Külső területek - Kikötői erdőség
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Szántóföldek (új) Dokkok és kikötő (új) | Kikötői erdőség | Tharg birtokok (új) Krenkataur barlangrendszer (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 88 (1741. - 1760. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
//Ortas//
* Hát nem egyszerű az eset a pirtianesinek. Nem igazán szokta meg eddigi élete során, hogy egy hét láb magas hústoronynak ilyen pimaszul ellentmondjanak. Az előtte guggoló lény nem tűnik nagyon magasnak. És veszélyesnek sem. Mégis itt dacol vele.*
-He? Hát megőrült maga, hogy maga mindent kétszer mond. De hát mindent kétszer mond! *üvölt rá.*
~ Az ilyen félnótásokra nincs szükség. Csak a bajt csinálják.~
* Ahogy eszébe ötlik a régi bölcsesség, azonnal rájön, hogy mennyire nem alkalmazhatóak most a beidegződései. Ez az alak a lehető legjobb helyen van. Nem zavar senki. (A fémbe bújt hősünket leszámítva.) Vagyis a reflexből eltávolítása a legkevésbé sem indokolt.*
-Te nekem csak ne szabj meg semmit, haver! Akkor és ott tartok fegyvert, ahol és amikor csak akarok. Világos?
* Ezzel elteszi a késeket és nézéséből süt, hogy pusztán kézzel is szétszedi ezt az alakot, ha nagyon akarja. A büszkesége nem hagyja, hogy csak úgy visszavonuljon.*
-Wagzal Hororin. *mondja és a mellkasára bök, de agyarai miatt ezúttal is furcsán ejti a hangokat. Az első "a" félig mintha "e" lenne. Nem egyszerű az élete annak a fajnak, akinek a szájába két pár agyar van és ezzel kell megpróbálnia beszélni.* Hát te ki vagy? És hogy a csudába jutottál ide?
* Ahogy emészti magában a dolgot, valahogy nem akarja hagyni csak úgy. Ezért egy hirtelen jött ötlet bukkan ki a száján.*
-Mit szólnál egy versenyhez? Aki pontosabban lő, az majd... Kitalálunk egy jutalmat. Mondjuk az nyugodtan visszaveheti a kezébe a fegyvereit, hogy ha megtámadnának minket, akkor ő védekezik.
* Értelme nincs ennek a nyereménynek, de hát jó lenne a lelkének, ha legyőzné a gnómot.*
//Ortas//
* Hősünk gyanútlanul közelíti meg áldozatát. A kíváncsiság hajtja. Nem tett le a vadászatról. Ám a belé rögzült megszokások, hogy minden környezetében észlelt személynek utána járjon, akár akarja, akár nem, mára már természetesnek tüntetik fel számára a cselekedeteit. El sem gondolkodik azon, hogy foghatná magát és elmehetne valaki mellett, akiről azt sem tudja, ki fia borja.
Mármint... a neveltetése, hogy ennek utána járjon és mindenre figyeljen, nem is engedik, hogy egy percre elgondolkodjon azon, hogy most nem egy palotát vagy egy személyt véd, ahol az illetéktelen behatolók után kötelessége szimatolni. Miért ne kutakodna, ha tudja, hogy valaki ott van?
Az meglepi, hogy egy számszeríjjal néz farkasszemet, ahogy az ülő alakot meglátja és rászegezi.*
~ Nem egy barátságos fogadtatás.~
* Őrült beszéd hangzik el az idegen szájából és nyugodtan nézi végig, ahogy feláll. Csodálattal adózik az erejének, hogy a fegyvert egy kézzel meg tudja tartani, miközben nem inog meg a mutatóujjánál, amit nagyon nem szeretne. És célra tud tartani vele.*
~ Ha véletlenül elsüti a puskát, akkor megölöm. A páncél valószínűleg úgy is felfogja a becsapódás nagy részét.
Bár ilyen közelről nem lehet biztosra venni semmit. Ám egy esélye van és utána én jövök. Mégpedig két próbálkozással.~
* Szemei árulkodnak gondolatairól. Ellenségesen méri fel a fickót és a választ is csak vakkantva mondja.*
-Hát Szerzet, akkor jobb lesz, ha leteszed azt a hasztalan fadarabot, mert ork vacsora lesz belőled. Álljál le szájjal és indulj el lábbal!
* A vadcsapás felé int fejével, amelyről letért a dúdolás hangja miatt.*
![>Grawok Hifeti [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/881_sotetelf_ferfi.jpg)
//Selestwen Sellewennar//
//Második szál//
* Az út gyorsan eltelik és ő örül azért, hogy ennyi ideig is a leány közelében lehet. Úgy érzi, kötelessége, hiszen ő találta meg a banditákkal harcolva és egy darabig vigyáznia kell rá.
A gondolat, hogy Selestwen nem lesz egyedül, megnyugtatja. Jókedvűen figyelgeti a lombtetőn átszűrődő fényeket.*
~ Bárcsak mindenhol ilyen lenne. Gondtalan és békés az élet! Jó, ezeket az őrült gondolataimat megint abba kéne hagyni. Felkopna az állam. Senki nem fizetne nekem semmiért.~
* Úgy dönt végül magában, hogy kellenek ilyen pillanatok és egy csodás hölgy társaságában a legkevésbé sem terhelő az eseménytelenség, de nem szabad túlzásokba esni. A világ nem fordulhat ki a négy sarkából.*
-Nem kell mindenkinek harcosnak lenni. Erre elég lennék én egymagam. Az élet akkor lenne a legcsodásabb, ha minden védelemre szoruló kisasszony csak hozzám fordulhatna. És őket kísérgethetném jó pénzért napestig. De nem lenne a másik oldalon se ellenfelem.
Jó, az most sincs.
* Felnevet, mintha valami vicceset mondott volna. És hamar elérik a kikötő környéki erdőség határát. Előttük valóban jól belátható terep, ahogy ott megálltak. És egy békés világ ígérete az özvegynek. És az elválás ideje.*
-Vigyázz te is magadra! Hamarosan megkereslek és ellenőrzöm, hogy mennek a dolgaid. Na, ne higgy magadról sokat! Csak az ígéretedet kérem számon, hogy nem szöktél-e vissza remetének újból banditák után koslatni, meg bajba kerülni.
* Rászorít bátorítóan a kezére és utána elengedi. Ideje, hogy útjuk külön váljon.*
-Vigyázni fogok rá, ezt én is megígérhetem. Úgy vonzotta mindig a bajt, mint a tűz fénye az éjszakai pillangót.
* Ezzel elindul Arthenior városa felé, hogy hamarosan megtudja, hogy Kámorf miben ügyködik már megint.*
![>Selestwen Sellewennar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10707_1473675245_ember_no.jpg)
//Észak felé//
* A csizmáját és a nadrágszárát megmosta a tenger vizében. Csak nem mászkálhat emberek között véres ruhában!
A települést elhagyva rossz érzés keríti hatalmába a Hifeti fiút. Mintha valami olyan helyről távozna, mely szívének fontos. Vagy a Jövőben azzá válhat vagy...*
~ Nem is tudom, mit kellene éreznem. Most már bánom, hogy nem néztem meg a fa környékét. Az éjszakánként sötét alakok által közkedvelten emlegetett oltárat, mely bár minden bizonnyal mese, de szeretik ijesztgetni vele a magukat kiszolgáltatottnak érző, hiszékeny alakokat. A hajnalokig ipart űző pillangókat, a vendéglátóhelyeken megszálló kalmárokat.
De azért az nagy szó lenne, ha én meg elárulhatnám bárkinek váratlan pillanatban, hogy ott voltam. Két szememmel láttam. Még az alvilági alakok közül is megfagyna egynémelyekben a vér.~
* Most már mindegy. Ezért az élményért nem megy vissza. Majd hazudik valamit. Talán a legegyszerűbb, ha ő is hantázik egy sort egy természetellenesen sima kőből készült oltárról, az ott feláldozott szüzekről.*
-Ki mondaná meg, hogy a valódi történet az igaz, vagy ez a mese? Senki. Még az is lehet, hogy valami távoli igazság van a Sötét Úrnak ajándékozott több száz nő feláldozásának.
* De hosszú még az út Artheniorig. Lesz ideje merengeni rajta bőven.
Egy drahun csorda állja az útját, akik gümőket vagy az istenek tudják mit keresnek a földben csápban végződő szaglószervükkel. Amint megpillantják a sötételf lovast, azonnal riadtan nekilendülnek a fák között keresve menedéket. Hatalmas testtömegükkel egy csinos csapást tarolnak le.*
~ Ha új utat kell építenem egyszer, akkor már tudom, hogyan vágjak neki.~ gondolja elmosolyodva.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3700-3719
1760. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-07-21 21:03:58
Üzenet elküldve: 2018-07-21 21:03:58
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A gnóm, az ork, a mélységi és a zenész//
- Sajnálom, de ezt a viccet nem ismerem.
*Rázza a fejét, és reméli, hogy megtudja a poént, és azt is, hogy ez mégis miért kapcsolódik egy erdőhöz. Lehet, hogy az ember csak nagyon unja magát, és ily módon próbál szórakozni.*
~Kezdő vagy még, újdonsült barátom.~
*A sötételf bizony sokkal jobb elfoglaltásokkal szokta mulatni magát. Nem mintha nem értékelné a fura poénokat, azok is többek a semminél.
Aztán persze pár másodperccel később, miután ez a gondolatsor lejátszódott a fejében megpillant - és persze hall - egy orkot, és egy gnómot.*
~Jah, hogy ja...~
-Ó!
*A sötételf nem nagyon támogatja az énekversenyt, valahogyan nincs hangulata ocsmány férfiak kornyikálását hallgatni. Ezt a gondolatot egyelőre elrejti magának, ha kell, majd előveszi, addig pedig nem lesz szem elől, és nem fog senkit sem idegesíteni.
Azért az ork utálkozó tekintete nem tudja elkerülni, Aldelran gonosz mosollyal és vörös pillantással néz vissza rá.*
~Tipikus idióta ork.~
*Jegyzi meg újfent csak úgy magában, mikor a zöldbőrű verekedni akar.*
- Egyszer élném meg, hogy az ilyen hatalmas, agyatlan melákok nem izommal próbálnak harcolni, hanem a fejükben lévő tudással.
- Sajnálom, de ezt a viccet nem ismerem.
*Rázza a fejét, és reméli, hogy megtudja a poént, és azt is, hogy ez mégis miért kapcsolódik egy erdőhöz. Lehet, hogy az ember csak nagyon unja magát, és ily módon próbál szórakozni.*
~Kezdő vagy még, újdonsült barátom.~
*A sötételf bizony sokkal jobb elfoglaltásokkal szokta mulatni magát. Nem mintha nem értékelné a fura poénokat, azok is többek a semminél.
Aztán persze pár másodperccel később, miután ez a gondolatsor lejátszódott a fejében megpillant - és persze hall - egy orkot, és egy gnómot.*
~Jah, hogy ja...~
-Ó!
*A sötételf nem nagyon támogatja az énekversenyt, valahogyan nincs hangulata ocsmány férfiak kornyikálását hallgatni. Ezt a gondolatot egyelőre elrejti magának, ha kell, majd előveszi, addig pedig nem lesz szem elől, és nem fog senkit sem idegesíteni.
Azért az ork utálkozó tekintete nem tudja elkerülni, Aldelran gonosz mosollyal és vörös pillantással néz vissza rá.*
~Tipikus idióta ork.~
*Jegyzi meg újfent csak úgy magában, mikor a zöldbőrű verekedni akar.*
- Egyszer élném meg, hogy az ilyen hatalmas, agyatlan melákok nem izommal próbálnak harcolni, hanem a fejükben lévő tudással.
1759. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-07-21 18:26:47
Üzenet elküldve: 2018-07-21 18:26:47
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//A gnóm, az ork, a mélységi és a zenész//
*Szelíden nézi az orkot miközben az kifejti nézeteit. Nem tud elmenni ismét egy vállrándítás nélkül.*
- Ugyan mi a megnevezés? Mi a fogalom? Pusztán szavak társítása egy kifejezésre, semmi több. Semmi több. Nem, nem. *Rázza a fejét egyet nem értően. Véleménye szerint egy dolognak többféle értelmezése van, s hozzáállás kérdése, ki mennyire szűk látókörű. Erről nem kíván vitát nyitni, amúgy is felesleges szócséplésnek érzi a dolgot. Most, hogy felállt, viszont kérdőn tekint az orkra. Aki ismét egy nagy fenyegetéssel hozakodik elő.*
- Ezt fejezd be, untat. Ortas mondta, ha használni akarod a tőröd, vagy a karod, használd! *Kissé megfeszíti magát, s nyakával aprót köröz, nagyot roppan erre. Tekintete kifejezéstelen és érzelemmentes, különösebben egyik verzióban sem lát semmi kivetnivalót, de valahogy foga sem fűlik hozzá. Aztán az Wagzal, végre a lényegre tér.*
- A hús az jó. Az jó. *Bólint, azonban ismeretlen társaságuk érkezik, hátuk mögül suttyomban. Keze sarlója markolatára téved, mint már annyiszor a mai napon, sóhajt egyet, majd szembefordul az emberrel. A következő sóhaj akkor hagyja el száját, mikor az ork máris beleáll a jövevénybe. ~ Az a csendes nyugalom tovaszáll, mint galambtoll a vihar kezdetekor. ~ Egykedvűen néz hátra a fára, mi még legutóbb a hátát támasztotta. Egyelőre nem szól, láthatóan amaz kettő jó elfoglalja magát. Csak aprón rázkódik meg a válla, mert elképzeli, ahogy az ork keresztrímeket énekel meg. Most, hogy ismét egy beszélgetés veszi kezdetét, körbenéz. Majd apró gallyakat kezd gyűjtögetni, néhány nagyobb faágat is. A fa alatt minden megtalálható, mi egy tökéletes tábortűzhöz kell. A többiekről nem vesz tudomást, hadd beszélgessenek, csak a szeme sarkából figyel. A következő szó adok-kapokig valakinek fel is kell készülni a hűvösebb éjszakára. Az ember férfi felé aprót bólint, jelzi, hogy tudja, hogy itt van. Miközben gyűjtöget, az orkhoz fordul.*
- Verseny, sztornó? *Kérdezi, majd kezdi felhalmozni addigi begyűjtött termését.*
*Szelíden nézi az orkot miközben az kifejti nézeteit. Nem tud elmenni ismét egy vállrándítás nélkül.*
- Ugyan mi a megnevezés? Mi a fogalom? Pusztán szavak társítása egy kifejezésre, semmi több. Semmi több. Nem, nem. *Rázza a fejét egyet nem értően. Véleménye szerint egy dolognak többféle értelmezése van, s hozzáállás kérdése, ki mennyire szűk látókörű. Erről nem kíván vitát nyitni, amúgy is felesleges szócséplésnek érzi a dolgot. Most, hogy felállt, viszont kérdőn tekint az orkra. Aki ismét egy nagy fenyegetéssel hozakodik elő.*
- Ezt fejezd be, untat. Ortas mondta, ha használni akarod a tőröd, vagy a karod, használd! *Kissé megfeszíti magát, s nyakával aprót köröz, nagyot roppan erre. Tekintete kifejezéstelen és érzelemmentes, különösebben egyik verzióban sem lát semmi kivetnivalót, de valahogy foga sem fűlik hozzá. Aztán az Wagzal, végre a lényegre tér.*
- A hús az jó. Az jó. *Bólint, azonban ismeretlen társaságuk érkezik, hátuk mögül suttyomban. Keze sarlója markolatára téved, mint már annyiszor a mai napon, sóhajt egyet, majd szembefordul az emberrel. A következő sóhaj akkor hagyja el száját, mikor az ork máris beleáll a jövevénybe. ~ Az a csendes nyugalom tovaszáll, mint galambtoll a vihar kezdetekor. ~ Egykedvűen néz hátra a fára, mi még legutóbb a hátát támasztotta. Egyelőre nem szól, láthatóan amaz kettő jó elfoglalja magát. Csak aprón rázkódik meg a válla, mert elképzeli, ahogy az ork keresztrímeket énekel meg. Most, hogy ismét egy beszélgetés veszi kezdetét, körbenéz. Majd apró gallyakat kezd gyűjtögetni, néhány nagyobb faágat is. A fa alatt minden megtalálható, mi egy tökéletes tábortűzhöz kell. A többiekről nem vesz tudomást, hadd beszélgessenek, csak a szeme sarkából figyel. A következő szó adok-kapokig valakinek fel is kell készülni a hűvösebb éjszakára. Az ember férfi felé aprót bólint, jelzi, hogy tudja, hogy itt van. Miközben gyűjtöget, az orkhoz fordul.*
- Verseny, sztornó? *Kérdezi, majd kezdi felhalmozni addigi begyűjtött termését.*
1758. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-07-21 17:31:28
Üzenet elküldve: 2018-07-21 17:31:28
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Ortas//
* Találós kérdés...*
~ Ennél jobbat ki sem tudott találni ez a lüke fazon.~
* Bölcsességnek nem mondaná, hiszen van egy mindenki által megszokott rend. És vannak a különcök. Ezen nem kell mit alakítani.*
-Ahogy mondod. A normálisban benne van, hogy ők azok. Az őrültek meg... simán csak őrültek. Nem kell iskolában tanulni ahhoz, hogy ez így legyen.
* Agyaras hősünk nem is tanult ilyen helyeken. Elég volt neki, amit a tapasztaltabb harcosok átadtak neki a tudásukból. De a fajából valószínűleg ezzel nem lóg ki.*
-Jól van Ortas. Most már legalább nem Szerzet leszel. De kiéneklem belőled a szuflát, ha még egyszer ilyen ostobaságokkal előhozakodsz!
Épp láttam egy állat nyomait arrafelé. *int a fejével visszafelé* Aki leszedi, az nyeri a versenyt. Oké?
Legalább lesz húsunk.
* Ekkor szólal meg a háta mögött egy hang. Már csak az kell neki -ha ott van-, hogy egy sötételf is bíráskodjon a hangja felett. Utálkozva néz rá, de hamar a másik alak számszeríjára vált tekintete.*
~ Ezek itt mindannyian felhúzott számszeríjakkal mászkálnak? Vagy csak egy rabló banda, aki épp most csalt tőrbe?
Ha egy hosszú úton végig ki volt biztosítva, és főleg ha ezt máskor is így szokta, akkor alaposan kilazulhatott a zötykölődés közben a húr. És a fa íve is megnyúlik, alkalmazkodva az állandó feszítéshez.~
* Nem tudja megállni, hogy ne az otthoni okoskodást vegye elő, pedig nem kell új állapotban lévő fegyver egy ork lelövéséhez. Csupán egy jól célzott lövés. Vagy csak mázli, szarva közt a tőgye.*
-Mit tudsz te Wegtorenről!? *kérdezi lenézően* Ne a hangotok legyen nagy, hanem az izmotok!
* Igyekszik kikeveredni abból, amibe Ortas elmés visszavágása keverte.*
* Találós kérdés...*
~ Ennél jobbat ki sem tudott találni ez a lüke fazon.~
* Bölcsességnek nem mondaná, hiszen van egy mindenki által megszokott rend. És vannak a különcök. Ezen nem kell mit alakítani.*
-Ahogy mondod. A normálisban benne van, hogy ők azok. Az őrültek meg... simán csak őrültek. Nem kell iskolában tanulni ahhoz, hogy ez így legyen.
* Agyaras hősünk nem is tanult ilyen helyeken. Elég volt neki, amit a tapasztaltabb harcosok átadtak neki a tudásukból. De a fajából valószínűleg ezzel nem lóg ki.*
-Jól van Ortas. Most már legalább nem Szerzet leszel. De kiéneklem belőled a szuflát, ha még egyszer ilyen ostobaságokkal előhozakodsz!
Épp láttam egy állat nyomait arrafelé. *int a fejével visszafelé* Aki leszedi, az nyeri a versenyt. Oké?
Legalább lesz húsunk.
* Ekkor szólal meg a háta mögött egy hang. Már csak az kell neki -ha ott van-, hogy egy sötételf is bíráskodjon a hangja felett. Utálkozva néz rá, de hamar a másik alak számszeríjára vált tekintete.*
~ Ezek itt mindannyian felhúzott számszeríjakkal mászkálnak? Vagy csak egy rabló banda, aki épp most csalt tőrbe?
Ha egy hosszú úton végig ki volt biztosítva, és főleg ha ezt máskor is így szokta, akkor alaposan kilazulhatott a zötykölődés közben a húr. És a fa íve is megnyúlik, alkalmazkodva az állandó feszítéshez.~
* Nem tudja megállni, hogy ne az otthoni okoskodást vegye elő, pedig nem kell új állapotban lévő fegyver egy ork lelövéséhez. Csupán egy jól célzott lövés. Vagy csak mázli, szarva közt a tőgye.*
-Mit tudsz te Wegtorenről!? *kérdezi lenézően* Ne a hangotok legyen nagy, hanem az izmotok!
* Igyekszik kikeveredni abból, amibe Ortas elmés visszavágása keverte.*
1757. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-07-21 16:29:59
Üzenet elküldve: 2018-07-21 16:29:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Kikötő felé haladtomban//
//A gnóm, az ork, a mélységi és a zenész//
- Az meg van, hogy a gnóm meg az ork bemennek a templomba? *Hangzik a költői kérdés, a mélységi felé, mint valami tréfás anekdota kezdete nem messze a perlekedő duótól.
Amilyen zajt csapnak nem volt nehéz észrevenni őket. Nem haladtak gyorsan, így csak komótosan a közelbe baktat a termetes ménnel és onnan veszi szemügyre a kettőst.
A kalapját hanyag mozdulattal feljebb pöccinti, hogy jobban megnézhesse magának a két roppant furcsa szerzetet, s egy ideig csak fürkészi őket, mintha sosem látott volna orkot vagy gnómot.*
- Énekverseny? *Kérdi hirtelen, hisz talán épp arról volt szó, amikor megjelent, bár kicsit összemosta a verseny és a verselés lehetőségét saját szakállára.*
- Hát ezt meghallgatnám. *Nevet fel szemérmetlenül. Hisz mi lehet szórakoztatóbb egy mázolt képű gnóm és egy ork rímpárbajánál? Nem sok más.*
- Ha gondoljátok, lehetek a bíró. *Koppant egyet a nyereg mögé akasztott mandolin fáján, s ahogy mozdul, köpenye alól előtűnik a könnyű számszeríj, felajzott, tűzkész állapotban, mintha csak véletlen történne.*
- Nos, mi lesz a verseny? Keresztrím párharc? Strófaverseny? Wegtoreni stílusú fegyver-rím párbaj? *Látszólag egészen felvillanyozódott, bár úgy sejti, egy csomó olyan dolgot mondott most, amit a kép pária bizonyosan nem értett meg. Oh, szegény, alantas teremtmények. Szakállas képén pont ezek a gondolatok vernek tanyát, le sem tagadhatná őket, de úgy tűnik, nem is nagyon igyekszik leplezni.
Eddigre talán a mélységi is beérte már őket, ha lemaradt volna, mert őt is biztosan érdekli a történet alakulása és a verseny gondolata.*
//A gnóm, az ork, a mélységi és a zenész//
- Az meg van, hogy a gnóm meg az ork bemennek a templomba? *Hangzik a költői kérdés, a mélységi felé, mint valami tréfás anekdota kezdete nem messze a perlekedő duótól.
Amilyen zajt csapnak nem volt nehéz észrevenni őket. Nem haladtak gyorsan, így csak komótosan a közelbe baktat a termetes ménnel és onnan veszi szemügyre a kettőst.
A kalapját hanyag mozdulattal feljebb pöccinti, hogy jobban megnézhesse magának a két roppant furcsa szerzetet, s egy ideig csak fürkészi őket, mintha sosem látott volna orkot vagy gnómot.*
- Énekverseny? *Kérdi hirtelen, hisz talán épp arról volt szó, amikor megjelent, bár kicsit összemosta a verseny és a verselés lehetőségét saját szakállára.*
- Hát ezt meghallgatnám. *Nevet fel szemérmetlenül. Hisz mi lehet szórakoztatóbb egy mázolt képű gnóm és egy ork rímpárbajánál? Nem sok más.*
- Ha gondoljátok, lehetek a bíró. *Koppant egyet a nyereg mögé akasztott mandolin fáján, s ahogy mozdul, köpenye alól előtűnik a könnyű számszeríj, felajzott, tűzkész állapotban, mintha csak véletlen történne.*
- Nos, mi lesz a verseny? Keresztrím párharc? Strófaverseny? Wegtoreni stílusú fegyver-rím párbaj? *Látszólag egészen felvillanyozódott, bár úgy sejti, egy csomó olyan dolgot mondott most, amit a kép pária bizonyosan nem értett meg. Oh, szegény, alantas teremtmények. Szakállas képén pont ezek a gondolatok vernek tanyát, le sem tagadhatná őket, de úgy tűnik, nem is nagyon igyekszik leplezni.
Eddigre talán a mélységi is beérte már őket, ha lemaradt volna, mert őt is biztosan érdekli a történet alakulása és a verseny gondolata.*
1756. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-07-21 16:05:46
Üzenet elküldve: 2018-07-21 16:05:46
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Kharasshi, Rilkäline//
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz//
*Amikor hévtől mámoros elméje tisztul egy pillanatra, megfordul a fejében, hogy túl messzire megy, hogy fékeznie kéne az ösztönei vad lakomáját. De rá kell jönnie, hogy a lány teljesen idomul hozzá. Nem küzd, nem esik kétségbe, hanem felfedezi a gyönyört ebben a helyzetben is. Egy pillanatra se lesz a mélységi áldozata. Ez pedig csak még inkább feltüzeli Kharassit.
A finálé kűrjét a nősténykének adja, aki még fáradtságtól pihegve is izzasztó végjátékot mér e féktelen ölelkezésre.
Mi tagadás, ő maga is bőszen szedi a levegőt. Talán az elmúlt időben kissé elhanyagolta az erőnlétét. Akárhogy is, ezen muszáj lesz változtatnia, mert a végén még szégyenben marad egy ilyen törékeny kis fakóvérű fruska előtt. Elmosolyodik a saját magához intézett korholáson, aztán a mellette pihegő lány magára vonja a pillantását. Hálás érte. A nőstényke most kivételesen szépséges. A bágyadt boldogság a szemében, a kimerültségtől pozsgás, verejtékcsillámos bőre... az a csendes pihegés, melyben elnyúlik.*
- Hol voltál eddig Käli? *kérdi a lány arcát simítva, aztán csókra hajol.
Nem sürgeti sem a felkelést sem az öltözködést. Soká maradnak még egymás karjában, cirógató ölelésben heverészve. Aztán persze betartja az ígéretét is a fürdőről.
Beletelik néhány napba, míg le tudja hűteni magát a lány közelében, s ebben bizony Rilkäline is ludas, hiszen egyáltalán nem könnyíti meg a dolgát. Mi több, galádul incselkedik vele, mintha csak kikacagná, hogy ily nehezen tudja zabolázni a vágyait. Kikacagja és kiélvezi. Az ilyen pimasz fehérnépet a térdére kéne fektetnie és... Áhh... hamvába holt ötlet. Pont úgy végződne, mint a többi "Na várj csak!" kezdetű.
Ama bizonyos kívánságának teljesítése azonban csak várat magára, hiába igyekezett utalni rá többször is. Ugyebár volt olyan botor, hogy engedte, hadd döntse el a lány, mikor hajlik a viszonzásra. Nem mintha lenne oka panaszra.
Néhány hét után gyakorlatilag készek az indulásra, de hogy mikor vágnak neki, mikor hagyják maguk mögött a viskót, még nincs kimondva.
A tavasz idén hamar nyárrá bomlik, s a tanyák környékén terjed a hír, hogy a tisztáson távoli vidékről érkezett karaván árusokkal és megannyi különleges portékával. Kharasshi pedig elhatározza, hogy elviszi a lányt, hátha talál magának valami kedvére valót. Egy csupor méznél, néhány vászonruhánál, egy csokor levendulánál azért többel szeretne neki kedveskedni. És persze nem ártana végre kimozdulniuk is, hiszen fél éve már, hogy bevackolták magukat az erdőbe, s azóta a tanyákon tett néhány beszerzőkörutat kivéve nem is jártak emberek között.*
- Kész vagy? Käli! *sóhajt a felszerszámozott lovak mellett ácsorogva.* - Szépségem, ha tovább csinosítod magad, bemegyek érted, de akkor kócosan és ziláltan kerülsz nyeregbe.
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz//
*Amikor hévtől mámoros elméje tisztul egy pillanatra, megfordul a fejében, hogy túl messzire megy, hogy fékeznie kéne az ösztönei vad lakomáját. De rá kell jönnie, hogy a lány teljesen idomul hozzá. Nem küzd, nem esik kétségbe, hanem felfedezi a gyönyört ebben a helyzetben is. Egy pillanatra se lesz a mélységi áldozata. Ez pedig csak még inkább feltüzeli Kharassit.
A finálé kűrjét a nősténykének adja, aki még fáradtságtól pihegve is izzasztó végjátékot mér e féktelen ölelkezésre.
Mi tagadás, ő maga is bőszen szedi a levegőt. Talán az elmúlt időben kissé elhanyagolta az erőnlétét. Akárhogy is, ezen muszáj lesz változtatnia, mert a végén még szégyenben marad egy ilyen törékeny kis fakóvérű fruska előtt. Elmosolyodik a saját magához intézett korholáson, aztán a mellette pihegő lány magára vonja a pillantását. Hálás érte. A nőstényke most kivételesen szépséges. A bágyadt boldogság a szemében, a kimerültségtől pozsgás, verejtékcsillámos bőre... az a csendes pihegés, melyben elnyúlik.*
- Hol voltál eddig Käli? *kérdi a lány arcát simítva, aztán csókra hajol.
Nem sürgeti sem a felkelést sem az öltözködést. Soká maradnak még egymás karjában, cirógató ölelésben heverészve. Aztán persze betartja az ígéretét is a fürdőről.
Beletelik néhány napba, míg le tudja hűteni magát a lány közelében, s ebben bizony Rilkäline is ludas, hiszen egyáltalán nem könnyíti meg a dolgát. Mi több, galádul incselkedik vele, mintha csak kikacagná, hogy ily nehezen tudja zabolázni a vágyait. Kikacagja és kiélvezi. Az ilyen pimasz fehérnépet a térdére kéne fektetnie és... Áhh... hamvába holt ötlet. Pont úgy végződne, mint a többi "Na várj csak!" kezdetű.
Ama bizonyos kívánságának teljesítése azonban csak várat magára, hiába igyekezett utalni rá többször is. Ugyebár volt olyan botor, hogy engedte, hadd döntse el a lány, mikor hajlik a viszonzásra. Nem mintha lenne oka panaszra.
Néhány hét után gyakorlatilag készek az indulásra, de hogy mikor vágnak neki, mikor hagyják maguk mögött a viskót, még nincs kimondva.
A tavasz idén hamar nyárrá bomlik, s a tanyák környékén terjed a hír, hogy a tisztáson távoli vidékről érkezett karaván árusokkal és megannyi különleges portékával. Kharasshi pedig elhatározza, hogy elviszi a lányt, hátha talál magának valami kedvére valót. Egy csupor méznél, néhány vászonruhánál, egy csokor levendulánál azért többel szeretne neki kedveskedni. És persze nem ártana végre kimozdulniuk is, hiszen fél éve már, hogy bevackolták magukat az erdőbe, s azóta a tanyákon tett néhány beszerzőkörutat kivéve nem is jártak emberek között.*
- Kész vagy? Käli! *sóhajt a felszerszámozott lovak mellett ácsorogva.* - Szépségem, ha tovább csinosítod magad, bemegyek érted, de akkor kócosan és ziláltan kerülsz nyeregbe.
1755. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-07-21 15:07:24
Üzenet elküldve: 2018-07-21 15:07:24
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Wagzal//
- Az őrültnek a normális az őrült. A normálisnak az őrült. Melyik vajon az őrült? Vajon melyik? Hm? *Kérdezi felhúzva szemöldökét, réveteg, nyugodt hangon. Kissé mulattatja ez a határozottnak tűnő kiállás és az ork meglepetése, melyet üvöltő hanggal kíván palástolni. Egykedvűen vonja meg vállát ismét, majd elnéz oldalra:*
- Ha, te mondod. *Majd miután az ork elteszi a fegyvereit, hátára csatolja számszeríját, a sarló úgyis mindig kéznél van, ha kell. Fürge és éles, nem kell ettől több. Az orkot háromszor körbefutja, míg az megmozdul, hogy achilles inait vágja keresztül. Azonban erre nincs szükség, a kedélyek lenyugszanak. Állja az ork tekintetét, míg az szúrósan néz. Tekintete kifejezéstelen, nem szúrós, de sok jót az sem ígér, sokszor az egykedvű tekintet hirtelen haragot sugall, de jelenleg ennek még jelei sincsenek. Kényelmesen visszaül oda, ahol eddig ült, hátát a fának támasztva, majd komótos mozdulatokkal sarlóját veszi elő övéből, s határozott mozdulatokkal kezdi fenni. A fák lombján átszűrődő napfény szelíden csúszik végig rajta. Az ork bemutatkozására egy darabig abbahagyja, majd felnéz, mintha azon gondolkodna, akar-e újabb társaságot. Aztán meghozza a döntést. Egy ork is jobb, mint a semmi.*
- Ortas. Én Ortas. *Döngeti meg mellét öklével.* Gyalog. Igen, gyalog. *Miféle kérdés ez?*
- Verseny? Mi szükség van arra? *Először néz fel kissé kedélyesebb tekintettel, az ork tipikus ork. Nagyméretű, hirtelen haragú és nagy versenyszellemmel, büszkeséggel rendelkezik. Az orkok, kik folyton kihívást keresnek.*
- Énekeljünk inkább, vagy verseljünk. Az biza. Éneklés. Az jó verseny. *Göcög magában halkan, csak a válla rázkódik, arca nem változik, majd felnéz, aztán legyint, talán ezzel jelzi, hogy csak humorizált.*
- Ortas versenyez. Mi legyen a cél? A cél fontos. *Bár rég elszokott már az ilyen játékoktól, de nincs mivel elüsse az időt. Az ork meg nem tágít, nyilván egyedüllétének és gondolatainak annyi. Akkor meg miért ne játszana?*
- Az őrültnek a normális az őrült. A normálisnak az őrült. Melyik vajon az őrült? Vajon melyik? Hm? *Kérdezi felhúzva szemöldökét, réveteg, nyugodt hangon. Kissé mulattatja ez a határozottnak tűnő kiállás és az ork meglepetése, melyet üvöltő hanggal kíván palástolni. Egykedvűen vonja meg vállát ismét, majd elnéz oldalra:*
- Ha, te mondod. *Majd miután az ork elteszi a fegyvereit, hátára csatolja számszeríját, a sarló úgyis mindig kéznél van, ha kell. Fürge és éles, nem kell ettől több. Az orkot háromszor körbefutja, míg az megmozdul, hogy achilles inait vágja keresztül. Azonban erre nincs szükség, a kedélyek lenyugszanak. Állja az ork tekintetét, míg az szúrósan néz. Tekintete kifejezéstelen, nem szúrós, de sok jót az sem ígér, sokszor az egykedvű tekintet hirtelen haragot sugall, de jelenleg ennek még jelei sincsenek. Kényelmesen visszaül oda, ahol eddig ült, hátát a fának támasztva, majd komótos mozdulatokkal sarlóját veszi elő övéből, s határozott mozdulatokkal kezdi fenni. A fák lombján átszűrődő napfény szelíden csúszik végig rajta. Az ork bemutatkozására egy darabig abbahagyja, majd felnéz, mintha azon gondolkodna, akar-e újabb társaságot. Aztán meghozza a döntést. Egy ork is jobb, mint a semmi.*
- Ortas. Én Ortas. *Döngeti meg mellét öklével.* Gyalog. Igen, gyalog. *Miféle kérdés ez?*
- Verseny? Mi szükség van arra? *Először néz fel kissé kedélyesebb tekintettel, az ork tipikus ork. Nagyméretű, hirtelen haragú és nagy versenyszellemmel, büszkeséggel rendelkezik. Az orkok, kik folyton kihívást keresnek.*
- Énekeljünk inkább, vagy verseljünk. Az biza. Éneklés. Az jó verseny. *Göcög magában halkan, csak a válla rázkódik, arca nem változik, majd felnéz, aztán legyint, talán ezzel jelzi, hogy csak humorizált.*
- Ortas versenyez. Mi legyen a cél? A cél fontos. *Bár rég elszokott már az ilyen játékoktól, de nincs mivel elüsse az időt. Az ork meg nem tágít, nyilván egyedüllétének és gondolatainak annyi. Akkor meg miért ne játszana?*
1754. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-07-21 14:09:33
Üzenet elküldve: 2018-07-21 14:09:33
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Ortas//
* Hát nem egyszerű az eset a pirtianesinek. Nem igazán szokta meg eddigi élete során, hogy egy hét láb magas hústoronynak ilyen pimaszul ellentmondjanak. Az előtte guggoló lény nem tűnik nagyon magasnak. És veszélyesnek sem. Mégis itt dacol vele.*
-He? Hát megőrült maga, hogy maga mindent kétszer mond. De hát mindent kétszer mond! *üvölt rá.*
~ Az ilyen félnótásokra nincs szükség. Csak a bajt csinálják.~
* Ahogy eszébe ötlik a régi bölcsesség, azonnal rájön, hogy mennyire nem alkalmazhatóak most a beidegződései. Ez az alak a lehető legjobb helyen van. Nem zavar senki. (A fémbe bújt hősünket leszámítva.) Vagyis a reflexből eltávolítása a legkevésbé sem indokolt.*
-Te nekem csak ne szabj meg semmit, haver! Akkor és ott tartok fegyvert, ahol és amikor csak akarok. Világos?
* Ezzel elteszi a késeket és nézéséből süt, hogy pusztán kézzel is szétszedi ezt az alakot, ha nagyon akarja. A büszkesége nem hagyja, hogy csak úgy visszavonuljon.*
-Wagzal Hororin. *mondja és a mellkasára bök, de agyarai miatt ezúttal is furcsán ejti a hangokat. Az első "a" félig mintha "e" lenne. Nem egyszerű az élete annak a fajnak, akinek a szájába két pár agyar van és ezzel kell megpróbálnia beszélni.* Hát te ki vagy? És hogy a csudába jutottál ide?
* Ahogy emészti magában a dolgot, valahogy nem akarja hagyni csak úgy. Ezért egy hirtelen jött ötlet bukkan ki a száján.*
-Mit szólnál egy versenyhez? Aki pontosabban lő, az majd... Kitalálunk egy jutalmat. Mondjuk az nyugodtan visszaveheti a kezébe a fegyvereit, hogy ha megtámadnának minket, akkor ő védekezik.
* Értelme nincs ennek a nyereménynek, de hát jó lenne a lelkének, ha legyőzné a gnómot.*
1753. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-07-21 11:21:27
Üzenet elküldve: 2018-07-21 11:21:27
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Wagzal//
*Csak fejét csóválja és kifejezéstelen tekintettel mered az orkra, tekintetét le nem véve róla. A felszólításra sem reagál, csak halkan rázza a fejét a botor szavakra.*
- Nem. Nem. Fegyver marad, míg fent van a tiéd. Bizony marad. *Vonja meg vállát, majd hallva az utasítást, inkább csak nekitámaszkodik a fa törzsének, közben felméri a férfit. Termetes darab annyi biztos, de Ortast nem különösebben hatja meg látványa, ettől sokkal nagyobb borzalmakat is látott már. Emlékei ismét megrohanják, jóllehet ez arcára nem ül ki. Hogy fogása biztosabb legyen, immár másik kezével is megtámasztja a számszeríj elejét, így célzása is pontosabb lehet.*
- Inkább itt maradnék. *Néz körbe egy pillanatra, de közben az orkot figyeli.* Kellemes nagyon, eddig nyugodt is volt, bizony. Nyugodt volt. *Kissé megemeli a fegyvert, de lőni nem akar, csak, ha okot adnak rá. Eddig ok nincs, csak fenyegető szavak, azt pedig már hallott néhányszor.*
- Csatlakozz, ha akarsz, de tedd el a késeid. Hacsak nem akarod használni őket, akkor meg cselekedj. Bizony. Cselekedj. *Megnyalja szája szélét, bajsza aprót rezzen a mozdulatra, türelmesen kivár, ráér, nem siet sehová. De utasításokat nem fog végrehajtani, miért tenné? Ő volt itt hamarabb. A jövevény az ő területére tévedt.*
*Csak fejét csóválja és kifejezéstelen tekintettel mered az orkra, tekintetét le nem véve róla. A felszólításra sem reagál, csak halkan rázza a fejét a botor szavakra.*
- Nem. Nem. Fegyver marad, míg fent van a tiéd. Bizony marad. *Vonja meg vállát, majd hallva az utasítást, inkább csak nekitámaszkodik a fa törzsének, közben felméri a férfit. Termetes darab annyi biztos, de Ortast nem különösebben hatja meg látványa, ettől sokkal nagyobb borzalmakat is látott már. Emlékei ismét megrohanják, jóllehet ez arcára nem ül ki. Hogy fogása biztosabb legyen, immár másik kezével is megtámasztja a számszeríj elejét, így célzása is pontosabb lehet.*
- Inkább itt maradnék. *Néz körbe egy pillanatra, de közben az orkot figyeli.* Kellemes nagyon, eddig nyugodt is volt, bizony. Nyugodt volt. *Kissé megemeli a fegyvert, de lőni nem akar, csak, ha okot adnak rá. Eddig ok nincs, csak fenyegető szavak, azt pedig már hallott néhányszor.*
- Csatlakozz, ha akarsz, de tedd el a késeid. Hacsak nem akarod használni őket, akkor meg cselekedj. Bizony. Cselekedj. *Megnyalja szája szélét, bajsza aprót rezzen a mozdulatra, türelmesen kivár, ráér, nem siet sehová. De utasításokat nem fog végrehajtani, miért tenné? Ő volt itt hamarabb. A jövevény az ő területére tévedt.*
1752. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-07-21 10:53:50
Üzenet elküldve: 2018-07-21 10:53:50
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Ortas//
* Hősünk gyanútlanul közelíti meg áldozatát. A kíváncsiság hajtja. Nem tett le a vadászatról. Ám a belé rögzült megszokások, hogy minden környezetében észlelt személynek utána járjon, akár akarja, akár nem, mára már természetesnek tüntetik fel számára a cselekedeteit. El sem gondolkodik azon, hogy foghatná magát és elmehetne valaki mellett, akiről azt sem tudja, ki fia borja.
Mármint... a neveltetése, hogy ennek utána járjon és mindenre figyeljen, nem is engedik, hogy egy percre elgondolkodjon azon, hogy most nem egy palotát vagy egy személyt véd, ahol az illetéktelen behatolók után kötelessége szimatolni. Miért ne kutakodna, ha tudja, hogy valaki ott van?
Az meglepi, hogy egy számszeríjjal néz farkasszemet, ahogy az ülő alakot meglátja és rászegezi.*
~ Nem egy barátságos fogadtatás.~
* Őrült beszéd hangzik el az idegen szájából és nyugodtan nézi végig, ahogy feláll. Csodálattal adózik az erejének, hogy a fegyvert egy kézzel meg tudja tartani, miközben nem inog meg a mutatóujjánál, amit nagyon nem szeretne. És célra tud tartani vele.*
~ Ha véletlenül elsüti a puskát, akkor megölöm. A páncél valószínűleg úgy is felfogja a becsapódás nagy részét.
Bár ilyen közelről nem lehet biztosra venni semmit. Ám egy esélye van és utána én jövök. Mégpedig két próbálkozással.~
* Szemei árulkodnak gondolatairól. Ellenségesen méri fel a fickót és a választ is csak vakkantva mondja.*
-Hát Szerzet, akkor jobb lesz, ha leteszed azt a hasztalan fadarabot, mert ork vacsora lesz belőled. Álljál le szájjal és indulj el lábbal!
* A vadcsapás felé int fejével, amelyről letért a dúdolás hangja miatt.*
1751. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-07-21 10:01:18
Üzenet elküldve: 2018-07-21 10:01:18
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Wagzal//
*A halk dúdolás nem száll messzire, épphogy csak némi távolságra, különösebben nem akarja magára felhívni a figyelmet. Inkább letelepszik, mintha várna valamire, egyelőre a távolban kígyózó sort semmi kedve megközelíteni, a kapu várhat, most még nem hívja semmi. Hirtelen egy hangra lesz figyelmes, mely lopakodni próbál. Marka rászorul a sarló nyelére, aztán meggondolva számszeríjat kapja le a hátáról. Nem különösebben foglalkozik azzal, hogy az érkező hallja-e, amint kibiztosítja, a vészjósló kattanás elvágja az erődben csicsergő madarak hangját. A csörtetés iránya felé fordítja, mert az érkező bárhogy is igyekszik lopakodva közeledni, az egy ilyen felszerelés esetén bizony nehéz. A mögötte terebélyesedő fának támasztja a hátát, s a közeledő ork szemei felé fordítja a fegyvert. Nem kíván felállni, nem látja szükségét, bár az ork kezében tartott dobókések elől így vajmi kevés eséllyel ugrik el, mindenesetre felkészül arra, hogy le kelljen fordulnia a törzsről. Vöröslő szemeit tekintetébe fúrja, szép megtermett példány, ami igaz, az igaz.*
- Nem szép ily módon ismerkedni. Bizony nem szép. Nem, nem. Nem szép. *Hangja mély és ódon, komor arcán szabad kezével bajszát igazítja. Másik kezének ujja a ravaszon.*
- Nem szeretem a kérdéseket. Nem, nem. *Lassan fának szorított háttal feláll, csak a lábait használva, miközben a fegyvert le nem veszi az ork arcáról.*
- Szerzet vagyok. Igen, szerzet. Messziről.
A hozzászólás írója (Ortas Hroops) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.07.21 10:03:05
*A halk dúdolás nem száll messzire, épphogy csak némi távolságra, különösebben nem akarja magára felhívni a figyelmet. Inkább letelepszik, mintha várna valamire, egyelőre a távolban kígyózó sort semmi kedve megközelíteni, a kapu várhat, most még nem hívja semmi. Hirtelen egy hangra lesz figyelmes, mely lopakodni próbál. Marka rászorul a sarló nyelére, aztán meggondolva számszeríjat kapja le a hátáról. Nem különösebben foglalkozik azzal, hogy az érkező hallja-e, amint kibiztosítja, a vészjósló kattanás elvágja az erődben csicsergő madarak hangját. A csörtetés iránya felé fordítja, mert az érkező bárhogy is igyekszik lopakodva közeledni, az egy ilyen felszerelés esetén bizony nehéz. A mögötte terebélyesedő fának támasztja a hátát, s a közeledő ork szemei felé fordítja a fegyvert. Nem kíván felállni, nem látja szükségét, bár az ork kezében tartott dobókések elől így vajmi kevés eséllyel ugrik el, mindenesetre felkészül arra, hogy le kelljen fordulnia a törzsről. Vöröslő szemeit tekintetébe fúrja, szép megtermett példány, ami igaz, az igaz.*
- Nem szép ily módon ismerkedni. Bizony nem szép. Nem, nem. Nem szép. *Hangja mély és ódon, komor arcán szabad kezével bajszát igazítja. Másik kezének ujja a ravaszon.*
- Nem szeretem a kérdéseket. Nem, nem. *Lassan fának szorított háttal feláll, csak a lábait használva, miközben a fegyvert le nem veszi az ork arcáról.*
- Szerzet vagyok. Igen, szerzet. Messziről.
A hozzászólás írója (Ortas Hroops) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.07.21 10:03:05
1750. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-07-21 09:56:16
Üzenet elküldve: 2018-07-21 09:56:16
ÚJ
![>Grawok Hifeti [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/881_sotetelf_ferfi.jpg)
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//Selestwen Sellewennar//
//Második szál//
* Az út gyorsan eltelik és ő örül azért, hogy ennyi ideig is a leány közelében lehet. Úgy érzi, kötelessége, hiszen ő találta meg a banditákkal harcolva és egy darabig vigyáznia kell rá.
A gondolat, hogy Selestwen nem lesz egyedül, megnyugtatja. Jókedvűen figyelgeti a lombtetőn átszűrődő fényeket.*
~ Bárcsak mindenhol ilyen lenne. Gondtalan és békés az élet! Jó, ezeket az őrült gondolataimat megint abba kéne hagyni. Felkopna az állam. Senki nem fizetne nekem semmiért.~
* Úgy dönt végül magában, hogy kellenek ilyen pillanatok és egy csodás hölgy társaságában a legkevésbé sem terhelő az eseménytelenség, de nem szabad túlzásokba esni. A világ nem fordulhat ki a négy sarkából.*
-Nem kell mindenkinek harcosnak lenni. Erre elég lennék én egymagam. Az élet akkor lenne a legcsodásabb, ha minden védelemre szoruló kisasszony csak hozzám fordulhatna. És őket kísérgethetném jó pénzért napestig. De nem lenne a másik oldalon se ellenfelem.
Jó, az most sincs.
* Felnevet, mintha valami vicceset mondott volna. És hamar elérik a kikötő környéki erdőség határát. Előttük valóban jól belátható terep, ahogy ott megálltak. És egy békés világ ígérete az özvegynek. És az elválás ideje.*
-Vigyázz te is magadra! Hamarosan megkereslek és ellenőrzöm, hogy mennek a dolgaid. Na, ne higgy magadról sokat! Csak az ígéretedet kérem számon, hogy nem szöktél-e vissza remetének újból banditák után koslatni, meg bajba kerülni.
* Rászorít bátorítóan a kezére és utána elengedi. Ideje, hogy útjuk külön váljon.*
-Vigyázni fogok rá, ezt én is megígérhetem. Úgy vonzotta mindig a bajt, mint a tűz fénye az éjszakai pillangót.
* Ezzel elindul Arthenior városa felé, hogy hamarosan megtudja, hogy Kámorf miben ügyködik már megint.*
1749. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-07-21 09:27:05
Üzenet elküldve: 2018-07-21 09:27:05
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Ortas//
* Hazáját elhagyva előbb Wegtorenbe ment és ott próbált szerencsét. Ám az az élet nagyon nem jött be neki. Jobbnak látta áthajózni Arthenior kikötőjébe. Nem olyan régen érkezett és kellően rátarti ahhoz, hogy a dokkoktól elindulva kicsit barangoljon az erdőben.*
~ Talán itt végre találok egy törzset, akik elfogadnak olyannak, amilyen vagyok. Nem vagyok én olyan rossz, hogy ne állnám meg a helyemet! Nem kell az orknak mindenhez értenie.~
* Így dünnyög magában, és halad az ösvényen, mikor egyszer csak egy letérő keresztbe futó csapásra lesz figyelmes. Lehajol és alaposan megszaglászgatja.*
~ Valami állat haladt itt el nem régen. Vagy talán több is. Ha nem akarom, hogy felkopjon az állam, akkor elég nagynak tűnik, hogy levadásszam és jó időre meglenne az étel. A prémet meg eladhatnám.
A letört ágak a bokroknál arról tanúskodnak, hogy nem rég járhatott erre. Még frissnek tűnik.
Lássuk, miből élünk!~
* Két dobókést húz elő az egyik övből. Mondanám, hogy hangtalanul oson a préda után... De nem tehetem. Nehéz páncélja, melynek a súlyát hiába szokta már meg, ettől még nem válik selymessé és puhává, ahogy az aljnövényzethez hozzáér, bizony jócskán kiad hangokat és emiatt a közeli gnóm már jó előre felfigyelhet érkezésére.
Ám ő is felfigyel a másik jelenlétére. Ortas felől valami hang jön, talán csak épp most sétált bele abba a titokzatos falba. Vagy valami más miatt.
A lényeg, hogy drahun által tört útról most letér és felé igyekszik. És ha meglátja, megszólítja.*
-Te meg miféle szerzet vagy, haver?
* A két kezében az egy-egy dobótőr mér mindig ott van, ez talán feszélyezheti új társaságát. De hát azt én külső szemlélőként honnan tudhatnám?*
A hozzászólás írója (Wagzal Hororin) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.07.21 09:31:48
* Hazáját elhagyva előbb Wegtorenbe ment és ott próbált szerencsét. Ám az az élet nagyon nem jött be neki. Jobbnak látta áthajózni Arthenior kikötőjébe. Nem olyan régen érkezett és kellően rátarti ahhoz, hogy a dokkoktól elindulva kicsit barangoljon az erdőben.*
~ Talán itt végre találok egy törzset, akik elfogadnak olyannak, amilyen vagyok. Nem vagyok én olyan rossz, hogy ne állnám meg a helyemet! Nem kell az orknak mindenhez értenie.~
* Így dünnyög magában, és halad az ösvényen, mikor egyszer csak egy letérő keresztbe futó csapásra lesz figyelmes. Lehajol és alaposan megszaglászgatja.*
~ Valami állat haladt itt el nem régen. Vagy talán több is. Ha nem akarom, hogy felkopjon az állam, akkor elég nagynak tűnik, hogy levadásszam és jó időre meglenne az étel. A prémet meg eladhatnám.
A letört ágak a bokroknál arról tanúskodnak, hogy nem rég járhatott erre. Még frissnek tűnik.
Lássuk, miből élünk!~
* Két dobókést húz elő az egyik övből. Mondanám, hogy hangtalanul oson a préda után... De nem tehetem. Nehéz páncélja, melynek a súlyát hiába szokta már meg, ettől még nem válik selymessé és puhává, ahogy az aljnövényzethez hozzáér, bizony jócskán kiad hangokat és emiatt a közeli gnóm már jó előre felfigyelhet érkezésére.
Ám ő is felfigyel a másik jelenlétére. Ortas felől valami hang jön, talán csak épp most sétált bele abba a titokzatos falba. Vagy valami más miatt.
A lényeg, hogy drahun által tört útról most letér és felé igyekszik. És ha meglátja, megszólítja.*
-Te meg miféle szerzet vagy, haver?
* A két kezében az egy-egy dobótőr mér mindig ott van, ez talán feszélyezheti új társaságát. De hát azt én külső szemlélőként honnan tudhatnám?*
A hozzászólás írója (Wagzal Hororin) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.07.21 09:31:48
1748. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-07-21 00:44:00
Üzenet elküldve: 2018-07-21 00:44:00
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 222
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 222
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Kharasshi, Rilkäline//
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz//
*Kevéske időt kap, hogy kipihegje magát. Nem is sikerül egészen, mert a morranó, könyörtelen veszi el részét a gyönyörökből. Moccanni sem tud, s bár eleinte próbálkozik, rá kell ébrednie, hogy itt lapot nem osztottak neki. Egy ideig legalábbis. Viszont arra is rá kell ébrednie, hogy ennek is megvan a maga pikantériája, izgalma és különlegessége. A szoros ölelésben, a satuként szoruló karok közt elveszni, míg a hím kiéli hevét, s újra szítja őt is. A szikra még el sem ült, már új lángok éledeznek, ahogy falja nyakának vékony bőrét. Kipirul a mohóság nyomán, amely még lúdbőrrel is hinti testét. Mire királynői pompában tündökölhet, már látja is azokat a szikrákat a szeme előtt táncolni, töretlen kúsznak látóterébe a sűrűn kilélegzett levegő miatt. Kharasshit figyeli, két vállára támaszkodva, miközben elfoglalja méltó helyét. Le sem moshatná arcáról az elégedett cirmos ábrázatát, még úgy sem, hogy azért a hím, csípőjére marva próbál kibontakozó mozdulataira hatni. Eszében sincs lefejteni a rá fonódó ujjakat, sőt. Sajátjait közéjük fúrva szorít rájuk, úgy mozdul fölötte. Mikor a mámor ormaira kapaszkodik, mozdulatai és az ütem fölött is az ösztönei veszik át a hatalmat. Már sehol sincs a pajkos cirmos pillantás. Csak a végtelen éhség, ami ezúttal irányít, és amennyit Kharasshi erős kezei engednek. A szoba újra telik a gyönyör hangjaival, míg Käli baljának ujjai meg nem szorulnak a másikén, s jobbja más kapaszkodó után saját tarkójáig nem siklik, hogy ott a szétzilált konty maradékába marjon kétségbeesve.*
- Kharasshi *szűri még éppen kivehetőn* szoríts *hangzik, bár hogy mit, vagy hogy, arra nem jut szusz, és nem még véletlenül sem jutna figyelme kifejteni. Szükség pedig végképp nincs rá. Immár a tudat, az ösztönök által végképp elnyomva szűköl, s mozdulatai is feloldódnak benne. Aztán megszűnik a világ, testét feszítő színkavalkád árad. Újra.
Végül Kharasshira borulva, remegőn simítja tenyerét a tetovált mellkasra, arcát a nyak alá, míg kapkodó légvételei incselkednek a verítéktől gyöngyöző bőrrel. Pár pillanat kell, míg tisztul a tudata. Szavak viszont nem jönnek szájára. Sem csípősek, sem kedvesek, csak a zsongás a fejében, dübörgés a fülében és szomjúság. Arcán, pillantásán, az elcsigázott elégedettség egyértelmű vonásai tükröződnek, aztán újra lehunyja szemeit, úgy pihegi ki magát. Olyan minden, mint egy mámorgőzös álom még így is, mikor aztán oldalra heveredik a prémre. Lábát még Kharasshién hagyja, csak úgy a tenyerét is a mellkason, míg végül ködös kékjeit felnyitva szeretőjére pislog. Látni szeretné azt, aki így kiforgatta, így szétszedte és összerakta, kifosztotta és az erdei lak koronázatlan királynővé tette.
Ha Kharasshi nem nézne rá ekkor, erőtlen jobbjával az arcára simít, s gyengéden fordítja maga felé. Csendben, szavak nélkül.*
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz//
*Kevéske időt kap, hogy kipihegje magát. Nem is sikerül egészen, mert a morranó, könyörtelen veszi el részét a gyönyörökből. Moccanni sem tud, s bár eleinte próbálkozik, rá kell ébrednie, hogy itt lapot nem osztottak neki. Egy ideig legalábbis. Viszont arra is rá kell ébrednie, hogy ennek is megvan a maga pikantériája, izgalma és különlegessége. A szoros ölelésben, a satuként szoruló karok közt elveszni, míg a hím kiéli hevét, s újra szítja őt is. A szikra még el sem ült, már új lángok éledeznek, ahogy falja nyakának vékony bőrét. Kipirul a mohóság nyomán, amely még lúdbőrrel is hinti testét. Mire királynői pompában tündökölhet, már látja is azokat a szikrákat a szeme előtt táncolni, töretlen kúsznak látóterébe a sűrűn kilélegzett levegő miatt. Kharasshit figyeli, két vállára támaszkodva, miközben elfoglalja méltó helyét. Le sem moshatná arcáról az elégedett cirmos ábrázatát, még úgy sem, hogy azért a hím, csípőjére marva próbál kibontakozó mozdulataira hatni. Eszében sincs lefejteni a rá fonódó ujjakat, sőt. Sajátjait közéjük fúrva szorít rájuk, úgy mozdul fölötte. Mikor a mámor ormaira kapaszkodik, mozdulatai és az ütem fölött is az ösztönei veszik át a hatalmat. Már sehol sincs a pajkos cirmos pillantás. Csak a végtelen éhség, ami ezúttal irányít, és amennyit Kharasshi erős kezei engednek. A szoba újra telik a gyönyör hangjaival, míg Käli baljának ujjai meg nem szorulnak a másikén, s jobbja más kapaszkodó után saját tarkójáig nem siklik, hogy ott a szétzilált konty maradékába marjon kétségbeesve.*
- Kharasshi *szűri még éppen kivehetőn* szoríts *hangzik, bár hogy mit, vagy hogy, arra nem jut szusz, és nem még véletlenül sem jutna figyelme kifejteni. Szükség pedig végképp nincs rá. Immár a tudat, az ösztönök által végképp elnyomva szűköl, s mozdulatai is feloldódnak benne. Aztán megszűnik a világ, testét feszítő színkavalkád árad. Újra.
Végül Kharasshira borulva, remegőn simítja tenyerét a tetovált mellkasra, arcát a nyak alá, míg kapkodó légvételei incselkednek a verítéktől gyöngyöző bőrrel. Pár pillanat kell, míg tisztul a tudata. Szavak viszont nem jönnek szájára. Sem csípősek, sem kedvesek, csak a zsongás a fejében, dübörgés a fülében és szomjúság. Arcán, pillantásán, az elcsigázott elégedettség egyértelmű vonásai tükröződnek, aztán újra lehunyja szemeit, úgy pihegi ki magát. Olyan minden, mint egy mámorgőzös álom még így is, mikor aztán oldalra heveredik a prémre. Lábát még Kharasshién hagyja, csak úgy a tenyerét is a mellkason, míg végül ködös kékjeit felnyitva szeretőjére pislog. Látni szeretné azt, aki így kiforgatta, így szétszedte és összerakta, kifosztotta és az erdei lak koronázatlan királynővé tette.
Ha Kharasshi nem nézne rá ekkor, erőtlen jobbjával az arcára simít, s gyengéden fordítja maga felé. Csendben, szavak nélkül.*
1747. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-07-21 00:03:57
Üzenet elküldve: 2018-07-21 00:03:57
ÚJ
![>Selestwen Sellewennar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10707_1473675245_ember_no.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Grawok Hifeti//
*Seles jól emlékezett az erdei ösvényre, amelyet követnek: valóban nem telik el sok idő, és el is érik a szántóföldek szegélyét. Előttük a fák közül már kikandikálnak az aratásra váró, különböző színű terménytől rácsozott síkföldek, messzebb pedig a tanyák és kisebb falvak kéményéből eregetett füstöt lehet megpillantani, ha az ember figyelmesebb. A lány Grawok felé fordul.*
- Ez nem is rossz ötlet! Talán… Akad olyan munka, amit el tudnék végezni. Elvégre könnyen találok nyomokat… Csak harcos nem vagyok. *Bánatosan mosolyog a férfira, hiszen ha valakinek, neki feltűnhetett ez a dolog. Selest mélyen megérinti, hogy a férfi aggódik érte, hogy gondol arra, hogyan lehetne jobb az élete. A hála elönti a szívét.*
- Kérőm? *Kuncog egy kicsit, de azért valahol ez sem butaság, nem is gondolt rá, hogy férje halála után újra elköteleződjön. Olyan furcsa ez az egész, megint egy falu közelében lenni. Tulajdonképpen innen még a szülőotthona sincs messze, csak már nem az övék a ház, eladták.* Azt hiszem, ez a kérő-dolog még várat magára.
- Én most kicsit úgy érzem, mintha kétszer lépnék ugyanabba a folyóba. *Jegyzi meg.* De más… Minden annyira más lett, mióta legutóbb erre jártam. Remélem, igazad lesz, és megváltoznak a dolgok. Mindenesetre… *Grawokhoz fordul, aki a búcsú érdekében megfogja a kezét. A lány rámosolyog.* Nagyon hálás vagyok, hogy segítettél. Remélem, látjuk még egymást! Valami békés helyen, ahol egyikünket se akarják megölni, és ahol süthetek neked valami finomságot.
*Barátságosan megszorítja Grawok kezét.*
- Vigyázz a húgodra legalább úgy, ahogy rám! *Kéri, és ha Grawok nem állítja meg benne, elindul az ösvényen a földek felé. Félúton még visszapillant, és ha megmentője továbbra is ott áll, még utoljára integet neki egyet.*
~ Milyen rendes fickó! Még hogy az erdőben csak banditák vannak! ~
//Grawok Hifeti//
*Seles jól emlékezett az erdei ösvényre, amelyet követnek: valóban nem telik el sok idő, és el is érik a szántóföldek szegélyét. Előttük a fák közül már kikandikálnak az aratásra váró, különböző színű terménytől rácsozott síkföldek, messzebb pedig a tanyák és kisebb falvak kéményéből eregetett füstöt lehet megpillantani, ha az ember figyelmesebb. A lány Grawok felé fordul.*
- Ez nem is rossz ötlet! Talán… Akad olyan munka, amit el tudnék végezni. Elvégre könnyen találok nyomokat… Csak harcos nem vagyok. *Bánatosan mosolyog a férfira, hiszen ha valakinek, neki feltűnhetett ez a dolog. Selest mélyen megérinti, hogy a férfi aggódik érte, hogy gondol arra, hogyan lehetne jobb az élete. A hála elönti a szívét.*
- Kérőm? *Kuncog egy kicsit, de azért valahol ez sem butaság, nem is gondolt rá, hogy férje halála után újra elköteleződjön. Olyan furcsa ez az egész, megint egy falu közelében lenni. Tulajdonképpen innen még a szülőotthona sincs messze, csak már nem az övék a ház, eladták.* Azt hiszem, ez a kérő-dolog még várat magára.
- Én most kicsit úgy érzem, mintha kétszer lépnék ugyanabba a folyóba. *Jegyzi meg.* De más… Minden annyira más lett, mióta legutóbb erre jártam. Remélem, igazad lesz, és megváltoznak a dolgok. Mindenesetre… *Grawokhoz fordul, aki a búcsú érdekében megfogja a kezét. A lány rámosolyog.* Nagyon hálás vagyok, hogy segítettél. Remélem, látjuk még egymást! Valami békés helyen, ahol egyikünket se akarják megölni, és ahol süthetek neked valami finomságot.
*Barátságosan megszorítja Grawok kezét.*
- Vigyázz a húgodra legalább úgy, ahogy rám! *Kéri, és ha Grawok nem állítja meg benne, elindul az ösvényen a földek felé. Félúton még visszapillant, és ha megmentője továbbra is ott áll, még utoljára integet neki egyet.*
~ Milyen rendes fickó! Még hogy az erdőben csak banditák vannak! ~
1746. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-07-20 17:47:30
Üzenet elküldve: 2018-07-20 17:47:30
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
*Gyorsan fogy alatta a táv, melyet rendíthetetlenül jár. Olykor butykosát húzza meg, néha fegyvereit igazgatja, kezdi az éhség is mardosni, időtlen idők óta nem evett már. Enni vágyik, sokat. Szeme körbevillan a fák között, mert az erdőség ismét körbeveszi. Más ez, mint a tisztáson, van út, de a fák sűrűbbek és baljósabbak. Jóllehet az élőlények szervezkedése és ténykedése mindenütt megfigyelhető. Gondolataiban elmerül, mint nehéz tárgy a tó felszínébe. Körbeölelik az emlékek elméjét, s puhán közrefogják, hogy aztán egy hirtelen szorítással törjenek fel, mint gejzír a pusztában. Véráztatta tetemek és hatalmas csend, még a keselyűk is kerülik a Helyet, mi egykor otthona volt. Legalábbis ezt gondolja most, hogy aztán megrázza magát, s elfelejtsen mindent egy pillanat alatt.*
- Ez vagyok. Ortas. *Bólint, s a fák sűrűjébe vész, de az úttal párhuzamosan, hogy ne tévedjen le arról. De semmi kedve másokkal találkozni, muszáj letérnie, mert így nagyobb az esély. Nem gondolja, hogy hamarosan bizony ismét társasága lesz, egyelőre nem tudja merre jár, s az erdő nagy ahhoz, hogy lássa a mögötte rejlő kaput, s a feltorlódott tömeget, kik bebocsátásra várnak, mindnyájan. Alaposan meglepődik, mikor a fák közül kibukkanva, akadályokba ütközik.*
- Ez vagyok. Ortas. *Bólint, s a fák sűrűjébe vész, de az úttal párhuzamosan, hogy ne tévedjen le arról. De semmi kedve másokkal találkozni, muszáj letérnie, mert így nagyobb az esély. Nem gondolja, hogy hamarosan bizony ismét társasága lesz, egyelőre nem tudja merre jár, s az erdő nagy ahhoz, hogy lássa a mögötte rejlő kaput, s a feltorlódott tömeget, kik bebocsátásra várnak, mindnyájan. Alaposan meglepődik, mikor a fák közül kibukkanva, akadályokba ütközik.*
1745. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-07-20 01:15:49
Üzenet elküldve: 2018-07-20 01:15:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Nell//
*A lány vagy remek színész, vagy tényleg meglepi őt a helyzet. Mindenesetre egyelőre nem ugranak egymás torkának, és Kara is elneveti magát fajtársának szavain.*
- Legközelebb szerintem próbálkozz mégis a leszólítással, vagy az is járható út, hogy kicsivel távolabb te is megmosakszol, és hagyod, hogy a másik kezdeményezzen. * Javasolja barátságosan, miközben elveti korábbi ötletét, hogy a nadrág alatt is lemossa magát. * Ha valaki nem ismeri fel amit csinálsz, csak azt látja, hogy mágia, könnyen félre értheti, és azt féltelezi, hogy támadsz.
* Teszi még hozzá, és ismét a vízhez hajol, de közben figyeli a lány minden mozdulatát, arcának rezdüléseit, igyekszik kiolvasni belőle, ha téved azzal kapcsolatban, hogy ártatlannak véli az előbbi kis táncot. Abból indul ki, hogy túl hosszú és körülményes folyamat, ha ártani akarnának vele, ahhoz a hangos táncolás nem a legalkalmasabb felvezetés. Egyelőre viszont a legjobb ha barátságos marad. *
- Egyébként nem haragszom, tényleg nyugodtan frissíts magadon te is, nem harapok. *Int ismét a patak felé, ahogy kezéből kis csészét formál, és hajára borítja a friss vizet, amit így kimer a csermelyből. Ahogy megvan, ismét a másik tündér felé fordul.*
- Hová lett a modorom? Kara vagyok. *Mutatkozik be. *
A hozzászólás írója (Karaa'to Phamentar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.07.20 01:17:52
*A lány vagy remek színész, vagy tényleg meglepi őt a helyzet. Mindenesetre egyelőre nem ugranak egymás torkának, és Kara is elneveti magát fajtársának szavain.*
- Legközelebb szerintem próbálkozz mégis a leszólítással, vagy az is járható út, hogy kicsivel távolabb te is megmosakszol, és hagyod, hogy a másik kezdeményezzen. * Javasolja barátságosan, miközben elveti korábbi ötletét, hogy a nadrág alatt is lemossa magát. * Ha valaki nem ismeri fel amit csinálsz, csak azt látja, hogy mágia, könnyen félre értheti, és azt féltelezi, hogy támadsz.
* Teszi még hozzá, és ismét a vízhez hajol, de közben figyeli a lány minden mozdulatát, arcának rezdüléseit, igyekszik kiolvasni belőle, ha téved azzal kapcsolatban, hogy ártatlannak véli az előbbi kis táncot. Abból indul ki, hogy túl hosszú és körülményes folyamat, ha ártani akarnának vele, ahhoz a hangos táncolás nem a legalkalmasabb felvezetés. Egyelőre viszont a legjobb ha barátságos marad. *
- Egyébként nem haragszom, tényleg nyugodtan frissíts magadon te is, nem harapok. *Int ismét a patak felé, ahogy kezéből kis csészét formál, és hajára borítja a friss vizet, amit így kimer a csermelyből. Ahogy megvan, ismét a másik tündér felé fordul.*
- Hová lett a modorom? Kara vagyok. *Mutatkozik be. *
A hozzászólás írója (Karaa'to Phamentar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.07.20 01:17:52
1744. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-07-20 01:02:06
Üzenet elküldve: 2018-07-20 01:02:06
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Kara//
*Azért arra számíthatott volna, hogy nem tud egész végig csendben lopakodni a férfi mögött, ahhoz azért nem elég ügyes. A másik tündér elég gyanakvónak tűnik, nem csoda, a másik helyében Nellara a fajtársát már rég kikiáltott volna perverznek, vagy tolvajnak. Valószínűleg csak a mágia hatása, hogy nem szegeznek kardot a torkának. Na nem mintha attól nagyon félne, mióta mágus, már nem is tart annyira az ilyesmitől, és ez is volt a cél.*
- Ne... ne haragudj.
*A hangja meg-megremeg a meglepődöttségtől, a megilletődöttségtől, és az enyhe szégyenérzettől, ami eluralkodik a testében.*
- Nem akarok rosszat... Én csak ritkán találkozok fajtárssal, és nem mertelek leszólítani.
*Azért arra számíthatott volna, hogy nem tud egész végig csendben lopakodni a férfi mögött, ahhoz azért nem elég ügyes. A másik tündér elég gyanakvónak tűnik, nem csoda, a másik helyében Nellara a fajtársát már rég kikiáltott volna perverznek, vagy tolvajnak. Valószínűleg csak a mágia hatása, hogy nem szegeznek kardot a torkának. Na nem mintha attól nagyon félne, mióta mágus, már nem is tart annyira az ilyesmitől, és ez is volt a cél.*
- Ne... ne haragudj.
*A hangja meg-megremeg a meglepődöttségtől, a megilletődöttségtől, és az enyhe szégyenérzettől, ami eluralkodik a testében.*
- Nem akarok rosszat... Én csak ritkán találkozok fajtárssal, és nem mertelek leszólítani.
1743. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-07-19 23:20:08
Üzenet elküldve: 2018-07-19 23:20:08
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//Észak felé//
* A csizmáját és a nadrágszárát megmosta a tenger vizében. Csak nem mászkálhat emberek között véres ruhában!
A települést elhagyva rossz érzés keríti hatalmába a Hifeti fiút. Mintha valami olyan helyről távozna, mely szívének fontos. Vagy a Jövőben azzá válhat vagy...*
~ Nem is tudom, mit kellene éreznem. Most már bánom, hogy nem néztem meg a fa környékét. Az éjszakánként sötét alakok által közkedvelten emlegetett oltárat, mely bár minden bizonnyal mese, de szeretik ijesztgetni vele a magukat kiszolgáltatottnak érző, hiszékeny alakokat. A hajnalokig ipart űző pillangókat, a vendéglátóhelyeken megszálló kalmárokat.
De azért az nagy szó lenne, ha én meg elárulhatnám bárkinek váratlan pillanatban, hogy ott voltam. Két szememmel láttam. Még az alvilági alakok közül is megfagyna egynémelyekben a vér.~
* Most már mindegy. Ezért az élményért nem megy vissza. Majd hazudik valamit. Talán a legegyszerűbb, ha ő is hantázik egy sort egy természetellenesen sima kőből készült oltárról, az ott feláldozott szüzekről.*
-Ki mondaná meg, hogy a valódi történet az igaz, vagy ez a mese? Senki. Még az is lehet, hogy valami távoli igazság van a Sötét Úrnak ajándékozott több száz nő feláldozásának.
* De hosszú még az út Artheniorig. Lesz ideje merengeni rajta bőven.
Egy drahun csorda állja az útját, akik gümőket vagy az istenek tudják mit keresnek a földben csápban végződő szaglószervükkel. Amint megpillantják a sötételf lovast, azonnal riadtan nekilendülnek a fák között keresve menedéket. Hatalmas testtömegükkel egy csinos csapást tarolnak le.*
~ Ha új utat kell építenem egyszer, akkor már tudom, hogyan vágjak neki.~ gondolja elmosolyodva.
1742. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-07-19 23:13:56
Üzenet elküldve: 2018-07-19 23:13:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Nell//
*Kara alaposan átcsutakolja magát, már amennyire tudja, és éppen a hasfalát simogatja a vízzel, amikor meghall egy furcsa zajforrást maga mögött. Egyből fordul, és amikor a lányt látja ahogy táncol, illetve az ezüstös fényeket, egyből a fegyvere utána kapna, de mégse teszi. Egyrészt azért, mert ha tényleg valamiféle ártó mágia, akkor lényegtelen, hogy eléri azt a csenevész kis kardocskát, vagy sem, ha viszont csak fogságba ejtené, vagy nem is megtámadja, akkor jobb tárgyalási alap, hogy nem fejezett ki ártó szándékot. Másrészt amiatt, mert ez most teljesen lényegtelen. Tökéletes nyugalom lesz úrrá a tündéren, aki megtörli magát az ingével, és mivel a lány mágiája nem fogja vissza, ezért kiengedi az eddig ijedtében benn tartott levegőt.*
- Üdvözöllek. * Mosolyog a lányra barátságosan, és a fegyverkupacra dobja a vizes ingcsomót. * Megijesztettél a varázslatoddal. * Teszi még hozzá, és ha továbbra is szabad, akkor leguggol, mintha csak kényelmes pozíciót keresne, de ezzel inkább a fegyver közelébe akar kerülni, illetve ha szükséges, akkor ki tudja rúgni magát, és vetődni. Nehezen bízik meg másokban.*
- Szeretnél te is felfrissülni? * Teszi ajánlatot, bal kezével a háta mögé mutatva a patakra, de egyelőre nem mozdul, stabil bástyaként áll a ruhák mellett, a lány, és a csermely között.*
- Egy ilyen gyönyörű tánc után biztos jól esne. * Teszi még hozzá, továbbra is mosolyogva, el is felejtve, hogy ott van mellette a fegyvere, amire eddig olyan gondosan ügyelt, hogy a közelében tartsa. *
A hozzászólás írója (Karaa'to Phamentar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.07.19 23:51:18
*Kara alaposan átcsutakolja magát, már amennyire tudja, és éppen a hasfalát simogatja a vízzel, amikor meghall egy furcsa zajforrást maga mögött. Egyből fordul, és amikor a lányt látja ahogy táncol, illetve az ezüstös fényeket, egyből a fegyvere utána kapna, de mégse teszi. Egyrészt azért, mert ha tényleg valamiféle ártó mágia, akkor lényegtelen, hogy eléri azt a csenevész kis kardocskát, vagy sem, ha viszont csak fogságba ejtené, vagy nem is megtámadja, akkor jobb tárgyalási alap, hogy nem fejezett ki ártó szándékot. Másrészt amiatt, mert ez most teljesen lényegtelen. Tökéletes nyugalom lesz úrrá a tündéren, aki megtörli magát az ingével, és mivel a lány mágiája nem fogja vissza, ezért kiengedi az eddig ijedtében benn tartott levegőt.*
- Üdvözöllek. * Mosolyog a lányra barátságosan, és a fegyverkupacra dobja a vizes ingcsomót. * Megijesztettél a varázslatoddal. * Teszi még hozzá, és ha továbbra is szabad, akkor leguggol, mintha csak kényelmes pozíciót keresne, de ezzel inkább a fegyver közelébe akar kerülni, illetve ha szükséges, akkor ki tudja rúgni magát, és vetődni. Nehezen bízik meg másokban.*
- Szeretnél te is felfrissülni? * Teszi ajánlatot, bal kezével a háta mögé mutatva a patakra, de egyelőre nem mozdul, stabil bástyaként áll a ruhák mellett, a lány, és a csermely között.*
- Egy ilyen gyönyörű tánc után biztos jól esne. * Teszi még hozzá, továbbra is mosolyogva, el is felejtve, hogy ott van mellette a fegyvere, amire eddig olyan gondosan ügyelt, hogy a közelében tartsa. *
A hozzászólás írója (Karaa'to Phamentar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.07.19 23:51:18
1741. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-07-19 22:07:44
Üzenet elküldve: 2018-07-19 22:07:44
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Kara//
*Csendesen követi a tündért, úgy tűnik, hogy az észre sem veszi a lányt. Nem igazán tudja, hogy hogyan szólítsa le, és mire eszébe juthatna bármi, addigra a férfi elér egy folyóhoz, és vetkőzni kezd.
A lány először annyira zavarba jön, hogy fülig pirosodik. Elbújik az egyik fa mögé, és azon kezd el gondolkozni, hogy mit csináljon.
Kell neki néhány perc, amíg leküzdi a szégyenlősségét annyira, hogy közelebb merjen settenkedni. Elbújik a legközelebbi fa mögé, ami még talán biztonságosan elrejtheti, majd úgy dönt, megpróbálja megviccelni egy kicsit a fajtársát. Tudja, hogy ez a mágia eredetileg arra való, hogy megnyugtasson vele másokat, de most nem ez a célja, hanem az általa kiváltott érdekes "látvány" miatt próbálkozik meg vele.*
A varázsló táncszerű mozdulatokat tesz, melynek hatására ezüstös fényű jelenségek manifesztálódnak a varázsló húsz lépéses körzetében. Ezek táncjátéka békét és nyugalmat szül még a legforrongóbb hangulat közepette is. Hatása az elmondást követő körben érvényesül és azt követően már nincs közvetlen befolyása a dolgok további alakulásában.
*Csendesen követi a tündért, úgy tűnik, hogy az észre sem veszi a lányt. Nem igazán tudja, hogy hogyan szólítsa le, és mire eszébe juthatna bármi, addigra a férfi elér egy folyóhoz, és vetkőzni kezd.
A lány először annyira zavarba jön, hogy fülig pirosodik. Elbújik az egyik fa mögé, és azon kezd el gondolkozni, hogy mit csináljon.
Kell neki néhány perc, amíg leküzdi a szégyenlősségét annyira, hogy közelebb merjen settenkedni. Elbújik a legközelebbi fa mögé, ami még talán biztonságosan elrejtheti, majd úgy dönt, megpróbálja megviccelni egy kicsit a fajtársát. Tudja, hogy ez a mágia eredetileg arra való, hogy megnyugtasson vele másokat, de most nem ez a célja, hanem az általa kiváltott érdekes "látvány" miatt próbálkozik meg vele.*
A varázsló táncszerű mozdulatokat tesz, melynek hatására ezüstös fényű jelenségek manifesztálódnak a varázsló húsz lépéses körzetében. Ezek táncjátéka békét és nyugalmat szül még a legforrongóbb hangulat közepette is. Hatása az elmondást követő körben érvényesül és azt követően már nincs közvetlen befolyása a dolgok további alakulásában.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3700-3719