Külső területek - Kikötői erdőség
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Szántóföldek (új) Dokkok és kikötő (új) | Kikötői erdőség | Tharg birtokok (új) Krenkataur barlangrendszer (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 68 (1341. - 1360. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1360. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2025-08-22 17:31:12
Üzenet elküldve: 2025-08-22 17:31:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Templom//
- Azt megértem, hogy segítőkészek, de tűzzel-vassal üldöznek mindent ami nem csillog és áraszt fényt.
*Utal ezzel a hétsugaras hadjáratokra. Lihanech környékén vészesebb a helyzet, de tudja, hogy mindennek, aminek akár egy minimális köze is lehet a sötétség síkjához, az Eeyr követői szemében egy irtandó, de legalább megvetendő dolog, és Vickarelnek nem kis köze van ehhez az egész banzájhoz.
Ennek ellenére sajna sok választása nincs. Talán ez az egyetlen megoldás.*
- A táborozást jó ötletnek tartom. A városba menni azonnal nekem úgy hangzik az elmondásod alapján, mint egy kockagurítás. Nem tudok vadászni, de segítek ahol tudok.
- Azt megértem, hogy segítőkészek, de tűzzel-vassal üldöznek mindent ami nem csillog és áraszt fényt.
*Utal ezzel a hétsugaras hadjáratokra. Lihanech környékén vészesebb a helyzet, de tudja, hogy mindennek, aminek akár egy minimális köze is lehet a sötétség síkjához, az Eeyr követői szemében egy irtandó, de legalább megvetendő dolog, és Vickarelnek nem kis köze van ehhez az egész banzájhoz.
Ennek ellenére sajna sok választása nincs. Talán ez az egyetlen megoldás.*
- A táborozást jó ötletnek tartom. A városba menni azonnal nekem úgy hangzik az elmondásod alapján, mint egy kockagurítás. Nem tudok vadászni, de segítek ahol tudok.
1359. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2025-08-22 16:24:49
Üzenet elküldve: 2025-08-22 16:24:49
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//A Templom//
* Az erdősségben aztán Ishala kicsit lassít a tempón, és ha Vickarel nem beszélt eddig, akkor ő is csak most töri meg a csendet. *
- Nem hiszem, hogy bajod lenne a templomba. Rendes népek azok, inkább segítenek, minthogy ártsanak, hacsak te nem támadsz rájuk. * Mondja megnyugtatóan, mert nagyjából ennyit tudott ez idő alatt összeszedni gondolatban. *
- Gyalog nincs túl közel a város, és lehet, hogy meg kell majd állnunk táborozni. Jócskán benne vagyunk már a napban, szóval lehet, hogy célszerű lenne még az erdőben, és nem a szántókon. Itt jobb esélyünk van állatot lőni, és nem minősül lopásnak, ráadásul a szántón aludni is rosszabb. Ha gondolod, megpróbálok vadászni, amíg te tüzet raksz, hogy okosan osszuk be az időnket. Én ma még nem ettem, és inni se igazán tudtam a barátainknak hála, úgyhogy a kulacsomat is megtölteném. A másik opció, hogy végigsétáljuk az éjszakát, ami veszélyesebb, de lehet, hogy még záróra előtt a Pegazusba érünk, bár ha túl későn érünk fel a városba, akkor alhatunk az utcán. * Sorolja a lehetőségeket, amiket lát maga előtt. Persze ha a fiúnak van egyéb ötlete, nyitott rá. *
* Az erdősségben aztán Ishala kicsit lassít a tempón, és ha Vickarel nem beszélt eddig, akkor ő is csak most töri meg a csendet. *
- Nem hiszem, hogy bajod lenne a templomba. Rendes népek azok, inkább segítenek, minthogy ártsanak, hacsak te nem támadsz rájuk. * Mondja megnyugtatóan, mert nagyjából ennyit tudott ez idő alatt összeszedni gondolatban. *
- Gyalog nincs túl közel a város, és lehet, hogy meg kell majd állnunk táborozni. Jócskán benne vagyunk már a napban, szóval lehet, hogy célszerű lenne még az erdőben, és nem a szántókon. Itt jobb esélyünk van állatot lőni, és nem minősül lopásnak, ráadásul a szántón aludni is rosszabb. Ha gondolod, megpróbálok vadászni, amíg te tüzet raksz, hogy okosan osszuk be az időnket. Én ma még nem ettem, és inni se igazán tudtam a barátainknak hála, úgyhogy a kulacsomat is megtölteném. A másik opció, hogy végigsétáljuk az éjszakát, ami veszélyesebb, de lehet, hogy még záróra előtt a Pegazusba érünk, bár ha túl későn érünk fel a városba, akkor alhatunk az utcán. * Sorolja a lehetőségeket, amiket lát maga előtt. Persze ha a fiúnak van egyéb ötlete, nyitott rá. *
1358. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2025-08-17 02:11:29
Üzenet elküldve: 2025-08-17 02:11:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A csapkodó hal//
*A nő hiába tesz meg minden tőle telhetőt, legjobb, legkedvesebb, leglágyabb énjét veszi elő, csak azért, hogy jól legyen a másik, az mégis ridegen szedelőcködve akar távozni. Nem is beszél hozzá először egyenesen. Csak biccent neki. Bár ez nem bántja a nőt, ilyen könnyen, ilyen új személyek nem bánthatják, de mégiscsak furcsállja az egészet. A furcsállása pedig csak nagyobbra nő. Lehet, hogy már külsejével nincs baj a férfinak, de a hangszínét azért könnyű felismerni. Most tényleg a nőnek kell kezdeményezni? Mérlegeli egy ideig a helyzetet, a jó szexet, a jó munkát és annak a lehetőségét, hogy többet, csak sértődötten szólnának egymáshoz, és rá kell ébrednie, az idegesítő nemes egyben tartása most már pont éppen úgy a feladata, mint annak a házának rendben tartása. Felül először csendesen a másik mögé, megvárja míg elindulnak, haladjanak is talán egy keveset, hogy ne fusson el a férfi annyira könnyedén. Csakis utána nyitja ki már bekészített száját*
- Úgy érzem haragszik rám, mert nem fogadtam el a dózisokkal kapcsolatos felvetését. Szeretném, hogy megértse, hogy a reakcióm nem feltétlenül elutasítás volt. Először is, kiemelném, hogy kedvesen segítettem feladni az ingjét, nyilvánvalóan érzelmes gesztus volt a részemről. Nem udvariasság. Másodszor is szimplán úgy hiszem, akkor tudjuk professzionálisan kezelni a munka helyzetet, ha maga minden más cselekményt nem próbálunk beállítani professzionálisnak. Nem érdemes azt hazudnunk, hogy ez munka volt vagy valami megfontolt dolog, mint egy dózis. Akaraton múlt. Ami nem bűn, és épp ezért hívhatjuk nevén. Nézze, elméletileg házvezetőnőnek is azért akart, ahogy beszélek és gondolkozom, azért kockáztatom jelenleg is az állásomat szavakkal. Szóval nézze el, amit most mondok, ha átgondolta és nagyon nem tetszene magának. Ismételten szóval, én úgy gondolom, hogy akkor működnek a hatások, ha szükség és akarat idején kerülnek elő a dózisok. Néha kisebb, néha nagyobb terjedelműek. Néha nem minden az orvostárssal való találkozásnál. Néha lehet nem szabad, mert helyszín és vagy társaság akadályozná a biztonságos elvégzését. Mehetnek rá szabályok, de csakis akkor van értelme a dolognak, ha akkor történik, amikor maga be akar jönni a szobámba és nem akkor amikor éppen a napirendi pontja lett. Ez a bajom a teljes beszabályozásával. Kiveszik az akarat. Nem kötelességként vállalok hasonlót, csak... élvezetként. Úgyhogy... most jön az, hogy mondja el mi az, amivel megsértettem és hogy mit szeretne még tudni, illetve mit gondol az én álláspontomról. Mert különben az út felére mindketten annyira feszültek leszünk ez a szituáció végett, hogy ismét ordibálhatok a talajon, és ezúttal maga is! Az pedig nem lenne előnyös. Felnőtt, intelligens elfek vagyunk, biztosan meg tudjuk ezt beszélni!
*A nő hiába tesz meg minden tőle telhetőt, legjobb, legkedvesebb, leglágyabb énjét veszi elő, csak azért, hogy jól legyen a másik, az mégis ridegen szedelőcködve akar távozni. Nem is beszél hozzá először egyenesen. Csak biccent neki. Bár ez nem bántja a nőt, ilyen könnyen, ilyen új személyek nem bánthatják, de mégiscsak furcsállja az egészet. A furcsállása pedig csak nagyobbra nő. Lehet, hogy már külsejével nincs baj a férfinak, de a hangszínét azért könnyű felismerni. Most tényleg a nőnek kell kezdeményezni? Mérlegeli egy ideig a helyzetet, a jó szexet, a jó munkát és annak a lehetőségét, hogy többet, csak sértődötten szólnának egymáshoz, és rá kell ébrednie, az idegesítő nemes egyben tartása most már pont éppen úgy a feladata, mint annak a házának rendben tartása. Felül először csendesen a másik mögé, megvárja míg elindulnak, haladjanak is talán egy keveset, hogy ne fusson el a férfi annyira könnyedén. Csakis utána nyitja ki már bekészített száját*
- Úgy érzem haragszik rám, mert nem fogadtam el a dózisokkal kapcsolatos felvetését. Szeretném, hogy megértse, hogy a reakcióm nem feltétlenül elutasítás volt. Először is, kiemelném, hogy kedvesen segítettem feladni az ingjét, nyilvánvalóan érzelmes gesztus volt a részemről. Nem udvariasság. Másodszor is szimplán úgy hiszem, akkor tudjuk professzionálisan kezelni a munka helyzetet, ha maga minden más cselekményt nem próbálunk beállítani professzionálisnak. Nem érdemes azt hazudnunk, hogy ez munka volt vagy valami megfontolt dolog, mint egy dózis. Akaraton múlt. Ami nem bűn, és épp ezért hívhatjuk nevén. Nézze, elméletileg házvezetőnőnek is azért akart, ahogy beszélek és gondolkozom, azért kockáztatom jelenleg is az állásomat szavakkal. Szóval nézze el, amit most mondok, ha átgondolta és nagyon nem tetszene magának. Ismételten szóval, én úgy gondolom, hogy akkor működnek a hatások, ha szükség és akarat idején kerülnek elő a dózisok. Néha kisebb, néha nagyobb terjedelműek. Néha nem minden az orvostárssal való találkozásnál. Néha lehet nem szabad, mert helyszín és vagy társaság akadályozná a biztonságos elvégzését. Mehetnek rá szabályok, de csakis akkor van értelme a dolognak, ha akkor történik, amikor maga be akar jönni a szobámba és nem akkor amikor éppen a napirendi pontja lett. Ez a bajom a teljes beszabályozásával. Kiveszik az akarat. Nem kötelességként vállalok hasonlót, csak... élvezetként. Úgyhogy... most jön az, hogy mondja el mi az, amivel megsértettem és hogy mit szeretne még tudni, illetve mit gondol az én álláspontomról. Mert különben az út felére mindketten annyira feszültek leszünk ez a szituáció végett, hogy ismét ordibálhatok a talajon, és ezúttal maga is! Az pedig nem lenne előnyös. Felnőtt, intelligens elfek vagyunk, biztosan meg tudjuk ezt beszélni!
1357. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2025-08-17 00:10:45
Üzenet elküldve: 2025-08-17 00:10:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//A csapkodó hal//
* Amaziana jól érzi, a nemes ügyetlen ezekben a helyzetekben, hiába érett férfi, sok mindenben tapasztalatlan. Épp az előtt bizonyította be ezt is, és azt, hogy nem rest tanulni, és nyitott az új élmények irányába. Viszont ahogy lankad a vágy, úgy kezd visszatérni a vér az agyába, és sikerül egyre összeszedettebbnek legyen. Hagyja, hogy feladják rá az inget, bár a nadrágjával már boldogul egyedül is. Némán szedi össze a ruháját, és minden felvett darabbal tisztul az elméje, és mire a csizma is a lábára kerül, már nyoma sincs a korábbi, csupaszon álló, összezavarodott férfinak. Amennyiben fajtársa is elkészült, biccent neki, és a lóhoz lépve eloldozza a kötelet. *
- Ha gondolja, indulhatunk is tovább. Nem sok utat tettünk még meg, és célszerű sötétedés előtt kiérni a kikötői erdősségből. Nem csak azért, mert a sötétben veszélyes az állatra nézve az út, de nem is túl biztonságos. * Jegyzi meg, mintha nem éppen miatta álltak volna félre. Reméli, hogy a hirtelen támadt hangnemváltozást helyén fogja kezelni a leendő szolgáló, bár némi sértettség is kicseng a szavaiból. Amennyiben rendben vannak, és újra helyet foglal mögötte a nő, meg is indul tovább előre. Jelenleg nincs miről beszéljen, de teljesen más érzés így ülni a lovon, teste még mindig bizsereg, és még mindig húzódik az intelligens társa felé. *
~ Elég lesz, Dram, az istenekre, szedd már össze magad. Rosszabb vagy, mint egy kiéhezett diák. ~
* Amaziana jól érzi, a nemes ügyetlen ezekben a helyzetekben, hiába érett férfi, sok mindenben tapasztalatlan. Épp az előtt bizonyította be ezt is, és azt, hogy nem rest tanulni, és nyitott az új élmények irányába. Viszont ahogy lankad a vágy, úgy kezd visszatérni a vér az agyába, és sikerül egyre összeszedettebbnek legyen. Hagyja, hogy feladják rá az inget, bár a nadrágjával már boldogul egyedül is. Némán szedi össze a ruháját, és minden felvett darabbal tisztul az elméje, és mire a csizma is a lábára kerül, már nyoma sincs a korábbi, csupaszon álló, összezavarodott férfinak. Amennyiben fajtársa is elkészült, biccent neki, és a lóhoz lépve eloldozza a kötelet. *
- Ha gondolja, indulhatunk is tovább. Nem sok utat tettünk még meg, és célszerű sötétedés előtt kiérni a kikötői erdősségből. Nem csak azért, mert a sötétben veszélyes az állatra nézve az út, de nem is túl biztonságos. * Jegyzi meg, mintha nem éppen miatta álltak volna félre. Reméli, hogy a hirtelen támadt hangnemváltozást helyén fogja kezelni a leendő szolgáló, bár némi sértettség is kicseng a szavaiból. Amennyiben rendben vannak, és újra helyet foglal mögötte a nő, meg is indul tovább előre. Jelenleg nincs miről beszéljen, de teljesen más érzés így ülni a lovon, teste még mindig bizsereg, és még mindig húzódik az intelligens társa felé. *
~ Elég lesz, Dram, az istenekre, szedd már össze magad. Rosszabb vagy, mint egy kiéhezett diák. ~
1356. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2025-08-16 23:49:19
Üzenet elküldve: 2025-08-16 23:49:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A csapkodó hal//
*Amaziana nem a legudvariasabb vagy legegyüttérzőbb személy a világon, és általában, mint az meg is mutatkozott az utóbbi időben sokszor, nem kezeli jól a krízishelyzeteket. Mégis van valami abban, ahogy ott a férfi csupaszon és tiszta tanácstalanul áll, ami megmozgatja őt. A nő nyilván nem tudhatja ez az egész volt e a másik terve mindvégig vagy hogy pontosan mi is jár annak a fejében, de a lehetőségek olyan sokat nem változtatnak a végkimenetelen, amit maga előtt lát. A másik talán az szégyelli a történteket, talán mentegetni próbálja magát, talán el szeretne futni... Megannyi a lehetőség és ezek között viszont a leglehetségesebbet megkeresni most túl fáradt Amaz. Így kivételesen nem az esze alapján szól, hiszen arra túl sokba kerülne támaszkodni. Hanem egyszerűen felpattan, és a másik felé kezd sétálni, miközben saját magát is meglepi ~Mi a fenét műveltünk? Mi a fenét művelek?~ fut is végig az agyán, de nem áll meg*
*Mikor odaér a másik elfhez, annak feltűnhet, hogy kezében egy ismerős fehér anyagot szorongat. A csupasz, mindennek kitett, beszélő, férfi ingét. Nem sok időt ad a másiknak, elkezdi ráadni a ruhadarabot, ezzel lehetőleg némiképp kizökkentve elkezdődött spirálozásából. A gesztus meglepően figyelmes. Nem engedi, hogy annyira sebezhető állapotban beszéljen tovább a már előtte álló. *
- Nyugodjon meg egy kicsit, öltözzön fel! A pánik nem segít. Fogja fel a történteket! Az ilyesmit amúgy sem lehet betáblázni, hiába próbálja. Ez nem egy szerződés, amit vagy aláírok vagy nem. És nem is fekete vagy fehér *Próbálja nyugtatni a férfit. Amaziana úgy érzi a másik nem igen lehet hozzászokva még hírből sem ahhoz, hogy két személy, csak úgy, arany bevonása nélkül akarná egymást. Ez is azt mutatja mennyire is nemesi vérből származik a fickó. Amaz egy rövid pillanat erejéig gyengéden és nyugtatóan megdörzsöli Say mellkasát, közvetlenül a szíve fölötti helyet. Ezzel nem olyan hirtelen vágják el az előbbi hosszú, nagyon közeli intimitást. Aztán megfordul, hátat fordít és összeszedi saját szétszórt ruháit. Csendes miközben öltözik, de nem igazán tudja mit is érez a történtekkel kapcsolatban. Semmi sem tisztán jó vagy tisztán rossz most már a helyzetükben. Semmi sem fekete vagy fehér. Ha a főnöke annyira tudni akarja mit is gondol valamiről a nő, arra rá kell kérdeznie. Ezúttal nem fognak helyette beszélni*
*Amaziana nem a legudvariasabb vagy legegyüttérzőbb személy a világon, és általában, mint az meg is mutatkozott az utóbbi időben sokszor, nem kezeli jól a krízishelyzeteket. Mégis van valami abban, ahogy ott a férfi csupaszon és tiszta tanácstalanul áll, ami megmozgatja őt. A nő nyilván nem tudhatja ez az egész volt e a másik terve mindvégig vagy hogy pontosan mi is jár annak a fejében, de a lehetőségek olyan sokat nem változtatnak a végkimenetelen, amit maga előtt lát. A másik talán az szégyelli a történteket, talán mentegetni próbálja magát, talán el szeretne futni... Megannyi a lehetőség és ezek között viszont a leglehetségesebbet megkeresni most túl fáradt Amaz. Így kivételesen nem az esze alapján szól, hiszen arra túl sokba kerülne támaszkodni. Hanem egyszerűen felpattan, és a másik felé kezd sétálni, miközben saját magát is meglepi ~Mi a fenét műveltünk? Mi a fenét művelek?~ fut is végig az agyán, de nem áll meg*
*Mikor odaér a másik elfhez, annak feltűnhet, hogy kezében egy ismerős fehér anyagot szorongat. A csupasz, mindennek kitett, beszélő, férfi ingét. Nem sok időt ad a másiknak, elkezdi ráadni a ruhadarabot, ezzel lehetőleg némiképp kizökkentve elkezdődött spirálozásából. A gesztus meglepően figyelmes. Nem engedi, hogy annyira sebezhető állapotban beszéljen tovább a már előtte álló. *
- Nyugodjon meg egy kicsit, öltözzön fel! A pánik nem segít. Fogja fel a történteket! Az ilyesmit amúgy sem lehet betáblázni, hiába próbálja. Ez nem egy szerződés, amit vagy aláírok vagy nem. És nem is fekete vagy fehér *Próbálja nyugtatni a férfit. Amaziana úgy érzi a másik nem igen lehet hozzászokva még hírből sem ahhoz, hogy két személy, csak úgy, arany bevonása nélkül akarná egymást. Ez is azt mutatja mennyire is nemesi vérből származik a fickó. Amaz egy rövid pillanat erejéig gyengéden és nyugtatóan megdörzsöli Say mellkasát, közvetlenül a szíve fölötti helyet. Ezzel nem olyan hirtelen vágják el az előbbi hosszú, nagyon közeli intimitást. Aztán megfordul, hátat fordít és összeszedi saját szétszórt ruháit. Csendes miközben öltözik, de nem igazán tudja mit is érez a történtekkel kapcsolatban. Semmi sem tisztán jó vagy tisztán rossz most már a helyzetükben. Semmi sem fekete vagy fehér. Ha a főnöke annyira tudni akarja mit is gondol valamiről a nő, arra rá kell kérdeznie. Ezúttal nem fognak helyette beszélni*
1355. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2025-08-16 22:58:04
Üzenet elküldve: 2025-08-16 22:58:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//A csapkodó hal//
* Ahogy ismét beteljesül, végre csillapodni kezd a fejében tomboló vihar, és tisztulni látszik elméje. Természetesen nem tér hirtelen észhez, sokkal inkább fékezni kezdi magát, és vágyait. Hirtelen nem csak érzi, de tudja is, hogy amit tett, az helytelen. Az üdítő élményt elrontja a hirtelen támadt lelkiismeret furdalás, és az, hogy visszaélt egy özvegy asszony helyzetével. Egy pillanatra abban sem biztos, hogy Amaziana ugyan úgy élvezte az egészet, mint ő, és nem csak azért tette, hogy bebiztosítsa helyét. Persze még mindig ott motoszkál benne a kis hang, ami bizonygatja, hogy ez se lenne probléma, de már el tudja halkítani. Ezúttal nem fekszik sokáig a földön, hacsak fajtársa nem szorítja le, akkor hamarosan felkel, és megköszörüli a torkát. *
- Ez... én... nos... * Hebeg habog, próbál valahogy magyarázatot adni a tetteire, de nem jönnek a szavak a szájára. Talán meg is bántaná vele a másikat, ha most hirtelen bizonygatni kezdené, hogy a szándékai tisztesek voltak, és egyébként is, ezzel nincs semmi baj. Agyában visszapörgeti a korábbiakat, mintha csak egy könyv lapjai lennének, és meg is találja a tökéletes kifejezést. *
- Azt hiszem, hogy meggyőzött azokról a bizonyos pozitív hatásokról. Azonban, ha hosszú távon akarjuk élvezni az előnyeit, akkor célszerű lehet dózisszerűen megismételni. * Próbálja kipuhatolni, hogy útitársának milyen tervei vannak a továbbiakra, hogy csak egyszeri alkalomnak fogta fel, egy kis kalandnak, vagy egy afféle affért szeretne kezdeményezni vele. Persze Drameilotennek sincsenek tévképzetei, és nem visz érzelmeket a dologba, egyelőre ő is tudja, hogy ez puszta testi viszony, olyan, amivel nem ártanak senkinek, csak az előnyeit élvezik. Persze nem látszik rajta bosszúság, ha elutasítás a jussa. Még ő is érzi, hogy van valami szánalmas abban, ahogy ott áll a mező közepén, csupaszon, és azt kérdezi, hogy a lábak csak egyszer engedték közel, vagy rendszeres vendég lehet közöttük. *
* Ahogy ismét beteljesül, végre csillapodni kezd a fejében tomboló vihar, és tisztulni látszik elméje. Természetesen nem tér hirtelen észhez, sokkal inkább fékezni kezdi magát, és vágyait. Hirtelen nem csak érzi, de tudja is, hogy amit tett, az helytelen. Az üdítő élményt elrontja a hirtelen támadt lelkiismeret furdalás, és az, hogy visszaélt egy özvegy asszony helyzetével. Egy pillanatra abban sem biztos, hogy Amaziana ugyan úgy élvezte az egészet, mint ő, és nem csak azért tette, hogy bebiztosítsa helyét. Persze még mindig ott motoszkál benne a kis hang, ami bizonygatja, hogy ez se lenne probléma, de már el tudja halkítani. Ezúttal nem fekszik sokáig a földön, hacsak fajtársa nem szorítja le, akkor hamarosan felkel, és megköszörüli a torkát. *
- Ez... én... nos... * Hebeg habog, próbál valahogy magyarázatot adni a tetteire, de nem jönnek a szavak a szájára. Talán meg is bántaná vele a másikat, ha most hirtelen bizonygatni kezdené, hogy a szándékai tisztesek voltak, és egyébként is, ezzel nincs semmi baj. Agyában visszapörgeti a korábbiakat, mintha csak egy könyv lapjai lennének, és meg is találja a tökéletes kifejezést. *
- Azt hiszem, hogy meggyőzött azokról a bizonyos pozitív hatásokról. Azonban, ha hosszú távon akarjuk élvezni az előnyeit, akkor célszerű lehet dózisszerűen megismételni. * Próbálja kipuhatolni, hogy útitársának milyen tervei vannak a továbbiakra, hogy csak egyszeri alkalomnak fogta fel, egy kis kalandnak, vagy egy afféle affért szeretne kezdeményezni vele. Persze Drameilotennek sincsenek tévképzetei, és nem visz érzelmeket a dologba, egyelőre ő is tudja, hogy ez puszta testi viszony, olyan, amivel nem ártanak senkinek, csak az előnyeit élvezik. Persze nem látszik rajta bosszúság, ha elutasítás a jussa. Még ő is érzi, hogy van valami szánalmas abban, ahogy ott áll a mező közepén, csupaszon, és azt kérdezi, hogy a lábak csak egyszer engedték közel, vagy rendszeres vendég lehet közöttük. *
1354. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2025-08-16 22:44:33
Üzenet elküldve: 2025-08-16 22:44:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A csapkodó hal//
*Míg a nemes fejében újra és újra az visszhangzik „még, még”, a nő elméje minden kísértő érintés után azt mondja: ~Nem, nem...~. Mégis, túl nehéz most ellenállni a kísértésnek. ~A fenébe, ez az utolsó mára~ szögezi le magában az elf és hagyja, hogy a férfi kedvére felcserélje előző szerepeiket. Mindegy is hogyan, de újból elvesznek egymásban, bár vágyuk ezúttal inkább alaposabb, mint vadabb. A csókok ellágyulnak, a sóhajok cirógatják a köztük lévő szüneteket, a nő keze ezúttal nem igen hagyja el a másik haját. Vággyal telve készteti magát újra és újra közelebb a másikhoz. Nem akarnak elválni. A két elf szinte annyira összeilleni látszik, hogy ha egy vándor félszemmel rájuk pillantana azt hihetné egy tökéletes, boldog házaspár van előtte, akik nem bírtak magukkal a nászútjukból visszafelé. Egy másik életben akár még annak a történetnek is lehetnének a szereplői, de ez nem az az élet. Ők valójában nem házasok, akik nászútjukat töltik és semmi ésszerű magyarázatuk nincs erre az irracionális vágyra. Arról pedig fogalmuk sincs, hogy mekkora káoszt is zúdíthatnak éppen saját nyakukba. Ez pedig igazán furcsa. Igazából, ha bárki jobban belegondolna bolond módon biztonságosan érzik egymás mellett magukat. Ami tökéletes dolog lenne egy munkakapcsolatban, de nem a szív kapcsolataiban. Ott az efféle vakon követés és cselekvés igencsak veszélyes cselekedet. Mégis, a másik elf gondolatai nem tévesek, a tudat, hogy Amaziana a saját főnökén élvez el, csak valahogy kívánatosabbá teszi az egészet és tette is eddig mindvégig. Talán pont azért képes a nő nem kiborulni, mert nincs semmi romantikus vagy helyes abban, amit tesznek, még csak előre kigondolt sem, nem úgy mint előző kapcsolatában. Ez nem, olyan mintha a másik helyét érintenék meg benne, ez olyan, mintha hagyná, hogy a káosz éltesse tovább. *
*Míg a nemes fejében újra és újra az visszhangzik „még, még”, a nő elméje minden kísértő érintés után azt mondja: ~Nem, nem...~. Mégis, túl nehéz most ellenállni a kísértésnek. ~A fenébe, ez az utolsó mára~ szögezi le magában az elf és hagyja, hogy a férfi kedvére felcserélje előző szerepeiket. Mindegy is hogyan, de újból elvesznek egymásban, bár vágyuk ezúttal inkább alaposabb, mint vadabb. A csókok ellágyulnak, a sóhajok cirógatják a köztük lévő szüneteket, a nő keze ezúttal nem igen hagyja el a másik haját. Vággyal telve készteti magát újra és újra közelebb a másikhoz. Nem akarnak elválni. A két elf szinte annyira összeilleni látszik, hogy ha egy vándor félszemmel rájuk pillantana azt hihetné egy tökéletes, boldog házaspár van előtte, akik nem bírtak magukkal a nászútjukból visszafelé. Egy másik életben akár még annak a történetnek is lehetnének a szereplői, de ez nem az az élet. Ők valójában nem házasok, akik nászútjukat töltik és semmi ésszerű magyarázatuk nincs erre az irracionális vágyra. Arról pedig fogalmuk sincs, hogy mekkora káoszt is zúdíthatnak éppen saját nyakukba. Ez pedig igazán furcsa. Igazából, ha bárki jobban belegondolna bolond módon biztonságosan érzik egymás mellett magukat. Ami tökéletes dolog lenne egy munkakapcsolatban, de nem a szív kapcsolataiban. Ott az efféle vakon követés és cselekvés igencsak veszélyes cselekedet. Mégis, a másik elf gondolatai nem tévesek, a tudat, hogy Amaziana a saját főnökén élvez el, csak valahogy kívánatosabbá teszi az egészet és tette is eddig mindvégig. Talán pont azért képes a nő nem kiborulni, mert nincs semmi romantikus vagy helyes abban, amit tesznek, még csak előre kigondolt sem, nem úgy mint előző kapcsolatában. Ez nem, olyan mintha a másik helyét érintenék meg benne, ez olyan, mintha hagyná, hogy a káosz éltesse tovább. *
1353. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2025-08-16 21:52:51
Üzenet elküldve: 2025-08-16 21:52:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//A csapkodó hal//
* Az élvezet után újra a józan ész szokta átvenni a helyet, azonban még mindig mámor ittasan ennek nem jön el az ideje. Oldalt fordulva továbbra is issza szemével fajtársának látványát, ahogy a fény csillan a verejtéktől nedves kebleken, amik föl-le járnak a szapora légzés következtében. ~ Még! ~ Óvatosan nyúl előre, ha engedik neki, akkor cirógatni kezdi a nő hasfalát, próbál belekapaszkodni a lángba, nem akarja, hogy kialudjon. ~ Még! ~ Megpróbálja fajtársa fejét maga felé fordítani, és újabb, ezúttal szelídebb csókot lopni. Láthatóan még nem fejezte be, folytatni akarja. Ráérnek még a tovább indulással, ez a pillanat annyira tökéletes, kár lenne hagyni, hogy tovább illanjon. ~ Még! ~ Ha a csók sikeresen megtörténik, akkor így próbálja meg magához húzni a másikat, hogy ezúttal ő kerüljön alárendelt szerepbe. Tudja, hogy túl mohó, és talán túl sok, amit kér, de nem tud parancsolni a testének. Amaziana eszébe juttatja egykori kedvesét, az utolsót, akivel ilyen jól érezte magát. Hiába fizetett azóta többször, azokban mindig volt valami, ami belerondított az élvezetbe. Talán pont az, hogy az egy szolgáltatás volt, amit megvett, túl mű, túl tökéletes. Talán az a bizonyos tiltott gyümölcs érzés hiányzott neki, hogy illetlenséget csináljon, hogy olyas valakinek a vágyát élvezze, akiét nem lenne szabad. Ha bárki megtudná, hogy mit művel egy szolgálóval, bizonyosan nevetség tárgya lenne, pedig biztos benne, hogy nem ő az első, és nem is az utolsó nemes, aki ilyesmire vetemedik. Az is lehet, hogy partnerének az intellektusa csigázta fel ennyire, a szócsaták, még ha nem is tűntek annak, az idáig vezető előjáték részei voltak. ~ Még! ~ Persze, ha Amaziana nem szeretné folytatni, igyekszik türtőztetni magát, és nem erőltetni azt, amit csak egyikük szeretne. De ha jelét adja, hogy szívesen elveszne ismét az ölelésekben, akkor bizony magabiztosan tereli előre a cselekményt úgy, ahogy teste kívánja. Ahogy már rég nem kívánt senkit. Tudja, hogy ebből baj lesz, hogy nem lenne szabad hagyja, hogy valaki ennyire rabul ejtse, akit épp a birtokra készül vinni, és nem feleségül akarja venni, hanem szolgálónak alkalmazni. Most mégis elnyomja magában ezt a hangot, nem érdekli a józan ész. *
* Az élvezet után újra a józan ész szokta átvenni a helyet, azonban még mindig mámor ittasan ennek nem jön el az ideje. Oldalt fordulva továbbra is issza szemével fajtársának látványát, ahogy a fény csillan a verejtéktől nedves kebleken, amik föl-le járnak a szapora légzés következtében. ~ Még! ~ Óvatosan nyúl előre, ha engedik neki, akkor cirógatni kezdi a nő hasfalát, próbál belekapaszkodni a lángba, nem akarja, hogy kialudjon. ~ Még! ~ Megpróbálja fajtársa fejét maga felé fordítani, és újabb, ezúttal szelídebb csókot lopni. Láthatóan még nem fejezte be, folytatni akarja. Ráérnek még a tovább indulással, ez a pillanat annyira tökéletes, kár lenne hagyni, hogy tovább illanjon. ~ Még! ~ Ha a csók sikeresen megtörténik, akkor így próbálja meg magához húzni a másikat, hogy ezúttal ő kerüljön alárendelt szerepbe. Tudja, hogy túl mohó, és talán túl sok, amit kér, de nem tud parancsolni a testének. Amaziana eszébe juttatja egykori kedvesét, az utolsót, akivel ilyen jól érezte magát. Hiába fizetett azóta többször, azokban mindig volt valami, ami belerondított az élvezetbe. Talán pont az, hogy az egy szolgáltatás volt, amit megvett, túl mű, túl tökéletes. Talán az a bizonyos tiltott gyümölcs érzés hiányzott neki, hogy illetlenséget csináljon, hogy olyas valakinek a vágyát élvezze, akiét nem lenne szabad. Ha bárki megtudná, hogy mit művel egy szolgálóval, bizonyosan nevetség tárgya lenne, pedig biztos benne, hogy nem ő az első, és nem is az utolsó nemes, aki ilyesmire vetemedik. Az is lehet, hogy partnerének az intellektusa csigázta fel ennyire, a szócsaták, még ha nem is tűntek annak, az idáig vezető előjáték részei voltak. ~ Még! ~ Persze, ha Amaziana nem szeretné folytatni, igyekszik türtőztetni magát, és nem erőltetni azt, amit csak egyikük szeretne. De ha jelét adja, hogy szívesen elveszne ismét az ölelésekben, akkor bizony magabiztosan tereli előre a cselekményt úgy, ahogy teste kívánja. Ahogy már rég nem kívánt senkit. Tudja, hogy ebből baj lesz, hogy nem lenne szabad hagyja, hogy valaki ennyire rabul ejtse, akit épp a birtokra készül vinni, és nem feleségül akarja venni, hanem szolgálónak alkalmazni. Most mégis elnyomja magában ezt a hangot, nem érdekli a józan ész. *
1352. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2025-08-16 21:40:23
Üzenet elküldve: 2025-08-16 21:40:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A csapkodó hal//
* A Sayqueves nemes minden figyelmét a nőre pontosítja. Testük együtt mozog a közösen osztott maximalizmus segítségével. Ha bármelyikük is hangosan rámutatna erre a jelenségre, azon biztosan jót nevetne az elf nő. Most mégis elhalkul, ha értelmes hangokról van szó. Ezekben a pillanatokban hevesen próbálnak saját elvárásaiknak megfelelni, talán éppen ezért alkotnak, olyan jó párost. Szenvedélyük szintje eddig az élet minden területén verseng egymással. Minden élmény olyan heves és kendőzetlen, mégis furcsa módon nagyon figyelnek egymásra. Igaz ez első beszélgetésükre, útjukra, csókjukra, és most arra is, ami éppen történik. Akarták egymást és addig lökték egymást míg el nem jutottak a tömény élvezetig és haszonig. Talán az eddigi csipkelődéseik is mind előjáték voltak, hiszen úgy feslik igencsak kedvelik egymás tüzét. Mire ez a tűz átmenetileg kialszik és ki tudja hány folttal, sebbel, jellel gazdagodtak már testükön, mindketten kifáradt testtel kezdenek visszatérni a józanész ösvényére. Kapkodják a levegőt, a nő hátra tolja haját saját arcából és hitetlenkedve az ég felé néz. Lábai még enyhén remegnek. Végül nem egyszer vesztek el a szenvedély veszélyes labirintusában. Kikecmeregni onnan szinte másnapos élmény. Most kéne a dolgokat túlgondolni, de a nő agya még túlságosan sütkérezik a felszabadult boldogság és elégedettség darabkákban. Igen, most már biztos, még mindig szereti a szexet. Fél szemével lopva a mellette elterülő összekócolódott alakra pillant, aki mindez után tényleg igen csak, bizonyosan érett férfinek tűnik. Van ebben a meztelen, kifulladt látképben valami zsigeri és vad, ami egy pillanatra ismét fellángoltatja a nőben a vágyat. ~Nem~ szidja a testét és visszanéz inkább az égre. Kíváncsi mit fog reagálni a másik*
* A Sayqueves nemes minden figyelmét a nőre pontosítja. Testük együtt mozog a közösen osztott maximalizmus segítségével. Ha bármelyikük is hangosan rámutatna erre a jelenségre, azon biztosan jót nevetne az elf nő. Most mégis elhalkul, ha értelmes hangokról van szó. Ezekben a pillanatokban hevesen próbálnak saját elvárásaiknak megfelelni, talán éppen ezért alkotnak, olyan jó párost. Szenvedélyük szintje eddig az élet minden területén verseng egymással. Minden élmény olyan heves és kendőzetlen, mégis furcsa módon nagyon figyelnek egymásra. Igaz ez első beszélgetésükre, útjukra, csókjukra, és most arra is, ami éppen történik. Akarták egymást és addig lökték egymást míg el nem jutottak a tömény élvezetig és haszonig. Talán az eddigi csipkelődéseik is mind előjáték voltak, hiszen úgy feslik igencsak kedvelik egymás tüzét. Mire ez a tűz átmenetileg kialszik és ki tudja hány folttal, sebbel, jellel gazdagodtak már testükön, mindketten kifáradt testtel kezdenek visszatérni a józanész ösvényére. Kapkodják a levegőt, a nő hátra tolja haját saját arcából és hitetlenkedve az ég felé néz. Lábai még enyhén remegnek. Végül nem egyszer vesztek el a szenvedély veszélyes labirintusában. Kikecmeregni onnan szinte másnapos élmény. Most kéne a dolgokat túlgondolni, de a nő agya még túlságosan sütkérezik a felszabadult boldogság és elégedettség darabkákban. Igen, most már biztos, még mindig szereti a szexet. Fél szemével lopva a mellette elterülő összekócolódott alakra pillant, aki mindez után tényleg igen csak, bizonyosan érett férfinek tűnik. Van ebben a meztelen, kifulladt látképben valami zsigeri és vad, ami egy pillanatra ismét fellángoltatja a nőben a vágyat. ~Nem~ szidja a testét és visszanéz inkább az égre. Kíváncsi mit fog reagálni a másik*
1351. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2025-08-16 13:11:01
Üzenet elküldve: 2025-08-16 13:11:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//A csapkodó hal//
* Bár a férfi próbál a másik örömére tenni, úgy tűnik, hogy vagy az időzítése, vagy a technikája nincs a másik örömére. Nem bosszankodik a dolgon, mert mint minden bölcs, ő is tudja, hogy nem tudhat mindent. Éppen ezért örül neki, hogy tanárára akadt, aki szívesen tanítja ezekben a dolgokban, és magában el is raktározza az így nyelt információt. Bár a vér eléggé leszállt az agyából, azért reméli, hogy nagyjából megjegyzett belőle dolgokat, és nem csak a látványban gyönyörködött. A kihívásra viszont nem rest felelni, és engedelmesen Amaziana fölé, válasz nélkül csak csípőjének mozgásával reagál az elhangzó szavakra. Szelíden kezd, mielőtt egyre gyorsuló tempóval viszonozná útitársának vágyát. A gondolatok teljesen kiürülnek az elméjéből, semmi más nem érdekli, csak az, amit éppen csinál, és az előtte lévő fajtársa, próbálja felvenni azt a tempót, amit a nő korábban az ujjaival mutatott, mert még ebben a helyzetben is kijön belőle a maximalizmus. Ha nem billentik ki ebből a pozícióból, akkor a nő nyakát csókolgatva folytatja egészen addig, amíg a teste meg nem feszül, mint a kifeszített ideg. Akkor aztán zihálva engednek el az izmai, és fordul a köpeny mellé a földre, oldalt fekve, így issza magába a másik látványát. Még mindig mozog benne a vágy, és a tenni akarás, de már kezd halványulni a láng, és majdhogynem józan fejjel kezd gondolkodni. Persze, csak akkor, ha újdonsült szolgálója nem kezdi fenntartani az érdeklődését, mert van még benne bőven ifjonti hév. Haja viszont most csapzottan és izzadtan hullik arcára, ahogy ott piheg, szaporán mozgó mellkassal. Izmai remegnek kissé, rég voltak megterhelve, de nem bánja, hogy ki tudta adni magából egy kicsit a feszültséget. *
* Bár a férfi próbál a másik örömére tenni, úgy tűnik, hogy vagy az időzítése, vagy a technikája nincs a másik örömére. Nem bosszankodik a dolgon, mert mint minden bölcs, ő is tudja, hogy nem tudhat mindent. Éppen ezért örül neki, hogy tanárára akadt, aki szívesen tanítja ezekben a dolgokban, és magában el is raktározza az így nyelt információt. Bár a vér eléggé leszállt az agyából, azért reméli, hogy nagyjából megjegyzett belőle dolgokat, és nem csak a látványban gyönyörködött. A kihívásra viszont nem rest felelni, és engedelmesen Amaziana fölé, válasz nélkül csak csípőjének mozgásával reagál az elhangzó szavakra. Szelíden kezd, mielőtt egyre gyorsuló tempóval viszonozná útitársának vágyát. A gondolatok teljesen kiürülnek az elméjéből, semmi más nem érdekli, csak az, amit éppen csinál, és az előtte lévő fajtársa, próbálja felvenni azt a tempót, amit a nő korábban az ujjaival mutatott, mert még ebben a helyzetben is kijön belőle a maximalizmus. Ha nem billentik ki ebből a pozícióból, akkor a nő nyakát csókolgatva folytatja egészen addig, amíg a teste meg nem feszül, mint a kifeszített ideg. Akkor aztán zihálva engednek el az izmai, és fordul a köpeny mellé a földre, oldalt fekve, így issza magába a másik látványát. Még mindig mozog benne a vágy, és a tenni akarás, de már kezd halványulni a láng, és majdhogynem józan fejjel kezd gondolkodni. Persze, csak akkor, ha újdonsült szolgálója nem kezdi fenntartani az érdeklődését, mert van még benne bőven ifjonti hév. Haja viszont most csapzottan és izzadtan hullik arcára, ahogy ott piheg, szaporán mozgó mellkassal. Izmai remegnek kissé, rég voltak megterhelve, de nem bánja, hogy ki tudta adni magából egy kicsit a feszültséget. *
1350. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2025-08-16 02:52:01
Üzenet elküldve: 2025-08-16 02:52:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A csapkodó hal//
*Amaziana várt az átfordításra, ennek a mozdulatnak mindig is magával ragadta a bája, viszont aztán a kedves kis próba amit a férfi tényleg csak próbál tenni, az inkább kuncogásra készteti. A lepedőkön- vagy éppen köpenyen- folytatott tevékenységek titka a valódi, teljes odaadás és beleadás. Ezt pedig, csak egy nemes férfi nem tudná. Az, hogy ő ott, csak ezt is gyorsan bele akarja sűríteni, annak nem lesz értelme. Legalábbis Amaziana így nem szereti*
- Ennél sürgetőbb az ügyünk, mutatok egyszerűbbet *mondja a férfinak és benyálazza saját ujjait félresuhintva kicsit a másik arcát le a combjáig. Ott egy elég konkrét követhető ritmust vesz fel és azt nézheti végig a másik, míg képes csak nézni*
- Mára elég lesz, ha valamiféle ilyen mozgásra bármivel képes vagy. Csak ne vacakolj túl sokat nehogy aztán megfontoljam azokat a fiatal, lelkes legényeket, akiket említettél *vigyorog a nő, itt sem téve félre személyiségét, hiába izzik szemeiben a vágy. Ujjaival beletúr a másik hajába, ezúttal rendesen játszva ott az egész hajjal miközben beszél. Say valószínűleg hamar rá fog jönni, miközben a nő még a haját is olyan szenvedélyesen cirógatja, hogy Amazianától mire számíthat. Őszinte pillanatokra. Nem kell nekik a játék és az álca. Ahogyan a beszélgetésnél sem díjazta azt. Most pedig, csak azt csinálják inkább, amit mindketten élveznek és akarnak*
- Mit gondolsz? A belém kerüléshez már inkább van sürgető vágyad? *Amennyiben végül oda jutnak, amit mindketten vártak ettől a kis megállótól, ott már biztosan újból megtalálják egymás ritmusát. Vagy szavaikkal, vagy csókjaikkal és harapásaikkal. Elég, ha csak mindketten félre dobják kicsit a bezárkózott énjüket és elveszik amit akarnak. Most úgyis mindkét felnőtt feje ködös és csak megkönnyebbülést akarnak. Mohók és lelkesek. Nem kell ezt bonyolítani, nem bírtak magukkal. És, ha úgy alakul a jövőben még mindig csinálhatnak lustán, ráérősen új dolgokat, de az nem ma lesz. Ma az ismerős késztetéseké a főszerep*
*Amaziana várt az átfordításra, ennek a mozdulatnak mindig is magával ragadta a bája, viszont aztán a kedves kis próba amit a férfi tényleg csak próbál tenni, az inkább kuncogásra készteti. A lepedőkön- vagy éppen köpenyen- folytatott tevékenységek titka a valódi, teljes odaadás és beleadás. Ezt pedig, csak egy nemes férfi nem tudná. Az, hogy ő ott, csak ezt is gyorsan bele akarja sűríteni, annak nem lesz értelme. Legalábbis Amaziana így nem szereti*
- Ennél sürgetőbb az ügyünk, mutatok egyszerűbbet *mondja a férfinak és benyálazza saját ujjait félresuhintva kicsit a másik arcát le a combjáig. Ott egy elég konkrét követhető ritmust vesz fel és azt nézheti végig a másik, míg képes csak nézni*
- Mára elég lesz, ha valamiféle ilyen mozgásra bármivel képes vagy. Csak ne vacakolj túl sokat nehogy aztán megfontoljam azokat a fiatal, lelkes legényeket, akiket említettél *vigyorog a nő, itt sem téve félre személyiségét, hiába izzik szemeiben a vágy. Ujjaival beletúr a másik hajába, ezúttal rendesen játszva ott az egész hajjal miközben beszél. Say valószínűleg hamar rá fog jönni, miközben a nő még a haját is olyan szenvedélyesen cirógatja, hogy Amazianától mire számíthat. Őszinte pillanatokra. Nem kell nekik a játék és az álca. Ahogyan a beszélgetésnél sem díjazta azt. Most pedig, csak azt csinálják inkább, amit mindketten élveznek és akarnak*
- Mit gondolsz? A belém kerüléshez már inkább van sürgető vágyad? *Amennyiben végül oda jutnak, amit mindketten vártak ettől a kis megállótól, ott már biztosan újból megtalálják egymás ritmusát. Vagy szavaikkal, vagy csókjaikkal és harapásaikkal. Elég, ha csak mindketten félre dobják kicsit a bezárkózott énjüket és elveszik amit akarnak. Most úgyis mindkét felnőtt feje ködös és csak megkönnyebbülést akarnak. Mohók és lelkesek. Nem kell ezt bonyolítani, nem bírtak magukkal. És, ha úgy alakul a jövőben még mindig csinálhatnak lustán, ráérősen új dolgokat, de az nem ma lesz. Ma az ismerős késztetéseké a főszerep*
1349. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2025-08-16 02:20:24
Üzenet elküldve: 2025-08-16 02:20:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//A csapkodó hal//
* A jó minőségű köpeny az utazó egyik legjobb barátja. Megvédi az időjárás viszontagságaitól, joviálisan öleli körbe ha a szél átfújna egyébként az alatta lévő ruhán, megvédi az esőtől és a hótól, melegen tartja, és ha arra kerül a sor, hogy táborozásra adja az utazó a fejét, akkor takaró, és párna egyben. Na és persze ott van az, amire Drameiloten most használja. Na persze messze elmarad egy ágy kényelmétől, valahogy most ez nem tudja érdekelni. Nem zavarja, hogy fenekének túl kemény a föld, ahogy az sem, hogy egy-egy ág kényelmetlenül nyomja meg a hátát. Hagyja, hogy Amaziana kényeztesse, kiélvezi a pillanatot, és kapkodva veszi a levegőt most, hogy a csókoktól mentesült ajkai ismét levegőhöz jutnak. Persze nem csak fekszik ott, mint nemes a bordélyban, ujjai fáradhatatlanul táncolnak a nő bőrén, ott ahol érik, ami jellemzően karja és válla. Ebben nagy segítségére van az, hogy türelmetlenül csupaszította meg a másikat az ide vezető úton, valahol a fa tövében hagyták a felsőjét, és út közben a nadrág is hátra maradt. A harisnyakötőt meghagyta egyelőre, de hamarosan annak is távoznia kell. *
- Vannak dolgok, amikre csak úgy leljük meg a választ, ha mi magunk is kísérletezünk. Csak rajtad múlik, hogy választ kapj erre a kérdésre. * Válaszol szintén tegezésre váltva, hiszen az alkalomhoz már nem illene a modoroskodás. Inkább magához húzza egy újabb csókra, meztelen felsőteste a másikhoz simul, és megpróbálja átfordítani, hogy maga alá kerüljön. Most rajta a sor, hogy ajkaival felfedezze a fehér bőrt, körbe járja testének minden zugát, és kipróbáljon néhány dolgot, amit eddig főleg könyvben olvasott. Az egyik ilyen dolog pedig pont fajtársának combjai között időzéssel telnek, nyelvével igyekszik úgy felidézni azokat a mozdulatokat, amiket abban a piszkos kis iratban olvasott. Persze ha tapasztaltabb lenne, akkor vélhetően ügyesebben tenné mindezt, de azt nem lehet mondani, hogy ne igyekezne. Ha Amaziana irányítani próbálja, hagyja, és figyel, igyekszik ténylegesen olyan kedvességgel és törődéssel bánni vele, amilyet megérdemel. Ettől függetlenül férfiból van, és mint olyan, türelmetlen fajta, úgyhogy talán sietősebb a kelleténél, vagy hamarabb fejezi be a könyv felidézését, mint célszerű lenne. Ő nem a sellőházban tanult férfi kurtizán, aki félre tudja tenni a vágyait, hogy az ügyfél érdekeit szolgálja, ez a pillanat most igazi, nem megjátszott, és nem megvett. És mint olyan, őt is a vágy hajtja. *
* A jó minőségű köpeny az utazó egyik legjobb barátja. Megvédi az időjárás viszontagságaitól, joviálisan öleli körbe ha a szél átfújna egyébként az alatta lévő ruhán, megvédi az esőtől és a hótól, melegen tartja, és ha arra kerül a sor, hogy táborozásra adja az utazó a fejét, akkor takaró, és párna egyben. Na és persze ott van az, amire Drameiloten most használja. Na persze messze elmarad egy ágy kényelmétől, valahogy most ez nem tudja érdekelni. Nem zavarja, hogy fenekének túl kemény a föld, ahogy az sem, hogy egy-egy ág kényelmetlenül nyomja meg a hátát. Hagyja, hogy Amaziana kényeztesse, kiélvezi a pillanatot, és kapkodva veszi a levegőt most, hogy a csókoktól mentesült ajkai ismét levegőhöz jutnak. Persze nem csak fekszik ott, mint nemes a bordélyban, ujjai fáradhatatlanul táncolnak a nő bőrén, ott ahol érik, ami jellemzően karja és válla. Ebben nagy segítségére van az, hogy türelmetlenül csupaszította meg a másikat az ide vezető úton, valahol a fa tövében hagyták a felsőjét, és út közben a nadrág is hátra maradt. A harisnyakötőt meghagyta egyelőre, de hamarosan annak is távoznia kell. *
- Vannak dolgok, amikre csak úgy leljük meg a választ, ha mi magunk is kísérletezünk. Csak rajtad múlik, hogy választ kapj erre a kérdésre. * Válaszol szintén tegezésre váltva, hiszen az alkalomhoz már nem illene a modoroskodás. Inkább magához húzza egy újabb csókra, meztelen felsőteste a másikhoz simul, és megpróbálja átfordítani, hogy maga alá kerüljön. Most rajta a sor, hogy ajkaival felfedezze a fehér bőrt, körbe járja testének minden zugát, és kipróbáljon néhány dolgot, amit eddig főleg könyvben olvasott. Az egyik ilyen dolog pedig pont fajtársának combjai között időzéssel telnek, nyelvével igyekszik úgy felidézni azokat a mozdulatokat, amiket abban a piszkos kis iratban olvasott. Persze ha tapasztaltabb lenne, akkor vélhetően ügyesebben tenné mindezt, de azt nem lehet mondani, hogy ne igyekezne. Ha Amaziana irányítani próbálja, hagyja, és figyel, igyekszik ténylegesen olyan kedvességgel és törődéssel bánni vele, amilyet megérdemel. Ettől függetlenül férfiból van, és mint olyan, türelmetlen fajta, úgyhogy talán sietősebb a kelleténél, vagy hamarabb fejezi be a könyv felidézését, mint célszerű lenne. Ő nem a sellőházban tanult férfi kurtizán, aki félre tudja tenni a vágyait, hogy az ügyfél érdekeit szolgálja, ez a pillanat most igazi, nem megjátszott, és nem megvett. És mint olyan, őt is a vágy hajtja. *
1348. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2025-08-16 02:02:10
Üzenet elküldve: 2025-08-16 02:02:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A csapkodó hal//
*Régen volt már egy fa ennyire szimpatikus a nőnek. Szép, kemény, stabilan tartja... Bár ez nem csak a fára igaz. Mégis nagyon, nagyon hálás ezért a kedves kis mohás fáért ami nem hagyja mocskosan sem haját sem testét. A moha nem. Csak van ott és hagyja, hogy teljesen megszentségtelenítsék ezt a helyet. Lelkesen és fáradhatatlanul. Úgy gabalyodik előtte össze a két alak, mintha csak levelek volnának egy erősen szeles, viharos napon, keményen csapódva egymásnak. Kezeik felfedező útja az a tipikus első érintéses izgalommal éget. Mikor annyira meg akarod fogni a másikat, annyira fel akarod térképezni milyen érzés is a teste, amikor minden még új és felfedezetlen és tényleg felgyulladsz a legkisebb érintéstől is. Mégis mikor többet kapsz... Az az igazi öröm. Az olyan, hogy napokig visszajátszod még a fejedben, a magányos óráidon. És még, ha Amazianát nem is örökre választaná bárki, a készségeire sohasem lenne panasz. Az mindig elég szokott lenni. A személyek közötti kémia az sokkal egyszerűbb, mint a valóság, a jövő vagy a szavak. Az ösztönök szépsége a túl gondolástól mentesen hatalmas. A pillanat mindig szép. Ami néha utána jön, az nem az. Ezzel viszont még nem kell foglalkozniuk és a nő annyira nem is akar. Amikor túl erősen gondolkodsz és pillanatok alatt könnyek tudnának keveredni a szemedbe, akkor semmi sem hangzik jobban, mint esztelenséget csinálni, olyat ami illetlen és irracionális, de talán mégis valami szép lesz. Ez a szinte részegségre hajazó érzés, amit ki tud váltani a vágy, olyan aminek a hatásait sokszor szeretné Amaz a való életben is látni. Egyszerűen, az őszinte, nyitott személyek sokkal szimpatikusabbak. És persze sokkalta vonzóbbak is. Mikor a férfi kérlelni kezdi, hogy mutassa meg neki az elf a pozitív hatásokat, a nő vággyal telve beharapja ajkát. Innen nem kell sok, hogy a köpenyen kössenek ki. Amin egyébként felkuncog Amaz*
- Igazán multifunkcionális eszköz *vigyorog, aztán lenyomja a férfit a hátára az anyagon. Esélyt sem ad neki, egyenesen lábai közé mászik, kezével felemeli annak ingét és rengeteg nedves csókkal takarja be a másik hasát és az ott lévő vékony, puha bőrt. Szinte belefullad a férfi bőre ízébe, keresi annak legérzékenyebb pontjait a területen, még ágyékcsontozatát is megkínozza, csak hogy aztán visszamásszon a másik arcához további csókokra. Reméli, innentől már tényleg nem a gondolkozás ideje következik. Hanem inkább igazi hempergés, ahol nem a hangulatban történik nagy mozgás. Mindketten alig vannak már felöltözve, ha egyáltalán van még ekkor rajtuk bármi. A nő szorosan rámászva a fekvő férfin. Tekintete pedig kihívóvá vált*
- A kérdés itt az te mennyire vagy fáradhatatlan, öregember *Ez az első alkalom, amikor letegezi a másikat és egyenesen provokálja is mellé őt, de mégis bárhogy nézzük, most nem éppen főnök- beosztott viszonyukat gyakorolják, ezt a maradék formalitást is elhagyhatják. Csak a nő tarkója közelébe ne akarjon menni a másik. *
*Régen volt már egy fa ennyire szimpatikus a nőnek. Szép, kemény, stabilan tartja... Bár ez nem csak a fára igaz. Mégis nagyon, nagyon hálás ezért a kedves kis mohás fáért ami nem hagyja mocskosan sem haját sem testét. A moha nem. Csak van ott és hagyja, hogy teljesen megszentségtelenítsék ezt a helyet. Lelkesen és fáradhatatlanul. Úgy gabalyodik előtte össze a két alak, mintha csak levelek volnának egy erősen szeles, viharos napon, keményen csapódva egymásnak. Kezeik felfedező útja az a tipikus első érintéses izgalommal éget. Mikor annyira meg akarod fogni a másikat, annyira fel akarod térképezni milyen érzés is a teste, amikor minden még új és felfedezetlen és tényleg felgyulladsz a legkisebb érintéstől is. Mégis mikor többet kapsz... Az az igazi öröm. Az olyan, hogy napokig visszajátszod még a fejedben, a magányos óráidon. És még, ha Amazianát nem is örökre választaná bárki, a készségeire sohasem lenne panasz. Az mindig elég szokott lenni. A személyek közötti kémia az sokkal egyszerűbb, mint a valóság, a jövő vagy a szavak. Az ösztönök szépsége a túl gondolástól mentesen hatalmas. A pillanat mindig szép. Ami néha utána jön, az nem az. Ezzel viszont még nem kell foglalkozniuk és a nő annyira nem is akar. Amikor túl erősen gondolkodsz és pillanatok alatt könnyek tudnának keveredni a szemedbe, akkor semmi sem hangzik jobban, mint esztelenséget csinálni, olyat ami illetlen és irracionális, de talán mégis valami szép lesz. Ez a szinte részegségre hajazó érzés, amit ki tud váltani a vágy, olyan aminek a hatásait sokszor szeretné Amaz a való életben is látni. Egyszerűen, az őszinte, nyitott személyek sokkal szimpatikusabbak. És persze sokkalta vonzóbbak is. Mikor a férfi kérlelni kezdi, hogy mutassa meg neki az elf a pozitív hatásokat, a nő vággyal telve beharapja ajkát. Innen nem kell sok, hogy a köpenyen kössenek ki. Amin egyébként felkuncog Amaz*
- Igazán multifunkcionális eszköz *vigyorog, aztán lenyomja a férfit a hátára az anyagon. Esélyt sem ad neki, egyenesen lábai közé mászik, kezével felemeli annak ingét és rengeteg nedves csókkal takarja be a másik hasát és az ott lévő vékony, puha bőrt. Szinte belefullad a férfi bőre ízébe, keresi annak legérzékenyebb pontjait a területen, még ágyékcsontozatát is megkínozza, csak hogy aztán visszamásszon a másik arcához további csókokra. Reméli, innentől már tényleg nem a gondolkozás ideje következik. Hanem inkább igazi hempergés, ahol nem a hangulatban történik nagy mozgás. Mindketten alig vannak már felöltözve, ha egyáltalán van még ekkor rajtuk bármi. A nő szorosan rámászva a fekvő férfin. Tekintete pedig kihívóvá vált*
- A kérdés itt az te mennyire vagy fáradhatatlan, öregember *Ez az első alkalom, amikor letegezi a másikat és egyenesen provokálja is mellé őt, de mégis bárhogy nézzük, most nem éppen főnök- beosztott viszonyukat gyakorolják, ezt a maradék formalitást is elhagyhatják. Csak a nő tarkója közelébe ne akarjon menni a másik. *
1347. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2025-08-16 00:45:33
Üzenet elküldve: 2025-08-16 00:45:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//A csapkodó hal//
* Az elf nemes hevesen csókolja a nőt, viszonoz minden érzelmet és egészen addig tolja maga előtt csók közben Amazianát, amíg egy fatörzsnek nem simul a háta, és nem tudja hova tovább tolni. Minden udvari etikettet, nemes viselkedési normát, és egyéb kendőzött, vagy kendőzetlen tisztességet mellőz az, ahogy csípőjét neki tolja. Már épp elszakadna az ajkaktól, hogy a nyakat is kitüntesse figyelmével, amikor fajtársa elhúzza az arcát, és egy pofonnal billenti jobb belátásra. Meglepetten lép hátrébb egy fél métert, és már épp habogni kezdene, amikor megragadják a mellkasán az inget, és visszahúzzák egy újabb csókra, és ez ismét felülír minden érvet, és gondolatot. A dühös szavak alighanem jobb belátásra térítenék, ha nem érkeznének állandóan azok a fránya csókok. Sőt, már az ujjak is tapogatóznak, és így tesz Drameiloten is, elkezdi bejárni a másik testét, benyúl az ing alá, végigszánkózik a lány oldalán, feltérképezi a hátát, egyelőre még csak ismerkedve, a hasnál illetlenebb helyekre nem tévedve. *
- Kérem, mutassa meg azokat a pozitív hatásokat. Lelkesen, és fáradhatatlanul. * Súgja az elf lány fülébe, és igyekszik csókokkal illetni annak nyakát, még mindig a fának döntve indul kezével újabb felfedezőútra, olyan tájakra is eltévedve, amiket eddig szándékosan nem érintett. És ha útban van az ing és a nadrág, akkor nem rest megszabadítani tőle Amazianát, hiszen az illemet már rég kidobták az ablakon, az sem érdekli, ha tucatnyi karaván megy el mellettük. De egyelőre ilyen nem történik, az erdő csak kettejüké. És, ha még mindig nem állították le magukat, akkor húzni kezdi fajtársát a tisztás felé, ahol köpenyét leteríti, hogy mégis valamennyire kulturált keretek között folytathassák amit elkezdtek. *
* Az elf nemes hevesen csókolja a nőt, viszonoz minden érzelmet és egészen addig tolja maga előtt csók közben Amazianát, amíg egy fatörzsnek nem simul a háta, és nem tudja hova tovább tolni. Minden udvari etikettet, nemes viselkedési normát, és egyéb kendőzött, vagy kendőzetlen tisztességet mellőz az, ahogy csípőjét neki tolja. Már épp elszakadna az ajkaktól, hogy a nyakat is kitüntesse figyelmével, amikor fajtársa elhúzza az arcát, és egy pofonnal billenti jobb belátásra. Meglepetten lép hátrébb egy fél métert, és már épp habogni kezdene, amikor megragadják a mellkasán az inget, és visszahúzzák egy újabb csókra, és ez ismét felülír minden érvet, és gondolatot. A dühös szavak alighanem jobb belátásra térítenék, ha nem érkeznének állandóan azok a fránya csókok. Sőt, már az ujjak is tapogatóznak, és így tesz Drameiloten is, elkezdi bejárni a másik testét, benyúl az ing alá, végigszánkózik a lány oldalán, feltérképezi a hátát, egyelőre még csak ismerkedve, a hasnál illetlenebb helyekre nem tévedve. *
- Kérem, mutassa meg azokat a pozitív hatásokat. Lelkesen, és fáradhatatlanul. * Súgja az elf lány fülébe, és igyekszik csókokkal illetni annak nyakát, még mindig a fának döntve indul kezével újabb felfedezőútra, olyan tájakra is eltévedve, amiket eddig szándékosan nem érintett. És ha útban van az ing és a nadrág, akkor nem rest megszabadítani tőle Amazianát, hiszen az illemet már rég kidobták az ablakon, az sem érdekli, ha tucatnyi karaván megy el mellettük. De egyelőre ilyen nem történik, az erdő csak kettejüké. És, ha még mindig nem állították le magukat, akkor húzni kezdi fajtársát a tisztás felé, ahol köpenyét leteríti, hogy mégis valamennyire kulturált keretek között folytathassák amit elkezdtek. *
1346. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2025-08-16 00:26:16
Üzenet elküldve: 2025-08-16 00:26:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A csapkodó hal//
*A nő agyába jelenleg nem sok vér jut, halad az az ösztönei szerint szórakoztatóbb helyekre is, így ha ködös elméjével bármit is gondol a ló megalkotásáról, hiába furcsállja, a mögötte rejlő szándék egyszerűen nem esik le neki, bármilyen okos is. Talán még az is átfut a fején, hogy a másik csak így próbálja terelni a témát és egy kis szellőztetést adni mindkettejüknek, hogy ne legyen kellemetlen a túl őszinte helyzet. Előfordul. Semmi baj nem lenne vele, ha professzionálisan viselkednének most szépen, leszállva Tavaszról, ügyesen megpihenve. Azonban nem, ez nagyon nem sikerül. Ha a nő volt illetlen, mert indulat kezelési praktikáit gyakorolta nyilvánosan, akkor a férfi most már biztosan elmondható, hogy legalább ugyanannyira bolond, mint ő. Úgy ragadja meg szegény, mit sem sejtve, kipirulva sétáló Amazianát, mintha egy éhes állat volna és élete múlna azon kap e egy falatot. A két bolond pedig nem semlegesíti egymást. Sajnos. Hanem sokkal nagyobbat alkot. Az ösztönök. Tényleg azok uralkodnak a most. Ebben a bizonyos csókban semmi, de semmi finomság nincs. A nő reflexből úgy ragadja magához a másik tarkóját, mintha ismét vasmarka teremne. Húzza és húzza magához a csók közben, majdnem hogy rá nem ugrik, a levegő vétel pedig rég másodlagossá vált. Valószínűleg ekkorra már egymás ajkai közé lihegnek, és a ruhák nem, csak szűkösek, de forrók is. A nő a szájába szívja a másik alsó ajkát, majd újból folytatódik éhesen a csók. Mígnem egyszer csak ellöki a férfit. És következik a pofon. Egy másodperc telik el, a szemei dühösen merednek az előtte állóra, aki ekkorra már minden bizonnyal zilált és vad... Aztán, pofon ide vagy oda, de visszahúzza magához egy második heves csókra*
- Ez teljességgel elfogadhatatlan, maga a főnököm, hogy jutott ez eszébe? *A szavakat dühösen mormolja a másik ajkára. Aztán újból csókolja* Én... Ez nem tartozik a munkaköri leírásomba... *Újabb csók, rövidebbek már, de a szavak hadarva hangoznak el és az érintések is egyre kutakodóbbak* Bár igazából mindegy, tudta, hogy a rendszeres szexnek mennyi pozitív hatása van? *Amaziana biztosan tudta. Sőt, lehet nagyon okos döntés volna egymásra ugraniuk itt a fűben, hiszen mi sem jobb stresszlevezető az ordibálás után mintsem a pajzánkodás? És az biztosan ráférne a nőre a sok sokk után, ami érte. Ráadásul ez a tevékenység még közösségformáló is, ha úgy nézek, társas feltöltődés. És emlékeztet arra, hogy még élsz. Noha a nő most nem gondol rá, de egykori vőlegénye is nagyon szurkolna neki, hogy érezze jól magát. Az sem volt egy úriember mindig. *
*A nő agyába jelenleg nem sok vér jut, halad az az ösztönei szerint szórakoztatóbb helyekre is, így ha ködös elméjével bármit is gondol a ló megalkotásáról, hiába furcsállja, a mögötte rejlő szándék egyszerűen nem esik le neki, bármilyen okos is. Talán még az is átfut a fején, hogy a másik csak így próbálja terelni a témát és egy kis szellőztetést adni mindkettejüknek, hogy ne legyen kellemetlen a túl őszinte helyzet. Előfordul. Semmi baj nem lenne vele, ha professzionálisan viselkednének most szépen, leszállva Tavaszról, ügyesen megpihenve. Azonban nem, ez nagyon nem sikerül. Ha a nő volt illetlen, mert indulat kezelési praktikáit gyakorolta nyilvánosan, akkor a férfi most már biztosan elmondható, hogy legalább ugyanannyira bolond, mint ő. Úgy ragadja meg szegény, mit sem sejtve, kipirulva sétáló Amazianát, mintha egy éhes állat volna és élete múlna azon kap e egy falatot. A két bolond pedig nem semlegesíti egymást. Sajnos. Hanem sokkal nagyobbat alkot. Az ösztönök. Tényleg azok uralkodnak a most. Ebben a bizonyos csókban semmi, de semmi finomság nincs. A nő reflexből úgy ragadja magához a másik tarkóját, mintha ismét vasmarka teremne. Húzza és húzza magához a csók közben, majdnem hogy rá nem ugrik, a levegő vétel pedig rég másodlagossá vált. Valószínűleg ekkorra már egymás ajkai közé lihegnek, és a ruhák nem, csak szűkösek, de forrók is. A nő a szájába szívja a másik alsó ajkát, majd újból folytatódik éhesen a csók. Mígnem egyszer csak ellöki a férfit. És következik a pofon. Egy másodperc telik el, a szemei dühösen merednek az előtte állóra, aki ekkorra már minden bizonnyal zilált és vad... Aztán, pofon ide vagy oda, de visszahúzza magához egy második heves csókra*
- Ez teljességgel elfogadhatatlan, maga a főnököm, hogy jutott ez eszébe? *A szavakat dühösen mormolja a másik ajkára. Aztán újból csókolja* Én... Ez nem tartozik a munkaköri leírásomba... *Újabb csók, rövidebbek már, de a szavak hadarva hangoznak el és az érintések is egyre kutakodóbbak* Bár igazából mindegy, tudta, hogy a rendszeres szexnek mennyi pozitív hatása van? *Amaziana biztosan tudta. Sőt, lehet nagyon okos döntés volna egymásra ugraniuk itt a fűben, hiszen mi sem jobb stresszlevezető az ordibálás után mintsem a pajzánkodás? És az biztosan ráférne a nőre a sok sokk után, ami érte. Ráadásul ez a tevékenység még közösségformáló is, ha úgy nézek, társas feltöltődés. És emlékeztet arra, hogy még élsz. Noha a nő most nem gondol rá, de egykori vőlegénye is nagyon szurkolna neki, hogy érezze jól magát. Az sem volt egy úriember mindig. *
1345. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2025-08-15 23:52:43
Üzenet elküldve: 2025-08-15 23:52:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//A csapkodó hal//
* A felszökő hangot hallva Drameiloten talán észre sem veszi, ahogy kicsit szorít a gyeplőn, és visszafogja az állatot, hogy lassabb tempóra kényszerítse. Amaziana habogásának hatására teljesen meg is állítja. A további szavak hatására pedig olyat mond, amivel önmagát is meglepi. *
- Talán megpihenhetnénk. Hosszú volt az út idefelé Tavasz számára, és túl korán indultunk vissza. Nem szeretném túlzottan megerőltetni, és kifárasztani. Ha nincs ellene kifogása, akkor én kikötném ide, ehhez a fához, és letáboroznék azon a tisztáson. * Nagyon nehezen szakítja el a tekintetét fajtársától, és meglepődve tapasztalja meg, hogy milyen festői kis területen sikerült eluralkodjon rajta a vágy. Amennyiben nincs ellenvetés, hagyja, hogy először a leendő szolgáló csússzon le a lóról, majd gyakorlott mozdulatokkal ő is így tesz. Gyors csomóval köti ki a lovat, és ahogy ezzel megvan, megpróbál odalépni, és megcsókolni a lányt. Szavakra már nem fecsérli az idejét, próbál a tettek mezejére lépni. És, amennyiben még ezek után sem csattan egy pofon, vagy kérik számon tolakodó közeledését, úgy megpróbálja a tisztásra terelni leendő partnerét. Természetesen bármiféle elutasításra észbe kap, és türtőztetni kezd magán, hiszen tisztességes, és jól nevelt nemesről van szó. Aki a világért se csinálna semmi illetlent, vagy kivetnivalót. Főleg nem alaposan, és fáradhatatlanul. De persze ahhoz, hogy mindez megtörténjen, ketten kellenek. És először el kell csattanjon az a bizonyos csók, miközben igyekszik magához húzni fajtársát, már az sem érdekli, hogy a nadrág úgy szorítja, hogy fájdalmat okoz. Bízik benne, hogy hamarosan lekerül róla, és akkor megszűnik a kellemetlen érzés is. Mert ez a legnagyobb hátrányra a szűkre, és személyre szabott nadrágoknak, túl kevés helyet hagynak. Reméli, hogy Amaziana ruhája is éppoly kényelmetlen, mint az övé, és hamarosan megszabadíthatja felesleges gönceitől. *
* A felszökő hangot hallva Drameiloten talán észre sem veszi, ahogy kicsit szorít a gyeplőn, és visszafogja az állatot, hogy lassabb tempóra kényszerítse. Amaziana habogásának hatására teljesen meg is állítja. A további szavak hatására pedig olyat mond, amivel önmagát is meglepi. *
- Talán megpihenhetnénk. Hosszú volt az út idefelé Tavasz számára, és túl korán indultunk vissza. Nem szeretném túlzottan megerőltetni, és kifárasztani. Ha nincs ellene kifogása, akkor én kikötném ide, ehhez a fához, és letáboroznék azon a tisztáson. * Nagyon nehezen szakítja el a tekintetét fajtársától, és meglepődve tapasztalja meg, hogy milyen festői kis területen sikerült eluralkodjon rajta a vágy. Amennyiben nincs ellenvetés, hagyja, hogy először a leendő szolgáló csússzon le a lóról, majd gyakorlott mozdulatokkal ő is így tesz. Gyors csomóval köti ki a lovat, és ahogy ezzel megvan, megpróbál odalépni, és megcsókolni a lányt. Szavakra már nem fecsérli az idejét, próbál a tettek mezejére lépni. És, amennyiben még ezek után sem csattan egy pofon, vagy kérik számon tolakodó közeledését, úgy megpróbálja a tisztásra terelni leendő partnerét. Természetesen bármiféle elutasításra észbe kap, és türtőztetni kezd magán, hiszen tisztességes, és jól nevelt nemesről van szó. Aki a világért se csinálna semmi illetlent, vagy kivetnivalót. Főleg nem alaposan, és fáradhatatlanul. De persze ahhoz, hogy mindez megtörténjen, ketten kellenek. És először el kell csattanjon az a bizonyos csók, miközben igyekszik magához húzni fajtársát, már az sem érdekli, hogy a nadrág úgy szorítja, hogy fájdalmat okoz. Bízik benne, hogy hamarosan lekerül róla, és akkor megszűnik a kellemetlen érzés is. Mert ez a legnagyobb hátrányra a szűkre, és személyre szabott nadrágoknak, túl kevés helyet hagynak. Reméli, hogy Amaziana ruhája is éppoly kényelmetlen, mint az övé, és hamarosan megszabadíthatja felesleges gönceitől. *
1344. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2025-08-15 23:34:13
Üzenet elküldve: 2025-08-15 23:34:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A csapkodó hal//
*Nos hát saját furcsaságainkat mindig mi vesszük észre a legkevésbé és vagy legutoljára. Vannak helyzetek mikor makacsul nem is akarjuk elfogadni tökéletlenségeinket és vannak olyanok, akik örökre úgy látják magukat, mint amilyen sosem voltak vagy sosem lesznek. Persze ez azért nem igaz az elf férfire, de a felismerés és a józanész néha csak úgy kirepül bárki fejéből az út szélére pihenni. Ilyesmi pillanatot él meg most Amaz és Say is. Semmi épkézláb gondolat nincs közöttük. Az elf nő ajkán még egy kisebb ösztönös hang is kiszökik, amikor a puha haj végig simítja nyakát, ezzel megborzongatva őt. Talán a vággyal kísérletező zihálás lenne a hang leírására a legjobb választás. Amaziana egyébként hazudna, ha azt mondaná nem volt kíváncsi milyen érzés lehet a másik haja, de nem éppen így képzelte el annak feltérképezését. Valószínűleg valami sokkal illedelmesen kifogás lett volna. És semmi olyan ami a nyakát érintené. Most viszont, hogy ott van a haj, a kezével lehet végig simít rajta, vagyis csak nyilvánvalóan félre lehet érteni, hiszen ő csak arrébb tenni próbálja azt a hajat. És az a helyzet is teljesen professzionális. És semelyikük hírnevére nem lenne hatással, ha bárki ezt látná. A fenébe, de közel van a férfi!*
- Öhm... Nos, tudja... *Habog a nő és láthatóan ösztönösen megpróbálja összezárni lábát, amit egy lovon ülve bizony nem igen lehet. Egyébként Amaziának nem okozna problémát hihetetlenül mocskos és részletes leírást nyújtani arról mit is tudnak kezdeni valakivel, de ehhez kicsit túl korán vagy túl későn találkoztak. Így minden kurtizánt megszégyenítő történetez ezúttal nem kap a főnöke. Így is botrányos amit művelnek* Azt majd az a személy nagyon, nagyon alaposan megtapasztalja. Én egy alapos személy vagyok, minden téren. Fáradhatatlan. És lelkes. *Még mindig a munkáról beszélgetnek, nyilván*
*Nos hát saját furcsaságainkat mindig mi vesszük észre a legkevésbé és vagy legutoljára. Vannak helyzetek mikor makacsul nem is akarjuk elfogadni tökéletlenségeinket és vannak olyanok, akik örökre úgy látják magukat, mint amilyen sosem voltak vagy sosem lesznek. Persze ez azért nem igaz az elf férfire, de a felismerés és a józanész néha csak úgy kirepül bárki fejéből az út szélére pihenni. Ilyesmi pillanatot él meg most Amaz és Say is. Semmi épkézláb gondolat nincs közöttük. Az elf nő ajkán még egy kisebb ösztönös hang is kiszökik, amikor a puha haj végig simítja nyakát, ezzel megborzongatva őt. Talán a vággyal kísérletező zihálás lenne a hang leírására a legjobb választás. Amaziana egyébként hazudna, ha azt mondaná nem volt kíváncsi milyen érzés lehet a másik haja, de nem éppen így képzelte el annak feltérképezését. Valószínűleg valami sokkal illedelmesen kifogás lett volna. És semmi olyan ami a nyakát érintené. Most viszont, hogy ott van a haj, a kezével lehet végig simít rajta, vagyis csak nyilvánvalóan félre lehet érteni, hiszen ő csak arrébb tenni próbálja azt a hajat. És az a helyzet is teljesen professzionális. És semelyikük hírnevére nem lenne hatással, ha bárki ezt látná. A fenébe, de közel van a férfi!*
- Öhm... Nos, tudja... *Habog a nő és láthatóan ösztönösen megpróbálja összezárni lábát, amit egy lovon ülve bizony nem igen lehet. Egyébként Amaziának nem okozna problémát hihetetlenül mocskos és részletes leírást nyújtani arról mit is tudnak kezdeni valakivel, de ehhez kicsit túl korán vagy túl későn találkoztak. Így minden kurtizánt megszégyenítő történetez ezúttal nem kap a főnöke. Így is botrányos amit művelnek* Azt majd az a személy nagyon, nagyon alaposan megtapasztalja. Én egy alapos személy vagyok, minden téren. Fáradhatatlan. És lelkes. *Még mindig a munkáról beszélgetnek, nyilván*
1343. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2025-08-15 23:00:33
Üzenet elküldve: 2025-08-15 23:00:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//A csapkodó hal//
* Drameiloten számára nem olyan egyértelmű a különbség közte, és Amaziana között. Bármennyire is nemes, ő gyakran néz túl a címeken, és rangokon, hajlamos elfelejteni a két osztály között húzódó mély szakadékot. Hiszen, ha emlékei nem csalnak, pont ezt tette unokatestvére is, a lázadás előtt. El akart venni egy nőt, aki nem volt nemes. Az elf férfi számára nem idegen a dolog, főleg manapság, amikor már új idők, és új szelek járnak. Persze ilyen irányú gondolatai nincsenek, azok jelenleg sokkal egyszerűbbek, és célratörőbbek lennének. Ha tudná, hogy milyen őrlődés zajlik a másik fejében, akkor bizonyosan visszafogná magát, jó modort erőltetne magára, és talán még kicsit el is távolodna fajtársától. Ehelyett inkább végig fut a hátán egy bizsergő érzés, ahogy a nő közelebb hajol, és nagyot nyel. *
- Na és mihez kezdene azzal az érett férfival, aki elérné azt, hogy viszonozza a szerelmét? * Bukik ki belőle a vágy szülte, rendkívül illetlen, és udvariatlan kérdés. Még fejét is oldalra fordítja, ezzel haja végigsimít a közelebb hajolt Amaziana nyakán, és úgy sandít rá csillogó szemekkel. Már csak azt sajnálja, hogy azok az ujjak elkerültek onnan, ahol előbb voltak. És áldja az eszét, hogy annyi lélekjelenléte azért volt, hogy mielőtt levette a tekintetét az útról, ellenőrizte azt, és nincsenek bukkanók, ágak, kidőlt fák, vagy egyéb akadályok. A ló pedig amúgy is ismeri az utat, igazából irányítani se kell, ösztönösen megy hazafelé. Ha háromszor ilyen hajlékony lenne, akkor akár hátat is fordíthatna az útnak, és szembe ülhetne leendő szolgálójával. De persze ilyen mozdulatokra képtelen, úgyhogy kénytelen beérni a nyaktörő mutatvánnyal, amennyiben egy megérdemelt, és jól sikerül pofon nem fordítja vissza az út irányába. *
* Drameiloten számára nem olyan egyértelmű a különbség közte, és Amaziana között. Bármennyire is nemes, ő gyakran néz túl a címeken, és rangokon, hajlamos elfelejteni a két osztály között húzódó mély szakadékot. Hiszen, ha emlékei nem csalnak, pont ezt tette unokatestvére is, a lázadás előtt. El akart venni egy nőt, aki nem volt nemes. Az elf férfi számára nem idegen a dolog, főleg manapság, amikor már új idők, és új szelek járnak. Persze ilyen irányú gondolatai nincsenek, azok jelenleg sokkal egyszerűbbek, és célratörőbbek lennének. Ha tudná, hogy milyen őrlődés zajlik a másik fejében, akkor bizonyosan visszafogná magát, jó modort erőltetne magára, és talán még kicsit el is távolodna fajtársától. Ehelyett inkább végig fut a hátán egy bizsergő érzés, ahogy a nő közelebb hajol, és nagyot nyel. *
- Na és mihez kezdene azzal az érett férfival, aki elérné azt, hogy viszonozza a szerelmét? * Bukik ki belőle a vágy szülte, rendkívül illetlen, és udvariatlan kérdés. Még fejét is oldalra fordítja, ezzel haja végigsimít a közelebb hajolt Amaziana nyakán, és úgy sandít rá csillogó szemekkel. Már csak azt sajnálja, hogy azok az ujjak elkerültek onnan, ahol előbb voltak. És áldja az eszét, hogy annyi lélekjelenléte azért volt, hogy mielőtt levette a tekintetét az útról, ellenőrizte azt, és nincsenek bukkanók, ágak, kidőlt fák, vagy egyéb akadályok. A ló pedig amúgy is ismeri az utat, igazából irányítani se kell, ösztönösen megy hazafelé. Ha háromszor ilyen hajlékony lenne, akkor akár hátat is fordíthatna az útnak, és szembe ülhetne leendő szolgálójával. De persze ilyen mozdulatokra képtelen, úgyhogy kénytelen beérni a nyaktörő mutatvánnyal, amennyiben egy megérdemelt, és jól sikerül pofon nem fordítja vissza az út irányába. *
1342. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2025-08-15 22:49:45
Üzenet elküldve: 2025-08-15 22:49:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A csapkodó hal//
*Látszik azért a másikon, hogy haladóbb szellemű, mint a legtöbb, de akkor is, a nemes, az nemes. Nem tudja lemosni magáról bármennyire is próbálja. Olyan ez, mint egy makacs folt. Közöttük és a férfi életében amúgy is. A nő számára ez a férfi vetélytárs és még ha nyilvánvalóan egyes esetekben össze is illik a humoruk, bármilyen jóba is kerülnének, egy olyan személy, aki objektíven szemléli a világot, sohasem lesz elfogult. Drameiloten Sayqueves idegesítő marad örökre Amaz szemeiben. Lehet, hogy emellett sok más dolog is, és lehet lesz is még sok más dolog, de iszonyatosan bosszantó személy lényének egy része. Talán pontosan az a kis darab, ami a legtöbb közös vonásban osztozik a másik könyvmollyal. Makacs, öntelt, büszke, versengő. Többé kevésbé, de inkább többé. Mondjuk, most Amaziana egészen nyugodt, hogy kiderül nem nézték ki belőle a tolvajlás művészetének űzését és még meg is fogdosta a másikat, így a harci kedv nem akkora, mint szokott lenni közöttük. Maximum, ha nagyon akarna bárki is bármit mondani, másfajta harci kedvben utaznak tovább. Persze, erről senki sem beszél. Furcsa dolog az elf test. Hiába hogy olyan felsőbbrendűnek tűnő, hosszú és elegáns a fajuk szinte összes tagja, és teste, mégis ugyanolyan áruló módon működik, mint minden más fajé. A nő egy pillanatra inkább el is néz, nem számít, hogy fáj a nyaka, a hajcsodálat rosszabb történés volt, ami nagyobb pillanatnyi fájdalmat hozott fel. Az elf szív sem egy túl elegáns dolog. Főleg nem Amazianáé. Mindig is szerette a vonzalmat, a kerülgetést, a flörtöt, a játékot, de mióta elveszítette a párját, a hangulata valami fel és le ingadozó dolog. Mintha néha elfelejtené a történteket aztán felébredne őrjöngő bűntudattal, hogy hogy is felejthette el és élhetett tovább. Aztán persze újból stabilizálódik a dolog, néha előbb néha pedig kicsit több időt igénybe véve. Amikor Say maga is beszélni kezd, akkor éppen már a csendes stabilizálódás folyik. A nő fáradtan hajol kicsit közelebb az előtte lévő testhez, de még nem érnek össze jobban, csak a férfi háta aljánál*
- Biztos vagyok benne, hogy amennyiben nem zaklatnak azok a fiatalok, fel fogja dobni napjaimat a fiatalos bolondság. Bár nem hiszem, hogy szerelmüket viszonozni fogom bírni a szegényeknek. Azért nekem már ahhoz egy érett férfi kéne. *A nő utolsó mondata akaratlanul is üt. Hiszen pont egy idősebb, felnőtt férfi mögött ül, akiről fogalma sincs mennyire is kiéhezett*
A hozzászólás írója (Amaziana Urstik) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.08.15 23:10:38
*Látszik azért a másikon, hogy haladóbb szellemű, mint a legtöbb, de akkor is, a nemes, az nemes. Nem tudja lemosni magáról bármennyire is próbálja. Olyan ez, mint egy makacs folt. Közöttük és a férfi életében amúgy is. A nő számára ez a férfi vetélytárs és még ha nyilvánvalóan egyes esetekben össze is illik a humoruk, bármilyen jóba is kerülnének, egy olyan személy, aki objektíven szemléli a világot, sohasem lesz elfogult. Drameiloten Sayqueves idegesítő marad örökre Amaz szemeiben. Lehet, hogy emellett sok más dolog is, és lehet lesz is még sok más dolog, de iszonyatosan bosszantó személy lényének egy része. Talán pontosan az a kis darab, ami a legtöbb közös vonásban osztozik a másik könyvmollyal. Makacs, öntelt, büszke, versengő. Többé kevésbé, de inkább többé. Mondjuk, most Amaziana egészen nyugodt, hogy kiderül nem nézték ki belőle a tolvajlás művészetének űzését és még meg is fogdosta a másikat, így a harci kedv nem akkora, mint szokott lenni közöttük. Maximum, ha nagyon akarna bárki is bármit mondani, másfajta harci kedvben utaznak tovább. Persze, erről senki sem beszél. Furcsa dolog az elf test. Hiába hogy olyan felsőbbrendűnek tűnő, hosszú és elegáns a fajuk szinte összes tagja, és teste, mégis ugyanolyan áruló módon működik, mint minden más fajé. A nő egy pillanatra inkább el is néz, nem számít, hogy fáj a nyaka, a hajcsodálat rosszabb történés volt, ami nagyobb pillanatnyi fájdalmat hozott fel. Az elf szív sem egy túl elegáns dolog. Főleg nem Amazianáé. Mindig is szerette a vonzalmat, a kerülgetést, a flörtöt, a játékot, de mióta elveszítette a párját, a hangulata valami fel és le ingadozó dolog. Mintha néha elfelejtené a történteket aztán felébredne őrjöngő bűntudattal, hogy hogy is felejthette el és élhetett tovább. Aztán persze újból stabilizálódik a dolog, néha előbb néha pedig kicsit több időt igénybe véve. Amikor Say maga is beszélni kezd, akkor éppen már a csendes stabilizálódás folyik. A nő fáradtan hajol kicsit közelebb az előtte lévő testhez, de még nem érnek össze jobban, csak a férfi háta aljánál*
- Biztos vagyok benne, hogy amennyiben nem zaklatnak azok a fiatalok, fel fogja dobni napjaimat a fiatalos bolondság. Bár nem hiszem, hogy szerelmüket viszonozni fogom bírni a szegényeknek. Azért nekem már ahhoz egy érett férfi kéne. *A nő utolsó mondata akaratlanul is üt. Hiszen pont egy idősebb, felnőtt férfi mögött ül, akiről fogalma sincs mennyire is kiéhezett*
A hozzászólás írója (Amaziana Urstik) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.08.15 23:10:38
1341. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2025-08-15 22:17:13
Üzenet elküldve: 2025-08-15 22:17:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//A csapkodó hal//
* Bár nem kap választ a szolgálok életének védelmére, nem is igazán várt. Csupán tisztázni szerette volna Amazianával, hogy nem egy olyan birtokra viszi, ahol az uraság mindenek fölött áll, és basáskodva figyeli a szolgáló személyzetet, elvárva, hogy mindenki hajbókoljon, és megcsókolja a lába nyomát is. Tudja, hogy sok nemes ilyen, azonban ő mindig is más szemléletet vallott. *
- Egy percig se gondoltam, hogy lopásra adná a fejét, ne féljen. Ha megfordult volna a fejemben a gondolat, akkor most nem a birtok felé mennénk. * Nyugtatja meg a másikat, és bár szívesen beszélne tovább, nehezére esik, az oldalába maró körmök belefojtják a szót. A fájdalomtól észre sem veszi, hogy merre járnak az ujjak, amíg nem enyhül a szorítás. Ekkor persze már el is kerülnek a kezek, az elf nagy bánatára. *
- Semmi gond, gondolom, hogy milyen kellemetlen lehet ott hátul az utazás, és a világért se szeretném, hogy leessen a lóról. Nyugodtan kapaszkodjon belém ott, ahol csak tud, a testi épsége mindennél fontosabb. * Válaszol, miközben nadrágja egyre kényelmetlenebbé válik. Hiába, rég érintette már nő ott, ahol Amaziana az előbb, és erre a fiatal test bizony hamar reagál. Lányos zavarában, amennyiben fajtársa nem dönt úgy, hogy visszaél a helyzetével, hagyja is őt nézelődni, miközben igyekszik tisztességes gondolatok felé terelni önmagát. Mert bizony támadnak olyan ötletei, amiket nem szívesen ismerne el, vagy mondana ki. *
- Köszönöm szépen. Megfigyeltem, hogy a magáé is szépen tartott, frissen fésült, önnek sincs szégyenkezni valója. A kikötőben volt időm megfigyelni, hogy milyen szép nőies, biztos vagyok benne, hogy nem egy szívet össze fog törni a birtokon. Hiszen tudja milyenek a fiatalok, minden frissen érkező hölgynek csapják a szelet, ha még szép is hozzá, akkor pedig úgy kell piszkavassal elkergetni őket. * Viszonozva a szép szavakat, a korábbi miatt kicsit megeredt nyelvvel bókolva. Még sosem dicsérték meg a haját, de jóleső érzéssel tölti el. *
* Bár nem kap választ a szolgálok életének védelmére, nem is igazán várt. Csupán tisztázni szerette volna Amazianával, hogy nem egy olyan birtokra viszi, ahol az uraság mindenek fölött áll, és basáskodva figyeli a szolgáló személyzetet, elvárva, hogy mindenki hajbókoljon, és megcsókolja a lába nyomát is. Tudja, hogy sok nemes ilyen, azonban ő mindig is más szemléletet vallott. *
- Egy percig se gondoltam, hogy lopásra adná a fejét, ne féljen. Ha megfordult volna a fejemben a gondolat, akkor most nem a birtok felé mennénk. * Nyugtatja meg a másikat, és bár szívesen beszélne tovább, nehezére esik, az oldalába maró körmök belefojtják a szót. A fájdalomtól észre sem veszi, hogy merre járnak az ujjak, amíg nem enyhül a szorítás. Ekkor persze már el is kerülnek a kezek, az elf nagy bánatára. *
- Semmi gond, gondolom, hogy milyen kellemetlen lehet ott hátul az utazás, és a világért se szeretném, hogy leessen a lóról. Nyugodtan kapaszkodjon belém ott, ahol csak tud, a testi épsége mindennél fontosabb. * Válaszol, miközben nadrágja egyre kényelmetlenebbé válik. Hiába, rég érintette már nő ott, ahol Amaziana az előbb, és erre a fiatal test bizony hamar reagál. Lányos zavarában, amennyiben fajtársa nem dönt úgy, hogy visszaél a helyzetével, hagyja is őt nézelődni, miközben igyekszik tisztességes gondolatok felé terelni önmagát. Mert bizony támadnak olyan ötletei, amiket nem szívesen ismerne el, vagy mondana ki. *
- Köszönöm szépen. Megfigyeltem, hogy a magáé is szépen tartott, frissen fésült, önnek sincs szégyenkezni valója. A kikötőben volt időm megfigyelni, hogy milyen szép nőies, biztos vagyok benne, hogy nem egy szívet össze fog törni a birtokon. Hiszen tudja milyenek a fiatalok, minden frissen érkező hölgynek csapják a szelet, ha még szép is hozzá, akkor pedig úgy kell piszkavassal elkergetni őket. * Viszonozva a szép szavakat, a korábbi miatt kicsit megeredt nyelvvel bókolva. Még sosem dicsérték meg a haját, de jóleső érzéssel tölti el. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1389-1408