Külső területek - Kikötői erdőség
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Szántóföldek (új)
Dokkok és kikötő (új)
Kikötői erdőségTharg birtokok (új)
Krenkataur barlangrendszer (új)
<< Előző oldal - Mostani oldal: 10 (181. - 200. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

200. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2016-12-21 15:23:03
 ÚJ
>Moonxylwery Dwirinthalen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 1090
OOC üzenetek: 107

Játékstílus: Megfontolt

// Vissza a Kúriába //

* A haza vezető út csendesen telik. Meks vezeti a kocsit, nem törte meg nagyon, hogy a Gödörben éjszakázott. Moon és Nestar a hintóban ülnek amíg Cralan pedig az útjuk biztosításával van elfoglalva. Az út nem tarthat túl sokáig, talán fél tucat óra, vagy még annyi sem.*
- Sajnálom a történteket. Nagy veszteség.*suttogja maga elé Larsgrandeusra gondolva majd átsuhan a fején egy gondolat.*
- Én is meghalhattam volna ha nem segít a Sötét Anya.
* Makacsul ragaszkodik a megszokott névhez pedig sejti, hogy valami több van mögötte.*
- Azért érdekes, hogy Meks két órányi tetszhalál után tért magához.* jegyzi meg elgondolkodva majd a tájat kezdi el figyelni.*


199. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2016-12-21 14:39:54
 ÚJ
>Meira Sylvaris avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 352
OOC üzenetek: 24

Játékstílus: Vakmerő

//Shaia//

*Sokadszor hallgatja már végig Shaia előadását a ruháival kapcsolatban. Az igazat megvallva már nem is nagyon figyel rá. Már kívülről tudja, hogy a magassarkú cipőjének és fűzőjének kényelmetlenségéről, a hosszú szoknyájának praktikusságáról, azaz nem praktikusságáról van szó.*
-Miért piszkálsz folyton a ruhám miatt? *Elmosolyodik picit. Talán egy kicsit viccelődhet most már a sötételffel.* Biztos, csak irigy vagy rá! Tetszik neked is, igaz? *Nevetgél.* Egyébként nem tudom, honnan szerezhetnék másikat. Soha nem volt még rajtam nadrág. Anya azt tanította, hogy a hölgyeknek szoknyában kell járniuk. Páncélt meg még soha nem is láttam közelről se.
*Aztán elgondolkozik az említett matrózokon, azonban valószínűleg Shaia nem úgy értette a dolgot, ahogy Meira azt elképzeli.*
-Hű, tényleg tetszeni fogok nekik? *Csillognak a szemei.* Akkor azért valamilyen szempontból mégiscsak jó, hogy ebben vagyok most. *Gondolataiba mered, de nem gondol semmi turpisságra férfi és nő között. Ő szinte még gyerek, nem is igazán tudja, hogy működik ez a felnőttek világában.*

A hozzászólás írója (Meira Sylvaris) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.12.21 14:41:51


198. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2016-12-21 14:18:42
 ÚJ
>Shaia Siarra avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Megfontolt

//Együtt gyalogolva//

*Az étel valamivel gyorsabban fogy így, hogy ketten vannak, de szerencsére nem csak az ő tartalékain élnek mind a ketten, Meiránál is akad néhány falat. Meg ugye a kisasszonyoknak nem is kell olyan nagyon sok ennivaló, még meghíznának, aztán nem lehet majd őket férjhez adni. Ő maga sem zabál, egyrészt nem szokása, másrészt pedig vigyáznia kell, nehogy kihízza a bőrnadrágját. Kellemetlen lenne, ha egyik napról a másikra nem tudná magára fel vagy magáról lehúzni az amúgy igen kényelmes és praktikus ruhadarabot.*
- Megtaláltam az utat a mocsárban is, a pusztán is, meg a földeken is. Itt a végén már csak nem fogunk eltévedni. De ne kóricálj el, nem szeretném, ha elveszne a csomagom. *Azt egyelőre nem hangsúlyozza, hogy Meirát sem szeretné elveszteni, egészen megszokta már a leányzót.*
- Hát, nagyobb biztonságban is vagy, mint egyedül. *Mondja, mert ez tagadhatatlan.*
- De kéne neked valami rendes ruha. *A magasított sarkakat és a fűzőt nem tartja ideálisnak a hosszú gyalogláshoz, ezt nem is először adja Meira tudtára.*
- Bár a matrózoknak biztos nagyon tetszik majd a kikötőben. *Meira ezek után elképzelheti, milyen finoman és gyengéden bánna vele egy csapat matróz, akik most szabadultak a hajóról egy több hetes tengeri út után.*


197. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2016-12-21 14:06:23
 ÚJ
>Meira Sylvaris avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 352
OOC üzenetek: 24

Játékstílus: Vakmerő

//Shaiaval együtt gyalogolva//

*A napok óta tartó út kiképzésének hála mostanra már egész jól bírja a számára végeláthatatlan időkig tartó gyalogtúrát. Annak pedig kifejezetten örül, hogy a bot, amitől úgy rettegett, végül nem került elő. Sőt, még dicséretet is kapott társától, amire aztán egyáltalán nem számított. A legjobb? Na jó, ezt ő is elismeri, hogy enyhe túlzás, de ettől függetlenül ugyanolyan jól esik neki. Utoljára szülei dicsérték meg őt, de az már nagyon rég volt.*
-Shaia. *Most először szólítja a sötételfet a nevén egész utazásuk során.* Hatalmas ez az erdő. Ez a rengeteg fa. Óriásiak! Biztosan tudod, merre kell menni?
*Nem áll meg a kérdés közben, csak lassít. Ide-oda tekintget, itt már nehezebben talál valami tájékozódási pontot, ha esetleg vissza kéne fordulnia. Bele kell hát törődnie, hogy bíznia kell Shaiaban, mert innen ugyan már nem találna vissza a városba.*
-Az igazat megvallva, nagyon örülök, hogy veled jöhettem. A fura motiváló módszereid ellenére egész kedves vagy velem. Meg uhm, veled sokkal nagyobb biztonságban érzem magam mint egyedül.
*Szokásához hűen nem várja meg előző kérdésére a választ. Ha egyszer valakihez beszélni mer, akkor nagyon nehezen hagyja azt abba egy mondat után. Reméli, hogy a szavainak örülni fog Shaia is, hisz nem csak kötelességének és illőnek érzi a dicséret viszonzását, de teljesen komolyan gondolja az előbbi szavait.*


196. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2016-12-21 13:40:21
 ÚJ
>Sydnarus D'Qrwayoh avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 12

Játékstílus: Vakmerő

//Haza//

*Már indulásnál kerülgette az aggodalom, ami most, hogy itt lovagol, a tisztek mögött, félelemmé erősödött. Apró részletek kattannak a helyükre, régen elkövetett, akkor jelentéktelennek tűnő hibák kapnak új hangsúlyt és Syd sötét kedvvel döbben rá a kegyetlen valóságra.

Valami borzasztó módon töri a fenekét a nyereg.

Sóhajtva fogadja meg indulásuk óta már tucadszorra, hogy amint vissza érnek a kaszárnyába, kerít valakit, aki tapasztalt és jó lovas és elmagyaráztatja magának a szakma összes fogását, ide értve a szíjak beállítását, megfelelő nyeregválasztást is. Addig marad az összeszorított fogú szenvedés. Máskülönben egyelőre eseménytelen az út. Bár csak néhány lépéssel lemaradva követi a két tisztet, szavaikból csak foszlányokat hall. Érdekli ugyan, miről mehet a diskurzus, de túlzásnak érezné ennél közelebb húzódni, hogy hallgatózhasson, még inkább azt, hogy esetleg beleszóljon, kérdéseket tegyen föl. Elcsípi Creton nevét és parancsokat is emlegetnek, aztán az őrmester rágyújt és Syd inkább kicsit oldalra húzódik. Nem szereti a dohányfüstöt.*


195. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2016-12-21 13:20:10
 ÚJ
>Ordonok Ullamar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 18

Játékstílus: Vakmerő

//Haza//

*Egymagában baktat követve társait. Mint az kiderült nem kíváncsiak túlzottan rá. Ull nem bánja, miért is tenné, mikor ott van neki kutyája aki kipihente magát és ismét vigyori képpel liheg a paci mellett.*
-Városőrnek lenni jó, lenni jó
Tisztet mentek haj, hej, hó, haj, hej, hó
Tisztet mentek haj, hej, hó mert az úgy jó!
*dúdolgat magában. Bár a kis dalocska csupán 90%-ig igaz az orkot nem zavarja. Ő csak magával van elfoglalva, ha szükség van rá majd szólnak neki. Addig is egy nyakveregetést kap a hátas amiért szépen, egyenletesen lépked.*


194. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2016-12-20 19:36:28
 ÚJ
>Ald'as Cotys avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 586
OOC üzenetek: 37

Játékstílus: Vakmerő

//Haza - Ziana, és aki hallótávolságon belül leledzik//

*A gondoskodásnak és a megfelelő mennyiségű és erejű szipákolásnak köszönhetően a pipa gyönyörűen kezdi tenni a dolgát. Keserédes füst pamacsok szálldosnak az ég felé a félvér ténykedésének nyomán.
Közben feszülten figyel a hadnagy szavaira. Nem csalódik. Ziana nem szándékozik cserben hagyni egyik emberét sem. Ettől mondjuk Cotys nem is tartott. Zia megoldása egyszerű és logikus. A katona parancsra cselekszik. Márpedig a parancsokat itt Zia adta és az őrmester pedig a végrehajtó volt. Következésképpen bántódás nem érheti. Így felettese szavaira egy értő bólintás a felelet.
A dolog második része az ami igazán izgatja. Creton. Már amikor először meghallotta ezt a nevet Syd közlegény szájából összerándult a gyomra. Tudja jól mi mindenre derült fény, vagy inkább merült fel gyanú az utóbbi időben. És pont ez aggasztja. Ha otthon megpróbálják majd félre állítani őket bármilyen módon, akkor a gyanúból fájó bizonyosság lesz. És akkor mihez kezdenek? És kire számíthatnak? Már az is furcsa, hogy ekkora egységet küldtek a "vissza kísérésükre." Lopva újra végig méri a menetelő harcosokat. Aoneer-en kívül senkit nem ismer. Úgy látszik ennek eldöntését is a nőre kell hagynia.*
-Akárhogy is, nem sokára néhány kérdésünkre választ kapunk.
*Felei a vörösnek újabbat szippantva a pipából.*

A hozzászólás írója (Ald'as Cotys) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.12.20 19:38:02


193. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2016-12-20 18:53:20
 ÚJ
>Taitos, a Zöldfülű avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Díszes kompánia//

*Mofeta kínálása igen jól esik Taitosnak. Idejét nem tudja, mikor ajánlott neki más ételt. Talán legutóbb egy éve mestere személyében kínálták meg étekkel.*
-Köszönöm!
*Egészen meghatott, vagy valami olyasmi. Könnybe nem lábad a szeme, de érezhető rajta, hogy jól esik neki, és mosolyogva majszolgat munkája közben.*
-Nagyon finom!
*Mosolyog rá suttogva a vízért settenkedő Mofira, mikor elhalad mellettük, nem akarja zavarni a gnómot a mesében.*

*Tűzgyújtásával végezvén meghallja az ismerős dallamot Krestvir felől, és dúdolni is kezdi a dalocskát magában.*
-Ezt száraz időben szoktuk, de a kedvedért...
*Mosolyodik el cinkosul, szeme pedig túlvilági csillogással telik meg. Otthon érzi magát, otthon, az utakon, úgy, mint mikor gyermek volt.
Felkap két követ, meg még kettőt, és ezeket füttyentve Mogrimhoz vágja, persze úgy, hogy a gnóm el tudja azt kapni. Nem vitás, legújabb tagjuk ma jó kis leckét kaphat a Világvégi szokásokból.*
-No lássuk.
*Kezd bele a dalocskába.*

-Utaknak szellemei kavicsot vernek
Fagyok leheletjei a szikrára remegnek

*Eddig lassan dalol, mintha nem is lenne semmi különös ritmusa az egésznek, mint mondjuk egy gyászinduló, vagy valami ária énekes elnyújtott hangjai. Aztán persze minden megváltozik, mikor először összecsapja kezében a két követ. Egyik dolog a ritmus, a másik pedig a hangsúly. Lehet gyorsan ütni, és lassan ütni, netán kis árnyalatnyi félhosszokat beletenni, de a kő egyszerű hangszer. A trükk az erőben van, abból legalább négyet meg lehet különböztetni.*
~Azt mondja... duplákat kell ütni... Gyenge, erős, gyenge, erős~
*Teszi össze magában a trükköt, és csakugyan két halkabbat, két erősebb ütés követ, egészen a végéig, mert akkor jön a még ennél is egyszerűbb lezárás.*
~Hosszú, erős, erős, bumm, bumm, bumm.~
*Fut tovább a ritmus fejében, ezekkel a sajátos, ösztönös hangjegyekkel, melyeket két kőre írtak. Közben persze vígan dalol.*

-Csapódjál kő, menekülj fagy, hejj cikázó szikra tánc!

*A refrén után ismét lassít egy keveset, a köveit is a gyengénél is gyengébbre fogja, itt lesz esélye Mogrimnak is becsatlakozni, innentől viszont Taitost elönti a teljes vidámság, és teljes szívéből énekelget tovább.*

Vörös ruhás szép királynő,
Feketés kormos királyvő,
Leányotok kicsi szikra táncokat lejt a lagziba.
Csapódjál kő, menekülj fagy, hejj cikázó szikra tánc!

Hideg kövek felhevülnek,
Fagyott szívek felderülnek,
Csapódjál kő, menekülj fagy, hejj cikázó szikra tánc!

Téged a szél majd jól felkap,
Az éjjelben jól megforgat,
Ha kiszunnyadsz újat felkap
Csapódjál kő, menekülj fagy, hejj cikázó szikra tánc!

*Megismétli az egészet egy picit gyorsabban, hiszen ha már Krestvir kérte, nem fogja kiszúrni a szemét egy perccel. Aztán arca se rezzen, de eszébe jut a dalocska utolsó versszaka, amit csak családi körben illik énekelni.*
~Mondjuk kik a családom, ha nem a tanítványok, és a klán?~
*Kérdezi magától. Még egyszer elénekli így ahogy van, aztán végezetül, mondhatni zárásképpen úgy dönt, félretesz mindent, és elénekli a lezárást. Int Mogrimnak, ha ő netán követte a köves zenéléssel, hogy most álljanak meg, és sokkal szelídebben folytatja.*

-Szikralánynak párja lobban,
Ezer szikra, egybe robban,
Egymást őrzik a nagy Tűzben,
Ezer rosszban, ezer vészben,
Erejükkel éltet ád'nak,
Szegény ember otthonának.

*Egy nagy levegőnyi szünet, mintha sokkal fontosabb mondanivalója is lenne az egész dalnak, mint a tűzgyújtás, és az öröm.*
~Mert így is van.~
*Aztán a pillanat elmúlik, és feltör a refrén.*

-Csapódjál kő, menekülj fagy, hejj cikázó szikra tánc!

*Mosolyogva vet véget az egész jó kedvnek, és a sok kornyikálástól kissé berekedve csak ennyit mond.*
-Ez, nos, ez a varázslat.
*Aztán innentől várakozva néz az ebéd körül sertepertélőkre, hogy segíthessen az ételt elkészíteni. Mogrimnak pedig már csak az előbbi után is (függetlenül a kő-muzsikától) dob egy elismerő pillantást, és már csak heccből is rendel egy rántott mohát a talpas halak mellé, még ha nem is tudja, hogy utóbbit meg fogja kapni.*
-Ez a rántott moha, vagy mi. Egyszer szívesen megkóstolnám.
*Vakargatja állát, mintha tényleg tudná mi ez.*
-Na gyere, segítsünk az ebédben, másképp soha nem érünk Kalácsfalvára.
*Ezzel ő maga jó közel settenkedik a lányokhoz, szinte már zavaróan, de hangja jóindulatot sugároz.*
-No, mit tehetek a mi kis szakácsnőinkért?
*Hirtelen támadt gondolattól még egy kérdéssel megtoldja szavait.*
-Tényleg, Mofeta, azt hallottam, a tündéreknek nagyon sok szép versük, és meséjük van? Ez igaz? Életemben egyszer hallottam csak tündér dalnokot, hát az valami csodálatos volt.
*Nem rejti véka alá. Reménykedik, hogy tanulhat valami érdekeset ma is a szőke kis tündértől.*

A hozzászólás írója (Taitos, a Zöldfülű) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.12.20 18:53:58


192. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2016-12-20 16:38:06
 ÚJ
>Ziana Yedhir avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210

Játékstílus: Vakmerő

//Haza - Ald, és aki hallótávolságon belül leledzik//

*Saját részről akár teljes némaságban, gondolataiba merülve is elügetett volna hazáig, őrmestere szavai azonban oly nagyon telibe találnak, hogy muszáj megválaszolnia a félvér kérdéseit, elcsendesíteni aggodalmait.*
-Te kaptál rá parancsot. Tőlem.
*Nem üvölt, de nem is suttog, némi fojtott éllel szűri csak a szavakat.*
-És ez több, mint lényeges Ald.
*Emeli tekintetét borús aggodalommal az őrmesterre.*
-Bármi is történt, bármit is tettél, akármi, akárhogyan is esett meg, te végig a parancsaimat teljesítetted.
*Tart ki egy kis szünetet, várva annak jelét, hogy Aldas érti mire próbál célozni, hovatovább, érti Zia tervét, mely szerint ha itt valakit elővesznek valamiért is, az csakis hadnagy rangú lehet. Számít egy biccentésre, arra, hogy ezt nem kell most parancsba adja, és Ald anélkül is ennek megfelelően fog nyilatkozni.*
-Nekem pedig odakint, ugyan ki parancsolhatott volna?
*Kacsint vigyorogva az őrmesterre költőinek szánt kérdését követve.
A többi sajnos nem túl vidám, így már maga is komoran folytatja.*
-Végig küldtem a jelentéseket Cretonnak, értesítettem mindenről, kértem erősítést, támogatást, soha, egyetlen nyúlfarknyi választ sem kaptam. Ha hír, parancs jött a városból az más tanácstagok kézjegyével volt ellátva.
*Fanyalogva húzza el száját, és sóhajt aprócskát.*
-Na most, Cretont nem olyannak ismerem, ki könnyedén átengedné hőn imádott őrségét fiskálisoknak. Feltehetően oka volt a némaságának, ahogy oka annak is, hogy hazatérésünk sürgesse. Amúgy szokatlanul kedvesen fogalmazott.
*Ha jól számolgatja a dolgokat, épp elég nagy bajba sodorta magán kívül még őrmestereit is. Ugyanezt nem fogja eljátszani a közlegényeivel, így inkább nem részletezi újfent Aldas számára mindazon feltételezéseit melyektől ő maga régóta tart, s melyet egyszer már említett. Konkrétan, hogy a tanács tudtával történt az élőholtak felemelkedése, hogy Creton távolságtartásának vélhetően pont ez az alapja, rémképeiben parancsnoka épp úgy feddhetetlen, mint vágyálmaiban, viszont komoly veszélyben van. Komoly veszélyben ott, ahol biztosan tudják a tanács egy része a holtakkal szövetkezik, egy másik pedig különös módon vagy lemond, vagy meghal. Zia szerint Creton azonban más módot talált az átvészelésre, ennek pedig egyik folyománya, hogy megbízhatatlan levelezéssel nem óhajtja magát leleplezni, sem embereit bajba sodorni.*
-Sok mindent kiderítettünk mi ketten. Attól tartok Ald, túl sokat is, olyasmit, amit nem szabadna tudnunk.
*Pillant ki oldalra, egy kedves, de elcsigázottan fáradt mosollyal jutalmazva az óriást.*


191. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2016-12-20 15:26:50
 ÚJ
>Xebog Kawag avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Haza//

*Földet rengető léptekkel halad a többi városőrrel Amon Ruadh-ból, hazafelé a Barakkba. Hatalmas vörös köpenye csak úgy lobog mögötte a szélben. Anyagát tekintve két, esetleg három ember be is tudna vele takaródzni, akkora az óriási anyag méret. A küldetés végül is sikerült. A hadnagy láthatóan el van foglalva mert nemigen tűnt fel neki Xebog jelenléte. De nem gond ez az óriásnak, betudja annak, hogy sok mindenen mehetett át az elmúlt időszakban Ziana. Törékeny aprócska nőnek tűnik így elsőre, pedig igencsak szívós lehet, ha a hallottak alapján végig küzdötte az elátkozottakkal a maga harcát. Ald'as-t formálisan már üdvözölhette, reméli vezetőjüket is megismerheti majd, ha lenyugodnak a kedélyek és mindenki kipihen mindent, amit ki kell pihennie.*


190. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2016-12-20 14:12:57
 ÚJ
>Mogrim Jorlin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 336
OOC üzenetek: 7

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
//Díszes kompánia//

*Az ifjú gnómnak nagyon szórakoztató Taitos stílusa, főleg ahogy a lányokat cukkolja. Nem túlságosan szabadkozna, ha Krestvir és Mofi meglepnék őket valami finomsággal. Újra elfintorodik a gomba hallatán.*
- Azt hiszem én egy életre való gombát megettem kölyökként. Ha nem okoz gondot, akkor inkább rántott mohát ennék. *Közbevetése után el is mosolyodik, bár a rántott mohát azt tényleg nem viccnek szánja, viszont úgy van vele, hogy biztos ismerik a többiek is, ezért nem fejti ki jobban.
A fiatal mágus elismerő biccentése nagyon jól esik neki. Már kezdett aggódni, hogy története nem fog nagy tetszésre szert tenni, de a mágusmesternek úgy látszik tetszik, amitől a kis gnóm megkönnyebbül. Felkacag amikor arra kérik, hogy legközelebb hozzon otthonról egy talpas halat.*
- Mindenképp fogok egyet, csak tudjam elhúzni eddig. *Vigyorodik el Taitos mókás kérésére. Az otthon gondolatára néhány pillanatra szíve visszatér a családjához. Hiányoznak neki ez nem tagadás. Miután eddig még sosem hagyta el otthonát, ez a világlátása rendesen kipróbálja, vagyis inkább megpróbálja a honvágyát. A tűz csiholása visszatéríti Mogrimot a valóságba. Egyetértően bólint a mágus megállapítására, hogy a kovakővel most semmire sem mennének.*
- Persze! *Ajánlja fel gyors reagálással segédkezeit, hogy egyenesben tartsa a dörzsbotot. A tűzgyújtó versike említésére meglepődik, először. Majd mikor már ráeszmél Taitos újabb humoros húzására, már dalolja is utána a tűzgyújtó versikét. Nem mindig sikerül eltalálnia pontosan utánozva a dalszöveget, de tőle telhetően igyekszik követni a mágust. Tekintetével elkapja amint Mofeta vízért szalad el. Arca nem volt annyira vidám, mint a mágusmesteré. ~Talán nem tetszett neki a történet, vagy felkavaró volt?~ Nem szándékozta megbántani a finom lelkű tündért, reméli nem erről van szó. Krestvirnek sem biztos, hogy tetszett a történet mert a szájhúzása sokat elárul. Nem egy nagy történet, ezzel tisztában van az apró gnóm is, de ez már így sikerült. A továbbiakban igyekszik mosollyal folytatni a főzésben valós segédkezését.*

A hozzászólás írója (Mogrim Jorlin) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.12.20 14:16:31


189. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2016-12-20 14:10:43
 ÚJ
>Ald'as Cotys avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 586
OOC üzenetek: 37

Játékstílus: Vakmerő

//Haza//

*Végre minden előzetes várakozással ellentétben a Városőr különítmény elindul haza felé. A félvér közvetlenül a hadnagya mellett lovagol. Időnként hátra pillant, hogy lássa minden és mindenki rendben van. Már jócskán maguk mögött hagyják a Thargok földjét mikor Zianához fordul és halkan, nehogy a többiek meghallhassák megszólal.*
-Azért a kotnyeles zöldbőrű kérdéseinek van némi alapja. Úgy értem, oké, hogy parancs nélkül hagytuk el a tábort, de azért ez a fehajtás mégis csak túlzás.
*Beszéd közben a tarisznyába nyúl és elő előhalássza régóta hanyagolt hosszú szárú gyökér pipáját és a dohány zacskóját. A pipa tömés felettébb fontos művelete közben időnként a vörösre amíg annak válaszát várja.*



188. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2016-12-20 10:29:38
 ÚJ
>Ziana Yedhir avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210

Játékstílus: Vakmerő

//Haza//

*Látványos kis alakulat halad a Vashegy-Arthenior útvonalon, már ha a csípős szélben lobogó vérvörös köpenyeket, és férfiak válogatott legjobbjait vesszük. Kirívóan oda nem illő viszont a közöttük ügető, kalapos, de köpenytelen suhancos alkatú leány.
Hideg van, bár feltehetően Zia akkor is borzongana, ha a tűzforró nyári párában utaznának. Leginkább a kimerültség, éhezés, alváshiány okozza mindezt, hisz a kölcsönkabátka meleg, évszakhoz illő.
Testi gyötrelmeivel azonban, melyből jutott szép számmal, keveset törődik, tekintete élénken kémleli a tájat. Nem bízik túlzottan az eseménytelen útban, s minden bokor mögül rájuk rontó élőholtakra számít. Vagy negédesen bájoló, hittérítő démonokra.*


187. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2016-12-19 13:12:51
 ÚJ
>Krestvir Drelm avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 912
OOC üzenetek: 44

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Díszes kompánia//

- Ha marad… *ismétli Taitos után mintegy mormogva, de valójában egyértelműen szándékosan hallhatóan. Aztán sunnyogva, somolyogva ki is pillant a csuklya alól. Mert ma egészen elemében van. Talán a korábbi sikerélmény miatt.
Jót mosolyog aztán a fiú válaszán is, ami az ő kezének megevését illeti, de többet nem tesz hozzá. Nyilván egyetért.
Mofeta kapkodó sietsége egy kicsit meglepi. Talán megijesztette valamivel? Kíváncsian néz fel a tündér arcára, de nem sikerül semmit megállapítania. Egyszerűen vesz hát a vajból és a kondérba teszi.
Mogrim kérdését elsőre nem tudja hova tenni, de mikor a gnóm folytatja, hamar rájön, hogy ez a történet felvezetése volt. Hát mégis eszébe jutott valami!...
Kíváncsian hallgatja a mesét, majd a végén fájdalmasan elhúzza a száját, belegondolva, milyen lehet, mikor szigonnyal átdöfik valakinek a lábát. Majd várja, hogy jöjjön a történet tréfás vége, amit végül úgy sikerül felfedeznie, hogy a gnóm megismétli a „talpas hal” kifejezést, és ebben a szójátékban megérti, hogy ez akart a tréfa lenni. Ezt a részét még értékelni is tudja, de mosoly helyett még mindig inkább a szájhúzás marad, a pórul járt matróz fájdalmas emlékének.
A tündér hangulatváltozásáról meg ismét lemarad. Miután a mesének vége, egyszerűen folytatja az étel előkészítését. A fiúk szöszmötölésére, pontosabban Taitos kántálására pillant fel ismét. Előbb csak furcsállón, majd kíváncsian, aztán már ragyogó szemekkel, lelkesen, mosolyogva, belefeledkezve a látványba és a ritmikus szavalásba. Az ő szemében ez egyszerűen lenyűgöző.
Arra zökken ki, hogy Mofi visszatért hozzá.*
- Tedd csak le! - *bök valahova maga elé a pokrócra, hogy a lány tegye oda a poharat. Ezután figyelme ismét visszatér a fiúk felé, de most már a keze is jár közben, úgyhogy még hamarabb elkészül, mint a másik kettő a tűzzel. Még kezet mosni és a fölösleges eszközöket elmosogatni is marad ideje. Közben pedig végig Taitost és a talán becsatlakozott Mogrimot hallgatja.*
- Csapódjál kő, menekülj fagy, hejj cikázó szikra tánc! *énekli halkan, vagyis gátlásossága miatt inkább mondja, mint énekli.*
- Ezt is! *kéri Taitost, míg tűz fölé teszik az ételt. Az iménti egy részlet volt egy dalból, amit szintén a fiútól hallott, és szeretné újra.*


186. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2016-12-15 11:29:06
 ÚJ
>Mogrim Jorlin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 336
OOC üzenetek: 7

Játékstílus: Megfontolt

*A Vaserdő kereskedő útján halad végig, hogy a városba juthasson. Az apró gnóm ráborul a póni hátára és egy picit pihen. Cukorfalat tudja az utat a város felé hiszen már többször megtették együtt. Nem alszik el az apróság csak megpihen egy kicsit, addig sem kell tartania nagy tökfejét. A végén már túlságosan elkényelmesedik és teljesen le fog szokni a gyaloglásról. Ez a póniglás nagyon bejött neki, talán még a szomszédba is pónival fog járni ezután. A vashegyiek még egy frissen sült cipót is csomagoltak a tarisznyájába és mellé egy nagyobb szelet frissen sütött halat. Ezt veszi elő Mogrim és felváltva enni kezdi. A cipó kellemes, ropogós héjjal és igazi finom belsővel rendelkezik. A hal meg valami helyi fajta lehet de annyira nem jó halász, hogy felismerje. Ízre viszont kellemes, és alig van benne szálka. Azt a néhány szálkát óvatosan kiforgatja a szájából és kifricskázza a természetbe. A hús és a cipó felét megeszi mire már elkezdi érezni, hogy jóllakott. A kulacsából egy jó adagot kortyol mely után újabb kortyok követik. Végül megtörli a száját, a kulacsot pedig elteszi a tarisznyájába a maradék étellel együtt. Azon kezd el forogni, hogy mivel lepje meg magát az új munkáját illetően. ~Valami ékszert, vagy fegyvert vegyek?... ~ Egyelőre nem tudja eldönteni de amíg a városba ér lesz lehetősége végiggondolni.*


185. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2016-12-14 19:47:18
 ÚJ
>Aletai Agetkin Rilash avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 460
OOC üzenetek: 115

Játékstílus: Vakmerő

//Házhely keresés - Ewangel//

*Ewangellel végül kiléptek Amon Ruadh kapuján, hogy felkeressék a hevenyészett térkép alapján a birtokukat, ami egyben a szolgabírói háznak, valamint a személyes, szerelmi fészküknek egyaránt otthont ad. Az útjuk a kikötői erdősségen átfutó ösvényen vezet, ám a szántóföldeknél le kell majd térniük, ugyanis az egykori, immáron gazzal és a háború sebeivel tarkított lovagi birtokok ott találhatóak. Egy ilyen lesz majd a párosé is egyszer, és vele együtt a terület feletti kormányzóság.*
-A bútorokkal, meg a facsemetékkel még várjál, kedvesem! Előbb fel kell építeni egy házat!
*Neveti el magát a párja lelkesedésén, ám egy bizonyos: ő sem akarja nagyon másképp. A terület elrendezését vélhetően Ewára fogja hagyni, mert neki a hivatali dolgaival és a munka fizikai részével elég lesz foglalkoznia. Így kettőjük összhangja megteremti majd a praktikusságot is, és otthonossá válik majd a hely. Leszámítva persze a tolongó idegeneket, ugyanis nem kételkedik Aletai abban, hogy a hely élettel teli lesz újból. Rajta mindenesetre nem fog múlni, ugyanis hivatalba lépésének a napján kidoboltatja az olcsó -bizonyos feltételek melletti- földosztást, hogy a vidéket újra benépesítse, és hogy ismét felhizlalja a thargok zászlaja alatt tolongó egyéneket.*
-Tartok tőle, hogy a háború miatt kétkezi munkásokat nem találunk egykönnyen. Valamivel idecsalom majd őket, s nem csak az adózást, meg a thargok iránti hűséget várom el, hanem azt is, hogy segédkezet nyújtsanak.
*Széles mosoly húzódik az ajkára, majd megszólal.*
-Úgy érzem, máris kezdek beletanulni az új pozíciómba!
*Rántja meg a vállát, majd a szántóföldek felé kanyarodó ösvény felé mutat.*
-Nézd! Ott kell letérnünk! Már alig várom, hogy odaérjünk!
*Simítja meg a nő hátát, majd megfogja a kezét. Reménykedik, noha tudja, hogy a terület a legkevésbé sem fog hasonlítani egy modern értelemben vett birtokra.*


184. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2016-12-14 17:15:56
 ÚJ
>Mofeta Wirfall avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 15

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
//Díszes kompánia//

*Végre valahára kérdést kap szegényke, aminek rettenetesen megörülvén úgy kapja fel a tégelyt, hogy majdnem el is ejti. Talán az agyagedénynek a pokrócon nem esne baja, és elég hideg van ahhoz, hogy a vaj se legyen túl puha, de nem szeretne kockáztatni, nem azért vette elő, hogy ezt kipróbálja. Leveszi a tetejét, majd Krestvir elé tartja, hogy vehessen belőle, amennyi tetszik neki.*
– Természetesen, Krestvir kisasszony, azért is hoztam ide! Vegyen nyugodtan! És bárki megkóstolhat bármit, ami az enyém, az az Önöké is.
*Adja meg a választ Taitos kérdésére is, majd érdeklődő tekintettel, mosolygós arccal kezdi hallgatni a gnóm történetét, természetesen nemet intve a fejével válaszként. A kedves aprócska falu képe feldereng előtte, a csörgedező folyóval, és még a gyerekekkel is. Semmi rosszra nem számít, neki nem annyira egyértelmű a történet, mint a mágusmesternek, így aggódóan a szája elé is kapja a kezét, amikor a részeg tengerészek kerülnek szóba, és máris marcona kalózokat képzel a mesébe, és az érdeklődése aggódásba, majd kisvártatva szemforgatásba vált, amikor kiderül, az egész mese csak a kárörömről és a részeg férfiak nevetségessé tételéről szól, így inkább felkapja a poharat, és gyorsan elszalad vízért, ahogyan azt Krestvir kérte tőle. Mérgesnek nem mérges, inkább csak csalódott, ám azt sem olyan mértékben, mintha kiábrándult volna a társaiból, mindössze egyre kevésbé véli úgy, hogy könnyen meg fogja találni a helyét a folyamatosan fegyverkező fenegyerekek között. A víz szerzése közben az arcát is megmossa, majd kissé megnyugodva ismét mosolygósan nyújtja át a vizet a varázslótanoncnak.*


183. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2016-12-14 15:14:48
 ÚJ
>Taitos, a Zöldfülű avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Díszes kompánia//

*Az egyszerű étkezés körül kialakult eszmecsere holtpontra jut, ugyanis Taitos sem valami megértő a lányokkal szemben.*
~Miért hordanék magammal több napi étket, ha gomba mindig van?~
*Viszont ők sem látják azt, hogy Taitos eddig kizárólag gyalog közlekedett, nagyon sokat, és a hátasokat is csak alig pár hónapja használja, leginkább egy warg személyében, akit rejtegetnie kell a világ nagyja elől.*
-Ne értsétek félre! Szeretek ám én is enni.
*Enged végül ő.*
-Csak néha egyszerűbb, ha az utazó a természetre hagyatkozik.
De amíg van ki lepényt süssön az emberre.
*Mosolyodik el Mofi felajánlására.*
-Addig mindenképpen jobb az, mint a gomba.
*Taitos ismeri a kemence építés alapjait, habár még egyszer sem kellett alkalmaznia hevenyészett tudását. Egyszerűen túl nyughatatlan ahhoz, hogy ilyesmikbe belemenjen. Felesleges egy hatot a tapasztgatásra szánnia, ha kettő múlva már megy is tovább.*
-Szóval, ha marad szívesen megkóstolom.
*Nyilatkozik ő is.*
-Ha megennélek nem a kezeddel kezdeném... Biztos rágós.
*Fintorodik el még Krestvir válaszára őszintén, olyan választ találva, amihez nem kell a lányt, vagy magát lejáratva megkérdeznie, hogy komolyan gondolta-e. Aztán csak villant egy vigyort, és már megy is fát szedni, és hallgatja Mogrim történetét.*
-Háh!
*Nevet fel a végén. Habár sejthető volt a történet, így is elég elcsépelt volt, és Taitos pont ezek miatt választotta ki a feladatot. Biccent Mogrimnak, jó történetet mondott.*
-Egyszer ha hazalátogatsz hozhatnál egyet nekem is.
*Jegyzi meg, miközben kialakul a kövekből alkotott kör.*
-No, hát akkor dörzsöljünk!
*Fog egy botot, szerez egy adag madzagot, rátekeri, aztán megkeresi a legszárazabb stabilan földre fektethető fát, és körberakja a legszárazabb avarral, törmelékkel, elszáradt gazokkal, és minden mással, amit Mogrim szedett.*
-Itt a kova szikrája mit sem érne. Meleg kell, hogy száradjon.
Ha megtennéd, hogy egyenesben tartod!
*Kéri a gnómot a bot tetejére mutatva, és aztán pár próba húzással megnézi, hogy a rögtönzött csiholó hogy működik.*
-Akkor hát lássuk, ha kész vagy. Hogy meggyulladjon mondogatnod kell a tűzgyújtó versikét neked is!
*Néz most ő fel a gnómra, hogy készen van-e, majd elkezdi mondogatni a versikét és vad táncra perdíti a botot.*
-Őrült barna, fakón libegő, téli avarnak gyámja
Vesd hát rá köteled hurkát a nevető ágra!
Téli időnek fagyosan remegő utazóját,
Melegítsd fel tüzek szívének dobogóját!
Lángot lobbants ősz anyánk lengedező loboncára
Fénylő tünemények hadjait hívd el a bálba!

*Nem egy mesteri mondóka, hiszen a vándor nép soha nem költészetéről volt híres, de mondogatni vicces, meg lehet ritmusra csuszatolni a fákat egymáson vele, egyre gyorsulva pedig szépen lassan nyelvtörővé alakul át az egész kis mondóka. Végül, mikor már Taitos sem tudja hadarni szöveget vált.*
-Tűz, tűz, tábortűz,
Ki sötétet mind elűz,
Ne rejtsed el magadat,
Világítsd meg utamat!
*Így máris sokkal egyszerűbben lehet követni a csiholás sebességét, azonban így is beletelik összesen tíz percbe, mire az első füstcsík felszáll, és az első, legkisebb fadarab elkezd gyengén pislákolni. Ezt is onnan lehet tudni, hogy Taitos hirtelen elhallgat, nehogy a kántálással elfújja a piciny jövevényt, mielőtt az megerősödne. Egy perc koncentráló csend, és még egy óvatos rendezkedés, ahogy a Zöldfülű, akár egy mindig felfele mászó hangya útjába, úgy pakolja a terjedő lángocska elé a száraz kérget, és egyéb kisebb ágakat, aztán már csak pillanatok kérdése, és az első ropogás is felhallatszik a kövek köréből.*
-Kész!
*Jelenti be vidáman, felpattanva az egyre melegedő helyről, és megnézi, hogy elviheti-e már az edényeket, amikbe az ételt remélhetőleg csapatuk hölgy tagjai összekészítették már.*


182. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2016-12-14 01:58:45
 ÚJ
>Ewangel Nortsan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51

Játékstílus: Megfontolt

// Házhely keresés - Aletai //

* El nem tudja mondani mennyire jól esik Kedvese szavait hallgatni. Lelki szemei előtt már látja a házat. Nem túl kicsi, hisz fogadószoba is van benne. Egy takaros kis otthon kívülről kellemes világos zöldre meszelve. Földszinten konyha, dolgozó na meg fogadó szoba, az emeleten pedig mosdó fülke és két vagy három szoba hisz ha vendég érkezik arra is kell gondolniuk. Nem lesz olcsó mulatság, de a kő és fa adva van, a többire meg összegyűjtik a rávalót.*
- Hmm, saját tavacska.* álmodozik. Elhagyták a Vashegyet, már csak a földjükre kell rátalálniuk.*
- A bútorokat gondolom Aziltól megrendelhetjük, a facsemetéket pedig Kalácsfalváról vagy Artheniorból hozathatunk.* sétál nyugodtan. Talán évek óta nem érezte ezt a lélekfelemelő békét.*


181. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2016-12-13 22:19:58
 ÚJ
>Mogrim Jorlin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 336
OOC üzenetek: 7

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
//Díszes kompánia//

*Taitos rendkívül jól ért ahhoz, hogy finoman rávegye Krestvirt és Mofit az étel elkészítésére. Megválogatott és dicsérő szavait szinte utánozni sem lehetne. Mogrim mosolyog magában, persze sejti mire megy ki a játék. Kitűnő taktika ez arra, hogy az ellenkező nemmel elvégeztessék a főzés „piszkos” részét. Maguknak meg meghagyják a „hatalmas” tűzgyújtás feladatkörét. A gnóm is megkapja a maga leosztott feladatát, amit egyáltalán nem bán. Száraz gyújtós után kezd el kutatni, mint ahogy megkapta feladatul az ifjú mágustól. Apróbb, kicsi, száraz ágacskákat kezd gyűjteni a markába, majd a ruhájába kezdi pakolni, amikor már elég összegyűlik. Taitos megnyugtatja, hogy nem kell aggódnia amiatt, hogy úgymond besült a történetmondással. Tagadhatatlan, hogy bántja a dolog, hiszen ő akart beszállni a játékba, senki sem nógatta vagy kényszerítette rá.*
- Fogtatok már talpas halat? *Kérdi komoly tekintettel a többiektől. Most, hogy a „nyomás” amit annak vélt elmúlt felőle, már nyugodtabb környezetben mégis csak eszébe jut valami.*
- Eszembe jutott egy történet még gyerekkoromból. *Végre elmosolyodik az apró gnóm és látszik is rajta, hogy a feszültsége kezd tovaszállni.*
- A falu ahol laktunk egy kicsiny folyó mentén épült. A folyó helyenként sekély volt és színtiszta, ahol gyerekként azzal játszottunk, hogy halakat próbáltunk meg fogni puszta kézzel. Persze a halak kicsit és fürgék voltak így ez nem sokszor sikerült. Egyszer arra járt két részeg matróz, akik azzal hencegtek, hogy ők márpedig bármilyen vízből képesek halat kifogni. Az egyiküknél egy éles szigony is volt. A Főmérnökünk fogadást kötött velük, hogy ha képesek halat kifogni, akkor egy hétig jóllakatjuk őket, ha nem sikerül, akkor szó nélkül továbbállnak. A két düledező matróz egymás mellé beálltak a folyó sekély részére és az egyikük szigonnyal a kezében várta a halakat. Próbálkozott egyszer is kétszer is halat átdöfni, de azok túl kicsik és fürgék voltak. Addig meddig mérgelte magát, hogy mikor egy nagyobbacska halat meglátott feléjük úszni akkor gyorsan megpróbált lecsapni rá, kicsit idegből is. A hal pont feléjük úszott meglepettségében és a másik metróz lába között suhant el. A következő pillanatban éktelen ordításba kezdett a másik matróz és átkozódni meg szitkozódni kezdett, ugyanis a szigonyos matróznak sikerült a saját társának a talpát átszúrnia. *Huncutul elmosolyodik a végére. A történetet végig szép lassan és tagoltan adja elő, nem hadarja gyorsan.*
- Erre persze mi hatalmas nevetésben törtünk ki, amaz kettő, vagyis csak az egyik bicegve, de elmentek. Azóta lehet talpas halat fogni mifelénk. *Elvigyorodik a történet végén s reméli, hogy a többieknek tetszett a története.
Mire a végére ér történetének addigra Taitos is gyűjtött elég fát, meg Mogrim ölében is összegyűlt némi száraz aprólék.*
- Azt hiszem marad a dörzsgyújtás. *Kovakövei nincsenek, ennek hiányában pedig marad a másik hagyományos tűzgyújtási technika. Miután Krestvir kijelöli a helyet a tűznek, szépen odapakolja a száraz darabkákat és segít köveket gyűjteni Taitosnak a tűz köré.*

A hozzászólás írója (Mogrim Jorlin) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.12.13 22:24:52


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3188-3207