Külső területek - Kikötői erdőség
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Szántóföldek (új) Dokkok és kikötő (új) | Kikötői erdőség | Tharg birtokok (új) Krenkataur barlangrendszer (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 128 (2541. - 2560. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3638-3657
2560. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2020-04-19 19:31:58
Üzenet elküldve: 2020-04-19 19:31:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Irány a város//
*Menet közben rá-ránéz Chalarelre. A sötételf nem tűnik papnőnek vagy hasonlónak a számára, bár jól tudja, hogy annak nincs mindig látszatja és anélkül is vadászhat valaki új hívekre.*
– Ebben a tekintetben magam sem vagyok túlságosan buzgó, ezt be kell valljam. *válaszolja az erdő felé tartva. A Kikötő elmarad mögöttük és az erdő fái közé érnek. Az ősi táj máris csendesebb az előbbinél, de itt a sűrűn járt út környékén még nem hasonlít igazi vadonra. Biztos benne, hogy valamivel előttük és mögöttük is járnak még az úton. Séta közben igazít a hátizsákja szíján, hogy kényelmesebb legyen. Nemrég megtette már egyszer ezt az utat ugyanezzel a zsákkal, még érzi a hatását valamicskét.*
– Igen, úgy tudom, hogy a városőrség most is keres újoncokat. Ott voltam a Pegazusban, amikor újraalakult a szervezet, de végül nem álltam közéjük. Valahogy nem éreztem magamat közéjük valónak. Becsületes elf vagyok én is, de nem vágyom rá, hogy mások orrára koppintsak, ha rosszat csinálnak. Azért akadnak ott rendes fickók, ebben biztos vagyok. Persze megvédem magam, ha kell, még ha sokszor erre nem is volt még szükségem. *magyarázza Chalarelnek.*
– Te el tudnál képzelni közöttük? *kérdi valóban kíváncsian. Néha furdalja a lelkiismeret, amiért nem állt be a csapatba, máskor viszont örül neki, hogy továbbra is szabad elf, nem katona.*
*Menet közben rá-ránéz Chalarelre. A sötételf nem tűnik papnőnek vagy hasonlónak a számára, bár jól tudja, hogy annak nincs mindig látszatja és anélkül is vadászhat valaki új hívekre.*
– Ebben a tekintetben magam sem vagyok túlságosan buzgó, ezt be kell valljam. *válaszolja az erdő felé tartva. A Kikötő elmarad mögöttük és az erdő fái közé érnek. Az ősi táj máris csendesebb az előbbinél, de itt a sűrűn járt út környékén még nem hasonlít igazi vadonra. Biztos benne, hogy valamivel előttük és mögöttük is járnak még az úton. Séta közben igazít a hátizsákja szíján, hogy kényelmesebb legyen. Nemrég megtette már egyszer ezt az utat ugyanezzel a zsákkal, még érzi a hatását valamicskét.*
– Igen, úgy tudom, hogy a városőrség most is keres újoncokat. Ott voltam a Pegazusban, amikor újraalakult a szervezet, de végül nem álltam közéjük. Valahogy nem éreztem magamat közéjük valónak. Becsületes elf vagyok én is, de nem vágyom rá, hogy mások orrára koppintsak, ha rosszat csinálnak. Azért akadnak ott rendes fickók, ebben biztos vagyok. Persze megvédem magam, ha kell, még ha sokszor erre nem is volt még szükségem. *magyarázza Chalarelnek.*
– Te el tudnál képzelni közöttük? *kérdi valóban kíváncsian. Néha furdalja a lelkiismeret, amiért nem állt be a csapatba, máskor viszont örül neki, hogy továbbra is szabad elf, nem katona.*
2559. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2020-04-19 16:01:22
Üzenet elküldve: 2020-04-19 16:01:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//A hozzászólás +16-os elemeket tartalmaz//
*Ken'Yäta több, mint nem tud mit kezdeni jelenlegi helyzetével. Ugyan sokkal több információra lenne szüksége, de az egyetlen ember aki kihúzhatta volna a bajból, annak is inába szállt az összes bátorsága még a hely említésétől is. A mélységi nőstény sokkal nagyobb elővigyázatossággal halad tovább az erdőben a Krenkataur felé. A csuklya a fején, kabátja fekete, és vár is egy pillanatot. Hogy legalább szürküljön, így mire a környező területekre ér, már ne legyen olyan feltűnő egy árny a bozótosban. Megfontoltan, és gyorsan halad, miközben gondolatai cikáznak a levegőben.*
~Amikor fejekre vadásztam, meg betörtem otthonokba akkor sem volt ilyen rizikós munkám.~
*Gondolja magában. Amikor ilyen megbízásokat vállalt el, mindig a kuncsaftjainak volt szüksége rá, így csak akkor ment bele a dologba, ha rendelkezett a megfelelő háttérinformációkkal. Most meg a legnagyobb valószínűséggel is, ha óvatlan, akkor a vesztébe surrog a bokrok alatt. Mivel még a Kikötői erdőség szélén bevárta a szürkületet, így a barlangrendszer közelébe érve, már a sziklás hegység kövei sem vetnek árnyékot. Sötét van. Miközben légzésére, és minden megfreccsenthető gallyra figyel, csak saját szívének hangos dobbanásai törik meg az erdő apró neszeit. Fél. Nagyon.*
~Sárvárosba kellett volna mennem.~
*Ken'Yäta több, mint nem tud mit kezdeni jelenlegi helyzetével. Ugyan sokkal több információra lenne szüksége, de az egyetlen ember aki kihúzhatta volna a bajból, annak is inába szállt az összes bátorsága még a hely említésétől is. A mélységi nőstény sokkal nagyobb elővigyázatossággal halad tovább az erdőben a Krenkataur felé. A csuklya a fején, kabátja fekete, és vár is egy pillanatot. Hogy legalább szürküljön, így mire a környező területekre ér, már ne legyen olyan feltűnő egy árny a bozótosban. Megfontoltan, és gyorsan halad, miközben gondolatai cikáznak a levegőben.*
~Amikor fejekre vadásztam, meg betörtem otthonokba akkor sem volt ilyen rizikós munkám.~
*Gondolja magában. Amikor ilyen megbízásokat vállalt el, mindig a kuncsaftjainak volt szüksége rá, így csak akkor ment bele a dologba, ha rendelkezett a megfelelő háttérinformációkkal. Most meg a legnagyobb valószínűséggel is, ha óvatlan, akkor a vesztébe surrog a bokrok alatt. Mivel még a Kikötői erdőség szélén bevárta a szürkületet, így a barlangrendszer közelébe érve, már a sziklás hegység kövei sem vetnek árnyékot. Sötét van. Miközben légzésére, és minden megfreccsenthető gallyra figyel, csak saját szívének hangos dobbanásai törik meg az erdő apró neszeit. Fél. Nagyon.*
~Sárvárosba kellett volna mennem.~
2558. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2020-04-19 10:06:51
Üzenet elküldve: 2020-04-19 10:06:51
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 387
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 387
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Egy felépítendő ház//
*Rorkir látja a mosolyukat, ebből arra következtet, hogy êrtik és elfogadják az álláspontját, vagy csak simán kinevetik, az is lehet, bár ez sem zavarná a férfit, míg nem tudja biztosan. Komótos léptekkel ér a vadkanokhoz, melyek biz termetes jószágok, ha teheti meg is simogatja őket, nem idegen tőle az állatok szeretete, sőt. Szinte látja a szeme előtt, hogy milyen bőrmellényt tudna készíteni belőlük, és meddig elég lenne a húsuk. Az érkező szavakra felvonja szemöldökét, de nem szólal meg. Látja, hogy az íj ismét a nő féleség kezében van, és ez nagyon nem tetszik neki. Állkapcsa megfeszül, főleg, ahogy az apró tűk is előkerülnek, melyek kétség nélkül képesek lehetnek ölni. A barbár eljátszik a gondolattal, hogy le kellene vágnia mindkettőt, elföldelni, és vinni a disznókat. A kürtöt pedig biztos jó pénzért el tudná adni. Némi habozás után elveszi a felé nyújtott tűt, másik kezében még mindig ott pihen pallosa csapásra készen. A tűt az egyik ujja végéhez illeszti, s mielőtt megbökné azt, halk hangon szól.*
-Ha meg akartok ölni azt ajánlom egy csapásra tegyétek, mert ha nem, megnézem a ti véretek vörös-e.
*Hangja halk ugyan, de szeme akár 100 olyan tű, úgy néz mindkettejükre. Majd megszúrja az ujja végét, amelyből legjobb tudomása szerint vérvörös csepp hullik ki, s kíváncsian, feszülten várja, hogy most mi következik.*
*Rorkir látja a mosolyukat, ebből arra következtet, hogy êrtik és elfogadják az álláspontját, vagy csak simán kinevetik, az is lehet, bár ez sem zavarná a férfit, míg nem tudja biztosan. Komótos léptekkel ér a vadkanokhoz, melyek biz termetes jószágok, ha teheti meg is simogatja őket, nem idegen tőle az állatok szeretete, sőt. Szinte látja a szeme előtt, hogy milyen bőrmellényt tudna készíteni belőlük, és meddig elég lenne a húsuk. Az érkező szavakra felvonja szemöldökét, de nem szólal meg. Látja, hogy az íj ismét a nő féleség kezében van, és ez nagyon nem tetszik neki. Állkapcsa megfeszül, főleg, ahogy az apró tűk is előkerülnek, melyek kétség nélkül képesek lehetnek ölni. A barbár eljátszik a gondolattal, hogy le kellene vágnia mindkettőt, elföldelni, és vinni a disznókat. A kürtöt pedig biztos jó pénzért el tudná adni. Némi habozás után elveszi a felé nyújtott tűt, másik kezében még mindig ott pihen pallosa csapásra készen. A tűt az egyik ujja végéhez illeszti, s mielőtt megbökné azt, halk hangon szól.*
-Ha meg akartok ölni azt ajánlom egy csapásra tegyétek, mert ha nem, megnézem a ti véretek vörös-e.
*Hangja halk ugyan, de szeme akár 100 olyan tű, úgy néz mindkettejükre. Majd megszúrja az ujja végét, amelyből legjobb tudomása szerint vérvörös csepp hullik ki, s kíváncsian, feszülten várja, hogy most mi következik.*
2557. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2020-04-19 09:46:53
Üzenet elküldve: 2020-04-19 09:46:53
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
//Egy felépítendő ház//
*Teysus követei elmosolyodnak a barbár kijelentésén, főleg úgy, hogy utána derekát is beadja. A férfi csak biccent erre, mintha azt jelezné, még ő, a mogorva is megértette, ennek ellenére nem is szólalnak meg egy darabig.
A két furcsa lény már a vadkanoknál áll. Kirio a táskákban matat, míg Denodea Rorkirt és a macskát figyeli szokásosan szúrós szemmel. Megvárják, míg a barbár az amúgy igen termetes disznókhoz ér, melyek neki is bőven hasa közepéig érnek. A vaddisznók szőre olyan, mint a tejjel higított darált gesztenye, már színre, tartásuk ugyanúgy drótszerű, mint bárki másé. Két fához vannak kikötve, egymástól talán két lépésre lehetnek, míg a tűztől alig tízre. A két jövevény azonban szótlan marad, végezetül Kirio szólal meg, ahogy Rorkir láthatja szeme sarkából, hogy társa ismét a zöld íjért nyúl. A nő szavai most nem olyan lágyak, nem mentesek az izgalomtól, inkább feszítettek, de továbbra is halkak. Egy lépés távolságot tart a barbártól, míg beszél.*
-Rorkir, a Vérgőzös, cselekedj gyorsan, ne kérdezz, csupán mutasd, hogy véred egy cseppje vörös-e!
*Kezében tűk egész sora villan, melyeket a táskából szedett elő. Kimunkáltak, ránézésre ölni lehetne velük, jobbjával mégis egyetlen darabot nyújt Rorkirnak, míg társa rá emeli az íjat, ismét kihúzva azt, jó három lépésre a másik kettőtől. Amit az előbb nem hallhatott, azt a jobbra álló zöld íjból most hallja is. Ütemes remegés, zümmögés, vibrálás árad ki az íjból.
Most Rorkiron a döntés joga. Úgy tűnik támadni egyik két bőrszínű kopasz elfszabású szem szeretne, csupán valamiért meg akarnak győződni vérének színéről, mely önmagában is elég furcsa lehet. A téma súlyához mérten azonban túlságosan is harckészültségben állnak, mintha csak a világ kifordult volna magából egy kicsit. Egy valami biztos, ez a két alak gyanús, és kiszámíthatatlan dolgokat forral.*
*Teysus követei elmosolyodnak a barbár kijelentésén, főleg úgy, hogy utána derekát is beadja. A férfi csak biccent erre, mintha azt jelezné, még ő, a mogorva is megértette, ennek ellenére nem is szólalnak meg egy darabig.
A két furcsa lény már a vadkanoknál áll. Kirio a táskákban matat, míg Denodea Rorkirt és a macskát figyeli szokásosan szúrós szemmel. Megvárják, míg a barbár az amúgy igen termetes disznókhoz ér, melyek neki is bőven hasa közepéig érnek. A vaddisznók szőre olyan, mint a tejjel higított darált gesztenye, már színre, tartásuk ugyanúgy drótszerű, mint bárki másé. Két fához vannak kikötve, egymástól talán két lépésre lehetnek, míg a tűztől alig tízre. A két jövevény azonban szótlan marad, végezetül Kirio szólal meg, ahogy Rorkir láthatja szeme sarkából, hogy társa ismét a zöld íjért nyúl. A nő szavai most nem olyan lágyak, nem mentesek az izgalomtól, inkább feszítettek, de továbbra is halkak. Egy lépés távolságot tart a barbártól, míg beszél.*
-Rorkir, a Vérgőzös, cselekedj gyorsan, ne kérdezz, csupán mutasd, hogy véred egy cseppje vörös-e!
*Kezében tűk egész sora villan, melyeket a táskából szedett elő. Kimunkáltak, ránézésre ölni lehetne velük, jobbjával mégis egyetlen darabot nyújt Rorkirnak, míg társa rá emeli az íjat, ismét kihúzva azt, jó három lépésre a másik kettőtől. Amit az előbb nem hallhatott, azt a jobbra álló zöld íjból most hallja is. Ütemes remegés, zümmögés, vibrálás árad ki az íjból.
Most Rorkiron a döntés joga. Úgy tűnik támadni egyik két bőrszínű kopasz elfszabású szem szeretne, csupán valamiért meg akarnak győződni vérének színéről, mely önmagában is elég furcsa lehet. A téma súlyához mérten azonban túlságosan is harckészültségben állnak, mintha csak a világ kifordult volna magából egy kicsit. Egy valami biztos, ez a két alak gyanús, és kiszámíthatatlan dolgokat forral.*
2556. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2020-04-19 09:26:37
Üzenet elküldve: 2020-04-19 09:26:37
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 387
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 387
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Egy felépítendő ház//
*Rorkir nagy levegőt vesz, és belefúj a kürtbe, ahogy csak bír. Különös, furcsa érzés keríti hatalmába, kivár egy pár másodpercet, de sem kezei, sem lábai nem tűnnek el, és levegőt is tud még venni, szóval akkora baj nincs, amitől félt. ~Remélem, hogy nem azt mondják majd, mint a sok fanatikus, ha évek múlva találkozom egy régi ismerősömmel, hogy :Látod, ez Teysus keze.~ Mosolyogja meg magában a képet. A kürtöt visszaadja, nem óhajtja megtartani, így nyugodtan elteheti a két másik. Nem teljesen érti, hogy miért érdekli ennyire őket a macskája, szerethető kis jószág, de végtére is csak egy cica. Se több, se kevesebb. Vállat vonva figyeli tovább az eseményeket. A két furcsa szerzet feláll a tűztől, jóllehet már lassan rájuk esteledik, s szinte utasítják Rorkirt, hogy nézze meg a vadkanokat, nem mintha még nem látott volna ilyen állatokat, bár így megülve talán még mégsem.*
-Senki ember fia nem parancsol nekem, se elfé, se bármilyen fajé.
*Áll fel és húzza ki magát, kardját pedig kihúzza a földből, és vállára csapja. Nem fenyegetően viselkedik, és fegyvere sem támadásra áll, pusztán egy ténykijelentésként mondja dörgő hangján.*
-De megnézem őket.
*Biccent oda, és elindul a kikötött állatok felé. Nem tudja, hogy mit akarnak vajon tőle, még a segítségét is szeretnék kérni, de hogy vajon miben? Talán csak maga Teysus tudja, vagy a Nagy Farkas szelleme. ~Remélem óvsz szúrós szemeiddel, Farkas.~*
*Rorkir nagy levegőt vesz, és belefúj a kürtbe, ahogy csak bír. Különös, furcsa érzés keríti hatalmába, kivár egy pár másodpercet, de sem kezei, sem lábai nem tűnnek el, és levegőt is tud még venni, szóval akkora baj nincs, amitől félt. ~Remélem, hogy nem azt mondják majd, mint a sok fanatikus, ha évek múlva találkozom egy régi ismerősömmel, hogy :Látod, ez Teysus keze.~ Mosolyogja meg magában a képet. A kürtöt visszaadja, nem óhajtja megtartani, így nyugodtan elteheti a két másik. Nem teljesen érti, hogy miért érdekli ennyire őket a macskája, szerethető kis jószág, de végtére is csak egy cica. Se több, se kevesebb. Vállat vonva figyeli tovább az eseményeket. A két furcsa szerzet feláll a tűztől, jóllehet már lassan rájuk esteledik, s szinte utasítják Rorkirt, hogy nézze meg a vadkanokat, nem mintha még nem látott volna ilyen állatokat, bár így megülve talán még mégsem.*
-Senki ember fia nem parancsol nekem, se elfé, se bármilyen fajé.
*Áll fel és húzza ki magát, kardját pedig kihúzza a földből, és vállára csapja. Nem fenyegetően viselkedik, és fegyvere sem támadásra áll, pusztán egy ténykijelentésként mondja dörgő hangján.*
-De megnézem őket.
*Biccent oda, és elindul a kikötött állatok felé. Nem tudja, hogy mit akarnak vajon tőle, még a segítségét is szeretnék kérni, de hogy vajon miben? Talán csak maga Teysus tudja, vagy a Nagy Farkas szelleme. ~Remélem óvsz szúrós szemeiddel, Farkas.~*
2555. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2020-04-19 08:17:27
Üzenet elküldve: 2020-04-19 08:17:27
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
//Egy felépítendő ház//
*Rorkir beleborzong az érzésbe, amit az Egyensúly Kürtjének megfújásakor érezhet. Olyan, mintha nem csak a levegő vibrálna a nem túl hangos, de mély, s magas felhangokkal tarkított mesteri kürtszó alatt, hanem maga a föld, a hegyek, s minden élőlény csontja is. Elsőre azonban nem történik semmi. Nem változik meg a világ, nem tűnik el egyik lábujja sem, s barbárok sem vonulnak át az erdő ezen szegletén.*
-Hát elég bátor voltál a Sorsra bízni magad.
*Mosolyog, s a kürtöt, már ha megkapja, fényes puha kendőbe csomagolja, aztán táskája mélyére süllyeszti.*
-Az idő kerekei már forognak itt, érzem. Teysus urunk akaratából meglesz jutalmad, s veszteséged is.
*Denodea még mindig tigrist fürkészi. Biccent a válaszra, és társának vállát érintve mutogat néhány kézjelet, ahogy tekintete ismét Rorkirra terelődik. Először kezeiből füles, farkas jellegű alakot formál, mintha csak árnybábozna, aztán csuklójára markol, majd öklére, végül pedig lefele álló ollót mutat és ismét csuklójára markol, majd tenyerét függőlegesen kinyújtva tartja. Végül a barbárra néz, s morgó hangján szól hozzá.*
-Gyere, hátasállataink biztosan érdekelnek!
*Mondja egyfajta kijelentésként, ahelyett, hogy megkérdezné, hogy vajon így van-e. Azzal fel is állnak mindketten, és most nem csak a férfi, de Kirio is a macskára és Rorkirra néz. Egy csapásra, mintha megváltozott volna hangulatuk, viselkedésük, s nem igazán érthető, hogy miért.*
*Rorkir beleborzong az érzésbe, amit az Egyensúly Kürtjének megfújásakor érezhet. Olyan, mintha nem csak a levegő vibrálna a nem túl hangos, de mély, s magas felhangokkal tarkított mesteri kürtszó alatt, hanem maga a föld, a hegyek, s minden élőlény csontja is. Elsőre azonban nem történik semmi. Nem változik meg a világ, nem tűnik el egyik lábujja sem, s barbárok sem vonulnak át az erdő ezen szegletén.*
-Hát elég bátor voltál a Sorsra bízni magad.
*Mosolyog, s a kürtöt, már ha megkapja, fényes puha kendőbe csomagolja, aztán táskája mélyére süllyeszti.*
-Az idő kerekei már forognak itt, érzem. Teysus urunk akaratából meglesz jutalmad, s veszteséged is.
*Denodea még mindig tigrist fürkészi. Biccent a válaszra, és társának vállát érintve mutogat néhány kézjelet, ahogy tekintete ismét Rorkirra terelődik. Először kezeiből füles, farkas jellegű alakot formál, mintha csak árnybábozna, aztán csuklójára markol, majd öklére, végül pedig lefele álló ollót mutat és ismét csuklójára markol, majd tenyerét függőlegesen kinyújtva tartja. Végül a barbárra néz, s morgó hangján szól hozzá.*
-Gyere, hátasállataink biztosan érdekelnek!
*Mondja egyfajta kijelentésként, ahelyett, hogy megkérdezné, hogy vajon így van-e. Azzal fel is állnak mindketten, és most nem csak a férfi, de Kirio is a macskára és Rorkirra néz. Egy csapásra, mintha megváltozott volna hangulatuk, viselkedésük, s nem igazán érthető, hogy miért.*
2554. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2020-04-19 00:06:29
Üzenet elküldve: 2020-04-19 00:06:29
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 387
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 387
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Egy felépítendő ház//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Bár jó lenne hinni abban, amit hall, Rorkir tudja jól, hogy bármennyire is igyekszik egyszerű elveket követni, az élet mégsem ennyire egyszerű, s biz sokszor van az úgy, hogy olyasvalamitől szenved az ember, amiről fogalma sincs pontosan, hogy mi is az. Bár talán szerencsére ilyen veszély nem fenyegeti a barbárt.*
-Legyen hát...
*Kezébe veszi a kürtöt, ami különösképpen gyönyörű, mintha kicsit nem e-világi lenne, legalábbis biztos nem olyan, mint amit a mindennapokban használnak. Talán nem véletlenül van ilyen kacifántos neve. Nem tudja ugyan, hogy elég, ha csak gondolja, vagy ki is kell mondania, de nehéz és fogós kérdés az, hogy mit is szeretne. Hatalmat? Erőt? Egy legendás fegyvert? Ellenségei összezúzott koponyáit? Özvegyek jajveszékelő sikolyát hallani még ma éjjel? Talán mind ezek egyszerre? ~Talán igen. De miféle ember lennék, ha ilyen önzőn és mohón törnék hatalomra? Abban semmi becsület nem lenne! A karom erős, az acélom jéghideg, a szívem is ver még. Azt hiszem mégis van valami, amit kívánhatnék.~ Gondolja, s közben eszébe jutnak az elmúlt hatok. Nem csak ez a pár itt az erdőben, de az egész, mióta elindult otthonról, mióta a nagy úton van, a kalandozáson. Nincs egy lélek sem, ki megértené, ki segíthetne neki, kivel együtt harcolhatnának, portyázhatnának, ki ismeri a világot, mely számára mindent jelent, ami az itteni embereknek pedig semmit. ~Egy pár jó bajtársam kívánom, de akár csak egyet is otthonról, kivel együtt élhetek és halhatok, harcolhatok. Ki ismeri népem törvényeit, és olthatja magányom egy idegen földön.~ Azzal belefúj a kürtbe, s kíváncsian várja, hogy mi sül ki az egészből, és reméli, hogy nem okoz nagyobb kárt, mint amekkora hasznot hajthat esetleg a malmára. Rorkir kezdi megszokni a furcsa alakokat, a különös külsejüket és beszédüket, de fejét és figyelmét nem veszíti el, bár nehéz ennyi felé figyelnie, legtöbbször csak egyetlen dologra koncentrál egyszerre, de most a helyzet megköveteli, hogy megerőltesse agytekervényeit.*
-Tigris? Már egy pár hatja a társam. Nélküle nehezebb lenne kibírni egyedül.
*Néz a cicára, ki még mindig félve bújik meg a fatörzs mögött.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Bár jó lenne hinni abban, amit hall, Rorkir tudja jól, hogy bármennyire is igyekszik egyszerű elveket követni, az élet mégsem ennyire egyszerű, s biz sokszor van az úgy, hogy olyasvalamitől szenved az ember, amiről fogalma sincs pontosan, hogy mi is az. Bár talán szerencsére ilyen veszély nem fenyegeti a barbárt.*
-Legyen hát...
*Kezébe veszi a kürtöt, ami különösképpen gyönyörű, mintha kicsit nem e-világi lenne, legalábbis biztos nem olyan, mint amit a mindennapokban használnak. Talán nem véletlenül van ilyen kacifántos neve. Nem tudja ugyan, hogy elég, ha csak gondolja, vagy ki is kell mondania, de nehéz és fogós kérdés az, hogy mit is szeretne. Hatalmat? Erőt? Egy legendás fegyvert? Ellenségei összezúzott koponyáit? Özvegyek jajveszékelő sikolyát hallani még ma éjjel? Talán mind ezek egyszerre? ~Talán igen. De miféle ember lennék, ha ilyen önzőn és mohón törnék hatalomra? Abban semmi becsület nem lenne! A karom erős, az acélom jéghideg, a szívem is ver még. Azt hiszem mégis van valami, amit kívánhatnék.~ Gondolja, s közben eszébe jutnak az elmúlt hatok. Nem csak ez a pár itt az erdőben, de az egész, mióta elindult otthonról, mióta a nagy úton van, a kalandozáson. Nincs egy lélek sem, ki megértené, ki segíthetne neki, kivel együtt harcolhatnának, portyázhatnának, ki ismeri a világot, mely számára mindent jelent, ami az itteni embereknek pedig semmit. ~Egy pár jó bajtársam kívánom, de akár csak egyet is otthonról, kivel együtt élhetek és halhatok, harcolhatok. Ki ismeri népem törvényeit, és olthatja magányom egy idegen földön.~ Azzal belefúj a kürtbe, s kíváncsian várja, hogy mi sül ki az egészből, és reméli, hogy nem okoz nagyobb kárt, mint amekkora hasznot hajthat esetleg a malmára. Rorkir kezdi megszokni a furcsa alakokat, a különös külsejüket és beszédüket, de fejét és figyelmét nem veszíti el, bár nehéz ennyi felé figyelnie, legtöbbször csak egyetlen dologra koncentrál egyszerre, de most a helyzet megköveteli, hogy megerőltesse agytekervényeit.*
-Tigris? Már egy pár hatja a társam. Nélküle nehezebb lenne kibírni egyedül.
*Néz a cicára, ki még mindig félve bújik meg a fatörzs mögött.*
2553. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2020-04-18 23:44:38
Üzenet elküldve: 2020-04-18 23:44:38
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
//Egy felépítendő ház//
*A két szerzet félig kék félig vörös tekintetét a barbárra vetve biccentenek a bemutatkozás hallatán. Tartásuk kissé eltér az emberitől, mintha csak folyamatosan a környéket figyelnék akár az őzek, de kecsességük erőt sugároz, mint egy vadmacska esetén. Az Egyensúly Kürtje végül a férfi kezében landol. Fogásra teljesen hétköznapi, a finom megmunkálást leszámítva.*
-Aminek hiányáról nem tudsz, annak hiányától nem is szenvedsz.
*Mosolyodik el a nő ahogy visszaül.*
-Gondolj valamire Rorkir, a Vérgőzös klánból, s fújj bele, aztán a szerencse fogaskerekei megmozgatják majd a világot. Gondolj nagyra, s nagy lesz a jutalom és a veszteség is, gondolj kicsire, és aprócskák lesznek. Minden Egyensúlyban...
*Tárja szét a kezét az egyszer már mutatott mérlegszerű pózba, s ismét valami egyezésre utaló jelet hoz ki a helyzetből. Ahogy arca mozog, úgy hullámzik a sötétség és fakóság hatátvonala is bőrén. Társa eközben csak éles szemmel kémlel, leginkább Rorkir macskáját méregeti éles szemmel, aki még mindig a fatönkök tövében néz gyanakvóan az idegenekre.*
-Szép állat. Mióta van meg?
*Kérdezi a Denodea a barbárt egy alkalmas pillanatban. Mondandója nyugodt, mindkettejüknek túlságosan nyugodt, mintha már nem is veszíthetnének semmit, de ahhoz képest jelenlétük túl éles. Talán ez a lelkiállapot az, amiben két megvilágosodott vándor az erdőt rója, talán magasabb szándék vezérli őket, ezt majd az idő tárhatja csak a barbár elé, aki most kezében tart egy kürtöt, mellyel megrezgetheti a Sors szövetét, s az Egyensúlyt megtartva kívánhat.*
*A két szerzet félig kék félig vörös tekintetét a barbárra vetve biccentenek a bemutatkozás hallatán. Tartásuk kissé eltér az emberitől, mintha csak folyamatosan a környéket figyelnék akár az őzek, de kecsességük erőt sugároz, mint egy vadmacska esetén. Az Egyensúly Kürtje végül a férfi kezében landol. Fogásra teljesen hétköznapi, a finom megmunkálást leszámítva.*
-Aminek hiányáról nem tudsz, annak hiányától nem is szenvedsz.
*Mosolyodik el a nő ahogy visszaül.*
-Gondolj valamire Rorkir, a Vérgőzös klánból, s fújj bele, aztán a szerencse fogaskerekei megmozgatják majd a világot. Gondolj nagyra, s nagy lesz a jutalom és a veszteség is, gondolj kicsire, és aprócskák lesznek. Minden Egyensúlyban...
*Tárja szét a kezét az egyszer már mutatott mérlegszerű pózba, s ismét valami egyezésre utaló jelet hoz ki a helyzetből. Ahogy arca mozog, úgy hullámzik a sötétség és fakóság hatátvonala is bőrén. Társa eközben csak éles szemmel kémlel, leginkább Rorkir macskáját méregeti éles szemmel, aki még mindig a fatönkök tövében néz gyanakvóan az idegenekre.*
-Szép állat. Mióta van meg?
*Kérdezi a Denodea a barbárt egy alkalmas pillanatban. Mondandója nyugodt, mindkettejüknek túlságosan nyugodt, mintha már nem is veszíthetnének semmit, de ahhoz képest jelenlétük túl éles. Talán ez a lelkiállapot az, amiben két megvilágosodott vándor az erdőt rója, talán magasabb szándék vezérli őket, ezt majd az idő tárhatja csak a barbár elé, aki most kezében tart egy kürtöt, mellyel megrezgetheti a Sors szövetét, s az Egyensúlyt megtartva kívánhat.*
2552. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2020-04-18 22:46:59
Üzenet elküldve: 2020-04-18 22:46:59
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Irány a város//
*A visszakérdezésre haloványan bólint. Néha hajlamos megfeledkezni arról, hogy a hitetlenek leggyakrabban csak egy néven ismerik urát, amit persze nem vesz a szívére, ő sem tudná felsorolni a többi isten összes szóban forgó megnevezését. Hiszen nincs is rá szüksége.*
-Sajnos még csak kevésbé buzgóakra sem leltem.
*Sóhajt fel, inkább megfáradtan, mint szomorkásan*
-Wegtorenben környékén többen követik Uramat. Azt beszélik még szerzetesrendek is működnek ott.
*Beszéde közben merengő tekintettel figyeli az égig nyúló fákat, s magában nyugtázza, hogy időközben elérték a kikötői erdőséget.*
-Valóban az.
*Ért egyet, mikor megállapításra kerül zarándokútjának hosszúsága. Rég nem járt már a Nagy Hegyen túl, ugyan két esztendős koráig Pirtianesben élt, nem igazán vannak emlékei arról, milyen is a világ azon fele.*
-Minden bizonnyal.
*Felel a kérdésre biztató mosollyal, bár ez leginkább csak udvariaskodás, nyilván könnyen lehet, hogy végül nem talál semmit. Nem mindenkinek válik be a város, Chala sem tudott soha beilleszkedni rendesen.*
-Ha más nem, az Őrségnél tudtommal mindig van felvétel.
*Ad tanácsot, persze könnyen lehet, hogy a fegyvereket csak elővigyázatosságból tartja magánál az elf, s valójában nem is kardforgató, ám a mélységi számára így első pillantásra úgy tűnik.*
*A visszakérdezésre haloványan bólint. Néha hajlamos megfeledkezni arról, hogy a hitetlenek leggyakrabban csak egy néven ismerik urát, amit persze nem vesz a szívére, ő sem tudná felsorolni a többi isten összes szóban forgó megnevezését. Hiszen nincs is rá szüksége.*
-Sajnos még csak kevésbé buzgóakra sem leltem.
*Sóhajt fel, inkább megfáradtan, mint szomorkásan*
-Wegtorenben környékén többen követik Uramat. Azt beszélik még szerzetesrendek is működnek ott.
*Beszéde közben merengő tekintettel figyeli az égig nyúló fákat, s magában nyugtázza, hogy időközben elérték a kikötői erdőséget.*
-Valóban az.
*Ért egyet, mikor megállapításra kerül zarándokútjának hosszúsága. Rég nem járt már a Nagy Hegyen túl, ugyan két esztendős koráig Pirtianesben élt, nem igazán vannak emlékei arról, milyen is a világ azon fele.*
-Minden bizonnyal.
*Felel a kérdésre biztató mosollyal, bár ez leginkább csak udvariaskodás, nyilván könnyen lehet, hogy végül nem talál semmit. Nem mindenkinek válik be a város, Chala sem tudott soha beilleszkedni rendesen.*
-Ha más nem, az Őrségnél tudtommal mindig van felvétel.
*Ad tanácsot, persze könnyen lehet, hogy a fegyvereket csak elővigyázatosságból tartja magánál az elf, s valójában nem is kardforgató, ám a mélységi számára így első pillantásra úgy tűnik.*
2551. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2020-04-18 20:52:20
Üzenet elküldve: 2020-04-18 20:52:20
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 387
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 387
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Egy felépítendő ház//
-Az enyém...
*Pillant végig a hófehér acélon, s elmosolyodik rajta, majd figyeli, ahogy letelepszik a tűz mellé az egyik. Nem zavarja különösképpen, tovább hallgatja őket.*
-Vagy úgy, értem. Akkor Teysus a ti nagy szellemetek, azt hiszem.
*Próbálja a saját szemszögéből megfogni a dolgot valahogy, mert ezekről az itteni istenekről vajmi keveset tud.*
-Úgy szép estét nektek, Kirio és Denodea, az én nevem Rorkir, a Vérgőzös klánból.
*Biccent is egyet üdvözletképp, majd tovább figyel. Az én álmaim.. Esik gondolkodóba egy pillanatra, de hamar visszatér a valóságba. Talán percek is eltelhetnek, ahogy a hallottakat igyekszik megfontolni, értelmezni és átgondolni.*
-Nem vágyom semmire, Teysus vándorai, de talán.
*Sóhajt egyet, és felnéz az égre.*
-Talán pont olyasvalamiben szenvedek hiányt, melyről nincs is tudomásom.
*Mosolyodik el.*
-Azt hiszem vétek lenne kihagyni.
*Bólint, s mielőtt megfújná, ha teheti, még válaszol a segítség kérdésére is.*
-Ha erőmből kitelik, segíthetek. Ha csak az Egyensúly Kürtje nem veszi fél karom.
*Nem tudja mennyire mondd butaságot, talán az életét is veheti az a valami, vagy visszarendez mindent, mit eddig dolgozott, fene tudja, mindenesetre belevág a dologba, ha engedik neki. Viszont bátorságból nincs hiány a barbár férfi vérében, így majd lesz valami alapon bevállalja a dolgot. Talán azért is ilyen könnyen egyezkedik velük, mert hatok óta csak az állatok az egyetlen beszélgetőtársai, és jól esik néhány értelmes szó értelmes lényektől.*
A hozzászólás írója (Vérgőzös Rorkir) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.18 20:53:24
-Az enyém...
*Pillant végig a hófehér acélon, s elmosolyodik rajta, majd figyeli, ahogy letelepszik a tűz mellé az egyik. Nem zavarja különösképpen, tovább hallgatja őket.*
-Vagy úgy, értem. Akkor Teysus a ti nagy szellemetek, azt hiszem.
*Próbálja a saját szemszögéből megfogni a dolgot valahogy, mert ezekről az itteni istenekről vajmi keveset tud.*
-Úgy szép estét nektek, Kirio és Denodea, az én nevem Rorkir, a Vérgőzös klánból.
*Biccent is egyet üdvözletképp, majd tovább figyel. Az én álmaim.. Esik gondolkodóba egy pillanatra, de hamar visszatér a valóságba. Talán percek is eltelhetnek, ahogy a hallottakat igyekszik megfontolni, értelmezni és átgondolni.*
-Nem vágyom semmire, Teysus vándorai, de talán.
*Sóhajt egyet, és felnéz az égre.*
-Talán pont olyasvalamiben szenvedek hiányt, melyről nincs is tudomásom.
*Mosolyodik el.*
-Azt hiszem vétek lenne kihagyni.
*Bólint, s mielőtt megfújná, ha teheti, még válaszol a segítség kérdésére is.*
-Ha erőmből kitelik, segíthetek. Ha csak az Egyensúly Kürtje nem veszi fél karom.
*Nem tudja mennyire mondd butaságot, talán az életét is veheti az a valami, vagy visszarendez mindent, mit eddig dolgozott, fene tudja, mindenesetre belevág a dologba, ha engedik neki. Viszont bátorságból nincs hiány a barbár férfi vérében, így majd lesz valami alapon bevállalja a dolgot. Talán azért is ilyen könnyen egyezkedik velük, mert hatok óta csak az állatok az egyetlen beszélgetőtársai, és jól esik néhány értelmes szó értelmes lényektől.*
A hozzászólás írója (Vérgőzös Rorkir) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.18 20:53:24
2550. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2020-04-18 19:26:36
Üzenet elküldve: 2020-04-18 19:26:36
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
//Egy felépítendő ház//
*A két alak elmosolyodik.*
-Kis hatalom az, de ez a tied. A penge hatalma.
*Mormolja az íjász, aki eddigre le is telepszik a tűz mellé.*
-Nem, nem mi vagyunk Teysus, ő a mesterünk.
*Biccent a másik elfre, vagy sötételfre hajazó látogató.*
-Mi Kirio és Denodea vagyunk.
*Mutatja be előbb magát, aztán egy hajszálnyival férfiasabb társát.*
-A te álmaidat látjuk.
*Válaszol könnyeden a nő.*
-Itt hevernek körben.
*Mutat kezével a fatörzsekre, a szerszámokra és a tűz körül mindenre, aztán türelmesen csendben végighallgatják Rorkir önmagát védő beszédét, melyet a szellemek nevének emlegetésével fejez be. A két furcsa szerzet összenéz.*
-Kiérdemli?
*Kérdezi a nő az íjászt, aki csak egy komor, mormogó választ ad.*
-Igen.
*A nő a tarisznyájába nyúl.*
-Akarod-e megfújni az Egyensúly Kürtjét?
*Kérdezi a nő, és egy hófehér kürtöt vesz elő, amit fekete obszidián gyűrűk szegélyeznek.*
-Ez a kürt ad valamit, de el is vesz valamit, ha gondolsz valamire, és ekkor fújsz bele. Kiszámíthatatlan, ahogyan maga a Szerencse is.
*Mondja ki áhítattal a nevet, mintha csak istenét emlegetné.*
-Bátorság kell hozzá, de egyben nagy lehetőség is, melyet azért ajánlunk fel neked Teysus nevében, mert neki tetszően jársz el.
*Magyarázza a rekedtes hangú íjász kissé szárazabban.*
-Továbbá segítségedet is kérnénk. De erről majd később, a Kürt megfújása nem függ ettől.
*Teszi hozzá a nő, és feláll, hogy Rorkirnak nyújtsa a kürtöt.*
*A két alak elmosolyodik.*
-Kis hatalom az, de ez a tied. A penge hatalma.
*Mormolja az íjász, aki eddigre le is telepszik a tűz mellé.*
-Nem, nem mi vagyunk Teysus, ő a mesterünk.
*Biccent a másik elfre, vagy sötételfre hajazó látogató.*
-Mi Kirio és Denodea vagyunk.
*Mutatja be előbb magát, aztán egy hajszálnyival férfiasabb társát.*
-A te álmaidat látjuk.
*Válaszol könnyeden a nő.*
-Itt hevernek körben.
*Mutat kezével a fatörzsekre, a szerszámokra és a tűz körül mindenre, aztán türelmesen csendben végighallgatják Rorkir önmagát védő beszédét, melyet a szellemek nevének emlegetésével fejez be. A két furcsa szerzet összenéz.*
-Kiérdemli?
*Kérdezi a nő az íjászt, aki csak egy komor, mormogó választ ad.*
-Igen.
*A nő a tarisznyájába nyúl.*
-Akarod-e megfújni az Egyensúly Kürtjét?
*Kérdezi a nő, és egy hófehér kürtöt vesz elő, amit fekete obszidián gyűrűk szegélyeznek.*
-Ez a kürt ad valamit, de el is vesz valamit, ha gondolsz valamire, és ekkor fújsz bele. Kiszámíthatatlan, ahogyan maga a Szerencse is.
*Mondja ki áhítattal a nevet, mintha csak istenét emlegetné.*
-Bátorság kell hozzá, de egyben nagy lehetőség is, melyet azért ajánlunk fel neked Teysus nevében, mert neki tetszően jársz el.
*Magyarázza a rekedtes hangú íjász kissé szárazabban.*
-Továbbá segítségedet is kérnénk. De erről majd később, a Kürt megfújása nem függ ettől.
*Teszi hozzá a nő, és feláll, hogy Rorkirnak nyújtsa a kürtöt.*
2549. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2020-04-18 12:24:04
Üzenet elküldve: 2020-04-18 12:24:04
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 387
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 387
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Egy felépítendő ház//
*Rorkir felnevet a szavakon.*
-Hidd el, nem kívánok ekkora hatalmat.
*A karjára, s az abba ívódó pengére néz.*
-Ennyi épp elég nekem.
*Azzal, főleg, ahogy látja azok viselkedését ő maga is közelebb lép a tűzhöz, s kardját a földre szúrja, arra támasztja bal kezêt, ahogy leül. Az ellenkező oldalra helyezkedik, bár nem érzi magát veszélyben, jobb az óvatosság, inkább tart egy kis távolságot. Megkönnyebbülten látja, hogy amaz elteszi a nem létező nyilat, és nem szegezi rá az íját tovább.*
-Csak nem ti magatok vagytok ez a Teysus?
*Kérdi viccesen, bár nem lepődne meg, sosem hallott erről a nagy íjászról, de akkor sem fér a fejébe, ember nem képes így utazni egy egész erdőn át, hogy kifeszített íjjal les vadra. ~Aztán ki tudja, hogy milyen vadra gondol.~*
-Akkor az álmaid csalnak, barátom. Hacsak az életem semmit sem ér.
*Mondja kurtán, kicsit nem is érti, hogy mire gondolhat a másik. Persze könnyen lehet, hogy csak nem ismerik Rorkirt, az elveit, ezért bocsátkoznak ilyen gondolatokba.*
-Egy kunyhó épül itt, s csak annyit veszek el, amennyire szükségem van. Egy kicsivel sem többet. A halból, amit megeszek, a csontokból, amit a macskám megeszik a végén úgyis tápanyag lesz a földnek, s az erdőnek. A kivágott fák pedig idővel elkorhadnak majd, életet adva megannyi apró kis élőlénynek, nem beszélve saját magamról, ha a húsom majd a vadak viszik szét.
*Nagyon nyíltan és természetesen beszél arról, hogy mi lesz vele, ha meghal majd, de ő már csak ilyen.*
-A nagy szellemek sem kedvelik a pazarlást.
*Toldja még hozzá, s noha ritkán beszél ilyen sokat, ez népének hitvallása, amit bárhogy is, de a lemenő nap melletti apró tűz mellett szívesen megoszt két vándorral, legyenek azok akár ilyen furcsák, mint ez a kettő. Főleg ha már nem szegeznek rá fegyvert, és a vadkanok is meg vannak kötve. Nem szól semmit, hogy közelebb jönnek hozzá, a távolságot mindenképpen tartani fogja, s szót nem ad neki, de kíváncsian figyeli, hogy vajon mi lehet a táskában.*
*Rorkir felnevet a szavakon.*
-Hidd el, nem kívánok ekkora hatalmat.
*A karjára, s az abba ívódó pengére néz.*
-Ennyi épp elég nekem.
*Azzal, főleg, ahogy látja azok viselkedését ő maga is közelebb lép a tűzhöz, s kardját a földre szúrja, arra támasztja bal kezêt, ahogy leül. Az ellenkező oldalra helyezkedik, bár nem érzi magát veszélyben, jobb az óvatosság, inkább tart egy kis távolságot. Megkönnyebbülten látja, hogy amaz elteszi a nem létező nyilat, és nem szegezi rá az íját tovább.*
-Csak nem ti magatok vagytok ez a Teysus?
*Kérdi viccesen, bár nem lepődne meg, sosem hallott erről a nagy íjászról, de akkor sem fér a fejébe, ember nem képes így utazni egy egész erdőn át, hogy kifeszített íjjal les vadra. ~Aztán ki tudja, hogy milyen vadra gondol.~*
-Akkor az álmaid csalnak, barátom. Hacsak az életem semmit sem ér.
*Mondja kurtán, kicsit nem is érti, hogy mire gondolhat a másik. Persze könnyen lehet, hogy csak nem ismerik Rorkirt, az elveit, ezért bocsátkoznak ilyen gondolatokba.*
-Egy kunyhó épül itt, s csak annyit veszek el, amennyire szükségem van. Egy kicsivel sem többet. A halból, amit megeszek, a csontokból, amit a macskám megeszik a végén úgyis tápanyag lesz a földnek, s az erdőnek. A kivágott fák pedig idővel elkorhadnak majd, életet adva megannyi apró kis élőlénynek, nem beszélve saját magamról, ha a húsom majd a vadak viszik szét.
*Nagyon nyíltan és természetesen beszél arról, hogy mi lesz vele, ha meghal majd, de ő már csak ilyen.*
-A nagy szellemek sem kedvelik a pazarlást.
*Toldja még hozzá, s noha ritkán beszél ilyen sokat, ez népének hitvallása, amit bárhogy is, de a lemenő nap melletti apró tűz mellett szívesen megoszt két vándorral, legyenek azok akár ilyen furcsák, mint ez a kettő. Főleg ha már nem szegeznek rá fegyvert, és a vadkanok is meg vannak kötve. Nem szól semmit, hogy közelebb jönnek hozzá, a távolságot mindenképpen tartani fogja, s szót nem ad neki, de kíváncsian figyeli, hogy vajon mi lehet a táskában.*
2548. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2020-04-18 10:27:13
Üzenet elküldve: 2020-04-18 10:27:13
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
//Egy felépítendő ház//
*Az eddig beszélő alak elmosolyodik Rorkir válaszán.*
-Attól, hogy te mit gondolsz rólunk, még egyikünk sem szűnik meg létezni. Már ami ezt a percet illeti.
*Leszáll a vadkanról, és szárán vezetve kezd közelíteni. Int társának, mire az leengedi az íját, és hátára akasztja. Látványosan nincs nála tegez sem. Hangja kissé reszelősebb, mélyebb, ezen mormog egyetlen mondatot a barbár férfi aggályaira felelve.*
-Egy erdőben a kihúzott ideg választja el a vadászt és a vadat.
*Azzal ő is leszáll, és a páros közelebb indul.*
-A Nagy Égi Íjász, Az Egyensúly Elhozója, A Felszabadító. Vagy ahogy a városiak hívják Teysus a mi mesterünk.
*Folytatja a közelebbről megnézve kissé nőiesebb figura. Habár a középen elválasztott bőrszín, és a testszőrzet teljes hiánya kissé nehézzé teszi a tippeket, ráadásul ruhája is hasonlatos a másikéhoz. Nála nincs látható fegyver. Mindkettejük fülében néhány karika lengedezik, ahogy a szél fel-feltámad az erdőben.*
-Az ő akaratából vadászunk ebben az erdőben.
*Mormolja a másik, aztán mindketten körülnéznek a táborban. A fegyveres jövevény hideg hangja töri meg a pár másodperces felmérést újra.*
-Álmok... Álmokat látok. És azt, hogy elveszel, de nem adsz.
*Jelenti ki szárazon, mire a nő veszi át ismét a szót, miután egy nagyjából tíz lépésre álló fánál megköti vadkanját.*
-Álmok bizony. Mi épül itt?
*Kérdezi, aztán egészen a tűz mellé lép, miután egy táskát akaszt át vállán, mit a nyeregről szedett le.*
*Az eddig beszélő alak elmosolyodik Rorkir válaszán.*
-Attól, hogy te mit gondolsz rólunk, még egyikünk sem szűnik meg létezni. Már ami ezt a percet illeti.
*Leszáll a vadkanról, és szárán vezetve kezd közelíteni. Int társának, mire az leengedi az íját, és hátára akasztja. Látványosan nincs nála tegez sem. Hangja kissé reszelősebb, mélyebb, ezen mormog egyetlen mondatot a barbár férfi aggályaira felelve.*
-Egy erdőben a kihúzott ideg választja el a vadászt és a vadat.
*Azzal ő is leszáll, és a páros közelebb indul.*
-A Nagy Égi Íjász, Az Egyensúly Elhozója, A Felszabadító. Vagy ahogy a városiak hívják Teysus a mi mesterünk.
*Folytatja a közelebbről megnézve kissé nőiesebb figura. Habár a középen elválasztott bőrszín, és a testszőrzet teljes hiánya kissé nehézzé teszi a tippeket, ráadásul ruhája is hasonlatos a másikéhoz. Nála nincs látható fegyver. Mindkettejük fülében néhány karika lengedezik, ahogy a szél fel-feltámad az erdőben.*
-Az ő akaratából vadászunk ebben az erdőben.
*Mormolja a másik, aztán mindketten körülnéznek a táborban. A fegyveres jövevény hideg hangja töri meg a pár másodperces felmérést újra.*
-Álmok... Álmokat látok. És azt, hogy elveszel, de nem adsz.
*Jelenti ki szárazon, mire a nő veszi át ismét a szót, miután egy nagyjából tíz lépésre álló fánál megköti vadkanját.*
-Álmok bizony. Mi épül itt?
*Kérdezi, aztán egészen a tűz mellé lép, miután egy táskát akaszt át vállán, mit a nyeregről szedett le.*
2547. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2020-04-18 10:08:11
Üzenet elküldve: 2020-04-18 10:08:11
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 387
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 387
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Egy felépítendő ház//
*Mondhatni nagyon meglepődik, és ez enyhe szó arra, ahogy most a barbár férfi nézhet, pedig sokat látott világjáró. A két alak borzasztó furcsa, nem lehet eldönteni, hogy férfiak-e, vagy nők, vagy egy ilyen és egy olyan. Kopaszok is, meg nyurgák is, és vagy tényleg ilyen színű a bőrük, vagy ilyenre festik. Mindenesetre nyugtalanító, ráncolja is a szemét rendesen Rorkir a látványon, bár a kifeszített íj nyíl nélkül talán a legfurább.*
-Ha csak a fejemben létezne, nem állnátok ott ketten, nemde?
*Mosolyog vissza, s bár az ő fogai nem igazán hegyesek, csak kettő, a szemfoga, megvillantja azokat. Kardját, ha eddig a levegőben tartaná, most hegyét leengedi a földre, de azért úgy fogja, hogy így is fenyegető lehessen, de valamivel kevésbé, mint eddig.*
-A nagy íjászt?
*Kérdez vissza, s szeme felszalad egy pillanatra az égre.*
-Ő egy nagy szellem lehet..
*Morfondírozik magában.*
-Annak én.
*Kiáltja vissza, de hozzátesz még valamit.*
-Amíg nem áll a maguk útjába az enyém.
*A maguk útját itt inkább csak úgy érti, hogy elismétli a szavakat, amiket az a furcsa szerzet mond.*
-Miért feszíti az ideged a társad? Nem lehet könnyű feladat, sokan egy percet sem bírnak így.
*Kíváncsi ugyan, de nem akar a feleslegesnél többet beszélni, vagy kérdezősködni, ketten vannak, s bár fegyvertelen az egyik, nem lenne szerencsés összeakaszkodni velük, ki tudja milyen boszorkányságokat ismernek? Persze a másik oldalról tekintve...*
-Nem tetszik, hogy rám céloz. Így égi íjász ide vagy oda nem leszünk barátok, barátom.
*Izmai némiképp megfeszülnek, de egyelőre nem szeretné ezt kifelé is mutatni, lehet, hogy tényleg csak valami furcsa átutazók, vagy egy különös hitben hívők.*
*Mondhatni nagyon meglepődik, és ez enyhe szó arra, ahogy most a barbár férfi nézhet, pedig sokat látott világjáró. A két alak borzasztó furcsa, nem lehet eldönteni, hogy férfiak-e, vagy nők, vagy egy ilyen és egy olyan. Kopaszok is, meg nyurgák is, és vagy tényleg ilyen színű a bőrük, vagy ilyenre festik. Mindenesetre nyugtalanító, ráncolja is a szemét rendesen Rorkir a látványon, bár a kifeszített íj nyíl nélkül talán a legfurább.*
-Ha csak a fejemben létezne, nem állnátok ott ketten, nemde?
*Mosolyog vissza, s bár az ő fogai nem igazán hegyesek, csak kettő, a szemfoga, megvillantja azokat. Kardját, ha eddig a levegőben tartaná, most hegyét leengedi a földre, de azért úgy fogja, hogy így is fenyegető lehessen, de valamivel kevésbé, mint eddig.*
-A nagy íjászt?
*Kérdez vissza, s szeme felszalad egy pillanatra az égre.*
-Ő egy nagy szellem lehet..
*Morfondírozik magában.*
-Annak én.
*Kiáltja vissza, de hozzátesz még valamit.*
-Amíg nem áll a maguk útjába az enyém.
*A maguk útját itt inkább csak úgy érti, hogy elismétli a szavakat, amiket az a furcsa szerzet mond.*
-Miért feszíti az ideged a társad? Nem lehet könnyű feladat, sokan egy percet sem bírnak így.
*Kíváncsi ugyan, de nem akar a feleslegesnél többet beszélni, vagy kérdezősködni, ketten vannak, s bár fegyvertelen az egyik, nem lenne szerencsés összeakaszkodni velük, ki tudja milyen boszorkányságokat ismernek? Persze a másik oldalról tekintve...*
-Nem tetszik, hogy rám céloz. Így égi íjász ide vagy oda nem leszünk barátok, barátom.
*Izmai némiképp megfeszülnek, de egyelőre nem szeretné ezt kifelé is mutatni, lehet, hogy tényleg csak valami furcsa átutazók, vagy egy különös hitben hívők.*
2546. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2020-04-18 08:14:51
Üzenet elküldve: 2020-04-18 08:14:51
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
//Egy felépítendő ház//
*Mire Rorkir talpra pattan, már lova sem legel olyan békésen, fejét felkapva igyekszik egy fa mögé hátrálni. Nem olyan sokára azonban a hangok is megerősödnek, és két alak tűnik fel az ösvényen, majd a férfi kiáltására tisztes távolban megállnak, ami sajnos elnézve őket nem olyan megnyugtató, mint bárki másnál lenne. Két szikár, kopasz hegyesfülű lényről van szó, azonban mintha pontosan testük közepén ketté lennének vágva. Saját jobbjuk feketés, kreolos bőrt és csillogó kék szemet rejt, míg baljuk hófehér, szemük itt pedig vörös. Ajkuk is két színben játszik a barna és a cseresznye között. Ruházatuk egyszerű bőr és prém, ránézésre pedig mindketten lehetnének szikár nők, vagy akár férfiak is. Ez eddig csak furcsa, de ami aggodalomra adhat okot, az hátasuk mibenléte. A páros ugyanis két nagyra nőtt vaddisznót tart gyeplőn, kiknek agyara enyhe kunkorban végződik, szemeik pedig eltökélten merednek Rorkirra és táborára. Ezen kívül a jobbra álló kezében egy íj lapul, mit kihúzva tart, s célzó tekintettel méri fel a környéket. Mozdulata elárul azonban még valami nyugtalanítót. Az idegen nincs nyíl, ami így csak két dolgot jelenthet. Vagy valami boszorkányság van a dologban, vagy az érkezőknek nem csak teste, de kegyelme is fél, noha utóbbinak másik felét nem adta kezükbe a sors. A fegyvertelen jövevény szét tárja kezeit, könyökeit leengedi, és tenyereit vízszintesen felfelé tartva dülöngél picit, mintha csak egy mérleg lenne. Mozdulatát egy rövid, köszöntésnek nem mondható mondattal kíséri, míg társa most Rorkir mellkasára szegezi az íjat.*
-Barát, ellenség, egyik sem létezik, csak a te fejedben, favágó.
*Távolról is láthatóan elmosolyodik. Vigyorából hófehér hegyes fogak villannak elő.*
-Mondd hát, barátodnak tekinted-e azokat, kik csak a maguk útján haladnak tovább az égi íjászt követvén?
A hozzászólást Mátrix (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2020.04.18 10:10:21, a következő indokkal:
Nincs nyíl.
*Mire Rorkir talpra pattan, már lova sem legel olyan békésen, fejét felkapva igyekszik egy fa mögé hátrálni. Nem olyan sokára azonban a hangok is megerősödnek, és két alak tűnik fel az ösvényen, majd a férfi kiáltására tisztes távolban megállnak, ami sajnos elnézve őket nem olyan megnyugtató, mint bárki másnál lenne. Két szikár, kopasz hegyesfülű lényről van szó, azonban mintha pontosan testük közepén ketté lennének vágva. Saját jobbjuk feketés, kreolos bőrt és csillogó kék szemet rejt, míg baljuk hófehér, szemük itt pedig vörös. Ajkuk is két színben játszik a barna és a cseresznye között. Ruházatuk egyszerű bőr és prém, ránézésre pedig mindketten lehetnének szikár nők, vagy akár férfiak is. Ez eddig csak furcsa, de ami aggodalomra adhat okot, az hátasuk mibenléte. A páros ugyanis két nagyra nőtt vaddisznót tart gyeplőn, kiknek agyara enyhe kunkorban végződik, szemeik pedig eltökélten merednek Rorkirra és táborára. Ezen kívül a jobbra álló kezében egy íj lapul, mit kihúzva tart, s célzó tekintettel méri fel a környéket. Mozdulata elárul azonban még valami nyugtalanítót. Az idegen nincs nyíl, ami így csak két dolgot jelenthet. Vagy valami boszorkányság van a dologban, vagy az érkezőknek nem csak teste, de kegyelme is fél, noha utóbbinak másik felét nem adta kezükbe a sors. A fegyvertelen jövevény szét tárja kezeit, könyökeit leengedi, és tenyereit vízszintesen felfelé tartva dülöngél picit, mintha csak egy mérleg lenne. Mozdulatát egy rövid, köszöntésnek nem mondható mondattal kíséri, míg társa most Rorkir mellkasára szegezi az íjat.*
-Barát, ellenség, egyik sem létezik, csak a te fejedben, favágó.
*Távolról is láthatóan elmosolyodik. Vigyorából hófehér hegyes fogak villannak elő.*
-Mondd hát, barátodnak tekinted-e azokat, kik csak a maguk útján haladnak tovább az égi íjászt követvén?
A hozzászólást Mátrix (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2020.04.18 10:10:21, a következő indokkal:
Nincs nyíl.
2545. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2020-04-17 22:13:03
Üzenet elküldve: 2020-04-17 22:13:03
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 387
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 387
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Egy felépítendő ház//
*Rorkir napjai kemény munkával telnek, de tudja, hogy nem hajszolhatja túl magát, mert akkor túlságosan kiszolgáltatott lenne. Éppen lenyugvóra veszi a nap a dolgát, úgy érzi, hogy lassan elég a fa, amit kivágott, és tovább folytathatja a munkát, azonban úgy néz ki, hogy a mai nap még nem ért véget. Éppen piszkálgatja a fát, amikor Tigris kiszalad az egyik irányból, mintha csak szellemet, de legalábbis valami ijesztőt látna, Rorkir pedig nagyon jól tudja, hogy az állatok ösztöneire érdemes adni, nem hiába hívják ösztönnek. Szerencsére a hatok alatt valamennyire sikerül megtanítania a macskát, hogy hallgasson gazdája szavára, így pár csettintéssel igyekszik nyugalomra inteni, nehogy elszökjön, vagy ilyesmi, majd arrafelé kémlel, amerről jött a cica. Nem rest azonnal talpra pattanni, s Fehér Agyarat a kezébe venni, de nem szorítja szorosan magához, ez gátolná az esetleges mozgásban, ha arra lenne szükség. Félresandít, s a lovát keresi, ha ne adják a szellemek, de arra lenne szükség, hogy a hátára pattanjon, bár ez nem lenne túl dicső, így ez a halála utáni eshetőség. ~Vajon ki, vagy mi lehet?~ Gondolkodik, de nem esik pánikba, rengeteg minden jöhet ki az erdőből, tele van élettel, így kardját kezébe fogja, és megköszörüli torkát, majd elkiáltja magát az alakoknak, hátha értelmes lények.*
-Kik vagytok ott, a fák mögött? Feleljetek, vagy úgy veszem, hogy ellenségeim jönnek!
*Ha pedig nem értelmes lényeg, a hangos zaj a legtöbb vadat elriasztja, még a medvéket is, ha olyan fajta, és nem épp a területén akar kunyhót építeni a barbár. Bár nem riad meg semmitől, reméli, hogy nem olyan rossz a helyzet, ahogy a macska ösztönei súgják neki.*
*Rorkir napjai kemény munkával telnek, de tudja, hogy nem hajszolhatja túl magát, mert akkor túlságosan kiszolgáltatott lenne. Éppen lenyugvóra veszi a nap a dolgát, úgy érzi, hogy lassan elég a fa, amit kivágott, és tovább folytathatja a munkát, azonban úgy néz ki, hogy a mai nap még nem ért véget. Éppen piszkálgatja a fát, amikor Tigris kiszalad az egyik irányból, mintha csak szellemet, de legalábbis valami ijesztőt látna, Rorkir pedig nagyon jól tudja, hogy az állatok ösztöneire érdemes adni, nem hiába hívják ösztönnek. Szerencsére a hatok alatt valamennyire sikerül megtanítania a macskát, hogy hallgasson gazdája szavára, így pár csettintéssel igyekszik nyugalomra inteni, nehogy elszökjön, vagy ilyesmi, majd arrafelé kémlel, amerről jött a cica. Nem rest azonnal talpra pattanni, s Fehér Agyarat a kezébe venni, de nem szorítja szorosan magához, ez gátolná az esetleges mozgásban, ha arra lenne szükség. Félresandít, s a lovát keresi, ha ne adják a szellemek, de arra lenne szükség, hogy a hátára pattanjon, bár ez nem lenne túl dicső, így ez a halála utáni eshetőség. ~Vajon ki, vagy mi lehet?~ Gondolkodik, de nem esik pánikba, rengeteg minden jöhet ki az erdőből, tele van élettel, így kardját kezébe fogja, és megköszörüli torkát, majd elkiáltja magát az alakoknak, hátha értelmes lények.*
-Kik vagytok ott, a fák mögött? Feleljetek, vagy úgy veszem, hogy ellenségeim jönnek!
*Ha pedig nem értelmes lényeg, a hangos zaj a legtöbb vadat elriasztja, még a medvéket is, ha olyan fajta, és nem épp a területén akar kunyhót építeni a barbár. Bár nem riad meg semmitől, reméli, hogy nem olyan rossz a helyzet, ahogy a macska ösztönei súgják neki.*
2544. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2020-04-17 21:52:42
Üzenet elküldve: 2020-04-17 21:52:42
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
//Egy felépítendő ház//
*A nyulászat, egerészet, halfogás, sőt, még a favágás sem lehet probléma az év ezen szakában, és az erdő ezen részén, így a munka halad, néhány hat alatt pedig már majdnem minden szál fa vízszintesbe kerül, ami szükségeltetik egy kunyhóhoz. Ez a nap is munkával telik, este pedig a tűz melege mellett éri Rorkirt a napnyugta, mely vérvörösre festi az a teljes tájat. Tigris a környéken van, egerészik talán, a megszokott dolgait csinálja, az erdő lakói vele együtt végzik utolsó dolgaikat, mielőtt átvennék az uralmat a sötétség lényei.
A tűz köre még mindig nem látszik, hisz világít a nap, mikor a macska kicsapódik a fák közül, és Rorkir mögé farol be, onnan néz vissza. Fújtat, nyávog, aztán szinte azonnal fut tovább, kicsit hátrább, a farönköknél állapodik meg újból, és a tűzön túlra mered a lemenő nap fényében megcsillanó szemeivel. Valami jön, ez a valami pedig nem is rejti véka alá közeledtét. Rorkir hallhat néhány reccsenést, némi poroszkálást az egyik közeli ösvényen, és ha élesen tekint a lemenő nap fényével szemben, valamit, vagy valamiket láthat közeledni is. Társasága akadt. Hogy csak vadkanok, kóbor ebek, vagy netán a Krenkataur elszökött banditái, azt innen megállapítani nem tudja, csak azt, hogy több, legalább gnómnyi alak rohan épülő kunyhójának darabjai felé.*
*A nyulászat, egerészet, halfogás, sőt, még a favágás sem lehet probléma az év ezen szakában, és az erdő ezen részén, így a munka halad, néhány hat alatt pedig már majdnem minden szál fa vízszintesbe kerül, ami szükségeltetik egy kunyhóhoz. Ez a nap is munkával telik, este pedig a tűz melege mellett éri Rorkirt a napnyugta, mely vérvörösre festi az a teljes tájat. Tigris a környéken van, egerészik talán, a megszokott dolgait csinálja, az erdő lakói vele együtt végzik utolsó dolgaikat, mielőtt átvennék az uralmat a sötétség lényei.
A tűz köre még mindig nem látszik, hisz világít a nap, mikor a macska kicsapódik a fák közül, és Rorkir mögé farol be, onnan néz vissza. Fújtat, nyávog, aztán szinte azonnal fut tovább, kicsit hátrább, a farönköknél állapodik meg újból, és a tűzön túlra mered a lemenő nap fényében megcsillanó szemeivel. Valami jön, ez a valami pedig nem is rejti véka alá közeledtét. Rorkir hallhat néhány reccsenést, némi poroszkálást az egyik közeli ösvényen, és ha élesen tekint a lemenő nap fényével szemben, valamit, vagy valamiket láthat közeledni is. Társasága akadt. Hogy csak vadkanok, kóbor ebek, vagy netán a Krenkataur elszökött banditái, azt innen megállapítani nem tudja, csak azt, hogy több, legalább gnómnyi alak rohan épülő kunyhójának darabjai felé.*
2543. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2020-04-17 20:41:26
Üzenet elküldve: 2020-04-17 20:41:26
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 387
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 387
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Kerek erdő közepén//
*Úgy tűnik, hogy a sebhelyek egyáltalán nem olyan felszínes sérüléseket hagytak a lányon, mint ahogy az kívülről tűnhet, jóllehet, hogy noha a sebek begyógyultak a bőrén, a lelkében ennél sokkal de sokkal mélyebben még véreznek. Bár ez gondolható volt, Rorkir nem is igazán lepődik meg rajta, nem egyszerű az ilyen helyzet. Az ő teste is tele van sebhelyekkel, de ezek legtöbbje küzdelemből és csatákból fakadnak, az teljesen más. Csupán néhány helyen látszanak korbács nyomai, de ezeket is büszkén viseli.*
-Tudod nekem is vannak olyan sebhelyeim.
*Szólal még halkan, de hamar folytatja is, mert nem akar ilyen ostoba módon saját magáról beszélni, mintha ugyanabban a helyzetben lennének.*
-Bár csak elképzelni tudom a tieid fájdalmát, de ha erős a szellem az emberben, akkor ebből erőt meríthet a nehéz időkben, és hidd el, Rheia, hogy neked nagyon erős a szellemed! Nem kell szégyellni azokat a sebeket, megjártad a poklot, és mégis itt vagy, büszkén, dacosan, tele tűzzel.
*Ő is felül, azt a kevés ruháját, amit le levett, most felveszi magára, s a lány elé áll, ha teheti, vele teljesen szembe.*
-De megértelek, hidd el. Nincs bennem harag.
*Két kezével a lány arcához nyúl, s ha engedi, hogy megérintse, úgy felemeli fejét, hogy egyenesen a szemébe nézhessen, egész közelről.*
-Én itt leszek. Hallod? Mindig! Úgyhogy, ha búcsúzkodnál, ne tedd, csak menj. Ha kész lesz a kunyhóm, itt megtalálsz majd. A kutyusok úgyis kiszagolják a jó embereket.
*Mosolyog örömtelien, még ha kételyek is furakodnak lelkében, ezt nem mutatja ki. Nem tudja, hogy mi van azzal a férfivel, akiről beszélt a múltkor Rheia, de nem is igazán érdekli, legalábbis faggatni biztosan nem fogja a lányt, sem erről, sem pedig másról. Ahogy eddig sem tette.*
//Kerek erdő közepén//
*Úgy tűnik, hogy a sebhelyek egyáltalán nem olyan felszínes sérüléseket hagytak a lányon, mint ahogy az kívülről tűnhet, jóllehet, hogy noha a sebek begyógyultak a bőrén, a lelkében ennél sokkal de sokkal mélyebben még véreznek. Bár ez gondolható volt, Rorkir nem is igazán lepődik meg rajta, nem egyszerű az ilyen helyzet. Az ő teste is tele van sebhelyekkel, de ezek legtöbbje küzdelemből és csatákból fakadnak, az teljesen más. Csupán néhány helyen látszanak korbács nyomai, de ezeket is büszkén viseli.*
-Tudod nekem is vannak olyan sebhelyeim.
*Szólal még halkan, de hamar folytatja is, mert nem akar ilyen ostoba módon saját magáról beszélni, mintha ugyanabban a helyzetben lennének.*
-Bár csak elképzelni tudom a tieid fájdalmát, de ha erős a szellem az emberben, akkor ebből erőt meríthet a nehéz időkben, és hidd el, Rheia, hogy neked nagyon erős a szellemed! Nem kell szégyellni azokat a sebeket, megjártad a poklot, és mégis itt vagy, büszkén, dacosan, tele tűzzel.
*Ő is felül, azt a kevés ruháját, amit le levett, most felveszi magára, s a lány elé áll, ha teheti, vele teljesen szembe.*
-De megértelek, hidd el. Nincs bennem harag.
*Két kezével a lány arcához nyúl, s ha engedi, hogy megérintse, úgy felemeli fejét, hogy egyenesen a szemébe nézhessen, egész közelről.*
-Én itt leszek. Hallod? Mindig! Úgyhogy, ha búcsúzkodnál, ne tedd, csak menj. Ha kész lesz a kunyhóm, itt megtalálsz majd. A kutyusok úgyis kiszagolják a jó embereket.
*Mosolyog örömtelien, még ha kételyek is furakodnak lelkében, ezt nem mutatja ki. Nem tudja, hogy mi van azzal a férfivel, akiről beszélt a múltkor Rheia, de nem is igazán érdekli, legalábbis faggatni biztosan nem fogja a lányt, sem erről, sem pedig másról. Ahogy eddig sem tette.*
2542. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2020-04-17 20:32:00
Üzenet elküldve: 2020-04-17 20:32:00
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 387
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 387
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Egy felépítendő ház//
*A ropogó tűz mellett hamar alszik el a barbár, főleg hogy tudja, hogy sokat hozzátett az egyik saját álmához, mégpedig, hogy egy saját kis zuga legyen a hegyen innen is, ne csak azon túl. Napközben még megeszi a maradék ételét, majd másnap kezdi meg a következő adagot. Erre csak addig van szükség, míg ki nem figyeli a vadjárásokat, a nyulakat és mókusokat, esetleg kisebb vadakat, amikre vadászhat. Bár talán jobban illik most a csapdászás, pár indából és faágakból már készíthető egy apróbb csapda. A patakba pedig egy apróbb ketrecszerűt sem olyan nehéz összeeszkábálni néhány faágból, így estére akadhat bele egy-két halacska is, Tigris nagy szerencséjére.*
//Napváltás//
~Azt hiszem talán ezzel kellene kezdenem a napot. Ha most felállítok pár csapdát, akkor estére lehet benne valami.~
*Ez vállalható ötletnek tűnik, így ezt is teszi a férfi. Persze közben mindig figyel az állataira, hogy rendben legyenek tartva, Tigrist gyakran elengedi kószálni, egy erélyes szóra mindig ott terem. Pár csapda felállítása után visszatér a fák kitermeléséhez, ami az egésznek tényleg az alapja. Ha sikerül kivágnia pár fát, akkor ha megunja a munka ezen fázisát, úgy a gallyazásra tér át, végtére is, mindenképp meg kell mindent csinálni, hogy építeni tudjon. A fűrészhez nyúl, s minden ágat módszeresen levág, amit vagy a folyamatos tűz fenntartására használ, vagy pedig elteszi későbbre, esetleges bármilyen hozzávalónak a kunyhóhoz.*
//Hatok teltével//
*Egészen rutinszerűvé vállnak a napok. Reggel a csapdák felállítása, hol a patakban halakért, hol a vadcsapásokon, aztán mehet tovább a munka. Már egész sok fát ki tudott vágni, így, ha minden jól megy, és nem számolta el nagyon magát, hozzákezdhet azok megmunkálásához, és magához az építéshez, ami talán még jóval több munka, mint az eddigiek. Ha nem lennének hűséges társai vele, a jószágok, és a szellemek nem adnának neki erőt, már biztosan zavarná az egyedüllét, de jelenleg még nem tart ott a férfi.*
*A ropogó tűz mellett hamar alszik el a barbár, főleg hogy tudja, hogy sokat hozzátett az egyik saját álmához, mégpedig, hogy egy saját kis zuga legyen a hegyen innen is, ne csak azon túl. Napközben még megeszi a maradék ételét, majd másnap kezdi meg a következő adagot. Erre csak addig van szükség, míg ki nem figyeli a vadjárásokat, a nyulakat és mókusokat, esetleg kisebb vadakat, amikre vadászhat. Bár talán jobban illik most a csapdászás, pár indából és faágakból már készíthető egy apróbb csapda. A patakba pedig egy apróbb ketrecszerűt sem olyan nehéz összeeszkábálni néhány faágból, így estére akadhat bele egy-két halacska is, Tigris nagy szerencséjére.*
//Napváltás//
~Azt hiszem talán ezzel kellene kezdenem a napot. Ha most felállítok pár csapdát, akkor estére lehet benne valami.~
*Ez vállalható ötletnek tűnik, így ezt is teszi a férfi. Persze közben mindig figyel az állataira, hogy rendben legyenek tartva, Tigrist gyakran elengedi kószálni, egy erélyes szóra mindig ott terem. Pár csapda felállítása után visszatér a fák kitermeléséhez, ami az egésznek tényleg az alapja. Ha sikerül kivágnia pár fát, akkor ha megunja a munka ezen fázisát, úgy a gallyazásra tér át, végtére is, mindenképp meg kell mindent csinálni, hogy építeni tudjon. A fűrészhez nyúl, s minden ágat módszeresen levág, amit vagy a folyamatos tűz fenntartására használ, vagy pedig elteszi későbbre, esetleges bármilyen hozzávalónak a kunyhóhoz.*
//Hatok teltével//
*Egészen rutinszerűvé vállnak a napok. Reggel a csapdák felállítása, hol a patakban halakért, hol a vadcsapásokon, aztán mehet tovább a munka. Már egész sok fát ki tudott vágni, így, ha minden jól megy, és nem számolta el nagyon magát, hozzákezdhet azok megmunkálásához, és magához az építéshez, ami talán még jóval több munka, mint az eddigiek. Ha nem lennének hűséges társai vele, a jószágok, és a szellemek nem adnának neki erőt, már biztosan zavarná az egyedüllét, de jelenleg még nem tart ott a férfi.*
2541. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2020-04-17 19:56:41
Üzenet elküldve: 2020-04-17 19:56:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Kerek erdő közepén//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Lassan elszáll kábasága, és testét átjárja a hidegség a talaj és a fák árnyékai miatt. A borzongást pedig nem csak ez okozza, hanem Rorkir cirógatása is, ami önmagában kellemes lenne, de olyan területekre vándorolnak ujjai, ami kényelmetlen emlékeket őriznek.
Nem akar durva lenni, és azt még kevésbé szeretné, hogy megbántsa Rorkirt, de nem kívánja azt sem leplezni, hogy azok a sebek és érintésük rossz dolgokat hoznak elő belőle. Fekvő helyzetéből felül, és megigazgatja ruháit, kezdve azzal, hogy felhúzza fehérneműjét. Eltépett felsője némi fejtörést okoz neki, végül úgy dönt, hogy rendhagyó módon leveszi magáról, megfordítja, hogy az ing háta legyen elől és az ujjakat megköti maga mögött.
Kevesebbet takar, mint amennyit szeret, és megszokott, de a célnak megfelel egyelőre. A hátránya az, hogy pont hátát nem takarja, amit egyébként igyekszik elrejteni. Idő közben Rorkir kérdést tesz fel neki, és nem siet, hogy válaszoljon rá.*
- Azok sosem fognak.
*Karheia valahol nem is akarja. Legalább álmában régi kis otthonkájában lehet családjával. Az az egyetlen hely, ahol még tisztán jelenik meg emlékük, ahol még érezheti szőke kisfia hajának illatát, és egykori férje ölelésének melegét.
A két kölyök a madzagot megfeszítve nyüszögve próbál közelebb kerülni hozzájuk, és csak most veszi észre, de most sem törődik velük. Hirtelen tör rá a bűntudat, mindez pedig azért, mert Rorkir megérintette a hátát. Eszébe jut, amikor Nozarin első alkalommal megmasszírozta azt, és bár jól tudja, hogy nem tartozik már semmivel Nozarinnak, mégis úgy érzi, hogy hibázott. Vétkezett. Elárulta őt, és hiányzik neki.
Ezek a gyötrő érzések elnémítják, és melegséggel teli természetét fagyossá, zárkózottá teszik. Elfogja a késztetést hirtelen, hogy mennie kell, mert hibát követett el, és még fog is, ha a férfi közelségében marad. Nem is rest hirtelen felpattan, éppen csak leporolja szoknyáját, de elindulni már képtelen, mert akkor el kell búcsúznia.*
//Kerek erdő közepén//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Lassan elszáll kábasága, és testét átjárja a hidegség a talaj és a fák árnyékai miatt. A borzongást pedig nem csak ez okozza, hanem Rorkir cirógatása is, ami önmagában kellemes lenne, de olyan területekre vándorolnak ujjai, ami kényelmetlen emlékeket őriznek.
Nem akar durva lenni, és azt még kevésbé szeretné, hogy megbántsa Rorkirt, de nem kívánja azt sem leplezni, hogy azok a sebek és érintésük rossz dolgokat hoznak elő belőle. Fekvő helyzetéből felül, és megigazgatja ruháit, kezdve azzal, hogy felhúzza fehérneműjét. Eltépett felsője némi fejtörést okoz neki, végül úgy dönt, hogy rendhagyó módon leveszi magáról, megfordítja, hogy az ing háta legyen elől és az ujjakat megköti maga mögött.
Kevesebbet takar, mint amennyit szeret, és megszokott, de a célnak megfelel egyelőre. A hátránya az, hogy pont hátát nem takarja, amit egyébként igyekszik elrejteni. Idő közben Rorkir kérdést tesz fel neki, és nem siet, hogy válaszoljon rá.*
- Azok sosem fognak.
*Karheia valahol nem is akarja. Legalább álmában régi kis otthonkájában lehet családjával. Az az egyetlen hely, ahol még tisztán jelenik meg emlékük, ahol még érezheti szőke kisfia hajának illatát, és egykori férje ölelésének melegét.
A két kölyök a madzagot megfeszítve nyüszögve próbál közelebb kerülni hozzájuk, és csak most veszi észre, de most sem törődik velük. Hirtelen tör rá a bűntudat, mindez pedig azért, mert Rorkir megérintette a hátát. Eszébe jut, amikor Nozarin első alkalommal megmasszírozta azt, és bár jól tudja, hogy nem tartozik már semmivel Nozarinnak, mégis úgy érzi, hogy hibázott. Vétkezett. Elárulta őt, és hiányzik neki.
Ezek a gyötrő érzések elnémítják, és melegséggel teli természetét fagyossá, zárkózottá teszik. Elfogja a késztetést hirtelen, hogy mennie kell, mert hibát követett el, és még fog is, ha a férfi közelségében marad. Nem is rest hirtelen felpattan, éppen csak leporolja szoknyáját, de elindulni már képtelen, mert akkor el kell búcsúznia.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3638-3657