Külső területek - Kikötői erdőség
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Szántóföldek (új)
Dokkok és kikötő (új)
Kikötői erdőségTharg birtokok (új)
Krenkataur barlangrendszer (új)
<< Előző oldal - Mostani oldal: 140 (2781. - 2800. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

2800. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2020-11-29 06:06:36
 ÚJ
>Csendes Chiqerqaq avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Megfontolt

//Nyugvó nap//

*Követi a gnómot a nyaktörő, csúszós lépcsősoron, amely itt-ott elég hiányos. Nagyon veszélyesnek tűnik, ezért minden lépésnél jól megveti lábát, de igyekszik nem feltartani Harkront. Jó két lépésnyire lemarad az elővédtől, nem akar nagyon Ganer hátába kerülni. Többek között azért sem, mert ha nagyon közel kerülne hozzá, akkor nem látná az előtte feltáruló út veszélyeit. A húzósabb szakaszokon sasszézva megy, szinte már érinti az egekbe szökő sziklafalat. Amennyiben megcsúszna, gyorsan meg tudna kapaszkodni.
Az elf megkérdi van e náluk kötél, majd röviden válaszol neki.*
-Nálam sajnos nincs, ezért kérlek titeket óvatosan menjünk.
~Még jó hogy nem sötétben kell megtennünk ezt az öngyilkos kutyagolást~
*Utolsó mondatait már mindkét férfihoz intézi, de nincs ideje most elkalandozni, kényesen ügyel most saját mozdulataira is. Megvan mindenkinek a maga baja, még Lina sem fakadna trilláira, pedig neki mindene a zene.
Fürge moccan csak néha gelebének mélyén, de a páni félelemtől összekuporodva próbálja átvészelni ezt a nyaktörő mutatványt. Kíváncsi állat, de még orrát sem meri kidugni rejtekéből.
Csermelyt mintha a hideg rázná, ám hamarosan rájön, hogy a remegés nem tőle származik. Szegény állatkája riadt csak meg. A veszély jeges fuvallata szánt végig annak dús bundáján, csak a félelem borzolja kedélyeit. Szerencsére idővel erőt vesz magán, lassan megnyugszik és nem esik pánikba. Bozontos farkába belefúrja apró fejecskéjét, szemeit ki sem meri nyitni.
A lány már hozzászokott a kinti léthez, erősen koncentrál, nem is érzi a hideget, bár ruházata csurom vizes lesz, minek okán feltárulnak természetes idomai.
Lassacskán véget ér az út, amely egy szirti terasz képében végződik. Ide már nem tudnak felcsapni a tajtékzó hullámok, melyek idáig igen bőkezűen ontották rájuk a sós permetet. A széles kiszögellésről a csodaszép naplementét szemléli.*
~Derűre ború.~
*Gondolja magában, majd jól hallhatóan kifújja az eddig visszatartott szuszt tüdejéből. Miután a nap melengető sugarai végigsimították arcát és pozitív energiákkal töltődött, megszemléli a környéket.
Mintha egy hasadék húzódna a szikla gyomrában, ami előtt szerte-szana hevernek hatalmas darabjai, ami egykori kőomlásra utalhat. Hamarosan tanúbizonyságot is nyer feltevése. Kellemetlen huzat borzolja csapzott haját, amitől libabőr fut végig egész testén. Újabb fagyos fuvallat éri odabentről, még a hideg is kirázza.
Nem túl bizalomkeltő a hűvösen sötét nyiladék, de körbepásztázva szemei nem lelnek rá más útvonalra.*
~Talán erre kell mennünk. A sors útjai kifürkészhetetlenek. A rögös út már megvan, remélem örömteli lesz a finálé is~
*Haloványan elmosolyodik gondolatai nyomán, ezzel is biztatja magát. Amennyiben a többiek tanakodva a tovább vezető utat keresik, kihasználja az időt és megmaradt étkeinek egyharmadát elfogyasztja, majd a kapott borocskából is kortyol egy keveset.
Eleget téve a gnóm kérésének szemei elé helyezi a tenyereit, majd várja hogy mi fog történni. Reméli nem csak egy kis csínytevés arra, hogy egy csókot próbáljon tőle lopni. Amint a férfi újra megszólítja és a világra tárhatja gleccserkék szemeit ismét, természetesen segít az útjukat álló sziklák elgörgetésében*

A hozzászólás írója (Csendes Chiqerqaq) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.11.29 06:08:11


2799. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2020-11-28 20:51:06
 ÚJ
>Siari Nilur avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Kívül a tűz körén//

- Szerzetes… Tapasztalatszerző körút… hmmm…*Ízlelgeti a szavakat szelíd mosollyal arcán, miközben tovább méregeti az idegent. Első ránézésre nem tűnik valami veszélyes alaknak, de biztos, ami biztos, kitapintja a szoknyája bugyrai között lapuló díszes tőrt. A mozdulat egyáltalán nem feltűnő, olyan, mintha csak helyezkedne kissé döntött támlájú székében.
Az elemózsia és a sütemény említése nem nagyon hozza lázba, mivel jelenleg nincs túl sok étvágya. Az viszont egyre inkább kezdi érdekelni, kit sodort ma este ide a szél. *
- Ha istenekről akarsz magyarázni, rossz tűzhöz jöttél... de ha megkímélsz ettől, akár le is ülhetsz. *”Szabad” kezével az egyik rönk felé int, ami akár ülőalkalmatosságnak is megfelel. Nem olyan kényelmes, mint az ő tábori széke, de a hideg földnél jobb.*
- És mondd csak, miféle tapasztalatot keresel az éjszakai erdőben? *Ha a férfi közelebb lép, újból kicsit előredől a székben, hogy jobban szemügyre vehesse magának. Igen bátornak, nagyon elszántnak vagy simán ostobának kell lennie, ha páncél és valami fenyegetően nagy kard nélkül nekivágott éjjel a kikötői erdőségnek.*



2798. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2020-11-28 08:48:23
 ÚJ
>Ganer Worcryn avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 316
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Megfontolt

//Nyugvó nap//

*Csermely kérésére bólint. Természetesen nem akadály, hogy másodikként kövesse az elől haladó gnómot. Hátra pillantva Harkron is követi őket, így nincs más hátra, mint előre a sziklaperemen. Haladás közben Harkron feltesz egy kérdést a kötéllel kapcsolatban.*
- Reméljük nem lesz rá szükség! *Tekintetét nem fordítja hátra, inkább az útra koncentrál, s őszintén bízik benne, hogy nem lesz szükség kötélre. Bár a perem keskeny, de ha biztonságosan haladnak és nem akarnak vakmerően és felelőtlenül átvágni rajta, akkor talán tényleg nem lesz szükség kötélre. Nem tudja, hogy mitől, de az elfnek megered a nyelve és egy gyermekkori történetet mesél el nekik, ami a jelenlegi helyzetükre emlékezteti. Tekintete továbbra is előre vetül, de valahogy, legalább szavakkal szeretné megnyugtatni a harmadik kalandort.*
- Gyerekként minden könnyebbnek tűnik, de ne aggódj. Hárman vagyunk! *Próbál egy kis bátorságot önteni a másikba, miközben halad tovább előre. A hullámok felcsapnak és a ruhája lassan, de biztosan teljesen átázik. Ezzel sajnos most nem tud mit kezdeni, így kénytelenek ezzel együtt tovább menni. A hideg hullámok és az átázott ruha érzete kellemetlen érzést kelt, de ha ezen a részen túl lennének, akkor eszébe jut valami megoldás erre. Nem kell sokat kanyarogniuk és egy kör alakú kiszögellésnél véget ér a falhoz simulásuk, mert itt meg tudnak pihenni egy kicsit. Mielőtt még jobban körülnézhetne, tekintete a nyugati távolba mered, ahol a nap csodálatos sziluettjét láthatja alábukni a horizonton. Mindig is szerette nézni a naplementét, csakúgy, mint a napfelkeltét. A gyönyörű látkép után átkel a biztonságosabb kiszögellésre és társait is megvárja, hogy biztonságban átérjenek. Fürkésző tekintete most a földre vetül, ahol egy kopottas nap szimbólumot pillant meg. Nyomban lehajol, hogy jobban megnézze, s ujjaival végig is szalad a szimbólum vonalain.*
- Jó helyen járunk. Ez lesz az! *Izgatottan szólítja meg társait, hátra pillantva rájuk. Tekintetét vissza emelve egy sötét hasadékot vesz észre, melyen keresztül hűvös szellő csapja meg az arcát.*
- Talán ez lehet a bejárat. *Érdeklődve emelkedik fel álló helyzetbe és lép közelebb a sziklatörmelékhez és a hasadékhoz.*
- Nem marad más lehetőség, mint hogy egy kis bejáratot csináljunk magunknak. Pár sziklát félre kell görgessünk onnan. *Társaira pillantva bízik benne, hogy ez nem okoz gondot hármójuknak. A nedves ruha azonban hátráltatja őket.*
- Kérlek takarjátok el egy kis időre a szemetek! *Ha eleget tesz két társa a kérésének, akkor megpróbálkozik ruháikat és testüket egy kicsit felmelegíteni. Ha sikerül, akkor talán megszáradhat a ruhájuk, vagy legalább is szárazabb lehet. Ha sikerül, ha nem, ezután a szikladarabokhoz lép.*
- Gyertek segítsetek! Hárman fogjuk meg a nagyobb darabokat. Ne emeljük, inkább próbáljuk meg legörgetni. Így talán sikerülhet. *Ha társai támogatják, akkor minden erejét altba vetve esik neki az útjukban álló sziklák arrébb görgetésének, hogy bejáratot tudjanak eszközölni ez által.*

A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására 20 lépés sugarú körben a hőmérséklet enyhe mértékben megemelkedik. Erős olvasztó hatású, ha a környezet erre alkalmas. Hatása két körig tart.

2797. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2020-11-27 20:45:12
 ÚJ
>Rendor Froksz avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Megfontolt

//Kívül a tűz körén//

* Jöttére a tűz mellett ücsörgő alak feláll és már így fogadja. Annyira nem megy közel, hogy belepillantson a kék szempárba. Tisztes távolságból szólítja meg, mert nem akar rámenős lenni. Kérdést szegeznek neki és mire válaszolna addigra már az ismeretlen vissza is ül a székébe.*
- A magamfajta csak egy volt szerzetes, aki tapasztalat szerző körútra indult. Semmi rossz szándékom nincsen.* Feleli egyszerűen, mert ez az igazság.*
- Szívesen megosztom saját elemózsiám is. Még egy kis süteményem is akad.* A Sellőházból szép kis csomagot hozott magával. A süteményt amúgy is meg kellett volna ennie. Mellesleg csak remélni meri, hogy tisztes szándékú népséghez érkezett. Nem szégyen az, hogy készen áll arra, hogy bármikor bevesse magát az erdő sötétjébe, ha esetleg úgy adódna a helyzet. Itt a kikötő közelében bármi ilyesmi megtörténhet.*


2796. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2020-11-27 19:48:25
 ÚJ
>Siari Nilur avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Kívül a tűz körén//

*Amikor valószínűleg már csak pár lépés választja el az idegent attól, hogy tüzének fénykörébe lépjen, végre Siari is észbe kap, hogy valaki közeleg. Ráérős mozdulattal löki el magát székének támlájától, majd a hang irányába pillant. Puszta kíváncsiságból, hisz tudomása szerint mindenki a közös tűznél gyűlt össze, arra meg felfigyelt volna, ha valamelyikük erre andalog. Megijedni valahogy eszébe sem jut, hisz neki elég csak egy egészen aprót sikkantania ahhoz, hogy az egész kompánia idecsődüljön, na meg nem is számít arra, hogy egy ismeretlen kerül elő a bokrok közül.
Lustán emeli zavarba ejtően kék szemeit a jövevényre, amikor az kellő távolságba ér ahhoz, hogy lásson is belőle valamit. Mivel egyáltalán nem tűnik ismerősnek, szemöldökei kérdőn húzódnak kicsit magasabbra, ahogy végigméri a férfit.*
- Magadfajta? *Tart apróbb szünetet, míg kissé fátyolos tekintetét újból végigfuttatja az idegenen.*
- Mit takar az pontosan? *Hangja lágy és kellemes, egy pillanatig sem gyanakvó, inkább érdeklődőnek tetszik. Közben szépen visszadől a szék támlájára, úgy tűnik, nem nagyon zaklatta fel a férfi váratlan megjelenése. *



2795. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2020-11-27 18:01:21
 ÚJ
>Ladharol Syrdolie avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

*Midőn tovább haladt a kikötő térségéből, lába már egy zölddel borított terület földjét tapossák. Amerre csak ellát, a fák által birtokolt környezetet látja. Mélyen szippant a levegőbe, s felfedezni véli, hogy már nem a hal és sós víz illata lengi be orrjáratait, hanem a fák és a természet nyújtotta finomságokat. Kisebb felfedezésbe indulva, beljebb merészkedik az óriások közé. Élvezi, hogy kellemes az idő és nem lát szinte senkit környezetében. Olykor hallja, ha a bozótosok megrezzennek, ezzel következtetve arra, hogy állatok lapulnak meg egy-egy mögött. Élvezettel sétálgat, megjegyezvén merről jött, hisz nem akar elveszni a rengetegben. Szemeit egy kis ház ragadja meg, mely a zölddel beborított életet mutatja az erre járók felé. Mégis Lad érdeklődve megy közelebb s felfedezi eme elhagyatott kis építményt, s elképzeli régebben mifélére is alkalmazhattak vagy éppen ki lakhatta ezt.*


2794. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2020-11-26 19:43:46
 ÚJ
>Rendor Froksz avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Megfontolt

//Kívül a tűz körén//

*Az este az erdőben éri szegény Rendort.*
~ A fene enné meg! Talán jobban át kellett volna gondolnom ezt a kiruccanást. ~ *Bosszankodik magában. Sötétben nem nagyon fog tudni haladni, mert az ostobaság volna. Viszont nincs minden veszve, mert nem olyan messziről tüzek fényét pillantja meg. Arra indul el. Ahogy közeledik lassan mintha ének szót is elkezdene hallani.*
~ Valakik jól érzik magukat ma este. Jó lesz azért vigyázni velük. ~* Tudja, hogy ez az erdő haramiákat is rejteget, akikkel nem volna jó összefutni. Amikor már elég közel van hozzájuk óvatosan kiles a bokrok közül. A mulatozóktól kicsit arrébb egy magányos kis tüzet pillant meg. Inkább oda igyekszik, mert a nem túl józan tömeggel nincs kedve most bajlódni. Ki is kerüli a közös tüzet, hogy aztán a magányosnál kössön ki. Amikor oda érkezik diszkréten köszön az lévőnek vagy lévőknek.*
- Jó estét! Vándorutam során itt ért az este. Akadna még itt egy kis hely a magam fajtának?


2793. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2020-11-26 19:33:43
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Atlasz)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 155
OOC üzenetek: 9

Játékstílus: Szelíd

//Nyugvó nap//

*Éjtépő, mint engedelmes hátas, prüszkölve veszi tudomásul gazdája szavait. Jobban is teszi, a lefelé kanyargó, sziklába vájt lépcsősor valóban nem paripának való út.
A szokatlan trió végül elindul, szerencséjükre megfelelő körültekintéssel és óvatossággal teszik mindezt. A durva kőlépcső hol szélesedik, hol keskenyedik, ahogy lefelé vezet, s ha volt is korlát vagy bármi kapaszkodó, annak már hűlt helye. Az egyetlen biztos pontnak a sziklafal bizonyul mellettük, s noha nedves már az át-átcsapó hullámok verésétől, az egyensúlyukat legalább megtarthatják a segítségével.
Amennyiben maradt az ideúton száraz ruhanemű rajtuk, a fel-felcsapó hullámverés gondoskodik róluk. Vászon, posztó, állatbőr, egy sem barátja a víznek, rövid úton érezhetik a ruhaneműt bőrükhöz tapadni. A mozgásban ugyan nem akadályozza őket, ettől még hosszú távon kellemetlen tud lenni a nedves gúnya.
A lépcsősor nem kanyarog messzire. Körbeölelve a sziklát egy kör alakú, platformszerű kiszögellésbe végződik, minek a hullámok már csak az alját nyaldoshatják. Innen kitűnő, szabad kilátás nyílik nyugat felé. Alighanem gyönyörű napnyugtában részesülhet, ki megkockáztat egy efféle nyaktörő utat.
Ügyességük révén a hármas többnyire könnyedén maga mögött hagyja a csúszós lépcsősort, s néhány perc alatt elérik a teraszt. Ami először szembe ötölhet, az a hat ágú, kopottas nap szimbólum a padlón. A második, ami talán ennél jóval meglepőbb, az a sötéten tátongó hasadék a platform és a sziklafal találkozásánál. Akár holmi barlangbejáratnak is nézhetné az ember, de a hiányzó sziklafal mázsás darabjai derékba törve fekszenek a hasadék körül.
Hűvös szellő csaphatja meg az arcuk szemből, ha a bejárat előtt állnak. Annyi bizonyos lehet a kalandorrá vedlett hármas számára, hogy csak egyetlen módja van annak, hogy kiderítsék, hová vezet az út. Már ha tudni óhajtják.*


A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.11.26 19:34:00


2792. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2020-11-26 07:59:50
 ÚJ
>Harkron Harkrosson avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 94
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Nyugvó nap//

*Gyalog kullog a lovas páros mögött valahol sereghajtóként. Úgy látszik senkinek sincs nagy beszélőkéje mostanság. Valami nagy koncentrációban lehetnek ha megkukultak. Sebaj. Elfünk elvan a csendben is. Némán rója az utat a partig. Az Intendáns valami ösvényt szúr ki amit innen alig lehet látni. Megnézi magának és tényleg van ott valami útféleség.*
- Felőlem.
*Ha főnök megy akkor neki is menni kell. Nincs apelláta. Hátra hagyják a lovacskát is mert az ugye nem tud sziklapárkányon ügyesen ickázni. Jobb is így mert szegény pára még fejjel fordulna a tengerbe. Kár lenne érte. Szép jószág. Valamit nagyon érzékel a gnóm mert úgy kajtat elől mintha egy irányító tűt követne. Nem őrült meg elsőnek menni. Ezt az Intendáns bevállalja. Nincs sok kedve ilyen nyálkás időbe pucér sziklaperemen táncolni de kénytelen lesz rálépni. Fajtársa akar középen menni amire vállat von.*
- Menjél csak. Hátat védő leszek.
*Harmadikként kullog a többiek után. Úgy belesimul a falba mint valami oda nőtt moha. Nem tervezte hullámsírba végezni.*
- Azért ugye van kötelünk ha valaki beleesne?
*Már csak azért mert elfünk nem hozott. Nem mintha lubickolni akarna a vízbe de hát sose lehet tudni. Ilyen lehetetlen helyzetbe is csak egy végtelen kíváncsi gnóm tudja hajszolni. Harki bezzeg ellenne a jó meleg kocsmába egy pofa sörrel vagy borral. Az vigasztalja, hogy ha hazamennek akkor jól beiszik. Már ha nem harapnak itt vízbe.*
- Eszembe jutott amikor kölyök koromba kimentünk az üvöltő szirtre. Sose engedtek ki ezért csak sunyiba lopództunk oda. Veszett érzés volt lenézni ott. Most valahogy felnőve nem olyan nagy kaland.
*A frászt hozza ki belőle ez a sziklamászás. Ilyenkor locsog és nem tudja befogni a száját.*


2791. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2020-11-25 11:27:11
 ÚJ
>Csendes Chiqerqaq avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Megfontolt

//Nyugvó nap//

*Harkron tömören és röviden viszonozza köszöntését. A hegekkel tarkított is állja tekintetét, de közben észreveszi azon, hogy azért végigvizslatja tetőtől-talpig őt. A férfi tekintete mintha a haján állapodna meg. Talán szokatlan lehet a kinézete más számára. Eddig nem is foglalkoztatta különösebben, bele sem gondolt, hogyan is vélekedhet megjelenéséről más. Neki megszokott, hogy úgy néz ki, mint aki a földanya erdei nászából fogant volna.
Leszögezi magában, hogy az elf nem a szavak embere, sokkal inkább öklét forgatja vérbe, mint pennáját tintába.*
~Jól is van ez így, mit kezdenénk egy passzusokban jártas házi szolgával?~
*Inkább egy szótlan, mogorva harcos, aki életét is adná, mint egy írnok, aki megijed a saját árnyékától is. Nem is szerette sosem a papíruszmolyokat. Mindig is távol álltak tőle sápadt bőrükkel, a betűk által kicserzett véreres szemeikkel.
Nagyon elromlott az idő. Most bár bizonyos, hogy vége a nyárnak. Az ősz aranyába öltözött a nyár. A tarka levelek már szinte mind a talajra hulltak, oltalmazó, puha dunnát alkotva vastag avarrá fejlődtek. Ezüstösen csillog a táj, szitál az eső. Annak sűrű cseppjei ködös fátylat fonnak a napkorong köré, amely halványan dereng csak a horizont tetején. Az út és a környezet lassan átalakul. A hatalmas faóriásoknak már csak gyermekei szegélyezik útjukat, sűrű bozótos és cserjések szegélyezik útjukat. Eltűnik a vastag levélrengeteg is talpuk alól, a puha dunna rideg, kemény, kavicsos talajjá komorul. Ahogy ritkul a táj, egyre hűvösebb lesz a levegő és egyre közelebbről hallják a tenger moraját, ami hamarosan szemük elé tárul. A végtelen vízfelület hatalmas hullámaival ostromolja a partot, akár a bosszúszomjas sereg katapultjai szikláival, mielőtt bevenné az erődöt. A szilaj hullámok hátán pezsgő, hófehér tajtékot vet a víz.
Miután megállnak, egy párduc ügyességével ugrik le Éjtépőről, majd hangtalanul huppan a talajra. Vezetőjük szavait fejének egy apró biccentésével viszonozza, majd zárja le egy rövid mondattal, ez most nem a nagy szavak ideje.*
-Legyen óhajod szerint. Amennyiben nem bánjátok, én mennék középen?
*Reméli, hogy a két férfi nem fog akadékoskodni. Mi értelme is lenne? Hosszú viaszosvászonból szőtt utazó köpönyege jól védi az időjárás viszontagságaitól. Annak belseje meleg posztó, alsó rétege pedig vastag bárány bundájából készült. Nyaki részén egy kámzsa van feltekerve szintén ebből a meleg anyagból, amelyet fedetlen fejére húzhat, ha úgy hozza a szükség. Kényelmes, elnyűhetetlen bőrcsizmája szintén hasonló belső borítást kapott. Annak talpa barázdált, többször préselt vaddisznóbőr lemezekből áll, amelyeket sűrű öltésekkel varrtak, majd szegecseltek össze. Még Erdőmélyén kapta nagybátyjától, aki tudta, hogy kalandozó vére már nem hagyja sokáig nyugodni. Ruházata lanawinen messze híres szatócs és varga mesterek keze munkáját dicséri. Eleinte üres fecsegésnek hitte mikor azt mondták neki, hogy egész életére ki fogják szolgálni. Most már elhiszi és belátja, hogy nem csak a levegőbe beszéltek. Akármilyen zord, szeszélyes és kegyetlen is az időjárás most, már szinte melege van. Tudja, hogy nem kell tartania az előttük álló tekergőn csúszó lépcsősortól. Miután mindent szorosan magára rögzített, csak írisze kandikál ki a ruharengeteg alól, ami még így is könnyed viselet. Elindul hát Ganer után, térdeit finoman berogyasztja, lábait megveti, súlypontját alacsonyra helyezi. Felkészül minden eshetőségre, nem lesz sétagalopp lejutni a kanyargó sziklaösvényen. éhségét valamelyest csillapította az úton elfogyasztott elemózsia, de még mindig nincs tele a gyomra. Nem is baj, mert a teli has eltompít, éhsége nyomán kiélesednek érzékei.
Rövid imát mormol alig hallhatóan a fákban lakóhoz.*
*Vigyázd lépteink Földanya. Óvj meg bennünket az előttünk álló veszélytől. Bocsásd szent küldetésünkre oltalmazó, mennyei fényedet. Szabadíts meg a gonosztól, űzd messze tőlünk az ártó szándékot.*


2790. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2020-11-25 08:08:08
 ÚJ
>Ganer Worcryn avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 316
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Megfontolt

//Nyugvó nap//

*Csermely csendesen gondolkodik magában. Nem fűz véleményt a látomáshoz sem, de biztos van róla véleménye. Mivel nincs kérdése, ezért Ganer is az előttük álló feladatra koncentrál, s nem beszél túl sokat. Annak azért örül, hogy a két elf megismerkedett egymással, s talán jól ki is fognak jönni. A kalandorok immár hárman vannak. Így haladnak befelé a sűrű rengetegbe. Az eső szitálni kezd, ezt viszont csak akkor érzik már jobban, mikor a tenger hullámló morajlásait kezdik hallani, s ezzel együtt a part felé közelednek. Az őszbe borult fák ritkulnak, a talaj a lábuk alatt egyre homokossá, kövessé válik. Ahogy haladnak a part felé, eléjük tárul a végtelen tenger látványa. Egy pillanatra megállítja lovát és szentel pár másodpercet a csodálatos látványnak. A tengert leszámítva a körülöttük lévő táj nem túl barátságos. A rájuk telepedő ködben, a távolban pislákoló fényt láthatnak, ami a kikötő közelsége miatt csak a világítótorony lehet. Itt már leszáll a lováról és sétál a többiekkel. A fennsík túloldalán, a partszakasznál egy alig kivehető ösvényt pillant meg.*
-Ti is látjátok? Nem tudom hová vezet, de szerintem derítsük ki. *Felfedező hajlamainak utat engedve elindul a sziklaösvény kezdete felé. Itt már lovát elengedi.*
- Éjtépő te nem jöhetsz velünk tovább. Várj, meg míg visszatérünk! *Megsimogatja a hátasa fejét, majd elengedi, hogy mikor visszatérnek, valahol a környéken várakozva megtalálhassák. Közelről, jobban szemügyre véve a sziklaösvényt, fenyegetőn kanyarog lefelé, s a háborgó hullámok is ostromolják. A kőlépcsőt egyértelműen felfedezik. Itt megáll egy pillanatra és társai felé fordul.*
- Úgy érzem erre kell mennünk. Legyetek nagyon óvatosak! A talaj csúszós, ahogy látom, az út lefelé kanyarog és a csapkodó hullámok sem teszik biztonságossá a lépcsőt. Kövessetek! *Vezető lévén elől megy, és merészkedik rá a lefelé kanyargó sziklalépcsőre. Lassan, óvatosan halad, úgy hogy minél inkább a sziklafalnak simuljon. Inkább nem lefelé néz a hullámokra, hanem az előtte lévő lépcsőkre, útra koncentrál. Ha a többiek követik, akkor megfontoltan halad tovább az ösvény útját követve.*


2789. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2020-11-24 13:47:43
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Atlasz)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 155
OOC üzenetek: 9

Játékstílus: Szelíd

//Nyugvó nap//

*Kitartóan szitálja az ég a vidéket, esőfonta, szürke fátyollal állva a nap útját. Talán delelőre járhat az idő, legalábbis fejük felett mintha valamivel fényesebb lenne az égbolt.
Az őszbe öltözött rengeteg lassan, de biztosan ritkulni látszik köröttük, a hullámok tompa morajlása pedig egyre közelebbről hallatszik. A barnuló levelek puha kavalkádját lábuk alatt szép lassan homokos, köves talaj váltja fel, és rövid időn belül meg is pillanthatják a végtelennek ható, háborgó tengert. Egy-egy kiszáradt, ám derekasan kapaszkodó fatörzs szegélyezi csak útjuk, göcsörtös, csupasz ágaikat nyújtogatva felettük az ég felé.
Ahogy kilépnek a fák közül, homokos, szürke fennsík telepszik előttük, a legkevésbé sem barátságos látvány a szemnek. Tőlük keletre, a messzeségben még a ködön keresztül is kivehető a Kikötő világítótornyának pislákoló fénye.
A fennsík túloldalán, ott, ahol a partszakaszt vélhetik, a tengerrel párhuzamos, alig kivehető sziklaösvény vezet tovább lefelé kanyarogva a kövek között, a nyugtalan hullámok pedig igen csak ostromolják az oldalát. A könnyelmű utazót könnyedén le is sodorhatja, de a nedves talaj miatt sem árt az óvatosság. Az ugyan nem látszik, az út hová vezet pontosan, de a sziklafal szegélyezte, lefelé kanyargó kőlépcső jól kivehető mindhármuk szemének.*



2788. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2020-11-24 10:22:40
 ÚJ
>Harkron Harkrosson avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 94
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Nyugvó nap//

*A zöld hajú elftárson akad meg a szeme. Olyan színű a haja mint aki egész nap mohába forgatja. Nem tudni mitől ilyen zöld de szemet vonzó különlegesség az biztos. A leányzó lepattan az Intendás mögül és jól belefúrja szemét elfünkébe. Fogalma sincs, hogy mit talál néznivalót rajta. De. Lehet, hogy a hegeit. Ha tudná, hogy azok kocsmai verekedések nyomai. Huhú akkor lehet nem nézné olyan büszkén. De ez marad a titka. *
- Üdv Csermely!
*Szokatlan egy név az már biztos. De ha így hívják hát így hívják. Nem minden szót ért az ékes nyelvű köszöntéséből de biztos jót akar mondani.*
- Viszont!
*Fokozni nem tudja így hát vissza kívánja a jóságokat. Nem árt egy asszony kéz a két férfi között. Valakinek főzni is kell meg mosogatni. A bemutatkozások után Ganer valami hallucinálást magyaráz. Elf lányokról képzelődik. Az Intendáns szavában nem lehet kételkedni. Úgyhogy kénytelen elhinni, hogy ez így történt. Hátha látnak ők is vagyis Harkron ilyen csellengő elf lányokat. Mennek és mendegélnek. El is érnek a fák birodalmába. Az erdőség sűrű és ősi. Megkezdik útjukat a vadonba. Furkálja az oldalát, hogy mi lesz ennek a kalandnak a vége.*


2787. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2020-11-24 07:55:50
 ÚJ
>Csendes Chiqerqaq avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Megfontolt

//Nyugvó nap//

~Vajon mit jelenthet az Intendáns? Biztosan valami hadi titulus.~ *Sosem hallotta még ezt a kifejezést és kiolthatatlan tudás szomja nem hagyja nyugodni. Gyorsan pörögnek elméje fogaskerekei, de bárhogy is töri kobakját, nem jön rá a megoldásra.*
~Aj, mindegy is~
*Zárja le magában. Messze űzi fejéből a gyötrő gondolatokat, egy apró, alig észrevehető fej rázással. Sokkal jobban foglalkoztatja most az előttük álló küldetés.*
~Talán Ganer valamiféle látnok lehet?~
*Kérdésére nem keresi a választ, sokkal inkább leszögezi magában. Már semmin sem lepődik meg, miután Pycta is eggyé vált a fával nemrég.
Hihetetlenül hangzik, amit elmondott a gnóm. Rövidke ismeretségük során azonban bizonyságot nyert, hogy a fekete hajú férfi elméje tiszta, nem mérgezi az őrület káosza. Meg sem fordult a fejében ellenkezője, nem tartja bogarasnak.*
~Ahol a hegy, az erdő, s a végtelen tenger egymásba karol.~
*Mi sem bizonyítja jobban Ganer letisztult elméjének zsenialitását, mint az, hogy a kikötő felé veszik az útirányt.*
~Én is a vaserdőben keresném a célt. Helyes lehet a feltevése~
*Menet közben maguk mögött hagyják a szántóföld barázdált kígyóit. Hamarosan kisebb fa csoportokkal tarkított cserjés váltja föl az ugart. Több száz éves faóriások hirdetik az erdő gazdagságát. Méltán híres a vaserdei faanyag. Már messziről meghallja a matuzsálemek gyilkosainak hangját. A távolból hajóácsok keze munkája hallatszik.*


2786. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2020-11-23 09:49:33
 ÚJ
>Ganer Worcryn avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 316
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Megfontolt

//Nyugvó nap//

*Szerencsére Csermely nem akadékoskodik a küldetés sürgős volta miatt. Hamar felül mögé és máris a szántókhoz tudtak lovagolni. Vágta közben érzi, hogy a lán belé kapaszkodik, amit ebben a helyzetben egyáltalán nem talál furcsának, elvégre nem szeretne leesni a lóról ilyen sebességnél. Harkron jelenti az egyetlen megállót a vágtájuk közepette. Az elf illendően köszönti, meghajtja magát, melyet Ganer viszonoz egy főhajtással a ló tetejéről. Örömmel tapasztalja, hogy immáron hárommá bővült a létszámuk. Útjukat tovább folytatják, immár olyan sebességben, hogy a gyalogos Harkron tudja tartani a lépést. Szeretné bemutatni a két elfet egymásnak, mert nem hiszi, hogy találkoztak korábban.*
- Csermely, engedd meg, hogy bemutassam Harkron-t. A Taverna egyik hű alkalmazottja. Harkron! Csermely pedig harcosaink sorát erősíti. *Miután bemutatja egymásnak a két felet némi részletet is elárul a küldetésükről. Idő közben elérik a kikötői erdőség határát is.*
- Nem biztos, hogy elhiszitek, de egy látomásom volt. Egy elf lány jelent meg előttem, és a segítségemet kérte. Amilyen hirtelen megjelent, olyan gyorsan eltűnt. Az biztos, hogy veszélyben van, de talán nem csak ő. Azt mondta, hogy megtalálom ott, ahol az erdő, a hegy s a végtelen tenger egymásba karol. Én a kikötői erdőségre gondoltam. Először itt kezdjük meg a keresést. *Ez így talán nem túl kielégítő magyarázat, s biztosan lesz még kérdés is felé, de talán kezdetnek elég lehet.*


2785. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2020-11-22 12:42:18
 ÚJ
>Siari Nilur avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Kívül a tűz körén//

- Az illata pedig csodás... *Szimatol nagyot a levegőbe a férfi, majd újból Relael felé pillantva, mosolyogva megrántja a vállát.* - De ahogy érzed, kedves. *Persze észreveszi, hogy a nő nincs éppen a legjobb húsban, de tudja, hogy úri körökben mostanában nagy divatnak örvend, ha valakinek kilátszódnak a csontjai. Maga sem veti meg a sovány nőket, eddigi megfigyelései alapján ugyanis úgy véli, virgoncabbak az ágyban, mint húsos társaik. Most is él benne a remény, hogy az éjszaka igazolhatja elméletét, így nem kezd bele az evés fontosságának taglalásába. Éhgyomorra a bor is sokkal hamarabb száll a fehérnép fejébe, ami megint csak az ő malmára hajtja a vizet.*
- Egy szívtelen szeretőnél még a mindkét szemére vak ló is jobb. *Jelenti ki vidáman, majd egy fokkal személyesebb hangnemre váltva folytatja.* - Ha jót akarsz magadnak, hagyod a fenébe. Nem hiszem, hogy egy ilyen hölgynek futnia kellene a férfiak után. Inkább fordítva tudnám elképzelni… *Húzódik még egy leheletnyivel közelebb, ami már bőven kimeríti a személyes tér megsértésének fogalmát.*
- Nem is akármilyen társulat. *Húzza ki magát büszkén, hisz látja, milyen hatást gyakorolnak szavai a nőre.* - Holnap fellépünk a város főterén, úgyhogy ha még nem volt szerencséd, itt az alkalom, hogy láthass bennünket. Aneirin és Iolas szívszaggató történetét adjuk majd elő… néhány apróbb változtatással. *A férfi tekintete a kissé távolabb égő, egyre halványodó tűz felé fordul egy pillanatra, de figyelme hamar visszatér Relaelhez az újabb kérdések hatására.*
- A szerepek örökké változnak. Unalmas is lenne mindig ugyanannak a bőrébe bújni. Voltam már Iolas is, de holnap Aneirin apja leszek, az uralkodó. *Azt már nem teszi hozzá, hogy azért volt szükség a szerepcserére, mert Iolas, az ifjú szerelmes szerepéből már jócskán kiöregedett.*
- Az egész életünk egy felkészülés. Most is azt csináljuk, nem igaz? *Fordul vigyorogva a többiek felé, majd ő is alaposan meghúzza a borosüveget, ami épp visszaért hozzájuk a körben. Ezután természetesen Relaelnek is felajánlja, nem baj az, ha belülről is fűti valami ebben a hideg éjszakában.*
- Tanulni akarsz? *Ravasz mosoly költözik ajkainak sarkába, ahogy újból alaposan végigméri a nőt.* - Tulajdonképpen lehet erről beszélni, de annak ára van.



2784. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2020-11-16 12:06:48
 ÚJ
>Yzoldinea T'wetryl avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

*Néhány kutyagolással eltöltött órával később fáradtan letelepszik egy nagyobb kőre az út szélén. Tudta, hogy nem lesz leányálom és szerencsés lesz, ha nem éri valamilyen balszerencse út közben, de arra nem számított, hogy a talpa fog fájni. Már nem csak a talpa sajog viszont, a lábai is kezdenek bizonytalanul működni. ~Mihez kezdjek most? ~ Már kezd szürkülni, ő pedig ott találja magát az erdőben, amely úgy véli, lassan rémisztő hangoktól lesz zajos. Ekkor hallja meg a felé közeledő szekér hangját, mert bizonyosan az, sok ilyen haladt már el mellette, hogy megismerje. Ezúttal viszont nem fog elbújni, inkább feláll a sziklára és nagy, kalimpáló mozdulatokkal jelez a szekeret hajó férfi irányába, remélve, hogy észreveszi és megáll. A lovak is nyugtalanul szemlélik, végül pedig megállnak előtte. A borostás férfi lepillant rá és teli pofával szépen kiröhögi. Neki nincsen más választása, mint szégyenkedve toporogva megvárni míg befejezi. Már éppen ott tartana, hogy ne tartsa fel, mert siet, mikor a lány elővesz a szütyőjéből két marok aranyat és felé mutatja. Ahogy megcsillan a szeme, már látni, hogy itt alku lesz.*
-Pakoljad fel magad de ízibe, mert sietek! * Morran fel és a borostás Mesélő (Hádész) lenyúl, hogy felmarkolja a 32 aranyat. *
-Kö…nöm. *Motyogja az orra alá, aztán nagy ugrásokkal már a szekér hátulján is terem, ügyesen felkapaszkodik és átöleli az egyik tartó rudat, nehogy lepottyanjon.*


2783. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2020-11-11 16:56:52
 ÚJ
>Graril Dhassorn avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//Látogatás//

*A kikötő sós illatát hozza már a szél az erdő felé. Graril szeme előtt látja már a karcsú hajókat, amik büszkén szántják végig a tenger habjait. A férfit valamennyire mindig is vonzotta a tenger, de soha nem volt alkalma hajóra szállni. Inkább a szárazföldön marad, az jóval szilárdabb, és békésebb. Az erdő is nagyon tetszik neki, hiszen békés hely. Talán még itt is leélné az életét, fát vágna, vadászna, egy szép fiatal feleség, pedig a házban tüsténkedne, sütne-főzne. Hamar elhessegeti azonban a gondolatot, és határozott létekkel indul a kikötő felé.*


2782. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2020-11-10 13:24:32
 ÚJ
>Lluthery Mytryell avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Megfontolt

*Már a szántóföldek megkopott anyagként tűnnek el a tájban, ahogy egyre bokrosabb és fásabb környezet kezdi eluralni az út menti területeket. Egy elágazáshoz érnek. Mondaná az ember, hogy akkor csak szépen előre, de mind a két út ugyan olyan széles, ugyan annyira kitaposott és kétfelé szalad. Itt akárki megtorpanna, aki először jár errefelé. Leszáll Tituszról és úgy dönt, hogy az út mentén megpihennek, hátha jár arra valaki, aki útbaigazítást tudna adni nekik. A ló még nem fáradt el teljesen, de jólesik neki a friss víz és a két alma, amit a szája elé egyensúlyoznak. Szerencséjükre nagyjából fél óra telik el, mire megjelenik egy szekér, tele hordókkal, úgy tűnik a jobb oldal ösvényről. Meg se kell állítsa, hogy tudja, a kikötőből érkezik, a szaga mindent elárul annak, aki néhány méter távolságra megközelíti. Így nincs más dolguk, mint újra útnak indulni, hogy még sötétedés előtt a dokkokhoz érjenek.*


2781. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2020-11-08 12:56:35
 ÚJ
>Relael Ellerin lae'Natar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 492
OOC üzenetek: 219

Játékstílus: Vakmerő

//Kívül a tűz körén//

*Relael örömmel tanulmányozza a színes társaságot, és igyekszik egy-egy pillantással még mélyebbre ásni magát az éppen megfigyelt személy lelkébe.
A kérdésre nem felel, csak mosolyogva élvezi az újabb fejmosást, melyet a társaság fiatalabbik és pimaszabb tagja ismételten megkap. Helyette a neki nyújtott üvegért nyúl, egy biccentéssel megköszöni azt, és nagyot kortyol belőle. Izmai meg sem rebbennek, számára a bor már annyira természetes része az életének, mint más nőknek a reggeli tea. A nagy kortyot követően visszaadja az italt eredeti tulajának. A továbbiakban nem kifejezetten szeretne részt venni az ilyesfajta incselkedésben, és a csendes üldögélés mellett köteleződik el.*
- Nagyon kedves, de köszönöm, nem. Nem vagyok éhes.
*Pontosabban nincs étvágya jó ideje, ami meg is látszik némileg arcán is, de leginkább kulcscsontja környékén, ahol a bőr szorosan csontjához feszül. Soványnak így sem nevezhető, valamint fajtájára jellemzően karcsúbb, mint egy átlag emberlány, a különbséget inkább az vehetné észre, aki ismeri egy ideje. A szülés is sokat kivett belőle.*
- Szívtelen.
*Felel kurtán, miközben szívéhez kap kezével, és drámai szomorúság jelenik meg arcán. Eléggé eltúlzott ahhoz, hogy senki se vegye túl komolyan.*
- Társulat?
*Kapja fel fejét meglepetten, és egyszersmind izgatottan. Egy társulat olyan sok izgalmat, és érdekességet rejt magában, és Relaelnek sosem volt szerencséje közelről megszemlélni egyet sem.*
- Ez fantasztikus!
*Szakad ki belőle egy széles, és kivételesen őszinte mosolyban. Szemei kilépnek a közönyből, és a lehetőségek adta izgalomtól megtelnek a tőle már régen látott lelkes ragyogással.*
- Nem hallottam sajnos, de ez bámulatos. Meséljetek kérlek, kinek mi a szerepe? Mennyi felkészülést igényel ez?
*Annyira fellelkesedik, hogy bár nem akart ilyet kérni, illetve kérdezni, de végül kiszakad belőle a következő.*
- Esetleg én is tanulhatnék tőletek?


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3188-3207