Külső területek - Kikötői erdőség
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Szántóföldek (új)
Dokkok és kikötő (új)
Kikötői erdőségTharg birtokok (új)
Krenkataur barlangrendszer (új)
<< Előző oldal - Mostani oldal: 114 (2261. - 2280. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

2280. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-09-24 20:47:30
 ÚJ
>Grawok Hifeti [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 14

Játékstílus: Megfontolt

//Kő kövön//
//Rorkir, Karheia, Relton//

* A regék hőse gyorsan szárnyalt négy lábon a rengetegben. A lombon átszűrődő fénysugarak táncoltak arcán. Tekintete mindvégig csak egyenesen nézett előre, nyergében unott monotonitással mozgott. Ám szeme mégis céltudatosságról árulkodott. Valamiért nagyon gyorsan akart haladni az Arthenior felé kanyargó csapáson. A kardja mintha beszélt volna azokhoz, akik látták. Szinte hallani lehetett a fejükben, akik mellett elrobogott, hogy a paripa, a penge és a sötételf hármasa nem állnak meg senki kedvéért. Ha kell, vérrel vágnak csapást maguknak.
Mégsem érződött rajta, hogy menekült volna. Nem tekintett hátra és a közeli leshelyeket sem fürkészte túlzott elővigyázatossággal. Később úgy mesélt erről az útjáról a Pegazusban, úgy érezte magát, hogy megállíthatatlan.
Talán csak az egyik isten szállta meg hamis ihlettel, ugyanis eljött a pillanat, mikor ez a fékezhetetlensége elillant.
Két férfit és egy nőt pillant meg. Megállítja hátasát és alaposan végig szemléli őket. Határozottan nézeteltéréseiket simították el pár pillanattal az ideérkezése előtt. Igazán nem akarna belemászni, de egyikük igen rosszul fest és segítségre szorul. Vagy megváltásra vagy valamire, ami nagyon magasztos és amihez ő nagyon ért. És nem rest sosem ezekről a fogadó népeinek mesélni.
Rögtön szolgálatba is helyezi magát hős lovagunk.*
-Üdv néktek! Ramatyul néz ki a srác. Úgy látom, gyógylöttyre van szüksége. *vélhetően Relton épp ekkor csuklott össze végleg* Vagy inkább végső búcsúra.
* Látja jól, hogy a túlvilágra készülő egy erszényt ad át a hölgynek, de ezt nem hozza szóba. Az út szélén kóborló riadt állathoz léptet lassan és amennyiben az nem szaladt el, akkor a kantárját megfogva a sajátjához kötözi. Így poroszkál oda a két még életben lévőhöz.*
-Megveszem a hulláját, ha eladjátok. Tíz arany remélem, elég lesz. Nem örülnék annak, ha még a kardomat is zálogba kellene bocsátanom. Vérezne mindhármunk szíve, ha ezt így gondolnátok.
* Várja, hogy mi lesz ebből.*
~ Meg lesz még ennek a böjtje, de hát hitem kötelez! Vagy valami ilyesmi... ha rákérdeznek.~


A hozzászólást Thanos (Moderátor) módosította, ekkor: 2019.09.27 07:18:11, a következő indokkal:
nem megfelelő igeidők



2279. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-09-24 19:19:53
 ÚJ
>Eooghantar Weery'tas avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 23

Játékstílus: Vakmerő

//Eooghantar, Yeza//

*A nő engedelmes viselkedése, erőteljesen meglepi, bár ezúttal ez nem látszik rajta, de megnyugvással tölti el, hogy hallja a kard és hüvelye tompa puffanását, ahogy földet érnek. Mikor pedig csupán egy apró ellenállásba látszik ütközni, felébred benne a gyanú, hogy túl simán ment a dolog. Azt, ha tudná, se tagadhatná azonban le, hogy ez az érzés, hogy azt tesz a nővel, amit csak szeretne, az pedig szinte a legkisebb ellenkezés nélkül aláveti magát, euforikus vágyakozásba hajszolná. Így, amint elválnak egymástól, kiereszti a felfokozott levegőt a száján és próbálja a testét lassabb légzésre kényszerítve nyugtatni. Szinte meg is feledkezik az eredeti célról, amit maradéktalanul teljesített, de, hogy is volt tovább a terv? Majd látja, hogy a nő még mindig nem nyitotta ki a szemeit. Talán túl erőszakos volt és többet rá se mer majd nézni. Épp nyitná szólásra a száját, hogy bocsánatkérés és némi vád szaladjon ki rajta, de a nő megelőzi. A közlés nem kicsit lepi meg, sőt, annyira váratlanul éri, a vörös szemei szinte vágyakoznak a folytatásra és izzítják a benne fellobbant vágyakozást, hogy itt helyben felhasználja őt, a maga örömére.*
-Ne tréfálkozz. Indulnunk kell, mielőtt észreveszik, hogy itt vagyunk. *Ereszti el nyomban a nőt és pattan el tőle, szinte, mintha leprás lenne. Felkapja a kardot és visszateszi a helyére, majd megragadja a nő kezét.*
-Menjünk. *Néz a szemébe határozottan, de egyértelműen kicsit megenyhülve, aztán ismét elengedi, nem szeretné se bántani, se megijeszteni a vöröst.*
-Nem vagyok morcos, csak nem szeretném, ha bajba kevernéd magad, amíg veled vagyok. *Valami oknál fogva, kezd benne megerősödni azaz érzés, hogy míg a nővel utazik, addig felelősséggel tartozik érte és minden általa elkövetett tettért. Az már csak a jéghegy csúcsa, hogy ha bajba kerülne, megvédené, azaz biztosan megpróbálná, és az is tuti, hogy az első adandó alkalommal ártalmatlanná is tennék. Majd hirtelen feltör egy tüsszentés, amit a felöltőujjába fojt.*
-A következő éjszakát már a kikötőben akarom tölteni. *Mondja és odasétál a békésen legelésző hátas mellé, meg is simogatja a nyakát. Ha elindulnak végre, akkor nagy léptekkel szeli a járatlan terepet, viszont míg újra ki nem érnek az útra nem beszél, ki tudja miféle népek meg állatok nyugalmát zavarnák fel azzal.*



2278. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-09-24 18:34:12
 ÚJ
>Relton Miirphys [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//Kő kövön//

*Lebeg a néma sötétségben. Tiszta elmével csak a múlton dereng, miként az lepereg előtte.*
~Hogy jutottam idáig? Mit csináltam rosszul?~
*Keresi a kérdések válaszát az emlékképek egyvelegében. Elszáguld előtte az apja arcát, az anyjáét, legjobb barátjáét, aki tudta a titkát, de nem kezelte érte másként. Mennyi mindent kapott és nem becsülte meg. Egyszer száll el otthonról és többé nem megy vissza.*
~Legalább üzenhetnék nekik.~
*Egész életében az élvezeteket hajszolta, míg az igazi öröm hétköznapivá vált.
Hátába álló fájdalom visszarántja a valóságba egy utolsó esélyért.
Vér szökik ki a száján ordítás közben.*
- Miirphys... Család...A-aar...
*Ügyetlen leoldja erszényét, hogy Karheia Rhagodarra bízza utolsó kívánságát. 338 arany zörög matatás közben. *
-Aaarth...eni...
*Utolsó kérését az élőkre bízza, hogy vigyék haza a halálhírét.
A barbár üljön dicső tort a teste felett. Kürtölje világgá, hogy megölt egy harcolni nem akarót, aki veszélyben se emelt rá fegyvert.
Már nem érdekli mi lesz. Utolsó tettét megtette. Mindent elvégezve, rossz döntések sorával megy a túlvilágra.*



2277. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-09-24 15:31:19
 ÚJ
>Throggot Mogg avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

*Már hajnalodik amikor a fák egyre sűrűbben jelzik a számára, hogy bizony a nap hamarosan fel fog kelni. Habár az évszak olyan, hogy lassan csalogatja elő a napsugarakat, mégis a barlanglakó minden apró sugarat érez a testén és a szemén. A fák néhol átkarolják az út feletti részeket, így a sötétség leple még jótékonyan hat a haladásnak.*
- Éhes vagyok. *Mormogja, de persze válasz sehonnan sem érkezik a számára. Csak apró állatkái rohangálnak fel és alá a hatalmas vállain és rücskös hátán. Már ők is éhesek lehetnek állapítja meg Throgg, de egyelőre jobban leköti a saját éhsége.
Lassan cammog az úton egészen addig, ameddig valami furcsát nem észlel a dél felől érkező széllel. Valami egészen új érzés és tapasztalat. Habár még soha nem látta a tengert, de a sós illatot hozó déli fuvallat egészen összetéveszthetetlenül elsuttogja neki, hogy már nem járhat messze. Ismét erőt vesz magán, hogy megtegye a következő lépéseket és elérje a halban gazdag vizeket.*


2276. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-09-24 11:35:52
 ÚJ
>Vérgőzös Rorkir avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 299
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//Kő kövön//
//Rorkir, Karheia, Relton//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

*Még látja, ahogy a szaftos hányadék végigcsorog mindkettőjük ruháján, akik a földön fekszenek. De persze ez nem tántoríthatja el. Kardja gyorsan és pontosan súlyt le, akár csak egy darázs fullánkja. Egyenesen az elf szívébe. ~Így fájdalommentes. Nem szenved többet a kelleténél.~ Nem kegyetlen ő, nem szeret külön fájdalmat okozni, de a győzelemhez elengedhetetlen. Talán kissé erősre sikeredik a mozdulat, mert valamelyest áthatol a testen, mely még ugyan nem élettelen, de hamarosan az lesz valószínűleg. Talán épp a nő arca előtt állhat meg a penge, de ezt ő felülről nem látja. Egy apró fordítás után, csak hogy biztosra menjen, kihúzza egy mozdulattal a pengét. A végén csak úgy csepeg a vér, s folyik a pengén is. Szerencsére van benne vércsatorna, ez a barbár népeknél közkedvelt kelléke egy fegyvernek.*
-Szép halál.
*Mondja halkan, ennyivel is megilletve az elfet. Nem lehet eltagadni senkitől, hogy hogyan akarja bevégezni. És egy nőt védve talán még lehet esélye, hogy a lelke ne tűnjön el csak úgy a semmibe.*
-Te!
*Ha esetleg még nem borult le róla Relton, úgy a talpával segít ezen a problémán, és arrébb gurítja némileg, hogy lássa a nőt.*
-Vele vagy? Felelj!
*Mondja karcos hangon, s a penge hegyét felé szegezi.*
-Ha nem, úgy gyere, itt a kezem.
*Másik kezét pedig a nőnek tartja, hogy segítsen neki felállni, ha esetleg bármi mást válaszolna, mint azt, hogy : igen, vele vagyok. ~Láss engem, atyám!~ Szemében mindenesetre valami túlvilági csillogás és öröm, no meg büszkeség csillan, hogy megvédte a népe becsületét, habár olyan kevesen maradtak belőle. És persze, hogy győzedelmeskedhetett az ellenség felett. Ez mindig örömmel tölti el.*


2275. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-09-24 10:44:34
 ÚJ
>Zhaggur Khaziir avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 112
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Titok a mélyben//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

*Inkább költői volt a kérdés a kit kerestekre vonatkozóan, így ha értetlenkedik is valaki, akkor sem csinál belőle nagy problémát, majd a leírásra bólint egyet, majd felel is.*
- Nem láttam. *Már majdnem megoldódni látszik a helyzet, és el is köszönnek, amire Zhaggur szintén válaszol. a maga morgó hangján.*
- Meglesz! *Harapja el a mondat végét és fordulna is el, de valami mégis csak itt marasztalja a kis párost.*
- Igen munkást! Gyere közelebb és elmondom. *Jön is a határozott válasz a péklegénynek. Zhaggur nem szívbajos és egyértelmű fenyegetésnek fogja fel a másik szavait, tehát nem fogja annyiban hagyni. Ő épp az emelkedő tetején áll és úgy véli ezzel helyezti előnyben van a megtermett paraszttal szemben. Ha a másik majdnem testközelbe ér, hogy tovább folytassa az ostoba kérdéseket, akkor megpróbál egy gyors mozdulattal a kardját előrántva hüvelyéből egy vágást ejteni a férfi testén. Mindegy, hogy melyik testrészét éri el a péknek, az is elég, ha az ellenfele megszédül és legurul a köveken, hogy ott pusztuljon bele a kis akciójába.
Hatalmas düh támad az amúgy sem békés törpében és ezt a dühöt ki akarja adni magából, már a barátjuk akit a mélyben talált sem volt szimpatikus neki.* ~Mocskos parasztok, a bányámat akarjátok elvenni. Itt fogtok megdögleni.~


2274. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-09-23 23:18:29
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Meia)(inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 127
OOC üzenetek: 10

Játékstílus: Szelíd

//Titok a mélyben//

*Zhaggur megszabadul a táskától, mielőtt a felé közeledő erdőjárók megpillantanák rajta az eltulajdonított holmit. Lehet, hogy így lesz mindenkinek a legjobb, ki tudja, mit szóltak volna hozzá, ha észreveszik egy idegenen. Mit sem sejtve, kissé bután méregetik a törpét, mintha nem tudnák, mit illenék ilyenkor felelni, hogy kéne elmagyarázniuk, kit keresnek. Ha nem látta, valószínűleg úgyse jön rá a leírásból.*
- A fivérem tűnt el, jóuram, egy fejjel magasabb, mint én, egyszerű képe vagyon, barna haja, szeme. Már várjuk egy ideje, hogy hazatérjen, de hát nem is olyan iszogatós, én nem tudom, mi az istenek ütöttek belé, hogy csak úgy eltűnt hirtelen. *Magyarázza az asszonyság, a kezét idegesen tördelve.* De uraságod biztos látta volna, ha errefelé téved, és nem kőne ennyit magyarázkodnom. *Véli, és szomorúan pislog a társára. A férfi vállat von.*
- Gyere anyuskám, menjünk tovább. Majd valaki mond valamit bizonyosan. *Mondja, a nő hátát érintve kedvesen.* Köszönjük, törpe uram, de akad nekünk is dógunk bőven, oszt jó munkát!
*Azzal indulnak is tovább a lejtőn, csak a pályát tévesztett pék kap a törpe szájából elhangzottakon.*
- Mit mondtál? *Kiált, és felszökdel a köveken, izmos termetével egyre jobban kitakarva a napot Zhaggur elől.*
- Mit nevetsz te mirajtunk, he? Munkást, mi? *Kérdezi, hangjában kissé mintha nyomokban érezhető volna a fenyegető él, arca viszont nem dühöt, sokkal inkább komolyságot tükröz. Nem nyúl fegyveréhez, de gyorsan közelít a bányászhoz, és egyelőre semmi jelét nem mutatja, hogy megállna, vagy a többiek után indulna.*


2273. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-09-23 22:45:23
 ÚJ
>Karheia Rhagodar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 389
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//Kő kövön//
//Rorkir, Karheia, Relton//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

*A szőkeség már nem igen látszik mozdulni, ami elkeserítő, és kétségbeejtő Karheia számára. Karheia nem túl látványos erejével igyekszik megmozdítani a férfit, aki ennek okán hamarosan gyomortartalmának bűzlő folyadékával teríti be ruháját. Nyilván elfogja az undor, talán öklendezne is, de volt már gyermeke, aki többször is összepiszkolta már, így mondhatni hozzászokott. Azért meglehetősen kellemetlenül érinti az az érzés, ahogy ruhája hamarosan átázik Relton hányásától.
Ezután a fölé magasodó árnyékot veszi észre, amit Rorkir termetes teste eredményez. Eszébe jut Nozarin is, az, hogy vajon ha most itt meghal, ilyen ronda módon, akkor kedvese keresni fogja, vagy sem. Attól nem tart, hogy a férfi élne nélküle tovább, boldogan, elvégre jelentéktelen, egyszerű nőszemély ő. Feltehetően egy csak a sok közül, akikkel Nozarinnak dolga akadt.
Érzi, hogy erősödik a nyomás, ami visszalöki őt a próbálkozása közben, és immár nem képes megmozdítani Reltont. Hamarosan egy penge hegyének csillogását figyelheti meg, kínos közelségből, amitől nyilvánvalóan megemelkedik pulzusa. Nézi is, ahogy lassan belepi őt a vér, de úgy tűnik, hogy nem a sajátja. Keresi kékjeivel Relton tekintetét, de úgy sejti bármennyire is szeretne, nem tud már rajta segíteni, ezért pedig valami érthetetlen módon elfogja a szomorúság. Pedig jellemzően nem szokott keserű lenni a halált látva.
Ami lehet érte is eljön végül, ez nagyban függ Rorkirtól is, akinek szándékai ismeretlenek előtte. Legurítja magáról az elf testet, és egyelőre csak kíváncsian felpillant vad kékjeivel a barbárra, hogy felmérje annak lehetséges következő lépését.*

A hozzászólás írója (Karheia Rhagodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.09.23 22:48:05


2272. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-09-23 20:53:26
 ÚJ
>Yeza a Rőt avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 715
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//Eooghantar, Yeza//

*Egy kicsit azért meglepi ez a változás. Ami azt illeti, le van nyűgözve tőle. Nagyon igyekszik, hogy véletlenül se zökkentse ki a félvért. Pillantását, gesztusait úgy igazítja, hogy inkább adja alá a lovat. Vagy ez teszi meg a hatását, vagy egyszerűen az igric talált ennyire magára, ez a feltartóztatás kezd igazán a kedve szerint alakulni. Ez a kislány titulus, amin illetik, azzal a karakánra váltó pillantással egészen felborzolja a tarkója kis pihéit. Engedelmesen ejti is ki a kezéből a kardot a felszólításra, gyakorlatilag azonnal. Balját aláveti a szorításnak, épp csak annyira feszíti meg, hogy az ellenállás fűszerével meghintse az egészet. A térdei közé engedi a férfit a helyezkedésben, nem próbálkozik semmi aljassággal. Igazság szerint már emelné is a lábát, hogy a másik derekára fonja nem akarja elvitatni az igrictől a gyeplőt, inkább kiélvezi a helyzetet. Engedi, hogy eluralkodjon rajta az érzés, amit e felhorgadt férfiasság elvár. Kissé szeppenten, pihegő várakozással, reszketeg áhítattal a lehengerlő kísértés előtt. A fához lapul a hozzá hajló csók elől, de Eooghan ezúttal bizsergetően határozott. Yeza visszacsókol, de igyekszik nem túl hevesen, hogy a lehengerlő csábító szerepét a férfiél hagyja. Beharapja a száját a csók után és hunyva tartja pilláit még egy kicsit.*
- Nem biztos, hogy akarom, hogy eleressz *súgja, s a vallomás után ledér szégyenlősséggel pislog fel a férfira. Megfordul a fejében, hogy megkérdezi, az meggondolatlanság lenne-e, ha megfordulna és feltűrné a szoknyáját, de nem akarja elvetni a sulykot, és akármilyen jól csókol az édes, nem biztos, hogy a legjobb ötlet lenne itt egymásnak esni egy ki tudja milyen komoly csetepaté tőszomszédságában.*
- Jól áll neked, ha morcos vagy *mosolyodik el végül és előrébb hajol, hogy legalább még egy ízlelésnyi kis csókocskát lopjon.*


2271. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-09-23 17:22:28
 ÚJ
>Eooghantar Weery'tas avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 23

Játékstílus: Vakmerő

//Eooghantar, Yeza//

*Minden izma megfeszül, hogy a nőt kizökkentse az általa célul kitűzött irányból. Egyszerűen nem hagyhatja, hogy többször csak úgy meglépjen, egy-egy elkobzott holmijával. Azt pedig, most főként irritálja, hogy esetleg még bajba is keveri magát, amiből ő nem igazán tudná kihúzni. A kardja, amit a nő csak úgy elorozott, árulkodik róla, hogy nem igazán szokták zargatni, szinte csupán dísznek van. Ezért is kellett mindenképp útját állnia a céltudatos törekvésnek, mert nagyon úgy tűnt, Yeza akár ha kell közbe is avatkozik. Jobban átgondolva a dolgot pedig nem engedheti meg azt magának, hogy egy óvatlan pillanatban akár mellőle is kiugorjon a bokorból a nő, veszélybe sodorva mindkettejüket. ~Nem, lefújva. Nem megyünk közelebb. Nincs azaz isten! ~
Miután megállásra késztette Yezát és a fához szorította, ő maga is megenged néhány zilált levegővételt, közben szemeit a másik szembogarain tartva. Egyértelműen feszült, talán még haragos is, ezt ki lehet olvasni belőlük. Majd megköszörüli a torkát és halkan, de határozott hangon megszólal, közelebb hajolva a nőhöz.*
-Kislány, először is, azaz én kardom. *Jegyzi meg csak a rend kedvéért.* - Dobd le. *Kéri nyomatékosan, mert már a kezében is veszélyesen áll a hölgyeménynek. Ha megteszi, ha nem, a nő szabad kezét megragadja és egy ellenkezést nem tűrő mozdulattal a csuklójánál fogva a feje mellé, a fához szorítja. Közben két lábával próbál becsusszanni Yeza két térde közé, nehogy, egy laza lábrándítással megpróbálja eltántorítani a vörös. Nem lenne szerencsés, ha ilyen pózban el találná trafálni a lágy részeket.*
-Kérlek. *Próbálkozik lágyítani a hangján, hátha azzal jobban célt ér.* -Át tudunk vágni az erdőn is, nem olyan vészes a terep. Ne keverjük bele magunkat, mert ha még egy meglepetést bekapok a kikötői út során, azt már fizikai sérülés nélkül nem úsznám meg. *Sóhajt lemondóan, végül csak kijött őszintén az egész, pedig hivatkozhatott volna arra, hogy félti a nő épségét, de minek ferdítsen, talán így jobban célt ér.*
-Mondd, hogy nem teszel semmi meggondolatlant, az út hátralévő részében és, akkor eleresztelek. *Közben a térdét megtámasztva a fatörzsön óvatosan rásimul a nőre, csak, hogy érezze, komolyan beszél. Egyik keze annak a csuklóján, másik keze pedig a nő dereka mellett megtámasztva, nehogy kicsusszanhasson egy óvatlan pillanatban. Az arca óvatosan közeledik Yezához, a férfi szemei pedig szinte kérlelőbe mennek át, hogy kipréselje szinte a nőből a várt választ. Mindezek ellenére, nagyon úgy tűnik, hogy Eooghan nem fog itt megállni, amint összeér a két orr, fordítja a fejét, csukódnak le a szemei és lopja vissza a csókot, erőszakos és követelőző módon, amit a nő az imént, olyan akaratosan szintén meglovasított tőle. Nem biztos, hogy ezzel eléri, hogy a vörös egy kis időre kiszolgáltatottnak érezze magát, de mindent megpróbál, ha ez lehetséges, hogy elnyomja. Reménykedik benne, hogy a nyelve a helyén marad, és nem orrol meg rá a kislány, de most érzi azt, meg kell mutatnia, hogy nem viccel.*



2270. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-09-23 14:59:39
 ÚJ
>Vérgőzös Rorkir avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 299
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//Kő kövön//
//Rorkir, Karheia, Relton//

*A kardcsapás úgy tűnik sikeres, legalábbis a ló ellen hatásos. Célját mindenesetre eléri, nincsenek veszélyben az állat dübögő patái alatt. Valószínűleg nem csatamén, így nincs hozzászokva az ilyesmihez. Talán visszatalál majd a gazdájához, vagy valahol csak békésen legelészik egy kicsit odébb. De a lényeget nem vesztette szem elől Rorkir. Egy másodpercre sem. Az elfet. Azt a tiszteletlen elfet. Ott fekszik a földön, a nőre félig rámászva. Nem tudja, hogy védeni akarta volna a másikat, vagy ilyen perverz lenne, hogy egy ilyen helyzetben akar erőszakot tenni rajta. ~Undorító.~ Húzza fel félig a száját, talán a fogai is kivillannak egy kicsit. Így fejezve ki undorát, mely csak erősödik, ahogy a másik kiteríti a reggelijét. Csak azt reméli, hogy nem kapta arcba a nőt a dolog. De ott áll Rorkir, délcegen, lihegve és izzadtan kardját kezében tartva. Egy apró mozdulattal megfordítja csuklóját, így a kard hegye lefelé néz. Egy döfés. Ennyi kell, ezt próbálja megtenni. Felemeli karját a szükségesnél nem magasabbra, nem időzik beszéddel, vagy plusz mozgással. Tudja jól, hogy egy harcnak nincs vége, amíg vége nincs. Nem bízhatja el magát, vagy lehet figyelmetlen. Egy célzott, erős döfést próbál végrehajtani, ami ha sikerülne, talán át is döfhetné a másik szívét.*


2269. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-09-23 14:34:34
 ÚJ
>Relton Miirphys [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//Kő kövön//
//Rorkir, Karheia, Relton//
//Eooghantar, Yeza azért nem, mert még nem léptek fel//

*A szilárd talajon fekszik, de mintha a föld is megbokrosodna, hogy levesse magáról. Kábán bámulja a karján ejtett sérülést. Olyanféle, amit a veteránok mutogatnak egymásnak egy emlékeket felidéző társalgás közepette, csak a sajátja még a friss, lédús.
Remeg a karja a félelemtől. Remeg a világ körülötte. El akarta hagyni a családi fészket szórakozásért. Most mi történik? Meg akarják ölni érthetetlen okokból. Aminek kedve volt kifolyni, az már kifolyt belőle.
Valaki le akarja magáról vetni a gyenge testét, vagy csak az instabil világ lökdösi?
Kedve támad az egészre hányni. Minden félelem, ami a gyomrában kavarog egy undorító katyvaszként, fel akar jönni, hogy közölje mindennel a véleményét. Fel akar jönni, hogy az az izé ne benne élősködjön, aminek eleget is tesz. Egy savas, rossz szájíz kíséri.
Tesz egy önelégült mosolyt.*
~Vajon jól csináltam? Valakiért kockáztattam az életem. Jól tettem?~
*Félelme elhagyta és nedvesen csorog le a szája szélén, rendetlen öltözékén, egészen le a földig.
Félelme kergette az amúgyis gyenge fiatal a korlátain túlra, nem a vér hiánya. Sebe is nedvesen ásít, de még menthető.*
~Senki sem fog segíteni. A szüleim is megtagadtak, akkor más miért fogadna el?~
*Várja a halál csókját, hogy véget vessen az életnek nevezett tragédiának. Álmosan lehunyja szemeit, hogy a kaszás rendelőjének várótermében, az ájulásban, várja a végkifejletet.*



2268. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-09-23 13:14:11
 ÚJ
>Cahress Damastant avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Hazatérés//
//Cassy, Khul//

*Nem tervezte el egyikük sem ezt az estét, így mindketten feszengenek, bizonyára különböző okokból, melynek a gyökere közös csupán: a kölcsönös vonzalom, melynek tüzét szítják a körülmények, ám aminek gátat szab valamely titkos szabály. Így, hogy mindketten tartózkodnak, valójában nem áll fenn veszély, hiszen felnőttek, többé-kevésbé józanok és megértő barátok is. Legalábbis Cassy így gondol a zsoldosra, biztos benne, hogy ha szüksége lenne rá, akkor számíthatna rá. Talán csak önmaga megnyugtatására szolgál ez a hit, s nem is kívánna teher lenni semmikor sem a férfi számára, de valahogy úgy érzi, ő nem az a fajta, aki érzéketlenül elfordulna valakitől, aki segítségre szorul. Cassy sem tenné. Érzékeli, hogy nem kap igazi választ arra, mennyire érzi magát otthonosan a férfi, és van valami nyugtalan feszültség a viselkedésében.
Nevetnek kicsit, mind a Kardon, a Harcizmon, s a felsoroláson, de valahogy nem olyan felszabadult a dolog, ezt jól érzi. Persze érzékeit zavarja saját felindultsága is, amit igyekszik kordában tartani. Egy élettel ezelőtt állt így utoljára férfival kettesben a szabad éj alatt. Úgy, hogy csupán önmagának kell lennie, nem Sellőnek vagy felszolgálónak. Mikor a férfi megáll és elengedi, nem egészen érti a dolgot. Utánafordul és maga köré húzza szorosan a vállkendőt. Egy kicsit megkönnyebbül a távolságtól, tisztulni kezd a feje, ám tekintetét Khulon pihenteti, figyeli, mit csinál, hallgatja, mit mond. Nézi, ahogy a lágy holdfény feldereng hullámzó haján, termetes alakján, s a nyáresti szél meglibbenti hajtincseit. Azon kapja magát, hogy már nem csak figyeli, hanem egyenesen bámulja ezt a gyönyörű képet. Ha egy festő vászonra vinné és a szobájába akaszthatná, órákon át tudná nézni és az érzelmek széles skáláját élné át. A nehezen kivehető vonások miatt titokzatos, a sötét miatt ijesztő, de az ismeretlenség mögött éppúgy lehet melegség és biztonság, oda tudná képzelni. Halványkéken odapingálták a magányt, de ha úgy néz rá, kiérzi belőle a reményt is. És ez csupán néhány pillanat alatt szalad át rajta. A kép örök emlék marad számára, gondolatban megköszöni a férfinak, hisz tőle kapta. Aztán szerény mosollyal lehajtja a fejét, hagyja szertefoszlani a varázst. Még kavargó érzelmekkel fordul el a másik három említett csillagkép felé.*
- Voltaképpen csak kettőre értettem. Az egyik a Homokóra… de azt hiszem, nem megtévesztésből álltál az ellenkező irányba.
*Fordul vissza szelíd mosollyal, és utólagosan kérdez vissza, félrebillentett fejjel.*
- Miért ne akarnám tudni? Nagyon rejtélyesen beszélsz, egyenesen kíváncsivá teszel. És különben… veled kapcsolatos, természetes, hogy érdekel. De ha nem akarod elmondani, akkor nem kényszerítelek, egy szavadba kerül, és nem faggatlak róla tovább.
*Kiegyenesedik, s a mosoly együttérző arckifejezéssé változik, hangja ellágyul.*
- Sokszor látok szomorúságot a szemedben. Emiatt van?


2267. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-09-22 23:29:18
 ÚJ
>Karheia Rhagodar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 389
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//Kő kövön//
//Rorkir, Karheia, Relton//

*Ugye miután leesik, és jól megüti magát sokat már nem érzékel semmiből, hiszen a megvadult lovától igyekszik védeni legfontosabb részeit, leginkább koponyáját. Nem sokkal ezután azt is tapasztalja, hogy valamiféle súly nehezedik rá. Nem túlzottan nehéz, vagy durva, ezért kizárja annak az eshetőségét, hogy egy jól irányzott rúgás lenne, vagy lova botlott meg és zuhant esetleg rá. Azt sem tartja valószínűnek, hogy a sérült elf pottyant egyenesen rá a hátasról, bár mint kiderül, nem tévedett nagyot, mert a szőke tincseket látja igen közelről.
Kicsit nehézkesen látja át a helyzetet a földön fekve, miközben vele megegyező súly préseli a talajba, de egészen úgy érzékeli, hogy nincsenek az arca közelében elsuhanó paták, így Karheia úgy sejti, hogy Csatangló arrébb állt. Így is van, a ló miután ülepére csapott figyelmeztetően a barbár férfi, több sem kellett neki ahhoz, hogy biztonságosabb távolságba ügessen, de egyelőre még nem hagyva hátra gazdáját, csak úgy nagyjából tíz-húsz méterről füleit hegyezve figyel, és igyekszik megnyugodni. Persze ha a nagydarab barbár megint megindul felé, akkor rögvest vágtába ugrik.*
- Állj fel!
*Nyögi, miközben próbálja feltolni magáról az elfet, akiről nem tudja, hogy él e még egyáltalán, vagy csak nagyon legyengült. Mindenesetre egészen megesett már rajta Karheia szíve, így ha esetleg még valahogy fel tudja lökni, és ezzel segíteni neki új lendületet szerezni, akkor megpróbálja, bár nem sok esélyt lát már erre.*


2266. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-09-22 20:53:07
 ÚJ
>Vérgőzös Rorkir avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 299
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//Kő kövön//
//Rorkir, Karheia, Relton//


*Hallja, ahogy a nő, aki odalovagolt valamit kiabál. Nem tudja, hogy neki-e, vagy a másiknak, de Rorkirnak egyértelmű, hogy valószínűleg a másiknak, hisz ő nem szorul segítségre. Egyáltalán. De ha neki szól, akkor nem igazán érti a barbár helyzetét. Fülében, illetve a fejében szinte másodpercek törtrésze alatt hangzanak vissza apja szavai. ~Egy bölcs asszony azt mondta, ha egyszer harcban edződött a szíved, és elhatároztad magad, vagy harcolj és győzz, vagy halj meg, miközben próbálsz győzni. Nincs visszaút.~ Mindig is csak akkor rántott fegyvert, ha eltökélt szándéka megölni az ellenséget. És ebben nem állíthatja meg semmi, ha csak nem a szíve dobogásával együttesen. Így nem haboz, de ugrik. Azonban a ló máshogy gondolja a dolgot. Talán az üvöltés, talán a megjelenése, talán a sebessége, talán a fegyver látványa, talán az idegen a hátán, vagy mindezek együttesen, ki tudja mi a kiváltója, de megbokrosodik. Próbálja lerázni a hátáról az utasokat, ami sikerül is neki, s vad őrjöngésbe kezd. Sajnos Rorkir már ugrott, és a levegőben van, mire a jelenet megtörténik egy pillanat alatt. De már reagálni nem tud rá, legalábbis nem úgy, ahogy szeretne. A nőnek semmiképp sem szeretne kárt okozni, vagy hagyni, hogy a ló tegyen. Így annyit tehet, hogy kardját kissé elfordítja a levegőben, hogy ne vágjon bele a lóba, azt sem bántaná szívesen. De meg kell fékezni, vagy legalább elüldözni innen. Így ha sikerül neki, úgy igyekszik a lapjával rácsapni a ló hátsójára, hátha megiramodik. Viszont attól ő még földet fog érni, valószínűleg épp a ló előtt, hisz a hátára nehezen ugorhatna fel. Így ha esetleg még ott lenne, úgy minden erejét latba vetve próbálja lefogni, ellökni, vagy ezeket egymás után. Minden erejét latba vetve küzdene az állattal, izmai megfeszülnének, az erei majdcsak kiszakadnának testéből, és valószínűleg üvöltene is, ahogy a torkán kifér. Talán a ló meg is rúghatja közben, mondjuk a lábán, de ennyit megér, hogy a nőnek ne essen baja. Persze, ha a ló a kardcsapástól elszalad, vagy csak a közeledő látványától, úgy a menekülő elf a legtisztább célpont eddigi üldözésük során, hisz hason fekve, vagy a földön fekve, félájultan van. Ha sikerül, úgy most rámérheti a kegyelemdöfést. Természetesen, ha a lóval hadakozik, úgy erre aligha lesz ideje.*

A hozzászólás írója (Vérgőzös Rorkir) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.09.22 20:53:22


2265. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-09-22 20:46:24
 ÚJ
>Yeza a Rőt avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 715
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//Eooghantar, Yeza//

*Kezd megfogalmazódni benne a feltevés, hogy az igric talán még érintetlen. Mondjuk ilyen helyes pofival és hozzávéve, hogy még zenész is, ez egészen valószínűtlen. Még akkor is, ha csak dísznek hurcolja magával azt a lantot. De ez a hol pajzánul nagy mellényes, hol meg szeppent hozzáállás inkább a tapasztalatlan kamaszokra jellemző. Egy kicsit mulattatja Yezát ez a dolog, egy kicsit meg zavarba hozza. Mindenesetre eliramodik a karddal, de nem jut messzire, mert az igric egészen gyorsan felocsúdik a meglepett szájtátásból és ezúttal ő okoz meglepetést az igencsak határozott fellépéssel. Yeza a fának nyekkenve pislog a félvérre, aki mellette kitámasztva karjait kényszeríti maradásra.
~Nocsak, hát ilyet is tudsz?~ harap az ajkába a vörös. Nagy kortyokban pihegi szándékai elgáncsolását, de egyre kevésbé bánja a dolgot. Végső soron teljesen igaza van Eooghannak. Valószínűleg nagy ostobaság lenne belekeveredni, bármi is folyik amott.*
- Le akarsz fegyverezni? *súgja halkan, de cserfes pillantással. Ami azt illeti, már meggyőzte magát, hogy jobban teszik, ha a fák között maradva vágnak át és elkerülik a problémás útszakaszt. De azért ad esélyt Eooghannak is hogy érveljen. Vagy csak szimplán lehordja a kard miatt. Kivételesen most nagyon is megérdemli. Na jó, általában megérdemli a leteremtést, mert sokszor borzasztó forrófejű tud lenni.
Ha visszaérnek a Kikötőbe, muszáj lesz meginvitálnia a kobzost valami italra, hogy kipurgálja a gátlásait. Csak kérdés, hogy miből fogja meginvitálni? Az utolsó aranyait elfizette a csűrben alvásért.*


2264. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-09-22 19:55:48
 ÚJ
>Relton Miirphys [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//Kő kövön//
//Rorkir, Karheia, Relton//
//Eooghantar, Yeza azért nem, mert még nem léptek fel//

*Lóhalálában igyekszik felmászni hátasra. Szavaknak nem érnek Relton agyának szavakat értelmező részébe, ha egy emberállat ismeretlen okokból kívánja megsürgetni az elhalálozását.
Valahogy felügyetlenkedi magát a lóra hátára, ami nem tudni mit csinál. Vagy megbokrosodott és igyekszik a háta mögött hagyni a terheit, vagy varázsparipa lévén próbál felkapaszkodni a levegőbe, hogy ott folytassa az útját. Bármelyik opció is legyen, Relton az első próbálkozással a földre kerül. Sérülését nem tudja ellátni, ezért továbbra is ontja magából a vöröset.
Beverte a fejét, vagy a vérhiány miatt, vagy a kettő együttes hatására szédülni kezd. Karheia is lezubog a lováról. Egy megbokrosodott mén üres nyereggel van előtte. Tökéletes alkalom arra, hogy fogja magát és… a tulaj felé vetődjön, tulajdon testével védve őt a ló patáitól. Nem sokáig bírja magát tartani. Karheiának van egy rövidke ideje, mielőtt az elf elvesztené az erejét egy kellemes lórúgás, egy hátába állított kard, vagy csak egy szimpla ájulás következtében.*

A hozzászólás írója (Relton Miirphys) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.09.22 19:57:44


2263. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-09-22 19:23:14
 ÚJ
>Eooghantar Weery'tas avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 23

Játékstílus: Vakmerő

//Eooghantar, Yeza//

*A nő kis ujjcsókolgatós produkciója megolvasztja benne a kétkedést, ösztönösen a szájára figyel, tompa tekintettel. Egyetlen épkézláb gondolat sem fordul meg a fejében, de a képek, amelyek felvillannak, mintha dobtak volna néhány hasáb fát odabent a tűzre. Nyel egy nagyot. A foglalkozás elérte a célját, bizsereg az ágyéka. ~Már megint szórakozik! Esküszöm betapasztom a száját… valamivel. ~ Majd kiszabadítja a kezét, közben zavarodottan heherészik.*
-Áh, hagyd, majd az alkohol megoldja. Nem a te hibád, a ló megbokrosodott. *Ismétli gyorsan a korábban hallott információt, most csupán ennyire képes. Meg a száj, az a piros és cserfes, a szemei akaratlan is rásiklanak néha, mert igen nehéz leküzdenie a késztetést, hogy megérintse. ~Akkor meg biztos lepofozna. Mert a nők már csak ilyenek. ~*
-Ha ott lettél volna, biztos nem fajultak volna idáig a dolgok. *Sóhajt lemondóan.*
-Te sem fáztál volna kislány. Azt meg én nem hagytam volna. Lehet, nem látszik, de vagyok annyira úriember. *Tárja szét a karjait, majd hirtelen jön az újabb tüsszentés és félrenéz, nehogy a kislányt telibe kapja vele.
Ekkor érkeznek a zajok, és őszintén örül neki, hogy a téma nem kerül továbbfeszegetésre. Az első ötlete teljes sikert arat, azonban a lovat nem szándékozik a nő hátrahagyni. Egyrészt, ezt meg is érti, másrészt viszont valószínűleg az erdőben úgyis ki kell majd kössék, nehogy elárulja a rejtekhelyüket. De fél siker is siker, így megindulnak, letérve az útról.*
-Menjünk. Itt veszélyes lenne maradnunk. *Bólint menet közben. Ahogy közelebb érnek, egyre erősebben jelez a vészharang a fejében, minthogy talán ebből most jobb lenne kimaradni inkább, viszont nem akar gyávának tűnni. Nem épp hangulatban éri a nő hozzásimulása, értetlenül is bámul rá, mert úgy véli, ha félt volna, akkor nem ment volna bele a meglesésbe. ~Talán jobb lenne, ha itt hagyom a lovával együtt. ~ Fordul meg a fejében, de ekkor valamit mond a nő neki, már nyitná a száját értetlenkedésre, ha azt nem tapasztaná be valami. Elhúzódni ideje sincsen, meg oka se, de a szemei úgy maradtak, ahogy a meglepettség kipattintotta őket. Minden mozdulatot érez, de mint egy döglött hal, csupán annyi aktivitást mutat a produkció közben. ~Ez most komoly?! De pont MOST?! ~ Viszont a végére már egészen átérezné, akkor azonban abba marad. Ezt egy elég idétlen pofával nyugtázza, ami egyszerre tanácstalan és indulatos. A második érzés ráncait főleg a megvilágosodás okozza, mivel a kardját a nő kezében látja viszont, aztán szokásához híven pattanna is a cuccát meglovasítva odébb. Ha lett volna elég ideje elmerülni a hirtelen jött csókban, talán csak később eszmélt volna fel, miután már a nőnek emléke se maradt a közelében, így viszont éberen tud utána vetődni. Tudja, hogy már nem járhatnak messze, ezért nem kiált rá, de nem szándékozik hagyni, hogy Yeza egyedül közelítse meg a dolgot, őt hátrahagyva. Bár nyilván a lóval jobban járt, mint a nő a karddal és simán elsétálhatna az állattal, míg az meglesi a felfordulást, de ezúttal nem tervez engedni. A lovat ott hagyva ugrik a nő után, és ami furcsa lehet a számára, nem megállítani vagy visszahúzni szeretné, inkább lök rajta egyet, féloldalas irányban. Reméli elég nagyra sikerült a taszítás, hogy Yeza útvonalát megszakítva háttal vagy féloldalasan egy fának ütődve találja magát. Ha ez megtörténik és sikerrel jár, akkor megpróbálja beszorítani a fához, hogy ne tudjon elugrálni sehova. Szemei még mindig nem erőszakosságról, inkább értetlenségről árulkodnak.*




2262. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-09-22 17:58:07
 ÚJ
>Yeza a Rőt avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 715
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//Eooghantar, Yeza//
//Kő kövön//
//Rorkir, Karheia, Relton//

*Az az érzése, hogy az erőfeszítései meg az ártatlan pillogás ellenére nem sikerült teljesen maradéktalanul meggyőznie a félvért. Hihetetlen, milyen gyanakvó népség ez az artheniori. Annyi baj legyen, egyelőre játsszák mindketten a játékukat, míg óvatosságuk fél szeme a másikon.
Behúzza a nyakát, míg kibújtatják a lant szíjából. Akár egy rossz gyerkőc, akinek vaj van a füle mögött, de már túl van az érte járó feddésen és bírja a megbocsátás kegyét.*
- Úgy sajnálom *fogja arcához a hűvös ujjakat, aztán odafordítja ajkait, s puha forró csókocskákkal igyekszik enyhíteni az átfagyott tag megpróbáltatásait.* - Tudom, hogy jobbat is el tudtál volna képzelni éjszakára, mint hogy egy ilyen kis mihaszna wegtoreni fruska melegítsen
*pillant fel az igricre bűnbánó tekintettel* -, de ha nem szakadunk el egymástól, legalább összebújhattunk volna. *Azért figyeli a másik reakcióit, mert a tegnapi jelek elég zagyván érték el Yezát. Azért nem ártana tudnia, hogy akkor most hányadán is állnak. Ha a bájai tényleg olyan haszontalanok, más taktikát kell választania, ami, hát... sokkal kevésbé kézenfekvő, tekintve a megszokást.
A feléjük szűrődő zajok kicsit közbeszólnak ebben a nagy taktikázásban, de még az is lehet, hogy így a legjobb. Ha túlgondolja a dolgokat, abból mindig csak a baj van.*
- Jó *bólogat, ahogy egy igazi engedelmes, kissé szeppent leánykának illik egy férfi javaslatára. Persze ez az idilli rend is hamar elgáncsolja magát, mert a terv második fele már annyira nem tetszik a vörösnek.*
- Nem. Kizárt. Nem hagyom itt a lovamat *makacsolja meg magát.* - Ha arra átvágunk és behúzódunk a fák közé, jöhet velünk, míg közelebb érünk. Aztán majd meglátjuk. *Ha az igric is rábólint a kompromisszumra, elindulhatnak hogy egy kicsit jobban bevegyék magukat a sűrűbe, no meg, így le is vághatnak egy jókora kanyart az útból.
Sajnos, ahogy közelebb érnek, mintha a helyzet is egyre komolyabb mélységekbe csúszna. Női kiáltásokat hallani, amik nem sejtetnek semmi jót. Yeza Eooghanhoz simul, mint egy hangoktól megrettent kis gyámoltalan leányzó. Csak a pillantásában beálló változás sejtetheti, hogy itt nem egészen erről van szó.*
- Vigyázz a lovamra, édes *súgja, s ha Eooghan el nem húzódik, a hajába túrva mély, forró csókot lop magának. Nem tudja mi lesz, de ezt nem szívesen hagyta volna ki, ha már az este ilyen hűvösen és magányosan alakult. Ha keresztül nem húzzák valahogy a terveit, elorozza az igric fegyverövéből a kardot és eliramodik vele a ribillió hangjai felé. Ha közelebb ér, azért jóval óvatosabban közelíti meg a hangok forrását, nem szalad csak úgy bele az események közepébe.*

A hozzászólás írója (Yeza a Rőt) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.09.22 17:59:10


2261. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-09-22 12:36:38
 ÚJ
>Eooghantar Weery'tas avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 23

Játékstílus: Vakmerő

//Eooghantar, Yeza//
//Kő kövön//
//Rorkir, Karheia, Relton//

*Most megfogadta magának, hogy minden mondatát és cselekedetét meggondolja, nem szeretné ugyanis, hogy ebben a kényes helyzetben a nő valamit félreértsen. A tekintete nyugodt és magabiztos, erőszakos hajlamnak még csak nyoma sincs, kivéve a keze, az erősen tartja Yezát, nehogy megint megugorjon, mikor félretekint.
Amint pedig az elé tárja a tegnapi szerencsétlen elválásuk mögött lapuló okokat, a szemöldökei erősen összeugranak, homlokát pedig ráncok barázdái lepik el. Meghallgatja, amit a nő mond neki, aztán mérlegel magában, mielőtt válaszolna. Volt már dolga a szegénynegyedben elcsípett tolvajkölykök magyarázatait hallgatni, azzal viszont tisztában van, hogy a nők ezt a fajta „képességet” szinte tökélyre fejlesztik az évek során. Nem tudja megítélni, hogy valóban így történt-e a dolog vagy amaz csak szédíteni akarja, mindenesetre úgy tűnik a lantja is meglett és ismét ketten vannak. Már ha ez a körülmények fényében pozitívum lehet. Haja ázott még mindig, arcát a hűvös szellő kiszárította, a felöltője pedig egyértelműen át van ázva kívülről, a vállától indulva egyre gyengébb mértékben. ~Na persze, mint a mesében igaz? Szegény ártatlan, tehetetlen kislány meg a megbokrosodott paripa. ~ Nem igazán stimmel neki, mióta úgy behúzta a csőbe. ~Elkiáltja magát, hogy meg akarom erőszakolni, rajta kapnak, hogy a mellét fogdosom, aztán lett volna nemulass! Jobb, ha szemmel tartom a kislányt.~ Homloka kisimul, és egy sóhajtás kiviszi minden felgyülemlett előítéletét. Egy barátságosabb ábrázatot erőltet magára, majd elereszti a nő karját és elé lép, hogy leakassza szépen, lassú mozdulatokkal a lantot róla.*
-Te szegény, remélem nincs baj. Szerencsére, ahogy látom megoldódott a dolog. *Azért érződik a hangjában a hitetlenkedés, de túllép rajta, amint a hangszer ismét az ő hátát nyomja. Menet közben kisiklik egy erdőt rengető tüsszentés is. *
- Elnézést, de az este elég szerencsétlenül alakult és úgy tűnik meghűltem. *Szabadkozik az udvariatlan és ordenáré megnyilvánulás miatt.*
- Behúzódtam egy öreg fa alá, de elég erős volt az eső, hogy utat találjon közöttük sajnos. *Magyarázza, ha már így esett, akkor ő is rájátszik egy kicsit.*
- A szél se tett jót, teljesen átfáztam. *Emeli a kezét a nő orcájához, hogy bizonyítsa az állítást, valóban elég hidegek az ujjai. Mivel azok kilógtak a felöltőből menet közben, a szél jól kifújta azokat, szerencsére nem olyan rossz a helyzet, mint, ahogy azt beállítja.
Ekkor azonban valami furcsa, sőt inkább veszélyes tevékenységre utaló hangokat hoz a szél előlük. Mint pedig, hogy arra tartanak, előbb vagy utóbb szembesülniük kell a dologgal, a férfi úgy véli, most, hogy látszólag a ló sincsen a legjobb formában, mivel a nő megint csak vezeti, így óvatosabbnak kell lenniük az átlagnál.*
-Talán jobb lenne, ha nem maradnánk az úton. *Jelenti ki.* - Figyeljük ki, mi történik, nem lenne jó, ha egy haramia leszámolás kellős közepébe sétálnánk be. *Ha valakit épp most rabolnak ki, az sem az ő dolga, de veszettül pórul járhatnak, ha épp rosszkor lesznek rossz helyen.* - Azt tanácsolom, a lovat kösd ki itt az erdőben és úgy lopakodjunk közelebb, remélem semmi komoly, de nem árt az óvatosság. Mit gondolsz? *Az meg se fordul benne, hogy esetleg egyedül megy és megnézi, mert a nőt jobb maga mellett tartania.*




1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3188-3207