Külső területek - Kikötői erdőség
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Szántóföldek (új)
Dokkok és kikötő (új)
Kikötői erdőségTharg birtokok (új)
Krenkataur barlangrendszer (új)
<< Előző oldal - Mostani oldal: 69 (1361. - 1380. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

1380. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-02-20 19:06:12
 ÚJ
>Harlien Bahtor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Embervadászat - Hazafelé//

*A sötétség érkezésével az erdő hangja is megváltozik. Baljós bagolyhangok, zörgő avar, a fák ágainak csattogása ébresztgetik őt félálmából, no meg a lovak patáinak szüntelen klappolása. Mellesleg az este érkezésével párhuzamosan Harl is egyre unottabbá és nyűgösebbé válik. A hátsója sajog, gyomra korog, unja a csuhás csendes társaságát, és még szomjas is. Sóhajtozva vesz elő egy kis alkoholt, de egy korty után vissza is teszi táskájába. Nincs most kedve alkoholizálni, inkább egy kis pecsenyére vagy sült csirkehúsra fáj a foga. Még a gondolatra is összefut a nyál a szájában.
~Már nincs sok hátra.~*


1379. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-02-20 17:35:15
 ÚJ
>Sydnarus D'Qrwayoh avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 12

Játékstílus: Vakmerő

//Embervadászat - Hazafelé//

*A világ még inkább sötétkék, mint fekete körülöttük, de ez az erdőben már elég ahhoz, hogy ne nagyon lássanak semmit. Nem is rövidítenek semerre, csak a járt utakon maradnak, amit valamennyire megvilágít a fáklya fénye, amit Syd rosszkedvűen gyújt meg. A leszálló est azt jelenti, hogy ma már nem tudják leadni a halott nőt Thargarod urának, ami egyrészt a kifizetés késleltetését, másrészt a halott hazáig cipelését, őrizgetését jelenti. A pénz nem is annyira zavarja a félvért, ellenben a halottól már szabadulna. Mit mondanak, ha valaki kérdőre vonja őket? Mi lesz, ha a vérszagra valami állat támad rájuk? Hova tegyenek éjszakára egy hullát? Nyomasztó kérdések, amikhez a hangulatot a baljóslatúan suhogó erdő adja.*


1378. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-02-20 16:32:07
 ÚJ
>Rilkäline Mejnk'ha avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 222
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Megfontolt

//Kharasshi, Rilkäline//

- Tehetnél ellene. *Bukik ki a válasz, az asztal lepakolása közben.
Ezután figyel fel a kisegérre, amit itt felejtettek. Végső soron, a férfi felejtette itt, mivel az ő tervei szerint indultak beszerző körútra. Késő bánat, a kis muki marad, Kharasshi pedig csakhamar nekivetkőzik az éjszakának, amit Rilkäline leginkább csak hall, mivel neki fontos pakolni valója van, bár szeme sarkából éppen nyomon követi, mit csinál a másik.
A tűz fölött fortyogó, levendula illatot árasztó kondért is leügyeskedi valahogy, ne bugyogjon ott tovább éjszaka, mikor pillantása megakad egy apróságon, amiért le is hajol úgy mellesleg, mint ha csak arrébb tenne valamit. Az asztalhoz sétál, ott felhajtja a kis kupica italt, amit korábban csak kerülgetett. Végleg, csak az ágy végénél áll meg, ahol a támlára támaszkodva szól az elterült feje fölül.*
- Fordulj meg… *Idézi a férfi szántón kimondott szavait, hangjában viszont a méz néhány cseppje édeskedik.* hasra. *Pontosít, de míg a szemtelenség mintapéldánya sütkérezett a lány félelmében, addig a lány pillantásában csak egy csepp huncutság csillan, és a kíváncsiság, hogy vajon a korábbiak fényében, a férfi enged-e a kérésnek?*



1377. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-02-18 16:21:39
 ÚJ
>Kharasshi D'Rake avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 837
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

//Kharasshi, Rilkäline//

*Úgy tűnik, a lány félreérti a szavait. Így utólag nem is bánja, hiszen bár az ilyen őszinte kitárulkozás rendszeresen megkapaszkodik egy-egy alkalomban, de kényelmetlen a számára. Viszont bármily kényelmetlen, újra és újra a nyelvére jön, hogy kimondva valamicskét az igazságból, enyhítse kissé ezt a lelket nyúzó érzést.*
- Nem *mondja csendesen.* - Nem merült fel. *Hangjának mélysége árulkodik róla, hogy volt rá bőven oka, hogy ne kételkedjen a saját feltételezésében.
Önkéntelenül is megdörzsöli azt a tetovált rovást a mellkasán, mely utoljára került a bőrére a saját akaratából, és amelyik soha nem múlón égeti. Közben a nőstényke leszedi az asztalt és elpakolja a maradékot. Kharasshi is feltápászkodik. Szinte csak véletlenül látja meg a sok frissen vásárolt holmi között a jókora üveg falának támaszkodó apró jószágot.*
- Ó, hogy a rosseb... *dönti a tenyerébe a homlokát. Gombszemű kis vendégükről egészen megfeledkezett.* - Te meg itt maradtál *sóhajt.* - Pedig igen jó dolgod lett volna azon a birtokon, hallo-e!
*Most már késő bánat. Egyelőre marad a vendég. Kap némi almát meg diót, hogy legyen min rágódnia estére. Másnap majd farag neki friss forgácsot, ha már így alakult.
Felhajtja a bort az újból teli töltött pohárból és az ágy felé indul. Lerúgja a csizmáit, kibújik a zekéjéből meg a nadrágjából és elterül az ágyneműben. Épp csak annyi takarót húz magára, hogy a szemérmesebb jelenlévőnek se kelljen pironkodnia.
Szörnyen fáradtan érzi magát. Az étel meg a bor egyszerre ülte meg, ami nagyjából olyan, mintha fejbe kólintották volna.*


1376. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-02-18 09:56:42
 ÚJ
>Rilkäline Mejnk'ha avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 222
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Megfontolt

//Kharasshi, Rilkäline//

*Halványan elmosolyodik, amikor Kharasshi elárulja lova valódi nevét. Egy pillanatra eltűnik a melankólia, sajnos nem tovább. Fészkelődik is egy kicsit miatta, majd torkát is megköszörüli. Kharasshi pedig, mint ha nem is itt járna, a mézes italra is csak mélázva válaszol, bár a válasz felettébb meglepi a lányt. *
-Igazad volt. Finomabb, mint a bor. Édesebb. *Pillant újra kékjeivel a férfi felé, mert a válasz másik fele egészen meglepi, csak úgy mint a ruhák, és a ló. Mint, ha a kegyeiben szeretne járni.* ~Kedvemre legyen? Számít ez?~
- Kedvemre van. Jól választottál.
*Hallatszik a dicséretnek is beillő válasz. Közelebb húzza a székét a férfihoz, s egyik lábát maga alá húzva ül rá vissza. Talán most, hogy szelídebb oldalát mutatja a férfi, felhozhatja a fürdés dolgot, anélkül, hogy ravaszkodnia kelljen, mert annak egy ideje mindig csak a levét issza meg. Már nyitná a száját, mikor újabb furcsa merengő szavak érik. Csendben hallgatja, de nem tudja őket hová tenni.*
- Az én levendulám. *Javítja ki.* Szeretem az illatát. *Szól, majd kíváncsi kékség a férfira vetül.* Te nem?
- Úgy tűnt, hogy viszolygok tőled? *Elmereng ő is, majd lábat vált, s a szék támlájának dől féloldalasan. Eddig nem úgy vette észre, hogy zavarná a férfit, hogy néha a frászt hozza rá, emellett pedig ott van az előző este ténye is, amit ha akarna, sem tudna letagadni, vagy lerázni magáról, mint azokat a szemtelenül makacs hajszálakat az ujjai közül a tisztáson.* Azért, mert néha forgolódom? Fel sem merül benned, hogy ez talán nem miattad van?
*Kérdés kérdés hátán, amelyekkel kíváncsiságát szeretné jóllakatni, és csak egy fél üzenet, mint mellesleg, hogy nem mindig minden gondolata a férfi körül forog. Talán annyi köze azért mégiscsak van hozzá, hogy ő bolygatta meg az állóvizet, kavarta meg az ülepedett iszapot. Biztosan beletelik még pár napba, hogy a lány ne csak nappal találja meg a helyét az ideiglenes otthonban, hanem éjjel is. Ezt felesleges is volna tagadni.
Föláll, mert sehogy sem kényelmes, a fészkelődésből pedig elege van. Inkább a tányérokért nyúl, s a vacsora maradékát kezdi összepakolni, közben tölt még egy kis bort a férfinak, és fél kupicával magának is, majd az üvegeket visszazárva tolja őket az asztal közepére, mint amelyeknek elérkezett az éjszakai pihenő ideje.*


1375. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-02-17 16:09:18
 ÚJ
>Kharasshi D'Rake avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 837
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

//Kharasshi, Rilkäline//

- Holdpernye *mondja fellengzős fintorgással. Még egy parolás mozdulatot is tesz hozzá, miközben a szemét forgatja.
Valóban, Kharasshi Bitangja akár ki is érdemelhetné ezt a fennkölt nevet, ha a természete nem olyan lenne, amilyen. A zsufafakó csődör szőre egészen világos, szinte homokszínű, de a lábai szárban feketék, mintha csánkig gázolt volna a hamuban. Fekete a farka, a sörénye, és az orra is. Meglehetősen mutatós jószág. Bizonyosan ezért kaphatott ilyen pátoszos nevet csikókorában.
Különös érzése van a lánnyal kapcsolatban, de nem igazán tudja hová tenni. Mintha sunnyogna. ~Talán eltört valamit?~ Körbesandít, hátha megakad a szeme valaminek a hiányán, de nem vesz észre semmit.*
- Hm? *fordul vissza a kérdésre.* - Az? Mézes pálinka... Inkább likőr. Gondoltam, hátha a kedvedre lesz.
*Elgondolkodik a nőstény szavain. Kissé mintha még mélyebbre süppedne abban az elharapózó búskomorságban.*
- Az én levendulám a te illatod. A csendes szuszogásod a közelemben *mondja fel sem tekintve. Elrévedve forgatja kiürült borospoharát. Hívogatja a múlt, a kedves emlékek, de tudja, hogy meg kell tartania tőlük a távolságot, mert már ennyi is fájdalmasan tépi a szívét. Önzése a muszáj lobogója alatt birokra kel a lelkiismeretével, ami azt súgja, nem szabadna maga mellé kényszerítenie a lányt.*
- Hát... *kezdi rekedten* - ennyire viszolyogsz tőlem, hogy vajákosság nélkül aludni se bírsz a közelemben?
*Nem pillant fel. Elönti az érzés, melyben szembenéz vele a szörnyeteg, a lénye azon része, melynek mindig nehezen nézett a szemébe, de ismeri jól. Árnyékként sorakoznak fel mögötte a tettek, melyek vért és fájdalmat és halált arattak. Mintha ezek az árnyak lassan megfojtanák a kis fakóvérű lángját is. De mivé lesz akkor? Mivé lesz, ha egyedül marad ebben a sötétben?*


1374. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-02-17 11:48:34
 ÚJ
>Äzug, a Csonttörő avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//A kormos//

*Továbbra is az erdőben kolbászol.*
~Hörr!~
*Azt sem lehetne mondani, hogy macskatalpakon lépkedne, mert eléggé csörtet, mint a vaddisznó. Ennek az az oka, hogy nem bujkálni jött, csak körülnézni. Valamit talál a földön, amiért lehajol és felveszi.*
~Kötél. Szakadt kötél. Késsel vágni el kötél.~
*Ez nem olyan dolog, amit érdemes zsebre vágni, így ledobja vissza a földre. Ezt követően a sűrű erdőben kiszúr valami... sötétet!*
~Hörr!~
*Közelebb sétál, majd legnagyobb megdöbbenésére azt veszi észre, hogy egy mélységi a fákat nézegeti.*
~Kormos mit keresni ugyan fán?~
*Äzug nem éppen barátságosan két kezébe fogja harci kalapácsát, majd sebes tempóval indul meg a kormos felé. Fel sem méri, hogy hím e vagy nőstény, nem érdekli. Nagyjából tíz méterre áll meg a kormostól, bizarr harci kalapácsát fenyegetően meglengeti.*
-Te követni Äzug? *mordul rá haragosan.* -Äzug eltiporni téged!


1373. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-02-17 00:45:41
 ÚJ
>Sydnarus D'Qrwayoh avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 12

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//

*Közel van, már érzi. Meg tudja is, a nyomok melegek lennének, ha a menekülő fűtené a csizma talpát. Így viszont abból tudja, hogy közel a cél, hogy látja a fák között egy fának támaszkodva lihegni. Kicsit elhúzza a száját.
~Minek menekül, aki nem bírja a tempót?~
Ő is lelassít, tempósan sétálva közelít. Ahogy elfogynak közülük a fák, minden sietség nélkül nyilat illeszt a számszeríj idegére és célra emeli, aztán kiált csak oda.*
-Ne mozdulj, ha élni akarsz!
*A lihegő figura rémülten kapja rá a tekintetét, aztán már rohanna tovább, de már a második lépésnél elbotlik a saját lábában. Syd ennek igen örül, nem szeretné átlőni áldozata térdét, mert akkor legalábbis a lováig cipelnie kell. Amíg a menekülő tápászkodik, tovább csökkenti a távolságot.*
-Még egy ilyen és meghalsz. *Pedig nem akarja megölni, élve kell leszállítania. Szerencsére a második felszólítást már felfogja a szerencsétlen és megdermed. Syd elégedett.*
-Ha nem csinálsz hülyeséget, megéred a holnapot, de egy rossz mozdulat és nyilat kapsz a szívedbe. *Hihetően blöfföl, legalábbis egy ennyire rémült embernek elég jól.*


1372. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-02-15 21:22:51
 ÚJ
>Klantazy Lehtaron avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//A csonttörő//

*A sétájában elérkezik arra a pontra, ahonnan már nem igazán akar tovább menni. Sétálgat az erdőben, de ennél távolabb nem akar gyalogolni. Hosszú lenne a visszaút, és eltévedni sem szeretne. Azért persze nagyjából bejárja az erdő szélét, de ennyi. Unalomból megnézegeti a fákat, bár az igaz, hogy semmi érdekeset nem talál bennük. De mondjuk ha az egyik odvában el lenne rejtve egy kis arany! Persze az ilyen arany nem mindig tisztességes, de a nőt nem igazán zavarja. Az arany az arany, a tudásszerzés egyik alap dolga.*


1371. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-02-15 13:40:51
 ÚJ
>Rilkäline Mejnk'ha avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 222
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Megfontolt

//Kharasshi, Rilkäline//

-Bitang. Találó. *Valóban az.* És, mi a rendes neve? *Kérdez tovább, mert a furcsa mélabús hangulatot valamivel meg kell törnie. Ezért is jobb egyedül. Akkor nem kell ilyenen agyalni. Kicsit rá is átragad, minden akarata ellenére is. Már áldja a gondolatot, hogy már előre bedobta a levendulát a vízbe.
Meg kell állapítania, hogy ettől a csendes búskomorságtól, jobban falra mászik, mint amikor kaján megjegyzésekkel bosszantja a férfi. Ezért inkább, mikor az „idehaza” és a „szoknya” dolgot magyarázza, Rilkäline beharapja ajkait, hogy eltüntesse a halvány gunyoros kunkort szája szegletéből, és hogy még véletlenül se válaszoljon semmit.
~Mint a vihar előtti csend.~ Ez még nincs lefutva, mert ő nem csak úgy nem hord szoknyát, hanem _nem_ hord szoknyát.
~Ez nem itthon, ez csak egy átmeneti téli lak. A szoknya meg beakad, felakad és főleg egyetlen alsóval a csomagomban, nem fogok szoknyában parádézni. Színlelni, hogy itthon vagyok és minden csodás.~ Ma viszont, kellemes fürdőt szeretne venni, és ha most összeakasztják a bajszot, akkor biztosan nem lesz nyugta. Ezt elkerülendő, inkább a szemét is lesüti, és a kupicába szimatol.
Mivel Kharasshi nem mutatja jelét, hogy a fogyatkozó ruhaneműk bármit is mondanának neki, így ő sem firtatja tovább. Elkönyveli, hogy valószínűleg elszórták idefelé jövet… vagy amikor felforgatta a csomagját a folyóparton, lehet, hogy ott hullott ki.
Felhajtja a kupica italt. Nagyon ízlett neki, amikor csak belenyalt az üvegbe, de nem mert volna sokat önteni magának, amíg nem tudja, hogy mi is ez pontosan. Inkább csak kóstolgat.*
- Egyébként mi ez pontosan? *Kérdezi kissé rekedtesen, enyhén könnybe lábadt szemmel, mert bár az ital édes és finom, de mégis perzseli a torkát, ahogy lefelé halad.
~Ebből ennyi pont elég egy estére.~
Mellkasában egy pillanat alatt kellemes langymeleg árad széjjel. Kiütközik az orcáján, halvány pír formájában.
A poharat az asztalra teszi.*
- Milyen szag? Jah, hogy ez? *Szimatol kicsit ő is. Biztosan azért nem tűnt fel az orrának, mert már a korábban is szaglászta.* Ez csak az a virág, amit vettél. *Megvonja a vállát.* A levendula. Jobbat alszom tőle. *Magyarázza, aztán felrémlik neki, hogy reggel ő rákérdezett valamire, amire nem kapott választ.*
- Nem válaszoltál reggel. Te hogy aludtál? *Nem pont ezt kérdezte akkor, de most mégis így jön a szájára. *



1370. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-02-14 17:37:44
 ÚJ
>Kharasshi D'Rake avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 837
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

//Kharasshi, Rilkäline//

- Bitang *morogja.* - Nem Pimasz, hanem Bitang. Én úgy hívom *teszi érthetővé a közbeszúrást.* - Van neki rendes neve is, de ezt inkább kiérdemelte.
*A köszönetre csak helybenhagyólag biccent. Igazán üdítő fordulat, hogy nem kell veszekedni egy gesztuson vagy magyarázkodni, csak begyűjteni a jól megérdemelt hálát.
A ruhanemű fogyatkozására való célozgatásra egyáltalán nem figyel fel. Bár lehet, hogy inkább annak tudható be, hogy eléggé elmerült a gondolataiban meg az evésben is. Azért félfüllel hallja, amit a lány beszél, de a biztos, hogy ezúttal nem jutnak eszébe a gyújtósnak használt apróságok.*
- Azért annyira sok ruhád nincs *mondja.* - Idehaza hordhatsz szoknyát. A nadrágjaidat meg tartogasd akkorra, ha kimozdulunk.
*Tölt magának egy újabb pohár bort, de ebbe már csak belekortyol, nem dönti le a másik után. Épp egy szelet sonkával meg egy kis savanyúsággal katonáz össze egy darab cipót, amikor szimatolni kezdi a levegőt, mint a régi, wegtoreni mese óriásai, amikor megérezték a tolvaj ember szagát. Ismerős neki az illat, talán még az is leesik, hogy a szárított csokrokból érezte korábban. De ez most sokkal intenzívebb. Gyanakvón pillant a lánya. Ő nincs igazán otthon semmi vajákosságban, csak néhány praktikát ismer, ami hasznos volt, ha a táborhelytől messze kellett vérzést elállítani vagy gyulladást lohasztani. Még néhány bódító gombát is ismer, bár ezen a vidéken még nem igazán találkozott velük. De hogy a nőstény most miben mesterkedik, arról elképzelése sincs.*
- Mi ez a szag? *kérdi bizalmatlanul méregetve a másikat.*


1369. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-02-13 20:27:57
 ÚJ
>Arnulf Molina avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Bányászat//

*Sok idő eltelik, mire visszaér oda, ahol a pálinkafőzőjét hagyta. Oda is, vissza is begyűjt némi téli aszalnivalót, és ez a kis szigetekbeli körútjával együtt épp elég lesz a kóstolóhoz.*

*A bánya környékén semmi nem változott, szerencsére, bár a gazdái sem tértek vissza.*
~ Lehet, hogy megették őket az orkok? Vagy végleg elfogytak a törpe nők? ~ *sosem lehet azt tudni. Leszedi az üzenetet, majd elkezdi becefrésíteni az alapanyagot. Úgyis kell neki némi - sok - idő, amíg berottyan, aztán leforrja magát.*
- Addig is a tartalékokból élünk! Huhúúú!


1368. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-02-12 11:42:03
 ÚJ
>Äzug, a Csonttörő avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

*Nem az volt az eredeti szándéka, hogy kikerül a kikötő körzetéből, de midőn a fák között sétálgat rájön, hogy ez finoman szólva is sikerült.*
~Hörr. Äzug tévedni el.~
*Nem érzi magát olyan otthonosan az erdőben, ő inkább a hegyekhez van szokva, de vadászni mindig is kijárt az erdőbe.*
~Ott egy nyúl!~
*Mivel nem rendelkezik távolsági fegyverrel, így kilőni nem képes. Meg igazából, ha elő is kapná a nemlétező íját, akkor sem nagy az esélye, hogy el is találná a vadat.*
~Átkozott!~
*Egyetlen megoldás a csapdaállítás és a várakozás, ám a semmiből nem készíthet csapdát, hiszen még egy nyamvadt hurok sincs nála.*
~Hörr!~
*Lassan sétálgat a fák között, némileg ismerkedik a környezettel, hátha talál valamit, aminek még hasznát veheti.*


1367. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-02-12 06:07:54
 ÚJ
>Ildhaw a Jós [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

*Borzasztó fárasztó a gyaloglás. De semmi pénze nem volt állatra. Talán egy hátast vehetett volna, de akkor megint a piacra kellene menni, oda pedig nem akar. A sűrű erdő meglepi, egy pillanatra elbambult, s észre sem veszi, hogy a földek helyett immár száraz, néhol nedves avaron halad a lába. Pokrócát már nem vonszolja maga után, inkább maga köré teríti, hogy még bizarrabb látványt nyújtson menet közben. Az átható pinceszag, mely őt jellemzi, szinte sértőn hatol a táj tiszta levegőjébe, talán emiatt, talán más miatt de feltámad a szél is és a Vaserdő fáinak lombját ringatja. Fázósan húzza össze magán lepedőjét, s csuháját, illetve azt a rongyot, amit valaha annak neveztek. Csuklyája régen a fején, ettől nem válik meg, bár a szakadt gyolcs nem sok mindent takar, csak bal szemét, de ott vágott lyuk segít a megfelelő kilátásban. Nem tudja meddig aludt a tisztsáson, de nem lehetett több két órácskánál, mert még magasan jár a nap.*
~ Süthetnél melegebben is, ha már ilyen világost csinálsz! ~ *Hihetetlen, de még a nappal is össze tud veszni, majdhogynem öklét rázza felé. De a jós már csak ilyen. A mai napja egyébként is pocsék, nem ártana végre valami változás az életében, mert így vagy éhen döglik, vagy halálra unja magát.*


1366. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-02-11 16:25:34
 ÚJ
>Rilkäline Mejnk'ha avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 222
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Megfontolt

//Kharasshi, Rilkäline//

*Egészen elmerül a sötétkék mellény fűzögetésében, s csak az ajtócsukódásra ocsúdik fel. Pillantása a zord ábrázatra rebben, melyet a halvány mosoly sem tud elrejteni igazán. Azon túl, hogy szemöldöke egy kissé megemelkedik, nem adja egyéb jelét, hogy észrevette volna, vagy különösebb jelentőséget tulajdonítana neki. A hangulatváltozáson viszont nem tud elmenni, mert nem igazán tudja elképzelni, hogy mi lelhette odakint a férfit. Főleg a hangulaton érzi, hogy némiképp megváltozott, és ettől befeszül ő is. Sosem jelentett még jót, ha ilyen hűvösen szólt a férfi, mint ahogyan most is.
Rilkäline a fűzögetés után, porlepte rutinnal ujjaiban húzgálja végig a madzagot utolsó simításként, s hurkol masnit befejezésképp, hogy aztán ő is az asztalhoz lépjen.*
- Nem terveztem a lovad után futni. Egyáltalán menni sem nagyon terveztem sehová, ahová ló kellene. *Jelenti ki, s bár hangja könnyed, azért szíve mélyén érzi, hogy képes volna megfuttatni őt a férfi, legalább okítás céljából, vagy hogy az igazát bizonyítsa.*
~Naná hogy képes volna! Élvezettel nézné végig…~
- Bár talán… *Pillant fel a tányérjából az asztal túlvége felé.* inkább a sárgát választom, mint hogy a Pimaszodon billegjek még egyszer.
*Tálalja a saját szemszögéből, helyt sem adva annak, hogy futna Kharasshi lova után, mivel nyilván a férfi is eszerint válaszolt, csakis saját szemszögéből. Hangja inkább csak mélázó, végül is tényleg csak spekulál, miközben az uborkát forgatja ujjai közt.*
~Vagy hogy mögéd kényszerüljek, mert futni azt biztos nem fogok, csak elfelé.~ *Majd jóízűen harap bele az uborkába. *
~A sárga legalább szófogadó… talán el is bír majd viselni.~
*Végül vesz egy szelet sonkát is, egy szelet cipóval. *
- Akkor viszont köszönöm szépen a sárga lovat.
*Módszeresen csipkedi ki a falatokat felváltva, s csakhamar elfogy előle, így újra vesz magához egy kis sonkát és cipót. Nem ettek túl sokat ma, csak azt a kevéske mézes kenyérkét a tanyán, így Rilkäline csakhamar bele is feledkezik a falatozásba, s mikor kellemesen eltelítődik, akkor dől hátra sóhajtva.*
- És köszönöm a zsákot is. *Tölt magának egy kupicával a mézes nedűből.* Bár ennyi ruhát tényleg felesleges volt venni, amúgy sem hordok szoknyát. ~Évek óta.~
-Nameg, van saját ruhám… igaz, hogy erősen fogyatkozik. *Pillant összehúzott szemmel a férfira, miközben forgatja a poharat ujjai közt. Ugyan csak tippel, de a fogyatkozó ruha mennyiség említése közben piszkosul figyeli a másik vonásait. Vajon ő téved, és tényleg elszórták az úton, vagy valóban a férfi keze van a dologban, és ha az ő keze van benne, vállalja-e kajánul, mint ahogy egy vérbeli szemtelenség tenné, vagy palástolja? Esetleg a semmiből jött hűvösség mögé rejti? Mindezen dilemmákkal küzdve szagol bele a kupicába, mielőtt felhajtaná, de szeme sarkából még akkor is gyanakodva figyeli a férfit.*



1365. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-02-11 15:46:05
 ÚJ
>Sfetts F'iux [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 235
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Megfontolt

*Végre. A szamár lába ismert ösvényeket tapodnak a sűrű erdőben. Gondolatát immár hangosan is kimondhatja.*
~ Végre. Hazaértem! ~ *Ennek bizonyítékaként kunyhójától nem messze a szamárról is leszáll, hogy a rejtett ösvényen súlyos lépteik ne verjenek nyomot. A kunyhó ugyanúgy áll, ahogy azt hagyta, magányosan, mohával belepetten. Ignácot nem köti ki, tudja, hogy vele marad, megkedvelték már egymást, így csak elengedve a pányvát, kezével a kunyhó ajtaját végigsimítva lép be az ismerős sötétségbe, kezében a szamár hátáról leemelt fakeretes hátizsákkal. Az este itt éri, de nem akar késlekedni, így a legfontosabb szerszámokat és gyanús üvegcséket összepakolva tömi meg a zsákot. Gyorsan ellenőrzi, hogy a paptól kapott pergamen még sértetlenül megvan-e, majd megnyugodva helyezi vissza csuhája belső, rejtett zsebébe. Miután a pakolással végez úgy dönt, pár órácskára mégiscsak lepihen, hisz itt nem zavarhatja senki. A kunyhó ajtaját azért becsukja, de előtte még Ignáchoz szól.*
- Ne kóborolj el! Az erdő állatai engem itt ismernek, de téged még nem, nem szeretném, ha vacsora lennél. *Mondja, majd visszacsukja az ajtót, s botját, sarlóját a szokott helyre teszi. Ezt követően ágyára fekszik, s viszonylag gyorsan el is nyomja a buzgóság.*


1364. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-02-10 18:03:25
 ÚJ
>Kharasshi D'Rake avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 837
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

//Kharasshi, Rilkäline//

*Egészen benépesedett az erdőmélyi kis lak. Reggel majd eszkábál valami kényelmesebb helyet a tyúkoknak is. Remélhetőleg hamarosan számolhatnak friss tojással is. Ha nem, akkor meg legfeljebb levesben végzik a szárnyasok. Mondjuk hozhattak volna egy kosárra valót a gazdáéktól, de az már nem jutott az eszébe.
Elrendezi a jószágokat, amennyire tudja. Kénytelen lesz valami kis sufnit is eszkábálni, hogy a takarmánynak is legyen hely. Ahogy erre gondol, eszébe jut, hogy most az Ydrissel közös otthonukat is építhetné akár. Az az álom egy vékony szálon tovább kapaszkodik a szívébe, hiába bizonyosodott be sokadszorra, hogy lehetetlen. De most legalább már nem áll az asszonya és az ő álmai között.
A felbolydult emlékek gyászos hangulata kissé kiül az arcára is. Azért egy halvány mosolyt érdemel a látvány, ahogy a kis fakóvérű a mellényt próbálja. Tőle szokatlan módon viszont a csípős-pikáns megjegyzés elmarad. Megmossa a kezét meg az arcát és leül az asztalhoz, ahová kész lakomát varázsolt a nőstényke, míg ő odakint ügyködött. Tölt magának egy pohár bort és mindjárt le is gurítja, hogy a szesz tompa nehézsége lent tartsa a múlt dolgait.*
- Szóval nem kell a sárga? *kérdi, miközben a maradék sültből csipeget.* - Inkább futnál az én lovam mellett?


1363. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-02-08 14:30:07
 ÚJ
>Rilkäline Mejnk'ha avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 222
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Megfontolt

//Kharasshi, Rilkäline//

*Összehúzott szemekkel néz a férfi után, amikor az ellép mellette.
Kénytelen újra nyeregbe szállni, amiért cseppet sem boldog. Még csak most heverte ki az izomlázat, ami a korábbi út miatt alakult ki, s már megint érzi minden altáji porcikáját. Hiába emel szót, a pimasz hátas ellen, Kharasshi hajthatatlan, ebből is látszik, hogy minden, ami az újdonsült megszólítással kapcsolatos, csupán játék, valójában nem számít mit kér, csak akkor, ha az a férfinak is ínyére van.
A viskóhoz érve, többnyire sikerül úgy leszállnia a lóról, ahogy az erdő szélén mondta el neki a férfi, de a fájós tagjai nemigen segítik a kecses földet érésben.
Segít bepakolni a szekérről, főleg a könnyebb házba való dolgokat hordja be.
Két kézzel simítja hátra haját, a zsúfolt szobát szemlélve. Gondolatban pedig helyet keres a cókmóknak, mindaddig, amíg meg nem hallja, hogy a sárga ló az övé, persze minden nyűgjével együtt.*
- Enyém a sárga? *Kikerekedik a szeme.* Nem, nem… nekem nem kell ló. Teljességgel kizárt! Te vetted, a tiéd… *Az utolsó mondatot, már kiáltja a távozó után.*
~Ló, tyúk, háztartás... más egyéb?~
*Gúnyolódik magában, s most kimondottan jól esik az egyedüllét, bármennyire illékony. Rilkäline az ágyra teszi a zsákot, éppen csak a tetejére pillant rá, pedig furdalja a kíváncsiság, hogy mi lehet benne pontosan. Piszkosul furdalja, viszont iparkodnia kell, ha ma is szeretne meleg vízben mártózni. Valójában nem a kosz az, amit szeretne letudni magáról, hanem a lovaglás miatt sajgó izmait szeretné kilazítani, más sem jár az eszében, mióta végre stabil talajt ért. Azt még nem tudja, hogy hogyan távolítja el a férfit a dézsája közeléből míg mártózik, de nem mond le róla.
~Ha a fene, fenét eszik, akkor sem!~
Elmosolyodik, amikor mégis eszébe jut valami megoldásféle, s azzal a lendülettel elveszi az egyik csokor levendulát, hogy egy marék lila virágot a kint felejtett gyolcsba csomagoljon, s azt a melegedő vízbe dobja.
A víz melegszik magától is, s oldódik az illat, lassacskán bekúszva a viskó minden szegletébe. Mikor a víz sínen van, Rilkäline figyelme korgó gyomrára terelődik, és hogy valószínűleg Kharasshi nem sokára visszaér az állatgondozásból, megborítva a csendes magány idilli pillanatait.
Szépen felpakol az asztalra némi vacsorának valót. A tegnapi nyúl utolsó maradékát, cipót, mézet, tölt egy kancsó bort is. Kerít egy edényt a savanyúságnak, hogy abból is kerüljön az asztalra, s a sonkából is kanyarint egy pár szeletet. Pillantása pakolás közben többször az ágyon pihenő csomagra siklik, de csak akkor ül le mellé, mikor az asztalon van minden.
Módszeresen kezd kipakolni belőle. Egyre inkább felszalad a szemöldöke, ahogy halad lefelé a zsákban. Beleszimatol a butykosba, orrába szökik a szeszes édeskés illat, ezért picit bele is kortyol. Főleg a finom mézes édeset érzi rajta, a szesz utózöngéje pedig ebből a kis kortyból halványan köszön vissza csak. Összességében igencsak finomnak érzi. Félreteszi az itókát, s szépen pakol tovább, kihajtva az ingeket, mellényeket, szoknyákat. Fejcsóválva nézi a kinyert kupacot, tarkóját borzolva, hogy aztán sóhajtva nyalábolja össze és zsúfolja a láda tetejére a ruhákat. A fésűt és a levendulát pedig egy közeli polcra teszi, egyedül csak a butykost teszi a bor mellé az asztalra.
Egyre a kapott dolgain jár az esze. Nem tudja hová tenni sem a lovat, sem az ostort, a zsák női ruhát pedig végképp nem.
~Van saját ruhám... na jó, nem szoknya, de minek az? Teljesen felesleges volt ilyenre költeni.~ Bár nem az ő aranya bánta, többnyire. Végül mégiscsak piszkálja a csőrét annyira, hogy visszalépjen a ládához, s a bőrkabátkától megválva, az egyik mellénykébe belebújjon, csak úgy próbaképpen, mégis vajon jó-e a méret.*
~Na jó, ezt talán hordható. A színe is... egészen... kellemes.~
*Fűzögeti a sötétkék mellénykét.*



A hozzászólás írója (Rilkäline Mejnk'ha) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.02.08 14:41:44


1362. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-02-06 20:47:56
 ÚJ
>Kharasshi D'Rake avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 837
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

//Kharasshi, Rilkäline//

*Alaposan elmegy az idő, mire visszaérnek a kis viskóhoz. Kharasshi kifogja a sárgát a szekér elől és bevezeti a féltető alá az állásba. Saját lovát is leszerszámozza, aztán elkezdi lepakolni a holmikat. Csak nagyjából kerül minden a helyére, a véglegesítés már a holnap zenéje lesz. Egy kicsit zsúfolttá is válik a szoba a sok mindentől. Valószínűleg a kamrát is egy kicsit majd át kell szervezni.*
- Megyek, ellátom a lovakat. Reggel majd megmutatom, mit hogyan kell. Holnaptól a sárga kanca már a te gondod. A tiéd *teszi hozzá, mintha lényegtelen semmiség lenne.* - Meg ez is *nyomja a nőstény kezébe a zsákot, amit utóbb a gazdasszonnyal külön boltolt.* - Meg a tyúkok *fűzi a sorba, mielőtt kilépne, de ezt leginkább már csak azért, mert neki semmi kedve vesződni velük, de a tojás azt szereti.
Azzal indul is kifelé, hogy még sötétedés előtt elrendezzen mindent.
A zsákban ruhanemű van. Szoknyák és ingek, két mellény, egy kötény, és egy nagy meleg vállkendő. A gazdasszony lányáé voltak még hajadon korából. Ezen kívül ott van még a másik két köteg levendula, egy szarufésű és egy kisebb butykos. Erős, de édes, mézes szesz illatát érezni belőle.*


1361. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-02-05 19:55:37
 ÚJ
>Arnulf Molina avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Bányászat//

*Miután lepakolta a kis cuccait, és fújt egyet, felveri a sátrát és a lepárlót.*
- Nyah. *ezek után jön a féltető ácsolása, amihez egyáltalán semmi alapanyaga nincs. Semmi baj, elbont ezt-azt a törpék dolgai közül, amit majd ki kell magyaráznia, de az menni fog, legalábbis reméli, hogy a pálinka segít.*
- Fene. Ez így... ez baj. *a téli almája meg a többi tartalék igencsak megcsappant. El kell mennie bevásárolni.*
- Csak a Kikötő jöhet szóba. Ejnye. Na gyere, csacsikám! *újra befogja az állatot, majd elindul visszafelé. Előtte hagy a törpéknek egy rövid üzenetet, hogy visszajön hamarost; hátha a kurtalábúak előbb ideérnek.*


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220