//Második szál//
//YIlanda Hyths//
*A felhangzó szavak ellen formai aggályai nincsenek, a tartalmuk döbbenti le, lepi meg.*
-Jó, de...
*Pislog kettőt, nyel nagyot.*
-Tényleg? De miért? Miért tennének ilyet?
*Őszintén nem érti miért pont azzal, azon tréfálkoznak, aki csinos, bájos, és kedves. Máskülönben ő pontosan ilyennek látja YIlt, ha nem is azzal az egyértelmű, arcba csapó nyilvánvalósággal. Kell hozzá pár szó, néhány röpke perc, és picike odafigyelés, de ezek után a másik vörös kétségkívül megfelel a felsorolt kategóriáknak. Emellett még vicces, talpraesett, és okos is. Hát mi többet akarhatna egy férfi magának?
A komolytalan fenyegetésre csak sunyin elvigyorodik.*
-Már ha nem esel előbb magad szerencsétlenül abba az árokba, igaz?
*Cukkol vissza, utalva YIl ügyetlenségére nehezített terepen.*
-De sunyi a szemük!
*Érvel tovább kevéske hisztivel a gyíkok ellen. Majd gondolkodik el YIl kérdésén. Az biztos, hogy helyénvaló a feltételezése, az is biztos, hogy okkal nem fél a bogaraktól, állatoktól, már csak valami értelmes formába kellene önteni érveit.*
-Hát.
*Kezdi nem túl frappánsan, elnyújtva a szót, a továbbiak is nélkülözni fognak mindenféle szakmaiságot.*
-Egy birtokon élek, állatok között, amik miatt azért nem kevés rovar akad ott, legyek, muslincák, bolhák, kullancsok, egyebek. Ezektől még sose voltam beteg. Talán olyasmi lehet, hogy csak az emberi betegségeket kapom el. És az van a sárban, piszokban, de nincs a bogarakban. Nem tudom pontosan.
*Vonja meg vállát tanácstalanul.*
-De nagyapa sose tiltotta meg, hogy gondozzam a lovakat, tyúkokat, játsszak a kutyákkal, macskával, szóval gondolom ezek nem jelentenek veszélyt. Csak másokkal találkozni nem szabad. Meg hajadonfőt kimenni a házból, meg messzire sétálni, meg az úton haladni.
*Sorolja a tiltott dolgokat kelletlenül, melyek talán nem is feltétlen egy betegség megelőzését szolgálják.
Hogy visszatérjenek leendőbeli udvarlót fogni, az egyrészt tetszetős, annyival is több időt tölthetne legújabb és egyetlen barátnőjével, ám vannak itt akadályozó tényezők.*
-Áh, Bolyhos megeszi, sosem tenném ki ilyen veszélyeknek életem párját.
*Szorítja most maga kezeit mellkasára, és ábrándos pillantásokkal réved el a távolba.*
-Meg aztán nem hiszem, hogy szívesen megtennéd ezt az utat még egyszer oda-vissza.
*Kérőt fogni másoknak, idegeneknek azért még a világ legtökéletesebb nagyapja számára sem lehetne kis feladat.*
-Még mit nem! Azért is bocskort hasítana a hátamból, ha megtudná ilyen messzire merészkedtem hazulról. És valószínűleg nyeregtáskához való bőrdarabot is.
*Nevet fel ezen, holott a testi fenyítést leszámítva az öreg biztosan cudar mérges lenne, és megint bezárná Iwaat egy hatra nagyatyai dörgedelmeket hallgatni. Ám ez most lényegtelen, még azzal együtt is megérte ez a kis kiruccanás.*
-Megmondom hogy legyen, én megyek férjhez előbb, meghívlak az esküvőmre, lehetsz a nyoszolyólányom, vagy a tanúm, és ott bemutatlak valami helyes fiúnak, aki nem fél a verekedős lányoktól.
*Kész, ezt el is döntötte, YIl ha törik, ha szakad, ott lesz a szertartáson, már előre örül az alkalomnak.
Ki nem mondott kétkedéssel nem tud mit kezdeni, őszintén, és komolyan úgy érzi nem annyira reménytelen a helyzete, mint eddig vélte, hogy a magány még sem örök társa, és bizony lehetnek még barátai, és akadhat azokra a legkülönösebb helyeken. Emellett bizonyságot szerzett arra is, hogy nem mindenki ártószándékú, vagy kórságot terjesztő, kerülendő alak.
A teátrálisra sikeredett produkciót élvezettel szemléli, és egész addig jókat vigyorog, még YIl a bokorba nem zuhan. Ezúttal már nem siet lélekszakadva segítségére, csak homlok ráncolva tekint fel az égre, és rázza meg rőt kobakját egy sóhaj kíséretében.*
-Jól vagy?
*Teszi fel azért a kérdést illendőségből, majd bök a háta mögé fejével.*
-Máskülönben megérkeztünk. Ott az út, amaz bokrok mögött.
*Húzza el ajkait kelletlenül, és toporog egyik lábáról a másikra nehezedve.*