Külső területek - Kikötői erdőség
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Szántóföldek (új) Dokkok és kikötő (új) | Kikötői erdőség | Tharg birtokok (új) Krenkataur barlangrendszer (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 69 (1361. - 1380. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1380. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2025-09-28 20:36:15
Üzenet elküldve: 2025-09-28 20:36:15
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nyakig a lótrágyában//
//Nyílt//
*Shen erősen tartja a kantárt, Vex patái ütemesen verik a köves utat, miközben a férfi kifelé vezeti a lovat a Krenkataur mélység széléről. A hideg, nedves levegőt lassan felváltja az erdő ismerősebb illata, a fák között madarak csiripelnek újra. Shen kifújja a hamut a pipából, és megcsóválja a fejét.*
- Hát, pajtás, ez nem a Vas hegy volt. Majdnem benéztük rendesen. * Motyogja lovának, és végigsimítja Vex nyakát. Ahogy visszatér a kikötői erdőségbe, a nap sugarai áttörnek a lombok között, foltokban világítva meg az ösvényt. Shen felméri a terepet, majd észak felé fordítja lovát. A keskeny út egyre határozottabban mutatja az irányt, amely a hegyek felé vezet. Vex lassú ügetésben indul el, patái könnyeden dobolnak az erdei talajon. A vörös a nyeregben hátradől, pipáját a fogai között tartja, és barna szeme a távoli vonulatokat keresi. A szél északról hűvösebben fúj, friss illatot hozva magával. A férfi megigazítja hátán a zsákot, majd elmosolyodik.*
-Most már jó úton járunk, úgy vélem barátom. Ha minden igaz, hamarosan a Vas hegyek előtt leszünk. *Mondja halkan, és a gondolat végre egy kis biztonságot ad neki. Tovább haladnak északnak, az ösvény lassan kitárul, s a kikötői erdőség mögött egy új, ismeretlen út ígér kalandot és veszélyt egyaránt.*
//Nyílt//
*Shen erősen tartja a kantárt, Vex patái ütemesen verik a köves utat, miközben a férfi kifelé vezeti a lovat a Krenkataur mélység széléről. A hideg, nedves levegőt lassan felváltja az erdő ismerősebb illata, a fák között madarak csiripelnek újra. Shen kifújja a hamut a pipából, és megcsóválja a fejét.*
- Hát, pajtás, ez nem a Vas hegy volt. Majdnem benéztük rendesen. * Motyogja lovának, és végigsimítja Vex nyakát. Ahogy visszatér a kikötői erdőségbe, a nap sugarai áttörnek a lombok között, foltokban világítva meg az ösvényt. Shen felméri a terepet, majd észak felé fordítja lovát. A keskeny út egyre határozottabban mutatja az irányt, amely a hegyek felé vezet. Vex lassú ügetésben indul el, patái könnyeden dobolnak az erdei talajon. A vörös a nyeregben hátradől, pipáját a fogai között tartja, és barna szeme a távoli vonulatokat keresi. A szél északról hűvösebben fúj, friss illatot hozva magával. A férfi megigazítja hátán a zsákot, majd elmosolyodik.*
-Most már jó úton járunk, úgy vélem barátom. Ha minden igaz, hamarosan a Vas hegyek előtt leszünk. *Mondja halkan, és a gondolat végre egy kis biztonságot ad neki. Tovább haladnak északnak, az ösvény lassan kitárul, s a kikötői erdőség mögött egy új, ismeretlen út ígér kalandot és veszélyt egyaránt.*
1379. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2025-09-28 10:47:15
Üzenet elküldve: 2025-09-28 10:47:15
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nyakig a lótrágyában//
//Nyílt//
*Shen a balra kanyarodott ösvényen halad. A fák egyre sűrűbbek, az ágak a vállát súrolják. Vex patái alatt a föld egyenetlen, egyre nehezebben lehet haladni. Shen szeme ide oda jár, próbálja felismerni az út jelzéseit, de semmi sincs.*
-Ez nem lehet jó öcsi! *Mondja közben megáll. Vex oldalát simítja, hogy megnyugtassa az állatot. A pipa füstje keserűen csapja meg az orrát. Minden egyes lépéssel beljebb jutna egy vadregényes ösvényen, ahol a fák árnyai egyre fenyegetőbbek, és a csend nyomasztóvá válik.*
-Talán mégis jó irány? * Motyogja, de hangja bizonytalan, és tudja, hogy nem biztos. Megindulnak újra. Shen halad, figyel, és egyre mélyebbre megy a krekataur barlangrendszer felé, anélkül hogy sejtené, milyen veszély várhat rá.*
//Nyílt//
*Shen a balra kanyarodott ösvényen halad. A fák egyre sűrűbbek, az ágak a vállát súrolják. Vex patái alatt a föld egyenetlen, egyre nehezebben lehet haladni. Shen szeme ide oda jár, próbálja felismerni az út jelzéseit, de semmi sincs.*
-Ez nem lehet jó öcsi! *Mondja közben megáll. Vex oldalát simítja, hogy megnyugtassa az állatot. A pipa füstje keserűen csapja meg az orrát. Minden egyes lépéssel beljebb jutna egy vadregényes ösvényen, ahol a fák árnyai egyre fenyegetőbbek, és a csend nyomasztóvá válik.*
-Talán mégis jó irány? * Motyogja, de hangja bizonytalan, és tudja, hogy nem biztos. Megindulnak újra. Shen halad, figyel, és egyre mélyebbre megy a krekataur barlangrendszer felé, anélkül hogy sejtené, milyen veszély várhat rá.*
1378. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2025-09-27 11:48:09
Üzenet elküldve: 2025-09-27 11:48:09
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//A Templom//
* Az elf segít a tűzre dobálásban, már amennyire tud, és igyekszik kizárni az égő hús orrfacsaró illatát a tudatából. Azért is szerencsés, hogy így tesznek, mert így a saját szagukat is jobban elrejtik az erdő lakóitól, bármennyire is undorító most a füst szaga, az szépen beivódik ruháikba napokig. *
- Nem lesz tökéletes. * Helyesel Vickarel szavaira. * De a füst és a hamu segítségével egy ideig használható. Ha költesz rá egy kicsit, és veszel egy pár kiló sót, akkor még jobbá tudod tenni. Ha nem, akkor gyorsabban tönkre fog menni, mintha a piacon vennéd, de legalább ingyen van. Ha másra nem, arra jó lesz, hogy ma abban aludj, és ne fagyj meg. * Gondolkodik hangosan, majd megvonja a vállát. *
- Az is lehet, hogy el tudod adni a piacon valakinek, akinek ideje és szakértelme van rá, hogy rendesen elkészítse. Sok pénzt nem remélnék érte, de a semminél több. * Teszi még hozzá, miközben a bőrhöz lép, és ujjaival ellenőrzi, hogy mennyire haladnak vele. Kezd kiszáradni, de a faggyús réteg még mindig tapasz a kezéhez, ezért lesz szükség a hamura. Egy bottal kipiszkál valamennyit a tűz alól, és elkezdi bedörzsölni vele az állat maradványait. *
- Mennyire akarod kivenni benne a részed? * Pillant vissza a kölyökre, és egy gyors mozdulattal megfordítja a kezében a nyúzó kést, hogy a nyele mutasson a kölyök felé. * Ha akarod, akkor hasíts le belőle egy rövid szalagot, amivel majd a nyakadra kötöd. Jól le kell róla kaparni a szőrt, anélkül, hogy elszakítanád. Aprólékos, de fontos munka. * Teszi hozzá, és persze egy elutasítás esetén nem fog ellenkezni. Viszont emlékszik, hogy mennyire élvezte, amikor először csinálhatta ezt apjával. Kicsit jobban a magáénak érezte utána a köpenyt. *
* Az elf segít a tűzre dobálásban, már amennyire tud, és igyekszik kizárni az égő hús orrfacsaró illatát a tudatából. Azért is szerencsés, hogy így tesznek, mert így a saját szagukat is jobban elrejtik az erdő lakóitól, bármennyire is undorító most a füst szaga, az szépen beivódik ruháikba napokig. *
- Nem lesz tökéletes. * Helyesel Vickarel szavaira. * De a füst és a hamu segítségével egy ideig használható. Ha költesz rá egy kicsit, és veszel egy pár kiló sót, akkor még jobbá tudod tenni. Ha nem, akkor gyorsabban tönkre fog menni, mintha a piacon vennéd, de legalább ingyen van. Ha másra nem, arra jó lesz, hogy ma abban aludj, és ne fagyj meg. * Gondolkodik hangosan, majd megvonja a vállát. *
- Az is lehet, hogy el tudod adni a piacon valakinek, akinek ideje és szakértelme van rá, hogy rendesen elkészítse. Sok pénzt nem remélnék érte, de a semminél több. * Teszi még hozzá, miközben a bőrhöz lép, és ujjaival ellenőrzi, hogy mennyire haladnak vele. Kezd kiszáradni, de a faggyús réteg még mindig tapasz a kezéhez, ezért lesz szükség a hamura. Egy bottal kipiszkál valamennyit a tűz alól, és elkezdi bedörzsölni vele az állat maradványait. *
- Mennyire akarod kivenni benne a részed? * Pillant vissza a kölyökre, és egy gyors mozdulattal megfordítja a kezében a nyúzó kést, hogy a nyele mutasson a kölyök felé. * Ha akarod, akkor hasíts le belőle egy rövid szalagot, amivel majd a nyakadra kötöd. Jól le kell róla kaparni a szőrt, anélkül, hogy elszakítanád. Aprólékos, de fontos munka. * Teszi hozzá, és persze egy elutasítás esetén nem fog ellenkezni. Viszont emlékszik, hogy mennyire élvezte, amikor először csinálhatta ezt apjával. Kicsit jobban a magáénak érezte utána a köpenyt. *
1377. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2025-09-27 02:51:59
Üzenet elküldve: 2025-09-27 02:51:59
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nyakig a lótrágyában//
//Nyílt//
* Milyen szép nap! Lehetne. Ha épp a három lovas akik a kikötői erdőségben baktatnak tudnák pontosan hol is vannak. A három lovasból igaz csak egy valaki feszült. Az pedig nem más mint Shendal Irymor. A Vörös, kinek már nem csak a haja oly színű mint a lenyugvó nap, orcája is kifejezetten pirult az idegességtől. Shen morogva szípkázza pipáját, majd végül megszólal.*
- Uraim! Azt ígérték, hogy oda vezetnek. Ám úgy vélem maguk teljes mértékben kibasztak velem. * Köhög, mert sikerült jót szippantani a pipából.* Hova a fenébe is megyünk? Vas hegy felé ígérték. Erre itt vagyunk az erdő közepén. * A másik két Lovas nem válaszol csak csendben haladnak a gázló felé vezető úton. Erre Shen bepipul.* -Tudják! Én szeretek fizetni. De magukat akkor se fizetném ki ha végre odaérnénk. A szerződésünket semmisnek tekintem. Ha esetleg nem értenék amit mondok akkor, rohadjanak meg! * Mutat be nekik egy szépet, majd otthagyja őket.* -Hogy a picsába jutok ki ebből a rohadt erdőből. Nekem hegy kell! Áhh..* Vágtára fogja Vexet, majd tovább halad az úton. Talán egyszer kiér az erdőből. Vagy még beljebb jut? Ki tudja.*
-Barátom új élet vár itt ránk! *Beszél saját lovához, s közben a ló oldalát simitja.*
//Nyílt//
* Milyen szép nap! Lehetne. Ha épp a három lovas akik a kikötői erdőségben baktatnak tudnák pontosan hol is vannak. A három lovasból igaz csak egy valaki feszült. Az pedig nem más mint Shendal Irymor. A Vörös, kinek már nem csak a haja oly színű mint a lenyugvó nap, orcája is kifejezetten pirult az idegességtől. Shen morogva szípkázza pipáját, majd végül megszólal.*
- Uraim! Azt ígérték, hogy oda vezetnek. Ám úgy vélem maguk teljes mértékben kibasztak velem. * Köhög, mert sikerült jót szippantani a pipából.* Hova a fenébe is megyünk? Vas hegy felé ígérték. Erre itt vagyunk az erdő közepén. * A másik két Lovas nem válaszol csak csendben haladnak a gázló felé vezető úton. Erre Shen bepipul.* -Tudják! Én szeretek fizetni. De magukat akkor se fizetném ki ha végre odaérnénk. A szerződésünket semmisnek tekintem. Ha esetleg nem értenék amit mondok akkor, rohadjanak meg! * Mutat be nekik egy szépet, majd otthagyja őket.* -Hogy a picsába jutok ki ebből a rohadt erdőből. Nekem hegy kell! Áhh..* Vágtára fogja Vexet, majd tovább halad az úton. Talán egyszer kiér az erdőből. Vagy még beljebb jut? Ki tudja.*
-Barátom új élet vár itt ránk! *Beszél saját lovához, s közben a ló oldalát simitja.*
1376. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2025-09-22 20:57:46
Üzenet elküldve: 2025-09-22 20:57:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Templom//
*Hálával veszi, hogy Ishala átveszi a csonttörés feladatát. A kő súlya kifárasztotta, az őzcsontot meg sehogy nem bírta csak a gravitáció erejével eltörni, valószínű rossz technikát alkalmazott.
Amíg a férfi elkezdi, szusszan egy picit, és amint visszanyerte lélegzetét, nekikezd a piszlicsáré feladatoknak; az eltört csontot a tűzhöz viszi, a zsírt összegyűjti egy helyre és apránként adagolja a tűzbe. Az étert hamarosan megtölti a zsíros sercegés, egy-két zsíros darabot még a sütőkőre is rátesz, hátha valami jó ropogós harapnivaló sül ki belőle.*
- Jó lenne így, hogy lassan jönnek a hideg éjszakák. *Kezd neki válaszának.* - Viszont nem hiszem, hogy azt az őzbőrt azonnal köpennyé lehetne csinálni, és nekem se pénzem, se szakértelmem az ilyesmihez.
*Nem ismeri a bőrcserzés művészetét, vagy hogy hogyan kéne rendesen felkészíteni egy ilyen darabot ahhoz, hogy ne egy rohadt büdös bunda legyen belőle, hanem igazi prém. Ha a másik igen, akkor természetesen nagyon örülne egy ilyen darabnak.
Közben ránéz a kőre. Szép hosszúkás, barna, csillogó darabok ülnek a tetején, valahogy félúton a zsírszalonna és a tepertő között, kevésbé zsírosan, lévén őzről van szó. Felnyalából kettőt, az egyiket bedobja, a másikat meg odanyújtja Ishalának, miközben sajátja kilóg szájából.*
*Hálával veszi, hogy Ishala átveszi a csonttörés feladatát. A kő súlya kifárasztotta, az őzcsontot meg sehogy nem bírta csak a gravitáció erejével eltörni, valószínű rossz technikát alkalmazott.
Amíg a férfi elkezdi, szusszan egy picit, és amint visszanyerte lélegzetét, nekikezd a piszlicsáré feladatoknak; az eltört csontot a tűzhöz viszi, a zsírt összegyűjti egy helyre és apránként adagolja a tűzbe. Az étert hamarosan megtölti a zsíros sercegés, egy-két zsíros darabot még a sütőkőre is rátesz, hátha valami jó ropogós harapnivaló sül ki belőle.*
- Jó lenne így, hogy lassan jönnek a hideg éjszakák. *Kezd neki válaszának.* - Viszont nem hiszem, hogy azt az őzbőrt azonnal köpennyé lehetne csinálni, és nekem se pénzem, se szakértelmem az ilyesmihez.
*Nem ismeri a bőrcserzés művészetét, vagy hogy hogyan kéne rendesen felkészíteni egy ilyen darabot ahhoz, hogy ne egy rohadt büdös bunda legyen belőle, hanem igazi prém. Ha a másik igen, akkor természetesen nagyon örülne egy ilyen darabnak.
Közben ránéz a kőre. Szép hosszúkás, barna, csillogó darabok ülnek a tetején, valahogy félúton a zsírszalonna és a tepertő között, kevésbé zsírosan, lévén őzről van szó. Felnyalából kettőt, az egyiket bedobja, a másikat meg odanyújtja Ishalának, miközben sajátja kilóg szájából.*
1375. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2025-09-20 12:55:03
Üzenet elküldve: 2025-09-20 12:55:03
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 232
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 232
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Ahol a varjak várnak//
*Dayaneer a hodarillal a tarisznyájában lassú léptekkel hagyja maga mögött a tharg piactér zaját, és dél felé fordulva belép a Kikötői erdőség hűvös árnyai közé. Egészen sokat elmélkedik így unalmában azokon, amiket hallott - vajon tényleg háború készülődne? Maga részéről a hatokkal ezelőtt felharsant kürtszót nem vette komolyan, a Kikötőtől távol szólt, nem tűnt veszélyesnek. A helyieket sem rázta fel különösebben, néhány találgatás, szóbeszéd felröppent ugyan, de szinte egyik napról a másikra vált érdektelenné. Sajnálja, hogy nem kérdezett utána jobban, elvégre ha nem is érinti őket, némi információ mindig értékes. Sohasem tudhatja az ember, mikor húzhat belőle hasznot.
Ahogy mélyebbre ér az erdőben, a világ mintha elcsendesedne. Már nem hallatszik a piac zsivaja, csak a saját léptei, a fatörzsek között elnyúló árnyékok, és az erdei ösvény, amely egyenesen a Kikötő felé vezeti.*
*Dayaneer a hodarillal a tarisznyájában lassú léptekkel hagyja maga mögött a tharg piactér zaját, és dél felé fordulva belép a Kikötői erdőség hűvös árnyai közé. Egészen sokat elmélkedik így unalmában azokon, amiket hallott - vajon tényleg háború készülődne? Maga részéről a hatokkal ezelőtt felharsant kürtszót nem vette komolyan, a Kikötőtől távol szólt, nem tűnt veszélyesnek. A helyieket sem rázta fel különösebben, néhány találgatás, szóbeszéd felröppent ugyan, de szinte egyik napról a másikra vált érdektelenné. Sajnálja, hogy nem kérdezett utána jobban, elvégre ha nem is érinti őket, némi információ mindig értékes. Sohasem tudhatja az ember, mikor húzhat belőle hasznot.
Ahogy mélyebbre ér az erdőben, a világ mintha elcsendesedne. Már nem hallatszik a piac zsivaja, csak a saját léptei, a fatörzsek között elnyúló árnyékok, és az erdei ösvény, amely egyenesen a Kikötő felé vezeti.*
1374. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2025-09-19 14:48:17
Üzenet elküldve: 2025-09-19 14:48:17
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//A Templom//
* Az elf elfogadja, és boldogan fogyasztja el az ételt. Számára régóta mindegy, hogy milyen íze és állaga van, addig, amíg az étvágyát elmulasztja. Persze ettől függetlenül még mindig előnyben részesíti a rágós, és ízetlen húst a vándorebédnél, ezért is nem kínálta meg azzal utazótársát. *
- Miért ne? * Vonja meg a vállát, de ő előbb lenyeli a falatot, és csak az után felel. * Úgy néztél ki, mint akinek szüksége van a segítségre, és attól tartottam, ha ezt nem kapod meg, lehet, hogy másoknak esik baja. És ahogy mondtam, nem ez az első alkalom, hogy ilyesmibe ártom magam. Ha nem halok bele, akkor nem is az utolsó.
* A rövid kis beszéd után újra húst fog a fogai közé, és harapás közben húzza, ahogy tépi, szinte már vadállatiasan. Láthatóan a halál gondolata nem igazán érinti meg, ahogy az sem, hogy olyan dologra vállalkozott, amire kevesen vállalkoznának. Na nem mintha emiatt hősnek tartaná magát, de vannak munkák, amiket el kell végezni, akkor is, ha senki más nem akarja. *
- Egyébként meg, egy idő után te is megtanulod majd, hogy felesleges félni bármitől is. Minden úgy történik, ahogy történnie kell, akár félsz tőle, akár nem. Egyszerűbb elfogadni a sorsot, és sodródni az árral, mint állandóan küzdeni ellene.
* Teszi még hozzá, és az evés végeztével kicsit kifújja magát, amíg Vickarel a csontokkal küzd. Ahogy végez, és jelzi, hogy nem bírja tovább, felkel ültéből, és odalép az állathoz, már ami maradt belőle. Meglapogatja a fiú vállát, majd elveszi a követ, neki lát befejezni a munkát. Hagyja, hogy a kő súlya tegye a dolog oroszlán részét, és ő inkább csak irányítja, és segíti a gravitációt a csapásoknál. Nem kell túl apró darabokra vágják az állatot, ezért nem is kell már sokat dolgozzon. Ha eközben Vickarel a tűzre dobálja amit már elvágtak és eltörtek, azt hálával fogadja, de nem néz rá rosszallóan, ha inkább pihen. *
- Mit gondolsz, hasznát vennéd egy köpenynek? * Int a kifeszített szőrme felé, jelezve, hogy átengedi társának, ha szeretné. *
* Az elf elfogadja, és boldogan fogyasztja el az ételt. Számára régóta mindegy, hogy milyen íze és állaga van, addig, amíg az étvágyát elmulasztja. Persze ettől függetlenül még mindig előnyben részesíti a rágós, és ízetlen húst a vándorebédnél, ezért is nem kínálta meg azzal utazótársát. *
- Miért ne? * Vonja meg a vállát, de ő előbb lenyeli a falatot, és csak az után felel. * Úgy néztél ki, mint akinek szüksége van a segítségre, és attól tartottam, ha ezt nem kapod meg, lehet, hogy másoknak esik baja. És ahogy mondtam, nem ez az első alkalom, hogy ilyesmibe ártom magam. Ha nem halok bele, akkor nem is az utolsó.
* A rövid kis beszéd után újra húst fog a fogai közé, és harapás közben húzza, ahogy tépi, szinte már vadállatiasan. Láthatóan a halál gondolata nem igazán érinti meg, ahogy az sem, hogy olyan dologra vállalkozott, amire kevesen vállalkoznának. Na nem mintha emiatt hősnek tartaná magát, de vannak munkák, amiket el kell végezni, akkor is, ha senki más nem akarja. *
- Egyébként meg, egy idő után te is megtanulod majd, hogy felesleges félni bármitől is. Minden úgy történik, ahogy történnie kell, akár félsz tőle, akár nem. Egyszerűbb elfogadni a sorsot, és sodródni az árral, mint állandóan küzdeni ellene.
* Teszi még hozzá, és az evés végeztével kicsit kifújja magát, amíg Vickarel a csontokkal küzd. Ahogy végez, és jelzi, hogy nem bírja tovább, felkel ültéből, és odalép az állathoz, már ami maradt belőle. Meglapogatja a fiú vállát, majd elveszi a követ, neki lát befejezni a munkát. Hagyja, hogy a kő súlya tegye a dolog oroszlán részét, és ő inkább csak irányítja, és segíti a gravitációt a csapásoknál. Nem kell túl apró darabokra vágják az állatot, ezért nem is kell már sokat dolgozzon. Ha eközben Vickarel a tűzre dobálja amit már elvágtak és eltörtek, azt hálával fogadja, de nem néz rá rosszallóan, ha inkább pihen. *
- Mit gondolsz, hasznát vennéd egy köpenynek? * Int a kifeszített szőrme felé, jelezve, hogy átengedi társának, ha szeretné. *
1373. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2025-09-16 09:34:42
Üzenet elküldve: 2025-09-16 09:34:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 465
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 465
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Vissza a Kikötőbe//
*Most, hogy immáron az erdőség szekérvájta földútján zötyögnek, egészen feldobódik. Tudja, hamarosan megcsapja orrát az ismerős sós levegő, a halszag, a csatornarendszer bűze. Talán egy vándornak orrfacsaró ez az elegy, benne azonban biztonságérzetet kelt.*
-Á. *Elvigyorodik. Ha már kiszúrta az alsóneműt, akkor kár lenne nem emelni a tétet.*
-Szívesen adta. *Szürke tekintetével vet egy önelégült pillantást Nelirára. Természetes, hogy füllent. Jó pénzt adott Ezméének, hogy csenjen el egy fehérneműt az úrnő szobájából... Arról pedig, hogy mire hasznosította eddig, még ő is belátja, hogy kár fecsegni.*
-Rajtad van? *Pillant le a szoknyára. Egészen élénken csillog a szeme, a hallottakra pedig izgatottan fészkelődni kezd. Nagyon úgy fest, hogy hasonszőrű lélekkel hozta össze a sors. Ő is sok mindenre képes a túlélésért, vagy épp egy marék aranyért.*
-De legalább jó volt? A kefélés. *Csinál magának némi helyet, majd hátradőlve fejét egy üres ládának dönti. Ujjaival szórakozottan dobol hasfalán, miközben Nelirát nézegeti. Nehéz lenne letagadni, hogy roppant kíváncsi lenne arra a mágikus muffra, ami szerelembe ejti a városőröket.*
-Haldrian. *Itt már a legkevésbé sem kell eltitkolnia nevét. Főleg nem egy kolléga előtt.*
-De néhányan a Kikötőben csak "Bikának" vagy "Úrnak" neveznek. *Nehéz lenne eldönteni, hogy komolyan beszél-e. Hantázása közben nem is Nelirára figyel, helyette körmeit vizsgálgatja. Szereti tisztán tartani a kezeit. Az a tapasztalata, hogy jóval könnyebb dolga van az idegenekkel, ha elhiteti velük, hogy valaki.*
-Jártál már a Kikötőben? *Ismét a lányt fürkészi.*
-Tudod, hogy kikkel nem szabad ujjat húzni? Itt a magadfajta lányok könnyen bajba sodródnak, ha nem elég óvatosak.
A hozzászólás írója (Haldrian Rhuuv) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.09.16 09:36:43
*Most, hogy immáron az erdőség szekérvájta földútján zötyögnek, egészen feldobódik. Tudja, hamarosan megcsapja orrát az ismerős sós levegő, a halszag, a csatornarendszer bűze. Talán egy vándornak orrfacsaró ez az elegy, benne azonban biztonságérzetet kelt.*
-Á. *Elvigyorodik. Ha már kiszúrta az alsóneműt, akkor kár lenne nem emelni a tétet.*
-Szívesen adta. *Szürke tekintetével vet egy önelégült pillantást Nelirára. Természetes, hogy füllent. Jó pénzt adott Ezméének, hogy csenjen el egy fehérneműt az úrnő szobájából... Arról pedig, hogy mire hasznosította eddig, még ő is belátja, hogy kár fecsegni.*
-Rajtad van? *Pillant le a szoknyára. Egészen élénken csillog a szeme, a hallottakra pedig izgatottan fészkelődni kezd. Nagyon úgy fest, hogy hasonszőrű lélekkel hozta össze a sors. Ő is sok mindenre képes a túlélésért, vagy épp egy marék aranyért.*
-De legalább jó volt? A kefélés. *Csinál magának némi helyet, majd hátradőlve fejét egy üres ládának dönti. Ujjaival szórakozottan dobol hasfalán, miközben Nelirát nézegeti. Nehéz lenne letagadni, hogy roppant kíváncsi lenne arra a mágikus muffra, ami szerelembe ejti a városőröket.*
-Haldrian. *Itt már a legkevésbé sem kell eltitkolnia nevét. Főleg nem egy kolléga előtt.*
-De néhányan a Kikötőben csak "Bikának" vagy "Úrnak" neveznek. *Nehéz lenne eldönteni, hogy komolyan beszél-e. Hantázása közben nem is Nelirára figyel, helyette körmeit vizsgálgatja. Szereti tisztán tartani a kezeit. Az a tapasztalata, hogy jóval könnyebb dolga van az idegenekkel, ha elhiteti velük, hogy valaki.*
-Jártál már a Kikötőben? *Ismét a lányt fürkészi.*
-Tudod, hogy kikkel nem szabad ujjat húzni? Itt a magadfajta lányok könnyen bajba sodródnak, ha nem elég óvatosak.
A hozzászólás írója (Haldrian Rhuuv) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.09.16 09:36:43
1372. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2025-09-15 18:27:11
Üzenet elküldve: 2025-09-15 18:27:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Vissza a Kikötőbe//
*Majd felderíti ő, hogy a fiú miben jeleskedik, annyi biztos. Ha már egy új életbe igyekszik, minden fontos, főként az, hogy kikkel paktál le. Relael jobbkeze pedig olyasvalaki lehet, amiből származik elég haszon, így hát hamar eldönti, hogy jól fog vele bánni. Addig bizonyosan, amíg fenn tudja tartani a látszatot a másik.
A röpke közjátéka utáni kérdésre felelni sem tud, hiszen igen fontos dolga akadt, mégpedig leinteni egy kocsist, akinek bájologhat, ezzel megmutatva Haldriannak, hogy miben is jó, ámbár nem ezzel keresi a kenyerét. Jobára éppen semmivel nem keresi, de ez hamar változhat, na de nem a testéből kíván élni, azzal csak elérni szeret többet, mint amennyit az eszével tud. Mert az van neki, ha sokszor nem is látszik. Szabadszájúsága és modora ugyanis szépen elfedi, hogy lakozik benne érték is.
Már hosszú idő eltelt, mikoris szóba jön Agin, aki túlzottan nem foglalkoztatja ugyan, de mindig jó felmérni a terepet. Főként, mert Relaelt láthatóan felzaklatta, bár az inkább volt köszönhető a tehetetlenségnek, mint a sajnálatnak.*
- Hamar utolérte, nem panaszkodhat. *Fel is nevet, őt aztán nem érinti meg egy idegen halála. Ha úgyis a végzetét kergette, hát legalább elérte, amit akart. A vörös fehérnemű jobban érdekli, mint a hasonló színű hajkorona tulajdonosa. Egy cinkos mosolyt is megenged, emberére akart. Kedveli, ha valaki nem rejti véka alá, hogy szereti élvezni az életet.*
- És nem haragszanak meg, mikor eltulajdonítod azt a drága darabot? Fogalmad van róla egyáltalán, milyen kényelmetlen enélkül visszavenni egy nadrágot? Bár, ha szoknyát hord, legalább szellős. *Vigyorgós kedvében van, s ma még barátkozni is képes, ezért közelebb is húzódik a másikhoz, hogy megosszon vele ő is valamit.*
- Nem a barátom elől bujkáltam. Keféltem egy városőrrel. Jó ötletnek tűnt, így elkerültem, hogy a semmiért bebörtönözzön. Csakhogy minden bizonnyal mágikus a muffom, mert azonnal belém habarodott. Mondjuk nem hibáztatom, de ez feleségül akar venni és most atyámat kutatja, hogy elkérje tőle a kezem. Azt hittem, ha azt mondom, hogy szeretem, majd elmenekül. De nem. *Fájdalmasan sóhajt fel, megingatva a fejét.*
- Nelira vagyok. Te? Mondták a neved, hogy kit kell keresnem, de… *Vállat von, majd még egy kicsit helyezkedik, hogy még nagyobb kényelemben telhessen el a maradék út. Csakhogy még egy erdőségen is át kell vágniuk, igaz nem gyalog. Már nagyon szívesen elfoglalná újdonsült szobáját. Miután megünnepeltette az érkeztét mindenkivel, aki jelen lesz.*
*Majd felderíti ő, hogy a fiú miben jeleskedik, annyi biztos. Ha már egy új életbe igyekszik, minden fontos, főként az, hogy kikkel paktál le. Relael jobbkeze pedig olyasvalaki lehet, amiből származik elég haszon, így hát hamar eldönti, hogy jól fog vele bánni. Addig bizonyosan, amíg fenn tudja tartani a látszatot a másik.
A röpke közjátéka utáni kérdésre felelni sem tud, hiszen igen fontos dolga akadt, mégpedig leinteni egy kocsist, akinek bájologhat, ezzel megmutatva Haldriannak, hogy miben is jó, ámbár nem ezzel keresi a kenyerét. Jobára éppen semmivel nem keresi, de ez hamar változhat, na de nem a testéből kíván élni, azzal csak elérni szeret többet, mint amennyit az eszével tud. Mert az van neki, ha sokszor nem is látszik. Szabadszájúsága és modora ugyanis szépen elfedi, hogy lakozik benne érték is.
Már hosszú idő eltelt, mikoris szóba jön Agin, aki túlzottan nem foglalkoztatja ugyan, de mindig jó felmérni a terepet. Főként, mert Relaelt láthatóan felzaklatta, bár az inkább volt köszönhető a tehetetlenségnek, mint a sajnálatnak.*
- Hamar utolérte, nem panaszkodhat. *Fel is nevet, őt aztán nem érinti meg egy idegen halála. Ha úgyis a végzetét kergette, hát legalább elérte, amit akart. A vörös fehérnemű jobban érdekli, mint a hasonló színű hajkorona tulajdonosa. Egy cinkos mosolyt is megenged, emberére akart. Kedveli, ha valaki nem rejti véka alá, hogy szereti élvezni az életet.*
- És nem haragszanak meg, mikor eltulajdonítod azt a drága darabot? Fogalmad van róla egyáltalán, milyen kényelmetlen enélkül visszavenni egy nadrágot? Bár, ha szoknyát hord, legalább szellős. *Vigyorgós kedvében van, s ma még barátkozni is képes, ezért közelebb is húzódik a másikhoz, hogy megosszon vele ő is valamit.*
- Nem a barátom elől bujkáltam. Keféltem egy városőrrel. Jó ötletnek tűnt, így elkerültem, hogy a semmiért bebörtönözzön. Csakhogy minden bizonnyal mágikus a muffom, mert azonnal belém habarodott. Mondjuk nem hibáztatom, de ez feleségül akar venni és most atyámat kutatja, hogy elkérje tőle a kezem. Azt hittem, ha azt mondom, hogy szeretem, majd elmenekül. De nem. *Fájdalmasan sóhajt fel, megingatva a fejét.*
- Nelira vagyok. Te? Mondták a neved, hogy kit kell keresnem, de… *Vállat von, majd még egy kicsit helyezkedik, hogy még nagyobb kényelemben telhessen el a maradék út. Csakhogy még egy erdőségen is át kell vágniuk, igaz nem gyalog. Már nagyon szívesen elfoglalná újdonsült szobáját. Miután megünnepeltette az érkeztét mindenkivel, aki jelen lesz.*
1371. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2025-09-15 15:05:59
Üzenet elküldve: 2025-09-15 15:05:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Templom//
*A kövön sült hús végtére is nem volt egy rossz ötlet. Jobb lenne egy kis sóval, de jelenleg a válogatás és kényesség nem prioritás. Úgy falja a húst, mintha már egy hata nem evett volna, s ez egyébként félig-meddig igaz is. Ishalát is megkínálja az általa sütött, rágós, de annál lédúsabb szelettel.*
- Mmm, akartam már kérdezni... *Szólal fel teli szája miatt torz hangon.* - Miért döntöttél úgy, hogy segítesz nekem? *Szemét lesüti, hangja elkomorodik.* - Nem hiszem, hogy fordított helyzetben én bármit is tettem volna, megrémíteném magam. Legalábbis nem akarnék belekeveredni egy ilyesfajta őrületbe.
*Közben elfogadta a felkérést, és étele végeztével nekiáll az őz további felvágásának. Tényleg nem különbözik sokban egy nyúltól, csak sokkal nagyobb, inasabb és erősebb a húsa, így több erőt kell belevinni. A csonttal szemben Vick viszont esélytelen. A hússütőkővel esik neki, és minden erejét belevetve üti meg vele, elreccsen, de látszólag rengeteg erőt felemészt. Pár eltört csont után lihegve néz társára, hogy tudassa; kifáradt.*
*A kövön sült hús végtére is nem volt egy rossz ötlet. Jobb lenne egy kis sóval, de jelenleg a válogatás és kényesség nem prioritás. Úgy falja a húst, mintha már egy hata nem evett volna, s ez egyébként félig-meddig igaz is. Ishalát is megkínálja az általa sütött, rágós, de annál lédúsabb szelettel.*
- Mmm, akartam már kérdezni... *Szólal fel teli szája miatt torz hangon.* - Miért döntöttél úgy, hogy segítesz nekem? *Szemét lesüti, hangja elkomorodik.* - Nem hiszem, hogy fordított helyzetben én bármit is tettem volna, megrémíteném magam. Legalábbis nem akarnék belekeveredni egy ilyesfajta őrületbe.
*Közben elfogadta a felkérést, és étele végeztével nekiáll az őz további felvágásának. Tényleg nem különbözik sokban egy nyúltól, csak sokkal nagyobb, inasabb és erősebb a húsa, így több erőt kell belevinni. A csonttal szemben Vick viszont esélytelen. A hússütőkővel esik neki, és minden erejét belevetve üti meg vele, elreccsen, de látszólag rengeteg erőt felemészt. Pár eltört csont után lihegve néz társára, hogy tudassa; kifáradt.*
1370. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2025-09-06 12:13:33
Üzenet elküldve: 2025-09-06 12:13:33
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//A Templom//
* A nyúzás végeztével elégedetten szemléli az állat prémjét. Kicsit liheg, hiszen hosszas folyamat volt, és elég sokat kellett használnia hozzá a karizmait, amik jelzik is már számára, hogy másnapra feszülni fognak, és nehezebb lesz az íjat használja. Ettől függetlenül elégedett a végeredménnyel, holott még nem is végzett. *
- Jó ötlet a zsír. Tessék, nyugodtan vagdosd fel az állatot. * Adja át a nyúzókést a fiúnak, ami nem éppen egy hentesbárd, úgyhogy ha nekiveselkedik, nem lesz könnyű dolga. A csontokat el kell törje, amennyire képes rá, hiszen a penge nem fogja elvágni. Természetesen Ishala figyeli, hogyha neki lát, hogy mit hogyan csinál, és ha szükséges, akkor beleszól, vagy közbelép. Egyelőre viszont szeretne kicsit pihenni, miután végzett azzal, ami még hátra van. Nincs nála sok só, és jobb lenne az étel ízesítésére használni, úgyhogy letesz arról, hogy ezt használja a bőr kikészítésére. Marad a hamu, és a füstölés. Ismét ágakat keres, olyanokat, amikkel ki tudja feszíteni az állati maradványt, amit olyan gondosan fejtett le. Szélirányba akarja kifeszíteni, amerre a füst és a meleg megy, addig is, amíg a hamu készül, legalább letudja ezt a folyamatot. Miután ezzel megvan, elégedetten ül vissza, és figyeli a fiú munkásságát, ha nekilátott a feldarabolásnak. Nem bánja, hogy van segítsége, és remélhetőleg nem egyedül kell ezzel is megbirkózzon. *
* A nyúzás végeztével elégedetten szemléli az állat prémjét. Kicsit liheg, hiszen hosszas folyamat volt, és elég sokat kellett használnia hozzá a karizmait, amik jelzik is már számára, hogy másnapra feszülni fognak, és nehezebb lesz az íjat használja. Ettől függetlenül elégedett a végeredménnyel, holott még nem is végzett. *
- Jó ötlet a zsír. Tessék, nyugodtan vagdosd fel az állatot. * Adja át a nyúzókést a fiúnak, ami nem éppen egy hentesbárd, úgyhogy ha nekiveselkedik, nem lesz könnyű dolga. A csontokat el kell törje, amennyire képes rá, hiszen a penge nem fogja elvágni. Természetesen Ishala figyeli, hogyha neki lát, hogy mit hogyan csinál, és ha szükséges, akkor beleszól, vagy közbelép. Egyelőre viszont szeretne kicsit pihenni, miután végzett azzal, ami még hátra van. Nincs nála sok só, és jobb lenne az étel ízesítésére használni, úgyhogy letesz arról, hogy ezt használja a bőr kikészítésére. Marad a hamu, és a füstölés. Ismét ágakat keres, olyanokat, amikkel ki tudja feszíteni az állati maradványt, amit olyan gondosan fejtett le. Szélirányba akarja kifeszíteni, amerre a füst és a meleg megy, addig is, amíg a hamu készül, legalább letudja ezt a folyamatot. Miután ezzel megvan, elégedetten ül vissza, és figyeli a fiú munkásságát, ha nekilátott a feldarabolásnak. Nem bánja, hogy van segítsége, és remélhetőleg nem egyedül kell ezzel is megbirkózzon. *
1369. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2025-09-04 00:49:33
Üzenet elküldve: 2025-09-04 00:49:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Templom//
*Érdeklődve figyeli a folyamatot. Igencsak hasonlít a nyúl nyúzására, viszont annál pepecselősebb a vékonyabb részeknél, cserébe a hátánál és hasánál sokkal nagyobb és biztosabb mozdulatokkal lehet haladni. Az igazat megvallva Vick nem volt a legügyesebb hentes a faluban, mondhatni, hogy a nyúzási készsége meglehetőst csapnivalónak számít, de amit gyakorlatban nem, azt elméletben annál jobban tudja.*
- Jó ötlet, de apránként, nehogy elnyomja a tüzet. Kevés zsírt dobhatunk rá, attól jobban fog égni.
*Helyesel, majd az étel hallatára szemei is felcsillannak. Tán tegnap ehetett utoljára, így kifejezetten éhes a fiú, és azok a darabokat amiket a férfi kanyarított le igazán íncsiklandónak tűnnek.
Ha még Ishala nem kezdett bele semmilyen sütési technika előkészítésébe, úgy a közelben keres egy nagyobb, nagyjából tíz kilós követ, és azt a tűzbe teszi, viszonylag oldalra, hogy ne nyomja el az egészet. Ha az a kő felforrósodik, kiváló lesz arra, hogy lassan, de az egész húst gondosan átsüsse.*
*Érdeklődve figyeli a folyamatot. Igencsak hasonlít a nyúl nyúzására, viszont annál pepecselősebb a vékonyabb részeknél, cserébe a hátánál és hasánál sokkal nagyobb és biztosabb mozdulatokkal lehet haladni. Az igazat megvallva Vick nem volt a legügyesebb hentes a faluban, mondhatni, hogy a nyúzási készsége meglehetőst csapnivalónak számít, de amit gyakorlatban nem, azt elméletben annál jobban tudja.*
- Jó ötlet, de apránként, nehogy elnyomja a tüzet. Kevés zsírt dobhatunk rá, attól jobban fog égni.
*Helyesel, majd az étel hallatára szemei is felcsillannak. Tán tegnap ehetett utoljára, így kifejezetten éhes a fiú, és azok a darabokat amiket a férfi kanyarított le igazán íncsiklandónak tűnnek.
Ha még Ishala nem kezdett bele semmilyen sütési technika előkészítésébe, úgy a közelben keres egy nagyobb, nagyjából tíz kilós követ, és azt a tűzbe teszi, viszonylag oldalra, hogy ne nyomja el az egészet. Ha az a kő felforrósodik, kiváló lesz arra, hogy lassan, de az egész húst gondosan átsüsse.*
1368. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2025-09-02 17:31:30
Üzenet elküldve: 2025-09-02 17:31:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 25
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 25
Játékstílus: Vakmerő
* Hosszú út áll előtte, és nem csomagolt élelmet. Reméli, hogy nem találkozik útonállókkal az ösvényen, de még ha találkozik is, majd jól rájuk ijeszt varázslataival. Legutóbb egy orkot sikerült megszelídítenie Sa'Tereth akaratából. Azóta nem fél semmitől. Minden lépésnél botjára támaszkodik, így halad Arthenior felé. *
1367. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2025-08-31 23:05:23
Üzenet elküldve: 2025-08-31 23:05:23
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//A Templom//
* Mivel Vickarel úgy dönt, hogy a tűzgyújtással próbálkozik, az elf bólint, és visszafordul a lelőtt állat teteméhez. Hosszú vágás a hasán, de nem annyira mély, hogy a belsőségeit eltávolítsa, ami az első lépés lenne, ha az egész állatot fel szeretné dolgozni. Helyette csak arra figyel, hogy a nyúzás első lépésével meglegyen. Ezután arra alkalmas kötelet keres felszerelése között, amivel lábánál fogva felkötheti egy elég erős ágra, és ahogy ezzel megvan, megejti a következő vágásokat. A hátsó lábak combjainál kezd, a lábak felénél körbe vágja a bőrt, majd a comboknál is. A bal comnál aztán beljebb vág a késsel, miközben húzza kifelé a bőrt, és ezt a mozdulatot kezdi ismételgetni. Vág, húz, vág, húz. Szépen lassan halad, nem kapkodva, mert sokkal fontosabb az, hogy ne vágja át a prémet. Ezzel az ismétlődéssel egészen addig megvan, amíg a farokhoz nem ér, ott egyszerűen a késével elvágja a faroktőnél a porcokat, hogy kivághassa belőle a felesleges részt. Ahogy ezzel megvan, halad tovább a késével, egészen addig, amíg a két lábnál megkezdett rész a farok alatt össze nem ér. Akkor aztán egész súlyával kezdi el húzni lefelé, amíg a mellső lábakig le nem húzza. Ott aztán újra kezébe kerül a kés, és a korábbi procedúrát kezdi elölről, hogy a lábakról is leszabadítsa a felhasználni készülő részt. A vér, a szag, és a legyek nem zavarják, hozzászokott már ezekhez. A mellső lábak váll része a legnehezebb része a folyamatnak, de rutinosan halad vele. A nyaknál is a késével kell haladjon, amíg a fejhez nem ér, ott aztán levágja a bőrt, és ezzel el is készült. Az állat teteméhez lép, és kivág belőle néhány szép nagy húsdarabot maguknak. Az őz gerincénél lévőt, és a combokat. Az egész nem tart egy fertályóra feléig sem, viszont ezután jön csak a munka neheze. A bőrt egy tuskóra rakja, és elkezdi róla lekaparni a húst és a zsírt. Hosszú és fáradtságos folyamat, és a végére egészen elfárad. *
- Az erdőben nőttem fel, az apám vadász volt, tőle tanultam mindent. * Mondja, ahogy visszanéz a tetemre. * Ahogy azt is, hogy jó lesz ezt eltüntetni. Én azt javaslom, hogy dobjuk a tűzre, az a legegyszerűbb. Hosszú órákig is eltart, kurva büdös is lesz, de amúgy is szükségünk lesz a tűzre, és legalább a vadakat is távol tartjuk vele. Mert én biztos nem sétálok vele még három órát. * Néz a legyekkel és darazsakkal körbevont húsra. *
- Addig is, amíg döntünk, együnk.
* Mivel Vickarel úgy dönt, hogy a tűzgyújtással próbálkozik, az elf bólint, és visszafordul a lelőtt állat teteméhez. Hosszú vágás a hasán, de nem annyira mély, hogy a belsőségeit eltávolítsa, ami az első lépés lenne, ha az egész állatot fel szeretné dolgozni. Helyette csak arra figyel, hogy a nyúzás első lépésével meglegyen. Ezután arra alkalmas kötelet keres felszerelése között, amivel lábánál fogva felkötheti egy elég erős ágra, és ahogy ezzel megvan, megejti a következő vágásokat. A hátsó lábak combjainál kezd, a lábak felénél körbe vágja a bőrt, majd a comboknál is. A bal comnál aztán beljebb vág a késsel, miközben húzza kifelé a bőrt, és ezt a mozdulatot kezdi ismételgetni. Vág, húz, vág, húz. Szépen lassan halad, nem kapkodva, mert sokkal fontosabb az, hogy ne vágja át a prémet. Ezzel az ismétlődéssel egészen addig megvan, amíg a farokhoz nem ér, ott egyszerűen a késével elvágja a faroktőnél a porcokat, hogy kivághassa belőle a felesleges részt. Ahogy ezzel megvan, halad tovább a késével, egészen addig, amíg a két lábnál megkezdett rész a farok alatt össze nem ér. Akkor aztán egész súlyával kezdi el húzni lefelé, amíg a mellső lábakig le nem húzza. Ott aztán újra kezébe kerül a kés, és a korábbi procedúrát kezdi elölről, hogy a lábakról is leszabadítsa a felhasználni készülő részt. A vér, a szag, és a legyek nem zavarják, hozzászokott már ezekhez. A mellső lábak váll része a legnehezebb része a folyamatnak, de rutinosan halad vele. A nyaknál is a késével kell haladjon, amíg a fejhez nem ér, ott aztán levágja a bőrt, és ezzel el is készült. Az állat teteméhez lép, és kivág belőle néhány szép nagy húsdarabot maguknak. Az őz gerincénél lévőt, és a combokat. Az egész nem tart egy fertályóra feléig sem, viszont ezután jön csak a munka neheze. A bőrt egy tuskóra rakja, és elkezdi róla lekaparni a húst és a zsírt. Hosszú és fáradtságos folyamat, és a végére egészen elfárad. *
- Az erdőben nőttem fel, az apám vadász volt, tőle tanultam mindent. * Mondja, ahogy visszanéz a tetemre. * Ahogy azt is, hogy jó lesz ezt eltüntetni. Én azt javaslom, hogy dobjuk a tűzre, az a legegyszerűbb. Hosszú órákig is eltart, kurva büdös is lesz, de amúgy is szükségünk lesz a tűzre, és legalább a vadakat is távol tartjuk vele. Mert én biztos nem sétálok vele még három órát. * Néz a legyekkel és darazsakkal körbevont húsra. *
- Addig is, amíg döntünk, együnk.
1366. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2025-08-31 17:38:09
Üzenet elküldve: 2025-08-31 17:38:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 396
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 396
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Beszerző körűt//
//Második felvonás//
*Lassacskán megérkeznek az erdőség széléhez, Merchen pedig eloltja a pipáját. Most amúgy is szüksége lesz mindkét kezére.*
-Te figyelj és maradj itt, jó? Gyors leszek. Nem akarok túlságosan messzire menni, a kikötőben a patkányok szerintem még mindig vérdíjat tartanak a fejemen.
*Innen pedig ugyebár a kikötő igencsak közel van, kár lenne megkockáztatni, hogy most fusson bele olyan arcokba, akiket ezidáig olyan ügyesen és sikeresen elkerült. Ugyan roppant jól járt azzal az üzlettel, mikor becsempészett valamit a Vihar Fiainak, azóta nem is nagyon mert a kikötőbe menni, és még itt is, a közelében is fenntartásokkal mer utazni. Talán lassan eljön majd az ideje, hogy ismét oda merészkedjen, de azt jól meg kell gondolnia. Valami nagy dolognak kell történnie, hogy erre rávegye magát, és akkor is keresnie kell majd valakit maga mellé, a szolgálóján kívül aki elkísérné.*
-Erről még nem is hallottam! Mit tett?
-Ó, semmi különöset. Csak egy kis melót a konkurens szervezetnek, s úgy hallottam utólag, hogy a Patkányok ereje azóta csak erősödött a kikötőben, nem pedig gyengült. Úgyhogy feltételezem a Vihar Fiaitól még kevesebb segítségre számíthatnék. De persze ez csak feltételezés, itt biztosan nem lesz bajunk, úgyhogy igyekszem sietni, és utána visszatérünk a városba. Talán veszek is egy forró fürdőt, hogy ezt a nagy és izgalmas utazást kipihenhessem.
*Széles mosolyt villant a kocsisra, aki csak bólint, majd ellenőrizni kezdi a lovakat és a szekeret, hogy minden rendben van-e. Láthatóan nem hatja meg Merchen története, de fél szeme mindig a távolban van, hogy figyelje, közeledik-e valaki és tudjon egyből jelezni a tündérnek, ha baj lenne.*
//Második felvonás//
*Lassacskán megérkeznek az erdőség széléhez, Merchen pedig eloltja a pipáját. Most amúgy is szüksége lesz mindkét kezére.*
-Te figyelj és maradj itt, jó? Gyors leszek. Nem akarok túlságosan messzire menni, a kikötőben a patkányok szerintem még mindig vérdíjat tartanak a fejemen.
*Innen pedig ugyebár a kikötő igencsak közel van, kár lenne megkockáztatni, hogy most fusson bele olyan arcokba, akiket ezidáig olyan ügyesen és sikeresen elkerült. Ugyan roppant jól járt azzal az üzlettel, mikor becsempészett valamit a Vihar Fiainak, azóta nem is nagyon mert a kikötőbe menni, és még itt is, a közelében is fenntartásokkal mer utazni. Talán lassan eljön majd az ideje, hogy ismét oda merészkedjen, de azt jól meg kell gondolnia. Valami nagy dolognak kell történnie, hogy erre rávegye magát, és akkor is keresnie kell majd valakit maga mellé, a szolgálóján kívül aki elkísérné.*
-Erről még nem is hallottam! Mit tett?
-Ó, semmi különöset. Csak egy kis melót a konkurens szervezetnek, s úgy hallottam utólag, hogy a Patkányok ereje azóta csak erősödött a kikötőben, nem pedig gyengült. Úgyhogy feltételezem a Vihar Fiaitól még kevesebb segítségre számíthatnék. De persze ez csak feltételezés, itt biztosan nem lesz bajunk, úgyhogy igyekszem sietni, és utána visszatérünk a városba. Talán veszek is egy forró fürdőt, hogy ezt a nagy és izgalmas utazást kipihenhessem.
*Széles mosolyt villant a kocsisra, aki csak bólint, majd ellenőrizni kezdi a lovakat és a szekeret, hogy minden rendben van-e. Láthatóan nem hatja meg Merchen története, de fél szeme mindig a távolban van, hogy figyelje, közeledik-e valaki és tudjon egyből jelezni a tündérnek, ha baj lenne.*
1365. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2025-08-29 00:59:10
Üzenet elküldve: 2025-08-29 00:59:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Templom//
*Elismerően füttyent az őz láttán. Szívesen tanulna egyet, s mást az elftől, ez nem semmi képességre vall.*
- Nyulat nyúztam odahaza, sejtem ez méretéből adódóan másabb. Legalábbis nehezebb.
*Az elbeszélés nyomán úgy néz ki, alapjaiban nem különbözik nagyon egy nyúl megnyúzásától.
Ami még nehézkes lesz, a test eltüntetése. Beledobni a folyóba? Elásni? Nem tudná megmondani a jó választ erre. Inkább figyelmesen meghallgatja a tűzgyújtás fortélyát; ez sokkal egyszerűbb, mint ahogy a fejében elképzelte.*
- A tüzet megpróbálom.
*Nekiül. Mint szűzfiú a faszát, mi? Nem lesz nehéz, lényegében önmagát kell adnia. El is kezdi a mozdulatot, és meglepve konstatálja, hogy ez fárasztóbb, mint amilyennek tűnik. Éppen kezdi feladni a dolgot, az izomzata nem erre van tervezve. Vállait mintha kalapáccsal csapták volna meg, bicepsze mindjárt felrobban, az alkarját mert mintha két ló húzná ketté. Fájdalmas grimasszal próbálja túltenni magát az egészen.
Aztán hirtelen világos, erőtlen kis füstcsík gomolyog fel a tűzgyújtó apparátusból. Ezen felbuzdulva ránt még egy párat rajta, majd bőszen fújni kezdi. Az apró, elfeketedett forgács narancsos-vörösen izzik fel, Vickarel pedig addig fújogatja és próbálja életben tartani, amíg el nem szédül a sok fújástól. Addigra a füst már sokkal magabiztosabb, és pár permanens parázs is csücsül a fában. Óvatosan a gyújtóshoz illeszti, és szükség esetén fújkálja még, amíg az be nem gyullad.
Kisvártatva ropog a tűz, s talán a szarvas is meg van nyúzva. Ha nem, akkor felajánlja Ishalának segítségét, ha meg igen, úgy inkább kicsit kíváncsiskodik.*
- Sokat tudsz az erdőről. Vadász vagy, esetleg erdőkerülő? Vagy a vadonban éltél?
*Elismerően füttyent az őz láttán. Szívesen tanulna egyet, s mást az elftől, ez nem semmi képességre vall.*
- Nyulat nyúztam odahaza, sejtem ez méretéből adódóan másabb. Legalábbis nehezebb.
*Az elbeszélés nyomán úgy néz ki, alapjaiban nem különbözik nagyon egy nyúl megnyúzásától.
Ami még nehézkes lesz, a test eltüntetése. Beledobni a folyóba? Elásni? Nem tudná megmondani a jó választ erre. Inkább figyelmesen meghallgatja a tűzgyújtás fortélyát; ez sokkal egyszerűbb, mint ahogy a fejében elképzelte.*
- A tüzet megpróbálom.
*Nekiül. Mint szűzfiú a faszát, mi? Nem lesz nehéz, lényegében önmagát kell adnia. El is kezdi a mozdulatot, és meglepve konstatálja, hogy ez fárasztóbb, mint amilyennek tűnik. Éppen kezdi feladni a dolgot, az izomzata nem erre van tervezve. Vállait mintha kalapáccsal csapták volna meg, bicepsze mindjárt felrobban, az alkarját mert mintha két ló húzná ketté. Fájdalmas grimasszal próbálja túltenni magát az egészen.
Aztán hirtelen világos, erőtlen kis füstcsík gomolyog fel a tűzgyújtó apparátusból. Ezen felbuzdulva ránt még egy párat rajta, majd bőszen fújni kezdi. Az apró, elfeketedett forgács narancsos-vörösen izzik fel, Vickarel pedig addig fújogatja és próbálja életben tartani, amíg el nem szédül a sok fújástól. Addigra a füst már sokkal magabiztosabb, és pár permanens parázs is csücsül a fában. Óvatosan a gyújtóshoz illeszti, és szükség esetén fújkálja még, amíg az be nem gyullad.
Kisvártatva ropog a tűz, s talán a szarvas is meg van nyúzva. Ha nem, akkor felajánlja Ishalának segítségét, ha meg igen, úgy inkább kicsit kíváncsiskodik.*
- Sokat tudsz az erdőről. Vadász vagy, esetleg erdőkerülő? Vagy a vadonban éltél?
1364. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2025-08-27 23:39:07
Üzenet elküldve: 2025-08-27 23:39:07
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//A Templom//
* A táborhelyet könnyen megtalálja, saját nyomait nem olyan nehéz kövesse, mint az állatokét, és nagyjából emlékszik is rá, hogy merre volt, ami még inkább segíti a visszatalálásban. Az állatot könyörtelenül dobja le, és hálásan nyúl a kulacsért. Nem issza ki az egészet, mert tudja, hogy a víz kincs, épp annyit vesz belőle, amennyire szüksége van. *
- A tűzgyújtás egyszerű dolog. A nehezebb része a dolognak az állat lesz. Készítettél már elő állatot? * Teszi fel a kérdést, bár sejti a választ. Ha Vickarel ismeri a dörgést, akkor persze nem áll neki a magyarázatnak, ha nem, akkor viszont beszélni kezd. *
- A lábainál fogva felkötjük az egyik fára. A bőrét munkás lesz megnyúzni, és ha apró lárvákat látsz lepotyogni, ne ijedj meg, teljesen természetes. Persze van olyan, ami nem jó jel, de ezeket felismerem. A lényeg, hogy egészséges legyen amit megeszünk. * Kezdi az ismertetést, miközben egy fadarabot vesz maga elé. A nyúzókés hegyével elkezd benne egy apró vájatot csinálni, ügyelve rá, hogy az így készült faforgácsot megtartsa. *
- Ennyi húst nem fogunk tudni megenni, és sónk sincs, szóval el kell majd tüntetni ha végeztünk. A szaga ide fogja vonzani a vadakat, és nem látom értelmét annak, hogy őrizzük. Remélem te se vagy válogatós annak tekintetében, hogy milyen húst ennél. * Néz kérdőn a fiúra, majd lepillant a vájatra. Elégedett azzal amit lát, és a végébe teszi a faforgácsot, majd egy faágat keres, ami elég erősnek, és száraznak tűnik. *
- Ezt szorítsd rá a bal kezeddel, a jobbal pedig támaszd meg így. Kezd el úgy húzogatni, mint szűzfiú a faszát, és ne hagyd abba addig, amíg parázsra nem kap a forgács. Aztán azt óvatosan kell megfújni, hogy láng legyen belőle, és mehet is be szépen a máglyádra. Vagy inkább az őzet szeretnéd nyúzni? * Teszi fel a kérdést, és rutinos mozdulattal pördíti meg a kezében a pengét. Vickarel választhat, hogy a fegyvernek nem igazán alkalmas nyúzókést, vagy a fát veszi el tőle. *
* A táborhelyet könnyen megtalálja, saját nyomait nem olyan nehéz kövesse, mint az állatokét, és nagyjából emlékszik is rá, hogy merre volt, ami még inkább segíti a visszatalálásban. Az állatot könyörtelenül dobja le, és hálásan nyúl a kulacsért. Nem issza ki az egészet, mert tudja, hogy a víz kincs, épp annyit vesz belőle, amennyire szüksége van. *
- A tűzgyújtás egyszerű dolog. A nehezebb része a dolognak az állat lesz. Készítettél már elő állatot? * Teszi fel a kérdést, bár sejti a választ. Ha Vickarel ismeri a dörgést, akkor persze nem áll neki a magyarázatnak, ha nem, akkor viszont beszélni kezd. *
- A lábainál fogva felkötjük az egyik fára. A bőrét munkás lesz megnyúzni, és ha apró lárvákat látsz lepotyogni, ne ijedj meg, teljesen természetes. Persze van olyan, ami nem jó jel, de ezeket felismerem. A lényeg, hogy egészséges legyen amit megeszünk. * Kezdi az ismertetést, miközben egy fadarabot vesz maga elé. A nyúzókés hegyével elkezd benne egy apró vájatot csinálni, ügyelve rá, hogy az így készült faforgácsot megtartsa. *
- Ennyi húst nem fogunk tudni megenni, és sónk sincs, szóval el kell majd tüntetni ha végeztünk. A szaga ide fogja vonzani a vadakat, és nem látom értelmét annak, hogy őrizzük. Remélem te se vagy válogatós annak tekintetében, hogy milyen húst ennél. * Néz kérdőn a fiúra, majd lepillant a vájatra. Elégedett azzal amit lát, és a végébe teszi a faforgácsot, majd egy faágat keres, ami elég erősnek, és száraznak tűnik. *
- Ezt szorítsd rá a bal kezeddel, a jobbal pedig támaszd meg így. Kezd el úgy húzogatni, mint szűzfiú a faszát, és ne hagyd abba addig, amíg parázsra nem kap a forgács. Aztán azt óvatosan kell megfújni, hogy láng legyen belőle, és mehet is be szépen a máglyádra. Vagy inkább az őzet szeretnéd nyúzni? * Teszi fel a kérdést, és rutinos mozdulattal pördíti meg a kezében a pengét. Vickarel választhat, hogy a fegyvernek nem igazán alkalmas nyúzókést, vagy a fát veszi el tőle. *
1363. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2025-08-27 22:13:42
Üzenet elküldve: 2025-08-27 22:13:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Templom//
- Nincs jobb ötletem. Csak remélem, ép bőrrel megúszom.
*A kiadott feladatokra "értettem, uram" habitusban bólint. Megvárja, míg Ishala alakja eltűnik az erdőben, majd elkezd fát gyűjteni. Szép gúlába rendezi őket, igazi tankönyvi tábortűz lesz a végére. A gúla közepét kibéleli száraz levelekkel, gallyakkal, korhadt fadarabokkal, mindennel, ami könnyen gyullad.
A víz nagyobb probléma. Egynéhány kőhajításnyira táborozhatnak a folyótól, így a leglogikusabb az, ha a folyót követve keres egy patakot. Nagyjából egy órányi gyaloglás után talál is egy kis csermelyt. A kis vízfolyást egy darabig visszaköveti, majd ha kellő távolságra ért a folyótól, és elég tisztának ítéli a vizet kulacsát belemeríti, szintúgy Ishaláét is, ha azt ő előzőleg odaadta. A víz ihatónak tűnik; alig két hüvely széles apró kis csermely ez, az alján lustán nyújtóznak a mohák a folyásirányba. A moha jó jel. Tisztítja a vizet, és alapból is csak friss, jó minőségű vízben él meg.
Visszabattyog a folyóhoz, és újfent követi a folyásirányt. Egy újabb óra séta után meglátja a földbe állított botot, amivel előzőleg ő jelölte meg a helyet, ahol jobbra kell kanyarodnia a tábor irányába.
Rövidesen a táborban van, vízzel, előre bekészített tűzifával, viszont nincs semmilye, amivel tüzet tudna csiholni, így türelmesen várja Ishalát.
Ha az megérkezik, átadja neki a remélhetőleg előzőleg odaadott kulacsot, és a fiú is úgy iszik sajátjából, mintha valami jó ser lenne.*
- Valami ötlet a tűzhöz?
- Nincs jobb ötletem. Csak remélem, ép bőrrel megúszom.
*A kiadott feladatokra "értettem, uram" habitusban bólint. Megvárja, míg Ishala alakja eltűnik az erdőben, majd elkezd fát gyűjteni. Szép gúlába rendezi őket, igazi tankönyvi tábortűz lesz a végére. A gúla közepét kibéleli száraz levelekkel, gallyakkal, korhadt fadarabokkal, mindennel, ami könnyen gyullad.
A víz nagyobb probléma. Egynéhány kőhajításnyira táborozhatnak a folyótól, így a leglogikusabb az, ha a folyót követve keres egy patakot. Nagyjából egy órányi gyaloglás után talál is egy kis csermelyt. A kis vízfolyást egy darabig visszaköveti, majd ha kellő távolságra ért a folyótól, és elég tisztának ítéli a vizet kulacsát belemeríti, szintúgy Ishaláét is, ha azt ő előzőleg odaadta. A víz ihatónak tűnik; alig két hüvely széles apró kis csermely ez, az alján lustán nyújtóznak a mohák a folyásirányba. A moha jó jel. Tisztítja a vizet, és alapból is csak friss, jó minőségű vízben él meg.
Visszabattyog a folyóhoz, és újfent követi a folyásirányt. Egy újabb óra séta után meglátja a földbe állított botot, amivel előzőleg ő jelölte meg a helyet, ahol jobbra kell kanyarodnia a tábor irányába.
Rövidesen a táborban van, vízzel, előre bekészített tűzifával, viszont nincs semmilye, amivel tüzet tudna csiholni, így türelmesen várja Ishalát.
Ha az megérkezik, átadja neki a remélhetőleg előzőleg odaadott kulacsot, és a fiú is úgy iszik sajátjából, mintha valami jó ser lenne.*
- Valami ötlet a tűzhöz?
1362. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2025-08-25 15:13:07
Üzenet elküldve: 2025-08-25 15:13:07
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//A Templom//
* Az elf nagyot sóhajt, bár ő nem ismeri a papokat, de lehet valami abban, amit a fiú állít. Megvonja a vállát az elhangzottakra, és az erdő felé néz, el a srác válla fölött. *
- Nézd, ha van jobb ötleted, nyitott vagyok rá, de nekem nincs. * Jelenti ki tárgyilagosan, majd kézbe veszi az íját. * Most viszont megyek, és megpróbálok vacsorát szerezni magunknak. A legjobb, ha te itt maradsz, és tábort versz, ha velem jönnél, csak elijesztenél mindent száz lépéses körzetben. Így se biztos, hogy sikerrel járok. Lehet, hogy sokáig leszek távol, addig, ha a táborral megvagy, szerezhetnél vizet. * Hangoztatja az instrukciókat, és ha nincs ellenvetés, akkor útnak is indul. Nincs nehéz dolga azzal, hogy nyomot találjon, azzal már inkább, hogy friss legyen. Hamarosan talál egy nyúl családot, azonban az avarban rosszul mérte fel a telepet, és egy nem látott gally összereccsen a lába alatt. Halkan szitkozódik, miközben az állatok elugrálnak. Nem kezdi üldözni őket, mint egy kezdő, tudja, hogy van még épp elég vad az erdőben, és a kergetéstől csak kifáradna, de nem tudná elejteni őket. Inkább újra kezdi az egész folyamatot. Hamarosan egy rókát figyel. Bár nem túl sok a hús rajta, a semminél ez is jobb lenne, ha nem bukna le ismét. Váratlan szélfordulás, és az állat egyből kiszagolja az elfszabásút. Ezúttal már hangosabb a káromkodása, de hamar újra lenyugszik. A türelem mindig kifizetődik, és ez most is így van, sikerül elejtsen egy őzet. Elégedetten nyalábolja fel, és veszi a nyakába. A nap állása alapján jó sokáig volt távol, a fiú biztos izgatottan várja, ha nem oldott még kereket. Az állattal a hátán indul vissza, két-két lábát a vállánál fogva. *
* Az elf nagyot sóhajt, bár ő nem ismeri a papokat, de lehet valami abban, amit a fiú állít. Megvonja a vállát az elhangzottakra, és az erdő felé néz, el a srác válla fölött. *
- Nézd, ha van jobb ötleted, nyitott vagyok rá, de nekem nincs. * Jelenti ki tárgyilagosan, majd kézbe veszi az íját. * Most viszont megyek, és megpróbálok vacsorát szerezni magunknak. A legjobb, ha te itt maradsz, és tábort versz, ha velem jönnél, csak elijesztenél mindent száz lépéses körzetben. Így se biztos, hogy sikerrel járok. Lehet, hogy sokáig leszek távol, addig, ha a táborral megvagy, szerezhetnél vizet. * Hangoztatja az instrukciókat, és ha nincs ellenvetés, akkor útnak is indul. Nincs nehéz dolga azzal, hogy nyomot találjon, azzal már inkább, hogy friss legyen. Hamarosan talál egy nyúl családot, azonban az avarban rosszul mérte fel a telepet, és egy nem látott gally összereccsen a lába alatt. Halkan szitkozódik, miközben az állatok elugrálnak. Nem kezdi üldözni őket, mint egy kezdő, tudja, hogy van még épp elég vad az erdőben, és a kergetéstől csak kifáradna, de nem tudná elejteni őket. Inkább újra kezdi az egész folyamatot. Hamarosan egy rókát figyel. Bár nem túl sok a hús rajta, a semminél ez is jobb lenne, ha nem bukna le ismét. Váratlan szélfordulás, és az állat egyből kiszagolja az elfszabásút. Ezúttal már hangosabb a káromkodása, de hamar újra lenyugszik. A türelem mindig kifizetődik, és ez most is így van, sikerül elejtsen egy őzet. Elégedetten nyalábolja fel, és veszi a nyakába. A nap állása alapján jó sokáig volt távol, a fiú biztos izgatottan várja, ha nem oldott még kereket. Az állattal a hátán indul vissza, két-két lábát a vállánál fogva. *
1361. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2025-08-23 12:52:25
Üzenet elküldve: 2025-08-23 12:52:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Utazás egy új élet felé//
*Ahogy a Vaserdőbe ér, mintha már elfelejtette volna előző életét. Nem tiszteletlenségből, hanem mert szentül hiszi: ha maga mögött hagyja, akkor azt teljesen kell megtennie. Máskülönben a Kikötő mocskának mindig lesz útja, hogy visszakússzon az életébe. A jól megtermett, tiszteletet parancsoló fák arra emlékeztetik, kivé válhat, ha stabil alapokra helyezi magát, gyökereket növeszt, és nem engedi, hogy eltérítsék céljától.
Útközben az új életéről fantáziál. Hol elképzelt helyzeteket fest maga elé, hol finom kelmékről, ruhadarabokról ábrándozik. Társakról, családról, barátokról azonban még nem mer álmodni: ez még túl fájóan messze van. Most, hogy minden lépésével könnyebbnek érzi magát, nem akarja elfacsarítani szívét. Ma csak az út fizikai fájdalmát engedi magához közel: a sajgó talpát, a fáradt izmait – és a szép, új világ ígéretét.*
*Ahogy a Vaserdőbe ér, mintha már elfelejtette volna előző életét. Nem tiszteletlenségből, hanem mert szentül hiszi: ha maga mögött hagyja, akkor azt teljesen kell megtennie. Máskülönben a Kikötő mocskának mindig lesz útja, hogy visszakússzon az életébe. A jól megtermett, tiszteletet parancsoló fák arra emlékeztetik, kivé válhat, ha stabil alapokra helyezi magát, gyökereket növeszt, és nem engedi, hogy eltérítsék céljától.
Útközben az új életéről fantáziál. Hol elképzelt helyzeteket fest maga elé, hol finom kelmékről, ruhadarabokról ábrándozik. Társakról, családról, barátokról azonban még nem mer álmodni: ez még túl fájóan messze van. Most, hogy minden lépésével könnyebbnek érzi magát, nem akarja elfacsarítani szívét. Ma csak az út fizikai fájdalmát engedi magához közel: a sajgó talpát, a fáradt izmait – és a szép, új világ ígéretét.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1370-1389