*Érzi, hogy kitérő választ kap. Persze végső soron jómaga is egy harcos alakulat tagja, így tudja, hogy létezik egy olyan dolog, amit úgy hívnak, hogy parancs. A parancs pedig azért parancs, hogy aki kapja az anélkül végrehajtsa, hogy különösebben elgondolkodna rajta, de pláne anélkül, hogy felülvizsgálja, a jó katona egyik ismérve, hogy szó nélkül végrehajtja a parancsot. Ugyanakkor nagyon keskeny a határmezsgye egyes parancsok esetében, mikor az egész könnyűszerrel kegyetlenkedésbe csap át. A lány sosem vetemedik ez utóbbira, hiszen ő nem leli élvezetét az ilyesmiben. Fejét felemelve Aoneer tarkóját vizsgálgatja egy ideig, és azon gondolkodik, hogy vajon a férfi élvezi-e a kegyetlenkedést?*
- Akkor elmesélem. Még északon volt egy ork törzs, a vezetőjüket úgy hívták, hogy Grobak Hrodga. Két nemzedékkel azelőtt még csak jelentéktelen törzsecske voltak, a Thargok szolgálatában. Aztán valahogy kinőtték magukat, akkorára, hogy már szövetségesek voltak inkább, mint csatlósok. Ekkor meg Kagan apja úgy gondolta, hogy a szövetség megpecsételéseként hozzáadja a zöldbőrűhöz Kagan húgát, Isuriit. Kagan ezt nem nézte jó szemmel, hiszen a húga gyermek volt még.
*Akkoriban ő is gyerek volt, és a történetnek az elejét nagyjából csak az elbeszélésekből ismeri. Persze látta ő is, hogy a szálláshelyükön egyre több az ork, és hogy azok nyál csorgatva néznek minden nőneműre legyen az idősebb, vagy gyerekkorú. De a vendégjogot maximálisan tiszteletben tartották, már legalábbis addig az éjszakáig.*
- A nagy ünnepség napján aztán elkezdődött a gyilkolás. Az egyik fél, arra törekedett, hogy mentse Isuriit, meg akit még lehetett. A másik fél meg úgy volt vele, hogy ha már így alakult, akkor szabad a rablás. Anyám aznap éjjel halt meg, túl szép volt ahhoz, hogy ne akarják kiélvezni. Meg ha már kéznél vagyok, akkor engem is. Félholtra verniük sikerül. Suhancok, akik nem voltak elég bátrak ahhoz, hogy férfiak ellen harcoljanak, hát megtették asszonyokkal, meg gyerekekkel.
*Máig viseli ennek több nyomát is, bár talán egyik sem feltűnő, hiszen az egyiket például a haja takarja, de a tarkóján három hosszú barázdában nem nő haja, mintha valami karom nyoma lenne, talán az is. Most viszont fél kézzel elengedi Aoneer övét, hogy odanyúljon és ellenőrizze, hogy megvan-e még az a három heg. Megvan.
A kis történet talán magyarázatot ad arra, hogy miért is érzi magát kellemetlenül orkok társaságában. Nem fél tőlük, legalábbis már nem, viszont szívből gyűlöli őket. Igaz, hogy nem tölti ki minden idejét az utálkozás, mert nem gondol erre, csak mikor meglát egyet. Szerencsére viszonylag ritkán lát orkokat, így a többi időben felhőtlenül boldog lehet. Illetve arra is magyarázat a történet, hogy miért is vonzódik az Aoneeréhez hasonló testalkatú férfiakhoz, mert igaz ugyan, hogy már meg tudja védeni magát, de azért mégis jól esik a védelmező rá vetülő árnyéka.*
- Miért akarsz griffet?