nagyon hangosnak hat. Hallani léptüket, lélegzetüket, s minden apró neszt. A feszült pillanatokat nem töri meg beszéddel, inkább előre figyel, az előttük lévő útra. Értetlenül áll meg egy pillanatra, amint a kezében lévő gömb, apró fénynyalábokká válik, melyek szerteszét repülnek kezéből, s minden apró fénydarab egy gyertyát gyújt meg a folyosón. Miután látja, hogy a fény nem hunyt ki, csupán a kezéből a gyertyákra vándorol, így megnyugszik.*
- Érzem a mindent átható erő hullámzását. A nap elem itt nagyon erős. *Nem érzi, hogy a gömbje széthullása baljós ómen lenne. Bár meglepő ez a fordulat, miután a gyertyák meggyúlnak tovább indul előre. A távolban valami mozgolódásra lesz figyelmes. Megáll, s felszabadult kezével int társainak, és jelez, hogy előttük van valami. Óvatosan közeledik, hogy jobban lássa mi az vagy ki az aki ott van. Lassan egy rostélyos sisakú lovag alakja bontakozik ki előtte, akinek kezében kard és pajzs van. Nem tudja ki lehet, vagy mi célból van itt, de határozottan és némán indul el feléjük.*
- Nem ártó szándékkal jöttünk! Kérlek ne harcolj velünk! *Szeretné békésen megoldani a helyzetet, amennyiben ez lehetséges. A fenyegető veszélyt azonban nem nézheti tétlenül. A minden átható erőhöz fordul, hogy fénylovagot hívhasson segítségül a védelmükben. Amennyiben sikerül, úgy a lovag bizonyára megvédi őket, ha nem sikerül az ige akkor marad a rövidkardja és kis acélpajzsa, amit elővesz abban az esetben, ha nem tud segítőt hívni maguk elé.*

A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására egy aranyfényű, kardot hordozó szellemalak jelenik meg előtte, és siet a varázsló segítségére. A lovag NJK-nak számít, nem szolga, és nem lehet utasítani. Megsegíti a veszélybe került varázshasználót, de nem öl, alapvetően jó és könyörületes. Ha a közvetlen veszély elmúlik, a szellem szertefoszlik.

2812. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2020-12-05 14:51:52
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Atlasz)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 155
OOC üzenetek: 9

Játékstílus: Szelíd

//Nyugvó nap//

*Ganer kérdései költőiek, s inkább szólnak társaihoz, mint a hófehér szarkofághoz. Nem, mintha számíthatna válaszra a holtaktól, a beálló némaságot csupán Harkron válasza töri meg.
Míg a két férfi Lorhienről és a holtakról tart rövid eszmecserét, Csermely vizsgálódni kezd, az ötlete pedig nem is bizonyul rossznak. Így, a Ganer tenyeréből feltörő világosság fénykörében nem kell kitűnő nyomolvasónak lenni hozzá, hogy könnyedén kivehesse a jókora lábbeli nyomait, mik a folyosó felé tartanak. Az elfleány azt is észreveheti, hogy a lábnyomok csupán befelé vezetnek, távozásnak nincs jele, legalábbis irányukból.
A hármas végül a gnóm vezetésével továbbhalad a folyosó irányába. A sötétségbe vesző járat se nem magas, se nem széles, csupán libasorban képesek haladni benne. A sziklába vájt falak boltíves vájatokban őrzik a névtelen kőszarkofágokat jobbról is, balról is a folyosó hosszában, míg a szemük ellát. A tenger moraja hamar elnyelődik a csupasz kőfalak között, immáron csak lélegzetük és lépteik visszhangját hallhatják, már ha nem folytatnak útjuk közben eszmecserét. Alig tesznek meg azonban egy tucat lépést az átjáróban, egyszerre több dolog is történik.
A Ganer kezében izzó gömbből megannyi, aprócska fénynyaláb tör elő, s repül célirányosan a falak felé. Hamar hófehér, viasztól olvadt gyertyák gyulladnak végig a folyosón, megvilágítva útjuk egész az átjáró végéig. Olybá fest, Ganer mágiája valamilyen szinten szimbiózisban áll a kriptával, már amennyire ezt ennyiből meg lehet állapítani. A mágus keze így szabaddá válhat, már ha óhajtja, a gyertyák lángja több, mint elegendő fényt bocsájt a folyosóra.
Ahogy az összes, aprócska fénynyaláb gazdát talál magának a gyertyák képében a folyosó teljes hosszában, valami moccan a távoli félhomályában.
A jókora alak rövidkardjának támaszkodva kászálódik fel a földről, ahol eddig bizonyára térdelt. Lassú, komor mozdulattal nyúl a maga mellett heverő pajzs után, majd egyenesedik fel és lép a gyertyák fénykörébe.
A lovag rostélyos sisakja éppen, hogy nem koccan a plafonnal, ahogy kimért, súlyos léptekkel indul el a hármas irányába. Rozsdavonta páncélján elrongyolódott, fehér fegyverköpeny, ám a megfakult nap szimbólum könnyedén kivehető rajta így is. Egy árva szót sem szól, jókora fémpajzsát maga elé tartva, karddal kezében közelít fenyegetően a trió irányába.*




2811. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2020-12-04 08:33:57
 ÚJ
>Harkron Harkrosson avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 94
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Nyugvó nap//

*Már egészen jó meleg kezd lenni amíg az a fénygömb meg nem jelenik az Intendáns kezébe. Akkor megint elkezdi a didergést a minden végtagja is. Nem tudni melyik a jobb. A meleg vagy a fény. Most a meleget jobban komálná és inkább tapogatózna. Na de ez van. Masszív világítással hatolnak a vájatba. Belebotlanak egy fehér puccos sírba. Az Intendáns valami nap kripta őrzőről beszél. Nem túl bizalomgerjesztő.*
- Nekem eléggé halottnak tűnik. Biztos, hogy ez a lány jelent meg neked?
*A falfestmény régi mint a karavánút de azért egy elf lányka kisejlik belőle.*
- Azért a neve legalább szép. Bár halottan nem megy vele sokra.
*A kripták határozottan nem a kedvenc helyei. Eddig se voltak de most ezután se lesznek főleg mikor meglátja a tucatnyi többi sírt ott hátul.*
- Vezérem azért nyugtass meg, hogy nem támadnak ránk a holtak? Csak azét mert ugye ilyen már volt a setét istenség miatt.
*Nem akar bajt hozni a fejükre de hát az igazság az igazság. Csermely csendesen csordogál a kalandorok középső helyét elfoglalva. Furcsa mód csendbe van de mintha valamit mantrálna magában. Na szóval itt nem időznek sokat és balga módon mennek a vesztükbe befelé. Borsódzik a háta a helytől de a vezér parancsa szent. Mindenesetre nem szívesen harapna itt kriptába.*


2810. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2020-12-03 11:11:35
 ÚJ
>Csendes Chiqerqaq avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Megfontolt

//Nyugvó nap//

*Mindenki felkészűl a rájuk váró veszélyre. A mágikus lámpás tiszta, szent fénye szerte kergeti a szívüket szorongató búskomor sötétséget. Azok árnyékot vetve a szürkén jéghideg falakon, a sziklafal repedésein át fújnak visszavonulót, majd tűnnek el a szemük elől. A feszültséget valamelyest oldja a tény, hogy nem a vaksötétben kell botorkálniuk. Talpuk alatt, mint hó ropog a több emberöltőnyi kőpor, amely az idő során felhalmozódott a padlón.
A melengető mágia már nem járja át, valószínű kioltotta a mennyei fénygömb hatása, amely messze űzte a koromfekete sötétséget. Ahogy beljebb haladnak, a tengernek szilaj hullámverése is egyre elhalkulva hallatszik, majd tompa morajlássá csitul. Arcukat már nem gyötri tovább a hideg szél jeges fuvallata sem.
A viszonylag szűk folyosó, hamarosan egy kisebb előcsarnokká szélesedik. Mívesen faragott kőoszlopok szegélyezik útjukat. Jobban szemügyre veszi azokat, hátha bármilyen információval szolgálhatnak számára, amellyel segítheti céljuk elérését.
Tovább haladva, mint hó ropog a lábuk alatt az idő során felhalmozódott kőpor. Lábbelijük nyomot hagy eme finom takaróban. Szöget is üt a fejében a gondolat kalapácsa, körbekémlelve mások nyomait keresi fürkésző szemeivel. A nyomolvasás, cserkelés nem újdonság számára, bár ez nem az erdei terep, de biztosan észreveszi, ha valaki lábával illette a barlang padlóját.
Miután végzett az oszlopokkal, egyenesen halad tovább a kompániával. A csarnok vége egy ősi sírboltba torkollik.
Mielőtt közelebb menne annak lakójához szól, szájára nem jönnek szavak, de elméjének mélyén, az elhunyt kegyeiért esedezik.*
~Ne haragudj ránk, hogy megzavartuk meghitt álmodat, háborgatásodért megértésed kérjük. Szent küldetésünk kifürkészhetetlen fonalai ide vezettek. Mennyei és földi javaidat nem érintjük tisztátalan kezünkkel, a jó szándék vezéreli szívünket~
*Miután végzett fohászával, közelebbről is megvizsgálja a szarkofágot. Tejfehér márvány fedlapjának zárókövén, aranyló napszimbólum sziluettje dereng fel sejtelmesen. Bárki is volt az elhunyt, nagy tiszteletnek örvendhetett.
Hamarosan erre is fény derül. Ahogyan a világosság jobban rávetül a sírhant mögötti falazatra, egy freskó tárul a szeme elé. Az alkotáson nyomot hagyott az idő vasfoga, de jobban megnézve egy női alak körvonalai rajzolódnak ki. Talán fajtársai közül való lehet, de erre nem venne mérget, viszont hamarosan a titokzatos amazon nevére is fény derül. A nőalak mögött lenyugvó nap utolsó sugárai, mintha betűket formáznának a csendélet felett. Valóban, egy ősi írás olvasható a műremek magasában.*
~Lorhien, A nap kriptájának őrizője~




2809. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2020-12-03 10:01:48
 ÚJ
>Ganer Worcryn avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 316
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Megfontolt

//Nyugvó nap//

*Társain látja a kellemes érzést, ami végig fut rajtuk, a képességhasználat közben. Kis időre enyhülést hoz számukra a meleg fuvallat, ami körbe veszi őket. A két elf felkészülnek a legrosszabb eshetőségre, s a kérésnek eleget téve íjaikat kézbe veszik. Csermelynek egy hosszú íja van, ami közelről elég nagy átütő erővel bír. Harkron kezében egy számszeríj van, így vezetőként, neki valamilyen közelharci fegyvert kellene elő vennie. Bal kezében a világító gömb helyezkedik el, mely az útjukban vezeti őket. Szabad jobb kezébe, elővigyázatosságból kihúzza rövidkardját, mielőtt a bejárattól túl messze haladnának befelé. Eleinte a tenger zúgása az egyetlen hang, amit hallanak, de ahogy haladnak befelé a süvítő szél hideg érzete kezd alábbhagyni, s a tenger morajlása is kezd halkulni mögöttük. A fény hálás ajándék, így nem vakon kell előre menniük. A gömb jól bevilágítja a körülöttük lévő teret, így tisztán kivehetővé válik számukra egy aprócska előcsarnok, amiben díszes, faragott kőoszlopok vannak. Nem egy tipikusan elhagyatott barlang jellegét kölcsönzi. Biztos, hogy valami fontos hely lehetett, ha ilyen szép faragványokat véstek a kőbe. Lába alatt kőpor ropog, amit egy kis időre, lepillantva megvizsgál. A ropogó hangot leszámítva a talaj biztonságosnak tűnik. Szemben velük egy hatalmas sírhely tárul eléjük, arany napszimbólummal egy fehér márvány alapzaton. Ganer nyomban odalép a márvány sírhelyhez, hogy jobban megvizsgálja. A fényben megvilágítva, a falra festett alakot pillantja meg. Jól kivehető női alak.*
- "Lorhien, a Nap Kriptájának őrizője". Hihetetlen! *Nem kiabál, de hangot ad őszinte meglepettségének. Egy sírhelyben egyébként is tiszteletlen lenne hangosan kiabálni. A freskó nagyon réginek tűnik, azonban tovább nézve a női alakot ismerős vonásokat vél benne felfedezni.*
- Lorhien. Te jelentél meg a fogadóban? Ez, hogy lehetséges? *Megosztja gondolatait társaival, hiszen immár az elf leány nevét is tudja, akit látott valamiféle látomásban. Rengeteg kérdés van benne ezek után, de válaszokat egyelőre nem tud adni rájuk.*
- Egészen biztosan jó helyen járunk. A képen lévő lányt láttam megjelenni a tavernában. Hogy ez miként lehetséges azt nem tudom. *Rövid magyarázattal fordul a két elfhez, hiszen így számukra is összekötődhetnek az események szálai. Körül nézve ebben a kis előcsarnokban más érdekesség nem látható. A fényár bekúszik a sötét folyosókba, s annyit látni enged, hogy sírboltok egész sora található a járatokban.*
- Ez egy temetkezési hely, méghozzá tömeges. Legyetek tisztelettel, ugyanakkor maradjatok éberek! *Nem szeretné meggyalázni egyik sírhelyet sem, így ha nem akadályozza őket semmi, akkor a jobb oldali folyosót választja, s ha vezet út a sírboltok mellett, akkor azon indul el, bízva abban, hogy társai követik a fényhordozót.*


2808. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2020-12-02 21:12:37
 ÚJ
>Wylindhor Valdhorisz avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 9

Játékstílus: Vakmerő

*Útja az erdőségen keresztül vezet visszafelé. Első sorban Artheniorba menne, és komolyan fontolgatja, hogy új fegyvert kovácsoltat magának. Csontból készült tőrétől pedig megválna, helyette egy másik kardra tenne szert. Szeretne valami munkát is vállalni, de hogy hol és kinél, az jó kérdés. Annyi bizonyos, hogy leginkább kémkedéssel foglalkozna szívesen. Reméli, hogy hamarosan talál olyan helyet vagy társaságot, ahol pont kémet keresnek.*


2807. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2020-12-02 12:15:25
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Atlasz)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 155
OOC üzenetek: 9

Játékstílus: Szelíd

//Nyugvó nap//

*Harkron és Csermely fegyvert ránt, legalábbis íjat. A tenger zúgásán kívül egy ideig nem hallatszik más, csak az előhúzott, majd idegre helyezett nyílvesszők neszezése. A készülődés feszült pillanatai ezek, az utolsó lélegzetvétel a merülés előtt.
A hasadékban honoló sötétséget hamar szétkergeti a gnóm tenyeréből áradó, mágikus világosság. Hátránya, hogy az imént idézett, melengető varázs abbamarad, azonban a járatban alighanem amúgy is elkerüli majd őket a hullámokat korbácsoló tengeri szél.
A fény betölti az egész teret, s mihelyst a hármas belép a hasadékba, a szemük elé tárulhat, mi eddig rejtve maradt. Egy aprócska előcsarnokban találhatják magukat, díszesen faragott kőoszlopok között. Lábuk alatt ropog a málló kőpor, ahogy belépnek, s még hallhatják a tenger moraját a hátuk mögött, de már jóval tompábban, mint eddig. Velük szemben jókora sírhely, aranyló napszimbólummal a hófehér márvány alapon. Amennyiben közelebb lépnek hozzá, a fényben jól kivehetik a hant felett falra festett női alakot, nyugvó nappal a háta mögött. Felette aranyozott betűk hirdetik az eltemettet: "Lorhien, a Nap Kriptájának őrizője". Noha a freskót már alaposan elkoptatta az idő vasfoga, Ganer még így is könnyedén felismerheti benne a fogadóban látott, mosolygó elfleányt.
Az előcsarnokban látszólag nincs egyéb. Jobbról setétbe vesző folyosó vezet tovább, ám azt még a félhomályban is kivehetik, hogy sírboltok egész sora szegélyezi a járatot jobbról s balról egyaránt. Egy kriptában járnak, ha volt eddig bármelyikükben kétség efelől.*


2806. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2020-12-02 09:13:02
 ÚJ
>Harkron Harkrosson avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 94
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Nyugvó nap//

*A dideri vacogása abbamarad úgy nagy hirtelenjében. Valami meleg fuvallat csapja meg Ganer felől. Most már kinyitja magának a szemét megnézni mi történt. Az történt ugyebár, hogy valami meleg áramlat hullámzik a gnóm vezérből ami egy kicsit barátságossá teszi tocsogó ruháját és még a közérzetét is.*
- Ez jó húzás volt vezérem!
*Egy tábortűz mondjuk jobb volna de a semmitől ez is jobb. Sajnálatos, hogy a meleg nem fog sokáig tartani. De legalább sziklát nem pakolnak ami azért elég jó váltás.*
- Fegyver kézbe. Értettem!
*Számszeríját leakasztja a hátáról és a tegezből egy vesszőt húz elő amit felhúz a számszeríjra lövésre kész állapotba. Szintúgy sereghajtóként kullog hátul. Már éppen kérdezni akarta, hogy a világítás mivel lesz megoldva amikor az Intendást tenyeréből egy gömb bújik ki és rendesen bevilágítja az egész mindenséget. Így már azért bátrabban lép be a hasadékon mert elvileg ugye látnak mindent menet közbe. Csermely is felfegyverkezik biztos ami biztos. Ganer nem húz elő semmit. Biztos van valami védőcsapása vagy valami. Nem véletlen elementalista. Legalább egy picit reméljük, hogy van támadó ereje is nem csak fénygömb jön a tenyeréből meg szárító hullám.*


2805. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2020-12-01 06:37:59
 ÚJ
>Csendes Chiqerqaq avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Megfontolt

*Harkron, mint csapzott kutya prüszköl a vízi áldás nyomán, nadrágjának ülepe viccesen ereszkedik lefelé hátsó fertályán. Nagy kő esik le az elf férfi szívéről, amelynek hangot is ad, mikor elérik a barátságosabbnak ható teraszt.
Csermely jót szórakozik fajtársán, majd hamarosan egész arcára széles mosoly vetül. Szemét még mindig becsukva tartja, nem telik el sok idő, mire halovány, jóleső melegség fut át egész testén. A gnóm varázslatát mormolja. A mágiának lágy, semmivel össze nem téveszthető bizsergése keríti hatalmába tetőtől-talpig. Átjárja minden porcikáját a melegség, még ha rövid időre is, de nagyon hálás Ganernek.
Nem idegen számára a mágia, anyja gyakran használta, de valahogy a lányt nem tudta megfogni a varázslás tudománya. Sokkal jobban szeretett kint lenni a szabadban, gyógyfüveket szedni, tinktúrákat, kenőcsöket készíteni a rászorulóknak.
A gyolcsot is maga szőtte rokkáján, nyír és fűzfából hántotta, majd fonta össze az apró rostokat. Fakérget zúzott sárgaréz mozsárjában. Sokszor haza sem ment, kint éjszakázott a természet lágy ölén, néha még a tél derekán is. Volt egy kényelmes lombkunyhója egy több emberöltőt látott, kocsányos tölgy magasában, idegen szemek elől jól elrejtve. Itt nagyon szépen berendezkedett.
A gnóm igéit kántálja, majd tenyeréből megjelenik egy fénygömb, amely mélyen bevilágít a koromsötét barlangba. Akár egy lidércfény, bevilágít a hasadék feneketlen gyomrába, testük árnyékot vet a szürkén komor sziklákon.
Íját lecsatolja hátáról, majd kezébe veszi. Az idegre felhelyez egy vesszőt minden eshetőségre számítva. Tegezét jobb válla felé forgatja, hogy minél hamarabb hozzáférhessen. Jobbbjával kihúzogat találomra párat, megmozgatja nyilait, hogy még véletlen se ragadhassanak bele tartójukba.
Bízik benne, hogy nem kell használnia fegyvereit, de erősen koncentrál. Minden apró neszre felfigyel, kiélesíti érzékeit, majd elindul vezérük után.*


2804. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2020-11-30 11:01:45
 ÚJ
>Ganer Worcryn avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 316
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Megfontolt

//Nyugvó nap//

*Társai főként csendben szemlélik az eléjük táruló sziklahasadékot, majd engedelmesen behunyják szemüket, amikor kéri őket. Egy kis melegséget sikerül a levegőbe vinni, bár ez még nem elég arra, hogy megszáradjanak, csupán nem kell dideregniük egy rövid ideig. Harkron kérdésére elmosolyodik.*
- Nem, csupán ezt a képességet még nem használtam. Féltem, nehogy ártsak nektek valahogy. *Ez az első alkalom, hogy az olvasztó képességet felhasználta, s nem volt benne teljesen biztos, hogy milyen hatása lesz. Annyi bizonyos, hogy kis melegséget hoz a hűvösbe, ami már önmagában megérte a használatot. A megkönnyebbülést látja társai arcán, akik örülnek, hogy egy kicsit biztonságosabb részhez értek, s a hullámok sem csapkodják őket, bár mindhárman kaptak vizet elég rendesen.*
- Sajnos a melegebb levegő nem fog sokáig tartani. Készüljetek rá, hogy újra dideregni fogunk. *Sajnos kevésnek bizonyul tudása, ahhoz, hogy megszáradjanak. Noha van a tarsolyában ettől erősebb képesség is, azzal most nem próbálkozna. Ahogy jobban szemügyre veszi a hasadékot, észre kell vennie, hogy olyan nagy szikladarab nem áll útjukban, ami a bejutásukat akadályozná a hasadék bejáratán. Így megnézve, talán olyan hatást kelt, mintha valaki, vagy valami bentről kifelé zúzta volna a sziklákat. Nem tudja, hogy mi lehet bent, mindenesetre ezen az úton kell haladniuk, a jelek egyértelműek.*
- Ne aggódjatok, megyek előre és megpróbálok világítani. A fegyvereitek azért legyenek kéznél, nem tudom mi vár odabent minket. *Ha társai felkészültek, akkor a sziklapakolást felhagyva elindul a hasadékon befelé. Mielőtt belépne, bal tenyerét kinyitva, felfelé fordítja, s ha elég erősen sikerül a koncentráció, akkor a nyitott tenyerében egy fénygömbnek kell megjelennie, mely az utat kellőképpen megvilágíthatja előttük. Ha nem sikerül, akkor is előremegy, csak akkor sokkal lassabban és óvatosabban.*

A varázsló felfele kinyitja tenyerét, melynek hatására abban egy világító gömb jelenik meg. A gömb minden nem mágikus sötétséget bevilágít harminc lépéses környezetben. A hatás addig tart, míg a varázshasználó felfelé, nyitva tartja a tenyerét.

2803. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2020-11-29 18:58:52
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Atlasz)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 155
OOC üzenetek: 9

Játékstílus: Szelíd

//Nyugvó nap//

*A varázslat nyomán hamar arra eszmélhetnek, hogy az eddig hűvös szél hirtelen meleget hoz, s noha ruhájuk nem szárad meg egyik percről a másikra, még is csak kellemes érzés járja át őket, ahogy hevül a levegő köröttük. Dideregni és vacogni egy ideig nem fognak, ennyi bizonyos.
A tátongó hasadék, mi egykor talán kapu volt, még mindig ott feketéllik előttük, szerencsére a bejutáshoz szükségtelen sziklákat rámolni. A mázsás faldarabok nem állják útjuk, meglepően nagy sugárban fekszenek a bejárat körül. Mintha csak kirobbantak volna a helyükről.
Ganer hamar tanúbizonyságot tesz arról, hogy feltett szándéka behatolni a szikla gyomrába, legyen odabenn bármi. Útitársainak pedig elég volt csupán a gnóm szava ahhoz, hogy kövessék őt erdőn s sziklákon át. A hármast nem akadályozza immáron semmi abban, hogy behatoljanak a sötétségbe a hasadékon keresztül. Már ha a sötétségtől és az ismeretlentől való félelem nem tántorítja őket.*



2802. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2020-11-29 16:10:39
 ÚJ
>Rendor Froksz avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Megfontolt

//Kívül a tűz körén//

*Úgy ízlelgetik szavait, mintha valamilyen ízletes falat volna. Az meg, hogy a másik fegyver után nyúl még csak fel sem tűnik neki. Na meg, amúgy sem ijedne meg egy tőrtől, mert tud már vigyázni magára. Nos úgy tűnik, hogy a sütemény kínálgatás nem jött be, mert szóra se méltatják, viszont legalább hellyel megkínálják.*
- Nem fogok, ígérem! Nem kenyerem az ilyesmi már. Köszönöm!* Le is teszi magát arra a tönkre, amit megjelöltek neki, mint ülő alkalmatosság. A kapott kérdésre felkuncog, mert tényleg elég balfék módon választotta meg az időpontot az indulásra.*
- Már nem kell keresnem, mert megtaláltam. Avagy a mai tanulság, hogy mindig időben indulj el! Amikor elhagytam a Sellőházat még világos volt, csak hát megfeledkeztem róla, hogy most már korán sötétedik.* Bölcselkedik, miközben a már elemlegettet süteményt próbálja meg zsákjából előbányászni.*
- Ó! Hát a jó illemem meg hol hagytam? Rendor Froksz a nevem! Örvendek!* Mutatkozik be gyorsan.*
- Csak úgy kíváncsiságból, de ez a szép kis csapat mit keres éjszaka ebben az erdőben?* Ha már tőle megkérdezték ő is megkérdezi. Közben kibontja a szépen elcsomagolt linzereket.*
- Biztos nem kérsz?* Nyújtja vendéglátója felé a sütiket.*


2801. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2020-11-29 11:49:27
 ÚJ
>Harkron Harkrosson avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 94
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Nyugvó nap//

*A kötél dolgot elodázza a két elől caplató. Szóval nincsen így nincs mit aggódni miatta. Pottyannak ha nem vigyáznak. Az Intendáns nyugtatgatja, hogy hárman vannak. Ez mind szép és jó de alattuk hullámsír van és közel járnak hozzá. Nagyon is. Na mindegy. Összeszorított foggal és farpofával lapul tovább a falnak. A víz becsapódik és üleptől lefelé beönti.*
~Nagyszerű! Most úgy nézek ki mint aki a gatyába vizelt.~
*Még jó, hogy hátul kullog és nem látják. Egy másik hullámverés most nyakig betakarja.*
~Kösz tengeranya. Így már csak csurom vizes vagyok.~
*Bosszankodik egy sort de hát nincs mit tenni. A hullámok jönnek és áztatják rendesen. Nem is marad száraz rész rajta, ahogy Csermelyen se. Szépen rátapad a gúnyája. Ezt meglesi azért. A naplementét nagyon nem firtatja. örül, hogy a széles peremre kiterülhet.*
- Haaa. Túléltük!
*Mire kiörömködi magát addigra már valami barlang bejáratot emleget az első kettő. Furcsa helyre tették a bejáratot annyi szent. Ganer pakolni akar sziklát amihez így dideregve nem sok kedve van. Aztán meg be kell hunyni a szemüket. De minek? Hát behunyja. Nem tudja milyen huncutságra készül az Intendás de mindjárt kisejlik. Aztán ha muszájos akkor szikla pakolásban is segít. Nekidurálja magát pedig nem egy nagy izomagy.*
- Ugye nem bújócskázni akarsz Intendáns?
*Még a szeme csukva van persze. Csak nógatja a gnóm vezért amíg várja, hogy most mi lesz.*


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3188-3207