//Nyugvó nap//
*Társaiból különböző reakciókat vált ki a sírkamra látványa. Csermely felől tiszteletteljes viselkedést vél felfedezni a hely iránt. Harkron tekintetére pedig némi aggodalmat lát kiülni. Saját reakcióját leginkább a kíváncsiság és tudásvágy jellemzi. Szeretné megfejteni a rejtélyes jelenés okát, s amennyiben valakinek tényleg segítségre van szüksége, akkor szeretne segíteni. A nyomolvasás nem erőssége, így Csermely figyelmességét sem veszi észre. Fókuszpontját inkább a szimbólumok, faragványok, és az írás köti le. A földet szinte egyáltalán nem nézi, talán csak annyira, hogy ne essen el valami kőbe. Harkron kérdései azt sugallják a gnómnak, hogy nehezen hisz a kézzel fogható dolgokon túl. Szeretné megnyugtatni az elfet, így szavai nyugalmat sugárzóak.*
- Lorhien már a márványsírban nyugszik. De valaki, vagy valami az ő képében hívott és kért segítséget. *Az elf másik felvetésén meglepődik, ugyanakkor nem tudja kizárni az élőholtak gondolatát.*
- Erre nem tudok válaszolni neked. Azt viszont egyértelműen tudom, hogy az elementalistáknak nincs közük az élőholtakhoz. Ez a kripta egyértelműen a nap elem tiszteletére épült. *Ebben az okfejtésben csupán maga is bízni szeretne, de a múltat nem veheti semmibe, amire az elf társa is célzott. A kisebb terem megvizsgálása után tovább haladnak a folyosó felé melyben csak egymás után tudnak haladni, a hely szűksége miatt. Tekintete oldalra siklik időnként és szemmel megvizsgálja a sziklába vájt, boltíves sírokat, melyek mellett haladnak el. Mindkét oldalt ilyen kivájt sírhelyek tarkítják. Csendben haladnak, s ez a csend most itt nagyon hangosnak hat. Hallani léptüket, lélegzetüket, s minden apró neszt. A feszült pillanatokat nem töri meg beszéddel, inkább előre figyel, az előttük lévő útra. Értetlenül áll meg egy pillanatra, amint a kezében lévő gömb, apró fénynyalábokká válik, melyek szerteszét repülnek kezéből, s minden apró fénydarab egy gyertyát gyújt meg a folyosón. Miután látja, hogy a fény nem hunyt ki, csupán a kezéből a gyertyákra vándorol, így megnyugszik.*
- Érzem a mindent átható erő hullámzását. A nap elem itt nagyon erős. *Nem érzi, hogy a gömbje széthullása baljós ómen lenne. Bár meglepő ez a fordulat, miután a gyertyák meggyúlnak tovább indul előre. A távolban valami mozgolódásra lesz figyelmes. Megáll, s felszabadult kezével int társainak, és jelez, hogy előttük van valami. Óvatosan közeledik, hogy jobban lássa mi az vagy ki az aki ott van. Lassan egy rostélyos sisakú lovag alakja bontakozik ki előtte, akinek kezében kard és pajzs van. Nem tudja ki lehet, vagy mi célból van itt, de határozottan és némán indul el feléjük.*
- Nem ártó szándékkal jöttünk! Kérlek ne harcolj velünk! *Szeretné békésen megoldani a helyzetet, amennyiben ez lehetséges. A fenyegető veszélyt azonban nem nézheti tétlenül. A minden átható erőhöz fordul, hogy fénylovagot hívhasson segítségül a védelmükben. Amennyiben sikerül, úgy a lovag bizonyára megvédi őket, ha nem sikerül az ige akkor marad a rövidkardja és kis acélpajzsa, amit elővesz abban az esetben, ha nem tud segítőt hívni maguk elé.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására egy aranyfényű, kardot hordozó szellemalak jelenik meg előtte, és siet a varázsló segítségére. A lovag NJK-nak számít, nem szolga, és nem lehet utasítani. Megsegíti a veszélybe került varázshasználót, de nem öl, alapvetően jó és könyörületes. Ha a közvetlen veszély elmúlik, a szellem szertefoszlik.