Külső területek - Kikötői erdőség
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Szántóföldek (új)
Dokkok és kikötő (új)
Kikötői erdőségTharg birtokok (új)
Krenkataur barlangrendszer (új)
<< Előző oldal - Mostani oldal: 103 (2041. - 2060. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

2060. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-02-22 10:39:30
 ÚJ
>Ishala Hietzyl avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 227
OOC üzenetek: 9

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Relish//

- Muszáj. * Vonja meg Ishala a vállát, persze nem csak emiatt fürdik rendszeresen, de ettől még nem lesz kevésbé igaz. * Ha nem fürdenék, akkor a vadak túl messziről kiszagolnának, és esélyem se lenne elejteni őket. A szagtalan szappan viszont elfedi a gusztustalanul büdös férfiszagom.
* Nem gúnyos megjegyzésnek szánja az utóbbit, még mosolyog is hozzá, hogy a nő láthassa, nem érezte megbántásnak a dolgot. Úgy tűnik, hogy az elfnek tetszik az Erdőszellemről alkotott leírás, ez pedig nem lepi meg a fiút. Neki is tetszett, amikor először hallott róla. Mondjuk ő valahol mindig is érezte egy ilyen lény jelenlétét, már gyerekkorában is, amikor még semmit nem tudott bármiféle istenségekről. Ahogy a másik vonásai kisimulnak, és elképzeli maga előtt a tájat, Ishala meg kell jegyezze magában, hogy nagyon szép nő. Persze nem kelt vonzalmat benne, de attól még a szépséget ő is felismeri. ~ Egy ilyen szép elfnek amúgy is ezernyi hódolója lehet. ~ Közben a kérdésére azt a választ kapja, amire számított. Kevesen tudják, hogy miért is történik sok minden a természetben. Ishala közelebb sétál egy fához, és végigsimít a törzsén. *
- Kiadják magukból a káros anyagokat. A mérgeket. Ezért színeződnek, és halnak el a levelek. Ha nem növesztenék őket, akkor nem tudnának életben maradni. Mégis, amikor túl sok sérülés éri őket, akkor egyszerűen kinyomják magukból ezeket a káros, rossz anyagokat, azokba a levelekbe, amik nélkül maguk is elpusztulnának. Nem gondolkodnak azon, hogy mi lesz velük. Majd úgyis újat növesztenek. Kicsit olyanok, mint az értelmes lények, nem? * Gondolkodik, és megcsóválja a fejét. * Mint az erőszakos férfiak és nők, akik másokon vezetik le a fájdalmukat, akkor is, ha az egy hozzájuk közel álló. Nem törődnek vele, hogy mi lesz azzal az illetővel. Legrosszabb esetben úgyis lesz másik.
* Mélyet sóhajt, és ellöki magát a fától. *
- A természet éppoly kegyetlen, mint mi magunk, csak ezt sok fajtársam nem látja be. Én se láttam be sokáig. Az erőszakot feleslegesnek éreztem, a természet harmóniájától idegennek. Mégis, nézz körbe, és megleled ezeket a jeleket nem csak az állatoknál, de még a növényeknél is. Az egész világ kegyetlenségre és önzőségre épül. * Ismét mélyet sóhajt, ezek a gondolatok régóta megfogalmazódtak benne, mégis, most, ahogy kimondja, érzi őket igazán a sajátjának. Meglepi, hogy ennyire gyökeresen megváltozott régi énjéhez képest. A kis bemutató legalább kiragadja ebből az érzésből, és jóleső érzés lenyűgözni a másikat. Mosolyogva figyeli, ahogy megközelíti a lelőtt kulacsot, hogy szemügyre vegye. *
- Az íj az egyik legnemesebb fegyver. * Vonja meg a vállát a fiú egyszerűen. * Nem kell közel kerülj a másikhoz, kitenni magadat is a veszélynek. Nálad sokkal erősebb, és veszélyesebb vadakkal veheted fel a harcot biztonságosan. * Eszébe jutnak Pyctáék, és az, amikor elindultak Maihhinekre vadászni. * Egy csapat íjász leteríthet egy Maihhint is úgy, hogy nem esik bántódásuk. Mikor lenne erre képes egy csapat kardos harcos? Egy csapat lovag?


2059. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-02-20 23:44:51
 ÚJ
>Relael Ellerin lae'Natar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 492
OOC üzenetek: 219

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Relish//

*Szereti a nevetés hangját, mindig elégedettséggel tölti el, kivéve, ha éppen rajta nevetnek gúnyosan. De a komor fiú egy pillanatig vidámabbnak tűnik, és ezt jó látni. Meg is lepi, hogy bántónak hitt őszinteségére milyen jól reagált.*
- Jaj ne is mondd, a férfiak gusztustalanul büdösek, ha nem fürdenek. De te úgy érzem megfelelően tisztálkodsz, mert ha nem, akkor már bizonyosan könnyeznék a szagtól még több lépés távolságból is. Biztos így jön ki rajtatok az a feszítő férfiasság, amivel sosem bírtok.
*Ha más nem, akkor legalább ő jól szórakozik ezen az elméleten és remélhetőleg közben nem bántja meg Ishalát, aki mondjuk nem tűnik sértődékeny típusnak. Sőt, egészen nyugodt jellem benyomást kelti számára és ez kellemesen pozitívan hat Relaelre.*
- Óóó, érdekesen hangzik.
*Kissé hihetetlennek, de valahol tetszik is neki, mert szinte látja lelki szemei előtt megelevenedő természetes békét, szép tisztásokat képzel el, amitől kisimulnak vonásai.*
- Ez is tetszik.
*Emésztgeti a hallottakat. A lehetőségek kihasználása mindig egy vonzó dolog a számára, így rögtön imponálni is kezd ez a gondolatmenet a számára és elkezdi másik oldalról szemlélni a dolgot. Bájosnak találja Ishala elragadtatását is a természet iránt, láthatóan szenvedélyesen szereti ezt a témát. Megingatja a fejét és lelkesen elf társára néz.*
- Nem, fogalmam sincs.
*De úgy sejti a válasz érdekes lehet, ha már így megkérdezték tőle.
A hirtelen kibontakozó bemutató váratlanul éri, de nagyon izgatottan figyeli minden pillanatát. Szinte a szája is tátva marad annyira koncentrál, és a fának szegeződő kulacs után ki is fejezi csodálatát.*
- Azta! Ez valami fantasztikus.
*Meg is közelíti az említett törzset, hogy közelebbről is szemügyre vegye a végeredményt. Kíváncsi természete ekkor is megmutatkozik, hiszen nem csak szemlélődik, de rámarkolva a nyílra elkezdi mozgatni azt, hogy érezze milyen mélyen fúródott a fába.*
- Milyen pompás ez! Mennyi erő, mennyi lehetséges tényező és milyen egyszerű mechanizmus.
*Hiszen csak egy ideg megfeszítésére és magára a lövedékre van szükség, mégis odáig még az ő józan paraszti esze is terjed, hogy tudja ez jóval komplexebb folyamat ennél. Talán pont ezért tetszik neki.*


2058. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-02-20 17:23:16
 ÚJ
>Ishala Hietzyl avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 227
OOC üzenetek: 9

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Relish//

- A lelki nyugalomnak? * Gondolkodik el a fiú, aki sose érzett ilyesmit a nyeregben. Persze, ahány ember, annyi gondolkodás, és kikapcsolódási forma, ezért nem is fog furán nézni a nőre, ha neki a lovaglás jelenti a relaxációt. *
- Valóban, büdösek tudnak lenni. * Nevet fel, és megcsóválja a fejét. * De ez igaz a férfiakra is, nem?
* Persze a nőkre is, de mégis úgy érzi, hogy ez a példa több vidámságot fog okozni nekik, mintha a másikkal élne. A kérdésre el kell gondolkodjon. Nem sokat tud magam sem az entitásról. *
- Nos, ez Erdőszellem egy istenség... áthat mindent az erdőkben, a természetben. Odafigyel a békére, és arra, hogy harmóniában élhessenek az állatok, és a természet nyugalmát kereső elfek. * Bár ismeretei hiányosak, mégis úgy érzi, hogy valamennyire átfogó képet tud adni. *
- Ugyan már. Az ilyen egyszerű célok, nem túl nemesek ugyan, de talán ebben rejlik a szépségük is. Sose vágytam nagy dolgokra. * Vonja meg a vállát, és csóválja meg a fejét. Közben figyelmesen hallgatja a nő által lefestett képet, amiben továbbra sem leli meg a költőit, de azért elfogadja, hogy másoknak ez az lehet. *
- Semmiképp sem mondanám ostobaságnak. * Feleli mégis, ahogy volt ideje átgondolni. * Csak én sosem ebből a szempontból közelítettem meg a dolgot. Én mindig inkább logikusnak tartottam, hogy kihasználunk olyan lehetőségeket, amik számunkra nem adottak, de egy kevésbé intelligens állatfajnak igen. De ez megtalálható a természetben is. Ha megfigyeled, vannak olyan növények, amik képtelen életben maradni mások nélkül. Van olyan gomba, ami csak egy bizonyos fa tövében nő meg. A természet gyönyörű... * Sóhajt Ishala, ahogy körbe néz maguk körül. * Tudtad, hogy a fák miért hullajtanak leveleket ősszel?
* Kérdezi hirtelen, hogy rámutasson még valamire, ami úgy érzi, hogy imponálna az elfnek. A célzással kapcsolatos kérdésre bólint, és mivel nem akar zsákba macskát árulni, úgy érzi, hogy mutathat egy kicsit a nőnek a tudásából, hogy fent tartsa az érdeklődését. Hirtelen mozdulattal lekapja a régi, már kopottas kulacsát az oldaláról, és feldobja a levegőbe, miközben előkapja az íjat, és egy nyilat. Lyz szavai visszhangoznak az elméjében, ahogy megfeszíti az ideget, és kicsit változtat a tartásán. A kulacs közben pörög a levegőben, és már nagyjából szemmagasságban lehet, mire az elf felméri a röppályáját, és útjára engedi a nyilat, ami süvítve szeli át a levegőt, és a fa oldalához tapasztja a többé nem használható eszközt. *
- Gyakorlatias, igen. * Bólint vigyorogva, ahogy visszateszi az íjat a helyére, a húrt átvetve a mellkasa előtt, ahogy szokta. *


2057. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-02-19 23:34:27
 ÚJ
>Relael Ellerin lae'Natar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 492
OOC üzenetek: 219

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Relish//

- Ezzel nem tudok vitázni, jómagam is így gondolom. Meg jót tesz a lelki nyugalomnak is.
*Pedig ha valaki, akkor Relael igazán elmondhatja magáról, hogy városias és mégis tudja értékelni ezt a fajta kikapcsolódást. Persze semmi sem az igazi árnyoldalak nélkül.*
- Leszámítva csak azt, hogy a lovak büdösek, ugyanakkor tagadhatatlanul hasznosak.
*Ezután a fiú elkezd kicsit megosztani magáról információkat, aminek Relael örül és nem azért, mert esetleg szeretne ezekkel visszaélni, és netalántán kihasználni őket, hanem mert egy erősen szociális lény, aki örömmel ismer meg másokat. El is hangzik valami olyan, amire rögtön rá is kell kérdeznie, hiszen érdekes és még nem hallott róla.*
- Erdőszellem? Az meg miféle dolog? Még sosem hallottam róla.
*Azért, hogy ne tűnjön udvariatlannak a fiú vágyait illetően elismerősen és biccent és még gyorsan hozzá is fűzi.*
- Egyébként nemes célok ezek.
*Vagy minimum hangzatosak. Azt azért szépnek találja, hogyha számára szokatlan is és nem tud vele azonosulni, de úgy tűnik Ishala valóban szenvedélyesen szereti a természetet.*
- Hümm, hát.
*Kicsit ízlelgeti a szavakat, hogy elég hitelesen tudja átadni milyen költői lehet egy ló betörése szerinte.*
- Adott egy állat, ami rengeteg elismerendő tulajdonsággal bír, köztük a gyorsaság, az erő és nem utolsó sorban az intelligencia. Ez az állat pedig vad, szilaj, szabad. Nem szolgalelkű. Igen, látok abban valami költőit, hogy egy ilyen fenséges teremtményt egy másik nem elpusztít, hanem igába hajt. Persze nem igazán értek hozzá, így lehet ostobaság amit mondok.
*El is merül ebben a gondolatmenetben egy ideig. A sérülésekre azért felfigyel, de nem fűz hozzá komolyabb megjegyzést, mert még a végén kellemetlen dolgokba tenyerelhet, azért a kínos csendet sem szeretné.*
- Hát ez a szomorú sorsa a bátor férfiaknak.
*Be kell vallani imponálnak neki a sebek és el is szomorítják egyszerre, eléggé ambivalens katyvaszt hagyva Relaelben. Mindenesetre a sérülésekért rajong, mély tisztelettel és nem annyira enyhe gerjedelemmel viseltetik irántuk.
Lyzendra nevét megjegyzi, mert nem tudhatja mikor lehet még hasznos ezt tudni. Megint csak biccent, ezúttal nem fűzve hozzá semmit, mert nem szeretne feleslegesen hízelegni. Tetszik neki a beszélgetés a maga tiszta egyszerűségével, egészen felfrissíti.*
- Majd megmutatnád, hogy-hogy kell? Nagyon érdekesen hangzik, biztos kiváló vagy benne.
*Szemei lelkesen felcsillannak a lehetőségre. Egy bemutatót örömmel nézne meg bármikor, ez is olyan képesség, ami elképesztően lenyűgözi. Igazából elég sok minden, mert Relael komoly elismeréssel viseltetik mind a mesterségében kiváló iránt.*
- Látom gyakorlatias vagy inkább.
*Mosolyog szelíden orra alatt erre a megállapításra.*
- Ezt is inkább költői felvetésnek szántam.
*Kicsit elhúzza a száját a gyerekek emlegetése miatt.*
- Azt hiszem értem, már amennyire értheti ezt valaki, aki nem kifejezetten rajong és ért a gyerekekhez egyaránt.


2056. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-02-19 23:32:09
 ÚJ
>Denjaar Krultos avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 266
OOC üzenetek: 8

Játékstílus: Vakmerő

//A hozzászólás +16 jelenetet tartalmaz!//

*Tegnap még csak nem is merte volna gondolni, hogy a következő reggel egy erdőben fogja érni. Időben hagyta el a hajót és ez a lényeg, még a zendülés előtt. Pontosan tudja, hová fog jutni a Kardhal Rolh kapitány nélkül. Sehova. Ott fog elrohadni a dokkoknál, ő pedig nem kívánta a vérét a kapitánynak, ezzel együtt viszont szembe kellett volna néznie a zendülőkkel.
A Kardhal csempészhajó és annak is való. A vékony hajótest úgy suhan az éjszakában, akár az álom, az éjfekete vitorlákat pedig emberfia nem veszi észre.
Ő maga sosem volt hajós ember. Katona, zsoldos, a Wegtoreni Aréna ura tíz esztendeig. Ez csak...Kitérő. Annak viszont jó nagy.*
~Üvöltő tömeg, kardlapok csengése, moraj.~
*Egészen kijózanodik, mire az erdő fái ritkulni kezdenek az út mentén. Tisztulni kezd a tudata, noha még szédeleg kissé.*
~Dübörgő dobok, porba hulló fej, halálos csend.~
*Nincs sötét, verőfény. Egy végtelen pillanatig a kopasz fejre bámul, mi pörögve állapodik meg a lábai előtt. Spriccel a vér az csonka nyakból, beterítve körülötte az aréna porát. Ő csak áll, lándzsával a kezében, némán, ahogy a tömeg, ahogy mindenki más.
Lassan delelőre hág a nap, ő pedig az utolsó fát is maga mögött hagyja. Nem járt még-e vidéken, de pontosan tudja, ki e föld ura, legalábbis tudta.*


2055. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-02-19 18:20:17
 ÚJ
>Ishala Hietzyl avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 227
OOC üzenetek: 9

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Relish//

- Ilyenek lennénk? * Kérdez vissza a fiú, és elgondolkodik a dolgon, de nem igazán látja a párhuzamot. Persze mit tud ő a többi férfiról, lehet, hogy a nőnek van igaza. Különösen igaza lehet, ha sokkal volt már dolga. *
- Pedig a lovaglás hasznos dolog, mindenkinek meg kellene tanulnia. * Jegyzi meg Ishala elgondolkodva. * Még ha nincs is valakinek lova, akkor se tudhatja, hogy mikor kerül elé egy jószág, vagy adódik egy olyan helyzet, amikor szükség lehet a gyors helyváltoztatásra. * Elgondolkodik azon is, hogy milyenek a városiak a természethez fűződő viszonya. *
- Valóban, egész gyerekkorom óta az erdőben élek. A fák között születtem, és ha kegyes hozzám az Erdőszellem, akkor a fák között is ér a vég. * Furcsa lehet, hogy kegyességről és halálról beszél egyszerre, de Ishala számára fontos, hogy utolsó pillanataiban is a természetet, a fákat lássa maga körül. Tudni akarja, hogy otthon van. Közben elindulnak befelé, és úgy tűnik, hogy a nő megfogadja a tanácsait. Azért Ishala is figyel, hogy ha kiszúr valamit, akkor felhívhassa rá a másik figyelmét, de egyelőre semmit nem lát a hó miatt. *
- Költői? * Kérdez vissza érdeklődve. * Mire gondolsz? * Kérdezi meg hátra fordulva, őszinte érdeklődés látszik a tekintetében. Közben megfigyeli, hogy ahhoz képest, hogy a városban nevelkedett, Relael egész ügyesen lépked, és nem tűnik úgy, mint akit a bokaficam veszélye fenyegetne. Az érdeklődés jól esik neki. *
- Dehogy. * Mosolyog rá kedvesen, és megvonja a vállát. * Amúgy is tele van a testem sérülésekkel, néhány kék-zöld folt már senkinek fel se tűnne. * Nevet fel a srác őszintén, nem dicsekvésnek szánja a dolgot, de ez az igazság. *
- Tudok. * Ismeri el a kérdésre. * A lehető legjobbtól tanultam meg lőni, Lyzendrától. * Teszi hozzá, ez az első mondat, amit talán dicsekvésnek szán, és ez sem saját érdemeit emeli ki, hanem a nőét, akitől tanult. Elgondolkodik azon, hogy bemutatót is tartson, de végül nem teszi különösebb ösztönzés nélkül. *
- Ha te törsz be, és nem a ló, akkor nem kellene foglalkoznod a betöréssel. * Csóválja meg a fejét elgondolkodva. * Egyébként az a lényege, hogy megmutasd az állatnak, hogy nem ő a domináns fél, és bármennyit is hisztizik, nem az lesz, amit ő akar. Mint egy kisgyereknél.


2054. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-02-18 23:21:49
 ÚJ
>Relael Ellerin lae'Natar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 492
OOC üzenetek: 219

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Relish//

*Alsó ajkába harapva megállja, hogy az elhangzó jelzőkre valami elmés megjegyzést fűzzön az öszvérekről.*
- Egészen úgy hangzik, mint egyébként a férfiak.
*Igyekszik viccelni és remélhetőleg nem megbántani. Arcára is van írva, hogy nem ez a szándéka. Azt mondjuk különösnek találja, hogy Ishala látszólag fiatal kora ellenére mennyire megtörtnek tűnik. Ez rögtön kíváncsivá teszi Relaelt, akinek kedve lenne rögtön az elf férfi lelkében vájkálni.
A megállapításra ő is végignéz magán, hogy kicsit idegen szemmel is lássa magát.*
- Valóban, nem tévedsz nagyot. Lovagolni is a nővérem tanított meg. Ő magyarázott még régebben sokat az erdőről, de bevallom őszintén nem egyezett az érdeklődési körünk ilyen téren. A fák meg a cserjék nem az én világom. De neked inkább, legalábbis számomra úgy tűnik.
*Talán lehetne óvatosabb is, sőt kellene, de biztonságban érzi magát egyelőre. Ez fakadhat abból is, hogy sok időt töltött emberek között és egész jól felismeri az apró jeleket, amik között vészjóslót most semmiképpen sem lát.
Persze az instrukciókra nagyon körültekintően figyel, ez egyértelmű is. Tiszteletteljesen bólint és az előtte elterülő talajt kezdi el pásztázni.*
- Köszönöm amúgy a tanácsokat, igyekezni fogok.
*Legalább az elmondható róla, hogy puha léptei vannak és a mozgáskoordinációjával nincs gond, így feltehetően az egyszerűnek tűnő, de nem könnyű feladat azért nem okoz majd nagy nehézséget.*
- Betörni a lovat. Hmm, van ebben valami egészen költői.
*Mondja úgy, hogy végig maga elé néz és igyekszik felvenni a terep adta ritmust. Valahol a vérében van, akkor is, ha a város utcáink kívül nem nagyon járt máshol, de úgy ahogy az elfek egyébként ő is elég ügyes tud lenni.*
- Nem sérültél meg?
*Emeli halványzöld íriszeit egy pillanatra a fiúra, majd gyorsan vissza, még mielőtt tényleg bokáját törné meggondolatlanságból.*
- Látom nem csak a lovakhoz értesz, hanem célozni is tudsz.
~ Na és lőni is? ~
*Ismételten szájába harap és megállja, hogy pajzán megjegyzését hangosan folytassa. A tegez önmagában elég árulkodó tud lenni, de egy íjat is nehéz csak úgy eldugni, nem úgy, mint mondjuk Relael tőreit.*
- Na és mi egy ló betörésének lényege? Mi van akkor, ha nem ő, hanem te törsz meg közben?
*Marad meg a költőiségénél, amibe szívesen merül bele ha ideje engedi és éppen nem huncutságokról, vagy erőszakos jelenetekről ábrándozik.*


2053. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-02-18 22:46:18
 ÚJ
>Ishala Hietzyl avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 227
OOC üzenetek: 9

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Relish//

- Inkább lusta. * Rázza meg a fejét a fiú a kérdésre válaszolva. * És önfejű. Ha jönne is, biztos, hogy nem túl lelkesen.
* Magyarázza a lova természetét, majd a nyomokra terelődik a téma, és valóban elég nyilvánvaló nyomai vannak, hogy a lány állata merre indult meg. *
- Valóban biztos, hogy rájöttél volna. * Bólint, mert semmi kedve vitatkozni. Egyébként se lenne értelme, mert nem ismeri a másikat, és annak intelligenciaszintjét. Közben a másik bemutatkozik, mire Ishala elgondolkodik. Valahonnan ismerősen cseng neki a családnév, de ha addig ütik, se tudná megmondani, hogy honnan. *
- Szóval Rel. * Szólal meg végül, amikor elengedi a dolgot. Mindig hadilábon állt a nevekkel, sose fogja megtudni, hogy hol hallotta már. A kérdésre bólint. *
- Nagyon szívesen segítek. * Mosolyog, ahogy végignézi a nő ruháját. Nem a testét, a ruháját. * Ahogy nézem, nem vagy túl rutinos erdőjáró.
* Jegyzi meg, de nem sértő módon, inkább ténymegállapítás ez, épp ezért folytatja is, mielőtt a nő közbeszólhatna. *
- Ez esetben néhány dologra fel kell hívnom a figyelmed. Az erdő alattomos, főleg, ha hó fedi. Tele lehet gallyakkal, és nyúl és hasonló állati üregekkel. Mindig óvatosan lépj, és ne helyezz túl sok súlyt a lábadra, ha nem érzed úgy, hogy biztos talajon vagy. Ezzel megspórolhatsz magadnak egy bokaficamot, vagy azt, hogy arccal előre elterülj a hideg hóban.
* Ezt tartja a legfontosabbnak elsőre, mert nem venné a szívére, ha a másiknak bármi baja esne a társaságában. Ráadásul nem túl erős, úgyhogy még karjaiba se tudná venni, hogy visszahozza az útra. *
- Egyébként nem is az én lovam. Kölcsönöztem, vagyis hát megkértek egy közeli tanyán, hogy próbáljam meg betörni. Az akaratos bestia pedig meglódult, jól behozott az erdőbe, levetett magáról, és itt hagyott. Szerintem a tiédet nagyobb eséllyel találjuk meg elsőre.


2052. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-02-18 22:28:35
 ÚJ
>Relael Ellerin lae'Natar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 492
OOC üzenetek: 219

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Relish//

- Biceg?
*Az ördög a részletekben rejlik és Relael felfigyel erre a megfogalmazásra, amiből azt sejti, hogy Ishala lova talán sérült vagy beteg. A szerencsétlen helyzet ellenére ő maga vidám és meglehetősen energikus, de úgy tűnik fajtársáról ez nem mondható el. A mosolyt viszonozza és kitartóan meg is marad arcán, de figyel is természetesen. Szereti az embereket elemezgetni, akkor is, ha ennek jelét nem adja, ugyanis aktív résztvevő is előszeretettel szokott lenni.*
- Óóóó.
*Pillant le a hóba és ostobaságának csúfondáros bizonyítékait szemléli. Nincs mit tenni, el kell ismerni ez elég nyilvánvaló volt, így természetesen kineveti magát. Láthatóan nem ebben szokott mozogni, ez talán enyhíti valamelyest szégyenét.*
- Hát ez valóban könnyebb lesz így. Még szerencse, hogy jöttél segédkezni. Persze idővel rájöttem volna, na nem azért, csak vak tyúk is talál szemet.
*A képességeivel tisztában van, vagy azok hiányával, ez pedig nem feltétlen haszontalan tudás. Néz az erdő felé, ahova a nyomok vezetnek és a kapott információra kicsit el is keseredik. Felsóhajt.*
- Így már értem. Jaj a fene egye meg!
*Csüggedten elhúzza a száját.*
- Ó én Relael. Relael Ellerin lae'Natar. De a Rel éppen megfelelő.
*Hadarja el nevét a megszokott rutinnal.*
- Örvendek Ishala. Esetleg megkérhetnél rá, hogy segíts nekem? Tudom a sajátodat is keresed. Merre vesztetted el és mikor?
*Csupán udvariasságból kérdezi az esetleges információk fényében sem tudna érdemben segíteni megkeresni a hátast. Egyedül csak társaságot tud nyújtani.*

A hozzászólás írója (Relael Ellerin lae'Natar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.02.18 22:36:28


2051. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-02-18 19:47:36
 ÚJ
>Ishala Hietzyl avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 227
OOC üzenetek: 9

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Rel, Ish - Relish//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz!//

* Mindketten az úton kötnek ki, Ishala csak azért, mert nem tudja még mindig, hogy a nőnek van-e bármi szüksége segítségre. Megértené, ha megijeszti a kiabálása, ő se lenne szívesen egyedül asszony egy erdőben, ahol a madár se jár, egy idegen férfi társaságában. A káromkodásra felkapja a fejét, mintha csak most venné észre a nőt, ami elég átlátszó, de talán egyben illedelmes is. A hirtelen kiabálásra elfojt egy nevetést, a megjegyzésre pedig bólint. *
- Valóban, a ló nem a legjobb név. Bár ha szerencsém van, akkor az enyém hallja meg, és elém biceg. * Mosolyog barátságosan, pedig rég csinált ilyet. Megcsóválja a fejét, és derűje hirtelen eltűnik az arcáról, hogy szürke egyhangúságnak adja át a helyet. A kérdésre már ebben az állapotban bólint. *
- Úgy hiszem, hogy a tiéddel nagyobb szerencsénk lesz. * Jegyzi meg, ahogy közelebb sétál. Igyekszik nem túl fenyegetőnek tűnni. *
- Ha megfigyeled, még láthatod a nyomait. * Jegyzi meg, bár nem igazán ért a nyomolvasáshoz, azért letérdel, mert a ló patájának mély nyomát nem tart sokból kiszúrni. Rá is mutat. * Ez alapján pedig arra ment.
* Jelenti ki felemelkedve, és előrefelé mutatva, bele az erdőbe. * Ami szerencsétlen, mert ott már nem lesz ilyen egyszerű követni a nyomát. * Húzza el a száját. Ilyenkor bánja igazán, hogy sose figyelt az apjára, amikor az a nyomolvasásra próbálta tanítani. *
- Egyébként Ishala vagyok, Ishala Hietzyl. * Nyújtja a kezét a nő felé, hogy bemutatkozzon. *


2050. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-02-17 23:47:12
 ÚJ
>Relael Ellerin lae'Natar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 492
OOC üzenetek: 219

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Ishala//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz!//

*Relael mit sem sejt arról, hogy magányos pillanataiban felkelti valaki figyelmét, aki vadász, vagy ahhoz hasonló. Éppen ezért végtelenül nyugodt és immár kellemesen megkönnyebbült, különösen mert addig is pár kellemes emléket idézhet fel, például a bájos Dorawyne barackszínű ajkait. A folyamat nem tart sokáig, rövidesen már nadrágját húzza fel és igazgatja magán, valamikor ekkor lehet az, hogy a kiabálást meghallja. Ez persze megrémíti már csak váratlanságából fakadóan és kíváncsian néz körbe, annak ellenére is, hogy a forrás iránya egyértelmű.
De már nincs maradása és elindul az út felé, közben már távolabbról látja, hogy ott ahol a lovának méretes és ebből fakadóan könnyen észrevehető alakjának kéne lennie, nincs ott. Ez kellemetlen. Megérkezve az úton tanácstalanul néz körbe, de nem talál ott mást, mint egy elf társát.*
- Baszki!
*Hagyja el idegesen száját és elhúzva száját csípőre tett kézzel nézi, hogy merre mehetett az állat. Nagyon messzire biztos nem kódoroghatott el.*
- LÓ! LÓ, MERRE VAGY?
*Emeli meg hangját és közben barátságosan a másikra pillant, aki úgy tűnik ő is a sajátját keresi.*
- Valami nevet adhattam volna neki. Úgy hallom a tied is elveszett.
*Felméri közben a férfit, akinél nyíl is van, úgy ahogy hagyományőrző elf társaiknál normálisan kell legyen. Ő a városias nemes fajta lett, így igen érdekes két külön oldalt képviselnek.*
- Tudnál segíteni? Szerintem nem ment messze, de annyira nem vagyok biztos a dolgomban, hogy ilyenkor mi a teendő. Esetleg csalétek kellene?
*Persze nagyon kedves. Szép szeplős arcán bájos mosoly ül, miközben türelmesen várja a választ.*


2049. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-02-17 21:56:30
 ÚJ
>Ishala Hietzyl avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 227
OOC üzenetek: 9

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Ishala//

* Az elf egykedvűen sétál előre felé, maga sem igazán tudja, hogy merre járhat. Egy biztos, fák veszik körül, úgyhogy otthon van. Ahogy így sétál, furcsa motoszkálást hall, amire felkapja a fejét. Mintha egy nagyobb állat törne magának utat az aljnövényzetben. Hangtalanul, ügyelve a környező gallyakra, húzza elő az íját, és egy nyilat a hátán lévő tegezből. Az idegre illeszti, de még nem feszíti ki azt, inkább lehajolva halad előre, amennyire csak tud, hangtalanul. Örül neki, hogy szélnek szemben van, így nem kell irányt váltson, hogy másik irányból közelítse meg a vadat. Ahogy így halad előre, óvatosan mozdítva ki maga elől az ágakat, meglát valamit, amit nem biztos, hogy megakart. Így már a furcsa hang forrását is érti, ahogy figyeli, ahogy az elf nő leguggol, hogy könnyítsen magán. Ishala igyekszik hangtalanul visszalépni párat, ugyan azokban a lábnyomokban, ahogy közeledett, aztán hirtelen hangosan felfüttyent. *
- Rhols! Merre vagy, te átkozott gebe? * Kiáltja el magát, visszatéve a nyilat, és vállán keresztbe fektetve az íjat, ahogy korábban is hordta. Ez után már hangosabb léptekkel indul meg az előző irányba, mert nem tudhatja, hogy a másiknak van-e segítségre szüksége, netalán eltévedt. Így viszont megelőzheti, hogy meglássák, és megtarthatja a méltóságát. *


2048. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-02-17 18:38:37
 ÚJ
>Rothawdar Arskeliss avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 93

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//

*Mintha már kezdenének belemelegedni a beszélgetésbe, amikor hirtelen Iwaa ráeszmél önnön hibájára, amire Rothawdar igen csak meglepődik.
~Ez hirtelen jött.~
Kicsit elhúzza a száját és kikerekednek szemei pár pillanatra, de jelen pillanatban gyorsan fontolóra kell vennie a dolgot, mert a távozóban levő lány nem sok időt hagy neki. Szinte a másodperc töredéke alatt kell eldöntenie, hogy elkísérje Iwaat vagy folytassa azt, amit elkezdett.
~Nem hinném, hogy most alkalmas az idő egy idő szorította ismerkedésre, különben is van még dolgom a tanyán.~*
-Nézd Iwaa, örültem a találkozásnak és beszélgetésnek. Amondó vagyok, hogy halasszuk máskorra az ismerkedést, ha ugyan találkozunk még, bár kétségtelen, hogy láthatjuk még egymást, hiszen egy környéken lakunk.
Elhiszem, ha te mondod, hogy tudsz magadra vigyázni, ezért most el is engedlek, siess, nehogy baj legyen.
*Mosolyog barátságosan Iwaara és jobbjával int a lány felé búcsúzóul. Végül még annyit hozzátesz Rothawdar.*
-Remélem mihamarabb találkozunk. Vigyázz magadra Iwaa.

A hozzászólás írója (Rothawdar Arskeliss) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.02.17 18:39:02


2047. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-02-16 23:41:14
 ÚJ
>Relael Ellerin lae'Natar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 492
OOC üzenetek: 219

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Ishala//

*Már megint mindenfele kószál, ahol nem kellene, most sincs különösebb oka túrájának azon túl, hogy kicsit visszaemlékszik a régi időkre, amikor nővérével időnként kilátogattak az erdőségbe, hogy az otthoni hangoskodás után egy kis csend is legyen a jussuk. Rég volt, nagyon rég és valami furcsa módon hiányoznak neki azok az emlékek által megszépített idők. De most ami fontosabb, hogy pisilnie kell. Megállásra kényszeríti lovát, és magabiztos ügyességgel csúszik le a nyeregből. Mióta megvette elég gyorsan formába jött újra, már ami a nyeregben való lovaglást illeti. Valami kikötés szerűséget próbál abszolválni, de nyilván nem úgy sikerül, ugyanis annyira nem is érdekli, hiszen sürgeti a dolga. Körbenéz az úton, majd körbenéz az út menti fák között is, végül letér az ösvényről, hogy valami jobban takart területet keressen magának. Vagy legalább az illúziója legyen meg, hogy nem látják, ha akarják. Nem merészkedik azért nyilván messze, majd egy szimpatikusnak tűnő facsoportnál lekuporodik és békés magányában teszi azt amit tennie kell. Közben hátasa is teszi azt, amit szeretne, mégpedig felfedezőútra indul tulaja hanyagságából kifolyólag, és talán a maradék hó alatt egy kis útszéli fűcsomó kutatásába kezd, mindenesetre kíváncsian keresve valami érdekeset. Bármit.*

A hozzászólás írója (Relael Ellerin lae'Natar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.02.16 23:59:47


2046. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-02-11 22:55:14
 ÚJ
>Hytia Nazdyr avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

*Nem érzi kifejezetten otthonosan magát erdő közelben, elvégre népének sem sok köze van hozzájuk, ez inkább a fakóvérűek terepe. Nem emiatt, hiszen pár nyámnyila felszínjáró nem ijeszti meg, de az esetleg erdőségekben portyázó vadak igen, ezért éberebbé és valamivel feszültebbé válik. Tudja jól, hogy milyen veszélyes egyedül mászkálnia, de hát olyan kellemetlen, hogy semmi nem jött össze neki a városban, pedig az a kalandor biztos jó testőre lett volna. ~Kár érte.~ Egy kicsit talán kedvelte is, egészen elviselhető jellem volt, közel sem annyira gyomorforgató, mint az a vörös a tiszta elveivel és becsületével.*


2045. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-02-11 19:35:59
 ÚJ
>Maydeleine Rhywayers avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 843
OOC üzenetek: 53

Játékstílus: Megfontolt


*Lassan átveszik a tájban az uralmat a vastag törzsű, masszív lombkoronával rendelkező fák és a nekik olyan nagy tisztelettel hódoló dús aljnövényzet. Néha hirtelen megmozdul a rengetegben az avar, de a nő már készen maga mellett tartja a tőrt, hogy bármi is ugorjon elő, ő majd jól, igen, nem, biztos nem fogja bántani. De szerencsére semmi sem veti rá magát, így folytatja az útját, minden második lépésnél egyeztetve a ficka térképpel, hogy bizonyosan jó irányba viszi a lába.*
- Már látnom kéne valamit…*Bújik bele teljesen, majd hirtelen félreugrik, mikor elhalad mellette egy lovas. Miután leporolta már sokat látott szoknyáját és ismét utolérte és magáévá tette a szellőtől megbátorodott térképet, visszatér eddig folytatott tevékenységéhez és halad.*



2044. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-02-10 16:39:17
 ÚJ
>Ziana Yedhir avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//

*Előbb vállát vonja nagyapja féltő aggodalmára, majd bólint aprócskát. Oka az van, de hát melyik gondoskodó szülő ne találna okot a folyamatos aggodalmaskodásra?
Ez eddig csak elképzelései voltak a hegyen lévő várról, az ott élő emberekről, most ijedten, hatalmas szemekkel meredve Rothira ismétli meg annak egy kifejezését.*
-Büntető gödör?
*A változatosság kedvéért elsápad, miközben belegondol milyen lehet egy gödör, ami megbüntet.
Csak mikor a legény rákérdez, kap észbe, és gyors kapkodásba.*
-Egek. Nem tudja, hogy eljöttem. És még világos van a műhelyében tevékenykedik, sietnem kell, ne haragudj.
*Vág is be gyorsan egy hátra arcot, már sebesen iszkolna haza felé, így éri a fiú újabb kérdésre, és készteti megtorpanásra.*
-Esetleg elkísérhetnél egy darabon. Mondjuk a földek széléig?
*Nem akar rámenősnek tűnni, tolakodó lenni. Már ez is túlzás igazából.*
-De persze csak ha ráérsz. Nem muszáj. Visszatalálok egyedül is, és tudok vigyázni magamra.
*Mondjuk utóbbi kijelentését még nem tette próbára, ennek ellenére határozottan tudja állítani.*


2043. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-02-10 14:37:21
 ÚJ
>Umon Palasan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Disznóvadászat//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz!//

- Helyes. *Akkor ezt részéről meg is beszélték. Egy következő túrája során fel fogja szedni a lányt, aztán viszi magával. Tökéletes eleme lesz kocsmájának. Már persze nem a falra feltűzve, bár kétségkívül úgyis jól mutatna. El is vigyorodik a gondolatra, persze nem áll szándékában megnyúzni és kitömni.*
- Nem. Mást mondtam, de meggondoltam magam, belevalónak tűnsz.
*Vonja meg a vállát egykedvűen. Máskülönben meg ahogy kinéz, nem ismeri azt, akiről tudni akart dolgokat, így már nem is lényeges a kiléte. Ahogy elnézi, a lány, úgyis elfelejti három perc múlva ezt a nevét is, szóval akkor meg tökéletesen mindegy.*
- Ott a pont. *Nevet fel ő is, megkacagtatja a röfögő röhögés, gyorsan közbe is szúrja.*
- Látod? Ezt a hangot kell keressük. Ha a csapdából ilyenek jönnek, nyert ügyünk van.
*Ha tud, még a nő vállára is rácsap egyet fene nagy jókedvében és feltehetően illuminált állapotában.*
- El sem tudnád képzelni, milyen kevés. *Vigyorog a lányra az ingereket illetően.* Nem is csoda.
*Vonja meg a vállát, aztán nem feszegeti tovább ezt a témát. Persze ismét röhög az égi jel magyarázatára, a nő feltehetően jóval racionálisabb, mint Umon, mert kétségkívül többféleképpen lehet értelmezni a témát. Az is biztos, hogy Umon egy töketlen balfasz volt korábban, amire nem gondol vissza szívesen. Közben persze már a sűrűben baktatnak bogyó- és makkvadászaton.*
- Makk. Az jó ötlet. Tudsz te, ha akarsz. *Bólogat hevesen, miközben egy marékra való áfonyát, meg csupa disznó által kedvelt dolgot szed össze.*
- De a makkhoz tölgyfa kell. Láttál errefelé? *Kérdezi körbetekintve, mert ahogy egyre sötétedik, lassan már az orra hegyéig sem lát, amit kissé bán, mert így a vonalakat sem tudja olyan jól kivenni, mint korábban, igaz a bordó kabátot százhúsz mérföldről is észrevenné, még akkor is, ha bal szemébe szálka ment volna, a jobbal meg éppen a szemhéját nézi belülről szorgalmasan.*
- Szóval disznólkodni fogunk?! *Kérdezi elvigyorodva.* Bele a közepébe, igaz bébi? Nem vagy semmi, természetesen benne vagyok. *Vonja meg a vállát.* De csak rövid menet, mert utána a csapdát is ellenőrizni kell.
*Emeli fel kioktatóan az ujjait. Hátha találtak makkot is, de ha nem, hát bogyót azt vagy öt marokkal.*
- Fedjük le és tegyük a közepére. *Mondja, majd fejével a gödör felé biccent, legalábbis arra, amerre sejti, hogy van.* Vigyázz, bele ne gyalogolj, azok a karók nem _úgy_ nyársalnak fel, szivi. *Röhög ismét. Az elmúlt percben szokatlanul gyakran.*
- Bocs... tényleg sokat ittam bassza meg. *Legyint elnézést kérő tekintettel, miközben már az ágakat rendezgeti. Amint végeznek távolabbi helyre indul, ahol az imént találkoztak.*
- Szerintem ott jó lesz, ahol kakkantottál. *Magyarázza.* A szél szemből fúj és nem a gödör felé. Majd csak kis tüzet gyújtunk. Ami azt illeti ezidáig tök egyedül voltam, azért ez a sok szarság, ami kijön a számon.
*Magyarázza hirtelen. Egész jól összemelegedett Harliennel, hülyesége miatt nem akarja elriasztani.*
- A többiek nem foglalkoztak velem. Történt egy kis incidens, amit valójában nehéz megbocsátani. Ilyenek ezek az _incidensek_ basszus. *Sóhajt fel, miközben a tüzelőre valót keresgéli az avarban.*


2042. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-02-09 14:50:02
 ÚJ
>Harlien Bahtor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Disznóvadászat//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz!//

- Ahol ingyen pia van, én is ott vagyok.
*Legalábbis jó eséllyel hamar ott terem. Bothajigálás közben a pasas a valódi nevén mutatkozik be, amire fel megáll és összeráncolt homlokkal néz rá, mint aki épp kutat az emlékezetében.*
- Az előbb nem ez volt a neved, ugye? Jó, majd ha kérdezik hogy ismerek-e egy Umont, akkor majd mondom hogy nem, de faszfejet igen.
*Röhög egy sort, azt is röfögve, de nem zavartatja magát. A botok farigcsálásával ketten elég gyorsan haladnak. A többértelmű kifejezésre és a bárgyú vigyorra csak fapofával néz a másikra.*
- Elég kevés inger érhetett téged, ha neked ez jó.
*Mutatja a kuszán lefaragott botot, amit éppen elrontott és most próbál kijavítani.*
- Arra. *Iszik még egy kortyot.* Nem szoktam bőgni. Igen, a hordó biztosan ezt jelenti és véletlenül sem azt, hogy te vaksi vagy én meg szerencsétlen.
*Ennyi pia után már érzi, hogy valami szilárd táplálék is jól jönne a bendőjébe. A karók közben jogos helyükre kerülnek a gödör alján, ő meg csak néz Umonra, akinek láthatóan már megártott az ital.*
- Tudom, hogy jó a seggem és azt is, hogy sok volt neked a pia. Még a végén nem fogod látni a bogyókat, ha tovább vedelsz.
*Meg egy bizonyos kor után már a másnaposság sem olyan jó dolog. Neki is vissza kell már fognia magát, ha nem akar holnap reggelre félholt lenni. Elindul hát az iszákos-kanos Umon társaságában valami csalit gyűjteni a csapdához.*
- Szerintem makkokat is gyűjtsünk, már ha találunk.
*Persze a makkszezonnak már talán vége, azért hátha lelnek még ezt-azt az avarban.*
- És hol gyújtsunk tüzet? Szerintem ne túl közel a csapdához. Még elijesztjük a disznókat a disznólkodásunkkal.


2041. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-02-07 22:29:39
 ÚJ
>Rothawdar Arskeliss avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 93

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//

*Egyértelműen láthatja Rothawdar, hogy Iwaa igen csak zavarban van.
~Ennyire zavarba hoztam volna. Nem követeltem tőle semmit, vagy nem is mondtam neki olyasmit, amitől zavarba jöhetne. Hacsak nem...szűz leánnyal van dolgom.~
Elmélkedik Roth, amíg Iwaa félrenéz a távolba.*
-Az már más fényben festi a dolgokat, hogyha nagypapád ennyire féltően gondoskodik rólad.
*Nem akar keményebb kifejezést használni, nehogy megbántsa vele a lányt, hiszen mégis csak a családjáról van szó.*
-Igen csak félt téged nagypapád. Gondolom meg van az oka rá.
*Ezzel tovább nem feszegeti a miértjeit, egy úttal nem akarja még kínosabbá tenni a már látszólag, a lány számára, kínos helyzetet.*
-Nincs azzal semmi baj, ha nem ismered Amon Ruadhot. *Próbál enyhülést hozni kettőjük közé, mert látja, ahogy Iwaa hajánál is vörösebb arccal feszeng előtte.* Nincs ott semmi egyéb katonai épületeknél, büntető gödörnél és tharg katonáknál több.
*Ezzel próbálja érdektelenné tenni a témát, az amúgy is járatlan lány számára. Nem esik nehezére elterelni a szót a tharg múltjáról, amúgy sem történt több, mint amit elmondott a lánynak.*
-Nagyapád biztosan szeret téged és nem szeretné, hogy bajod essen. Ezért sem enged idegenek társaságába. Nem szeretnék kellemetlenkedni nálatok és azt sem, hogy nagypapád megharagudjon rád. *Jószívűségből mondja mindezt, hiszen Rothnak szimpatikus a lány, úgy véli ez fordítva is igaz.* Esetleg majd egy másik alkalommal.
*Összedörzsöli fázós kezeit, leheletével próbál enyhíteni a gémberedésen.*
-Meddig vagy szabad kijáráson, ha kérdezhetem? Ha nincs ellenedre, akkor sétálhatnánk még együtt és megmutathatnád az íjász tudásod is.
*Kíváncsivá vált a lány iránt, jobban, mint szokott útjai során másokkal történt találkozások alkalmával. Szeretné jobban megismerni, ha ebben partnerre talál Iwaaban.*

A hozzászólás írója (Rothawdar Arskeliss) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.02.07 22:30:21


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3188-3207