Külső területek - Kikötői erdőség
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Szántóföldek (új)
Dokkok és kikötő (új)
Kikötői erdőségTharg birtokok (új)
Krenkataur barlangrendszer (új)
<< Előző oldal - Mostani oldal: 98 (1941. - 1960. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

1960. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-01-13 03:53:32
 ÚJ
>Mirlahin Nurumdalen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Elég egy csoda//
//A legtermékenyebb a feketeföld//

~Itt csak egy boszorkány van.~
*Persze a világért sem mondaná ki hangosan, még csak Dreyia felé sem nézne. Noha múlik a sokk, még mindig vadul reszket. A földet bámulja, jelen esetben a sziklát. Akkor is, mikor az ork meghozza az alighanem végső ítéletet. Szolgálja az egyetlent, aki kiállt mellette, a leányt.* ~Hogy én, mint szolgálóleány?!~ *Némán bólint csak, jelezvén, hogy megértette. Ez eddig a legjobb lehetőség...
Felkászálódik, majd le a kőről, ha tud. Itt Dreyia lép oda hozzá, ő pedig azonnal a földnek szegezi a tekintetét. A nőstény nem harcos, sokkal inkább mágus. Feketemágus.
Hullámzó mellkassal, némán hallgatja, nem meri szólásra nyitni száját, csak füle gyúlik kissé vörösre. Mikor a sötételf fülébe súg, összerezzen kissé, de megint csak némán bólint. Pontosan tudja, hogy a nőstény nem viccel a fenyegetéssel, hisz ő sem tenne mást.
Legnagyobb meglepetésére Dreyia aztán levágja kezéről a kötelet, neki pedig a legelső dolga, hogy kezével letörli arcáról a félig alvadt vért. Felszisszen a fájdalomtól, ahogy ujjai végigsimítanak bőrén, érzi feldagadt ajkát, orrát, feje alighanem egy krumplihoz hasonlatos most leginkább.* ~Átkozott ork.~ *Lassan engedi le kezét, ugyan elfutja a düh, de pontosan tudja, hogy ez most nem a bosszú ideje. Arca jelenlegi állapotát tekintve talán nem támad majd gusztusa hozzá a meláknak... Ez is valami.
Tekintetével Zammiriát keresi, egyetlen mentsvárát.*
~Kis szuka.~
*Lassan nyalja végig alsóajkát, szemlesütve lép fiatal fajtársához.*
-Elfogadsz?
*Fúrja tekintetét Zammiriáéba, majd gyengéden lesöpör a lány válláról egy ráhullott falevelet. Ha valóban kapcsolatot kell építeni a hármassal, ügyesnek kell lennie.*


1959. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-01-12 23:17:27
 ÚJ
>Dreyia Linkelstar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 16

Játékstílus: Megfontolt

//Elég egy csoda//
//A legtermékenyebb a feketeföld//
*Ahogy a varázslata sikerül, és az istene jóváhagyja, kisebb öröm fut át rajta. Aztán a duzzogó duóra néz pontosabban Zammiria csendessége nem lepi meg, naná de az élet nem mindig fehér vagy fekete. Ezt jól megtanulta odahaza. Wagzalt eltolja a térdelő nőtől, majd leguggol mellé.*
-Tudod az a bibi ebben a játékban, hogy útálom a nemességet és a hozzájuk tartozó bűnöket, mint a rabszolgaság. Szóval hogy felfogd, mi folyik itt. A lopás miatti próbálkozásod, és az hogy erre a melákra lőttél. Hamar lerendeztük volna a dolgot. Viszont az hogy vert helyzetben is azzal jöttél, hogy vagy valaki. Holott mint pár perce is említettem, ugyan úgy senki vagy. Mint én, Zammiria vagy akár a téged vegzáló Wagzal. Mi hárman ugyan másképp látjuk a világot még egymáshoz képest is. De tudjuk kinek hol a helye, bár egyeseknek szokni kell, hogy nem feltétlen ő a domináns a csapatban. De az is igaz hogy én sem vagyok az. Mivel korábban elfogadtad Zammiria védelmét és ezzel behódoltál neki azt kell, mondjam üdv köztünk. Viszont a kék véredet jó alaposan dugd el, mert köztünk nincs egy, sem aki nemesként gondol magára. Az hogy egyedül vagy jól jelzi, hogy te se vagy épp az uralkodó réteg tagja csak egy a bukott családok közül. Nem bántani akarlak, lesz még olyan ellenfeled, aki megteszi helyettem vagy a többiek helyett, ha azt hiszed itt a szegények közt bárkit is érdekel melyik elcseszett család sarja vagy. Ez a kutyát se érdekli, az viszont érdekel minket, hogy milyen személy is lehetsz, ha leveszed ezt a fölösleges jelmezt a nemességgel. Légy csak egy vándor, aki bosszút tervez, de ne azokon gyakorolj, akik segítenének akár csak rövidtávon a céljaidhoz közel jutni. Nem fogunk nemesként kezelni erre ne is számíts. Vedd elő a jobbik énedet. A kék vért meg zárd el, amíg vissza nem szerzed, ami a tiéd. Amíg egyenlő felekként kezelsz, minket mi is megadjuk neked ezt a tiszteletet feléd. Viszont amit már említettem, ha nekik keresztbe teszel bármivel is. *Hajol a nő füléhez.* Elvágom a torkod, és a disznókkal etetem fel a testedet. Jut eszembe Zammi már döntött, és ha észrevetted nagyfiú is inkább enged a tartózkodásával. Na de szedd, magad rendbe én addig elbabrálok még kicsit.
*Miközben feláll, elvágja, a kötelet a kezén. Majd egy újabb varázslatba kezd.*


A varázsló egy sötétség vagy egy fény oltár mellett egy fertályórás rituálét hajt végre, melynek hatására egy fény oltár esetében egy fény pontot, sötétség oltár esetében pedig egy sötétség pontot nyer ki az építményből, miközben az oltár szintje eggyel csökken. Ha ez egy sötétség oltára volt, és annyi lélek volt hozzákötve, mint amennyi az oltár szintje, akkor a legkevesebb sötétség ponttal rendelkező karakter, akinek az oltárhoz van kötve a lelke, annak a lélekkötése felszakad. Minden varázsló minden oltárból csak egyszer nyerhet ki pontokat.

1958. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-01-12 22:15:13
 ÚJ
>Cha'yss Cano Caldorcor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 777
OOC üzenetek: 15

Játékstílus: Vakmerő

//Ha egy üzlet beindul//

*Cha'yss nincs tisztában a hajó-etikettel, ezért lehet, hogy nem érti Latamie visszafogottságát, de végül a jég megtörik és a vörös szirén láthatóan elégedetten tér vissza a mustráról.
Aztán kicsit felgyorsulni látszanak az események, de talán csak azért, mert végre tettekre kerül a sor a sok beszéd helyett. Az igric elrendezi a lova sorsát, Latamiehez pedig érkezik két ember egy ládával, amit a hajóra tesznek. A bárd szótlan nézi végig a dolgot, nem emel szót semmi ellen, de az biztos, hogy később rá fog kérdezni az eseményekre. Ahhoz, hogy hatékony terveket eszelhessen ki, ismernie kell a változókat. Az "amaz" jelzővel sejti, kit illetett, de tudnia is kell róla, ha valami készülődik Latamie, s ezzel a sikeres tervei ellen. Emellett elégedetten nézi a hajón tevékenykedő lányt, örül neki, hogy itt van, nagy segítségükre lehet még a későbbiekben is.*
- Ha te mondod. *Vigyorog a hajóra szálló Meronnanra az elismerő szavak után. Csak az a baj, hogy testvérénél nem tudni, hogy valódi elismerés vagy csak gúny táplálja szavait. Végül is mindegy is.*
- Induljunk. *Mosolyog a lányra, majd Reenora, akik minden bizonnyal teszik a dolgukat és a hajó kifuthat végre a kikötőből, hogy megkezdjék útjukat Amon Ruadh piaca és a terv következő állomása felé.
Meronnan bizonytalanságán a fedélzeten csak magában mosolyog, ő maga sem viselkedik olyan természetesen a hajón, mint máskor tenné, és nem is akarja bátyját vegzálni ezzel, örül, hogy nyugton maradt eddig is.

Amikor pedig végre már vízen vannak és biztonságos távolságban gondolja magukat a kikötőtől, akkor magához hívja társait, Latamiet és Meronnant a hajó orrában. Ő maga kényelmesen nekiveti a derekát a hajó korlátjának, karjait összefonja maga előtt, úgy várja meg, míg mindketten odaérnek, s ha megtették, akkor kezd beszélni.*
- Elindultunk. *Kezd egy mindenki számára egyértelmű mondattal.*
- Latamie, ki ez a fickó és mi a biztosíték, hogy nem "amaz"-nak a kémje, hogy utánad járjon? *Ezt mielőbb tisztázni kell. Ha egy szemernyi kétség is felmerül, az igric megkéri Meronnant, hogy dobja a vízbe, lehetőleg élettelenül.*
- A másik pedig, amiért idehívtalak benneteket, azok a piszkos anyagiak. *Néz végig a kettősön.*
- Mint láttátok, eddig mindent saját zsebből fizettem, de az én lehetőségeim is végesek. Az a tervem, hogy Amonon keresünk egy gazdát vagy kereskedőt, akitől mindent meg tudunk venni, de ahhoz arany kell, nem is kevés. Ha magamat nézem, akkor eddig költöttem ezerötszázat a kimentésedre. *Néz Meronnanra.*
- Ebből megadtál hétszázötvenet. Így még jössz ugyanennyivel. A Sellőbeli estét én álltam, azzal ne törődjetek. A hajó költségei eddig hatszáz aranyra rúgnak, azaz fejenként kétszázzal jöttök nekem. *Nem tudja, ki tudja követni számvetését, de hibát nem találhatnak benne.*
- És így kerülünk egálra. Innen pedig jönnek a vásárlás kiadásai, a hajó költségei és az egyéb felmerülő terhek. Én azt javaslom, mindannyian kezdjünk ötszáz arannyal, ez lesz a közös tőke, az alap, amelyre felépítjük birodalmunk. *Sárgás ragadozószemei mohón villannak.*
- Én nem akarok zsákbamacskát árulni, a dolognak van rizikója, de ha összedolgozunk, nagyot szakíthatunk. Ha pedig megfelelő alapot teremtünk, nem lesz nehéz tovább gyarapítani magunkat.
- Mit szóltok? *Néz előbb a szirénre, majd testvérére.
Most már mindkettőjük előtt láthatóvá váltak tervei és elképzelései, persze megértené, ha valamelyikük inkább lelépne, de reméli, hogy együttműködőek lesznek. A Patkányok dolga más kérdés, arra később kell visszatérniük, amikor már elég erősek lesznek, hogy felvegyék a kesztyűt a kikötő zsarnokai ellen.*


1957. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-01-12 16:34:18
 ÚJ
>Zammiria Rykoven avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Vakmerő

//Elég egy csoda//
//A legtermékenyebb a feketeföld//

*Bár összhang nincs köztük, igazi vita sem. Legfeljebb a csendes fajta, hiszen mindenki érzi, hogy némi érdekellentét feszül a hallgatásban, ami a későbbiekre kihathat. Zam nem igazítja ki Dreyia meglátását, amit róla mond. Még azt is sejti, hogy mindenki őt jelölné meg a leggyengébbnek, hiszen a harcban őt próbálták védeni, s most engedékeny szavával lágyszívűnek tüntette fel magát. Zárkózott arckifejezéssel hallgatja nősténytársa szavait, igen érdekes színekkel gazdagodik továbbra is jellemrajza.
A fohászra megborzong, az ő fejében titkon egy név fut át félelemmel vegyes tisztelettel. Ha csakugyan ítélni fog, kétségek nélkül fogadja el döntését. Az ácsorgás miatt a hideg kezd felkúszni combjain, karjain, a didergés állandósul. Nem kerüli el a figyelmét, hogy Dreyia a már kifakadt vért használja, nem vág új sebet. Ezzel alátámasztja korábbi szavait.
A hideg hópelyhek arcába marnak, mikor megtáncoltatja őket a csípős szél, szemeit szorosan lezárja, bal kezét védekezőn emeli fel kifelé fordított tenyérrel. Alig tudja követni, mi történik ezalatt, de az biztos, hogy Mirlahin hozzáállása szemlátomást megváltozik. Mintha védelemért saját fogvatartójához menekülne, s végképp feladná dacosságának utolsó morzsáit.
Wagzal azonban ennyivel nem elégszik meg. Erőpróbájára Zam felvonja kissé a szemöldökét. A maga módján mulatságos lehetne, mennyire meg akar tenni mindent a számára kedvezőnek látszó ítélet érdekében. Nem csodálja, hogy őt meg se kéri, hogy segítsen. Ez az ő színjátékuk Dreyiával, tiszteletben tartja, a maga módján csupán passzív szereplőként vesz benne részt. Elvégre ő testesíti meg az ellenpólust. Türelmesen várakozik, hiszen eddig sem jelezte, hogy vehemensen védené társai ellenében a tolvaj életét. Csupán a józan ész keretein belül. Megvárja hát, míg maguktól elengedik. Ha úgy lesz.
Amennyiben tényleg elhangzik, Wagzal javaslatára meglepetten kapja fel a fejét. Azt gondolta, meg akarja tartani magának a lányt, vagy legalábbis a csapat közös szolgájának, nem hitte volna, hogy az ő gondjaira bízza. Egyelőre nem szól semmit, Dreyiára néz.*


1956. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-01-12 11:36:13
 ÚJ
>Wagzal Hororin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Elég egy csoda//
//A legtermékenyebb a feketeföld//

* Zammiria úgy látszik innen fentről, hogy nincs elragadtatva a döntés elhúzódásától. Még mindig azon az elven, hogy nem történt komolyabb baj és ez vélhetően az idegen támadójuk jóvoltából történt, hiszen nem tűnt olyannak, mint aki járatlan a fegyvere használatában, ezért inkább békülékeny álláspontra helyezkedik. Ám az agyaras barátunk és Dreyia egyre jobban belelendülnek az istenítélkezésbe. Mert hogy most már így hívják ketten maguk között a lincselést, melyet egy balul sikerült rablótámadás indított el.
Épp leadnák a szavazataikat, amikor az ünnepélyes ceremónia vezetése közben váratlanul szokatlanul hideggé válik a levegő. Mivel már havazik és Wagzal talpig vasban van, az alatta lévő vastag ruházat ellenére is érzi az időjárást, de most kimondottan túllépte a tűrőképességét és úgy dönt, mozognia kell komolyabban, mielőtt a vértezete hozzá fagy. Visszamosolyog a karjaiba omló virágszálra és újra talpra segíti. Elég jól nevelt lett a sötételf udvarházban, hogy sokáig ne élvezze az ölébe pottyant kellemes jelenetet.*
-A boszorkányoknál a jel a kő mozgása. Állítólag hintázik, mikor ráültetik a banyákat, de ahhoz egy pár segítő is szükséges, csak hogy rendben essen meg minden.
* Ezzel leugrik és lassan rá kéne jönnie, hogy az ő fajában azok a sikeresek, akik előbb cselekednek, utána beszélnek. Főleg nem bűbájról és boszorkányperről hadoválni. Ugyanis hiába ad bele minden erőt, hogy Mirlahin bűnösségét megingassa a szó legszorosabb értelmében, a perdöntő jel, a kő megmozdulása csak nem jön.*
-Gyere, segíts te is! *szól Linkelstarhoz, bár nem tudja, hogy a kapott természetfölötti üzenet hatására átvágta-e a haramia torkát áldozókésével vagy megpillantja benne a Sötét Úr egy új bajnokát... vagy egyszerűen még nem értelmezett semmit, hiszen neki is friss az élmény, lehet az dönti el a lány sorsát, hogy ketten meg tudják-e mozdítani az ítélő sziklát.
Megjegyzem, hogy több oka is lehet annak, hogy legerősebb barátunk próbálkozása kudarcot vall. Egészen az olyan prózai okoktól indulva, hogy a vérrel felszentelt oltár nem mozdítható el a helyéről. De talán egy kis billegés még így is beleférne, ha Sa'Tereth úgy akarná. Meg ha egy vándorkő helyett egy ingókövet használnának ebből a célból, melyet jóval könnyebb kibillenteni az egyensúlyából.
De én elég szentimentalista vagyok ahhoz, hogy úgy véljem, eme kudarc egyetlen oka az, hogy nem akar szembekerülni ezúttal se egykori partnerével és csak félszívvel emelgeti azt a tömböt.
Bármi is az oka, ha a lélekkötést létrehozó nem dönt úgy egyoldalúan, hogy kivégzi az áldozatot, akkor meghökkenve hallja annak kétségbeesett szavait.*
-He? Komolyan? Én azt hittem, minden áron el akarod kerülni a megerőszakolásodat és dolgoztatásodat. Ha senkinek nincs kifogása ellene, szerintem legyél Zammiria szolgálóleánya, hiszen mindenki más a halálodra szavazott.



1955. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-01-11 22:10:05
 ÚJ
>Mirlahin Nurumdalen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Elég egy csoda//
//A legtermékenyebb a feketeföld//

-Az istenek rég elhagyták-e világot.
*Feleli halkan, csak úgy magának. Biztos benne, hogy nem fog történi semmi az ég adta világon ha az isteneken múlik, ahogy abban is, hogy az ork csupán csak ijesztgetni próbálja, ahogy a Dreyia korábban. Ennek ellenére él benne a gyanú, hogy esetleg a kő segítségével folytatódik majd arcának pépesítése, esetleg majd Wagzal löki le a szikláról. Nem túl magas a kő, hátrakötött kézzel azonban még is csak fájdalmas véget érhet. De ha meg akarnák ölni, megtették volna már. Ez a gondolat némileg nyugtatja.
Wagzal szinte felnyalábolja a földről és ráncigálja a kő felé, majd rá. Nem tanúsít ellenállást, akkor sem, mikor az ork a fülébe duruzsol. Úgy sem tehet most semmit, és nem is kívánja feleslegesen üdvözölni régi ismerősként az ork öklét.
Leszegett fejjel, egykedvűen hallgatja Dreyiát, még egy szemforgatást is megengedne magának, ha nem motozna benne a félelem szikrája. Mert a hármas bizony ítéletet hoz felette.
Fájdalmas, vértől csöpögő, szép lassan dagadó arcát egy pillanatra egyetlen pártfogójára felé fordítja, mikor az ismételten védelmére kel. Az ork nem hoz ítéletet, van remény. Dreyia azonban váratlanul egészen más eszközhöz nyúl. Arcáról vért nyúl, de a többit már nem látja.
Kerekre tágulnak szemei a megdöbbenéstől, ha az ork nem fogná, bizonyosan cserbenhagynák remegő lábai. Egész testében átjárja a hideg, egy pillanatra tényleg azt hiszi, rettenetes láncok szorítják a sziklához.*
-Ne...
*Kezdene bele, de egy apró nyikkanással forr torkára a szó. Nem fájdalom, hanem páni félelem, amit érez, szíve pedig kihagy egy ütemet. Rideg, hátborzongató sivítás és mintha a lelkét tépnék ki egy pillanatra.*
-Ne!
*Esik közelebb az orkhoz rémülten, kerekre tágult szemekkel nézve fel Wagzalra. Fogalma sincs, hogy mi történt, de nem akarja, hogy megismétlődjön, vagy folytatódjon. Sosem tapasztalt még csak hasonlót sem. Reszket, mint a nyárfalevél, azon sem lenne meglepve, ha bevizelt volna. Képtelen lenne most egy lépést is megtenni.*
-Ne öljetek meg! Szolga... Rabszolga vagyok.
*Rebegi, még mindig az orkot bámulva. Nem mer Dreyia felé fordulni, talán a nőstény menten végez vele. Habár egyáltalán nem ezt az utat szánta magának, mikor partra lépett a dokkoknál, a rimánkodás sem áll távol már tőle. Pedig hatalomért jött és kész volt végezni bárkivel, aki útját állja. Kezdve a véráruló Dwirinthalenekkel.*



1954. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-01-11 19:48:35
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Nyíl)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 913
OOC üzenetek: 85

Játékstílus: Szelíd

//Dreyia, Mirlahin és a csapat//

*Az ima halkan hagyja el torkát, s furcsa módon mélyebben zeng a mélységi hangja, mint általában. Az ima közben a hóesésbe némi sötétség is vegyül, s a fekete aura átjárja a lányt, persze az is lehet, hogy ez az időjárásnak köszönhető. A kis csapat tagjai, s a vérét vett áldozat is érezheti, hogy fagyosabbra fordul az időjárás, a szél feltámad, s alaposan belecsíp az arcukba. A hangot kizárólag Dreyia hallja és más nem, ő viszont elemi erővel, mintha fejszével hasítanának halántékába egy pillanatra:*
- Elfogadva! *Vasmarok szorítását is érezheti torkán, s állát elemi erővel feszítik felfelé, hogy aztán hirtelen minden hatás megszűnjön. A külső szemlélődők, pusztán az időjárás változását vehetik észre, azonban Dreyia tudhatja, hogy a kő, mit megjelölt, különös jelentőséggel bír ezen az helyen. Bár azzal is tisztában lehet, hogy magával nem viheti azt. Az áldozat mást érez. Mintha fagyos láncokkal kötöznék a kőhöz, lelke szinte kiszakad testéből egy pillanatra, sivító hanggal, aztán csend lesz, s újra a puha hóesést tapasztalhatják.*


1953. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-01-11 19:37:30
 ÚJ
>Dreyia Linkelstar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 16

Játékstílus: Megfontolt

//Elég egy csoda//
//A legtermékenyebb a feketeföld//
*Dreyia nincs el ragadtatva a helyzettől, de kihasználja azt a lehetőséget, amit az események hoztak. A trió nincs épp összhangban, és a fogoly csatlakozási szándéka is hamisnak hallatszik. Dreyia csendesen figyeli, ahogy Wagzal az általa kiszúrt kő felé hurcolja Mirlahint. Közben a kardját a csont tőrére cseréli. Két okból is. Az egyik hogy nem ölni készül, csak esélyt lop magának a hatalomhoz.*
-Nagylány, ha nem vetted észre csak egy személy voksolt melletted. Ő hajlandó elhinni, hogy egy kékvérű, mint te csak úgy behódol. Én viszont jól ismerem a fajtádat, azon agyalsz most is, hogy úszhatnád meg. És hogy ki a leg gyengébb a csapatban. Csak hogy tudd, ha az istenítélet lezajlik, nem lesz szükség arra, hogy kinyírjunk. Megteszik ezt az istenek helyettünk. Ha meg nem figyelnek oda rád én, öllek meg, ha átvered bármelyikőjüket. Vagy ha összeugrasztod őket. Szóval gondold, meg alaposan mit mondasz, ő kiszagolja, ha hazudsz, én meg ugyan úgy gondolkodom, mint te, de csak a kék vér hiszti nélkül. Noha nem szeretek ártani vagy gyilkolni veled tuti kivételt teszek leendő rabszolga, ha hazudozol és alakoskodsz nekik.
*Laza mozdulattal követi az orkot és a nőt. Zammira tuti zabos lesz vegzálós orkra de kell valami félelem, hogy a harmadik nő tudja hol a helye. Amint felérnek, és a szavazósdiba kezdenek. Dreyia hangos imába kezd, mint egy rituálé szövegét mondva az istenéhez, akiket nem nevez meg.*
-Istenem, halld óhajom, és ítélkezz eme ostoba tolvaj felett. Ha ítéleted halál lészen ragadd magadhoz lelkét. Ha úgy ítéled, szükséges jelenléte a társaságunkban hagyd életben. A döntésed én elfogadom, és a társunkká fogadjuk.
*Az arcáról a tőrre kenek némi vért és a varázslatba kezdek.*


A varázsló egy oltáron véráldozatot mutat be, melynek hatására, ha elég erős lélek vérét áldozta fel, az oltár 1. szintű sötétség oltárnak számít, vagy ha már az volt, eggyel növekszik a szintje. A vérnek értelmes élőlényből kell származzon (JK, vagy azt kiváltó, mesélő által mozgatott NJK), frissen, helyben kinyerve, továbbá szintenként egyre erősebb élőlény vérének a feláldozása szükséges (8 + 2*[az oltár jelenlegi szintje] értéknyi tulajdonsággal kell minimum rendelkezzen, ahol a nagyon rossz 0, a legendás pedig 6). Ha a lény, akiből a vér származik, a folyamatban meghal, a varázsló annyi sötétség pontot kap, ahányadik szintű lett az oltár. Ha túléli, akkor a lény kapja ezeket a sötétség pontokat, és a lelke hozzákötődik az oltárhoz. A varázsló a saját vérét is feláldozhatja. Csak olyan lény vére áldozható, aminek a lelke nincs oltárhoz kötve.

1952. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-01-07 21:20:22
 ÚJ
>Vasvillás Gizurina avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Garik//

*Elbambul, elmélázik a hatalmas zöldségeskert hallatán. Hogy az milyen jó volna neki! A szomszédok, meg a barátok, sőt mi több, a rosszakarói is csodájára járhatnának, hogy milyen sokra vitte a Vasvillásék legidősebb lánya, akire mindenki azt hitte, soha nem viszi semmire. A nagy porta és a rendes, tisztán tartott ház pedig minden hasonló embernek dicsőség. Alig várja, hogy fürdőzhessen a dicsőségben.*
- Az osztán jó nagy zőccséges lészen!
*Elmosolyodik, amikor édesanyja dúló-fúló arcát látja lelki szemei előtt. Nagy megkönnyebbülés lesz neki a csoroszlyától megszabadulni.*
- Kérjél ki de nagyon, osztán vissza se menjünk Minyiorba', csak ha születik, házasodik vagy meghól valaki!
*Mert amúgy meg minek odamenni. Maximum a drága nagymamáját, a Nanát ha meg fogja látogatni, mert ő kedves a szívének.*
- Mi az, hogy nem kő' senkinek!? Ne mondjá' ilyenek, te Garik. Hát osztán nem mindegy most mán, hogy ki az apád? Ha meg tényleg elhagyott, akkor vigye el minyiori molyember!
*A disznók és vadállatok hallatán felröhög, már amennyire így betegesen fel bír kacagni.*
- Desznyó! Haha! Elkapom én puszta kézbül. Otthon ha vágtuk, akkor is mindég én futkorásztam utána. Kisjány vótam még, mikor ráéreztem az ézire a desznyófogásnak.
*Nem bánná, ha mihamarabb odaérnének, mert már nagyon vágyik Gariknak a levesére meg arra, hogy végre aludhasson egy jót valami meleg helyen.*
- Haj, nem néztem még van-e fót! Na majd ha odaérünk, meglesem, de most csak bebújna a ruhám alá a hidegség, ha megpróbálnám. Jaj te Garik, olyan rendes legény vagyol, megfogtam én most valamelyik isten lábát, úgy ám! Jaj hát az állatokat nagyon szeressem. Van is Minyiorba két tehen, azokkal foglalkoztam én néha, meg a tyukokkal, meg ami épp vót. Tömtem kacsát is.


1951. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-01-06 13:44:35
 ÚJ
>Garrikh Bathron avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Gizuka//

*Garikkal már most madarat lehetne fogatni, persze nem mutatja ki, még a végén azt hinnék, hogy valami nagy szerelmetes hős, pedig hát csupán egy fiatal parasztgyerek, aki ért a beszédhez, igaz, kissé ízesen.*
- Nálam, ugyan nincs nagy zöccséges vetemény, de majd csinálok én neked Gizu, bizony nagyot csinálok! Olyan nagy leszen az, hogy a végire sem érünk míg lemegy a nap. *Bólogatva tódít már előre. Bár komolyan is gondolja, miközben húzza azt a kocsit Gizukával hátul.*
- Majd elmegyek én veled anyádhó, azt kikérlek. *Emeli fel ujját.* Meg apádhó is, mert legyenek bármilyenek, azt biza úgy illik, tanították az oskolában. *Garik ugyan sok osztályt nem járt, de szedett magára itt-ott egy-két dolgot.*
- Azt, ha nem adnak, hát elloplak. *Vonja meg a vállát, hiszen végeredményben a cél a lényeg, az már csak ráadás, ha áldást is kapnak, meg nyoszolyát. De mesél is tovább, nincs megállás.*
- Háde mér hagyott el, ha nagy úr lenne, mondjuk biztos szégyelli porontyát, mer másképp nem lehetett vón. Ilyen pulya nem köll senkinek. Biztosan zabi vagyok. *Egész nekikeseredik, pedig eddig aztán egy percet nem gondolt az apjára. Persze közben vigyázva figyel, a vella ott a markában, hátha kelleni fog, Gizu szavaira is nagy szakértve válaszol, nehogy megijedjen.*
- Hát csak desznyók, meg vadak, de elbánok én azokkal, csak mi lássuk meg őket, Gizukám, először.
*Fogyogat szépen az út a lába alatt, de Gariknak beszélgethetnékje van:*
- Majd fát hasogatok, jól begyújtok, ha hazaértünk, ágyba fektetlek, meg teját főzök. Tán van még gyógyír is otthon levesbevaló. *Bólogat okoskodva.*
- Aztán fótok vannak-é rajtad, kedvesem? Nézted-e mán? Mer, ha csak köhécselsz, meg tüsszögölsz, akkor biza náthád van, azt meg kikúráljuk, mézes hagymával, meg húslevessel. *Nagy komolyan hátranéz, a többit úgy mondja.*
- Meg szeretetben Gizukám, mert másban biza nem lesz részed, ezt én mondom Garik Branton! *Jól ki is húzza magát.* Amit megtermelünk, majd eladjuk a barbároknak, meg a városiaknak a piacon. Megleszünk. Azt az állatokat szereted-é? *Kérdezi, mert hát ezek a fontos dolgok, meg a kenyérsütés.*


1950. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-01-06 12:52:27
 ÚJ
>Vasvillás Gizurina avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Garik//

*Gizu kipirul, most már egészen rákvörös a feje, de ezt ő nem látja, meg amúgy sem bánná. Ha tudná, hogy Gariknak mennyire tetszik, akkor lehet még erőlködne is, hogy ennél is pirosabb legyen.*
- Jaj, mán megint a szép jány...
*Na igen, most is kicsit pirosabb lett, hát még akkor, amikor a legény előáll a tervével! Nem is tud hirtelenjében köpni-nyelni se.*
- Aszondod? Hát igaz, ideje vóna mán elkőtöznöm onnét. Na de tudod mit, Garik? Legyen akkó'! Nálad maradok, kigyógyulkozok, osztán visszamegyek Minyiorba, összeszedem a dógaimat és megmondom, hogy ennyi vót, elkőtöztem... Haj, be várom, hogy lássam anyám rémült képit! Úgy lefő majd, mint a tavaszi sonka!
*Mert hát ilyen jóarcú, dolgos-gondos legénynél ki a bánat jánya ne lakna szívesebben, mint egy banyánál?*
- Ki tuggya, galambom. Lehet, hogy tényleg nagy úr a te apád!
*No nem mintha ez olyan sok dolgot megváltoztatna Garik esetében, pusztán érdekes belegondolnia.*
- Kibírom én, ne félj!
*Mert a Gizu mindent IS kibír. Jókat röhögcsélve hallgatja az ifjú szavait a rima Lyudithról meg a többiről.*
- Jaj hát igaz-igaz! Jól mondod, te Garik, te.
*Hanem mikor amaz a sikításról beszél, ijedten néz magán körbe. Elég fás hely ez, nincs ő ehhez hozzászokva, csak szántóföldekhez meg a falunaphoz.*
- Tán sok errefelé a gyilkos vadállat és haramia? Jaj, be nem sokat járok én ilyen helyekre! No majd sikítok, ha lesz valami.
*Nem sikítás az övé, inkább ökörbőgés, de majd meglátja, kell-e tornáztatni asszonyos hangszálait az út alatt.*


1949. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-01-06 12:23:32
 ÚJ
>Garrikh Bathron avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Gizuka//

*Ahogy halad a kocsi előre, Garik hátra-hátra tekintget, s úgy beszélget az ifjú menyecskével. Élvezi az utat, az idő ugyan hideg, mégis kellemes kissé, no meg Gizu is egész kivirul tőle, amitől bazsarózsás lesz az arca. Azt pedig Garik fenemód szereti. A tharg birtokokat hamar elhagyják, az erdei egyenes ösvényen immár egyszerűbb, hiszen olykor kereskedelmi útnak is használják.*
- Ugyan, ugyan, kedves Gizu, hisz szívesen tettem. *Szerénykedik a legény, hisz nagy dicséretet kap.*
- Hát ilyen szép jánynak...
*El is pirul kissé a vallomástól, de aztán húz egyet a szekéren, hogy úgy tűnjön, mintha attól volna. Persze Garik nem az az anyámasszony katonája, ha kell fát hasogat, ha kell kapál, ha kell, akkor meg árut ad el, épp, mire szükség van. Örül, hogy ennyi közös is van bennük Gizuval, mert a jány is dolgosnak tűnik. ~ Csak az az átkozott köhögés ne vón. ~ Meg is áll, hogy odalépjen.*
- Nem mész te sehová Gizuka, most már én vigyázok rád, nem az anyád, jössz vélem Szántóvégre, ott jobb sorod lesz. Jól összeszeded magad, utána meg majd meglátod, hogyan tovább. *Dehogy akarja ő erőszakkal elcipelni, de ha már így alakult, azért nem bánja, hogy Gizu vele tart.*
- Én egyke vagyok, apám nem ismerem, nem tudom ki volt, bár anyám állítja, hogy nagy úr. *Nevet fel.* De hát, hogyan is lehetne egy kétkezi parasztnak, nagy úr az apja, nem igaz Gizu?! *Nevet a legény, aztán megigazgatja Gizukán a takarót.*
- Úgy-úgy. De hát tiszta fagyos a kezed, lelkem! *Fújkálja meg azt a kapanyél-kérges tenyeret.* No siessünk!
*Aggódva nekiáll továbbhúzni a kocsit.*
- Az ilyen dolgos jánynak, mint te, egészségesnek kell lennie, mit bánom én ki az a Lyudith. Az ilyenek olyan, mint a csócsa! El vannak téve télire, aztán csak nyaranta ugranak ki az üvegből, de akkor rögtön sósan és mezítelen. *Bólogat morogva, közben húzza a kocsit.*
- Az olyanok, mint te Gizuka, mint a gerjesztő, ne is foglalkozzá velük, mit mondanak, csak találj jó száraz fát magadhó! *Legyint bosszúsan a legény, egész költőire sikeredett.*
- Vigyázzá Gizuka, sikíccs, ha valami kiugrik a bokorbú! *Futtatja végig tekintetét az erdőn, egy kicsit meg is áll, hogy a vellát keze ügyébe vegye.*


1948. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-01-04 08:23:33
 ÚJ
>YIlanda Hyths avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 132

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
//Ziana Yedhir//

*Az ölelés meglepetésként éri, kicsit megmelengeti a gondolat, hogy még ezt is be merte vállalni a nő, pedig tudja ám, milyen betegségeket okozhat számára a ruháján most már szinte vastagon álló koszréteg. Azért közben fejben jegyzetelte, amit Iwaa mondott, bár még így sem biztos, hogy épségben odaér, de már látja a fényt az alagút végén.*
- Tehát ha jobbra megyek innen, akkor a háromágú tölgynél kell lefordulni.*Ismétli meg hangosan is, hogy jobban rögzüljön. Szívesen visszaszorongatná az ölelést, de amilyen gyorsan jött olyan gyorsan tova is tűnik. Nem is igazán szeretne több gondot okozni, minthogy vele, annyi bizalommal és kedvességgel viseltetett, amit meg sem érdemelt.*
- Többet le nem térek róla, abban biztos lehetsz. Te is vigyázz magadra!*Teszi még hozzá mosolyogva, aztán nekiindul, kiérve az útra, jól szemügyre veszi, ha ismét erre tévedne, biztosan felismerje. Még visszanéz és integet a bozótos felé, hátha a nő még mindig figyeli, majd balra veszi az irányt.*



1947. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-01-03 21:48:16
 ÚJ
>Ziana Yedhir avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//YIlanda Hyths//

*Az öröm, hogy YIl is szívesen időzik vele, az viszont keserű, és fájdalmas, hogy közös kis kalandjuk itt most véget ér.*
-Ki sem szabadna jönnöm ide.
*Húzza el ajkait a kelletlen tartományba, mikor a másik szerencsének nyilvánítja találkozásukat. Valóban az, a véletlenek kedves kis összjátéka.*
-Tudom.
*Motyogja bánatosan nagyapja aggodalmaira. Pontosan tudja milyen kockázatot vállal, ha idekinn éri egy rosszullét, és nem talál rá senki hamar, az a vesztét okozná, mégis rendre kiszökik sétálni, bóklászni, mint ki képtelen hinni a rossz dolgokban, szerencsétlenségekben.
A tréfákra elmosolyodik, most még a nevetés is nehezére esne, valahogy borús árnyékot vet mindenre a búcsúzás közelsége.*
-Igen.
*Vágja rá gyorsan feleletét a kérdésre, majd nagy sóhajjal folytatja.*
-Ha kiérsz a fák közül az útra balra fordulva jutsz el a várig, és fogadóig, azok vannak közelebb, jobbra pedig a városba vezet.
*Van azért még valami, és nem is ez volt a leglényegesebb közlendője.*
-Ha jobbra mégy, az út átvezet a szántókon, mi ott élünk. A háromágú tölgynél kell lefordulni, tábla is mutatja, hogy Berin birtok, szép zöldre festett kerítés, piros cserepes épület. Látogass meg, ha arra tévednél.
*Lép közelebb, és öleli meg gyorsan, futólag a nőt, majd újabb sóhaj kíséretében indul vissza, amerről jöttek.*
-Minden jót YIl, és maradj a szekérúton.


1946. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-01-03 20:21:25
 ÚJ
>Zammiria Rykoven avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Vakmerő

//Elég egy csoda//
//A legtermékenyebb a feketeföld//

*Híven megmutatkozik, mennyire különbözőek a kis csapat tagjai. Igazán érdekes és tanulságos látni, mi történik, ki hogy reagál ebben a feszült helyzetben. Mindenki a maga elképzelése alapján lép, a vélemények megoszlanak, de még mindig ott lebeg a kompromisszum lehetősége. Nem olyan, amilyet Zam tervezett, s amiről úgy gondolja mindenki, hogy sajnálatból ajánlott. Pedig inkább a hasznosság oldaláról közelítette meg a dolgot. Ám társai nem enyhülnek, Mirlahin dacossága is feltehetően hergeli őket. A fogoly legalább még él. Az más kérdés, hogy mire ennek a végére érnek, nem biztos, hogy még mindig úgy kívánja-e. Csatlakozási szándéka azon a ponton már hiteltelenül cseng, hiszen nyilván az egyetlen lehetőséget választotta a biztos halál vagy a szégyenletes meghurcolás helyett.
Ezalatt Dreyia kiteríti előtte lapjait, így újabb színnel gazdagodik jellemrajza. Zam figyelmesen nézi, de nem reagál rá semmit. Feltehetően nősténytársa nem is várja, hiszen könnyen elárulhatná, amit titkon a tudomására akart hozni. Wagzal támogatását komolyabban elveszti, s most kiütközik, amiről előző este beszéltek: egyet nem értés esetén a zsoldos előnyt élvez a döntésben testi fölénye folytán. Zam pedig nem olyan ostoba, hogy falnak rohanjon, csupán levonja magában következtetéseit, és várja, mit lépnek ezután társai.
Ropogó léptekkel mennek hát elvileg az ítélkezés helyére. Különös szín ez a magaslattal, s a hulló hópelyhekkel, mik megtelepszenek a fákon, a száraz füvön, ruhájukon. Zam szemöldökének apró ránca kisimul, mikor a zsoldos közli, hogy lemond szavazatáról.*
- Az én véleményemet már ismeritek.
*Teszi hozzá röviden, higgadtan. Bár erősen kétséges, hogy Mirlahin hasznos lehet még számukra úgy, ahogy remélte, döntését nem másítja meg. Tekintete Dreyiához fordul. Úgy tűnik, most rajta múlik a dolog.*


1945. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-01-03 19:44:48
 ÚJ
>YIlanda Hyths avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 132

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
//Ziana Yedhir//

*Miután intett neki, hogy még egyben van és örömmel konstatálta, hogy legszeretettebb testrésze, a hátsója is megúszta egyetlen karcolás nélkül megnyugszik. Szemeivel a nőt nézi, érzi, hogy ő olyan közegből jött, amelyből nem szívesen ráncigálná ki, inkább biztatná rá, hogy kezeivel őt is rántsa be, majd együtt élhetnek ebben az álmoktól hemzsegő varázsvilágban. Szívesen maradna itt, hogy megtanulja, hogy kell bánni az állatokkal, és hogy végre életében először felülhessen egy lóra. Szeretné látni, ahogy a nő, megsértve a nagyapja által felállított határokat, legközelebb kimerészkedik az útra és véletlenül belebotlik egy ugyan ilyen naiv és hangyás fiúba, aki azonnal és feltétel nélkül követné őt a rengeteg erdőbe. Szórakoztatja Iwaa sértetlen burka, amely minden mondatot átrendez számára elfogadhatónak, beilleszti a már előre elkészített helyre, ahogy az a nagykönyvben le van írva, máshogy nem is történhet semmi. *
- Szívesen kelnék át az erdőn ismét veled, de nem hiszem, hogy még egyszer ilyen szerencsém lesz, hogy rám találsz.*Mondja őszintén a nőnek, inkább egy olyan szituációt tudna elképzelni, hogy miközben óvatlanul letérve az ösvényről megállván egy fa alatt, egy háromméteres vérengző medve nyála csorogna keresztül a vállán.*
- A nagyapád nem hiába aggódik érted, hallgass rá és inkább tovább már ne gyere. De ha legközelebb kiáltásokat hallasz az erdő mélyéről, na akkor, szélsebesen szaladj értem vagy már csak a csontjaimat fogod megtalálni.*Viccelődik a nővel, aztán mikor hallja a szilárd elhatározását, hogy meginvitálja az esküvőjére csak ereszt el félszeg mosolyt.*
- Szívesen eljönnék, csak küldj meghívót, a futár biztos meg fog találni, csak nézzen át minden út menti árkot nem-e vagyok benne.*Nem igazán szeretné a másikat beavatni a mélyebb dolgaiba, bár talán már így is túl sokat tud, mindenesetre inkább nézze szerencsétlen flótásnak, mint hogy tudomást szerezzen valódi foglalkozásáról és természetéről.*
- Most kezdesz el szégyenlősködni, szeretnél valamit?*Nézi oldalra billentett fejjel a nő mutatványát, valamiféle táncnak vélve azt.*




1944. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-01-03 18:22:56
 ÚJ
>Wagzal Hororin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Elég egy csoda//
//A legtermékenyebb a feketeföld//
//A hozzászólás 16+ elemet is tartalmaz//

* Agyaras barátunk rosszallóan csóválja a fejét, miután kezébe váratlanul ötven aranyat kapott. Azért gyorsan elteszi magához, de talán nem csak ezért eme reakció, hanem elképzelhetőnek tartom, hogy az állítólagos szabónk meglepő könyörületességének is szól nem kis mértékben.*
~ Jaj, Drágám, hogy te mennyire nem ismersz, ha azt hiszed, megvásárolhatod a hűségemet.~
* Szinte érezni, hogy lüktet a föld a feszültségtől, vagy csak én vagyok tériszonyos, miközben egyre magasabbra lebegek, hogy minden mozdulatukat tökéletesen lássam. És ekkor kiszúrja a Hororin család sarja, hogy Linkelstar érdeklődését is felkeltette egy félig földbe süppedt, hatalmas kődarab. És lehet kitalálja hamarosan a gondolatát. Eddig nem igazán sikerült dönteniük arról sem, hogy bosszú legyen vagy sem. Ketten a hátuk mögött szövetkezve beszélik meg még azt is, hogy az iménti támadójuk csatlakozik a kalandra éhes trióhoz. Vagyis nem teljesen igaz, hogy a hátuk mögött, és Mirlahin nem is teljesen őszintén válaszolt. Az emiatt érzett méltatlanságot utána széles vigyor váltja az ork arcán, mikor a harcos nő arról beszél, hogy zsákot húznak a fogoly fejére és egy kellemes mennyiségű időre rábízzák, hogy mi fog történni. A két cinkosan összekacsintó csaj közötti kontaktusból ő nem biztos, hogy a kevésnél bármivel többet megért az első percekben, inkább csak a szavakat érti meg.*
-Hallottam rémtörténeteket, hogy az emberek is szoktak istenítéletet kérni. Igaz állítólag ahhoz speciális kövek kellenek, és csak boszorkányok ellen jók, de egy próbát megér.
Gyere szépségem és drukkolj, hogy ne kezdjen el inogni a lábad alatt az ítélő kő!
* Ezzel talpra rángatja és tervei szerint a vándorkőhöz toloncolva még mindig megkötözve felsegíti a tetejére és maga is felmászik mellé. Útközben ellátja a még mindig vérző sebét. Ekkor méri csak fel, mekkora szerencséje volt. A pikkelypáncél egyik darabkájába fúródva állt meg a nyílvessző, alaposan eltorzítva azt. Kézzel nem tudná még ő sem visszahajlítani, esélyes nagyon, hogy egy kovács segítségét kell igénybe vennie. De legalább ennek köszönhetően nem ömlik zuhogó patakként vörös testnedve, hanem még az ő tudásával is könnyen el tudja állítani egy rongydarab segítségével, mely hamar átázik a kötés alatt. Mikor már fent vannak, mögötte halkan a fülébe suttogva próbálja remegésre késztetni legalább a lányt, ha ezektől a szavaktól a gránit ugyan nem hiszem, hogy megmozdulna...*
-Pont olyan innen a kilátás, mint egy rabszolgavásár kikiáltóállványáról. Innen is nyugodtan lenézhetsz másokat a nemes büszkeségeddel.
* De ideje végre dűlőre jutniuk.*
-Akkor szavazzunk, és ezúttal ami az eredmény lesz, aszerint fogunk eljárni! Én a magam részéről tartózkodom.



1943. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-01-02 16:41:55
 ÚJ
>Ziana Yedhir avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//YIlanda Hyths//

*A felhangzó szavak ellen formai aggályai nincsenek, a tartalmuk döbbenti le, lepi meg.*
-Jó, de...
*Pislog kettőt, nyel nagyot.*
-Tényleg? De miért? Miért tennének ilyet?
*Őszintén nem érti miért pont azzal, azon tréfálkoznak, aki csinos, bájos, és kedves. Máskülönben ő pontosan ilyennek látja YIlt, ha nem is azzal az egyértelmű, arcba csapó nyilvánvalósággal. Kell hozzá pár szó, néhány röpke perc, és picike odafigyelés, de ezek után a másik vörös kétségkívül megfelel a felsorolt kategóriáknak. Emellett még vicces, talpraesett, és okos is. Hát mi többet akarhatna egy férfi magának?
A komolytalan fenyegetésre csak sunyin elvigyorodik.*
-Már ha nem esel előbb magad szerencsétlenül abba az árokba, igaz?
*Cukkol vissza, utalva YIl ügyetlenségére nehezített terepen.*
-De sunyi a szemük!
*Érvel tovább kevéske hisztivel a gyíkok ellen. Majd gondolkodik el YIl kérdésén. Az biztos, hogy helyénvaló a feltételezése, az is biztos, hogy okkal nem fél a bogaraktól, állatoktól, már csak valami értelmes formába kellene önteni érveit.*
-Hát.
*Kezdi nem túl frappánsan, elnyújtva a szót, a továbbiak is nélkülözni fognak mindenféle szakmaiságot.*
-Egy birtokon élek, állatok között, amik miatt azért nem kevés rovar akad ott, legyek, muslincák, bolhák, kullancsok, egyebek. Ezektől még sose voltam beteg. Talán olyasmi lehet, hogy csak az emberi betegségeket kapom el. És az van a sárban, piszokban, de nincs a bogarakban. Nem tudom pontosan.
*Vonja meg vállát tanácstalanul.*
-De nagyapa sose tiltotta meg, hogy gondozzam a lovakat, tyúkokat, játsszak a kutyákkal, macskával, szóval gondolom ezek nem jelentenek veszélyt. Csak másokkal találkozni nem szabad. Meg hajadonfőt kimenni a házból, meg messzire sétálni, meg az úton haladni.
*Sorolja a tiltott dolgokat kelletlenül, melyek talán nem is feltétlen egy betegség megelőzését szolgálják.
Hogy visszatérjenek leendőbeli udvarlót fogni, az egyrészt tetszetős, annyival is több időt tölthetne legújabb és egyetlen barátnőjével, ám vannak itt akadályozó tényezők.*
-Áh, Bolyhos megeszi, sosem tenném ki ilyen veszélyeknek életem párját.
*Szorítja most maga kezeit mellkasára, és ábrándos pillantásokkal réved el a távolba.*
-Meg aztán nem hiszem, hogy szívesen megtennéd ezt az utat még egyszer oda-vissza.
*Kérőt fogni másoknak, idegeneknek azért még a világ legtökéletesebb nagyapja számára sem lehetne kis feladat.*
-Még mit nem! Azért is bocskort hasítana a hátamból, ha megtudná ilyen messzire merészkedtem hazulról. És valószínűleg nyeregtáskához való bőrdarabot is.
*Nevet fel ezen, holott a testi fenyítést leszámítva az öreg biztosan cudar mérges lenne, és megint bezárná Iwaat egy hatra nagyatyai dörgedelmeket hallgatni. Ám ez most lényegtelen, még azzal együtt is megérte ez a kis kiruccanás.*
-Megmondom hogy legyen, én megyek férjhez előbb, meghívlak az esküvőmre, lehetsz a nyoszolyólányom, vagy a tanúm, és ott bemutatlak valami helyes fiúnak, aki nem fél a verekedős lányoktól.
*Kész, ezt el is döntötte, YIl ha törik, ha szakad, ott lesz a szertartáson, már előre örül az alkalomnak.
Ki nem mondott kétkedéssel nem tud mit kezdeni, őszintén, és komolyan úgy érzi nem annyira reménytelen a helyzete, mint eddig vélte, hogy a magány még sem örök társa, és bizony lehetnek még barátai, és akadhat azokra a legkülönösebb helyeken. Emellett bizonyságot szerzett arra is, hogy nem mindenki ártószándékú, vagy kórságot terjesztő, kerülendő alak.
A teátrálisra sikeredett produkciót élvezettel szemléli, és egész addig jókat vigyorog, még YIl a bokorba nem zuhan. Ezúttal már nem siet lélekszakadva segítségére, csak homlok ráncolva tekint fel az égre, és rázza meg rőt kobakját egy sóhaj kíséretében.*
-Jól vagy?
*Teszi fel azért a kérdést illendőségből, majd bök a háta mögé fejével.*
-Máskülönben megérkeztünk. Ott az út, amaz bokrok mögött.
*Húzza el ajkait kelletlenül, és toporog egyik lábáról a másikra nehezedve.*


1942. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-01-02 15:05:04
 ÚJ
>YIlanda Hyths avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 132

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
//Ziana Yedhir//

-Gyomrost csak az ellenkező nemhez tartozó férfiak kapnak, akiknek túlságosan is kinyílt már a csipájuk. Tudod, az olyanok előszeretettel tréfálkoznak az olya csinos, bájos, és kedves hajadonokon, mint én vagyok. Így jó lesz?*Kérdez azért rá, próbálta kevesebbet pocskondiázni magát és jobb fényben feltüntetni, mint, ahogy azt nem régen még a nő tanácsolta, bár érzi, hogy kicsit túl sok volt a jelző.*
-Akik pedig csak pimaszkodnak… *Ejti el Iwaa gúnyolódását látva.*… azokat simán betaszajtom az egyik árokba és otthagyom.*Húzódik széles mosolyra az arca, majd ismét elindul az ösvényen, reméli, hogy a nő nem veszi túl komolyan, hiszen nemrég éreztette vele, mennyire is irtózik a kosztól, sártól és betegségektől.*
-A gyíkok olyan békések, és ha a kandalló elé teszed pár órára már nem is olyan vészesen hidegek.*Magyarázza, nem mintha értene bármit is az állatokhoz.*
-De hogy is van ez kislány? A kosztól félsz, de a szarvasbogarat szívesen csókolgatnád?*Fordítja a fejét a nő irányába, bár érzi, hogy a hangneme elárulja, hogy csak vicces kedvében van, mégis kíváncsi a válaszra.*
-Azonban, ha gondolod.*Torpan meg.* -Visszamehetünk érte, majd leülök a földre, az biztos, hogy két perc múlva a környék összes jóvágású szarvasbogara ott lesz körülöttem és akkor válogathatsz is.*Csillan fel a szeme nevetés közben, hiszen ezt már ő sem bírja ki a nélkül. Majd nagy levegőt szívva hallgatja tovább Iwaát, miközben arról beszél, hogy a nagyapja bizonyára hozzá illő kérőt fog keríteni neki.*
-Nekem is kereshetne egyet.*Csak bólogat tovább. Ezután, a nő ahhoz a részhez és, hogy sok mindent máshogy lát már, erre csak egy szemöldök felvonás a válasz, ugyanis kételkedik benne, hogy szerény személye és meggyőző tehetsége elég, ahhoz, hogy akármit is megmozgasson egy ilyen szilárd talajon álló, meggyőződései hálójába burkolódzó nőben. Aztán Iwaa kérdései nyomán ismét felbukkan belőle a kisördög és kihúzza magát.*
-Én egy hős amazon vagyok, naphosszat csak az erdőt járja biztos léptem. Suhanok a fák között.*Szavainak nyomatékot adva szökken párat, majd megáll egy bokor előtt és felemeli a kezét a magasba.*
-A szél se érhet nyomomba, ha egyszer meginduloooooo…*Lépne hátra, ha éppen nem egy bizonytalan természetű kővel sodorná össze a sors, kigurítva maga alól hatalmasat zúg egyenest a bokorba, majd, amilyen gyorsan jött olyan gyorsan vissza is tápászkodik, kiugorva a levelek és ágak ölelő karjaiból.*
-Khm!*Köszörüli meg torkát, miközben a palástjával pillangószárny suhogásokat végez, hogy a még rajta maradt leveleket is eltávolítsa. Ismét kihúzza magát és csípőre vágja a kezeit, de ábrázata még mindig nem a régi, hajából egy kisebb ágdarab figyel, rajta egy barna színekben játszó levéllel.*
-Na, hát, szóval így.*Legyint magyarázatképen.*




1941. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-01-02 14:38:12
 ÚJ
>Ziana Yedhir avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//YIlanda Hyths//

*Aprócska vigyorral hallgatja útitársa szavait, mintha valami furcsa, ám élvezetes játékot játszanának a szavakkal. Tetszik, bensőséges, bizalmas dolognak érzi, dacára annak, milyen mondatok is törik meg rendre az erdő nyugalmát a két vörös hangján.*
-Azt a részt pont nem éreztem túlzónak.
*Vihog közbe halkan.*
-Nem úgy a mindenféle tevékenységre alkalmatlan ruhaköltemények részét. Amúgy is harcos hősnek nézel ki. És én sem kaptam gyomrost.
*Húzza be nyakát, és ölt nyelvet vidáman, majd egészíti ki a mondatot merészen.*
-Még.
*Jó, persze nem is feltételezi YIlről, hogy a közeljövőben, vagy valaha kezet emelne rá, miért is tenné?
Az öltözékét érintő kérdésre legyint.*
-Dehogy. Nagyapa hozta a városból. Van ott valami idős varrónő, minden alkalommal betér hozzá, szerintem szeretők voltak régen.
*Kuncog ezen is egy sort, majd azon is, hogy naiv lenne. A képtelen szerelmi történeteket élvezettel, kacagva hallgatja.*
-De pont gyíkot? Azok olyan hidegek, sunyik, és furcsa a tapintásuk.
*Fanyalog egy sort jövendőbelije hiányosságai felett.*
-Akkor már inkább legyen szarvasbogár, az sokkal fenségesebb, és tekintélykeltőbb. De kár, hogy elengedtem.
*Sóhajt nagyot, megjátszott szomorúsággal. A hogylétét firtató kérdést először nem is érti, homlok ráncolva pillant hátra.*
-Persze, semmi gond.
*Áll meg maga is, várva be YIlt, és szavait, hogy rántva egyet vékonyka vállain magyarázza miért is nem talál kifogásolnivalót a megrendezett nászban, miután kinevetgélte magát a végember tituluson.*
-Pici koromtól fogva nagyapa vigyáz rám, tudom, hogy csak jót akar nekem. Miért ne bíznék a választásában? És mivel magam is gyakorta ápolásra szorulok így biztos lehetek benne, hogy olyan férfiút fog keresni, ki gondomat tudja viselni, vagyis a trottyos papik kizárva a kérők sorából.
*Kacsint cinkosan szavai közben, majd önti el vörös pír orcáját, mikor tudatosul benne mennyire is volt tiszteletlen utolsó mondatával.*
-Nem úgy értettem. Bizonyosan tiszteletreméltó minden idős ember, függetlenül attól milyen egészségi, vagy elmeállapotban leledzik, és hova piszkít.
*Bólint is nyomatékosításul, hogy YIl még inkább higgye, ő sosem nyilatkozna becsmérlően másokról.
A kérdésére kapott választ gyorsan, röviden reagálja le.*
-Hm.
*Majd gondolkodik el egy picit, épp csak két lépésnyi időre.*
-És fordítva is.
*Jelentős, és őszinte tisztelettel pillant a nőre.*
-Nagyon bölcs vagy ám. Már egy csomó mindent másképp látok, gondolok, mint az kora reggel volt. Amúgy tényleg csak pusztán harcos vagy? Ilyen zsoldosféle?
*Támad fel újra kíváncsisága, és igyekszik hanyagolni a gyermekkor, család témakört, úgy sejtve a másik nem szeretne arról beszélni.*
-Vagy inkább egy vándortanító, aki eléggé felkészült ahhoz, hogy megtudja védeni magát? Hírnök?
*Érlelődik benne gyanú YIl kilétét illetően, valahogy nem tudja elképzelni, hogy a hős amazonok a fegyverüket és az eszüket is egyformán kiválóan forgatják.*


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3188-3207