//A fegyver útja//
*Életében először esett le nyeregből és szerencsésnek mondhatja magát, hogy még csak a körme sem tört le, a ruhája sem lett különösebben koszos. Kicsit kótyagos ugyan, mert beverte a fejét, de ez sem komoly, összességében nagyobb az ijedtség, mint a baj. Ezek fényében viszont kifejezetten örül annak, hogy Pycta mögé ülhet. Mindkét karjával átöleli, hozzásimul, fejét a hátának támasztja, mélyen leszívja az illatát. Ettől egészen megnyugszik. Egyik hüvelykujja cirógatja a férfi felsőtestét, ugyanolyan automatikus a mozdulat, mint legelőször, a különbség viszont annyi, hogy mostanra talán egyiküket sem hozza ez zavarba.*
- Ha velem jössz, akkor is ugyanez történt volna, csak talán neked is a fejedhez vág ezt-azt.
*Hangja színtelen, most nyoma sincsen benne az előző feldúltságnak, inkább valami fásult beletörődés.*
- Barbár szuka fattya.
*ismétli meg újra és továbbra is bántja a fülét, de valamiért mégis ízlelgetni akarja, maga sem tudná megmondani, hogy miért. Talán azért, hogy ha legközelebb bemutatkozik valakinek, akkor így mondhassa:*
- Aenae vagyok, a barbár szuka fattya.
*Pycta közben mondja, hogy mik is a tervei, Aenae meg úgy hallgatja, hogy továbbra is hozzásimítja az arcát a másik hátához, nagyon kellemes így hallgatni, mert olyan, mintha zengene a hangja a füle alatt.*
- Veled megyek. A barbár szuka fattya. A barbárokhoz. A barbár kanhoz? Kandúrhoz? Nem, macskánál kandúr. Akkor kan.
*Egyértelmű, hogy hangosan gondolkodik, milyen szóval is illethetné azt a barbárt. Kicsit el is szégyelli magát, hogy ilyeneket mond, de tényleg csak egy kicsit.*
- Ebből a makrancos lóból meg kolbászt csinálok, ha hazaértünk.
*Tudja ő is, hogy nem az állat hibája, hogy ez történt, de ennek ellenére haragja egy részét mégis rá vetíti ki. Komisz jószág!
Tekintete a kikötői erdőség fáit pásztázza, de néha azért hátrasandít makrancos hátasára, és próbál nagyon csúnyán nézni rá, hogy tudhassa, hogy nagyon csúnya dolgot csinált vele.*