Külső területek - Kikötői erdőség
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Szántóföldek (új)
Dokkok és kikötő (új)
Kikötői erdőségTharg birtokok (új)
Krenkataur barlangrendszer (új)
<< Előző oldal - Mostani oldal: 95 (1881. - 1900. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

1900. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-12-14 21:22:57
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Nyíl)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 913
OOC üzenetek: 85

Játékstílus: Szelíd

//Elég egy csoda//

*Csend van, néma csend, csak az érkezők avaron megzördülő léptei és csendes beszélgetései hallatszanak. A nap felettük terülő felhők mögé húzódik, egy pillanatra komorrá válik a táj, de csak addig, míg fehér szemeit ki nem nyitja. A szépen összekovácsolódó kis csapat kósza tervezésébe és ötletelésébe valami bezavar, ami Zammiria hamuszín bőrén nyilvánul meg legelőször. Persze Wagzal is érdeklődve pillanthat fel az égre, mert a távoli puszták merész kalandora nem biztos, hogy részesül efféle látványban. Persze Dreyia komor tekintete is elkerekedhet egy pillanatra, amint sötét bőrén tapasztalhatja meg a jéghideg igazgyöngyöket. Azt kell mondjam, igazán szép látvány, amint a csendesen beszélgető csapatot lassan meglepi a hó. Szállingózva kecsesen néhány pehely őket megkerülve, néhány pont ruhájukra hullva terül el, s olvad el egy pillanat után. Ami a földre esik megmarad, s a fák kopár lombjai között igazán sok átbújik, így nem kell hozzá sok, hogy több helyütt fehér legyen a talaj, s megaludjon a fák gerincén. Talán kiegészítheti a beszélgetést e kis csoda, melyre az is lehet nem igazán számítottak, ritka látvány e világon, de olykor mégis bekövetkezhet. A maga méltóságával és csendjével, a léptek ropogósságát, s gyermekek kacagását okozva. Olykor elég egy csoda, még, ha csak ilyen kicsi is és a világ máris megváltozik.*


1899. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-12-14 19:59:15
 ÚJ
>Zammiria Rykoven avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Vakmerő

//A legtermékenyebb a Fekete föld//
//Az elveszett hercegnő nyomában//

*Egészen kezd hozzászokni Dreyia stílusához. Nagyon különböznek egymástól, a másik nőstény sok szempontból igazi ellentéte, de egyre jobban tetszik neki. A végén még megbékél vele hogy így alakultak a dolgok a dokkoknál, mert megmutathatták, hogy bajban számíthatnak egymásra. Legalábbis ezúttal így volt, és ez jó első benyomás. A mosoly még mindig elmarad, mikor Dreyia érzékletesen ecseteli, mit tett volna a helyében. Van, hogy szükséges a tettlegesség, de jó, hogy most elkerülték. Legalábbis… ketten. Enyhe mosollyal reagál viszont, mikor Dreyia megcímzi őt a csapat gondolkodójának. Ez a stílus tényleg mulattatja.*
- Köszönöm.
*Neki egy kicsit formálisabb hála jut a szavaiért, de nem érdemtelenebb.
Figyelmesen hallgatja Wagzal beszámolóját a történtekről, talán Dreyia is hozzátesz még valamit, feltehetően a véleményén nem sokat változtatva. Zam egy kicsit eltöpreng a hallottakon, mielőtt teljes nyugalommal válaszol.*
- Szerintem jól tettétek. Bár… a nyilvánosságot érdemes lenne legközelebb elkerülni. És az összetűzést is a Patkányokkal. Ha a Kikötőben akartok maradni.
*Egy kicsit még töpreng magában a Patkányokkal való viszonyon, de ha ezzel kapcsolatban mondanak még valamit társai, arra természetesen figyel.
A rabszolga ügyén is elmorfondíroz magában.*
- Tehát azt nem mondta, hogy kik az urai?
*El tudja képzelni, hogy egy matróna semmibe vett szolgájáról van szó, aki nem akar ujjat húzni gazdájával. Ám az is lehet, hogy csupán fajának megvetettségéből került ebbe a helyzetbe. De vajon ki alatt? Pirtianesben ez mindennapos lehetne, de itt? Ha a rabszolgaság így megvetette a lábát, talán fajtársak is akadnak még szép szerivel.*


1898. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-12-14 19:56:49
 ÚJ
>Ziana Yedhir avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//YIlanda Hyths//

*Mivel YIlanda hajlandóságot mutat egy részletesebb beszámoló megosztására Iwaa érdeklődően, izgatottan lép, és hajol közelebb teáscsésze alj méretűre kerekedett szemekkel. Majd ijedten hőköl is hátra a rablás említésére.*
-Ó!
*Támad fel egyből az együttérzés, sajnálat mind összes jele arcán, miközben hevesen rázza kobakját, mert ilyet bizony nem csak hogy nem tud, de nem is akar elképzelni.*
-Ez borzasztó. Miként menekültél meg?
*Sápítozik inkább rémülten, vénasszonyokhoz illő módon. Kérdése lenne még vagy ezer, de a nő folytatja rémségei sorát.*
-Megölni?
*Hüledezik, mintha ilyen gonoszságot ez eddig sosem hallott volna.*
-De miért?
*A csigák említésére előbb felvonja szemöldökét, majd serényen bólogat, és végül persze sajnálkozik picit.*
-Szegény.
*Derűlátó énje azonban nem hagyja süllyedni a borzalmak posványába, mosolyog újra, csodálattal tekintve a másik leányra.*
-És mindezt túlélted. Sérülés nélkül! Igazán nagy harcos lehetsz. Én már kuporogva sírnék egy fatövében. Vagy inkább már kétszer halott lennék.
*Kész, eldőlt. YIl egy hős, egy harcos amazon! Az időjárás alakulását illető kérdésre csak vállát vonja.*
-Lehet.
*És máris lép tovább a nem túl rendkívüli esemény felett.*
-És most a városba igyekszel, hogy jelentsd a támadásokat a hatóságoknak? Vagy csapatot toborzol, és magad vadászod le a rosszakaróid? Én sajnos nem mehetek csapattal vadászni, ne haragudj.
*Szontyolodik el egy pillanatra, mert azért vágyik a kalandra, izgalomra, de ebben a kérdésben nem maga dönt.*
-Nagyapa sosem engedné.
*Megértőn, sűrűn bólogat a további szavakra.*
-Én sem.
*Ebben hasonlítanak, egyikük sem utazgat, bár valami azt súgja a másik nő talán mégis gyakrabban kimozdul otthonról, mint Iwaa, és ennek ellenére mégis ő az, aki nem képes eltévedni. Furcsa is lehetne, ha nem lenne biztos abban, hogy isteni adomány a különleges tájékozódási képessége.
A kolbászból lévő ablakokon halkan felkuncog, majd vigyorogva közli ítéletét.*
-Vicces vagy.
*Dönti meg kobakját, és úgy ragad meg a pillanatban, áhítattal tekingetve a másikra, láthatóan még a szemerkélő eső sem zavarja, majd kap észbe, rázza meg fejét, és igazít a tarisznya pántján.*
-Nekem nem szabad kimennem az útra, de megmutatom merre találod. Nincs túl messze, és amíg odaérünk mesélhetsz.

A hozzászólás írója (Ziana Yedhir) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.12.14 19:57:21


1897. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-12-14 11:14:07
 ÚJ
>Wagzal Hororin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//A legtermékenyebb a Fekete föld//

* Zammiria és Linkelstar társaságában végül elindul hősünk a tenger, majd hamarosan a folyó mellett kanyargó úton. Hátuk mögött hagyják a Kikötőt és a Patkányokat. Nem is sejtve, milyen fekete dolog várja még őket pont erre.
Ám ne szaladjunk a dolgok elébe! Én is csak a Rumos Rókalyukban hallottam a híreket, mikor kiszaladtam krónikás torkom szomját oltani. Ám főszereplőink gyanútlanok még. Már annak is örülhetnek, hogy rendezni tudták a nehezteléseiket a hirtelen kirobbant feszült helyzettel kapcsolatban.
Bármilyen jól hangzik a testőr jól átgondolt terve a biztonságos haladásról az erdőben, aligha lehet arra számítani, hogy minden percben ő fog elől menni és a két nő a háta mögött bujkálva, mint a kis kacsák, libasorban. A beszélgetés némileg kellemetlen is lenne úgy, hogy ő semelyiküket nem látja, csak ők a hátát.*
-Mit is mondhatnék? Egyszer csak mintha valaki motoszkált volna valahol rajtam. Amikor lepillantottam, már nem láttam az erszényemet. Hátra néztem és a kis taknyos már szedte a lábát, kezében vele. Gyorsan utána rohantam és a földre rántottam. Visszavettem, ami az enyém. És jól helyben hagytam. A végét meg már ti is láthattátok. Mit tehettem volna mást? Móresre kellett tanítani.
* A fura alakkal való találkozására is kíváncsiak, de legújabb csapattársuk még a szolga létét is kétségbe vonja a történetben a különös alaknak.*
~ Egy mélységi kapcsán mondjuk jogos a felvetés. Nem először fordulna elő, hogy olyannak adják ki magukat, amire más nem is gondolna, hogy szükség nélkül híresztelik ezt magukról. Legyen szó fertőző betegségről vagy épp a rabságról.~
* Elgondolkodva hümmög, mielőtt válaszolna.*
-Tényleg nem láttam rá bizonyítékot, csupán az elmondására támaszkodhatok. Ő ezt állította, hogy már nem is első gazdája. Csak úgy adják-veszik. Az egyiktől megpróbált megszökni, de a mostanival annyira meg van elégedve, hogy nem is akar változtatni semmin. Hagyták egyedül lófrálni az erdőben.
* Elgondolkodik azon, hogy ha egy támadó csapat... vagy esetleg pont egy sötételf rablóbanda küldte előre felderítőnek, akkor ez a világ legzseniálisabb védelme.
Csak gyalogolsz és ha valakivel találkozol, azt mondod neki, hogy valaki más tulajdona vagy. Ha nem is a gazdádtól félnek, ahogy arra Wagzalnak sem volt oka, csupán szánalomból nem bántanak. És az sem különös, hogy visszafordulsz és pont ugyan oda mész vissza, ahonnan jöttél. Egy utazó kereskedőnek kiadni magunkat még lebukás is lehetne, ha kiderül, hogy csak céltalanul bolyongunk egy olyan helyen, ahol nem csak vásárlók nincsenek, de emberek sem élnek!*


1896. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-12-14 10:11:19
 ÚJ
>YIlanda Hyths avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 132

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
//Ziana Yedhir//

*Mikor Ziana az izgatottságtól és a kíváncsiságtól túlfűtötten közelebb lép, YIlanda nyel egy nagyot. Már ekkor világossá válik számára, hogy a nő egy aprócska gyermek kíváncsiságát hordozza magában, amely bármelyik percben újra kitörhet, elárasztva hangjával akár az egész erdőt. Valóban nem is kell sokáig várni az újabb kérdés hullám kibontakozásáig. Úgy dönt, hogy megpróbálja a nő kíváncsiságát csillapítani.*
- Izgalmas, az nem kifejezés! *Csattan ki belőle a szó, mintha úgy kéne visszafognia magát.*
- Idefelé tudod a kikötőben kiraboltak, egy naaagy kést tartottak az én gyönge kis torkomnak.*Mutogatja el ujjával, teljes átéléssel mesélve.*
- El tudod képzelni? Aztán az idegenvezetőm meg, miután behozott ebbe a naaagy rengetegbe meg akart ölni. Alig tudtam kiszabadítani magam a karmai közül. Majd reggel arra keltem, hogy egy csigacsalád éppen rajtam át akar a túloldalra jutni! Képzelheted, most meg eltévedtem.*Sajnáltatja egy kicsit magát, bár úgy sejti Ziana inkább meg akarja majd nézni a csigákat, ha elhozta magával őket. Egy kósza pillanatra azonban kizökkenti a gondolkodásban egy csepp. Éppen az orrára hullik, körbetekint.*
- Lehet, hogy esni fog?*Fut ki a száján a gondolat, hiszen azt most igazán nem szeretné, hogy a zivatar itt érje az erdőben, de természetesen megállítani nem tudná, ha ez a természet rendje. Amint Ziana utal rá, hogy ismeri az utat ki az erdőből, egy pillanatra megkönnyebbül, bár gyanakvó tekintete még mindig megmarad.*
- Nem utazok sokat, kicsit idegen tőlem most ez a helyzet, nem tájékozódom valami jól.*Válaszol őszintén.*
- Valamint eddig még csak egy városban laktam, ahol a házak ablakai mind kolbászból voltak.*Jelenti ki komolyan, figyelve a lány reakcióját.*




1895. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-12-13 20:37:25
 ÚJ
>Dreyia Linkelstar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 16

Játékstílus: Megfontolt

//Az elveszett hercegnő nyomában//

*Wagzal sem ostoba, jól tudja, hogy sáros. De mint minden ork vagy ökolagyú humán, az egóját fényezi. Nem szidja érte, hisz ő is hasonló okból szólt befele a helyi „önkéntes mérvadó” tolvajcéh lelkes tagjainak, akik hellyel, közzel fent tartják a békét. Noha a pénzhez igen csak bénák.*
-Helyesen tetted, és ezzel bizonyítottad, hogy csak hülye, vagy mint én.
*A csapat beosztás szinte majdnem tetszik Dreyianak, bár ha ő akar elől menni ki ő, hogy vitázzon. Zammiriára amúgy is könnyebb vigyázni, mint csapdákat keresni az úton.*
-Erre ne fogadj, hogy más is ezt tette volna, én speciel torkon szúrtam majd a másik lábát kirúgtam volna jó eséllyel a halálba vezető úton. De őszinte leszek, nem tudom, mit teszek hasonló helyzetben. Ezért jó hogy te is jössz így lesz, aki gondolkodik is.
*Amikor Wagzal kifizeti, gyengéden néz rá Zammiria de a páncélt simogatni, nos, beteg egy dolog, de ki ő, hogy elítélje, ki mit szeret. Majd a nap fénypontjához érünk a kérdések kérdéséhez. Ez így hangzik: Mi történt, hogy balhé lett belőle? Erre egyszerű a történet Wagzal történt, de ezt a sztorit az orkra bízza, ő csak a maga verzióját teszi hozzá. Amikor az ork az éji rabszolgára tér ki, érdekelődő tekintettel néz Wagzalra.*
-Jó kérdés, biztos, hogy rabszolga volt?




1894. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-12-13 18:26:23
 ÚJ
>Ziana Yedhir avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//YIlanda Hyths//

*Valóban nagy szerencse, hogy nem lehet komolyabb baja, bár mondjuk az emlékezetvesztést igazán hanyagolta volna. De még mindig jobb azoktól, mint egy végtagtól, vagy az életétől búcsút mondani. Mosolyog így vissza maga is, a szerencsések, győztesek elégedettségével.
A "messze" épp az a hely, mely iránt a kis vörös olthatatlan kíváncsiságot táplál. Mindezt önkéntelenül juttatva kifejezésre lép közelebb, izgatott, várakozó pillantásokkal terhelve a nőt. Teljesen feleslegesen, újdonsült ismerőse úgy fest noszogatás nélkül nem hajlandó részletekbe bonyolódni.*
-És milyen ott? Izgalmas? Kalandos utad volt? Mesélsz róla?
*Az útirányt firtató kérdésre röviden elgondolkodik, majd őszinte örömmel felel.*
-De!
*Nem mintha járt volna négy éves kora óta a városban, vagy bárhol máshol, ennek ellenére, csodálatos képessége okán mégis minden hely ismerős.
Hogy Bársony sorsa mennyire adhat okot a sajnálkozásra azon még sosem gondolkodott, véleménye szerint kényelmes élet az, és hát a macskák nem azért fognak bogarakat, mert éheznek, pusztán csak szeretnek vadászni. Ez tudott. Persze könnyen lehet, hogy YIlnek sosem volt cicája, siet gyorsan megosztani vele az információt.*
-A macskák pusztán csak szeretnek vadászni.
*Vonja meg vállait, több szót még maga sem fecsérelne a témára.
A lakhelye kényes pont, ajkát harapva be próbálja visszatartani az őszinte választ, gondolja végig mennyit szabad elárulni következmények nélkül, majd csak kibukik belőle a szó.*
-Picit odébb. Te sok helyen laktál már? Gyakran költözöl? Sokat utazol? Jártál Lihanechben? Hajóztál a tengeren?


1893. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-12-12 20:49:37
 ÚJ
>Paraszt Grotg avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Vakmerő

//A világítótoronyhoz//

*Grotg szomorúan veszi tudomásul, hogy többet nem segíthet Tepisnek, de a hit olyan dolog, amivel nem áll le vitatkozni. Főleg azért, mert fél az istenektől. Szomorúan int búcsút, és indulna haza. Már jó sokat sétált, amikor feltűnik neki, hogy rossz irányba indult. Körbenézve látja, hogy ez bizony az erdősség, de ha már itt van, akkor akár sétálhat is tovább. Miután eldőlt, hogy a kikötő felé vezet az útja, figyelmi kezdi ismét, hogy merre jár, mert nem szeretne eltévedni. Akár jelölhetné is a fákat, de ilyesmi nem jut a nagyra nőtt paraszt eszébe. *


1892. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-12-12 20:06:39
 ÚJ
>Zammiria Rykoven avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Vakmerő

//Az elveszett hercegnő nyomában//
//Bandák - zárás//

*Épp csak kicsit az arcát fordítja Dreyia felé, mikor támogató szavait neki címzi, és egyetlen pillanatra néz felé, mert még mindig az emberét tartja szemmel. Szintén a nőstény beszél, mikor már távozóban vannak, s úgy tűnik, tényleg őket választja a másik banda helyett. Szívélyes arcot nem tud még mutatni szókimondó figyelmességére és a köszönetnyilvánításra, de ez nem miatta vagy miattuk van. Igyekszik semlegessé és zárkózottá rendezni arcvonásait. Annyi erőfeszítést szintén tesz, hogy válaszával jól csengjen ki a pillanat, de a hangja még mindig olyan, mintha a sírból jönne.*
- Ti is megtettétek volna.
*Nem tudja még mélyebben értékelni a stratégia helyénvalóságát, hiszen nem látta, miként kezdődött a dolog. Látszik, hogy még az enyhülés pillanatai előtt áll. Kiderül, hogy Wagzal is mielőbb le szeretné tudni az ügyet. Zam legyint rá, mikor számolgatni kezd.*
- Ugyan, hagyd csak…
*Neki sem annyira a pénz a problémája, egyelőre megfelelne, ha a zsoldosnál marad. Ám a hím megvédi a becsületét, a nősténynek pedig nincs szándékában lerombolni a gesztus szépségét. Bár nem tartja ésszerűnek, hogy a hím kevéske pénzével tömi meg Zam zsebét. Neki van tartaléka, természetesen nem egy helyen tartja minden vagyonát. Számított rá, hogy az út haszna számára inkább a költéssel, semmint szerzéssel fog együtt járni, ennek megfelelően intézkedett az éjjel. Megfogadja, hogy az első este és éjszaka költségét ő fogja állni Artheniorban mindannyiuk számára. Azzal ugyanis ezek után nem sértené meg a hím büszkeségét, hogy az erszény tartalmát másképp ossza meg vele. Feltehetően úgyis valamiképp osztoznak majd a szobákon. Hogy milyen leosztásban, az még a jövő izgalmai közé tartozik.
Most, ahogy ott áll, szemben a hímmel, még a nem is irányában érzett haragja is elpárolog. Tekintete ellágyul, és halvány mosoly rajzolódik az arcára. Két napja még nagyon kétes viszonyban álltak a zsoldossal, és azóta sajátos módon hullámzik kapcsolatuk, de úgy érzi, most egy olyan pontra jutottak, amivel hosszútávon ki tudna békülni.*
- Köszönöm, Wagzal…
*Szól lágyan és jelentőségteljesen megsimítja külső kézfejét. Nehéz egy talpig vasba öltözött orknak kedveskedni. Nem akarja, hogy másféle értelme legyen a gesztusnak attól, hogy az arcát érinti meg. Vesz egy mély levegőt és kiereszti magából a feszültség nagy részét.*
- Azért még meséljétek el, kérlek, hogy mi történt... Pontosan.
*Hangjának visszalopakodó puhaságából érezhető, hogy tényleg érdekli, és nem úgy tűnik, hogy bűnbakot keresne. Közben már elindulnak, s hamarosan Wagzal leosztja az útitervet. Nem ellenkezik vele, csak somolyog titokzatosan.*
- Számíthattok rám.
*S már kezdődik is a történetmesélés, hiszen mi mással tölthetnék el az előttük álló hosszú utat?*
- Egy sötételf rabszolga? Nem tudod, honnan jött?
*Közben megfordul a fejében, hogy talán Lesha is errefelé indult el. Vajon megtalálják elveszett hercegnőjüket? A nyaklánca most is a zsebében lapul.*


1891. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-12-12 07:28:03
 ÚJ
>YIlanda Hyths avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 132

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
//Ziana Yedhir//

*Ő meg aztán végképp nem várt választ a kérdésre, így csak önműködően bólogat.*
- Még szerencse, hogy nem lett nagyobb bajod tőle. Tehát nem fertőző, ez is megnyugtató.*Állapítja meg tekintve a nő elmeállapotára. Mint, hogy az figyelmességére való tekintette kedves mosolyt ereget, ő is felhúzz a szája szélét, valamely szögből még ijesztőnek is tűnhet most mosolya.*
- Messziről. *Csak ismételi a nő szavait, minthogy azt sem tudja már mennyi utat hagyott maga mögött, az alatt a néhány napi járás alatt, amennyit megtett. Most már igazán szívesen vetne véget a rengeteg bozótosnak és temérdek fa látványának. Szinte már tényleg örül, hogy összefutott valakivel, aki ilyen kicsi és ártatlan kinézetű, persze tudja, hogy ezzel a kinézettel is akárki lehet tömeggyilkos vagy szektás. A második lehetőség nem is tűnik YIlandának így hirtelen annyira valószínűtlennek.*
- Akárhova ahol emberek vannak. Esetleg nem ismered véletlenül a városba vezető utat?*Próbálkozik meg egy ártatlannak tűnő kérdéssel.*
- Szegény Bársonynak bizony cudar egy élete lehet, ha szabad idejét azzal mulatja, hogy büdös bogarakat eszik.*Jegyzi meg Ziana magyarázatára. Majd a nagy szél és eső említésére összerezzen, eddig szerencséje volt, de ki tudja, mit tartogat még az anyatermészet, mit kell még megtapasztalnia az erejéből itt az erdő kellős közepén.*
- Ha jól értelmezem, te itt laksz az erdőben?*Esik le neki a dolog. Persze ő is szereti az érintetlen természetet, főleg ha az nem akar bemászni a ruhája alá, de ő városi lány, nem tudja elképzelni, az milyen lehetne.*



1890. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-12-10 19:28:33
 ÚJ
>Ziana Yedhir avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//YIlanda Hyths//

*Abból, ahogy a másik reagál az aprócska bogárra már azért sejtető, hogy nincsenek bizalmas viszonyban, ugrálni viszont véleménye szerint kissé túlzás, hiszen teljesen ártalmatlan kis lény ez itt a tenyerén.
Azért húzza vissza karját, nem akar ráijeszteni YIlandara, sem cukkolni őt nevetséges, és alaptalan félelme miatt.*
-A múlt hónapban. Nagyon beteg voltam, magas lázzal.
*Válaszol a költői kérdésre nem is sejtve annak jellegét, úgy, mint őszinte, kedves érdeklődésre hogyléte felől.*
-De már jobban vagyok, és nem fertőzők, köszönöm, hogy kérded.
*Dob be egy hálás mosolyt ennyi figyelmesség láttán.
Kíváncsi, felvont szemöldökkel várja a válaszokat, sorrendben. A szavak végén tekintetét az ég felé fordítja, láthatóan végig gondolja a hallottakat, majd értőn, derűsen bólint, jelezve tudomásul vette mindazt.*
-Messziről? És hová?
*Fogódzkodik bele abba a témába, melyre igennel felelt a nő kihasználva annak lélegzetvételnyi szünetét, majd folytatja a szócséplést, mintha nem is várna választ újabb kérdéseire.*
-Nem lehet, a macskám Bársony, felfalná. Sajnos.
*Kuporodik le, és engedi szabadjára a bogarat.*
-Én csak levegőzöm.
*Vonja vállát, és emelkedik fel.*
-Az jót tesz az egészségnek. Amíg nincs nagy szél. Meg eső. Vagy hideg.
*Mosolyog elégedetten önmagával, helyzetével, és azzal, hogy milyen ügyes, kézenfekvő választ is adott. Azt nyilván nem fogja bevallani, hogy természetfeletti, csodás képességét teszteli a tájékozódásban, még a végén őrültnek nézik.*


1889. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-12-10 14:31:11
 ÚJ
>YIlanda Hyths avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 132

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
//Ziana Yedhir//

*Apró sikkantást hallat, mikor megérzi a nő hideg kezeit a hátán, de ezt a kellemetlenséget már elviseli azért, hogy megszabadítsák attól a betolakodótól. Miután a nő kihalászta a bogarat, gondosan meghúzza a vértjét rögzítő zsinórokat és megcsomózza. Aztán megüti a fülét Ziana gügyögése, és mint aki felhagyott a levegővétellel, nem tesz hirtelen mozdulatot, csak oldalra fordítja a fejét, hogy jól megfigyelhesse az alacsony termetű nőt.*
~Még hogy ő megijedt, akkor én mit szóljak? Legközelebb, majd küldjön levelet, mielőtt bemászik a ruhámba.~*Néz értetlenül Ziára, hiszen tudja, az elfek mindig is közel éltek és lélekben is ráhangolódnak a természetre. YIlandában is megvan némely fajok és a növényekhez fűződő kötelék, de hogy egy ember ilyen fokú figyelmességet tanúsítson ilyen ocsmány állatokkal szemben, ilyet még nem látott eddig.*
~Még hogy gyönyörű, ezt a szót még az anyja sem használná rá.~*Nagyokat pislogva hallgatja Zianát, közben a palástjáért nyúl, leporolja. Mikor a nő a kezén tartott szarvasbogarat felé nyújtja, hátraugrik egyet a meglepetéstől, nem fél csak ugye, ha az ember bolond, akkor nem árt tőle tartani egy kicsit. Majd Ziana rázúdítja a kérdésáradatot.*
- Ho... ho... hoóó!*Próbálja kezét feltartva megállítani a szóözönt és mikor sikerül újra megszólal.*
- Téged látott már orvos mostanában? A kérdésekre a válasz pedig ilyen sorrendben.*Elgondolkodik egy pillanatra, majd darálni kezdi monoton hangon.*
- Nem, nincs,nem és nagyon örvendek Iwaa, már mint, azt hiszem. YIlanda vagyok. A többire meg nem, nem, igen, nincs és valóban egyedül utazni egy kicsit unalmas.*Egy kicsit fellélegzik a hadarás után.*
- Azt a bogarat neked adom, ha szeretnéd, hazaviheted és be is takargathatod, ruhácskát is varrhatsz neki. Amúgy merre tartasz Iwaa, ha nem titok?*Igyekszik kikeveredni az erdőből, és ha a nő segíthet neki, hát mindegy, ha bolond is, csak nem annyira veszélyes rá.*



1888. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-12-09 22:16:08
 ÚJ
>Sydnarus D'Qrwayoh avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 12

Játékstílus: Vakmerő

//Úton hazafelé//

*Beérnek az erdőbe, ahol értelemszerűen csökken a látótávolság. Sydet szinte mellbe vágja, hogy akár egy vaddisznó konda is csörtethetne méterekre tőle, ő azt sem hallaná meg. Paranoid idegességgel pásztázza a környezetét percekig, amíg csak rá nem jön, hogy tulajdonképpen nem maradt fül nélkül. Naesala is ott van vele, aki nyilván reagál, ha valami szokatlant hall. Ösztönösen a lányra pillant, aki tőle teljesen szokatlan módon aggódva nézi, de ahogy egy pillanatra találkozik a pillantásuk, már el is kapja a tekintetét.
~Naná, hogy aggódik~, jut eszébe a férfinek, ~hiszen lehet, hogy örökre így maradok. Akkor nem sok hasznomat veszik.~
Ettől furcsán dühös lesz, legszívesebben mondana valami csúnyát a lánynak, hogy hova tegye az együttérzését, vagy aggodalmát, vagy akármilyét. Konokul előre néz és csak azért sem tekint körbe percenként, a lányra meg főleg nem néz.

Majdnem tíz percig bírja, mire úrrá lesz rajta az aggodalom, hogy a másikkal mi van, nincs-e megint rosszul. Úgyhogy onnantól megint percenként tekint a lányra. De a környezetet érintő idegessége alább hagy. Amíg az elf magánál van, rá hagyatkozik, majd jelez, ha balhé van. Főleg jelez, hiszen a bokájával nem tudna hatékonyan harcolni. Így most tökéletesen egymásra vannak utalva. Fura érzés, de valahogy bensőséges és tulajdonképpen megnyugtató.*


1887. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-12-09 18:10:41
 ÚJ
>Ziana Yedhir avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//YIlanda Hyths//

*A felhangzó ájtatos kiáltásra azért megtoppan, egyrészt senki napi istentiszteletét nem zavarná meg otromba módon, hívatlanul, másrészt ijedten nyugtázza a tényt, miszerint még sincs egyedül.
A takarodj felkiáltás kissé magára, s szívére veszi, tekintve senki mást nem lát a közelben kihez az szólhat. Alapvetően azonban Iwaa kedves teremtés, gyorsan megbocsát, és hát tényleg illetlenség belegyalogolni idegenek vallásos elmélyülésébe. Már fordítana is hátat, hogy más irányba haladjon tovább mikor az ismeretlen előugrik a fa takarásából. Meglepetten, zavartan pislog rá csuklyája alól, földbe gyökerezett lábakkal, majd visszaszerezve lélekjelenlétét hátrál aprócskát, de tekintetét nem veszi le a másik nőről. Alacsony leány, bokáig érő sötétzöld köpenyben, aprócska tarisznyával, íjjal, tegezzel felszerelkezve. A kérdésre némán, nagy, ijedt szemekkel bólint. A megnyugtatónak szánt szavakra, melyek jövendölik további sorsát már hangját is megtalálja.*
-Jó.
*Mondjuk fel sem merült benne, hogy megtámadják, kirabolják, de mindenképp jobb ezt tisztázni, belátja maga is.*
-Én se téged.
*Azt még mindig nem érti miben lehet segítségére a harcosnak, de hamar kiderül ez is, kedvesen mosolyodik el, s lép közelebb.*
-Ne mozdulj.
*Érkezik a kérés, miután Yilanda szabaddá tette az utat hátához, gondolkodás, félelem nélkül, gyors mozdulattal nyúl a szövet alá, egy szempillantás az egész, és húzza is vissza markát, hogy utána szemellenzős édesanyákat, és értelmi sérülteket meghazudtoló módon kezdjen gügyögni az aprócska támadónak.*
-Ó! Nézd, hogy megijedt szegény kis üngyürke.
*Az ében szín szarvasbogár ugyan fészkelődik a kis vörös tenyerén, de jelét sem adja annak, hogy éppen halálra rémült volna.*
-Icipici bogárka, jól van, nyugodj meg gyönyörűm. Nem sérültél meg ugye?
*Még mindig tenyerén tartva az ízeltlábút fordul, és nyújtja a nő felé.*
-A tiéd? Van neve? Vagy nem a tiéd? Megakarod tartani? Biztos nem eszik sokat, és a télen nagyon fázna itt kinn a hideg erődben. Szerintem kedvel. Nézd! Biztos, hogy kedvel. Amúgy Iwaa vagyok.
*Ahogy az lenni szokott csak úgy záporoznak belőle a szavak, kérdések. Pont úgy, mint egy gondtalan, örök kíváncsi fruskából, vagy úgy, mint abból, ki magányosan, bezárva él. Válaszokra időt, lehetőséget nem igen hagy.*
-Te harcos vagy? Erre felé laksz? Vagy csak átutazóban? Lovad nincs? Lovon könnyebb, meg gyorsabb utazni. Én ha utaznék lovon mennék, Sziromnak hívnám, és társaságban, biztos nem egyedül. Egyedül nagyon unalmas lehet.


1886. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-12-09 13:22:35
 ÚJ
>Mirlahin Nurumdalen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

*Marha frusztráló a ló nélküli lét, hogy úgy kell botorkálnia a sárban, mint valami egyszerű közembernek. Ezen most aligha lehet segíteni, de hátha erre jön majd egy lovas, aki nagylelkűen hajlandó felajánlani neki a lovát. Megenged magának egy sötét félmosolyt a gondolatra, miközben mutatóujja szórakozottan dobol a szépen ívelt szablya nyelén. Sok minden kavarog benne, legfőképpen izgatottság, a megannyi új lehetőség miatt.
Káosz, dögvész, pusztulás... Ide vezet az emberhímek uralma. Ennek a világnak szüksége lenne egy alkalmas matrónára. Hogy túl fiatal lenne hozzá? Ez lesz majd a legkisebb gondjuk.
Hosszú napok következnek, de az éjszaka még hosszabb lesz, ezzel pedig így ki tud békülni. Még a hideg sem zavarja különösebben. Mindenesetre összébb húzza magán a köpenyt, mert ez a szél kifejezetten kellemetlen. Le fog cövekelni az erdőben. Igen. Nincs az rendjén, hogy senki sem vámolja meg az erdőn átutazókat. Egy-két erszény jól fog jönni, mielőtt tovább menne.
Tovább, de hova is? Nem sok alkalmas mélységi maradt a birodalom ezen szegletén... Artheniori Dwirinthalenek. Húzza el a száját fitymálóan. Egy érdemes ház rongyos vérárulói csupán, kiknek nőstényei képtelenek voltak uralmuk alá hajtani bármit, mióta a felszínre érkeztek. Elpuhultak.
Lekanyarodik az ösvényről, hogy bevehesse magát az erdő sűrűjébe, találnia kell valami elhagyott erdészházat éjszakára.*


A hozzászólás írója (Mirlahin Nurumdalen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.12.09 13:24:40


1885. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-12-08 21:31:56
 ÚJ
>Naesala Wynroris avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 459
OOC üzenetek: 10

Játékstílus: Vakmerő

//Úton hazafelé//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

-A büdös picsába már! *dünnyögi orra alatt erőtlenül, amint realizálódik benne, hogy még milyen messze járnak. Ugyan Arthenior felé épp ugyanilyen hosszú volt az út, de mintha most kétszer olyan messze lenne a major.
Fogalma sincs egyébként mennyi idő telt el, mióta eljöttek onnan, de úgy érzi, mintha legalább egy hata távol lennének. Vajon a többiek már otthon vannak? Zia meg Ald már régen elmentek azzal a seggfejjel a kikötőbe, talán már megjárták. Arra viszont nem is emlékszik, hogy Ult és Harlien hová mentek... Talán Harl épp a vénasszonyt kísérte haza a cuccaiért, de már abban sem biztos.
Útközben némán a félvérre pillant. Az ő bokája talán még rendbe jön, de tart attól, hogy a férfi talán örökre elvesztette a hallását. Aggódó arckifejezését nincs most ereje leplezni, de ha a másik rápillant, azért igyekszik elkapni tekintetét.
Továbbra sem szól semmit, lassú, kényelmes tempóban lovagolnak tovább a birtokok felé.*



1884. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-12-07 18:07:48
 ÚJ
>YIlanda Hyths avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 132

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
//Ziana Yedhir//

*Egyelőre még nem veszi észre a tőle néhány méterre járó Zianát, saját szívverése hangos dobolása elnyomja léptei zaját. Majd hirtelen a nyakában apró lábak nyomait érzékeli, amelyek bőréhez érve próbálják gazdájukat bejuttatni YIlanda felsőruházat alá. Egy pillanatig úgy véli csak falevél, és kezével a nyakszirtjéhez nyúlva próbálja lesöpörni magáról, ám amikor valami páncélosat és egyértelműen magától mozgó dologra tapint, ugrik egyet és felkiált.*
- Te szentséges ég! Takarodj innen! *Próbálja meg ugrálva lesöpörni a nyakáról a bogarat, de mivel több réteg ruhában van, így ez nehezebb kihívás, mint egy kis söprögetés. Annyira, hogy a 4-5 cm-es páncélos befúrja magát a lány vértje alá a nagy ugrálásban.*
~Ez nem lehet igaz! Ez is csak velem történhet meg!~*Hirtelen oldja le palástját magáról, az sem zavarja, hogy a földre hull, majd hirtelen érzi, hogy a betolakodó szépen lassan mászik lefelé a hátán, ami miatt YIlanda egyre hevesebben ugrál, minthogy csiklandozza. Majd hirtelen a nagy galoppozás közepette Zianával szemben találja magát. Fél másodpercre lefagy, aztán a bogár újra érzékeltetni, hogy márpedig ő is itt van, így falfehér, kétségbeesett tekintettel a másik nőhöz fordul. Reménykedve benne, hogy nem ijeszti el.*
- Kérem, segítene rajtam?! Ne féljen, nem fogom megtámadni vagy kirabolniiiiii…*Nyerít fel, mert a vendége, most irányt változtat a hátán és ismét a nyaka felé indul, gyorsan szedve ízelt lábait a bőrén.*
- Megtenné, hogy kiszedi azt a szemtelen élősködőt…*Már a gondolatától is rosszul van, hogy egy bogár mászkál a ruhájában.* -… a vértem alól.*Próbálja visszafogni az ugrálást és kioldja a kötőket a vért oldalán, amelyek olyan szorosan rögzítették eddig a testére és csak reménykedni tud benne, hogy nem kell levetkőznie az erdő közepén, hanem a nő benyúl alá és megszabadítja a kéretlen látogatójától.*


A hozzászólás írója (YIlanda Hyths ) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.12.07 18:09:51


1883. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-12-06 19:07:06
 ÚJ
>Ziana Yedhir avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//YIlanda Hyths//

*Maga sem érti miért, de igazán könnyedén tájékozódik még a fák sűrűjében is. Ami furcsa egy beteges, az ágyat nyomó, otthonülő teremtéstől. Ezen képességére csak nem rég jött rá, alig pár napja, így most minden alkalmat megragadva igyekszik próbára tenni magát, mind messzebb merészkedve otthonától.
Ami még rendhagyó, az a folyamatosan elméje szegletében nyomasztva motoszkáló, ám teljesen megfoghatatlan érzés, miszerint ismerős ez az erdő, járt már itt, ült már amaz fa tövében. Persze mindez teljességgel kizárt, így marad azon sejtése mellett, hogy különleges képességekkel áldották meg az Égiek, avagy teljesen elment az esze. Hasonlatosság a két dologban pusztán annyi, hogy egyikről sem beszélne szívesen másoknak. No nem mintha olyan nagyon társasági lény volna, vagy akár akadna háromnál több fő, kihez szólhatna.
Figyelmesen lépked, igyekszik csak minimális zajt kelteni, gyakran megtorpanva kuporodik össze a földön. Olykor csak egy érdekesebb mintázatú levél, vagy aprócska bogár láttán, most azért mert szemből sem levélre, sem bogárra nem jellemző neszezést hall. Marad rövid ideig csendben, mozdulatlanul, hallgatózva. Csend. Vár ki még pár szívdobbanásnyi pillanatot, majd vállát vonva emelkedik el, és indul meg előre újra, azon hitben bizonyosan csak érzékei csalták meg, s talán annyira még sem különlegesen jó erdőben bóklászó, mint hitte.
A fa takarásában pihengélő személyről, ha az nem mozdul nem vesz tudomást, lépteinek irányát tekintve viszont elkerülhetetlen a találkozás.*


1882. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-12-06 15:14:18
 ÚJ
>YIlanda Hyths avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 132

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
//Ziana Yedhir//

*Mióta elválasztotta vezetőjétől az érdek, egyedül bolyong az erdőben. Próbál csendesen lépkedni, nehogy felzavarjon valami nagyobb állatot, vagy felekezetet. Próbál emlékezni, merre vitt az ösvény amelyet, olyan felelőtlenül hagyott elkerülni és merre lehet a város, ezúttal már igazán mindegy neki melyik, csak város legyen. Figyel a neszekre, hátha egy-egy nagyobb kocsi tengelyének hangja vagy néhány ló sietős vágtája irányt mutat a fő csapás felé. Mivel tapasztalatlan erdőjáró, így jóval lassabban halad célja vagy a teljes eltévedés irányába.*
~Ez egyáltalán nem vicces. Itt kóborolok egyedül, és csak reménykedhetek, hogy jó irányba haladok valami felé.~*Arra gondol, hogy idáig még nem igazán találkozott nagyobb állatokkal, valami hordákban vagy csapatokban barangoló apróbb rágcsálókkal sem, így zajosabb lakott területet feltételez a környéken. Az, hogy ez az elgondolás mennyire helyes is valójában egyelőre nem derül ki. Megáll egy vaskosabb törzsű fa takarásában pihenni. Hátát a kérgének támasztva fúja ki magát, utat engedve az ott tanázó bogaraknak, hogy egy kisebb fuvar reményében átvándoroljanak a palástjára vagy a csuklyájába.*



1881. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-12-05 19:20:25
 ÚJ
>Ziana Yedhir avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210

Játékstílus: Vakmerő

*Válaszokat temérdek kérdésére nem kap, ezt betudja saját locsogásának, és annak, hogy a vándor fáradt, éhes, elgyötört, tele szájjal meg amúgy sem illik beszélni.*
-Szívesen.
*Tárja szét karjait, nagy sóhajjal, mintha maga tehetetlen lenne az ügyben, és mosolyog kedvesen, mint ki örül a helyzet alakulásának.
Nem aggódik tovább, sem testi épsége, sem erénye miatt, azon egyszerű oknál fogva, mert Varys azt mondta nem kell aggódjon.*
-Nem is tűnsz olyannak, de tényleg.
*Mondjuk a halom fegyver, mit a férfi birtokol egészen mást sugall, de ezzel a legkevésbé sem törődik. Varys megbízható, és ha azt mondja nincs ártó szándéka, hát biztosan nincs is!
Pírja is múlik gyorsan, különösen hálás most a félvérnek, hogy nem használta ki a kétértelmű szavak mélyén rejlő lehetőséget cukkolásra, gúnyolódásra, nyomulásra.
Holmiját kapja össze gyorsan, akasztja tarisznyát, tegzet, íjat vállára, húzza a csuklyát rőt kobakjára, és indul előre, azon irányba, mit félrevezetésül mutatott.*
-Menjünk.
*Már nem akarja megtéveszteni a férfit, viszont újfent kínos helyzetbe sem szeretné hozni magát azzal, hogy leleplezi saját hazugságát. Most sétálnak majd kicsit erre, aztán tesznek egy kanyart és ráfordulnak a szántók felé vezető ösvényre.
Nem tér ki az útra, a fák között maradva halad a Tharg birtokok irányába, csendesen lépked, élénken figyel, és hangját is suttogóra fogja vissza.*
-Tudom nem nagy lakoma, de remélem azért ízlik. Jól laktál? Otthon van főtt étel, ragu. De tegnapi. Még nagyapa nem tér vissza magamra nem főzök.
*Óhatatlanul is többet árul el, mint amennyit szabad lenne.*
-Igen, mi csak ketten élünk. De gyakran átjön Guspar. Ő a szomszéd birtokon lakik a mamájával. Bivaly erős, de sajnos egy tejes csuprot ejtettek a bölcsőjébe baba korában, kedvelem, de hogy is mondjam? Hát nem ő a legélesebb kés a fiókban.
*Osongat szinte zajtalanul, még a halk szavak, és az avar csendes zörgése léptei alatt sem árulkodhatnak jelenlétéről az úton haladók számára.*
-De fát hasogatni azt nagyon tud, nagyapát meg leköti a munkája, én meg beteges, és gyenge vagyok, Guspar mamájának meg minden arany jól jön, így Guspar sokat dolgozik nálunk.
*Gondolkodik el röviden, mindazon, amit elmondott, majd korrigálja szavait.*
-Olyan nagyon azért nem vagyok beteges és gyenge, már meggyógyultam, de nagyapa még mindig félt a legkisebb szellőtől is.
*Sóhajt nagyot, és igyekezve utánozni egy mély hangon dörmögő férfit folytatja.*
-Ne menj ki a házból Iwaa, még megfázol. Nem jöhetsz velem a városba Iwaa, még elkapsz valakitől valami ragályt. Ne ülj a lóra Iwaa, megsérülhetsz. Mindig legyen rajtad a csuklya Iwaa, begyulladhat a füled. Ne beszélgess idegenekkel Iwaa, rád köhöghetnek.


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3188-3207