Külső területek - Kikötői erdőség
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Szántóföldek (új)
Dokkok és kikötő (új)
Kikötői erdőségTharg birtokok (új)
Krenkataur barlangrendszer (új)
<< Előző oldal - Mostani oldal: 89 (1761. - 1780. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

1780. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-07-25 18:54:14
 ÚJ
>Zhera Kelnala avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//A Három Grácia//

*Így elsőre azt mondaná, hogy rendben ment a találkozás. Végtére is mindhárman útnak indulnak, ráadásul ugyanabba az irányba. Igaz, útjuk kicsit csendesebb, mint amit Zhera megszokott, de jelen helyzetben nem bánja, hogy nem kell folyton csacsogni. Még a végén lebarnulna a nyelve a nap végére. Időről-időre azért elkezd fütyülni egy dalt, aminek csak egy bizonyos szegmensét ismeri, így hamar repetitívvé válik számára a dolog.*
- Nocsak, társaság.
*Jegyzi meg halkan miután a fél-elf is felhívja rá figyelmét. Ő nem nyúlkál fegyverei irányába, amit a másik kettő könnyedén felelőtlenségnek vehet. Mindenesetre a színes társaság enyhe pökhendi mosolyt csal az arcára, a gnóm szavaira pedig képtelen nem reagálni.*
- Tábortűz, erdőtűz, aztán tűzhettek haza, drága! Pá!
*Int hanyagul a mélynövésű irányába, arcára pedig kiül az a sunyi, incselkedő vigyor. Legszívesebben az ember férfinak is odaszúrna valami hasonló megjegyzést, de sikerül visszafognia magát. Inkább maga elé figyel, jobb lesz úgy mindenkinek. Még fél szemmel azért figyelemmel kíséri, hogy a szurkos felül-e az ember mögé, csak a biztonság kedvéért.*
- Hé te! *Kiált végül feléjük.* Ha látod azokat a hölgyeket, küld hozzám őket, majd én megszabadítom mindet a nehéz aranyaktól, meg a gyöngysoroktól!
*Arcán széles vigyorral áll bele a kengyelbe és csap rá saját fenekére, majd nyelvet nyújt és fügét mutat. Harsány hahotája minden bizonnyal felzavarja az erdei vadakat. Ám ez a legkevésbé sem érdekli Zherát. Lassú ügetésbe vált.*

1779. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-07-25 00:45:53
 ÚJ
>Cha'yss Cano Caldorcor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15

Játékstílus: Vakmerő

//Kikötő felé haladtomban//
//Aldelran és a Három Grácia//

*Az ember csak azért mondogatja, hogy fél az ork, mert rájött, hogy ezzel tudja a leginkább zavarba hozni. Bár a zavar az orkoknál szinte szinonimája a haragnak, így úgy dönt, nem húzza tovább a szerencsétlen Wagzalt a hülye humorával. Úgyis menni kell és a tréfa is egész jól ült, legalábbis neki eléggé tetszett. És itt igazából ez a fontos.
A gnóm nem mond sem igent, sem nemet a rímpárbajra, de a zenész már úgyis mással foglalkozik. Aldelran is készül, hogy a bárddal tartson, így bevárja az úton, Cha'yss örömmel látja, hogy neki nem tetszett a tréfa. Csak a kettészelt szemöldök emelkedik meg egy pillanatra, majd jól elraktározza a tapasztalatot, hogy később gondolkodjon el rajta. Hisz most nincs lehetősége, mert érkeznek még valakik az erdei úton, talán épp a kikötő felé tartva. A bárd feléjük fordul az úton, s amikor elég közel érnek hozzá, nemeseket megszégyenítő módon emeli fel kalapját és hajtja meg magát az etikettnek megfelelően az elsőként érkező nő felé.*
- Kisasszony és hölgyeim. *Köszön mély hangon, és nem véti el a lehetőséget, hogy a kerek kebleken legeltesse egy pillanatnyival hosszabb ideig sárga ragadozótekintetét. Kezében még mindig ott a felajzott számszeríj, szája sarkában hanyag mosoly, ahogy megindul előre az úton a kikötő felé. Szegény Aldelrannak bizony megint gyalogosan kellene követnie.*
- Ha gondolod, ugorj fel mögém és sokkal hamarabb odaérünk. *Vigyorog le a mélységire, s bár bizonyosan akadna elég hely nekik a nyeregben a termetes mén hátán, valamiért úgy sejti, a sötételf nem fog élni a lehetőséggel, mert túl alantasnak és lealacsonyítónak találná, ha egy ember mögött kellene ülnie a nyeregben.
Kíváncsian várja a választ, ahogy még ültében fejjel visszafordul a mögöttük érkező lovasok felé, de csak egy mosoly erejéig, majd szépen elhagyják maguk mögött a gnóm és a vadászni induló ork rögtönzött táborhelyét és a komótos tempóban haladó nőket. S ahogy a távolban feltűnnek a kikötő hívogató fényei, nótára gyújt.*
- Árnyékban járók, sötétben lépők figyeljetek,
Tréfát, adomát velem soha ne űzzetek.
Járjatok táncot, ordítva énekeljetek önjelölt,
Megtaláltok ott engemet, ahol vízzel ér a föld!

1778. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-07-24 22:21:30
 ÚJ
>Aldelran Wi Lealas avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//A gnóm, az ork, a mélységi és a zenész//

*Minél tovább hallgatja azt, ahogy Cha'yss megpróbálja kioktatni az orkot - azaz nem csak próbálja, a sötételf véleménye szerint sikerül is neki - annál jobban kezd rájönni, hogy nagyon hasonlítanak az emberrel. Nem csak külsőleg - a bőrük színét leszámítva -, hanem belsőleg is.*
~Milyen különös véletlen!~
*Egyre szimpatikusabb neki az ember, de ezt semmi pénzért nem jelentené ki. Maga sem tudja miért, de lealacsonyítónak érezné.
Mikor vérben járkálásról van szó, Aldelran arcára is erős grimasz torzul, bizony ő sem szeretne bármiféle emberi - vagy nem emberi, ilyen kivételeket nem tesz - váladékban térdig gázolni.*
~Még egy nőért sem.~
*Mikor az ember úgy dönt, tovább indulnak, nem kell neki kétszer szólni, már pattan is fel, hogy finnyásan törölje le magáról a port. A nemesi feneke bizony nem szokott hozzá az ilyesmihez, ha nem lehetőség arra, hogy még sötétedés előtt a kikötőbe érjenek, és inkább egy puha ágyban aludjanak, jó bort igyanak, és finom sülteket egyenek, akkor bolond lenne itt maradni. Azért kár, hogy olyan helyre készülnek, amit még sosem látott.*
- Hát... ez igazán érdekes volt.
*Pillant a gnómra, és a távozó orkra. Már éppen köszönne el, mikor a zenész elkezdett viccet mesélni.*
~Jókor!~
*Zsörtölődik egy kicsit magában, mert megteheti, de azért végighallgatja, hátha vicces lesz.*
- Ő... Hahaha...
*Csak újra fintorog és forgatja a szemeit a viccre.*
- Minden jót!
*Int az orknak, meg a gnómnak, és elindul a zenész után. Azaz igazából csak indulna, mert a gnóm megszólítja. Megáll, és arra felé fordítja a fejét, amerre az apró termetű biccent. Valami nő figyeli őket, a sötételf szeme jól lát a sötétben, így észrevesz valami fegyverfélét az idegen kezében.*
~Itt mindenki idegen. Bolond.~

1777. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-07-24 20:50:58
 ÚJ
>Karaa'to Phamentar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Vakmerő

//Nell//

- Az első ingyen volt. * Mosolyog fajtársára a köszönet után, ám a következő kérdésre nem igazán tudja, hogy miképp feleljen. Annyira még nem bízik benne, hogy bevallja, semmit sem ért a mágiához, és csupán logika, és megérzés alapján következtetett.*
- Pontosan nem ismerem a mágiát, de felismerem az ártó szándékot. * Ismeri el végül egy rövid belső civódás után, bár nem igazán fűlik hozzá a foga. Az nem zavarja, hogy nem csatlakozik hozzá a tündér, attól ő még befejezi amit elkezdett, még ha nem is olyan alapossággal, ahogy eleinte akarta. *
- Örvendek a találkozásnak, Nellara. *Mosolyog rá barátságosan.*
- Remélem nem zavar, hogy ilyen illetlen módon találkozunk. *Mutat takaratlan felsőtestére. * Bár, igazán te lestél meg engem, szóval én lehetnék az, aki neheztelne a másikra.
*Látványosan elgondolkodik ezen a dolgon, de szemének csillogása elárulhatja, hogy csupán tréfál.*

1776. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-07-24 20:47:27
 ÚJ
>Ortas Hroops avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//A gnóm, az ork, a mélységi és a zenész//

- Szívesen osztom a tüzet. *Invitálja a letelepedő mélységit. Arcára vannak írva gondolatai, a sötételftől érkező válasz egyszerű, de szimpatikus. Nem is kell ezt túlspilázni, egyébként sem átallja a felesleges beszédet. Mindeközben ő is és az ember is visszautasítja a vadászat lehetőségét, ebben az ork egyedül marad, Ortas figyelme az emberre fordul.*
- Árnyékban járó. Az jó. *Bólint csendesen, majd a tűz felé fordul ismét.* Térdig igen. Szenvedés és halál, az érti ki látta. Engem nem taszít. Emlék. *Ismétli meg, bár láthatóan ez nem különösebben hatja meg az embert. Egyesek érzéketlensége nem ismer határokat, a gnóm ezt pontosan tudja, egy ideje már ő is ilyen. Egykedvűen vonja meg a vállát.*
- Ha menni kell, hát menni kell. *Bólint, majd a búcsúszóként előadott viccet hallgatja. A csattanó velős és frappáns, pont kedvére való, már amennyire Ortas a hasonló humort értékelni tudja.*
- Jó, jó vicc. Tetszik. *Mormogja csak úgy magának, az ember vélhetően nem is hallja már, mert továbbrobog lován.*
- Mész te is? *Kérdezi a sötételfet, az ork időközben beveti magát a sűrűbe, hogy végre húsra leljen.*
- Mélységi, nézd! *Biccent fejével az út irányába, ahonnan vendégek érkeznek, láthatóan nekik is feltűnt a díszes és vegyes társaság. Látja, ahogy a lány figyeli őket, így komótosan feláll, majd leporolja a nadrágját. Sarlója övébe tűzve, számszeríja viszont lassan kezébe csúszik, azonban ezúttal nem húzza fel a kakast, egyelőre csak figyel.*
- Tűz van, baj nincs. *Jelzi békés szándékát, majd a fának támaszkodik.*

1775. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-07-24 19:20:54
 ÚJ
>Alyosra Radogen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//A Három Grácia//

*Zhera szavaira csak bólogat, valóban túlzás lenne azt mondani, hogy ismerik egymást azért, mert egyszer találkoztak. A szöszi tulajdonképpen eléggé szimpatikus a számára.*
- Ritkán dolgozom késsel.
*Jegyzi meg egy vigyorral az arcán, majd aztán már tényleg indul. Nagyon gondolkodik azon, hogy tán vissza kéne fordulnia és hagyni az egészet a fenébe. Fáradt is és eléggé éhes is, de aztán úgy dönt, hogy inkább megy már előre. Nem mintha a Syouddal való annyira felemelő lenne a találkozás, merthogy nem az. Mondjuk a félvér spiné sem túl felemelő, a szöszkében viszont van némi potenciál.*
- Jaja, a kikötőbe.
*Könnyed ügetésben halad végig a kocsinyi széles, gondozott porták és földek mellett futó úton, csak akkor lassít, mikor elérik a kikötői erdőséget, semmi kedve gyorsba elhajolgatni az esetleges ágak elől és Gubát sem akarja teljesen kihajtani.
Beszélgetni sem nagyon akar, de ha a másik kettő cseverészik, akkor az az ő dolguk, ő csak akkor szól bele, ha hozzá szólnak, különben csak hallgat és figyel.
Figyelmét nem kerüli el az, hogy egyszer csak, az erdei út melletti susnyásban többen táboroznak. Mondjuk a táborozók nem figyeltek arra, hogy nagyon elrejtőzzenek, így Alyo azt feltételezi, hogy nem is akarnak rejtőzködni. Azért készíti a dobótőrt, mert meglepetéseket sem akar, vagy ha már meglepik, akkor nem adná könnyen magát. Társainak csak biccent a bokorban kommandózók irányába, hogy figyeljenek ők is, de csak léptet tovább megállás nélkül.*

1774. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-07-24 16:54:23
 ÚJ
>Wagzal Hororin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//A gnóm, az ork, a mélységi és a zenész//

* A lassan egyre szebben lobogó tábortűz mellett váratlanul a gnóm és az ember kezd el beszélgetni és agyaras hősünk a sötételffel szemben marad. Láthatóan nem kedveli, talán a fajtája miatt sem. De ha más ok húzódik meg goromba viselkedése mögött, akkor is az marad a tény, hogy leginkább őt figyeli ellenséges tekintetével.*
~ Árnyékjáró! Ennek lehet a vallás ment az agyára, de hogy valami, az egészen biztos...~
* Nagyon sajnálja belül valahol, hogy Ortas nem olyan, akit legalább maga mellé akarna állítani, de idegeit már az előtt megviselte ez a zavaros beszéd, mielőtt a két másik jómadár idetévedt volna.*
~ Jobb lesz odafigyelni rá. Ezek szerint nem az igazi nevét mondta el. Sötét alakok csinálnak ilyet.~
* A sötételf látványosan nem érdeklődik a vadászat iránt. Ami meglepi Wagzalt, mert amilyen élesen beleállt két lábbal az imént, kinézné belőle, hogy az első adandó alkalmat megragadja, hogy bizonyítsa az ész hatalmát az erő felett. Ha meg elbukik, akkor sem lebukás az ellenkezőjére.*
~ Talán ennyire nagyon ügyetlen, hogy meg sem meri próbálni.~
* Agyaras barátunk fejébe egyszerűen nem megy bele, hogy lehetne valaki annyira ügyetlen az ilyesmibe, hogy kísérletet sem tesz rá. Hiszen számára pofon egyszerűnek tűnik az ilyen.*
-Akkor majd levadászom én egyedül.
* Piszkálja a csőrét, hogy az ember tovább mondogatja, hogy ő fél valamitől.*
~ Mitől félnék? Harcosnak születtem, csatabárddal a kezemben. És egy páncélban vagyok. Senki nem állhat az utamba.~
* A tanmese tanulságából -és főleg az arra adott szerencsétlen véleményéből- hamar kibújik a zenész. És ez megenyhíti az újra magas hullámokban felcsapódó kedélyállapotát.*
~ Valóban. Nem jó beállni az erősebb elé. Inkább mögé, hogy vele harcolhassunk. Vagy ha más nem, akkor kitérni előle.~
* A tréfát már nem hallgatja meg, remélni tudja csak, hogy a vad nem hetedhét országon, meg az Üveghegyen túl van már.
A gnóm marad a tábortűznél meg talán Alderlan.*

1773. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-07-24 15:32:59
 ÚJ
>Cha'yss Cano Caldorcor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15

Játékstílus: Vakmerő

//Kikötő felé haladtomban//
//A gnóm, az ork, a mélységi és a zenész//

*Az ork válasza meglepi, de inkább csak az egyszerűsége, mint a válasz maga. Persze, vannak olyan tézisek, miszerint a kérdésekre adható lehetséges válaszok közül általában az a helyen, amelyik a legegyszerűbb. S ezen a vonalon elindulva, valóban igaza van az orknak, a fák alatt árnyékban járnak. Ám tart tőle, hogy a festett arcú gnóm nem erre gondolt az árnyékjárást illetően.
Csak halovány mosollyal néz Wagzalra, majd amikor az újra azt kezdi taglalni, mennyire nem fél semmitől, összeráncolja szemöldökét.*
- Ha ennyire bizonygatod, kénytelen leszek azt hinni, hogy mégis félsz valamitől. *Fejti ki nézeteit, de ismerve az ork hirtelen haragját, védekezőn felemelve kezeit teszi hozzá negédes mosollyal.*
- Legalábbis elméletben. *Ennyivel elintézettnek tekinti a dolgot.*
- Aranyos vagy, de a vadászat nem a kenyerem. *Húzza ki magát a vadkergetés unalmas és megerőltető feladata alól. Még hajtók sincsenek, akkor meg kutyagolhatnának az állat után órákig.
A legendát hallgatva egyre inkább ül ki arcára az értetlenség. Arra számított, hogy majd valami jó kis csattanó lesz a végén és nem az, hogy a böhöm lecsapja a kicsit.*
- Már megbocsáss, de ez elég nagy baromság. *Bukik ki a száján véleménye, majd hirtelen rájön, hogy nem biztos, hogy ezt ilyen nyíltan ki kellene fejeznie, úgyhogy megpróbál javítani kicsit.*
- Mármint úgy értve, hogy mit ugrabugrál az a kis maszlag a nagyok előtt. *Fordítja javára tévedését, de ha Wagzal elindul a vad után, akkor nincs is túl nagy baj.*
- Huh, öhm, jó vadászatot. *Szól utána kedves mosollyal.
Közben Ortas is válaszol, megerősítve, hogy ő bizony Ortas, a Düh.*
- Düh? Pedig nem látszol dühösnek. *Jelenti ki, ahogy feltápászkodik és nekikezd leporolni a nadrágját.*
- Aha, szóval így. *Bólint a magyarázatra. Kicsit misztikus neki a leírás, de épp megfelelő, hogy helyre tudja tenni a dolgokat.*
- Persze, így én is árnyékban járó vagyok. *Vigyorog a gnómra.*
- Hogy térdig? Fúj. *Húzza grimaszba az arcát a gondolat, hogy bárki is térdig járjon bármiféle vérben.*
- Hát, nem túl higiénikus. *Teszi hozzá leheletnyivel halkabban, majd megköszörüli a torkát és Aldelranra néz.*
- Nem, köszönöm, el kell utasítanom a meghívást, bár vérzik a szívem, hogy itt kell hagynom ezt a pompás társaságot. *Az arcára van írva, hogy nem gondolja komolyan.*
- Jobb szeretem a fogadóban készített sült húst, a jó bort és seritalt. Ha a kikötőben jársz, keress meg az egyik kocsmában és rendezünk egy jó kis rímpárbajt. Persze csak baráti alapon, egyikünknek sem kell senkinek a testnedveiben gázolni. *Vigyorog a mélységire.*
- Aldelran, velem tartasz vagy újdonsült barátainkkal maradsz egy remek vad vacsorára? *Kérdi a sötételfet, de ő már el is indul Balthazard felé. A mén nyugodtan várakozik az út mellett, ahol leszállt róla, csak pár lépéssel ment befelé, hogy a növényeket elérje.*
- De mielőtt még elindulok, elmondok egy tréfát. Rendben? *Kérdi, de nem vár válaszra, hanem bele is kezd, ahogy eléri a kantárszárat.*
- Az ork, a gnóm, a mélységi és az ember kifogják az aranyhalat a tóból. Az aranyhal azt mondja, ha visszadobtok, mindenki kívánhat egyet. Mire az ork félrelök mindenkit és azt mondja, hogy én és a fajtársaim, kerüljünk vissza az őshazába és ott boldogan élhessünk. És puff, az összes ork visszakerül és ott boldogan élnek. A gnóm azt mondja, hogy ugyanezt kéri, ő és a fajtársai visszakerüljenek az őshazájukba, ahol boldogan élhetnek majd. És puff ők is hazakerülnek mind egy szálig. A mélységi is ezt kéri és ő is minden fajtársával visszakerül az őshazába, ahol boldogan élnek. *A bárd felszáll közben a lóra és onnan folytatja.*
- Az aranyhal az emberhez fordul. Te mit kívánsz? Kérdi tőle. Az ember elgondolkodik, majd kiböki. Azt mondod, minden ork, gnóm és kormos eltűnt a világból? Azt mondja az aranyhal, igen. Mire az ember válaszol. *Vigyorodik el gonoszul az ember.*
- Akkor csak egy kupa bort. *Nevet fel saját tréfáján, majd megtáncoltatja a paripát és nekiindul. Persze, ha Aldelran követi, akkor nem kezd vágtába, hanem bevárja, hogy úgy érjék el a kikötőt a dokkoknál.*

1772. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-07-24 15:12:39
 ÚJ
>Kharasshi D'Rake avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

//Kharasshi, Rilkäline//

*Hihetetlen, hogy repül az idő. Ez a félreeső kis mentsvár még a múlt démonait is hathatósan tartotta távol. Igaz, ebben a lánynak éppen úgy része volt. Ha nem látja meg és ragadja el ott a temetőben, valószínűleg egészen másképp alakul minden. Annak viszont kifejezetten örül, hogy a nősténykének is javára vált a vele töltött idő. Szinte kivirult. Talán egy kicsit meg is erősödött. Az ostor forgatásában is egyre ügyesebb, bár a gyakorlásra szánt idő egy részét elcsalták. Bezzeg, amikor még ő tanulta a fegyverforgatást! Akkor aztán nem volt kifogás, se lazsálás. De mit lehet tenni, a lánynak megvannak a maga trükkjei. Persze Kharasshi mindig azzal hitegeti magát, hogy az utolsó alkalom volt, hogy engedett, s hogy mostantól aztán szigorú lesz. Enged, mert ő sem tud ellenállni, hogy újból és újból megmerítkezzen a szertelen boldogságban. Mintha egy másik élet lett volna, amikor utoljára ilyesmiben volt része. Nem tudja, meddig fog tartani, s hogy miben kéri majd az élet az árát, de nem is akar erre gondolni.
Elmosolyodik, amikor látja, hogy a lány a hajtűt viseli, amit tőle kapott. A pimaszkodást viszont egy csattanóssal honorálja a kerekded hátsón.*
- Ideje lesz *mondja, s nyeregbe is kap.* - Már egy kicsit elgémberedtem az ácskorgásban.
*Ő halad elől. Nem azért, mert úgy ragaszkodna hozzá, de a Bitang nem viseli jól, ha a kanca mögött kell bandukolnia. A város előtt talán meg is lehetne futtatni kicsit a két hátast. Jót tenne nekik, bár a sárga kancában feleannyira se ég a versenyszellem, mint az ő hátasában.*


1771. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-07-24 13:56:35
 ÚJ
>Aldelran Wi Lealas avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//A gnóm, az ork, a mélységi és a zenész//

*A sötételf sosem volt még Wegtorenben, így sajnos ehhez a témához nem tud hozzáfűzni semmi érdemit. Olvasott róla, és elég különös, furcsa városnak tartja. Szereti a különc dolgokat, így biztos, hogy egyszer ellátogat még oda.*
~Kár, hogy valószínűleg az összes megkeresett pénzemet felpakolták maguknak a szegények. Hmm... Miért nem vagyok dühös rájuk?~
*Az ember férfi bizony elmondja az orknak azokat az okosságokat, amiket Aldelran is mondott volna, ezért már a mélységi megkíméli magát a felesleges szájtépéstől. Miért ismételgetnék magukat? Helyette bólint egyet a zenész kijelentésére, kifejezve ezzel egyetértését.
Ám mikor az ork megint a harcolással jön a szürke bőrű hangosan sóhajt. Úgy dönt, ráhagyja a dolgot, fegyvertelenekkel nem illik párbajozni. Az esélyt mindenkinek meg kell adni.
Odasétál a többiekhez, és letelepszik a többiekhez.*
- Az én őseim biztos, hogy árnyékban járók voltak.
*Teszi hozzá enyhe féloldalas mosollyal. Humornak szánja, de ez még mindig elég kevés ahhoz, hogy nevessenek rajta. Inkább csak egy érdektelen megjegyzés, hogy beszálljon a beszélgetésbe.
A vadászatra erősen megrázza a fejét.*
- Se íjam, se lovam, se tehetségem.
*Az apja előszeretettel járt ki az erdőbe vadászni, mikor unatkozott. Hatalmas ménje hátáról, nagyon drága és pontos íjjal. Úgy állította bele az állatokba a nyilat, hogy azoknak reagálni sem volt idejük. Nos, hát, Aldelran semmit sem örökölt ebből a tehetségből. Ő különleges főzeteket szeret kotyvasztani, ahhoz legalább ért is valamennyire.*

1770. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-07-23 20:56:25
 ÚJ
>Ortas Hroops avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//A gnóm, az ork, a mélységi és a zenész//

*A sötételf, az ember és az ork magasröptű értekezése teljesen hidegen hagyja, nem úgy a tűz, mely lassan kezd hőt termelni. Egy meleg nyári napon persze ez nem túl kellemes, de valami módon a lobogó lángok látványa megnyugtatja, egyébként sem túlságosan izgága természetét. Nem vesz tudomást a körülötte zajló eseményekről, csak halkan dúdol, nem érzi szükségét, hogy bármelyik fél mellett sarlót rántson. Merengő tekintettel, s összeszorított szájjal tesz apróbb hasábokat, hogy lángra kapjon, majd csak feltekint, hogy végre indul-e valaki. Megrovóan csóválja meg fejét, mikor látja, amazok még mindig intelligencia versenyt folytatnak. Némiképp persze mulattatja a dolog, rég nem volt ilyen szórakoztató társaságban. Bár ami igaz, az igaz, társaságban sem volt hosszú ideje már. Láthatóan mindenki jól szórakozik, a sötételf szemébe könnyet csal a cinizmus, az ork szemébe az olykor határok nélküli tajték, az ember... nos az ember láthatóan közelebb lép, úgy látszik csendesebb társaságra vágyik. Vagy csak nem átallja, hogyha van, ki a csapatban a háttérben búvik meg. Fel sem néz, úgy válaszol a kérdésre, igaz, ez nem tiszteletlenség részéről, egyszerűen csak így szokta meg. Parázsló tekintetét általában egyébként is kerülik.*
- Igen Ortas. Ez vagyok én, Ortas. A Düh. *Jelenti ki mély, zengő basszus hangján. A következő fel nem tett kérdésre már feltekint, s ezúttal az ember arcát kezdi fürkészni, miközben az orknak is válaszol, szeme ide oda cikázik a kettő között.*
- Árnyékban járó, az bizony. Igen, az. Ki kerüli a fényt, élettere a sötét. Ki, ha kell halált hoz, olykor szenvedést, egy jobb életért, egy jobb létért. *Félig meddig akaratlanul is strófában válaszol, ez még előbbi dalának utóhatása lehet. Hogy jelen definiálása, az ő szempontjából jó-e vagy rossz, hogy magát annak tekinti-e, mi kérdésének célja, nem lehet tudni, talán még a gnóm sem biztos benne. Szórakozottan szántja végig jobb kezének ujjbegyeivel arcát homlokától az álláig:*
- Emlék. *Néz az emberen keresztül, mögé, valahová a távolba, révetegen.* Úgy van. Festék, szenny, sár, vér. Sok-sok vér. *Hangtalan rázkódik meg válla, szemében cinikus fény villan, nem lehet tudni, hogy szenvedés, vagy nevetés okozza.* Térdig gázoltam benne, én Ortas, igen, térdig. Ó igen, térdig én. Akkor lettem Ortas. Előtte nem voltam. *Csóválja meg fejét, majd vállat von.* Most már az vagyok, aki vagyok, emberek fia, bizony az vagyok. *Apró fadarabot tesz a tűzre, majd elégedetten morran fel.*
- Már csak hús kell, emberek fia. Étkezünk e együtt, ha amazok nem ölik meg egymást? *Kérdezi, szemében hamiskás vidámság csillanhat meg.* A hús jó, az bizony jó, mindegy milyen, csak hús legyen. Talán dalolhatnál valamit nekünk, a beszédes társaságért cserébe.

A hozzászólás írója (Ortas Hroops) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.07.23 21:06:48

1769. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-07-23 16:24:03
 ÚJ
>Wagzal Hororin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//A gnóm, az ork, a mélységi és a zenész//

//A hozzászólás 16+ elemet is tartalmaz.//

* A gnóm lassan elkészül a tűzrakással. Wagzal gyanakodva visszanéz rá. Ahogy lassan egyre nagyobb lángra kap, jól látható, ahogy a füst átszivárog a fa lombkoronáján. De nem ez ad gyanakvásra okot. Hanem a sötét beszéd. Valami utazókról beszél, de mintha csak a sötét papokat hallaná.*
-Árnyékban járunk-e? *kérdezi vissza meglepődve, majd szétnéz a fák között* Ja, igen! Azt hiszem egyértelműen.
* Lehet azok a piros micsodák a szeme helyett nem látnak jól. Egyértelműen az erdő felfogja a fényt és árnyékot vet a földre.*
-Én nem félek semmitől és senkitől. És Wagzal Hororin vagyok és puszta kézzel elbánnék veletek.
* Páncélkesztyűs öklét a másik tenyerébe csapja és szemei egyáltalán nem magabiztosságról árulkodnak. Sokkal inkább, hogy felkészült a harcra és igyekszik felmérni a többieket, minél több előnyt megragadva magának ezzel is.*
-Igen, hozok húst. Ti jöttök segíteni? *kérdezi a többieket, ha már ennyi lőfegyver van egy kis csapat kezében.*
~ Végre egy olyan dolog, amivel bizonyíthatok.~
* Megelégedésére szolgál az agyarasnak, hogy legalább a leparasztozásából -vagy annak gyanújából- visszakozik az ember. Ám a felé meredő lőfegyver ennek ellenére magasan tartja a vérnyomását. És jó lehetőség arra, hogy ne a barátkozás felé terelődjön a beszélgetés. Ami nincs is ellenére.*
-Nagy Kroan volt minden idők legnagyobb termetű orkja és Vörös Krulthog törzsfőnök bajnoka. És a legerősebb is. Harci tudása pedig legendás. Három esztendős sem volt, de már akkora volt, mint egy ember.
A Grongol klán hosszú évtizedekig uralta a földet a törzsek között megnyert párbajok miatt. Goloth egy apró és nyurga alak volt, ki gyorsaságának köszönhetően többször megsebesítette. Ám túlgondolta a dolgokat. Böszme lévén azt hitte, hogy ugrabugrál és a hatalmas ellenfelét majd körbetáncolja.
Amikor a lábát célzó támadás elől felugrott, akkor azt akarta mondani a legenda szerint, hogy "többet ésszel, mint erővel".
De a harci kalapács hamarabb körbefordult, mint hogy ő leérhetett volna a földre és a mondat felénél széttrancsírozta a fejét.
Jól tudja azóta minden ork, hogy a bölcsek kevesebbet kombinálnak és több erőt fektetnek be a dolgokba.
Vagy talán nincs igazam?
* Egyedül vagy aki épp csatlakozik hozzá elindul megnézni, hogy merre járhat közben az a fránya drahun.*

1768. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-07-23 14:44:07
 ÚJ
>Ald'as Cotys avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 586
OOC üzenetek: 37

Játékstílus: Vakmerő

//Dezertőrök egymást közt//

*A kapitány válaszai nem lepik meg a társaság tagjait, de legalább lecsendesítik. Az eligazítás végeztével, így a félvér is a fedélzetre baktat a többiekkel.
Annak jelzésére Laorhoz lép és vigyorogva hallgatja őt.*
-Hebrencs, mi? Finoman tudsz fogalmazni. Ne aggódj! van benne gyakorlatom, hogy még időben felcserhez vigyem az alélt kis testét, mielőtt végleg elszállna belőle az élet.
*Aztán komolyabb hangvételre váltva folytatja.*
-Persze, figyelek rá.
*Aztán, hogy szavának ellenére ne tegyen, máris elindul a vörös felé, aki a semmibe bámulva, a maga kis darabos modorában beszél bele a világba.*
-Hát te meg kivel csevegsz? Általában a balhé közepén szoktál megbolondulni, nem előtte.
*Hunyorít a nőre cinkosan.*

1767. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-07-23 12:35:56
 ÚJ
>Cha'yss Cano Caldorcor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15

Játékstílus: Vakmerő

//Kikötő felé haladtomban//
//A gnóm, az ork, a mélységi és a zenész//

*Wegtorennek is megvannak a saját szépségei, mint minden más városnak. Persze, a bárd könnyedén hazudhat is, hisz messziről jött ember azt mond, amit akar. És sosem fog kiderülni, hogy valóban ismeri-e a törvények nélküli várost vagy csak felvág a jelenlévők előtt, de hova tartana a világ bizalom nélkül?*
- Én nem hallottam. *Jelentkezik Cha'yss úgy, mint a tanoncoknak szokás az iskolában. Még gyermeki arcot is ölt magára, úgy néz körbe a jelenlévőkön, mintha ő volna az egyetlen, aki nem ismeri az említett legendát.*
- Alapvető problémákat látok a gondolkodásmódodban, drága barátom. *A "barátom" szó üressége semmiféle kétséget nem hagy afelől, hogy súlytalan kedvesség csak, amiért a kifejezést használta.*
- Véleményem szerint egyikünk sem cirkuszi majom, hogy mások szórakoztatására fecséreljük tehetségünk, és ajánlom, hogy te is tégy hasonlóan. Az elme pallérozottságának fokmérője pedig nem lehet a túlélt párbajok száma. Én már csak tudom. *Magyarázza roppant nyugalommal, de még mielőtt az ork esetleg még jobban felkapná a vizet, a számszeríj, mintha véletlen volna, kicsit irányba áll, a kurta acélvessző hegye a zöldbörű felé fordul. Wegtoren méltán híres arról, hogy a vitás ügyeket párbajjal oldják meg a szembenálló felek, ennél fogva valóban több ismerete lehet a zenésznek erről, mint a jelenlévőknek.*
- Azt mondtam; "mint a parasztok". *Mutat rá az apró szépséghibára, de közben mintha ügyet sem vetne a fenyegető számszeríjra, könnyeden folytatja, a sértésről tudomást sem vesz.*
- Látod, ez máris civilizáltabb beszéd, ahogy értelmes fajok közt szokás. *Mosolyodik el szélesen, majd maga előtt átvetve lábát a nyergen, könnyedén lecsúszik oldalra, szemben az orkkal és a gnómmal, Aldelran mellett.
Közben kiderül, hogy nem fészek lesz, hanem tábortűz, de a gnóm feltűnő kimaradása a beszélgetésből, elég beszédes a bárd számára. Ívben meg is kerüli Wagzalt és közelebb is sétál hozzá. Nem, Cha'yss nem szeret a háttérben maradni, olyan volna az, mintha a legjobb hangú énekest a hátsó sorba kárhoztatná a karmester, hogy egy szerényebb képességű vigye a vezérszólamot. Felesleges pazarlás.*
- Ortas. Érdekes név. *Jegyzi meg foghegyről. A dalocska, amelyet a gnóm fabrikál, mosolyt csal a szakállas arcra, elismerően néz vissza a mélységire.*
- Árnyékban járók? *Kérdez vissza, bár a kérdés nem kifejezetten neki szólt.*
- Ha kicsit részletesebben kifejted, mit takar az "árnyékban járás", akkor bizonyosan érdemben tudok válaszolni a kérdésedre. *Láthatóan szereti bonyolítani a szót, annak ellenére, vagy éppen pont azért is, mert társai nem tűnnek kifejezetten beszédes alkatoknak.
Közben Aldelran inkább az orkot veszi górcső alá, a kérdésre adott válasz majd a zenészt is érdekelni fogja, de most leül a gnóm mellé a tűzhöz, úgy vizslatja az arcát.*
- Ez festék? *Kérdi a vonásait megszínező dolog felé mutatva, sárga ragadozószemeiben ezúttal őszinte érdeklődés csillan.*

A hozzászólás írója (Cha'yss Cano Caldorcor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.07.23 12:40:03

1766. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-07-23 10:51:59
 ÚJ
>Aldelran Wi Lealas avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//A gnóm, az ork, a mélységi és a zenész//

*A mélységi csak bámulja és bámulja az orkot, ahogyan az parádézik, és próbálja visszafogni a hangos röhögéssel fűszerezett visítást. Ráharap a nyelvére, ami miatt kicsit furán néz ki, az is elég feltűnő lehet, hogy a mimikájával már majdnem nevet, csak épp hangokat nem ad ki, és nem rázkódik hozzá.
Elengedi a nyelvét és vesz pár mély levegőt, bal kezével kitörli szeméből a könnyeket.
Az ember nem fogja vissza magát, hangosan felröhög a sötételf mondókájára, Aldelran fél szemmel őt lesi, fél szemmel az orkot, vándorol a tekintete ide-oda, és csak addig szakad meg, míg nem válaszol az embernek.*
- Csak félig.
*Azért Cha'ysson is látszik - azaz hallatszik -, hogy cirkalmasan beszél, talán még cirkalmasabban, mint Aldelran. Nem lepődött meg a sült kacsán, vagy hogy a mélységi lovának oldalát már valószínűleg szegények rágcsálják.*
~Lehet, hogy sokkal jobban hasonlítunk egymásra, mint az gondoltam volna.~
*Majd a jövőben úgy is kiderül ez, így nem görcsöl rá a dologra.*
- Az előbb mondtam neked, hogy nem támogatom az ilyesmi.
*Sóhajt hangosan, majd megforgatja a szemeit.*
~A harchoz nem kell ész, te nagyra nőtt, idióta melák.~
- Mondd, csak, mitől félsz, Wagzal?
*Saját meglátása szerint, ha valaki eléggé magabiztos, és nem tart semmitől, akkor nem akar minden szembejövőt levágni. Bár, lehet, hogy ezeket a gondolatokat okosabb lenne nem megosztani a zöldbőrűvel, mert csak még nagyobb nyaklevest fog kapni tőle.*

1765. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-07-22 23:48:37
 ÚJ
>Rilkäline Mejnk'ha avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 222
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Megfontolt

//Kharasshi, Rilkäline//
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz//

*Pilledve fátyolos tekintettel néz a fakó szemekbe, mikor felé fordul. Kharasshi sem kevésbé vonzó így gyöngyöző homlokkal, a kósza fehér hajszálakkal melyek odatapadva hirdetik az elmúlt percek mámorát. Somolyogva hajlik a csókra kínálkozó ajkak felé, s csak utána válaszol.*
- Most, itt vagyok *suttogja, s még inkább az ölelés alá bújik. Rövid időn belül el is szundikál kényelmében heverészve. Idilli a pillanat, s az egész nap, az este és az elkövetkezendő napok is. Fürdőzik ebben a hatalomban, hogy egy-egy mozdulattal képes azt a szikrát előcsalni a fakó szemekből. Hogy még akkor is képes felszítani a hím vágyát, amikor nem úgy szánja a mondatot, pillantást vagy a mozdulatot. És hogy emiatt akár a legváratlanabb pillanatokban és helyeken sikerül örömüket lelni egymásban. Fürdőzik abban is, hogy ennyire perzsel a levegő köztük, ami napjaikat jobban fűti, mint a nyári napsütés. Persze, nem kell félteni a házi cirmost sem. Bőven van mit a számlájára írni.
Csak egyetlen ígéretet nem teljesít, és bár utalást kap ám jószerével, valahogy nem érezi, hogy eljött volna az ideje. Ellenben igyekszik más módon kárpótolni Kharasshit, az elégedett vonásokból pedig arra következtet, hogy többnyire sikerül is.
A gondolat, hogy visszamenjenek a városba, vegyes érzelmekkel tölti el, de mindenképpen izgalommal is. Pláne, hogy idegen vidékek karavánját emlegetik a tanyákon. Käli járt már Wegtorenben, de nem nyerte el annyira a tetszését, hogy huzamosabb ideig maradjon a környékén, mégis érdekesnek találta annyira, hogy izgatottan várja a jellegzetes aurával rendelkező népséget.*
- Jövök már! *szól közvetlenül az ajtó mögül, ahol csizmáját húzza éppen fél lábon szökkenve. Így haja megint megbomlik a kontyból, pedig olyan gondosan összeigazította már. Mikor kilép a viskó ajtaján, s a lovaknál várakozóhoz indul, szájában a faragott hajtűvel csavarja újra a fekete tincseket.*
- Szakíthatnánk a hagyománnyal *lép a morgolódóhoz, miközben fogai közül kihúzza a dísztűt, aztán engesztelő csókért nyújtózik a várakozás miatt* most az egyszer *mosolyodik kacéran, miközben a dísztűt igazgatja a hajába. Aztán hátat fordít a morgolódónak, hogy megsimítsa Kacérkája orrát.*
- Indulhatunk? *kérdezi tettetett sürgetéssel hangjában, miközben visszapillant válla fölött, éppen úgy, mint aki türelmetlenül várakozik egy ideje a másikra.*

1764. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-07-22 10:37:58
 ÚJ
>Nellara Han avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18

Játékstílus: Vakmerő

//Kara//

- Ó, köszönöm a tanácsot...
*Az, hogy még tanácsot is kap az esettel kapcsolatban, igazán meglepi. Nem számít arra, hogy a férfi a történttel után még segíteni is próbál neki, ezzel pedig kezd egyre szimpatikusabbá válni a lány szemében.*
~Buta, buta, buta. Hogy lehetsz ilyen buta?~
*Szidja magát, és valószínűleg fogja is még egy darabig.*
- Szóval akkor te ismered?
*Legalábbis a fajtárs szavaiból ezt szűri le.*
- Én nemrég mosakodtam, most inkább kihagyom.
*Pont azelőtt, hogy elhagyta volna Synmirát, nem akarja újra összevizezni magát. Annyi pont elég, hogy tiszta, na meg amúgy sem tesz jót a víz szárnyainak.*
- Az én nevem Nellara.

1763. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-07-22 08:25:45
 ÚJ
>Ortas Hroops avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//A gnóm, az ork, a mélységi és a zenész//

*Csak göcög a sötételf reakciójára, ki hasonlóan érez, mint ő korábban, bár némiképp meg is érti a zöld cimborát, ki ilyen helyen volt szocializálódva, teljesen normális reakciót mutat. Az ember pusztán ember, milyen más lehetne, végképp nem lepődik meg.*
- Fészket. Azt. *Mély hangján, bólint egykedvűen, bajszát végigsimítva, majd a gyűjtögetést lassan befejezi, s leül a táborhely mellé törökülésbe, hogy szikrát pattintson. Mindeközben olykor felnéz, hogy lássa hogyan alakul a legbizarrabb történet, melynek egyik főszereplője bizony ő. Azt lehetne gondolni, hogy egy effajta sértésre sokan ugranának, köztük a gnóm is, de ez nem így van. Bár nem szokta, furcsa mód nem is idegesíti, tapasztalata szerint, amelyik kutya ugat, az kevéssé harap. Ami igaz, az igaz, Aezmorin kérdései azért hiányoznak kissé, ezzel viszont saját magát is meglepi. Utálja a kérdéseket. Az első szikra épp lepattan a kovakőről, mikor az ember javaslattal él. ~ Mintha nem ő indított volna felesleges poénnal. Egyesek egyszerűen nem tudnak a háttérben meghúzódni. ~ Csóválja meg fejét, majd a második szikra is lepattan a kőről. Vélhetően nedves lehet a fa, mert még a száraz tapló sem kap hirtelen lángra. Kifejezéstelen tekintettel mered a társaságra, vöröslő szemeit előbb a orkon, majd a sötételffen, végül az emberen tartja, ki hamarosan be is mutatkozik. A harmadik szikra is lepattan, ezúttal a tapló halvány fényű derengésbe kezd, így leteszi a kovakövet, s a taplót kézbe véve fújja meg a kéken tündöklő égbolt felé. A füst előbb szelíden, majd egyre haragosabban kezd felfelé szállni, s a kézben tartott szárazanyag lángra kap. A felhalmozott gallyak alá helyezi, majd néhány nagyobb ágat is rak rá. A tűz terjedni kezd, alulról érzik a hője, s fénye kissé megvilágítja a gnóm arcát az árnyékban.*
- Ortas. *Mondja halkan, s helyezi kezét mellére az orkhoz hasonlóan.* Wagzal, hozol-e húst? *Kérdezi csendesen a tűzbe bámulva, közben két villás ágat szúr le a lobogó tábortűz mellé. Miután mindennel végez, csak azt követően vesz ismét tudomást a két újonnan érkezőről.*
- Árnyékban járó, merre jársz markodban szívemmel? Szorítsd, szorítsd azt, s facsard, vére serkenjen míg nem lelsz. A sötét az otthonod, az a te hazád, Árnyékban járó, vajon most merre jársz? *Halk dúdolása közben csak a tüzet nézi, majd a dal végeztével felnéz a sötételfre:*
- Árnyékban járók vagytok-e? *Kérdezi mély hangján, merev, vöröslő tekintettel.*

A hozzászólás írója (Ortas Hroops) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.07.22 08:27:29

1762. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-07-22 01:15:36
 ÚJ
>Wagzal Hororin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//A gnóm, az ork, a mélységi és a zenész//

* Nem téveszti össze a sötételffel az agyaras főhősünk Cha'ysst Cano Caldorcort, de az ork most is hátsó dolgokat szimatolva feltételezi, hogy a mélységi egy második bíró lenne kimondva vagy anélkül, ha bele menne. És azt kockáztatná, hogy hárman szólnák le az ének tudását, ha dalversenyre adná a fejét. És azt meg nem állapíthatja, hogy mikor lett élesítve a gyilkos szerszám.
Az ismert nagyvárosról a szépfiú úgy tűnik magabiztosan állítja, hogy sokat tud. Ám ez nem riasztja meg, inkább undort kelt benne. Volt már ő is ott egy kis ideig és puhány alakoknak tartja.
Az meg külön rossz pont, hogy egy ilyen útitársa van annak, aki sok mindent tud arról a nyavalyás hatalom nélküli kócerájról.*
-Kiverem én a te fejedből a tudást, ha tovább sértegetsz! *förmed rá Alderlanra* Az az okosabb, aki élve úszik meg egy párbajt. Vagy talán nem hallottad Nagy Kroan legendáját?
Ha akarod, kormos, *int a fejével ahol a várost sejti* bemehetünk a kikötőbe és kereshetünk egy arénát, ahol összecsaphatunk a nézők mulatságára. De ha én jövök ki belőle győztesen, akkor nyilván én oldottam meg okosabban a dolgot. Elég hülye dolog vállalni egy kihívást és meghalni.
* Valahogy úgy érzi, hogy Ortas az egyetlen itt, aki csatlakozna hozzá egy vadászathoz. Pedig szívesen enne. És még tűzifát is gyűjtött a gnóm.*
-Kit parasztozol le, te kis bájgúnár?
* Elég kihívóan viselkedik és igazából nem tudja eldönteni, hogy maga alatt vágja-e a fát vagy képes győztesen kikerülni a felvágós modorával ebből.
Váratlanul aztán bemutatkozásra került sor. És ez kicsit elterelte az ő gondolatait is a veszekedős kedvéről.*
-Wagzal Hororin az én nevem.
* Ezúttal is a mellére csap és agyarai miatt hibás beszéde újfent úgy ejti az első "a"-t, mintha az valójában "ae" lenne.*
-Üdvözöllek benneteket.

1761. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-07-22 00:37:07
 ÚJ
>Cha'yss Cano Caldorcor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15

Játékstílus: Vakmerő

//Kikötő felé haladtomban//
//Aldelran Wi Lealas//

*Az önsajnálatra nem válaszol semmit, csak sokat tudón mosolyog, de amikor sült kacsáról és szemrevaló menyecskékről esik szó, máris felélénkül.*
- Remek tervek, én mondom. *Ismeri el az időtöltés eme remek módját.*
- Bár, ha már akad csinos nő, ne csak a borospoharamra figyeljen. *Kacsint félreérthetetlen módon, majd egy halk sóhajjal elengedi az ábrándot, hisz most nem annak van ideje.*
- Jah, persze, én is tudtam. *Vigyorog a válaszra, mert csak a félkegyelműek nem értenék, hogy mire is gondolt valójában a mélységi, aki be is mutatkozik, beszédes módon. Aki olyan szavakkal teszi azt, hogy "becsületes nevem", annak nem idegen a modorosság. Tanult, jó nevelést kapott halandók sajátja.*
- Saját zsírjában sütve. *Zárja le a kérdéskört, mert valóban kezd már éhes lenni ettől a sok beszédtől az ételekről.*

//A gnóm, az ork, a mélységi és a zenész//

*Az ork nem is tudja, hogy sok dologban téved, Cha'yss ember fajú, ráadásul a számszeríjat is csak az erdő előtt feszítette meg, úgyhogy kitart az még egy darabig, ráadásul a feszítő nem fa, hanem acél. Az tartósabb. Ahogy az is titok marad, hogy a lovon ülő alak mennyire jól céloz. De egy ekkora orkot gond nélkül is eltalálna.*
- Sok mindent. *Válaszolja elhúzva a száját, mert a kérdés nem elég konkrét az ízlésének, hogy hosszasan kifejtse az ork számára.*
- Öhm... sem a hangon, sem az izmom nem nagy, de mire gondolsz? Keljünk birokra és öklözzünk, mint a parasztok? *Kérdi érdeklődő hangon, de látszik rajta, hogy az ilyesmihez nem igazán fűlik a foga. Nem hiába hord számszeríjat.
Az érkezésükben hovatovább semmi "suttyom" nem volt, jöttek az úton, mint két békés utazó, az hogy akkora patáliát csaptak a gnóm és az ork problémája.
A jelzett gnóm furcsamód gallyakat kezd gyűjteni, a bárd nem is érti igazán a dolgot, homlokát ráncolva figyeli miközben válaszra vár.*
- Őt mi lelete? Fészket akar rakni? *Kérdi az időközben mellé érő mélységit, de arra sem veszi a fáradtságot, hogy úgy tegyen, hogy a mázas képű ne hallhassa meg.
Aldelrannal ellentétben, ő szívesen meghallgatná az ork és a gnóm rímpárbaját, még a végén egy remek komédia születne belőle, amelyet hideg téli estéken egy jó kupa bor mellett idézhetne fel kedves barátok társaságában.
A sötételf kijelentésére egészséges hahotába kezd, jóízűen, kedvtelve nevet, majd Aldelranra nézve hirtelen vége szakad a nevetésnek.*
- Jah, hogy ez nem tréfa volt? *Kérdi zavart komolysággal.*
- Node, félre az adomával és javaslom, kezdjük előröl a társalgást, ahogy civilizált népeknél illik. *Mosolyodik el féloldalasan, majd egy sima mozdulattal leemeli kalapját.*
- A nevem Cha'yss, a velem tartó mélységi pedig Aldelran, épp a kikötőbe tartunk. Bennetek kit tisztelhetek, tiszteletreméltó urak? *Mutatkozik be és érdeklődik a jelenlévők neveit illetően. Úgy illik ez a cirkalmas beszéd ebbe az erdőbe, egy gnóm és egy ork elé, mint tehénre a gatya, de úgy látszik, a zenész megadja a módját. Láthatóan a legkevésbé sem érdekli, hogy a két rossz arcú megtudja a neveiket és céljukat, de talán csak ennyire magabiztos. Vagy ostoba. Mindenki döntse el vérmérséklete szerint.*

1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3638-3657