Külső területek - Kikötői erdőség
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Szántóföldek (új)
Dokkok és kikötő (új)
Kikötői erdőségTharg birtokok (új)
Krenkataur barlangrendszer (új)
<< Előző oldal - Mostani oldal: 44 (861. - 880. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

880. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-09-16 10:16:35
 ÚJ
>Nanaia Gauri avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 214
OOC üzenetek: 62

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Zajok napnyugtakor//

*Halkan belekuncog nyakába a vicc hallatán, ki hallott még ilyet, hogy hínár rúzs. Abból csak arcpakolás létezik, attól ilyen szép selymes és puha a bőre, meg ugye a haja is. Majd némi helyezkedés nyomán próbálják közösen megtalálni a megfelelő pozíciót az alváshoz. Nana elereszti nyakát és jobb kezét most kettejük közé fekteti, nem kerítésként, csak így kényelmes, balját pedig átnyújtja Taitos hóna alatt és hátát cirógatva viszonozza ölelését. A kérdésre csak helyeslőn hümmög és belemosolyog a a vállgödörbe. Majd felhúzza bal lábát és térdével Taitos két lába közé férkőzik, hogy így megtámaszthassa magát rajta. Nem sejti milyen küzdelem zajlik hálótársa elméjében, s neki bizony altatóra sem lesz szüksége ahhoz, hogy elcsituljon. Hálás gondolatok ébredeznek benne, amiért talán ő az első, aki nem viselkedik követelőzőn egy ilyen helyzetben. Örömmel viszonozza hát csókját, mit már lopnia sem kell, majd még mindig mosolyogva fúrja orrát Taitos nyakába. Közben elgondolkozik, hogy milyen becézéssel viszonozhatná a rá ragasztott nevet, de elméje már a vastag ködben botorkál, így épphogy leheletként hagyják el ajkait a szavak.*
- Jó éjszakát!
*Szinte rögtön be is veszi magát az álmok birodalmába. A Taitos hátán kacskaringózó ujjak ellustulnak, majd néhány perc múlva végleg megállnak, az ölelésben pihenő test pedig lassacskán elernyed.*


879. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-09-16 01:11:51
 ÚJ
>Pycta del Ventus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1245
OOC üzenetek: 24

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//

*Ahol fák vannak és bennük virul az élet, addig a csuhás otthon érzi magát. Még akkor is, ha éppen egy olyan erdőben sétál, melynek fáit arra használják, hogy hajókat építsenek belőlük. Nem örül a fák kitermelésének és ilyen célú felhasználásának, de elfogadja, hogy más anyagból egyelőre nehéz volna vízen úszó járműveket alkotni. Arról nem beszélve, hogy a kikötői erdőség mellett élő hajóépítők nem olyan bolondok, hogy ne pótolnák kellőképpen a fákat, melyeket kivágnak. Ha így tennének, gyorsan búcsút mondhatnának egy emberöltő alatt a munkájuknak, nem beszélve a Fákban Lakó haragjáról. A vándor hiszi - sőt, tudja -, hogy minden erdő egy tőről fakad, s egyként lüktet az Erdőszellem örömére, még akkor is, ha mérföldek választják el őket egymástól. Ha úgy tetszik egyetemes tudattal rendelkeznek.
A fák közt nem feltűnő az egérszürke, durva darócruhás, könnyed léptű csuhás alakja. Úgy sétál a fák között, mintha otthon volna, pedig Erdőmélye az otthona. De az erdő, az erdő.
Az embermagas bot ütemesen követi a lépteit, könnyű nemezcsizmája alatt alig ropog a fű, ahogy komótosan járja valójában céltalan útját. Kíváncsi volt az Artheniort körülölelő erdőségekre, s amit lát, örömmel tölti el.
Csak számára hallható dallamot dúdolgat magában, melynek aláfestőzenéjét az erdő szolgáltatja. A madarak dala színezi ki, a szél susogása ad alapot neki, s a mély hangokat a távolban zúgó folyó kölcsönzi.
Megtorpan, amikor a dallamba oda nem illő taktus zavarja meg. Tompa, gépies puffanások csempésznek diszharmóniát lelkének dallamába. Összevonja vékony szemöldökét, majd a hang irányába indul, hogy kiderítse, ki avagy mi okozza őket, majd amikor a fák között előtűnnek a vörös fürtök kénytelen megállni.
Pár szívdobbanásnyi ideig bírja csak, hogy ne induljon meg előre, nem figyel arra, hogy léptei ne verjenek zajt, nem holmi tolvaj vagy besurranó ő.*
- Az a fa elég könnyű ellenfél, hisz vissza sem üt. *Szólal meg mosolytalanul, amikor öt-hat lépésre megközelítette a vörös fürtök gazdáját.
Valószínűleg a fának nem esik komolyabb bántódása az ütésektől, de valahogy mégis kellemetlen neki, hogy a törzset ütlegeli, s nem csak azért, mert ő maga elf - vagy hogyan is hallotta egyszer, ó igen, facsókoló.*


878. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-09-15 23:27:14
 ÚJ
>Gniwmiy Iumnus [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//

*Ritka pillanatok egyike, mikor Gniwmiy elhagyja az erődöt, sőt, a Vashegyet is, és kicsit kimerészkedik. Nos, igen. Neki az erdőben való mászkálás kimerészkedésnek számít, sőt! Messzebb aligha merne elmenni. Gyakran Amon Ruadhon is eltéved, és Habrertus, a Thargok kancellára védelmező karjaitól elszabadulni nem igazán szokott. Azaz gyakran nem mer. A férfi ugyanis láthatólag nagyon megkedvelte a lányt, és féltékeny pillantásait nehéz nem észrevenni. A kancellárral bűn rossz viszonyban lenni, a barátsága igen jövedelmező lehet.
A lány a sűrű fák között sétálva nem igazán tud ellazulni, pedig pont azért jött ide. A férfi nem akar elszökni a gondolataiból, és bár Habrertus nem tett semmit, amivel a lány bármivel is vádolhatná, tekintete elég, hogy Gniwmiy megijedjen. Nem volt még dolga férfival, főleg nem olyannal, aki olyan idős, hogy akár az apja lehetne.
Séta közben egy helyen megáll, hosszú, bő szerzetesruháját ledobja egy levélkupacra. Láthatóvá válik egyszerű pólója és nadrágja, mit alatta hordott. Odaáll az egyik fához, majd vállszélességű terpeszbe áll, a sarkait kicsit kintebb hagyja, a lábfeje bentebb van, a térdeit pedig összehúzza. Így egy elég fura állást kap, de mindenképpen hatékonyat. Felemeli a kezeit, ujjait összezárja. A jobbat kicsit távolabb emeli a torkától úgy, hogy ujjai felfelé nézzenek, a másikat, a balt kicsit felfelé nézően maga elé helyezi, körme pont a fára mutat.
Összezárja az ökleit, majd közepes erővel elkezdi ütésekkel sorozni a kemény kérget, könyökét teljesen behúzza az oldalához, az éppen érkező öklével a másik keze felett csap bele a fába, majd lent viszi vissza a mellkasához, még a másik a visszatérő felett üt.*


877. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-09-15 22:26:28
 ÚJ
>Villámkardú Zaras avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 165

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Vadászat//

* Hát igen, ha mindketten máshogy csinálják, akkor az a fogócska és felesleges idegeskedés meg sem történik, mindketten boldogok, és talán még a szarvast is elejtették volna. Persze utólag könnyű okoskodni, a jövőbe meg nem lát senki. Kivéve, aki igen, de azok nem is kergetik egymást. *
- Rendben.
* Adja be a derekát, és félbetöri a ropogósra sült halacskát, illetve majdnem félbe, a nagyobbik részét átnyújtja.
Az érintéssel egyidőben beszél, mert hát nem hangzott el a tiltás, és az azt jelenti, hogy az engedélyt megkapta. *
- Azért, mert rajtad van. Gondolom évek óta. Nekem nincs.
* Mosolyog, miközben ujjai alatt végigfut a minta. *
- Nekem... másféle tetoválásaim vannak.
* Gondol itt a rengeteg sebhelyre, amelyek tarkítják, csúfítják bőrét.
~ Tényleg szép. ~
Vet még egy pillantást rá.
~ Nem úgy, mint ez... ~
És saját mellkasára is.
Kezéből elfogyott már a hal, ő nem annyira lassan csipegető, mint Lyz. Aki érintésére arrébb húzódik. Kissé zavartan támaszkodik a könyökére, és pillant a tűzbe. Ezt még a válasz átfontolásának is be lehet tudni, ha esetleg kicsit elhúzódna a válaszidő. *
- A vidék páratlan harcosával táborozol ám.
* Nevet halkan, és eszébe jut a név, amellyel Eran illette, mikor kihívta. *
- a "villámkardúval".
* Egyelőre nem magyarázza meg, majd csupán akkor, mikor a másik rákérdez. Viszont ő sem figyelmetlen: *
- Megsérültél?
* Pillant a kérdéses testrészre, és már enyhén fordul is arra. *
- Miért nem szóltál még?


876. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-09-15 22:15:34
 ÚJ
>Taitos, a Zöldfülű avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Zajok napnyugtakor//

*Szégyenkező elvonulását a feloldozó viszonzás akasztja meg, ami valljuk be, sokkal jobban esik neki, mint az a kis csend előtte. Gondolatban elmormol egy fohászt, hogy minden nap lopják meg így százszor, de persze az istenekkel nincs jó kapcsolatban, az Utak Szellemei pedig nem azok a tolvajlós fajták, így marad neki egy lány jóindulata, amihez fordulhat, és ami most sem hagyja cserben.*
-Azért ez a rúzs se semmi. Netán hínár?
*Tér vissza humorához, az előbbi bűnbánat súlya alól szabadulva. A végül párnának őt választó amazon mögé varázsolja egyik kezét, és karját hátára fektetve, tenyerét csípőjén nyugtatva húzza magához őt, mintha csak féloldalasan ölelgetné.*
-Kényelmesen vagy?
*Néz lefele szeme sarkából, és szabad kezével játékosan végigsimít a kismacskája orrán, ezzel is megmutatva, hogy róla van szó.
Egy pillanatra maga is lehunyja szemét. Elmerül a szuszogó vendége felől érkező kellemes, megnyugtató meleg érzésében, és némi elégedett élvezetet lel testének szoros közelségében is, mely, mint olyan bármely férfire delejezően hatna.
És ekkor jelentkezik Taitos mágus mivoltának egyik velejárója, mely ugyebár a botok és rúdfélék kiváló kezelése mellett az önkontrollt is magában foglalja.*
~Jó, most alszunk, nyugi.~
*Rántja meg perverz énjének kötőfékét, mely jobbját hüvelykről-hüvelykre játszaná egyre illetlenebb helyekre. Alig hallhatóan lassítja lélegzetét, igyekszik semmi jelét nem adni annak, hogy bizony most éppen fejében az ösztönök fenevadjainak szájába dug egyesével cumit, és énekel nekik altatót. Végül úgy érzi, hogy másfél perc heves átértékelés után képes uralni a helyzetet, így az előbb a cicaorra vándorolt ujj, most a lány állát emeli fel kicsit, hogy Taitos ismét elérje a számára most oly édes ajkakat.*
-Aludj jól, cicus!
*Játszik el a névvel ismét, miután pár szívdobbanásig igyekszik valamennyit visszaadni a neki szerzett örömből, aztán csak szórakozottan bámul az éjszakába, időnként eljátszadozva ujjaival Nanaia derekán, vagy éppen formás vállán futtatja végig másik kezét, és vár. Várja, hogy a természet mai ajándéka békésen elszenderedjen ölelésében, hogy aztán ő maga is követhesse, már ha a dolgok nem alakulnak valahol egészen másként.*


875. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-09-15 21:40:48
 ÚJ
>Nanaia Gauri avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 214
OOC üzenetek: 62

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Zajok napnyugtakor//

*Könnyed játék után édes lesz majd a pihenés, hisz tényleg elfáradt. A teste, a lelke egyaránt. Most hogy lehunyta szemét, s lassan gondolatai is elhalkulnak, elringatja magát a tudatban, hogy nincs mitől tartania. Várja az álmot, hogy mély alvásba húzza, s már szinte látja, ahogy a gomolygó ködből felé nyúl. De ekkor hirtelen kipattannak szemei, hisz épp meglopják alattomos módon. Ajkára forró pecsétként simul a másiké, majd hirtelen elszakad tőle, bizsergető érzést hagyva tüze nyomán. A meglepettségét elkerekedéssel jelző két tündöklő borostyán most kérdő pillantással függ Taitos szürkéin, ki próbálja kerülni őket. De így is látni vörösödő ábrázatát, s kisvártatva elhangzanak szabadkozó szavai. Nanaia ajkaiban lassan elhaló remegés most mégis hiányérzetet kelt. Maga sem tudja miért, de két keze szinte önállóan cselekszik. Előrenyúlnak, megragadva két oldalról Taitos arcát, s válaszként csak közelebb húzzák Nanaiahoz, hogy visszalophassa azt, amit az imént a másik elvett. Igyekszik ügyelni rá, hogy ne lépjen túl egy határt, de tolvajlása talán kissé hosszabbra nyúlhat. Majd miután visszaszerezte zsákmányát finoman válik el a korábbi tolvajtól, s átölelve nyakát hozzá bújik. Állát vállgödrébe illeszti, s továbbra is szótlan marad. Szemeit újfent lehunyja és a korábbiakhoz hasonlóan nagyot szusszan.*


874. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-09-15 19:30:44
 ÚJ
>Taitos, a Zöldfülű avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Zajok napnyugtakor//

*Taitos is kissé zavarban van, noha ez gondolataiig nem jut el. Meg hát, noha erkölcsi szabályai magában igen szerteágazóan elhatározott rendszert alkotnak, a nőknek és leányoknak való örömszerzésre nem terjednek ki. Sőt, maga Taitos is egy kifejezetten gyorsan közeledő és naiv valakinek mondható, ha valaki megtöri a jeget.*
~Csoda, hogy mára nem vagyok egy olyan legendás nődémon játékszere.~
*Persze nem gondolja meg magát.*
-De nem is tűnsz úgy, mint aki elengedi magát és aludni készül. Pedig biztosan fáradt vagy már.
*Pedzegeti pofátlanul azt, hogy milyen tüneteket vélt felfedezni, ezzel óvatosan kerülgeti a kását, várva, hogy a takaró alatt rejtőző vadmacska mondja ki az okokat.
Aztán Nanaia megint kacag.*
~Nee, ne csináld, így hogy tartom meg a tisztes távot?~
*Kesereg magában, noha édes keserűség ez, melybe énjének utolsó, legjózanabb része kapaszkodik. Nem bírja ő sem kacagás nélkül.*
-Hmm, akkor azt hiszem a hínármániás lehetek!
*Jegyzi meg két fel-felhangzó halk nevetése között. Aztán amazonunk megfordul, Taitosnak pedig egy pillanatra torkára fagy minden hang, ahogy a csillogó tekintet minden súlyát most magán érezheti. Végül a hirtelen csend röpke csiklandozó párbajjá változik, melyet tudja, némi kópéság után illik elveszítenie. Ellenfele szusszan egyet, de ekkor még nem tudja, hogy két harcmezőn is Taitoson felül tudott kerekedni.*
~El tudnám nézni így egy darabig. Nem tudom kitől örökölte ezeket a vonásokat, de jövök neki egy köszönő levéllel. Azok a szemek, az a kipirult arc, és ahogy az ajkait tartja...~
*Villan át Zöldfülűnk elméjén egy pillanat alatt, és ha Nanaia most kinyitja szemét a halk neszre, akkor bizony megnézheti Taitost közelről is. Sőt, eddigre szinte biztos, hogy ajkait sem úgy tartja, mint az előbb, mert Taitosunk rövid, ám annál kifejezőbb csókot igyekszik lopni.
No persze ebbe már ő is belevörösödik. Egy pillanatig csak néz, ha minden úgy sült el, ahogy eszement ötlete nyomán tervezte, majd utána tényleg teljesen forró arccal néz odébb.*
-Bocsánat, nem bírtam tovább.
*Igyekszik szabadkozni, és egy kicsit fészkelődve talán egy ujjnyival odébbkúszik, mintha csak valami gyerekes gondolat azt súgná fejében, hogy előbbi, irányítása alól kikerülő érzelemkitörése ettől enyhül majd. Természetesen nem, csak úgy, ahogyan a boldog forróság sem, mely most arcától mellkasán át, egészen ágyékáig átjárja testét.*


873. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-09-15 19:03:40
 ÚJ
>Nanaia Gauri avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 214
OOC üzenetek: 62

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Zajok napnyugtakor//

*Feszülten sóhajt egyet, néma izgalommal várja mi fog következni. Mégis hogy a fenébe gondolta ezt? Félig pucéran egy ismeretlen vándorral összebújni. Lehet ő lesz a következő mese annak, aki legközelebb Taitos útjába akad. A vadóc nyughatatlan kismacska, akit meggondolatlansága kergetett a korai halálba. Mert ki tudja mi motoszkálhat most a fejében. Másrészről pár óra távlatából is tudni véli, hogy nincs oka félni. Hiszen nem tűnik "olyannak". Ezekre a kételyekre azonban csak az idő ad majd választ. Különben is, meg tudja védeni magát, ha mégis valami ármányt szövöget a háta mögött. Mielőtt még gondolatban sikerülne teljesen összevesznie saját magával egy nem várt pillanatban arcélét érintik, s kezdik cirógatni óvatos ujjak. Ettől hirtelen kellemes borzongás fut rajta végig, majd izmai elernyednek, arcáról is tovasuhan a borús ábrázat és elmosolyodik.*
- Nem bánt semmi!
*Szól megszeppenve. Nem hazudik, hisz bánkódni nem bánkódott, csak aggodalmaskodott megint egy sort. Ez nála visszatérő viselkedési elem, egy idő után biztos meg lehet szokni. Ahogy a hangulatváltozásait, a néha kifordított viselkedését és a hirtelen haragját is. A kacaja pedig szinte bizonyos, hogy imádni való. Olyan éltető örömmel tör fel belőle most is, hogy még a haldoklót is dalra fakasztaná rögtön.*
- Ez a vadi új hínár samponomtól ilyen!
*Némi ficánkolást követően kipirult arccal fordul meg, hogy Taitos szemébe nézhessen. Mintha az idő megfagyna egy pillanatra, ahogy a két tekintet találkozik, de végül újraindul és a halk kacajok is újra felhangzanak.*
- Na! Ne csiklandozz!
*Ficánkol még kicsit, hogy az orvul csiklandozó kezet elhárítsa, majd szusszanva egyet lehunyja a szemét.*


872. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-09-14 23:42:16
 ÚJ
>Ssyleana Lyzendra avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Vadászat//

-El is felezhetjük.*Néz a férfire, és elmélázik rajta, hogy milyen kacifántosan indult ez a találkozás, most pedig hallal kínálja. Belemosolyog a vállába, s elveszi a halat, melyet apró falatonként majszolni kezd. Fél szemmel figyeli, hogy a másik a fekhely körül motoszkál.
Nem tudja mire vélni a dolgot, mivel az összes kis faágat reggelig bogarászhatná, így hát elkönyveli valamiféle zavart pótcselekvésnek.*
-Köszönöm *Félre teszi a maradék halat, mikor a másik mellé telepszik.*
Összehúzott szemmel néz rá, mert kissé úgy érzi, ha ezt az engedélyt megadja, a férfi esetleg azt hinné, másra is engedélyt kapott.
-Mitől olyan szép? Nekem teljesen természetes. *Pillant rá kérdőn.
Majd önmagát is meglepve, felhúzott térdeire hajtja arcát, kezeivel pedig átöleli lábait, ha a férfi nagyon szeretné, megvizsgálhatja hátán a cikornyás mintázatot. *
-Még, hogy szuper képességek! *Dünnyögi, miközben megforgatja szemeit. Bár ezen még ő is elmosolyodik, majd csíp egy falatot a halból.* ~Nyilván szeret kérkedni az erejével, ami lássuk be, van is neki.~
-És persze legendásan szerény is. Gondolom. *Sóhajtja, majd kissé összerezzen, mikor a férfi a csípőjéhez ér. Távolabb csúszik picit, onnan felesel vissza.*
-Csak szerencséd volt, mert megsérült a bokám, mikor a bokorba estem



871. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-09-14 21:21:42
 ÚJ
>Taitos, a Zöldfülű avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Zajok napnyugtakor//

*A mozgolódásra és a pokróc közepén kikötő lányra nézve kissé elégedettséggel vegyes izgalommal telik meg Zöldfülűnk szíve.*
-Pedig éppen akartam mondani, hogy egy kis óvatos karmolászásnak, vagy fülrágásnak nem vagyok ellene.
*Felel legalább annyira nagyvonalúan, mint ahogyan cicánk tette az ajánlatot. Ezzel ő is letérdel a fekhelyül kinézett pokrócra.*
-No, hess arra, cicus!
*Mutat a takarónak arra a részére, ami a tűzhöz közelebb van, hogy mégse ő fogja fel a meleget. Elterülve Taitos gondoskodik arról, hogy mindkettejüknek bőségesen jusson takaró, aztán meglepődve tapasztalja (természetesen mi másnak is venné), hogy Nanaia hosszasan helyezkedve bújik hozzá.*
~Nocsak, ez a cicás dolog nagyon megy neki.~
*Gondol arra, hogy megszelídült amazonunk percről percre egyre elragadóbbnak tűnik Taitos szemében. Egy-két percig ilyesmik járnak a fejében, no meg az, hogy mennyivel jobban jött ki ez az este, mint ahogyan indult, mikor elméjének az a szelete, ami a mellette elszenderedőnek hitt lányt figyeli, most riadót fúj. Egyértelműen nem ellazuló, elpilledő ugyanis az a halk szuszogás, ami a tűz pattogásának és Zöldfülűnk gondolatainak hangjával vegyül, és ekkor lép elő egy gondolat Taitos agyának eddig jó mélyre eldugott bugyraiból.*
~Látod, hogy szeretgetésre vágyik, miért ne adnád meg neki?~
~De hát alig pár órája ismerem... Mondjuk kétségtelen, hogy nem mindennapi jelenség.~
~Pontosan. Ma itt van, és ha tőled nem kapja meg, holnap már máshol lesz.~
*Mozgatja a szálakat ez a hirtelen felbukkanó gondolatfoszlány, és végül teljes győzelmet arat. Azonban látszik, hogy ez diadalmaskodó mégis csak egy elmeszülemény, nem pedig egy állatias ösztön, így Nanaia pár perc unalmas, és feszült várakozás után érezheti, hogy Taitos is oldalára fordul, és amennyire csak lehet közel csúszik hozzá, majd elkezdi cirógatni arcának szélét.*
-Mi bánt kistigris?
*Teszi fel szinte suttogva az egyértelmű, ám szelíden érdeklődő kérdést, ahogyan kezét óvatosan járatja végig a sajátjánál jóval finomabb orcán, hogy aztán végül ujjai néha elkalandozhassanak a közeli hajzuhatagban is. Aztán egy pillanatra megáll, mert valami furcsát vél felfedezni. Valami frisset, keveredve az erdő porának eltéveszthetetlen aromájával, és némi nőies illattal, ami Taitos és a korszak tudósai szeme előtt megmagyarázhatatlan bűbájként lengi körbe azt, aki éppen a kedvenc kisasszony szerepét tölti be.*
-Hű, neked valami elképesztően jó illatod van.
*Kerekedik el a szeme ténylegesen.*
-Hogy csinálod?
*Érdeklődi vidáman, ahogy kezét óvatosan Nanaia nyakára vezeti, ahol bizony némi kellemes simogatás mellett, ha amazonunk erre érzékeny, galádul csiklandoz is kicsit.*


870. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-09-14 20:45:28
 ÚJ
>Nanaia Gauri avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 214
OOC üzenetek: 62

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Zajok napnyugtakor//

~Ezt még biztos megbánom.~
*Aggodalmaskodik gondolatban, dehát este van, hideg van, hősnőnk fáradt és olyan jó lenne, ha nem kellene egyedül aludni. Így hát egy nagyot sóhajt, amivel némi bátorságot szív magába és feláll a köré halmozott takarókupacból, hogy valami épkézláb fekhellyé alakíthassa. Persze csak óvatosan hajolgat, mert igaz, hogy az ing combja közepéig leér, nem szeretne újfent villantani. Akkor már semmilyen isten nem mossa le rla, hogy szajha. Ezért gondosan ügyel arra, hogy mikor lehajol a pokrócért, a tompora az erdő felé kacsintgasson és ne Taitos arcába. Felemeli a szárazabb pokrócot és kiteríti, hogy ne a porban kelljen lefeküdniük, majd az egyik szélére dobja a párnává formált kupacot és a leterített pokróc közepére ül.*
- Na gyere! Ma este megkíméllek a karmaimtól!
*Invitálja vigyorogva Zöldfülűt, majd ha az mellé szegődik, akkor most már szégyenérzet nélkül fog hozzá bújni. Dorombolni ugyan nem kezd, de ahogy helyezkedik egy kényelmes pozíciót keresve, Taitos talán dörgölőzésnek vélheti. Néhány kisebb vonaglás után oldalára fekve találja meg a kényelmes testhelyzetet, de nem hunyja le egyből szemét. Némi izgalommal vár és figyel.*


869. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-09-14 20:11:47
 ÚJ
>Taitos, a Zöldfülű avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Zajok napnyugtakor//

-Hajaj, feltüzeled őket?
*Toldja meg a beszélgetést, hogy ha már nevetnek, dőljenek kétrét a röhögéstől. A hangulat pedig ismét hirtelen változik.*
~No, ennyire ritkán bókolnak neked? Pedig... Nem is értem.~
*Ötlik fel benne a gondolat a válasz elmaradása után. Ragron felmagasztalása közben azért nem tudja nem észrevenni, hogy a hölgynek nincs párnája.*
~Na de Taitos, egy nő szorult helyzetét használnád ki, hogy közel kerülj hozzá?~
*Megfordul ugyanis a fejében, hogy egy varázslattal kivált egy takarót, de egyelőre nem akarja képességeinek mivoltát leleplezni, a másik megoldás pedig legalább százszor kecsegtetőbb.*
~Hát ilyenkor olyan kis ellenállhatatlan.~
*Pillant a lesütött szemmel ténykedő Nanaiára, majd leveti magáról a takarót, mire megcsapja a hideg, de így legalább pár hajtás után leteheti a földre a lány elé, aztán jöhet a süketelés, hátha bevágódik.*
-Úgy hallottam, hogy a Folyó Szépe bajban van.
*Vigyorodik el, aztán megrázza a fejét.*
~Nem, nem, hagyjuk ezt.~
-Szóval, ha gondolod elférünk egy takarón ketten is, és akkor alhatsz ezen.
*Mutat a rögtönzött párnára.*
-Mondjuk soha nem aludtam még macskával.
*Villan cinkos fény szemében, ahogy elkezd utalgatni korábbi beszélgetéseikre.*
-Szóval csak remélni merem, hogy nem élesítik álmukban a karmukat.
*Innen jobb ötlete nincs, mint sejtelmes, ám de bizalmat sugárzó tekintettel keresni az ügyeletes helyi kismacska világító szemeit, aztán várni, hogy "kinyújtott" tenyere elől elszalad, vagy dorombolva közelít-e.*


868. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-09-14 13:27:22
 ÚJ
>Nanaia Gauri avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 214
OOC üzenetek: 62

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Zajok napnyugtakor//

*Na most aztán elkerekedik a szeme rendesen. Nem várt információk tudatához jut hirtelen, de már egészen megszokott módon, megint csak röhögés a vége.*
- Nem igazán értek a térdkalácsokhoz!
*Kacarászik tovább, de aztán ismét visszatérnek a kacérkodó megjegyzések.*
- Te magad is láthattad, hogy elég ügyesen el tudok bánni a kukacokkal!
*Figyelmezteti egy fenyegetőnek szánt pillantással és egy enyhítő vigyorral, majd a felé nyújtott ingért nyúl. Persze kitaszítják a nyeregből egy bókkal, s mivel szinte rögtön fülig pirul, jobbnak látja, hogy hátat fordítson Taitosnak. Így talán még nem túl késő, hogy elrejtse vörösödő orcáit, na meg az öltözködés is kényelmesebb így. A pokrócot lelöki magáról, így előbújnak a kerek vállak, majd ahogy vizes loboncát előre húzza, háta is előtűnik. A tűz pislákolása arany színűre festi a tökéletesen sima vásznat, melyet pár pillanat után az ing takarásába rejt. Továbbra is háttal marad, míg gombolkozik, s csak ezt követően fordul meg kissé még mindig szégyenlősködve. Nagy száját valahol félúton elveszthette a dacos amazonból szerény kismacskává változás útján.*
- Szerintem jó lesz így, köszönöm!
*Kicsit mintha még mindig kerülni a Zöldfülű pillantását, most lesütött szemekkel próbál párnát formázni az egyik pokrócból. De aztán rájön, hogy nem lesz mivel takarózzon, vagy amit maga alá terítsen. Némán tanakodik magában a nagyon égető problémán, inkább csak figyelemelterelésként, de azért így is hall minden szót és az intelmek hallatán el is vigyorodik.*
- Na persze!



867. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-09-13 19:51:53
 ÚJ
>Taitos, a Zöldfülű avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Zajok napnyugtakor//

*Taitos szónoklata közben az igen rossz hallgatóságnak bizonyuló Nanaia többször is elbóbiskol, a szemkontaktus vesztésével egyenes arányban pedig Taitos mesélőkedve is csökken.*
-Nem feltétlen baromság.
*Jegyzi meg azért, egyelőre a sértődöttség minden jele nélkül.*
-Különben is, a koponyám belseje nagy, csak úgy, mint minden testrészem. *Gondol itt természetesen vádlijára.* Kivéve egyet.
*Mutat lábára.*
-A térdkalácsom kifejezetten kicsi. Már a szemtanúk állítása szerint. Én nem tudhatom.
*Vonja meg a vállát.*
-Mi fúj?
*Vigyorodik el a lányos undor láttán.*
-Képzeld, az avarban még kukacok is vannak.
*Tátja el a száját mímelten.*
-És pókok is!
*Sápítozik túlozva.*
-De szerencsédre itt egy férfi, aki az összes póktól, egy híján az összes kukactól hajlandó megvédeni.
*Zár egy borzalmas szóviccel, amit megtold egy idétlen mosollyal, és már témát is vált.*
-Hát, tessék!
*Mondja, ahogy a takaró alatt leveti saját ingét.*
-Még majdnem teljesen friss és tiszta.
*Jegyzi meg miközben kibújik az ingből.*
-Mondjuk tiszta kár takargatnod magad, szép vagy.
*Jelenti ki ellentmondást nem tűrő tényként azt, amit kilesett.*
-De persze a világért se szeretném, hogy megfázz.
*Nyújtja át az előmelegített felsőt egy kicsit suta, de talán férfiasan bizalmasnak beillő kacsintás keretében.*
-Láttam, hogy álmos vagy. Hozzak még valamit, hogy le tudj feküdni?
*Kicsit körbepillant.*
-Ragron egyre közelebb bogarászik, szerintem hamarosan ő is ideér. És persze ő lesz az éjjeli őrünk is. *Aztán úgy érzi itt a magyarázat ideje.*
-Azért néz csak ki ilyen komornak.
*Suttogja szinte a lány fülébe.*
-Mert tudod, Ragron egy király. Egy királynak pedig nem lehet gazdája, sőt, egyenrangú társa sem, csak alattvalója. Ezt pedig semmilyen szorult helyzetben nem másítja meg. Ettől az Erdő Királya.
*Szavai közben kísértetiesen a Thargodar Hadúr képe jelenik meg előtte, akit szintén ilyennek képzel.*
-De amúgy rendes. Téged pedig nem bánt, míg meg nem engedem neki.
*Mosolyodik el sejtelmesen.*
-A helyedben jól viselkednék.
*Ölt nyelvet.*


866. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-09-13 18:58:27
 ÚJ
>Villámkardú Zaras avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 165

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Vadászat//

* A mosolyt hasonlóképp viszonozza, miközben elkezdi piszkálni a tüzet, hogy felszítsa azt. Ezt is azért, hogy Lyzendra hamarabb megszáradjon, és ne kelljen fagyoskodni az amúgy is hideg éjszakai ég alatt. Közben az utolsó, már egészen megsült halat, aminek a külső rétegét már feketére nyaldosták a lángok, odanyújtja neki. *
- Kéred?
* Miközben Lyz szárad, addig ő még odaguggol a fekhelyhez, és igazgatja, az esetleg belekeveredett fadarabokat, kérget kiszedi, de akárhogy is próbálja nem nyíltan bámulni a másik testét, csak nem jön össze. Végül beleunva, hogy úgysem megy vele semmire, visszaül, egy picit közelebb már. *
- Gyönyörű tetoválás.
* Karját lassan kinyújtja, pár centire állítja meg Lyz bőre fölött. *
- Szabad?
* Mivel valamelyest hátra is lát, ezért nem magyarázza sokáig, mire kér engedélyt. Csak eztán fogja fel, mit is kérdezett korábban a másik. *
- Én? Igen. Volt egy szarvas, azt próbáltam elejteni.
* A korábbi választól függően közben végigsimít a tetováláson, vagy pedig visszaejti kezét maga mellé.
Mikor Lyz megfordul, ő egy leheletnyit arrébb csúszik, nehogy feszélyezve érezze magát a másik.
A hozzá intézett kérdésen halkan felkacag. *
- Tudod, nem mindenki születik szuperképességekkel, mint a legtöbb nő...
* Kezdi a bevezetőt egy kacsintással. *
- Rengeteg időt, vért és energiát öltem bele, hogy fejlesszem magam minden téren. Ezért nem okozott gondot egy nagyobb kerülővel is megelőznöm téged.
* Még a nyelvét is kiölti, és észre sem veszi, hogy ugyanoda visszacsúszott, ahonnan az imént teret szabadított fel. *
- Tényleg nagyon jó ez a tetoválás.
* Mondja egészen halkan, engedély ide vagy oda, végigsimítva Lyz csípőjén. *


865. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-09-13 08:37:26
 ÚJ
>Ssyleana Lyzendra avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Vadászat//

*A víz felfrissítette, s kissé le is hűtötte. Igazán jólesett neki megmártózni. A parthoz közeledve, végigsimítja kezeit, és fokozatosan a víz alól előkerülő testrészeit, így segítve a már amúgy is útnak indult vízcseppeket, hogy összefutva gyorsabban hagyják el bőrét. Enyhe libabőrt vet, ahogy nedvesen éri a hideg levegő.
Összeszedi ruháit a partról, s a tűzhöz telepszik szárítkozni.
Zaras megjegyzésére, csak egy pajkos mosollyal reagál, vannak dolgok, amikre nem kell válaszolni, csak tudomásul venni.
A férfitól pár lépéssel jobbra helyezkedik a tűz elé, a másiknak enyhén háttal. Térdeit kissé felhúzza maga előtt, s jobb kezére támaszkodva, először hátát kezdi melengetni. Közben hátra sandít.*
-Te is vadászni jöttél? Még… mielőtt… majdnem lenyilaztalak? *Kérdezi kissé szemlesütve, majdnem bűnbánóan.
Mikor úgy érzi, hátáról felszáradtak a vízcseppek, hajához nyúl, hogy leengedje a kontyba fogott fonatot. Annak végét maga elé húzza, hogy visszakösse rá a bőrszalagot. Pár pillanattal később, hátra lendít az egészet, s a szalagon csüngő két apró golyó, otthonosan verődik össze, s simítja végig csupasz bőrét.
Bal kezére támaszkodva fordul a tűz felé, hogy szemből is megmelengesse magát. Jól esik neki a meleg, s ellazulva fejét támasztékot adó vállára billenti.*
-Hogyan találtál meg? *Nyitja a férfira szemeit.* Úgy éreztem, leráztalak. Mégis, hogyan… *Hagyja nyitva a kérdést, miközben a férfi válaszát várja*



864. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-09-12 22:47:12
 ÚJ
>Villámkardú Zaras avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 165

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Vadászat//

* Nem egy nőnek tette már fel ezt a kérdést. Igazából ez gyakran egy kellemes éjszaka nyitánya szokott lenni. Vajon most is az lesz? Akárhogy is, a válasz nem annyira fontos, mint amennyire látszólag tűnik. Bőven elég a szemükbe nézni, s látja is az igazat. Persze azért a tettetett felháborodás elmaradhatatlan kelléke az egésznek. Nyilvánvalóan nem veszi komolyan egyikük sem.
Ezért hát látványosan eltátja száját. *
- Még, hogy elmegy?! Biztosíthatom a kisasszonyt, hogy ilyen testtel még nem volt dolga!
* Még folytatná is, mert fejben már pár sorral tovább írta a forgatókönyvet, de a természet közbeszól, s hát egy egészen kellemes-kellemetlen szituáció résztvevőivé válnak.
Lassan elemeli kezét Lyz szájáról, közben mosolyog, és szinte beleveszik a zöld drágakövekként csillogó smaragdtengerekbe.
Szerencsére az előre- illetve alapvetően a gondolkodással nincs probléma a csapatban. Zaras szokott, a nőktől meg amúgy sem elvárt dolog.
Az ötletére a szürke legnagyobb szerencséjére rábólint a lány, így legalább kiegyenlítheti a számlát.
~ Kár, hogy én már előtte megfürödtem, most azért visszamásznék. ~
Suhan át agyán a gondolat, de akármilyen vonzó is, úriemberként meghagyja mindenkinek a fürdés magányát.
~ Mondjuk, ha behívna... ~
Elmélkedik az egyetlen lehetőségéről, ami most még nem történik meg, de annyira nem is baj, így legalább tud figyelni a kecses mozdulatokkal vetkőző, és legalább annyira csalogatóan hívó léptekre. Az igazat megvallva volt pár pillanat, ahol majdnem felpattant, de újfent tanúbizonyságot tett önmegtartóztatásának erejéről.
Amikor a szőke leányzó hátrales, elkapja Zaras tekintetét, akinek esze ágában sincs titkolnia, hogy éppen jobban szórakozik, mintha csillagokat bámulna. Erről az elismerő vigyor is tájékoztathatja a lányt. *
- Nem semmi.
* Kommentálja végül az egész jelenetet, mikor Lyz, kiérve a vízből, visszasétál a tűzhöz. *


863. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-09-12 21:46:46
 ÚJ
>Ssyleana Lyzendra avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Vadászat//

*A kérdésre felkapja fejét, s míg korábban csak lopva mustrálta a férfi testét, most nyugalmat erőltet magára, s látványosan végignéz rajta. Száját kissé lebiggyeszti, mint aki éppen számba veszi egy rangsorban a másikat. Kissé ingatja fejét, majd kimondja az ítéletet.*
-Elmegy. *De nem tudja elrejteni arcáról a kezdődő mosolyát, ezért nagyon is jól jön, a férfi zavara, melyre önfeledt nevetéssel reagál.
Arra nem számít, hogy amint a másik megteheti, szinte ráugrik, hogy betapassza a száját. Pedig nagyon is igaza van. Jobb volna, ha csendben maradna. Így a felkínált tenyérbe kapaszkodva csuklik még párat, mire lenyugszik.
Azon kapja magát, hogy arcukat újfent csak pár arasz választja el egymástól. Kissé belevész a vihar szürke szemekbe, melyek a tűz fényénél egészen különleges árnyalatot adnak. Majd a hegekkel tarkított vállakra esik pillantása. Megzabolázza magát, nehogy korábbi fantáziaképe akaratán kívül életre keljen, akár csak a férfi áruló bajtársa.
Ki is böki az avar gyűjtős gondolatot, melyben Zaras partner is, bár szemlátomást csalódott. Ettől függetlenül még egy takaró alatt fognak kucorogni. Lelkiekben már készíti magát, mert az éjszaka nagy részében erre számíthat.
Végül is volt már ennél cifrább dolga is férfival, mint hogy a hideg ellen egy takaróba bújjanak.*

*Okozhat kellemetlenséget, ha valaki mindig csak a következő problémával szeretne törődni, és nem töri magát az előrelátáson. Előbb utóbb, belecsúszik egy kelepcébe, amiből nem tudja kivágni magát, csak ha szembe megy valamely elhatározásával. Márpedig mindenképpen szeretne megmártózni, elsődlegesen önmaga miatt, de így meg pláne, ha egy takaró alatt alszik majd valakivel.
Vesz egy nagy levegőt, majd bólint. *
-Igen, szeretnék. Mihamarabb, ami azt illeti. *Feláll a tűztől, és a part felé indul.
Menet közben csatolja ki a bőr mellénye csatjait, majd ejti maga mellé azt, amikor megáll a parton.
Ezután nadrágját oldozza ki, s tolja le bokáig, ahol felegyenesedve lép ki a göncből, s lassú léptekkel megindul az egyre mélyülő vízbe. Menet közben, hajának végéből letekeri a bőrszalagot, hogy az egész fonatot kontyformába kösse feljebb, a víz elől.
Miközben a hajával ügyködik, válla fölött hátra les a férfira, elvégre, ugyan ezt megtette vele a másik is, még nem olyan régen. Szeméből süt a huncut, kissé kárörvendő csillogás, ezt, ha akarná, sem tudná elrejteni. Szinte biztos benne, hogy Zaras nem a csillagfényes eget bámulja. Mint korábban kiderült, ő sem tud a szemének parancsolni.
Derékig érő vízig halad, s ott merül nyakig, majd mossa meg alaposabban horzsolásait. Mikor végez, megfordul, hogy visszamenjen a partra.*



862. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-09-12 17:59:59
 ÚJ
>Nanaia Gauri avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 214
OOC üzenetek: 62

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Zajok napnyugtakor//

*Ismét elérkezett a nagy hallgatások ideje. Hiába próbálkozott gyorsan lerendezni a témát, a helyzet már menthetetlenné vált. Taitos könyörtelenül mesélni kezdi a kusza történetet a fura gnómról, meg az Égjáróról, időnként valami törpét is megemlít. Hősnőnk képtelen arra, hogy végig feszülten figyeljen. Csak hallgatja a történetet, térdére könyökölve megtámasztja fejét és szép hosszúakat pislog. Hamarosan talán álomba is merül és csak bízhatunk benne, hogy a horkolás nem zavarja majd meg a mesélőt. Időnként felkapja fejét és megrázza kicsit, mégis illetlenség lenne a nagy előadás közben elszunyókálni. Hősiesen küzd hát a végsőkig, itt-ott egy-egy bölcsesség hallatán még a szemét is forgatja, majd leplezetlen megkönnyebbüléssel felsóhajt, mikor végre elérkezik a boldogan éltek, míg meg nem haltak.*
- Ez a sok baromság, hogy fér el abban a kis fejedben?
*Hangzik tőle a költői kérdés, majd a wargra terelődik a szó.*
- Fúj!
*Jelzi egyértelműen rosszallását, hisz mindenki tudja, hogy a felelős állattartás alapvető feltétele az ivartalanítás. Lesz. Évtizedek múlva.*
- Haha! Pont úgy tűnt, mintha olyan engedelmesen hallgatna Rád! Biztos meg tudod akadályozni, ha rám akar támadni!
*Nevet fel kétkedve, majd újabb kérdést címez neki.*
- Viszont. Tudnál adni egy inget éjszakára? Pucéran nem szívesen menekülnék!


861. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-09-12 17:50:29
 ÚJ
>Villámkardú Zaras avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 165

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Vadászat//

* Szokás azt mondani, hogy ne ítélj a borító alapján. Zaras esetében az a tökéletes pofikája. Sokan számítottak arra, hogy egy tökéletes testtel találkoznak majd, de Zaras sokkal inkább halandó, mint egy isteni jelenés. Persze van olyan heg is, ami egy vad éjszaka során került rá. Nos Zaras igazán megszerette a kés folytonos jelenlétét Lokával való szerelmezéseik romantikus pillanataiban. *
- Tetszik, amit látsz?
* Kérdi, szemében pajkos csillogás. Igazából mindegy, mit válaszol, ez már egy fél győzelemnek tudható be. Legalábbis addig a pontig, amíg saját teste el nem árulja őt, és bizony a lány oldalára pártol. Szó szerint és átvitt értelemben is.
Miután magára kapta az alsóneműt, ami ugyan nem sokat segít, mert ugyanúgy domborodik, annyi a különbség, hogy nem csapódik jobbra-balra minden lépésnél. Így fordul oda, s tapasztja kezét a hahotázó lány szájára egy meglepően komoly tekintet társaságában. *
- Nevess nyugodtan, de halkabban. Ki tudja, kik járnak errefelé ilyenkor.
* Nem is foglalkozik azzal, hogy a még mindig tartó nyújtózkodását leplezze, vagy hogy együtt nevessen a másikkal, esetleg csúnyán nézzen rá. Hirtelen jött komolyság, amivel a környezetük veszélyeire gondol. *
- Nem kéne mindenki tudtára adni, hogy itt vagyunk.
* Eztán meghallgatja a lány ötletét, aki végre visszatért a nevetés fellegvárából köreikbe. Ötletnek nem rossz, sőt, kivitelezhető, és egész jó módszer a hideg távoltartására. Zaras azért jobban örült volna, ha mezítelenül bújnak össze. Ennek ellenére segít neki összekaparni annyi avart, hogy egy egy fekhely alapjául szolgálhassanak. *
- Akkor lassan ideje is lenne. Minél előbb fekszünk, annál előbb kelünk.
* Mondja az örök bölcsességet. A terv ugyan az volt, hogy a ruháik rajtuk maradnak, Zaras nem öltözik fel ennél jobban, inkább nadrágját is ingét is felajánlja a takaró kiegészítéséhez, vastagításához. Oda is dobja őket. *
- Szeretnél még fürdeni? Csak mert nem lenne túl jó ötlet a tüzet éjszakára égve hagyni, akármilyen meleget is csinál. Az állatok úgysem bántanak, az emberek viszont könnyebben kiszúrják, ha valami világít. Megszáradni meg csak tűznél tudsz.
* Magyaráz nagyban, bár Lyz is biztosan tisztában van ezzel. *


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220