Külső területek - Kikötői erdőség
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Szántóföldek (új)
Dokkok és kikötő (új)
Kikötői erdőségTharg birtokok (új)
Krenkataur barlangrendszer (új)
<< Előző oldal - Mostani oldal: 90 (1781. - 1800. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

1800. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-07-30 00:31:36
 ÚJ
>Aleimord Sayqueves avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Pycta del Ventus//

*Ahogyan alaposabban végigméri az idegent - mert sosem árt tisztában lenni azzal, hogy aki előttünk áll kicsoda és micsoda - úgy tűnik, elég fontos személy lehet ott, ahol lakik. A kiállása határozott - bár ez ugyan még nem elég indok ezen következtetések levonására, de Aleimord szemei arra is felfigyelnek, hogy az erdei hosszúéletű nem fél más tekintetét keresni. Magabiztosnak tűnik, egyszerű életet élő személyek bizony ritkán viselkednek így.*
- A szokások olyan tudást örökítenek a fiatalabb generációkba, ami sok helyzetben a segítségükre lehet.
*Folytatja a filozofálást, bár őszintén meg kell vallania, semmi kedve hozzá. Ha tényleg a négy fal között marad olvasni, akkor is vagy humoros, vagy horror jellegű olvasmányt választ. Máshoz nem is lenne kedve.
A kanca nem foglalkozik a fekete fajtársával, ehelyett felszegi a fejét, és magas lépésekkel átvándorol Aleimord másik oldalára.*
~Ennek mi baja van?~
*Kérdezi magától az idegent hallgatva, és nagyon igyekszik, hogy a gondolatai ne üljenek ki az arcára. Sokat gyakorolta ezt a fajta tevékenységet, főleg az üzletkötések alkalmával, nem fél attól, hogy most esetleg nem fog sikerülni.
Nem igazán érti, hogy egy idegen miért kezd el neki ilyesmiről beszélni, vagy miért érzi úgy, hogy kioktathatja egy fajtársát.*
~Lehet, hogy tanító a hazájában.~
*Aztán lehet, hogy kiderül: Aleimord túl feszült mostanában, és ezért tudja értékelni a másik tudálékosságát. Nos, az hogy feszült, elég enyhe kifejezés.*
- A szavak és a festmény másféle gyönyört ad, mint a hajnal. Mindhárom értékes a maga módján.
*Jelenti ki nemes egyszerűséggel a véleményét, ha már úgy is megragadtak ennél a témánál.*
- Tökéletesen megfelel a ruhám, köszönöm.
*Érti, hogy ha másikat ölt, könnyebb lenne elvegyülni a fák között és hasonlók, amit egy erdőben csinálni kell, de Aleimordnak egyszerűen nincs kedve hozzá.*
- Ahogy mondod.
*Pár másodperc szünet után hozzátesz még valamit.*
- Lehet, az első és az utolsó alkalom, hogy másokra hallgattam.


1799. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-07-29 08:14:35
 ÚJ
>Ortas Hroops avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//Vacsorához//
//A gnóm és az ork, hölgyek közjátéka//
//Plusz még némi irónia//

- Mindent. *Bólint a mélységi köszönésére, láthatóan ő sem vonzódik egy kimázolt képű gnóm társaságához. Három hölgy érkezik, felettébb nagy szájjal és istenek adottságaival. A megfelelő önbizalom a mellek méretével vetekszik, Ortas azon elmélkedik, hogy vajon a száj, a megfelelő határozottság, vagy a fenekek a nagybbak, mert az első után szépen sorban megérkezik a másik kettő is. A harmadik csendes, mint az éj, talán ő a legszimpatikusabb a gnóm számára, talán ez nem meglepő. Az ember természetesen leáll perlekedni, a maga cinikus humorán. ~ Tán kiskorában nem vették komolyan. Ének és gúny. Szomorú. ~ Ortas csendesen megrázza fejét, majd visszakucorodik a tűz mellé. Nem ez az a társaság, akire vágyik, túl harsány és túl hivalkodó. Jelenleg azt érzi, nem ezt keresi, akkor már inkább az ork nagy szája. Az első lány egy intéssel tiszteli meg, melyre szintén bólint. Esze ágában sincs megállítani senkit, talán az élet majd egyszer újfent összesodorja őket, ki tudja? Vagy talán mégsem, jelenleg ez azonban nem számít.*
- Hol vagytok, kik kerestek? Hol jártok árnyak? Harsogó hiúság, mi osztályrészetek. Hol van a bizalom, hol van a bánat? Mindenhol, ahol csak megleled. Árnyékban járók... figyelejtek. *A halk és duruzsló dallamocska torokból szól, kissé orrhangon. Miközben a tüzet nézi, a parázs lassan az ég felé pattan.*
- Jó nap ez. Bizony jó. *Állapítja meg, majd az orkot várja tovább.*


1798. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-07-29 00:50:21
 ÚJ
>Pycta del Ventus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1253
OOC üzenetek: 24

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Aleimord Sayqueves//

*Az biztos, hogy a meghajlással nem a másik elf felsőbbrendűségét ismeri el. Ez Aleimord számára is kiderülhet a meghajlás mértékéből, arról, hogy nem süti le a tekintetét közben, hanem nyíltan a szemébe néz és a cselekvés idejének kurta mivoltából. Akkor kapirgál jó helyen, ha azt gondolja, ez csak amolyan beidegződés, egyszerű megnyilvánulása a megfelelő magatartás és viselkedés formulájának.
A csuhás nem tűnik behódoló típusnak, a nemeshez képest erős testalkatú, az átlag feletti izomzattal és kiállással. Tekintete nyílt és őszinte, de a lombzöld szemekben különös magabiztosság csillog, talán Aleimord csak azért nem hallott az erdőmélyi erőd legendás szerzeteséről, mert a természetes közege a város, nem pedig az erdő.*
- A szokások csak láncok, bár olykor nem vitatom, fontos gyökereket táplálnak. *Mosolyog sokat tudón a csuhás. A kancáról kiderül közben, hogy valóban elég konok jószág, nem a nemes lovagló-tudománya áll a háttérben. A csuhás leengedi a kezét, ha nem, hát nem. Éjvihar elégedetlenül rázza meg fekete üstökét és el is lép a másik lótól, hogy ezzel fejezze ki nemtetszését.*
- A szavak csak szavak. *Vonja meg széles vállát a csuhás hanyagul, ahogy nyugtatólag megsimogatja a telivért.*
- A szavak is olyanok, mint a festmények, láthatod a hajnal színeit rajtuk, de legyen bármennyire tehetséges a festő, sohasem lesz képes olyan gyönyörűen lefesteni, mint amit a valódi hajnal mutat neked. *Egyszerű igazság ez, de mély és megváltoztathatatlan. A hajnal mindig más, ha hasonlít is egyikre a másik, sohasem ugyanaz és ez a valódi csoda.
A látogatásra tett említésen elmosolyodik, ő maga el sem tudja képzelni, mi lehet az a cél, ami miatt egy elf városba költözik, hogy falakkal vegye körbe magát fák helyett, hogy festményeken nézze a napfelkeltét a valódi helyett.*
- Ha úgy is teszel, mindenképp válts ruhát és kezesebb hátassal indul útnak, az ilyen kincseket nem adja könnyedén az erdő. *Jó tanács ez is, nem kioktatás, de vannak olyan dolgok, mint az erdőmélyi zarándoklat is, amelyet nem lehet arannyal megvenni. Az erdő kegyetlenül elbánik azokkal, akik békéjét oktalan háborgatják.*
- Puszta kedvtelésből tértél be az erdőbe, csak mert rokonaid úgy mondták; "jót tesz"? *Kérdi érdeklődve. Lehet, hogy mindez nem tartozik rá, de érdekli, hogy mi lehetett a valódi ok, amiért egy artheniori nemes elhagyta komfortzónáját és úgy döntött, az erdőben keres nyugalmat.*


1797. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-07-28 19:54:10
 ÚJ
>Aleimord Sayqueves avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Pycta del Ventus//

*Fél szemével a hófehér ló felé les néha-néha, nehogy a makacs teremés gondoljon egyet, és elmászkáljon, mert akkor biztos, hogy Aleimord nem találja majd meg. Vagy ha valamilyen csoda folytán mégis, nézegethetik egymást az állattal, több méter távolságból.
Szokása szerint a meghajlásra fejbiccentéssel válaszol. Ez feléjük olyasmit szokott jelenteni, hogy a meghajló elismeri a vele szemben álló felsőbbrendűségét, de egy kis hang motoszkál a fejében, mi szerint ez nem így van. Más szokások, más hagyományok... Nagy valószínűséggel az erdőlakó így próbálja tiszteletét kefezeni, amihez nincs köze a rangokhoz.
A másik elf szavait úgy értelmezi, hogy jóvá kell tennie a nyelvbotlást, és valóban: ez azokban a körökben, ahol ő jártas, elég erős szokás.*
~Majd meglátjuk, mit tehetek érted.~
*Furcsák számára Pycta szavai, nem is igazán tudja hova tenni őket elsőre. Bár sejti, és talán érti is, hogy az mire gondol, így aligha beszélnek körülötte.*
- Mi nem szoktuk így köszönteni egymást, de hasonlóakat kívánok neked, erdőben járó Pycta del Ventus.
*Különös számára ez a helyzet, hiszen mindig is meg akarta ismeri az erdőben élőket, de ezt a pillanatot nem most tervezte megvalósítani. Különcnek és furcsának tartja őket, de ki tudja, még kiderülhet, hogy voltaképp mind a ketten ugyan olyanok, csak máshol, más szokások szerint élnek.*
- Csak ma ismertem meg Napfényt, nem az enyém.
*Teszi hozzá a lovas témához, hiszen így az idegennek gyorsan nyilvánvalóvá válhat, hogy a kanca miért nem kedveli Aleimordot.
Mikor a fajtársa közelebb lép Napfényhez, és meg akarja simogatni, a ló először hátra lép, fújtat egyet, majd zavartan néz az idegenre, mintha azt kérdezné: "Te meg mi a fenét akarsz tőlem?"*
- Persze, ismerem.
*Érti, hogy a kérdés költői, ezért figyelmesen hallgatja, hogy mi jön ezután.*
~Minek ide könyv? Szebben beszél, mint néhány író.~
- Csodásan mesélted el. Még a végén nekem is kedvem támad ellátogatni oda.


1796. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-07-28 18:22:47
 ÚJ
>Pycta del Ventus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1253
OOC üzenetek: 24

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Aleimord Sayqueves//

*Összekulcsolja maga előtt a kezeit, úgy várja meg, míg a szépen öltözött elf rájön, hogy veszélytelen a számára. Nem kívánta és ezek után sem kívánja megtámadni vagy az ellenére tenni, de megérti, ha esetleg valakinek vannak ilyen paranoiái. A világ az erdőn túl nem éppen veszélytelen, s míg az erdőben mindig tudja, mire számítson, addig a városban és a közötte elterülő területeken fertőz az ármány, hazugság és kapzsiság. Nem hiába kedveli annyira Erdőmélyét, mert ott a Fákban Lakó törvényei ítélnek, s bár azok mások számára kegyetlennek tűnhetnek olykor, mégis igazságosabbak bármely városi törvénynél, melyet halandók alkottak.*
- Pontosan. *Bólint kurtán a válaszra, majd mosollyal fogadja, hogy a férfi végre elhúzza kezét fegyverének markolata felől.*
- Nem történt semmi jóvátehetelen. *Hajol meg alig érezhetően. Mert bár a nemes, ki Aleimord néven mutatkozik be, kissé lenézően szólott korábban az erdőben lakókról, mégis látszik rajta, hogy csak társadalmi rangja mondatta vele.*
- Az Erdő Szíve áldjon, Aleimord Sayqueves, Arthenior nemese. *Fogadja a köszöntést mosolyogva. Hagyja, hogy Éjvihar és az elf férfi lova ismerkedjenek, addig is elvannak együtt.*
- Valóban jót tesz, bár talán kezesebb hátast is választhattál volna. *Tréfálkozik, remélve, hogy a hosszúéletű nem fogja rossz néven venni. Ha hátasa engedi, közelebb lép hozzá és megpróbálja megsimogatni a homlokát. Arra kíváncsi, hogy a ló csak a férfit nem bírja vagy valóban makrancos teremtés.*
- Úgy sejtem, a városban is ismered azokat a helyeket, amelyek szépek a számodra, megnyugtatók és kedvesek a szívednek? *Kérdi barátságosan a férfi felé fordulva.*
- Ugyanígy van ez az erdővel. Én ismerek olyan rejtett csapásokat, amelyek egy fákkal körülvett tószemhez vezetnek, alkonyatkor a legcsodálatosabb. Olyan, mint egy tükörvilágra nyíló ajtó. *Kezd bele nosztalgikus mosollyal.*
- Vagy ha megvárod az éjjelt, holdtalan estén úgy ragyognak a csillagok, ahogy sohasem láttad még. Az erdő sűrű lombkoronája alatt pedig világító bogarak járják meghökkentő táncukat, mint megannyi apró kis táncos. *Meséli el saját élményeit. Ugyan járt már ő is a városban, de sohasem látott ott olyan gyönyörű dolgokat, mint az erdőben.*
- Nyitottnak kell lenni az erdő szépségeire, ha csukva tartod a szemed, mert türelmetlen vagy, sosem látod meg ezeket a szépségeket. *Tanácsol, nem kioktat. A lágy, kedves hangból is csak ezt hallani ki.*


1795. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-07-28 17:52:00
 ÚJ
>Aleimord Sayqueves avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Pycta del Ventus//

*Mikor az idegen elf felemeli a kezeit, és újra megszólal, Aleimord először csak ugyan abban a mozdulatban áll, mintha megfagyott volna. Igazság szerint csak a másikat elemzi. Az elmúlt időszakban sikerült elég paranoiássá válnia ahhoz, hogy mindenben a legrosszabbat lássa.
Nyugodt hang, mosoly, a testtartása sem fenyegető. Megállapítja magában, hogy csak egy egyszerű utazóval hozta össze a sors, így végül leemeli a kezét a kard markolatáról.
Napfény közben arrébb vándorolt - a másik ló felé -, nehogy véletlen Aleimord megint elrángassa valamerre, amerre nem akar menni. Határozottan barátkozni szeretne a fajtársával.*
- Csak megszokás kérdése.
*Bólint, hiszen egyetért az idegennel. Ha Aleimord az erdőben születik vagy nő fel, lehet, hogy most a várost tartaná furcsának és különcnek, és arra használna ilyen szavakat.*
- Remélem, nem sértettelek meg, nem akartam tiszteletlen lenni. A nevem Aleimord Sayqueves, Arthenior egyik nemesi családjából származom.
*Utóbbit csak azért jelenti ki, mert egyrészt Pycta is elárulta, honnan jön, a másik pedig, hogy így látják, mennyire is különböznek egymástól. Ugyan az a faj, mégis két teljesen más világ.*
- A rokonaim mondták, hogy jót tesz.
*Legyint hanyagul.*
- Inkább egy könyvet kellett volna választanom.


1794. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-07-28 14:04:40
 ÚJ
>Alyosra Radogen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Három Grácia, meg a fickók//

*Olyan időket élnek, hogy mindenki menten a bökőjéért nyúl, mikor idegent lát, ez nyilván Alyoval sincsen másként, a thargokra meg amúgy is jellemző a paranoia, szóval ő csak hozza az elvártat. Nem mintha egy kormos pofájú, vagy egy gnóm különösebb ellenfél volna, de meglepetéseket bármikor okozhatnak, ő meg nem szereti a meglepetéseket. Például a férfi túl nagyra nőtt ahhoz, hogy Alyo könnyedén kiterítse, bár ebben semmi meglepetés nincsen, Alyo csak messziről halálos, mert szinte sosem hibázik, sem az íjjal sem pedig a dobótőrrel. Az egészséges távolság végig megmarad közöttük, ezért egy idő után Alyo is elengedi a tőr markolatát.
Zheráról megállapítja, hogy indokolatlanul hangos és vidám, már legalábbis Alyo nem sok okot lát a mai napon a vidámságra, de nem szól, hadd incselkedjen a nagydarabbal. A gnómnak odaint, de részéről inkább halad tovább. Túl sok körülötte az idegen így is, nem kell még több - és akkor még nem tud a képletben lévő orkról -, most az egyszer vágyik Syoud társaságára, akkor legalább nem lenne egyedül a csomó idegennel. Ha a gnóm meg nem akasztja őket, akkor Alyo a maga részéről már itt sincsen. Döbbenetesen világos tekintete a nagydarabot követi egy ideig, aki látszólag ugyanarra tart, mint ők is. Ennek nem örül annyira...*


1793. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-07-28 00:38:12
 ÚJ
>Pycta del Ventus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1253
OOC üzenetek: 24

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Aleimord Sayqueves//

*Nem szerette volna meglepni a másikat, de úgy tűnik, sikerült neki. Halovány mosollyal figyeli a nemesnek tűnő elf mozdulatát a kabátja belső része felé, felteszi, valamiféle fegyver lapulhat alatta, amellyel az esetleges támadást hárítaná el. A csuhás felemeli mindkét kezét, hogy az ismeretlen hosszúéletű láthassa, nincs nála fegyver és nem is készül a hátán hordott kardhoz nyúlni.*
- Arra semmi szükség, nincsenek rossz szándékaim. *Mosolyog az elfre, láthatóan alatta egyáltalán nem ficánkol a telivér. Éjtépő unottan rázza meg éjszín üstökét, érdeklődve szaglássza a levegőt az ismeretlen szagú ló után.
Türelemmel kivárja, míg a másik felméri, nem látszik rajta, hogy zavarná a kutató pillantás. Amikor választ kap, a csuhás szélesebben elmosolyodik, hisz éppen erre a válaszra számított.*
- Az erdeiek úgy élnek az erdőben, mint a városiak a városban. *Ad meglepően és hasonlóan egyszerű választ, esetleg a drága ruhákba öltözött elf még sértőnek is találhatná, azt hiheti, a bolondját járatja vele egy ilyen semmirekellő válasszal.*
- Úgy értem, alkalmazkodtak az itteni élethez és ha sok időt töltenek itt, olykor ugyanolyan elveszettek a város épületei között, mint most épp te, itt az erdőben. *Mosolyog barátságosan az elfre, ahogy végignéz a körülöttük álló fák lombján, majd könnyed mozdulattal átveti a lábát a lovon és lecsúszik oldalra. Amikor földet ér, a kantárért nyúl, úgy lép közelebb a férfihez.*
- A nevem, Pycta del Ventus, Erdőmélyéről érkeztem. *Mutatkozik be és ad egyszerre téveszthetetlen választ arra, hogy ő maga is az "erdeiek" táborát erősíti.*
- Ha nem érzed jól magad az erdőben, akkor miért jöttél el idáig? *Kérdi barátságosan és őszinte érdeklődés csillan a lombzöld tekintetben.*


1792. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-07-27 22:09:02
 ÚJ
>Karaa'to Phamentar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

//Nellara//

*A lány már a parton áll, amikor Kara végigmondja a nagymonológot, ami közben a lányka minta csak néma színházban lenne, különféle arckifejezéseket váltogat. Kara szakavatott szemének feltűnik, de már úgy belelovalta magát, nem hagyja abba. Végigmondja amit eltervezett, mire mosolyogva nézi a reakciót. *
- Ugyan már, még csak most találkoztunk, és máris itt hagysz, Leskelődő Nellara? Láttál mindent ami érdekelt, és máris tovább állsz? *Nevet, ahogy a tündér menekül, de nem tartóztatja. Befejezi amit elkezdett, aztán valóban kiül a partra, persze nem a földre, hanem saját nadrágjára. Felnéz az égre, és vidámat nézi a felhőket, amíg szárad a napon. Ahogy végzett ezzel, felöltözik, és folytatja útját. Nem zavarja, hogy ilyen hamar véget ért ismeretsége a lánnyal, aki alighanem őrült. Nem tudja, hogy mitől ijedt meg ennyire, de nem is igazán érdekli. Inkább vidáman dalolászva indul tovább, miután minden felszerelése újra nála van. Holnapra valószínűleg már emlékezni sem fog az egészre. *


1791. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-07-27 21:53:30
 ÚJ
>Nellara Han avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18

Játékstílus: Vakmerő

//Kara//

*Háttal a tündérnek topog a vízben, kezd fázni a lába, ezért inkább visszamegy a partra, és még mindig háttal elkezdi húzni a saruját. Csendben hallgatja, amit a fiú, mond, de egyre érdekesebb arcokat vág. Először felhúzza a szemöldökét, utána kikerekednek a szeme, aztán pedig valami furcsa ijedtségbe csap át.*
~Oké... Rendben...~
- Azt hiszem én... én... izé... mennem kell...
*Majd azzal a lendülettel megfordul, és Amon Ruadh felé kezd rohanni, illetve repülni, amíg csak tud, és el nem fárad.*
~Ez teljesen őrült! Hibbant! Nincs ki a négy kereke!~

A hozzászólás írója (Nellara Han) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.07.27 21:54:17


1790. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-07-27 19:43:58
 ÚJ
>Karaa'to Phamentar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

//Nell//

- Ha megvárod amíg megszárad akkor nem leszel saras. *Von vállat, észre se véve, hogy a lányt zavarja a hozzáállása, és a téma. * Én szeretek mosakodás után üldögélni, és nézni az eget, hallgatni az erdő hangját. Nem muszáj mindig úton lenni, lehet élvezni az élet apró örömeit. Akkor is, ha az csak egy nyugis délután, és akkor is, ha egy kedves tündérlány. * Villant meg egy mosolyt Nellre, aztán már ott áll nadrágtalanul, és egykedvűen mosdatja magát, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Nem zavarja a közönség, és nem is zavartatja magát, pedig nem nehéz észrevenni, hogy zavarba hozta beszélgetőpartnerét. ettől azért kicsit szélesebbre húzódik a mosolya, de egyelőre nem reagálja le másképp.*
- Én mindig sétálok. Lehet, hogy túl sok minden jár a fejemben, és mindig szellőztetni kell, különben valami bolondságot csinálok. Amúgy is, túl rövid az élet ahhoz, hogy mindig egy helyben legyünk. A világ olyan nagy, és kalandokkal teli, miért töltenénk egy poros könyvtárban, vagy egy egyhangú kocsmában? *Elgondolkodik, hogy mennyit mondjon el, majd úgy dönt, hogy egy kis hazugságba nem hal bele senki.*
- Amúgy is, adózok bátyám emlékének minden pillanattal, amit átélek. halála óta mintha penge élén táncolnék, elönt a vágy, hogy lássak, tapintsak, érzékeljek. Mindent be akarok fogadni, mindent magamévá akarok tenni, semmit sem akarok elszalasztani. Ne legyen olyan pillanat, ami nélkülem múlik el… Ott leszek mindenhol. Arra tanított, hogy a leghevesebb lánggal kell égni. Úgyhogy amióta úton vagyok, azóta az élet lángja el nem vakíthat, mert én vagyok a láng. * Mosolyog, ahogy előadja a légből kapott történetet a világot járó hedonista tündérről. Igazából, nem áll távol a valóságtól, de a legjobb hazugságok igazságokra épülnek. *
- Na és te mi járatban vagy, Leskelődő Nellara? *Kérdezi csillogó szemekkel, mert mulattatja a lány zavara, és az, hogy ilyen könnyen zavarba tudja hozni. Nem tudja, hiszen nem ismeri, hogy meddig feszítheti a kendőzetlen magatartásával azt a bizonyos képzeletbeli húrt, de egyelőre még feszegeti. *


1789. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-07-27 19:15:10
 ÚJ
>Aleimord Sayqueves avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Pycta del Ventus//

*Dühös, amiért a rokonai rávették erre a kis útra, de már nincs mit tenni. Lépked az erdőben, húzza maga után a lovat, mint valami engedetlen gyermeket.*
- Tudom, hogy nem én vagyok a gazdád, de azért kibírhatnál velem pár órát, mit szólsz?
*Kérdezi a lótól, közben hátra is fordul. Az állat még mindig nem tűnik túl boldognak. Aleimord kinyújtja a kezét, hogy végigsimítson annak pofáján, de a ló elhúzza az arcát, és hatalmasat fújtat.
A férfi csalódottan sóhajt, majd újra elindul, de úgy tűnik, hogy Napfény teljesen megmakacsolta magát, és egy lépést sem hajlandó megtenni.*
- Ne szórakozz velem!
*Mérgelődik, majd csalódottan körbenéz a fák rengetegén, azon gondolkozva, hogy mit mit kezdjen magával. Ekkor találja szembe magát az idegennel. Annak megszólalására önkéntelenül is bal keze az arany színű kabátjában lapuló kardra siklik. Mielőtt válaszolna a másik elfnek, futólag végignéz rajta, nem igazán tudja hova tenni. Talán csak egy vándor, nem tűnik városinak, vagy barbárnak. Fenyegetőnek sem fenyegető, de Aleimordot óvatosságra tanították.*
- Az erdeiek.
*Válaszolja teljes egyszerűséggel a hangjában.*


1788. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-07-27 16:07:03
 ÚJ
>Cha'yss Cano Caldorcor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 797
OOC üzenetek: 15

Játékstílus: Vakmerő

//Kikötő felé haladtomban//
//Aldelran és a Három Grácia//

*A mélységi cimbora kissé elbambulni látszik, talán az érkező hölgykoszorú kárhoztatja némaságra. Ellentétben a bárddal, aki felélénkülni látszik a hármast megpillantva, na, nem mintha eddig annyira visszafogott lett volna.*
- Úgy lesz, és bocsánatodat kérem, nem láttam, hogy egy barna medve ül a lovad hátán. *Vigyorog vissza hasonló lelkesedéssel. Rajta ne múljon, ha valaki nem veszi magára a megszólítást. Együtt hahotázik a félvérrel, majd maga is megindul a kikötő felé, ha mögé ül Aldelran, ha nem. Ha nem, akkor a kikötőben majd találkoznak. A három érkező közül a vékonyka félelf nem szólal meg, így neki nem címez semmi frappánsat, csak tovább robog a kikötő felé, hogy végre elérhesse azt. Ott lesz kocsma, lesz bor és vetett ágy, akkor is, ha súlyos aranyakba kerül. Az említetteken kívül pedig egy olyan valaki, akivel régóta nem találkozott és valószínűleg a háta közepére sem kívánja a zenész érkezését, de ez a legkevésbé sem zavarja Cha'ysst.*


1787. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-07-27 15:18:09
 ÚJ
>Pycta del Ventus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1253
OOC üzenetek: 24

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Aleimord Sayqueves//

*Olykor neki is jól esik vágtázni és most épp egy ilyen alkalom van. Éjvihar amúgy is igényli az efféle törődést, mint a kereskedőház egykori leggyorsabb lova. Már a már nem bírja ő sem úgy a tempót, de a rövidebb szakaszokat szereti vágtában megtenni. Erdőmélyén nem lehet vágtázni, a szántóföldek hosszú, egyenes útjain viszont nagyon is és az azt követő erdőség pedig eszményi pihenőhely lehet a vágtában kellemesen megfáradt lónak és lovasnak.
Így esik, hogy a csuhás, Éjvihar hátán baktat be az árnyékos területre, ahol takaros rendben állnak a kikötői erdőség fái, mint valami strázsák. Az elf hagyja, hogy a telivér diktálja az iramot, csak kényelmesen ül a hátán, miközben halovány mosollyal szépen metszett arcán fürkészi az erdőt. Neki hiányzik belőle a szabadság érzése, ahol a növények és a fák saját választásuk szerint eresztenek gyökeret és törnek az ég felé. Rendezett káosz. Így emlegetné magában.
A fák között egészen lassú tempót diktál Éjvihar, a csuhás pedig a fák között járó alakra lesz figyelmes. Az ismeretlen erdőjáró is lóval érkezett, de az ő hátasa sokkal makacsabb és kelletlenebb, mint a telivér, melyet az elf ül meg. Közeledve költőinek szánt kérdést hall, hisz biztosan nem a makrancos lónak címezte a kérdést.*
- Kik azok az "ezek", akikről beszélsz? *Kérdi barátságos mosollyal, ahogy beszédtávolságba ér hozzá. Kérdésében nincs sértettség, bár láthatóan épp ő lehet az egyike azoknak a titokzatos "ezek"-nek. Ennek ellenére cseppet sem kötekedő vagy barátságtalan a fellépése.
Innen már látja, hogy a férfi is elf, de tökéletes ellentétben áll a csuhástól. Drágának tűnő ruhák, melyek az arany színét idézik, a kimért kelletlenség, amellyel láthatóan az erdei környezet felé fordul. Ezzel szemben a csuhás durva darócruhát visel, melynek derekát egy vaskos kötéllel fogta össze, lábán könnyű, viseletes nemezcsizma. A darócruhát több helyen toldozták már, de tiszta és érezhető szaga sincs, inkább erdőillata. Hátán egyszerű hevederre csatolt kard, egyszerű kardhüvelyben, alkarjain harcosokra jellemző alkarvédők.
A csuhás arcán halovány mosollyal fürkészi az idegen elfet, talán épp azon gondolkodik, hogy egy hosszúéletű hogyan érezheti ennyire diszkomfortosan magát ebben a környezetben.*


1786. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-07-27 13:43:11
 ÚJ
>Aleimord Sayqueves avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Pycta del Ventus//

*Mikor belovagol a Kikötői erdőségbe, különös csend lepi el a környezetét. Egyedül a szél motoszkál a levelek között, és néhány állat beszélget egymással. Furcsa ez a város zajai után - amik mostanában egyre hangosabbak és hangosabbak. Az ilyesmi általában megnyugtatja a lelket, de Aleimord inkább csak még feszültebb lesz tőle.
Alatta, a hófehér kanca sem túl nyugodt. Igaz, hogy a ló nem egy csatamén, de neméhez képest nagy darab, erős állat, feltűnően tiszta és rendezett, hófehér szőrrel és sörénnyel. A lószerszámokat egy öreg mesterember készítette a legdrágább alapanyógókból kifejezetten Napfény számára, így tökéletesen illeszkedik a kancára.
Hiába a luxus, a férfi jelenlegi egyetlen társa nem tűnik jókedvűnek. Makacs, nem hallgat ideiglenes gazdájára, néha gyorsabban megy, mint kellene, néha pedig lassabban. Rossz felé fordul, közben morcosan fújtat. Pedig Aleimord elég ügyesen lovagol, nem először csinálja, mégis úgy viselkedik Napfény, mintha most fogták volna be a Füves Pusztáról.*
- Jól van!
*Köpi maga elé morcosan a szavakat, majd megállítja az állatot, és leszáll a nyeregből.*
- Ha nem, hát nem.
*Amúgy sem tervezett nagyon tovább menni. Azt hallotta, hogy a természet megnyugtat, de minél jobban nézi ezt a rengeteg fát, annál jobb érzi, hogy nem kellett volna hallgatnia a rokonaira. Egy jó könyv kell ide, finom tea és drága csokoládé, nem pedig egy kölcsönló.*
- Hogyan tudnak ezek itt élni?
*Kérdezi magától, miközben elindul valamerre, kézben vezetve Napfényt. Az állat csak erősebb noszogatás után hajlandó megindulni.
A férfi feltűnően nem illik ebbe a környezetbe: drága ruhái és aranyszín kabátja ettől jobban talán ki sem ríhatna a zöld és barna színek közül.*


1785. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-07-27 13:20:39
 ÚJ
>Nellara Han avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18

Játékstílus: Vakmerő

//Kara//

*Egy pillanatra úgy tűnik neki, hogy a férfi direkt sértegeti. Megfordul a fejében, hogy azért mondja a fajtárs, hogy mossa meg a lábát, mert otthon nem tisztálkodott meg rendesen. Ami azt jelenti, hogy nem is tud tisztálkodni, és hogy lehet annyira buta valaki, hogy ne tudjon fürdeni?
Mielőtt még túlkomplikálná a dolgokat, inkább gyorsan arra jut, hogy a tündér csak piszkálja. Igen, úgy lesz a legegyszerűbb.*
- Mondtam, otthon fürödtem. És ha tovább megyek, úgy is poros leszek újra. Ráadásul a víz miatt sáros is.
*Jegyzi meg kicsit rosszkedvűen. Mikor Kara elkezd vetkőzni a lány fülig vörösödik, és azonnal a másik irányba fordul.*
- Én csak... csak ki akartam szellőzteti a fejemet, úgy döntöttem, sétálok egy kicsit. Te mi járatban vagy itt?


1784. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-07-26 22:28:29
 ÚJ
>Karaa'to Phamentar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

//Nell//

- Elhiszem, nem tűnsz olyannak, aki rosszat akarna. *Jegyzi meg őszintén, mert tényleg nem nézné ki a tündérlányból, hogy direkt csinálta volna. Azonban úgy tűnik, hogy nagyon restelli már a dolgot, és tényleg szeretné nem megtörténtté tenni, amit Kara meg is jegyez magának. Végül is, jó lesz szívni vele a vérét, ha még sokáig beszélgetnek.*
- Én egészen a térdedig megmosnám, az út pora képes magasra szállni. * Jegyzi meg félvállról, és hogy jó példával járjon elő, ezért elkezdi nadrágszíját bontogatni, bár az ő zártabb végű ruhájába nehezen jut be a por, az izzadtság annál inkább tapasztja a vásznat a bőréhez. Ahogy kibújik belőle, lazán maga mögé dobja, ahol nagyjából a többi felszerelése van, és elkezdi átmosni magát egész a térdéig, ahogy azt fajtársának is javasolta. Bár ő más okból mossa magát, úgyhogy ahogy ezzel végez, fentebb is átsúrolja magát a nedves kezével. Észre se vette, hogy mennyire fel volt hevülve a teste, de most a hűvös forrás nagyon jó érzéssel tölti el a férfit. *
- Na és mi járatban? *Kezdeményez beszélgetést, ha már mindketten itt mosakodnak.*


1783. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-07-26 22:00:43
 ÚJ
>Nellara Han avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18

Játékstílus: Vakmerő

//Kara//

- Ne haragudj, én... én tényleg nem akartam rosszat.
*Újra kezd úrrá lenni rajta a pánik, és az elkeseredettség. Bár még próbálkozik, hogy ne fakadjon ki újra, ráadásul egy teljesen idegen fajtársa előtt, fogalma sincs, hogy meddig fogja beírni.
Inkább ahelyett, hogy elfutna az egyik sarokba sírni nagy levegőt vesz, és kibújik a sarujából. Nem élhet örökké gyávaként. Óvatosan belelépked a folyóba, de vigyáz arra, hogyan ruhája alja ne legyen vizes.*


1782. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-07-26 12:52:29
 ÚJ
>No'ära Thoa'n avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

//A három grácia//

*Idővel úgy fest, a szőkeség is velük tart, ami őszintén nem sokat mond No'äranak. Legalább lesz ki lefoglalja Alyosrát. A lóval felveszi a többiek tempóját, ahogy az erdőbe beérve sűrűsödnek a fák. Amikor megpillant egy kisebb csapat táborozót, rögtön a jelenlévőket lesi, ki mikor veszi a hármasukat észre és mit reagálnak rá. Ami saját úti társait illeti, Alyosra rögtön egy dobótőrhöz nyúl, de a szőkeség nem. Ami saját magát illeti, saját hosszú tőréhez úgy nyújtja kezét, mintha csak támaszkodna a lábán. Hamar egy férfi elé érnek, aki egy nagyon illedelmes színjátékkal üdvözli őket. No'ära csak csendben figyel, amíg az elf kisasszony jártatja a száját. Igyekszik elkapni Alyosra tekintetét, jelezve, ő maga nem tudja kik ezek és az lesz, amit a fattyú mond. Nem szívesen hallgat másokra, de ez esetben több szempontból is kapóra jöhet, ha kezeskedik neki.
A sötét hajú ember továbbra is beszél, No'ära nem tudja, kit hív maga mögé, de sejtései szerint Alyosrát. Egyelőre senkinek sem szól semmit, hallgat a fattyúra, idegen hely, idegenekkel, ez sok neki ahhoz, hogy még önszántából beszéljen is.*


1781. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-07-26 09:57:05
 ÚJ
>Yowl Grehmat avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

*Az erdő mélyén találja magát. Hihetetlen mennyire el tud tévedni az ember, ha egyáltalán nem tudja, merre kell mennie. Szerencsére Yowl-nél ez másképp van. Követi a kijelölt utat és nem áll le sehol sem nézelődni. Szereti a természetet, de most az ügyei miatt sietős az útja. Minél méllyebbre hatol annál jobban tűnik el a beszűrődő fény. Egy kis idő múlva ez is megváltozik és ismét megjelennek az éltető fénysugarak. A fák egyre ritkábbak és a távolban embereket vél felfedezni. Ez csak egyet jelenthet: a Szántóföldeket.*

A hozzászólás írója (Yowl Grehmat) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.07.26 10:11:14


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3239-3258