Külső területek - Kikötői erdőség
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Szántóföldek (új) Dokkok és kikötő (új) | Kikötői erdőség | Tharg birtokok (új) Krenkataur barlangrendszer (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 39 (761. - 780. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
780. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-08-20 19:00:27
Üzenet elküldve: 2017-08-20 19:00:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//Nell//
*A parttól távolodva szippant még egy-kettőt a tenger illatából, már amennyit lehet érezni, az állítólagos friss halszagtól. Sok választása nem volt mikor Nell karon ragadta, van egy olyan érzése, hogy nem mostanában fog ő újra vissza menni oda.*
-A mágustorony tényleg egy nagy és magas torony? *Tényleg nem volt még ott, de adná magát az elnevezés. Ha mégsem az elég félre vezető lehet azoknak akik a mágiát szeretnék tanulmányozni.*
-Semmi baj azzal, hogy csak mágiáról szóló könyveket tárolnak ott. Szívesen körbenézek. Sőt talán a te varázslataidról is többet megtudhatok. *Hajtva a kíváncsiságtól vajon mi rejtőzhet még a mágus tarsolyában, érdeklődése most sem hagy alább.*
-Arthenior könyvtárát is megszerettem volna nézni mikor ott voltam, de teljesen elcsavartad a fejem közben és nem tudtam másra gondolni. *Szó mi szó, már első találkozásukkor is úgy izzott a vágy parazsa benne, mint ami képes lenne lángra lobbantani, a most már a talpa alatt lévő avart is.*
*A parttól távolodva szippant még egy-kettőt a tenger illatából, már amennyit lehet érezni, az állítólagos friss halszagtól. Sok választása nem volt mikor Nell karon ragadta, van egy olyan érzése, hogy nem mostanában fog ő újra vissza menni oda.*
-A mágustorony tényleg egy nagy és magas torony? *Tényleg nem volt még ott, de adná magát az elnevezés. Ha mégsem az elég félre vezető lehet azoknak akik a mágiát szeretnék tanulmányozni.*
-Semmi baj azzal, hogy csak mágiáról szóló könyveket tárolnak ott. Szívesen körbenézek. Sőt talán a te varázslataidról is többet megtudhatok. *Hajtva a kíváncsiságtól vajon mi rejtőzhet még a mágus tarsolyában, érdeklődése most sem hagy alább.*
-Arthenior könyvtárát is megszerettem volna nézni mikor ott voltam, de teljesen elcsavartad a fejem közben és nem tudtam másra gondolni. *Szó mi szó, már első találkozásukkor is úgy izzott a vágy parazsa benne, mint ami képes lenne lángra lobbantani, a most már a talpa alatt lévő avart is.*
779. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-08-19 21:20:59
Üzenet elküldve: 2017-08-19 21:20:59
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Voka//
- Ó... tényleg?
*Meglepődötten, de boldogan, kitágult pupillákkal bámul a férfira, majd az arcára rózsás pirosság kúszik fel.*
- Köszönöm, ez nagyon jól esik.
*Belemarkol a férfi kezébe, majd egy lágy csókot lehel az ajkaira.*
- Hát, ő... meg tudok idézni egy szellemet, akinél van egy kard, és megvéd. Az elég hatásos?
*Igazából még sosem használta ezt a varázslatot, hiszen nem volt rá lehetőség, de valahogyan nem szeretné kipróbálni. Nem azért, mert esetleg nem bízik magában, hanem azért, mert az azt jelenti, hogy bajban van.*
- Mi? Hol De, igen, lehet! Szerintem az az.
- Ó... tényleg?
*Meglepődötten, de boldogan, kitágult pupillákkal bámul a férfira, majd az arcára rózsás pirosság kúszik fel.*
- Köszönöm, ez nagyon jól esik.
*Belemarkol a férfi kezébe, majd egy lágy csókot lehel az ajkaira.*
- Hát, ő... meg tudok idézni egy szellemet, akinél van egy kard, és megvéd. Az elég hatásos?
*Igazából még sosem használta ezt a varázslatot, hiszen nem volt rá lehetőség, de valahogyan nem szeretné kipróbálni. Nem azért, mert esetleg nem bízik magában, hanem azért, mert az azt jelenti, hogy bajban van.*
- Mi? Hol De, igen, lehet! Szerintem az az.
778. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-08-19 14:11:42
Üzenet elküldve: 2017-08-19 14:11:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Taverna felé/
*Megrázza a fejét, hiszen nem látta Arnulfot, sőt mi több még csak nem is ismeri. Bár látni talán már látta párszor, hiszen Rolfot is ismerte látásból. Névről talán csak Learont ismeri, meg róla azt is tudja, hogy némiképp fura kapcsolatot ápol a kecskéivel. Alyo mondjuk ugyanezt feltételezi valamennyi pásztorról, aki hatokat is eltölt az állatai társaságában.*
- Dehogyis volt lány! A nevére nem emlékszem, de tényleg gyönyörű hátsója volt. Nem volt sem túl magas, sem túl izmos, de hát az a fenék na! Tényleg szívesen nézegettem sörözés közben.
*Nagyon sóhajt. Akkor még ivott sört, de most ha csak rágondol felfordul a gyomra. Erről is nyilván a hasában lévő valami tehet. Pedig a Rolf-féle melákokat is simán az asztal alá itta ám, valószínűleg apai örökség lehet, hogy a tetemes mennyiségű elfogyasztott szesz sem ütötte ki soha. Hát ha még olyan edzett lett volna, mint Achim, akkor világhíres lehetett volna vele.*
- Ferdített hajlam, mi?
*Nevet, mert nem gondolja, hogy ez különösebben rossz lenne, vagy legalábbis őt tökre nem zavarja az ilyesmi, noha maga nem műveli.*
- Na jó, de csak úgy "kicsapni" csak nem ugyanaz, mint egy nővel, vagy tévedek? Egy nőci mégiscsak puhább, nem?
*Merthogy Rolf ugye kétkezi munkából él, következésképpen tiszta kérges a tenyere. Lehet, hogy ő is fura kapcsolatban van az állataival, mint Learon? De végül is Alyot ez sem zavarja amíg nem az ő lovával, vagy macskájával akarja ezt a furcsa kapcsolatot ápolni.*
- Jah vannak olyan férfiak is, akikkel pénzért lehetsz. Inkább férfiszajhának fizetnél? Vagy elmennél férfiszajhának?
*mert mi másért kérdezne a férfiszajhákról, ha nem maga is olyanra vágyik, vagy beállna maga is annak. Ez utóbbi esetben ki kellene vakarni a koszból.*
*Megrázza a fejét, hiszen nem látta Arnulfot, sőt mi több még csak nem is ismeri. Bár látni talán már látta párszor, hiszen Rolfot is ismerte látásból. Névről talán csak Learont ismeri, meg róla azt is tudja, hogy némiképp fura kapcsolatot ápol a kecskéivel. Alyo mondjuk ugyanezt feltételezi valamennyi pásztorról, aki hatokat is eltölt az állatai társaságában.*
- Dehogyis volt lány! A nevére nem emlékszem, de tényleg gyönyörű hátsója volt. Nem volt sem túl magas, sem túl izmos, de hát az a fenék na! Tényleg szívesen nézegettem sörözés közben.
*Nagyon sóhajt. Akkor még ivott sört, de most ha csak rágondol felfordul a gyomra. Erről is nyilván a hasában lévő valami tehet. Pedig a Rolf-féle melákokat is simán az asztal alá itta ám, valószínűleg apai örökség lehet, hogy a tetemes mennyiségű elfogyasztott szesz sem ütötte ki soha. Hát ha még olyan edzett lett volna, mint Achim, akkor világhíres lehetett volna vele.*
- Ferdített hajlam, mi?
*Nevet, mert nem gondolja, hogy ez különösebben rossz lenne, vagy legalábbis őt tökre nem zavarja az ilyesmi, noha maga nem műveli.*
- Na jó, de csak úgy "kicsapni" csak nem ugyanaz, mint egy nővel, vagy tévedek? Egy nőci mégiscsak puhább, nem?
*Merthogy Rolf ugye kétkezi munkából él, következésképpen tiszta kérges a tenyere. Lehet, hogy ő is fura kapcsolatban van az állataival, mint Learon? De végül is Alyot ez sem zavarja amíg nem az ő lovával, vagy macskájával akarja ezt a furcsa kapcsolatot ápolni.*
- Jah vannak olyan férfiak is, akikkel pénzért lehetsz. Inkább férfiszajhának fizetnél? Vagy elmennél férfiszajhának?
*mert mi másért kérdezne a férfiszajhákról, ha nem maga is olyanra vágyik, vagy beállna maga is annak. Ez utóbbi esetben ki kellene vakarni a koszból.*
777. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-08-19 09:43:57
Üzenet elküldve: 2017-08-19 09:43:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 327
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 327
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Taverna felé//
*Természetesen a hajszín nem eget verően fontos, de valahogy a szőke hajról mindig a napfény, a búzamező és a szélben lengedező búzakalász jut eszébe. Minden olyan, ami egy parasztnak szép eme világban. Többek között ezért is tetszett neki Darna, mert neki is szőke haja volt, sőt úgy vette észre, hogy a parasztlányok gyakran szőkék.
Jön a kutya is, meg természetesen a két ló. Egyikőjük Pajtás, Rolf egyik legjobb barátja, a hatalmas igásló, ami az egyik legnagyobb a vidéken. Igaz, kicsit már koros, de még van benne szufla. Viszont vágtázni nem szeret, nagyon noszogatni kell, noha nem is erre való. A másik Alma, kicsi Alyo lovacskája, ami szintén szép jószág. Látszik, hogy Tharg földön rendes ellátást kapnak a lovak.*
-Asszem mé csak vedeltem. Arnulf komával. No, aztat se láttam mán jóideje. Te láttad?
*Ha elkezdenék felsorolni, hogy kik tűntek már el mostanában, mint a kámfor, talán éhen is halnának ami nem kis teljesítmény, mert Rolfnak van zsírtartaléka bőven.*
-Ööö... jány vót? Há csak azé kérdem, mer izé... nézelődöd a jányok farát is? *kérdezi kissé meglepődve.* -Van benned egy kis izé... ferdített hajlam? *kérdezi ezt már kicsit félve, reméli Alyo nem haragszik meg érte. A kérdést egyébként érti.*
-Á, nem. *csóválja meg fejét, miközben azt nézi, hogy Pajtás melyik pillanatban tapossa agyon a kis kutyust, ami a ló alatt rohangál.*
~No, minő eszi neki! Elhozom osztán letapoggya Pajtás. Nyeee.~
-Én ilyenre nem kőtök, kicsi Alyo. Ha kő, megódom magamnak. Érted. Kicsapom oszt jóvan. Sosenem vótam oda az ilyen nőké. Mongyuk beztos jó keresnek véle. Amúgy izé... vannak férfiszajhák is?
*Természetesen a hajszín nem eget verően fontos, de valahogy a szőke hajról mindig a napfény, a búzamező és a szélben lengedező búzakalász jut eszébe. Minden olyan, ami egy parasztnak szép eme világban. Többek között ezért is tetszett neki Darna, mert neki is szőke haja volt, sőt úgy vette észre, hogy a parasztlányok gyakran szőkék.
Jön a kutya is, meg természetesen a két ló. Egyikőjük Pajtás, Rolf egyik legjobb barátja, a hatalmas igásló, ami az egyik legnagyobb a vidéken. Igaz, kicsit már koros, de még van benne szufla. Viszont vágtázni nem szeret, nagyon noszogatni kell, noha nem is erre való. A másik Alma, kicsi Alyo lovacskája, ami szintén szép jószág. Látszik, hogy Tharg földön rendes ellátást kapnak a lovak.*
-Asszem mé csak vedeltem. Arnulf komával. No, aztat se láttam mán jóideje. Te láttad?
*Ha elkezdenék felsorolni, hogy kik tűntek már el mostanában, mint a kámfor, talán éhen is halnának ami nem kis teljesítmény, mert Rolfnak van zsírtartaléka bőven.*
-Ööö... jány vót? Há csak azé kérdem, mer izé... nézelődöd a jányok farát is? *kérdezi kissé meglepődve.* -Van benned egy kis izé... ferdített hajlam? *kérdezi ezt már kicsit félve, reméli Alyo nem haragszik meg érte. A kérdést egyébként érti.*
-Á, nem. *csóválja meg fejét, miközben azt nézi, hogy Pajtás melyik pillanatban tapossa agyon a kis kutyust, ami a ló alatt rohangál.*
~No, minő eszi neki! Elhozom osztán letapoggya Pajtás. Nyeee.~
-Én ilyenre nem kőtök, kicsi Alyo. Ha kő, megódom magamnak. Érted. Kicsapom oszt jóvan. Sosenem vótam oda az ilyen nőké. Mongyuk beztos jó keresnek véle. Amúgy izé... vannak férfiszajhák is?
776. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-08-18 19:08:27
Üzenet elküldve: 2017-08-18 19:08:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//Nell//
-Teljesen féltékeny lennék ha mással lennél. Csinos, okos és még veszélyes varázsló is. A varázslóval nem kalkuláltam, de ilyen lányt kerestem egész életemben. Természetesen veszélyest is.
*Tudja hogy egy nőnek jólesnek a bókok, de teljesen igaz amit mond. Szerelme egy pillantásától jobb kedvre tud derülni, mikor látja benne az érzelmeket.*
-Megértem több szempontból is, miért nem szeretnél bárhol varázsolni. Biztosan fárasztó lehet. Másrészt pedig, ha kiismerik mit tudsz könnyebben árthatnak neked. De most csak ketten vagyunk nyugodtam mesélhetsz bármiről szívesen hallgatlak.
*Az erdőbe érve végre a magasabb fák lombkoronája árnyékot nyújt nekik a tűző nap elől. Sőt az erdő sűrűbb része őket is elrejtené a kíváncsi szemek elől, és behajthatná a lány ígéretét amit reggel tett neki az ágyban. Ugyan a gondolat ott motoszkál Vokka fejében, mégis az izgatottság, hogy megpillanthatja a tengert felülkerekedik rajta.*
-Nem aggódom. *Feleli röviden, bár megszorítja kissé társa kezét. A kikötő biztonsága kérdéses, de nem tart attól, hogy komoly bajba kerülhetnének. Habár valódi mágiát amitől félni kell nem látott még, de biztos benne hogy Nell megtudná védeni magát. Sőt az sem egyértelmű kettejük közül ki az akit messziről elkerülnének legközelebb egy összetűzés után.*
-Az ott a kikötő? *Mikor a fák láttatni engedik, néhány dokk és ház mellett, hajók is megjelennek a látótérben. Innen még mindegyik kicsinek tűnik és olyan mintha csak állnának leeresztet vitorlával, de valószínűleg folyamatosan váltják egymást, hogy mindet ki lehessen pakolni.*
-Teljesen féltékeny lennék ha mással lennél. Csinos, okos és még veszélyes varázsló is. A varázslóval nem kalkuláltam, de ilyen lányt kerestem egész életemben. Természetesen veszélyest is.
*Tudja hogy egy nőnek jólesnek a bókok, de teljesen igaz amit mond. Szerelme egy pillantásától jobb kedvre tud derülni, mikor látja benne az érzelmeket.*
-Megértem több szempontból is, miért nem szeretnél bárhol varázsolni. Biztosan fárasztó lehet. Másrészt pedig, ha kiismerik mit tudsz könnyebben árthatnak neked. De most csak ketten vagyunk nyugodtam mesélhetsz bármiről szívesen hallgatlak.
*Az erdőbe érve végre a magasabb fák lombkoronája árnyékot nyújt nekik a tűző nap elől. Sőt az erdő sűrűbb része őket is elrejtené a kíváncsi szemek elől, és behajthatná a lány ígéretét amit reggel tett neki az ágyban. Ugyan a gondolat ott motoszkál Vokka fejében, mégis az izgatottság, hogy megpillanthatja a tengert felülkerekedik rajta.*
-Nem aggódom. *Feleli röviden, bár megszorítja kissé társa kezét. A kikötő biztonsága kérdéses, de nem tart attól, hogy komoly bajba kerülhetnének. Habár valódi mágiát amitől félni kell nem látott még, de biztos benne hogy Nell megtudná védeni magát. Sőt az sem egyértelmű kettejük közül ki az akit messziről elkerülnének legközelebb egy összetűzés után.*
-Az ott a kikötő? *Mikor a fák láttatni engedik, néhány dokk és ház mellett, hajók is megjelennek a látótérben. Innen még mindegyik kicsinek tűnik és olyan mintha csak állnának leeresztet vitorlával, de valószínűleg folyamatosan váltják egymást, hogy mindet ki lehessen pakolni.*
775. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-08-17 16:35:32
Üzenet elküldve: 2017-08-17 16:35:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Szabadon//
*Ha most a férfi szemben lenne vele, láthatná, ahogy Ysanee a szemeit forgatja, mikor a másik elmagyarázza neki merre van észak. Nem tudja fejből egész Lanawin térképét, de azért az irányokkal még tisztában van. Az említett irányba tekintve elfogja egy kis rossz érzés, nem úgy tűnik neki, mintha arrafelé végre ritkulni kezdenének a fák, márpedig ő nem szívesen vágna át az erdőn.
Némileg megnyugtatja, mikor az elf azzal fejezi be az eligazítást, hogy először keletnek menjenek. Az már egy fokkal szimpatikusabb, már amennyire egy irány szimpatikus tud lenni.
Egyből fordul is a lóval és lépésben el is indulnak. Közben néha még izeg-mozog a nyeregben, igyekszik kihúzni magát, kicsit rövidebbre fogja a kantárt, próbálgatja, hogy kényelmesebb neki. Jó ideje már, hogy nem lovagolt, a bizonytalan mozdulatok miatt ez fel is tűnhet útitársának, ettől függetlenül viszont nem adja át az irányítást Adakvernek.*
-Biztos *szögezi is le* -De azért majd szólj néha, hogy merre kell menni. És ajánlom, hogy ne a tengerparton kössünk ki *utal itt vissza az előző esti gúnyolódására.
Ezután csak ritkán szól hozzá a vállán pihenő elfhez, leginkább csak azért, hogy biztos legyen abban, hogy nem aludt el.
Nem is olyan sokára ritkulni kezdenek a fák, ahogy lassan kiérnek az erdőből. Amint eléri a szántóföldek peremét azonban megáll, megmozgatja a vállát, hogy felrázza a férfit.*
-Innen még mindig keletre hegyes fülű?
*Ha most a férfi szemben lenne vele, láthatná, ahogy Ysanee a szemeit forgatja, mikor a másik elmagyarázza neki merre van észak. Nem tudja fejből egész Lanawin térképét, de azért az irányokkal még tisztában van. Az említett irányba tekintve elfogja egy kis rossz érzés, nem úgy tűnik neki, mintha arrafelé végre ritkulni kezdenének a fák, márpedig ő nem szívesen vágna át az erdőn.
Némileg megnyugtatja, mikor az elf azzal fejezi be az eligazítást, hogy először keletnek menjenek. Az már egy fokkal szimpatikusabb, már amennyire egy irány szimpatikus tud lenni.
Egyből fordul is a lóval és lépésben el is indulnak. Közben néha még izeg-mozog a nyeregben, igyekszik kihúzni magát, kicsit rövidebbre fogja a kantárt, próbálgatja, hogy kényelmesebb neki. Jó ideje már, hogy nem lovagolt, a bizonytalan mozdulatok miatt ez fel is tűnhet útitársának, ettől függetlenül viszont nem adja át az irányítást Adakvernek.*
-Biztos *szögezi is le* -De azért majd szólj néha, hogy merre kell menni. És ajánlom, hogy ne a tengerparton kössünk ki *utal itt vissza az előző esti gúnyolódására.
Ezután csak ritkán szól hozzá a vállán pihenő elfhez, leginkább csak azért, hogy biztos legyen abban, hogy nem aludt el.
Nem is olyan sokára ritkulni kezdenek a fák, ahogy lassan kiérnek az erdőből. Amint eléri a szántóföldek peremét azonban megáll, megmozgatja a vállát, hogy felrázza a férfit.*
-Innen még mindig keletre hegyes fülű?
774. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-08-16 23:40:09
Üzenet elküldve: 2017-08-16 23:40:09
ÚJ
![>Adakver Erethlion [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/241_elf-felelf_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Szabadon//
*Nem feltétlen hiszi el, hogy a lány benne lenne egy pegazusi különórában, de hát a remény az ami utoljára meghal. Különben is, ha elisszák az ötven aranyát akkor a végén talán még jól is jönne neki az éjszakai szállás. És hát a végén csak meggyőzheti magát arról, hogy jobb puha párnák közt, tisztán egy éjszakán kedveskedni, mint becsületesen és mocskosan egy kapualjban éjszakázni. Persze a tegnap estére is valami hasonló üzletet akart előtérbe helyezni, aztán mégsem sikerült. A lány megmelegedett a tűznél, megette az ételének egy részét, ez egyébként is az ő háza, és a végén még egy "köszönöm"-öt sem kapott.*
-Majdnem minden téren hosszú utat megjárt mester és istenadta tehetség vagyok. *Válaszolja kicsit ismét elemelkedve a földtől, már már költőien.*
-Egyedüli hibám az a jó szívem meg, hogy néhanapján a házamba tévedő koldusokat patronálok. *Folytatja még költőibben. Ezen jellemhibákon persze már dolgozik, és igyekszik fejlődni meg egy nap majd még ennél is jobb emberré válni.
Önmaga ajnározására nincs több ideje. A lány felül a lóra ő pedig mögéje. A kantárt ugyan nem engedik a kezébe, de legalább folytathatja a délelőtti szunyókálását, a lány vállán, és erősen megkapaszkodik nehogy leessen.*
-Jó. *Válaszolja röviden mielőtt feje helyet foglalna. Két kése van, egy az övében, egy elrejtve a ló díszei között. Nem alszik el rendesen, inkább csak lustálkodik, meg bosszantja a másikat közelségével ameddig lehet. Persze az nem hagyja békén, és hamar kiderül, hogy a nagy lovasnak fogalma sincs merre is kell menni.*
-Északra. *Emeli fel röviden a fejét aztán vissza is fekszik, és ha nincs újabb kérdés akkor ő nyugszik tovább.*
-Tudod, amerre az a mocsok nagy csillagkard mutatott az égen. *Emeli fel egyik kezét és mutat vele északi irányba a nélkül, hogy a szemét ismét kinyitná. Hangja kissé fáradtnak tűnik, hisz ha Ysanee vezetni akart akkor ezeket a dolgokat tudnia kellett volna. Persze északra egy darab út nem vezet erről a helyről, az erdő fái közé meg jobb ha nem mennek be, mert ott még mindig mászkálnak kellemetlen teremtmények, még így a háború után is.*
-De előbb keletre kell menni ott lesz egy út amin sanszosan nem vágják el a torkunkat, és nem csócsál meg a Lupusfulgur. *Mutat a még keleten lévő napra. Azt se nézi meg merre van, csak érzi merről süt. Neki is érdeke élve eljutni Artheniorba, de valahol él benne a kísértés, hogy letérítse a lányt az útról. A megadott irány helyes volt, csak épp ennyi alapján még bővel el lehet tévedni, főleg ha valaki nem tudja mi merre hány méter.*
-Biztos te akarod ezt csinálni?
*Nem feltétlen hiszi el, hogy a lány benne lenne egy pegazusi különórában, de hát a remény az ami utoljára meghal. Különben is, ha elisszák az ötven aranyát akkor a végén talán még jól is jönne neki az éjszakai szállás. És hát a végén csak meggyőzheti magát arról, hogy jobb puha párnák közt, tisztán egy éjszakán kedveskedni, mint becsületesen és mocskosan egy kapualjban éjszakázni. Persze a tegnap estére is valami hasonló üzletet akart előtérbe helyezni, aztán mégsem sikerült. A lány megmelegedett a tűznél, megette az ételének egy részét, ez egyébként is az ő háza, és a végén még egy "köszönöm"-öt sem kapott.*
-Majdnem minden téren hosszú utat megjárt mester és istenadta tehetség vagyok. *Válaszolja kicsit ismét elemelkedve a földtől, már már költőien.*
-Egyedüli hibám az a jó szívem meg, hogy néhanapján a házamba tévedő koldusokat patronálok. *Folytatja még költőibben. Ezen jellemhibákon persze már dolgozik, és igyekszik fejlődni meg egy nap majd még ennél is jobb emberré válni.
Önmaga ajnározására nincs több ideje. A lány felül a lóra ő pedig mögéje. A kantárt ugyan nem engedik a kezébe, de legalább folytathatja a délelőtti szunyókálását, a lány vállán, és erősen megkapaszkodik nehogy leessen.*
-Jó. *Válaszolja röviden mielőtt feje helyet foglalna. Két kése van, egy az övében, egy elrejtve a ló díszei között. Nem alszik el rendesen, inkább csak lustálkodik, meg bosszantja a másikat közelségével ameddig lehet. Persze az nem hagyja békén, és hamar kiderül, hogy a nagy lovasnak fogalma sincs merre is kell menni.*
-Északra. *Emeli fel röviden a fejét aztán vissza is fekszik, és ha nincs újabb kérdés akkor ő nyugszik tovább.*
-Tudod, amerre az a mocsok nagy csillagkard mutatott az égen. *Emeli fel egyik kezét és mutat vele északi irányba a nélkül, hogy a szemét ismét kinyitná. Hangja kissé fáradtnak tűnik, hisz ha Ysanee vezetni akart akkor ezeket a dolgokat tudnia kellett volna. Persze északra egy darab út nem vezet erről a helyről, az erdő fái közé meg jobb ha nem mennek be, mert ott még mindig mászkálnak kellemetlen teremtmények, még így a háború után is.*
-De előbb keletre kell menni ott lesz egy út amin sanszosan nem vágják el a torkunkat, és nem csócsál meg a Lupusfulgur. *Mutat a még keleten lévő napra. Azt se nézi meg merre van, csak érzi merről süt. Neki is érdeke élve eljutni Artheniorba, de valahol él benne a kísértés, hogy letérítse a lányt az útról. A megadott irány helyes volt, csak épp ennyi alapján még bővel el lehet tévedni, főleg ha valaki nem tudja mi merre hány méter.*
-Biztos te akarod ezt csinálni?
773. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-08-16 23:07:48
Üzenet elküldve: 2017-08-16 23:07:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Szabadon//
*Nem húzza fel magát különösebben azon, hogy a fiú tehetségtelennek nevezi. Tudja, hogy direkt csinálja, bizonyára élvezné is, ha Ysa ideges lenne ettől, de épp ezért el is engedi a füle mellett. Meg különben is, semmi alapja nincs a minősítéshez, elvégre nem történt köztük semmi.*
-Ilyen tapasztalt volnál? *méri végig kétkedve* -Talán, ha a Pegazusba érünk megengedem, hogy kiokíts *mosolyog sejtelmesen a férfira. Kíváncsi vajon Adakver mennyire veszi komolyan őt, egyelőre ugyanis még maga sem tudja eldönteni, hogy a másik csak szórakozik-e.
Miután felsegíti őt a lóra, az orra alatt mormog egy köszönöm félét, majd azonnal önkényesen a kezébe veszi a kantárt. Egy pillanattal utána már a másik is szorosan mögötte ül, ez a közelség pedig már kissé feszélyezi a lányt, ennek azonban igyekszik a legkisebb jelét sem mutatni a másik felé, érzi, hogy túl jót mulatna ezen.
Ahogy karjai alatt a kantárért nyúl, Ysa feljebb emeli a kezeit, hogy az elf ne érhesse el azt, közben pedig mozgolódik, hogy kényelmesebben üljön, így hozzá is dörgölőzik egy kicsit a másikhoz. *
-Nem *felel kurtán, s amint Adakver beletörődik a döntésbe és átkarolja, el is indulna, ha tudná merre kell menni. Eredetileg azért akarta magánál tartani a kantárt, hogy nehogy a férfi rossz irányba vigye, de így, hogy meg kell kérdeznie az irányt mindegy is, hiszen, ha akar, könnyedén hazudhat neki. Az irányítást azért már nem adja vissza a másik kezébe.*
-Merre? *kérdi halkan, s ha elmondja neki a jó irányt, el is indulnak a szántóföldek felé.*
A hozzászólás írója (Ysanee Farnelis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.08.16 23:10:11
*Nem húzza fel magát különösebben azon, hogy a fiú tehetségtelennek nevezi. Tudja, hogy direkt csinálja, bizonyára élvezné is, ha Ysa ideges lenne ettől, de épp ezért el is engedi a füle mellett. Meg különben is, semmi alapja nincs a minősítéshez, elvégre nem történt köztük semmi.*
-Ilyen tapasztalt volnál? *méri végig kétkedve* -Talán, ha a Pegazusba érünk megengedem, hogy kiokíts *mosolyog sejtelmesen a férfira. Kíváncsi vajon Adakver mennyire veszi komolyan őt, egyelőre ugyanis még maga sem tudja eldönteni, hogy a másik csak szórakozik-e.
Miután felsegíti őt a lóra, az orra alatt mormog egy köszönöm félét, majd azonnal önkényesen a kezébe veszi a kantárt. Egy pillanattal utána már a másik is szorosan mögötte ül, ez a közelség pedig már kissé feszélyezi a lányt, ennek azonban igyekszik a legkisebb jelét sem mutatni a másik felé, érzi, hogy túl jót mulatna ezen.
Ahogy karjai alatt a kantárért nyúl, Ysa feljebb emeli a kezeit, hogy az elf ne érhesse el azt, közben pedig mozgolódik, hogy kényelmesebben üljön, így hozzá is dörgölőzik egy kicsit a másikhoz. *
-Nem *felel kurtán, s amint Adakver beletörődik a döntésbe és átkarolja, el is indulna, ha tudná merre kell menni. Eredetileg azért akarta magánál tartani a kantárt, hogy nehogy a férfi rossz irányba vigye, de így, hogy meg kell kérdeznie az irányt mindegy is, hiszen, ha akar, könnyedén hazudhat neki. Az irányítást azért már nem adja vissza a másik kezébe.*
-Merre? *kérdi halkan, s ha elmondja neki a jó irányt, el is indulnak a szántóföldek felé.*
A hozzászólás írója (Ysanee Farnelis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.08.16 23:10:11
772. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-08-15 23:04:01
Üzenet elküldve: 2017-08-15 23:04:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Szabadon//
*Még ha a bóknak amit a lánytól kap semmi értelme sincs akkor is jól reagál rá. Mosolyogva, elgondolkodást színlelve, szó és kacagás nélkül túljátszva az örömöt, mintha egy mesekönyvből lesné mikor mely érzelmet akarja beilleszteni.*
-Megfontolandó ajánlat. De talán neked is elég szép az orrod, hogy felidegesítsen pár kollégát. *Bókol vissza ugyanúgy a semmibe.
A hazugságok átbeszélése itt nem ér véget, a színlelt bánat csakugyan elnyeri tetszését, és szerepénél maradva egyfajta mentegetőzésbe kezd. Illetve ez az állítása nem egészen színlelt, hiszen ha végül nem jön össze az éjszaka valakivel azt végül csak az értékskála aljának tudja tekinteni.*
-Semmi gond kedves. Van pár tehetségtelen lány a világban, ezért tudjuk élvezni a tehetséges ellenpontjaikat. *A lány a szemébe néz ő pedig egészen közelről nézhet vissza. Ez már másodjára van így, ez nem is szemezés inkább egyfajta acsarkodás, de nyilván egyikük sem csinálná ha nem lelne benne valamiféle örömöt.*
-Tudod, sokat elérhetnénk ha hagynád magad egy kicsit tanítani. Nem feltétlen kell ráerőltetned a magad stílusát a másikra. *Suttogja bensőségesen, és orrával megpróbálja megérinteni a másik arcát, tesztelve vajon az állja e ezt a közelséget is.
Ha igen akkor sem sokáig, mert már le is ostobázza és indul is a ló felé. Adakver segít a lóra való felszállásban, és bár ez olcsó alkalom lenne a lány további zaklatására, kezeit mégis távol tartja a kényesebb helyektől, a karjánál emelve, és a boka illeszkedését segítve a kengyelben. Persze maga sem marad a földön egy pillanatnál tovább, hanem épp olyan gyorsan felpattan a lány mögé, és két oldalt annak karjai alatt átnyúl a kantárért. A vezetés jogát úgymond szeretné fenntartani magának.*
-Akkor, visszaadod a kengyelt? *Kérdezi, mert szeret biztonságosabban megülni a maga helyén. Ysanee biztonsága másodlagos, vagyis hát ő majd vigyáz rá.
Ha a lány átengedi az irányítást akkor elindulhatnak Arthenior felé, ha maga akar vezetni akkor átkarolja és megpihen a vállán amíg valami dolga nem lesz.*
*Még ha a bóknak amit a lánytól kap semmi értelme sincs akkor is jól reagál rá. Mosolyogva, elgondolkodást színlelve, szó és kacagás nélkül túljátszva az örömöt, mintha egy mesekönyvből lesné mikor mely érzelmet akarja beilleszteni.*
-Megfontolandó ajánlat. De talán neked is elég szép az orrod, hogy felidegesítsen pár kollégát. *Bókol vissza ugyanúgy a semmibe.
A hazugságok átbeszélése itt nem ér véget, a színlelt bánat csakugyan elnyeri tetszését, és szerepénél maradva egyfajta mentegetőzésbe kezd. Illetve ez az állítása nem egészen színlelt, hiszen ha végül nem jön össze az éjszaka valakivel azt végül csak az értékskála aljának tudja tekinteni.*
-Semmi gond kedves. Van pár tehetségtelen lány a világban, ezért tudjuk élvezni a tehetséges ellenpontjaikat. *A lány a szemébe néz ő pedig egészen közelről nézhet vissza. Ez már másodjára van így, ez nem is szemezés inkább egyfajta acsarkodás, de nyilván egyikük sem csinálná ha nem lelne benne valamiféle örömöt.*
-Tudod, sokat elérhetnénk ha hagynád magad egy kicsit tanítani. Nem feltétlen kell ráerőltetned a magad stílusát a másikra. *Suttogja bensőségesen, és orrával megpróbálja megérinteni a másik arcát, tesztelve vajon az állja e ezt a közelséget is.
Ha igen akkor sem sokáig, mert már le is ostobázza és indul is a ló felé. Adakver segít a lóra való felszállásban, és bár ez olcsó alkalom lenne a lány további zaklatására, kezeit mégis távol tartja a kényesebb helyektől, a karjánál emelve, és a boka illeszkedését segítve a kengyelben. Persze maga sem marad a földön egy pillanatnál tovább, hanem épp olyan gyorsan felpattan a lány mögé, és két oldalt annak karjai alatt átnyúl a kantárért. A vezetés jogát úgymond szeretné fenntartani magának.*
-Akkor, visszaadod a kengyelt? *Kérdezi, mert szeret biztonságosabban megülni a maga helyén. Ysanee biztonsága másodlagos, vagyis hát ő majd vigyáz rá.
Ha a lány átengedi az irányítást akkor elindulhatnak Arthenior felé, ha maga akar vezetni akkor átkarolja és megpihen a vállán amíg valami dolga nem lesz.*
771. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-08-15 22:27:17
Üzenet elküldve: 2017-08-15 22:27:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Szabadon//
*Végigmosolyogja a fiú beszédét, nem is tudja találkozott-e már valaha ilyen öntelt alakkal.*
-Egészen jól méred fel a piac működését. Ha jó kisfiú leszel talán felfogadlak magam mellé orrgyűjtögető inasnak *próbál komoly és meggyőző képet vágni.
Egészen szórakoztató jelenségnek találja Adakvert, talán pár percig tartott attól, hogy kínszenvedés lesz az utazás, mostanra viszont már nem fél, hogy unatkozni fog. Addig legalább is megteszi a társasága, amíg a városba érnek, meg fizet neki pár italt és egy kis ételt.
A sértésre csak lebiggyeszti alsó ajkát.*
-Pedig úgy igyekeztem, hogy jó legyen neked. Megígérem legközelebb ügyesebb leszek *a végére azért megbújik egy halvány mosoly a szája sarkában és kacsint is hozzá egyet.
Amikor a férfi egész közel ér hozzá, nem lép hátra, elvégre ő kezdeményezett. Észreveszi, hogy a tőrhöz nyúl, persze megérti a bizalmatlanságot, ha lenne fegyvere ő is ugyanígy tenne. Miközben a kék szemekbe néz, nem tartva különösebben a következményektől az ujjaival megcirógatja a fegyveren nyugvó kezet.*
-Nem is vagy olyan ostoba. *jelenti ki bókként majd a lóhoz fordul, hogy felülhessen rá. Ha az elf segíteni akar neki, akkor hagyja, de egyébként egy gyakorlott mozdulattal felpattan az állatra.
Reménykedik benne, hogy a másik nem veri át és tényleg a városba viszi, nem pedig eladja rabszolgának egy idegennek vagy valami régi haragosa kezére adja őt. Abból ugyanis van egy pár, az emberek valamiért nem szeretik, ha kirabolják őket.*
-Na mire vársz? *néz a még lent álldogálóra, aztán, ha ő is felszállt, végre elindulhatnak a régen látott, szeretett Artheniorba. Már a gondolatától is görcsben áll a gyomra.*
A hozzászólás írója (Ysanee Farnelis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.08.15 22:29:03
*Végigmosolyogja a fiú beszédét, nem is tudja találkozott-e már valaha ilyen öntelt alakkal.*
-Egészen jól méred fel a piac működését. Ha jó kisfiú leszel talán felfogadlak magam mellé orrgyűjtögető inasnak *próbál komoly és meggyőző képet vágni.
Egészen szórakoztató jelenségnek találja Adakvert, talán pár percig tartott attól, hogy kínszenvedés lesz az utazás, mostanra viszont már nem fél, hogy unatkozni fog. Addig legalább is megteszi a társasága, amíg a városba érnek, meg fizet neki pár italt és egy kis ételt.
A sértésre csak lebiggyeszti alsó ajkát.*
-Pedig úgy igyekeztem, hogy jó legyen neked. Megígérem legközelebb ügyesebb leszek *a végére azért megbújik egy halvány mosoly a szája sarkában és kacsint is hozzá egyet.
Amikor a férfi egész közel ér hozzá, nem lép hátra, elvégre ő kezdeményezett. Észreveszi, hogy a tőrhöz nyúl, persze megérti a bizalmatlanságot, ha lenne fegyvere ő is ugyanígy tenne. Miközben a kék szemekbe néz, nem tartva különösebben a következményektől az ujjaival megcirógatja a fegyveren nyugvó kezet.*
-Nem is vagy olyan ostoba. *jelenti ki bókként majd a lóhoz fordul, hogy felülhessen rá. Ha az elf segíteni akar neki, akkor hagyja, de egyébként egy gyakorlott mozdulattal felpattan az állatra.
Reménykedik benne, hogy a másik nem veri át és tényleg a városba viszi, nem pedig eladja rabszolgának egy idegennek vagy valami régi haragosa kezére adja őt. Abból ugyanis van egy pár, az emberek valamiért nem szeretik, ha kirabolják őket.*
-Na mire vársz? *néz a még lent álldogálóra, aztán, ha ő is felszállt, végre elindulhatnak a régen látott, szeretett Artheniorba. Már a gondolatától is görcsben áll a gyomra.*
A hozzászólás írója (Ysanee Farnelis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.08.15 22:29:03
770. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-08-14 13:32:33
Üzenet elküldve: 2017-08-14 13:32:33
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 214
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 214
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Zajok napnyugtakor//
*Nagyokat kacag az előadáson, nem érinti kínosan, elvégre egy bordélyban nevelkedett évekig. Már tipegő korától fogva lehetett gyakori fültanúja hasonló történeteknek. S bár az ő kijelentése teljesen ártatlan volt, az elhangzottak fényében talán mégis kaphatott valami pikáns élt, amit Taitos nem átallott az orra alá dörgölni. Hősnőnk erre csak egy grimasszal válaszol, de most nem szegi kedvét a csipkelődés, hisz önként sétált bele a csapdába.*
- A kardforgatáshoz eddig még nem volt nagyon szükség a nyelvemre! Elvégre nem mutatványosnak készültem.
*Jegyzi meg vidáman, majd egy jókora falatot tol be az arcába, ami rövid ideig lefoglalja majd beszélőkéjét. Így aztán kezdődhet a mese, méghozzá egy remek in medias res bravúrral, hogy már az elején könnyedén el lehessen veszíteni a fonalat. Járkáló holtak. Ilyenekkel volt már dolga a közelmúltban, nem okoz számára nagy meglepetést, hogy létezik ilyen jelenség. Robbantgató holtak. Ez már némi kérdést vet fel benne, hisz akikkel neki volt dolga, nem vágytak másra, mint emberhúsra, arra is nyersen, elevenen, puszta kézzel tépve szét. Szervezetten együttműködő holtak. Ezt már szinte felfogni is képtelen. Érzi, ahogy ereiben meghűl a vér, mellkasa összeszorul, ahogy gleccserként kúszik szívéhez. Ezzel egyidejűleg verejtékezni is kezd, a tűz kialvó fényénél is jól látható, hogy homlokán gyöngyöznek az izzadtság cseppek. Az evést is felfüggeszti, míg hallgatja a mesét, s valószínűleg arcára is kiül némi kétkedő, mégis fájdalmas kifejezés. Tekintetét egy pillanatra sem veszi le Taitosról, s egyre inkább hatalmába keríti a szorongás. Az istenek műve. Ez némi megkönnyebbülést hoz számára. Mindig sejtette, hogy létezhet valami felettük álló, de sosem gondolta, hogy valaha is megmutatkozik vagy megmutatkoznak. Ezen nem tűnődik sokat, hisz a történet folytatódik. Lassan bontakozik ki benne a sajnálkozás, mely kissé feloldja a pánikot. Hisz neki ezt nem kellett átélnie, ő csak a történetet hallgatja. De ő, akit korábban bolondnak nevezett, mind át kellett, hogy élje. Keserű szomorúsággal tölti el, s úgy érzi, hogy szólni nem tud, de valamit cselekednie kell. Minden bizonnyal meglepő lesz, hogy mire vetemedik, főleg, hogy Taitos felé sem fordítja tekintetét. Hirtelen azt érezheti, hogy valami hátának dől, majd hóna alatt átbújva két kar fonódik össze mellkasán egy szoros ölelésben. Ha nem löki le magáról Nanaiát, akkor néhány néma másodpercig így szorítja őt, majd egy nagy sóhaj után elengedi.*
- Sajnálom.
//Zajok napnyugtakor//
*Nagyokat kacag az előadáson, nem érinti kínosan, elvégre egy bordélyban nevelkedett évekig. Már tipegő korától fogva lehetett gyakori fültanúja hasonló történeteknek. S bár az ő kijelentése teljesen ártatlan volt, az elhangzottak fényében talán mégis kaphatott valami pikáns élt, amit Taitos nem átallott az orra alá dörgölni. Hősnőnk erre csak egy grimasszal válaszol, de most nem szegi kedvét a csipkelődés, hisz önként sétált bele a csapdába.*
- A kardforgatáshoz eddig még nem volt nagyon szükség a nyelvemre! Elvégre nem mutatványosnak készültem.
*Jegyzi meg vidáman, majd egy jókora falatot tol be az arcába, ami rövid ideig lefoglalja majd beszélőkéjét. Így aztán kezdődhet a mese, méghozzá egy remek in medias res bravúrral, hogy már az elején könnyedén el lehessen veszíteni a fonalat. Járkáló holtak. Ilyenekkel volt már dolga a közelmúltban, nem okoz számára nagy meglepetést, hogy létezik ilyen jelenség. Robbantgató holtak. Ez már némi kérdést vet fel benne, hisz akikkel neki volt dolga, nem vágytak másra, mint emberhúsra, arra is nyersen, elevenen, puszta kézzel tépve szét. Szervezetten együttműködő holtak. Ezt már szinte felfogni is képtelen. Érzi, ahogy ereiben meghűl a vér, mellkasa összeszorul, ahogy gleccserként kúszik szívéhez. Ezzel egyidejűleg verejtékezni is kezd, a tűz kialvó fényénél is jól látható, hogy homlokán gyöngyöznek az izzadtság cseppek. Az evést is felfüggeszti, míg hallgatja a mesét, s valószínűleg arcára is kiül némi kétkedő, mégis fájdalmas kifejezés. Tekintetét egy pillanatra sem veszi le Taitosról, s egyre inkább hatalmába keríti a szorongás. Az istenek műve. Ez némi megkönnyebbülést hoz számára. Mindig sejtette, hogy létezhet valami felettük álló, de sosem gondolta, hogy valaha is megmutatkozik vagy megmutatkoznak. Ezen nem tűnődik sokat, hisz a történet folytatódik. Lassan bontakozik ki benne a sajnálkozás, mely kissé feloldja a pánikot. Hisz neki ezt nem kellett átélnie, ő csak a történetet hallgatja. De ő, akit korábban bolondnak nevezett, mind át kellett, hogy élje. Keserű szomorúsággal tölti el, s úgy érzi, hogy szólni nem tud, de valamit cselekednie kell. Minden bizonnyal meglepő lesz, hogy mire vetemedik, főleg, hogy Taitos felé sem fordítja tekintetét. Hirtelen azt érezheti, hogy valami hátának dől, majd hóna alatt átbújva két kar fonódik össze mellkasán egy szoros ölelésben. Ha nem löki le magáról Nanaiát, akkor néhány néma másodpercig így szorítja őt, majd egy nagy sóhaj után elengedi.*
- Sajnálom.
769. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-08-12 22:37:40
Üzenet elküldve: 2017-08-12 22:37:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz.//
//Zajok napnyugtakor//
-Kár.
*Biggyeszti le ajkát.*
-Nagyon sokam nincs erre, akkor már inkább elhintem magam, hogy *elvékonyítja hangját.*
-Az a Taitos furcsa egy ember. *Beiktat egy ideges nevetést.* -Soha nem gondoltam, hogy egy hüvelyk alatt ilyen gyönyöröket lehet okozni.
*Sipítja szemérmesen, és legyezgeti magát, aztán vállvon, megmagyarázza a hülyeségét.*
-Tudod, ezek az úri fehérnépek ugranak az betegen érdekes dolgokra.
*Ezek után az égett nyelvű kismacska történetét se tudja teljesen fapofával kommentálni, na persze nem ilyen nyíltan perverz tartalommal tölti meg.*
-Az igazat megvallva kíváncsivá tettél. Ügyes kezed lehet.
*Némi szünetet tart.*
-Főleg, ha csípős megjegyzések nélkül amazonként rettegésben tartod a népet.
*Kanyarítja végül álszent medrekbe a beszélgetést.*
-Arra mérget vehetsz.
*Ígéri két falat között, végül pedig csak belekezd.*
-Kerek egy éve folytatódott. Kezdetnek nem mondanám, a kezdet jóval életem előttre nyúlik vissza. A holtak gyülekezni kezdtek. Feldúlták a vidéket. Falvakat fojtottak vérbe és a Kikötő nagyját lerombolni tervezték. Északon felrobbantották a Karavánpihenőt, és nem rajtunk függött, hogy nem buktunk el végleg.
*Kicsit megingatja fejét.*
-Fogadalmat tettem. Fogadalmat, hogy megvédem az életet, hogy segítem az embereket, és hogy nem ölök.
*Magyarázza töredelmesen.*
-Mindenki megteszi ezt a fogadalmat a Hatok közül. A holtak elleni harc így kapóra jött. Erőm fiatal teljében azt hittem, hogy elég leszek szembenézni seregeikkel.
*Kicsit vár.*
-Ragron tucat számra végzett velük, én egy szellemmel bántam el.
*A tűzbe mered, nem mer már Nanaiára nézni.*
-Nem tudtam megvédeni őket, kevés voltam hozzá. Előre szóltak a többiek, hogy ilyen érzés lesz, mert senkinek sincs elég ereje...
*Kicsit elhallgat. Elméje legzavarosabb gondolatait igyekszik formába önteni, az eddiginél érthetetlenebbül pedig nem akar fogalmazni. Addig is búsan harap párat.*
-De bárhogy próbáltam nem tudtam megküzdeni a gondolattal. Aztán megtörtént az égi háború, három isten szakadt a nyakunkba, mindegyik rosszabb, mint egy hisztis csecsemő.
*Panaszolja, aztán kissé kevesebb indulattal folytatja.*
-Mint egy falevél a forgószélben, olyanok vagyunk mind. És ez az egész azért, mert valami mániákus szekta, vagy démonimádó el tudott végezni egy rituálét. Az éjszaka, ami az otthonom volt eddig, megtelt sötét árnyakkal, akik azt akarják veled elhitetni, hogy mit sem érsz, közben pedig vérengzenek.
*Lassan kikerekedik ebből az egészből valami.*
-Az istenek mindent átformálnak. Láthatatlan változásokat hoztak világunkba, alattomosan a háttérben dolgoznak, de lassacskán véglegesen a markukba kerülünk. Pedig el lehet őket küldeni.
*Tudja, persze, hogy tudja.*
-Azon az éjszakán fogadtam meg, hogy felveszem a kesztyűt. Az Ötök megértik majd. De... Nem hagyhatom, hogy a szeretteim és az ártatlanok, akik akarva, akaratlan bennem bíznak, egy olyan világban éljenek, ahol a gonosz az úr. Elhatároztam, hogyha kell, nos, ha kell, akkor fondorlatosan meggyilkolok egy századot, ha kell, akkor saját magam megyek a holtak elébe, és ha lehet, nos, ha lehet, akkor ezeket a magukat istennek tituláló lényeket kitaszajtom Lanawin égboltjáról.
*Harap egy keveset megint.*
-De nyilván érdemesebb sok kicsivel kezdeni, ameddig még elér a kezem. Legyen az egy gyilkos, rabszolgakereskedő, vagy erőszaktevő.
*Szeme szinte villámokat szór.*
-Megölöm, ha megtudom.
*Újra harap.*
~Jó ez a hús, még ha nem is olyan ízletes. Legalább van mire fogni a csendet.~
*Hangja kissé akadozik, ahogy tovább beszél.*
-Ezt jutott eszembe akkor is, hogy megtehetem, noha nem biztos, hogy ez a jó út. Az erőszak erőszakot szül, a véres kéz pedig soha nem nyugszik. Melyik az igazabb?
*Utal arra az ellentmondásra, amit fentebb vázolt, aztán még jobban elfordítja fejét.*
-Nem tudom melyik a helyes út, pedig vándor vagyok, soha nem volt még ilyen.
*Ismeri be az eddigi legsúlyosabb vétségét. Harap még egyet, aztán szinte nevetségesen, még mindig elpillantva a lány felé nyújtja combját.*
-Ennyi az egész. Kéred?
*Kérdezi már az étekre utalva.*
~Úgyis nagyon éhes szegénykém.~
*Gondolja magában, ahogy egy amolyan "elmondtam, jól vagyok" hamis derűvel átitatott ábrázattal kérdőn a ma este befogadott éhenkórászára néz.*
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz.//
//Zajok napnyugtakor//
-Kár.
*Biggyeszti le ajkát.*
-Nagyon sokam nincs erre, akkor már inkább elhintem magam, hogy *elvékonyítja hangját.*
-Az a Taitos furcsa egy ember. *Beiktat egy ideges nevetést.* -Soha nem gondoltam, hogy egy hüvelyk alatt ilyen gyönyöröket lehet okozni.
*Sipítja szemérmesen, és legyezgeti magát, aztán vállvon, megmagyarázza a hülyeségét.*
-Tudod, ezek az úri fehérnépek ugranak az betegen érdekes dolgokra.
*Ezek után az égett nyelvű kismacska történetét se tudja teljesen fapofával kommentálni, na persze nem ilyen nyíltan perverz tartalommal tölti meg.*
-Az igazat megvallva kíváncsivá tettél. Ügyes kezed lehet.
*Némi szünetet tart.*
-Főleg, ha csípős megjegyzések nélkül amazonként rettegésben tartod a népet.
*Kanyarítja végül álszent medrekbe a beszélgetést.*
-Arra mérget vehetsz.
*Ígéri két falat között, végül pedig csak belekezd.*
-Kerek egy éve folytatódott. Kezdetnek nem mondanám, a kezdet jóval életem előttre nyúlik vissza. A holtak gyülekezni kezdtek. Feldúlták a vidéket. Falvakat fojtottak vérbe és a Kikötő nagyját lerombolni tervezték. Északon felrobbantották a Karavánpihenőt, és nem rajtunk függött, hogy nem buktunk el végleg.
*Kicsit megingatja fejét.*
-Fogadalmat tettem. Fogadalmat, hogy megvédem az életet, hogy segítem az embereket, és hogy nem ölök.
*Magyarázza töredelmesen.*
-Mindenki megteszi ezt a fogadalmat a Hatok közül. A holtak elleni harc így kapóra jött. Erőm fiatal teljében azt hittem, hogy elég leszek szembenézni seregeikkel.
*Kicsit vár.*
-Ragron tucat számra végzett velük, én egy szellemmel bántam el.
*A tűzbe mered, nem mer már Nanaiára nézni.*
-Nem tudtam megvédeni őket, kevés voltam hozzá. Előre szóltak a többiek, hogy ilyen érzés lesz, mert senkinek sincs elég ereje...
*Kicsit elhallgat. Elméje legzavarosabb gondolatait igyekszik formába önteni, az eddiginél érthetetlenebbül pedig nem akar fogalmazni. Addig is búsan harap párat.*
-De bárhogy próbáltam nem tudtam megküzdeni a gondolattal. Aztán megtörtént az égi háború, három isten szakadt a nyakunkba, mindegyik rosszabb, mint egy hisztis csecsemő.
*Panaszolja, aztán kissé kevesebb indulattal folytatja.*
-Mint egy falevél a forgószélben, olyanok vagyunk mind. És ez az egész azért, mert valami mániákus szekta, vagy démonimádó el tudott végezni egy rituálét. Az éjszaka, ami az otthonom volt eddig, megtelt sötét árnyakkal, akik azt akarják veled elhitetni, hogy mit sem érsz, közben pedig vérengzenek.
*Lassan kikerekedik ebből az egészből valami.*
-Az istenek mindent átformálnak. Láthatatlan változásokat hoztak világunkba, alattomosan a háttérben dolgoznak, de lassacskán véglegesen a markukba kerülünk. Pedig el lehet őket küldeni.
*Tudja, persze, hogy tudja.*
-Azon az éjszakán fogadtam meg, hogy felveszem a kesztyűt. Az Ötök megértik majd. De... Nem hagyhatom, hogy a szeretteim és az ártatlanok, akik akarva, akaratlan bennem bíznak, egy olyan világban éljenek, ahol a gonosz az úr. Elhatároztam, hogyha kell, nos, ha kell, akkor fondorlatosan meggyilkolok egy századot, ha kell, akkor saját magam megyek a holtak elébe, és ha lehet, nos, ha lehet, akkor ezeket a magukat istennek tituláló lényeket kitaszajtom Lanawin égboltjáról.
*Harap egy keveset megint.*
-De nyilván érdemesebb sok kicsivel kezdeni, ameddig még elér a kezem. Legyen az egy gyilkos, rabszolgakereskedő, vagy erőszaktevő.
*Szeme szinte villámokat szór.*
-Megölöm, ha megtudom.
*Újra harap.*
~Jó ez a hús, még ha nem is olyan ízletes. Legalább van mire fogni a csendet.~
*Hangja kissé akadozik, ahogy tovább beszél.*
-Ezt jutott eszembe akkor is, hogy megtehetem, noha nem biztos, hogy ez a jó út. Az erőszak erőszakot szül, a véres kéz pedig soha nem nyugszik. Melyik az igazabb?
*Utal arra az ellentmondásra, amit fentebb vázolt, aztán még jobban elfordítja fejét.*
-Nem tudom melyik a helyes út, pedig vándor vagyok, soha nem volt még ilyen.
*Ismeri be az eddigi legsúlyosabb vétségét. Harap még egyet, aztán szinte nevetségesen, még mindig elpillantva a lány felé nyújtja combját.*
-Ennyi az egész. Kéred?
*Kérdezi már az étekre utalva.*
~Úgyis nagyon éhes szegénykém.~
*Gondolja magában, ahogy egy amolyan "elmondtam, jól vagyok" hamis derűvel átitatott ábrázattal kérdőn a ma este befogadott éhenkórászára néz.*
768. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-08-12 20:39:00
Üzenet elküldve: 2017-08-12 20:39:00
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 214
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 214
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Zajok napnyugtakor//
- Az bizony nagyon sokba! Oda már egész színházi előadás kell! Nem mehetek oda a kis bőrvértemben illegetni magam a kisasszonyoknak. Végig se hallgatnának!
*Kacagva jegyzi meg mindezt, mielőtt még hallgatásba burkolóznának. Ezt hamarosan követi a fájdalmas nyelvperzselő és vizet nyakaló jelenet, melyre reagálva játékosan feddik meg.*
- Jó, csak hát. Éhes vagyok! Na, de most már sokkal jobb!
*Még mindig legyező mozdulatokkal próbálja hűteni a sültet, s közben kicsit azért szégyenkezik mohósága miatt. Maga elé veszi a húst és szemeit lesütve kezdi ő is kis darabokban tépkedni, egyrészt, hogy ne nézzék már ekkora kultúrbarbárnak, másrészt, hogy elkerülje az újabb égési sérüléseket vagy fokozza a korábbiakat.*
- Ó biztosíthatlak, nyelv nélkül is remekül értek a dolgomhoz!
*A helyzet komikusságát csak még jobban növeli, hogy nyelve zsibbadásától még mindig selypít kicsit. De van ideje regenerálódni ebben a csendben. Most úgy érzi, hogy ez fogja megbolondítani. Nem úgy van az, hogy most nagy nehezen hozzászokott ehhez a folyamatos csiviteléshez, most meg hallgatnia kell, mint a sír. Mindig félve vallja be magának, de hősnőnk szeret másokat megismerni, ebből úgy érzi építkezhet, még ha a többség csak rombolta is idáig a kis lelki egyensúlyát. A remény hal meg utoljára, szokták ugye mondani. S nem hiába, hisz egy pösze unszolásra, csak megered a nyelve. Sőt még pofát is vág, ami Nanaiát nagyon szórakoztatja, de azért reméli nem kell beérnie ennyivel.*
- Hogyne akarnám! Utána biztos nem kell majd elringatni!
*Vigyorogva függeszti borostyán pillantását Taitoséra, s némán majszolgatja tovább vacsoráját.*
//Zajok napnyugtakor//
- Az bizony nagyon sokba! Oda már egész színházi előadás kell! Nem mehetek oda a kis bőrvértemben illegetni magam a kisasszonyoknak. Végig se hallgatnának!
*Kacagva jegyzi meg mindezt, mielőtt még hallgatásba burkolóznának. Ezt hamarosan követi a fájdalmas nyelvperzselő és vizet nyakaló jelenet, melyre reagálva játékosan feddik meg.*
- Jó, csak hát. Éhes vagyok! Na, de most már sokkal jobb!
*Még mindig legyező mozdulatokkal próbálja hűteni a sültet, s közben kicsit azért szégyenkezik mohósága miatt. Maga elé veszi a húst és szemeit lesütve kezdi ő is kis darabokban tépkedni, egyrészt, hogy ne nézzék már ekkora kultúrbarbárnak, másrészt, hogy elkerülje az újabb égési sérüléseket vagy fokozza a korábbiakat.*
- Ó biztosíthatlak, nyelv nélkül is remekül értek a dolgomhoz!
*A helyzet komikusságát csak még jobban növeli, hogy nyelve zsibbadásától még mindig selypít kicsit. De van ideje regenerálódni ebben a csendben. Most úgy érzi, hogy ez fogja megbolondítani. Nem úgy van az, hogy most nagy nehezen hozzászokott ehhez a folyamatos csiviteléshez, most meg hallgatnia kell, mint a sír. Mindig félve vallja be magának, de hősnőnk szeret másokat megismerni, ebből úgy érzi építkezhet, még ha a többség csak rombolta is idáig a kis lelki egyensúlyát. A remény hal meg utoljára, szokták ugye mondani. S nem hiába, hisz egy pösze unszolásra, csak megered a nyelve. Sőt még pofát is vág, ami Nanaiát nagyon szórakoztatja, de azért reméli nem kell beérnie ennyivel.*
- Hogyne akarnám! Utána biztos nem kell majd elringatni!
*Vigyorogva függeszti borostyán pillantását Taitoséra, s némán majszolgatja tovább vacsoráját.*
767. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-08-12 18:53:05
Üzenet elküldve: 2017-08-12 18:53:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Zajok napnyugtakor//
-Hmm, maradjunk annyiban, hogy nem lesz gondod a legtöbb dologra.
*Dob egy kacsintást a fizetést illetően. Rátérve a híresztelésekre már éppen bólintana, hogy rendben, megnyugodott, mikor a cinkos közbeszólás is eljut tudatáig.*
-Nocsak.
*Kapja fel a fejét, és a gondolatmenet ezüstfonalának végét is.*
-Szóvaal, mennyibe kerülne bizonyos, khm, információk elhintése artheniori nemes kisasszonyok között?
*Kérdezi szemöldökét felhúzva.*
~Megnézném mit szólnának egy, két furcsa történet hallatán.~
*Gondol a kissé vérszegény kisasszonyokra, akiket amúgy imád hülyíteni. Általában ezért persze, aki ismeri, az Nanaiánál sem veszi komolyabban Taitosunkat, annyi szent.
Miután elmormolták az illedelmes, leginkább pavlovi-reflexeiket beindító rigmust, Taitos nem ugrik neki azonnal.*
~Mondjuk én ebédeltem is.~
*Aprót tép a sültből, de mielőtt megvárhatná, hogy kihűljön és bekaphassa a falatot, Nanaia máris felszisszen.*
-Jajj, de szeleburdi egy kismacska vagy.
*Mormolja sajnálkozva.*
-Na várj.
*Néz kulacsa után, aztán leesik neki, hogy az Ragronon van a nyeregben.*
-Nincs vizem, bocsánat.
*Fordul vissza, de eddigre már "asztaltársa" meg is oldja a dolgot.*
-Meg, megsült.
*Tép egy újabb darabot az előbbi helyére.*
-Óvatosan edd, leégetett nyelvvel nem bérellek fel.
*Fenyegetőzik, noha arra nem tér ki pontosan, hogy miért is lenne baj, ha a szúrósan néző amazon nyelve nem működne. Ezután viszont a beszéd helyét az evés veszi át, így a kissé selypítésre hajazó mondat el kell, hogy hangozzék.
Taitos kissé meglepetten néz oldalra, majd sóhajt.*
-Nem beszélek amúgy mindig.
*Kezdi annak leszögezésével, hogy van amikor elviselhetőbb.*
-De most gondolkodtam éppen, és tudod, nekünk férfiaknak egyszerre egy dolog...
*Fancsali arcot vág egy pillanatra az önkritika mellé. Ismét egy nagyot fúj, majd szürkéivel a helyi vadmacska szemének fénykörét keresi.*
-Akarod tudni, figyelmeztetlek, nem rövid.
*Jegyzi meg, de talán pont kitart addig az étel, míg bizonytalanságának taglalását befejezi.*
~Zordon is megmondta már, nem úgy kell nőket összeszedni, még ha csak társaságnak is~ *Szúrja közbe gondolatban.* ~hogy egyből panaszkodsz nekik.~
*Jegyzi meg magának, mire belső párbeszédjében elméje másik fele csak megrándítja a vállát.* ~Hamisat mutatni felesleges lenne.~
//Zajok napnyugtakor//
-Hmm, maradjunk annyiban, hogy nem lesz gondod a legtöbb dologra.
*Dob egy kacsintást a fizetést illetően. Rátérve a híresztelésekre már éppen bólintana, hogy rendben, megnyugodott, mikor a cinkos közbeszólás is eljut tudatáig.*
-Nocsak.
*Kapja fel a fejét, és a gondolatmenet ezüstfonalának végét is.*
-Szóvaal, mennyibe kerülne bizonyos, khm, információk elhintése artheniori nemes kisasszonyok között?
*Kérdezi szemöldökét felhúzva.*
~Megnézném mit szólnának egy, két furcsa történet hallatán.~
*Gondol a kissé vérszegény kisasszonyokra, akiket amúgy imád hülyíteni. Általában ezért persze, aki ismeri, az Nanaiánál sem veszi komolyabban Taitosunkat, annyi szent.
Miután elmormolták az illedelmes, leginkább pavlovi-reflexeiket beindító rigmust, Taitos nem ugrik neki azonnal.*
~Mondjuk én ebédeltem is.~
*Aprót tép a sültből, de mielőtt megvárhatná, hogy kihűljön és bekaphassa a falatot, Nanaia máris felszisszen.*
-Jajj, de szeleburdi egy kismacska vagy.
*Mormolja sajnálkozva.*
-Na várj.
*Néz kulacsa után, aztán leesik neki, hogy az Ragronon van a nyeregben.*
-Nincs vizem, bocsánat.
*Fordul vissza, de eddigre már "asztaltársa" meg is oldja a dolgot.*
-Meg, megsült.
*Tép egy újabb darabot az előbbi helyére.*
-Óvatosan edd, leégetett nyelvvel nem bérellek fel.
*Fenyegetőzik, noha arra nem tér ki pontosan, hogy miért is lenne baj, ha a szúrósan néző amazon nyelve nem működne. Ezután viszont a beszéd helyét az evés veszi át, így a kissé selypítésre hajazó mondat el kell, hogy hangozzék.
Taitos kissé meglepetten néz oldalra, majd sóhajt.*
-Nem beszélek amúgy mindig.
*Kezdi annak leszögezésével, hogy van amikor elviselhetőbb.*
-De most gondolkodtam éppen, és tudod, nekünk férfiaknak egyszerre egy dolog...
*Fancsali arcot vág egy pillanatra az önkritika mellé. Ismét egy nagyot fúj, majd szürkéivel a helyi vadmacska szemének fénykörét keresi.*
-Akarod tudni, figyelmeztetlek, nem rövid.
*Jegyzi meg, de talán pont kitart addig az étel, míg bizonytalanságának taglalását befejezi.*
~Zordon is megmondta már, nem úgy kell nőket összeszedni, még ha csak társaságnak is~ *Szúrja közbe gondolatban.* ~hogy egyből panaszkodsz nekik.~
*Jegyzi meg magának, mire belső párbeszédjében elméje másik fele csak megrándítja a vállát.* ~Hamisat mutatni felesleges lenne.~
766. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-08-12 12:57:02
Üzenet elküldve: 2017-08-12 12:57:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Szabadon//
*Mosolyog a lány szavaira, bár a mosolya egyre kevésbé őszinte.*
-Rontanod kell az értékét nehogy elvágják érte a torkodat. *Mondja, vagy inkább kérdezi. Sok hasonló történetet hallani tolvajokról akik nagyot markoltak aztán a csatornában végezték vele.*
-Érthető, hisz egy fegyvertelen lányka nem rohangálhat egy olyan értékes testrésszel ami mindörökre megváltoztatja az orrpiacot, és felbecsülhetetlen értékével királyok orrgyűjteményének ékévé válik. Ezer hamisítvány készül belőle világszerte, és háborúk törnek majd ki a birtoklásáért. *Önhittsége és ezzel együtt jókedve lassan kezd visszatérni. Orrát ismét délcegen a magasba emeli, és onnan pillant le Ysaneera.*
-De persze nem adom. *Fejezi be a monológot kissé moderálva magát is.
A lány éjszakai élményeire válaszul először csak a szemét forgatja. Látható, hogy még mindig vizes a tegnapi mosástól és a ma reggeli harmattól, viszket is, lehet összecsípte valami amiért olyan messze aludt a füstölő parázstól. Vacak állapotban van, és az elf kezd kételkedni benne, hogy egy jó fürdő, meg pár új ruha rendbe hozhatja. Persze a jó ízlés keretein belül a férfinak néhanapján csúnyácska lányokra is szüksége van, de ugyebár csak a jó ízlés keretein belül.*
-Borzalmasan drágám, borzalmasan. Meg kell mondjam szörnyű hálótárs vagy, és tényleg vacak szerető. Ha Artheniorba érünk muszáj lesz kerítenem valakit helyetted. *Mondja és nemsokára már a ló felszerelését babrálja, ellenőrizve minden a helyén van e. Az ő esetében ez a munka nehezebb mint általában, mert sok levél, virág, pár fegyver és mindenféle vacak díszíti a hátast. Így aztán pár pillanatig eltart rendbe hozni egy egy reggelen. Ha nem is azért, hogy lovagolható legyen, mert most is lovagolható, de ha nem tesz valamit akkor rosszul fog kinézni. Mikor a dolgok már nagyjából rendben vannak visszafordul Ysanee felé.*
-Hát. *Gondolkozik el, kissé miközben eggyel ő is közelebb lép a lányhoz és ha az nem lép vissza akkor hamarosan elég szorosan lesznek egymás előtt. Ez a játék már tegnap sem működött, ha az ébredéskor meg is ingott a hegyes fülű önhittsége, ő akkor sem hagyja sokáig ingadozni.*
-Azt mégse hagyhatom, hogy a ló után fuss. Úgy soha nem érünk a városba. És elég huncut lány vagy, szóval nem szeretnélek magam mögött tudni. *Utal itt a hajába került tollra. A lovon van két vívókard és egy dobótőr, utóbbi igaz jól elrejtve, de akkor sem akarja, hogy a lány bármilyen fegyverhez jusson. Kicsit sem bízik benne. Kezét most is rajta tartja a tőrön.*
-Szóval én arra gondoltam kedvesen magam elé ültetlek és akkor kényelmesen eljuthatunk a városig. Te nem csibészkedsz én meg nem hagyom, hogy leessél. *A végét még megtoldja egy tenyérbemászó mosollyal, és várja a választ. Nem szívesen hagyná ki a beígért tivornyát a pegazusban, és hamarosan nyakukon lesz a reggeli idő is.*
*Mosolyog a lány szavaira, bár a mosolya egyre kevésbé őszinte.*
-Rontanod kell az értékét nehogy elvágják érte a torkodat. *Mondja, vagy inkább kérdezi. Sok hasonló történetet hallani tolvajokról akik nagyot markoltak aztán a csatornában végezték vele.*
-Érthető, hisz egy fegyvertelen lányka nem rohangálhat egy olyan értékes testrésszel ami mindörökre megváltoztatja az orrpiacot, és felbecsülhetetlen értékével királyok orrgyűjteményének ékévé válik. Ezer hamisítvány készül belőle világszerte, és háborúk törnek majd ki a birtoklásáért. *Önhittsége és ezzel együtt jókedve lassan kezd visszatérni. Orrát ismét délcegen a magasba emeli, és onnan pillant le Ysaneera.*
-De persze nem adom. *Fejezi be a monológot kissé moderálva magát is.
A lány éjszakai élményeire válaszul először csak a szemét forgatja. Látható, hogy még mindig vizes a tegnapi mosástól és a ma reggeli harmattól, viszket is, lehet összecsípte valami amiért olyan messze aludt a füstölő parázstól. Vacak állapotban van, és az elf kezd kételkedni benne, hogy egy jó fürdő, meg pár új ruha rendbe hozhatja. Persze a jó ízlés keretein belül a férfinak néhanapján csúnyácska lányokra is szüksége van, de ugyebár csak a jó ízlés keretein belül.*
-Borzalmasan drágám, borzalmasan. Meg kell mondjam szörnyű hálótárs vagy, és tényleg vacak szerető. Ha Artheniorba érünk muszáj lesz kerítenem valakit helyetted. *Mondja és nemsokára már a ló felszerelését babrálja, ellenőrizve minden a helyén van e. Az ő esetében ez a munka nehezebb mint általában, mert sok levél, virág, pár fegyver és mindenféle vacak díszíti a hátast. Így aztán pár pillanatig eltart rendbe hozni egy egy reggelen. Ha nem is azért, hogy lovagolható legyen, mert most is lovagolható, de ha nem tesz valamit akkor rosszul fog kinézni. Mikor a dolgok már nagyjából rendben vannak visszafordul Ysanee felé.*
-Hát. *Gondolkozik el, kissé miközben eggyel ő is közelebb lép a lányhoz és ha az nem lép vissza akkor hamarosan elég szorosan lesznek egymás előtt. Ez a játék már tegnap sem működött, ha az ébredéskor meg is ingott a hegyes fülű önhittsége, ő akkor sem hagyja sokáig ingadozni.*
-Azt mégse hagyhatom, hogy a ló után fuss. Úgy soha nem érünk a városba. És elég huncut lány vagy, szóval nem szeretnélek magam mögött tudni. *Utal itt a hajába került tollra. A lovon van két vívókard és egy dobótőr, utóbbi igaz jól elrejtve, de akkor sem akarja, hogy a lány bármilyen fegyverhez jusson. Kicsit sem bízik benne. Kezét most is rajta tartja a tőrön.*
-Szóval én arra gondoltam kedvesen magam elé ültetlek és akkor kényelmesen eljuthatunk a városig. Te nem csibészkedsz én meg nem hagyom, hogy leessél. *A végét még megtoldja egy tenyérbemászó mosollyal, és várja a választ. Nem szívesen hagyná ki a beígért tivornyát a pegazusban, és hamarosan nyakukon lesz a reggeli idő is.*
765. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-08-12 12:15:59
Üzenet elküldve: 2017-08-12 12:15:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Szabadon//
*Jól szórakozik a férfi szerencsétlen próbálkozásán. Mivel a másik még elég bágyadt, könnyedén elkerüli a kezét, a tollat így nem tudja elvenni tőle. Miután végre kinyitja szemeit és visszaköszön, Ysa megunja a játékot, a tollat pedig a zöldes hajkoronába tűzi.*
-Reménykedtem benne, hogy ha megpiszkálom kitágul, akkor legalább már egy aranyat adnának érte *reagál szemtelenül közben pedig megigazítja magán a nadrágot, kicsit magasabbra húzza majd erősen megköti rajta a madzagot. Még mindig vizes rajta a ruha, már egy kicsit megbánta, hogy előző nap kimosta. Azzal nyugtatja magát, hogy ha beérnek a városba úgyis vesz magának egy másikat, amit mondjuk nem egy ötszáz kilós orkra terveztek.*
-Tűrhetően *felel a kérdésre, közben pedig erősen megvakarja a karját. Nem igazán fejtegeti tovább a dolgot, ennél már csak az időjárás lenne izgalmasabb téma, de azért puszta jólneveltségből visszadobja a kérdést* -És neked?
*Még eligazgatja magán az inget is, hogy ne csússzon le a vállairól, majd közelebb lépdel Adakverhez és a lóhoz. Vet egy pillantást az állatra majd a fegyvereit ellenőrző elfre.*
-Na és, hogy fogjuk csinálni? *tesz fel egy számára lényegesebb kérdést* -Te lovagolsz én meg futok melletted, *miközben beszél egyre közeledik a férfihoz, majd megáll közvetlenül előtte és pimasz félmosolyra húzza a száját* - vagy mögéd ülök, átfoglak a karjaimmal és romantikusan elügetünk a naplementébe? *még megrebegteti hozzá a szempilláit is.
Nem tudja eldönteni egyébként, hogy lenne kevésbé kényelmetlen, gyalogolni is utál, és nem valami nagy lovas, pár óra után már biztosan sajogni fog a hátsófele.*
A hozzászólás írója (Ysanee Farnelis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.08.12 12:18:38
*Jól szórakozik a férfi szerencsétlen próbálkozásán. Mivel a másik még elég bágyadt, könnyedén elkerüli a kezét, a tollat így nem tudja elvenni tőle. Miután végre kinyitja szemeit és visszaköszön, Ysa megunja a játékot, a tollat pedig a zöldes hajkoronába tűzi.*
-Reménykedtem benne, hogy ha megpiszkálom kitágul, akkor legalább már egy aranyat adnának érte *reagál szemtelenül közben pedig megigazítja magán a nadrágot, kicsit magasabbra húzza majd erősen megköti rajta a madzagot. Még mindig vizes rajta a ruha, már egy kicsit megbánta, hogy előző nap kimosta. Azzal nyugtatja magát, hogy ha beérnek a városba úgyis vesz magának egy másikat, amit mondjuk nem egy ötszáz kilós orkra terveztek.*
-Tűrhetően *felel a kérdésre, közben pedig erősen megvakarja a karját. Nem igazán fejtegeti tovább a dolgot, ennél már csak az időjárás lenne izgalmasabb téma, de azért puszta jólneveltségből visszadobja a kérdést* -És neked?
*Még eligazgatja magán az inget is, hogy ne csússzon le a vállairól, majd közelebb lépdel Adakverhez és a lóhoz. Vet egy pillantást az állatra majd a fegyvereit ellenőrző elfre.*
-Na és, hogy fogjuk csinálni? *tesz fel egy számára lényegesebb kérdést* -Te lovagolsz én meg futok melletted, *miközben beszél egyre közeledik a férfihoz, majd megáll közvetlenül előtte és pimasz félmosolyra húzza a száját* - vagy mögéd ülök, átfoglak a karjaimmal és romantikusan elügetünk a naplementébe? *még megrebegteti hozzá a szempilláit is.
Nem tudja eldönteni egyébként, hogy lenne kevésbé kényelmetlen, gyalogolni is utál, és nem valami nagy lovas, pár óra után már biztosan sajogni fog a hátsófele.*
A hozzászólás írója (Ysanee Farnelis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.08.12 12:18:38
764. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-08-12 11:28:39
Üzenet elküldve: 2017-08-12 11:28:39
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 214
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 214
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Zajok napnyugtakor//
*Csak elismerően hümmög párat a mesterről szóló történetről, hisz saját mesterét vagy inkább kiképzőjét nem tartja ilyen nagy becsben. Sőt már tett róla, hogy esetében csak múlt időt használhassanak, s ez valahol még büszkeséggel is tölti el.*
- Kihagyhatatlan ajánlat! Feltéve, ha valóban olyan jó a fizetség, ahogy említetted.
*A macska szerepet mintha csak rá öntötték volna, büszkén ki is húzza magát, hogy ilyen elismerésben lehet része. A szokatlan duzzogásra, feltéve, ha ilyen rövid ismeretség után lehet megszokásokra alapozni, némileg aggódó pillantás a válasz, amivel jobb híján csak Taitos hátát ostromolja. De végül próbálkozásai sikerrel járnak, úgy tűnik olvad a jég, s bár nem teljes valójában, de egy szolidan "taitosos" partner tér vissza a csevegésbe.*
- Jaj távol álljon tőlem, hogy efféle híresztelésekbe kezdjek! Nem érdekem, hogy másokat rossz hírbe hozzak.
*Itt kicsit elhúzza száját, de vigyorgásával egyértelművé teszi, hogy viccnek szánja szavait.*
- Hacsak nem fizetnek érte!
*Magában persze jókat nevet az erényes hölgy megnevezésen is, mert mindennek vallaná magát, csak annak nem. Gondolatban legalább száz ellenpéldát is fel tudna sorolni, de kicsoda ő, hogy ellenkezzen ilyen nemes szavak hallatán. Míg Nanaiánk így gondolatban mókázik saját magán, úgy tűnik Taitos is eléggé elnémul, talán ő is elmereng ügyes-bajos dolgain. Más esetben talán hősnőnk még hálás is lenne ezért, de ennyi beszéd után kezd zavaróvá válni a csend. Ám sajnos nem tudja mit mondhatna ilyen helyzetben, így végül ő is a vacsorára fordítja figyelmét. Kiemeli a húst a tűzből, hogy közelebbről is megnézhesse, s már valóban késznek tűnik. Ő maga is elmormolja a kötelező jókívánságot, így étkezés előtt, majd kitartóan fújogatni kezdi az ételt, hogy végre nekiláthasson. Korgó gyomra azonban meggondolatlan tettre sarkallja, s rövidesen jó nagyot harap az íny csiklandó illatú sültbe. Mivel sem nyelve, sem torka nem szőrös, egy rövid pillanat alatt meg is bánja tettét és fájón szisszen fel.*
- Ahhhahahaaaa, de fohhhóóó!
*Mindezt teli szájjal sikerül reprezentálnia, rögvest lerombolva a korábban említett hölgy fogalmat. Kissé tátott szájjal, nyelvével forgatva a falatot, szájon át lélegezve próbálja hűteni az ételt, amit aztán néhány rágás után le is nyel, hogy kulacsa után nyúlva egy kis vízzel hűtse le odakozmált nyelvét.*
- Vifont av biftof, hogy megfült!
*Közli kissé zsibbadó nyelvvel, majd nyársát óvatosan lengetve próbálja tovább hűteni az ételt. Ha ezek után sem tör ki társából legalább egy lesajnáló megjegyzés, akkor bizony kénytelen lesz újból felszólalni.*
- Valami baj van, hogy nem befélf?
//Zajok napnyugtakor//
*Csak elismerően hümmög párat a mesterről szóló történetről, hisz saját mesterét vagy inkább kiképzőjét nem tartja ilyen nagy becsben. Sőt már tett róla, hogy esetében csak múlt időt használhassanak, s ez valahol még büszkeséggel is tölti el.*
- Kihagyhatatlan ajánlat! Feltéve, ha valóban olyan jó a fizetség, ahogy említetted.
*A macska szerepet mintha csak rá öntötték volna, büszkén ki is húzza magát, hogy ilyen elismerésben lehet része. A szokatlan duzzogásra, feltéve, ha ilyen rövid ismeretség után lehet megszokásokra alapozni, némileg aggódó pillantás a válasz, amivel jobb híján csak Taitos hátát ostromolja. De végül próbálkozásai sikerrel járnak, úgy tűnik olvad a jég, s bár nem teljes valójában, de egy szolidan "taitosos" partner tér vissza a csevegésbe.*
- Jaj távol álljon tőlem, hogy efféle híresztelésekbe kezdjek! Nem érdekem, hogy másokat rossz hírbe hozzak.
*Itt kicsit elhúzza száját, de vigyorgásával egyértelművé teszi, hogy viccnek szánja szavait.*
- Hacsak nem fizetnek érte!
*Magában persze jókat nevet az erényes hölgy megnevezésen is, mert mindennek vallaná magát, csak annak nem. Gondolatban legalább száz ellenpéldát is fel tudna sorolni, de kicsoda ő, hogy ellenkezzen ilyen nemes szavak hallatán. Míg Nanaiánk így gondolatban mókázik saját magán, úgy tűnik Taitos is eléggé elnémul, talán ő is elmereng ügyes-bajos dolgain. Más esetben talán hősnőnk még hálás is lenne ezért, de ennyi beszéd után kezd zavaróvá válni a csend. Ám sajnos nem tudja mit mondhatna ilyen helyzetben, így végül ő is a vacsorára fordítja figyelmét. Kiemeli a húst a tűzből, hogy közelebbről is megnézhesse, s már valóban késznek tűnik. Ő maga is elmormolja a kötelező jókívánságot, így étkezés előtt, majd kitartóan fújogatni kezdi az ételt, hogy végre nekiláthasson. Korgó gyomra azonban meggondolatlan tettre sarkallja, s rövidesen jó nagyot harap az íny csiklandó illatú sültbe. Mivel sem nyelve, sem torka nem szőrös, egy rövid pillanat alatt meg is bánja tettét és fájón szisszen fel.*
- Ahhhahahaaaa, de fohhhóóó!
*Mindezt teli szájjal sikerül reprezentálnia, rögvest lerombolva a korábban említett hölgy fogalmat. Kissé tátott szájjal, nyelvével forgatva a falatot, szájon át lélegezve próbálja hűteni az ételt, amit aztán néhány rágás után le is nyel, hogy kulacsa után nyúlva egy kis vízzel hűtse le odakozmált nyelvét.*
- Vifont av biftof, hogy megfült!
*Közli kissé zsibbadó nyelvvel, majd nyársát óvatosan lengetve próbálja tovább hűteni az ételt. Ha ezek után sem tör ki társából legalább egy lesajnáló megjegyzés, akkor bizony kénytelen lesz újból felszólalni.*
- Valami baj van, hogy nem befélf?
763. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-08-11 18:28:25
Üzenet elküldve: 2017-08-11 18:28:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Zajok napnyugtakor//
-Ez mondjuk igaz, és dicső gondolat.
*Bólint Taitos nem túl nyíltan, de beismerve, hogy ő bizony nem menne újra oda, csak alaposan átgondolva a dolgot.*
~Lehet ő is ezt tette.~
*Veszi számba azt az eshetőséget is.*
-Van sok hozzád hasonló is, aki maga az ököl. A mesterem is az volt, emlékszem.
*Néz a tűz táncolva haldokló lángjaiba, ahogy Isurii máguspárbajára visszaemlékszik.*
-Azóta visszavonult a vashegyi várba. És hát nem baj, ha nem ismered, csak nézz körbe majd egyszer. Maradandó élmény lesz, az bizonyos.
*A vadmacskák kérdését nosztalgia nélkül feszegetheti tovább.*
-Hát persze, hogy én. Te sem kevésbé, de igazán a férfiúi imázst balzsamozza egy parázs-pillantás. Én pedig azt hiszem büszkén jelenthetem, hogy kiérdemeltem!
*A fújásra és karmolásra pedig meglepetten kacag fel.*
-Látom már nagyon jól megy. Még egy előnyös tulajdonság, és lehet, hogy itt helyben felveszlek.
*Jelenti ki vidáman. Egy perc múlva viszont már csak duzzogva felelget.*
-Nem, nem kell... Csak túl komolyan vettem. Ennyi az egész.
*Motyogja még mindig háttal.*
~Remélem nem agyalja be magát rajta, az kéne még, hogy miattam koplaljon.~
*Nanaia próbálkozásai többedjére azért ki tudják húzni Taitost a cuppogós önsajnálattal vegyes világfájdalomból. Ennek eredményéül vissza is fordul, vagyis a tűzig legalább, majd csak kurtán felel.*
-Mondhatod simán csak azt is, hogy fürödjünk.
*Ajánlkozik, ha már a hölgy mindenképpen a vízben akar kikötni.*
-Csak aztán ne híreszteld el rólam, hogy erényes hölgyeket lökdösök a folyóba kedvtelésből.
*Kéri némileg jobb kedvvel, aztán kicsit piszkálja a nyársat és végre valahára csendben marad. Sőt, a hús elkészültével is csak jó étvágyat kíván. Elméjét lekötik a gondolatok, sok olyan gondolat, melyet magában kell rendeznie mielőtt újra elkezd mérgezett egér módjára csevegni. De persze ez nála nem sok. Talán egy comb elfogyasztása sem kell hozzá.*
//Zajok napnyugtakor//
-Ez mondjuk igaz, és dicső gondolat.
*Bólint Taitos nem túl nyíltan, de beismerve, hogy ő bizony nem menne újra oda, csak alaposan átgondolva a dolgot.*
~Lehet ő is ezt tette.~
*Veszi számba azt az eshetőséget is.*
-Van sok hozzád hasonló is, aki maga az ököl. A mesterem is az volt, emlékszem.
*Néz a tűz táncolva haldokló lángjaiba, ahogy Isurii máguspárbajára visszaemlékszik.*
-Azóta visszavonult a vashegyi várba. És hát nem baj, ha nem ismered, csak nézz körbe majd egyszer. Maradandó élmény lesz, az bizonyos.
*A vadmacskák kérdését nosztalgia nélkül feszegetheti tovább.*
-Hát persze, hogy én. Te sem kevésbé, de igazán a férfiúi imázst balzsamozza egy parázs-pillantás. Én pedig azt hiszem büszkén jelenthetem, hogy kiérdemeltem!
*A fújásra és karmolásra pedig meglepetten kacag fel.*
-Látom már nagyon jól megy. Még egy előnyös tulajdonság, és lehet, hogy itt helyben felveszlek.
*Jelenti ki vidáman. Egy perc múlva viszont már csak duzzogva felelget.*
-Nem, nem kell... Csak túl komolyan vettem. Ennyi az egész.
*Motyogja még mindig háttal.*
~Remélem nem agyalja be magát rajta, az kéne még, hogy miattam koplaljon.~
*Nanaia próbálkozásai többedjére azért ki tudják húzni Taitost a cuppogós önsajnálattal vegyes világfájdalomból. Ennek eredményéül vissza is fordul, vagyis a tűzig legalább, majd csak kurtán felel.*
-Mondhatod simán csak azt is, hogy fürödjünk.
*Ajánlkozik, ha már a hölgy mindenképpen a vízben akar kikötni.*
-Csak aztán ne híreszteld el rólam, hogy erényes hölgyeket lökdösök a folyóba kedvtelésből.
*Kéri némileg jobb kedvvel, aztán kicsit piszkálja a nyársat és végre valahára csendben marad. Sőt, a hús elkészültével is csak jó étvágyat kíván. Elméjét lekötik a gondolatok, sok olyan gondolat, melyet magában kell rendeznie mielőtt újra elkezd mérgezett egér módjára csevegni. De persze ez nála nem sok. Talán egy comb elfogyasztása sem kell hozzá.*
762. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-08-11 14:08:28
Üzenet elküldve: 2017-08-11 14:08:28
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 214
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 214
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Zajok napnyugtakor//
- Miért ne? Akkor szép az élet, ha zajlik!
*Teszi hozzá kuncogva, elhessegetve a borús felhőket a feje felől.*
- Legalább olyat hoznál példának, aki olyan adottságokkal rendelkezik mint én. Még jó, hogy Ragron maga az ököl!
*Jó nagyot nevet az életmód tanácsadáson, de aztán kissé visszafogja magát és a továbbiakban figyel Taitos mondókájára. Úgy érzi, mintha az Artheniortól távol töltött három év legalább százra rúgna és ez a néhány nap még nem volt elég ahhoz, hogy mindent tisztázzon, ezért is látta jobbnak, hogy újra kihajózzon, addig sem kell a helybéliekkel törődnie.*
- Már megbocsáss, de nehezen tudlak követni... Lehet azt fogod gondolni, hogy ezidáig barlangban éltem, de halvány lila gőzöm sincs, hogy kikről vagy mikről beszélsz. Bár azok alapján, amit eddig mondtál, biztos vagyok benne, hogy az őrségnél sokkal izgalmasabb dolgokról lehet szó.
*Mielőtt azonban még teljesen elveszne az értetlenség ködében, Taitos rátér a lényegre. Vagy inkább üzletre? Ha így csavarja a szavakat még az is kisülhet belőle.*
- Mármint ki lesz tőle tekintélyesebb? Te vagy én? Vagy esetleg másra kéne szórnom a parázsló pillantásaim és a "na ez bolond" arckifejezéseim? Ezek csak annak járnak, akik kiérdemlik!
*Kacag egy jót, majd macska módjára a levegőbe karmol a Zöldfülű irányába és még mindig vigyorogva fúj is rá kicsit, ahogy egy igazi vadmacska tenné. De nem sokkal ez után el is hallgat és vigyora szemérmes mosollyá szelídül a bókok hallatán. Rég illették már ilyen kedves szavakkal és ha lenne rá ideje minden bizonnyal meghatódva pislogna néhányat borostyán fényű szemeivel. De nincs, mert a Taitos szekér vagy most éppen tutaj már robog is tovább.*
- Hát, én hiszem ha látom! De nem láttam még, hogy bármi is fent maradt volna akaratból a víz tetején.
*Nevet fel ismét, de aztán gyorsan le is torkolják, noha a vándoron most sem látszik, hogy tajtékzana a dühtől, de a gyors egymásutánban elsorolt kivégzési módszerek mégis némileg erre engednek következtetni. Talán hősnőnk kissé átlépte a határt, de ezt nem igazán szokta érzékelni. Nála nagyon keskenyek a határvonalak, ezt már több ízben megtapasztalhattuk, akár a mai este folyamán is, de valahogy másokkal szemben ő sem óvatoskodik. Így bizony előfordul, hogy vaskos léptekkel tiporja el őket, s gyalogol bele mások lelkébe.*
- De lehet, hogy elég az is, hogy ezeket felsoroltad és kénytelen leszek étlen-szomjan ébren tölteni az egész éjszakát!
*Próbálja oldani kicsit a feszültséget, hátha ezzel sikerül, így aztán még a halálra ítélt csónakázásba is beleegyezik.*
- Rendben, benne vagyok! Nincs is kellemesebb egy reggeli fürdőzésnél! Feltéve, ha elbénáztad valamelyik csomót. De ha mégsem, akkor ezennel engedélyt adok arra, hogy kishitűségem büntetéseként a folyóba vess!
*Mondja szinte ünnepélyesen és próbál komolyságot parancsolni arcára, de azért láthatóan ott motoszkál rajta egy kaján vigyor, miközben kezét nyújtja, hogy megpecsételjék az alkut.*
//Zajok napnyugtakor//
- Miért ne? Akkor szép az élet, ha zajlik!
*Teszi hozzá kuncogva, elhessegetve a borús felhőket a feje felől.*
- Legalább olyat hoznál példának, aki olyan adottságokkal rendelkezik mint én. Még jó, hogy Ragron maga az ököl!
*Jó nagyot nevet az életmód tanácsadáson, de aztán kissé visszafogja magát és a továbbiakban figyel Taitos mondókájára. Úgy érzi, mintha az Artheniortól távol töltött három év legalább százra rúgna és ez a néhány nap még nem volt elég ahhoz, hogy mindent tisztázzon, ezért is látta jobbnak, hogy újra kihajózzon, addig sem kell a helybéliekkel törődnie.*
- Már megbocsáss, de nehezen tudlak követni... Lehet azt fogod gondolni, hogy ezidáig barlangban éltem, de halvány lila gőzöm sincs, hogy kikről vagy mikről beszélsz. Bár azok alapján, amit eddig mondtál, biztos vagyok benne, hogy az őrségnél sokkal izgalmasabb dolgokról lehet szó.
*Mielőtt azonban még teljesen elveszne az értetlenség ködében, Taitos rátér a lényegre. Vagy inkább üzletre? Ha így csavarja a szavakat még az is kisülhet belőle.*
- Mármint ki lesz tőle tekintélyesebb? Te vagy én? Vagy esetleg másra kéne szórnom a parázsló pillantásaim és a "na ez bolond" arckifejezéseim? Ezek csak annak járnak, akik kiérdemlik!
*Kacag egy jót, majd macska módjára a levegőbe karmol a Zöldfülű irányába és még mindig vigyorogva fúj is rá kicsit, ahogy egy igazi vadmacska tenné. De nem sokkal ez után el is hallgat és vigyora szemérmes mosollyá szelídül a bókok hallatán. Rég illették már ilyen kedves szavakkal és ha lenne rá ideje minden bizonnyal meghatódva pislogna néhányat borostyán fényű szemeivel. De nincs, mert a Taitos szekér vagy most éppen tutaj már robog is tovább.*
- Hát, én hiszem ha látom! De nem láttam még, hogy bármi is fent maradt volna akaratból a víz tetején.
*Nevet fel ismét, de aztán gyorsan le is torkolják, noha a vándoron most sem látszik, hogy tajtékzana a dühtől, de a gyors egymásutánban elsorolt kivégzési módszerek mégis némileg erre engednek következtetni. Talán hősnőnk kissé átlépte a határt, de ezt nem igazán szokta érzékelni. Nála nagyon keskenyek a határvonalak, ezt már több ízben megtapasztalhattuk, akár a mai este folyamán is, de valahogy másokkal szemben ő sem óvatoskodik. Így bizony előfordul, hogy vaskos léptekkel tiporja el őket, s gyalogol bele mások lelkébe.*
- De lehet, hogy elég az is, hogy ezeket felsoroltad és kénytelen leszek étlen-szomjan ébren tölteni az egész éjszakát!
*Próbálja oldani kicsit a feszültséget, hátha ezzel sikerül, így aztán még a halálra ítélt csónakázásba is beleegyezik.*
- Rendben, benne vagyok! Nincs is kellemesebb egy reggeli fürdőzésnél! Feltéve, ha elbénáztad valamelyik csomót. De ha mégsem, akkor ezennel engedélyt adok arra, hogy kishitűségem büntetéseként a folyóba vess!
*Mondja szinte ünnepélyesen és próbál komolyságot parancsolni arcára, de azért láthatóan ott motoszkál rajta egy kaján vigyor, miközben kezét nyújtja, hogy megpecsételjék az alkut.*
761. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-08-11 00:06:41
Üzenet elküldve: 2017-08-11 00:06:41
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 242
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 242
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Teliir Dartiv//
-Micsoda felismerés! Ezt tartott eddig kigondolni?
*Milyen mulatságos is ez a Teliir... Olyan mintha, tényleg egy teljesen idiótával társalogna, ellenben szavaiból az derül ki, hogy egyszerűen csak az agya piszkosul lassan működik. Talán már berozsdásodtak tekervényei, és ideje lenne bezsíroznia őket, mert ha vészhelyzetben is ilyen lassan dönt, akkor meg kell fontolnia Rasnak, hogy lepasszolja valakinek.*
-Viszont kivételesen igazad van! Egyébként is, az élet csak egy múló pillanat, melynek bármelyik pillanatban vége lehet. Akkor meg már mi a francért ne élveznénk a végét is?
*Amikor Wramot említi egy pillanatra összerezzen a szája széle. Egyre kevésbé szereti hallani ezt a nevet.*
-Ne említsd többé azt az éjszakát!
*Ennyit mond, több szót nem fecsérel rá, sőt nem is nagyon szól addig társához, míg ki nem érnek az erdőből.*
-Micsoda felismerés! Ezt tartott eddig kigondolni?
*Milyen mulatságos is ez a Teliir... Olyan mintha, tényleg egy teljesen idiótával társalogna, ellenben szavaiból az derül ki, hogy egyszerűen csak az agya piszkosul lassan működik. Talán már berozsdásodtak tekervényei, és ideje lenne bezsíroznia őket, mert ha vészhelyzetben is ilyen lassan dönt, akkor meg kell fontolnia Rasnak, hogy lepasszolja valakinek.*
-Viszont kivételesen igazad van! Egyébként is, az élet csak egy múló pillanat, melynek bármelyik pillanatban vége lehet. Akkor meg már mi a francért ne élveznénk a végét is?
*Amikor Wramot említi egy pillanatra összerezzen a szája széle. Egyre kevésbé szereti hallani ezt a nevet.*
-Ne említsd többé azt az éjszakát!
*Ennyit mond, több szót nem fecsérel rá, sőt nem is nagyon szól addig társához, míg ki nem érnek az erdőből.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720