Külső területek - Kikötői erdőség
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Szántóföldek (új)
Dokkok és kikötő (új)
Kikötői erdőségTharg birtokok (új)
Krenkataur barlangrendszer (új)
<< Előző oldal - Mostani oldal: 62 (1221. - 1240. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

1240. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-12-21 00:44:10
 ÚJ
>Kraegan Dulkhazan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Bányászok//

-Jó. *Dörmögi Zhaggurnak. Vaskos, kemény fa, kítünő alapanyag.*
-No, majd azt is kell szereznünk. *Simít végig szakállán a fűrész gondolatára, majd fejszéért nyúl.* -Rengeteg fára lesz szükségünk. Nem csak támaszték, de létra, eszközök, bútorzat miegymás. No gyere.
*Azzal nagy lendülettel kezdi vágni a fát. Egyet csap, megvárja Zhaggurt, majd ismét. Hamar megvan az összhang a váltásokban, ahogy az törpök között lenni szokott. Kimért, szép mozdulatokkal vágnak, egy fejszecsapás sem csúszik félre. Jó tizenöt perc telik el, mire a fa recsegni és szép lassan dőlni kezd átellenes irányba, hogy egy hangos puffanással földet érjen és az erdő neszei ismét eluralják az eddig fejszecsapástól hangos vidéket.*
-Ez szép volt. *Állapítja meg.* -Azt mondom essünk neki annak a vaskosabb fának is, aztán majd a darabolást és deszkázást halasszuk holnapra.
*Tekint fel a sötétülő égboltra, majd a társára.*
-Te Zhaggur. Tudom, hogy nem sokat adsz ilyenekre, de ha Dhorhunli visszatért, fel kell mennünk bejegyeztetni a bányát és a céhet.
*Közben elindul a másik fa felé.*



1239. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-12-20 19:52:12
 ÚJ
>Kharasshi D'Rake avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 837
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

//Kharasshi, Rilkäline//

*Elégedett mordulás terpeszkedik el Kharasshi bensőjében, ahogy annak a jeges indulatnak a szikráit nézi a kék tekintetben. Igazán fenséges látvány. De nem tart soká. Akár a hullócsillag fénye egy békés tó tükrén: csillámokba vész, belebágyad a nem is fodrozódó felszín nyugalmába, mintha csak az éj tünékeny, szilaj álma lett volna.
A szavakra kissé elmereng. Szinte fel sem fogja a mozdulatot, mellyel a lány hozzá hajol. Csak a közelről cirógató válasz téríti magához. Megrándul a mélységi ajka, ahogy a szavak mélyen végighasítanak elevenén. Mennyivel, mennyivel jobban szerette azt a hideg tüzű szikrát az imént, és mennyire nem akarná hallani ezt a melegszívű okfejtést, mely bizalmat nyújt felé. Szinte hallja magában azt a gúnnyal és epével telt kacagást, mely az önismeret legmélyebb, legsötétebb bugyraiból fröcsög elő. Billogvas alól felcsapó égett hús szaga: ide juttatja ő a bizalmat.
Az emlék majd' szétszakítja belülről. Nem akarja tovább engedni. Sietősen pattan fel ültéből és arrébb penderíti a székét, hogy elfordulhasson, míg rendezi a gondolatait.*
- Kár, hogy ennek semmi köze az akarathoz *mondja kissé reszelős hangon. Leszegett pillantása a lángokat bámulja.* - Akarom vagy sem, szörnyeteg vagyok. Egy mélységi sosem lesz más, ezt jobb, ha megjegyzed és nem álltatod magad... ahogy én teszem.
*Felszínre sodródik benne a lány korábbi mondata is. A félelmekről. A lángokban egyszerre látja most övéi halotti máglyáinak tucatjait a mészárlás után, amit vétke hozott rájuk, látja Ydriss rőt tincseit, érzi a mardosó űrt, amit hiánya tépett, látja a vöröslő karmolásnyomokat Iluse arcán, a bíbor ingecskét, melyen keresztül a hasára simította a tenyerét. A hasára, ahol a gyermeke növekedett.*
- Nekem már nincs mitől félnem, nőstényke *mondja keserűn.* - A pokol már rég kifosztott.
*Sóhajtva engedi el a múlt kínzó emlékeit.*
- Nem azért akarom elcsendesíteni a démonjaimat, mert félek tőlük. Egyszerűen csak belefáradtam az üvöltésbe.
*Rak még néhány hasábot a tűzre, aztán körülnéz, hátha akad még valamerre legalább néhány gyertya. Az egyik polc tetején meg is lát egy dobozt. Épp nyúlna érte, amikor rossz válla iszonyatosat nyilall a hirtelen mozdulattól. Összegörnyedve kapja oda a kezét, de a szitkokat csendben rágja el a fogai között.*


1238. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-12-20 12:56:37
 ÚJ
>Rilkäline Mejnk'ha avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 222
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Megfontolt

//Kharasshi, Rilkäline//

*Amikor a férfi felé hajol, hogy a fülébe súghasson, Rilkäline orrába kúszik a tiszta szappanos illata. Tűzbe bámul, úgy hallgatja, nem húzódik el. Szíve meglódul egy pillanatra, ahogy elhangzanak a szavak, de csalódik, mikor felfogja a gúnyt. Jeges szikrázás a mellkasában, mely tekintetében köszön vissza, mikor Kharasshi a szemébe nézve gúnyolja, s még orra alá dörgöli sebes tenyerét is. Lepillant a kezekre. Mint egy csepp lelkiismeret furdalás, mely a jeges szikraesőbe hullik, s szétfutva le is csillapítja azt.
Akár hogy is a férfi kontójára akarja varrni, mert ő adta a kezébe a pálcát, és akár hogy is a saját szabályai szerint várta el hogy Rilkäline használja azt, teljesen mindegy. Ő maga vesztette el a fejét. Ő maga töltötte ki minden csepp haragját a korábbiakért. Dönthetett volna másképp is. Dacolhatott volna.
Rezzenéstelenül tűri a homlokának kocogtatását.*
- Lehet, hogy így van, de azokkal… eddig is elboldogultam. *Pillantása fogja a fakókat, s enyhén emelkedő szemöldökkel, szinte kedvesen teszi fel a kérdést.* Tehát, egy mélységi kamaszlánynál jóval kevesebbet érek… pusztán a félelmeim miatt? Pedig… neked is vannak ~Ibrisz~. *Tart egy cseppnyi szünetet.* Mindenkinek vannak.
*Vált szelídre a hangja mire befejezi. S mikor a férfi a nevét hozza fel, Rilkäline ajkain már mosoly bujkál. Ujjait a férfi széktámlájára fonja, majd hasonlóképpen Kharasshi korábbi mozdulatához, hajol közelebb, s viszonzásul szinte finoman duruzsolja annak fülébe.*
- Mert, ha nem akarsz szörnyeteg lenni, megérdemelsz egy esélyt. *Lassan visszadől a széken, hogy újra szembe kerüljön a férfival, picit távolabb, mint ahogyan korábban voltak. Így folytatja a gondolatot, korábbi könnyedségéből mit sem veszítve.* Mert bízom benne, hogy a saját szabályaidat megpróbálod betartani… és talán, ez mindkettőnknek javára válhat.

A hozzászólás írója (Rilkäline Mejnk'ha) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.12.20 12:58:47


1237. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-12-20 09:51:37
 ÚJ
>Zhaggur Khaziir avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 112
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Bányászok//

*Az új jövevényt lerendezve vissza is térhetnek a maguk szakmai munkájához. Ennek nyomán a beálló szürkületben még pont annyi idő van, hogy átvizsgálják a fákat, amelyeket másnap majd ki akarnak vágni. Még int egyet a távozó kufár után és meg is indulnak.
Zhaggur már pár napja felmérte az alkalmas egyedeket, így most igazából Kraegannak csak meg akarja mutatni ezeket.*
-Gyere testvér! Mutatom, amelyekre én gondoltam. *El is indul a rengetegbe, amelyben több típusú fa található*
- A bányába majd holnap folytatunk feltárást. Most kell a támaszték, mielőtt ránk omlik. *Amint megérkeznek az első fához, a társa tapogatni kezdi, amelyre Zhaggur megszólal.*
- Mit szólsz? Jó lesz? *Tudja, hogy jó a fa, de persze kell a mások megerősítése is.*
- Ami azt illeti nincs, csak egy kicsi. Én csak fejszét használtam, Nagyobbat az aprításra, kisebbet a formázásra. Viszont ha már ketten vagyunk, jó lenne egy két fős fűrész. Az a nagy hatalmas. *Jó is lenne, hiszen azzal gyorsabban haladnának.*
- Ahogy így elnézem a fát, szerintem még arra a másikra lesz szükségünk és az alátámasztásnak elég. *Mutat úgy tíz méterrel odébb egy hatalmas fenyőre.*
- Szerintem ki is vághatnánk így most este. Majd holnap elkészítjük a gerendákat. *Ezzel a lendülettel villan meg a kezében a hatalmas fejsze és ha a másik is kész, akkor váltott ütésekkel neki is vághatnak.*


1236. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-12-19 16:37:40
 ÚJ
>Dhorhunli Norfu avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Bányászok//

*Dhorhunli is úgy gondolja az orkokról, ahogyan Zhaggur.*
-Még szép! Máskülönben mi lennénk a rabszolgák és nem ők!
*Zhaggur szavaira bólint.*
~Igen, én is így gondoltam.~
-Nyilván nem fogom dobpergés kísérete mellett énekelve a világba kiabálni, hogy mit is fogunk mi itt csinálni. Ettől dörzsöltebb és rafináltabb vagyok. *kacsint Zhaggurnak. Lassan a pipázgatás is a végére közeledik, kezd fogyni a dohány, de most nem tömi meg újra. Pedig órákig tudná csinálni.*
-Csak elhintem. *mutatja úgy, hogy egymásnak dörzsöli mutató és hüvelykujját. A mozdulat olyan, mint mikor megsózza valaki a húst, levest, vagy valami más ételt.* -Tudod, mint a disznóhúsra a sót!
*Zhaggur is adakozik egy keveset, na meg még ott van a kufár része is.*
~Jó. Ennyiből már lesz zaba. A bánya kemény munka, kell az erő!~
-Tényleg, erre nem is gondoltam. *túr bele szakállába.* -De hát a rabszolgatartás teljesen szokványos, nem? Még a réti törpéknek is voltak rabszolgáik, pedig azok aztán az erkölcsös népek! Rendben, óvatos leszek. Nem hiányzik, hogy börtönbe csukjanak bennünket, mert akkor jól nézünk ki.
*Zhaggur tényleg okosat mondott. Dhorhunlinak teljesen megszokott az, hogy rabszolgákat tartanak, de talán nincs ez mindenhol így. Lehet, hogy errefelé felvilágosultabb eszméket vallanak, bár a felvilágosultság is eléggé nézőpont kérdése.*
-Jó szerencsét nektek is, barátaim! Hamar megjárom!
~A jó Kraegan. Nem bírja ki, hogy ne szúrjon oda azért még egy félig-meddig parancsszót.~
-'genis! *hajol meg nagyon parádésan, már amennyire egy aprócska törpe képes erre.
Felpattan a kordéra, megragadja a gyeplőt, majd indulásra bírja Behemótot, az öszvért.*
~Irány a falvak!~


1235. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-12-19 10:09:14
 ÚJ
>Kharasshi D'Rake avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 837
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

//Kharasshi, Rilkäline//

*A lány ezúttal egy kicsit messzebbre merészkedik. Nem csak, hogy az alku feltételeit feszegeti, egyenesen új felállást ajánl. Kharasshi pedig érdeklődve figyeli a szavait, s közbeszólás nélkül kivárja, míg végez a javaslata vázolásával. Hagy még utána is némi csendet, aztán kissé előredől a székkel, hogy a nőstényke fülébe súghasson.*
- Szabad vagy *cirógat a két szócska, de valószínűleg nem úgy, ahogy a lány szerette volna. Élc húzza bennük halvány, de annál bicskanyitogatóbb vigyorra a száját. Kharasshi hátrébb dől, de csak annyira, hogy a fakóvérű szemébe nézhessen.* - Azt hiszed, attól leszel szabad, ha azt mondom? *húzza szélesebbre, gunyorosabbra a vigyorát. De csak egy pillanatra.*
- Nem akarok tiszta lapot. Emlékezz csak. Mindenre. Csak az visz előrébb. Ami meg az erőfölényt illeti *morogja, mintha egy kissé kellemetlenül érintené, hogy ezt hánytorgassák.* - Ha úgy lenne, ahogy gondolod, akkor nem viselném ezeket *nyitja a lány elé sebes tenyereit.*
- A félelmeiden át nézel mindent, nőstényke. *Kharasshi mutatóujja megkocogtatja az elf homlokát.* - Tudod, minálunk hozzád hasonló leánykák Irbiszt szelídítenek. Nagyobbakat, erősebbeket, gyorsabbakat maguknál. Azoknak a bestiáknak majd' egy arasznyi az agyara, a karmai pedig pengeélesek. Ölni alkotta őket a Természet, mégis legyűrheti őket egy kamaszlány akarata is.
- A nevem nem varázsige. Mégis megnyugtat az alku, amit felajánlottam. Hiszel benne, pedig egyszerű szavakban nincs semmiféle erő, ami visszatartana. És te mégis... megnyugodva bízod rájuk magad. Mit gondolsz, miért van ez így?


1234. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-12-19 09:00:24
 ÚJ
>Alludrin Svideran avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 390
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Megfontolt

*Végül felkerekedik a tanyai szállásáról és elindul az erdőségbe. Innen már csak úgy fél nap gyaloglás a kikötő. Az ő tempójával viszont akár hamarabb is megérkezhet. A lényeg, hogy információkat kapott a szántó területéről, viszont az áhított ragályoknak sajnos nem jutott birtokába, amely így némi kellemetlenséget okozott számára.
Ahogy elindul az erdőségben és a fák a reggeli homályban alaposan besötétítik az utat, úgy kezd a szívéből lógó lánc ismét erősödni. Úgy tűnik ez a kis trükk egyre látványosabb, ha közeledik a kikötő irányába. A doktort habár egy kicsit zavarja ez a lánc, hiszen egy látható dolog, amely mindig a látó mezöjében figyel. Ettől függetlenül a kezd hozzászokni a helyzethez és már sokkal kevéssé zavarja mint annak előtte.
A lánc lassan húzza őt a kikötő irányába és amint az erdőség ritkulni kezd, majd a nap felragyog, úgy kezdi érezni az összetéveszthetetlen sós levegő illatát, majd pillantja meg a dokkokat, végül magát a kikötőt teljes pompájában.
Megáll egy pillanatra, hogy talán a lánc jelez neki valamit, vagy a látomásában látott házat megpillantja, de semmi. Így inkább elindul a dokkok irányába.*


1233. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-12-19 01:41:31
 ÚJ
>Kraegan Dulkhazan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Bányászok//

*Biccent a kereskedőnek, aztán szép lassan visszabaktat.*
-Jó szerencsét Dhorhunli.
*Fordul még hátra.* -Igyekezz vissza, sok a dolgunk! *Tudja, hogy a kufár nem fog csalódást okozni. Ez a törp nem az a fajta, aki üres kézzel jön vissza bárhonnan.
Azzal Zhaggur felé fordul az átlagnál vidámabb képpel, de ez nála nem jelent nagy változást a mimikájában.* -Hát nosza. *Rakja el pipáját, majd körbetekint.*
-Alighanem emitt az összes fát vághatjuk. Kell a hely. *Mélázik kicsit, majd izgatottan összeüti tenyerét.* Kíváncsi vagyok, mit rejt a tárna. Jó kis móka lesz. Mit állapítottál meg, milyen mély lehet? Én a kötélben hiszek, az a biztos.
*Szemével méricskélni kezdi a legközelebbi fát, majd tenyerével meglapogatja.*
-Te figyelj, fűrészed van?


A hozzászólás írója (Kraegan Dulkhazan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.12.19 01:44:35


1232. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-12-18 08:40:15
 ÚJ
>Zhaggur Khaziir avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 112
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Bányászok//

*Hallgatja az ismét sokat beszélő kufár társát. Morcos tekintetét leginkább dús összeráncolt szemöldöke jelezi. A kedve azonban nem rossz és végső soron örül annak, hogy hárman vannak, hiszen három törpe már a világot is meg tudja váltani.*
- Bizony. Az orkok lennének a legjobbak. Pont egy hajszálnyit intelligensebbek az ökröknél, de az erejük páratlan. Persze a miénknél nem jobb. *Vigyorodik el gonosz tekintettel, majd megint morogni tárnánknak, amelyet felfedeztél. *Csapa a vállára büszkén mosolyogva, hiszen ha jól tippeli egy kisebb barlangra bukkanhattak.*kezd a következő megállapításra.*
- Igen! Derítsed ki, hogy kik laknak a vidéken. De azt nem kell elhinteni, hogy mit csinálunk, hol vagyunk. Csak annyit mondj, hogy tudsz érceket szerezni a jövőben. *Nem örülne, ha valami síkvidéki hadúr elvenné a bányáját, vagy megadóztatná.*
- Elég, ha mi tudunk erről a helyről. Nem kellenek a koloncok. Szóval Dhorhunil! Ezen a területen ne járasd annyira a pofádat. *Mondja nyersen és már el is kezd kotorászni a zsebében, hogy ő is hozzá járuljon a kis kalandhoz. Habár kajára pénzt adni olyan, mint ha az aranyfogát húznák ki, mégis belátja, hogy nem lehet időt pazarolni a vadászatra. Előkotor 50 aranyat és Dhorhunli Norfu adja. *
- Ennyi talán elég is lesz. A rabszolgák kérdésében óvatosan járj el, ki tudja miféle népségek ezek itt délen. Talán rossz szemmel nézik a tisztességes szolgatartókat. Vagy valami nyomorult fajvédők gyülekezete a város. *Végtére is Arthenior igen szabad szellemű. Nem igazán látni az utcákon láncra vert orkokat, vagy kormosokat. Még lecsukják a kufárt, ha kérdezősködik.*
- Légy ügyes és járj sikerrel. Zhaggur-Kraegan bányája nem lesz hálátlan szolgálataidért. *Habár most adtak neki oda több mint száz aranyat, amelyet majdnem szabad belátása szerint költhet majd el.*
- Ideje megnézni a támasztéknak szánt fákat Kraegan. Ha még az idő engedi, ma ki is vághatjuk őket. Holnap megerősítjük az új részeket és utána nekivágunk a kis kalandunknak. *Csapja meg a másik vállát, hiszen ha jól gondolja egy kisebb barlangra leltek, amely nagy lehetőségeket rejthet magában.*


1231. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-12-17 15:41:47
 ÚJ
>Rilkäline Mejnk'ha avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 222
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Megfontolt

//Kharasshi, Rilkäline//

- Legalább három szívdobbanás. Rendben. *Egyezik bele, amint rábólint a férfi is a gyöngyökre, mert a dorgálás csak egy dolog, bár bízik benne, hogy ilyenre nem kerül sor, de az ismeretlen, az már más. Ettől jobban fél, mert nincs rá hatással. Csak a férfi van rá hatással, és annyira nem bízik benne, hogy csak úgy kezébe adja a lehetőséget, minden próbálkozás nélkül. Végül mégiscsak egyezség születik, s kissé meg is nyugszik ez által.
Végül a férfi magyarázata kissé más megvilágításba helyezi a dolgokat. Az eddigi néhány elszólásból csak sejthetett valamicskét a férfiban is létező démonokról. Most sem sokat tud, de eddig arra végképp nem gondolt, hogy ebben kölcsönösen is segíthetnék egymást, csak a saját bajával törődött. Mondhatni.*
- Tudod, a szabadságérzet megkönnyíte… *Ahogy elhagyják a szavak a száját, meg is akad, és egy hosszabbra nyújtott pillanatig csak nézi a férfit. Majd lábaira támaszkodva hajol közelebb, s folytatja ami eszébe jutott.*
- Talán… *Sóhajt.*Felejtsük el a korábbiakat. Mit szólnál ehhez? *Tart egy kis szünetet, majd folytatja.* Mondd, hogy szabad vagyok és megígérem, hogy maradok önszántamból, ameddig szeretnéd. Nem parancsra, kérésre. Így, a ma este után, tiszta lappal kezdünk. Te is én is, többnyire. Innentől nem vagyok rabolt házi kedvenc, de nem is kell attól tartanod, hogy egy alkalmas pillanatban kereket oldok. Egyedül, a háromszori nevedet kérem, legalább három szívdobbanásonként, az erőfölényed miatt, de ígérem, hogy megpróbálom nem elkapkodni, ahogy tőlem telik. Nem kell a plusz két gyöngy, és más engedmény, csak annyi, hogy nem keresed az alkalmat, és nem sieted el te sem, hogy megtorlásra add a fejed. Legalább, három szívdobbanásnyit vársz, ha valami nem tetszik. ~Ha már így alakult.~ *Próbálja más alapokra helyezni ezt a furcsa helyzetet, csak bízik benne, hogy a másiknak is elfogadható lesz a gondolat.*
- Mit gondolsz erről? *Néz egyenesen a fakókba. Bízik benne, hogy a férfi önszántából leveszi a saját maga által kivetett hurkot, így már csak az évek alatt lerakódott gátlásaival kellene törődnie, ami éppen több mint elég. *



1230. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-12-16 12:14:19
 ÚJ
>Zhorack Belturver avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 170
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Nyílt//

*Egy elég feldúlt sötételf vágtat a Kökötői erdőségben. Azaz nem vágtat, mert kivételesen nincs vele Éjfél, gyönyörű, fekete paripája, de olyan gyorsan és dühösen megy, hogy az már vágtatásnak számít.*
~Semmirekellők.~
*Zhorack mindig betartja az ígéretét, de ezek a semmirekellők nem. Miért ér nekik a szó? Semmit csak úgy odahányják.*
~Gyere velük a kikötőbe persze.~
*Persze faképnél hagyta mindkettő. De nem baj, egyedül is elintézte azt, amit akart, nem kellett neki segítség. Már csak azt bánja, hogy ezek miatt nem hozta magával kedvenc lovát. Pedig sokkal gyorsabban ment volna. Tudja, hogy hiányzik Éjfélnek, össze vannak nőve, mint két tojás. Kis kora óta nevelte a paripát, és ő volt az egyetlen egy állat, amit elviselt maga körül.
Minden más haszontalanan semmirekellőn átszúrta kardja pengéjét, kivéve, ha apja megtiltotta.*


1229. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-12-16 10:42:07
 ÚJ
>Dhorhunli Norfu avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Bányászok//

-Jó. *legyint.* -Legyen ahogy akarod.
~Öreg, konok barátom.~
*Dhorhunli olykor amúgy tényleg sokat beszél, de ez tényleg betudható a kufárkodásnak. A törpe kufár vándorok pedig legendásak a vidéken.*
-Igen. A réti törpék most röhögnek a markukban. Fordult a kocka. Egyszer fent, egyszer lent. *von vállat.* -Pedig várható volt, hogy kimerülnek a bányák. A mérnökök meg majdnem napra pontosan megmondták, hogy mikor. De hát, törpék vagyunk, konok népség. A Vasfejűek nem hallgattak rájuk.
*Vasfejűeknek a veterán bányászokat hívták. Utalt ez arra, hogy öntörvényűek voltak és nem fogadták el a tanácsot, meg arra is, hogy kemények voltak, mint a vas.*
-Ez tény. *mondja bajusza alatt vigyorogva.*
~Bár vannak nálam jobbak.~
-Feltétlenül. *bólint. Mi másért is mászott volna le északról?*
-Szóval derítsem fel a terepet és hintsem el, mi is folyik itt. Azt hiszem ezzel nem lesz gond. Testhezálló feladat. Rabszolga mindig van. *von megint vállat, két nagy füstpamacs között.* -Jó lenne befogni megint pár orkot! Igaz, hogy büdösek, hülyék és sokat esznek, de ha póráz van a nyakukon és láncra vannak verve, jól dolgoznak! Erősek és szívósak, majdnem olyanok, mint mi.
*Na igen... a bányásztársadalom északon nem volt mindenkinek munka és szórakozás, a törpék pedig elég agresszívak voltak. Mármint ha annak lehet nevezni a rabszolgatartást, ami szinte mindennapos.
Kraegan közben megdobja egy kis pénzzel, ám... van, ami már megvan.*
-Kötél van, húsz méter. Meg egy csákány is, bár az a sajátom. Szóval élelem, egy darab csákány és... ökör? De hát itt van Behemót! *mutat az öszvérre.* -Egyelőre megteszi, vagy nem? Ha mindhárman beteszünk a közösbe ennyi aranyat, az egy fél ökörre elég, és akkor élelem még nincs is! Jó kufár vagyok, de ennyire még én sem tudom lehúzni a népet.
~Hacsak nem agyhalottak élnek erre.~
-Elmegyek a falvakba és körülnézek. Legfeljebb rákérdezek, hogy mennyibe kerül egy ökör. De egyelőre szerintem elég, ha élelemmel betárazunk. Kenyér, sózott hús a javából, hagyma, kolompér, bors. Szóval? Hogy legyen? Zhaggur. *pillant a társára, majd kinyújtja felé vaskos karját.* -Neked is adakoznod kell egy keveset.


1228. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-12-16 01:04:57
 ÚJ
>Nellara Han avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
// Egy lépés //

- Örülök, Mester!
*Őszintén mosolyodik. Rég látta Taitost, és igazából a lánynak fogalma sincs, hogy miért mentek el Worenth mesterrel (talán). Mondjuk nem csoda, ha Nellara akkor éppen nem otthon töltötte az idejét.
Hirtelen nem tudja, hogy Taitos barátnőjét magázza, vagy tegezze, de végül a tegezés mellett dönt. Ha rosszul mondja úgyis kijavítják.*
- Szia!
*Mondja vidáman, örül, ha a Mestere boldog, szerelmes ráadásul olyan kapcsolata van, ami hasznosnak bizonyul. Az egyik a karddal bánik jól, a másik a mágiával, mégis mi lehet a baj?*
- A tanulással...
*Kínosan megvakargatja a feje tetejét.*
- Ha mondhatjuk úgy nekem is van egy... testőröm.
*A testőr szót annyira kiemeli és olyan hangsúllyal mondja, hogy mind a két félnek hamar leeshet, hogy Voka Nellarának nem a testőre, és csak azért használta a lány ezt a szót, mert mestere szavaihoz ez illett a legjobban.*
~Szegény ha tudná, hogy a fürdőszoba padlón... Lehet, hogy Taitos nem fürdene többet.~
- Repülni?
*Tágra nyílnak a szemei.*
- Nem repülök mágiával, Taitos mester még nem tanított olyat, márpedig én csak azokat a varázslatokat ismerem, amiket ő mutatott.
*Serényen bólogat.*


1227. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-12-15 21:52:03
 ÚJ
>Ssyleana Lyzendra avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Vadászat//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//

* Lyz családja azért bízik benne, hogy a lány idővel felhagy a vadász mániával, és esetleg beadja a derekát egy jó partynak. Már ami a közösség szempontjából annak számít. Ugyan akad is ilyen, de Lyz nemigen tudja magát elképzelni egyiknek az oldalán sem. Pedig ahogy az idő halad, a szülői nyomás egyre csak erősödik, és ennek a súlyát egyre inkább érzi is. Csak hogy nem abba az irányba hajtaná, amerre elvárt, hanem ez is csak azt erősíti minden más tényező mellett, hogy induljon valamerre. Olykor az erdőbe, olykor csak egy fára, olykor meg csak úgy távol mindenkitől. Ez esetben pedig az erdőbe haladás volt a cél, egy szarvas ürügyén, s még véletlenül sem gondolta, hogy végül őt vadássza le valaki. Elvégre ő az, aki zsákmányért indul általában, nem ő lesz valaki zsákmánya. Pedig a levélágyban indaként a férfira fonódó keze- lába nagyon arra mutat, hogy alaposan leterítették. A férfi minden mozdulatán érződik a tapasztalat, hogy tudja, mit csinál, a lány pedig bár tapasztalata még nem sok van, de nagyon könnyen magával ragadják az események.
Lyz végül pihegve bújik a mellé henteredő férfihoz, s annak vállgödrébe hajtja fejét, hogy pár perc múlva, elégedett mosollyal az ajkain szenderedjen pihentető álomba.*



1226. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-12-15 18:45:52
 ÚJ
>Kharasshi D'Rake avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 837
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

//Kharasshi, Rilkäline//

- Mit tudsz te a mélységi nőstényekről, kis fakóvérű? *szűkíti össze a szemét, s a hangján is hallani, hogy nem szívleli az ilyen beszédet.
A lány szavaiból az is kiderül, hogy nem értette meg, amit próbált elmondani neki. Hiszen példája pont arról szólt, hogy atyja nem ütleggel erőszakolta ki a tiszteletét. Szigora nem abban rejlett. Habár, ha arra volt szükség, nem tért ki a fenyítés elől sem.
Akárhányszor rá gondol, elszorul a szíve. Sosem fog felérni hozzá. És sosem kérheti többé bölcs iránymutatását, ha úgy érzi, eltévedt az úton. Mindez pedig valahol az ő bűne. De hiába vezekelne, akár tízszeresen is. Őt már nem hozhatja vissza.*
- Legalább három szívdobbanásonként *javítja ki a lányt, kihangsúlyozva az első szót.* - De nem kell elkapkodni *mondja. Egyelőre nem válaszolja meg a nőstényke kérdését. Előbb a végére akar jutni az alkunak. Mondjuk nagyon nincs az ínyére, hogy ennyi engedményt kell tennie. ~Még két esély? Hát ennyire retteg egy kis dorgálástól?~ Furcsa ez a számára, hiszen odahaza az ő nőstényeik inkább csak szembevicsorogtak a fájdalommal, de eszükbe se jutott volna meghátrálni előle. A büszkeségük sosem engedte volna.*
- Legyen *bólint rá végül. Legfeljebb majd kevésbé lesz elnéző, ha arról lesz szó, hogy egy hiba elég súlyos-e, hogy felszámítson érte egy gyöngyöt. Na nem igazságtalanul.*
- Ami pedig azt az estét illeti *kezd bele, bár még maga sem tudja, hogyan fogalmazza meg az okait.* - Azzal, hogy te kivetkőzöl egy koloncból, hogy leoldasz magadról egy béklyót... az enyémeken is lazítasz. Akkor este, nem csupán elfogadtad a gyönyört, hanem kinyíltál benne. Félelem nélkül. Gátlások nélkül. Aggályok nélkül. A kezed értem nyúlt és attól a pillanattól nem volt hatalmam feletted. Igen, vágyom látni, ahogy leveted az áldozat köntösét. Mert abból tudom... hogy nem vagyok szörnyeteg.


1225. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-12-15 11:45:40
 ÚJ
>Nanaia Gauri avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 214
OOC üzenetek: 62

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
// Egy lépés //

*Micsoda szerencse, hogy épp akkor botlanak egy kíváncsiskodó tündérbe, mikor a repüléselméletet vitatják.*
- Na tessék!
*Kiált fel győzedelmesen a leánykát nézve.*
- Te mágiával repülsz vagy a szárnyaddal?
*Szegezi neki a kérdést rögvest, de aztán kiderül, hogy ez a két kópé ismeri egymást. Sőt.*
- Ó! Még azt mondja mester!
*Nem tehet róla, de kacagnia kell a megnevezésen, de azért visszasétál Taitos mellé, csak hogy a tündér is tudja ki hova tartozik. Nem kell sok, hogy megint beinduljanak az agytekervények, de szerencsére Taitos is résen van, úgyhogy ezúttal megússza a hisztit. Vagy ki tudja még hogy alakul a beszélgetés. A kapcsolatuk még épphogy csak bimbódzik, úgyhogy hősnőnk is tökéletesen egyetért a Taitos által meghatározott szerepkörével és bújik is hozzá, mikor az átkarolja. De a kis tünci még nem élvezheti feltétlen bizalmát, így csak egy mogorva köszönést kap.*
- Heló!
*De aztán gondol egyet és kezet nyújt a leánykának, hogy mégse tűnjön már tipikusan tahó ősnőnek. Egy mosolyt is erőltet magára, majd udvariasságból közbeszúr egy kérdést is.*
- Ti régóta ismeritek egymást?


1224. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-12-15 07:28:12
 ÚJ
>Kraegan Dulkhazan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Bányászok//

-Rá se hederíts. *Mondja Dhorhunlinak Zhaggur morgására.* Igaz, Zhagguré a bánya, engem ugyan bevett társának, de az arany az arany. Hanem ha velünk tartasz, meggazdagszol Te is ám. *Pöfékel néhányat pipájával.*
-Rabszolgák? *Néz Zhaggurra.* Azok amarra a Kikötőben. Viszont még nincs arany ilyesmire.
Összeírok egy listát jó Dhorhunlim.
*Azzal előveszi a kis noteszát, és firkálni kezd.*
-Aszondja hogy... *Veszi a szájába pipáját.*
-Élelem jó 3 heti. 2 jó csákány. Kötelek. Ökör, ha van rá mód. Van itt nem is olyan messze egy hatalmas terjedelmű terület. Emberek lakják, földmívesek. Alighanem ott minden lesz. *Néz Dhorhunlira, majd kitépi a lapot a noteszből és átnyújtja a 65 aranyat tartalmazó erszényt Dhorhunli Norfunak a papírral együtt. *
-Azért jól vigyázz. Nem imerjük úgy a vidéket. Aztán ha visszajössz, elmegyünk a városba is Te és én. Abba az Artheniorba. Dolgunk lesz ott, úgyhogy siess ezekkel a holmikkal, ne légy tovább pár napnál.



1223. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-12-14 23:27:29
 ÚJ
>Rilkäline Mejnk'ha avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 222
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Megfontolt

//Kharasshi, Rilkäline//

*Szusszant egyet*
- Nem, nem velük lakom. De nem volna rossz a viszonyunk, csak… *keresi kicsit a szavakat* ~Képtelen volnék visszamenni.~ csak nem vagyok ott. Ennyi.*Fejezi be végül a magyarázatot.*
- Csak azt nem értem, hogy… ha megegyezünk, hogy önszántamból maradok, akkor mi szükség a kitételedre? Tudom, persze, beszéltünk már róla.*Forgatja meg csuklóját látványosan, közben ide-oda koccannak a gyöngyöcskék.* Amit rám mértél, az csak a te fejedben volt kiérdemelt, a te szabályaid szerint. Most ugyan ott vagyunk, mint eddig voltunk, nem változott semmi. *Úgy érzi, most feleslegesen csépelték a dolgot, mert ebből nem lesz előrelépés.*
- Szó sem lehet róla. *Még ha csak feltételezés is.* A mélységi nőstények módszereire nem vagyok kíváncsi, ebből köszönöm szépen nem kérek. *Gondolkodás nélkül mondja ki a szavakat.* Emellett pedig, nem vagyok oktalan kölyök sem. *Hangjában kevéske indulat éppen felfedezhető, mert pillanatnyilag ami a szívén, az a száján, és nagyon nem tetszik neki az, amerre ez a beszélgetés halad. Pedig reményekkel fogott bele, hátha dűlőre jutnak.* A tiszteletet, pedig… sok más módon is ki lehet vívni.
*Majd egy árnyalattal visszafogottabban folytatja.*
- Szerinted lesz ilyesmire egyáltalán szükség? *Nem akaródzik semmi ilyesmire rábólintania.
Mikor a férfi a következő kitételre tér, már sejti, hogy ezzel is lesz némi gubanc.*
~Meg sem lepődöm rajta… ~
*Lemondón sóhajt. A lovas példára reagálna, de már bele is fog a férfi abba, ami a leginkább aggasztja Rilkälinet. Illetve nem gondolta, hogy ezt hozza másod példának, úgyhogy zavarral küzdve fészkelődik kicsit a széken. Főleg, mivel a feloldódás részéről végképp nem szeretne beszélni. Még magának sem vallja be, hogy valóban feloldódott, minden akarata és kétsége ellenére, nem hogy a férfinak, szemtől szembe. Így hát csak szótlanul hajába túr. Végül felülkerekedve zavarán, csak kiböki a motoszkáló kérdést.*
- Miért számít, hogy feloldódtam, vagy sem? *Tényleg kíváncsi, másképp hagyta volna a témát, mint hogy tovább firtassa.*
- Így hívnak? Kharasshi? *Billenti félre a fejét.* Tehát, háromszor a neved, három szívdobbanásonként. ~Ez menni fog.~ Ezt a részét elfogadom, amennyiben kapok még két fakó gyöngyöt ide. *Forgatja meg csuklóját, jelezvén mire gondolt, s összehúzott szemekkel várja a férfi válaszát.*



1222. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-12-14 20:26:05
 ÚJ
>Taitos, a Zöldfülű avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
// Egy lépés //

*A kaszabolásos fenyegetésre Taitos csak elneveti magát. Tény, hogy esélyesen jól szét tudná karmolni a kismacska, de azért Taitosnak is lenne ahhoz egy-két szava.
De most inkább a megjelenő tündérhez intéz párat.*
-Oh, Nellara, végre egy ismerős arc. Visszajöttem.
*Itt kicsit elvörösödik ő is.*
-És izé, hát nincs semmi baj, ő itt Nanaia, az amazon testőröm.
*Kicsit azért tétovázik, mire kinyögi.*
~Mégsem mondhatom azt, hogy most szedtem össze az út szélén, és szeretőmnek szeretném tudni, vajon hogy érezné magát szegény lány?~
*Úgy érzi kicsit azért ez meg hideg leírás volt, így kiegészíti szavait.*
-Tudod, vigyáz rá, hogy jól aludjak, időben felkeljek, közben ne nyilazzon le senki, ilyesmik.
*Dob egy kacsintást is a tündérnek, hogy érezze, ez a több, mint testőr esete.*
-Viszont cserébe elég gyakran fogod látni erre. Remélem.
*Karolja át a lányt. Szedett-vedett ruhájában most egyáltalán nem néz ki mágusmesternek.*
-Te jól vagy, hogy haladsz a tanulással? Lassan megejthetnénk egy újabb leckét, nemde?
*Emlékszik még, hogy a kis tündérlány elég ügyesen sajátított el pár trükköt Taitos írásaiból. Végül eszébe jut mit hagyott ki.*
-Oh, ne haragudj Nana, ő itt Nellara, szövetségünk derekasan tanuló tagja.
*Ezzel pedig meg a bemutatásokon túl is vannak.*
~Reméljük nem kérdezi meg honnan ismerem.~
*Gondolja magában, ahogy lopva újdonsült macskája arcát lesi, hátha kiolvas belőle valamit.*


1221. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-12-14 18:12:10
 ÚJ
>Kharasshi D'Rake avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 837
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

//Kharasshi, Rilkäline//

- Gondolod? *szűkíti össze a szemeit tűnődőn.* - Tehát nem velük laksz. Megszokták, hogy a magad útját járod. *De a szülők ugye mindig szülők maradnak. Ez a "gondolom" valahogy mégis sokatmondó.* - Jól sejtem, hogy nem felhőtlen a viszonyotok?
*Talán épp ez az oka, hogy meglepő választ kap a másik kérdésére. A nőstényke kész megegyezni vele.
~Nocsak.~
A feltételek viszont túlontúl fojtogatók egy mélységi számára. Így tehát a lánynak nem lesz olyan egyszerű dolga, mint őneki volt fordított esetben. Mert Kharasshi alkuszik, ő nem bólint rá egyszerűen az első ajánlatra, mint ahogy a leányzó.*
- Nos *tárja szét a karját.* - Mélységi harcos vagyok. A lényem lényege, hogy mások fenyegetve érezzék magukat tőlem *mondja egy csipetnyit tán cinikusan.* - De te a szavamat bírod rá, hogy nem bántalak. Igaz, azzal a kitétellel, hogy amíg nem adsz rá okot. Erről van szó?
*Töpreng a lehetőségeken, de az látszik rajta, hogy erről a kitételről nem igazán akaródzik lemondania.*
- Amit rád mértem a hibád miatt, az kiérdemelt fenyítés volt. Nem jókedvemből csináltam vagy mert örömöm telik benne. És hidd el, nem szeretném megismételni. Ezért is egyeztünk meg *mutat a lány csuklóján a gyöngyös karkötőre.* - De ha az megnyugtat, megígérhetem, hogy ha elő is fordul, soha nem fogok messzebbre menni, mint amit magam is kaptam atyámtól, míg oktalan kölyök voltam. Atyám szigorú volt velünk *mondja egy múltba révedő sóhajjal* - de sosem féltem tőle. Ellenben a tiszteletem töretlen maradt iránta mindig.
*Néhány szívdobbanásig morfondírozik.*
- Egyezzünk meg úgy, ha esetleg a három esély ellenére kieszközölnéd, hogy ilyesmihez folyamodjak, előtte megbeszéljük a büntetésedet, s csak akkor mérem rád, ha elfogadod. A lelkiismeretedre bízom.
*Ebben a témában valószínűleg ennél többet nem nagyon engedhetne. Nem is fog.*
- Ami viszont a másik dolgot illeti *és minden bizonnyal ez a kacifántosabb rész* - hajlandó vagyok kompromisszumot kötni. De nem így.
*Ez a feltétel túl sok mindentől zárná el... mindkettőjüket.*
- Emlékszel, az apád engedett neked, amikor megmakacsoltad magad a lovaglás tekintetében. Én nem fogok engedni és biztosan tudom, hogy hálás leszel érte. Már most érzed, hogy a nyakasságod valójában egy jó dologtól fosztott meg hosszú évekig.
*De mielőtt a lány azt hihetné, a mélységi nem értette meg, mire is gondolt igazán, rátér arra is.*
- Azon a fagyos éjszakán a köpenyem alatt... ellenálltál nekem. Nyugodtan gyűlölj azért, amit tettem, de ne tagadd azt a részét sem, amikor feloldódtál benne. Nem, ne fordítsd el a tekinteted. Nincs ezen mit szégyellni. Az az érzés engem is felszabadított, mert tudtam, hogy ott és akkor egészen elfelejtetted a múltad árnyait, hogy az a fagyos levegő, amit a tüdődbe szívtál, sok év óta az első igazán tiszta lélegzet. Mondd, hogy nem így van!
*Lehajtja a fejét, hiszen minden érve ellenére megérti a kis fakóvérűt. De egyrészt ő sem tud kibújni mélységi természetéből, másrészt viszont szüksége van a lányra, hogy lerendezze a maga csatáit a saját démonjaival.*
- Egyezzünk meg. Ha meg akarsz állítani, megteheted. Azzal, hogy a nevemen szólítasz *mondja.* - Úgy, hogy Kharasshi. Ha háromszor kimondod, visszakozom. De ha kimondtad először, várnod kell legalább három szívdobbanásig a következővel. Aztán megint háromig az utolsó előtt. Nos?


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220