Külső területek - Kikötői erdőség
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Szántóföldek (új)
Dokkok és kikötő (új)
Kikötői erdőségTharg birtokok (új)
Krenkataur barlangrendszer (új)
<< Előző oldal - Mostani oldal: 120 (2381. - 2400. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

2400. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-11-26 11:19:03
 ÚJ
>Learon Derin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1593
OOC üzenetek: 122

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
//Váratlan találkozás//

*Megvonja a vállát, hiszen az élet sok mindent hozhat még a lány számára és Learon számra is. Lehet, hogy legközelebb, ha találkoznak, Dronrin már egy nemes kisasszony lesz, akinek annyi pénze van, hogy csak a mágiára tudja költeni. Ezen a gondolaton Learon magában jót kacag, mert amikor ő ide érkezett a környékre még cipője sem volt, most meg egyike a legnagyobb gazdáknak.*
-Ki tudja? Ha szeretnél tanulni, keress meg! Ne a Toronyba menj, mert ott az összes pénzedet otthagyhatod, úgy se fogsz sokra jutni! *A has mordulására felkapja a fejét és meg is csóválja azt.*
-Nem jó dolog éhesnek lenni. Ha gondolod, gyere és egyél nálam! Ugyan a leves még nincs kész, de Fortas asszony reggel sütött kenyeret, ami egy kis sajttal és tejjel fejedelmi fogás! Esetleg egy kis gyümölccsel a végén. *A vadászatot a Sajt-mester igyekszik elkerülni, hiszen egy élet kioltása ostobaság, ha az embernek úgy roskadozik az asztala, mint a pásztornak.*
-Ha jobban szereted, egy kis almabort is adhatok a tej helyett. *Nem igazén rábeszélni akarja a lányt a meghívás elfogadására, ő csak a tényeket közli, hogy milyen lehetőségek vannak.*
-A baglyodnak is biztos találunk valamit. Nayka kutya húst eszik, a szomszéd gazdáktól szoktam neki hozni csirkét. Tudom nem a legjobb fogás egy bagolynak, de éhes száj és csőr ne válogasson! *Neveti el magát a férfi.*



2399. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-11-24 16:59:36
 ÚJ
>Dronrin Vertthe avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
//Váratlan találkozás//

*A kecskék veszedelmességén felnevet. Eddig úgy vette észre, hogy egy jól megtermett bak képes bizony károkat okozni, de azért ez nem jellemző. Azért helyeslően bólint.*
-Igen így van.
*A varázslat tanulás fortélyaiba is beavatja őt Learon, aminek örül. Ő is valahogy hasonlóan tudta elképzelni a menetét a tudás átadásának.*
-Érdekelni éppen érdekel, de nem hiszem, hogy most lenne a megfelelő alkalom, hogy megpróbálkozzak vele.
*Vissza mosolyog a férfira. Az ugyanis nem tudhatja, hogy lehet a nyomában vannak, pénze pedig amivel fizetni tudna nincs éppenséggel sok, mást felajánlani pedig nem szándékozik.*
-Bár kétség kívül nagyon érdekes az, amit elmondtál az imént.
*Nagyot nyújtózkodik és átmozgatja vállait. Lassan ideje lenne indulnia, de éppen ahogy ezen mélázik, gyomra éhesen, hangosat morran egyet. Kezével az említett testrészhez kap és zavartan, bocsánatkérően néz a férfira.*
-Ne haragudj miatta, tegnap óta nem ettem.
*Felnéz az uhura, aki alatt a faág amin ül már szinte letörik. A madár nagyon szereti a hasát, mindig összeszed út közben egy-két pockot, egeret hiába lakmározott előtte már egy nagyot.*
-Lassan újabb vad után kell néznem.
*Inkább magának mondja, mintsem a mágusnak.*


2398. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-11-23 20:39:59
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Meia)(inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 127
OOC üzenetek: 10

Játékstílus: Szelíd

//Titok a mélyben//

*A tőr igen fürgén szántja a levegőt, de Zhaggur könnyűszerrel előnyt tud kovácsolni a férfi lassú, meglepődéssel teli reakciójából. A törpe már tudja, mi fog történni, és nyilván a csapásra is felkészült. Bár ellenfele kétségtelenül ügyesen bánik a fegyverrel, nem jól méri ki a távolságot, így a támadása egykettőre megtörik a bányász védekezésre emelt rövidkardján, és nem okoz neki egy karcolásnyi sérülést sem. Csak úgy patakzik a fején az izzadtság, pillantása gyűlölettel és koncentrációval vegyes. Nagy darab termetével nem esik nehezére biztosan megvetni lábait, enyhe terpeszben, kissé begörnyedve húzódik vissza, hogy felsőtestét védje. Minden izma megfeszül, mintha ökölvívásra adta volna a fejét, és várja, mikor kell elhajolnia vagy elugrania a másik csapása elől, hiszen számít az ellentámadásra, és az újabb lehetőségére.*


2397. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-11-21 16:40:35
 ÚJ
>Learon Derin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1593
OOC üzenetek: 122

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
//Váratlan találkozás//

*Csatlakozik a nevetéshez Learon is, de közben azért hozzáfűz egy s mást.*
-Meg lennél lepve, hogy egy kecske mikre nem képes! Egy birka tényleg nem olyan veszedelmes, de egy kecske képes megölni egy embert, ha akar. *Ő már hallott iylenről. Anno a falujukban volt egy ember, aki rosszul bánt a kecskéivel, és verte őket. Aztán az egyik nekiugrott és megölte.*
-Csak addig jámborok és barátságosak amíg jól vannak nevelve! Egyébként ők is veszélyes állatok. Máshogy veszélyesek, mint egy éles csőr vagy karom. *Tárja szét kezeit, de abban biztos, hogy nem szeretne a hatalmas kecskebakja, Fachuta szarvaival szembe kerülni, ha amaz agresszív lesz egyszer.*
-Nem könnyű, de nekem mindig is volt hozzá érzékem. Igazából nem bonyolult dolog, ha egy kicsit is érti az ember. A legnagyobb baj vele, hogy drága! Átlagos embereknek azért lehetetlen megtanulni, mert a varázslók általában iszonyatos mennyiségű pénzt elkérnek a tudásukért. Én igyekszem a lehető legkevesebbet kérni, valamint a legtöbbször tudásért tanítok. Valaki elmond nekem egy varázslatot és én is mondok cserébe egyet. Ez a legtisztább! *Meg a legolcsóbb is. A Sajt-mester így érte el jelenlegi szintjét, ami nem mondható kevésnek. Lanawin egyik legnagyobb mágusa lett az évek során ezek miatt a kis beszélgetések és tanítgatások miatt.*
-Érdekel tán a mágia? *Mosolyog rá a pásztor.*
-Semmi sem lehetetlen, ha egy kis affinitást összeszedsz, taníthatlak is akár! *Megvakarja szakállát és féloldalasan mosolyog. Híres róla, hogy akármi jóért tanít, legyen az pénz vagy tárgyak vagy akár természetbeni fizetés.*



2396. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-11-21 14:39:22
 ÚJ
>Maydeleine Rhywayers avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 53

Játékstílus: Megfontolt

//Menjünk végre haza//

*Már egészen kezdi megszokni, hogy az ő fintorjain mindig csak nevetnek, mintha minden félelme alaptalan és gyerekes lenne. Bár most ez a bosszankodás sem tud eluralkodni rajta, hiszen épp másra figyel. Nem is igazán rossz szó a figyelem, mindinkább a kényszer, mert, hogy is tudna elvonatkoztatni attól, hogy egyre fájdalmasabban érinti, az alatta lábait szedő állat. A fák lassan átveszik az uralmat a tájban, némelyik csoport, mintha túlságosan is szabályosan helyezkedne el egymáshoz képest, mintha csak kimérték volna az egy gyökér távolságot maguk között, hogy kényelmes legyen mindenkinek. Aztán érkezik a válasz a kérdésre és keresni kezd a saját fejében.*
-Thargoknál? Hüm… *Biztos benne, hogy már hallott róluk, és abban is, hogy még sose látott egyet sem.*
-Ők valami zárt közösségben élő törpék? *Kérdezget, csak a pontosítás kedvéért, hiszen sosincs alkalmatlan pillanat, ahhoz, hogy tudást szedjen magára. Hátha majd így nem csinál teljesen bolondot magából a legközelebbi vendég előtt, aki ezt említi.*
-Mi dolgod lenne ott? *El se tudja képzelni, hogy egy olyan, a nő által korábban mesélt ocsmány és gyomorforgató helyen, mi dolga lehet.*
-De nem maradok egyedül a lóval! *Ezt gyorsan és határozottan leszögezi, egyedül meg biztosan nem fog várakozni, azt úgy hiszi a mélységi is sejti. ~Még ha virágoskert lenne, de hát ilyenkor már azok is becsukódnak. Otromba az idő amúgy is.~ Állapítja meg, csak úgy magában, de talán egy kis pihenőnek azt is meg fogja tenni. A hátsója bizonyára nagyon hálás lesz érte.*



2395. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-11-21 14:23:39
 ÚJ
>Dreyia Linkelstar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 16

Játékstílus: Megfontolt

//Menjünk végre haza//

*A lovaglás így kettecskén nem olyan unalmas, mint ha egyedül lenne. A szavaira csak morog a lány, ezen felnevet vidáman. Majd hagyja elmélkedni, hisz ő is jobban odafigyel a sáros szakaszra. A falut szinte észre se veszik úgy haladnak el mellette. A földeknek ugyan hasznos az eső és ez az idő, viszont sokaknak nem tetszik. Dreyia szereti az esőt, és a hideget, ilyenkor mindenki bárhol máshol lenne csak az utakon, vagy az utcákon ne kelljen lennie. Ő épp ezért szereti, hisz kevesebb a figyelő és gyűlölködő tekintet. A figyelme visszatér a sáros útra, és a távolban már látszik a kikötőt megelőző erdő. Mögötte meg már ott várja a sötét és büdös kikötő város, amit mostanában otthonának nevezhet. Az erdő hamar átveszi a területet, mint ahogy korábban a szántóföld is tette. De e területen már érezhető a tenger illata is, bár még csak a távolból. A megállásra tett utalása nemleges választ kap, és valahol megérti a lányt.*
- Teljesen igazad van. A Thargokhoz mentem pár speciális munkaeszközért. Kicsit elhúzódott a megbeszélés a törpékkel. De sikerült egyeztetnem, csak eszméletlen drágán. Lenne egy kérdésem, sietsz haza vagy tehetnénk egy kört a Vérkertbe? Tudom, hogy a múltkori események miatt tartasz attól a helytől. Viszont lenne egy kis dolgom ott.



2394. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-11-19 19:43:57
 ÚJ
>Dronrin Vertthe avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
//Váratlan találkozás//

*Felnevet az állatok hallatán.*
-Hát igen, de azért egy kecske vagy birka nem olyan veszélyes, mint egy uhu.
*A madár hosszú karmai, helyes, kampós csőre igen nagy sebeket tud ejteni, főleg a fertőzésveszély miatt is. Nem véletlenül hasznos betanítani egy ilyen madarat támadásra és vadászatra. A sajtok sokfélesége elgondolkoztatja a lányt. Kíváncsi rá, hogy mi minden ízt lehet így megvalósítani.*
-Érdekes szakma lehet.
*A hallottak szerint a mágia tanulása is hasonló rendszerben működik, mint ahogyan őt is tanították. Volt nekik is egy mesterük, aki különböző olvasmányokkal, feladatokkal nyaggatta őket, legalább is neki akkor annak tűntek a tanok.*
-Oh, ugyan!
*Aprót legyint kezével, hogy jelezze az ő társasága igazán elhanyagolható lenne, majd nagy érdeklődéssel tovább hallgatja Learont. Ahogy a férfi a tudása hasznosságát ecseteli tényleg nem tűnik annyira nehéz dolognak a használat, azonban Dronrin már jól tudja, hogy sok dolog bizony megtévesztő lehet.*
-Ahogy ezeket elmondod, olyan könnyűnek tűnik minden, valamiért úgy gondolom ez nem így van.
*Felpillant a fára amelyen Eia helyet foglalt és a madárra mosolyog, aki nem tudja mit keressen, az könnyen össze tévesztheti a madarat a fa többi részével, hiszen annak tollai szín tekintetében jól beleolvadnak a környezetbe.*


2393. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-11-18 10:05:36
 ÚJ
>Zhaggur Khaziir avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 112
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Titok a mélyben//

*Végül ez a pillanat is elkövetkezik és Zhaggur hergelése bejön. A férfi támadni kényszerül és talán a dühéből nem csak energiát nyer az ellensége, hanem hibát is vét. Zhaggur higgadt marad, hiszen tervének pontosan ez az alapja. A másik talán nem figyel és megcsúszik, talán a dühe nagyobb, mint a valós harci tudása.
Zhaggur felkészül a csapásra és féloldalasan helyezkedik a másikkal szembe, hogy az a lehető legkisebb felületen tudja majd őt eltalálni, ha egyáltalán el tudja. Kardjával hárításra készül, de ha az nem sikerülne, akkor a mozgási energiát a bőr alkarvédőn szeretné levezetni, mint egy hárítást. Csak reméli, hogy elég ügyes hozzá és a másik elég ügyetlen egy ilyen támadáshoz. Mindenesetre a nyirkos környezet nem kedvez a lendületes és nagyívű mozgásoknak, ezért bízik a tervében. Tekintetében hideg számítás és egy apró gunyoros mosoly jelenik meg, amely megvetően és lenézően tekint a másikra.*


2392. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-11-18 07:51:16
 ÚJ
>Learon Derin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1593
OOC üzenetek: 122

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
//Váratlan találkozás//

*Learon látja a lány pirulását és egészen tetszik neki ez a dolog.* ~Na, Learon! Nem vagy te még olyan öreg, meg amúgy is, vén kecske i megnyalja a sót!~ *A gombák ügyének a végére érnek, hiszen a Sajt-mester tudja, ha még tovább taglalná a kalaposokat, akkor menthetetlenül kellemetlen helyzetbe hozná a baglyos lányt.*
-Nekem kecskéim, kutyám, lovam és birkáim vannak, szóval tudom, hogy néha a legjámborabb és leginkább jól nevelt jószág is képes bolondságokra! *Neveti el magát, bár ez így önmagában nem igaz. Redul, a lova olyan jámbor és buta teremtés, hogy még sosem csinált semmi olyat, amivel magára haragíthatta volna gazdáját. Minden lépését meg kell fontolnia szegény állatnak, így inkább megvárja, amit Learon mond neki, nem úgy, mint a kecskéknek.*
-Oh, sokfajta létezik, bár nálunk hatalmas kultúrája van a sajtoknak! *Lévén, hogy ugyanolyan vándornép voltak egykor, mint a thargok és csak az állatokból éltek, mielőtt letelepedtek volna még Learon déd- vagy azoknak dédszülei de, hogy mikor azt már nem tudja senki.*
-Azok adták nekem, akiknek tanítottam mágiát! *Megvonja a vállát.*
-Így megy ez. Az én mesterem is csak azután hívta magát mesternek, hogy sok-sok tanítványa volt. ~Vagy egyáltalán így hívta magát Worenth mester? Nem is emlékszem, olyan régen volt!~ *A méltatlanság kérdésére a pásztormágus egyszerűen felnevet. Nem bántóan, hanem vidáman és ezután belenéz a lány szemeibe.*
-Talán én nem vagyok méltó hozzád, szép hölgyem! *Hajtja meg a fejét.*
-Nem bonyolult! A fanövesztéssel gyorsan egész gyümölcsöse lehet az embernek. A barlangformázással pillanatok alatt pince, vagy a sárformázással vályogot lehet keverni és tapasztani úgy, hogy nem kell várni a fal száradására napokat! Ha az ember gondolkodik, csak a kreativitása szabhat határt neki! *Újabbat szív pipájából, majd feltartja azt is.*
-El is felejtettem! Itt ez a pipa! Ez is mágiával készült. Kőformázás. *Kinyitva lefelé tartja tenyerét is.*
-Vagy a kecskés pecsétgyűrűm szintén! *Neveti el magát, mert eddig bele sem gondolt, hogy edényei és használati tárgyainak nagy része mind ezzel a mágiával készült.*
-A föld-ág az egyik leghasznosabb! Csak gondolj bele, akármikor készíthetsz egy tányért, poharat, kőkést! Akármit, amid éppen nincsen!



2391. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-11-18 01:23:58
 ÚJ
>Árva Lazyar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

*A kikötő szélén végighúzódó erdőség összetéveszthetetlen állat, és növényvilága tárul a fiatal tudós lány elé. Gondolatai mint egy patadobogás, ritmusosan kopognak fejében. A lába nagyon szépen halad előre, de tervei, a rendszer alapjai nem jutnak ötről, a hatra.*
~Talán ha...~
*Gondol egy olyan merészet, hogy még magában is megakad a szava.*
~Ha a piramis tetején egy olyan állna aki osztja a véleményem, és ezt az egészet kész önként vállalni akkor működhetne a dolog akár önfenetartó módon is. Amint átadja a tudását két másiknak, tudja őket felügyelni, és így tovább azok. Amikor visszafordul a dolog, és a rendszer alsóbb tagja jön elő egy saját tudásával, az ugyanúgy nem várhatja el a fizetséget, ha egyszer ő is ingyen kapta a tanítást.~
*Ötletének egészen megörül, szinte kiabálni tudna örömében, ám a lelombozó logika könyörtelen utat tör magának.*
~Nem. Nem lehet, mert az emberek nem ilyenek. Nem mindenki él a tudásért.~
*Gondolja magában, és muszáj elfogadnia: A világot nem tudja megváltani.*


2390. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-11-17 19:30:04
 ÚJ
>Dronrin Vertthe avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
//Váratlan találkozás//

*Meglepi a kézcsók és közvetlenül utána el is pirul, majd kihasználva az alkalmat tereli is a témát, megerősítésével.*
-Az biztos! Magam is szeretem az ilyen fajta gomba leveseket.
*Valójában tényleg nem sok gombás ételhez volt eddig szerencséje, de nem tudja, hogy mit is mondhatna. Talán abban bízik, hogy a férfi nem firtatja tovább a témát.*
-Hát néha meglepően szeszélyes tud lenni, meg is lepődnél, hogy mennyire.
*Felkuncog, bár valójában tényleg komolyan beszél és még tanítania kell a madarat. A sajt-mester cím valójában szerinte érdekes, de nem is kell kérdeznie, már választ is kap a kimondatlan kérdésekre.*
-Huha! Ez nagyon érdekes. Nem is tudtam, hogy léteznek ilyen versenyek.
*Valójában nagyon sok mindent nem tud még a világról. Csupán kihallgatott beszélgetések, könyvek és a tanítói információi állnak a rendelkezésére. A hirtelen kóstolás ötlete felkelti az érdeklődését és elveszi a sajtot, majd bekapja. Óvatosan, ízlelgetve kezd el rágni, közben pedig halk hümmögő hangot hallat.*
-Ez nagyon finom. Egyből érthető a sokszoros mester címed.
*Aprót kuncog, majd tovább hallgatja a magyarázatot.*
-Hát én egyik ágat sem ismerem, szóval nem tudom melyik milyen. De hogyha ezt a címet is megkaptad, akkor az biztosan nem véletlen. Elkezdeni pedig soha nem késő semmit.
*Kedvesen elmosolyodik, majd Eiára pillant, aki most bőszen tollászkodik.*
-A végén még zavarba jövök és elszaladok, hogy nem vagyok méltó veled beszélgetni.
*Csupán viccel, de tényleg megfordult már a fejében, hogy a férfi a címekhez képest elég fiatal.*
-Nem is tudtam, hogy ennyi mindenre lehet használni a mágiát.
*Érdekes opciók fordulnak meg a fejében, hogy mi mindenben lehetnek segítségére Learonnak az ilyen fajta technikák, így úgy dönt rá is kérdez.*
-Milyen példákra gondolsz?
*Hajtja a kíváncsisága, de nem akar túl tolakodó sem lenni, így még hozzá teszi gyorsan.*
-Hogyha nem szeretnél válaszolni, akkor nem kell. Ne haragudj.
*Lesüti a szemeit, majd sípszóval felrepteti a madarat egy fára, hogy megmozgassa picit a fájós vállait.*


2389. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-11-16 21:21:10
 ÚJ
>Avarrgi Alina avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 7

Játékstílus: Szelíd

//A+E//

*Alina szokatlanul csendesen lovagol a bérelt ló nyergében. Túl sok minden történt túl rövid idő alatt. Envyr felbukkanása, hogy csak úgy elhagyta a kikötői árvákat, a tengeri út, amire nem is érti hogy vette rá a félelf. Igen, a tengeri út szörnyű volt, még a kabin belsejében is. Számos éjszakán át forgolódott álmatlanul, időnként pityergett is, bár igyekezett eltitkolni, hogy a másik ne vegye észre. Túl sok rossz emlék bukkant elő a hajótöréséről, amit eddig igyekezett mélyen magába temetni. A tengeren akkor volt a legnyugodtabba, amikor Envyr karjaiba bújhatott, talán ott érezte magát némileg biztonságban. Igen, határozottan jobb mióta újból szárazföldet tapos a lába.
És mivel a hajótörés emléke még frissen, kitörölhetetlenül él benne, az egyelőre elnyomja a Lanawinban töltött évek emlékét. Éppen eleget törte már azon fejét, hogy milyen más lenne minden, ha Rev nem cipelte volna magával a másik világba. Vagy vajon más lenne-e bármi…?
Így eleinte megtörténik az a csoda, hogy a férfi a bőbeszédűbb kettejük között, míg Alina csendben léptet mellette. Némileg az ő hibája is, hogy időnként megugrik a kanca, mikor megérzi, hogy a lovas túlzottan elmerült gondolataiban, hogy keményen fogja a kantárt. A nő különben sincs a legjobb erőben, amin a tengeri út csak tovább rontott. Lesoványodott, elsápadt a hosszú út során, bár makacs köhögése sokat javult, mióta párja újból gondjaiba vette.
Csak szegény Árva felemlegetése zökkenti ki a mélázásból.*
- Jobban is vigyázhattál volna szegényre. Olyan kedves ló volt…
*És valóban, minden csúnyasága és lassúsága ellenére, a megmentett hátas olyan szívósan ragaszkodó volt, mint amilyen kitartóan munkabíró. Alina valóban szerette azt az állatot. Bizonyára még mindig meglenne, ha Rev akkor… Megrázza a fejét, hogy kiűzze belőle egykori mentora emlékét. Őt is hátrahagyták, bár már nem emlékszik, mikor látták egymást utoljára. És láthatóan Envyr ezzel az egy fejleménnyel elégedett is volt.
Alina nem először méregeti elgondolkodva a mellette lépkedő félelfet, akivel már olyan régóta összefonódott a sorsuk, és aki mindennek ellenére olyan makacsul ragaszkodik most már hozzá, amilyen nehezen adta meg magát azelőtt a szerelemnek. Valamikor nagyon régen, egy távoli sivatagban. Vajon mi tartja még mindig mellette, amikor se nem olyan fiatal, se nem olyan erős, mint egykor volt, amikor minden nap gyakorolta a tőrvetést?*
- Hogy mit? Kígyót?! – *Most először sikerül felrázni a gondolataiból, de azt elég alaposan.* – Meg ne próbáld! Akkor inkább egy aranyos cicát szerzünk. – *És hogy mindenképpen meggyőzze Envyrt ötlete helytelenségéről, beveti végső fegyverét, ami szinte mindig célba talál.* – Úgy beszélsz mint Rev. Neki vannak néha ilyen ötletei.
*Ami azt illeti, a félelf egy időben éppen egy ronda patkányt dédelgetett, szerencsére bátyja sose süllyedne ilyen mélyre, de Alinának több esze is van annál, hogy ezt közölje vele. A rövid beszélgetéstől viszont újból fény gyúl a szemében és körbenéz a tájon, mire emlékszik még.*
- Merre is van a város? Egyébként... Szerintem előbb szállás után kellene néznünk, nem saját lovat keresni... - *Állapítja meg szelíden és óvatosan helyet változtat a nyeregben. Nem akarja elárulni mennyire kimerítette az út. Legszívesebben most egy hétig pihenne, de nem tehetik meg. Persze előbb harapná le a nyelvét, mint hogy engedje Envyrnek, hogy észrevegye, milyen halálosan elfáradt.* - Mennyi aranyunk is van…? Azt hiszem… Nem rejtettünk el valahova valamennyit? Az kitart, amíg találok munkát.
*Neki semmije sem volt, amikor a férfi újból rátalált, de itt mintha valóban biztonságba helyeztek volna némi aranyat.*


2388. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-11-16 18:13:42
 ÚJ
>Learon Derin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1593
OOC üzenetek: 122

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
//Váratlan találkozás//

*Learon szintén egy széles mosollyal üdvözli a humorosnak szánt bemutatkozást. Egyáltalán nem találja sértőnek, sőt!*
-Nos, kedves baglyos lány, örvendek a szerencsének és persze tegeződjünk nyugodtan! *Bár azért a felé nyújtott kézre a határozott szorítás után egy apró csókot is lehel. Nem érinti hozzá ajkát a kézhez, csak úgy ahogy illik.*
-Tartalmas bizony! Egy jó sűrű zöldségleves gombával! Nem is akarhat jobbat az ember ilyen időben! *Szerinte egyébként a leves bármikor jó, legyen akár hideg, akár meleg, hiszen forró nyári napokon egy jó hideg leves a legjobb frissítő, télen pedig fűszerezve felmelegíti az embert.*
-Na, na! Még a végén megesz ez az Eia! *Nevet fel a bagoly válaszára, bár megszokta, hogy az állatok kedvelik őt. Talán csak a hirtelen mozdulat zavarta meg a szárnyast.*
-A Sajt-mester annyira nem érdekes. *Vonja meg a vállát.*
-Persze erre a címre vagyok a legbüszkébb, de nincs nagy története. A faluban, ahol laktam, néhány évente összegyűlik az egész lakosság, és más városokból is érkeznek emberek, neves gazdák és pásztorok, akik bemutatják legjobb sajtjaikat. Egy tíz tagú zsűri eldönti, hogy melyik kategóriában melyik a legjobb és aki a legtöbbet elnyeri, onnantól kezdve Sajt-mesternek hívhatja magát. Én húszból tizennégyet elnyertem és a kecskesajtom azóta is verhetetlen volt! Minden alkalommal indultam, de a harmadiknál, amit megnyertem, úgy döntöttek, hogy véglegesen is megkaphatom a címet! *Vakarja meg a tarkóját mikor visszagondol erre a szép eseményre. Persze választanak mellette ugyanúgy másik Sajt-mestert is, de ettől még a cím nagyon sokat jelent a férfinak.*
-Jut eszembe! Megkóstolod? *Halászik elő egy darabka sajtot az erszényéből és a lány felé nyújtja.*
-A pásztormágus meg annyi, hogy mágus vagyok, sokak szerint mágusmester, de még nagyon sokat kell tanulnom, és csak a föld-ágat ismerem tökéletesen, a másik háromnak csak a feléig jutottam, kettőt pedig nem is ismerek! *Neveti el magát.*
-Nagyon érdekes, mert amikor elkezdtem tanulni, úgy gondoltam, hogy a szél-ágra megyek rá, de azóta sem tanultam belőle semmit! A pásztormágusság pedig annyi, hogy pásztor és földműves is vagyok és nagyon szeretem a mágiát ezen a téren is használni. Nem is gondolná az ember, hogy mennyire meg tudja könnyíteni az egyszerű népek életét a mágia!



2387. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-11-16 10:38:36
 ÚJ
>Dronrin Vertthe avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
//Váratlan találkozás//

*A férfi látszólag nem tartja őt fenyegetőnek, mosolyogva jelzi, hogy nem okoz neki problémát a váratlan találkozásuk. Az üdvözlésre elmosolyodik és aprót biccent, majd a név és tisztségek hallatán elismerően rázza meg a fejét.*
-Örvendek. Dronrin Vertthe vagyok. Baglyos lány az erdőből.
*Bár kihúzza magát, csupán tréfálkozik. Nem szeretné megsérteni a férfit, mivel ő nem rendelkezik olyan ranggal amit érdemes lenne említeni. Örömmel hallja, hogy nem szegett meg semmiféle szabályt azzal, hogy erre tévedt és megpróbált vadászni.*
-Igen tartalmas leves lesz az akkor.
*Felkuncog. Az ő házukban sem értettek sokan a gombákhoz, így csak ritkán volt látható hasonló csemege az asztalukon. Bár volt egy-két eset amikor vicces helyzetek keletkeztek a téves azonosítás miatt. Amikor Learon az uhu felé bök pipájával, a madár hangosan felszólal.*
-Van ám neve bizony! Eiának hívják.
*Az egyik kezét felemelve óvatosan megsimogatja a madár fedő tollait. Az uhuk, mint ahogy más madarak is, nem igazán vannak oda a babusgatásért. Jobban örülnek egy erdei egérnek, mint a tapogató kezeknek, de néha azért engednek.*
-Ha nem bánod, akkor tegeződhetnénk. Bevallom őszintén, hogy nem igazán vagyok már jó a hivatalos formula használatában.
*Ha a férfi elfogadja jobbját, akkor megrázva a másik kezét, hivatalossá teszi alkujukat.*
-Az előbb említetted, hogy pásztormágus és sajt-mester vagy. Ez elég érdekesen hangzik.
*Nem szeretne tolakodó lenni, hiszen alig pár perce ismerik egymást, de érdeklődését határozottan sikerült felkeltenie Learonnak.*


2386. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-11-15 15:53:39
 ÚJ
>Learon Derin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1593
OOC üzenetek: 122

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
//Váratlan találkozás//

*Learon magányos pipázása nem tart túl sokáig, bár ezek az egyedül töltött percek nagyon is jók, a pihenés szempontjából elengedhetetlenek, mégis a más emberekkel való találkozás a legkedvesebb szórakozás számára főleg, ha azok ilyen csinos lányok képében jönnek. Elsőre mosolyogva végignéz a lánykán, de nem gyanakvóan. Más talán az ilyen véletlen erdőben történő megszólításokra már régen kardot rántottak volna, vagy mormolnának valami varázslatot, a Sajt-mester csak vigyorog.*
-Szép napot a hölgynek is! *A nő eléggé udvarias formulákkal kezdeményez beszélgetést, ami Learont egyáltalán nem zavarja.* ~Fogadd el Learon, megöregedtél! Már csak a korod miatt is tisztelnek lassan, nem csak a tisztségeid okán!~
-Learon Derin vagyok, tharg pásztormágus és földbirtokos, Sajt-mester. *Most nem cifrázza, csak három legfontosabb címét mondja el. Felesleges lenne halmozni ezeket, meg udvariatlanság is.*
-És én önben? *Kérdez vissza egy határozott mosoly kíséretében.*
-Oh, nem! Szabad a járás az erdőben! *A gombák dicséretére csak szélesen elmosolyodik.*
-Itt bizony! Ez lesz az ebédhez a levesbe való! A parasztjaim nagyon szeretik, de nem igazán értenek hozzá, úgyhogy én jöttem ki szedni egy keveset! *Fortasék csak nemrég költöztek a földekre a városból és sokat kell még tanulniuk, hogy képesek legyenek megmaradni egyedül itt ezen a vidéken, de nagyon jól haladnak.*
-Nagyon szép bagoly! Van neve? *Bök pipájával az uhu felé, majd szív egy jó nagyot a dohányfüstből.*



2385. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-11-14 20:20:09
 ÚJ
>Envyr Zaelran avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

//A+E//

*Két alak tűnik fel a Vaserdőn át vezető ösvényen, kiknek a hosszú hajóút után még mindig kicsit furcsán hat a szilárd talaj a lábuk alatt. A férfinek legalábbis mindenképpen, így kifejezetten élvezi a tenger sós levegőjét felváltó erdei illatokat és a fák közötti nyugodt sétát. Igaz, ez utóbbit akár meg is spórolhatná magának, hiszen a kikötőben béreltek egy lovat a könnyebb haladás és a poggyászuk cipelése érdekében. A velük tartó, fekete szőrű, fürge léptű kanca meg láthatóan már jól ismeri a járást errefelé, így szinte mutatja nekik az utat, s többször kell visszafogni, mint amennyi ösztökélésre szorul. Envyr pedig vagy kantárszáron vezeti, vagy kedves párja gondjaira bízza, akinek ha kedve tartja felelevenítheti az egykori lovaglóleckéket.*
- Lám ismét itt vagyunk e pompás vidéken, melyhez annyi szép emlék fűz minket -*sóhajt fel a férfi, majd szája sarkában bujkáló mosollyal sandít Alina irányába*- Na meg pár kevésbé szép is, de azok olyan rég voltak már, hogy talán meg sem történtek.
*Tekintete aztán visszakanyarodik az előttük álló útra, s kissé elgondolkodva szólal meg ismét.*
- Mindenesetre kifejezetten jó érzés magunk mögött hagyni a kikötő mocskát… Egy jó ideig nem akarom látni a tengert, az biztos. Bár… ha jól sejtem ezzel nem vagyok egyedül.
*Jól tudja, hogy Alinának sincsenek éppen kedves emlékei a tengeri utakkal kapcsolatban. Kész szerencse, hogy ő is jobban értékeli a viharos hullámok és hajótörésektől mentes életet.*
- Elsőbb utóbb nem árt beszereznünk majd egy sajátot, mert a hozzánk hasonló szárazföldi patkányoknak még mindig ezek szolgáltatják a legelőnyösebb közlekedési módszert -*biccent a hátas irányába*- Majd alkalomadtán kinézhetnél egyet… és tudom, tudom, az én hatalmas és megbocsájthatatlan bűnöm, hogy nincs már meg az előző, de… Nos, szerencsére itt is akadnak hasonlók.
*Arról nem is beszélve, hogy párjával ellentétben ő nem éppen rajong ezekért a patás jószágokért… meg úgy általánosságban semmilyen állatért, aminek hangja meg szaga is van.*
- Bár lehet, hogy inkább valami hüllőt kéne tartanunk. Kígyót mondjuk. Még egerészni is tud…
*Gondolkodik el hangosan, s közben egészen megtetszik neki az ötlet. Egy kígyó mennyivel elviselhetőbb állat mondjuk a macskánál, ráadásul ugyanazt a funkciót képesek ellátni. Nem is érti, hogy nem gondolt még erre…*


2384. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-11-14 20:18:52
 ÚJ
>Dronrin Vertthe avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
//Learon Derin//
//Váratlan találkozás//

*Megdermedve áll egy fa tövében és egyszer Eiára, majd az előttük ülő nyúlra pillant. Az uhu is kiszúrta már a bolyhos pamacsot a cserjék között, lecsapásra készen megemeli szárnyait, azonban csak akkor rugaszkodik el, ha Dronrin megadja neki a jelet.*
~Várj még, nyugalom...~
*Tisztában van vele a nyúlnak esélye sincs, főleg, mivel úgy helyezkedik el, hogy nem láthatja őket. Azonban szereti megadni a zsákmánynak a lehetőséget a menekülésre, hogy csupán az ügyesség döntsön, még akkor is hogyha már másfél napja nem evett. Óvatosan a nyakához emeli a sípot és egy botot felemelve a földről, a tapsifüles mellé dobja azt. Az állat megriad iszkolni kezdene, amikor megadja a síppal a megfelelő jelet az uhunak. A madár szem pillantás alatt csap le és veszi üldözőbe a nyulat, amely ügyesen lavírozva pár méter után beugrik a lyukba, pont amikor Eia lecsapna rá.*
-Hát pajtás ma sem vagyunk túl szerencsések.
*Lebiggyeszti az ajkait, de valójában nem csalódott. Tiszteli a természet törvényeit és úgy gondolja minden úgy történik, ahogy annak lennie kell. Megvárja amíg a madár vissza száll a vállára, majd elindul egy kiválasztott irányba. Pár száz méter után pipa füst csapja meg az orrát, amire fel is kapja a fejét. Óvatosan közelebb merészkedik és kikukucskál két bokor között. Egy férfit pillant meg az egyik fának dőlve, aki az imént említett szag forrását, egy pipát tart a kezében. Rövid ideig tanulmányozza az embert, majd mivel nem gondolja, hogy az veszélyt jelentene rá, vagy a madárra köszönve, közelebb megy.*
-Szép jó napot!
*Lassan, de határozottan lépked, mivel nem szeretné megijeszteni az idegent.*
-Kit tisztelhetek önben?
*Halványan, barátságosan elmosolyodik.*
-Nagyon szép ez a hely. Remélem nem járunk tilosban.
*Megfordult már a fejében a gondolat, hogy lehet valakinek a területén vannak bejelentés nélkül és úgy gondolja fel is teszi most ami érdekli. Észreveszi a gombákat is a férfinál.*
-Oh, milyen szép gombák! Itt szedted?
*Az uhura sandít, hogy annak mi a véleménye az ismeretlenről, hiszen köztudott, hogy a madarak, állatok érzékelői erősebbek, mint az embereké. Eia nyugodtan és kíváncsian méri fel a vele szemben álló férfit sárga szemeivel, de semmi rosszra utaló jelzést nem lát az állaton.*


2383. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-11-14 00:38:00
 ÚJ
>Learon Derin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1593
OOC üzenetek: 122

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
//Dronrin Vertthe//

*Nem sokkal ébredés után egyből kiment az állatokhoz, hogy segítsen a már nagyon korán talpon levő Fortas asszonynak a fejésben. Az utóbbi időben őt is, és a gyerekeket is tanította erre a műveletre és a nő egészen belejött, így Learon még azt is megengedte neki, hogy egyedül fejjen. Ezután mikor minden elkészült, bevitte a nagy tejes dézsába, hogy délután majd sajtot készítsen belőle. Most éppen az erdőben kutat pár finom gomba után, hogy rakhassanak a levesbe.* ~Mired nagyon szereti a gombát, jót is tesz egy fejlődő gyereknek, ha nem mindig zöldséget eszik, hanem gombát is!~ *Mosolyog magában, hiszen azt is tudja, hogy így a nagyobbik, Morael is megeszi a gombát, ha öccse külön kéri az ebédhez. A két fiú nagyon szereti egymást, és könnyebb is őket kezelni együtt. Amúgy mindegyiknek van valami kis rigolyája, ami nehézzé teszi a jellemüket.* ~De ha belegondolok, hogy milyen éhezésben voltak még nemrég, most meg már válogatnak is! A jólét néha rosszat tesz az emberrel.~ *Ezzel leszed két-három darab, általa ismert kalapos gombát, és részéről ennyi is volt a gombászás. Nem szereti nagyon kihasználni az erdőt, hiszen az mindig eteti őket, néha még jobban is mint az egyre nagyobbra duzzadó birtoka. Így hátradől egy fának, előveszi a szép kecske formájú kőpipáját, megtölti dohánnyal, természetesen nem sokat rak bele, annál nagyobb sóher a pásztormágus, és elkezd pöfékelni egy kicsit.* ~Kis pihenés a munka után!~ *Mosolyodik el magában.*


2382. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-11-11 14:31:01
 ÚJ
>Svornt Strinton avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Megfontolt

* Jó itt ücsörögni, de eléggé hangos kezd lenni a környék. Feláll hát Svornt és körbenéz. Egy erdős rész pillant meg kicsit távolabb. Arra veszi az irányt, hogy a csöndes erdőben kicsit körbenézzen. Hamar odaér és meglepetten tapasztalja, hogy igencsak szép fák vannak itt. Pont hajónak valóak. Oda is sétál az egyikhez és megsimogatja a törzsét. Aztán néhányat rá is koppant a kampójával. A hangja is tökéletes. Azután beljebb merészkedik és körbenéz. Ha ezzel meg van, akkor egy kidőlt fatörzsre ül le és egy gallyat kezd el rágcsálni.*


2381. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-11-10 18:00:33
 ÚJ
>Pörölytörő Drogghyan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 9

Játékstílus: Megfontolt

//Tanuljunk mágiát//

*Drogghyan megunta a semmittevést és az erdő felé vette az útját. Ahogy a kikötőből haladt kifelé, úgy maradt a háta mögött a város zaja. Hosszú és nehéz útra indul csak, hogy eltöltse az idejét mindenfele. Aztán az új tudással tér vissza, és alkothat végre valami szépet. Az erdő hamar átveszi a terepet, de még halható a tenger moraja az útról. A fák szépek és erősek, az ácsok idejárnak kitermelni őket, már amire szükségük van. De a Vaserdő még mindig hatalmas, és mire megőszül a szakálla akkor is az lesz. De most erre nincs ideje, inkább összeszedi mi mindenre lesz szüksége ha végre dolgozni kezdhet az áhított műhelyében.*



1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220