Külső területek - Kikötői erdőség
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Szántóföldek (új)
Dokkok és kikötő (új)
Kikötői erdőségTharg birtokok (új)
Krenkataur barlangrendszer (új)
<< Előző oldal - Mostani oldal: 146 (2901. - 2920. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

2920. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2021-02-13 01:12:03
 ÚJ
>Ysanee Farnelis avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 391
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Vakmerő

//Úton a Relaelhez//
//Megpihenve éjszakára//

*A tolvaj alapvetően szemfüles, elvégre ez egy olyan tulajdonság, ami a hozzá hasonlóak számára elengedhetetlen. Figyelmét a bizalom, s a be nem vallott gyengéd érzelmek bizony szépen elaltatták, meg sem fordul fejében egy pillanatra sem, hogy esetleg valamivel át akarják verni. Észre sem veszi hát, hogy nem tíz arany érkezik kabátja zsebébe, bár ilyen kevés pénz egyébként sem teszi túl kíváncsivá. *
-Ó, a nyugodalmas éjszaka ennél jóval többe kerül.
*Vág szomorkás képet, mint valami fogadós, akinek sajnálattal kell közölnie vendégével, bizony nem elegendő pár peták egy szobáért. Ha nem lenne ilyen veszettül hideg, s nem lenne fáradt, bizonyára szó sem lehetne békés, háborítatlan alvásról. Szerencsére az imént felsorolt kellemetlen körülmények miatt Ysa végül is kegyesen úgy dönt, engedélyez egy pihentető szunyókálást kettejük számára.*
-Hát, ha jól fizet érted, hamar vásárolhatnék magamnak másik állatkát.
*Gondolkodik el látványosan, hogy aztán széles vigyorra húzza száját.*
-Bár mindketten tudjuk, hogy ingyen is találnék.
*A másik ásítását hallva, belőle is akaratlanul feltör egy, kétségtelenül elfáradt ő is. Hosszú éjszakán és nappalon vannak túl, ráadásul nem csak testileg, de lelkileg is megterhelő volt valószínűleg mindkettejük számára. Kicsit tart is tőle, hogy mi lesz akkor, ha a férfi majd egy kis időre magára hagyja a gondolataival, a legkevésbé sem szeretne a tegnapi szomorú pillanatokra gondolni.*
-Öntelt.
*Suttogja mosolyogva, ám alsó ajkát hamar lebiggyeszti, mikor a jó meleg test egy rövid időre eltűnik mellőle. Amint ismét elnyúlik mellette a mélységi, már simul is hozzá, melynek elsődleges oka természetesen, hogy csenjen némi hőt, de persze a férfi közelségének hiánya sem utolsó. Ficeregve próbálja kényelembe helyezni még magát egy darabig, majd elégedetten helyére lelve mosolyodik el a gyengéd cirógatások közepette.*
-Remélem nem horkolsz hangosan.
*Duruzsolja bágyadtan, pillái lassan összeölelkeznek, s szinte egy pillanat alatt elnyomja az álom.*


2919. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2021-02-13 00:13:22
 ÚJ
>Salwar Caleihaisan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 416
OOC üzenetek: 135

Játékstílus: Vakmerő

//Úton a Relaelhez//
//Megpihenve éjszakára//

* A férfi tényleg nem hallja a sziszegést, amikor elhagyja a biztonságot, és viszonylagos meleget jelentő kabint. Számára egyébként egy tea is hatalmas változatosság lenne a korábbi évekhez, és szenvedésekhez képest, amikor csak magára számíthatott. Na de erre nem térnek ki, úgyhogy nem tudja megnyugtatni a tolvaj lányt, hogy nem annyira igényes fajta.
Az nem tűnik fel neki, hogy furcsán néznek rá az alkoholizálás közben, amiben ő semmi kivetendőt nem érez. Amióta elindultak, talán még kevesebbet is ivott, mint a szerelmes galambocskája. Persze ezt sincs alkalma a másik orra alá dörgölni, na nem mintha ő számon tartaná, vagy számolná, hogy ki mennyi alkoholt fogyaszt. *
- Tíz arany? Azt inkább kifizetem én, és akkor legalább nyugodtan alhatok. * Sóhajt színpadiasan, és ujjában ott is terem tíz arany, amiből mind az 1 ott landol Ysanee Farnelis kabátjának a zsebében. Jó látványosan rejti el azt a tíz aranynak látszó egy aranyat. Na persze nem szívesen veri át a másikat, főleg nem ilyen csekélység miatt, mindössze képességeit teszteli. A megtévesztés művészete, ha még képes rá, és Eeyr áldása nem vette el tőle ezt is, akkor elhiteti a másikkal, hogy az eltett érme a tízszeretés éri. Hagyja, hogy a földre húzzák, engedékenyen fekszik le a lány mellé. *
- Na és nem lennél irigy a sok tehetős kuncsaftomra? Lehet, hogy valakinek megtetszenék, és haza vissza ölebnek. Akkor kereshetnél magadnak új háziállatot. * Ásít részben a drámai hatás kedvéért, részben pedig azért, mert elég sokat vett ki belőle az elmúlt nap. Este se aludtak túl sokat, utána pedig egész nap gyalogoltak. Teste is elkezdte megemészteni a nemrég elfogyasztott ételt, úgyhogy egyre kevesebb energiát tud felszabadítani az önfeledt csevegésre. *
- Na látod. Egyedi példány vagyok, úgyhogy célszerű lesz, ha megbecsülsz. * Pislog laposakat, ahogy helyezkedni kezd. A tűzön van még fa, de ha aludni akarnak, akkor nem lesz elég. Fáradtan kel fel, hogy odategyen még kettő husángot. Így már jobban tetszik neki a helyzet. Ugyan akkor húzódna közel a másikhoz, amikor Ysanee is így tesz, úgyhogy csak kicsit fészkelődik, hogy kényelmesen hozzá simuljon. Eligazgatja magukon a kabátot, ügyelve arra, hogy a lánynak több jusson, mint a mélységinek. Ahogy megvan vele, a tűzre pillant, és arra gondol, hogy sose feküdt még ennél kényelmesebben. Önkéntelenül is mosoly kúszik az arcára. *
- Ez csodás végszó. * Suttogja, és végig simít kedvese homlokán, ügyelve arra, hogy a kósza tincsek, amik aljas módon annak szeme felé közelítenek a helyükre kerüljenek. Még az oldalára fordul, és karját a lány feje alá tolja, párnát adva neki, másik karját pedig a kabát alá bújtatja, magához ölelve alvótársát, mielőtt elaludna. *


2918. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2021-02-12 16:34:01
 ÚJ
>Rendor Froksz avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Megfontolt

//Kívül a tűz körén//

- Naná, hogy ő vetette fel. Én egyelőre inkább nem keresném a társaságát. Ha kíváncsi vagy rá, akkor arany színű a haja. Vagy legalább is olyan volt legutóbb. Azt meg, hogy merre lehet nem tudom.* Vonja meg vállait. Lassan túllépnek ezen most már. Amit lehet kibeszéltek erről az aranyos incidensről. Rendor Siariról kezd el kérdezgetni, de nem sokat tud meg róla. Na meg, ahogy látja eléggé álmoskás már a tekintette.*
- Ebben igazad lehet, de én még élvezném egy darabig a jót.* Vendég látója is eléggé szeszélyes lehet, mert az a mosoly arcán olyan... Nem is tudná megmondani, hogy milyen. Úgy tűnik most már elég volt a társalgásból is, mert diszkréten elkezdik lepattintani.*
- Köszönöm, de nem vágyom társaságra. Ha nem baj ennél a tűznél tölteném az éjszakát. Én sem terveztem tovább fent maradni.* Ásít egy nagyot, mert ő is elfáradt egy kicsit.*
- Szerintem szétnézek a városban és aztán jövök vissza a kikötőbe.* Feleli és, ha nincs ellenére Siarina, akkor lefekszik lassan a tűz mellé. Feje alá teszi a zsákját párnának. Még nem alszik, de ha nem szólnak többet hozzá, akkor hamarosan el fogja nyomni az álom.*


2917. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2021-02-11 18:14:57
 ÚJ
>Csendes Chiqerqaq avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Megfontolt

//Nyugvó nap//
//Zárás//

*A gonosz teremtménye legyőzetett. Mellkasában vadul kalapáló szívének dobogása lankadni kezd. Szívverése lelassul, megtépázott lelke lassan megnyugszik. Látva, hogy fivérei nem sérültek meg komolyabban, lassacskán visszanyeri lélek jelenlétét. Mindenki kivette jussát a ládikából. Egy aranyosan csillámló nyílvessző csillámló fénye vetül reá annak mélyéről. Amint hozzá ér testét libabőr cifrázza. A mágia melengető, jól eső remegéssel járja át minden porcikáját. Érzi, hogy nem egy közönséges nyíl lett jutalma hősiességéért.
Ebben a pillanatban a félhomályból, egy éteri alak körvonalai bontakoznak ki. Hamarosan ráismer a kripta úrnőjére. Halovány derengés járja át a szellem alakot, aki rávilágít a történésekre. Ami eleddig az ismeretlen ködébe veszett, az most a megismerés aranyos fényében fürdőzik.
Egy tiszteletteljes bólintással veszi tudomásul az elf leány szavait, majd sarkon fordul a többiek után a kijárat felé, amint a jelenés szertefoszlik.
A gnóm a tajtékos habok közé veti a megszentségtelenített mágusbotot. Ekkor a tenger moraja és a sziklafal hangos csattanása egybemosódik kánonként, mintha hirdetnék tettüket.
Avatatlan szem tényleg nem lelné az egykoron volt zordon bejáratot, de ők mindig emlékezni fognak erre a napra.*
Sajnálja, hogy Ganer útja más felé vezet.
Mély sóhajtással veszi mind ezt bizonyságul.
-Köszönöm fivéreim, amit értem tettetek. Úgy érzem, hogy a megpróbáltatások sora egy szívvé kovácsolt bennünket össze a bajtársiasság tüzében.
*Ajkát bánatosan biggyeszti a gnóm felé, majd egy csalfa kacsintással fordul Harkron irányába.*
-Velem tartasz te vén csataló? Útban haza felé én fizetem az első kört a tavernában és emelem poharam a triumvirátus dicsőségére.



2916. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2021-02-11 08:53:35
 ÚJ
>Ganer Worcryn avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 316
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Megfontolt

//Nyugvó nap//
//Zárás//

*Társaival sikeresen kiérnek a mögöttük elzáródó sziklák árnyékából. Kijutva a vékony ösvényről, immár szilárd talajon vannak ismét. A sötét botot elnyelik a habok, amit az ork használt. Jobb lesz így, hogy soha többé senki ne használja rosszra. Lova, Éjtépő is ott várja gazdáját, azon a környéken ahol elengedte, mikor már csak gyalog tudták folytatni az utat. Társaira vet egy pillantást, majd alaposan megnézi őket sebesülések tekintetében. Nem tűnik egyik társa sem olyannak, aki életmentő segítségre szorulna. Jóleső érzéssel néz két elf társára.*
- Köszönöm, hogy elkísértetek, még akkor is, ha ez egy embert próbáló helyzet volt. Azt hiszem a kapott ajándékoknak mind hasznát vesszük majd, legyünk érte hálásak. *Mind kaptak valami nagyon értékeset, amit emlékként és hasznos eszközként zsebelhetnek el maguknak. Kissé bűnbánó tekintettel pillant társaira.*
- Kérlek bocsátsatok meg nekem, de ez a helyzet egy nagyobb volumenű változásnak a kezdete. Utána kell, hogy járjak, mielőbb. *Bár szívesen elkísérné a két elfet, de tudja, hogy jól ellesznek ketten is, ezért nem aggódik annyira.*
- Az út már biztonságos hazafelé, én innentől egymásra hagylak titeket. Gyógyuljatok fel hamar a sérülésekből, mert szükség lesz rátok az elkövetkező időkben! *Utolsó jó tanácsa után felül lovára és vágtában indul a szántóföldek felé.*


2915. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2021-02-10 21:09:23
 ÚJ
>Ysanee Farnelis avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 391
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Vakmerő

//Úton a Relaelhez//
//Megpihenve éjszakára//

-Csak szeretnéd...
*Sziszegi még halkan a másik után, bár inkább csak úgy magának, a bárd valószínűleg már meg sem hallja. Életében nem főzött még levest vagy úgy bármit, ha meg is próbálná, szerencsétlen Cale minden bizonnyal egy kanálnyi után inkább a halálért könyörögne.
A tolvaj ugyan nem irigy, ha épp a szesz megosztásáról van szó, -minden másban persze igen- most viszont nem tetszik neki túlzottan, mikor a férfi a flaska után nyúl. Nem szól semmit, elvégre maga is ivott az imént, ilyen hidegben kifejezetten jólesik az embernek, de valami azt súgja neki, a későbbiekben ezzel még meg fog gyűlni a bajuk. Már a reggeli helyett legurított pálinka láttán is hasonlóan érzett, valahol továbbra is abban bízik, hogy egyszerűen csak túlreagálja.*
-Tíz arany is több, mint a semmi.
*Vigyorodik el szélesen csipkelődése közben, s már nyújtja is kezét a másik felé, ha pedig az nem ellenkezik, ujjait finoman csuklója köré fonva húzza magához a megágyazott szőnyegre. Lágyan simítja ki a mélységi arcából a zilált tincseket, megfogva állát, közben pedig szemlélni kezdi, mint valami kupec az eladásra szánt ménjét.*
-Mondjuk elég szemrevaló kormoska példány vagy, lehet, hogy többet is adnak érted.
*Tekintete egészen komoly, s az is marad egészen a színpadiasan előadott kérdésig, akkor már nem ágál a mosolygás ellen.*
-Soha. Ilyen tisztességes, erkölcsös, becsületes férfival, mint te, még sohasem találkoztam.
*Suttogja a jelzőket pár aprócska csók között, melyet a sebhelyes arcra lehel, aztán hagyja, hadd produkálja magát kedvére a másik, tárja lábait, panaszkodjon keservesen. Lustán nyúlik el a szalmán a drámázó bárd mellett, karján támaszkodva fordul felé.*
-Valld be, hogy tetszene neked!
*Szája sarka töretlenül kunkorodik duruzsolása közben, aztán hallva a jó kedélyű nevetést, ő is halkan göcögni kezd, át is hengeredik hátára a derűtől feszítő hasát szorítva. Vesz pár mély levegőt, hogy kuncogása kicsit csillapodjon, bár az nem is oly könnyű, főleg miután a bárd az átok miatt képtelen végigmondani füllentését, akármennyire is nem szép dolog ezen szórakozni.
Az önfeledt vigalom egy szempillantás alatt szivárog el, kúszik ki az ajtó alatt, s Ysa csak remélni tudja, hogy nem tervez sokáig távol maradni. A rozoga gerendákat figyeli a plafonon a komor szavakat hallgatva majd közelebb húzódik a mélységihez, fejét a vállára hajtva keresi hűvös kezeivel a másikét.*
-Biztos.
*Tesz ígéretet, tőle szokatlanul őszintén. Egy rövid időre bensőséges csend telepszik a viskóra, a tolvaj nem szól semmit, csupán ujjaival cirógatja az ismerős kézfejet, gondolataiban elmélyedve hunyja le szemeit. Könnyen el tudna most aludni, de még halkan tesz egy megjegyzést.*
-A kurtizánoknak egyébként sem kell beszélniük.



2914. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2021-02-10 17:03:32
 ÚJ
>Salwar Caleihaisan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 416
OOC üzenetek: 135

Játékstílus: Vakmerő

//Úton a Relaelhez//
//Megpihenve éjszakára//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

- Dehogy nem fogsz. Levest is főzöl majd, annyira fogsz aggódni értem. * Jegyzi meg pimaszul, és öntelt módon. Persze nem gondolja komolyan, de azért kedvtelését leli abban, hogy a másikkal cicázik. Ha tudná, hogy formás hátsóját vizslatják, valószínűleg ráfeszítene, hogy még kedvezőbb képet fessen magáról, de ehelyett inkább siet a fa behordásával. Ahogy beér, és lepakol, észreveszi, hogy a rumos flaska elő került, ennek pedig csak egy logikus magyarázata lehet, a tolvaj elővette, hogy Cale ihasson belőle. Gyorsan kedvére is tesz azzal, hogy kicsit benedvesíti torkát, jóleső érzéssel fújva ki a levegőt az eset után. *
- Ki fizetne értem jó pénzt? Veszíteni fogsz az üzleten. * Figyelmezteti komoly arckifejezéssel, mutató ujjával integetve, de a magyarázatot hallva nem tud nem vigyorogni. *
- Miből gondolod, hogy én ilyen helyre való lennék? Hát adtam neked okot arra, hogy ilyen kétes alakokkal képzelj el együtt? * Teszi fel a kérdéseket, túljátszva a szerepét, mert a nagy hüledezés közben még a szívére is szorítja a kezét, mintha csak kihagyott volna egy ütemet, vagy túl nagyot ütött volna. Az egész közben pedig nagylelkűen figyelmen kívül hagyja, hogy Ysanee hazudni próbált először. *
- Legtisztességesebb módon, tudom én, hogy mi lesz abból. * Csóválja a fejét a mélységi, és ledobja magát az ágyra, színpadiasan széttárva lábait. *
- Hímrima lesz belőlem? Hát ezért kellettem? Hogy kitaníts, és pórázzal a nyakamon parádéztass körbe a tharg birtokon, hogy minden kutat levizeljek, és minden szukát meghágjak, aki megfizeti az árát? Tudtam én, hogy hiba emberekkel kezdenem, sose láttok túl a fajtámon és a bőrszínemen... * kezdi el síró hangon a panaszkodást, de nem bírja sokáig tartani a szerepet, és hamar elneveti magát. *
- Na de mik lennének azok a tisztességes pénzszerzési lehetőségek? Vannak dolgok, amik nekem sem fér... * kezdené a hazugságot, de az istennő szeretete és melege átjárja, megakadályozva abban, hogy végig mondja. * Na jó, úgy tűnik, hogy Eeyr szerint minden belefér.
* Sóhajt végül lemondóan, ahogy ismét eszébe jut fogyatékossága. Ez persze olyan akadályt támaszt elé, amit nehéz lesz legyűrjön, és az újonnan lehetőségként belengetett pénzkeresési lehetőség esélyét is csökkenti. *
- Ysa, biztos, hogy jó lesz nekem ott, így? * Kérdezi, és nem mutat semmire, hangja most először tényleg komor, már-már szomorú. Nem kell pontosítson, bízik benne, hogy a tolvaj pontosan tudja mire gondol. *


2913. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2021-02-10 12:40:00
 ÚJ
>Ganer Worcryn avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 316
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Megfontolt

//Nyugvó nap//

*A medál vizsgálata közben érdekes jelenségre lehetnek figyelmesek. Egy ragyogó női alak jelenik meg, akit a gnóm azonnal felismer a fogadóbéli látomásból. Csodálkozva figyeli a talpig fehérben körülöttük járó elf lányt, aki elárulja, hogy kik voltak eredeti gazdái e kegytárgyaknak. Rájuk hagyja a három különleges tárgyat, amit Ganer hálával kifejez.*
- Köszönjük őrző! Leljetek örök nyugalmat itt, most, hogy a sötétség elporladt. *A medált egyelőre magához veszi, s társai segítségére kel.*
- Siessünk! Majd kint elmeséljük mi történt. *Szavait Harkronnak címezi, amint lehetőleg mindhárman sietve hagyják el a helyet. Amennyiben a másik két kegytárgyat nem hoznák magukkal, akkor ezt gyorsan pótolja a gnóm és magával hozza, hogy majd kint eldönthessék sorsukat. Ganer társait segítve, sietve megy ki a hosszúra nyúlt kriptából. Magával hozza az ork fekete botját, amit aztán a sziklaperemhez érve a zúgó vízbe hajít. Nincs semmi keresnivalója a fekete botnak, sem a kriptában, sem más személy kezében. Ha kiérnek a sziklaperemig, akkor sietteti a többieket, hogy az idevezető keskeny úton minél hamarabb menjenek vissza a biztos talajra. Ha ez sikerül nekik, akkor itt megállhatnak pihenni egy kicsit és megbeszélni az események végt.*


2912. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2021-02-10 12:14:11
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Atlasz)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 155
OOC üzenetek: 9

Játékstílus: Szelíd

//Nyugvó nap//

*Ahogy a láda fölé hajolnak, tán észre sem veszik, ragyogó alak realizálódik a félhomályban. Az elfleány az, talpig fehérben, akit korábban a fogadóban láthatott Ganer.
Hangtalan lépdel melléjük, a hosszú szoknya port nem kavarva úszik utána. A gnóm felett kukkant az aranyládikába mosolyogva, majd hátrébb lép, és tekintetével alaposan szemügyre veszi a triót. Ezúttal mindhárman láthatják a gyönyörű alakot, ám csak Ganerben tudatosulhat, hogy most valahogy sokkal inkább ragyog, mint amikor a fogadóban látta.*
-E kegytárgyakat valaha napmágusok birtokolták. Úgy hiszem, jó kezekben lesznek nálatok. Szerény jutalom azért, mert megmentettétek mágusaink sírhelyét. *Még egy széles mosoly, majd úgy tűnik el, akár a kámfor. Csilingelő hangját már a hátuk mögül hallhatják, a folyosó felől.*
-Most menjetek! Menjetek mielőtt bezárom-e helyet! Gondoskodom róla, hogy senki se lelhesse meg. A szikla ismét egy lesz, bejáratát pedig halandó szem nem leli újra.
*A folyosóról ekkor hangos csattanás hallatszik. Mintha csak az egyik sírkő födele csúszott volna helyére. A lovag, akit az előtérben vágtak le, valamilyen úton módon egészében került vissza kőkoporsójába.*
-Ó, és még valami. Kérlek, vigyétek e átkozott botot magatokkal. Ne mocskolja e helyet.
*Arcáról leolvad a mosoly, ahogy az ork kezéből elgurult bot felé biccent.*
-Kísérjen titeket napunk, s fénye ragyogja be utatok! *Emeli még egyszer tekintetét a trióra, majd ismét csak köddé válik. Hűlt helyén még a por sem kavarog, lábnyomnak nyoma sincs, mintha nem állt volna ott hosszú évszázadok óta senki.
Amennyiben a hármas úgy dönt, hogy begyűjtve az ereklyéket elhagyja a kriptát, mögöttük hangos csattanással zárul a sziklába vájt bejárat. Nehéz kövek mozdulnak a földről, s összezárva oly hatást keltenek, mintha mindig is egészet képeztek volna.*


2911. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2021-02-09 20:22:33
 ÚJ
>Ysanee Farnelis avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 391
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Vakmerő

//Úton a Relaelhez//
//Megpihenve éjszakára//

-Nem?
*Emeli szemöldökét alattomosan visszakérdezve, de azért ajkaival megcirógatja a másikét, hogy finomítson csipkelődésén*
-Pedig majdnem sírtam.
*Suttogja közben egy halovány, pimasz mosoly kíséretében, aztán már gombolja is ráérősen sokat sejtető ingét, a vékony anyag alatt hevült vőre már libabőrös a hűvösben. Felöltve ruháit még dörzsöl egyet-kettőt karjain majd a színpadiasan sóhajtozó férfi felé nyújtja prémkabátját szemeit forgatva.*
-Lásd kivel van dolgod...
*Szempilláit gőgösen megrebegteti aztán komoly képpel folytatja*
-De ha megfázol nem foglak ápolgatni.
*Szögezi le sietve majd elégedetten figyeli, ahogyan a formás fenekű mélységi kilépdel az ajtón. Ahogy így egy rövidke időre egyedül marad a néma félhomályban, felszakad belőle egy sóhaj. Zilált tincsei közé túrva figyeli azt a kevés vörösen izzó parazsat, ami a kandallóban maradt. A szokatlan érzések töretlenül ott kavarognak a gyomrában, flaskáját keresve nagyot kortyol az erős ízű rumból, abban reménykedve, talán ettől kitisztul a feje. Nem érzi magát persze rosszul, de az elméje egy zugában egy aprócska figyelmeztető hang csendül. Azt mondja, akármi is ez jelenleg közte és a bárd között, nem lesz jó vége, rengeteg kínt és fájdalmat fognak okozni egymásnak. Bár ez tőle szokatlan, sokkal jobban aggódik amiatt, hogy ő lesz az, aki bántani fogja a másikat, így is még mindig mardossa a bűntudat a történtek miatt.
Halovány gondolatok ezek, szerencsére könnyedén elnyomják a jóval kellemesebbek, s szívet melengetőek, mire pedig Cale visszaérkezik úgy elillannak, mintha soha nem is lettek volna.*
-Hogy eladhassalak neki jó pénzért.
*Úgy felel, mintha teljesen magától értetődő lenne a válasz és nem is értené, miért kell ezt külön megemlíteni.*
-Egyszerű szívélyes baráti meghívásról van szó.
*Kezdene bele a már jól megszokott füllentésbe, de hamar rájön, hogy a férfit felesleges megvezetnie.*
-Arrafelé akad pár munka a magunkfajta kalandos ~bűnös, romlott, alávaló~ embereknek *teszi hozzá a jelzőket magában mosolyogva* -Kölcsönösen segítve egymást igyekszünk majd keresni némi aranyat, természetesen a tőlünk telhető legtisztességesebb módon.


2910. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2021-02-09 18:08:15
 ÚJ
>Salwar Caleihaisan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 416
OOC üzenetek: 135

Játékstílus: Vakmerő

//Úton a Relaelhez//
//Megpihenve éjszakára//

* A férfi sose árult zsákbamacskát, és ha valaki, akkor a tolvaj pontosan kellene tudja, hogy milyen aljas a sötételf. Éppen ezért semmi oka nem lehet felháborodni azon, hogy Cale aljas módon elvicceli a témát. A felvont szemöldökű pillantást pimasz módon állja, a szeme sem rezzen. A választ hallva felnevet, és igyekszik magához húzni a lányt, hogy szoros, de nem fojtogató öleléssel akadályozza meg a további sértett szavakat. *
- Te szegény. Azért az előbb még nem tűntél úgy, mintha komoly fájdalmat okozna. * Jegyzi meg a férfi vigyorogva, és gyorsan magára rángatja a ruháját. Bár elég jól tűri a hideget, azért nem annyira, hogy csupaszon sétálgasson a faházban. Igyekszik két nagyobb husángot rakni a tűzre, aztán az összes behordott fát a tűz közelébe pakolja, hogy este ne kelljen ekkora kerülőket tegyenek. Végig nézi a behozott mennyiséget, és fejben számol kicsit. *
- Nem lesz elég. * Csóválja meg a fejét végül. * Hozok még be. Addig se kell leharapd azt az ügyes kis nyelvedet. Reméljük nem csípi meg a dér leizzadt testemet. * Sóhajt színpadiasan, ahogy vacogva összefonja karjait a mellkasa előtt. Ha megkapja, akkor magára teríti a ruhadarabot, de ha nem, akkor anélkül indul ki a hidegbe. Odakint sietve járja be az elhagyatott viskót, és gyorsan megtalálja a fás sufnit. Felpakol fával rendesen, ügyelve rá, hogy a lány kabátjában nehogy kár essen, és el is indul vissza. A szél bele-belekap a kabátba, és a mélységi többször megijed, hogy lefújja róla a ruhadarabot, de sikerül nem elhagynia, és úgy visszaérnie a viszonylagos melegbe. *
- Amúgy még azóta se mondtad el, hogy miért megyünk ehhez a Relaelhez. * Szólal meg, ahogy belép, és lábával becsapja maga mögött az ajtót. Ledobja a fát, hogy elhúzza a reteszt, így biztosítva, hogy a hideg csípős szél kint marad, és nem követi őt, majd a behozott husángokat is a kandalló körül kezdi el rendezgetni, ahogy a választ várja. *


2909. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2021-02-09 17:13:08
 ÚJ
>Siari Nilur avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Kívül a tűz körén//

- Gondolom a fogadás ötletét is ő vetette fel… Szívesen találkoznék ezzel a nővel. Érdekesnek tűnik. *Mosolya kicsit szélesedik, aztán újból a pipájába szív, ennyivel nagyjából lezártnak tekintve beszélgetésük ezen részét. Úgy tűnik, Rendor nem sokat tud a miértekről, a többi meg őt nem érdekli igazán, így inkább nem erőlteti tovább a témát.
Tekintete újból elkalandozik a lángok irányába; ha a férfi figyelmes, talán azt is észreveheti, hogy Siari pillantásai egyre laposabbak. Nem tervezett túl sokáig fent maradni ma este, hisz a holnapi egészen fárasztó napnak ígérkezik, na meg az elfogyasztott ópium sem segít abban, hogy éber maradjon. *
- A jóból is megárt a sok… de hát ezt talán te tudod a legjobban. *Fúj ki egy nagyobb adag füstöt, ajkainak sarkában a szokásos, sejtelmes mosollyal. Valamiért nem érzi szükségét, hogy beavassa a férfit saját nyűgjébe. Talán belefáradt már abba, hogy sajnálják azért, ami vele történt. Talán csak túlságosan fagyos már a levegő a felhőtlen téli égbolt alatt, hogy egy ilyen hosszú mesébe belekezdjen. *
- Hamarosan nyugovóra térek… a másik tűznél bizonyosan szívesen fogadnak majd téged. Mieva, az a hosszú, barna hajú lány talán még a sátrába is befogad az éjszakára… Főleg, ha neki is felajánlod a maradék süteményedet. *Egyelőre még nem mozdul, pipájában is maradt még egy kevés, no meg a tűz sem égett le teljesen.*
- Tudod már, merre indulsz tovább?



2908. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2021-02-05 21:12:48
 ÚJ
>Ysanee Farnelis avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 391
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Vakmerő

//Úton a Relaelhez//
//Megpihenve éjszakára//

*Ysanee nem az a fajta ember, aki könnyedén, őszintén beszél az érzéseiről, vagy, aki őszintén beszél úgy egyáltalán. Amint magára lett utalva, hamar megtanulta, hogy a legokosabb, ha távol tartja magát mindenkitől, mert a kötődés csak fájdalmat és csalódást okoz. A hozzá hasonlóak egyébként sem engedhetik meg maguknak azt a luxust, hogy bízzanak valakiben, elvégre maga is folyamatosan átejti az embereket, pontosan tudja, mi bújik meg a mosolyok, s szép szavak mögött. Ezt a pár valóban lelkéből szóló igaz szót sem volt egyszerű kipréselnie magából, még ha csak semmiség is, erre az aljas mélységi pedig elvicceli. Szemöldökét megemeli a visszakérdezésre, mintha csak egy pillanatnyi egérutat adna a másiknak, hogy nagyon gyorsan még visszaszívhassa, de aztán csak lebiggyesztett ajakkal ingatja a fejét.*
-Annyira azért nem vagy ügyes.
*Terül el egy széles, gonosz vigyor arcán, ahogy jó láthatóan bosszantani kívánja a másikat majd halkan, bizalmasan hozzáteszi.*
-Viszont emlékeztess rá, ha legközelebb valami kedveset akarok mondani, inkább harapjam le a nyelvem.
*Csíp alattomosan a bárdba, ahol éri, majd kikászálódik a gondos takarás és a simogató kezek alól, s szépen elkezdi felcibálni nadrágját, elvégre annyira azért nincs meleg, hogy csupaszon töltsék az éjszakát.*
-Nem ártana rakni a tűzre.
*Pillant sokatmondóan a bárdra, persze, ha nagyon vonakodva, felnyújtja halálos sebet kapott ujját, hogy felmentse magát gyorsan a feladat alól.*
-Én sajnos megsebesültem.
*Keserű sóhaja persze mímelt, szeme sarkában ott csillan a pimasz fény.*

A hozzászólás írója (Ysanee Farnelis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.02.05 21:14:21


2907. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2021-02-05 16:30:00
 ÚJ
>Salwar Caleihaisan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 416
OOC üzenetek: 135

Játékstílus: Vakmerő

//Úton a Relaelhez//
//Megpihenve éjszakára//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//

* A kielégült pihegés közben eszébe jut korábbi ígérete, de nem hiszi, hogy ezt négyszer meg tudná ismételni, de nem is akarja. Egyelőre elég ez az egy is, ha a későbbiek során pedig fázni fognak, akkor tudják, hogy hogyan melegítsék fel egymást. Inkább hagyja, hogy közel húzódjon hozzá a másik, még engedékenyen át is öleli, és viszonozza a csókját is. A füllentést hallva mosolyra görbül a szája, a lány szája hazudhat, de a teste nem, és a bárd pontosan tudja, hogy mit kell megfigyelni ahhoz, hogy bizonyos lehessen a dolgában. Elégedett a teljesítményével, és ebben nem tudja megrengetni egy elejtett, suta megjegyzés. Viszont a kijelentés már felkelti érdeklődését, de nem hagyja, hogy Ysanee ilyen könnyen megússza a dolgot, és csak ennyit mondjon. *
- Mármint úgy érted, hogy egyszerre sikerült... ? * Teszi fel a kérdést, direkt félre értve a kijelentést. Szeretne egy kis pontosítást hallani, és azt, hogy mennyire élvezik a társaságát, az talán segítene neki is megbirkózni mindazzal, amit érez, és ami miatt fél álomra hajtani a fejét. Segít betakarni magukat, ügyelve rá, hogy ne neki jusson a köpeny nagyja, és inkább a kék szemű szépség legyen rendesen betakarva, mint ő. Nem tudja miért, de ez az önfeláldozás úgy érzi, hogy passzol a mostani hangulatához. Ahogy ezzel megvannak, a takaró alatt simogatni kezdi a másikat, ezzel is kicsit rásegítve arra, hogy felmelegedjen. Na persze nem dörzsöli állat módjára, mintha csak tüzet akarna csiholni, gyengéd, de azért hatásos mozdulatoknak szánja a cselekvését. Közben a választ várja, érzi, hogy mintha csomó lenne a torkában, nehezére esik félni, mert kicsit fél attól, hogy ilyen vad vizeken felborul a hajójuk, és egyikük sem tud úszni. *


2906. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2021-02-05 16:05:57
 ÚJ
>Ysanee Farnelis avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 391
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Vakmerő

//Úton a Relaelhez//
//Megpihenve éjszakára//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//

*A tolvajnak és a bárdnak bizony nem ez az első közös tánca -s vélhetőleg nem is az utolsó. Mozdulataik és érintéseik már nem csak a sötétben puhatolóznak, pontosan tudják, mire vágyik a másik, s készségesen igyekeznek is kiszolgálni minden érzéki igényt. A pimaszkodó kérdést hallva szája sarka mosolyra húzódik, de nem szól semmit, mindössze halk sóhajok érkeznek feleletként, egészen belefeledkezve a mámoros hullámzásba.
A különös érzések melyek ellen épp szenvedélyes légyottjukkal igyekezett védekezni, makacsul kapaszkodnak belé, nem terveznek távozni, s valami megmagyarázhatatlan okból ezt most nem is bánja. Előzékenyen hagyja, hogy a férfi maga alá gyűrje egy idő után. Nem ellenkezik makacsul vagy tesz megjegyzést, csak lágyan cirógatja, markolja a mélységi hátát, arcát a nyakába temetve, egészen addig míg a lángok ki nem alszanak, s végre mohó vágyaik is csillapodnak egy időre.
Pihegve, kissé vacogva bújik Calehez, némi meleg reményében, közben köpenye után kutat, hogy magukra húzhassa a hűvösben.*
-Elment egynek.
*Füllent duruzsolva arcán széles, ravasz vigyorral majd gyengéden megemelve a bárd állát lágy csókra vonja. Finoman cirógatva a szürke arcot fürkészi a másikat, halovány elégedett mosollyal. Talán csak az édes kielégülés és a kellemes jóllakottság az oka, de Ysanee boldognak érzi magát, hosszú idő óta először. Még nem áll készen, hogy ezen gondolatai megossza a férfival, az is lehet, hogy sohasem lesz, de ajkaira suttogva mégiscsak tesz egy halk vallomást.*
-Örülök, hogy velem jöttél.


2905. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2021-02-05 14:01:37
 ÚJ
>Salwar Caleihaisan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 416
OOC üzenetek: 135

Játékstílus: Vakmerő

//Úton a Relaelhez//
//Megpihenve éjszakára//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//

* Ahogy mindig, úgy most se bírják ki sokáig, hogy egymásnak ne essenek. A mélységi nem csak elszenvedője a nő finom csókjainak, de viszonozza is őket. Jól ismeri már a tolvaj testét, és úgy tud játszani rajta, mint egy régi hangszeren. Ügyes ujjai finoman pengetik hát a gyönyör lantját, de nem egy unalomig ismételt dalt, hanem valami újszerűt, de mégis megszokottat játszik rajta. Mert a bárd mindig ügyel arra, hogy ne legyen átlagos, és ne legyen unalmas az előadása. *
- Megnyugtatna, ha azt mondanám, fizettem neki három lovat, csak azt hiszi, hogy a testvéredért? * Súgja vissza a pimasz kérdést, hiszen állításként nem közölheti, mert az hazugság lenne. A férfinek is feltűnik, hogy most már érzés, mint eddig oly sokszor. Na nem rosszabb, de valahogy teljesen más módon élvezi. Lehet, hogy az alkohol hiánya teszi, hiszen talán most először sóhajtoznak józanul. Az is lehet, hogy a nemrég feltámadt, és megismert érzések teszik, amiket egyre biztosabban érez, hogy a lány irányába diktál. Önzetlen módon hagyja, hogy a másik diktálja a tempót és az ütemet, nem szól bele, és nem veszi át az irányítást, csak arra ügyel, hogy karjai gyengéden, és szeretve simogassák, cirógassák szíve választottját. Hagyja, hogy Ysanee kifárassza magát, mielőtt átfordítaná, hogy irányító szerepben mutassa meg tudását. Talán a tüzet mérte fel rosszul, talán önmagát becsülte alul, de mire végeznek, és leizzadva simul hozzá a másikhoz, alaposan alább hagynak a lángok, és csak parázs marad, jelezve az idő múlását. Sóhajtva nézi, és tudja, hogy neki kell majd kikászálódnia a melegből, és fát dobni rá, de egyelőre nincs kedve megmozdulni. Inkább hozzá simul kedveséhez, lehunyva szemét, és a szívverésére koncentrál, igyekszik azt hallgatni, és testével érezni. *
- Alkohol nélkül jobb. * Jegyzi meg kiszáradt torokkal, nem tudja, hogy a másik is így gondolja-e, de úgy érzi, jobb, ha megosztja vele ezt a gondolatot. Többször szeretné józanul szeretni a másikat. *



2904. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2021-02-05 10:53:17
 ÚJ
>Csendes Chiqerqaq avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Megfontolt

//Nyugvó nap//

*Küldetésük sikere lassan elveszni látszik. Az ork gonosz kacaja betölti a teret. Fajtársa karjára rászorulnak a fekete rettenet lángba borult ujjai. Szenvedő testvére hatalmasat ordít az ork fülébe, amelynek okán elengedi karját. Wunharal öklével sújt le az elfre, aki a földre repül a hatalmas pofontól.
Ekkor a gnóm tenyerében egy fénygömb jelenik meg, amely elvakítja a gonosz teremtményt.
Csermely buzgó imát mormol a fákban lakóhoz, miközben vesszeje nesztelen szeli a levegőt célja felé. Hamarosan bebizonyosodik, hogy fohásza meghallgatásra kerül.
A nyíl megállapodik a fekete varázsló felső testében. A lángoló test nemsokára hamuvá porlad. Csak a fekete szénpor és a szélben szálló pernye hirdeti csak az egykoron rettegett setét mágus alakját.
-Bevégeztetett.
Nagy kő esik le a szívéről, elpusztult a szörnyeteg, mi fivéreit sanyargatta és vesztüket is okozhatta volna.
Mellét büszkén kidüllesztve vonul végig az elf felé, akár egy dáma a bíbor bársony szőnyegen.
-Jól vagy testvérem?
Vigyázva, hogy a sérült karjához ne érjen, próbálja felsegíteni Harkront.*




2903. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2021-02-04 01:29:11
 ÚJ
>Ysanee Farnelis avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 391
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Vakmerő

//Úton a Relaelhez//
//Megpihenve éjszakára//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//

*Talán a nélkülözéssel és éhezéssel töltött évek az oka, de bizony a tolvaj a legkevésbé sem híve a pazarlásnak. Ezzel kapcsolatos szilárd véleményét akkurátusan meg is osztaná a mélységivel, de vannak olyan helyzetek, mikor az embernek félre kell dobnia nézeteit egy magasabb cél érdekében. Ez nem egy ilyen pillanat, de már-már hasonlatos hozzá.
Míg gyengéd simítások közepette jól megérdemelt helyére rakják, egy pillanatra sem szakad el az ajkaktól. Mohón ízleli, néha finoman harapdálja a puha bőrt, s hamar a tincsek közé túrva vándorolnak csókjai a szürke nyakra. Csípőjével finoman ringva segít előzékenyen a kabát lesegítésében és az inge gombolásában, hogy aztán a mélységit bújtassa ki sietve felsőruháiból. Elégedetten simít végig a csupasz mellkason, mintha hosszú idő óta először érintené.*
-Atyám roppant csalódott lesz.
*Duruzsolja halkan, ahogy parázsló vággyal tekintetében végigméri Calet majd kékjeit a szürke íriszekbe fúrja. A különös, régen -talán soha- nem tapasztalt érzések leküzdhetetlenül kavarognak gyomrában, s még mindig ellenkezve velük vonja a bárdot hosszú csókra, hogy a gyengéd érzelmek helyét átvehesse az önző vágy. Sietve tolja le a közöttük feszülő, már igencsak zavaró férfinadrágot, hogy aztán épp csak kapkodva kibontakozva sajátjából helyezkedjen el követelőzően az ismerős ölben, s mozduljon türelmetlen ritmusban. Előre hajolva határozottan markol a csuklókra, sóvárogva keresve az ajkakat merül el a már megszokott, otthonos gyönyörökben.*


2902. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2021-02-03 17:43:17
 ÚJ
>Salwar Caleihaisan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 416
OOC üzenetek: 135

Játékstílus: Vakmerő

//Úton a Relaelhez//
//Megpihenve éjszakára//

* Cale tudja, hogy csak egy jól megkomponált előadást lát, de nem tud erre gondolni, ahogy méregetik, mint egy húsárut. Figyeli, ahogy a tolvaj a flaskáért nyúl, mint egy, a pókháló szélén várakozó ragadozó, aki lecsapni készül az áldozatára. Na nem mintha nem lenne már rég nyakig belegabalyodva a hálójába a lány. Egyelőre viszont nem mozdul, és jól is teszi, mert a pillanatot biztos elrontaná a szálka jelenléte. Ahogy kipiszkálja a szúrós darabkát, elégedetten néz a másikra, várva a méltán megérdemelt jutalmat, amiért megmentette őt az ujjbegyen keresztüli elvérzéstől, és a halálos seb elfertőződését is megakadályozta ajkai gyógyító erejével.
A tőrt egy laza csuklómozdulattal dobja odébb, a hegyével lefelé a fapadlóba állítja, az ételt pedig egyszerűen elejti, hogy karjaival Ysaneet ölelhesse. Bal kezével a hátán simít végig, jobbjával pedig a lány combja alá nyúl, hogy megemelje, és magára húzza, ahogy hanyatt dől az ágyon. Kényelmes pozíciót keres, amiből nem tervez egyhamar felkelni. Felszabadult jobbjával Ysanee köpenye után kutat, hogy magukra húzza, mint egy takarót, mert tervei szerint hamarosan lekerül róluk a sok felesleges ruhadarab, ami csak hátráltatná őket az elkövetkezőkben. Egy pillanatra a tűzre pillant, és úgy ítéli meg, hogy elég fát pakoltak rá ahhoz, hogy egy ideig égjen, úgyhogy nem is foglalkozik ilyen dolgokkal, inkább hagyja, hogy a nő minden figyelmét, és szeretetét elszenvedje. Első körben felesleges kabátjától, és felsőjétől igyekszik megfosztani, nem bánja, ha kicsit fázni fog, annál jobban fog bújni a mélységihez, aki hajlandó erre az áldozatra, hogy testének melegével fűtse a másikat - de elég közel vannak a tűzhöz, és a köpeny is rajtuk van, így nem kellene kellemetlenséget okozzon a hőmérséklet. *


2901. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2021-02-03 11:20:07
 ÚJ
>Ysanee Farnelis avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 391
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Vakmerő

//Úton a Relaelhez//
//Megpihenve éjszakára//

*A feltételes és nem mellesleg rettenetesen hervasztó tervet hallva alsó ajkára harapva, bazsalyogva méri végig a másikat, mintha legalább jövendőbeli szenvedélyes légyottjuk apró részleteit osztaná most meg vele.*
-Te aztán tudod, hogy kell felizgatni egy hölgyet.
*Kuncogja el magát, közben a flaskáért nyúl, hogy halovány grimasszal arcán leerőltessen egy-két kortyot a torkán. Nem annyira kedveli a rumot, de ilyen hideg téli napokon igazán hasznos tud lenni, gyorsan és kellemesen melegíti fel a reszkető testet. A viccelődést hallva feltör belőle a nevetés, csaknem félrenyel egy darabka sajtot, a szemébe szökött könnyeket göcögve törli ki kezével.*
-Ne ijesztgess ilyenekkel!
*Suhintja meg gyengén a mélységi vállát, közben próbál végre levegőt venni. Ezután persze már nem ficereg, hiszen Cale eleget téve kérésének szemléli meg halálos sebét, amit Ysa almát rágcsálva figyel, mint valami színielőadást. Szemöldökét összevonja, mintha csak neki is koncentrálnia kellene a művelethez, ám mikor a tőr előkerül egy pillanatra elrántja ujját. Gyanúsan méregeti a másikat, mint aki attól tart, talán lekanyarít majd egy ujjpercet és elteszi emlékbe, de végül visszaadja kezét szemeit behunyva. Az aprócska fájdalomra azért felszisszen, vet pár gyermetegen durcás pillantást a bárdra, ám vonásai ellágyulnak, mikor az ajkak a szálka helyét érintik. Halvány mosollyal arcán fürkészi a férfi arcát, talán zavaróan sokáig, egészen olyan, mintha mondani készülne valamit, de csak némán beleteszi almája maradékát a kendőbe, s szembehelyezkedve a másikkal törli le a zavaró morzsákat szájáról, hogy helyükre lágyan rumízű ajkait illeszthesse. Mit sem törődik azzal, hogy talán a mélységi kezében ott pihen a tőr, netán valami étel, csak lehunyt szemmel mélyül el a reményei szerint hamar hevessé váló csókban.*


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3188-3207