Külső területek - Kikötői erdőség
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Szántóföldek (új)
Dokkok és kikötő (új)
Kikötői erdőségTharg birtokok (új)
Krenkataur barlangrendszer (új)
<< Előző oldal - Mostani oldal: 168 (3341. - 3360. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

3360. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2023-02-19 20:08:13
 ÚJ
>Nettienaya Syllia avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Myrii//

- És te mennyit tudsz a népedről? Talán nekem is mondhatsz újat, amit még nem tudok rólatok. Meg úgy amúgy is mesélhetnél a thargokról.
*Mindig is érdekelte e barbár hódító nép történelme, de sose volt ideje igazán beleásnia magát. És sohase beszélgetett egy valódi tharggal sem. Csak a nénikkel... akik talán beszélgettek már thargokkal, de talán nem.
A jövőbeli nagy tettekről való elmélkedés közepette kicsit elkuncogja magát.*
- Lehet, hogy nagy tetteket várhatunk tőlük, de azért az vicces, hogy ezek előtt a nagy tettek előtt kénytelenek voltak pőrén kóborolni az utcákon.
*Ugyanis úgy hallotta, ezek a szerencsések (vagy szerencsétlenek) bizony mind pucéran tértek vissza az élők közé. Pedig nem igazán mezítelenül szokás eltemetni egy halottat, és ha jól sejti, a ruhák anyaga egy picit tovább bírja a föld alatt, mint az emberi hús. Nem mintha valaha lett volna esélye - vagy humora - ezt saját szemmel kitapasztalni.*
- Vagy hogy mi maga a cél.
*Bólint egyetértően. Annyira azért nem meggondolatlan vagy felelőtlen, hogy vakon belevonuljon akár egy falu felgyújtásába, csak mert a többiek ezt teszik a cél érdekében. Ettől függetlenül, ha valamit meg lehet oldani fölösleges gyilkolászás nélkül, és az adott dolog még morálisan el is fogadható, akkor máris könnyebb a döntés.
A sajnálkozó kijelentésre újfent egy vállrándítással reagál elsőnek.*
- Nem állíthatom biztosra, hogy mennyire indult jól az életem. Nem emlékszem a gyermekkoromra. *tekintetét a földre szögezi, visszagondolva azokra az évekre, mikor még nem volt képes elfogadni, hogy semmit nem tud felidézni élete első fejezetéről* - Hét éves korom előttről nincsenek emlékeim. Az is lehet, hogy valami nemesi családba tartozom igazából, de az is lehet, hogy csak egy sellőházi örömlány nemkívánatos balsikere vagyok. Annyi viszont biztos, hogy úgy néz ki, senkinek nem hiányoztam.
*Mivel az árvaházba soha nem jöttek még csak látogatók se hozzá. Sóhajt egyet, hogy elűzze a komorságot a hangjából, majd újra Myriire néz.*
- Ezek után nekem egyértelmű, hogy arra vágyom, hogy befogadjanak valahova, és megbecsüljenek. Neked nincs ilyen célod?
*Pillantása kérdővé válik. Valami titkolt, vagy áhított elképzelése csak van a másiknak is a saját jövőjét illetően.*
- Lelőtted a poént. Most már számítani fogok olyanokra is, ha legközelebb erre járok.
*Bár őszintén reménykedik benne, hogy a leány csak viccelt. Nincs ínyére úgy vadászni, hogy közben fél szemmel még a saját lába alá is kell néznie, hogy bele ne lépjen valami csapdába.*
- És mindig az életeteket meghatározó jeleket tetováljátok magatokra?
*Érdeklődik, miközben izgatottan figyeli a folyó jelét is, amit igyekszik megtanulni magának. Közben elkészül az ebéd is, és Nettie hálásan veszi át a neki szánt adagot, mert szó mi szó, már eléggé megéhezett. Neki is lát az evésnek, miután letelepedtek a padnál.*
- Köszönöm, nagyon finom. Jó, hogy már szinte elő volt készítve neked minden. Ha még most kellett volna levadászni valamit, és főzésre előkészíteni, napestig a tűzhely előtt ültünk volna.
*És akkor előbb-utóbb valamelyikük garantáltan nekiugrott volna a másiknak. Éhesen agresszívabb az ember.*
- Egyébként, neked itt tényleg nincs senkid? Hol a családod? Vagy a kedvesed?
*Érdeklődik, miközben serényen kanalaz.*


3359. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2023-02-19 14:00:06
 ÚJ
>Myriilana Gillynndar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Nettie//

- Semmi gond, ezt is köszönöm. Jó néha több forrásból tájékozódni.
* Na, nem pont az édes-négyesre érti. *
- Biztosan igazad van. Ezek szerint még nagy tetteket várhatunk tőlük, ha valóban igazak a szóbeszédek.
~ Korunk változóban lenne? Egy újabb háború van a küszöbünkön? ~
- Nem sértésnek szántam. Akkor a saját népemet sértegetném, nem? A közös cél lehet jó és rossz is, attól függ ki áll a közösség élén, Nettie.
* Figyelmezteti elgondolkodó hangon a leányt. De azért kicsit irigyli a másikat, a kissé meggondolatlan és felelőtlen, de határozottan célratörő kijelentései miatt. *
- Sajnálom. Egyikünknek sem indult zökkenőmentesen az élet, de a legjobbat hoztuk ki belőle, nem igaz?
* Savanyú mosolyt villant felé. Nettie erőteljes szónoklata a "valami többről" új gondolatokat ébreszt Myrii-ben is. És az is átfut az agyán, hogy vajon az ő élete jó-e így, ahogy most van. Eddig nem jutott eszébe ezen merengeni. Elvan. Elvolt. Talán neki is többre kellene vágynia? Na, nem olyan éteri magasságokba, mint amiket javasolt neki. *
- Most hogy már neked is megmutattam az ösvényt ide, talán kellene néhány.
* Igazán forgalmassá kezd válni a kis kuckója, de nem bánja. Hiányzott is neki. *
- Ha akarod megtanítalak rá később, nem olyan bonyolult.
* Az étel rotyog, már csak várni kell, így Myrii folytathatja a rögtönzött rúna-iskolát a földön. *
- Nos, a népem és én, köszönjük. A folyó, így, látod? Ha azt veszed egész logikus.
* Mutat az egyszerű, kanyargó vonalrajzra. Az étel hamarosan elkészül, így mer magának és vendégének is, majd int, hogy telepedjenek a kunyhó előtt lévő fából tákolt padra. *
- Vegyél még, ha szeretnél nyugodtan.
* Buzdítja a másikat, már ha ízlik neki amit főzött. *



3358. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2023-02-17 21:57:37
 ÚJ
>Nettienaya Syllia avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Myrii//

*Sajnos több hírrel nem tud szolgálni, így egykedvűen megvonja a vállait.*
- Csak ennyi információm van. Tudod, a nénik... *nyilván tőlük hallott ennyit is* - azért nem mindenről tudnak. Abban viszont biztos lehetsz, hogy az édesnégyes valódi. Hidd el, ez a szakterülete az öregeknek.
*Villant egy mindentudó vigyort a másik felé. Neki aztán épp oly mindegy, mi történik a Vashegy népének tagjai között, mint Myriinek. Nem ítélkezik, hisz egykor ő sem vetette meg a testi élvezeteket. Persze hűségesnek azért hűséges maradt volna. De már ez is mindegy. Átfut egy fanyar villanás az arcán, de ezt igyekszik Myriinek nem mutatni.
A halottak visszatérte szerencsére okot szolgáltat neki, hogy ne a múlt sötét árnyain elmélkedjen. Rápillant Myrii távolba révedő vonásaira, és önkéntelenül is elnéz ugyanabba az irányba. Mintha legalábbis lenne ott valami.*
- Gondolom, céljuk van velük. Lehet, hogy ezeknek az embereknek volt még valami elvégzetlen dolguk e világban, és kaptak egy második esélyt. *búgja, bár ennyi misztikum bőven elég is neki* - Bár igazából nem tudom elképzelni, mi alapján tértek vissza éppen azok, akik. Vagy hogy tényleg mi állhat az egész mögött. Vagy ki.
*Ugyanis lehet, hogy nem is az Ősök, vagy azok közül a sokak által rendkívül kedvelt három istenség közül valamelyik művelte ezt, hanem egy egyszerű (jó, nem feltétlenül egyszerű) mágus. Valami magas szintű varázslattal. Ezen a témakörön nem szokott annyira rágódni, mert nem igazán hisz a felsőbbrendű hatalmakban, és csak megfájdul tőle a feje, ha olyanba üti az orrát, amit nem tud megmagyarázni.*
- De! Ez egy újabb indok, miért találkozhatnál a Szellemjáróval. *virul ki az arca* - Megkérdezheted tőle, hátha ő tudja, mi volt az ok.
*Megint megmondta a tutit.
Az egyszerű megállapításon lehetne vitatkozni, hogy bók-e vagy sértés, mindenesetre Nettie most előbbinek tudja be, és büszkén kihúzza magát.*
- Köszönöm! Ezt bóknak veszem. Már ha nem arra akarsz célozni, hogy barbár volnék. Mondtam, hogy nem akartalak megölni.
*Mutatóujját mondandóját igazolva szegezi az égnek.*
- Mi lenne a nagyobb cél? Nos, igazából bármi, ha azzal valami közös célt szolgálhatok. Nem tudom... új területek meghódítása, a saját területek védelmezése és jólétbe fejlesztése... királylányok megmentése.
*Ötletel. Tényleg bármi magasztosabb célnak tűnik most számára, mint a saját megélhetéséért szobalányként ágytálakat takarítani.*
- Azt tudom, hogy a jelenlegi életem nem olyan, mint amilyennek lennie kellene. Valamiért túléltem, bármi is történt velem kiskoromban, amitől a folyóban kötöttem ki, ezzel a sebbel a nyakamon... *érinti meg újra a tarkóján lévő heget, noha eddig nem számított rá, hogy beszélni fog róla* - biztos, hogy nem azt szánta nekem az élet, hogy úri ficsúroknak vessem az ágyát.
*Hangjában némi harag cseng, bár ezt Myrii is érezheti, hogy nem iránta lángolt fel. Sokkal inkább az elúlt évek kegyetlenségei miatt. Amiről eszébe is jut, hogy a másiknak nem mesélt még arról, hogy szobalányként kellett dolgoznia évekig, így amaz talán nem értheti teljesen a hitelen kitörést. Sóhajt egyet, hogy lehiggadjon.*
- Tudod, nehéz a cselédek élete.
*Foglalja össze minden sanyargását végül egy rövid mondatban.
Amikor Myrii nevetésben tör ki, először felvont szemöldökkel néz rá. Honnan kellett volna sejtenie, hogy állat-csapdákról van szó? De aztán, lévén a nevetés nagyon ragadós, belőle is felszakad a jóleső kacaj.*
- Őszintén, belőled kinézem, hogy emberek számára is készítesz csapdát.
*Szúr oda nevetve. De valóban, bolond volt azt hinni, hogy emberekre is veszélyes szerkezeteket eszkábált volna össze a lány. Egymagában.*
- Igazából nem, nem használtam még olyat. Én nem csapdával vadászok, csak simán az íjammal. Ez hogy működik?
*Nem is lett volna sok ideje foglalkozni ezekkel. A szolgálói napok legalább ingyen konyhát jelentettek, viszont éjt-nappallá tévő elfoglaltságot is. Amikor éppen nem dolgozott, akkor pedig nem vesződött ilyesmi kétséges élelem-források felállításával.
Enged Myrii intésének, és helyet foglal az egyik rönkön. Ha szükséges, segít előkészíteni a levest. Utána pedig izgatottan nézi a földbe rajzolt rúnákat. Időnként a másik arcára pillant, hogy összehasonlítsa a földön és a bőrén lévő ábrákat.*
- Nagyon tetszik. Különleges nép vagytok ti.
*Vigyorodik el kiegyenesedve.*
- Szívesen megtanulnám ezeket a jeleket. Hogy néz ki... mondjuk a folyó?
*Kíváncsiskodik. Azon gondolkodik, ha neki lennének rúna-jelei, mik lennének azok. A folyót, a nőnemű gyermeket és az íjat tudja elképzelni, mint eddigi életét meghatározó jelek.*


3357. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2023-02-17 14:06:49
 ÚJ
>Myriilana Gillynndar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Yagnar//

* Csalódottan fúj egyet. Persze, rengeteg a tharg, miért ismerné őket pont ez a férfi? *
- ÁH vagy úgy. Szóval a férfiak szórakoztatására kellenek a nők. Világos.
* Sistergi. Kedve lenne felképelni. Ha fele ekkora lenne, ő még kétszer akkora, meg is tenné. *
- Visszatért...
* Leheli halkan és Yagnar szavai hallatán úgy érzi, le kellene ülnie. A fülében hallja dobogni a saját szívét. De nem engedhet meg magának egy pillanatnyi gyengeséget sem, így járkálni kezd oda és vissza a tűz és Yagnar között. Hallja a szavakat. Megáll, felé fordulva. *
- Hogyan?
* Csak ennyit tud kinyögni. Talán maguk az Ősök szellemei vezették ide a harcost, éppen őhozzá? Emiatt érzi napok, vagy inkább hatok óta a nyughatatlanságot, keresve a helyét?
Yagnar arcát kémleli, a határozott vonásokat, a hazugság vagy kétely jeleit keresve. Végigpillant a kunyhóján, otthona részletein. Itt tudná hagyni mindezt? Tekintete az ajtó mellé támasztott kardjára téved. *
~ Itt. Ezen a helyen nem vár már semmi. ~
- Követlek, Lelkek Vándora. Remélem a te ösvényed, nem vezet minket újabb tévútra.


3356. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2023-02-17 13:04:12
 ÚJ
>Yagnar Rhagodar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 222
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Myriilana//

-Nem ismerem őket. *Válaszolja homlokráncolva. Hogy miért nem, azt nem taglalja még. Korai ismertségük órája hozzá, hogy mindenbe beavassa. Legalábbis ebben a pillanatban így érzi. Felpillant az ültéből felkecmergő nőre, ám ő nem mozdul a rönkről. Megmosolyogja a látványt, hisz az ébenhajú lány nem oly hatalmas termet. Mégis oly kiállással büszkélkedik így, őelőtte magasodva, mint a legnagyobb harcosok.*
-Igen csak unalmas lenne az élet a Vashegyen, ha csak férfiak laknák. Nem gondolod? *Megvárja az esetleges replikát, s csak ezután folytatja.*
-Nem csak harcosok és férfiakra van szükség. Ahogy mondtad; népünk nyája letért az ösvényről, s arra vár, hogy visszavezessék rá. Ezért gyűrték meg az Ősök az élet szöveteit, ezért küldték vissza a Szellemjárót. És engem. *Teszi hozzá még. Lám, előállt a farbával.*
-Nem sok időt tölthettem a Vashegyen. Éppen csak, hogy megérkeztem, tőrbe csaltak, s megöltek. A bitorló városi leány tette, ki népünk vezeti odafenn. De az Ősök Szelleme ily csalárdságot nem hagy büntetlen. S lám... *Végigmutat valóján, majd halkan felnevet.*
-Most pedig eljött a mi időnk. Acél és vér órája ez, de nem csak ezekre van szükségünk, hogy népünk felemelkedhessék. Hithűnek kell lenni. Olyannak, mint Te magad is vagy, harcosok leánya. *Méri végig Myriilanát szenvtelenül.*
-Rabszolgát, ágyast, parasztot lelsz bárhol e vidéken. De thargot csak keveset. Szólj hát, Myriilana Gillynndar. Mit gondolsz?


3355. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2023-02-17 12:35:17
 ÚJ
>Myriilana Gillynndar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Yagnar//

* Ellágyult tekintettel nézi, ahogy jóízűen falatozik a másik. *
~ Egykor két derék férfi ült e tűz körül és ette, amit főztem. ~
* Nyugodt pillantással viszonozza Yagnar tekintetét. *
- Népemé. Az erdő hírei hamarabb eljutnak hozzám, amelyeknek el kell jutniuk.
* Aggodalom költözik a pillantásába, míg felteszi a kérdést, amire a leginkább szeretné tudni a választ. *
- Két fivérem, Arelon és Akan... Mindketten megtermedt, erős férfiak, hasonlók, mint te magad. Hatok óta nem hallottam felőlük.
* Igaz, ezzel elárulta, hogy egymaga van, de kíváncsisága és aggodalma most erősebb ennél. *
- Nem tudsz róluk valamit?
* Hogy lefoglalja magát, felpattan és tenni-venni kezd, miközben Yagnar beszédét hallgatja. Leveszi a kondért a tűzről, mielőtt a férfi szénné égeti és elpakolja a tálakat, miegyebeket. Egy korsóba vizet tölt, amit nemrégiben hozott a forrástól és a vándor felé nyújtja. *
- Nagy ez az erdő, sok különös lélek lakja. Nekem nincs dolgom velük, hát nekik sincs velem. Elkerülik egymást az útjaink.
* Néhány pillanatra Myrii is a tűzbe bámul, megtorpanva két dolga között. Nehezen fogalmazza meg még saját magának is a gondolatait, amik mostanság foglalkoztatják. *
- Hallok dolgokat, másoktól, sok szájból. A népem az utóbbi időben nem azt az utat járta, amit a magaménak nevezhettem volna.
* Óvatosan beszél, megfontoltan, miközben a lángokon keresztül figyeli a férfi reakcióját. *
- Igazat szólsz? A holtakról.
* Kérdi és szíve nyugtalanul kezd el verni. Ezt beszélte neki korábban Nettienaya is, de nem hitte el igazán. Megközelíti Yagnart és az ülő férfi fölé magasodik, csípőre tett kezekkel. *
- Nem vagyok férfi, és nem vagyok harcos. Mi haszna származna belőlem a Vashegynek?
* Tudakolja felvont szemöldökkel. A feléledő holtak gondolata közben nem hagyja nyugodni. *
- A Szellemjáró... valóban visszatért az életbe?


3354. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2023-02-17 11:38:08
 ÚJ
>Yagnar Rhagodar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 222
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Myriilana//

*Átveszi az ételt, a bemutatkozásra pedig biccent.* ~Gillynndar~. *Nem cseng ismerősen neki a név. Ugyanakkor a messzi északon, ahonnét elüldözték népük, számtalan falu és törzs szóródott szét, jó részét talán még ő sem ismeri.
Nagy keddvel lapátolja magába az ételt, közben a leányt hallgatja.* ~Az Ősök kegyelméből.~ *Nem is szól semmit, míg nem végzett. Ekkor félreteszi a tálat, merengve szemléli egy darabig a lányt, s csak ezután válaszol.*
-Milyen hírek érdekelnek? Az erdőé, vagy a népedé? *Gallyét nyúl, hogy szórakozottan forgassa meg a parazsat az aprócska lángok alatt. Mozdulatai nyomán felcsapnak a lángok, ő pedig elmerül bennük tekintetével.*
-Ebben biztos vagyok. Kemény asszony az, ki ily életet választ magának. De nem csak Te lakozol itt, jobb, ha tudod. Sötét boszorkány bujdosik az erdő mélyén. De lehet, hogy magad is észrevetted már. *Megmutatta neki a farkas. Ám se nem sötét erők leszámolója ő, se nem oktalan gyilkos. Nincs dolga vele.*
-De miért maradnál meg magad? Hisz oly közel a néped. *Fürkészve emeli a lányra borostyánsárga tekintetét.*
-A csillagok táncra perdülnek éjjelente, a holtak pedig közöttünk járnak. Jelek ezek, mik nem maradhatnak észrevétlen. Tarts velünk a Vashegyre, sajátjaid körébe. Hasznunkra lenne egy ilyen asszony. *Valóban nem bánná a dolgot. De nem fogja elhurcolni a leányt, ha ezt az életmódot választotta.*


3353. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2023-02-17 09:00:57
 ÚJ
>Myriilana Gillynndar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Yagnar//

* A férfi megerősítésére csak bólint. Messziről jött ember, azt mond, amit akar. Bizalmatlanul végigméri még egyszer, ahogy a tűz köré telepszik a rönkök egyikére. *
~ Lelkek vándora? Ez meg mi a csodát akar jelenteni? ~
* Megeshet, hogy a férfi csak hangosan gondolkozik, ahogy ő is szokott. Az erdő magányos lakói gyakran saját maguk társaságai, különös szavain ezért sem lepődik meg. Itt a fák közti békességben rengeteg ideje van az embernek saját sorsán, élete mibenlétén merengeni. Összenéznek. Myri gyorsan összeszedi magát és megmozdul. Valahogy olyan fáradtnak tűnik ez az ember neki. Nem testében, hanem a lelkében.
Előszed egy mély fatálat és jó adagot mer neki a gőzölgő ételből, majd felé nyújtja. *
- Egyél és pihenj, Lelkek vándora.
* Elgondolása szerint a lélek fájdalmára és kimerültségére jó orvosság a kedves szó, meleg étel és egy hosszú alvás. Kezdetnek legalábbis, megteszi. Talán azokat a kedves szavakat is összehozza. *
- Üdvözöllek, Yagnar. Myriilana vagyok, a Gillynndarok fogadott leánya.
* Maga is letelepszik a tűz másik felére, onnan tartja szemmel a vendégét. Elgondolkozik, vajon a "rosszabbat" magára érti-e. *
- Mindig is itt éltünk az Ősök kegyelméből, fogadott anyámmal és fivéreimmel. Ritkán téved erre valaki, távol esik az úttól. De ha kell, meg tudom védeni magam.
* Elszántság csillan az acélszürke szemekben. Arról nem tesz említést, hogy merre járnak a többiek, hadd higgye csak ez a vándor, hogy akár a közelben is lehetnek. *
- Mondd, mi hírek vannak most? Ritkán jár erre vendég, a hírek pedig mostanság lassan szállnak.



3352. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2023-02-16 22:28:56
 ÚJ
>Yagnar Rhagodar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 222
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Myriilana//

*Egyik lábáról a másikra áll, miközben a leányt fürkészi. Körbe lengi népének szelleme, s nem csak a rúnák miatt, mit most felfedezni vél. A kiállása, az önérzete...*
-Hmm. *Töri meg végül a csendet, miközben ajkai mosolyra húzódnak az elhangzottakra. Nem szólal meg, helyette megközelíti a tüzet és helyet foglal. Ha van rönk, akkor azon, de nem veti meg a talajt sem. Tulajdonképp egészen éhes. A nyers hús íze még friss emlék szájában, hisz ezt evett legutoljára.*
-Valóban vándor volnék. *Válaszolja meg végül a kérdést. Hallja, miképp csörög a leány a fejszével, de csak egy kósza pillantással nyugtázza a dolgot. Nem tart az ébenhajútól. Helyette a tűzbe mered, s hagyja, hadd kebelezzék gondolatait a lángok.*
-Lelkek vándora. De most itt vagyok, s csak ez számít. *Nem törődik vele, ha a szavai netalán zavarosan csenghetnek. Azt sem említi, hogy látta már a lányt, mikor a farkassal osztozott testén. Úgy sem hinné.
Végül csak felpillant, s állát vállán nyugtatva szemléli a lányt.*
-A Kikötőbe megyek. Kitisztítom az elmém. Tele van az elmúlt idők sötét álmaival. *Nem szolgálja ki magát az ételből, meghagyja ezt Myriilanának. A házigazda dönt róla, ki eszik földjén, s ki nem.*
-Az én nevem Yagnar. Rhagodarok fia. A Te neved micsoda? De előbb mondd csak... Mit keresel itt, egyedül az erdőben? Veszélyes hely ez egy leánynak. Nem csak állatok és gazfickók fordulnak meg itt. Rejlik itt annál rosszabb is.

A hozzászólás írója (Yagnar Rhagodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.02.16 22:29:10


3351. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2023-02-16 13:57:35
 ÚJ
>Myriilana Gillynndar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Yagnar//

* Megpihen néhány percre, homlokát kézfejével megtörölve. Nagyokat fúj, majd folytatja a munkát. A következő adag tüzifáját hasogatja éppen. Ez a feladat is rámaradt fivérei távozásával, de nem bánja. Gondolatai kellemesen távol szállnak tőle, fejét csak az ütemesen csattanó fejsze hangja tölti meg. Újabb fatörzsdarabot vesz célba, megkísérli hosszában kettészelni a csapásával. Vagyis, ez lenne a szándéka, ha a fejsze úgy nem dönt a lendítése közben, hogy megszabadul a fejétől. A vas pörögve belezúg a környező bokrosba. *
- Az Ősök verjék meg ezt a semmirevalót! * Átkozódik hangosan és belerúg egy tuskóba. * Meg az egész fakupacot is.
* Teszi hozzá, a biztonság kedvéért. Visszaerzi a vasdarabot a csalitból. Valahol a közelben egy harkály kopácsolása hallatszik, úgy tűnik, mintha az is a lányon nevetne.
Hirtelen kiáltás harsan a háta mögül, mire ijedten megpördül, szívéhez és egyidejűleg a fegyveréhez kap. Amit a házban hagyott.
Tekintetével megtalálva a hang forrását, egy hatalmas férfit pillant meg a fák között. Alighanem népe egy tagját. Átfut az agyán a gondolat, talán fivéreivel történt valami. Bizalmatlanul fürkészi egy darabig, majd mivel nem lát nála fegyvert, megszólal. *
- Ha valóban csak egy vándor vagy, vendégem lehetsz míg jóllaksz és míg jól viseled magad, de nem tovább.
* Hangja magabiztosabban cseng, mint ahogy érzi magát. Myrii gyakran látja el étellel a helyi erdőkerülőket, ajánlatát igazán kiterjesztheti népe egy tagjára is. Hátha az híreket is hoz. Talán nem bánja meg. Szürke szemeit a férfin tartva int neki, hogy közelebb jöhet. *
- Az étel még meleg.
* Nemrég fejezte be ő is az evést, a tűzön még ott lóg a kondér, tele nyúlpörkölttel. Közben hangos kocogtatással igyekszik a vasat visszahelyezni a nyélbe egy rönk tetején, így legalább valamiféle fegyver is lesz a kezében. *
- Mi dolgod a környéken?




3350. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2023-02-16 11:13:32
 ÚJ
>Yagnar Rhagodar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 222
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Myriilana//

*Csak távoli emlékképei vannak a Kikötőről. Rendkívül távolinak tűnik már, ám a sós levegőt sosem feledte. Először és utoljára érezte orrában a furcsán csípős, mégis valahogy kellemes illatot. Most ismét a tengert célozza, hogy magányra lelve maradhasson együtt gondolataival. Úgy érzi, elméjének örvénye most a legnagyobb fregattokat is képes lenne elnyelni.
E céllal vág hát neki az erdő sűrűjének, a lehető legrövidebb utat választva. Míg Skollhat, a farkas testében járta a rengeteget, volt alkalma minden ösvénynek, dombocskának, tisztásnak megtanulni a helyét.
A házikó előtt azonban most megtorpan. Látta már, nem egyszer, ahogy a leányt is, ki lakja. Szívét melengette valahol a látvány a magányos erdőlakóról, ahogy a patakparton mosdott, vagy a ház körül tett-vett és dudorászott. Noha a farkas ösztönei uralkodtak rajta leginkább, sosem érzett késztetést, hogy bántsa az ébenhajú leányt. Talán pont azért, mert félelmet sem érzett soha rajta.
Összébb húzza magán a bundát, Karheiától kapott kardját gondosan elrejtve. Nem kívánja használni, de még megmutatni sem. Tisztában van vele, hogy egy magányos erdőlakó mily bizalmatlan lehet bárkivel szemben, ki erre jár. Kiváltképp egy fehérnép.
Rövid ideig habozik. Tán szerencsésebb lenne, ha hagyná a leányt magában. Hadd hallgassa háborítatlan a patak csobogását, az erdő neszeit, s éjjel a hegyek között visszhangzó farkasüvöltést. Bizonyára nem véletlenül választotta ezt az életmódot. Valahol tiszteli is e bátor döntést.
Végül kíváncsisága felülkerekedik sietségén. Harkály neszez valahol a közelben, miközben megközelíti a viskót. Jó néhány lépésre megáll tőle, s csak azután kurjant nagyot.*
-Ki nem féli az ordasokat, az az egyszerű vándortól sem riad majd vissza! Nem bántlak, erdő leánya, csak kíváncsi vagyok rád. S talán Te sem bánod meg, ha ismertséged túlmutat a környékbeli mókusokon és rókákon!



3349. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2023-02-16 09:15:55
 ÚJ
>Myriilana Gillynndar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Nettie//

* Myrii elgondolkozik, vajon ő mennyire örülne a néniknek. Életében nem sok dolga volt velük, de az elbeszélés alapján, nem biztos hogy neki valóak.
Csendesen hallgatja Nettie információit, magában megrágva a dolgokat. *
~ Mennyivel egyszerűbb lett volna, ha tisztes, egyeneságú utódot nemz a mi urunk... Rengeteg szenvedéstől megkímélte volna a népem. ~
- Igen, ezekkel nagyjából tisztában vagyok. Kivéve, a szövevényes kapcsolatokat. Azt nem tudom mennyire pletyka.
* Vonja meg a vállát, de nem is igazán érdekli. Szabad szívű és elvü nép az övé, a testi szerelem sosem tartozott az aggályaik közé. Legalább is, így tudja a fivéreitől, akik sok átutazó kereskedő leányt, vagy parasztleányt döntöttek a szénába, ahogy annak gyakran volt szem-és fültanúja. Sajnos. Viszont Myrii-t úgy óvták, még a ferdébb pillantásoktól is, hogy sose volt alkalma ilyesmin még csak gondolkozni sem. A fivérei pedig csak nemrégiben, egy éve hogy elhagyták e helyet. *
- Sziritánról is hallottam.
* Buzgón bólogat, ha jól sejti a fivérei nem vettek részt a dologban, pedig őket ismerve szerettek volna. Nem biztos, hogy Nettie hallani akarja a nézeteit a falvak megtámadásáról, így inkább megtartja magának. De megint csak, ismerve népe temperamentumát, azon csodálkozik, hogy nem történt meg ez előbb. Valószínűleg kell még néhány nemzedék és évszázad, míg levetkőzik magukból a hódítási vágyukat De akkor valószínűleg el is vesztenek majd lényükből egy fontos részt. Ami azzá teszi a barbár népet, amik. *
- Nem tudom, miként vélekedhetnék a halottak közül visszatérők gondolatára. Te el tudod képzelni?
* Merengő pillantással bámul valahova a távolba. *
- Mi késztetné az Őseinket arra, hogy visszaküldjenek valakit, akit egyszer már hagytak megtérni magukhoz?
~ A vehemens és tűzről pattant Nettie, ahogy thargnak áll. Láttam már különösebbet is. ~
- Még illenél is közéjük.
* Valamiért, most úgy említi őket, mint akikhez nem tartozik. Lehet, hogy nem elég vehemens, hogy igazi tharg legyen? Myrii sosem úgy gondolt magára, mint aki egy erős személyiség. Vagy csak nem bontakozhatott ki az erdő mélyén. Csak akkor érez magában szenvedélyt vagy haragot, ha valaki felidegesíti. Mint korábban ez a cserfes leány. *
- És mi lenne ez a nagyobb cél?
* Kíváncsiskodik. A barbár leány minden vágya most egy nagyobb cél. Vagy akármilyen. *
- Honnan tudod, mi a te utad? Hogy nem rossz helyen vagy-e?
* Talán egyidősek, talán nem, mégis most úgy érzi, a lelkes Nettie hozzá képest tapasztaltabb a világ dolgaiban. Megnyugtató szavai sokat jelentenek a lánynak, aki sokszor kételkedik a hovatartozásában. Int, hogy a rúnákról majd később. *
- Úgy értettem... Állatoknak. Tudod, nyúl, ilyesmi.
* Tenyere mögé próbálja elrejteni kitörő nevetését, kevés sikerrel. *
- Tényleg azt hitted, embereknek szánom?
* Most már tényleg elkapja a röhögés. Az oldalára kell szorítania a kezét, annyira. *
- Még sosem használtál hurokcsapdát?
* Bök egyre a borkok tövében. Sajnos ez éppen üres. Megérkeznek a lány szerény otthonába. *
- Ritkán, ezt főleg a fivéreim használták. Nem vagyok valami harcos típus. Csak a vadászathoz használom az íjat. Általában.
* A farkas említésére megborzong, de amolyan lelkes módon. Az anyja erre biztos azt mondaná, hogy szemmel tartja és vigyáz rá, vagy valami ilyesmit. Ijesztő gondolat. Idegesen sertepertélni kezd a házikó körül, ide-oda rakosgatva néhány holmit. Még az előző nap előkészített mindent a mai főzéshez, így csak int, hogy üljön le egy farönkre a másik és előkeresi a hozzávalókat. Egyszerű, gyógynövényekből és szárított húsból készülő sűrű levest főz. Amikor már minden a helyén, megrakja a tüzet. *
- Ez itt... Ez a jel az Ösöket jelképezi.
* Egy faággal karistolja a földbe a szövevényes rúnát, ami az arcán is megtalálható. *
- Ez jelenti a farkast... ez pedig a nőnemű gyermeket. Így lenne... ha fiúgyermek lenne. Na, mit szólsz? Rögtönzött gyorstalpaló.
* Mosolyog elsikálja a talajt. Közben élesztgetni kezdi a tüzet. *
- Lássuk csak.
* Leül az egyik farönkre és folytatja a firkálást. *
- Ez az erdő. Ez a ló. Ez az íj.
* Villámgyorsan karistolja az ábrákat, rég nem volt alkalma használni őket. *



3348. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2023-02-15 21:51:40
 ÚJ
>Karheia Rhagodar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//Ősök útját keresztezvén//
//Rorkir kunyhója//

*A gyermek elvesztése láthatóan hatással van Rorkirra, s alap esetben Karheia is szörnyű tragédiának vélné ezt, a legnagyobb veszteségnek amit bárki átélhet, most viszont haragja jóval nagyobb ennél s nem engedi át helyére a megbocsátást. Ennyi nem elég, ennyi nem csillapíthatja a benne tomboló érzéseket.
Yagnar belekezd regélésébe, amit örömmel hallgat. Kedve lenne megkérni rá a férfit, hogy egész este ossza meg vele ami a szívét nyomja, vagy csak ami hirtelen eszébe jut, de éppen elég érzelmességet mutatott s ezeket a kitöréseit meghagyja akkora amikor esetleg kettesben lesznek.
Bár többet nem tudnak meg a Szellemjáró visszatértéről, az viszont bizonyos, hogy őt is visszaküldték a Szellemek ahogy Yagnart is. Ettől megint hevesebben kezd verni Karheia szíve, aki hallott már Leandanáról sokat, úgy véli álmokat is küldött neki, most pedig lehet lehetősége nyílik a szeretett és tisztelt asszonyt látni.*
- Fegyver, igen.
*Pihenni aligha fog tudni az éjszaka, ruhát nem tud adni, de kardja akar éppenséggel, amit rögvest el is kezd lecsatolni oldaláról.*
- Sajnos csak ezzel tudok szolgálni, de nálad bizonyosan jobb haszna lesz.
*Egyszerű, de jó penge, amely megfelelő kezekben többet érhet, mint bármiféle csodafegyver Karheia markába zárva, most pedig Yagnarnál pihen meg. Nagybátyja megint felé közeledik, az érintése továbbra is jól esik neki, bátorítást nyer belőle.*
- Az volnék.
*Biccent.*
- Ugyanakkor nem akarok már többet otthon várni és fohászkodni. Szeretnék a harctérre lépni én is testvéreimmel, talán ez az alkalom lesz a megmondója, hogy a Szellemek szánnak nekem ott helye avagy sem.
*Férje bizonyosan ellenezte volna ezt, mert bár nem tilos a tharg asszonyoknak is harcolni, de Karheiának más szerepköre volt akkor, ezt pedig ő engedelmesen elfogadta. Azóta viszont több tettvágy munkálkodik szívében, érzi is már egy ideje, hogy valami furcsa erő lobbant lángra ott.*

//Napváltás//

*Ha módja van rá, akkor Rorkir mellett foglal helyet, az sem bánja ha ez a földön van, vagy szűkösen az ágy szélén. Karheia sokáig nem alszik, ahogy az várható volt. Hallgatja az erdő hangjait, a két férfi és az állatok légzését, ezekkel igyekszik megnyugtatni tomboló gondolatait. Tervez, elképzel, törekszik minden lehetőséget számításba venni. Ha Rorkir engedte a kölyköket az ágyba, akkor gyengéden meglapogatva a takarót feljebb csalogatja őket. Arcát puha bundájukba fúrja, lassú, egyenletes simogatás közben pedig eléggé elfárad ahhoz, hogy elnyomja az álom.
A kölykök felkapják fejüket Yagnar mozgására, majd néhány pillanatnyi bámulást követően fáradtan visszaejtik. Karheia légzése lassú, egészen addig mélyen pihen míg ebben valaki meg nem zavarja.*


3347. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2023-02-14 19:33:01
 ÚJ
>Yagnar Rhagodar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 222
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//Ősök útját keresztezvén//
//Rorkir kunyhója//

*A mozzanatokból érzékeli, hogy Rorkir és Rheia között bensőségesebb a viszony, mint ahogy azt ő gondolta volna. Persze a legkevésbé sem zavarja. Kevés derekasabb férfit képzelhetne el most vére számára.
Szakálla alatt bujkáló mosollyal hallgatja, miképpen buzdulnak fel szavain régi-új társai. Megtámaszkodik az asztalon, úgy figyeli a párost.*
-Véletlenek nincsenek. Én már csak tudom. Megjártam élet és halál határmezsgyéjét. Magasabban szállottam, mint a Nagy Választóhegységek ormai, s alább merültem a Krenkataur ősi kígyószellemének járatainál is. Láttam őseinket táncot lejteni égbe szökő lángok körül, miközben Amon Ruadh szélesebbre nőtt mögöttük, mint a négy város együttében. Tüzet és vért láttam, de mindkettő a mi acélunkról csorgott alá. Elárasztva mezőket és erdőket, messzi földek idegen falait nyaldosva. Hmm. *Morran fel révetegen, miközben szakállát csavargatja.*
-A nép hallgatni fog ránk. Ahogy a Szellemjáró is. Annyi csak a teendőnk, hogy elregélünk neki töviről-hegyire mindent. S nem csak segíteni fog, de érteni is. Elvégre ő a Szellemjáró. S megüljük azt a tort is, a néppel együtt! Megfogják ismerni igaz véreiket. *Nem férhet hozzá kétség.*
-De most pihenjünk meg, barátaim. Előtte azonban kérnék néhány göncöt, ha lehet. Na meg egy fegyvert, ha van felesleges. Tudod, a ruha még hagyján, de mezítelen érzem magam, ha nincs nálam valami acél.
*Felkászálódik ültéből, s Rheia mellé lép. Jókora tenyerét a lány vállára helyezi.*
-Hiszed vagy sem, vérem, hosszú idő után ez lesz az első, hogy álomra hajthatom a fejem. Nem mesebeszéd az a mondás, hogy a holtak nyughatatlanok. De előtted ez nem lehet titok. Látóasszony vagy, igaz-e? *Csillogó szemmel pillant Rheiára, mielőtt tovább állna. A farkas mellé kuporodik, s mit sem zavarja, ha nem jut neki ágy.

//Napváltás//

Még pirkadni sem pirkad, ő már talpon van. Amennyiben kapott ruhát és valami fegyvert, úgy óvatosan útra kél. Nem tervez sokáig maradni, s Rorkirt és Rheiát sem akarja felverni. Számos gondolat örvénylik azonban fejében, amit tisztára kell mosnia. Méghozzá hamar.
Skollhat itt marad, ebből talán kitalálhatja a páros, hogy Yagnar rövidesen visszatér.
Volt szerencséje kitanulni az erdő mikéntjét és hogyanát, így a legrövidebb úton, az erdőn keresztül indul el a Kikötő felé. A sós levegő furcsamód jótékony hatással van elméjére.*



3346. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2023-02-13 11:15:21
 ÚJ
>Vérgőzös Rorkir avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 378
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Vakmerő

//Ősök útját keresztezvén//
//Rorkir kunyhója//

*Rheia reakcióját a barbár valóban megmosolyogja, a szavait pedig igazán megszívleli, s jelentőségteljesen bólint. Tudja nagyon jól, hogy nehezen nevezné magát bölcsnek, hacsak nem arról van szó, hogy milyen módokon lehet legyőzni egy ellenfelet. Úgyhogy nagyon jól esik ez neki. Yagnar súlyos szavain pedig komolyan elmereng. Ha úgy veszi, valójában tényleg a férfi vezette csapdába, igaz tudtán és szándékán kívül.*
-Sosem gondoltam haraggal rád, testvér. S lám a haláloddal megfizettél a bűnödért, ha volt ugyan miért. A szabad ég alatt senki sem nézhet rossz szemmel reád.
*Erősíti meg a férfit abban, hogy nincs benne rossz érzés, vagy bosszúvágy felé.*
-A gyermeke...
*Suttogja, Rheia talán tudhatja, hogy Rorkir törzsében, és a vidéken ahonnan származik az új élet az egyik legnagyobb érték, többet ér mint a felnőtt harcosoké. Így pedig annak elveszejtése a szellemek által a legsúlyosabb büntetés, mit csak el tud képzelni egy anyának. Persze azt nem tudhatja, hogy a Thargoknál mi a szokás, vagy hogy az a városi leány mennyire élte ezt meg rosszul, de nyilván csak a saját szemszögéből tudja vizsgálni a dolgokat.*
-A szellemjáró?
*Kérdez vissza ráncos szemöldökkel, mintha már hallott volna róla a lánytól, de most hirtelen nem tudja hová tenni hogy kicsoda is ő.*
-Ő az aki meghalt? Csak nem ő is megint evilág földjét tapossa?
*Megpróbálja a pletykákat is összeszedni a fejében, de igazán nehezére esik. Tán majd kiokosítja őt a két másik, ők ezt sokkal jobban tudják nála. Yagnar szavai egyébként felbuzdítják Rorkir vérét, igaz ebben a pillanatban nem gondol túlságosan bele, hogy pontosan mi is a terv, vagy hogy mit akarnak elérni, jóllehet ennek nem is most van itt az ideje. Az elhatározásnak kell, hogy megszülessen ma éjjel, csak úgy ahogy maga Yagnar született újjá.*
-A kardom a tiéd, Rhagodar. De csak ha megüljük azt a tort, mit korábban elvettek tőlünk.
*Vigyorog széles pofájával a férfire. Ő sokkal könnyebben tudja elfogadni a dolgok történéseit, valószínűleg mert kevésbé gondolja túl a dolgokat. Megy amerre sodorja a szél, amerre viszik a szellemek, s most úgy látszik, hogy ezzel a kettőssel valami új kezdődik.*
-Na és mit fognak szólni a többiek ott, a hegyen ha meglátnak téged élve? Ha csak úgy belovagolunk? Gondolod vér nélkül is meghallják a szavad?


3345. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2023-02-13 10:56:04
 ÚJ
>Merchen Feiy avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 300
OOC üzenetek: 58

Játékstílus: Vakmerő

//Viharkalmár//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//

-Talán ha felismerhetőbb lenne. Eh.
*Vonja meg végül a vállát a holttest kilétének a dolgán, őszintén annyira nem érdekli a dolog, persze mint alapvető emberi tisztességként, ha tudná ki az valószínűleg jelezné a családjának, de így csak egy szerencsétlenül járt flótás sorsa jut neki. Útjuk elkerülhetetlenül elérkezik a választás elé, hisz örökké nem baktathatnak a kikötői erdőségben. Ahol pedig kénytelenek megállni, hogy eldöntsék a továbbiakat. Merchen higgadtságának talán éppen az ellenkezője most a nomád harcos, hajszínei változását a sisaktól talán nem úgy látja a tündér, de egyébként sem tenné ezt most szóvá, legfeljebb magában gondolna róla valamit. Kár lenne belerondítani ebbe a pillanatba az oktalan kíváncsiságával. Frandr pedig végül szól, és a tündér nagyot sóhajt. Egy darabig nem is válaszol, csak gondolkozik a dolgon.*
-Miért?
*Teszi fel a talán túlságosan egyszerűnek tűnő kérdést, de az ő szemszögéből nem feltétlenül érti a férfi belső motivációját.*
-De komolyan kérdezem. Miért? Mik a lehetőségek ha megtudod mi van benne? Gondolj bele. Az az alapvető, hogy kurva nagy veszélybe kerülünk mindketten, mert gondolom úgy van lezárva a láda, hogy kiderüljön ha ki lett nyitva korábban. Ez rendben van.*Hisz ő is így csinálná, ha bármi fontosról lenne szó.* De ezen felül?
*Tart egy kisebb hatásszünetet.*
-Vagy semleges leszel vele kapcsolatban, esetleg minimális rossz érzésed lesz tőle, de amúgy annyira nem fog zavarni és akkor segítesz a leszállításában. A másik lehetőség, hogy valami olyasmi van benne ami nem tetszik neked. És akkor mit teszel? Majd jól nem segítesz elszállítani? Attól még oda fogom vinni, ha Teysus is megsegít, és akkor attól a ponttól kezdve ha bármi történik, ugyanúgy a te lelkeden szárad, főleg ha közben engem is megölnek. Vagy rosszabb kezekbe kerül, mint azéba, akinek oda kell szállítanunk. Vagy mi, elveszed? Elpusztítod? Kihívnád a Vihar Fiainak haragját egymagad egy szállítmány miatt?
*Ismét nagy levegőt vesz, és ki is fújja azt. Látszik rajta, hogy tényleg fárasztja ez a fajta csámcsogás.*
-Nézd a szállítmányt így is-úgy is megpróbálom elvinni. Ha segítesz ha nem. Ha segítesz, jó eséllyel ahhoz fog kerülni a csomag, akinek szánták ráadásként az én szárnyaim sem adják el a fekete piacon. A másik esetben pedig rossz kezekbe kerül, balhé lesz, valószínűleg csomó ember fog meghalni akiknek nem kellett volna, ha mi ketten rendesen elvégezzük a melót. Másfelől pedig, ha mi nem, majd találnak valaki mást aki elviszi, szóval erre aligha van ráhatásunk.



3344. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2023-02-09 00:48:32
 ÚJ
>Karheia Rhagodar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//Ősök útját keresztezvén//
//Rorkir kunyhója//

*Hálásan pislog fel Rorkirra, aki nem csak fegyverét ereszti lejjebb, de ruházatát is megosztja Yagnarral. A harcosnak feltehetően tényleg apróság, nem különös fáradtság mindez, Karheia számára viszont sokat jelent, feltehetően túl sok jelentőséget is tulajdonít most mindennek felfokozott érzelmi állapota miatt.*
- S milyen igazad volt. Bölcsebb vagy mint hinnéd.
*Kezét Rorkiréra simítja mely éppen vállán pihen. Bátorítóan rászorít jelezve a barbár férfi felé, hogy igenis komolyan gondolja amit mond.
Yagnarral együtt emelkedik fel és az ágyra ül, ahol hanyagul löki félre komoly gonddal írt jegyzeteit. Egyébként mindig olyan óvatossággal és mély tisztelettel bánik a tudással, de ez kivételes alkalom, amikor látni és hallani akarja bácsikája minden pillanatát.
~ Hát még az enyém. ~
El sem tudná képzelni mit kezdett volna Rorkir nélkül, akkor esett volna igazán kétségbe.
Mély átéléssel hallgatja azt a történetet, amit már többnyire ő is összerakott fejében, persze néhány részlet hiányzott vagy más volt Karheia olvasatában, de ez már nem is számít, hiszen itt van Yagnar, hogy elmesélje nekik saját igazát. Ezeket a szavakat pedig ő bizonyosan nem kérdőjelezi meg, csak hagyja, hogy a benne felcsapó érzések hatalmukba kerítsék.*
- Gyermeke? Nem is csoda, Őseinket éppen eléggé megcsúfolja az, hogy az a városi leány vezeti népünket, még csak az kellett volna, hogy utána fattyú kölyke bitorolja jogokat bátor testvéreink helyett.
*Az egyébként kedves s együttérző nő szavaiban most egyiknek még a szikrája sem lelhető fel. Nem ismeri ugyan Kagaenaet, de annak artheniori neveltetése, majd nagybátyja ellen elkövetett gaztette éppen elég a mágus számára ahhoz, hogy megvesse a leányt.
A szavak hallatán mély egyetértéssel helyesel, bólogatása közben kezdi őt is átjárni az eltökéltség, ami egyre csak erősödik benne.*
- Így van! Bár a thargok igen kegyesen befogadtak bárkit, ha a szükség órája úgy hozta, de népünk elfelejteni véli gyökerét. Nem csoda, hogy Őseink kórságokkal leckéztettek minket ezután.
*A városiakkal ugyan semmi gondja nincsen, azzal viszont nem ért egyet, hogy felbukkanásukkal bármi is változzon Thargföldön. Márpedig úgy érzi a nemesekkel hígultak népe szokásai, hite elgyengült, s Kaegaenae ármányai is a városi fertőről tesznek tanúbizonyságot Karheia számára.*
- A Szellemjáró?
*Egészen megszédül ettől az információtól. Hallott már a híres Leandanáról, a szóbeszédnek hála pedig tiszteli is emlékét, mégis megdöbbenti a felvetés, hogy esetleg ő is itt van újra közöttük.*
- Ez nem lehet hát véletlen.
*Megremeg ajka a gondolattól, hogy valóban valami ilyen nagynak a részesei lehetnek. Két társukat is visszahozták a Szellemek, Karheiának kedve lenne rögvest a földre roskadni, hogy áhítatát fejezze ki feléjük ezért a hatalmas ajándékért.
A terv tetszik neki, hiszen Karheia nem méltatja a felesleges halált, s örülne ha az áldozatok száma egyedül Kagaenaere korlátozódna, akire bosszúszomja kiterjed.*
- Ez nem is kérdés, drága rokon. Veled vagyok, ha kell a halálig, s akár azon is tovább!


3343. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2023-02-06 13:06:10
 ÚJ
>Yagnar Rhagodar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 222
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//Ősök útját keresztezvén//
//Rorkir kunyhója//

-A gyanakvásod nem sért, testvér. Olyan időket élünk, ahol az árulást korsóra mérik. *Jelentőségteljesen pillant Rorkirra. Hisz pontosan tudja, a barbár min ment keresztül. Szemtanúja volt mindennek.
Nem szól egy árva szót sem, ahogy Rheia megközelíti. Csak markába fogja a vékony kis kezeket, majd hagyja, hogy Rorkirral karöltve felsegítsék őt.*
-Pihenni... Nincs idő pihenni. *Azért nagyot szusszan, ahogy leül, s még nagyobbat húz a felkínált vízből. Eközben a farkas keres magának egy magányos sarkot, hogy összegömbölyödve vegye birtokba a hússzeletet, mit elé vetettek. A kettejük között fennálló kötelék elég hozzá, hogy tudja; biztonságos helyen vannak. Még az esetlegesen acsargó ebek sem zavarják különösebben.
Rorkir szavaira elkomorul, miközben összébb húzza magán a tőle kapott szőrmét. Hosszú ideig mered némán maga elé, mielőtt szólásra nyitná száját.*
-Sok vért. Mind az enyém volt. *Kezei ökölbe szorulnak ölében, arcizmai pedig megfeszülnek.*
-Kelepcébe csaltak minket. Én pedig tudtomon kívül Titeket, barátom. Repes a szívem, hogy nem jutottál oly sorsra, mint én. *Pillant Rorkirra, majd felkecmereg ültéből. Képtelen veszteg maradni, miközben átjárja a hév.*
-Saját vérem végzett velem tulajdon házában, csapdába csalva engem. A Szellemeinket és hagyományainkat megcsúfoló hazugságra akart buzdítani, s olybá tűnik, ennek megtagadása nem hagyott más választást számára. Az efféle árulást pedig az Ősök nem hagyják szó nélkül.
*Fel s alá járkál az aprócska kunyhóban, tekintetét a két arcon járatva.*
-Itt tartották a lelkem, az úrnőéhez láncolva. Testetlen voltam és láthatatlan, akár egy nyomorult szellem. Láttam porhüvelyem lángok között hamuvá lenni, s egyebet is... De a leány a vérért vérrel fizetett. Az Ősök nem engedték, hogy gyermeke világot lásson. Tragédia ez, de nem tagadható el; Mérgezett vérből új élet nem fejlődhet. De lám, e vér megváltotta lelkem, s ráleltem Skollhatra. *Pillant most a sarokban gubbasztó farkasra, ki neve hallatára ugyan nem emeli fejét, csak fülét hegyezi érdeklődve.*
-Végül halállal váltottam meg életem, s most itt vagyok közöttetek. Az Ősök feladattal bíztak meg, s én nem is tehetek mást, mint követem szent akaratukat. Thargiát, népünk bástyáját vissza kell terelni a folyómederbe!
*Egészen megjön a hangja. Szeret beszélni, világ életében be nem állt a szája, s ennek most ismét tanúbizonyságát adja.*
-Most esély nyílik rá. Veletek. És népünkkel, kiket az Ősök Ösvénye majd hozzánk terel. Ahogy minket is összeterelt. Nem csak téged, holdam és csillagom. *Pillant Rheiára mély tisztelettel és szeretettel tekintetében.*
-De téged is, Vérgőzös Rorkir. Mert Rhagodar vagy magad is, még ha nem is e nevet hordod! És ott van a Szellemjáró is, kit visszarendeltek az élők közé! Mert a csillagok összeálltak a fejünk felett, ez a rengeteg történés... Ez nem jelenthet mást! *Öklével csap erővel tenyerébe, tekintetét lángokba öltöztetik a szemében tükröződő fények.*
-Karddal aratunk, vérrel öntözünk. És az összes szellem a tanúm rá, hogy inkább lángba borítom a világot, minthogy népünket veszni hagynám! *Hullámzó mellkassal roskad vissza a székbe, s emeli tekintetét a párosra.*
-Vér azonban nem folyhat hiábavaló. Beszélünk a Szellemjáróval. Ő érteni fogja. Itt, a tűz körül, vérrel festve, szokásainkhoz híven ülünk tanácsot. De előbb tudnom kell... Velem vagytok-e?


3342. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2023-02-05 21:53:39
 ÚJ
>Myriilana Gillynndar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

// Nettie //

- Nem terveztem.
~ Gondolni meg mindenki azt gondol, amit akar. Ostoba. ~
- Rendben, rendben. Menjünk.
* Tartaj fel az egyik tenyerét megadóan, de azért magában még fortyog egy kicsit. Bárki mással szívesebben menne, mint ezzel itt. Elindul a nyílvessző felé. Myrii magában azért elismeréssel adózik a másik lány íjász-képességeinek. Ahhoz képest, hogy véletlenül lőtte, jócskán belefúródott a talajba. Ha Myriit találja el, neki annyi, ez biztos.
Bizonyára mindkettejüknek a javára válik, ha félreteszik makacs természetüket és megpróbálnak normális, legalább nagyjából civilizált emberek módjára viselkedni egymással. Eltekintve persze attól a ténytől, hogy Myrii tharg és egy erdőben él magányosan. Talán, ha kicsit hétköznapibban alakult volna a kezdeti ismeretségük, most kevésé gyilkolnák egymást gondolatban. *
- Szívesen.
* Még azt is kibírja, hogy a hangjában ne mutatkozzon semmiféle gúny vagy élcelődés. Egészen lenyűgőzi saját magát ezzel. Nagyon reméli, hogy az a hátas tényleg létezik, nem szökött el, vagy nem lopta el valaki, míg itt cseverésznek. De akkor biztos kinyírja a lányt. *
- Hát ez nagyszerű.
* Szinte kedve támad a homlokára csapni, hogy nem gondolt ő erre korábban? Reméli, ez az ostoba lány legalább több mérföldnyire lakik innen. *
~ Ma a francnak ajánlgatja, ha nincs is itt, amit felajánlott? ~
* Már nyitná a száját, de aztán becsukja. Belülről erősen a szájába harap, hogy megállítsa a kifelé kívánkozó szitokáradatot. Egyik kezének hüvelyk -és mutatójja közé szorítja az orrnyergét. Mintha nehézlégzése lenne. De az is lehet, hogy csak a feje készül felrobbanni, kínjában. *
- Mégis... mennyire... közel?
* Szűri összeszorított fogai között a kérdést. *
- Én egy tanyára készülök, Miniortól nem messze.
* Közli, csak mert ha véletlenül, de tényleg véletlenül, a lány az istenek háta mögött lakna, még időben itt hagyhassa a fenébe. Maga sem érti, miért, de követi a másikat. Hosszan, panaszosan felsóhajt. *
- Nincs semmi csodalötty. De ha mégis belebotlanánk egy farkasba, majd itt hagylak neki és szépen továbbsétálok.
* Feleli éneklős hangon és megigazgatja a kosarát a karján. *


3341. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2023-02-05 20:43:06
 ÚJ
>Nettienaya Syllia avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Myrii//

*Felettébb meglepi, hogy fenyegetése mintha igazi szívből jövő mosolyt csalna a másik arcára. Nem pont ilyen reakcióra számított a leány részéről, de végül is, ha jobban belegondol, eddig gyakorlatilag semmiben nem felelt meg az idegen a Nettie által róla alkotott elképzeléseknek. Szóval tulajdonképpen mit is vár? A másik hallgatólagos válaszát inkább elkönyveli a téma lezárásaként, úgyis túl sokat rágták már egymást röpke ismeretségük nagyjából... tíz perce alatt. Ha csak sejtené, hogy még közel sincs vége a marakodásnak...*
- Remek. *fúj egyet a nemleges válaszra, és lazít kicsit testtartásán* - Nem vagyok bolond. Se ostoba, mielőtt még megjegyeznéd.
*Valamiért úgy érzi, a kiegészítés szükséges volt ezen a ponton. Valószínűleg addig jobb, míg nem ismeri az idegen gondolatait, de jobb is megelőzni - bár nem biztos benne, hogy ez utóbbi sikerült - a téves képzelgéseket.
Az, hogy egy beteg gyermeken segíteni szeretne, számára természetes, akár ismeri az illetőt, akár nem. Nem törődik vele, a másik ezen mennyire lepődik meg, mindenesetre a hallgatását beleegyezésnek, vagy legalábbis elfogadásnak ítéli meg, így pedig valószínűleg mindketten jobban járnak.
A földbe fúródott nyíllal már annál inkább törődik, igazán örülne neki, ha nem itt szégyenülne meg a másik előtt azzal, hogy még kihúzni se sikerül a murvából a vesszőt, persze az élet nem ilyen szép és egyszerű.*
~Ezért még számolunk.~
*Veti oda magában a kis fegyvernek, hogy pont egy ilyen helyzetben hagyja cserben, majd, mivel az idegen még látszólag gondolkodik, hol a csapda az ajánlatban, úgy dönt, kicsit megsürgeti a döntést.*
- Persze állhatsz ott, és gondolkozhatsz a dolgon, de akkor napestig se...
*Kezd neki a siettetésnek, de ekkor a másik - úgy tűnvén, hogy eldöntötte végre, mit akar - bosszúsan megindul felé. A közös megegyezés nyugalmával fordul hát Nettie is vissza a nyilacska irányába, de még hozzá se tud újból érni, mire a nő már egy mozdulattal ki is rántja a fegyvert a földből. Egy pillanatra kikerekednek a szemei a murvában maradt apró lyukat bámulva, de hamar észbe kap, és mivel esze ágában sincs a másik előtt nyíltan elismerést kimutatni, rendezi arcvonásait, mielőtt felegyenesedne.
Az újabb árulkodó pillantás, amit az idegentől kap, belülről végigégeti, mintha tüzet nyelt volna, és nagyjából ugyanilyen fájdalmas ismét visszafognia magát, hogy ne szóljon szíve szerint, de ha nem akar örökké civakodni ezzel a farkasokkal táncolóval, akkor kénytelen lesz valami komoly szűrőt az agya és a szája közé helyezni. Így csak megigazítja a ruháját, megköszörüli a torkát, és a lehető legvisszafogottabb hangon szólal meg, miközben kikapja az áruló nyílvesszőt a leány kezéből.*
- Kösz.
*Kezdésnek ez se rossz. A másik persze azonnal hátat fordít neki, és a rendkívül bőkezűen megfizetett lovat keresi máris. Nettie a nő háta mögötti biztonságban megereszt egy szemforgatást, míg elteszi a nyilat, majd hasonlóképp keresztbe fonja ő is a karjait maga előtt. És ha már így látatlanban leutánozza a másik - szerinte nagyon is felsőbbrendű - viselkedését, ő is hátraveti szépen saját fonatját.*
- Először is, nem átkozott... *mégis csak egy szerencsétlen állatról beszélnek, akinek semmi köze nincs a kettejük között húzódó szikrazivatarhoz* - egyébként pedig otthon van, nálam.
*Közli tényszerűen. Reakcióidőt azonban most nem hagy a másiknak, rögtön folytatja.*
- De mielőtt még felhúznád magad...! *gyorsan hadarja a szavakat, mert sejti, hogy a leány talán máris azon van, hogy visszatáncoljon* - Közel lakom.
*Elvégre annyira nincsenek messze az erdő szélétől, ahol pedig már Kalácsfalva határai húzódnak. Ő meg történetesen pont a falu innenső szélén lakik. Így gyakorlatilag pár perc séta alatt ott lehetnek. Már ha a másik nem teketóriázik túl sokat. El is fordul a fák irányába, indulásra készen.*
- Csak néhány perc séta. *szinte csacsogva indul meg a fák közé, azért egy hátra pillantással leellenőrizve, hogy a lány követi-e* - nem kell félned a fák sötétjétől, bármilyen csodalöttyöt is kentél magadra, biztos jó lesz a farkasok ellen.
*Tekintve, hogy abba az elképzelhetetlenül hosszú és felfoghatatlan történetbe nem igazán lett belevonva, a ragadozók elleni kencefice parfümről alkotott véleményét még nem száműzi.*


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3620-3639