//Második szál//
//Relish//
- Lényegében minden szappan szagtalan, amit utólag nem illatosítanak. Apám megtanított szappant készíteni, hiszen mindent magunknak készítettünk az erdő mélyén. * Ad magyarázatot arra, hogy miért is tud ennyit a szappanokról. * Kivéve persze amire nem volt módunk. Azt a városban vettük, mint mindenki más.
~ Mennyivel másabb idők voltak azok... ~
* Elgondolkodik kicsit a múltján, a szája sarkán látszódik is, mert egy kicsit feljebb húzódik, mintha erőtlen mosoly próbálna lenni. De végül mégsem sikerül azzá alakuljon, annyira azért nem erős az emlék. Már-már olyan, mintha valaki más élete lett volna. *
- Lehet, hogy szakmát tévesztettem. Vadász helyett lehettem volna bárd. * Jegyzi meg az elf az ismételt szóhasználatra, ahogy maga is ismét a fára pillant. Követi tekintetével, ahogy a nő megérinti a kérget, és végig húzza rajta az ujjait. Ishala elgondolkodik a kérdésen, bár lehet, hogy nem vár rá választ a másik, ő mégis úgy érzi, hogy adhat rá egyet. *
- Úgy vélem, hogy az Erdőszellem érzi mindezt, és ő tolmácsolja a fák számára. Mert amúgy nem éreznének semmit, ha ő nem lenne ott. Lefordítja a nyelvükre azokat a dolgokat, amik számunkra mindennaposak. A beszédet, az érzelmeket, a tapintásokat. Úgy gondolom, hogy nélküle magányosak lennének. De az erdőszellemnek hála tudják azt is, hogy mi most itt vagyunk, és róluk beszélünk. Lehet, hogy feldobtuk ennek a fának a napját. * Kocogtatja meg a kérget vigyorogva, jelezve, hogy az utolsó mondatot már viccnek szánta. A nyilazás után úgy tűnik, hogy a nő félreérti, és további magyarázatra szorul, hogy mit is gondolt a férfi. *
- Gondolj bele. Az íj nem csak arra jó, hogy egymás torkának essünk vele. Mikor láttál vadászt egy pallossal üldözőbe venni egy irbiszt? Egy lovagot, aki teljes páncélban megy gwuffra vadászni? Az íj nem csak arra jó, hogy megvédd magad egy másik támadótól, vagy hogy nők előtt villogj vele, mint én most * enged meg magának egy szégyenlős mosolyt * a nyíl arra is képes, hogy a közvetett veszélytől védjen meg. Mint az éhség. Ha még sikerül is elérned egy őzt, és a kardoddal elég mély sérüléseket okozni neki, hogy elejthesd, akkor is tönkretetted a bőrét, egy igen fontos részét az állatnak, amit felhasználhattál volna. Az pedig, hogy kockára teszik az életüket... te minek örülnék jobban? Egy magamutogató ripacsnak, aki körbe rohangál a városban a karddal az oldalán, ki tudja, hogy mikor ér haza, már ha hazaér egyáltalán. Állandóan a lovagi tornákon méregeti másokkal a kardméretét, és az egyetlen beteljesülés számára az a néhány perc, amíg úgy érzi, hogy ő aztán valaki, nem pedig egy nyápic gyáva alak... vagy egy férfi, aki ételt hoz az asztalra, akinek van ideje törődni és figyelni rád, és aki hogyha ölni akar, akkor tisztában vagy vele, hogy biztos távolságból teszi, okosabban és ravaszabban, mint a többi kardforgató pojáca? * Persze Ishala nem ismeri a nőt, és nem tudhatja, hogy neki melyik imponálna jobban, ő a személyes tapasztalatai és gondolkodásmódja alapján részesíti előnyben a praktikusabb, és számára logikusabb opciót. *
- Szerintem ettől nemesebb az íj. * Vonja meg végül a vállát. *