Külső területek - Kikötői erdőség
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Szántóföldek (új) Dokkok és kikötő (új) | Kikötői erdőség | Tharg birtokok (új) Krenkataur barlangrendszer (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 92 (1821. - 1840. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Atehaner Nemarek [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11134_1521236723_fel_elf_ferfi.jpg)
//Második szál//
* Zammiria végül csak rászánja magát arra, hogy felszálljon a kölcsön kapott lovára és egy pillanatra úgy tűnne, hogy minden visszatér a nyugodt kerékvágásba.*
~ Még útitársat is szereztem magamnak véletlenül.~
* De a jó kedvet valaminek feltétlenül el kell rontania. Ám mielőtt a zajforrás ezt megtenné, még kap egy kérdést.*
-Te mondtad. Talán ma teljesen jogosan kijelenthető, hogy én vagyok a leglovagiasabb sötételf a világon.
* Ravasz mosolyt kap az, ki a bérelt hátast fájóan gyorsan elvesztette. És a világosabb bőrű hősnőnk találgathatja, hogy a félbe maradt mondat hogyan folytatódott volna. Ám most hirtelen a zajra kell figyelnie neki is.
A másik mélységivel együtt érezhetően kicsit tanácstalanok lettek és miután nagyon úgy tűnik, itt neki kell döntenie, neki is ered az útnak.*
-Gyíá!
* A nyeregből kiveszi a lándzsát, nem akarja még előhúzni a kardot. Bal kézzel biztosan fogja a kantárat és az acél hegyet elvágtázás közben egyfolytában odaforgatja a feltételezett veszélyforrás irányába. Már csak nőtársán múlik, hogy szorosan a nyomában marad-e és valamelyikükre kiugró bestia (vagy támadó bandita) kap egy hosszú fegyvertől szúrást vagy megvárja kíváncsian, hogy mi történik és csak utána indul a csatamén nyomába.
Egyedül annyi biztos most még, hogy valami elszaladt onnan, ahol lebukott nem régen és távolodik a Hifeti leánytól, miközben őneki a szíve hevesebben kezd el verni nem is kicsit.
Hátul a farkas felvonyít, de semmi nem látszik belőle. Jól hallhatóan még inkább a döglött patás közelében van, mint sem a két csaj közvetlen közelébe osont volna.*
//Második szál//
* A Hifeti leányt nem zavarja a gyalogos köhécselése. A legkisebb megbánás sem olvasható le testbeszédéből arra, hogy ilyen helyzetbe hozta a csataménnel és a kancával fajtársnőjét. Ám ravaszdiság és rosszakarás sem figyelhető meg rajta.
Azért nem most jött le ő sem a falvédőről. Igen csak provokatív kérdés mellett döntött a másik mélységi. És az igazat megvallva ez tetszik is Kámorfnak. Sokkal többre becsüli, ha valaki nem vádol meg egy épp elég sokat kapott nép tagját nyíltan, de kellően feltűnő naivitás vagy könnyen azonosíthat hazugság mögé rejti kérdését. Ez a lovasnak az intelligencia jele a butább népek szókimondóságával szemben.*
-Igen. Nagy mázli számodra, hogy valaki olyan járt erre, akinek van szabad lova. A legtöbb lovag csak eggyel jár és inkább itt hagynának az ordasnak vacsorára, mint hogy felvegyenek a nyergükbe.
De legalább nekem nem kell folyton tartani a kantárát. Épp egy üzleti megbeszélésre tartok. Gyakran jársz erre?
* Most még nyoma sincs a kutyafélének hátul, de hősnőnk néha megereszt aggódó pillantásokat arra felé. Ám az útra kész hátas és gazdája semmi okot nem szolgáltat a gyors továbbindulásra. Türelmesen várakoznak most még.
És hirtelen előttük lévő útszakasz szélén az egyik bokorban megroppan valami. A Hifeti leány idegesen kapja oda a tekintetét.*
//Második szál//
* Visszafelé tart a Kikötőből a Hifeti leány az úton éppen, amikor valami megijeszti. Nem egy fajtársa látványa. Attól nem fél. Legfőbb oka erre az, hogy nem látja. De még ha tudná valamiért, hogy a közelben itt van, akkor sem feltétlenül kellene a körmeit tövig rágnia aggodalmában.*
-Gyíá!
* A megbokrosodott fekete mén kantárát csapkodva próbálja minél gyorsabb sebességre ösztönözni. Az állat is retteg, méghozzá ugyan attól. A fák mellett lévő farkastól. Elszáguldanak hárman mellette, miközben az ordas egy döglött paci húsából lakmározik.*
~ Lehet csak egy juhász kutyája, én csak összekeverem a vadállattal. Erre felé nincsenek ragadozók. Azt mondják, hogy már régóta nem halt meg senki ezen az úton.~
* Az igazság legcsekélyebb nyoma nélkül nyugtatja ezzel magát, mert ha a bajban elveszti a fejét, akkor csak ront a helyzeten. A legjobb az, ha higgadtan dönt mindenről.
A másik szürkebőrű gyalog sétál ugyan arra, mikor meglátja és még csak nem is lassít. Az út porát felverve robog el a járókelőtől kevesebb, mint egy kartávolságnyira, majd kis idő múlva hátranéz, hogy lassíthat-e.*
~ Ha üldöz az a rühes szőrcsomó, akkor így legalább a másik csajt kapja el a legrosszabb esetben.~
* Amennyiben biztonságos a helyzet, akkor megáll.*
-Nem akarsz felszállni? Arra felé van egy emberevő. *mutat visszafelé* És bármelyik csirke húsát megkóstolja, amibe bele tud harapni.
* A harmadik érkező kantárját dobja oda, ami nem más, mint egy barna kanca. Talán ő az egyetlen ezen a világon, aki mindig két lóval járkál.*
-De utána visszakérem!
* Nem akar senkinek se rosszat és nőtársa bajban van, még ha eddig nem is tudott róla. Sosem biztos, hogy egy döghúson lakmározó vadállat nem veti-e rá magát egy sokkal melegebb húsra a közelben. És ahol egy farkas van, ott lehet egy egész falka is.*
~ Eddig mondjuk erre nem volt semmi jel se.~
![>Syoud Th'amer [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/9868_elf_ferfi.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3700-3719
1840. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-09-28 21:15:09
Üzenet elküldve: 2018-09-28 21:15:09
ÚJ
![>Atehaner Nemarek [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11134_1521236723_fel_elf_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 487
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 487
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Mikor az egyik penge elrepül az arca mellett, felmorog.*
- Nem sétálgathatok egy erdőben anélkül, hogy belefutnék egy orkba, aki minden indok nélkül pengéket vág belém?
~Azt tudtam, hogy a világ romlott, na de hogy ennyire?~
*Szerinte nem normális az, amit a másik művel, de nem panaszkodik tovább. Lassan rosszul lesz a saját hisztizéséről.*
- Melyik törzsre gondolsz?
*Egyébként ha egyre gondolnak, akkor igaza van, az itteni törzs nem örül Atehanernek. És ami azt illeti, ő sem örül nekik, de ez részletkérdés, mikor választása nemigen akad.
Mikor az ork közelebb lép, és szaglászni kezdi, hátrál egy kicsit.*
~Tényleg úgy viselkedik, mint egy kutya!~
- Nem tudok, és nem is szeretnék. Ha el akarsz kapni egy vadállatot, kapd el magad.
*Nincs szüksége arra, hogy saját maga fogja meg a napi betevőt, és most sem azért jött ide. Csak egy kicsit egyedül akart lenni, és elfelejteni azt az érzést, hogy újra mások talpai alatt legyen, és jól végigtapossanak rajta.
Igazából nem nagyon érdekli az ork, a félvér csak ki akar kapcsolódni egy kicsit. Szórakozni akar, és néhány órára távol lenni az egész borzalomtól, ami körülveszi.*
- Atehaner.
*Mikor az egyik penge elrepül az arca mellett, felmorog.*
- Nem sétálgathatok egy erdőben anélkül, hogy belefutnék egy orkba, aki minden indok nélkül pengéket vág belém?
~Azt tudtam, hogy a világ romlott, na de hogy ennyire?~
*Szerinte nem normális az, amit a másik művel, de nem panaszkodik tovább. Lassan rosszul lesz a saját hisztizéséről.*
- Melyik törzsre gondolsz?
*Egyébként ha egyre gondolnak, akkor igaza van, az itteni törzs nem örül Atehanernek. És ami azt illeti, ő sem örül nekik, de ez részletkérdés, mikor választása nemigen akad.
Mikor az ork közelebb lép, és szaglászni kezdi, hátrál egy kicsit.*
~Tényleg úgy viselkedik, mint egy kutya!~
- Nem tudok, és nem is szeretnék. Ha el akarsz kapni egy vadállatot, kapd el magad.
*Nincs szüksége arra, hogy saját maga fogja meg a napi betevőt, és most sem azért jött ide. Csak egy kicsit egyedül akart lenni, és elfelejteni azt az érzést, hogy újra mások talpai alatt legyen, és jól végigtapossanak rajta.
Igazából nem nagyon érdekli az ork, a félvér csak ki akar kapcsolódni egy kicsit. Szórakozni akar, és néhány órára távol lenni az egész borzalomtól, ami körülveszi.*
- Atehaner.
1839. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-09-28 20:48:04
Üzenet elküldve: 2018-09-28 20:48:04
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
* A különös fazonról nem nehéz megállapítani, hogy kissé dühös. És ez balszerencsére a mi ork hősünket cseppet sem izgatja eleinte. Ahogy az itt jártára vicces indokot mond, az egyik penge elrepül mellette biztonságos távolságban, de azért fenyegetően közel és a mögötte lévő fában hangosan beleáll. Igen jó erőben van a harcos és mutató-, illetve hüvelykujja között szinte azonnal ott van a tartalék dobótőr, láthatóan jól begyakorolt mozdulattal. És fogsorát mutatva gúnyosan vigyorog. Talán ez is belejátszik egy csöppet, hogy a hegyes fülű hősünk dühösen szól rá, hogy nyugodjon le.*
-Az itteni törzs gondolom nem örül a jelenlétednek, ha kiderül.
* Odasétál közvetlen közelre a félelfhez és szaglászni kezdi őt. Majd szó nélkül elmegy mellette és kiveszi a kéregből a fegyverét.*
-Tudsz nyomot olvasni? Egy vadállatot követek. Szagnyomot hagyott maga mögött. És ha megfigyeled a földön *gyorsan körbejár és több szétterülő levelet odébb hajtva megtalálja a keresett dolgot* itt is van, egy újabb lábnyoma. Könnyű szerrel lehet követni. Legalább valami hasznodat veszem és többet, mintha megölnélek.
* Atehaner elég dörzsölt alaknak tűnik, hogy felfigyeljen a másik bizonytalanságaira. Első sorban arra az igyekezetére, hogy az első szembejövőre rásózza a kiszemelt préda követését.
Ahogy néhány dolog néven nevezése is kimaradt a mondanivalójából, és az a dolog szintén, hogy egy területét szagnyomokkal megjelölő erdőlakó vajon miért nem fog elszaladni, amint csak meghallja az őt követő két humanoidot. És ha nem szaladnak el ezek, akkor miért nem veszélyesek rájuk nézve.
De várjuk meg, mit is fog ő lépni minderre!*
-Én Wagzal vagyok.
* A különös fazonról nem nehéz megállapítani, hogy kissé dühös. És ez balszerencsére a mi ork hősünket cseppet sem izgatja eleinte. Ahogy az itt jártára vicces indokot mond, az egyik penge elrepül mellette biztonságos távolságban, de azért fenyegetően közel és a mögötte lévő fában hangosan beleáll. Igen jó erőben van a harcos és mutató-, illetve hüvelykujja között szinte azonnal ott van a tartalék dobótőr, láthatóan jól begyakorolt mozdulattal. És fogsorát mutatva gúnyosan vigyorog. Talán ez is belejátszik egy csöppet, hogy a hegyes fülű hősünk dühösen szól rá, hogy nyugodjon le.*
-Az itteni törzs gondolom nem örül a jelenlétednek, ha kiderül.
* Odasétál közvetlen közelre a félelfhez és szaglászni kezdi őt. Majd szó nélkül elmegy mellette és kiveszi a kéregből a fegyverét.*
-Tudsz nyomot olvasni? Egy vadállatot követek. Szagnyomot hagyott maga mögött. És ha megfigyeled a földön *gyorsan körbejár és több szétterülő levelet odébb hajtva megtalálja a keresett dolgot* itt is van, egy újabb lábnyoma. Könnyű szerrel lehet követni. Legalább valami hasznodat veszem és többet, mintha megölnélek.
* Atehaner elég dörzsölt alaknak tűnik, hogy felfigyeljen a másik bizonytalanságaira. Első sorban arra az igyekezetére, hogy az első szembejövőre rásózza a kiszemelt préda követését.
Ahogy néhány dolog néven nevezése is kimaradt a mondanivalójából, és az a dolog szintén, hogy egy területét szagnyomokkal megjelölő erdőlakó vajon miért nem fog elszaladni, amint csak meghallja az őt követő két humanoidot. És ha nem szaladnak el ezek, akkor miért nem veszélyesek rájuk nézve.
De várjuk meg, mit is fog ő lépni minderre!*
-Én Wagzal vagyok.
1838. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-09-28 18:07:39
Üzenet elküldve: 2018-09-28 18:07:39
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 487
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 487
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*A félvér dühösen járja az erdőt, és közben hangosan szidja saját magát, olyannyira elkeseredett.*
- A Vérúr visítva röhög, ha meglát.
*Idegesen belerúg egy kőbe, az lustán esik arrébb, mit sem foglalkozva az ideges vérmágussal.*
- Khunezk nem fog több megjelenni nekem. Elmegyek tanulni, de nem fog tanítani semmit!
*Az utolsó szót már hangosan hörgi, miközben a következő áldozata egy fiatal fa. A növény fájdalmasan megrezdül a mágus rúgása miatt, aztán ugyan úgy folytatja a növögetést, mintha mi sem történt volna.*
- Azaz nem is jutok el odáig. Úgysem enged oda! Mi vagy most? Ugyan az, mint régen! Egy szerencsétlen rabszolga, semmi más!
*Még hangosan káromkodik is mellé, mit sem törődve azzal, hogy bárki meghallhatná. Nem is érdekli, olyannyira elkeseredett, hogy azzal sem törődne, ha a következő pillanatban egy ork hajigálna hozzá néhány dobótört.
Furcsa zajokat kezd el hallani, majd mintha csak a gondolatai elevenednének meg, egy orkot pillant meg, amint egy dobótört készül hajítani a félvérbe.*
~Nagyon humoros, Khun, nagyon-nagyon humoros. Most is jót röhögsz rajtam odaát, mi?~
*Állja az ork tekintetét, aki nem fest túl jól.*
~Mint egy sebzett farkas.~
*Állapítja meg, miután végignéz az idegenen.*
- A Szürke.
*Mondja az álnevét, ezt használta Bölényéknél is. Akkoriban senki sem tudta az igazi nevét, és ezt a nagyon jó szokást megtartja egy idegen orkal szemben is, aki éppen a puhány testébe akar állítani valamit.*
- Azért járok erre, hogy indokolatlanul rugdossam a köveket, és hangosan káromkodjak.
*Ebből a válaszából le is lehet szűrni, hogy milyen jó kedve van. Meg hogy csak ki akarja ereszteni a gőzt, láthatólag sikeretlenül.*
- Nyugodj már le, nem bántalak.
*Életkedvből sem osztottak ki túl sokat a számára mostanság, de hát aki tudja, mi történt vele, az nem is csodálkozik rajta.*
~Vaszívre emlékeztet.~
*Állapítja meg a harcosra nézve, bár a már régóta odaát lévő ork határozottan jobban festett ennél. Mind a fizikai állapota, mind pedig a képe. Már, bár bizonnyal bármilyen élő jobban néz ki nála, ugyanis az meghalt.*
A hozzászólás írója (Atehaner Nemarek) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.09.28 18:08:29
*A félvér dühösen járja az erdőt, és közben hangosan szidja saját magát, olyannyira elkeseredett.*
- A Vérúr visítva röhög, ha meglát.
*Idegesen belerúg egy kőbe, az lustán esik arrébb, mit sem foglalkozva az ideges vérmágussal.*
- Khunezk nem fog több megjelenni nekem. Elmegyek tanulni, de nem fog tanítani semmit!
*Az utolsó szót már hangosan hörgi, miközben a következő áldozata egy fiatal fa. A növény fájdalmasan megrezdül a mágus rúgása miatt, aztán ugyan úgy folytatja a növögetést, mintha mi sem történt volna.*
- Azaz nem is jutok el odáig. Úgysem enged oda! Mi vagy most? Ugyan az, mint régen! Egy szerencsétlen rabszolga, semmi más!
*Még hangosan káromkodik is mellé, mit sem törődve azzal, hogy bárki meghallhatná. Nem is érdekli, olyannyira elkeseredett, hogy azzal sem törődne, ha a következő pillanatban egy ork hajigálna hozzá néhány dobótört.
Furcsa zajokat kezd el hallani, majd mintha csak a gondolatai elevenednének meg, egy orkot pillant meg, amint egy dobótört készül hajítani a félvérbe.*
~Nagyon humoros, Khun, nagyon-nagyon humoros. Most is jót röhögsz rajtam odaát, mi?~
*Állja az ork tekintetét, aki nem fest túl jól.*
~Mint egy sebzett farkas.~
*Állapítja meg, miután végignéz az idegenen.*
- A Szürke.
*Mondja az álnevét, ezt használta Bölényéknél is. Akkoriban senki sem tudta az igazi nevét, és ezt a nagyon jó szokást megtartja egy idegen orkal szemben is, aki éppen a puhány testébe akar állítani valamit.*
- Azért járok erre, hogy indokolatlanul rugdossam a köveket, és hangosan káromkodjak.
*Ebből a válaszából le is lehet szűrni, hogy milyen jó kedve van. Meg hogy csak ki akarja ereszteni a gőzt, láthatólag sikeretlenül.*
- Nyugodj már le, nem bántalak.
*Életkedvből sem osztottak ki túl sokat a számára mostanság, de hát aki tudja, mi történt vele, az nem is csodálkozik rajta.*
~Vaszívre emlékeztet.~
*Állapítja meg a harcosra nézve, bár a már régóta odaát lévő ork határozottan jobban festett ennél. Mind a fizikai állapota, mind pedig a képe. Már, bár bizonnyal bármilyen élő jobban néz ki nála, ugyanis az meghalt.*
A hozzászólás írója (Atehaner Nemarek) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.09.28 18:08:29
1837. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-09-28 13:04:27
Üzenet elküldve: 2018-09-28 13:04:27
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
* Orkunk épp úgy jár, mint egy visszeres öregasszony. Meghajlott hátával még az is jó, hogy nem bukik orra, ahogy megy a fák között. Nem a bejáratott ösvényt használja, hanem az aljnövényzeten gázol át valamiért. És ezt csak akkor tudhatnánk meg miért, ha valaki rákérdezne.
Nem egyszer támaszkodik meg a fák törzsében és egy szusszanásnyi pihenő után, mely alatt orrcimpája szinte remeg a szapora légvételtől, folytatja tovább az útját.
Ki tudja, hogy meddig csinálná ezt, ha közbe nem szólna a véletlen? Egészen pontosan egy nagyon nehezen meghatározható fajú egyed. Szemei gonoszul fúródik az idegen tekintetébe és ujjai máris a vállán átvetett bőrszíjakon puhatolóznak, hogy a feje elfordítása nélkül, vakon találják meg az oda dugott kétszer három dobótőr valamelyikét. Száját enyhén kitátja és megmutatja az agyarait, mielőtt ráförmedne az alakra.*
-Hát te meg ki vagy? És minek jársz erre?
* Keze végül megtalálja a fogást a dobófegyveren és nem csak azt veszi elő, hanem gyűrűsujja és kisujja közé egy másik hasonlót is kivesz, a pengéjénél fogva szorítja páncélkesztyűs kezében, miközben az első már dobásra kész.
Csupa vasba burkolózott az ork. Nem csak a pikkelyvértje készült abból, hanem az alkarvédője, a lábszárvédője, a sisakja... Nagyon ellentmond ennek a képnek talán, hogy a dobótőrökön kívül más fegyver nem látszik nála. Azt hinném külső szemlélőként pedig, hogy legalább egy kétkezes csatabárdot az ilyen jól felöltöztetett harcos visz magával mindenhová, hogy védelmét halálos csapásokkal kombinálja egy küzdelemben.
Ám még egy rövid kard sem lóg az oldalán, sem egy miniatűr szekerce.*
* Orkunk épp úgy jár, mint egy visszeres öregasszony. Meghajlott hátával még az is jó, hogy nem bukik orra, ahogy megy a fák között. Nem a bejáratott ösvényt használja, hanem az aljnövényzeten gázol át valamiért. És ezt csak akkor tudhatnánk meg miért, ha valaki rákérdezne.
Nem egyszer támaszkodik meg a fák törzsében és egy szusszanásnyi pihenő után, mely alatt orrcimpája szinte remeg a szapora légvételtől, folytatja tovább az útját.
Ki tudja, hogy meddig csinálná ezt, ha közbe nem szólna a véletlen? Egészen pontosan egy nagyon nehezen meghatározható fajú egyed. Szemei gonoszul fúródik az idegen tekintetébe és ujjai máris a vállán átvetett bőrszíjakon puhatolóznak, hogy a feje elfordítása nélkül, vakon találják meg az oda dugott kétszer három dobótőr valamelyikét. Száját enyhén kitátja és megmutatja az agyarait, mielőtt ráförmedne az alakra.*
-Hát te meg ki vagy? És minek jársz erre?
* Keze végül megtalálja a fogást a dobófegyveren és nem csak azt veszi elő, hanem gyűrűsujja és kisujja közé egy másik hasonlót is kivesz, a pengéjénél fogva szorítja páncélkesztyűs kezében, miközben az első már dobásra kész.
Csupa vasba burkolózott az ork. Nem csak a pikkelyvértje készült abból, hanem az alkarvédője, a lábszárvédője, a sisakja... Nagyon ellentmond ennek a képnek talán, hogy a dobótőrökön kívül más fegyver nem látszik nála. Azt hinném külső szemlélőként pedig, hogy legalább egy kétkezes csatabárdot az ilyen jól felöltöztetett harcos visz magával mindenhová, hogy védelmét halálos csapásokkal kombinálja egy küzdelemben.
Ám még egy rövid kard sem lóg az oldalán, sem egy miniatűr szekerce.*
1836. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-09-27 21:09:11
Üzenet elküldve: 2018-09-27 21:09:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
* Zammiria végül csak rászánja magát arra, hogy felszálljon a kölcsön kapott lovára és egy pillanatra úgy tűnne, hogy minden visszatér a nyugodt kerékvágásba.*
~ Még útitársat is szereztem magamnak véletlenül.~
* De a jó kedvet valaminek feltétlenül el kell rontania. Ám mielőtt a zajforrás ezt megtenné, még kap egy kérdést.*
-Te mondtad. Talán ma teljesen jogosan kijelenthető, hogy én vagyok a leglovagiasabb sötételf a világon.
* Ravasz mosolyt kap az, ki a bérelt hátast fájóan gyorsan elvesztette. És a világosabb bőrű hősnőnk találgathatja, hogy a félbe maradt mondat hogyan folytatódott volna. Ám most hirtelen a zajra kell figyelnie neki is.
A másik mélységivel együtt érezhetően kicsit tanácstalanok lettek és miután nagyon úgy tűnik, itt neki kell döntenie, neki is ered az útnak.*
-Gyíá!
* A nyeregből kiveszi a lándzsát, nem akarja még előhúzni a kardot. Bal kézzel biztosan fogja a kantárat és az acél hegyet elvágtázás közben egyfolytában odaforgatja a feltételezett veszélyforrás irányába. Már csak nőtársán múlik, hogy szorosan a nyomában marad-e és valamelyikükre kiugró bestia (vagy támadó bandita) kap egy hosszú fegyvertől szúrást vagy megvárja kíváncsian, hogy mi történik és csak utána indul a csatamén nyomába.
Egyedül annyi biztos most még, hogy valami elszaladt onnan, ahol lebukott nem régen és távolodik a Hifeti leánytól, miközben őneki a szíve hevesebben kezd el verni nem is kicsit.
Hátul a farkas felvonyít, de semmi nem látszik belőle. Jól hallhatóan még inkább a döglött patás közelében van, mint sem a két csaj közvetlen közelébe osont volna.*
1835. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-09-27 20:07:16
Üzenet elküldve: 2018-09-27 20:07:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*A nőstény kiegyensúlyozottnak és magabiztosnak tűnik. Megjelenését tekintve igényes, nem olyannak látszik, aki főállásban lovakat köt el. Bár a látszat ugyebár nem minden. Sőt. Ennek ellenére már eldöntötte, hogy az ajánlatot elfogadja. Valami különös érzés kezd motoszkálni benne, amit nem tud még hova tenni, de a szemtelenséggel fűszerezett, finom humor szórakoztató beszélgetést ígér. Ha nincs is farkas, ugyan miért akarna a gázlóig kutyagolni? Megsimogatja a kanca nyakát, a lovon érezni véli a nyugtalanságot, ami a mérleget a hihető veszély irányába billenti.*
- Ezek szerint lovag vagy?
*Csillan érdeklődés a mélyen ülő szemekben. A kengyelbe igazítja lábát, majd felhúzza magát a nyeregbe. Érezni véli a feszültséget a ló izmaiban, látja izgága fülein is.*
- Nem gyakran járok ezen a vidéken, most is csak átutazóban vagyok. Milyen…
*A mondat félbeszakad a nem odavaló zajra. A kanca megpróbálna hátrálni, de nem engedi neki. Gyanakvón nézi a bokrot, s környezetét, most inkább fülel, nem beszél. Sajnos a megkerülés nemigen jöhet szóba. Ha nem akarnak visszafordulni, vagy bemerészkedni mélyebben az erdőbe, el kell menniük a zaj forrása mellett. Megint megsimogatja a ló nyakát, majd kicsit az oldalát nyugtatón. A mozdulattal előre dől annyira, hogy meg tudja lazítani a dobótőrt rejtő zseb nyílását a bal csizmában. Méghozzá valószínűleg különösebb feltűnés nélkül, mivel időközben ez az oldal takarásba került a másiknak. Felegyenesedik, majd kérdőn a nőstényre néz, amennyiben eddig nem szólal meg. Megpróbálja megállapítani, mire készül. Nála biztosan nagyobb helyismerettel rendelkezik. Ha még mindig tart a némajáték, a fejével int, hogy esetleg próbáljanak továbbmenni. De inkább kérdés, mint javaslat, már amennyire ezt a másik ki tudja venni gesztusaiból.*
*A nőstény kiegyensúlyozottnak és magabiztosnak tűnik. Megjelenését tekintve igényes, nem olyannak látszik, aki főállásban lovakat köt el. Bár a látszat ugyebár nem minden. Sőt. Ennek ellenére már eldöntötte, hogy az ajánlatot elfogadja. Valami különös érzés kezd motoszkálni benne, amit nem tud még hova tenni, de a szemtelenséggel fűszerezett, finom humor szórakoztató beszélgetést ígér. Ha nincs is farkas, ugyan miért akarna a gázlóig kutyagolni? Megsimogatja a kanca nyakát, a lovon érezni véli a nyugtalanságot, ami a mérleget a hihető veszély irányába billenti.*
- Ezek szerint lovag vagy?
*Csillan érdeklődés a mélyen ülő szemekben. A kengyelbe igazítja lábát, majd felhúzza magát a nyeregbe. Érezni véli a feszültséget a ló izmaiban, látja izgága fülein is.*
- Nem gyakran járok ezen a vidéken, most is csak átutazóban vagyok. Milyen…
*A mondat félbeszakad a nem odavaló zajra. A kanca megpróbálna hátrálni, de nem engedi neki. Gyanakvón nézi a bokrot, s környezetét, most inkább fülel, nem beszél. Sajnos a megkerülés nemigen jöhet szóba. Ha nem akarnak visszafordulni, vagy bemerészkedni mélyebben az erdőbe, el kell menniük a zaj forrása mellett. Megint megsimogatja a ló nyakát, majd kicsit az oldalát nyugtatón. A mozdulattal előre dől annyira, hogy meg tudja lazítani a dobótőrt rejtő zseb nyílását a bal csizmában. Méghozzá valószínűleg különösebb feltűnés nélkül, mivel időközben ez az oldal takarásba került a másiknak. Felegyenesedik, majd kérdőn a nőstényre néz, amennyiben eddig nem szólal meg. Megpróbálja megállapítani, mire készül. Nála biztosan nagyobb helyismerettel rendelkezik. Ha még mindig tart a némajáték, a fejével int, hogy esetleg próbáljanak továbbmenni. De inkább kérdés, mint javaslat, már amennyire ezt a másik ki tudja venni gesztusaiból.*
1834. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-09-27 00:08:41
Üzenet elküldve: 2018-09-27 00:08:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
* A Hifeti leányt nem zavarja a gyalogos köhécselése. A legkisebb megbánás sem olvasható le testbeszédéből arra, hogy ilyen helyzetbe hozta a csataménnel és a kancával fajtársnőjét. Ám ravaszdiság és rosszakarás sem figyelhető meg rajta.
Azért nem most jött le ő sem a falvédőről. Igen csak provokatív kérdés mellett döntött a másik mélységi. És az igazat megvallva ez tetszik is Kámorfnak. Sokkal többre becsüli, ha valaki nem vádol meg egy épp elég sokat kapott nép tagját nyíltan, de kellően feltűnő naivitás vagy könnyen azonosíthat hazugság mögé rejti kérdését. Ez a lovasnak az intelligencia jele a butább népek szókimondóságával szemben.*
-Igen. Nagy mázli számodra, hogy valaki olyan járt erre, akinek van szabad lova. A legtöbb lovag csak eggyel jár és inkább itt hagynának az ordasnak vacsorára, mint hogy felvegyenek a nyergükbe.
De legalább nekem nem kell folyton tartani a kantárát. Épp egy üzleti megbeszélésre tartok. Gyakran jársz erre?
* Most még nyoma sincs a kutyafélének hátul, de hősnőnk néha megereszt aggódó pillantásokat arra felé. Ám az útra kész hátas és gazdája semmi okot nem szolgáltat a gyors továbbindulásra. Türelmesen várakoznak most még.
És hirtelen előttük lévő útszakasz szélén az egyik bokorban megroppan valami. A Hifeti leány idegesen kapja oda a tekintetét.*
1833. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-09-26 20:20:44
Üzenet elküldve: 2018-09-26 20:20:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
*Az elmélyült gondolkodás közben fel sem tűnik neki hogy a szántókat lassan fák végtelen sora váltja fel. Már csak akkor eszmél, amikor a sűrűn nőtt fák között ballag.*
- A mindenségit!
*Ámulva nézi a hatalmasra nőtt fákat. Tudja, hogy mélynövésű, de ezek mellett érzi csak igazán apró és jelentéktelen mivoltát. Szívesen töltene itt több időt is, hiszen mindig is élvezte az erdei magányt, azt, hogy senki nem háborgatja. Csakhogy most a gyomra eréjesen követel valamiféle ételt. Mondjuk sültet. Főtt krumplival. Igen, azt határozottan követeli. Hangos morgásokkal jelzi, hogy bizony, ha a lány nem eszik gyorsan valamit, akkor ő felmond. Kittëra meg is szaporázza lépteti. Figyel rá, hogy ne csapjon túl nagy zajt, elvégre nem akarja elriasztani az erdő állatait. A fütyörészést viszont nem tudja megállni. Egy helyes kismadár is csatlakozik hozzá bizarr koncertet adva a bőgő szarvasoknak.*
~Való igaz, most bőgnek az agancsosok. Jobb lesz vigyázni.~
*Szerencsére útja során nem fut bele semmi veszélybe, egyetlen patkány mert hozzá közelebb jönni, az is hamar faképnél hagyta. Ahogy battyog, egyre fogynak a fák. Úgy tűnik, lassan véget ér az erdő.*
- A mindenségit!
*Ámulva nézi a hatalmasra nőtt fákat. Tudja, hogy mélynövésű, de ezek mellett érzi csak igazán apró és jelentéktelen mivoltát. Szívesen töltene itt több időt is, hiszen mindig is élvezte az erdei magányt, azt, hogy senki nem háborgatja. Csakhogy most a gyomra eréjesen követel valamiféle ételt. Mondjuk sültet. Főtt krumplival. Igen, azt határozottan követeli. Hangos morgásokkal jelzi, hogy bizony, ha a lány nem eszik gyorsan valamit, akkor ő felmond. Kittëra meg is szaporázza lépteti. Figyel rá, hogy ne csapjon túl nagy zajt, elvégre nem akarja elriasztani az erdő állatait. A fütyörészést viszont nem tudja megállni. Egy helyes kismadár is csatlakozik hozzá bizarr koncertet adva a bőgő szarvasoknak.*
~Való igaz, most bőgnek az agancsosok. Jobb lesz vigyázni.~
*Szerencsére útja során nem fut bele semmi veszélybe, egyetlen patkány mert hozzá közelebb jönni, az is hamar faképnél hagyta. Ahogy battyog, egyre fogynak a fák. Úgy tűnik, lassan véget ér az erdő.*
1832. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-09-24 19:39:42
Üzenet elküldve: 2018-09-24 19:39:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Éppen sajnálni kezdi magát kényelmetlen helyzete miatt, mikor zajos érkezőkre lesz figyelmes. Annyira nem óvatlan, hogy ne legyen kíváncsi, és ne forduljon meg megnézni, kik vágtatnak felé olyan sebesen. Nem kockáztatná meg, hogy az útjukban áll, ezért gyorsan lehúzódik a szélre a fák sávjába, melyek olyan közel állnak a szekérnyomhoz, s a két ló olyan gyorsan érkezik, hogy igyekezete közben valóban nagyon közel haladhat el mellette a másik nőstény, rászabadítva a köhögésre ingerlő porfelhőt, és kivívva rosszallását, mit a fuldoklás miatt szavakba sem tud önteni.
Kedvetlensége ellenére részéről indokolatlan lenne komolyabban rátámadni a másikra, a farkas-eb pedig talán egyelőre a feltálalt, langyos lóhússal foglalkozik a gyepen, vagy lustán indul új prédája után, netán komáit hívja leteríteni a pazar vacsorát, de legalábbis még nem mutatkozik. Így a nyolclábas lovas feltehetően megáll, hogy megtegye nagylelkű gesztusát.
Zammiria meglepetten pillant fel rá, majd komoly arccal a mutatott irányba néz. Erre nem számított. Ahogy a nagylelkűségre sem. Mikor visszanéz, egy pillanatra talán sötétebb a tekintete a csirkés hasonlat miatt, de gyorsan elrejti ellenérzéseit. A kantár hamarosan kérés nélkül is érkezik, s különösebb gond nélkül elkapja a levegőben. Itt azonban egy kicsit megáll, és elemzi a helyzetet. Valóban nem nagyon látni két lóval közlekedőt, vagy akkor az egyik lovon nagyobb málha szokott lenni. Mert ugyebár egy fenékkel két lovat megülni... elég nehéz. Így arra következtet, hogy a nő esetleg csente valakitől az állatot. Tán megölte érte. Ha a lóval elkapják, a végén még rákenik a dolgot. Ez beleillene a nagy előzékenységbe. Ugyan ki hinne a szavának? Az egyik mélységi olyan, mint a másik, nem igaz? Remek balek lehet belőle. Na de egy potya ló tényleg jól jönne, és egyébként sem a Kikötő irányába tart, ahonnan a nő érkezett, sőt, még az is lehet, hogy csak viszi valakinek a lovat, így nem utasítja el élből a dolgot.*
- Micsoda szerencsés véletlen... hogy két lovad van...
*Mondja szokásos lágyságával, egészen enyhe mosollyal. Miközben a nőstény arckifejezését és testbeszédét figyeli nagy érdeklődéssel, a kölcsönkapott ló nyergének vonalába helyezkedik, mialatt a hátas feje fölött átveti a kantárt. Eddig vélhetően elől volt, hogy kényelmesen vezethesse a másik nő az állatot. Meglehet, hogy a farkas, vagy bármi volt, hamarosan meggyőző érv lesz, hogy gyorsan nyeregbe pattanjon minden további megfontolást elnapolva, de bizalmát még nem adja olyan könnyen.*
*Éppen sajnálni kezdi magát kényelmetlen helyzete miatt, mikor zajos érkezőkre lesz figyelmes. Annyira nem óvatlan, hogy ne legyen kíváncsi, és ne forduljon meg megnézni, kik vágtatnak felé olyan sebesen. Nem kockáztatná meg, hogy az útjukban áll, ezért gyorsan lehúzódik a szélre a fák sávjába, melyek olyan közel állnak a szekérnyomhoz, s a két ló olyan gyorsan érkezik, hogy igyekezete közben valóban nagyon közel haladhat el mellette a másik nőstény, rászabadítva a köhögésre ingerlő porfelhőt, és kivívva rosszallását, mit a fuldoklás miatt szavakba sem tud önteni.
Kedvetlensége ellenére részéről indokolatlan lenne komolyabban rátámadni a másikra, a farkas-eb pedig talán egyelőre a feltálalt, langyos lóhússal foglalkozik a gyepen, vagy lustán indul új prédája után, netán komáit hívja leteríteni a pazar vacsorát, de legalábbis még nem mutatkozik. Így a nyolclábas lovas feltehetően megáll, hogy megtegye nagylelkű gesztusát.
Zammiria meglepetten pillant fel rá, majd komoly arccal a mutatott irányba néz. Erre nem számított. Ahogy a nagylelkűségre sem. Mikor visszanéz, egy pillanatra talán sötétebb a tekintete a csirkés hasonlat miatt, de gyorsan elrejti ellenérzéseit. A kantár hamarosan kérés nélkül is érkezik, s különösebb gond nélkül elkapja a levegőben. Itt azonban egy kicsit megáll, és elemzi a helyzetet. Valóban nem nagyon látni két lóval közlekedőt, vagy akkor az egyik lovon nagyobb málha szokott lenni. Mert ugyebár egy fenékkel két lovat megülni... elég nehéz. Így arra következtet, hogy a nő esetleg csente valakitől az állatot. Tán megölte érte. Ha a lóval elkapják, a végén még rákenik a dolgot. Ez beleillene a nagy előzékenységbe. Ugyan ki hinne a szavának? Az egyik mélységi olyan, mint a másik, nem igaz? Remek balek lehet belőle. Na de egy potya ló tényleg jól jönne, és egyébként sem a Kikötő irányába tart, ahonnan a nő érkezett, sőt, még az is lehet, hogy csak viszi valakinek a lovat, így nem utasítja el élből a dolgot.*
- Micsoda szerencsés véletlen... hogy két lovad van...
*Mondja szokásos lágyságával, egészen enyhe mosollyal. Miközben a nőstény arckifejezését és testbeszédét figyeli nagy érdeklődéssel, a kölcsönkapott ló nyergének vonalába helyezkedik, mialatt a hátas feje fölött átveti a kantárt. Eddig vélhetően elől volt, hogy kényelmesen vezethesse a másik nő az állatot. Meglehet, hogy a farkas, vagy bármi volt, hamarosan meggyőző érv lesz, hogy gyorsan nyeregbe pattanjon minden további megfontolást elnapolva, de bizalmát még nem adja olyan könnyen.*
1831. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-09-23 20:44:29
Üzenet elküldve: 2018-09-23 20:44:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
* Visszafelé tart a Kikötőből a Hifeti leány az úton éppen, amikor valami megijeszti. Nem egy fajtársa látványa. Attól nem fél. Legfőbb oka erre az, hogy nem látja. De még ha tudná valamiért, hogy a közelben itt van, akkor sem feltétlenül kellene a körmeit tövig rágnia aggodalmában.*
-Gyíá!
* A megbokrosodott fekete mén kantárát csapkodva próbálja minél gyorsabb sebességre ösztönözni. Az állat is retteg, méghozzá ugyan attól. A fák mellett lévő farkastól. Elszáguldanak hárman mellette, miközben az ordas egy döglött paci húsából lakmározik.*
~ Lehet csak egy juhász kutyája, én csak összekeverem a vadállattal. Erre felé nincsenek ragadozók. Azt mondják, hogy már régóta nem halt meg senki ezen az úton.~
* Az igazság legcsekélyebb nyoma nélkül nyugtatja ezzel magát, mert ha a bajban elveszti a fejét, akkor csak ront a helyzeten. A legjobb az, ha higgadtan dönt mindenről.
A másik szürkebőrű gyalog sétál ugyan arra, mikor meglátja és még csak nem is lassít. Az út porát felverve robog el a járókelőtől kevesebb, mint egy kartávolságnyira, majd kis idő múlva hátranéz, hogy lassíthat-e.*
~ Ha üldöz az a rühes szőrcsomó, akkor így legalább a másik csajt kapja el a legrosszabb esetben.~
* Amennyiben biztonságos a helyzet, akkor megáll.*
-Nem akarsz felszállni? Arra felé van egy emberevő. *mutat visszafelé* És bármelyik csirke húsát megkóstolja, amibe bele tud harapni.
* A harmadik érkező kantárját dobja oda, ami nem más, mint egy barna kanca. Talán ő az egyetlen ezen a világon, aki mindig két lóval járkál.*
-De utána visszakérem!
* Nem akar senkinek se rosszat és nőtársa bajban van, még ha eddig nem is tudott róla. Sosem biztos, hogy egy döghúson lakmározó vadállat nem veti-e rá magát egy sokkal melegebb húsra a közelben. És ahol egy farkas van, ott lehet egy egész falka is.*
~ Eddig mondjuk erre nem volt semmi jel se.~
1830. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-09-23 19:49:09
Üzenet elküldve: 2018-09-23 19:49:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Hátráltatva//
*Akár örülhetne is, hogy kiszabadul a nyirkos Kikötő szürkeségéből, ám boldogsága mégsem felhőtlen, hiszen tudja, hogy ez a feladat valójában büntetésből lett az övé. Túl sokat költött a büdzséből, mint mondják. Akár helyt adhatna a vádnak, ha nem piszkálná önérzetét, hogy szorgosan dolgozott közben. Csak éppen, amit ő csinál, nem mindig mérhető olyan könnyedén. Mindegy, a döntés nem az övé, így csak magában dohog egy sort, mielőtt lesöpri elégedetlenségét, akár egy pihét a válláról. „A mogorvaság árt a szépségnek” – idézi fel mentora szavait biggyedő mosollyal.
Pedig nincs oka örülni. A lovat kénytelen volt maga mögött hagyni, mert csúnyán sántítani kezdett. A nyergében sem tűrte meg, hiába csak léptette volna céljuk felé. Igaz, korábban vágtára fogta, mert rég ült utoljára lóháton, és tetszett neki a sebesség. Oly sokszor kell valódi énjét elfednie, elfojtania, most egy kicsit szabadjára engedte. Talán nem kellett volna. Rengeteg időt veszít, míg elér a legközelebbi útszéli fogadóhoz, ahol reményei szerint másik lovat szerezhet, és zavartalanul folytathatja útját. Még szerencse, hogy a feladat nem olyan sürgős, így csak a gyaloglás nem kívánt fáradalmai kínozzák. És az aggodalom, hogy esetleg esni kezd.*
A hozzászólás írója (Zammiria Rykoven) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.09.23 19:54:38
//Hátráltatva//
*Akár örülhetne is, hogy kiszabadul a nyirkos Kikötő szürkeségéből, ám boldogsága mégsem felhőtlen, hiszen tudja, hogy ez a feladat valójában büntetésből lett az övé. Túl sokat költött a büdzséből, mint mondják. Akár helyt adhatna a vádnak, ha nem piszkálná önérzetét, hogy szorgosan dolgozott közben. Csak éppen, amit ő csinál, nem mindig mérhető olyan könnyedén. Mindegy, a döntés nem az övé, így csak magában dohog egy sort, mielőtt lesöpri elégedetlenségét, akár egy pihét a válláról. „A mogorvaság árt a szépségnek” – idézi fel mentora szavait biggyedő mosollyal.
Pedig nincs oka örülni. A lovat kénytelen volt maga mögött hagyni, mert csúnyán sántítani kezdett. A nyergében sem tűrte meg, hiába csak léptette volna céljuk felé. Igaz, korábban vágtára fogta, mert rég ült utoljára lóháton, és tetszett neki a sebesség. Oly sokszor kell valódi énjét elfednie, elfojtania, most egy kicsit szabadjára engedte. Talán nem kellett volna. Rengeteg időt veszít, míg elér a legközelebbi útszéli fogadóhoz, ahol reményei szerint másik lovat szerezhet, és zavartalanul folytathatja útját. Még szerencse, hogy a feladat nem olyan sürgős, így csak a gyaloglás nem kívánt fáradalmai kínozzák. És az aggodalom, hogy esetleg esni kezd.*
A hozzászólás írója (Zammiria Rykoven) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.09.23 19:54:38
1829. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-09-17 12:32:35
Üzenet elküldve: 2018-09-17 12:32:35
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Nagy fák mellet nagy óriás kullog a felszerelésében. Reng a talaj amerre csak tapossa. Embereket lát meg akikhez odaverődne ám azok elmenekülnek amikor meglátják az óriást. Hátrahagynak egy fejszét is ijedtükben. Kard felkapja és püfölni kezd egy fát vele. A vaskos fa csak úgy beleremeg az ütésekbe. Nem tudja miért, de most jól esik ezt csinálni. Régóta bolyong az erdőben, jól esik kiadni a feszültséget. Egy vagy két fertályóra alatt elkoptatja a fa törzsét és már csak egy bődületes rúgás kell és dől a fa…*
1828. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-09-07 07:29:28
Üzenet elküldve: 2018-09-07 07:29:28
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 336
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 336
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
*A táj kezd egyre erdősebb lenni, ahogy a Vaserdő határait súrolja. Hatalmas fák vannak itt melyekre feltekintve csak csodálatát tudja kifejezni Mogrim az ilyen szép alkotások láttán. ~A nagy, Legfőbb Gépész kitett magáért, amikor amilyen csodákat alkotott.~ Nem, nem veszi természetesnek a természet szépségeit, inkább csodálatra méltat minden arra méltó dolgot. Az erdei ösvényen jár és, ahogy számolja a nap már melegen fog sütni mire Amon Ruadh területét eléri. A póni jó iramot diktál így nincs miért bosszankodnia, inkább büszkén megsimogatja Cukorfalat fejét, amiért ilyen állhatatos póni.*
1827. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-09-06 20:07:07
Üzenet elküldve: 2018-09-06 20:07:07
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Hetykén mosolyog, miközben hallgatja Ánya csacsogását, aki az egyik szekeret hajtja a döcögő karavánsorban. Oten lován ülve léptet a szekér mellett. A lányka, arról magyaráz a férfinak, hogyan vágta ki magát Wegtorenben, egy csúfondárosan végződő előadásból, amikor a dalnok, aki mellett zsonglőrködött, előző nap este csúnyán betintázott, és úgy állt a nagyérdemű' elé, hogy egy strófát sem tudott elcsukló kornyikálás nélkül kiböfögni.*
- De mondom. Én meg ott álltam, mint egy rakás szerencsétlenség. Persze, próbáltam elvonni a közönség figyelmét a zsonglőr számommal, de hát elsősorban nem azért fizettek. Feldühödtek, és dobálni kezdtek minket. Nem is tudtam, mit csináljak. Malazar seggre is ült a pódiumon. Más nem jutott eszembe, hát elővettem a furulyámat és játszani kezdtem. Majd kiugrott a szívem a torkomon, de a nézők elhallgattak. Várjál, ez még semmi. Most jön a lényeg.
*Oten már nem tudja meg mi is volt a lényeg, mert kurjantgatás, vágtadobogás töri meg a Vaserdő szekérlötykölődő csendjét, és sok minden történik egyszerre. Emberek kiabálnak, a befogott lovak riadtan vergődnek. Vörös tollas nyílvesszők fúródnak a szekér oldalába, Ánya felsikolt. A ment megáll, majd valaki felkiált.*
- Kikötői martalócok!
*Oten azonnal a hosszú tőréért nyúl.*
- Ánya! Húzódj a szekérbe! Nem lesz sem'… *Már nem ér mondandója végére, mert lova oldalába egy nyílvessző fúródik, amitől a hátas fájdalmasan felnyerítve megbokrosodik és bevágtat lovasával a fák közé, de a páros nem jut messzire, legalábbis együtt nem. A félvér vadul tépi a gyeplőt, hogy megfékezze az állatot, de nem bírja visszafogni és viaskodása közben, nemhogy ideje nincs kitérni, de észre sem veszi a mellkasa felé közeledő vastag faágat, ami lekaszálja a lóról. A férfi nagyot nyekkenve zuhan a földre, ahol az eséstől, azonnal eszméletét veszti.
Jó sokáig hever az avarban, mert amikor magához tér, a napfény sután, narancsosan kúszik a fákon és esteledik.*
- Szavamra! Így… még sose vágott… mellbe semmi. *Fájdalmasan nyögi ki a keserű élcet.*
~Az útonállók! Ánya, Mal', a többiek, a lovam!~ *Üvöltenek fel sorban a gondolatok a fejében, mire hevesen felül, mellkasát dörzsölve, de azonnal vissza is hanyatlik, mert szemei előtt a világ körtáncot járva meglódul és eltorzul. Oten fejéhez kapva felhördül, mikor valamennyire kidörgölte szeméből a fejében zsibongó kótyaságot, talpra vergődik. Egy fának támaszkodva néz körbe, de csak egy szál maga van az erdőben. Kicsit tévelyegve sétál ki az ösvényre, ahol az útonállók rajtuk ütöttek. Otent a látványra kettős csalódás éri. A szekerek már sehol, csak az útba vájt keréknyomok és lovak patanyomai, de legalább egy halottat se lát sehol.* ~Muzsák csókjaira! Alighanem kifosztották a társulatot, de ezek szerint tovább engedték őket. Hála az égnek! Én viszont, jól itt maradtam magamnak.~
*Oten D'Anar elszakadt társaitól, de nem olyan fából faragták, hogy ez különösebben kétségbe ejtené, mivel a férfiú egy igazi életművész.
Az este hűvösen térbe a fák közé. Oten összébb húzza magán zöldes-barna felöltőjét, majd, ha még egy kicsit kótyagosan is, de tovább indul az ösvényen.*
A hozzászólás írója (Oten D'Anar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.09.06 20:15:30
- De mondom. Én meg ott álltam, mint egy rakás szerencsétlenség. Persze, próbáltam elvonni a közönség figyelmét a zsonglőr számommal, de hát elsősorban nem azért fizettek. Feldühödtek, és dobálni kezdtek minket. Nem is tudtam, mit csináljak. Malazar seggre is ült a pódiumon. Más nem jutott eszembe, hát elővettem a furulyámat és játszani kezdtem. Majd kiugrott a szívem a torkomon, de a nézők elhallgattak. Várjál, ez még semmi. Most jön a lényeg.
*Oten már nem tudja meg mi is volt a lényeg, mert kurjantgatás, vágtadobogás töri meg a Vaserdő szekérlötykölődő csendjét, és sok minden történik egyszerre. Emberek kiabálnak, a befogott lovak riadtan vergődnek. Vörös tollas nyílvesszők fúródnak a szekér oldalába, Ánya felsikolt. A ment megáll, majd valaki felkiált.*
- Kikötői martalócok!
*Oten azonnal a hosszú tőréért nyúl.*
- Ánya! Húzódj a szekérbe! Nem lesz sem'… *Már nem ér mondandója végére, mert lova oldalába egy nyílvessző fúródik, amitől a hátas fájdalmasan felnyerítve megbokrosodik és bevágtat lovasával a fák közé, de a páros nem jut messzire, legalábbis együtt nem. A félvér vadul tépi a gyeplőt, hogy megfékezze az állatot, de nem bírja visszafogni és viaskodása közben, nemhogy ideje nincs kitérni, de észre sem veszi a mellkasa felé közeledő vastag faágat, ami lekaszálja a lóról. A férfi nagyot nyekkenve zuhan a földre, ahol az eséstől, azonnal eszméletét veszti.
Jó sokáig hever az avarban, mert amikor magához tér, a napfény sután, narancsosan kúszik a fákon és esteledik.*
- Szavamra! Így… még sose vágott… mellbe semmi. *Fájdalmasan nyögi ki a keserű élcet.*
~Az útonállók! Ánya, Mal', a többiek, a lovam!~ *Üvöltenek fel sorban a gondolatok a fejében, mire hevesen felül, mellkasát dörzsölve, de azonnal vissza is hanyatlik, mert szemei előtt a világ körtáncot járva meglódul és eltorzul. Oten fejéhez kapva felhördül, mikor valamennyire kidörgölte szeméből a fejében zsibongó kótyaságot, talpra vergődik. Egy fának támaszkodva néz körbe, de csak egy szál maga van az erdőben. Kicsit tévelyegve sétál ki az ösvényre, ahol az útonállók rajtuk ütöttek. Otent a látványra kettős csalódás éri. A szekerek már sehol, csak az útba vájt keréknyomok és lovak patanyomai, de legalább egy halottat se lát sehol.* ~Muzsák csókjaira! Alighanem kifosztották a társulatot, de ezek szerint tovább engedték őket. Hála az égnek! Én viszont, jól itt maradtam magamnak.~
*Oten D'Anar elszakadt társaitól, de nem olyan fából faragták, hogy ez különösebben kétségbe ejtené, mivel a férfiú egy igazi életművész.
Az este hűvösen térbe a fák közé. Oten összébb húzza magán zöldes-barna felöltőjét, majd, ha még egy kicsit kótyagosan is, de tovább indul az ösvényen.*
A hozzászólás írója (Oten D'Anar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.09.06 20:15:30
1826. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-09-05 19:58:43
Üzenet elküldve: 2018-09-05 19:58:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Hajó, ha nem jó//
*Nehezen tagadhatná meglepettségét. Tekintete először az apán, majd a lányán időzik pár pillanatig.*
~Gebedjek meg, ha magamtól rájövök.~
*Csodálkozó pillantásai azonban nem időznek feltűnően sokáig a furcsa pároson, inkább azon mereng, vajon meddig kénytelen még ezen az úszó koporsón maradni. Ám a családi vállalkozás ismertetésére azért csak felfigyel. Merengőn biccent párat.*
~Elég ködös magyarázat, de attól tartok, sejtem miről van itt szó.~
*Szem sarkából pillant csak a rossz-arcú fickókra, aki velük utaznak és arra az elhamarkodott döntésre jut, hogy ezek itt bizonyára valamiféle fejvadászok vagy zsoldosok lesznek. Egy pillanatra összeszorul a gondolattól a gyomra.*
~Lehet, hogy bajba fogok kerülni ezek között. Talán jobb lenne, ha mihamarabb kereket oldanék, ha végre megáll ez a rohadt lélekvesztő.~
*Halk sóhaj szakad fel mellkasából, kicsit ismét elveszettnek érzi magát.*
*Nehezen tagadhatná meglepettségét. Tekintete először az apán, majd a lányán időzik pár pillanatig.*
~Gebedjek meg, ha magamtól rájövök.~
*Csodálkozó pillantásai azonban nem időznek feltűnően sokáig a furcsa pároson, inkább azon mereng, vajon meddig kénytelen még ezen az úszó koporsón maradni. Ám a családi vállalkozás ismertetésére azért csak felfigyel. Merengőn biccent párat.*
~Elég ködös magyarázat, de attól tartok, sejtem miről van itt szó.~
*Szem sarkából pillant csak a rossz-arcú fickókra, aki velük utaznak és arra az elhamarkodott döntésre jut, hogy ezek itt bizonyára valamiféle fejvadászok vagy zsoldosok lesznek. Egy pillanatra összeszorul a gondolattól a gyomra.*
~Lehet, hogy bajba fogok kerülni ezek között. Talán jobb lenne, ha mihamarabb kereket oldanék, ha végre megáll ez a rohadt lélekvesztő.~
*Halk sóhaj szakad fel mellkasából, kicsit ismét elveszettnek érzi magát.*
1825. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-09-03 15:43:59
Üzenet elküldve: 2018-09-03 15:43:59
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Az út a cél//
*Lesha vidoran andalog a faóriások erdejébe.*
~ Na, végre olyan környezet, ami méretben passzol hozzám. Most egészen kis törékeny virágszálnak érzem magam, és de jó hűsi van itt. ~
*Madárcsicsergés járja át az erdőt, a lobok között néhol beszökő napfény éltetően világítja meg az erdei talajt, ami így gazdagon burjánzik zöldellő aljnövényzetben.
Az óriás lány ritmikus kopácsolást hall a közelben, ami olykor röviden szünetel. Ragyogóbarna szemeivel megkeresi a hangforrását, meglelve azt kedvesen rámosolyog.*
~ Jaj, de kis cuki… milyen helyes a fehéren csíkos és pettyes tollaival és a vörös sipkájával. ~
*Egy nagy fakopáncs az. Az erdők kis távírója. Lehet most is valami hírt kopog el a fán, de valószínűbb inkább csak a hasát tömi a fanyüvő élősködőkkel.
Lesha nem bámészkodik sokáig, halad tovább, bár nem tudja hova megy, de követi az erdei ösvényt.*
*Lesha vidoran andalog a faóriások erdejébe.*
~ Na, végre olyan környezet, ami méretben passzol hozzám. Most egészen kis törékeny virágszálnak érzem magam, és de jó hűsi van itt. ~
*Madárcsicsergés járja át az erdőt, a lobok között néhol beszökő napfény éltetően világítja meg az erdei talajt, ami így gazdagon burjánzik zöldellő aljnövényzetben.
Az óriás lány ritmikus kopácsolást hall a közelben, ami olykor röviden szünetel. Ragyogóbarna szemeivel megkeresi a hangforrását, meglelve azt kedvesen rámosolyog.*
~ Jaj, de kis cuki… milyen helyes a fehéren csíkos és pettyes tollaival és a vörös sipkájával. ~
*Egy nagy fakopáncs az. Az erdők kis távírója. Lehet most is valami hírt kopog el a fán, de valószínűbb inkább csak a hasát tömi a fanyüvő élősködőkkel.
Lesha nem bámészkodik sokáig, halad tovább, bár nem tudja hova megy, de követi az erdei ösvényt.*
1824. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-09-01 12:45:23
Üzenet elküldve: 2018-09-01 12:45:23
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Komótosan küldözgeti be a sajtdarabkákat a szájába, nem viszi túlzásba a vadászat fortélyait. Tudja, hogy nincs jobb egy sütött tapsifülesnél, de egyelőre szeretné visszaszedni azt a pár kilót, amit a hajóút lefogyasztott róla. Úgyhogy nem fog fülespajtások után futkorászni, hogy aztán megsütögesse őket. Talán, ha nem lesz ilyen könnyű a sajtszedés vagy elkezdi unni a mókuséletet, akkor rávetemedik, de előbb érne inkább el egy kocsmához és válogatna kénye szerint az étellapról. Hisz bármennyire is szeret utazni, az a legfontosabb, hogy meg is érkezzen.*
1823. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-08-30 15:25:11
Üzenet elküldve: 2018-08-30 15:25:11
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 63
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 63
Játékstílus: Vakmerő
//Hajó, ha nem jó//
- Igen, ez feltűnt.
*Syoud már akkor kitüntető figyelembe részesítette Puffyt, amikor megpillantotta. Azt azonban nem gondolta volna, hogy ez a kiemelt érdeklődés ilyen természetesnek vett halállal ér véget. Nem is akarja tudni a több részletet, pedig sejti és pontosan ezért nem foglalkozik vele többet.*
- Ez érdekesen hangzik.
*Figyel fel a családi üzlet rövid részletezésére, de jó szokásához híven ezt sem firtatja. Majd úgy is kiderül, ha szükséges lesz és különben is, nem csoda, ha Syoud nem kezd élénk csevegésbe a terveiről a Patkányok társaságában.*
- Meddig voltál sitten?
*Kérdi meg csak úgy mellékesen, mielőtt válaszolna az őt érintő kérdésre.*
- Egy ideig talán a hegyen maradok. Aztán...
*Megvonja a vállát.*
- Valószínűleg felújítok néhány régi ismeretséget.
*Sajnos olyan időket élnek, amit valószínűleg mindenki elmondhat a környezetéről legalább egyszer az életben, hogy minden kapcsolat életmentő lehet.*
- Igen, ez feltűnt.
*Syoud már akkor kitüntető figyelembe részesítette Puffyt, amikor megpillantotta. Azt azonban nem gondolta volna, hogy ez a kiemelt érdeklődés ilyen természetesnek vett halállal ér véget. Nem is akarja tudni a több részletet, pedig sejti és pontosan ezért nem foglalkozik vele többet.*
- Ez érdekesen hangzik.
*Figyel fel a családi üzlet rövid részletezésére, de jó szokásához híven ezt sem firtatja. Majd úgy is kiderül, ha szükséges lesz és különben is, nem csoda, ha Syoud nem kezd élénk csevegésbe a terveiről a Patkányok társaságában.*
- Meddig voltál sitten?
*Kérdi meg csak úgy mellékesen, mielőtt válaszolna az őt érintő kérdésre.*
- Egy ideig talán a hegyen maradok. Aztán...
*Megvonja a vállát.*
- Valószínűleg felújítok néhány régi ismeretséget.
*Sajnos olyan időket élnek, amit valószínűleg mindenki elmondhat a környezetéről legalább egyszer az életben, hogy minden kapcsolat életmentő lehet.*
1822. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-08-30 14:55:20
Üzenet elküldve: 2018-08-30 14:55:20
ÚJ
![>Syoud Th'amer [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/9868_elf_ferfi.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 687
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 687
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Hajó, ha nem jó//
*Riqeliet kifejezetten kedveli, pedig csak egy nem túl kifinomult embernőstény, vörös hajjal és valószínűleg nagy emlőkkel, meg ilyenek. Mégis, valahogy egészen elviselhető a legtöbb lényhez képest.*
- Ja. *vigyorog szélesen a lesújtó pillantásra, mert hát nem hívhatja a főnök lotyójának, vagy ilyesmi. Érdekes tény, hogy a nő sem pontosítja saját státusát, így marad az izéje.*
- Valóban. *ha Reydis nem tér magához, akkor nem cipelik a holt terhet.*
*Valahol örül neki, hogy a világ nagyját sújtó agybaj a kikötőbe nem tört be olyan mélységig, hogy az ne lenne kezelhető.*
- Ma is volt egy. *büszkélkedik lányának, hogy kaparhat még egy strigulát a számszeríj tusára.*
- De láttad volna, ilyen albínó rusnya dög volt, bráh. És persze önérzetes, mint az összes. *a lánya szószátyárabb, mint általában, Syoud pedig vet egy pillantást rá, majd a Patkányokra.*
- Igen. *biccent végül óvatosan.*
- Egyfajta családi üzlet. Hiánypótló, azt mondom. Kihasználunk egy piaci rést. Problémákat oldunk meg, titkokat kutatunk ki, és közben remekül szórakozunk! *felfelé a folyón a tengeri szél hajtja őket, már nincs messze a Három Öregember Szikla és Synmira déli határa.*
- Amíg sittre nem vágtak, nem tudtam, mennyire csípem ezt a környéket... *mereng el kicsit, majd Riqelire villan a szeme.*
- Miután leadtad a hajót, mi a terv, hmm?
*Riqeliet kifejezetten kedveli, pedig csak egy nem túl kifinomult embernőstény, vörös hajjal és valószínűleg nagy emlőkkel, meg ilyenek. Mégis, valahogy egészen elviselhető a legtöbb lényhez képest.*
- Ja. *vigyorog szélesen a lesújtó pillantásra, mert hát nem hívhatja a főnök lotyójának, vagy ilyesmi. Érdekes tény, hogy a nő sem pontosítja saját státusát, így marad az izéje.*
- Valóban. *ha Reydis nem tér magához, akkor nem cipelik a holt terhet.*
*Valahol örül neki, hogy a világ nagyját sújtó agybaj a kikötőbe nem tört be olyan mélységig, hogy az ne lenne kezelhető.*
- Ma is volt egy. *büszkélkedik lányának, hogy kaparhat még egy strigulát a számszeríj tusára.*
- De láttad volna, ilyen albínó rusnya dög volt, bráh. És persze önérzetes, mint az összes. *a lánya szószátyárabb, mint általában, Syoud pedig vet egy pillantást rá, majd a Patkányokra.*
- Igen. *biccent végül óvatosan.*
- Egyfajta családi üzlet. Hiánypótló, azt mondom. Kihasználunk egy piaci rést. Problémákat oldunk meg, titkokat kutatunk ki, és közben remekül szórakozunk! *felfelé a folyón a tengeri szél hajtja őket, már nincs messze a Három Öregember Szikla és Synmira déli határa.*
- Amíg sittre nem vágtak, nem tudtam, mennyire csípem ezt a környéket... *mereng el kicsit, majd Riqelire villan a szeme.*
- Miután leadtad a hajót, mi a terv, hmm?
1821. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-08-30 14:46:13
Üzenet elküldve: 2018-08-30 14:46:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Hajó, ha nem jó//
*Ügyes kilavíroznak a kikötőből, immáron a folyón hajóznak felfelé.*
- Jah hát papi, ez vagy te.
*Mondja lefitymálóan arra, hogy Syoudnak nem kell közölnie azt, hogy hová megy. Persze, nem kell közölnie, csak ne várja el, hogy Alyo mindig rátaláljon akkor, mikor Syoudnak éppen szüksége van rá.*
- Jah, hát ő az apám.
*Ez egy részről Riqnek is szól, nem csak Zherának. Egyébként a hasonlóság közöttük egyértelmű, csak Alyo szebb nőnek, mint Syoud férfinek. Alyo nem olyan kecses, mint egy elf - mondjuk Syoud sem - és nem is olyan masszív, mint egy ember. De azért az íjhoz elég jól ért és ezt valószínűleg az apjától örökölte.*
- Üdv, Riqelie. Azért is. Többek között.
*Elpillant a kormányhoz kötözött nő felé.*
- Meg azért, hogy mennyire udvarias és kellemes úrielf. Sötételfekkel a legelőzékenyebb.
*Bájvigyor Syoudra.*
- Azért megyünk vissza, mert ott lakunk. Van ott egy házam, amire éppen most tettem szert. A minap volt egy remek ötletünk ugyanis a drágalátos apámmal.
*Ügyes kilavíroznak a kikötőből, immáron a folyón hajóznak felfelé.*
- Jah hát papi, ez vagy te.
*Mondja lefitymálóan arra, hogy Syoudnak nem kell közölnie azt, hogy hová megy. Persze, nem kell közölnie, csak ne várja el, hogy Alyo mindig rátaláljon akkor, mikor Syoudnak éppen szüksége van rá.*
- Jah, hát ő az apám.
*Ez egy részről Riqnek is szól, nem csak Zherának. Egyébként a hasonlóság közöttük egyértelmű, csak Alyo szebb nőnek, mint Syoud férfinek. Alyo nem olyan kecses, mint egy elf - mondjuk Syoud sem - és nem is olyan masszív, mint egy ember. De azért az íjhoz elég jól ért és ezt valószínűleg az apjától örökölte.*
- Üdv, Riqelie. Azért is. Többek között.
*Elpillant a kormányhoz kötözött nő felé.*
- Meg azért, hogy mennyire udvarias és kellemes úrielf. Sötételfekkel a legelőzékenyebb.
*Bájvigyor Syoudra.*
- Azért megyünk vissza, mert ott lakunk. Van ott egy házam, amire éppen most tettem szert. A minap volt egy remek ötletünk ugyanis a drágalátos apámmal.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3700-3719