Külső területek - Kikötői erdőség
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Szántóföldek (új) Dokkok és kikötő (új) | Kikötői erdőség | Tharg birtokok (új) Krenkataur barlangrendszer (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 47 (921. - 940. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Vaszív Utorkh [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](https://www.lanawin.hu/forum_ic/kepek/noavatar.jpg)
![>Bölény Grindwullf [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/2638_orias_ferfi.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3596-3615
940. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-09-24 17:55:57
Üzenet elküldve: 2017-09-24 17:55:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
//A Vaserdő mélyén alkonyatkor//
*Teljesen besötétedik, mire eléri az erdőséget. A fák árnyékai fekete mumusként nyúlnak felé, de ez nem ijeszti el. Nagyon régen járt már itt egyedül gyalog, de az utat ismeri, így nem tévedhet el. A kabátot már a szántókon magára vette, még alkonyatkor, fázni már nem fázik. Egy gonddal kevesebb, most már csak a sötétben rejtőző szörnyekkel és fenevadakkal kell elbánnia, hogy élve ki is jusson innen. Hosszú percekig, talán egy teljes óráig andalog lassan a kitaposott ösvényen, mikor fényt pillant meg a fák között. Tábortűz lehet, nem is kicsi, és a hangok alapján többen is melegednek mellette. Rá is ráférne a pihenő, egész nap megállás nélkül gyalogolt. Óvatosan megközelíti a táborhelyet. Nem akar lopakodni vagy bujkálni, a végén még rosszat feltételeznének róla, egyszerűen odasétál a hármashoz.
A lobogó lángok fénye megvilágítja a két férfit, és a mogorva arcú nőt. Egy óriás és két ork. Nagyot nyel, szívvverése egyre szaporább. Talán nem a legbizalom-gerjesztőbb csapat, de neki pihenésre van szüksége, és inkább velük, mint a farkasokkal.*
-Estét! *Szólal meg bizonytalanul, mikor már belépett a fénybe, és bármelyik könnyedén szemügyre veheti a törékeny teremtést.* Esetleg csatlakozhatnék?
*Teljesen besötétedik, mire eléri az erdőséget. A fák árnyékai fekete mumusként nyúlnak felé, de ez nem ijeszti el. Nagyon régen járt már itt egyedül gyalog, de az utat ismeri, így nem tévedhet el. A kabátot már a szántókon magára vette, még alkonyatkor, fázni már nem fázik. Egy gonddal kevesebb, most már csak a sötétben rejtőző szörnyekkel és fenevadakkal kell elbánnia, hogy élve ki is jusson innen. Hosszú percekig, talán egy teljes óráig andalog lassan a kitaposott ösvényen, mikor fényt pillant meg a fák között. Tábortűz lehet, nem is kicsi, és a hangok alapján többen is melegednek mellette. Rá is ráférne a pihenő, egész nap megállás nélkül gyalogolt. Óvatosan megközelíti a táborhelyet. Nem akar lopakodni vagy bujkálni, a végén még rosszat feltételeznének róla, egyszerűen odasétál a hármashoz.
A lobogó lángok fénye megvilágítja a két férfit, és a mogorva arcú nőt. Egy óriás és két ork. Nagyot nyel, szívvverése egyre szaporább. Talán nem a legbizalom-gerjesztőbb csapat, de neki pihenésre van szüksége, és inkább velük, mint a farkasokkal.*
-Estét! *Szólal meg bizonytalanul, mikor már belépett a fénybe, és bármelyik könnyedén szemügyre veheti a törékeny teremtést.* Esetleg csatlakozhatnék?
939. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-09-24 17:27:24
Üzenet elküldve: 2017-09-24 17:27:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Vaserdő mélyén alkonyatkor//
*Valóban nem nehéz összerakni a nem túl összetett kirakós darabjait. Az óriás valószínűleg tilosban jár, vagyis inkább forró a lába alatt a talaj, ha ennyire tart a városőrség rajtaütésétől. Ez az információ is több, mint a semmi, legalább nem kell visszatérnie a városba, a lehetőség szinte az ölébe pottyant.
Az ork nőstényt nem nagyon érdekli, hogy csatlakozik-e a társaságukhoz, úgyhogy ezt beleegyezésnek veszi a részéről, már csak Nagylábat kell meggyőznie, de úgy látszik, az is sikerült neki, mert a tüzükhöz invitálja. A titulusra csak egy morranással válaszol, még nem jött el az ideje helyretenni a dolgokat, előbb meg kell ismernie alkalmi társait.
Mielőtt leülne a tűz mellé, egy közeli fához pányvázza ki a gebét, leszereli róla a nyerget, meg a táskákat és csak aztán indul meg az óriás, meg a tűzzel-étellel foglalatoskodó nőstény felé. Leteszi a nyerget, majd keresztben ráül, maga alá húzza lábait, a pallost maga mellé fekteti, puszta véletlenségből éppen markolattal maga felé.*
- Akad. *Válaszolja, majd az egyik nyeregtáskából kulacsot halász elő, a dugót kipiszkálja, régi nyarak erjedt gyümölcsillatával telítve meg a kis tábor levegőjét. Előbb az óriásnak nyújtja, utána kap a nőstény is. Ha visszajön a kulacs, maga is meghúzza, majd csendben enni kezdi a felkínált húst.
Figyelme azonnal élénkebb lesz, amikor az óriás valami munkáról kezd beszélni, gyanítja, hogy ha egy törvényen kívüli óriás, meg egy ork beszél munkáról, akkor nem pitypang szedésről van szó.*
- Épp én is munkát keresek, valami jövedelmezőt. *Szól közbe, aztán a szájába tesz egy nagyobb falatot, zsírtól csillogó ujjait a nadrágjába törölve.*
- Az se baj, ha nem teljesen tiszta. *Teszi hozzá unalmat mímelve, mintha valami kevésbé fontosat adott volna korábbi szavaihoz.*
- Ki az a Satrat? Meg az a Vérke-et? *Gyanítja, hogy csak az óriás akcentusa teszi érthetetlenné a szavakat és meglehet, hogy a Vérkertről van szó, amiről még a kikötőben hallott, de jobb megbizonyosodni. Hogy a válaszadást kicsit megvajazza, újabb körre indítja a kulacsot.*
*Valóban nem nehéz összerakni a nem túl összetett kirakós darabjait. Az óriás valószínűleg tilosban jár, vagyis inkább forró a lába alatt a talaj, ha ennyire tart a városőrség rajtaütésétől. Ez az információ is több, mint a semmi, legalább nem kell visszatérnie a városba, a lehetőség szinte az ölébe pottyant.
Az ork nőstényt nem nagyon érdekli, hogy csatlakozik-e a társaságukhoz, úgyhogy ezt beleegyezésnek veszi a részéről, már csak Nagylábat kell meggyőznie, de úgy látszik, az is sikerült neki, mert a tüzükhöz invitálja. A titulusra csak egy morranással válaszol, még nem jött el az ideje helyretenni a dolgokat, előbb meg kell ismernie alkalmi társait.
Mielőtt leülne a tűz mellé, egy közeli fához pányvázza ki a gebét, leszereli róla a nyerget, meg a táskákat és csak aztán indul meg az óriás, meg a tűzzel-étellel foglalatoskodó nőstény felé. Leteszi a nyerget, majd keresztben ráül, maga alá húzza lábait, a pallost maga mellé fekteti, puszta véletlenségből éppen markolattal maga felé.*
- Akad. *Válaszolja, majd az egyik nyeregtáskából kulacsot halász elő, a dugót kipiszkálja, régi nyarak erjedt gyümölcsillatával telítve meg a kis tábor levegőjét. Előbb az óriásnak nyújtja, utána kap a nőstény is. Ha visszajön a kulacs, maga is meghúzza, majd csendben enni kezdi a felkínált húst.
Figyelme azonnal élénkebb lesz, amikor az óriás valami munkáról kezd beszélni, gyanítja, hogy ha egy törvényen kívüli óriás, meg egy ork beszél munkáról, akkor nem pitypang szedésről van szó.*
- Épp én is munkát keresek, valami jövedelmezőt. *Szól közbe, aztán a szájába tesz egy nagyobb falatot, zsírtól csillogó ujjait a nadrágjába törölve.*
- Az se baj, ha nem teljesen tiszta. *Teszi hozzá unalmat mímelve, mintha valami kevésbé fontosat adott volna korábbi szavaihoz.*
- Ki az a Satrat? Meg az a Vérke-et? *Gyanítja, hogy csak az óriás akcentusa teszi érthetetlenné a szavakat és meglehet, hogy a Vérkertről van szó, amiről még a kikötőben hallott, de jobb megbizonyosodni. Hogy a válaszadást kicsit megvajazza, újabb körre indítja a kulacsot.*
938. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-09-24 17:02:43
Üzenet elküldve: 2017-09-24 17:02:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Vadászat//
- Mindenünk megvan, a legtöbbek nem vágynak el. Érdekes, hogy ott élek?
*Kérdezi kisé sanda tekintettel. Ebben semmi érdekes nincs, csak úgy, mint a tetoválásában sincs. Bár amennyire érdekes számára a másik szeme, annyira lehet a férfinak is bármi, ami viszont számára természetes.
Zaras felderítő ötlete halvány pírt rajzol Lyz arcára, melyen a hosszú csendes percek nemhogy halványítanának, hanem inkább fokoznak. Egészen belemerül a meghitt pillanatba, s lelki szemei előtt megelevenedik a legutóbbi tábortüzes ünnepségük. Lehunyja szemét, szinte érzi a virágillatot, a szálló szirmokat, melyek elkószálva arcát simítva repültek tovább a feltámadó szellőben, s melyek hajába akadva lelték meg a végállomást. Aztán egy kósza érintés, mely egy szirmot hivatott kiszedni a hajából… ~Annak is milyen vége lett… ezek a tábortüzek nincsenek rám jó hatással… ~ Tekintetét a holdfényt visszaverő vízre emeli, s igazán próbál a hűvös vízre koncentrálni, hogy picit visszafogja meglódult képzeletét. Szerencsére Zaras mesélni kezd, és nagyon szívesen figyel inkább rá. Sikeresen ki is zárja korábbi fülledt gondolatait, mely már-már ellágyították lelkét.
A szürkére pillantva elcsípi a kesernyés kifejezést az arcán, amelyet nem tud mire vélni. Első hallásra mondandójával együtt arra következtet, a férfi önnön fontosságának, s különlegességének teljes tudatában van, és egészen egyszerűen, a valóban különleges szemeinek túl nagy jelentőséget tulajdonít. Ezzel mindenki más fölé helyezi önmagát, persze egyéb legendásnak mondott képességei sem segítik a szerénység útjára. Lyznek ez a felismerés tényleg felért egy hidegzuhannyal. Nem kell magát hűtenie, szerencsére ezt megtette a másik, egy pillanat alatt, egy mondattal és egy grimasszal. Ez is egyfajta tehetség.*
-Hallottam már olyanokról, akik a tiszta vérük megtartása céljából, saját közvetlen rokonságukkal házasodnak, vagy kezdenek viszonyt.
*Saját származásának, zöldszeműségének büszkesége gyorsabban lobban, mint ahogy a száraz levél fog tüzet. Visszahúzza lábait a másiktól.*
-Köszönöm, azt hiszem már sokkal jobb a lábam, mint korábban. *Jegyzi meg csak úgy mellékesen, s időt sem hagyva föltápászkodik, s kissé oldalt fordul a férfitől. Leveti a köpenyt, melynek nyomán a hűvös levegő halvány libabőrrel ajándékozza meg, minden porcikáját, s nem kíméli egyetlen hűvösre érzékeny területét sem. Felhúzza nadrágját, s gyakorlott mozdulatokkal kötözi meg, miközben visszatér korábbi gondolatához.*
-Ezzel a módszerrel megtarthatnád a viharszürke színedet.
*Tekintetét közben az említett szemekbe fúrja. Hangjában nem hallatszik neheztelés, csupán tárgyilagosan jegyzi meg. Elvégre ők csak két idegen, akiket összefújt a vadászösztön, teljesen véletlenül.* Bár azt rebesgetik, hogy ezekből a frigyekből, elég sok kelekótya születik.
*Húzza kissé lesajnálóra száját.
Mellényébe belebújik, de annak összecsatolásához kicsit több figyelem kell. Így félrehajtja arcába hullott hajtincseit, majd egészen a műveletre koncentrál.*
//Vadászat//
- Mindenünk megvan, a legtöbbek nem vágynak el. Érdekes, hogy ott élek?
*Kérdezi kisé sanda tekintettel. Ebben semmi érdekes nincs, csak úgy, mint a tetoválásában sincs. Bár amennyire érdekes számára a másik szeme, annyira lehet a férfinak is bármi, ami viszont számára természetes.
Zaras felderítő ötlete halvány pírt rajzol Lyz arcára, melyen a hosszú csendes percek nemhogy halványítanának, hanem inkább fokoznak. Egészen belemerül a meghitt pillanatba, s lelki szemei előtt megelevenedik a legutóbbi tábortüzes ünnepségük. Lehunyja szemét, szinte érzi a virágillatot, a szálló szirmokat, melyek elkószálva arcát simítva repültek tovább a feltámadó szellőben, s melyek hajába akadva lelték meg a végállomást. Aztán egy kósza érintés, mely egy szirmot hivatott kiszedni a hajából… ~Annak is milyen vége lett… ezek a tábortüzek nincsenek rám jó hatással… ~ Tekintetét a holdfényt visszaverő vízre emeli, s igazán próbál a hűvös vízre koncentrálni, hogy picit visszafogja meglódult képzeletét. Szerencsére Zaras mesélni kezd, és nagyon szívesen figyel inkább rá. Sikeresen ki is zárja korábbi fülledt gondolatait, mely már-már ellágyították lelkét.
A szürkére pillantva elcsípi a kesernyés kifejezést az arcán, amelyet nem tud mire vélni. Első hallásra mondandójával együtt arra következtet, a férfi önnön fontosságának, s különlegességének teljes tudatában van, és egészen egyszerűen, a valóban különleges szemeinek túl nagy jelentőséget tulajdonít. Ezzel mindenki más fölé helyezi önmagát, persze egyéb legendásnak mondott képességei sem segítik a szerénység útjára. Lyznek ez a felismerés tényleg felért egy hidegzuhannyal. Nem kell magát hűtenie, szerencsére ezt megtette a másik, egy pillanat alatt, egy mondattal és egy grimasszal. Ez is egyfajta tehetség.*
-Hallottam már olyanokról, akik a tiszta vérük megtartása céljából, saját közvetlen rokonságukkal házasodnak, vagy kezdenek viszonyt.
*Saját származásának, zöldszeműségének büszkesége gyorsabban lobban, mint ahogy a száraz levél fog tüzet. Visszahúzza lábait a másiktól.*
-Köszönöm, azt hiszem már sokkal jobb a lábam, mint korábban. *Jegyzi meg csak úgy mellékesen, s időt sem hagyva föltápászkodik, s kissé oldalt fordul a férfitől. Leveti a köpenyt, melynek nyomán a hűvös levegő halvány libabőrrel ajándékozza meg, minden porcikáját, s nem kíméli egyetlen hűvösre érzékeny területét sem. Felhúzza nadrágját, s gyakorlott mozdulatokkal kötözi meg, miközben visszatér korábbi gondolatához.*
-Ezzel a módszerrel megtarthatnád a viharszürke színedet.
*Tekintetét közben az említett szemekbe fúrja. Hangjában nem hallatszik neheztelés, csupán tárgyilagosan jegyzi meg. Elvégre ők csak két idegen, akiket összefújt a vadászösztön, teljesen véletlenül.* Bár azt rebesgetik, hogy ezekből a frigyekből, elég sok kelekótya születik.
*Húzza kissé lesajnálóra száját.
Mellényébe belebújik, de annak összecsatolásához kicsit több figyelem kell. Így félrehajtja arcába hullott hajtincseit, majd egészen a műveletre koncentrál.*
937. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-09-24 17:01:05
Üzenet elküldve: 2017-09-24 17:01:05
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 214
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 214
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz.//
*Kissé elveszti egyensúlyát a szabotázstól, így erősebben, körmeit a hátba vájva kapaszkodik meg, mielőtt még a tegnapihoz hasonlóan elbugyogna a térdig érő vízben. Hallat mellé egy rosszalló morgást is, de nem hagy fel a csókok sűrű osztásával sem. Aztán hirtelen megperdítik, mire kis sikoly szakad fel torkából a meglepetéstől, s ily módon hátulról kezdik kényeztetni. Egy pillanatig átfut rajta a hűvös borzongás, hisz kellemetlen emlékeket idéz ez a testhelyzet, de a finom simítások mintha csak csitítani próbálnák belső félelmeit. Ez a kéz gyengéden érinti, nincs oka félni, hisz ő is részese most a dolognak, nem csak az elszenvedője. Mégis akarva akaratlanul is bevillannak a képek, így nem tudja teljesen átadni magát az élvezetnek. Megpróbál visszafordulni, s ha Taitos akadályozni próbálná, akkor erősebben fog próbálkozni.*
- Kérlek, ne így!
*Szavait apró kis sóhajok szakítják félbe, majd mikor már újfent szembe kerülnek, borostyánjaival mélyrehatón pillant Taitos szürkéibe, keze tarkójára csúszik, hogy rövid mosolyát egy csókba fojthassa.*
- A szemedbe akarok nézni közben!
*Pihegi halkan, majd újabb csókkal forrasztja ajkaira a szót. Kezei ismét felfedezőútra indulnak a férfi testén, s most komolyabb foglalatosságot is találnak maguknak. Ujjai mohón keresnek bejárást a férfi nadrágja alá, majd némi gombolkozás után hozzá is férnek az örömszerzés forrásához és munkába kezdenek.*
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz.//
*Kissé elveszti egyensúlyát a szabotázstól, így erősebben, körmeit a hátba vájva kapaszkodik meg, mielőtt még a tegnapihoz hasonlóan elbugyogna a térdig érő vízben. Hallat mellé egy rosszalló morgást is, de nem hagy fel a csókok sűrű osztásával sem. Aztán hirtelen megperdítik, mire kis sikoly szakad fel torkából a meglepetéstől, s ily módon hátulról kezdik kényeztetni. Egy pillanatig átfut rajta a hűvös borzongás, hisz kellemetlen emlékeket idéz ez a testhelyzet, de a finom simítások mintha csak csitítani próbálnák belső félelmeit. Ez a kéz gyengéden érinti, nincs oka félni, hisz ő is részese most a dolognak, nem csak az elszenvedője. Mégis akarva akaratlanul is bevillannak a képek, így nem tudja teljesen átadni magát az élvezetnek. Megpróbál visszafordulni, s ha Taitos akadályozni próbálná, akkor erősebben fog próbálkozni.*
- Kérlek, ne így!
*Szavait apró kis sóhajok szakítják félbe, majd mikor már újfent szembe kerülnek, borostyánjaival mélyrehatón pillant Taitos szürkéibe, keze tarkójára csúszik, hogy rövid mosolyát egy csókba fojthassa.*
- A szemedbe akarok nézni közben!
*Pihegi halkan, majd újabb csókkal forrasztja ajkaira a szót. Kezei ismét felfedezőútra indulnak a férfi testén, s most komolyabb foglalatosságot is találnak maguknak. Ujjai mohón keresnek bejárást a férfi nadrágja alá, majd némi gombolkozás után hozzá is férnek az örömszerzés forrásához és munkába kezdenek.*
936. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-09-24 16:27:31
Üzenet elküldve: 2017-09-24 16:27:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz.//
-Hát ide!
*Mondja, mintha mi sem lenne egyértelműbb, és bizony a hideg víz sem kezdi lassan zavarni. Évődve markol egyet-egyet Nanaia fenekébe, aztán lekerül róla az ing is, de még hogy. Innentől nem tudja türtőztetni magát, a lány ölét a magáéhoz húzza, de sajnos ott van még az a fránya ruha. Ezzel persze nincs baj, Taitos feltalálja magát. Egy lopott pillanatban elengedi az amazont, és letépett ingét összegombócolva kidobja a partra. A hátát ölelő kezek nyomán boldog bizsergés járja át, és most úgy dönt, hogy szabotálván Nanaia felugrását, rajta van a nyakat illető csókok sora. Óvatosan megperdíti a lányt, és vállánál kezdi el az egészet. Közben hátulról teljes testével neki is simul, és jó érzéssel nyugtázza, hogy ágyékát most a kiscica puha feneke éri, végül két karjával fonja körül az amazont. Egyikkel melleit cirógatja, másikkal combjai közé téved. Egyre serényebben igyekszik a lánytól néhány sóhajt, vagy egy kis aranyos nyögdécselést, de legalább egy kis nyávogást kicsikarni. Közben figyeli testének minden jelét, sőt, gonoszul eljátszik a lánnyal, azzal kecsegtetve, hogy mélyebbre evez a gyönyörök tengerén, aztán az utolsó pillanatban mindig visszatáncol. Ezalatt pedig a lány nyakát csókolgatja, és közben odasúgja neki.*
-Kezdem azt hinni, hogy nem a hínár az *Itt egy csók következik.* -amitől ilyen vadító vagy.
*Végül pedig úgy dönt nem húzza tovább a lány agyát, hanem inkább kezébe veszi az ügyet, vagy inkább fordítva, ügyébe veszi a kezét. Közben boldogan öleli őt, míg igyekszik ráhangolódni, mielőtt a lényegre térnének.*
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz.//
-Hát ide!
*Mondja, mintha mi sem lenne egyértelműbb, és bizony a hideg víz sem kezdi lassan zavarni. Évődve markol egyet-egyet Nanaia fenekébe, aztán lekerül róla az ing is, de még hogy. Innentől nem tudja türtőztetni magát, a lány ölét a magáéhoz húzza, de sajnos ott van még az a fránya ruha. Ezzel persze nincs baj, Taitos feltalálja magát. Egy lopott pillanatban elengedi az amazont, és letépett ingét összegombócolva kidobja a partra. A hátát ölelő kezek nyomán boldog bizsergés járja át, és most úgy dönt, hogy szabotálván Nanaia felugrását, rajta van a nyakat illető csókok sora. Óvatosan megperdíti a lányt, és vállánál kezdi el az egészet. Közben hátulról teljes testével neki is simul, és jó érzéssel nyugtázza, hogy ágyékát most a kiscica puha feneke éri, végül két karjával fonja körül az amazont. Egyikkel melleit cirógatja, másikkal combjai közé téved. Egyre serényebben igyekszik a lánytól néhány sóhajt, vagy egy kis aranyos nyögdécselést, de legalább egy kis nyávogást kicsikarni. Közben figyeli testének minden jelét, sőt, gonoszul eljátszik a lánnyal, azzal kecsegtetve, hogy mélyebbre evez a gyönyörök tengerén, aztán az utolsó pillanatban mindig visszatáncol. Ezalatt pedig a lány nyakát csókolgatja, és közben odasúgja neki.*
-Kezdem azt hinni, hogy nem a hínár az *Itt egy csók következik.* -amitől ilyen vadító vagy.
*Végül pedig úgy dönt nem húzza tovább a lány agyát, hanem inkább kezébe veszi az ügyet, vagy inkább fordítva, ügyébe veszi a kezét. Közben boldogan öleli őt, míg igyekszik ráhangolódni, mielőtt a lényegre térnének.*
935. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-09-24 14:09:35
Üzenet elküldve: 2017-09-24 14:09:35
ÚJ
![>Bölény Grindwullf [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/2638_orias_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
//A Vaserdő mélyén alkonyatkor//
*Valóban, hajlamos lett mostanában arra hogy gyanakvó legyen. De aki látta amit ő, és átélte, az nem hibáztatná. Bögre semmiképp, mert ő sajnos hat láb mélyen van most, az elővigyázatlanságuknak hála.*
-Jóva'*Biccent, s int a kezével, hogy a másik ork is lehuppanhat kis körükben.*
-Na, te eltévedt ződ báránka.*Morran, s ércesen fel is kacag, miközben vissza telepszik a tűz mellé.*
-Egy lába' kapol, egy elsőt.*Jelenti ki, a lánynak is szán egyet, a másik kettő comb, és a hát hús, meg a feje azonban az övé. Nem egy nagy malac, és már így is roppant nagy lelkű tőle, hogy csak úgy osztogatja a futó műveket.*
-Piád va'?*Kérdi, mert hát ugye, úgy illene hogy amaz is bedobjon valamit a közösbe, ha már kap egy malac lábat.*
-Akko' velem gyüssz, azt bemutatlak a főninek.*Mondja a nőstény felé fordulva, aki fajtársa érkezése előtt érdeklődést mutatott.*
-Egy Sa'trat nevű fickó vezeti a bandát, övé a Vérke'et.*Mondja, mintegy magyarázatot adva hova is igyekszik.*
*Valóban, hajlamos lett mostanában arra hogy gyanakvó legyen. De aki látta amit ő, és átélte, az nem hibáztatná. Bögre semmiképp, mert ő sajnos hat láb mélyen van most, az elővigyázatlanságuknak hála.*
-Jóva'*Biccent, s int a kezével, hogy a másik ork is lehuppanhat kis körükben.*
-Na, te eltévedt ződ báránka.*Morran, s ércesen fel is kacag, miközben vissza telepszik a tűz mellé.*
-Egy lába' kapol, egy elsőt.*Jelenti ki, a lánynak is szán egyet, a másik kettő comb, és a hát hús, meg a feje azonban az övé. Nem egy nagy malac, és már így is roppant nagy lelkű tőle, hogy csak úgy osztogatja a futó műveket.*
-Piád va'?*Kérdi, mert hát ugye, úgy illene hogy amaz is bedobjon valamit a közösbe, ha már kap egy malac lábat.*
-Akko' velem gyüssz, azt bemutatlak a főninek.*Mondja a nőstény felé fordulva, aki fajtársa érkezése előtt érdeklődést mutatott.*
-Egy Sa'trat nevű fickó vezeti a bandát, övé a Vérke'et.*Mondja, mintegy magyarázatot adva hova is igyekszik.*
934. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-09-24 12:54:00
Üzenet elküldve: 2017-09-24 12:54:00
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A Vaserdő mélyén alkonyatkor//
~Hát ezt biztos üldözik.~
*Lassan leesik a nőnek, hogy bizony az óriás nem lehet túl tiszta. Ez alatt pedig bizony nem azt érti, hogy nem fürdik rendszeresen. Hiába, ma már nehéz olyan alakot találni, aki nem bűnözött volna egy kicsit, csak valakik kicsit túlzásokba esnek. Annyi baj legyen! Attól ő még össze akar barátkozni az óriássá, márt hát csak jól jön egyes helyzetekben, ha jóban van egy óriással. Nagy választási lehetőségi amúgy sincs, hiszen nem rohangálnak ilyen nagy-lábak mindenhol.
Egy sóhajtással hagyja, hogy azok civakodjanak, a nő inkább figyel a tűzre, meg az ételre, mert ugye arra is kell valakinek vigyáznia.*
~Hát ezt biztos üldözik.~
*Lassan leesik a nőnek, hogy bizony az óriás nem lehet túl tiszta. Ez alatt pedig bizony nem azt érti, hogy nem fürdik rendszeresen. Hiába, ma már nehéz olyan alakot találni, aki nem bűnözött volna egy kicsit, csak valakik kicsit túlzásokba esnek. Annyi baj legyen! Attól ő még össze akar barátkozni az óriássá, márt hát csak jól jön egyes helyzetekben, ha jóban van egy óriással. Nagy választási lehetőségi amúgy sincs, hiszen nem rohangálnak ilyen nagy-lábak mindenhol.
Egy sóhajtással hagyja, hogy azok civakodjanak, a nő inkább figyel a tűzre, meg az ételre, mert ugye arra is kell valakinek vigyáznia.*
933. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-09-24 11:45:53
Üzenet elküldve: 2017-09-24 11:45:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 165
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 165
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Vadászat//
* Zaras kissé hitetlenkedve emeli tekintetét a lányra. Valahogy annyira hihetetlennek hangzik az, hogy egy ilyen szép és fiatal leány még mindig az atyjával éljen. Hogy nem adták még el a háztól? *
- Van még valami érdekes ebben a kolóniában? Már azt leszámítva, hogy ott élsz?
* Villantja meg sármos mosolyát. A riposzt sem változtat ezen. Igazából, ha nagyon akarná, akkor tudna rá felelni, de minek? Hadd kóstolja meg Lyz is a győzelem nedűjének édes ízét. Zarassal szemben, hacsak az elf nem akarja úgy, nem túl sok lehetősége lesz rá, mert hát Zarasról beszélünk, a tökéletes elf férfiről. Ezen állítását alátámasztja a lány reakciója is, mikor a másik láb is az ölében landol. Erre persze ő is felbátorodik. *
- Mindjárt kiderítem, hol van szükség a kényeztetésre.
* Kacsint egyet, s azt is cirógatni kezdi. Hosszúra nyúló, csendes pillanatok alatt járják be kezei Lyz lábait, a talpától egészen a térdéig. Kissé szembe is fordul vele, egyik kezével az egyiket, másikkal a másikat tudja egészen kényelmesen kezelésbe venni. A cirkálást a kérdés szakítja félbe. A válasz idejére tenyerei közvetlenül fajtársa térdkalácsai felett pihennek, csupán ujjainak hegyével ír le olykor-olykor pár kört. *
- A családomban mindenkinek ilyen a szeme és hajszíne is. A testvéreimnek is, atyámnak is, mindenkinek.
* Feleli őszintén, halvány mosoly játszik szája szélén. *
- A velünk közvetlen rokonságban levőknél is előfordulnak a szürke színek, de azoknál már sokszor keverednek más színekkel. Tudod, annyira felhígul a vér.
* Látszik rajta, hogy a gondolat nem éppen kellemes érzéseket vált ki belőle, leszámítva azt a tényt, hogy az ő fiai sem teljesen szürkék, hiszen szemeikből anyjuk zöldje tekint vissza rá. *
//Vadászat//
* Zaras kissé hitetlenkedve emeli tekintetét a lányra. Valahogy annyira hihetetlennek hangzik az, hogy egy ilyen szép és fiatal leány még mindig az atyjával éljen. Hogy nem adták még el a háztól? *
- Van még valami érdekes ebben a kolóniában? Már azt leszámítva, hogy ott élsz?
* Villantja meg sármos mosolyát. A riposzt sem változtat ezen. Igazából, ha nagyon akarná, akkor tudna rá felelni, de minek? Hadd kóstolja meg Lyz is a győzelem nedűjének édes ízét. Zarassal szemben, hacsak az elf nem akarja úgy, nem túl sok lehetősége lesz rá, mert hát Zarasról beszélünk, a tökéletes elf férfiről. Ezen állítását alátámasztja a lány reakciója is, mikor a másik láb is az ölében landol. Erre persze ő is felbátorodik. *
- Mindjárt kiderítem, hol van szükség a kényeztetésre.
* Kacsint egyet, s azt is cirógatni kezdi. Hosszúra nyúló, csendes pillanatok alatt járják be kezei Lyz lábait, a talpától egészen a térdéig. Kissé szembe is fordul vele, egyik kezével az egyiket, másikkal a másikat tudja egészen kényelmesen kezelésbe venni. A cirkálást a kérdés szakítja félbe. A válasz idejére tenyerei közvetlenül fajtársa térdkalácsai felett pihennek, csupán ujjainak hegyével ír le olykor-olykor pár kört. *
- A családomban mindenkinek ilyen a szeme és hajszíne is. A testvéreimnek is, atyámnak is, mindenkinek.
* Feleli őszintén, halvány mosoly játszik szája szélén. *
- A velünk közvetlen rokonságban levőknél is előfordulnak a szürke színek, de azoknál már sokszor keverednek más színekkel. Tudod, annyira felhígul a vér.
* Látszik rajta, hogy a gondolat nem éppen kellemes érzéseket vált ki belőle, leszámítva azt a tényt, hogy az ő fiai sem teljesen szürkék, hiszen szemeikből anyjuk zöldje tekint vissza rá. *
932. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-09-24 10:41:08
Üzenet elküldve: 2017-09-24 10:41:08
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 214
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 214
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz.//
*Na ez a kiscica, ha remeg is, akkor az a vágytól lehet, nem a hűvös folyótól. Visszaér ugyan Taitos, de ruhában gázol be a folyóba. Nanaiánk kicsit értetlenül áll a helyzet előtt, vagyis fekve lebeg a vízben. Most akkor akarja vagy nem akarja? Most már, ha nem akarja is csinálni fogja. De látható jele van, hogy akarja, akkor meg most mi is van?*
- Hát így találtál rám te is!
*Jegyzi meg nevetve, aztán feszült várakozás lesz lassan úrrá rajta. Valami történjen már.*
- Hova?
*Közben finoman felállítják, úgyhogy ő most büszke tavi tündérként a maga meztelen valóságában emelkedik ki a vízből, s bár nem rezzen össze és jelét nem mutatja annak, hogy fázik, teste önkéntelenül is reagál a környezeti hatásokra. A vízcseppek a lúdbőrön kacskaringózva szaladnak végig a lány testén, s ajkát csókkal perzselik meg, mibe örömmel feledkezik bele ugyan, de azért többre is vágyna már. Egy hirtelen mozdulattal szakítja szét Taitos ingét, hogy hozzásimulhasson égetően hűvös testével. Finoman tapogatózva fedezi fel a másik testét, s lassan elszakítja ajkait, hogy nyakát illethesse. Így van esélye közölni terveit, hogy mégis hova a fenébe akarna most menni, azon kívül, hogy el... Arra már hősnőnk is nagyon vágyna ennyi béna kerülgetés után, s bármit is válaszol a vándor, a sűrű csókok mellett már az is jelzi újdonsült kismacskája türelmetlenségét, hogy felugrik és combjaival körül öleli derekát. Viheti most már bárhova, de legkedvezőbb úti cél a gyönyörök szigete lenne.*
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz.//
*Na ez a kiscica, ha remeg is, akkor az a vágytól lehet, nem a hűvös folyótól. Visszaér ugyan Taitos, de ruhában gázol be a folyóba. Nanaiánk kicsit értetlenül áll a helyzet előtt, vagyis fekve lebeg a vízben. Most akkor akarja vagy nem akarja? Most már, ha nem akarja is csinálni fogja. De látható jele van, hogy akarja, akkor meg most mi is van?*
- Hát így találtál rám te is!
*Jegyzi meg nevetve, aztán feszült várakozás lesz lassan úrrá rajta. Valami történjen már.*
- Hova?
*Közben finoman felállítják, úgyhogy ő most büszke tavi tündérként a maga meztelen valóságában emelkedik ki a vízből, s bár nem rezzen össze és jelét nem mutatja annak, hogy fázik, teste önkéntelenül is reagál a környezeti hatásokra. A vízcseppek a lúdbőrön kacskaringózva szaladnak végig a lány testén, s ajkát csókkal perzselik meg, mibe örömmel feledkezik bele ugyan, de azért többre is vágyna már. Egy hirtelen mozdulattal szakítja szét Taitos ingét, hogy hozzásimulhasson égetően hűvös testével. Finoman tapogatózva fedezi fel a másik testét, s lassan elszakítja ajkait, hogy nyakát illethesse. Így van esélye közölni terveit, hogy mégis hova a fenébe akarna most menni, azon kívül, hogy el... Arra már hősnőnk is nagyon vágyna ennyi béna kerülgetés után, s bármit is válaszol a vándor, a sűrű csókok mellett már az is jelzi újdonsült kismacskája türelmetlenségét, hogy felugrik és combjaival körül öleli derekát. Viheti most már bárhova, de legkedvezőbb úti cél a gyönyörök szigete lenne.*
931. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-09-24 09:22:04
Üzenet elküldve: 2017-09-24 09:22:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz.//
*Zöldfülűnk kezei visszavágyódva, lassan válnak el Nanaia puha bőrétől, és a búcsúcsók után Ragronhoz fordul, akihez pár lépés megtétele kell csak, így szeme sarkából valamicskét lát a kapkodó mocorgásból, de persze ez csak jól esik neki.*
~Igyekszik.~
*Közben fejében elkezdenek leperegni a jövő alternatívái, amiket hasonló aggodalmak között kezd el kiválogatni, mint ahogy Nanaia keresi a megfelelő helyet. Ekkor ér Ragronhoz.*
-Figyelj, Nagyfiú. El kéne menned vadászni.
*Kezdi el vakargatni a warg oldalát szinte behízelgően.*
-Te is tudod milyen ritkán van kapás, és nos... Én sem zavarnálak.
*Beszélget el kicsit, mint férfi a férfival.*
-Szóval keress pár őzet, vagy szarvast, csak egy órára, nem lesz sokkal több. Kérlek!
*Néz most nem parancsolón, hanem meghunyászkodón, ami Ragronnak kifejezetten imponál. Jeges szemét helyeslően veti a fiúra, noha vagy azért mert nem érti, vagy azért mert nem volt elég a könyörgés, nem mozdul.*
-Menj! Ragron, menj, vadássz, kérlek!
*Mutogat is az erdő felé, hátha így jobban érthető, és nem tudni miért, de a farkasok királya úgy dönt megkegyelmez Taitosnak, és szinte lekicsinylően röhögve egy hosszas pillantás után elkocog.*
~Meg mernék esküdni rá, hogy azt akarta mondani, hogy "nézz magadra, egy rendes warg egy szukáért nem pitizik ennyit, szégyen vagy."~
*Fordul vissza, és eddigre a legkevésbé Ragron tekintete érdekli. Szemével kiszemeltjét keresi, de Nanaia ismét elszökött. Szerencséjére az aljnövényzet és némi szeme sarkából elkapott emlékkép segít neki, hogy megtalálja őt.*
~A folyóban?!~
*Taitos ismét megzavarodik kicsit. A hideg víz ugyanis ilyenkor a legjobb, hogy lehűtse a kedélyeket, ugyanakkor a benne didergő kiscica nem éppen úgy néz ki, mint akivel ez történt.*
-Te mindig elkóborolsz?
*Kérdezi nevetve, ahogy térdig gázolva megállapodik ő is csípőre tett kézzel, és egy enyhén szembetűnő jelével annak, hogy bizony az a három perc amit egy gyilkos szörnnyel kellett beszélgetnie, nem tudta feledtetni lány közelségét. Közben, mivel nem szívesen merülne ő maga is nyakig a vízbe, nem találván jobb módot az önkifejezésre, elkezd a lány hajával játszani, noha ez még csak nem is kedves noszogatás volt, éppenséggel fel lehet fogni annak is. Következő, csábító szavai azonban ténylegesen azok.*
-Gyere, van nagyjából egy Ragronmentes óránk, használjuk ki!
*Ezekhez mondjuk párosul a lány állát óvatosan felemelő kézmozdulat is, amivel Taitos első körben arra akart utalni, hogy álljon fel, és bújjon hozzá, utólag belegondolva viszont megint másra ösztökélő jel lehet, abba pedig bele sem gondolt, hogy vizesen milyen kellemes lehet a reggeli lágy szellőre kikerülni. Egyelőre nem érti még, hogy ezt az egészet hogyan képzelte el kiscicája, és ha ösztönösen nem mozdul semmire, akkor végül kénytelen Taitos lekuporodni a gubbasztó szeretetcsomaghoz, akinek aztán talán már liluló ajkait igyekszik forró csókjaival újból tüzessé tenni.*
~Ismét a folyó...~
*Emlékszik vissza egy hasonló esetre, és szíve egy pillanatig kétségektől hánykolodva kihagy egy ütemet.*
~Mi van, ha ő is elmegy, aztán beleszeret valami városi ficsúrba?~
*Ötlik fel a gondolat, amit csak folyami tündér szemeinek ragyogása, és érintése tud felejttetni vele.*
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz.//
*Zöldfülűnk kezei visszavágyódva, lassan válnak el Nanaia puha bőrétől, és a búcsúcsók után Ragronhoz fordul, akihez pár lépés megtétele kell csak, így szeme sarkából valamicskét lát a kapkodó mocorgásból, de persze ez csak jól esik neki.*
~Igyekszik.~
*Közben fejében elkezdenek leperegni a jövő alternatívái, amiket hasonló aggodalmak között kezd el kiválogatni, mint ahogy Nanaia keresi a megfelelő helyet. Ekkor ér Ragronhoz.*
-Figyelj, Nagyfiú. El kéne menned vadászni.
*Kezdi el vakargatni a warg oldalát szinte behízelgően.*
-Te is tudod milyen ritkán van kapás, és nos... Én sem zavarnálak.
*Beszélget el kicsit, mint férfi a férfival.*
-Szóval keress pár őzet, vagy szarvast, csak egy órára, nem lesz sokkal több. Kérlek!
*Néz most nem parancsolón, hanem meghunyászkodón, ami Ragronnak kifejezetten imponál. Jeges szemét helyeslően veti a fiúra, noha vagy azért mert nem érti, vagy azért mert nem volt elég a könyörgés, nem mozdul.*
-Menj! Ragron, menj, vadássz, kérlek!
*Mutogat is az erdő felé, hátha így jobban érthető, és nem tudni miért, de a farkasok királya úgy dönt megkegyelmez Taitosnak, és szinte lekicsinylően röhögve egy hosszas pillantás után elkocog.*
~Meg mernék esküdni rá, hogy azt akarta mondani, hogy "nézz magadra, egy rendes warg egy szukáért nem pitizik ennyit, szégyen vagy."~
*Fordul vissza, és eddigre a legkevésbé Ragron tekintete érdekli. Szemével kiszemeltjét keresi, de Nanaia ismét elszökött. Szerencséjére az aljnövényzet és némi szeme sarkából elkapott emlékkép segít neki, hogy megtalálja őt.*
~A folyóban?!~
*Taitos ismét megzavarodik kicsit. A hideg víz ugyanis ilyenkor a legjobb, hogy lehűtse a kedélyeket, ugyanakkor a benne didergő kiscica nem éppen úgy néz ki, mint akivel ez történt.*
-Te mindig elkóborolsz?
*Kérdezi nevetve, ahogy térdig gázolva megállapodik ő is csípőre tett kézzel, és egy enyhén szembetűnő jelével annak, hogy bizony az a három perc amit egy gyilkos szörnnyel kellett beszélgetnie, nem tudta feledtetni lány közelségét. Közben, mivel nem szívesen merülne ő maga is nyakig a vízbe, nem találván jobb módot az önkifejezésre, elkezd a lány hajával játszani, noha ez még csak nem is kedves noszogatás volt, éppenséggel fel lehet fogni annak is. Következő, csábító szavai azonban ténylegesen azok.*
-Gyere, van nagyjából egy Ragronmentes óránk, használjuk ki!
*Ezekhez mondjuk párosul a lány állát óvatosan felemelő kézmozdulat is, amivel Taitos első körben arra akart utalni, hogy álljon fel, és bújjon hozzá, utólag belegondolva viszont megint másra ösztökélő jel lehet, abba pedig bele sem gondolt, hogy vizesen milyen kellemes lehet a reggeli lágy szellőre kikerülni. Egyelőre nem érti még, hogy ezt az egészet hogyan képzelte el kiscicája, és ha ösztönösen nem mozdul semmire, akkor végül kénytelen Taitos lekuporodni a gubbasztó szeretetcsomaghoz, akinek aztán talán már liluló ajkait igyekszik forró csókjaival újból tüzessé tenni.*
~Ismét a folyó...~
*Emlékszik vissza egy hasonló esetre, és szíve egy pillanatig kétségektől hánykolodva kihagy egy ütemet.*
~Mi van, ha ő is elmegy, aztán beleszeret valami városi ficsúrba?~
*Ötlik fel a gondolat, amit csak folyami tündér szemeinek ragyogása, és érintése tud felejttetni vele.*
930. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-09-24 08:27:30
Üzenet elküldve: 2017-09-24 08:27:30
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 214
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 214
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz.//
*Benne is éledezik az ölét bizsergető vágy, de olyan menthetetlenül suta, hogy nehezen találja fel magát most ebben a helyzetben. Viszonozza a csókokat, s teste is finoman megrándul a simítások alatt, de kezdeményező képessége még nem lépett a fejlettség megfelelő szintjére, így kezei még mindig az ölelésben nyugszanak. Érzi ő is, hogy ezt nem így kellene, s ahogy egyre fokozódik benne a tűz nehezebben válik el hős lovagjától. Már nem csak érik benne az elhatározás, hogy jutalmaznia kell, már akarja, sőt követeli ő maga is. Ám a heves nyelvcsata egy pillanatra félbeszakad, tehetetlenül zihál a felindultságtól, s vágyakozás csillan szemeiben, ahogy felnéz Taitosra. Szót már nem akar fecsérelni, talán nem is tudna, így csak egy hümmögés kíséretében bólint, hogy aztűn szemét lehunyva még egyszer ízlelhesse ajkait mielőtt elereszti öleléséből.*
~Siess vissza...~
*Biztatná kedvesen, de torka úgy összeszorult, hogy hang már nem fér ki belőle. Amennyiben Taitos távozik, néhány másodpercig még mozdulatlanul áll, a pillanatba feledkezve bámul a távolba, s ajkán szinte még ott ég a másiké. Majd hirtelen felocsúdik, s őrült kapkodásba kezd. Mihez kezdjen most? Először a pokrócra heveredik, de az már az éjszaka sem nyújtott túl nagy kényelmet. Kétségbeesve néz körbe, de nem meglepő módon egy kényelmes ágy sincs a környéken. Pont amikor szükség lenne rá. Végül megvilágosodik, sietve ledobja magáról gönceit és a maga meztelen valóságában belegázol a folyóba. Nem sokkal, de melegebb mint előző este, de lehet csak belső lángolása miatt érzi kevésbé hidegnek. Itt várja majd lovagját, közel a parthoz, a körülbelül térdmagasságig érő vízben nyakig elmerülve. Csak siethetne már kicsit.*
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz.//
*Benne is éledezik az ölét bizsergető vágy, de olyan menthetetlenül suta, hogy nehezen találja fel magát most ebben a helyzetben. Viszonozza a csókokat, s teste is finoman megrándul a simítások alatt, de kezdeményező képessége még nem lépett a fejlettség megfelelő szintjére, így kezei még mindig az ölelésben nyugszanak. Érzi ő is, hogy ezt nem így kellene, s ahogy egyre fokozódik benne a tűz nehezebben válik el hős lovagjától. Már nem csak érik benne az elhatározás, hogy jutalmaznia kell, már akarja, sőt követeli ő maga is. Ám a heves nyelvcsata egy pillanatra félbeszakad, tehetetlenül zihál a felindultságtól, s vágyakozás csillan szemeiben, ahogy felnéz Taitosra. Szót már nem akar fecsérelni, talán nem is tudna, így csak egy hümmögés kíséretében bólint, hogy aztűn szemét lehunyva még egyszer ízlelhesse ajkait mielőtt elereszti öleléséből.*
~Siess vissza...~
*Biztatná kedvesen, de torka úgy összeszorult, hogy hang már nem fér ki belőle. Amennyiben Taitos távozik, néhány másodpercig még mozdulatlanul áll, a pillanatba feledkezve bámul a távolba, s ajkán szinte még ott ég a másiké. Majd hirtelen felocsúdik, s őrült kapkodásba kezd. Mihez kezdjen most? Először a pokrócra heveredik, de az már az éjszaka sem nyújtott túl nagy kényelmet. Kétségbeesve néz körbe, de nem meglepő módon egy kényelmes ágy sincs a környéken. Pont amikor szükség lenne rá. Végül megvilágosodik, sietve ledobja magáról gönceit és a maga meztelen valóságában belegázol a folyóba. Nem sokkal, de melegebb mint előző este, de lehet csak belső lángolása miatt érzi kevésbé hidegnek. Itt várja majd lovagját, közel a parthoz, a körülbelül térdmagasságig érő vízben nyakig elmerülve. Csak siethetne már kicsit.*
929. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-09-24 07:54:59
Üzenet elküldve: 2017-09-24 07:54:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz.//
*A lány szóviccein nem lehet nem nevetni, szinte már olyan rosszak, hogy jók. Közben azért az ő kezei is Nanaia derekára, no meg kicsit alá, kerülnek, így viszont sajnos már biztos, hogy nem menekül, de jobban végiggondolva a helyzetet nem is akar. Arra a kérdésre, hogy melyik almát akarja, csak azután felel, miután kiscicája játékos harapdálás után nagy szemeket mereszt rá.*
-Tudom, hogy nem túl illedelmes.
*Néz oldalra, mintha valami rosszban sántikálna, aztán enyhén tüzes, de inkább vidám tekintetét az amazonra veti.*
-De ha már így megkaparintottam, azt hiszem a desszerttel kezdeném.
*Szól, miközben lerí róla, hogy Nanaia ilyen közelsége sikeresen beindította, és az eddig szinte még csak eljátszogató Taitos most kissé másik oldalát mutatja. Eddig gyengédnek mondható csókjaiba vadság kerül. Most nem kér, hanem ad és kap, kiélvezve a női ajkak édes ízét. Közben keze is kissé megelevenedik. Jobbját felfelé indítja, és a finom gyöngysornak is beillő gerincen futtatja végig lassan, baljával pedig figyelmen kívül hagyva a fehérnemű jelezte határokat, most kicsivel lentebb igyekszik magához ölelni a lányt. Idilli egymásra hangolódásukat az erdő magányában csak Ragron törheti meg, aki pár lépésre tőlük szaglászik, ide-oda, és minthogy Taitos kissé értelmesebbnek tekinti egy lónál, elvarázsolt szemeiből egy pillanatra elillan a vágy. Noha szíve hevesebben zakatol, mint a legjobb gnóm gőzgép, ajkait is elszakítja a lányéitól, csak orrával érinti az övét így összedugva fejüket.*
-Elintézem, hogy kettesben legyünk, jó?
*Kérdezi súgva. Szándéka itt már nem titok, és itt valamiféle heves helyeslést vár, aztán persze lehet, hogy téved.*
~Csak tudnám hogyan volt akkora mázlim, hogy ilyen elbűvölő kis szépségbe botlottam.~
*Gondolja magában, míg furcsán megfogalmazott pillanatnyi lelépési kérelmét latolgatja a borostyánszem, ítélőszék. Addig is a hozzásimuló test közelségének részegítő finomságában fedezi fel Nanaia párduc csontjainak ívét, ahogy lapockája és dereka között simogatja kellemesen, közben pedig hallgatja aranyos szuszogását.*
~Ölelni való.~
*Mosolyodik el magában, noha arcára nem ül ki a szinte már gyerekes felfedezés okozta még az eddiginél is szélesebb vigyor. Borzalmas felismerések sora kapja el ekkor.*
~Hé, hé. Most nem azon kéne járnia az eszemnek, hogy hogyan fogom úgy gerincre vágni, hogy nyögve könyörögjön a folytatásért?~
*Nyilván egy... alsóbbrendű értelmi központja eltántoríthatatlanul az ilyen gondolatok mellett áll már percek óta, de valahogy nem öve a főszerep most.*
~Ez csak egyet jelenthet.~
*Kicsit félve vallja be magának is, hogy a lány, egy nap eltelte nélkül szívébe is kezd beférkőzni.*
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz.//
*A lány szóviccein nem lehet nem nevetni, szinte már olyan rosszak, hogy jók. Közben azért az ő kezei is Nanaia derekára, no meg kicsit alá, kerülnek, így viszont sajnos már biztos, hogy nem menekül, de jobban végiggondolva a helyzetet nem is akar. Arra a kérdésre, hogy melyik almát akarja, csak azután felel, miután kiscicája játékos harapdálás után nagy szemeket mereszt rá.*
-Tudom, hogy nem túl illedelmes.
*Néz oldalra, mintha valami rosszban sántikálna, aztán enyhén tüzes, de inkább vidám tekintetét az amazonra veti.*
-De ha már így megkaparintottam, azt hiszem a desszerttel kezdeném.
*Szól, miközben lerí róla, hogy Nanaia ilyen közelsége sikeresen beindította, és az eddig szinte még csak eljátszogató Taitos most kissé másik oldalát mutatja. Eddig gyengédnek mondható csókjaiba vadság kerül. Most nem kér, hanem ad és kap, kiélvezve a női ajkak édes ízét. Közben keze is kissé megelevenedik. Jobbját felfelé indítja, és a finom gyöngysornak is beillő gerincen futtatja végig lassan, baljával pedig figyelmen kívül hagyva a fehérnemű jelezte határokat, most kicsivel lentebb igyekszik magához ölelni a lányt. Idilli egymásra hangolódásukat az erdő magányában csak Ragron törheti meg, aki pár lépésre tőlük szaglászik, ide-oda, és minthogy Taitos kissé értelmesebbnek tekinti egy lónál, elvarázsolt szemeiből egy pillanatra elillan a vágy. Noha szíve hevesebben zakatol, mint a legjobb gnóm gőzgép, ajkait is elszakítja a lányéitól, csak orrával érinti az övét így összedugva fejüket.*
-Elintézem, hogy kettesben legyünk, jó?
*Kérdezi súgva. Szándéka itt már nem titok, és itt valamiféle heves helyeslést vár, aztán persze lehet, hogy téved.*
~Csak tudnám hogyan volt akkora mázlim, hogy ilyen elbűvölő kis szépségbe botlottam.~
*Gondolja magában, míg furcsán megfogalmazott pillanatnyi lelépési kérelmét latolgatja a borostyánszem, ítélőszék. Addig is a hozzásimuló test közelségének részegítő finomságában fedezi fel Nanaia párduc csontjainak ívét, ahogy lapockája és dereka között simogatja kellemesen, közben pedig hallgatja aranyos szuszogását.*
~Ölelni való.~
*Mosolyodik el magában, noha arcára nem ül ki a szinte már gyerekes felfedezés okozta még az eddiginél is szélesebb vigyor. Borzalmas felismerések sora kapja el ekkor.*
~Hé, hé. Most nem azon kéne járnia az eszemnek, hogy hogyan fogom úgy gerincre vágni, hogy nyögve könyörögjön a folytatásért?~
*Nyilván egy... alsóbbrendű értelmi központja eltántoríthatatlanul az ilyen gondolatok mellett áll már percek óta, de valahogy nem öve a főszerep most.*
~Ez csak egyet jelenthet.~
*Kicsit félve vallja be magának is, hogy a lány, egy nap eltelte nélkül szívébe is kezd beférkőzni.*
928. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-09-24 00:16:08
Üzenet elküldve: 2017-09-24 00:16:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Vaserdő mélyén alkonyatkor//
*Ez sem az a bizalommal teli társaság, de nem gyanúsítja őket barátságtalansággal, hisz hasonló esetben ő sem tenne másként, minthogy a fegyveréért kapkodna, ha az tábortüzéhez közelítene valaki. A mozdulatokra széttárja karjait, jelezve, hogy nincs kedve összecsapni egyikükkel sem, nem hogy még együtt a kettővel. Reméli, hogy az tiszta a nősténynek, de még az óriásnak is, hogy ha azért jött volna, hogy ártson nekik, akkor nem így közeledik.*
- Nyugalom, Nagyláb. *Villan a savószín szempár a kiugró homlokeresz alatt az óriásra. Nem nehéz levonni azt következtetést, hogy a tűznél ülő kettő közül a böhömnek vannak félnivalói. Mintegy véletlen úgy mozdul, hogy a tűz éppen közé és a fegyverét markoló óriás közé essen. Így, ha nem sikerül meggyőznie a nagydarabot és amaz neki akarna esni, úgy meg kell kerülni vagy átgázolnia a lángokon, ezzel is időt nyerne, hogy kitaláljon valamit vagy fegyvert rántson.*
- Komolyan úgy gondolod, hogy városőr vagyok? És egyedül nekimegyek egy óriásnak, meg egy orknak a sötét erdőben? *Számára ez a napnál is világosabb, de a hasonló gyanakvás olykor az életet is jelentheti, ezért bővebb lére ereszti.*
- Nem vagyok városőr, csak eltévedtem. *Hazudja rezzenéstelen tekintettel.*
- Megláttam a tűz fényét és gondoltam, csatlakozom, ha nem zavarok. Biztosíthatlak, ha a városőrök rajtad ütnek, nem az ő oldalukra fogok állni. *Ezt viszont már nem hazudja. Ha választania kell a rendfenntartók és egy bandita óriás közt, inkább a másodikat választja. Valószínűleg mérlegelne és ha menthetetlen a helyzet, a legkisebb rossz érzés nélkül menne neki az óriásnak, hogy a saját bőrét mentse. De amíg szemernyi esély van a győzelemre, addig az óriásé a voks. De mindezen gondolatfonálról nekik nem kell tudniuk. Az ork nősténnyel egyelőre nincs baj, láthatóan nem tart támadástól.*
- Most már elteszed a fegyvert? Csatlakozhatok? *Teszi fel a kérdéseket vicsornak is beillő mosolyutánzattal. Az óriásról az orkra néz megerősítésként, talán a nőstény meggyőzi az óriást.*
-
*Ez sem az a bizalommal teli társaság, de nem gyanúsítja őket barátságtalansággal, hisz hasonló esetben ő sem tenne másként, minthogy a fegyveréért kapkodna, ha az tábortüzéhez közelítene valaki. A mozdulatokra széttárja karjait, jelezve, hogy nincs kedve összecsapni egyikükkel sem, nem hogy még együtt a kettővel. Reméli, hogy az tiszta a nősténynek, de még az óriásnak is, hogy ha azért jött volna, hogy ártson nekik, akkor nem így közeledik.*
- Nyugalom, Nagyláb. *Villan a savószín szempár a kiugró homlokeresz alatt az óriásra. Nem nehéz levonni azt következtetést, hogy a tűznél ülő kettő közül a böhömnek vannak félnivalói. Mintegy véletlen úgy mozdul, hogy a tűz éppen közé és a fegyverét markoló óriás közé essen. Így, ha nem sikerül meggyőznie a nagydarabot és amaz neki akarna esni, úgy meg kell kerülni vagy átgázolnia a lángokon, ezzel is időt nyerne, hogy kitaláljon valamit vagy fegyvert rántson.*
- Komolyan úgy gondolod, hogy városőr vagyok? És egyedül nekimegyek egy óriásnak, meg egy orknak a sötét erdőben? *Számára ez a napnál is világosabb, de a hasonló gyanakvás olykor az életet is jelentheti, ezért bővebb lére ereszti.*
- Nem vagyok városőr, csak eltévedtem. *Hazudja rezzenéstelen tekintettel.*
- Megláttam a tűz fényét és gondoltam, csatlakozom, ha nem zavarok. Biztosíthatlak, ha a városőrök rajtad ütnek, nem az ő oldalukra fogok állni. *Ezt viszont már nem hazudja. Ha választania kell a rendfenntartók és egy bandita óriás közt, inkább a másodikat választja. Valószínűleg mérlegelne és ha menthetetlen a helyzet, a legkisebb rossz érzés nélkül menne neki az óriásnak, hogy a saját bőrét mentse. De amíg szemernyi esély van a győzelemre, addig az óriásé a voks. De mindezen gondolatfonálról nekik nem kell tudniuk. Az ork nősténnyel egyelőre nincs baj, láthatóan nem tart támadástól.*
- Most már elteszed a fegyvert? Csatlakozhatok? *Teszi fel a kérdéseket vicsornak is beillő mosolyutánzattal. Az óriásról az orkra néz megerősítésként, talán a nőstény meggyőzi az óriást.*
-
927. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-09-23 23:38:09
Üzenet elküldve: 2017-09-23 23:38:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 495
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 495
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
*A szerencse azért nem pártol el teljesen. Habár az út nagy részét már megtette, és az erdőséget átszelve meg is pillanthatná a kikötő magasabb épületeit, mégis csak jó, hogy végre egy szekér halad el mellette, aminek kocsisa szíves örömest engedi fel maga mellé Norit, hogy elvigye a kikötőbe.
Nem beszélgetnek egyáltalán az út alatt, mert Nori nem vevő a hangos, mindig jó kedvű bácsikára, amaz pedig hamar rájön, hogy a fekete hajú lány nem az a társaság, akivel elütheti az időt, míg a szekér az unalmas utakon zötykölődve el nem éri a célját.
Nori sokkal inkább azon gondolkozik, ahogy egyre kevesebb van már vissza az útból, hogy hogyan fogja megmagyarázni Idyának, miért késett napokat. Fél tőle, még mindig fél tőle, ami lassan már nem túl egészséges. De mindegy is, a fekete tündér az egyetlen esélye az életben. Megrázza a fejét, és idióta gondolatait elterelve inkább a fákat bámulja, amik persze mind ugyanolyanok, semmi érdekesség nincs bennük, de mégis jobb, mint azon rágódni, mi lesz pár óra múlva.*
Nem beszélgetnek egyáltalán az út alatt, mert Nori nem vevő a hangos, mindig jó kedvű bácsikára, amaz pedig hamar rájön, hogy a fekete hajú lány nem az a társaság, akivel elütheti az időt, míg a szekér az unalmas utakon zötykölődve el nem éri a célját.
Nori sokkal inkább azon gondolkozik, ahogy egyre kevesebb van már vissza az útból, hogy hogyan fogja megmagyarázni Idyának, miért késett napokat. Fél tőle, még mindig fél tőle, ami lassan már nem túl egészséges. De mindegy is, a fekete tündér az egyetlen esélye az életben. Megrázza a fejét, és idióta gondolatait elterelve inkább a fákat bámulja, amik persze mind ugyanolyanok, semmi érdekesség nincs bennük, de mégis jobb, mint azon rágódni, mi lesz pár óra múlva.*
926. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-09-23 22:38:10
Üzenet elküldve: 2017-09-23 22:38:10
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 214
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 214
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Na most már teljesen biztos, hogy nem ezt a reakciót várták tőle. az eddig oly beszédes vándor most túlságosan szófukar lett, s talán azt feltételezi, hogy hősnőnk csak szórakozik vele. Most már Nanaia feje fölött is gyűlni kezdenek a felhők, mert hát ő nem akart visszautasító lenni. Na de felszívja magát és most újult erővel kezd a békítésbe.*
- És melyik almámból szeretnél reggelizni?
*Ez a fejében még egészen jól hangzott, de így kimondva már legszívesebben vissza is szívná, annyira hülyén érzi magát. Nem nagyon szokott így felkínálkozni senkinek, ezért furcsán kínosnak érzi a helyzetet.*
- Azt hiszem mára eleget "fáztam".
*Na ez még szánalmasabb, ennél ostobább szóviccet keresve sem találhatott volna. Hogy meneküljön a helyzetből inkább a tettek mezejére lép és egész közel simul Taitoshoz. Kénytelen kissé pipiskedni, hogy elérje a vágyott csókot, s közben igyekszik magához szorítani Taitost a derekánál. Először csak szelíden ízlelgeti csókját, majd gyengéd harapással búcsúzik ajkaitól. Most már teljes a zavar a fejében, meg valószínű már Taitos fejében is. Vagy ki tudja. Hamarosan biztosan kiderül, addig pedig reakcióra várva pislog nagyokat, karjai pedig még mindig derekát ölelik, s egész testében is hozzásimul.*
*Na most már teljesen biztos, hogy nem ezt a reakciót várták tőle. az eddig oly beszédes vándor most túlságosan szófukar lett, s talán azt feltételezi, hogy hősnőnk csak szórakozik vele. Most már Nanaia feje fölött is gyűlni kezdenek a felhők, mert hát ő nem akart visszautasító lenni. Na de felszívja magát és most újult erővel kezd a békítésbe.*
- És melyik almámból szeretnél reggelizni?
*Ez a fejében még egészen jól hangzott, de így kimondva már legszívesebben vissza is szívná, annyira hülyén érzi magát. Nem nagyon szokott így felkínálkozni senkinek, ezért furcsán kínosnak érzi a helyzetet.*
- Azt hiszem mára eleget "fáztam".
*Na ez még szánalmasabb, ennél ostobább szóviccet keresve sem találhatott volna. Hogy meneküljön a helyzetből inkább a tettek mezejére lép és egész közel simul Taitoshoz. Kénytelen kissé pipiskedni, hogy elérje a vágyott csókot, s közben igyekszik magához szorítani Taitost a derekánál. Először csak szelíden ízlelgeti csókját, majd gyengéd harapással búcsúzik ajkaitól. Most már teljes a zavar a fejében, meg valószínű már Taitos fejében is. Vagy ki tudja. Hamarosan biztosan kiderül, addig pedig reakcióra várva pislog nagyokat, karjai pedig még mindig derekát ölelik, s egész testében is hozzásimul.*
925. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-09-23 22:29:22
Üzenet elküldve: 2017-09-23 22:29:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Vadászat//
*A férfi kérdésére, csak megvonja vállát, amelynek hatására a köpeny kupac egésze is moccan.*
-Talán azért, mert sosem jártam még a kolónia területén kívül, legalábbis egyedül és hosszabb ideig.
*A férfi mókás válaszára, hasonló stílusban felel. Állát kissé dacosan megemeli.*
-Kisasszonyok nem tesznek felkérést. *Mosolyodik el, s gondolatban hálát ad édesapjának, hogy régi életének szokásaiból is nevelt belé valamit. Valószínűleg a tánccal sem lenne problémája, de az öltözéke nem túl alkalmas ilyesmire. Jelen pillanatban legalábbis.*
-Nem olyan nagy. Mindenki mindenkit ismer, mindent tud, titkok nincsenek, nekem egy kicsit szűkös. Azt hiszem.
* Válaszolja meg Zaras több kérdését is egyszerre. S mivel a férfi keze elkerüli a korábban érintett érzékeny területet, kissé felbátorodik. A puhatolózó kérdésre, amely a további fájó pontokat lett volna hivatott kideríteni, csak enyhén meghúzza vállait, s kissé félre pillant. Eközben olyan természetesen, mint ha minden nap előfordulna vele, másik lábát is a kényeztetett mellé csempészi. Azt sugallván, hogy azt is lelte valami, ami persze nem így van, de hát, ami kellemes, az kellemes, és végül is egy szóval sem hazudta, hogy fáj…
Ezután újra a simogatás keltette nyugalomba süpped, s folytatja gondolatával, mely már többször átfutott az agyán. Békésen, kissé mélázva futnak ki a szavak a száján, pillantása belevész a viharszín tekintetbe.*
-Tudod, a szemed… vagyis… nincs vele baj, ne érts félre. *Jön kissé zavarba, de ha már elkezdte, akkor befejezi.* Olyan szokatlan. Legalábbis felénk leginkább zöld és barna szemű elfek élnek. Persze, ezeknek minden árnyalata és keveréke. *Hunyorít kissé, ahogy az említett területet jobban megszemléli.* Akadnak különlegességek, nagyon, de nagyon ritkán egy-egy kék, vagy furcsa aranyszerű árnyalat előfordul, de a tied, egészen szokatlan a számomra. A hazádban, sokaknak van ilyesmi szeme, esetleg a családodban?
*Nagyon furcsán érzi magát, hogy ezt kibökte, mert normál esetben ilyesmivel biztosan nem áll elő. Viszont a köpenyben jó idő van, a lábát ért inkább már csak simogatás teljesen lelazította.
~Reggelig üldögélnék így szívem szerint.~
Egészen felhőtlenül, kuporog a köpeny alatt, és mindenféle meggondolatlan dolgot összehord.*
//Vadászat//
*A férfi kérdésére, csak megvonja vállát, amelynek hatására a köpeny kupac egésze is moccan.*
-Talán azért, mert sosem jártam még a kolónia területén kívül, legalábbis egyedül és hosszabb ideig.
*A férfi mókás válaszára, hasonló stílusban felel. Állát kissé dacosan megemeli.*
-Kisasszonyok nem tesznek felkérést. *Mosolyodik el, s gondolatban hálát ad édesapjának, hogy régi életének szokásaiból is nevelt belé valamit. Valószínűleg a tánccal sem lenne problémája, de az öltözéke nem túl alkalmas ilyesmire. Jelen pillanatban legalábbis.*
-Nem olyan nagy. Mindenki mindenkit ismer, mindent tud, titkok nincsenek, nekem egy kicsit szűkös. Azt hiszem.
* Válaszolja meg Zaras több kérdését is egyszerre. S mivel a férfi keze elkerüli a korábban érintett érzékeny területet, kissé felbátorodik. A puhatolózó kérdésre, amely a további fájó pontokat lett volna hivatott kideríteni, csak enyhén meghúzza vállait, s kissé félre pillant. Eközben olyan természetesen, mint ha minden nap előfordulna vele, másik lábát is a kényeztetett mellé csempészi. Azt sugallván, hogy azt is lelte valami, ami persze nem így van, de hát, ami kellemes, az kellemes, és végül is egy szóval sem hazudta, hogy fáj…
Ezután újra a simogatás keltette nyugalomba süpped, s folytatja gondolatával, mely már többször átfutott az agyán. Békésen, kissé mélázva futnak ki a szavak a száján, pillantása belevész a viharszín tekintetbe.*
-Tudod, a szemed… vagyis… nincs vele baj, ne érts félre. *Jön kissé zavarba, de ha már elkezdte, akkor befejezi.* Olyan szokatlan. Legalábbis felénk leginkább zöld és barna szemű elfek élnek. Persze, ezeknek minden árnyalata és keveréke. *Hunyorít kissé, ahogy az említett területet jobban megszemléli.* Akadnak különlegességek, nagyon, de nagyon ritkán egy-egy kék, vagy furcsa aranyszerű árnyalat előfordul, de a tied, egészen szokatlan a számomra. A hazádban, sokaknak van ilyesmi szeme, esetleg a családodban?
*Nagyon furcsán érzi magát, hogy ezt kibökte, mert normál esetben ilyesmivel biztosan nem áll elő. Viszont a köpenyben jó idő van, a lábát ért inkább már csak simogatás teljesen lelazította.
~Reggelig üldögélnék így szívem szerint.~
Egészen felhőtlenül, kuporog a köpeny alatt, és mindenféle meggondolatlan dolgot összehord.*
924. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-09-23 20:53:51
Üzenet elküldve: 2017-09-23 20:53:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
//A Vaserdő mélyén alkonyatkor//
*A sötétből érkező kiáltás minden alkalommal ugyanazt a reflexet váltja ki belőle. Ideges lesz. Teintettel arra hogy körözés alatt áll, és legutóbb is megkóstoltattak vele vagy egy tucat nyílhegyet. Kezd adni az óvatosságra.*
-Ott maradó'!*Bődül, s már talpon is van, kezében rutinosan fordul támadó állásba a méretes pöröly.*
~ Mint a régi husángo' ehh ~
*A ló felé lép, a pajzs után, majd ahogy alaposabban is megvizsgálja a másikat, látja hogy nem valószínű hogy Artheniori rendfenntartóval van dolga, de azért a mihez tartás végett meg kell kérdeznie.*
-Városő vagyó'?*Kérdi, s egyelőre teljesen szembehelyezkedik az érkező ork hímmel, de kilépve a tűz fényköréből, s ezáltal biztonságos távba kerülve a nősténytől is.*
~ Ződ'ségek, ehh ~
-Halljam!*Morran kissé türelmetlenül. Nem kerüli el a figyelmét az ork páncélzata.*
~ Nem tetsze' pajtikám ~
*A sötétből érkező kiáltás minden alkalommal ugyanazt a reflexet váltja ki belőle. Ideges lesz. Teintettel arra hogy körözés alatt áll, és legutóbb is megkóstoltattak vele vagy egy tucat nyílhegyet. Kezd adni az óvatosságra.*
-Ott maradó'!*Bődül, s már talpon is van, kezében rutinosan fordul támadó állásba a méretes pöröly.*
~ Mint a régi husángo' ehh ~
*A ló felé lép, a pajzs után, majd ahogy alaposabban is megvizsgálja a másikat, látja hogy nem valószínű hogy Artheniori rendfenntartóval van dolga, de azért a mihez tartás végett meg kell kérdeznie.*
-Városő vagyó'?*Kérdi, s egyelőre teljesen szembehelyezkedik az érkező ork hímmel, de kilépve a tűz fényköréből, s ezáltal biztonságos távba kerülve a nősténytől is.*
~ Ződ'ségek, ehh ~
-Halljam!*Morran kissé türelmetlenül. Nem kerüli el a figyelmét az ork páncélzata.*
~ Nem tetsze' pajtikám ~
923. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-09-23 20:31:40
Üzenet elküldve: 2017-09-23 20:31:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Taitos tényleg kissé furcsán érzi magát, főleg, hogy "pajkosnak" tervezett ténykedése enyhe csenddel zárul, amolyan, "ezt most felejtsük el" hangulatba kerülnek, ez pedig nyilván kellemetlen, nem számítva a többi bajt is.*
-Pedig...
*Szól csak a fák legyőzéséről, de nem feszegeti a témát tovább. A wargról lecsúszván lép előre két furát, és fél szemével Nanaiát sasolja, hogy mikor tekintetét leveszi róla, egy gyors mozdulattal mozgóképesre igazítsa magát.*
-Én majd eszem a tegnapit. Csak kell egy kis fa.
*Néz körbe, mert ugyan a tegnapiból még maradt, így, hogy egymást melegítették, de gyújtós az egy szem sincs.*
-Vagy adhatsz akár nekem is az almádból.
*Fúrja szemét Nanaia csillogó lélektükreibe, miközben olyan arcot vág, mint aki tényleg megérdemel pár falatot az almából, ha már gyakorlatilag ő hozta le a fáról.*
-Oh, és ha netán fáznál, hoztam neked ruhát.
*Jegyzi meg csak úgy mellékesen, de nem igazán mozdul onnan ahová megérkezett, inkább csak szemléli a pillanat idilliségét. Ő, egy kissé félős amazon vadmacska az erdő közepén, és éppen azt tárgyalják mi lesz a reggeli.*
~Mondhatom nem úgy alakult, ahogy terveztem. Jaj, utak szellemei, hova visztek engem?~
*Kérdezi magában a kissé talányos történéseket feszegetve, de valahogy agyi kapacitásának nagyját még mindig Nanaia közelsége tölti be, így nem igazán tud, vagy akar belegondolni a részletekbe.*
-Ahj, ha így haladunk ma sem csinálok semmit.
*Mosolyog kicsit savanyúan.*
*Taitos tényleg kissé furcsán érzi magát, főleg, hogy "pajkosnak" tervezett ténykedése enyhe csenddel zárul, amolyan, "ezt most felejtsük el" hangulatba kerülnek, ez pedig nyilván kellemetlen, nem számítva a többi bajt is.*
-Pedig...
*Szól csak a fák legyőzéséről, de nem feszegeti a témát tovább. A wargról lecsúszván lép előre két furát, és fél szemével Nanaiát sasolja, hogy mikor tekintetét leveszi róla, egy gyors mozdulattal mozgóképesre igazítsa magát.*
-Én majd eszem a tegnapit. Csak kell egy kis fa.
*Néz körbe, mert ugyan a tegnapiból még maradt, így, hogy egymást melegítették, de gyújtós az egy szem sincs.*
-Vagy adhatsz akár nekem is az almádból.
*Fúrja szemét Nanaia csillogó lélektükreibe, miközben olyan arcot vág, mint aki tényleg megérdemel pár falatot az almából, ha már gyakorlatilag ő hozta le a fáról.*
-Oh, és ha netán fáznál, hoztam neked ruhát.
*Jegyzi meg csak úgy mellékesen, de nem igazán mozdul onnan ahová megérkezett, inkább csak szemléli a pillanat idilliségét. Ő, egy kissé félős amazon vadmacska az erdő közepén, és éppen azt tárgyalják mi lesz a reggeli.*
~Mondhatom nem úgy alakult, ahogy terveztem. Jaj, utak szellemei, hova visztek engem?~
*Kérdezi magában a kissé talányos történéseket feszegetve, de valahogy agyi kapacitásának nagyját még mindig Nanaia közelsége tölti be, így nem igazán tud, vagy akar belegondolni a részletekbe.*
-Ahj, ha így haladunk ma sem csinálok semmit.
*Mosolyog kicsit savanyúan.*
922. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-09-23 17:51:34
Üzenet elküldve: 2017-09-23 17:51:34
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A Vaserdő mélyén alkonyatkor//
*Az óriás elég gyors. A nő csak össze-vissza kapkodja a fejét, hogy az mit csinál, és máris tűz van, meg étel. Persze, ennyiben legyen jobb az óriás dolga, ha már úgysem ülhet be egy kocsmába, és bújhat el valahol.*
- Te tudsz, hallod.
*Pislog, majd megrántja a vállát, és leül a földre. Úgy tűnik, hogy ha ma már nem megy sehova.*
~Össze kéne vele barátkozni. Milyen hasznos lény ez!~
- Nyilazni?
*Hangosan felnevet.*
- Nem, nem nyilazok. Nincs is nyilam. Azt sem tudom, hogy kell. De ha ezen múlik a pénz, én úgy fogok neked nyilazni, hogy nem is látod a nyilakat.
*Ekkor terelődik a tekintete a közeledő alakra. Már nyúlna a fegyvereiért, és nyúl is, bármit is csinál a másik, vagy bárki is. Biztos, ami biztos.*
- Hát!
*Rikkant fel.*
- Ha ezt a nyagylábat *pillant az óriásra* nem zavarja, felőlem.
*Rántja meg a vállát.*
*Az óriás elég gyors. A nő csak össze-vissza kapkodja a fejét, hogy az mit csinál, és máris tűz van, meg étel. Persze, ennyiben legyen jobb az óriás dolga, ha már úgysem ülhet be egy kocsmába, és bújhat el valahol.*
- Te tudsz, hallod.
*Pislog, majd megrántja a vállát, és leül a földre. Úgy tűnik, hogy ha ma már nem megy sehova.*
~Össze kéne vele barátkozni. Milyen hasznos lény ez!~
- Nyilazni?
*Hangosan felnevet.*
- Nem, nem nyilazok. Nincs is nyilam. Azt sem tudom, hogy kell. De ha ezen múlik a pénz, én úgy fogok neked nyilazni, hogy nem is látod a nyilakat.
*Ekkor terelődik a tekintete a közeledő alakra. Már nyúlna a fegyvereiért, és nyúl is, bármit is csinál a másik, vagy bárki is. Biztos, ami biztos.*
- Hát!
*Rikkant fel.*
- Ha ezt a nyagylábat *pillant az óriásra* nem zavarja, felőlem.
*Rántja meg a vállát.*
921. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-09-23 00:23:15
Üzenet elküldve: 2017-09-23 00:23:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Vaserdő mélyén alkonyatkor//
*A kikötőben eltöltött felesleges idő miatt bealkonyodik a gebén utazó orkfajzat felett, pedig még csak az út felénél jár. Bosszankodva forgolódik a nyeregben valami megfelelő táborhely után nézelődve, magában zsörtölődik csak. Nem szívesen táborozna az erdőben, még a kikötői hajóépítők valami haramiának néznék - nem minden ok nélkül - és kardélre hánynák. Az út egyre sötétebb és a ló is meg-megbotlik egy nagyobb kőben, gyökérben.
Talán már a járt utat is elhagyta, ha meg eltéved az erdőben, ki tudja meddig fog bolyongani vaksin a fák között. Nem nehéz észrevenni a kis tábortűz fényét távolabbról sem, hisz semmilyen más fényforrást nem látni közel s távol. Még az is jobb, mint a semmi, így az orkfajzat a fény felé fordítja gebéje orrát.
Óvatos azért, húsz lépésre leszáll a lóról és kantárszáron vezetve közelíti meg a táborozókat. Nem settenkedik, a páncélban amúgy se tudna, és nem szeretné, ha vadorzónak néznék.*
- Hé! *Mondja bele a sötétbe, hátha megpillantja a tűz körül ülőket. Ballal ráfog a deréktokba bújtatott tőr markolatára, amolyan jobb félni, mint megijedni alapon. Amikor közelebb ér, savószín szemei arra az alakra villannak, amit eddig sziklatömbnek gondolt. Kiderül róla, hogy egy óriás, a tűz másik oldalán pedig egy fajtabéli ork nőstény üldögél. Furcsa páros, de jobb, mint egy elf meg egy törpe. Egyiket se bírja annyira.*
- Csatlakozhatok? *Kérdi morgó hangján. Bár így csak annyival lett jobb a helyzet, hogy nem egyedül kell kivágnia magát a slamasztikából, ha az erdőkerülők haramiáknak néznék őket.*
*A kikötőben eltöltött felesleges idő miatt bealkonyodik a gebén utazó orkfajzat felett, pedig még csak az út felénél jár. Bosszankodva forgolódik a nyeregben valami megfelelő táborhely után nézelődve, magában zsörtölődik csak. Nem szívesen táborozna az erdőben, még a kikötői hajóépítők valami haramiának néznék - nem minden ok nélkül - és kardélre hánynák. Az út egyre sötétebb és a ló is meg-megbotlik egy nagyobb kőben, gyökérben.
Talán már a járt utat is elhagyta, ha meg eltéved az erdőben, ki tudja meddig fog bolyongani vaksin a fák között. Nem nehéz észrevenni a kis tábortűz fényét távolabbról sem, hisz semmilyen más fényforrást nem látni közel s távol. Még az is jobb, mint a semmi, így az orkfajzat a fény felé fordítja gebéje orrát.
Óvatos azért, húsz lépésre leszáll a lóról és kantárszáron vezetve közelíti meg a táborozókat. Nem settenkedik, a páncélban amúgy se tudna, és nem szeretné, ha vadorzónak néznék.*
- Hé! *Mondja bele a sötétbe, hátha megpillantja a tűz körül ülőket. Ballal ráfog a deréktokba bújtatott tőr markolatára, amolyan jobb félni, mint megijedni alapon. Amikor közelebb ér, savószín szemei arra az alakra villannak, amit eddig sziklatömbnek gondolt. Kiderül róla, hogy egy óriás, a tűz másik oldalán pedig egy fajtabéli ork nőstény üldögél. Furcsa páros, de jobb, mint egy elf meg egy törpe. Egyiket se bírja annyira.*
- Csatlakozhatok? *Kérdi morgó hangján. Bár így csak annyival lett jobb a helyzet, hogy nem egyedül kell kivágnia magát a slamasztikából, ha az erdőkerülők haramiáknak néznék őket.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3596-3615