//Második szál//
//Worenth//
-Ebben biztos vagyok, Mester. A templomiak talán csak a pénz miatt élnek a városban. *Nincs túl jó véleménnyel a kőházakban lakók tömegéről. Persze, megpróbált ő is ott lakni, ahogy sokan mások is, akiket a földek már nem tudtak eltartani. Van ebben igazság, hogy fiatal korában senki sem gondol a következményekre és megelőzésre. Learon sem ivott volna akkor annyit, ha tudta volna, hogy milyen nehéz lesz letenni a poharat.* ~Áh, nem is szabad erre gondolni. Felejtsük is el azt a finom rumocskát! Nem szabad a rumra gondolni!~ *El is vigyorodik saját szerencsétlenségén és inkább koncentrál a beszélgetésre, ahol nem várt meglepetés éri. Méghozzá az, hogy egy állatokkal kapcsolatos kérdésre nem tud válaszolni. Megvakargatja szakállát, látszik rajta, hogy gondolkodik, végül egy sóhajtás közben felvonja a vállait.*
-Most megfogtál, Worenth! Nem tudom mennyibe kerül egy tehén. *Hiába gondolkodna még akár egy napot is, mivel nem érdekelte, sosem nézte meg az itteni tehénpiaci árfolyamokat.*
-Ahol én felnőttem, ott egy tehén egy kecske árának hét, nyolcszorosát érte, bár ez a jószágok születésétől is függött. Valószínűnek tartom, hogy itt Artheniorban olcsóbb lehet ennél. Igen, egy paraszt sokszor nem engedheti meg, hogy vegyen jószágot magának, így csak bérli, vagy neveli másokét. Én is foglalkoztam ilyesmivel. *A kecskével kapcsolatos megjegyzésen csak nevet. Nem sértődik meg, hiszen nem adhatja mindenki az ő véleményét. Vannak rossz ízlésű emberek is, mint például Worenth Mester is...*
-Vannak a marhának olyan részei, amik drágábban, ez természetes, és az ember ha vásárol, azt akarja venni. Azonban élőárban a kecske a több. Több a húsa is, és ha nem zsírt akar az ember akkor a kecske a befutó. Meg persze úgy kell nézni, hogy mi hasznosítható belőle. Egy kecskén több a megenni, elfogyasztani való. *Amikor a sajtok jönnek témába, Learon ingatja a fejét. Neki természetes, hogy a húsról, tejről, borról is megmondja, melyik a jó. Ebben nőtt fel, így elképzelhetetlennek tartja, hogy valakiben nincs meg ez a képesség.*
-Hidd el nekem, sajtot sem lehet ám csak úgy enni! Minden egyes falat egy ünnepség a testnek, így nem szabad sebtében enni. Több fajta sajt van, és mindegyik más alkalomhoz illik. *Ezután elneveti magát.*
-Persze, hogy tudok, de nincs füstölőm. Meg jelenleg vevőm se, hogy különlegességeket készítsek. Én csak ezt csinálom jelenleg, mert ez a legtöbb ételhez alkalmas, mert nincs sajátos fűszerezése, csak a sajt meg a só. Ha letelepedek végre, annyi fajta sajtot hozok neked, barátom, hogy kénytelen leszel megtanulni a különbségeket! *Elgondolkodtató amit mond a férfi. Már nem az, hogy nem dolgozna, hanem, hogy másokat dolgoztatna. Sok szegény, nyomorgó városi adná a fél karját azért, hogy legyen mit ennie. Nem is rossz vállalkozás ez. Ha lesz elég pénze, vesz akkora területet, hogy egész kézműves sajtüzemet létesíthessen. Dolgozhatnának benne emberek, akik most a városban nyomorognak.*
-Reméljük lesz annyi pénzed, hogy sajátot vegyél. Ha pedig állatokról van szó, én gondozok neked, ha vételezel, és barátságunk jeleként a belőle jövő haszon nagy részét időnként elhozom a szilánkokhoz. *Nagyon jó ajánlat és veszteni való nincs belőle. Learonnak is nyereséges a dolog. Több állattal könnyebben dolgozik, és a legelőket is gyönyörűen karbantartják csirkéknél pedig a több állat jobban fial.*