Külső területek - Kikötői erdőség
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Szántóföldek (új)
Dokkok és kikötő (új)
Kikötői erdőségTharg birtokok (új)
Krenkataur barlangrendszer (új)
<< Előző oldal - Mostani oldal: 157 (3121. - 3140. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

3140. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2022-02-03 06:45:32
 ÚJ
>Esterasray Rhiskely avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Szelíd

//A pöttöm, az amazon és az óriás//
//Rorkir kunyhója//

*A toronyra irányuló kérdésre csak megvonja a vállait, miközben ő maga is kíváncsian pislog a nőre. Hallani már hallott róla, de csak említés szintjén, hogy ilyen is létezik. Így ő maga érdemi információval nem igen tud Rorkirnak szolgálni. Viszont, amit Rheia mesél az elég érdekesen hangzik. Még sosem gondolt a mágiára komolyabban, csupán csak időnként, egy röpke pillanatig fordult meg a fejében, hogy nem lehet egy haszontalan tudás. De ő maga elég ügyetlennek gondolja magát ahhoz, hogy belevágjon egy ilyen kemény fába.
Már kezdene végre megnyugodni, hogy talán hármójuk helyzete csillapodik kicsit, de úgy fest, hogy amiket mond nem, hogy segítene, hanem inkább csak ront a helyzeten. Ahogyan Rorkir és Rheia között sem akar enyhülni a feszültség.
Ahogy Rorkir megjelenik mellette, s a kutyasimogatás közben találkozik a tekintetük megereszt egy félszeg mosolyt, ami hamar tova is illan a bátorítónak vélt
megjegyzés hallatán.*
- Tudom, én nem is... én csak...
*Próbálná keresni a szavakat, hogy ő bizony nem kizárólagosan magát hibáztatja a kialakult helyzetért, de azzal tisztában van, s ezek szerint a férfi is, hogy ez pediglen sajnos valóban így esett. Ha a kikötőben nem viselkedik úgy, mint egy megmentésre szoruló lány, annak ellenére, hogy nem volt szándékos, csak ő benne leginkább ezt látják az aprósága, esetlensége és naivsága miatt, valamint nem él vissza Rorkir kedvességével, akkor ez meg sem történik. Rheia nem lesz miatta bosszús és Rorkirnak sem kellene felcsattannia. Mert úgy tűnik, hogy sikerült végérvényesen kihoznia őt a sodrából az ostoba megjegyzésével. Nem tud semmi biztosat kettejükről és a kapcsolatukról, de csak ítélkezik, következtetéseket vonogat le a semmiből és ennek hangot is ad úgy, hogy halvány lila gőze sincs, hogy pontosan mi folyik most itt. De nehéz másra gondolni, máshogy felfogni a dolgokat, amikor Rheia az érkezésekor már olyan ideges és feszült volt, ahogy megpillantotta őt.
A kettősnél pedig úgy tűnik végérvényesen betelt a képzeletbeli pohár. Az ajkát beharapva kapja tekintetét a férfira, mikor az felcsattan. Keresi a védekező szavakat, de néma tátogásnál többre nem futja. Az események pörgése pedig nem úgy fest, hogy engednék is a szóhoz jutást. Rorkir kiviharzik, ahogyan Rheia is újfent füttyent a kutyáknak, akik szót fogadva sietnek is el Estertől a gazdájukhoz. A nő is serényen készülőre fogja, Ester pedig olyan ostobán pislogva mered az eltűnt kettős után, hogy portrén kéne megörökíteni róla.*
- Sajnálom...
*Nyögi ki végül, de már csak magának, hiszen a többiek odakint tombolnak tovább. Legalábbis a lány ezt gondolja, abból kiindulva, hogy egyikőjük sem vidáman lépett ki a kunyhóból. Kicsit ficereg a padlón, mert az egyik része kiindulna, hogy megpróbálja megbékíteni őket, de a másik fele azt sugallja, hogy így is eleget tett már a kialakult helyzetért.
Alsó ajkát harapdálva kel fel lassan azt ajtót véve célba, de pár lépés távolságra végül tényleg megtorpan előtte. Talán jobb, ha ebből kimarad és hagyja, hogy Rorkir és Rheia nyugodtan, nélküle tudjanak végre beszélni. Igazából egyikőjüket sem ismeri annyira, hogy ebben ki tudja venni érdemben a részét. De akkor is bántja ez az egész helyzet. Nem várja el Rheiától, hogy úgy viselkedjenek, mint legjobb barátnők, ahogyan Rorkirtól sem, hogy ténylegesen hős megmentőnek avanzsálja fel magát. Csak egy nyugodt estét kíván, italozással, beszélgetéssel akár a semmiről is. Nem akarja, hogy ezeréves barátoknak tűntessék fel magukat, csak azt szeretné, hogy reggelig valahogy viseljék el egymást. Akkor pedig megígérné, hogy korán el is indul és soha többé nem kelt ekkora feszültséget.*


3139. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2022-02-02 21:51:05
 ÚJ
>Maraenn Elvarhis avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

*Valami megváltozott. A hűvös, keleti szél különös gondolatokat hoz magával, melyek zsongva kezdenek körözni a csuklyás elméje körül. Egy átlagos ember talán valamiféle egyszerű, zsigeri megérzésnek nevezné, Mara azonban tökéletesen tudja, ez jóval több annál. Isteni sugallat, a Sötét Úrtól származó aprócska üzenet, melyet hűséges szolgája nem hagyhat figyelmen kívül. A Kikötőbe szólítja.
Dél felé fordul, hosszú ujjai között csontokból készült nyakláncát morzsolgatva réved a távolba. Az Egyetlennek még tervei vannak vele, ezt pontosan tudja, máskülönben nem választotta volna ki kétszer is szent akaratának végrehajtásához. Szüksége lehet rá ismét, nem tétlenkedhet.
Halkan elmormol még egy imát orra alatt egy régi nyelven, aztán mély sóhajjal megindul, hogy kiverekedje magát az erdőségből. Nem lehet messze már, a sós tenger szúrós illata már néha-néha megcsapja orrát.*


3138. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2022-02-02 19:36:28
 ÚJ
>Karheia Rhagodar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//A pöttöm, az amazon és az óriás//
//Rorkir kunyhója//

- Igen, lebegő torony. Aborg mester székhelye. Ő egy igen nagy hatalmú mágus, aki a kiterjedt tudását osztja meg velünk mágia használókkal, de igen borsos ára van. El kélne egy bőséges fosztogatás már a számomra.
*Azt meg sem említi, hogy milyen sikertelenül lassan halad a könyveket olvasva, így is úgy érzi többet fecsegett már a kelleténél.*
- Oh.
*Eltöpreng Csatangló kölcsön adásának témáján, miközben homlokát ráncolva jegyzi meg Rorkir csípős, cseppet sem tetszető szavait. Egyelőre viszont azokhoz nem fűz hozzá semmit.*
- Biztos nem esne Csatanglónak semmi baja, ellenben neked lehet igen. Kicsit szeszélyes jószág, egy tapasztaltabb lovast igényel.
*Bár már az állat viselkedése javul, de időnként még vele engedetlenkedik, különösen stresszes helyzetekben, így nem adná jó szívvel Ester kezébe, akit lehet megharapna, vagy ledobna magáról ha éppen valami megijeszti.
Ester szavai bár kedvesek, de nyugtalanító érzéseket váltanak ki Karheiából is, de ő nem ad hangot ennek, ellenben a férfi igen. A barbár nőt is meglepi ez a heves érzelem, amit túlzásnak vél. Egy pillanatig sajnálja, hogy az a kínos látszat nyugalom felbomlani látszik, ám az indulatok gyorsan elragadják őt is. Békés arcán az előbbinél is sokkal mélyebb ellenszenv jelenik meg.*
- Fölényes?!
*Megemeli hangját, majd megint elhallgat rövid időre, csak mély lélegzetvétele jelzi, hogy még mindig haragos, csupán töpreng. Nem is tudja mit fűzzön, vagyis pontosabban mit vágjon Rorkir fejéhez, aki megalázó helyzetbe keverte. Karheia pedig olyan sok év rabszolgaság után nem viseli jól a megalázottságot, ezt Grawok sírja is bizonyíthatná ha éppen amellett állnának. Arca annyira kipirosodik dühében, hogy egészen azt a hatást keltheti, hogy a szobát nem is a kandallóban lévő tűz melengeti fel, hanem az, ami éppen benne tombol.*
- Rheia talán el tudja dönteni, hogy hova megy milyen időben.
*Veti aljas módon vissza a harcos korábban említett szavait.*
- Kettőre elég lesz.
*Jelenti ki határozottan, s elfoglalt helyéről rögvest felpattan, majd egy éles füttyentéssel ébreszti fel a félálomban lévő kölyköket. Megismétli mindezt, hogy mozgásra bírja a két kölyköt, közben megállíthatatlanul az ajtó felé veszi az irányt holmijai - köztük kabátja - felkapkodása közben.*
- Kellemes estét!
*Veti oda ugyan nem gúnyosan, ellenben sértettségét nem leplezve, s örül annak, hogy indulatában megjelenő gondolatait végül megtartotta magának egyelőre, amit Rorkir akár még ki is provokálhat belőle miközben Csatanglót előkészíti az útra.*


3137. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2022-02-01 23:33:02
 ÚJ
>Vérgőzös Rorkir avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 303
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//A pöttöm, az amazon és az óriás//
//Rorkir kunyhója//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

*Rheia szavaira, miszerint a szíve mindig nehéz, csak komolyan hümmög egyet. Bölcs szavaknak véli, még ha nem is annak vannak szánva. Úgyhogy nem kérdezősködik tovább (egyelőre). *
-Hát nem csodálom! Érzik ki a falkavezér.
*Feleli selymes mosollyal az arcán. Gyakran jár így az állatokkal. Vagy hamar megszeretik őt, vagy meg akarják ölni őt. Köztes út nem nagyon játszik. Azonban a lángoló ököl, és a távozni vágyó amazon más szintre emelik ezt az egyébként is káoszba hajló helyzetet. Sikerül marasztalniuk, Rorkir keze jól van egyébként, minimális pirosságot lehet legfeljebb észre venni, de az meg a férfi számára olyan, mintha nem is lenne. És persze égett szőr szagát, mint mikor a disznót vágják. A két hölgy szépen bemutatkozik egymásnak, és illemtudóan bókolnak valami apróságot. Rorkirnak ez annyira idegen, hogy nem is tudja hová tenni a dolgot. Egyrészt eleve férfi, náluk ez sokkal máshogy működik, másrészt egyébként is jóval egyszerűbb és őszintébb figura, minthogy efféle játékokat nem hogy játsszon, de még csak észre sem vegyen. Úgyhogy kedvesen mosolyog mindkettejükre, hisz úgy véli, hogy most már szent a béke, legalábbis oldódik a feszültség némileg. ~Hogy előadja a kemény leányt hehh. Tetszik.~ Felelni azonban nem felel, csak somolyogva megrázza a fejét.*
-Lebegő...torony?
*Kérdőn néz rá, majd rögtön Esterre is, hátha ő esetleg hallott erről a dologról, nem akar butának látszani, de el nem tudja képzelni, hogy egy torony lebegjen. Madarak igen, azok lebegnek ha úgy vesszük, meg a fa a vízen, meg a kacsa, na és egyes híresztelések szerint a boszorkány is. De tornyokról még nem hallott.*
-Értem.
*Akkor ezek szerint csak kényszerből tért erre Rheia, legalábbis a férfi erre következtet, és kicsit el is szomorodik a tekintete. A következő kérdés nem felé irányul, így ő maga közben beljebb siet a házban, miután az ajtót jó alaposan bezárja. Rak a tűzre, jól megpiszkálja azt, a benti melegre senkinek nem lehet panasza. Rheia találhat szabad széket, van ott négy is belőle, meg egy masszívabb, vastaglapú, durván faragott faasztal néhány kupával és egy ivószaruval, na meg gyertyával. Rorkir egyébként kedvesnek véli a ló felajánlását, de azt nem veszi jó néven, hogy felette bárki is döntsön róla.*
-Rorkir talán el tudja dönteni, hogy kit és hova kísér...
*Szögezi le a tűztől hátra fordulva, s hangjában némi sértettséget lehet felfedezni. Ha minden igaz most Esterhez lehet közelebb, az ölében lévő kiskutyusoknak ad még egy kis simogatást, miközben a lány kékjeit keresi. Roppant idegen neki ez a helyzet, hát még a lánynak milyen idegen lehet?
~Újabb gondod? A szellemekre!~*
-Nem kell ostoroznod magad, mint már korábban is mondtam.
*Igyekszik valamiféle lelket önteni belé, mert tényleg nem tett semmi rosszat, és a korábbi beszélgetésük alapján egyébként is ráférne, hogy kicsit jobban bízzon magában. Közben ő maga is az asztalhoz lép, oda, ahol Rheia is helyet foglalt, és az egyik polcon kezd el matatni valamit. Egy üveg mézsör lehet talán, amit az asztalra tesz, és kérdés nélkül önt a kupákba, kettőbe, meg a szaruba is. Közben pedig ismét rossz érzések fogják el, és érzi, ahogy a vére egyre inkább forrni kezd. Leginkább akkor pattan el az a bizonyos húr, amikor azzal vádolják, hogy "elfelejtett egy-két fontos dolgot megosztani".*
-MILYEN... Milyen fontos dolgot hm?
*Küszködve nyomja el az első szuszra belőle kitörő mennydörgő hangot, miközben a kupát az asztalra csapja, úgy hogy majd belereccsen az anyag.*
-És milyen harmadik kerék? Tán nem hallod amit mondok neked? Vagy azt hiszed igaztalan vagyok?*Utal itt vissza arra, amiket korábban intézett Esterhez.* Te pedig miért fölényeskedsz úgy, mintha a gyermekeim anyja lennél? Nem emlékszel hogy váltunk el legutóbb? Krogh'ssa!
*Morogja Rheiára pillantva, majd szitkozódik ősi nyelvén. A szarut egy húzásra kiissza, majd az ajtó felé indul olyan léptekkel, amit aligha tudnának megakadályozni, még ha akarnák is.*
-Vágok fát! Hármunkra elkél. Senki nem megy sehova ilyen időben.
*Jelenti ki, fejszét ragad és kiindul a ház elé, hogy összehasgasson némi tűzre valót. Talán nincs is rá szükség, de le kell vezetnie valahogy a benne felgyűlt feszültséget.*


3136. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2022-02-01 08:12:49
 ÚJ
>Illidary Manteqrut avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 145
OOC üzenetek: 8

Játékstílus: Megfontolt

// Plusz teher //

* A mélységi nem állítaná, hogy néhány órás battyogással a súly a vállán nem nehezíti a helyzetet, de nem fog elkezdeni panaszkodni, vagy talán mégis? ~ Így több mint egy nap lesz az út. És még pihenni is meg kell állnom. ~ Morogja magában, de nem lassít a tempóján. Amikor az éhség elkezdi gyötörni akkor sem. Összesen annyi engedményt tesz magával szemben, hogy maszkját övén hordja, míg emberrel nem találkozik addig kiléte biztonságban van. A nap többi részében csak az utat járja és alkalmanként megáll pihenni, hogy mihamarabb vissza térhessen a városba. ~ Meg kell találnom a többieket, szerintem már sikerült elhelyezkedniük, talán még találtak újakat is. Ahogyan ismerem őket. ~ Mélázik fejben, de közben ájult útitársáról sem feledkezik meg. ~ Már megvizsgáltam, semmi baja, talán nincs is. Csak nem akar sétálni és tetteti. Ébren kellene lennie. ~ Állapítja meg. A Pukli a fején már szinte teljesen eltűnt, így már nyoma sincs a balesetnek. Kételkedni kezd a lányban, hogy a továbbiakban együtt fogják róni az utat. ~ Az eskü felesleges volt úgy látszik, szegény lány. De majd a fogadóban gondját viselik. ~ *


3135. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2022-01-31 21:50:03
 ÚJ
>Relael Ellerin lae'Natar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 221

Játékstílus: Vakmerő

//Jobb később mint soha//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

- Ha nem csinálnak semmit, akkor bizony hamar elfogy a vagyonuk amit bálokra költhetnének.
*Teszi hozzá Learon megállapításához, de mivel részben egyetért vele, s mivel szeretne a férfi kedvében járni, ezért gyorsan még hozzáteszi a következőt.*
- De az vitathatatlan, hogy kevesen tesznek bármi érdekeset és érdemit.
*Strat felvetésére, miszerint a kígyó szeme a legfinomabb testrésze undort vált ki Relaelből, akinek ez egy csúfos grimasz formájában arcára is kiül. Persze valószínűleg a kíváncsiságból fakadóan ha ilyen különlegességgel kínálnák, akkor bizony megkóstolná, hiszen semmitől nem szeretné megfosztani magát az életben.
Learon kirohanása rendkívül meglepi őt, ezzel egyidejűleg pedig fel is kelti az érdeklődését. Csodálkozással arcán töpreng azon, amit tapasztalt, s próbálja megfejteni milyen érzést kelt ez benne.*
- Becses és ritka szemléletmód az élet védelme.
*Nyugtázza, és a férfi lángoló öklét figyeli. Félnie kellene jól tudja, de mégsem érzi azt teljesen. A teste jeleket küld például heves szívverés formájában, de inkább lenne kedve kinevetni a mágust, mint meghunyászkodni neki.*
- De az elmúlás nem feltétlenül olyan szörnyű, mint azt sokan hiszik. Szeretném ha halálom után belőlem is valami szép lenne.
*Hümmögve töpreng azon, hogy mi is az amit példaként hozhat.*
- Bár hozzám elég nagy üveg kellene, az talán nem annyira lehetséges. Ellenben ha a csontjaimat arannyal fedve ékessége lehetnék akár egy hadúr tróntermének.
*Kuncogással igyekszik enyhíteni az esetleges feszült légkört, s mondandója komolyságát, bár számít rá, hogy szokatlannak fogják tartani őt útitársai.*
- A szárított virágok is gyönyörűek.
*Szúrja még közbe Stratnak, aki könnyen lehet nem ért vele majd egyet, úgy ahogy Relael sem a vidék szépégéről.*
- Nyugalmas, annyi biztos.
*Viszont városi mivoltából fakadóan - vagy csak fajának egy kivételes példánya -, nem sok szépet, és érdekeset talál a vidékben. Számára ezek csak fák, kövek, meg kosz, rengeteg kosz.*


3134. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2022-01-30 03:30:09
 ÚJ
>Esterasray Rhiskely avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Szelíd

//A pöttöm, az amazon és az óriás//
//Rorkir kunyhója//

*Olybá tűnik, hogy a kis közjáték ellenére a nőt sikerül maradásra bírni. Amitől egy kissé megkönnyebbül. Elég fáradt ahhoz, hogy egy bűntudattal ne akarjon komolyabban küzdeni. Elég belőle annyi is, mint amennyit most szerzett.*
- A tiéd is az.
*Bókol vissza a nevet illetőleg, a többibe viszont nem kotnyeleskedik bele. Hagyja a párocskát kibontakozni, már amennyire kitudnak az ő zavaró jelenlétében. Amikor a nő helyet foglal elmosolyodva nyugtázza a dolgot. Hiszen így már biztos, hogy sikerült egy kicsit megnyugtatniuk. Bár az ő helyében Ester is biztos inkább csak úgy tenne. Ha lenne párja bizonyosan ugyan ilyen féltve próbálná védeni azt a valakit, akihez tartozik. Így egyszerűen és gyorsan zárja ki magát kettejük közül, ezzel visszatelepedve a tűz elé. A huzat hamar átjárta az apróságot. Meg ő sem marad azért társaság nélkül. Az egyik felé igyekvő kölyöknek hagyja, hogy az ölébe telepedjen. Biztos őket is megviselte a kinti hideg. Ha pedig gazdájuknak ez megint gond, hát majd ismét rendet tesz, mint érkeztekor. Őt egyáltalán nem zavarja a kis kölyök eb.*
- Az egyik kikötői fogadóban.
*Válaszolja meg gyorsan a kérdést, majd a felajánlásra mosolyogva sandít fel a nőre. Semmit nem vesz bántásnak, hiszen ő is tudja magáról, hogy nem tudja magát megvédeni. Viszont nem akar többet furakodni kettejük közé, így, ahogyan eddig is boldogult nagyjából egyedül, most is megkockáztatja. Ha az istenek úgy akarják, akkor tovább jut, ha meg nem, akkor pusztán nem volt szerencséje. Akinek nincsenek konkrét céljai az életben, annak a halál nem olyan elrettentő, hiszen semmi olyan sincs az életében, amitől félne megválni. Persze nem azt mondja, hogy nem lenne betojva baj esetén, de van annyira ostoba, hogy egyedül nézzen szembe vele. Hiszen elindulni is így indult el.*
- Nagyon kedves lenne tőled, tőletek, de boldogulok. Nem szívesen venném kölcsön más lovát, mert nem nagyon megy még a lovagolás. Ha baja lesz az állatnak? Nem szeretném, hogy miattam legyen újabb gondod.
*Rázza is meg nemlegesen a fejét, ahogy visszautasítja az ajánlatot.*
- Rorkir pedig használja csak ki, hogy meglátogattad. Már így is sokat tett értem, hogy befogadott. Ritka az ilyen kedves ember, aki már az elején szinte a barátommá válik, még akkor is, ha elfelejtkezik egy-két fontos dolgot megosztani velem.
*Kuncog fel halkan, miközben visszapillant az ölében szuszogó állatra. Finoman a hátát kezdi simogatni, majd sóhajtva von aprót a vállain.*
- Az igazat megvallva jobbnak látnám, ha már most indulnék. Nem szeretek fölösleges harmadik kerék lenni, főleg, ha érzem, hogy az vagyok. De ígérem, hogy reggel, amint felébredek indulok is. Köszönöm a segítségeteket, a meleget éjszakára és azt, hogy ezek ellenére ilyen kedves vagy Karheia.
*Mosolyog vissza kettejükre, majd kényelmesen elnyúlik a tűz előtt, s felkönyökölve a hasához kucorodó kutyussal foglalkozik. Akár egy kisgyerek, hisz a kora ellenére valóban időnként olyan. Ezt Rorkir és Rheia is hamar leszűrhetik. De épp ezért jött el otthonról. Azokat zavarta, mást vártak el tőle, amihez neki semmi kedve sem volt. Így megindult, hogy megtalálja a helyét és barátokat szerezzen. Neki már az is nagy teljesítmény, hiszen ahogyan Rheia sem, így a többiek sem látnak benne semmit. Eddig csak Rorkir vélekedett másként, de valahogy már azt sem hiszi őszintének.*


3133. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2022-01-27 18:39:31
 ÚJ
>Wrexan Glunsz avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 39

Játékstílus: Vakmerő

//Látszólagos semmittevés//

* Szépen haladnak most már az erdőben. Wrexan is szereti a csendet, de olykor kötelességének érzi, hogy megtörje. Így tesz most is egy egyszerű kérdéssel, amire mondhatni várható választ kap.*
- Én azt hiszem inkább az a fajta lehetek, aki a város békéjét választaná.* Jegyzi, bár mégis itt van lent a kikötőben. Egyelőre elégségesnek tart ennyi beszédet. Csöndben halad tovább az erdei úton. Jobb is, ha itt nem köti le az őrszeme figyelmét. Majd később a szántókon, már szabadabban csacsoghat. Egyébként ő jobban szereti, ha tisztességes munkával keresheti meg a kenyerét. Ezt Reyraa is megtudhatta már.*


3132. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2022-01-27 13:24:43
 ÚJ
>Reyraa Drae'nna avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 254
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//Látszólagos semmittevés//

*Viszonylag gyorsan maguk mögött hagyják a halszagú kikötőt, bár a tenger különleges, sós aromája még beszűrődik valamelyest a fák közé.
Reyraa nem egy beszédes alak, sosem érzett arra késztetést, hogy megtörje a csöndet. Számára a némaság nem kínos és kellemetlen, sőt, egész jól érzi magát benne. De ha kérdezik, szokásos stílusában válaszol, nem elrontója ő semmi jónak.*
- A magamfajtáknak jobban meg kellett húzniuk magukat. De nagyjából ilyesmi volt, több őrrel, kevesebb bandával. Meg több egyszerű, városi polgárral. Ők most inkább távol maradnak, a város biztonságában.
*Persze a kikötőnek is vannak biztonságos zugai, a Sellőben sem kell tartani senkitől a betérő kereskedőknek. De aki megteheti, inkább Artheniorban telepszik le, és alapít családot. Akik itt nőnek fel, valahogy mások lesznek. Az itteni gyerekek többnyire koszosak, komorak, és előbb tudnak lopni, mint beszélni. Nem tisztes körülmények közt nevelt kölykök, hiszen aki azt az életet akarja, nem marad itt.
Persze A Rey-féle személyeknek a kikötő a tökéletes otthon. Munka mindig akad, de kevesebb a kockázat. Ide nem ér el a törvény keze, így az alvilág sokkal szabadabban létezhet.*


3131. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2022-01-26 19:57:11
 ÚJ
>Zsonorha Beestingerm avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Szelíd

// A szállítmány védelmében //

*Szépen lassan a szekér és minden vele tartozója visszaáll a régi kerékvágásba. Mintha semmi nyoma nem lenne ennek a kis kitérőnek, annyi bökkenővel az oldalán, hogy még el sem sikerült indulni, de már van egy eszméletlen utas hátul, egy kétségbeesett, némileg fontoskodó öreg gnóm és a szállítmány, aminek nagy eséllyel már a kikötőben kéne lennie. Bár Zsonorha eddig szívesen lett volna az öreg segítségére, ez az utolsó mondata még nem tudott pontot rakni a félvér fejében.*
~Igen az megeshet. Bizonyára hasonló módon reagálhat az érzelmi zsarolásra is. Vajon öreg korára mindenki megkergül? Ha egyszer itt lesz az ideje majd úgy is megtudom.~ *Szedi össze gondolatait a történtekről. Semmi megvetnivalója nincs abban, ha egyesek máshogy látják a dolgokat, mert szerinte sokkal jobb egy saját akaratú tudatban élni, mint megvetni a másikét. De egy részben az is igaz, hogy nem lehet kellemes belefutni egy rakománnyal teli szekérre vigyázó őrségbe, akik egyik pillanatban segítenek, a másikban meg ott hagynak a bozótban egy elhunyt állattal és egy törött kocsival. Végül is többet tettek a semminél. Mire észbe kap, már minden készen van az induláshoz. Bizonyára mindenkinek egy nagy megkönnyebbülés, hogy már nem sok van hátra az útból. De abban a kis időben is próbál figyelni a környezetére. Hátha esetleg belefutnak még egy ismeretlen tényezőbe.*


3130. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2022-01-25 20:55:15
 ÚJ
>Vérgőzös Rorkir avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 303
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Mézescsók//

*Rheia válaszát feszülten várja, főleg ahogy közelebb hajol, és úgy látszik, hogy valami fontosat akar mondani. És hát nem is téved igazán a barbár. Széles vigyor ül ki képére, ahogy mély, karcos hangjával felel.*
-Nem a magunkfajtának való az kedvesem...
*Ősi bölcsesség, mondhatni.*
-Nem vágyom puha párnák közt öregen és betegen csatlakozni az őseimhez, és benne is olyan tüzes vér folyhat, mint itt.
*Kezével a saját szívére bök, majd óvatosan Rheia kebleihez emeli kezét, kvázi hogy az ő szívét is megmutathassa. Persze ez egyértelműen nem egy olyan cselekedet, mintha csak jól meg akarná tapogatni őt.*
-Nem hiszem, hogy gondot okozna neked az ilyesmi. Erősebb vagy, mint hinnéd. Érzem.
*Mert tudni valóban nem tudhatja, de érezni? Na az már más kérdés.*
-Tudod a néped egyik tagja, azt hiszem Yagnar volt a neve? Yagnar Rhagodar! Igen. Beléfutottam mikor egy portyáról beszélt, és csatlakoztam hozzá. Bár nem volt túl izgalmas, de egész jó zsákmányt szereztünk. Nem olyan volt, mint amire számítottam, nem kenyerem a lázas öregek álmukban való legyilkolása tudod jól, úgyhogy a javából kimaradtam, de becstelen lett volna, ha nem állom a szavam, úgyhogy ott maradtam vele.
*Nos a többi már történelem, de kár is lenne tovább fejtegetni ezt, anélkül hogy hagyná a másikat reagálni rá. Nem akar állandóan csak magáról mesélni meg a kalandjairól. A furfangos kérdések pedig igencsak ingoványos talaj Rorkir számára, szinte bármelyik férfi tudná, hogy mit kell ilyenkor válaszolni, mi az, amit a szebbik nem füle hallani akar, de ő más.*
-Ha szeretnél akkor maradj.
*Feleli.*
-Nem akarlak úgy marasztalni, hogy nincs is kedved. Ha maradsz, én örülni fogok neki nagyon.
*Teszi hozzá, és reméli, hogy nem túlságosan amatőr az ilyen szituációkban ahhoz, hogy elriassza. *
-Most lebuktam volna?
*Kacag fel zavarodottan, mert valóban más egyéb, fontosabb dolgai akadtak mióta erre a vidékre érkezett, minthogy mindenféle fehérnépet hajkurásszon. Aztán csak bólint, valóban hasznos és roppant kedves lehet az ember szívének egy társ. Amiből ezidáig Rorkirnak sosem jutott igazán.*
-Medve.
*Feleli, és nem tudja nem észre venni, hogy a nő szinte ragyog a dolog elképzelésén.*
-Megtennéd?
*Kérdezi kétkedve, mert bár ugyan ezt nem tudhatja, de a férfi törzsében az a hagyomány, hogy az ilyesmiket mindig az asszony készíti el az embere számára.*
-Hálás lennék, meg az íj dolgáért is. No de előbb együnk, üres hassal nem lehet elindulni!
*Azzal pedig fel is pattan a rönkről és nagyobb darab fatányért hoz elő, kettőt, meg kanalat és kérdés nélkül szed mindkettejüknek. Egy cipót is félbetör, és odanyújtja az egyik darabot, ha esetleg Rheia kérne.*
-Eszel velem igaz?
*Párat pislog a válaszra várva, aztán vagy így vagy úgy, de falatozni kezd a frissen főtt nyúlraguból.*


3129. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2022-01-25 19:55:51
 ÚJ
>Hathúros Strat avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 213
OOC üzenetek: 76

Játékstílus: Vakmerő

//Jobb később mint soha//

*Egy darabig még csak hallgatja a két újdonsült komáját a nemességről viskurálni, de már csak olykor-olykor bólint egyet, vagy rázza meg a fajét ha éppen úgy alakul, érdemben nem tesz hozzá, leginkább csak sodródik az árral. Nem mintha nem tudna, egyszerűen csak nem érdekli. Az üvegben lévő kígyóra kuncogni kezd, s gyorsan hozzá is teszi a magáét.*
-Azt mondják a szeme a legfinomabb, egyes helyeken külön csemege az ilyesmi! Úgy bizony!
*Csak Teysus tudhatja, hogy igazat szól-e, mindenesetre el tudja képzelni, hogy tényleg van ilyen, úgyhogy akár lehet is. Hisz miért ne? Kifelé menet azonban egy ennél sokkal érdekesebb dolog történik, a pásztormágus úgy felhúzza ezen magát, hogy rögtön lángba borulnak az öklei. Ez azért egy óva intő jel Strat számára, hogy nehogy túlságosan ellazuljon és felengedjen, mert ez az őrült talán legközelebb őt akarja megsütni valami furcsa elgondolásból. Ennek ellenére, és ezt megkockáztatva is felel neki, habár a kérdés költőinek hathat.*
-Borzasztó... Vagy azért levágni, megszárítani majd hamuvá égetni, hogy füstöljön a pipánkban! Vagy azért megölni, mert szép az asztalon egy vázában, esetleg finom az íze.
*Szarkasztikus hangjában több él aligha lehetne, és igazából, ha senkit nem is érdekel, ő maga jót mosolyog rajta. Ha nem ivott volna ennyit valószínűleg csak magában mondja ki ezeket a szavakat félve az elporlasztás lehetőségétől. Ha minden jól megy hamarosan mind a hárman egyébként a Sellőház felé tarthatnak eközben, át a kikötői erdőségen vezet a legrövidebb út, így Strat is arra veszi az irányt. Persze a saját hátasát előbb magához véve, de erre könnyen lehet ideje amíg a többiek is elkészülődnek. Ez a vidék egyébként mindig is tetszett számára, olyan békés, főleg most ilyen napszakban, ebben a hűvöskés időben. Hamar ki is tisztul a feje, és így hogy nincsenek összezárva a házfalak között igyekszik kicsit nagyobb távolságot tartani.*
-Olyan nyugodt itt...
*Jegyzi meg a többieknek, már ha vele tartanak.*
-Talán itt kellene vennem egy kis házat, biztos akadnak, akik itt élnek, mindentől elzárva.


3128. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2022-01-25 08:11:59
 ÚJ
>Illidary Manteqrut avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 145
OOC üzenetek: 8

Játékstílus: Megfontolt

// A szállítmány védelmében //

* A mélységi gyorsan és határozottan marad továbbra a szekér hátulján, Tekintete az öregre téved szavai után. ~ Eeyr is láthatja, hogy mindent jó szándékból elkövettünk érte, de nem kockáztatjuk a rakományt. ~ Egy kisebb gondolkodás után szájával szavakat formáz, de végül nem mondja ki hangosan. Nem tartja szükségét, a megbízója dönt a dolgokban. Nem az ő felelőssége az ilyen, ő csak azzal foglalkozik amivel szükséges. Ha pedig ezzel magára hagyják az öreget, akkor Eeyr ítélkezzen lelkükön. Csak nem türtőzteti magát Illidary. *
- Jó uram! A szállítmány védelme számunkra az első. Ön cselekedete által veszélyforrás, szavamat adom, hogy az első városőrnek jelezzük, hogy ön itt van. De nem fogja társam kockáztatni a szállítmányt. Azt sem tudjuk, hogy micsoda maga. Mert nem az az öreg gnóm akinek mutatja magát, az biztos. Vigyázzon magára!
* Köszön el tőle, és remélnyei szerint nyugodt további út vár csak rájuk. Nem nagyon örülne ha további fenn forgás lenne. Ha pedig elindulnak figyelme továbbra is töretlenül a tájat fogja fürkészni, hogy feladatát el lássa. *


3127. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2022-01-25 07:10:28
 ÚJ
>Lluthery Mytryell avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Megfontolt

//A szállítmány védelmében//

*Ahogy pedig azt eldöntötték, az öreget leköltöztetik a szekérről Lily pedig felkerül rá. Nem vállalhatnak felesleges kockázatot egy vénember miatt, aki talán a legrosszabb, ami velük valaha történt, de ezt talán már sosem tudják meg. Még némi megjegyzése lesz a kirakott öregnek, amire csak egy kurtát válaszol a lováról még mielőtt elindulna a kocsi.*
-Ha lá… látja és é… érdemes vagy a ke…kegyelmére, bi… bi… bizonyosan megsegít majd. Jó sze…szerencsét! *Int majd a szekéren ülő lándzsásnak is, hogy induljanak, hiszen pont eleget időztek már, mert hát a férfi, aki a kocsiban ül nyilván egy hajóval kíván kifutni a kikötőből, azért cipelteti le az értékeit, kár lenne, ha miattuk csúszna le róla, így ő elesne a kíséreti pénztől.*
-Má… már nincs so… sok há… hátra. Mi… mindjárt ott va… va… vagyunk. *Nyugtatja magát és a többieket is, remélve, hogy még egy ilyen akadályozó tényező nem kerül már az útjukba.*



3126. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2022-01-24 22:31:46
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Mimóza)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Szelíd

//A szállítmány védelmében//

*Az öreg gnóm kezd ráébredni, hogy ebben a helyzetben már teljesen tehetetlen, hiszen a kis csapat döntött, s látszólag ez a döntés megmásíthatatlan. Azért töretlenül próbálkozik keservesen szomorú és gyámoltalan ábrázatával, miközben a lándzsás eleget téve Lluthery kérésének felpakolja Lilyt a szekérre. Mivel a keserű arckifejezése nem tűnik hatásosnak, ezért taktikát vált.*
- Eeyr bizonyosan csalódott lenne, ha látná ezt.
*Ingatja fejét lemondóan, miközben a többiek indulásra készülődnek. Láthatóan nem kívánja megakadályozni őket ebben, hiszen ő nem hozhat helyettük döntést.*
- Talán látja is.
*Rántja meg vállait, s ha a szekér lassan elindul a csapat hátrapillantva láthatja az öreget az út közepén állni, és hallhatják egyre halkuló mormolását, illetve azt megszakító köhécselését.*


3125. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2022-01-22 14:39:05
 ÚJ
>Karheia Rhagodar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Mézescsók//

- Hááát...
*Rövid töprengést követően közelebb hajol a másikhoz, majd fojtott hangon - mintha egy hét pecsétes titkot készülne elárulni - hozzáteszi.*
- Azt hiszem de. Korábban úgy hittem nyugodt életre vágyom már, de rájöttem, hogy még nem. Még hajt valami előre.
*Csak azt sajnálja, hogy erre nem jött rá korábban, talán Nozarinnal is jobban megértették volna egymást.*
- Szeretnék aktívan segíteni a törzsemnek, hogy dicső utat járjanak be, mint felmenőink. Aktívan alatt úgy értem, hogy mellettük a csatasorban. De még nem biztos, hogy eléggé visszanyertem hozzá az erőmet.
*A különös nevű falura csak ingatja fejét.*
- Még nem ismerem elég jól a vidéket, nem hallottam még róla. Hosszú ideje pedig csak Synmirán tanulok, és tanulok, és tanulok, meg egyszer Learonnal elindultunk felkutatni Wojestet, de nem sokra jutottunk sajnos.
*A kérdésre furfangosan kérdéssel felel.*
- Ha szeretnéd, akkor maradhatok.
*Szeretné Rorkir szájából hallani a marasztalást csupán azért mert jól esne neki.*
- Akkor elég kevés nőt ismerhetsz.
*Vicceli el a komoly témát, s a számtalan bókot, ami nem mellesleg megmelengeti szívét. A jóleső szavak hallatán hálásan megsimogatja a férfi felkarját.*
- Sok terhen segíthet át egy társ, akiben megbízhatsz.
*Teszi hozzá bölcsen, s kissé bizonytalanul fürkészve a férfi arcát, hogy pontosabban miként értette szavait, mielőtt még többet vagy mást látn beléjük.*
- Medve?
*Nem tehet róla, ösztönösen felragyog arca, amikor a hatalmas és veszedelmes állat legyőzéséről van szó. Amikor pedig elképzeli, hogy mindezt Rorkir viszi végbe az még megnyerőbbé teszi számára a harcost.*
- Biztos gyönyörű a bundája. Ha megölsz egyet, akkor készítek neked belőle kabátot, a fejéből meg trófeát.
*A látszólag visszafogott barbár asszony fejében pedig más gondolatok is megfogalmazódnak, hogy mi fog történni, ha Rorkir megölne egy medvét. Kicsit el is szégyelli magát ezen gondolatok miatt, ami miatt kipirosodik arca.*
- Nem nehéz, és nem is vagyok igazán jó benne. Kisebb, fürge állatokat biztos nem tudnék elejteni vele, mint egy nyúl. De ha szeretnéd egy-két alapvető dolgot megmutathatok.


3124. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2022-01-22 14:08:21
 ÚJ
>Karheia Rhagodar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//A pöttöm, az amazon és az óriás//
//Rorkir kunyhója//

*Nehezére esne kimondania itt léte valódi okát Ester társaságában, ezért Rorkir kérdezősködésére tanácstalanul pislog a férfira.*
- Az mindig nehéz.
*Feleli jobb híján, reménykedve, hogy ezzel a téma le is zárul, ám a barbár harcos sikeresen zavarba hozza. Úgy tesz, mintha a kérdés a kutyusoknak szólna, s mivel nem is biztos az ellenkezőjében, ezért ez Karheia számára elégnek bizonyul.*
- Tudod, hogy oda vannak érted.
*Valójában mindenkiért, hiszen kutyakölykök, más forgatókönyv nem is nagyon elképzelhető náluk.
Távozása nem bizonyul olyan egyszerűen, hiszen mind a ketten marasztalják őt. Rorkir annyira nem is lepi meg, nem úgy mint Ester, ellenben a férfi érintése zökkenti ki s ébreszti rá a lángokra. Rögvest szétnyitja tenyerét, és rémülten kap a harcos keze után, hogy megvizsgálja nem a sérült meg miatta.*
- Sajnálom.
*Jelezvén, hogy ez nem csak Rorkirnak szól a másik nőre is pillant, akit érthetően megijesztett viselkedésével. Nem mondhatja, hogy Ester nem ellenszenves kissé számára - pedig tudja jól, hogy a nő ugyan nem tehet semmiről -, ám annak viselkedése miatt akaratlanul is megenyhül felé.*
- Karheia Rhagodar.
*Biccent a nőnek a bemutatkozást követően, majd sután hozzáteszi még.*
- Szép névvel ajándékoztak meg felmenőid.
*Szeretné azt mondani, hogy nem okoz gondot, de nem tudná őszintén megtenni ezt, így inkább a hallgatás mellett dönt. Karheia látszólag némileg nyugodtabb, de ez közel sincs így, legfeljebb a hirtelen támadt haragja csillapodott, rossz érzései viszont nem. Mondhat a másik kettő bármit is, s korábbi tapasztalatai ellenére sem gondolja, hogy Rorkir csak úgy önzetlenül látja vendégül Estert. Az sem számítana, ha tudná, hogy mi az igazság, hiszen az ellenkezőjét a fejébe vette, viszont ezen ok miatt dönt a maradás mellett egy számára ennyire kínos helyzet ellenére is. Nem akarja, hogy Rorkir és Ester kettesben maradjanak. Zavarná őt. Nem kellene, amiatt ahogyan viselkedett a férfival korábban, de ez érzésein nem változtat semmit. Zavarná.*
- A Szellemek velem vannak Rorkir, egy kis hideg ugyan meg sem kottyan nekem.
*Tekintve, hogy varázslatai ebben is segítségére lennének ez a kijelentése igaz, bár ezt Rorkir aligha tudhatja. Mindenesetre Karheia úgy tűnik végleg megtorpan, amin felbátorodva a két kölyök nem rest valami puhát keresni, hiszen ők eléggé átfagytak és elfáradtak a út során. Az egyikük ismételten megpróbálkozik Esternél, hátha az nem csak megsimogatja, de ölébe véve kényelmesen szundikálhatna ott.*
- A Lebegő Toronynál voltam.
*Kanyarodik vissza korábbi témájukhoz, mégpedig itt léte okához.*
- Hosszú az út vissza Thargföldre és ránk esteledett.
*Szavaival talán kicsit úgy érzékeltetheti, hogy az éjszaka híján egyébként be sem nézett volna Rorkirhoz, pedig ez nem igaz. Azért van itt, mert szerette volna látni a férfit.
Az asztalhoz húzódik egy kis teret ékelve közé, és a páros közé, s szabad szék esetén le is ül oda. Lehámozza magáról kabátját, és havas csizmáját, illetve örömmel veszi tudomásul, hogy Rorkir meg vele ellenkezőleg, némileg eltakarja magát.*
- Na és hol leltetek egymásra? Ha messze van az úti célod szívesen kölcsönadom a lovamat majd, és Rorkir mindenképpen kísérjen el, veszélyes lenne neked egyedül.
*Szavai kissé barátságtalanok, pedig lova felajánlásában valóban semmi rossz szándék nincs, nem elzavarni kívánja a másikat, ellenben Esternek lehet így tűnik majd, ahogy az az utalás is - amit viszont Karheia igaznak vél -, hogy a nő nem tudja megvédeni magát.*


3123. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2022-01-22 12:54:23
 ÚJ
>Vérgőzös Rorkir avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 303
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//A pöttöm, az amazon és az óriás//
//Rorkir kunyhója//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

*Az akció sikeres! Legalábbis Rorkir ösztönös cselekedete, mert tervnek aligha lenne nevezhető, bevált. Már ami Estert illeti. Elcsattan az a bizonyos csók, s bár amennyire eltérnek egymástól mint küllemben, mind szellemben, valahogy mégis most egyek lehetnek egy végtelen pillanatban. A szavaira csak kedvesen bólint, minthogy megengedi neki, hogy úgy tegyen a saját házában, ahogy egyedül is szokott. Rheia megjelenése azonban valóban nem várt fordulat. A szavaira pedig könnyen kivehető Rorkir zavarodottsága. Nem a legélesebb kés a fiókban, de megvan a magához való esze. Azok a bizonyos fogaskerekek pedig dolgoznak is rendesen.*
-Ha nincs baj akkor...
~Vajon miért jöhetett éjnek idején ilyen messzi ilyen farkasordító hidegben?~
-Csak nem a szíved nehéz?
*Tágra nyílt szemekkel vizslatja a nőt, hátha ki tud fürkészni belőle valamit, és egyúttal még inkább megenyhül az arca, már ha ez lehetséges egyáltalán. A kutyusoknak külön örül, nem bánja ha kicsit megkarmolásszák, hisz tudja jól, hogy nem tudják visszahúzni azokat, meg is simogatja mind a kettőt lelkesen.*
-Csak nem hiányoztam?
*Persze ez a gazdájuknak szól. Legutóbb nem feltétlen a legkedvesebben váltak el egymástól, ha jól emlékszik akkor Rheia hibának nevezte azt, ami köztük történt, kételyt hagyva a férfi lelkében kettejük dolgáról.*
-Ugyan.. tudod hogy így alszom.
*Mondja huncut tekintettel, emlékezhet is rá a másik, hogy amikor először találkoztak is ez volt a helyzet. Aztán pedig ahogy beljebb lép a házba olyan dolog történik, amilyen még sosem történt a barbár életében. Hisz ő maga alapvetően nem is feltétlenül érti, hogy mire fel ez a hirtelen zavarodottság mindkét nőben, mert szemével azért ide-oda pillant ahogy a számára furcsa jelenet lezajlik. ~Durogaar segíts meg.~ Szól a fegyverében lakozó ősi szellemhez. Aztán Esterre vándorol a tekintete, ahogy előlép és igazán meglepve a férfi roppant előzékenyen és kedvesen tesz. Na nem mintha ez lepné meg, inkább a bátorsága. Szívmelengető a jelenet a férfinek, aki egy darabig nem is igen tud szólni, csak hagyja kibontakozni a dolgot. Az újonnan érkező reakciója Rorkir vendégére viszont igazán megmosolyogtatja a barbárt. ~Csak nem féltékeny vagy kedvesem?~ És azt, amit Ester végül nem mer, vagy nem akar megcselekedni azt megteszi ő maga. Gondolkodás nélkül nyúl Rheia kezéért, oda amelyik éppen lángol. A fájdalmat egyébként is nagyon jól bírja, és ha megnyaldossák a kezét a lángot arra sem vet különösebben nagy gondot.*
-Maradj! Ugyan kérlek, te sosem zavarsz.
*Igyekszik jelentőségteljes pillantásával elkapni a tekintetét.*
-És te sem okoztál gondot. Senki nem zavar itt senkit no!
*Hangját nem emeli meg, pusztán a tónusa változik némileg parancsolóvá, kijelentővé.*
-Mégis hova mennél ilyen időben? Ne butáskodj Rheia, gyere csak szépen be. elférünk itt mind a hárman.
*Azzal ha sikerül meggyőznie, meggyőzniük a nőt, hogy ne akarjon távozni, akkor pedig becsukná az ajtót, és a derekára csavarna valami apró kis szövetdarabot.*
-A tűz ég, füstölt hús és bor is akad itt. A jó szívem fog a sírba vinni.
*Nevet fel, és reméli hogy sikerül oldania az esetleges feszültséget. Merthogy benne ugyan nincs, sokkal egyszerűbb ember ő annál, és sokkal másabb szokásokkal rendelkező nép szülötte, mint a hegyen innen élők többsége. Talán nem is érti, hogy mennyire szerencsés férfi, és hogy sokan ölnének, hogy a helyében lehessenek. Talán idővel rájön majd. Talán nem túl későn...*


3122. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2022-01-20 00:01:07
 ÚJ
>Esterasray Rhiskely avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Szelíd

//A pöttöm, az amazon és az óriás//
//Rorkir kunyhója//

*Lassacskán az idegen kunyhó már nem is olyan idegen. Mintha nem először járna itt, olyannyira kellemesen érzi magát. A lassan terjengő illatok, a meleg és Rorkir társasága apránként megidézi benne az érzést, hogy ezt nap, mint nap el tudná viselni. De persze badarság ilyen hamar, ennyire ismeretlenül gondolkodnia ezeken, így nem is említi még viccnek gondolva sem. Csupán csak némán, apró mosollyal biccent a lényegében közös megegyezésre, miszerint egyikőjük sem fog ma éjszaka a földön aludni. Pironkodása elárulja, hogy ezt nem is nagyon bánja. Ahogy a férfi a fejére simít szemeit lehunyva bújik a tenyérbe. A szíve ismeretlenül heves ritmusban kezd kalapálni, elméje pedig valami rejtélyes köd rabságába esik. Így a felkínált kézre gondtalanul ráfog, hogy felkeljen, s a férfival együtt lépjen az ágyhoz. Majd, mint villámcsapás, úgy éri a csók, váratlanul, de számára erőteljesen. Először megszeppentségében viszonozni is elfelejti, de végül megenyhülve, apró mosollyal bújik a karok közé, hogy gyengéden tapadhasson vendéglátójának karjai közé. Fogalma sincs mi lehet most vele. Eddig egyetlen férfi sem volt rá ilyen hatással, s azt gondolta, hogy ez így is fog maradni. Erre egy pár órányi ismertség után, még szinte idegennek nevezhető férfi kunyhójában csüng annak ajkain.*
- Csak tessék.
*Harapja be alsó ajkát, miközben az a kevés ruha is lekerül a férfiról. S, mint egy bugyuta szűz lány, ami igazából fedi is a valóságot, a szemei elé kapja a kezeit. Fülig pirosodva nyög fel zavarában, ahogy szembe találja magát a férfi ékességével. De kíváncsisága és a rózsaszín köd a fejében erőteljesebben parancsol rá, így ujjai között kikukucskálva nyel aprót. Lassan pedig a kezeit is leereszti, miután a meztelenségre érkezik is a magyarázat. Viszont a szőkeség továbbra sem keresi a szemkontaktust. Hol a tetoválásokat, hol az újabb és újabb felbukkanó hegeket, a leggyakrabban pedig az ékességet veszi szemügyre. Valószínűleg túlzottan nem lehet zavaró, ha már egyszer házigazdája szinte tálcán kínálja a szemrevételezésre. Ő pedig él is a lehetőséggel.*
- Miattam ne érezd magad kényelmetlenül. Nyugodtan csinálj mindent ugyan úgy, mint máskor is.
*Nevet fel halkan és eléggé zavartan, ahogy nehézkesen, de tekintetét visszaemeli az arcára. Bátorságát összeszedve indul ismét a karok közé, de szinte egy lépést sem tud tenni, mikor a kopogás közbe zavar.*
- Azokat hívják váratlan vendégeknek.
*Ejti is meg az eget rengető bölcsességet. Először még nem is kezd el aggódni, de a szigorú tekintet és a kézbe vett balta hamar változtat a helyzeten. Mégis milyen nő lehet az, aki ellen Rorkir baltát ragad? Azután egy ismeretlenül csengő név üti meg a fülét, a balta pedig röppen is vissza a helyére. Ha eddig nem pislogott veszettül értetlenül, akkor ezt most idejében bepótolja. Kicsit bugyután ácsorog kicsit kitakarva Rorkir mögött, közben pedig inkább jobban összehúzza magán a köpenyt. Szerencse, hogy azt magán hagyta, így legalább a huzat nem annyira bántó. A csevegésre nem figyel, hiszen nem az ő dolga, inkább a padlót bámulja, amíg a férfi nem végez. Azután a váratlan fordulat bekövetkezik, amikor a házigazda beinvitálja a másikat is. A fejét felkapva pillant a nő irányába, de figyelme gyorsan el is terelődik a két berontó kutyával. Széles mosollyal nyújtja is ki a karját, hogy megsimogathassa a felé iramodó szőrgombolyagokat, de a nő éles hangja őt is ugyan úgy rendre parancsolja, mint ahogy a két ebet. A kezét visszakapva áll is szinte vigyázzba, ekkor pedig már az újabb vendégre pillant. Gyönyörű nő nem túl barátságosnak ítélt pillantásokkal, aminek az áldozata ő maga. Csupán csak futó pillantással méri végig, ami nem is jut tovább az ökölbe szorított kéznél. Ekkor pedig szíve ismét hatalmasat dobban. De nem azzal a jólesővel, mint pár pillanattal ezelőtt. Talán riadtan a látni vélt lángnyelvektől, vagy inkább csalódottan a felismeréstől, hogy a haragosnak gondolt női tekintetnek, a kettejük egymással barátságosnak hangzó beszélgetésnek valószínűleg oka van. Olyan oka, aminél ő igencsak zavaró tényező most, ami persze nem akar lenni. Igaz nem akarja keresztbe komplikálni a dolgokat, de akkor is kényelmetlenül érzi magát. Igaz, nem tettek semmit, csak egy buta csók csattant el. De talán épp a nő szerencsétlenül szerencsés betoppanása akadályozott meg valami többet. Ki tudja? De jelen pillanatban most úgy érzi, hogy nem is akarja, hogy ez már kiderüljön. Az ajkát harapva totyorog egy helyben egy ideig, majd hirtelen ötlettől vezérelve varázsol magára ügyetlenül barátságos mosolyt.*
- Várj! *Tesz is egy tétova lépést a nő felé. Csupán csak centiken múlik, hogy ne fogjon a karjára, hogy marasztalja, de a biztonság kedvéért inkább visszakapja a kezét.* Egyáltalán nem zavarsz. Aludni készültünk. Sokat utaztam és Rorkir kedves volt, ő a vendéglátóm.
*Köszörüli meg zavartan a torkát, ahogy igyekszik magyarázatokkal szolgálni, annak ellenére, hogy őt senki sem kérdezte. De az önértékelési gondjai rákényszerítik arra, hogy meghunyászkodva visszavonulót fújjon.*
- Láthatod, hogy Rorkir is már pizsamában van. Azt mondta, hogy így szokott aludni.
*Nevet fel halkan, s reméli a lehetetlent, hogy ez a kusza feszültség oldódni fog, a nő pedig marad.*
- A nevem Ester. Ne haragudj, hogy ilyen furcsán kellett ránk találnod, nem akartam... gondot okozni.
*Vakar bele szőke tincseibe, jobb lábával pedig baljának ujjait kezdi piszkálgatni. Rorkirt tüntetőlegesen kerüli a tekintetével, mindamellett, hogy nem haragszik rá. Ahhoz túl kedves neki, csak kicsit rosszul esik az, hogy nem említette, hogy talán van egy kedvese. Talán ez is ilyen barbár szokás, ami miatt nem igazán tudja hibáztatni. Bár anyja az ilyet egyszerűen csak úgy hívta, hogy férfi. Akkor nem értette, most talán. Az egyetlen dolog, amiben biztos most, hogy jó lenne, ha elnyelné a föld, vagy a kunyhó tényleg nem kellett volna, hogy beengedje.*


3121. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2022-01-19 19:48:31
 ÚJ
>Karheia Rhagodar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//A pöttöm, az amazon és az óriás//
//Rorkir kunyhója//

*Árnyék úgy tűnik nem támad rá, ami megnyugtató, s Karheia ezt egy simogatással honorálja, amennyiben az eb látszólag nem bánná ezt. Ezután vár, a fények és a motoszkálás egyértelmű jelei annak, hogy a ház tulaja itthon van. Rövidesen a zajok az ajtó felé vonulnak, ami pillanatokon belül ki is tárul előtte. Karheia arcán széles mosollyal fogadná a férfit, ám annak fogadtatása rögtön más hangulatot ébreszt benne. Nem tudatosan, de tesz egy lépést hátra, és igyekszik döbbenetét leplezni. Még a másik meztelen látványa annyira nem is zavarná, mindez a favágó eszközzel viszont aggasztó elegyet alkot.*
- Nincsen baj, jól vagyok.
*A két kiskutya ügyet sem vetve a jelentre, farok csóválva trappol Rorkirhoz, akinek lábszárára ugrálva karmolgatják össze azt, majd szélsebesen beiszkolnak a házba, mintha otthonuk volna az. Rheia talán rájuk parancsolna, de már túl késő, figyelmét elterelte a szürreális fogadtatás.*
- Én fagyok meg? Mondod mindezt te teljesen meztelenül?
*Kérdezi a barbár nő ismételten széles mosollyal arcán - hiszen a balta eltűnt -, majd az invitálást gyanútlanul elfogadva eleget is tesz a kérésnek.*
- Ne haragudj, hogy ilyen váratlanul jöttem, igazán nem akartalak za...
*A meglepetések sorának viszont nincsen még vége, hiszen a kunyhóba betérve látni véli azt, amit Rorkir termetes teste kitakart eddig. Egy leány.*
- ...varni.
*Értetlenül pislog a másik vendégre, akire jelenleg képtelen ennél többet reagálni. Gyorsan összerakja a képet Rorkir meztelensége, illetve Ester jelenléte között, amitől rögvest zavarba is jön. Ismételten egy ösztönös gesztus mutatkozik meg nála, a benne már lángra kapó düh miatt, s hirtelen ökölbe szorítja kézfejét.*
- Úgy tűnik mégis megtettem. Ne haragudj, nem tudtam, hogy alkalmatlan az idő.
*Az ebek mit sem törődve Karheia érzéseinek kuszaágával, örömmel szaladnak oda az idegen nőhöz, hogy nála is ugrálva próbáljanak simogatáshoz jutni.*
- Hé!
*Förmed rájuk Karheia, ami hatásosnak bizonyul, mert a két kölyök tüstént lekonyult fülekkel baktat vissza a nő lábaihoz.
Nem tud mit mondani, azt sem tudja, hogy kellene mondjon bármit is, vagy a legfontosabb, hogy szeretne e. Túl sok minden bukott fel benne hirtelen, s ez most túl sok neki ahhoz, hogy kibogozza valamint átlássa érzéseit.*
- Bocsánat, inkább megyek is.
*Cuppogó hanggal kelti fel a kutyák figyelmét, akik fülüket hegyezve fel is kapják fejüket. Karheia fejével a kijárat felé bök, közben egész testével fordul afelé, ez pedig elég jelzés a két kiskutyának ahhoz, hogy már meg is lóduljanak, várva az ajtónyitást, hogy elsők lehessenek a távozásban is.*

A varázsló ökölbe szorítja kezét, melynek hatására kézfején lángnyelvek kúsznak végig. Ez könnyebb égési sérüléseket okozhat az ököl sebzőképességén felül (1), valamint tűzgyújtó hatású. A hatás megszűnik, ha a varázsló már nem tartja ökölben a kezét.

1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220