Külső területek - Kikötői erdőség
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Szántóföldek (új) Dokkok és kikötő (új) | Kikötői erdőség | Tharg birtokok (új) Krenkataur barlangrendszer (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 43 (841. - 860. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Vaszív Utorkh [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](https://www.lanawin.hu/forum_ic/kepek/noavatar.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3655-3674
860. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-09-12 13:06:54
Üzenet elküldve: 2017-09-12 13:06:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Nem csalatkozik megérzéseiben és a hallottakban. Az erődség fái közt felbukkanó fegyveresek, magányos házak és erdészlakok között bőven akad figyelő szem és tekintet. A pillantások a hátát égetik, a füle mögötti bizsergésből érzi, ahogy figyelik. El tudja képzelni róluk, hogy már most nyíl szegeződik a hátára, hogy egy rossz mozdulatára gyorsan suhanó halált osszon rá.
Kedve volna odaszúlni valami kevésbé szépet egy-egy tátiszájú bámészkodónak, de tart tőle, hogy rosszul keveredne ki a dologból. A szokásos sercintéssel szabadul meg a pofájába gyűlt szitkoktól, hogy savószín tekintetét a fák mögött elterülő kikötő látványának szentelje. Oda tart, ott kívánja elkezdeni, vagy ha úgy tetszik, újrakezdeni az életét. De másképpen nem is megy, hagyni kell mindent, ami tönkrement, felégetni a hidakat és új életet kezdeni. Új esélyekkel, új lehetőségekkel és igyekezni nem elkövetni a régi hibákat.
Vicsorogva fordul rá a kikőtőbe vezető útra, teleszívva hordónyi mellkasát a lehetőségek és az esélyek tengerszagú illatával. Elég ideje nélkülözött már, megvoltak a szűk hónapok, itt az ideje csengő aranyakra, szajhákra és jó acélra költeni a megszerzett javakat, melyeket, ha kell tettekkel, ha kell erővel vesz el.*
Kedve volna odaszúlni valami kevésbé szépet egy-egy tátiszájú bámészkodónak, de tart tőle, hogy rosszul keveredne ki a dologból. A szokásos sercintéssel szabadul meg a pofájába gyűlt szitkoktól, hogy savószín tekintetét a fák mögött elterülő kikötő látványának szentelje. Oda tart, ott kívánja elkezdeni, vagy ha úgy tetszik, újrakezdeni az életét. De másképpen nem is megy, hagyni kell mindent, ami tönkrement, felégetni a hidakat és új életet kezdeni. Új esélyekkel, új lehetőségekkel és igyekezni nem elkövetni a régi hibákat.
Vicsorogva fordul rá a kikőtőbe vezető útra, teleszívva hordónyi mellkasát a lehetőségek és az esélyek tengerszagú illatával. Elég ideje nélkülözött már, megvoltak a szűk hónapok, itt az ideje csengő aranyakra, szajhákra és jó acélra költeni a megszerzett javakat, melyeket, ha kell tettekkel, ha kell erővel vesz el.*
859. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-09-11 23:48:47
Üzenet elküldve: 2017-09-11 23:48:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Vadászat//
*Mikor a férfira pillant, a tűz fénye egészen hangsúlyozza annak hegeit.
~Hűűű… mennyi… ~ Fut át Lyz agyán. A makulátlan arcról nem gondolta volna, hogy az ing alatt micsoda nyomok rejtőznek. Már akkor feltűnt neki, amikor vetkőzésbe kezdett a férfi, de jobban csak most van alkalma megfigyelni azokat. Pillanatra elképzeli, ahogy végigsimít rajtuk vékony ujjaival. Gyorsan ki is rázza fejéből azonnal, így is a szíve már a torkában dobog egy ideje.
Mikor Zaras felvezeti a hideg éjszakai életben maradást, Lyz bólint. Igaza van a másiknak, valóban egymásra vannak utalva, és mivel korábban nem szedett több avart, túl sok variáns nem nagyon van. Bár ezzel az avar dologgal még megpróbálkozik. Tapasztalatból tudja, hogy annál jobban nem tartja semmi a meleget egy hideg erdőben.
Amikor a férfi felpattan a tűztől, Lyz hátravetett fejjel kezd el kacagni. Lehet akármilyen gyors, egy pillanat is elég, hogy Lyznek leessen a tíz fillér. Nem kinevetni szeretné, de végre zavarban látja a férfit, aki eddig olyan kihívóan viselkedett, olyan hetykén tolta le a nadrágját, és aki szétvetett lábbal szárította magát a tűznél, éppen Lyznek okozva pirulós pillanatokat. Gurgulázó nevetése szétszalad az erdő fái közt, magával viszi a hajsza félelmét, a félreértésük tisztázásának körülményeit. Nem tudja abbahagyni, akármennyire is szeretné, a könnye csordul ki, miközben hanyatt fekve temeti arcába kezeit, úgy próbál gátat szabni már-már kissé hisztérikus nevetésének. Mikor sikerül kissé csillapodnia, kikukucskál ujjai közül, hogy meglesse a férfit. És talán most először kér tőle bocsánatot. Tényleg nem volt szép.*
- Ne haragudj Zaras… *Kezdené, de újabb nevetés hullám rázza meg egy pillanatra.*
- Tényleg nagyon sajnálom, nem téged nevettelek ki.
~Bár egy kicsit mégis.~
*Törli ki a könnycseppeket a szeméből, s piheg nagyokat. Párszor mélyet lélegzik a hűs levegőből lehunyt szemmel, hogy kitisztuljon a feje.*
- Esetleg szedhetünk avart, itt elég sok van, csak össze kell hordani, a tűztől picit errébb. *Mutat a kigondolt helyre.* Akkor nem kellene ruha nélkül aludnunk, és a köpennyel takaróznánk. Mit szólsz?
*Kérdezi még midig kipirult arccal, s csillogó szemekkel. Azonnal tápászkodik is föl, hogy munkára fogja magát. Ettől a nevetéshullámtól egészen felélénkült.*
//Vadászat//
*Mikor a férfira pillant, a tűz fénye egészen hangsúlyozza annak hegeit.
~Hűűű… mennyi… ~ Fut át Lyz agyán. A makulátlan arcról nem gondolta volna, hogy az ing alatt micsoda nyomok rejtőznek. Már akkor feltűnt neki, amikor vetkőzésbe kezdett a férfi, de jobban csak most van alkalma megfigyelni azokat. Pillanatra elképzeli, ahogy végigsimít rajtuk vékony ujjaival. Gyorsan ki is rázza fejéből azonnal, így is a szíve már a torkában dobog egy ideje.
Mikor Zaras felvezeti a hideg éjszakai életben maradást, Lyz bólint. Igaza van a másiknak, valóban egymásra vannak utalva, és mivel korábban nem szedett több avart, túl sok variáns nem nagyon van. Bár ezzel az avar dologgal még megpróbálkozik. Tapasztalatból tudja, hogy annál jobban nem tartja semmi a meleget egy hideg erdőben.
Amikor a férfi felpattan a tűztől, Lyz hátravetett fejjel kezd el kacagni. Lehet akármilyen gyors, egy pillanat is elég, hogy Lyznek leessen a tíz fillér. Nem kinevetni szeretné, de végre zavarban látja a férfit, aki eddig olyan kihívóan viselkedett, olyan hetykén tolta le a nadrágját, és aki szétvetett lábbal szárította magát a tűznél, éppen Lyznek okozva pirulós pillanatokat. Gurgulázó nevetése szétszalad az erdő fái közt, magával viszi a hajsza félelmét, a félreértésük tisztázásának körülményeit. Nem tudja abbahagyni, akármennyire is szeretné, a könnye csordul ki, miközben hanyatt fekve temeti arcába kezeit, úgy próbál gátat szabni már-már kissé hisztérikus nevetésének. Mikor sikerül kissé csillapodnia, kikukucskál ujjai közül, hogy meglesse a férfit. És talán most először kér tőle bocsánatot. Tényleg nem volt szép.*
- Ne haragudj Zaras… *Kezdené, de újabb nevetés hullám rázza meg egy pillanatra.*
- Tényleg nagyon sajnálom, nem téged nevettelek ki.
~Bár egy kicsit mégis.~
*Törli ki a könnycseppeket a szeméből, s piheg nagyokat. Párszor mélyet lélegzik a hűs levegőből lehunyt szemmel, hogy kitisztuljon a feje.*
- Esetleg szedhetünk avart, itt elég sok van, csak össze kell hordani, a tűztől picit errébb. *Mutat a kigondolt helyre.* Akkor nem kellene ruha nélkül aludnunk, és a köpennyel takaróznánk. Mit szólsz?
*Kérdezi még midig kipirult arccal, s csillogó szemekkel. Azonnal tápászkodik is föl, hogy munkára fogja magát. Ettől a nevetéshullámtól egészen felélénkült.*
858. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-09-11 17:13:24
Üzenet elküldve: 2017-09-11 17:13:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 165
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 165
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Vadászat//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
* A válasz elég jó, elég pozitív. Már ahhoz képest, hogy milyen volt előtte, annál csak jobb lehet, még ha nem is teljesen szűntek meg az előítéletek. Mondjuk ezek már inkább utóítéletek lehetnek.
A mosoly, amely kiül Lyz bájos arcára, elég ragadós, legalábbis erre lehet következtetni a Zaras arcán is megjelenő barátságos mosolyról.
Ha el is akarta venni a köpenyt tőle, a pillanatnyi hezitálása éppen annyira elég, hogy Zaras cselekedjen, a vállai köré terítse, és ezüstös Z alakú csatjával még össze is csatolja azt. Ebben a közeli testhelyzetben érzi a lány enyhén izzadt illatát. Tesz is gyorsan egy lépést hátra, mielőtt még az egyik fának nyomná.
Nos igen, vannak a ruhában fürdőzők, akiknél jobb esetben van váltóruha, elfünknél az most nincs, ezért nem szeretné, hogy még reggel is csöpögjön belőle a víz, azt meg pláne nem, hogy az éjszaka megfázzon. Mondjuk ez utóbbi még könnyen elképzelhető, de azért mégiscsak kisebb az esélye, mint úgy, hogy a ruháját is megmártóztatja a víz hidegében. Az izmos felsőtestet nem kevés vágás és szúrás helye ékesíti, ezeket közelebbről megnézve bizony elgondolkodhat az ember, hogy mégis hogyan szerzett be ennyit. És ez nem csak a háta, de a mellkasa sem olyan tökéletes, mint azt hinné bárki, aki a szürke elf arcára pillant.
~ Tetszik a látvány mi? ~
Sugallja Lyz felé a gondolatot leginkább tekintetével, mellyel pont elkapta a szőke hölgyemény pillantásait. Talán ez is az oka, hogy olyan bátran teszi közszemlére alsó felét is.
Relatíve hosszú időt tölt el a vízben, s mire kiér már nem is vacog, sőt, egészen kiengedett odabent. A halakat felölelve megy a tűzhöz, ahol azokat csak ledobja, csakúgy, mint pár pillanattal később saját magát is. Mivel a törülköző luxuscikknek számít, ezért mezítelenül, szándékosan szétterpesztett lábakkal ül közvetlenül a tűz mellett. Magában persze mosolyog a dolgon, kíváncsian várja, mikor pirul bele a másik. Ő maga már hozzászokott a meztelenséghez, így nem igazán viseli meg a dolog. Talán a köpeny rendeltetésszerű használatára is javaslatot tesznek, valamit a földre is kell teríteni, hogy azon aludjanak, mert bizony az, főleg a vízparton, eléggé kellemetlen hőmérsékletegik is képes lehűlni.
Mikor Lyz a víztől csillogó arccal és dekoltázzsal visszatalál a tűzhöz, Zaras köhint egyet, takarni ugyan nem takar semmit, mégis, mintha jobban kezdene jönni az a vér ide-oda.
A maradék halat is nyársra tűzi, és amíg azok nincsenek készen, csendben, fejét összekulcsolt kezére támasztva figyeli, ahogy a másik eszik. *
- Jó étvágyat.
* Annyira nem éhes, hogy ne élvezze az éppen étkező nők látványát. Igazán gyönyörű dolgok ezek.
Végül ő is falatozásra adja a fejét, de közel sem olyan mohón, mint a másik. Még nem igen kezdeményez beszélgetést, éppen azon elmélkedik, hogy vajon hogyan mondja el a másiknak a hideg elleni túlélés egyik alapvető módszerét. *
- Nos...
* Nyeli le az utolsó falatot is. *
- Se pléd, se hálózsák, se sátor, se semmink nincs. Az éjszaka pedig eléggé hideg.
* Vezeti fel a dolgot, és reméli, hogy fajtársa is jártas ezekben a dolgokban, és nem kell minden részletre és miértre kitérni. *
- Arra gondoltam, hogy a köpenyem terítjük magunk alá, a ruhákkal lefedjük magunkat, és igazából egymást a testhőmérsékletünkkel tartjuk távol a fagyhaláltól.
* Fejezi be egy köhintés kíséretében, és még ugyanabban a pillanatban felpattan, hogy elforduljon Lyz elől. Bizony, megtette hatását a gondolat és a vér áramlása a barlangos testrészébe. Nem is fordul meg, háttal kapja magára az alsóneműjét.
Az igazat megvallva nem lenne ellenére meztelenül hozzábújni kompániájához, de most elsődlegesen a túlélés a fontos, és ezt Lyzendrának is be kell ismernie. Más megoldás nem igazán van. Valószínűleg még így is Zaras lesz a perverz disznó, akit meg kell csapkodni, de az csak azért lehet, mert ő mondta ki kettejük közül a nyilvánvaló túlélési technikát. *
//Vadászat//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
* A válasz elég jó, elég pozitív. Már ahhoz képest, hogy milyen volt előtte, annál csak jobb lehet, még ha nem is teljesen szűntek meg az előítéletek. Mondjuk ezek már inkább utóítéletek lehetnek.
A mosoly, amely kiül Lyz bájos arcára, elég ragadós, legalábbis erre lehet következtetni a Zaras arcán is megjelenő barátságos mosolyról.
Ha el is akarta venni a köpenyt tőle, a pillanatnyi hezitálása éppen annyira elég, hogy Zaras cselekedjen, a vállai köré terítse, és ezüstös Z alakú csatjával még össze is csatolja azt. Ebben a közeli testhelyzetben érzi a lány enyhén izzadt illatát. Tesz is gyorsan egy lépést hátra, mielőtt még az egyik fának nyomná.
Nos igen, vannak a ruhában fürdőzők, akiknél jobb esetben van váltóruha, elfünknél az most nincs, ezért nem szeretné, hogy még reggel is csöpögjön belőle a víz, azt meg pláne nem, hogy az éjszaka megfázzon. Mondjuk ez utóbbi még könnyen elképzelhető, de azért mégiscsak kisebb az esélye, mint úgy, hogy a ruháját is megmártóztatja a víz hidegében. Az izmos felsőtestet nem kevés vágás és szúrás helye ékesíti, ezeket közelebbről megnézve bizony elgondolkodhat az ember, hogy mégis hogyan szerzett be ennyit. És ez nem csak a háta, de a mellkasa sem olyan tökéletes, mint azt hinné bárki, aki a szürke elf arcára pillant.
~ Tetszik a látvány mi? ~
Sugallja Lyz felé a gondolatot leginkább tekintetével, mellyel pont elkapta a szőke hölgyemény pillantásait. Talán ez is az oka, hogy olyan bátran teszi közszemlére alsó felét is.
Relatíve hosszú időt tölt el a vízben, s mire kiér már nem is vacog, sőt, egészen kiengedett odabent. A halakat felölelve megy a tűzhöz, ahol azokat csak ledobja, csakúgy, mint pár pillanattal később saját magát is. Mivel a törülköző luxuscikknek számít, ezért mezítelenül, szándékosan szétterpesztett lábakkal ül közvetlenül a tűz mellett. Magában persze mosolyog a dolgon, kíváncsian várja, mikor pirul bele a másik. Ő maga már hozzászokott a meztelenséghez, így nem igazán viseli meg a dolog. Talán a köpeny rendeltetésszerű használatára is javaslatot tesznek, valamit a földre is kell teríteni, hogy azon aludjanak, mert bizony az, főleg a vízparton, eléggé kellemetlen hőmérsékletegik is képes lehűlni.
Mikor Lyz a víztől csillogó arccal és dekoltázzsal visszatalál a tűzhöz, Zaras köhint egyet, takarni ugyan nem takar semmit, mégis, mintha jobban kezdene jönni az a vér ide-oda.
A maradék halat is nyársra tűzi, és amíg azok nincsenek készen, csendben, fejét összekulcsolt kezére támasztva figyeli, ahogy a másik eszik. *
- Jó étvágyat.
* Annyira nem éhes, hogy ne élvezze az éppen étkező nők látványát. Igazán gyönyörű dolgok ezek.
Végül ő is falatozásra adja a fejét, de közel sem olyan mohón, mint a másik. Még nem igen kezdeményez beszélgetést, éppen azon elmélkedik, hogy vajon hogyan mondja el a másiknak a hideg elleni túlélés egyik alapvető módszerét. *
- Nos...
* Nyeli le az utolsó falatot is. *
- Se pléd, se hálózsák, se sátor, se semmink nincs. Az éjszaka pedig eléggé hideg.
* Vezeti fel a dolgot, és reméli, hogy fajtársa is jártas ezekben a dolgokban, és nem kell minden részletre és miértre kitérni. *
- Arra gondoltam, hogy a köpenyem terítjük magunk alá, a ruhákkal lefedjük magunkat, és igazából egymást a testhőmérsékletünkkel tartjuk távol a fagyhaláltól.
* Fejezi be egy köhintés kíséretében, és még ugyanabban a pillanatban felpattan, hogy elforduljon Lyz elől. Bizony, megtette hatását a gondolat és a vér áramlása a barlangos testrészébe. Nem is fordul meg, háttal kapja magára az alsóneműjét.
Az igazat megvallva nem lenne ellenére meztelenül hozzábújni kompániájához, de most elsődlegesen a túlélés a fontos, és ezt Lyzendrának is be kell ismernie. Más megoldás nem igazán van. Valószínűleg még így is Zaras lesz a perverz disznó, akit meg kell csapkodni, de az csak azért lehet, mert ő mondta ki kettejük közül a nyilvánvaló túlélési technikát. *
857. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-09-11 13:04:36
Üzenet elküldve: 2017-09-11 13:04:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Vadászat//
*Meg sem fordult a fejében, hogy álnéven mutatkozzon be, az igazat megvallva ez nem az ő stílusa. A férfi szavaira kissé úgy érzi az orrára koppintottak, viszont legbelül támogatja a dolgot. Elnyomja magában a csípős választ.
~Azt hiszi, hogy két szép szótól hajbókolni fogok?~ De ezt megtartja magának, s önmagában elkönyveli, hogy már el is kezdte a tiszta lapot. Talán.*
- Még meggondolom. *Mondja ki hangosan a lecsupaszított választ a férfi javaslatára, csendesen, kimérten.
A férfi bemutatkozása és meghajlása újfent olvaszt kicsit a fagyos hangulatán. Mikor az újra felegyenesedik, enyhe mosoly ül ki Lyz arcára, s szemei sarkában egy apróbb csillanás formájában.
Amikor viszont a másik, köpenyét ajánlja, ugyan állja a férfi tekintetét, de kissé meglepi a gesztus, s nem számít a mozdulatra, ahogy a férfi maga elé tartja ruhadarabot. Elfogadja a köpenyt, bár maga sem érti, miért nem veszi ki a másik kezéből. Kissé ledermed, ahogy a fajtársa köré teríti a ruhadarabot.
Amikor a férfi elhalad mellette, a vízpart felé tartva, egy pillanatig még áll egy helyben, majd a másik után fordul, aki addigra már megszabadult ingétől. Eszébe jutott ugyan, hogy az a vízbe készül, de nem gondolt bele előre, hogy mivel is fog ez járni. Nyilván nem ruhában megy be a folyóba. Mikor azon kapja magát, hogy éppen a szemét legelteti az idegen izmos felsőtestén, lekorholja magát ~Hát ennyi tartásod van Lyz?~ Kihúzza magát, és igyekszik elrejteni arcáról, hogy egy pillanattal azelőtt még megbámulta a férfit. Mikor a másik nadrágjához nyúl, gondolatban lekever magának két fülest, majd sarkon fordul, hogy elrejtse a zavarát a hátrapillantó hím elől. ~Szemtelen.~ Maga sem tudja, melyikükre igaz jobban.
Eszébe villan, hogy bár tervezett mártózni ő is, hogy lemossa horzsolásait, de biztosan nem akkor, mikor a másik ébren van. Ezen elhatározással fejezi be a tűzcsiholását, s kezeit boldogan melengeti a fel-felkapó lángoknál A korábban szedett bogyókat pedig, egy kőre pakolja.
Újonnan szerzett köpenyét levetve áll fel a tűz mellől, hogy a folyóparton megtöltse vizes tömlőjét. A másik, éppen akkor lép partra, az utolsó adag hallal. Hiába nem akar oda nézni, perifériájából így is többet lát, mint gondolta. Áldja a gondolatot, hogy a köpenyt a tűz mellett hagyta, így bízik benne, hogy a másiknak eszébe jut kissé betakarózni, mire visszaér. Emiatt időzik kicsit a parton, s nem csak a tömlőt tölti meg az éltető vízzel, hanem maga is megmossa arcát, nyakát, kezeit. ~Egyelőre megteszi.~ Csapja hátra fonatát, melynek vége így is megtalálta a vízfelszínt.
Kissé tart attól, mi várja mikor a tűzhöz ér újra, de korgó gyomra és a hal ígérete felülkerekedik aggodalmán.*
- Hű, szép adag zsákmány! *Szalad ki a száján az elismerés, miközben elhalad a száradó mellett.
Leül a tűz mellé, úgy helyezkedve, hogy pontosan szembe kerüljön az idegennel. Így is feltűnik neki a vizes borzos haja, s még mindig jobb, mint ha a vígan száradó mellé telepedett volna. Bőszen sütni kezdi a halat, s ha a másik társalgást kezdeményez, szigorúan csak a másik fejére koncentrál válaszadáskor.
Mikor elkészül az első hal, teljes átszellemültséggel kezdi el a szájába pakolni a falatokat, a férfiról kissé meg is feledkezik közben. Lehet nem is hallja meg, ha eközben hozzá szól. Teljesen az ételre koncentrál, s apró darabokat tesz a szájába, néha még a szemét is lehunyja, olyan jól esik neki végre enni. Hosszú utat tett meg idáig egy vad után, amit el sem ejtett, már akkor ideje lett volna annak, hogy egyen. Mikor végzett, elégedett sóhaj kíséretében szopogatja le ujjairól az odatapadt húsdarabokat. Tele bendővel elégedett mosollyal az arcán nyújtóztatja ki végtagjait a melengető lángok mellett, miközben a tűzbe bámul, s elnyom egy ásítást.
Kissé bebágyadt a tűztől, szíve szerint elnyúlna ott helyben, és hunyna egy kicsit, csak legalább pár órát, viszont eszébe jut, hogy nincs egyedül. Átpillant a férfira, vajon ő is eszik még?*
//Vadászat//
*Meg sem fordult a fejében, hogy álnéven mutatkozzon be, az igazat megvallva ez nem az ő stílusa. A férfi szavaira kissé úgy érzi az orrára koppintottak, viszont legbelül támogatja a dolgot. Elnyomja magában a csípős választ.
~Azt hiszi, hogy két szép szótól hajbókolni fogok?~ De ezt megtartja magának, s önmagában elkönyveli, hogy már el is kezdte a tiszta lapot. Talán.*
- Még meggondolom. *Mondja ki hangosan a lecsupaszított választ a férfi javaslatára, csendesen, kimérten.
A férfi bemutatkozása és meghajlása újfent olvaszt kicsit a fagyos hangulatán. Mikor az újra felegyenesedik, enyhe mosoly ül ki Lyz arcára, s szemei sarkában egy apróbb csillanás formájában.
Amikor viszont a másik, köpenyét ajánlja, ugyan állja a férfi tekintetét, de kissé meglepi a gesztus, s nem számít a mozdulatra, ahogy a férfi maga elé tartja ruhadarabot. Elfogadja a köpenyt, bár maga sem érti, miért nem veszi ki a másik kezéből. Kissé ledermed, ahogy a fajtársa köré teríti a ruhadarabot.
Amikor a férfi elhalad mellette, a vízpart felé tartva, egy pillanatig még áll egy helyben, majd a másik után fordul, aki addigra már megszabadult ingétől. Eszébe jutott ugyan, hogy az a vízbe készül, de nem gondolt bele előre, hogy mivel is fog ez járni. Nyilván nem ruhában megy be a folyóba. Mikor azon kapja magát, hogy éppen a szemét legelteti az idegen izmos felsőtestén, lekorholja magát ~Hát ennyi tartásod van Lyz?~ Kihúzza magát, és igyekszik elrejteni arcáról, hogy egy pillanattal azelőtt még megbámulta a férfit. Mikor a másik nadrágjához nyúl, gondolatban lekever magának két fülest, majd sarkon fordul, hogy elrejtse a zavarát a hátrapillantó hím elől. ~Szemtelen.~ Maga sem tudja, melyikükre igaz jobban.
Eszébe villan, hogy bár tervezett mártózni ő is, hogy lemossa horzsolásait, de biztosan nem akkor, mikor a másik ébren van. Ezen elhatározással fejezi be a tűzcsiholását, s kezeit boldogan melengeti a fel-felkapó lángoknál A korábban szedett bogyókat pedig, egy kőre pakolja.
Újonnan szerzett köpenyét levetve áll fel a tűz mellől, hogy a folyóparton megtöltse vizes tömlőjét. A másik, éppen akkor lép partra, az utolsó adag hallal. Hiába nem akar oda nézni, perifériájából így is többet lát, mint gondolta. Áldja a gondolatot, hogy a köpenyt a tűz mellett hagyta, így bízik benne, hogy a másiknak eszébe jut kissé betakarózni, mire visszaér. Emiatt időzik kicsit a parton, s nem csak a tömlőt tölti meg az éltető vízzel, hanem maga is megmossa arcát, nyakát, kezeit. ~Egyelőre megteszi.~ Csapja hátra fonatát, melynek vége így is megtalálta a vízfelszínt.
Kissé tart attól, mi várja mikor a tűzhöz ér újra, de korgó gyomra és a hal ígérete felülkerekedik aggodalmán.*
- Hű, szép adag zsákmány! *Szalad ki a száján az elismerés, miközben elhalad a száradó mellett.
Leül a tűz mellé, úgy helyezkedve, hogy pontosan szembe kerüljön az idegennel. Így is feltűnik neki a vizes borzos haja, s még mindig jobb, mint ha a vígan száradó mellé telepedett volna. Bőszen sütni kezdi a halat, s ha a másik társalgást kezdeményez, szigorúan csak a másik fejére koncentrál válaszadáskor.
Mikor elkészül az első hal, teljes átszellemültséggel kezdi el a szájába pakolni a falatokat, a férfiról kissé meg is feledkezik közben. Lehet nem is hallja meg, ha eközben hozzá szól. Teljesen az ételre koncentrál, s apró darabokat tesz a szájába, néha még a szemét is lehunyja, olyan jól esik neki végre enni. Hosszú utat tett meg idáig egy vad után, amit el sem ejtett, már akkor ideje lett volna annak, hogy egyen. Mikor végzett, elégedett sóhaj kíséretében szopogatja le ujjairól az odatapadt húsdarabokat. Tele bendővel elégedett mosollyal az arcán nyújtóztatja ki végtagjait a melengető lángok mellett, miközben a tűzbe bámul, s elnyom egy ásítást.
Kissé bebágyadt a tűztől, szíve szerint elnyúlna ott helyben, és hunyna egy kicsit, csak legalább pár órát, viszont eszébe jut, hogy nincs egyedül. Átpillant a férfira, vajon ő is eszik még?*
856. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-09-11 00:08:14
Üzenet elküldve: 2017-09-11 00:08:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 165
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 165
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Vadászat//
- Rendben.
* Nyugtázza a konszenzust. Mondjuk utólag belegondolva nem volt sok választása; vagy halat eszik, vagy nem eszik, vagy fog magának, amit akar. Nos mivel ezutóbbi éjszaka nem igazán játszik, és ha az éhség és jóllakottság közt kell választani, akkor csak a bolond nem választja az utóbbit. A bemutatkozást kellemes meglepetésként éli meg, arra számított, hogy a másik csak odavet neki valami kitalált nevet félvállról. Szerencsére nem ez történt, és mosolyogva nézi azt az elszabadult tincset, egészen addig, amíg a kérdést azzal a csipkelődős stílussal neki nem szegezik. *
- Kérlek, hölgyem. Nem kezdhetnénk tiszta lappal? Mindketten hibáztunk, ne legyen ez a balszerencsés első benyomás az ismeretségünk alapja.
* Próbál jobb benyomást kelteni, mint a korábbi, hajszás dologgal, és remélhetőleg szőke fajtársa is vevő lesz rá. *
- Zaras Zygendar.
* Hajol meg mélyebben, mint korábban a lány. Mikor felegyenesedik, veszi csak észre a vacogást. Jó szándékának, na meg úriemberi mivoltának bizonyítékaként leveszi a köpenyt, amelyet a ruhája és páncélja felett hord, és ha látja az engedélyt, Lyz vállára teríti. Ha nem, akkor csak a kezébe nyomja. *
- Tessék, talán jobb lesz.
* Amikor a kijelölt helyre érnek, s Lyzendra is a teendőjével kezd el foglalatoskodni, Zaras neki áll levetkőzni. Először az ingétől szabadul meg, amelyet a bőrpáncél felett visel, majd jöhet a védőfelszerelés is. A kardokat csak azután csatolja le, hogy számtalan forradás és heg borította, kidolgozott felsőtestét már körbeöleli a hideg levegő. Nem hezitál, folytatja, bár egy gyors pillantást megejt kompániájának irányába. Végül nadrágja is a földön landol, anyaszült meztelenül trappol bele a hideg vízbe. Próbálkozik ő különböző mélységeknél: fél méteren, méteren, de még le is merül. Negyed óra-fél óra pancsolás után a parton fél tucat fulladozó hal vergődik egy vígan száradó Zaras társaságában. *
//Vadászat//
- Rendben.
* Nyugtázza a konszenzust. Mondjuk utólag belegondolva nem volt sok választása; vagy halat eszik, vagy nem eszik, vagy fog magának, amit akar. Nos mivel ezutóbbi éjszaka nem igazán játszik, és ha az éhség és jóllakottság közt kell választani, akkor csak a bolond nem választja az utóbbit. A bemutatkozást kellemes meglepetésként éli meg, arra számított, hogy a másik csak odavet neki valami kitalált nevet félvállról. Szerencsére nem ez történt, és mosolyogva nézi azt az elszabadult tincset, egészen addig, amíg a kérdést azzal a csipkelődős stílussal neki nem szegezik. *
- Kérlek, hölgyem. Nem kezdhetnénk tiszta lappal? Mindketten hibáztunk, ne legyen ez a balszerencsés első benyomás az ismeretségünk alapja.
* Próbál jobb benyomást kelteni, mint a korábbi, hajszás dologgal, és remélhetőleg szőke fajtársa is vevő lesz rá. *
- Zaras Zygendar.
* Hajol meg mélyebben, mint korábban a lány. Mikor felegyenesedik, veszi csak észre a vacogást. Jó szándékának, na meg úriemberi mivoltának bizonyítékaként leveszi a köpenyt, amelyet a ruhája és páncélja felett hord, és ha látja az engedélyt, Lyz vállára teríti. Ha nem, akkor csak a kezébe nyomja. *
- Tessék, talán jobb lesz.
* Amikor a kijelölt helyre érnek, s Lyzendra is a teendőjével kezd el foglalatoskodni, Zaras neki áll levetkőzni. Először az ingétől szabadul meg, amelyet a bőrpáncél felett visel, majd jöhet a védőfelszerelés is. A kardokat csak azután csatolja le, hogy számtalan forradás és heg borította, kidolgozott felsőtestét már körbeöleli a hideg levegő. Nem hezitál, folytatja, bár egy gyors pillantást megejt kompániájának irányába. Végül nadrágja is a földön landol, anyaszült meztelenül trappol bele a hideg vízbe. Próbálkozik ő különböző mélységeknél: fél méteren, méteren, de még le is merül. Negyed óra-fél óra pancsolás után a parton fél tucat fulladozó hal vergődik egy vígan száradó Zaras társaságában. *
855. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-09-10 23:14:55
Üzenet elküldve: 2017-09-10 23:14:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Vadászat//
-Jó lesz a hal. *Bólint az ötletre. Mikor a nevét kérdezik, megtorpan. Valóban, idáig csendben jöttek, és eddig még be sem mutatkoztak egymásnak. Megáll, hogy mégse kutyafuttában, menet közben mutatkozzanak be.*
-A nevem Ssyleana Lyzendra. *Enyhén meghajtja fejét, amely inkább csak biccentésnek hat, s egy tincs előre hullik az arcába.* Javaslom, hogy maradjunk a Lyz-nél. Önben kit nem tisztelhetek? *Húzódik visszafogott mosolyra a szája, miközben hátrasimítja az elszabadult tincset. Úgy érzi, nem kezd baráti már- már közvetlen tegeződésbe, csak ha a másik kifejezetten kéri. Ahhoz kicsit bíznia kell a másikban, nem pedig elfogadni a jelenlétét. Viszont egy kis odacsípésnek sosem tud ellenállni.
Ujjai is elég hűvösek, lassan már tényleg nem a történtek miatt fog vacogni, hanem a hőmérséklet miatt.
Nagyon igyekszik, a feladatával, még néhány ehető bogyót is szed erszényébe.*
//Vadászat//
-Jó lesz a hal. *Bólint az ötletre. Mikor a nevét kérdezik, megtorpan. Valóban, idáig csendben jöttek, és eddig még be sem mutatkoztak egymásnak. Megáll, hogy mégse kutyafuttában, menet közben mutatkozzanak be.*
-A nevem Ssyleana Lyzendra. *Enyhén meghajtja fejét, amely inkább csak biccentésnek hat, s egy tincs előre hullik az arcába.* Javaslom, hogy maradjunk a Lyz-nél. Önben kit nem tisztelhetek? *Húzódik visszafogott mosolyra a szája, miközben hátrasimítja az elszabadult tincset. Úgy érzi, nem kezd baráti már- már közvetlen tegeződésbe, csak ha a másik kifejezetten kéri. Ahhoz kicsit bíznia kell a másikban, nem pedig elfogadni a jelenlétét. Viszont egy kis odacsípésnek sosem tud ellenállni.
Ujjai is elég hűvösek, lassan már tényleg nem a történtek miatt fog vacogni, hanem a hőmérséklet miatt.
Nagyon igyekszik, a feladatával, még néhány ehető bogyót is szed erszényébe.*
854. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-09-10 20:16:08
Üzenet elküldve: 2017-09-10 20:16:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 165
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 165
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Vadászat//
* Zaras meg kötelességének érzi nevének és becsületének megvédését, ezért hajol meg ilyen mélyen. Persze nem csak ennyivel akarja bizonyítani nemességét, de valahol el kell kezdeni. Ez meg azért nem egy olyan rossz kezdés.
Ediggi nagy hangjának nyoma sincs, csendesen követi fajtársát a vízpart irányába.
A közös munkamegosztás ötlete nem rossz, de ha Lyz rak tüzet, akkor ő mit csináljon? Vannak éjszakai életet élő állatok, de azokat megfogni gyakorlatilag lehetetlen. Esetleg halat fogni? Nem kizárt, sőt, ez tűnik még a lehető legjobb ötletnek.
~ Igen, ez jó lesz! ~
Nem is húzza az időt, nem akar lustának tűnni. *
- Addig én szerzek élelmet. Vannak halak a tóban, remélem, megfelel.
* Talán egy lépéssel van a szőke elf mögött, így van lehetősége jobban szemügyre venni a szöszke testét.
~ Ejha, nem rossz nő. ~
Halkan megköszörüli torkát. *
- És hogy szólíthatlak?
* Mert akármilyen hatékony is a "hé te ott" megszólítás, mégsem a legjobb. Pláne, ha nem egy Kriyon-féle fattyú van itt, hanem egy egészen csinos pofijú fajtárs.
Közben nem állnak meg, és már feltűnik az erdő vége, ahol nem olyan rég még egy sokkal kellemetlenebb szituációban találták magukat. *
//Vadászat//
* Zaras meg kötelességének érzi nevének és becsületének megvédését, ezért hajol meg ilyen mélyen. Persze nem csak ennyivel akarja bizonyítani nemességét, de valahol el kell kezdeni. Ez meg azért nem egy olyan rossz kezdés.
Ediggi nagy hangjának nyoma sincs, csendesen követi fajtársát a vízpart irányába.
A közös munkamegosztás ötlete nem rossz, de ha Lyz rak tüzet, akkor ő mit csináljon? Vannak éjszakai életet élő állatok, de azokat megfogni gyakorlatilag lehetetlen. Esetleg halat fogni? Nem kizárt, sőt, ez tűnik még a lehető legjobb ötletnek.
~ Igen, ez jó lesz! ~
Nem is húzza az időt, nem akar lustának tűnni. *
- Addig én szerzek élelmet. Vannak halak a tóban, remélem, megfelel.
* Talán egy lépéssel van a szőke elf mögött, így van lehetősége jobban szemügyre venni a szöszke testét.
~ Ejha, nem rossz nő. ~
Halkan megköszörüli torkát. *
- És hogy szólíthatlak?
* Mert akármilyen hatékony is a "hé te ott" megszólítás, mégsem a legjobb. Pláne, ha nem egy Kriyon-féle fattyú van itt, hanem egy egészen csinos pofijú fajtárs.
Közben nem állnak meg, és már feltűnik az erdő vége, ahol nem olyan rég még egy sokkal kellemetlenebb szituációban találták magukat. *
853. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-09-10 19:37:10
Üzenet elküldve: 2017-09-10 19:37:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Vadászat//
*Zaras reakciója meglepi. Egyetlen férfi hajol meg előtte olykor ilyen formán, az pedig az édesapja. A kolóniában alapvetően más szokások uralkodnak, de édesapja mindig adott arra, hogy lányába neveljen egy kicsit a régi életéből is, már ami az illemet illeti. Pár másodpercet mélázik csak, lelkét melengetik az emlékképek. Viszont, mégiscsak egy idegennel van itt, egyedül.
Nagy lendülettel, sóhajtva indul a vízpartra. Megkönnyebbült, hogy kieresztette mérgét.
Pár lépés után, megtorpan, hogy bevárja a másikat. Ha nem is éppen szem előtt, de minimum mellette lépkedjen, s szeme sarkából olykor rápillant.*
- Rendben, akkor én rakok tüzet. *Pillant a férfira. Kicsit feszélyezve érzi magát, attól függetlenül, hogy tisztázódott a félreértés. Nemigen szereti, ha a kétes idegenek, akik egyelőre csak meghajlással jelezték a nemesi származásukat, illetve, hogy képesek fegyverek nélkül is kommunikálni, a háta mögött sündörögnek.
Egyelőre a helyeslésen kívül, nem tud mit mondani.*
- Valóban hűvös kezd lenni. *Kissé dideregni kezd, karján végig fut a libabőr. Túl sok izgalom volt ez egy napra, annyi már biztos.
Mikor a vízpart közelébe érnek, Lyz leteszi a tegezét, és az íjat egy fa tövébe, majd elindul gallyakat gyűjteni. Egyre sürgetőbbé vált a tűz melege.
Mikor elég rőzsét gyűlt össze, egy szélvédett területen takaros kupacba rendezi a száraz levelekkel, majd lekuporodva nekifog tüzet csiholni.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2017.09.12 21:01:33, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő.
//Vadászat//
*Zaras reakciója meglepi. Egyetlen férfi hajol meg előtte olykor ilyen formán, az pedig az édesapja. A kolóniában alapvetően más szokások uralkodnak, de édesapja mindig adott arra, hogy lányába neveljen egy kicsit a régi életéből is, már ami az illemet illeti. Pár másodpercet mélázik csak, lelkét melengetik az emlékképek. Viszont, mégiscsak egy idegennel van itt, egyedül.
Nagy lendülettel, sóhajtva indul a vízpartra. Megkönnyebbült, hogy kieresztette mérgét.
Pár lépés után, megtorpan, hogy bevárja a másikat. Ha nem is éppen szem előtt, de minimum mellette lépkedjen, s szeme sarkából olykor rápillant.*
- Rendben, akkor én rakok tüzet. *Pillant a férfira. Kicsit feszélyezve érzi magát, attól függetlenül, hogy tisztázódott a félreértés. Nemigen szereti, ha a kétes idegenek, akik egyelőre csak meghajlással jelezték a nemesi származásukat, illetve, hogy képesek fegyverek nélkül is kommunikálni, a háta mögött sündörögnek.
Egyelőre a helyeslésen kívül, nem tud mit mondani.*
- Valóban hűvös kezd lenni. *Kissé dideregni kezd, karján végig fut a libabőr. Túl sok izgalom volt ez egy napra, annyi már biztos.
Mikor a vízpart közelébe érnek, Lyz leteszi a tegezét, és az íjat egy fa tövébe, majd elindul gallyakat gyűjteni. Egyre sürgetőbbé vált a tűz melege.
Mikor elég rőzsét gyűlt össze, egy szélvédett területen takaros kupacba rendezi a száraz levelekkel, majd lekuporodva nekifog tüzet csiholni.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2017.09.12 21:01:33, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő.
852. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-09-10 16:12:20
Üzenet elküldve: 2017-09-10 16:12:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 165
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 165
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Vadászat//
* Meg is érdemelné elfünk azt a büdös nagy pofont, és még csak nem is szólna érte, ő maga is jogosnak találja. A szőke hangjából ítélve nem igazán tetszik neki a kialakult szituáció, s az igazat megvallva Zaras is inkább kellemesebb körülmények között nyúlt volna oda, ahova.
A lesajnálásra azért viszont felkapja a fejét, és szúrósan mered a smaragdokba, de szólni nem szól. Ő is látja saját szarvashibáját, ami miatt bárki jogosan kételkedhet Zaras nemesi mivoltában.
Némán tűri, hogy a fejéhez vágják a történteket a másik szemszögből is.
~ Igaz... ~
Ennyi. Ez az összes gondolat, ami átsuhan elméjén, mikor végre a másik befejezi mondandóját. Ezután megköszörüli torkát, és egy lépést hátrafele megtéve szinte derékszögig meghajol. *
- Mélységes elnézésed kérem, amiért rád ijesztettem. Meg amiért megfogtam a... a melled. Nem szándékos volt. Tényleg.
* Egyenesedik fel végre ismét belebámulva a zöldekbe, aztán pedig fel az égre, ami már eléggé sötétedni látszik, és most, hogy már nem futkos egyikükben sem annyira az adrenalin, hűvös van, szinte már hideg. *
- Tábort kéne verni, hideg lesz az éjszaka, és messze van minden.
* Teszi meg az egyértelmű javaslatot, s ezzel el is árulja, hogy inkább teszi hasznossá magát - mert nem hagyhat csak úgy egy hölgyet a bajban. Mondjuk ő volt eddig a baj, de most már az éjszaka hideg érintése tűnik annak. Vagy legalábbis nagyobbnak. *
- Menjünk vissza a folyóparthoz, hátha tudok fogni valamit.
* Folytatja, s még azt sem teszi szóvá, hogy a vállaik koccannak, csak fordul utána. *
//Vadászat//
* Meg is érdemelné elfünk azt a büdös nagy pofont, és még csak nem is szólna érte, ő maga is jogosnak találja. A szőke hangjából ítélve nem igazán tetszik neki a kialakult szituáció, s az igazat megvallva Zaras is inkább kellemesebb körülmények között nyúlt volna oda, ahova.
A lesajnálásra azért viszont felkapja a fejét, és szúrósan mered a smaragdokba, de szólni nem szól. Ő is látja saját szarvashibáját, ami miatt bárki jogosan kételkedhet Zaras nemesi mivoltában.
Némán tűri, hogy a fejéhez vágják a történteket a másik szemszögből is.
~ Igaz... ~
Ennyi. Ez az összes gondolat, ami átsuhan elméjén, mikor végre a másik befejezi mondandóját. Ezután megköszörüli torkát, és egy lépést hátrafele megtéve szinte derékszögig meghajol. *
- Mélységes elnézésed kérem, amiért rád ijesztettem. Meg amiért megfogtam a... a melled. Nem szándékos volt. Tényleg.
* Egyenesedik fel végre ismét belebámulva a zöldekbe, aztán pedig fel az égre, ami már eléggé sötétedni látszik, és most, hogy már nem futkos egyikükben sem annyira az adrenalin, hűvös van, szinte már hideg. *
- Tábort kéne verni, hideg lesz az éjszaka, és messze van minden.
* Teszi meg az egyértelmű javaslatot, s ezzel el is árulja, hogy inkább teszi hasznossá magát - mert nem hagyhat csak úgy egy hölgyet a bajban. Mondjuk ő volt eddig a baj, de most már az éjszaka hideg érintése tűnik annak. Vagy legalábbis nagyobbnak. *
- Menjünk vissza a folyóparthoz, hátha tudok fogni valamit.
* Folytatja, s még azt sem teszi szóvá, hogy a vállaik koccannak, csak fordul utána. *
851. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-09-10 15:29:48
Üzenet elküldve: 2017-09-10 15:29:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Vadászat//
- Uhf…*Szorul ki tüdejéből a szusz, ahogy nekigyalogol a kemény kéznek, miközben a faleveleket rázza ki hosszú loboncából. Első gondolata szerint egy büdös nagy pofonnal jutalmazná a váratlan mozdulatot, de jobban örül, hogy nem szegezik újra fához, miután lekoppant a másiknak a tantusz. Azért a szemei szikrákat szórnak, úgy mered a másikra. Annak dadogásán viszont kellemeset derül, s kissé dühe is alábbhagy.*
- Na ugye. Megmondtam. Ízig - vérig nemes. *Sajnálja le a hímet, miközben szemeibe lassacskán derű költözik, s szája sarka kissé megremeg. Szíve szerint kacagásban törne ki, a másik zavarát elnézve. Nem szép a káröröm, de jelen esetben nagyon édes.*
~Hogy mit? Hogy ez most valami bocsánatkérés féleség volt? Hmmm. ~ *Húzza fel szép ívű szemöldökeit, miközben a férfit hallgatja.*
- Ugyan, nem tesz semmit. *Legyint, megvonja vállát, majd folytatja végtelen hajának fonatba rendezését.*
- Minden nap megesik, hogy tőrrel rontanak az emberre, aztán fának szegezik a torkánál fogva. Most komolyan kérdezi? *Ha már így szemtől szembe kerültek megint, legalább jobban szemügyre veszi a másikat, miközben kifejteni készül válaszát. Latolgatja, vajon túlhúzza-e a húrt, vagy kitombolhatja magát még egy kicsit atrocitás nélkül.*
- Miért ne futottam volna el? Őszintén! Beestem egy bokorba, de ahelyett, hogy segített volna kimászni, *Böki mellkason a másikat, s ujjával keményebb mellkasba botlik, mint hitte, de töretlenül adja ki sérelmeit.* megállt fölöttem egy tőrrel, és azt kérdezi, miért futottam el? *Vesz egy nagy levegőt, mielőtt folytatja.*
- Magára nézett már? És rám? *Mutat a férfira, majd magára. *Van köztünk, némi erőkülönbség úgy hiszem. Jah... Bocsánat, rám nézett, ~Azokkal a viharszürke szemekkel. ~ csak nem látott. Gondolom a dárdájától, *Húzza el a száját, szemében huncut csillanás.* amivel felfogta a nyílvesszőt persze.
-Nos, ha kielégítettem kíváncsiságát, *Billenti félre fejét, s kerülné is ki, de vállával kissé súrolja a férfiét.* El is mehet, vagy hasznossá is teheti magát!
*Veszi az irányt újfent a pataknak.*
A hozzászólás írója (Ssyleana Lyzendra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.09.10 15:35:58
//Vadászat//
- Uhf…*Szorul ki tüdejéből a szusz, ahogy nekigyalogol a kemény kéznek, miközben a faleveleket rázza ki hosszú loboncából. Első gondolata szerint egy büdös nagy pofonnal jutalmazná a váratlan mozdulatot, de jobban örül, hogy nem szegezik újra fához, miután lekoppant a másiknak a tantusz. Azért a szemei szikrákat szórnak, úgy mered a másikra. Annak dadogásán viszont kellemeset derül, s kissé dühe is alábbhagy.*
- Na ugye. Megmondtam. Ízig - vérig nemes. *Sajnálja le a hímet, miközben szemeibe lassacskán derű költözik, s szája sarka kissé megremeg. Szíve szerint kacagásban törne ki, a másik zavarát elnézve. Nem szép a káröröm, de jelen esetben nagyon édes.*
~Hogy mit? Hogy ez most valami bocsánatkérés féleség volt? Hmmm. ~ *Húzza fel szép ívű szemöldökeit, miközben a férfit hallgatja.*
- Ugyan, nem tesz semmit. *Legyint, megvonja vállát, majd folytatja végtelen hajának fonatba rendezését.*
- Minden nap megesik, hogy tőrrel rontanak az emberre, aztán fának szegezik a torkánál fogva. Most komolyan kérdezi? *Ha már így szemtől szembe kerültek megint, legalább jobban szemügyre veszi a másikat, miközben kifejteni készül válaszát. Latolgatja, vajon túlhúzza-e a húrt, vagy kitombolhatja magát még egy kicsit atrocitás nélkül.*
- Miért ne futottam volna el? Őszintén! Beestem egy bokorba, de ahelyett, hogy segített volna kimászni, *Böki mellkason a másikat, s ujjával keményebb mellkasba botlik, mint hitte, de töretlenül adja ki sérelmeit.* megállt fölöttem egy tőrrel, és azt kérdezi, miért futottam el? *Vesz egy nagy levegőt, mielőtt folytatja.*
- Magára nézett már? És rám? *Mutat a férfira, majd magára. *Van köztünk, némi erőkülönbség úgy hiszem. Jah... Bocsánat, rám nézett, ~Azokkal a viharszürke szemekkel. ~ csak nem látott. Gondolom a dárdájától, *Húzza el a száját, szemében huncut csillanás.* amivel felfogta a nyílvesszőt persze.
-Nos, ha kielégítettem kíváncsiságát, *Billenti félre fejét, s kerülné is ki, de vállával kissé súrolja a férfiét.* El is mehet, vagy hasznossá is teheti magát!
*Veszi az irányt újfent a pataknak.*
A hozzászólás írója (Ssyleana Lyzendra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.09.10 15:35:58
850. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-09-10 09:04:08
Üzenet elküldve: 2017-09-10 09:04:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 165
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 165
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Vadászat//
* Az összeroskadó lányt látva elgondolkodik, hogy talán mégsem volt szándékos az a lövés.
~ De akkor miért futott? ~
Sehogy sem akar összeállni a kép, a bűnösök szoktak elfutni az igazságszolgáltatás elől. Na meg a bolondok.
~ De nem tűnik bolondnak sem. ~
Némán nézi a lányt, szemével követi a kicsorduló vízcseppek útját, amelyet bizony nem állnak meg a sebnél, mert hát... édes, drága gravitáció lefelé húzza őket. S mivel szürke tekintetét le nem venné a másikról, bizony észreveszi, mire is pillant rá a lány. Legbelül vigyorog rajta, mint a tejbe tök, kívülről viszont változatlanul némán mered.
Szinte már lemondott arról, hogy a lánnyal akármit is kezdjen, már latolgatta is, hogy itt hagyja, erre mit csinál? Mit?! Durva sértést vág a fejéhez. Félig-meddig jogosan ugyan, de akkor is!
Egy pillanatra leesik az álla, és nem is tud reagálni, ezért van Lyznek ideje és lehetősége sarkon fordulni, de messze nem jut, ugyanis Zaras egy apró, de annál gyorsabb szökkenéssel ismét az útjában terem, kezét kitartva oldalra, hogy azzal a megállítással is nyomatékosítson. Nos, ami számára a mellmagasság, az a lánynak is körülbelül ott van, és bizony most már nem csak szemmel ér a hölgy szerelemdombjaihoz. Kezét ugyan azon nyomban elkapja, de ami megtörtént, az megtörtént, most rajta a sor, hogy elpiruljon. *
- Elnézést! N-nem volt szándékos.
* Tekintete mindenfelé keres-kutat, csak épp fajtársára nem néz. *
- De nem hagyhatom szó nélkül ezt. Ha nem akartál... ha tényleg nem akartál megölni, akkor... akkor nagyon sajnálom ezt az egészet.
* Egy lépést lép srégen hátra, hogy egymással szembe kerüljenek. *
- De miért futottál el?
* Teszi fel a kérdést, amelyből az egész hajsza kiindult. Nyilván számára is sokkal jobb lett volna, ha ott helyben megbeszélik a történteket, és nem kell macska-egér játékot játszaniuk. *
//Vadászat//
* Az összeroskadó lányt látva elgondolkodik, hogy talán mégsem volt szándékos az a lövés.
~ De akkor miért futott? ~
Sehogy sem akar összeállni a kép, a bűnösök szoktak elfutni az igazságszolgáltatás elől. Na meg a bolondok.
~ De nem tűnik bolondnak sem. ~
Némán nézi a lányt, szemével követi a kicsorduló vízcseppek útját, amelyet bizony nem állnak meg a sebnél, mert hát... édes, drága gravitáció lefelé húzza őket. S mivel szürke tekintetét le nem venné a másikról, bizony észreveszi, mire is pillant rá a lány. Legbelül vigyorog rajta, mint a tejbe tök, kívülről viszont változatlanul némán mered.
Szinte már lemondott arról, hogy a lánnyal akármit is kezdjen, már latolgatta is, hogy itt hagyja, erre mit csinál? Mit?! Durva sértést vág a fejéhez. Félig-meddig jogosan ugyan, de akkor is!
Egy pillanatra leesik az álla, és nem is tud reagálni, ezért van Lyznek ideje és lehetősége sarkon fordulni, de messze nem jut, ugyanis Zaras egy apró, de annál gyorsabb szökkenéssel ismét az útjában terem, kezét kitartva oldalra, hogy azzal a megállítással is nyomatékosítson. Nos, ami számára a mellmagasság, az a lánynak is körülbelül ott van, és bizony most már nem csak szemmel ér a hölgy szerelemdombjaihoz. Kezét ugyan azon nyomban elkapja, de ami megtörtént, az megtörtént, most rajta a sor, hogy elpiruljon. *
- Elnézést! N-nem volt szándékos.
* Tekintete mindenfelé keres-kutat, csak épp fajtársára nem néz. *
- De nem hagyhatom szó nélkül ezt. Ha nem akartál... ha tényleg nem akartál megölni, akkor... akkor nagyon sajnálom ezt az egészet.
* Egy lépést lép srégen hátra, hogy egymással szembe kerüljenek. *
- De miért futottál el?
* Teszi fel a kérdést, amelyből az egész hajsza kiindult. Nyilván számára is sokkal jobb lett volna, ha ott helyben megbeszélik a történteket, és nem kell macska-egér játékot játszaniuk. *
849. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-09-10 00:45:20
Üzenet elküldve: 2017-09-10 00:45:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Vadászat//
*Zaras elengedi Lyzt, aki nagyon szabadulni szeretne a kiszolgáltatott intim közelségből. Igencsak zavarba hozható ez által, pláne ha ilyen mustrának vetik alá. Fellélegzik, hogy végre szabad. Lelke megkönnyebbül, de térde megadja magát, pedig eltökélte, hogy ha belepusztul sem omlik az idegen lábai elé. Hátával a fának dőlve csúszik lefelé, a fa tövébe kuporodva beletúr a hajába, hátra simítja kibomlott tincseit, kiszed egy két levelet a hajából, s szusszan egyet. Teste elárulta őt, de büszkesége még tartja magát.*
-Egyelőre, sajnálom, hogy nem találtam el. *Morogja maga elé, lehet, hogy a másik meg sem hallotta. Majd előveszi vizes tömlőjét, és egyszerre kiissza a tartalmát. Néhány csepp víz utat talál szája sarkából, végiggördül a nyakán, egészen a sérülésig. Csuklójával megtörli száját, majd egy pillanatra szemügyre veszi a vékony sebet. Ebcsont beforr.
Szemét a hímre emeli, aki ugyan hátrált egy lépést, de onnan lentről nézve, még mindig túl… köhm… közel áll. Jót tett a víz, és az egy perces szusszanás, egészen tűrhetően érzi magát, kivéve azt a szöget, melyből a férfira lát. Újfent belepirul.
Gyorsan feláll, és reméli, a másik nem vette észre korábbi röpke pillantását, mely azonnali indulásra ösztönözte. Mielőtt nekiindulna után tölteni a vizes tömlőt, tesz egy óvatos lépést előre. Lehet, hogy váratlanul lép be Zaras aurájába, de mindenképpen nyomatékosítani szeretné mondandóját. Tudja, hogy ezzel az oroszlán bajszát rángatja, de nem bír magának parancsolni. Csendesen csak annyit mond, miközben az ezüstszín tekintetbe rebbenti smaragdszín szemeit.*
-Nekem eddig nem tűnt fel, hogy olyan nemes volna. *Tart egy röpke szünetet, de nem szeretne megint markot a torkára, és kissé barátságosabban folytatja.*
- És, hogy válaszoljak a kérdésre. Nem, nem szándékos volt.
*Majd sarkon fordul, hogy a sebtében otthagyott patakhoz sétáljon, persze csak ha a másik engedi. Közben kibontja fonatát, megborzolja a szőke zuhatagot, kihúzgál egy pár száraz levelet, apróbb gallyat. Végigfésüli párszor ujjaival és menet közben, vissza is fonja. Majd töretlenül menetel, s tervezi a teendőit. Gallyat kellene gyűjteni, állatot lőni, tüzet rakni, állatot megsütni, enni, aludni, majd irány haza.*
A hozzászólás írója (Ssyleana Lyzendra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.09.10 01:07:38
//Vadászat//
*Zaras elengedi Lyzt, aki nagyon szabadulni szeretne a kiszolgáltatott intim közelségből. Igencsak zavarba hozható ez által, pláne ha ilyen mustrának vetik alá. Fellélegzik, hogy végre szabad. Lelke megkönnyebbül, de térde megadja magát, pedig eltökélte, hogy ha belepusztul sem omlik az idegen lábai elé. Hátával a fának dőlve csúszik lefelé, a fa tövébe kuporodva beletúr a hajába, hátra simítja kibomlott tincseit, kiszed egy két levelet a hajából, s szusszan egyet. Teste elárulta őt, de büszkesége még tartja magát.*
-Egyelőre, sajnálom, hogy nem találtam el. *Morogja maga elé, lehet, hogy a másik meg sem hallotta. Majd előveszi vizes tömlőjét, és egyszerre kiissza a tartalmát. Néhány csepp víz utat talál szája sarkából, végiggördül a nyakán, egészen a sérülésig. Csuklójával megtörli száját, majd egy pillanatra szemügyre veszi a vékony sebet. Ebcsont beforr.
Szemét a hímre emeli, aki ugyan hátrált egy lépést, de onnan lentről nézve, még mindig túl… köhm… közel áll. Jót tett a víz, és az egy perces szusszanás, egészen tűrhetően érzi magát, kivéve azt a szöget, melyből a férfira lát. Újfent belepirul.
Gyorsan feláll, és reméli, a másik nem vette észre korábbi röpke pillantását, mely azonnali indulásra ösztönözte. Mielőtt nekiindulna után tölteni a vizes tömlőt, tesz egy óvatos lépést előre. Lehet, hogy váratlanul lép be Zaras aurájába, de mindenképpen nyomatékosítani szeretné mondandóját. Tudja, hogy ezzel az oroszlán bajszát rángatja, de nem bír magának parancsolni. Csendesen csak annyit mond, miközben az ezüstszín tekintetbe rebbenti smaragdszín szemeit.*
-Nekem eddig nem tűnt fel, hogy olyan nemes volna. *Tart egy röpke szünetet, de nem szeretne megint markot a torkára, és kissé barátságosabban folytatja.*
- És, hogy válaszoljak a kérdésre. Nem, nem szándékos volt.
*Majd sarkon fordul, hogy a sebtében otthagyott patakhoz sétáljon, persze csak ha a másik engedi. Közben kibontja fonatát, megborzolja a szőke zuhatagot, kihúzgál egy pár száraz levelet, apróbb gallyat. Végigfésüli párszor ujjaival és menet közben, vissza is fonja. Majd töretlenül menetel, s tervezi a teendőit. Gallyat kellene gyűjteni, állatot lőni, tüzet rakni, állatot megsütni, enni, aludni, majd irány haza.*
A hozzászólás írója (Ssyleana Lyzendra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.09.10 01:07:38
848. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-09-09 22:13:42
Üzenet elküldve: 2017-09-09 22:13:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 165
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 165
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Vadászat//
* Eléggé furcsa stratégiát követ a leányzó. Az, akinek az élete a tét általában próbál érvelni amellett, hogy támadója, aki dönt élet s halál közt, ne az utóbbi mellett tegye le a szavazatát. Ellenben Lyz nem így tesz, sőt, pont ellenkezőleg, próbálja hergelni Zarast. Nyilván elfünk nem akar egy ilyen csinos pofit vérbefagyva az erdőben hagyni, meg ő amúgy sem olyan forma. *
- Ha nem vagyok elég gyors, az a vessző engem talál el. Van rá precedens, hogy egy nemest vadászat közben merényelnek meg ellenlábasai. Szóval?
* Most már teljes lehet a kép Lyz számára is, hogy mégis mivel vádolják őt. Arról nem is beszélve, hogy most egy rögtönítélő bíróság előtt kell, hogy feleljen.
Még szép, hogy végigmustrálja, nem maradhat el a szemmel falás, pláne egy nőnemű fajtársánál. Ha jobban figyel, akkor azt is láthatja, hogy a domborulataira is vet pár pillantást, bizony.
Eddigi indulata kezd alábbhagyni Ssyleana szavait hallva végre fel is fogja, mit is csinál pontosan, emiatt az ujjait meglepően könnyen le tudja fejteni, ugyanis ellazítja őket.
Lép egy apró lépést hátra, teret hagyva a másiknak, hogy legalább összeroskadhasson.
Kezébe temeti arcát egy gyors áttörlés idejére, nem igazán tudja, mi tévő legyen a helyzettel. *
- Szóval nem szándékosan akartál lelőni?
* Teszi fel a legfontosabb kérdést. Persze a másik hazudhat is, de bízik már annyira az emberismerő képességében, hogy észrevegye a füllentés apró jeleit. *
//Vadászat//
* Eléggé furcsa stratégiát követ a leányzó. Az, akinek az élete a tét általában próbál érvelni amellett, hogy támadója, aki dönt élet s halál közt, ne az utóbbi mellett tegye le a szavazatát. Ellenben Lyz nem így tesz, sőt, pont ellenkezőleg, próbálja hergelni Zarast. Nyilván elfünk nem akar egy ilyen csinos pofit vérbefagyva az erdőben hagyni, meg ő amúgy sem olyan forma. *
- Ha nem vagyok elég gyors, az a vessző engem talál el. Van rá precedens, hogy egy nemest vadászat közben merényelnek meg ellenlábasai. Szóval?
* Most már teljes lehet a kép Lyz számára is, hogy mégis mivel vádolják őt. Arról nem is beszélve, hogy most egy rögtönítélő bíróság előtt kell, hogy feleljen.
Még szép, hogy végigmustrálja, nem maradhat el a szemmel falás, pláne egy nőnemű fajtársánál. Ha jobban figyel, akkor azt is láthatja, hogy a domborulataira is vet pár pillantást, bizony.
Eddigi indulata kezd alábbhagyni Ssyleana szavait hallva végre fel is fogja, mit is csinál pontosan, emiatt az ujjait meglepően könnyen le tudja fejteni, ugyanis ellazítja őket.
Lép egy apró lépést hátra, teret hagyva a másiknak, hogy legalább összeroskadhasson.
Kezébe temeti arcát egy gyors áttörlés idejére, nem igazán tudja, mi tévő legyen a helyzettel. *
- Szóval nem szándékosan akartál lelőni?
* Teszi fel a legfontosabb kérdést. Persze a másik hazudhat is, de bízik már annyira az emberismerő képességében, hogy észrevegye a füllentés apró jeleit. *
847. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-09-09 13:28:27
Üzenet elküldve: 2017-09-09 13:28:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Vadászat//
*Örömmel konstatálja, a megjegyzése betalált. Ha már a helyzete ilyen szorult, akkor már a másiknak se legyen felhőtlen jókedve.~ Na, de hogy az életére törtem?~ Amint a gondolat megfogan, abban a pillanatban kapják el a torkát, s ezzel szegezik a fához. Kezéből földre ejti az íjat. Hát nem lett boldogabb, ami azt illeti, bár büszkeségének teljes tudatában volt, most ezzel azért jobban kizökkentette az elf, mint hitte. Fél méter sem választja el őket, mit várt ez az hím? Hogy újra bolondot csinál magából, és futni kezd? Olyan mindig csak egyszer van. Kénytelen taktikát váltani, hogy kikerüljön szomorú helyzetéből.*
-Hah! Nem az életére törtem, hanem a szarvaséra. Amúgy meg, erdőben, mindenki vigyázzon a saját bőrére. *Néz a másik szemébe töretlenül olyan kifejezéssel, hogy annak a családfája is kihalás szélére került. Mivel levegőt még kap, szinte biztosra veszi, hogy a másik, egyelőre csak erejét szeretné fitogtatni, nem pedig gyilkolni. Legalábbis amíg a válaszokat meg nem kapja.*
~Most meg mustrál is?~ *Rózsás pír önti el az arcát, még a nyakán is halvány foltok jelennek meg. Na most szeretne nagyon otthon lenni. Elfordítja fejét, néz minden más irányba, úgy folytatja.
-Viszont most határozottan úgy érzem, *Folytatja zavartan, de próbálja összeszedni magát.* hogy az enyémre törnek, ráadásul szánt szándékkal. *Felesel sértetten, s néz végig a másik kezén, és semmi pénzért sem nézne az arcára. Egy időben ezzel, pedig két kézzel próbálja lefejteni az erős ujjakat a torkáról, és tekeregve próbál szabadulni. Csak annyira, hogy a férfinak se legyen olyan egyszerű egy helyben tartania őt. Ebben maximum az adrenalin segít neki, mert ereje már igencsak véges.
-Ha csak ennyi kérdése van, akár el is engedhet. *Feszegeti az ujjakat. Talán ha nem érezné magát kelepcében, ő is kedvesebben tudna a dolgokhoz hozzáállni.*
//Vadászat//
*Örömmel konstatálja, a megjegyzése betalált. Ha már a helyzete ilyen szorult, akkor már a másiknak se legyen felhőtlen jókedve.~ Na, de hogy az életére törtem?~ Amint a gondolat megfogan, abban a pillanatban kapják el a torkát, s ezzel szegezik a fához. Kezéből földre ejti az íjat. Hát nem lett boldogabb, ami azt illeti, bár büszkeségének teljes tudatában volt, most ezzel azért jobban kizökkentette az elf, mint hitte. Fél méter sem választja el őket, mit várt ez az hím? Hogy újra bolondot csinál magából, és futni kezd? Olyan mindig csak egyszer van. Kénytelen taktikát váltani, hogy kikerüljön szomorú helyzetéből.*
-Hah! Nem az életére törtem, hanem a szarvaséra. Amúgy meg, erdőben, mindenki vigyázzon a saját bőrére. *Néz a másik szemébe töretlenül olyan kifejezéssel, hogy annak a családfája is kihalás szélére került. Mivel levegőt még kap, szinte biztosra veszi, hogy a másik, egyelőre csak erejét szeretné fitogtatni, nem pedig gyilkolni. Legalábbis amíg a válaszokat meg nem kapja.*
~Most meg mustrál is?~ *Rózsás pír önti el az arcát, még a nyakán is halvány foltok jelennek meg. Na most szeretne nagyon otthon lenni. Elfordítja fejét, néz minden más irányba, úgy folytatja.
-Viszont most határozottan úgy érzem, *Folytatja zavartan, de próbálja összeszedni magát.* hogy az enyémre törnek, ráadásul szánt szándékkal. *Felesel sértetten, s néz végig a másik kezén, és semmi pénzért sem nézne az arcára. Egy időben ezzel, pedig két kézzel próbálja lefejteni az erős ujjakat a torkáról, és tekeregve próbál szabadulni. Csak annyira, hogy a férfinak se legyen olyan egyszerű egy helyben tartania őt. Ebben maximum az adrenalin segít neki, mert ereje már igencsak véges.
-Ha csak ennyi kérdése van, akár el is engedhet. *Feszegeti az ujjakat. Talán ha nem érezné magát kelepcében, ő is kedvesebben tudna a dolgokhoz hozzáállni.*
846. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-09-09 00:45:29
Üzenet elküldve: 2017-09-09 00:45:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 165
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 165
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Vadászat//
* Önelégülten figyeli a reakciót, amely pontosan olyan, mint amilyenre számított. Nincs is ennél jobb érzés. Vagyis de, van, mondjuk az sokkal jobb, ha kap egy nevet, hogy mégis ki küldte ezt a különösen viselkedő orgyilkost, hogy az életére törjön. Mondjuk elég rossz helyet választott hozzá.
A válasz az viszont olyasmi, amit egyáltalán nem vett számításba, és át sem gondolta, mi lesz, ha mondjuk még mindig dacoskodik.
Ezért hát inkább megkérdezi, hogy biztosan a keményebb utat akarja-e választani. *
- Gondolod, hogy így kéne beszélned ebben a szorult helyzetben? Főleg, miután az életemre törtél.
* Szívesen megnézné a felismerést a szemében, mert eddig úgy néz ki, hogy nem jött rá, hogy mennyire is szorul a hurok a nyaka körül. Illetve Zaras keze, mikor Lyz megpróbálja őt eltolni. Ekkor a támaszkodó keze elkapja a szemtelen szőke szabadon szellőző torkát. Nem szorítja erősen, sőt, éppen csak fogja, de talán már ez is bőven elég a pánikhoz. Szeme csak most fut végig a lány felsőtestén, leginkább az apró, vágott seben, amely még mindig tűzrózsa virágot szivárogtat magából. *
- Akkor térjünk vissza oda, hogy én kérdezek, te válaszolsz.
* Nem szánja fenyegetőnek, de hangjában mégis van valami, főleg, ha a szinte villámokat szóró szürke szempárt is hozzávesszük. *
- Miért akartál lelőni?
* Jobb az elején kezdeni, és lépésről lépésre haladni a kérdések megválaszolásában és az egész történet megismerésében. *
//Vadászat//
* Önelégülten figyeli a reakciót, amely pontosan olyan, mint amilyenre számított. Nincs is ennél jobb érzés. Vagyis de, van, mondjuk az sokkal jobb, ha kap egy nevet, hogy mégis ki küldte ezt a különösen viselkedő orgyilkost, hogy az életére törjön. Mondjuk elég rossz helyet választott hozzá.
A válasz az viszont olyasmi, amit egyáltalán nem vett számításba, és át sem gondolta, mi lesz, ha mondjuk még mindig dacoskodik.
Ezért hát inkább megkérdezi, hogy biztosan a keményebb utat akarja-e választani. *
- Gondolod, hogy így kéne beszélned ebben a szorult helyzetben? Főleg, miután az életemre törtél.
* Szívesen megnézné a felismerést a szemében, mert eddig úgy néz ki, hogy nem jött rá, hogy mennyire is szorul a hurok a nyaka körül. Illetve Zaras keze, mikor Lyz megpróbálja őt eltolni. Ekkor a támaszkodó keze elkapja a szemtelen szőke szabadon szellőző torkát. Nem szorítja erősen, sőt, éppen csak fogja, de talán már ez is bőven elég a pánikhoz. Szeme csak most fut végig a lány felsőtestén, leginkább az apró, vágott seben, amely még mindig tűzrózsa virágot szivárogtat magából. *
- Akkor térjünk vissza oda, hogy én kérdezek, te válaszolsz.
* Nem szánja fenyegetőnek, de hangjában mégis van valami, főleg, ha a szinte villámokat szóró szürke szempárt is hozzávesszük. *
- Miért akartál lelőni?
* Jobb az elején kezdeni, és lépésről lépésre haladni a kérdések megválaszolásában és az egész történet megismerésében. *
845. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-09-08 23:33:24
Üzenet elküldve: 2017-09-08 23:33:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Vadászat//
*Apró neszre lesz figyelmes, mely túl közel van. Nagyon, nagyon közel. ~Neeee!~
Nem hagy sok időt az önsajnálatra, mert gondolatban már temeti is magát. A hang hallatán, azonnal kipattan a szeme, s ijedtében majdnem ugrik egyet. Nem hiszi el, amit lát. Egyenesen a szürke szemekbe bámul, ~Mégis, ezt hogyan?~ majd fél méterről.
Szíve a torkában dobog, de megpróbál higgadtan gondolkodni.
Mivel még él, nem szúrták le tőrrel, se dárdával, erőt vesz magán, és nem esik neki a másiknak mind a tíz körmével, hogy újra nekiiramodjon. Ahhoz már nincs ereje. Közelharcban amúgy sem valami jó. De ha kihozzák a sodrából, előfordul, hogy nem tud parancsolni csípős nyelvének, még ha oly szorult is a helyzet. Hát az idegen, ezzel a megjegyzésével em lett a kedvence.*
-Igazán sajnálom, hogy megvárattam. *Előveszi huncut félmosolyát.*
-Gondolom, a pöffeszkedő alakok utálnak várakozni.*Folytatja, kihívóan. Hát lehet, hogy ő sem a legúribb modorát vette elő, de hát a bosszúság sok mindent kihozhat az emberből. Lyz pedig különösen nehezen viseli, ha a bolondját járatják vele.
Majd megpróbálja eltolni magától a másikat, s kifordul a szabadon hagyott résen.
Túl intim neki ez a helyzet, elég kényelmetlenül éli meg, így hát mihamarabb szabadulna belőle. Szíve és utolsó pár csepp ereje szerint viszont, összerogyna a fa tövébe. Érthető okokból ezt a verziót azonnal elvetette, legalábbis ebben a testhelyzetben.
Ha hagyja a másik, akkor lép kettőt, és leül a fa tövébe. Tegezét és íját maga mellé fekteti, térdeit felhúzza, s hanyatt dől a fatörzsnek. Szusszan egy nagyot.*
A hozzászólás írója (Ssyleana Lyzendra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.09.09 00:34:35
//Vadászat//
*Apró neszre lesz figyelmes, mely túl közel van. Nagyon, nagyon közel. ~Neeee!~
Nem hagy sok időt az önsajnálatra, mert gondolatban már temeti is magát. A hang hallatán, azonnal kipattan a szeme, s ijedtében majdnem ugrik egyet. Nem hiszi el, amit lát. Egyenesen a szürke szemekbe bámul, ~Mégis, ezt hogyan?~ majd fél méterről.
Szíve a torkában dobog, de megpróbál higgadtan gondolkodni.
Mivel még él, nem szúrták le tőrrel, se dárdával, erőt vesz magán, és nem esik neki a másiknak mind a tíz körmével, hogy újra nekiiramodjon. Ahhoz már nincs ereje. Közelharcban amúgy sem valami jó. De ha kihozzák a sodrából, előfordul, hogy nem tud parancsolni csípős nyelvének, még ha oly szorult is a helyzet. Hát az idegen, ezzel a megjegyzésével em lett a kedvence.*
-Igazán sajnálom, hogy megvárattam. *Előveszi huncut félmosolyát.*
-Gondolom, a pöffeszkedő alakok utálnak várakozni.*Folytatja, kihívóan. Hát lehet, hogy ő sem a legúribb modorát vette elő, de hát a bosszúság sok mindent kihozhat az emberből. Lyz pedig különösen nehezen viseli, ha a bolondját járatják vele.
Majd megpróbálja eltolni magától a másikat, s kifordul a szabadon hagyott résen.
Túl intim neki ez a helyzet, elég kényelmetlenül éli meg, így hát mihamarabb szabadulna belőle. Szíve és utolsó pár csepp ereje szerint viszont, összerogyna a fa tövébe. Érthető okokból ezt a verziót azonnal elvetette, legalábbis ebben a testhelyzetben.
Ha hagyja a másik, akkor lép kettőt, és leül a fa tövébe. Tegezét és íját maga mellé fekteti, térdeit felhúzza, s hanyatt dől a fatörzsnek. Szusszan egy nagyot.*
A hozzászólás írója (Ssyleana Lyzendra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.09.09 00:34:35
844. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-09-08 22:21:48
Üzenet elküldve: 2017-09-08 22:21:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 327
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 327
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
*Végül arra jut, hogy a kiskutya ételmaradékot eszik, mint a nagykutya. Kis csaholó barátja a tejes időszakán már túlvan, nem kell már az anyja csecsin csüngenie. Egyébként meg egyébként is azt ad majd neki, ami lesz otthon.
Rolfnak jól jön a friss erdei levegő, legalább kiszellőzik az a borzas feje. Azt sajnálja kicsit, hogy az elf leányzó a Vaskorsóba maradt és nem tartott vele. Olyan jó kis párost alkothattak volna, hogy csuda, de az útjaik nem keresztezik sajnos egymást.*
-Ejj, Pajtás... de kár érte! Pedig jó lett vón, mongyuk mé kis csutka... osztán meg minek néztek vón éngemet? Valami cseppjány megtiprónak é?
*Néha ha keményebben be van marva, akkor Pajtás szokott válaszolni, de most néma marad az igásló, ami azt jelenti, hogy mégsem itta magát csacsira.*
-No akk'ó ne mongyad akk'ó! Csak lessé akar a berka meg nevessé a nagy orrod alatt! *veszekszik egy sort a lovával, majd ismét a kutyára néz, aki nagyon élvezi az utat, de már látszik rajta, hogy fárad.*
-No gyere te bozontos te!
*Leszáll a nyeregből, ölbe veszi a kiskutyát majd visszapattan vele együtt a nyeregbe.*
-Ládde Pajtás! Kutyabarátok lettünk...
Rolfnak jól jön a friss erdei levegő, legalább kiszellőzik az a borzas feje. Azt sajnálja kicsit, hogy az elf leányzó a Vaskorsóba maradt és nem tartott vele. Olyan jó kis párost alkothattak volna, hogy csuda, de az útjaik nem keresztezik sajnos egymást.*
-Ejj, Pajtás... de kár érte! Pedig jó lett vón, mongyuk mé kis csutka... osztán meg minek néztek vón éngemet? Valami cseppjány megtiprónak é?
*Néha ha keményebben be van marva, akkor Pajtás szokott válaszolni, de most néma marad az igásló, ami azt jelenti, hogy mégsem itta magát csacsira.*
-No akk'ó ne mongyad akk'ó! Csak lessé akar a berka meg nevessé a nagy orrod alatt! *veszekszik egy sort a lovával, majd ismét a kutyára néz, aki nagyon élvezi az utat, de már látszik rajta, hogy fárad.*
-No gyere te bozontos te!
*Leszáll a nyeregből, ölbe veszi a kiskutyát majd visszapattan vele együtt a nyeregbe.*
-Ládde Pajtás! Kutyabarátok lettünk...
843. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-09-08 22:12:56
Üzenet elküldve: 2017-09-08 22:12:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Zajok napnyugtakor//
*Házigazdai kötelességeinek letudtával immáron Taitos is takarója meleg árnyából beszélhet.*
-Nem feltétlenül.
*Köt bele abba, hogy egy ilyen témát csak ennyi után abba lehet hagyni.*
-Mi van, ha pont az ilyenek tartanak edzésben és hosszabbítják. Mint egy önmagát erősítő folyamat.
*Taitos hallott valami hegyi szerzetesekről, így el is dicsekszik tudásával.*
-A sajgóin papok például azt tanulják a hegyekben, hogy hogyan váljanak tökéletes harcossá. És elvileg él közöttük kétszáz éves ember is.
~Vagy csak ügyesen kerekíttette le a füleit és tüntette el azokat az arcéleket. Amennyi ránc van azokon a leírások szerint...~
*Taitos bármit ki tudna nézni egy levetett zokni kinézetű hegyi gyilkológépből.*
-Na de ott van Yofa mester is, a kis zöld gnóm tanító, aki minden nap edz, és az arra tévedő nemest is, akinek szekere az ingoványba szorult, őt is kiképezte.
*Eljött hát a meseidő.*
-Ez egy nagyon régi történet. Az egész nem olyan régen, nem olyan messze kezdődött, de a lényeg nem is ez, még egy Lukkas nevű bárd mesélte el nekem ezt valamikor, megpróbálom legalább a töredékét visszaadni az előadásának.
*Jelenti be, majd belekezd.*
-Égjáró Lojk és navigátor törpéje már több, mint tíz órát utaztak a szekéren, és tudták, tudták, hogy ez az ingovány lesz az, ahol rálelhetnek a tudásra, a tudásra mely segít legyőzni a szerecseny népeket.
*Kicsit csendben marad.*
-Azt mondják Arthenior vidékén mindig csak két szercseny van, egy mester és egy tanítvány, és ők most nem akarták, hogy bármelyik is meglógjon. Féltek, hogy beférkőzvén a nagytanácsba akár komolyabb gondot is okozhatnak, így a fiatal Égjáró joggal aggodalmaskodott.
*Pillanatnyi hatásszünet után folytatódik a történet.*
-Szóval elfáradtak már. A derék rabszolga, kinek neve amúgy Ártúr-Detúr volt elaludt a bakon, Égjáró sem volt már a helyzet magaslatán, és mire a lovak nyígására felébredt már nem tudott mást tenni, mint jól fejbe kólintani óvatlan inasát, és az útról letért kocsin megragadni a gyeplőt. Noha apjától örökölten jó kocsis volt, az erdő útvesztője és a lassanként a kerekeket magába szippantó mocsár nem hagyta, hogy biztonságban lefékezzen, egy bucka után pedig orral fúródott az ingoványba.
*Minden természetességgel adja elő a következő jelenetet.*
-Égjáró úrfi leugrott a bakról, mentéje sárosságán felháborodva megagyalta Ártúr-Detúrt, majd utasította, hogy szedjen fát a tűzhöz, mikor meghallotta a hangot. Egy zöld, aszott vénség botorkált a tisztásra.
*Elváltoztatja hangját.*
-Arrhh, fiacskám, Égjáró suhanc, he? Ismertem apád, büdös külke!
Remegő botokkal lépdelt közelebb.
*Itt magyarázni kezd rendes hangján.*
-Yofa mester híres igen bölcs, örök érvényű mondásairól.
*Ismét az öreg hangján folytatódik a történet.*
-Lojk, soha nem felejtheted el azt, amire mindig emlékezned kell!
Ezt hörögte neki azonnal a tiszteletre méltó Yofa mester.
*Beszél máris szebben az öregről.*
-Aztán odabotorkált a szekérhez és megszemlélte.
Ilyen biztos vagy benne? Tette fel költői kérdését az öreg, mire Lojk csak értetlen arccal állt.
*Ismét hangot változtat, lemondó, vénséges tónus ez.*
-Mert akkor valóban nem jutsz ki soha.
*Narrátor következik.*
-Szóval Lojk ekkor még nem tudta kivel van dolga, és a végtelen bölcsesség elfogadása előtt kérdezett.
Miben vagyok biztos apóka?
Erre Yofa olyan bölcsen felelt ahogy csak lehet.
*Itt ismét remegő torokkal adja elő.*
-Hozz egy döntést, majd hozz egy másikat!
Lojk persze kicsit meglepődött.
Ki vagy te öreg?
Kérdezte is egyből. Az öreg nem volt rest felelni.
*Egy sunyi szünet kúszik be, mert levegőt azért kell venni.*
-Mi magunk sosem, csak az változik, akinek hisszük magunkat.
*Mikor végére ért a kacifántos bölcsességnek ismét a történetre vált.*
-Jól van fater, inkább megpróbálom kihúzni a szekeremet!
Mondta Égjáró, és fel is gyűrte ingének ujjait, mire a bölcs Yofa, ki nem sértődött meg a rusnya modoron, szívélyesen okította tovább a tanítványt.
*Újabb átszellemült megszólalás.*
-Tedd, vagy ne tedd, de ne próbáld!
Ezt mondta. Ez volt a legnagyobb bölcsesség. Ugyanis megtette. Ugyan nem ő, hanem Ártúr-Detúr eszkábált csákánya és Yofa mester mágikus ereje segítettek neki kihúzni a szekeret, de végül sikerült nekik. És így fáklyafegyverével Lojk szembe tudott szállni a szerecsenyekkel, olyannyira, hogy az egyik ki is jelentette, hogy ő az apja, csupán leégett két holddal ezelőtt.
*Meséli a történet magvát.*
-És úgy is volt. Nemesi szokásokhoz híven átengedte testvérét a lovászának, valamint az őt követő kifejezetten okos és méretes kuvasznak, és boldogan éltek, míg meg nem haltak.
*Zárja le a történetet.*
-Ez persze csak egy pitiáner dajkamese, melyet szórakoztató ivászatok alkalmával mesélnek. Maga Yofa mester sokkal bölcsebb annál, minthogy ilyen alantas történetekben szerepeljen, de mint látod, híre az egyszerű népek körébe is eljutott.
*Ragronra is rátér kicsit.*
-Tudod, ritkán járunk ezen a vidéken, most jelöli a területét, majd megjelenik éjjelre, általában a közelben szokott aludni. Most még hagyom kicsit, hadd mászkáljon. A medvézést amúgy szerintem, bármilyen kísérteties is, értette, de sokkal fájóbban, számítóbb módon bosszul meg minden ilyet.
*Szemében egyértelmű játék csillan.*
-Én a helyedben jó közel maradnék magamhoz ma éjjel.
*Dob még egy kacsintást is szavai után.*
//Zajok napnyugtakor//
*Házigazdai kötelességeinek letudtával immáron Taitos is takarója meleg árnyából beszélhet.*
-Nem feltétlenül.
*Köt bele abba, hogy egy ilyen témát csak ennyi után abba lehet hagyni.*
-Mi van, ha pont az ilyenek tartanak edzésben és hosszabbítják. Mint egy önmagát erősítő folyamat.
*Taitos hallott valami hegyi szerzetesekről, így el is dicsekszik tudásával.*
-A sajgóin papok például azt tanulják a hegyekben, hogy hogyan váljanak tökéletes harcossá. És elvileg él közöttük kétszáz éves ember is.
~Vagy csak ügyesen kerekíttette le a füleit és tüntette el azokat az arcéleket. Amennyi ránc van azokon a leírások szerint...~
*Taitos bármit ki tudna nézni egy levetett zokni kinézetű hegyi gyilkológépből.*
-Na de ott van Yofa mester is, a kis zöld gnóm tanító, aki minden nap edz, és az arra tévedő nemest is, akinek szekere az ingoványba szorult, őt is kiképezte.
*Eljött hát a meseidő.*
-Ez egy nagyon régi történet. Az egész nem olyan régen, nem olyan messze kezdődött, de a lényeg nem is ez, még egy Lukkas nevű bárd mesélte el nekem ezt valamikor, megpróbálom legalább a töredékét visszaadni az előadásának.
*Jelenti be, majd belekezd.*
-Égjáró Lojk és navigátor törpéje már több, mint tíz órát utaztak a szekéren, és tudták, tudták, hogy ez az ingovány lesz az, ahol rálelhetnek a tudásra, a tudásra mely segít legyőzni a szerecseny népeket.
*Kicsit csendben marad.*
-Azt mondják Arthenior vidékén mindig csak két szercseny van, egy mester és egy tanítvány, és ők most nem akarták, hogy bármelyik is meglógjon. Féltek, hogy beférkőzvén a nagytanácsba akár komolyabb gondot is okozhatnak, így a fiatal Égjáró joggal aggodalmaskodott.
*Pillanatnyi hatásszünet után folytatódik a történet.*
-Szóval elfáradtak már. A derék rabszolga, kinek neve amúgy Ártúr-Detúr volt elaludt a bakon, Égjáró sem volt már a helyzet magaslatán, és mire a lovak nyígására felébredt már nem tudott mást tenni, mint jól fejbe kólintani óvatlan inasát, és az útról letért kocsin megragadni a gyeplőt. Noha apjától örökölten jó kocsis volt, az erdő útvesztője és a lassanként a kerekeket magába szippantó mocsár nem hagyta, hogy biztonságban lefékezzen, egy bucka után pedig orral fúródott az ingoványba.
*Minden természetességgel adja elő a következő jelenetet.*
-Égjáró úrfi leugrott a bakról, mentéje sárosságán felháborodva megagyalta Ártúr-Detúrt, majd utasította, hogy szedjen fát a tűzhöz, mikor meghallotta a hangot. Egy zöld, aszott vénség botorkált a tisztásra.
*Elváltoztatja hangját.*
-Arrhh, fiacskám, Égjáró suhanc, he? Ismertem apád, büdös külke!
Remegő botokkal lépdelt közelebb.
*Itt magyarázni kezd rendes hangján.*
-Yofa mester híres igen bölcs, örök érvényű mondásairól.
*Ismét az öreg hangján folytatódik a történet.*
-Lojk, soha nem felejtheted el azt, amire mindig emlékezned kell!
Ezt hörögte neki azonnal a tiszteletre méltó Yofa mester.
*Beszél máris szebben az öregről.*
-Aztán odabotorkált a szekérhez és megszemlélte.
Ilyen biztos vagy benne? Tette fel költői kérdését az öreg, mire Lojk csak értetlen arccal állt.
*Ismét hangot változtat, lemondó, vénséges tónus ez.*
-Mert akkor valóban nem jutsz ki soha.
*Narrátor következik.*
-Szóval Lojk ekkor még nem tudta kivel van dolga, és a végtelen bölcsesség elfogadása előtt kérdezett.
Miben vagyok biztos apóka?
Erre Yofa olyan bölcsen felelt ahogy csak lehet.
*Itt ismét remegő torokkal adja elő.*
-Hozz egy döntést, majd hozz egy másikat!
Lojk persze kicsit meglepődött.
Ki vagy te öreg?
Kérdezte is egyből. Az öreg nem volt rest felelni.
*Egy sunyi szünet kúszik be, mert levegőt azért kell venni.*
-Mi magunk sosem, csak az változik, akinek hisszük magunkat.
*Mikor végére ért a kacifántos bölcsességnek ismét a történetre vált.*
-Jól van fater, inkább megpróbálom kihúzni a szekeremet!
Mondta Égjáró, és fel is gyűrte ingének ujjait, mire a bölcs Yofa, ki nem sértődött meg a rusnya modoron, szívélyesen okította tovább a tanítványt.
*Újabb átszellemült megszólalás.*
-Tedd, vagy ne tedd, de ne próbáld!
Ezt mondta. Ez volt a legnagyobb bölcsesség. Ugyanis megtette. Ugyan nem ő, hanem Ártúr-Detúr eszkábált csákánya és Yofa mester mágikus ereje segítettek neki kihúzni a szekeret, de végül sikerült nekik. És így fáklyafegyverével Lojk szembe tudott szállni a szerecsenyekkel, olyannyira, hogy az egyik ki is jelentette, hogy ő az apja, csupán leégett két holddal ezelőtt.
*Meséli a történet magvát.*
-És úgy is volt. Nemesi szokásokhoz híven átengedte testvérét a lovászának, valamint az őt követő kifejezetten okos és méretes kuvasznak, és boldogan éltek, míg meg nem haltak.
*Zárja le a történetet.*
-Ez persze csak egy pitiáner dajkamese, melyet szórakoztató ivászatok alkalmával mesélnek. Maga Yofa mester sokkal bölcsebb annál, minthogy ilyen alantas történetekben szerepeljen, de mint látod, híre az egyszerű népek körébe is eljutott.
*Ragronra is rátér kicsit.*
-Tudod, ritkán járunk ezen a vidéken, most jelöli a területét, majd megjelenik éjjelre, általában a közelben szokott aludni. Most még hagyom kicsit, hadd mászkáljon. A medvézést amúgy szerintem, bármilyen kísérteties is, értette, de sokkal fájóbban, számítóbb módon bosszul meg minden ilyet.
*Szemében egyértelmű játék csillan.*
-Én a helyedben jó közel maradnék magamhoz ma éjjel.
*Dob még egy kacsintást is szavai után.*
842. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-09-08 21:54:13
Üzenet elküldve: 2017-09-08 21:54:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 165
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 165
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Vadászat//
* Lyzzel ellentétben elfünk pontosan tudja, hogy mikor merre tartózkodik a másik, és még azt is nagyjából, hogy merre megy. Főleg, hogy azért a másik oldalról egész szépen rálátni a bozótra, és elég csupán egyszer megpillantani, utána már végig nyomon tudja követni a mit sem sejtő lányt. Illetve abban nem biztos, hogy nem sejt semmit, de abban igen, hogy tudni nem tud.
~ Ez az, gyere csak. ~
A káröröm lesz úrrá rajta, főleg, amikor már egészen közel van a célpontja. Fejben több forgatókönyvet is összerak, hogy mikor és hogyan csap le rá, és mit is mond, de arra nem számít, hogy pont azon fának dől neki a szőke hölgyemény, amelyiknek másik oldala őt takarja. Legszívesebben kirabbanna belőle a nevetés, mert azért nem sok esélyt látott erre.
A lehető leghalkabban lép elő s amennyiben a másik még lehunyva tartja szemeit, úgy egészen közel lép hozzá, s bele mered az arcába. Talán ha jó fél méterre állapodhat meg. Ez már bőven az a távolság, ahol bárki érzékeli a másik jelenlétét. Zaras ezt nem akarja megvárni, ha csukott szemhez érkezik a hang, úgy minden bizonnyal nagyobb ijedtséget okoz. *
- Jó sokáig tartott, már kezdtem magam unni.
* Végül dobja minden fejben összerakott forgatókönyvét és improvizál.
Közben balját a kérdéses fa törzsének támasztja, közvetlenül a szőke tincsek mellett. Ez akár még egy csajozós póznak is elmenne, de jelen esetben inkább csak elzár vele egy menekülési utat.
A reakciótól függően fogja folytatni a bájcsevejt.
~ Na mégis ki bérelt fel? ~
Egyelőre kivár, de aztán az ő köre jön, hogy feltegye a kérdéseket. *
//Vadászat//
* Lyzzel ellentétben elfünk pontosan tudja, hogy mikor merre tartózkodik a másik, és még azt is nagyjából, hogy merre megy. Főleg, hogy azért a másik oldalról egész szépen rálátni a bozótra, és elég csupán egyszer megpillantani, utána már végig nyomon tudja követni a mit sem sejtő lányt. Illetve abban nem biztos, hogy nem sejt semmit, de abban igen, hogy tudni nem tud.
~ Ez az, gyere csak. ~
A káröröm lesz úrrá rajta, főleg, amikor már egészen közel van a célpontja. Fejben több forgatókönyvet is összerak, hogy mikor és hogyan csap le rá, és mit is mond, de arra nem számít, hogy pont azon fának dől neki a szőke hölgyemény, amelyiknek másik oldala őt takarja. Legszívesebben kirabbanna belőle a nevetés, mert azért nem sok esélyt látott erre.
A lehető leghalkabban lép elő s amennyiben a másik még lehunyva tartja szemeit, úgy egészen közel lép hozzá, s bele mered az arcába. Talán ha jó fél méterre állapodhat meg. Ez már bőven az a távolság, ahol bárki érzékeli a másik jelenlétét. Zaras ezt nem akarja megvárni, ha csukott szemhez érkezik a hang, úgy minden bizonnyal nagyobb ijedtséget okoz. *
- Jó sokáig tartott, már kezdtem magam unni.
* Végül dobja minden fejben összerakott forgatókönyvét és improvizál.
Közben balját a kérdéses fa törzsének támasztja, közvetlenül a szőke tincsek mellett. Ez akár még egy csajozós póznak is elmenne, de jelen esetben inkább csak elzár vele egy menekülési utat.
A reakciótól függően fogja folytatni a bájcsevejt.
~ Na mégis ki bérelt fel? ~
Egyelőre kivár, de aztán az ő köre jön, hogy feltegye a kérdéseket. *
841. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-09-08 20:25:41
Üzenet elküldve: 2017-09-08 20:25:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Vadászat//
*Futás közben olykor hátrapillant, de sűrű az erdő, és nem szeretne fának szaladni, már így is összekaristolta az a bokor. Egy idő után nem hallja a neszeket, reméli, hogy az elf feladta, vagy jobb elfoglaltságot keresett, vagy tudja is ő mit csinál inkább, mint hogy utána loholjon.
S akkor eléri a lerobbant erdészlak környékét. Berobban a sűrű susnyásba, még több horzsolást szerezve a fedetlen testrészeire. Lendületből szökken még pár utolsót, mikor egy különösen éles ág felsérti a kulcscsontja alatt. Vér serken. Szisszenve nyúl oda, közben lassít a tempón. Egyre beljebb halad a bozótosban lassan araszolva, minden hang nélkül. Mértani pontossággal hajtja el maga elől az ágakat, nehogy véletlenül ő keltsen feltűnést. Közben fülel, hátha hall valamiféle idegen zajt, ami nem állattól való, de teljes a csend. Nem is tetszik neki a dolog. Rossz érzése van.
Közben megtapogatja vérző horzsolását. Nem mély, de éppen annyira kellemetlen, hogy csípje majd a víz, mikor lemossa magáról a port, leveleket és miegymást. Jelen esetben nem a külsejével van elfoglalva.
Kezdi bánni, hogy olyan dacos volt, és mindenáron haza akarta vinni azt a szarvast. Sőt, valójában a szarvas a hibás, amiért ilyen faramuci helyzetbe került. Forrófejű volt és túl büszke ahhoz, hogy feladja. Ezt a leckét elteszi későbbre, már ha lesz később, addig is a szarvas a hibás.
Óvatosan lépdel előre, még véletlenül sem egyenesen vág át a bozótoson, enyhén balra veszi az irányt. Úgy araszol előre. Sehol semmi, pedig nagyon fülel.
Egészen megnyugszik, hogy lerázta a másikat.
Ha kijut innen, holnap estére, talán már otthon is lehet. Egészen biztosra veszi, hogy nyert ügye van. Hosszú ujjaival megtörli gyöngyöző homlokát, és hátra simítja kibomlott hajtincseit.
Aztán eszébe villan a dühös szürke tekintet. Így utólag, azt is mondhatná, hogy egészen jóképű fickó volt. ~Bár ne lett volna tőr a kezében. Talán még el is beszélgethetünk volna vadásztechnikákról, vagy miegymás...~ Mélázik.
Ritkul a bozótos, újra előjön az óvatossága. Tudja, hogy barna ruházata nem kelt feltűnést, és a rejtőzködésben még a levelekkel tűzdelt hajkorona is segítségére van, de fő az óvatosság.
Lassan, körültekintően lép ki a bozótosból, éppen egy szélesebb fa mögé. Teljesen biztos benne, hogy sehol senki. Szusszan egyet. Megkönnyebbülésében hátát a fának veti, s egy pillanatra behunyja szemeit. Ólmos fáradtság vesz erőt rajta. Kihajtotta a lelkét is. Inkább nem indul haza ma éjszaka.
Lelki szemei előtt megelevenedik, hogyan lő ki egy nyulat, és süti meg vacsorára. Farkas éhes és fáradt is.*
//Vadászat//
*Futás közben olykor hátrapillant, de sűrű az erdő, és nem szeretne fának szaladni, már így is összekaristolta az a bokor. Egy idő után nem hallja a neszeket, reméli, hogy az elf feladta, vagy jobb elfoglaltságot keresett, vagy tudja is ő mit csinál inkább, mint hogy utána loholjon.
S akkor eléri a lerobbant erdészlak környékét. Berobban a sűrű susnyásba, még több horzsolást szerezve a fedetlen testrészeire. Lendületből szökken még pár utolsót, mikor egy különösen éles ág felsérti a kulcscsontja alatt. Vér serken. Szisszenve nyúl oda, közben lassít a tempón. Egyre beljebb halad a bozótosban lassan araszolva, minden hang nélkül. Mértani pontossággal hajtja el maga elől az ágakat, nehogy véletlenül ő keltsen feltűnést. Közben fülel, hátha hall valamiféle idegen zajt, ami nem állattól való, de teljes a csend. Nem is tetszik neki a dolog. Rossz érzése van.
Közben megtapogatja vérző horzsolását. Nem mély, de éppen annyira kellemetlen, hogy csípje majd a víz, mikor lemossa magáról a port, leveleket és miegymást. Jelen esetben nem a külsejével van elfoglalva.
Kezdi bánni, hogy olyan dacos volt, és mindenáron haza akarta vinni azt a szarvast. Sőt, valójában a szarvas a hibás, amiért ilyen faramuci helyzetbe került. Forrófejű volt és túl büszke ahhoz, hogy feladja. Ezt a leckét elteszi későbbre, már ha lesz később, addig is a szarvas a hibás.
Óvatosan lépdel előre, még véletlenül sem egyenesen vág át a bozótoson, enyhén balra veszi az irányt. Úgy araszol előre. Sehol semmi, pedig nagyon fülel.
Egészen megnyugszik, hogy lerázta a másikat.
Ha kijut innen, holnap estére, talán már otthon is lehet. Egészen biztosra veszi, hogy nyert ügye van. Hosszú ujjaival megtörli gyöngyöző homlokát, és hátra simítja kibomlott hajtincseit.
Aztán eszébe villan a dühös szürke tekintet. Így utólag, azt is mondhatná, hogy egészen jóképű fickó volt. ~Bár ne lett volna tőr a kezében. Talán még el is beszélgethetünk volna vadásztechnikákról, vagy miegymás...~ Mélázik.
Ritkul a bozótos, újra előjön az óvatossága. Tudja, hogy barna ruházata nem kelt feltűnést, és a rejtőzködésben még a levelekkel tűzdelt hajkorona is segítségére van, de fő az óvatosság.
Lassan, körültekintően lép ki a bozótosból, éppen egy szélesebb fa mögé. Teljesen biztos benne, hogy sehol senki. Szusszan egyet. Megkönnyebbülésében hátát a fának veti, s egy pillanatra behunyja szemeit. Ólmos fáradtság vesz erőt rajta. Kihajtotta a lelkét is. Inkább nem indul haza ma éjszaka.
Lelki szemei előtt megelevenedik, hogyan lő ki egy nyulat, és süti meg vacsorára. Farkas éhes és fáradt is.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3655-3674