//Norileina Vylrien//
*Még őt is meglepi, micsoda lelki beszédet tart Norinak. Sosem alakult még ki ilyen mély kötődés senki iránt, meglepi, kissé meg is ijeszti, ettől függetlenül büszke magára, és arra, hogy milyen értelmes kis monológot össze tudott hozni magához képest.*
-Nincs mit!
*Mosolyog. Tényleg nincs mit megköszönnie. Eddig ő védte a kis törékeny tündért, az a minimum, hogy lelket önt belé, mikor szüksége van rá. Azért ne szokjon hozzá. Puszta szerencse, hogy épp a jó szavak jöttek Nolie nyelvére. Nem tudja, melyik lelki válsághelyzetben mit kell mondani, így az esetek nagy részében csak némán figyel, és várja, mikor robban.*
-Fontos vagy nekem.
*Ért egyet bólintva. Nem akarja túlmagyarázni a dolgot, főleg nem úgy, hogy ő sem tudja pontosan, mit érez Nori iránt. Több számára, mint egyszerű ismerős, talán még a barátnál is. De mi jön utána? Sosem voltak hosszútávú kapcsolatai, nincs tisztában az érzelmeivel, és ez megnehezíti a dolgát.*
-Pont ezért nem kéne féltened. *Duzzog.* Itt van nálam a tőr is, megtanultam pár érdekes varázslatot is. Tényleg! *Csillannak fel hirtelen a szemei.* Hadd mutassak neked egyet! Nem biztos, hogy sikerül, értelme sincs igazán, de mégis csak tetszetős.
*Azzal végigsimít a ruháján, majd várja a hatást, ami remélhetőleg nem marad el. Kopott, foltos ruhát varázsolna magának.*
-Én csak örülök, ha velem jössz, de ne azért gyere, mert féltesz. Ne csak azért.
*Pontosít pironkodva. Jól esik neki az aggodalom, de évekig élt egyedül úgy, hogy a fél alvilágot ráküldték. Képes megvédeni magát, bármily hihetetlennek is tűnik.*
-Akkor vezethetnéd Ébent helyettem is. Legalább haladnánk.
*Mondja fancsali képpel. Nagyon szereti a lovat, nem is makacskodik sokat, de azért nem egy táltos. Ha nem csap valaki oda a fenekére, akkor csak menetel monoton előre. Nem a legjobb választás, ha sietne valahova, bár szerencsére ez még sosem volt gond. Mégis hová siethetne?*
-De... te ezt nem érted. *Rázza meg piciny buksiját.* Szükségem van az oltárra, hogy varázsolhassak. Neked kell az oltár? Van bármi értelme, vagy csak van, és ez jó?
*Nolie tudja, mire jók az oltárok, arra kíváncsi, hogy a lány tisztában van-e a bennük rejlő hatalommal és lehetőségekkel. Veszélyes, ezt nem kell hangoztatni, a feketeség szerint amúgy is minden veszélyt jelent a tündér számára. De az oltár, főleg a sötétség istenéé tényleg veszélyes lehet, ha egy nem hozzáértő kerül a közelébe.
Nori segítségével felkászálódik a lóra, egészen előre csúszik a nyeregben, hogy beférjen mögé a másik. Egyikőjük sem túl nagy, mégis kissé szűkösen vannak az egy átlagos emberi fenékre tervezett területen. Erősen kapaszkodik a kápába, hátát a lány hasának veti, és elindulnak. Jeges szél kap az arcába. Sokkal gyorsabban haladnak, mint mikor ő jött idefelé. Ében patája hangosan kopog a kemény talajon, a kikötői erdőség fái gyorsan suhannak el mellettük.*
-Tudod, merre van a torony? Jártál már ott?
*Ha nincs tisztában a pontos iránnyal, majd irányítja. Nem nagyon lehet ugyan eltévedni az előre kitaposott ösvényen, de van néhány leágazás, amit nem lenne jó elrontani. Rossz felé kanyarodnak a szántóföldeken, és kész a baj, egy magányos kis tanyán találják magukat. És ha odaérnek a toronyhoz, akkor... akkor mi lesz? Néma csendbe burkolózva olvasgatnak. Nem lesz az túl unalmas a feketeségnek? Biztosan vannak ott neki is tetsző könyvek, alkimista lexikonok, varázshatású italok receptjei... Vagy nem. Mégsem egy könyvtár, hanem mágustorony, ahol mágiákat lehet tanulni a nagy Abogr mestertől, ha hajlandó megosztani veled a tudását. Ha nem talál méltónak, hát hiába tetted meg az utat, egy árva szót sem fogsz megtanulni. Szomorú. De legutóbb is szerencsével jár, talán most is lesz alkalma fejlesztenie a már meglévő tudását.*
A varázsló végigsimít ruháján, melynek hatására döntése alapján róla és felszereléséről minden nem mágikus szennyeződés eltűnik, haja és szakálla rendezett formát ölt VAGY nem mágikus ruházata elnyűtté, kopottá, szakadottá válik.