Külső területek - Kikötői erdőség
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Szántóföldek (új)
Dokkok és kikötő (új)
Kikötői erdőségTharg birtokok (új)
Krenkataur barlangrendszer (új)
<< Előző oldal - Mostani oldal: 130 (2581. - 2600. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

2600. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2020-05-02 20:41:30
 ÚJ
>Vérgőzös Rorkir avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//Egy felépítendő ház//

*Rorkir elméje távoli zugában járhat, igazából persze ő ezt nem tudja, hisz korántsem bír ilyen szintű mentális öntudattal, nem jellemzi ezt. Az otthon hidege megmelengeti szívét, a fúvó, havas szél, a tél kemény, acélos haragja edzette sziklák ölelése mosolyt csal a barbár arcára. Kicsit zavarodott ugyan. hogy hogy kerül ide, kicsit nem is emlékszik, hogy mi történt ezelőtt, Jalanydi abszolút nincs az emlékei közt, csak az jár a fejében, hogy hazatér egy hosszú út után. Egy alakot pillant meg, nem vitás, marcona alak. Kicsit közelebb kell, hogy lépjen még, hogy felismerhesse azt, melyben dörgő hangja is sokat segít.*
-Durogaar... Mit?
*Placcsan a hógolyó az arcán.*
-De miért?
*Értetlenül áll, zavaros tekintettel.*
-Meghalni?
*Kezdenek be-be villanni a képek a csatáról, de tényleg nagyon katyvaszos az egész.*
-Nem voltam elég hű az úthoz, Durogaar?
*Újabb hógolyó, és borzasztó keserűség önti el a barbár szívét, hogy talán már rég meg is halt, de nem engedik, hogy a szellemek hazavezessék. Kell neki még egy pár pofon az ősi hőstől, hogy kicsit tudja, hogy hogy is áll a helyzet. Ahogy kezd az élők sorában visszatérni, utolsó erejével suttogja.*
-Köszönöm, Durogaar... Remélem egyszer együtt vadászhatunk.
*Azzal kezét ökölbe szorítva a magasba tartja, majd szinte érzi, ahogy már a testében kezdi nyitogatni ködös szemeit. Ahogy érzékelni kezdi a dolgokat, érzi az égő arcát is, bár a többi sebesülése talán jobban fájhat.*
-Ha így pofozol, belehalok.
*És mosolyog, már amennyire teste engedi, vigyorog, hisz bár nem a legokosabb ember a földön, azért sejti, hogy nem így keltegetnék, ha még folyna a csata, hacsak nem haltak meg mindannyian.*
*Szólal kérdőn, mert nem teljesen érti, hogy mi is történt, utolsó képe az, hogy Jalanydi mögötte áll, az árnylény pedig szinte bekebelezi.*
-Gy..győztünk? Mi törént? Nem..emlékszem.
*Nyögi ki.*
-Démongyilkos?
*Néz kérdőn Denodeara, hisz nem látja, hogy társa szája mozogna, és Kirio hangja sem ilyen, így rettentő furcsán próbálja elképzelni, hogy mi is folyik, ahogy elfogadja a segítő kezet kétség nélkül, és igyekszik előbb felülni, majd ha esetleg tud fel is áll, hogy szétnézhessen.*


2599. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2020-05-02 13:25:41
 ÚJ
>Aranyfattyú Vyliassa avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 7

Játékstílus: Vakmerő

//Dokik//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//

*Bók bók hátára halmozódik és ha Vyl nem is az a típusú lány, aki - őszintén - hamar el tud alélni pár szép szótól, neki is van egy ingerküszöbe, amit lassan átlép a mandulaszemű nő - mert asszonynak nem igazán lehetne nevezni, akárminek, csak annak nem. A szaglászásra először csak kíváncsiskodva összevonja szemöldökeit, nem érti, pontosan mit és miért csinál a másik, aztán pedig annyiban hagyja, nem faggatózik. Talán jobb is így. A flört lassan előcsalogatja arca rózsásabb színét, két lassan elkenődő örvényke ül ki a két orcára.*
- Amíg nem próbáltad ki, sose tudod meg. *Kacsint kajánul az őrre, közben tovább vezeti a lovat. Ez az Éjfél, vagy kicsoda, eltér az apja istállójában tartottaktól. Vezetni kell, nem megy magától, sőt, inkább kicsit maflább azokhoz képest, nem olyan... ijedős. Furcsa fajta. Fajták - legtöbbször a férfiak beszéltek a dohányzóasztalnál lófajtákról, ki milyet tenyésztett ki, mennyiért adja el csikóját egy-egy példánynak. Igazság szerint a nyálverésről szólt az egész, nem szerette azt, főként, amikor előtte beszéltek róla, mert tudták, hogy ott kuksolt folyton az ajtó résénél. Volt olyan pimaszabb öreg is, mostani szókincsével élve, puhapöcsű féreg, aki direkt akkor horkant fel, s kérdezte meg szülőjétől: "És ő? Ő meddig marad még itt? Nem adnád inkább szolgálónak?" - meg hasonlóak. Na ez az, ami már nem érdekli, de az a maró, fortyogó érzés még terheli a mellkasát, ahogyan egyre közelednek a katlanhoz, igyekszik nem kimutatni. Shan ebben nagy segítségére van, ha nem is tudja, az őr nem csak Vyl testét védi, a folyamatos csacsogásával sikeresen eltereli a figyelmét a lelki bajairól is. Ravasz mosoly húzódik a lány arcára, miközben válaszra méltatja társát.*
- Kétlem, hogy okos lenne, sőt. Ahogyan bánt velem az ágyban, gyanítom, milyen kétbalkezes lehet a munkában. De az alapokat tudja, az elméleti tudás a lényeg most, annál meg hasznát vesszük, úgyis csak tanítania kell. *Vonja meg kuncogva a vállát. A táj közben megint változik, lassan alkonyulni kezd, a fákat felváltják a cserjék, azokat pedig az elszórt fűcsomók. Lassan a Szántóföldekre érnek, már látni egy-két takarosabb parasztházat a távolból.*


2598. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2020-05-02 08:18:32
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Daidalos)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217

Játékstílus: Szelíd

//Egy felépítendő ház//

*Rorkir előtt elsötétül a világ, aztán amikor szemét ismét kinyitja egy hóval szegélyezett meredek, sziklás ösvényen áll. Tudja, hogy mennie kell előre, tudja, hogy oda kell érnie, hiszen a törzse, a családja, a többi harcos várja. Megy hát. Megy, egyenesen fel, csizmája alatt roppan és csúszik a hó, de a jeges szél és a zimankó nem állíthatja meg. A természet elemeivel ellentétben azonban valaki igen. Kétélű, óriási csatabárdra támaszkodva áll egy köpenyes, kossisakos alak a lejtő tetején, a szél cibálja mélyszürke köpenyét, s szőkés-őszes szakálla akár a hegy csúcsának kopasz sziklái, olyan fényben hullámzik. Arca kemény, már amennyi a sisaktól és a szakálltól látszik belőle, s termetre még magánál Rorkirnál is testesebb. Hogy mit keres itt a hazavezető úton? Nos, azt a barbár már elég távolról megtudhatja.*
-Vérgőzös Rorkir, itt nem léphetsz át!
*Mennydörgi, és felkap egy hógolyót a földről, majd mágikus pontossággal arcon dobja vele a barbárt pont a bal orcáján.*
-Még nem halhatsz meg!
*Dörgi a férfiú, aki valamiért pont ebben a formációban igazán ismerős lehet Rorkirnak. Újabb hógolyó, ezúttal a másik arcára.*
-Még nem halhatsz meg!
*Visszhangozza az alak a lejtő tetejéről, és Rorkirnak ekkor beugorhat, hogy pontosan honnan is ismerős neki a férfi. A tulokfejnyi bárdot forgató alakról ugyanis legendákat zengenek szülőföldjén. Vérgőzös Durogaar áll előtte személyesen. Történetét már akkor elkezdik mesélni a fiúknak, mikor az első alig jött még ki. Durogaar a törzsfőnök negyvenötödik telét látta meg, mikor harcosaival a vidék egyik fenevadjára, a Zúgó Bikára csaptak le. A felegyenesedett bikalény akkora volt, mint két kunyhó, karja olyan vastag, mint Durogaar legtestesebb harcosa, penge nem fogott rajta, így a törzsfő a hegyek erejét hívta ellene. Egy szurdokba csalta, ahol kürtfújására a két lejtőn óriás sziklák legördítésének feladatát bízta a Vérgőzös klán harcosaira, majd negyedmagával becsalta a szurdokba a rémet. A Zúgó Bikát odacsalni, ökleléseit kibírni azonban embertpróbáló feladat. Mikor a szurdokba értek, már csak Durogaar élt egyedül és ő is vért köhögött. De szent esküvel fogadta meg a Szellemeknek, hogy a Zúgó Bikát a halálba küldi, ha addig él is, így a szurdokba beérve nem tétlenkedett, a bika egyetlen karomcsapását védte fegyvere pengéjével, majd a kürtért nyúlt és belefújt. Harcosai azonban szerették, ki akartak várni, míg távolabb kerül a lénytől, Durogaar mindezt nem akarta megkockáztatni. "Ha meg kell halni, hát meg kell halni!" Kiáltotta fel a szurdok szélén állóknak, s újból a kürtjébe fújt, mialatt a Zúgó Bika karmai ezúttal már védtelenül érték. A harcosok megértették vezérük akaratát, s sziklaáradatot szórtak a Zúgó Bikára. Azt mondják Durogaar kürtje még a sziklák robajának elhalása után is szólt, és a szélben a mai napig ezt hallani a Zúgó-szurdokban, ahova csak a törzsfőnökök léphetnek be a Szellemek akaratából.
Rorkir arcán újabb hógolyó puffan.*
-Ébredj!
*Visszhangozza Durogaar.*
-Ébredj, harcos!
*Rorkir látása elhomályosul, a mély, öblös hangot pedig ziháló, rekedtes váltja fel. A hógolyók nedves placcsanása helyett csípős csattanást érezhet arcán, ahogy Denodea újabb pofonnal kínálja meg miközben élesztgeti. Látása homályos, ahogy visszatér az élők sorába, tagjai nehezek, de lassan már engedelmeskednek neki. Az íjász újból arcon csapja.*
-Ébredj!
*Szól rá, ám keze megáll a levegőben, ahogy következő élesztgető ütése előtt észreveszi Rorkir első mozdulatait. Úgy tűnik harcról már szó sincs. Jalanydit tekintve ennyi idő alatt már mindketten halottak lennének, ha csak tétlenkedve Rorkir feléledésére koncentrálnak. Azonban furcsaság akad bőven.*
-Hát feléledtél, Démongyilkos!
*Szólal meg most egy hang, ám Denodea ajkai ezúttal zárva maradnak, Kirio pedig biztosan nem beszél olyen öblösen, akár a gleccser rianásai a mélyben. Sőt, úgy tűnik Teysus íjásza nem is veszi észre a megjegyzést, csak feláll, és kezét nyújtja le a barbárnak, ha az már úgy érzi képes lesz felkelni.*


2597. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2020-05-01 11:54:11
 ÚJ
>Vérgőzös Rorkir avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//Egy felépítendő ház//

*Érzi, hogy a harag és a vágy, hogy ne maradjon alul, de legalábbis annyi rohadékot vigyen magával, amennyit csak tud, átjárja egész testét. A lábára tekeredő borzalom sem hatja már meg, és a tarkóján keresztül átfutó rettenetes fájdalmat sem érzi, csak pusztán a tényt, hogy a kardját Jalanydiba márthatja, és az nem repül sehová, és nem válik köddé varázslatosan, vagy egyéb dolgok. Ez tölti el erővel és ez tartja talpon ellenére a megannyi viszontagsának. Hallja, hogy egy hatalmas robaj formájában érkezik egy lövés, ami akár áldásos is lehet, de úgy igazán erre sem tud figyelni, minden erejével azon van, hogy tartsa a pengét, ameddig csak bírja. Egész testét átjárja a sokk, izmai görcsbe rándulva próbálják teljesíteni az utolsó parancsokat, miket kapnak, talán jóval a teljesítőképességeiken túl járhatnak már. A lény pedig láthatóan felüvölt, nem igazán kellemes érzés neki ez, és egyre csak megy össze. Rorkir ugyan nem tudhatja, hogy sikerült-e legyőznie, meghalt-e a sötétség viharlénye, vagy mi történt vele, netán beléköltözött, de az olvadt penge a földre csöppen, láthatóan Jalanydi nélkül. Ö pedig összerogy, a csápok és azok vére közt, megfáradva, de diadalittassan terül el, ahogy a homály kezdi átvenni az uralmat teste felett, és némi pihenést nyújt a fáradt harcosnak. Hogy ez örökké tart-e.. nem tudni, legfeljebb remélni lehet, hogy felébred még álmából. *


2596. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2020-05-01 10:03:20
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Daidalos)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217

Játékstílus: Szelíd

//Egy felépítendő ház//

*Ahogy Rorkir hátrapillant úgy láthatja a felé közeledő viharlényt, akibe frissen kihúzott pengéjét beletaszajtja. Jalanydi a kék viharlény, az égi háborúk romlott ura, most a tűzben felhevülve vörösben játszik. Kezét Rorkir nyakára illeszti, aki abban a pillanatban egyszerre érezheti, hogy csak az ősök jelenléte tartja talpon, mert bizony a marok éget, s erre csak rátetéz döfésével. A kardon átszalad a viharlény ereje, Jalanydi felüvölt, s minden bizonnyal Rorkir is üvöltene ha nem most, nem ilyen szent elhatározással tenné meg életének talán utolsó hőstettét. A penge mintha csak inná, mintha beszívná a sötét viharlény velejét, az egyre kisebb és kisebb lesz. Az acél hegye elkezd vörösen izzani, a bizsergés pedig csak olyan, mint legutóbb, ám a harcost ez sem érdekli most. Kezét mozdítaná, hogy védje magát a csápok ellen, de az nem mozdul, izmai behúznak, s noha a fájdalom és maga a sokk nem üti ki, teste nem engedelmeskedik. Üvöltene, szívná magába az éltető levegőt, de ez sem sikerül pár pillanatig, az alakváltó csápjai pedig csak közelednek és közelednek. Az első már kicsavart helyzetében a vállán át egész felsőteste köré tekeredik, akár csak egy sötét mellpaszomány, mely keresztbe fut az előkelők mellényén. Ahol bőrét éri, ott szinte azonnal érzi a leghidegebb jégnél is fagyasztóbb, sikolyokra hívogató érzést. Egészen átérezheti most azokat a kiáltásokat melyeket Kirio hallatott nem régen a levegőben remegve, ám ezek a kiáltások sincsenek már. A többi csápot egy lövedék rebbenti szét, mely iszonyatos durranással jár, Rorkir füle, ha az eddigiektől nem csengett be, most már biztosan sípol. Talán csak a szellemek a tudhatói, hogy miért van még eszméleténél, de ahogyan görcsös testét felborítja a lövedék lökéshulláma és szemei reszketve fennakadnak, egyre inkább érezheti, hogy utolsó harci ereje is elszállóban van, s annak ellenére, hogy magánál van, szinte tehetetlen ebben az esetben. Hogy az árnyrém most éppen mit csinál nem tudhatja, csak némi ragacsos olajat érezhet vállán és a hideget bokáján, de látni már semmit nem lát. Hogy Jalanydi tényleg eltűnt-e, ezt sem tudhatja, csak azt, hogy elesése előtt még éppen látta kardjának olvadt acél hegyét elcsöppenni a fűbe a rajta átfutó tűztől, s mégsem halt meg. Még, azonban úgy tűnik élete most Teysus és a Sötét Úr szolgáinak kezében van. Összeszorult tüdejéből kifut a levegő, s a következő pár szívdobbanás alatt, míg eszméletét magáénak tudhatja csak kétségbeesetten kapkodhat érte, alig némi levegőt képes újra testébe erőszakolni. Az élet és a halál mezsgyéjén táncol, ahogyan elméje szépen lassan elveszti az irányítást és eszméletlenül süpped sötét álmába.*


2595. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2020-04-30 23:06:41
 ÚJ
>Kiscicasimogató Bobbir avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 213
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Vakmerő

//Irány a város//

– Nem egy szép dolog, az egyszer biztos. Szerencsére a családomnak csupán el kellett mennie, nem sérült meg senki komolyabban. Persze így sem könnyű, de legalább mindenki megvan. Ki itt, ki ott, én meg az erdei úton. *A sötételfre néz, majd megvonja a vállát. Úgy érzi, hogy ezekben a dolgokba neki semmi beleszólása nem lehetett volna, úgyhogy olyan nagyon nem rágódik rajtuk. Történt, ahogy történt, most már túl kell lépni rajtuk, hogy más dolgokkal foglalkozhassanak a városiak. Chalarel viccén jó hangosan elneveti magát és a kacagás befejeztével is ott marad a mosoly a szája szélén.*
– Annyit már csak ki kell bírni. Meg azt is, ha mezítláb a szekrénybe rúgok, ha úgy fáj is, hogy legszívesebben ordítanék. Na persze járhatnék folyton bakancsban és sisakban, sőt vastag bőrkesztyűben is. *Sorolja a lehetőségeket. Eszébe jut az otthon hagyott barbár sisak, abban nézne csak ki igazán jól.*
– Tulajdonképpen még nekem sem, de azért csak kell valami elfoglaltság. Én nem is az időt sajnálom, inkább csak nem játszanék ezekkel az erőkkel. Aki nem tehetséges ebben, az könnyen magára gyújtja a házat, úgy hallottam. *Mire ezt mind végigmondja már mintha látszana az erdei út vége. Megszakad a már-már félhomályt jelentő árnyék és néhány erős fénysugár adja hírét annak, hogy az erdő szélénél járhatnak. Még egy kis séta és elérik a gázló környékét, ahol már nem magasodnak föléjük a fák. A táj változik, az idő pedig lassan estére jár, meg kell majd szálniuk valahol.*


2594. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2020-04-30 22:17:11
 ÚJ
>Shanneira Dalnareon avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

//Dokik//

*Shannek egyáltalán nincs ellenére a környezetváltozás. Bár nagyon szereti a Kikötőt, -annak ellenére is, hogy talán nem a legszebb hely, ahol valaha járt- azért néha jólesik a fák között járni és nem szagolni azt a furcsa halszagot, ami még ha nem is mindig olyan erősen, de valahogy mindig ott van a levegőben. Vagy talán inkább neki lenne halszaga?
Ujjai közé csípve felsőruhájának anyagát emeli orrához, hogy vegyen egy kis szagmintát, majd megnyugodva állapítja meg, hogy a legkevésbé sem emlékeztet valami tengeri herkentyű aromájára.*
-Nem hallottam róla, bár úgy hiszem az alkohol és a szép lányok már önmagukban is gyógyítanak.
*Pillant szeme sarkából, félmosolyra húzott szájjal a másikra*
-Szóval hajóorvos...
*Gondolkodik el majd mintha semmi összefüggés nem lenne a kettő között teszi fel kérdését*
-Neked az ilyen okos fickók jönnek be?
*Közben nem mosolyog pimaszul, bár erős ingert érez rá. Nem kell nagy tudósnak lenni ahhoz, hogy valaki rájöjjön, valószínűleg Vylnek van valami érzelmi kötődése a gyógyítóhoz. Na persze nem biztos, hogy ez feltétlenül szerelem vagy ilyesmi, egyszerűen csak Shan teszteli, meddig mehet el.*


2593. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2020-04-30 12:29:52
 ÚJ
>Ganer Worcryn avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 316
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Megfontolt

*Éjtépő továbbra is makacsul a fejébe veszi, hogy a Kikötői erdőségbe tart, holott az pont ellentétesen van az otthonuktól. A fekete telivér és hátán a ló, kényelmes vágtában haladnak, bár ennek az iránynak Ganer nem annyira örül. ~Vajon a kikötőbe akar vinni? Vagy csak szimplán rosszalkodik?~ Nem tudja mire vélni a lova különös viselkedését, de most már azért is kíváncsi rá, így nem próbálkozik a megakadályozásával. A szántóföldeken átlovagolva lassan újra sűrű, erdős részen át haladnak. Elérik a Kikötői erdőség szélét és belovagolnak az erdőségbe. Éjtépő továbbra is határozottan halad, mint akinek célja van, és mintha valamit meg szeretne mutatni a gazdájának. Azt, hogy ez mi lenne és pontosan hol, azt Ganer elképzelni sem tudja. Annyiban viszont biztos, hogy ha ezt az irányt tartják, akkor a Kikötői térséghez fognak elérni.*


2592. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2020-04-30 10:35:08
 ÚJ
>Vérgőzös Rorkir avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//Egy felépítendő ház//


*A szörnyűséges viharlény úgy tűnik feltartóztathatatlanul közelít, és kicsit sem segít a helyzeten az a fekete huttyogány. Rorkir minden tudását latba vetve próbálja kiiktatni, hogy csak egy ellensége maradjon, ám ez nem olyan egyszerű feladat. Bár a tüzet sikeresen ülteti el mellkasában, vagy legalábbis ott, ahol azt gondolja, hogy lehet valamiféle központi része a szörnynek, és világos, hogy ennek az nagyon nem örül, hisz vonyít, és megremegnek a halálthozó csápok is, egy egészen furcsa folyamat megy végbe, mégis valahogy elbúvik a farakás mögé, borzalmas csápjait hagyva hátra harcolni, vagy talán csak pusztítani, ki tudja. Az egyik rátekeredeik Rorkir lábára, s társai támadása sem talál célt sajnos, így megtapasztalhatja, hogy milyen érzés, amikor az alakváltó lény nyomot hagy az emberen. Iszonytató fájdalom járja át, bizony össze kell szorítania fogait, és ez mi ahhoz képest, amit a társa átélhet? Mintha csak a hideg járná át a forró testét, és kezdené elveszíteni erejét. Ez talán a legfélelemtesebb érzés egy harcos számára, kinek a karja ereje többet ér, mint bármi más. S hovatovább, a mennydörgő Jalanydi sem tétlenkedik tovább, egyenest Rorkir háta mögül közelít, valószínűleg bevégezni az elkezdett munkát. Nem több idő, csupán egy a másodperc törtrésze az egész, ahogy eszébe villan népe imája, ahogy bevillannak apja szavai, amikor tudván tudva vonult az utolsó csatájába.*
~Íme ott látom atyám. Látom anyám, nővéreim és fivéreim. Magam előtt látom minden ősöm az idők kezdetétől. Mind hívnak engem, hogy bátran kövessem én is őket a nagy Glosheimrbe, hol a hősök örökké élnek!~
*Ahogy átjárja szellemét az ősök ereje, és a gondolat, hogy követheti elődeit a halhatatlan dicsőség útján, s ott fent a hatalmas csarnokokban újra együtt lakomázhatnak az istenekkel együtt, ajka mosolyra húzódik. De nem akármilyen mosoly az, őrült és bestiális, ahogy a szája széle egyre inkább nyílik, és hatalmas üvöltés kerekedik belőle, mely akár egy formája is lehet a fájdalomnak, mit érez, mégis szeme izzik a dühtől, a vágytól és a tehetetlenségtől. Az őt fojtogató fagy helyére forróság és tűz kerül, szinte égnek az erei, izmai megfeszülnek csakúgy, mint állkapcsa. Még a levegőt is máshogy veszi a barbár, ami igazán csak az ilyen elszánt harcosok sajátja, s talán tudja, hogy most nem lenne elég gyors, hogy elkerülje az elkerülhetetlen, mint korábban. Körbefogta az ellenség, társai ki tudja, hogy mennyit tehetnek még érte, talán most jött el az ideje, hogy szembenézzen a viharlénnyel, ahogy korábban még sosem. *
-De nem megyek egyedül!
*Kiáltja a szavakra. Nincs már hová taktikázni, sem pedig kitérni, könyörögni pedig ha a nap felrobban sem fog. Jobb kezével övéhez nyúl, tenyere a kardja markolatára csúszik, s egy utolsó pillantást vetve a világra, melyet talán utoljára lát, maga mellett hátrafelé próbálja beleszúrni az acélt Jalanydi mellkasába, vagy ahol csak éri. Reméli, ha teljes erejéből fogja a kardot nem fogja tudni átjátszani magán, vagy elrepíteni, csak a barbárral együtt, még ha ez azzal is jár, hogy őt magát is átjárja a villámlás. ~Talán az lenne a legjobb, még a fekete lényt is megsüthetné az ereje.~*


A hozzászólás írója (Vérgőzös Rorkir) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.30 10:35:42


2591. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2020-04-30 09:21:22
 ÚJ
>Alludrin Svideran avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 390
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Megfontolt

*Rég nem járt már délen, így minden erejét összeszedve elindul, hogy megkeresse a kikötő csodálatos világát. Még mielőtt a nyugati hegységből elindult volna ez volt az első megálló az életében ezen a területen. Van is néhány ismerőse odalent a tengernél, így talán velük is találkozhat. Már maga sem tudja az idejét, hogy mikor látta a nagy vízrengeteget, de ideje kiszámolnia. Megfontolt léptekkel indul el a kikötői erdőség irányába. Rutinosan halad a kis ösvényeken, mivel minden fűszálat ismer a környéken. Tekintete közben azt fürkészi, hogy esetleg talál e valami gyógynövényt, vagy más használhatót magának. Néha néha megáll, ha talál valami ehető gumót és gyomrát megtöltve igyekszik tovább délre.*


2590. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2020-04-30 09:10:53
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Daidalos)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217

Játékstílus: Szelíd

//Egy felépítendő ház//

*Jalanydi csak elneveti magát a tűzben, kékje lassan átesik a lilás árnyalatokon és teste vörösben kezd izzani, ám Rorkir ezt nem várja ki, hátat fordít a villámlásnak, és a feketeség viharába veti be magát. A csápok közül egyet el tud kerülni, és egy szökkenéssel már a sötétség szörny szívénél is van. Szeme sarkából láthatja, ahogy cicája teteme levetett ruhaként ott hever az olajosan csöpögő szörny alatt. Parázsló fadarabjának végét belelöki a gonoszul gomolygó felhőbe, melyből a csápok előtörnek. A háta mögött lassan odakúszó csáp erre megrándul és célzás helyett csak fogja magát és azonnal Rorkir bokájára tekeredik. A lángok elkezdenek fel-le futkározni a furcsa lényben, mely száraz visítást hallatva bolydul meg. Ebben a pillanatban puffan valami a barbár mögött, valószínűleg egyik társa adta meg magát, vagy talán egy csáp? Denodea lövedéke ismét elzümmög mellettük, noha ott, ahol a levegőbe metsz, még Rorkir támadása előtt egy teljes combvastag csáp állt, ám ezek most összerezzennek. A fekete gombóc is csápokra esik, akár egy leveles zellergumó, csak sokkal sötétebb, úgy esik a farakás mögé a szörnyeteg, és úgy hagyja elől mind a tíz vastagabb, vékonyabb csápját, melyekkel most mind Rorkir irányába csap. Ezek közül négy is veszélyesen feje és mellkasa irányába indul meg. A bokájára tekeredett darab pedig elkezdi kifejteni áldásosnak nem igazán mondható hatását. Mintha valaki jeget fecskendezett volna ereibe, úgy indul szét inai és izmai között az árnyszörny hidege, mely kiszívja az erőt Rorkir bokájából. Úgy érezheti magát, mint egy teljes nap hóvihar után, mikor otthonába visszatérve is csak egy betört ablak és egy kialudt tűz várja. Szinte a csata tüzét is lecsapolja belőle a lény, és ki tudja, mi lesz a következő, és mi lesz, ha bőrének egy szabad felületét éri el?*
-MOST MEGHALSZ!
*Mennydörgi Jalanydi is a problémákat tetézve, és meglódulásának jellegzetes sistergése jelezheti Rorkir számára, hogy talán már megfordulni sem lesz ideje.*


2589. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2020-04-29 21:40:09
 ÚJ
>Chalarel Daedwyn avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//Irány a város//

-Ez borzalmasan hangzik.
*Sóhajt szomorkásan a földet vizsgálva*
-Sajnálom a családodat.
*Miközben lépdelnek a mélységi leszakít egy kósza pitypangot, s elgondolkodva nézegeti. Chala már rég nem hallott a családja felől, még azelőtt visszatértek Pirtianesben, mikor ő eljött volna a Kikötőbe. Őszintén reménykedik benne, hogy a lázadás alatt sem tartózkodott egyik testvére sem a városban, ők néha ugyanis visszajártak ránézni a régi házra, ami most valószínűleg a földdel lett egyenlő a Gazdagnegyed nagy részével együtt.*
-Az is lehet veszélyes, akár a fejedre is eshet.
*Jegyzi meg mosolyogva, közben pedig tépkedni kezdi a kis sárga virág szirmait*
-Az anyagiak nem okoznak gondot.
*Jelenti ki egyszerűen, hangjában azonban nincs gőg vagy nagyképűség. Sohasem kérkedett azzal, hogy van pénze.*
-Az időt viszont már jobban sajnálom rá. De ki tudja mit hoz a jövő? Talán megpróbálom, ha Wegtorenben összefutok egy Teysus hívő mágussal.
*Ötletelget magában majd közben eldobja a megmaradt virágszárat és jó nagyot nyújtózik.*



2588. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2020-04-29 21:02:48
 ÚJ
>Aranyfattyú Vyliassa avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 7

Játékstílus: Vakmerő

//Dokik//

*A fák megmaradnak, csak másképpen. Gerendák helyett tölgyek, ajtók helyett fenyők veszik át a táj szerepét, Vylt pedig ez nagyon zavarja. Sose volt a szíve csücske az erdő, ott veszélyes lények laknak, meg ugye járkálnak banditák is - meg ha már a kikötői rengetegről van szó, az apja is valahol itt bujkálhat. Szóval nem szereti, de nagyon nem, Éjfélt kicsit gyorsabb tempóra is fogja, de még nem ügetésre. Talán ezzel picit Shan előtt is fog menni, de ügyel rá, ne előzze le az embert. Egészen jól haladnak eddig, meg fogja kedvelni a mandulaszeműt, ha a társalgás továbbra is így halad. sajnos kénytelen leszűrni a másik szavaiból, nem egy öltözködős fajta, de az táplálja benne a reményt, hogy akkor majd inni csak fog vele. A kérdés persze jogos, ezt nem tárgyalta, éppen itt az ideje. Csicsereg, már megint, van valami visszafogott vadság a hangjában, finoman kiérezhető, elfojtott érzelmek, amik talán soha, vagy csak nagyon nehezen fognak napvilágra kerülni, lehet, hogy pont a Levegő Városában.*
- Nem tudom, értesültél-e róla, de a lányoknak szeretnénk majd gyógyító tanfolyamot tartani. Ha jól emlékszem, ez Cassy ötlete volt, de Zammiriával is beszéltem róla, rábólintott. A szöszi pedig, akiért most megyünk, nagyon régi ismerősöm, hajóorvosként szolgált, de egy ideje már nem hallani felőle a Kikötőben. gyanítom, hogy Artheniorban lehet. Mindegy, milyen áron, de el fog jönni velünk. *Itt egy kis gondolkodás után észreveszi, hogy talán túl komolyan beszélt, ezért igyekszik javítani magát.*
- Persze elsősorban ígérgetni fogunk neki, igyekszem meggyőzni, de ha ez nem jön össze... nos, emiatt kell majd kötelet venni. *Nem bírja megállni, hogy ne kuncogja el magát. Mint valami rossz fruska, olyan most. Feltehetően a kamaszkori emlékek az okai, a barackvirág felzeng a gyümölcsből.*


2587. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2020-04-28 20:58:33
 ÚJ
>Vérgőzös Rorkir avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//Egy felépítendő ház//

*Hogy vajon mi köze lehet annak a kürtnek az egészhez, amit megfújt, arról fogalma sincs a barbárnak, s hogy azt mondták amazok, hogy így is-úgyis kell az ő segítsége valamihez, talán már akkor tudhatták, hogy a macskában lapul ez a lény? Teysus a tudója talán egyedül, de felesleges is lenne keresni az okokat, a szorult helyzet most van. Most, épp itt, ebben a pillanatban. Szíve szinte a torkában dobog, de nem fél, nem riad meg a közeledő veszélytől, s egyre kilátástalanabb helyzetétől. Látja, hogy társai is szorult helyzetben vannak, szó szerint is, a fekete halál csak nem ereszti azt, mit egyszer megfogott. A viharlény pedig... Rorkir szemében sebezhetetlen, bár tudja, hogy valamivel kisebb lett, ez mégsem olyan, mintha megvág valakit, akkor az vérzik, vagy csontja törik. Ez valami ősi mágia lehet, amitől nem hiába intik óva a magafajtákat. Sem az acél, sem a varázstűk, sem maga a tűz nem bizonyul hatásos fegyvernek, az egyetlen, mit talán megérez a lény az az íjász különleges lövedéke, aki most magatehetetlenül küzd az életéért. Látja, hogy konkrétan a tűzben magában áll meg Jalanydi, de nem mozdul tovább, helyette inkább szóra nyitja száját, mely inkább hasonlít a vihar mennydörgő robajához, mintsem szavakhoz.*
-Erős vagy, Jalanydi, elismerem.
*Kiáltja Rorkir ahogy egyenesen a lény szemébe néz saját, lángoló dióbarna íriszeivel.*
-De ÉN az árnyka között születtem...
*Azzal arra a döntésre jut, hogyha sikerülne az árnylényt úgy igazán megsebeznie, talán engedne szórításából Denodeán, és esetleg legyen akár Teysus, akár a szellemek, akár a sors keze, de hamarabb érkezhetne valami, ami meggátolja Jalanydit, hogy Rorkir szívét átdöfje egy villámcsapással. Nem habozik és nem vár, legjobb tudása szerint indul el egyenesen a fekete lényhez, és igyekszik a halálba taszítani a nála lévő tűz segítségével. ~Csak ne hagyjátok szellemek, hogy háttal az ellenségnek haljak meg. Kérlek...~*


2586. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2020-04-28 20:31:52
 ÚJ
>Kiscicasimogató Bobbir avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 213
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Vakmerő

//Irány a város//

– De még micsoda robbanás! Az egész város beleremegett. A Gazdagnegyed jó részét szétvitte, azért van most a közepén az a feneketlen szakadék. Rengeteg ház és sok lakó odalett, más házak alaposan megrongálódtak. A miénket is megviselte. A családom elutazott a városból nem sokkal utána. *Élénken mesél, valószínűleg tényleg a környéken volt a katasztrófa idején. Mára már túltette magát az esemény okozta megrázkódtatáson, inkább csak olyanként emlékszik rá, amit jól el lehet mesélni másoknak.*
– Pontosan. Jobb összerakni vagy megjavítani dolgokat, mint elpusztítani őket. Azért persze dühös leszek, ha egy polc már harmadjára is leesik a helyéről például. Vannak nehéz ügyek. *Megvonja a vállát, aztán hallgatja a sötételfet. Közben nem csak sokat beszélnek, de sokat mennek is, szépen lassan átérnek majd az erdőn, hogy aztán a folyó környékén lyukadjanak ki. Reméli, hogy még az éj leszállta előtt nyílt terepre érnek.*
– Hosszú idő, sok gyakorlás és még több szerencse. Sőt azt hallottam, hogy borzasztóan drága dolog is a mágiatanulás, nem adja olcsón a tudását, aki már megszerezte. *Chalarelre néz megerősítést vagy cáfolatot várva.*



2585. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2020-04-28 19:46:55
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Daidalos)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217

Játékstílus: Szelíd

//Egy felépítendő ház//

*Talán Rorkir feltöltött jégpallosa fagyasztja meg kicsit a harc hevét, talán Teysus tényleg a tisztásra pillant, ám a harc most egyenlően alakul. A viharlényt eléggé összezavarja a felé reppenő parázs, de egyáltalán nem tesz kárt benne, csupán átrepülnek rajta sisteregve a szenes darabok. Ezután a csata tovagördül, ahogyan a barbár is a tűz felett. Szőrméből álló vértezetén a szálak végei felpöndörödnek a hőhatástól, ám a mutatvány sikerül, a csáp, ami pedig a tűz mögött keresi őt most tőle jobbra kerüli a tüzet és semmit sem talál ott, ahol a férfit várta. A farakás már csak két, három lépésnyire lehet, ám betörni a csápok gócpontjába nem biztos, hogy bölcs döntés. Rorkir mellett ugyanis jobbra egy, az imént még említett csáp vastagon húz el, és visszakígyózik felé éppen nagy hullámokat vetve. Emellett még kettő a levegőbe csap, Kiriot próbálja lehúzni, aztán a egy negyedik még Denodeát ugrasztja ki célzóhelyéről. A maradék csáppal a szörny magát támasztja, tornássza vissza a rakás tetejére. Mellette elzúg egy sistergő lövedék, mely kicsit távolabb egy kisebb fatörzset is kettényes hangos dörrenéssel, ugyanígy csápjait téveszti mindkét tű, melyet Kirio enged a lénybe, és új csápok így nem tudnak rácsavarodni, csak a régiek maradnak meg. A vézna elftermetű nőnek már-már rekedtesek kiáltásai, ahogyan igyekszik magát egy újabb tűvel kirántani az árnylény szorításából, de a patthelyzet marad, elvéti a combjára tekeredő végtagot. Úgy tűnik ez a pár szívdobbanásnyi idő nem tartogatott most meglepetéseket, a levegőben ragadt Teysus-szolga társa most az őt fogvatartó csáp alá indul, s úgy tűnik ismét visszaszerezhetik az irányítást a helyzet felett, mikor a tábortűz megmaradt fái hangosan reccsennek Rorkir mögött. A barbár ekkor a dühös Viharlényt láthatja maga mögött, aki a tűzbe belépve felkorbácsolja a lángokat, s kék teste szépen lassan vörösre vált, ahogyan a tábortűz erejét használja fel saját égethetetlen teste felhevítésére, mielőtt a barbár után eredne.*
-A MENNYEK TÜZE TASZÍT MAJD TITEKET AZ ÁRNYAK KÖZÉ!
*Mennydörgi mély, csattanós kisülésekből összeálló hangján, de egyelőre úgy tűnik élvezi a tábortűz melegét, vagy csak arra vár, hogy Rorkir teljesen hátát fordítsa neki az árnylény megrohamozása közben, de nem lódul támadásnak.*


2584. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2020-04-27 21:41:10
 ÚJ
>Vulsryn Laenrick avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Az utazás ótvaros fertelmei//

*Reggel van, az a harmatos, korai fajta, mikor talán még a rigó is hajlamos lefagyni a gallyról, ha elég csípős a pirkadat. Ha a madarak nem is, de Vulsryn dús szakálla harmatfogóként funkcionál, szinte minden egyes cseppet összeszed a cserjésből vele, ami természetesen újabb káromkodásokra, meg öreges zsörtölődésekre ad okot. Néha, az ilyen pillanatokban irigyli kopaszodó kortársait, rajtuk csak végigfolyna a hideg nedv - gondolja ő. Már jócskán dél felé jár az idő, mire látja a végét munkájának, s egy fáradt, lihegő öregapóra emlékeztetve, kikászálódik az erdő szélére. Ez azon alkalmak egyike, mikor visszasírja fiatalságát.*


2583. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2020-04-27 21:27:11
 ÚJ
 avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//A hosszú út//
//Találkozás egy haverral//
//Egy kis biznisz//

*Hydrik végre ideért, csak a a bökkenő, hogy este van. Gyűlöl a szabadban aludni, habár ezt még senkineksem merte elmondani, metr szerinte vérciki.*
-Na most már mindegy. Gyorsan túl leszek az északán és már ott is a kikötő.*Mondta, habár az is megfordult a fejében, hogy éjszaka is sétáljon, de van annyi esze és lustasága, hogy nem teszi meg.*


2582. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2020-04-26 18:04:13
 ÚJ
>Dreyia Linkelstar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 16

Játékstílus: Megfontolt

//Versenyfutás az idővel, és Dreyiel//

*A kikötő után az erdő és az út kész felüdülés. Noha itt is akadnak azért emberek és egyebek, mégsem oly sokan, mint a kikötő utcáin. A táj tavaszias jellege, vagy csak a halbűz mentessége, ki tudja melyik. De megnyugtatóan hathat bárkire. Az út ami a Thargokhoz vezet, hamar elé kerül, itt némi pihenőt iktat be, hisz problémás lenne ha a hátasa feldobná a pracliját, mielőtt a Thargokhoz, avagy vissza a Sellőbe érne. A lovát megeteti, megitatja, és pihen is egy fertályórát. Majd mielőtt bárki madárnak nézné, folytatja az útját a kovácsokhoz. Nem érzi magát kimerültnek, se fáradtnak, ehhez talán a pihenés is hozzá járul, viszont messze van még az út vége.*



2581. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2020-04-26 15:18:55
 ÚJ
>Xaras Nodraelor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

*Reggelente egész jól lehet érezni a tenger sós illatát a levegőben. A bárd már tudja, hogy hamarosan eléri az úti célját. A Sellőházba szeretne ugyanis menni, hiszen van egy kevés pénze, azt ott elmúlatja, sőt lehet, hogy zenéléssel ott több pénzt is csinál. Egyelőre ezen nem morfondírozik, hanem megy egyre csak előrébb a dokkok felé. Ez az erdő is tetszik neki, hiszen békés, és nem távol van a kikötő és a város zajától, de nem kíván itt élni remeteéletet. Jobban kedveli a fogadókat és igényes bordélyokat.*


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3235-3254