Külső területek - Kikötői erdőség
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Szántóföldek (új)
Dokkok és kikötő (új)
Kikötői erdőségTharg birtokok (új)
Krenkataur barlangrendszer (új)
<< Előző oldal - Mostani oldal: 7 (121. - 140. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

140. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2016-12-02 20:27:18
 ÚJ
>Loka Gorthwen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 394
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

// Worenth //
// Odabent //

*A nő eltöpreng azon mi mindent tudna kikeverni a hóhajú számára és hogyan is volna az az ő, illetve a férfi hasznára.*
- Természetesen. Azt tanácsolom, kezdjünk valami gyengébbel és amennyiben az nem használ, fokozatosan haladjunk az erősebb hatóanyagok felé.
*Nem akarja ő rögtön túladagolni a mágust. Az túlontúl átlátszó volna.
A benne mocorogni kezdő sorscsapás által keltett zavar hatásától kábán lemondóan legyint. Úgy látszik hiába próbál finoman felvezetni Worenth számára egy kis házon belüli zűrzavart és némi intrikát, a férfi az elf mondatait a legpuritánabb értelemben fogadja. Nehéz így besározni bárkit is.
Nem beszélve arról; jelenleg nagyobb gondja is akad mint a belső feszültségkeltés.
A megnyugtató érintésre nem egészen úgy reagál ahogyan azt mestere elvárhatja. Szó szerint ellöki magától a férfi kezét, ingerülten és készen a robbanásra, ám még időben észreveszi magát és próbálja élét venni reakciójának.*
- Elnézést. Ez a terhesség egészen kifordít magamból. *Pontosabban nehezebbé teszi álcája fenntartását.*
- Mocorog a gyerek. Azt hiszem belém rúgott. *Olyan hangsúllyal mondja ezt, mintha a világ legszokatlanabb és egyben legfelháborítóbb dolga volna, hogy egy baba rúg.*
- Megint. *Állapítja meg ahogyan a két apróság bent újfent mocorog. És még csak nem is tud róla, hogy ketten vannak.*


139. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2016-12-02 19:15:08
 ÚJ
>Krestvir Drelm avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 44

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Díszes kompánia//

*Már hunyorog, úgy vizslatja a többiek arcát, de elég kifürkészhetetlennek találja, hogy mire gondolnak. Aztán Taitos megmenti a helyzetet, megadva a várt elismerést, és mivel elég savanyú a mosolya, úgy véli, még az elcsépeltség területén is eredményeset alkotott. Jól van, akkor nem kell magyaráznia, nyilván a többiek is megértették, mert nem kérdeznek vissza, hogy ez miért vicces…
Aztán jön a következő tréfával. A tündér felháborodását nemigen veszi észre, mert mire amaz ténylegesen megnyilvánulhatna, ő már továbblépett Taitos elé.*
- Nem vagyunk olyan kapcsolatban, úgyhogy nem adom meg az engedélyt. Anélkül meg nagyon illetlen volna! *feleli a fiúnak szemrebbenés nélkül, de valójában kissé zavarba jön. Ám hamar elintézi annyival, hogy Taitos csak a tréfa lehetőségével élt, igazából nem kívánta őt megfogdosni.
És már ott is áll Mogrim előtt, aki elfogadja a kezét, és így a fogadás életbe lép…
Krestvir már előre elmosolyodik, majd amint elengedték egymás kezét, ő hirtelen felemeli a sajátját, mindkettőt, és előrenyúlva Mogrim mellkasára teszi őket, majd visszahúzza.*
- Vesztettem! *jelenti vigyorogva. Aztán szétnéz a többiek arcán.*
- Ugye, milyen vicces? Az ember azt várná, hogy egy fogadás esetén a másik nyerni akar! *kezd bele a magyarázat első felébe, ki tudja miért tartva ezt szükségesnek. Talán csak az élményét akarja megosztani.*
- De igazából ezt a tréfát úgy láttam, hogy egy férfi fogadott egy nővel. Úgy még van benne egy mellékes tréfa is. Mert ugye a nők melle olyan terület, amit nem lehet csak úgy megérinteni engedély nélkül egy illemtudó, becsületes férfinak. De ebben az esetben a nő engedélyt ad, anélkül, hogy észrevenné, úgyhogy még csak nem is panaszkodhat! Ez cseles. Elmés! *fejezi be a magyarázatot, ami egyértelművé teszi, hogy nem találkozott még túl sok tréfával, ha ez az otromba vicc és a benne lévő csel ennyire lenyűgözte.
És az is egyértelmű, hogy a többiektől is hasonló lelkesedést vár.*


138. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2016-12-02 10:50:03
 ÚJ
>Arhius Dequitra [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Megfontolt

//Lovon, délnek//

*Elhagyják hát a szántókat. Ő, a Kiválasztott, Arhius és a lova.
Magasztosan vágtatnak Hozzá, ki elhozta az igazságot a világba, ki a Legmélyebb tudás, és a Legsötétebb Megváltó.*
-Arkhan!
*Susmorogja el a legkiválóbb szót az imák lezárására, ahogyan azt Horan javasolta a könyvében.
Lova kezd lassan elfáradni a hosszú vágtától, és még bőven az erdő széle előtt lelassít, és zihálva megáll.*
-Nem állhatsz meg, ló!
*Közli hűvösen, de mind hiába, a ló elfáradt.*
-Gyerünk, tovább! Légy hű Uradhoz, Akhan!
*Rúgdalja oldalát. A paripa azonban nem mozdul.*
~A kimerültségbéli halála üdvözítené, de nem.~
*Mérgelődik, és citálni kezd egy sort Horan szavai közül.*
-Légy okos az ostobák helyett!
*Mormogja magában, és a lóhoz lép.*
-Megsértetted Uramat, ki Minden Változás okozója, és a Megtestesült Igazság, a Halál ura, ezért most szolgálatába küldelek, hogy hibáidat jóvá tedd, Akhan!
*Zengő hangon tett bejelentése után nekiindul, előrántja kését, és a kimerült állat nyakába vágja, fokosát pedig sunyin első lába ízületének csapja, így ugyan a ló elszalad késestül, de hamarosan elvérzik, és lábsebe is lassítja Arhiusnak pedig nincs más dolga, csak követni a Kikötő erdőinek legdélebbi részén bototkáló, kimerült lábsebzett, vérző állatot, mely megsértette az ő Urát.*


137. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2016-12-01 22:49:41
 ÚJ
>Mofeta Wirfall avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 15

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
//Díszes kompánia//

*Kell egy pár pillanat, amíg a tündér összeköti Krestvir történetét azzal, amit Taitos mesélt egy ideje, ám amikor ez sikerül neki, ő valóban őszintén mosolyodik el rajta. Furcsa módon a warg lakomájától annyira nagyon nem undorodik, bár igyekszik nem odanézni. Jobban örülne persze, ha az állatok nem bántanák egymást, és mindenki növényevő lenne, de hát ez a természet rendje, és ezt el kell fogadni. Levéve a varázslótanonc válláról a terhet, már pillantana is Mogrim felé, sürgetve, hogy ő következik, ezt azonban megakadályozza Krestvir furcsa kérdése. Mofi először fel sem fogja, vagy inkább nem akarja felfogni a szavakat, amiket hallott, majd szólásra nyitja a száját, ám ezúttal még csak a hebegés-habogás sem megy, annyira ledöbbenti a kérdés, így mindössze fülig vörösödik, és mire erőt venne magán, és bátorságot gyűjtene ahhoz, hogy felháborodjon, a varázslótanonc már lendül is tovább a következő áldozatához. Mofi zavarán az sem segít, hogy Mogrim belemegy a dologba, Taitos pedig láthatóan élvezi is a kialakult helyzetet. Egyrészt a hova keveredtem kérdés merül fel benne, megkondítva a fejében a vészharangot, másrészt gyorsan rádöbben, hogy neki most igazából meg kellene sértődnie, amit egy ajakbiggyesztéssel, és karba font kezekkel igyekszik a többiek tudtára is adni, ami elég különösen fest úgy, hogy közben még mindig próbálja rejteni pírtól vöröslő arcát előlük.*
~Én... ez nem ér! Most... most azért hagyott itt, mert...?~
*Amúgy is leszegett tekintete saját mellkasára terelődik, amelynek szolid domborulatai most a jó pár réteg öltözet alatt még inkább jelentéktelenné vállnak. Soha nem zavarta a gyermeki alkata, nem is irigykedett azokra, akiket az istenek több adottsággal áldottak meg ilyen téren, ám Krestvirtől ez most kifejezetten rosszul esik a számára, hiszen pár perce még a védelméről biztosította őt, most pedig nevetség tárgyává teszi. Azt ő maga sem tudja ugyan, hogy azon sértődne-e meg jobban, ha a varázslótanonc rajta fejezné be a mutatványát, vagy azon, hogy alkalmatlannak találja ehhez a poénhoz, ám csak úgy elnyomni magában nem tudja a sértettségét, annak ellenére sem, hogy a kialakuló helyzet, ahol egy hölgy fogja bemutatni egy férfin azt a poént, amit nyilvánvalóan fordított szereposztásra találtak ki, még a számára is megmosolyogtatóvá tenné a szituációt, ha el tudna vonatkoztatni az egész jelenet abszurditásától. Magában gyorsan átértékeli azt a megállapítását, miszerint Krestvir azért jött zavarba az öleléstől, mert nem szokta meg a testi kontaktusokat, ám ennek helyébe semmi mást nem tud állítani, így nem tudja, hogy mit gondoljon jelenleg a lányról. A két úrfi viselkedése mindösszesen csalódást kelt benne, ám velük szemben megértőbb, hiszen mégis csak férfiakról van szó. A fordított helyzet miatt még csak szemérmeskedni sincs értelme, bár annak kifejezetten örül, hogy Krestvir nem módosítja a tervét a férfi nemnek megfelelően, így a tündérke mindössze értetlenül és hitetlenkedve szemléli az eseményeket, és mivel más érett felnőtt egyed úgy tűnik nem marad körülötte, tanácstalan pillantásait leginkább Ragron és Lord felé intézi.*


136. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2016-12-01 21:48:27
 ÚJ
>Taitos, a Zöldfülű avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Díszes kompánia//

-Ohh, pedig még el sem indultunk.
*Legyint Taitos az izgalom említésére, de azért gyorsan hozzáteszi.*
-De a folyónál kifújjuk magunkat.
*Jelenti be szikla szilárdan.*
-Szabad akarattal rendelkezünk, igen Mogrim, megint rátapintottál a lényegre. Most emlékezz vissza arra, mit mondtam, mi lehet akár a világ, ha úgy fogjuk fel, és megértetted a mágia alapjait.
*Ismeri el a gnóm ismételt jó válaszát. A felsőbb hatalmakról nem szól, az egy újabb lecke témája lenne. Mára elég volt ennyi gondolkodtatót adni az ifjú tanoncnak. Így most picit a másik mágusnövendéket szekírozza köreikben.*
-Na halljuk Krestvirt.
*Fordul ő is várakozóan tanítványa irányába.*
~Szellemek irgalmazzatok, ez siralmas.~
*Jön a gondolat, és savanyút vigyorog, ez tényleg elcsépelt volt.*
-Jó, nagyon jó!
*Bólogat elismerően kancsítva még mindig a rossz viccen.
A következőn azonban elkerekedik a szeme.*
~No, erre érdemes lesz figyelni.~
*Minden idegszálával koncentrál, aztán Krestvir elé penderül.*
-Miben fogadunk, hogy én meg tudom úgy a tiedet, hogy észreveszed?
*Felel vissza, és már nyújtaná a kezét fogadni, mikor Mogrim lesz az áldozat.*
~No, lássuk.~
*Nézi teli szájjal vigyorogva az eseményeket. Krestvir kezdi felvidítani a napot. Ragron közben lassan lebontja ebédje húsának felét csontvázáról, és az úton már előrébb haladó csapatot figyeli fülét hegyezve.*


135. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2016-12-01 14:18:45
 ÚJ
>Mogrim Jorlin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 336
OOC üzenetek: 7

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
//Díszes kompánia//

*Másodjára már sikerül jobb választ adnia az előzőhöz képest. ~Taitos mester nagyon agyafúrt.~ Levonja következtetését az eddigi beszélgetésükből. Ez egyáltalán nem gond számára, sőt, legalább pellengérezi az elméjét. Ragron jelenléte felidézi benne a vadkantámadás érzését. Ez azért valamivel jobb helyzet, mert a fenevad csak rámordult, amit Taitos hamar rendbe is tesz. Ő egy kicsit hátrébb lép és megdermedve figyel, akár egy száraz falevél. Látja a warg pajkos, akár házi ebhez is hasonlítható viselkedését, de ez még nem teszi veszélytelenné számára az állat jelenlétét. Különös tekintettel figyeli a vérpaca terjedését a mágus ruháján. Ebből csak az ifjú elgondolkodtató kérdése billenti ki.*
- Úgy érted felsőbb hatalmak játékszerei lennénk? *Nem érti teljesen Taitos gondolatmenetét, de a szavai nyomán erre tud gondolni. Azt elfogadja, sőt hiszi, hogy a körülöttük lévő világ precízen lett megalkotva. Ezt akár nevezhetjük egy jól működő gépezetnek is.*
- Most, hogy mondod eszembe jutott valami. *Emeli fel úját, amint eszébe jut a gondolatmenet.*
- Mondhatjuk, hogy egy remekül megtervezett „gépezetben” élünk. *A gépezet szót másképp ejti érzékeltetve, hogy nem szó szerint érti.*
- Ennek ellenére mi nem gépek vagyunk. Szabad akarattal rendelkezünk. *Ha a másikat félreértette, akkor a gondolatmenete csupán filozofikus jellegű. Ha jól értette, akkor sikeresen adja a másik tudtára véleményét. Az összefoltozott ruhára nem sokat reagál, szerencsére a sajátja még viszonylag makulátlan, leszámítva a nedves avarban hempergést, amikor a vadkan elől menekült. A mágus igen szórakoztató jelenség. Majdnem felkacag a hidrás történeten, de próbál komoly arcot vágni hozzá, mintha valóban egy hosszú történet végére érnének. Szegény tündérke eközben pironkodva kerüli Mogrim tekintetét. Úgy tesz a gnóm is mintha mi sem történt volna. Egyáltalán nem szeretné, ha Mofeta kellemetlenül érezné magát. A vicces történetek mesélése fellelkesíti.*
- Nagyon jól hangzik, szívesen csatlakozom. *Bólogat hevesen. Nem játszott még ilyet, de mindenképp megragadja a lehetőséget. Tekintete Krestvir-re terelődik, várva a történetet tőle. A nő megdöbbentő kijelentést tesz, amire csak tág pupillákkal néz rá, majd a tündérre. ~Ez most komoly?~ Addig, addig vándorol a lány fogadása, hogy végül nála köt ki.*
- Legyen. *Rázza meg Krestvir kezét, jelezve, hogy benne van a fogadásban. ~Erre kíváncsi leszek… ~ *


134. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2016-11-30 20:41:24
 ÚJ
>Melton Zygendar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Odabent//

*Ha tudna már kuncogni, most biztos azt tenné. Kívánsága ugyanis teljesül, és azok a hangok folytatják a világ rezgetését, sőt, még meg is ringatja őt a burok, amiben van, ahogy Loka hasa fel-le rázkódik a nevetésben.*
~ Hú de fura ez! Még, még! ~ *ujjong, majd egy pillanatra meglepődik és megmerevedik, mikor testvére megsimogatja őt. Figyelme ekkor áthelyeződik erre az új ingerre. Aztán csiklandósan összerándul, mikor a kis kéz olyan érzékeny helyen érinti meg a hátát, ami odakint bizonyára újabb fura mocorgós érzést kelt anya pocakján. De ő még nem tudja, hogy anyát ezzel megijeszti.*
~ Mimimi mi volt ez? Érezted te is? ~


133. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2016-11-30 20:14:48
 ÚJ
>Krestvir Drelm avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 44

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Díszes kompánia//

*Érdekes egy tapasztalat lenne Mofeta gondolataiban olvasni, s megtudni a róla alkotott véleményét, de mivel az ilyesmi nem szokása, így ettől a tapasztalattól megfosztja magát.
Az őz tetemen rágódó wargra undorodón fintorog, inkább nem is néz rá, aztán a második fintor már Taitos véres köpenyének jut.
Elcsípi ő is a fiúk beszélgetésének utolsó mondatait, még fel is kelti a kíváncsiságát, de gondolatait hamar más irányba tereli Taitos célzása, avagy visszautalása, hogy most ő jönne a vicces történet mesélésében…
Harmadszor is elfintorodik, ezúttal kínlódva. Persze, a többiek könnyen vannak! Nem csak kellő humorérzékük van, de még néhány évnyi tapasztalatuk és emlékeik is, vagyis biztosan hallottak már ezelőtt pár történetet, amikből válogathatnak.
Mofeta meg nem hogy segítene, de még tetézi is a gondját, leszűkítve azt a nemlétező kört, amiben a különféle tartalmú történeteknek kellene lenniük a fejében… Először legalábbis ezt gondolja. Aztán végül is ezen a vonalon kezd el gondolkodni. Felidézi a többiek által mesélt történeteket, ezt a tapasztalatot felhasználja, és vegyíti a tündér elvárásával, meg a jelenlegi környezetből nyert ingerekkel, és az eredmény…*
- Egy warg elsétál egy őz előtt… *böki ki a humorosnak vélt „történetét”, amiben a Taitostól hallott sémát másolja, csak épp a törpét wargra, a kocsmát meg őzre cseréli. Mivel a fiú viccében ez működött, úgy véli, ennek is humorosnak kell lennie. Úgyhogy érdeklődve lesi a többiek arcát, leesik-e nekik a poén, vagy el kell magyaráznia?
Aztán utána az is eszébe jut, hogy Taitos a rövid tréfa után előállt másikkal is, úgyhogy ennyi nem biztos, hogy elég… S épp mire ezt kigondolja, eszébe villan egy másik vicc, amit még az ünnepségen hallott és látott egy fickótól, és roppant elmésnek találta.*
- Várjatok! Tudok még egyet! *lelkesül be, hogy mégsem fog elmaradni a többiektől.
Szembe áll a hármasnak, hátrafelé lépdelve. Vagyis konkrétan először Mofinak áll szembe, mert ő sétált mellette…*
- Fogadjunk, hogy meg tudom fogni a melleidet anélkül, hogy észrevennéd! *nyújtja jobbját fogadásra, és teljes hidegvérrel adja elő a javaslatát. Aztán végül mégis kapcsol, hogy a kapcsolatuk ezen szintjén ez túl közvetlen lépés lenne – mivel a tündérek szárnyával szemben a nők melléről biztosan tudja, hogy intim területnek számítanak –, úgyhogy… * - Ööö… inkább… *fejét rázva gyorsan átsorol Taitos elé, immár neki nyújtva a kezét, de utána meg a fiú véres köpenyével kerül szembe, azt meg ugyan meg nem fogja, úgyhogy újabb fejrázás, s végül Mogrim előtt köt ki.*
- Szóval… Fogadjunk, hogy meg tudom fogni a melleidet anélkül, hogy észrevennéd! *ismétli meg, most már a megfelelőnek vélt személynek célozva a szavakat, s nyújtva fogadásra a kezét.*


132. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2016-11-30 15:17:21
 ÚJ
>Mofeta Wirfall avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 15

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
//Díszes kompánia//

*Intimnek nem intim, legalább is Mofi számára nem, mindössze sérülékeny és érzékeny. Mivel a helyen, ahol lakott csak ők voltak az egyedüli tündérek, így sokszor kellett engednie, hogy megtapogassák a szárnyait, ezért nem különösebben aggasztja a dolog. Az annál inkább, hogy Krestvir lemerevedik egy ilyen egyszerű gesztustól, mint az ölelés.*
~Talán nem szokott hozzá. Szegény Krestvir Kisasszony! Láttam is az arcán, hogy mindig ilyen mogorva, de közben hatalmas szíve van, és bátor is. Én soha nem leszek olyan bátor, mint ő, de ha ő meg tud engem védeni, akkor én pedig meg tudom őt ölelni, hiszen neki biztosan az hiányzik.~
*Az eszébe sem jut, hogy az ölelést a kapcsolat komolyságához vagy hosszához kösse. Egy ölelésnek a hála, a megnyugtatás és még ezernyi más célja lehet, ezernyi jelentése, azt pedig nem csak a barátainak osztogatja a tündér, így tehát egy ölelést mindenki megérdemel Mofi szerint. Ennek hála valóban nyugodtabban érkeznek meg Taitosék társaságába, és amikor a tündérke meghallja, hogy mennyire igyekszik a mágusmester nem róla beszélni, megforgatja ugyan a szemeit egy pillanatra, ám amikor felnéz, már hála van a tekintetében. Nem is várja el, hogy ne beszéljenek erről, de amíg előtte nem hozzák szóba, nem cukkolják vele, és nem pletykálják el másoknak, tehát az ő közös kis titkuk marad, addig nem lesz oka neheztelni egyikükre sem. Ragront is újfent üdvözli egy kis integetéssel, miközben igyekszik eltekinteni a tetemtől. Azt is elhatározza, hogy ő is szeretné majd megsimogatni, de majd csak azután, hogy a vért közösen lemosták egymásról Taitos Úrfival. Lord vezetőszárát ekkor már elengedi, ő tud a közelükben téblábolni, mégsem kell túl közel jönnie. Azt már a lány is észrevette, hogy Krestvirnek nincs ínyére a történetmesélés, így igyekszik a segítségére sietni.*
– Kretsvir Kisasszony, esetleg mesélhetne olyat, amiben kevesebb fejet vágnak le, meg... úgy nem bántanak senkit sem. Azt hiszem elég izgalom volt mára...
*Megfogadván Krestvir tanácsát igyekszik úgy tenni, mintha mi sem történt volna, bár azért a gnóm tekintetét nagyrészt kerüli, hol pedig egy pillanatra mégis igyekszik elkapni, hogy kifürkéssze, mit is gondol most róla ezután a bemutatkozó után.*


131. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2016-11-30 14:44:55
 ÚJ
>Taitos, a Zöldfülű avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Díszes kompánia//

*Mogrim kezd ráérezni, és ez tetszik Taitosnak. Másodjára telibe is trafálja a megoldást.*
-Pontosan.
*Felel Taitos komolyan. Közben persze befut Ragron, így vele kell foglalkoznia.*
-Nem bánt, míg te nem bántod.
*Szól teljes bizonyossággal Taitos. Mert egyrészt jól idomította a wargot, másrészt pedig a megfelelő varázslatokkal látta el állatkáját. Na meg azért warghoz képest jó életet teremtett neki, így az állat jó egy év alatt egyre kezesebb lett. Habár még mindig egy csúcsragadozóról van szó.*
-Ragron, hagyd, barát!
*Szól kedvesen a wargnak, már amennyire egy embernyi farkasnak lehet kedvesen szólni, majd megkerülve a vérző tetemet igyekszik úgy Ragron füleit megvakargatni, hogy az állat ne vérezze össze. Persze sikertelenül, így jókora vérfoltot kap köpenyére magyarázata közben.*
-Szóval, ha valaki ilyen célokkal alkotta a levelet, és most működik.
*Vált vissza picit a gnóm nyelvezetére.*
-Akkor lehet, hogy az egész világunk bizonyos személyek akaratának megnyilvánulásából kavargó gépezetet alkotó "gé..."
*Itt dörgölődzik hozzá Ragron. Szeme öntelten villan. Tudja, hogy kitolt Taitossal, és tudja, hogy nem tehet ellene semmit.*
-Na Ragron... Köszönöm, igazán!
*Löki odébb a nagyjából Mogrimmal egy súlycsoportba eső fejet. Mire Ragron horkantva vonul el tovább rágódni az őzön.*
-Itt a folyó úgyis, majd kimossuk.
*Legyint végül, majd meglátja, hogy közelednek a lányok. Már nagyon közel járhatnak a hallótávhoz, így Taitosnak alig két pillanata marad Mogrimra szólni.*
-Egy szót se!
*És nyakánál elhúzva kezét mutatja, hogy fejük van veszélyben. Majd gyorsat váltva fennhangon beszél tovább.*
-És akkor Ulto Baren levágta a hidra nyakát, de az visszanőtt neki. Hát nem hihetetlen. Hiába. Az ember jobb, ha minden rémre fel van készülve!
*Játssza el, hogy éppen egy dajkamesével szórakoztatta Mogrimot. Aminek most vége, így Krestvirre vándorol tekintete.*
-Mogrim, a legelcsépeltebben vicces történetekkel szórakoztattuk magunkat egészen eddig. Most Krestvir jön, utána megtisztelsz bennünket eggyel te is?
Aztán ha a folyóhoz értünk kifújjuk magunkat egy picit.
*Kérdezi kicsit gonoszkásan is talán, hiszen tudja, hogy Krestvir nem teljesen rajong ezekért, ugyanakkor biztos benne, hogy baja nem lesz tőle. Alkalomadtán pedig kifejezi valahogy háláját tanítványának. Mogrimmal viszont így bizalmas társalgásuknak lőttek. Csak remlni meri Taitos is, hogy nem fogja félreérteni válaszainak hiányát, és nem fog emiatt rossz irányba meditálni.*
~Meditálni... Egy az egyben Worent.~
*Vigyorog egyet magában, ahogy botját mozdítva felveszi a felzárkózó lányok tempóját.*


130. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2016-11-30 12:52:32
 ÚJ
>Zakt'ar Zygendar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Odabent//

*És sikerrel jár. Kezdődhet hát a kutatás odabent. Igazából egész ujja nem sokkal kisebb, mint szájának rejtett részei, de a tapogatás ebben a korai szakaszban akkora siker élménnyel látja el, hogy boldogan moccan egy picit, most nem is annyira durván, mint eddig.*
~Jó itt.~
*Fogalmazódhat meg valami ilyesmi piciny fejében. Csak ugye két dolgot nem tud még. Egyrészt azt, hogy érzésére és gondolataira ez a szókapcsolat illik, másrészt azt, hogy éppen most lett démonnak nézve, ami jócskán visszavetné önbizalmát, ha tudna ezen "külvilági" tényezőkről.
Inkább a másik puhaságot kezdi el továbbra is tapizni.
Ujjait erőtlenül hajlítja, azonban testvérének apró pofiját komolyabban benyomni nem fogja tudni. Gyenge még hozzá. Inkább darabosan, a fejlődő finom motorika nemléte mellett elnagyoltan, de a szintén fejlődő izomzat miatt vontatottan elkezdi kezét mozgatni. Furcsa formák kavarognak tenyere alatt, miközben így, meglehetősen durván először simogatja meg testvérét picit. Közben azonban még valamit fel vél fedezni. Ő is mozog. Habár mindannyian ugyanarra a ritmikus, lépegető mozgásra lötykölődnek. Ő, meg az egész Világ (akit történetesen Lokának hívnak), de ami fontosabb, hogy most fedezi fel biztosan először azt, hogy amivel osztozik piciny, meleg, és kellően kényelmes világán, az bizony nem valami, hanem valaki.*
~Hű!~
*A felismerésbe beleremeg. De csak ezért, mert anyukája olyan jót nevet Worenth viccén. Egy darabig azonban most minden kezdetleges gondolatát a felismerés fogja betölteni.*


129. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2016-11-30 12:23:04
 ÚJ
>Szomorú Khrosas avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

*Tekintete belevész a folyó sebes száguldásába, ahogy lépteit vezeti a partján. Madarak csivitelnek a feje felett, mókusok rohangálnak az ágakon még így utoljára. Ha beköszöntenek a víz hónapjai, már nem lesznek ilyen serények.
Egy napja, hogy elszakította útját attól az elf férfitől, akivel összemosódtak ösvényeik, nem bánja, nem fűzték őket össze erős kapcsolatok. Kicsit sajnálja, hogy nem ehetett frissen sült nyulat, de nem számít, még el van a maga szárított húsával.
Délnek indult az ösvényen és most is délnek tart. A tengerig semmiképpen nem akar eljutni, ott nem vár rá semmi és meg akarja fogadni a karavánutat őrzők tanácsát, hogy kerülje el a helyet, ha jót akar. Mivel se nem tagbaszakadt harcos nagy pallossal, se nem surranó tolvaj vagy gyilkos, és még csak tengerésznek sem mondható, egyáltalán nem illene az ottani életformába. Az egyetlen dolog, ami összeköthetné az alvilággal, azok a ritka növények és a különleges főzetek. Nem mintha tiltott szerek lennének, de jóravaló kereskedők, nagyon-nagyon gyér esetenként tehetnek szert ezekre a… fokozókra.
Mióta is nem hódolt már ezeknek a különlegességeknek? Volt az már egy jó ideje. Manapság be kell érnie azzal az ördögvigyorral, amit még annak virágzása idején szedett és szárított meg. Nem a legjobb, de legalább valami, ami elveszi a rossz szájízét.
Hamarosan ismét eléri a szántóföldek dél-nyugati oldalát. Szeme a távolban felhúzott épületekre vetül és a serénykedő parasztokra. Nekik sosem ér véget a munka.
A nagy erdőkerülő folyó itt enyhén lassabban szalad, mint feljebb, vadakat lát a sekély parton inni belőle. Ahogy közelebb ér hozzájuk felemelik a fejüket, azt lesve mit akarhat a kétlábú. A lány megáll ugyan, de egy szarvasbika végül elvezényli a csapatát onnan, s eliramodnak a fák közé.
A hosszúéltű új ösvényre lép, jobbján erdők és sziklák, balján alföld terül el. Ez lesz az a hely, amiről már hallott. Éppen így írták le a városiak is. Valami nagyúr és népének birodalma kezdődik itt. Sokat nem tud ugyan róluk, csak történetek és szóbeszéd alapján ismeri őket. A kikötői történtek során itt telepedtek le a menekültek. Hogy mi volt annak az ára, hogy ezek a népek oda mehettek, azt nem tudja. Nincs nagyobb ár az ember életénél, és ha azt megtarthatja, akkor semmi sem elég drága.*
- Mintha élnél. *Korholja magát lassúságáért. A tötymörgést mindég is gyűlölte, olyan mintha egy helyben járna, és sosem jutna sehová. Új erővel indul meg az ösvényen. Talán vár rá odafent valami, de ha nem, úgy is jó, akkor majd megfordul és megy tovább.*


128. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2016-11-30 11:01:41
 ÚJ
>Worenth Yosden [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51

Játékstílus: Megfontolt

//Loka//

-Kezdésnek valami gyengébb kenőcs is jó lesz, nem kell rögtön lórúgás.
*Ha egy mód van rá, nem szeretné a legerősebb és legütősebb kenőcsöket kenni magára, hanem jobb lenne kicsiben kezdeni. Amennyiben pedig nem javul a helyzet, áttérhetnek az erősebb hatású szerre.*
-Ebből kiindulva valóban kézenfekvőbb és egyszerűbb megoldás megvenni mindent a piacon, ami kell. Biztos találni olyan herbalistát, aki friss növényeket árul.
*Mondjuk akkor már kapásból rá lehetne kérdezni a kenőcsre, krémre is, de azzal meg Loka nem fog tudni gyakorolni.*
-Ez tény. *bólogat.* -A tudományok már csak ilyenek, a kutatóknak, feltalálóknak, tudósoknak, alkimistáknak sem mindig fenékig tejfel a munkájuk.
*Nem csoda, hogy Loka ilyen erőltetett nevetéssel nyilvánul meg. Szó mi szó, a hóhajú mágusmester nem az az igazi humorzsák típus, és tehetségtelenségének ilyen téren most is ékes bizonyítékát adja.
Nem kerülheti el figyelmét, hogy Loka a hasához nyúl és meglepett arccal bámul maga elé. Közvetlenül mellé lép és jobb kezét finoman a vállára helyezi.*
-Jól vagy?
*Hangjából egyértelműen kivehetőek az aggodalom jelei.*
-Vigyáznod kell, hogy ne erőltesd meg magad.
*Nagyon szívesen hazakíséri a leendő anyukát, ha pihenésre van szüksége.*


127. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2016-11-30 09:18:03
 ÚJ
>Mogrim Jorlin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 336
OOC üzenetek: 7

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
//Díszes kompánia//

*A gázló közelébe érve folytatják immár a beszélgetést. Részben jó választ ad Taitos kérdésére, de úgy érzi mégsem teljesen jó. Ezt ki is fejezi az ifjú mágus. ~Tényleg nem ezt kérdezte…~ A mester jól beugratta, és sikerül a gnómot tévútra vezetnie. Mogrim fiatalságánál fogva még nem elég tapasztalt, hogy mindenen átlásson. Jó idő kell még neki mire az új közegében gyakorlati bölcsességre tesz szert, mind a mágiában, mind az életben. A levelek kialakításának kérdése nem okoz gondot számára.*
- Az ok egyszerű, aki megalkotta őket így látta a legjobbnak, legszebbnek, leghatékonyabbnak. *Bár istenekben nem hisz, vagy legalább is nem úgy, mint talán az itt élők, ettől még hisz abban, hogy léteznie kell egy mindenek felett álló személynek, aki mindent megalkotott a kezedet kezdetén. Ezután, hogy melyik hatalmasság mit alkotott az már más kérdés. Számára vannak kisebb alkotók és nagyobbak, mint, ahogy a gnóm nézetek általánosan ezt vallják.*
- Igazad van. *Gondolkodik el azon az okfejtésen, hogy mindennek hatása lehet mindenre, még egy apró, talán jelentéktelennek tűnő dolognak is.*
- Ezen még fogok meditálni Taitos mester. *El kell ismernie, hogy még mindig parányi a mágia ismerete. Most újat tanult az ifjú mágustól, amit szeretne jobban megérteni, akár egy alapos és hosszasabb meditálás alkalmával. Annak azért örül, hogy újra vidám kedvre vált a férfi. Amint haladnak, valahol a közelükben zörögni kezd az erdő. ~Csak nem egy másik vadkan? Itt szúrom le magam…~ Pillant körbe óvatosan. Némi izgalom azért újra költözik kicsi szívébe. A „ne ijedj meg” figyelmeztetés már rosszul hangzik az apróságnak. Kissé rémült tekintettel néz körbe, hogy mégis mitől nem kellene megijednie. Félelméből kizökkenti az a gondolat, hogy Taitos hasznosnak találja a bütykölési szakértelmét.*
- Remélem hasznotokra lehetek vele. *Suttogja halkan mintha csak egy alvó sárkány mellett sétálnának el, és csendben kell lenni. Figyelni persze figyel a másikra és igyekszik reagálni is szavaira.*
- Te aztán világlátott egy ember vagy. *Halvány mosoly jelenik meg arcán, miközben még mindig óvatosra veszi még lépteit is.*
- Szerencsés vagy, hogy megtaláltad egy helyen a számításaidat, egy jó mentor segítségével. *Nem mondja ki, de ő is örül annak, hogy saját helyzete és élete ilyen jó fordulatot vesz. Worenth-el és a Szilánkokkal ő is mestert kapott, ételt, italt és szállást. Egy szava sem lehet ezek után.*
- Örömmel hallgatnám meg a történeteidet mester. *Lelkesen válaszolja, feltekintve a nála jóval magasabb férfire. Az avaros talajt felkavarva lép eléjük egy warg, az a bizonyos warg. Egy dobbanásnyira megáll a fiatal gnóm szíve, majd a morgásra feleszmélve elbújik Taitos mögé. A vad szájából kiejtett őzgida cafat még inkább megrémíti.*
- Ugye tényleg nem fog bántani? *Aggódva teszi fel a kérdést a mágusnak. Habár Worenth mester is biztosította az állat jámborságát, így maga előtt látva a hatalmas warg-ot már semmit sem tud biztosan.*


126. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2016-11-29 22:09:53
 ÚJ
>Loka Gorthwen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 394
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

// Worenth //
// Odabent //

- Őszintén remélem megoldást lelünk a problémádra. Ily apróságok borzalmasan meg tudják keseríteni a mindennapokat. *Együtt érző hangon biztosítja róla a hóhajút mennyire szívén viseli fájdalmait.
Miközben zöldjei a gnóm retek rejtekhelyét kutatják egy kellemetlen, hirtelen jövő moccanást érez önnön húsából. Mindez oly meglepő, olyannyira új, hogy zavart képzelgésnek tudja be. Megrázza fejét és próbál a mágus mester szavaira figyelni.*

- Fyruist meglehet találunk a tisztáson. A Rysha azonban vízi növény. *Lihanechben sokat látni.* Talán a folyót kellene átkutatnom érte. De biztos vagyok benne, hogy Artheniorban kapni számos különbnél különb gyógynövényt az említetteken kívül is. Nem feltétlen a legjobb, de a legegyszerűbb az volna, ha ott vásárolnánk be a szükséges alapanyagokat.
*Azok a növények melyek szárított formában kerülnek felhasználásra akármikor beszerezhetőek, amelyek azonban frissen szedve fejtik ki legjobban hatásuk rendesen feladják a leckét a kezdő gyógyítónak. Azzal kell gazdálkodni, amely rendelkezésükre áll.*
- Úgy hiszem mindnyájan tisztában vagyunk vele, mily nehéz tudományt választottunk. A mágia anélkül is hatalmas kihívás, hogy mások akadályoznának a munkában. *Fűzi tovább saját gondolatszálát a nehézségekről.
Worenth a keresgélés közepette jelét adja igencsak sajátságos humorának. Loka halkan felkacag, de ez csak a férfi reakciójának letükrözése. Magától jövő, visszamaradt társasági trükk még a nemesi bálokról.
~Az ősökre és mindenre ami él és mozog, ennél borzalmasabb tréfát még sosem hallottam!~*
- Igen, egész hasonló.
*Az elf nő hirtelen nyúl hasához. Újfent kényelmetlen érzések rohanják meg, mintha egy démon próbálna szabadulni a testéből. Rövid ideig csak meglepett arccal mered maga elé ahogyan realizálja mi történik s minek volt tanúja pár pillanattal ezelőtt is, egyszerű érzéki csalódásnak gondolva a mozgolódást méhében. Hallott már róla, hogy a magzat rugdalni képes, de sosem gondolta volna mennyire ijesztő érzés lehet ez. Mintha két kézzel akarná magát a pokolfajzat kitépni az őt körülvevő világból.*


125. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2016-11-29 18:59:47
 ÚJ
>Pihekezű Ord avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

* Útját tovább folytatja, ezúttal egyre közelebb kerülve a - számára - talán legveszélyesebb területhez, amit csak el lehet képzelni. Ez bizony Tharg birtok és bár Ord még nem járt itt, de sokat hallott már afféléket, hogy "kerülnél csak a Thargok kezére" és a többi. Emiatt nem is halad a kitaposott ösvényen, hanem bő fél kilométerrel beljebb a fák között. Habár ez sem veszélytelen akció, azért még mindig jobb, ha egy medve vacsorájaként végzi, mintha a Thargok fognák el. Nem, Ordnak nincs szándékában szőnyegnek, vagy lábtörlőnek lenni. Ahhoz képest szinte már megváltás lenne, ha a Vérkertben valami gonosz mágus felnégyelné, vagy halott békává varázsolná. *


124. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2016-11-29 17:17:47
 ÚJ
>Krestvir Drelm avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 44

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Díszes kompánia//

*Mofeta mosolya meggyőzi róla, hogy jó nyomon jár, mi több, valódi sikerélményként éli meg, hogy a lány abbahagyta a sírást. Megy ez!
Arra azonban nem volt felkészülve, hogy mindennek tetejébe még egy ölelést is kap. A váratlanul jött közvetlenségre először merev lesz, aztán kapcsol, hogy mi is történik, és lenyújtja kezét, hogy meglapogassa a tündér hátát. De az sem megy zökkenőmentesen, mert előbb véletlenül a szárnyához nyúl, megfeledkezve az emberhez mérten plusz testrészekről, s csak azután kerüli ki őket kezével, elérve a lány hátát a szárnyak tövénél. Közben meg nagyon reméli, hogy tündéreknél ez nem valami intim terület.
Egész kellemes az ölelés, de annyira még nem érzi magához közel Mofetát – hiszen még alig ismeri –, hogy ez komoly érzelmi töltettel bírjon, úgyhogy egyelőre eléggé gépies.*
- Miatta ne aggódj! *mond csak ennyit halkan, mikor a lány a gnómot említi. Majd visszahajtja most már a csuklyát a fejére – amit még a vaddisznóval való szembekerülés pillanatában vetett le Taitos tanácsára –, és ha a tündér és Lord is készenállnak, indulhatnak is, hogy beérjék a fiúkat.
Sajnos a továbbiakban nem ő lesz az, aki kisegíti a lányt a kínos helyzetből, terelve a témát, mert ha valamihez, a csacsogáshoz kicsit sem ért. Felveszi újra a megfigyelő szerepét, és némán sétál a többiek mellett.*


123. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2016-11-29 14:53:32
 ÚJ
>Melton Zygendar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Odabent//

*Minekutána fél órája egy félelmetes hang – egy üvöltés – ébresztette, és alig tudott visszaaludni, eléggé elégedetlenül kezd mocorogni ő is.*
~ Hé, te, hé! Miért nem alszunk még egy kicsit? ~ *Nem zavarja ugyan különösebben az az érintés testvérkéjétől, de érzi őt, érzi, hogy ébren van és mozog, és ez annyira izgatottá teszi, hogy ő sem tud tovább aludni. Nem tudja, hogy mit csinál, csak a vágyát váltja valóra, sikerrel. Szeretné magához közel tudni a testvérét, ezért mozdítja a kezét, és meg is találja a másik kis testet. Rákulcsolja karjait, az egyiket a hátára, a másikkal meg úgy öleli át, hogy öklöcskéje pont a testvéréé mellett lesz, mintha odakínálná azt is csócsálásra.*
~ Nem tudom, ki vagy, de én nagyon szeretlek. ~ *gondol valami ilyesmit, miközben a másik szívverését hallgatja. Illetve fülel a fentről jövő hangra is, amit a legjobban imád a világon, és ami mindenen végigrezeg körülötte. Anya hangja. De van ott még valami más hang is, ami másképp rezeg…*
~ Csináljátok még, ez irtó muris! ~ *buzdítja a két hangot vidáman, mert szeretné őket többet hallani, és izgatottságában rúg is egy aprót.*


122. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2016-11-29 08:54:07
 ÚJ
>Worenth Yosden [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51

Játékstílus: Megfontolt

//Loka//

*A hóhajú egyáltalán nem ért a gyógyításhoz, még csak olyan vízvarázslatot sem tud, ami némileg kompenzálná tudásának hiányát. Persze azt, hogy egy ájult egyénnel mit kell kezdeni tudja, de ahhoz meg nem kell nagy ész.
Loka három... valamit sorol fel, amire Worenth csak okosan bólogat. Természetesen egyiket sem ismeri.*
-Ó, az nagyon jó lenne, igazán leköteleznél. Akkor máris lett egy kísérleti alanyod a gyakorláshoz. *húzódik szája enyhe mosolyra. Épp Lokának mondani ilyet...*
-Rendelkezésedre állnak azok az alapanyagok, amiket az imént felsoroltál, vagy keresnünk kell?
*Egyáltalán nem biztos, hogy mindent be tudnak szerezni majd itt, az erdőben, még akkor sem, ha a növények zöme az erdős részeken gyűjthető össze. Legalábbis Worenth szerint.
Bizony a kor is rátesz már a hátfájásra egy lapáttal, de azért még nem kell temetni a mágust, mert ettől eltekintve egészen rendben van.*
-Olykor mindenki elé gördülnek akadályok, aminek átlépése kihívást jelent, de ez így van rendjén. A mágia útja pedig kifejezetten rögös.
*Ezt mindenki megtapasztalja, még a legnagyobbak is.*
-Áh, értem. *hajtja le fejét és nézelődik, hátha szerencsével járnak.* -Ez tényleg úgy néz ki, mint az a zöldségnövény, amit mi reteknek nevezünk? Vagy csupán kitalált név? Ha epések akarnánk lenni mondhatnánk, hogy a gnóm retek nem más, mint a lábtörlőbe törölt koszos, mocskos láb hagyatéka.
*Kissé elneveti magát ezen a némileg gyenge, poénnak sem nevezhető humoron, bár biztosan másnak is eszébe jutott már a gnóm retekről valami hasonló.*


121. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2016-11-29 08:35:15
 ÚJ
>Mofeta Wirfall avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 15

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
//Díszes kompánia//

*Mofit jobban meglepi az, hogy a varázslótanonc ilyen könnyedén veszi a problémát, mint bármi más alternatíva, amire lelkiekben felkészült azon kis idő alatt, amíg kétségbeesetten gondolta át, hogy mi is lesz vele ezek után. Amikor még otthon történtek vele ilyen balesetek, hiszen nem ez az első alkalom, mint ahogy mondta is, és vélhetően nem is az utolsó lesz, akkor még azok is kinevették, akik a legjobb barátainak mondták magukat. Csúfolták, és kijelentették, hogy soha nem lehet belőle senki, hiszen a világ veszélyes, ő pedig ki sem tud mozdulni a házból anélkül, hogy nevetségessé ne tenné magát. Arra semmilyen válasza nincs előre bekészítve, hogy felejtse el, és csináljon úgy, mintha mi sem történt volna. Ezzel csak még jobban el van bizonytalanítva, bár az arcán ismételten a hálás tekintet és mosoly veszi át az uralmat, hiszen úgy érzi, hogy Krestvir cselekedete a legszebb és legkedvesebb dolog a világon, amit ilyenkor vele cselekedhet. Szinte gondolkodás nélkül szökken előre, hogy köszönetképpen egy hatalmas ölelésben részesítse a varázslótanoncot, és ha ebben semmi nem akadályozza meg, egy rövid, ám tőle telhetően igen szoros kapcsolat alakul ki kettejük között. Ezután persze ismét hátralép, és szavai nem lévén a hálájának kifejezésére, csak egy újabb köszönömöt sóhajt el.*
– Nagyon szépen köszönöm a segítségét és a tanácsait, Krestvir Kisasszony! És... és remélem, hogy a gnóm úrfi...
*Nem igazán tudja, hogy miként fejezze be a mondatát, inkább gyorsan szedelődzködik, hogy indulhassanak, és beérhessék a fiúkat, A gnómmal kapcsolatban vegyesek az érzései, hiszen ő maga megértené, ha kinevetné, valahol úgy érzi, hogy meg is érdemli. Az azonban, hogy Krestvir még a megleckéztetését is magára vállalja erre az eshetőségre, ez a fajta védelmező magatartás egy nővér képét vetíti elő benne, ami viszont annyira jóleső érzés, hogy nem szeretné lerombolni. Azt is makacsul vallja, hogy ő soha nem lesz bátor, de még a bátorság látszatát sem fogja tudni maga körül megteremteni, ám azt sem szeretné, hogy a varázslótanonc bátorítására azonnal elutasítóan reagáljon, így tehát hallgat, és némán sétál Lord mellett a víz, és a társaság többi tagja felé. Amikor odaérnek, nagyon igyekszik úgy tenni, mintha mi sem történt volna, ám ezt mondani könnyebb, mint megcselekedni. Tekintetét lesütve tartja, arcán haloványan ugyan, de folyamatosan látható a pír, ám legalább valami mosoly félét, egy kissé kényszeredett, kissé kínos, de mégis mosolyt igyekszik fenntartani.*


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220