//Második szál//
//Vadászat//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
* A lánnyal ellentétben Zarasnak nincs semmi feszültsége, amit esetleg a sikertelen vadászat eredményezett. Mert hát vadak jönnek-mennek, de a vadászat örök, ahogyan a mondás tartja. Na meg azt is hozzá kell tenni, hogy nem is volt olyan sikertelen, elvégre fogott magának egy szárnyast. Vagyis hát, hogyan is mondják? Pipit. Mint a viccben, mikor egy elf varázsló bemegy a kocsmába egy strucc kíséretében, kéri a sört meg az ételt mindkettejüknek, elfogyasztják, és mikor fizet, belenyúl a zsebébe és anélkül, hogy ránézne, pont annyi aranytallért önt a fickó kezébe, amennyibe ez került. A kocsmárost azért mardossa a kíváncsiság, hiszen nem mindennapi látványt nyújt a duó, rá is kérdez, erre a varázsló felel: "Találkoztam egy erdőszellemmel, aki teljesítette két kívánságom; az egyik az volt, hogy mindig annyi arany legyen nálam, amennyit költenem kell, a másik meg egy hosszú lábú pipi volt." Nos, a mi főhősünk nem egy ilyen hosszú lábú pipit vadászott le, de ezért egészen csinos példányba botlott. *
- Micsoda? * Nem értette tisztán a nyakába dünnyögő szavait, de nem is tulajdonít neki túl sok jelentőséget, van fontosabb dolga is. Az éjszakára trubadúrrá avanzsált kardforgató évtizedek tapasztalatát osztja meg lantjával. Nem időzik sokat a gyönyör dombjainál, ajkai a felhúzott láb felé veszik az irányt, hogy kebel alatt is csókokkal árassza el Lyz testrészeit, miközben keze szüntelen cirógatással kényezteti a lány oldalát, hasát, fenekét, ahol hozzáfér. Már csak pillanatok kérdése, hogy a kimondatlan óhajokból sóhajok váljanak. De mielőtt ez megtörténne, a szürke nőcsábász felemelkedik egy újabb csókért. *