Külső területek - Kikötői erdőség
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Szántóföldek (új)
Dokkok és kikötő (új)
Kikötői erdőségTharg birtokok (új)
Krenkataur barlangrendszer (új)
<< Előző oldal - Mostani oldal: 84 (1661. - 1680. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

1680. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-06-22 19:35:18
 ÚJ
>Rilkäline Mejnk'ha avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 222
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Megfontolt

//Kharasshi, Rilkäline//

*Meghitt napsütéses reggeli, ahogy a prémes piknik folyik a maga lágyságában, s ahogy Rilkäline falatokat kínál Kharasshinak. Nem a rabnő mivolta miatt, hanem csupán saját kedvére. Láthatja az elégedett fizimiskán, majd a dicsérő szavak morranó hangsúlyán is hallja, hogy a hím, fürdőzik a kedveskedésében. Csak a fölényes játékot hagyja maguk közt, mint egy csipet fűszert, mely még a dicséretet is megízesíti.
Rilkäline halovány mosollyal csóválja meg a fejét, mint a javíthatatlan kölykök csínyére szokás, de nem szól semmit. Nem rondít bele egyetlen csípős visszavágással sem ebbe az idillbe.
Különösen azt tartja kellemes fordulatnak, hogy nem csak ő, mint rabnő készít kis katonákat, hanem a kegyes gazda is neki. Finomít az élén ennek a játéknak, nem kevésbé a csók, melyet a kézfejére kap.
Szótlanul fészkel közelebb Kharasshihoz féloldalasan, épp úgy a lábai közé, ahogy a varrásnál, majd elhúzva csókolt kacsóját, elkezdi lefejteni a gyolcsot a foltozott karról. Szépen halad, s előtűnik a friss varrat, melyről leveszi a reményvirágot, gondosan körbetörli, majd újat helyez rá. Mikor szépen visszailleszti az új gyógynövényt a sebre, felpillant, mert magán érzi a hím tekintetét.*
- Mi az? * kérdezi kissé zavarban, pedig máskor is figyelte már a hím, most mégis kicsit más. A kérdésre megáll a mozdulatban, s úgy mosolyodik.*
- Egy kicsit éppen örülök *ravaszkodik a szavakkal, de azért be kell látnia, hogy minden zökkenő ellenére is, most nagyon felszabadultan érzi magát. Ennek bizonyítására csókot hint a mélységi szája sarkára.
Eddigi vándorévei a jelenhez képest egészen szürkék, borongósnak hatnak, pedig akkor teljesen elégedett volt azzal a szabadsággal, ami nap, mint nap érte. Most pedig, az a szabadság nagyobb ketrecnek bizonyulna, mint itt a viskóban telelni, nyaralni. Ha Kharasshi akkor nem lopja ki a temetőből, valószínűleg soha nem áll meg, csak a téli pihenőire, mint addig is. Céltalan kóborlás, s mások talán menekülésnek is mondhatnák, a régmúlt árnyai elől. *
- Csak egyet nem értek… *húzza össze szempilláit, s a hímre sandít a kötözésből.* amikor az a szőke lány ránk lelt, te megvédtél. Ugye? Vagyis sokat gondolkodtam ezen, akkor még nem annak gondoltam, de… így volt? Vagy… miért zavartad el végül?
*Olyan kusza volt, azaz éjjel, de a legfurcsább, az volt, amikor a szőke lány, Rilkälinehez, saját véréhez már-már gorombán, magához a mélységihez pedig kedvesen állt. Azon túl, már csak Kharasshi pálfordulása volt érdekesebb, ahogy eleinte Käli ellen dolgozott, édesgetve a lányt, aztán mint kit elvágtak, szinte már zavarta. Azóta is sokszor eszébe jut, és most érzi a legalkalmasabbnak az időt, hogy rákérdezzen.
Rilkäline életének második legzaklatottabb éjjelére kíváncsi, s mint olyan, közelebb is fészkel a hím karjai alá, s az érdeklődő kékségeket a fehérekre emeli. A maga köré tekert törölközőt megigazítja, s immár takarosan kuporog térdeit felhúzva, a hím lábai közt.*



1679. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-06-21 22:30:44
 ÚJ
>Xorovar Gordrivel avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

*Az erdő jellegzetes csendjében visszaverődő patadobogás szépen lelassul, majd megszűnik. A kordé megáll, ő pedig kisebb nehézségek árán lekászálódik a kordéról. A két póniló csatakos a verejtéktől, de ez most a legkisebb gondja. Oda a háza, a portékái és minden egyéb ingósága. Bánja kánya, ahogy tartja a mondás, jött már ki nagyobb gödörből is. Jól kell befektetni. Mindig ezt mondta az öreg is, míg el nem patkolt. Mikor is volt? Tudja már a franc.
Leül egy útszéli farönkre megpihenni. Marhára unja a folyamatos rázkódást. Elviselhetetlen, mint sok más is. A feje is hasogat. Idejét sem tudja, mikor kelt ilyen korán. Ha az a kölyök nem ébreszti, ki tudja hol lenne most. Talán nem is lenne.
Néhány perc után feláll és zihálva kászálódik vissza a kordéra. Lassú tempóra fogja a lovakat, már nem siet sehova. Ide nem ér már el a Kikötő.*


1678. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-06-21 19:48:36
 ÚJ
>Kharasshi D'Rake avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 825
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

//Kharasshi, Rilkäline//

*Ájulásba hajszolni... a gondolatra morran a vére, s egy pillanatra talán ki is ül a képére, hogy mennyire kedvére való volna. Még a mellkasának támaszkodó kéz ellenkezése is csak olaj lehetne a parázsra, de ahogy a lány az arcához simítja sajátját, enged a mélységi könyörtelenség. Egy szusszanással hagyja távozni az ingerlő gondolatot, s csak elmosolyodik az igyekvő ígéretre. Érzi a bőrén, hogy a helyzet iróniája a lány ajkára is hasonló gesztust csal.
~Bizony, a gazdád, csak nem feledted máris?~ bólogat a visszakérdezésre. Nem engedi el ezt a játékot olyan könnyen, ezt Rilkäline is kénytelen belátni, de ezúttal valószínűleg nem nagyon mer cserfes ellenállással vitatni a dolog létjogát.
Érkezik a kárpótlás. Az elé küldött kis megjegyzésre azért elvigyorodik a mélységi, de betartja a feltételt. Finoman veszi fogai közé a kínált falatkát.*
- Jó kislány *mondja elégedetten, míg jussa ízét élvezi. Úgy tűnik, a reggeli csak megmenekül az újbóli félbeszakítástól, s békés falatozássá szelídül.
Különösen tetszik Kharashinak, mikor a lány teljesen önszántából, evés közben egy-egy számára összeállított falatkával kedveskedik neki. Ha eddig nem, hát most már igazán elkényeztetve érezheti magát.*
- Meg bírnám szokni *mondja, és a következőre elmajszolt ajándékkatona után megfogja a vékonyka kacsót és a kézfejére hintett csókocskával adózik a kedveskedésért.
Kifejezetten jól esik így falatozgatni, főleg, hogy tervek szövődnek a jövőbe. Egy olyan jövőbe, ami fölött talán végre eloszlik valamelyest az őt sújtó ború.
Egy idő után ő is viszonozza a kis kóstolókat. Érdekessé teszi a reggelit, hogy a nőstényke a saját ízléséből merítve is állít össze neki falatokat, ő pedig viszont. Az evés végeztével elég egyértelmű jelek mutatkoznak rá, hogy a lány a sebéről sem feledkezett meg. Kharasshi pedig készséggel tartja a karját az átkötözésre. Fakói hosszan figyelik az odaadón ügyködő leány fiatal arcát.*
- Azért örülsz egy kicsit, hogy aznap elraboltalak?


1677. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-06-20 18:10:51
 ÚJ
>Rilkäline Mejnk'ha avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 222
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Megfontolt

//Kharasshi, Rilkäline//

*Cseppet sem bűnbánó pillantással süti le szemeit, s orra alatt somolyog közben, mely felér egy vallomással. Mindketten tudják, hogy szándékosan húzgálja az irbisz bajszát, hol gyengédebben, hol szemtelenebbül. S a falatozással is hasonlóképpen van. Aztán persze csiklandós pontot nem talál, de határokat annál inkább. Akármennyire is résen van, mert fel van készülve, hogy Kharasshi türelme nagyon véges. Nem tud olyan gyorsan mozdulni, hogy elhúzódjon, mielőtt a hím elkapja a kezét.*
- Talán, kóstolgatlak *arcán a gödröcskéi is megjelennek, ahogy megpróbálja visszafojtani mosolyát, bár belül a rajtakapott csínytevő rosszaság tombol. Csak akkor komolyodik kicsit, amikor kilátásba kerül a repeta lehetősége, akkor szökik cinkos pír az arcára. S bármennyire is csalogatja a az alkalom újra, be kell látnia, hogy valódi reggeli nélkül nem bírja sokáig. Pláne, ahogy szeme sarkából a másik asztal felé sandít, s a rombolás heve eszébe jut. *
- Azt hiszem, tudom… *sandít újra a romok felé, miközben nyel egyet.* de ennem kell, különben ájulásba hajszolsz… *érkezik a józan döntés suttogása, mi inkább kényszerű, mert nagyon is érzi, hogy ez lenne a vége, holott ő maga sem bánná. Már ha csak az elmúlt napra gondol, felzúg a vére, szívverése újra gyorsul, de nagyon ügyesen zabolázza magát. Muszáj.*
- Nem, ne is gondolj rá *megy elébe, maguk közé húzva szabad kezét, melyet a tetovált mellkasra támaszt, arcát a híméhez simítja. Könnyen el tudja képzelni, hogy a kaján mélységi kapna a lehetőségen.* Ígérem, én is jó leszek
*Ha emlékei nem csalnak, majdnem ezen szavakat használta Kharasshi is első csókjuk estéjén. Micsoda istenek fricskája, hogy most éppen ő kényszerül ezt mondani. Belemosolyog a hím nyakába, s csak a falat követelésére hajol vissza.*
- A gazdámnak? *billenti félre fejét, mert csak nem engedik a rabnő szerepből, majd sóhajtva, mint ami nehezére esik, folytatja.* Hát, a gazdámnak talán járhat egy falat kárpótlásul.
*S megkísérti újfent, hogy úgy kínálja, ahogy korábban tette az asztalnál, ajkai közül, de ígéretéhez híven jól viselkedik, ezért csak ujjai közé csíp egy kis kenyeret, majd a fűszeres olajba mártja. Éppen, mint az, amit elorozott. Aztán Kharasshi elé kínálja, annak helyébe, amit ellopott tőle.*
- Az ujjam marad! *köti ki, majd ha lerótta tartozását, folytatja reggelijét, s néha egy-egy falatot azért nyújt a galád hímnek is, akárcsak egy első osztályú rabnő.*
- Látod, egy rossz szavad nem lehet.
*Mikor jóllakott, tölt a két kupába vizet, s jóízűt kortyol a sajátjából. Néhány korttyal ki is issza, hogy egy újabb kupával azon nyomban megigyon. Sóhajtva teszi vissza az üres poharat, kezdi összébb pakolni a reggeli maradékát. A Kharasshiról szétszóródott falatokat is összeszedegeti szép takaros kis kupacba rendezi az egyik fatálon, hogy később még elnassolja őket.
Hagyja a hímet is jóllakni, de addig is odakészíti a gyolcsot, s az előző nap szedett Észak reményéből is egy fátyolkát.*


1676. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-06-19 21:07:57
 ÚJ
>Kharasshi D'Rake avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 825
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

//Kharasshi, Rilkäline//

*Midőn Irbisznek nevezik, morranva csattintja is össze a fogát, hogy rászolgáljon. Ám a lány kijelentését cáfolandó, a szemeiben ott ég a magabiztos ellentmondás.
Igen, cáfolhatatlan, hogy a nőstényke gyorsan tanul és hogy meglepte és hogy Kharasshi aztán valóban egész fejezeteket prezentált a szégyentelenség kézikönyvéből, amit könnyen elleshet, aki hajlik az ilyesmire.
~Még hogy csak visszaorzott egy falatot...~ horkan szinte sértetten.*
- Pontosan tudtad, mit csinálsz, szégyentelen nőszemély. *Dohog az alávaló játszadozás miatt, hogyne dohogna, hiszen mézesmadzaggal édesgetik, aztán hoppon hagyva cicáznak csak vele. Az ilyesmiben a férfiak türelme jóval kevésbé lekenyerezhető. Nem, nem, nincs ínyére ez a várakozás, főleg, hogy ismét terülj-terülj asztalkámat varázsolnak rá. Persze tűri, mert a kis falatkák útja meglehetősen kecsegtető. A csípőjéről elmajszolt gyümölcsöcske után mégis mozdulni kénytelen. A cirógató ujjak bizonyára csiklandós tájékot keresnek, hogy ezzel is tetézzék Kharasshi kínjait, de ahogy az oldalán végigfutó sebhelyhez érnek, elkapja a vékony csuklót. Legurul róla a maradék falatka, s ami magától nem, hát azt lesöpri szabad kezével.*
- Jól érzem, hogy kóstolgatsz, kis fakóvérű? *kérdi, ahogy közel hajol a nőstényhez.* - Tudod ugye, hová vezet ez? *Bizony, itt az a pont, amikor a lánynak döntenie kell, hogy reggeliznek vagy az ide terített asztalnak is az lesz a sorsa, mint az imént a másiknak. Kharasshi a két dologgal egyszerre most nem igazán tud megbirkózni, pedig mindkettőre lenne étvágya.*
- Az a falat az enyém volt. *Nem kétséges, hogy míg a saját megkárosítását főbenjáró bűnnek sorolja, addig a lány követeléseit fel sem véve söpri félre.* Adj helyette másikat. Vagy nem jár ennyi a gazdádnak?


1675. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-06-18 18:22:15
 ÚJ
>Rilkäline Mejnk'ha avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 222
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Megfontolt

//Kharasshi, Rilkäline//
//A hozzászólás +16-os elemeket tartalmaz!//

- Mondhatod, hogy kiismertél, de elfelejted a telet.
*Hogy, életének leghosszabb teléről beszél, nem említi meg, bár az eddigiek után éppen Kharasshi is sejtheti, hogy nem csak neki volt ez nehéz időszak. Eleinte nem, de a vége felé ahogy egyre megismerte a hímet, annál inkább. Most pedig nőstényt próbáló feladat volna, de tudja, ha valóban felmérgelné a hím, megtenné, hogy nem engedi magához közel. Csak éjjel, mikor önkéntelen húzódna a rémálmok elől a védelmező karok közé újfent.* És, ha én kibírom, bizony te sem kapsz belőlem, Irbisz. *Közelebb hajol, hogy a fakó szemekbe nézhessen, a nyomaték kedvéért.* Egyetlen-árva-falatot-sem.
*A nyakát ért simítás alá simul, tökéletes cirmos módjára, s az érzékeny terület, mint az álnok áruló bizsergése gerincére fut, emlékeztetőül, hogy a hím, valóban tudja, mivel hajthatja akarata alá a nőstényt.*
- De tudnod kell, hogy le vagyok nyűgözve... *csempészi bele komolyabb mondandóját, mely minden játékos csípést, fenyegetést felülír, legalább egy kósza pillanatig. Nyilvánvalóan ezt teszi az a mozdulat is, mellyel a hím ujjait illeti, mert mindent megér az a döbbenet, amit Kharasshin lát ekkor. Persze főleg arra számít, hogy a hoppon maradt ajkak lesznek elégedetlenek, ehelyett csendes áhítatot érez felőle, melyre persze elönti a büszkeség. Felettébb élvezi, hogy valami olyasmit tett, amitől a hím szava majd elakad.*
- Tudod, könnyen tanulok, és volt egy rendkívül galád mesterem, az elmúlt pár hónapban. *Vallja be, mint kikezdhetetlen tényt. Újabb sajtot, majd egy sonka szeletet is szájába lök, zavartalan folytatja a falatozást, s az sem zavarja, hogy a hím ellop egy sajtot a fatányérról.*
- Hmm… valóban határtalan kegy ez. Sosem tudom meghálálni. *Jegyzi meg élcesen, még úgy is, hogy tudja, ez akár még elő is fordulhatott volna. Mint, ahogy annak idején Kharasshi dacolni is próbált önnön érzéseivel. Csak mielőtt lejtőre vinné az éhség szülte pesszimizmus, Kharasshi hanyatt dőlve sóhajtja el szavait.*
- Vesztedbe? Én? Pedig csak visszaoroztam egy falatot, a magam módján. *szól egyre jobb kedvvel* Éppen elég falatot loptál már tőlem, ideje visszaszedni.
*Szavai közt újabb húst és cipót lök a szájába.*
- Csak nem megleptelek? *mosolyodik hasonló ravaszkásan. Persze van, amin önmaga is meglepődik, hogy mi nem jut eszébe, de olyan könnyeden indul egy-egy ütközetre, hogy észre sem veszi, csak megtörténik. Ha ez galádság, hát vállalja, de valójában, csak felszabadultság.* Te raboltál engem, és nem én téged, ezt a terhet, neked kell cipelned… úgyhogy meg ne moccanj, mert elrontod, a reggelimet másodjára is… akkor pedig morcos leszek.
*Szigorú pillantása nagyon is komoly. Mert amíg beszélt, bizony keze is járt. Amellett, hogy szájába pakolta a falatokat, egyet-egyet Kharasshira is sikerült elhelyeznie. Újra tányérnak nézve őt, a nadrág korcától, mellkasáig.*
- Megfizetsz az ellopott falatokért, ugye tudod? *S elmar egy sajt kockát egy karcosabb csókjával.*
- Az almáimba is folyton beleharapsz. *Újabb falat, Kharasshi mellkasáról...* Fogadjunk, hogy észre sem vetted. *aztán a hasáról lop egy darab gyümölcsöt.* Már a tisztáson is, első éjszaka… *újabb bogyót csókol magának, csípő tájékról.*
- Emlékszel, mit mondtam akkor? *folyatja a finom fognyomokkal tarkított dézsmálást, pajkos pillantások kereszttüzében.*
- Akárcsak, most, a tányéromról is. Láttam!
*Persze nem csak a majszolással teszi próbára a hím türelmét. Somolyogva keresi az alattomosan csiklandós pontokat. Főleg ezen ügyködik. Mindent megtesz, hogy találjon egyet legalább, amire összerezzen, s ami újabb játékos szakasza lehetne a reggelinek.
Persze résen van arra is, ha Kharasshi mozdulna, akkor ős is pattan, mert most tényleg nem hagyja magát, míg nem lakott jól.*



A hozzászólás írója (Rilkäline Mejnk'ha) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.06.18 18:31:38


1674. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-06-17 15:22:51
 ÚJ
>Kharasshi D'Rake avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 825
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

//Kharasshi, Rilkäline//
//A hozzászólás +16-os elemeket tartalmaz!//

- Nem-nem, többet nem várok *csóválja a fejét.* - Kiismertelek már, nőstényke. Talán ellenkeznél egy kicsit, de tudom, hogy bírjalak engedelmességre. Persze, ha szépen kéred *hajlik mégis némileg az egyezkedésre* -, ha igazán szépen, akkor talán faraghatok neked még hasonlót.
*Akaratlanul is mozdul a keze, hogy megsimítsa a feltáruló nyakacskát. Közben elégedett mosolygással figyeli lányt, akinek igen csak megered a nyelve. Az oldalára tett sajtdarab láttán azonban feljebb szökik a szemöldöke. Sejti, hogy itt valami készül. Nem is lepődik már meg rajta, hogy a szemtelenje egyenesen tányérnak használja őt. Ráadásul még azt is kieszközli, hogy mindezt még ki se kérje magának. Megállítják a pajkos kis harapások, a csókkal engesztelt sérelem és ez az egész játék, melynek stafétáját kétségtelenül átvette a nőstényke. Így engedi a maga útján az incselkedést, meg az álságos alázattal duruzsoló szavakat. Kissé emeli a fejét, nyújtózik azért a hozzá hajló csókért, de amit a lány ehelyett művel, attól elkerekedik a szeme. Talán levegőt venni is elfelejt a szégyentelen falatlopástól megbabonázva. A méltatlankodó szavak elnyílt ajkára száradnak és hirtelen felmerül benne a kérdés: ~ki ez a lány és mit csinált azzal a bizonytalan, szégyellős kis fakóvérűvel, akit a tél elején idehurcolt magával?~*
- Mindenképp *nyögi ki végül nagyot nyelve.
Egy pillanat múlva azért már visszaöltözik méltóságába. Hitetlenkedve ingatja a fejét, hogy ilyen csúfosan meglepték. Persze nem kétséges, hogy olyan vereség volt ez, ami inkább lenyűgözte, mint megharagította.
Lenyalogatja ujjairól a falat hűlt helyét, hogy aztán úgy mutasson vádlón a lányra.*
- Te! *bök felé összeszűkített szemekkel.* - Galádabb vagy, mint gondoltam. Ez tetszik! *Eloroz egy darab sajtot a nőstényke tányérjáról, hogy kiegyenlítsen valami erkölcsi reggelimérleget.* - Ha így folytatod, talán nem adlak el az első vásáron *mondja gonoszkodva. De hiába aljaskodik, nem tudja elüldözni azt az érzéki gondolatot a fejéből, melynek képzetével a kis hamis megkísértette. Egyre csak ámul a dolog felett, az újra és újra visszaidéződő pillanat érzéki bűvöletében. Sóhajtva dől hanyatt, karját a homlokára fektetve.*
- Vesztembe viszel, te némber.


1673. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-06-17 08:57:03
 ÚJ
>Rilkäline Mejnk'ha avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 222
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Megfontolt

//Kharasshi, Rilkäline//
//A hozzászólás +16-os elemeket tartalmaz!//

*Ujjai közt elbűvölve forgatja a minx hajtűt. Valójában legalább annyira lenyűgözi az, hogy kapta, hogy az övé, és cseppet sem abban az értelemben, mint a ruhák, vagy amiket megvettek a tanyán. Nem. Egészen más húrokat pendít. Kharasshi a két kezével faragta, amiért egészen egyedi ajándék. Ilyet nem lehet bármelyik piaci csecsebecséstől kapni, ilyen nem lesz minden cicomás kisasszonynak, akit elönt az úri hóbort, egy fából faragott hajdíszért, hogy aztán egy hét múlva új hóbort után nézhessen. Ez tehát a hosszúra nyúlt csend oka.
A visszakérdezésre csak bólint egy picit, hogy ezzel is a válasz felé noszogassa Kharasshit, de amit kap, még véletlenül sem olyan, mint amire számít. Komoly válasz helyett, játékos dorgálás, majd egy ígéret.*
- Nem-e? Ugye tudod, hogy ahhoz ám jól kell viselkedni? *duruzsolja a csók után, a feltételt a hím ajkaira. *Különben, tavasszal is fadarabot szorongathatsz az öledben reggeltől estig, a gyöngyöző combjaim helyett. *Aztán ahogy Kharasshi elheveredik, Käli hátrahajló karja alatt pillant a hímre, úgy tűzi fel haját, hogy a kócos tincseket valamilyen formába öntse. Bár még így is önkényesen meredezik néhány hajszál, szabaddá válik az íves hófehér nyak, ami általában a holló fürtök takarásában volt.*
- Ó, és még az adósod is vagyok? *Nekikezd felkockázni egy darabka sajtot. Módszeresen. A megmenekült bogyókból is vesz, úgy ahogy sonkából.* Úgy tudtam, én számolom fel az uzsorát… *mosolyodik el pajkos csillanással szeme sarkában, elfelejtve, hogy nemrég még rabnőnek bélyegezték, majd szemérmetlenül néz végig égkék szemével a félmeztelen férfi testen. Issza azt a hanyag tartást, mellyel az oldalán fekve pózol a leányrablók gyöngyszeme.*
- Mégis, mint ha nekem kellene hálálkodnom. *Látványosan elgondolkodva vesz el egy kocka sajtot a tányérról, s azzal a mozdulattal Kharasshi fedetlen oldalára igazítja. Nem sieti el, közben kipillant a hímre is, vajon mit szól ehhez? Aztán lassan fölé hajolva egy csókkal, s egy finom harapással tünteti el onnan a finom falatot.*
- Talán alkudnunk kellene… *simít ujjával végig a férfi oldalán, kóstolgatva az íveket, hullámokat, ezzel a fénylő csókpecséten is átsimít. Aztán följebb egy bogyót igazít a hímre, el ne guruljon idő előtt.* Vagy sorsot húzni minden reggel, hogy aznap, éppen melyikünk az adós, és melyikünk a behajtó *Somolyogva hajol közelebb a reggeli finomsághoz, majd megismétli a korábbi csókot, immár feljebb egy arasszal. *
- Óh, erre nem is gondoltam. *Megjátszott csalódottsággal húzza el száját.* Hát, ha mérhetetlen kegy, akkor az egészen más. *Lassan hajol közelebb a hímhez, csókért hajolva, de mielőtt ajkaik összeérnének, szemtelen mosollyal, s vérlázító pillantással hajol el, s inkább Kharasshiujjai közül kebelezi ajkai közé a kitartott falatot. A fakó szemeket nem ereszti, úgy kóstolja a férfi két ujját is, hogy aztán visszahajoljon saját fatányérja fölé. Csak a halvány gödröcske jelzi a lány arcán, hogy a jelen csatározás egyben azon ígéret is, melyre éppen kíváncsi volt.*
- Meséljek még?



1672. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-06-16 11:43:54
 ÚJ
>Kharasshi D'Rake avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 825
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

//Kharasshi, Rilkäline//

*Egy kicsit azért kezd feszengeni, amikor a lány olyan sokáig nem mond semmit a hirtelen elővarázsolt ajándékra. Nem tudja biztosan, hogy tetszik-e neki. Ezért aztán kifejezetten megkönnyebbülve mosolyodik el, amikor a nőstényke végre megszólal.*
- Hogy miért? *vonja meg a vállát a különös kérdésen. Ezen sosem gondolkodott. Először csak farigcsált, aztán elkezdett alakulni. Egy időre félre is tette. A minxet igazából csak jóval az első éjszakájuk után kezdte belefaragni. Jó ideig maga is úgy hitte, búcsúajándék lesz. Annak idején a húgának faragott ilyesmiket, de erről inkább nem szól. Nem akar róla beszélni. A halála az egyik legfájóbb emléke a háborúskodás idejéből.* - Mert túl sok időt hagytál nekem a télen, hogy ilyesmivel foglalkozzak *üti el a dolgot némi csipkelődő élccel, ahogy tőle ez nagyon is megszokott.*
- De több ilyen csecsebecse nem lesz *húzza vissza magához a lányt egy újabb csókra a bujtatott ígérettel, hogy eztán a szabad perceit olyasmivel fogja tölteni, amit eddig oly igazságtalanul megtagadtak tőle.
Elheveredik a prémen, a lehető legnagyobb kényelemben ehhez a pazar reggelihez. Könyökére támaszkodva szed magának. Elsősorban húsból és kenyérből, amit meg-megmártogat a kis tálkába öntött fűszeres olajban.*
- De... *dörgöli meg az állát kisvártatva* - most, hogy így mondod. Talán elkényeztetlek. *Színpadiasan morfondírozik.* - És ha így van, az adósom vagy. Gyerünk, mesélj csak, mivel tervezed törleszteni mindazt a mérhetetlen kegyet, mellyel ismeretségünk óta elhalmozlak? Mert nem akarsz hálátlannak tűnni, ugye? *vigyorodik, miközben újabb falatot csippent az ujjai közé. Való igaz, hogy kapott tőle ezt-azt a rabolt vendég, de azért meredek lenne ezt olyasmihez hasonlítani, amire rá lehetne aggatni a fellengzős szót: kegy.*


1671. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-06-15 15:46:04
 ÚJ
>Rilkäline Mejnk'ha avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 222
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Megfontolt

//Kharasshi, Rilkäline//

* Olyan kényelmesen nyúlik el, hogy hat lóval sem lehetne elvontatni. Ezt Kharasshi is észreveheti, mert ahelyett, hogy visszalökné a labdát, inkább hozzásimul. És milyen szemtelen szemérmetlenséggel teszi, ahogy még a fülébe is súg. Rilkäline somolyogva pillant Kharasshira szeme sarkából, aztán csókra hajlik. Ez az a pillanat, amit néhány hattal ezelőtt el sem tudott volna képzelni. Azt igen, hogy Kharasshinak esik tíz karommal, mint ahogyan volt is rá példa, s azt is, hogy amint vége a télnek, már felpakolva várja a sárga Kacérka, indulásra készen. Na de hogy még kelletni is fogja magát jóízűen, felhőtlenül, mint a törleszkedő macska, hát azt végképp nem. Persze, most még véletlenül sem jut eszébe ilyenen gondolkodni. Oldalra pillant, s a szemébe hulló fekete tincsek közül figyeli a tanácstalan mélységit. Csendes nevetés hagyja el ajkait, ahogy a fejét vakaró hímre pillant, de bele is bújik könyökhajlatába, nehogy aztán meggondolja magát a ház ura. Szórakoztatja, hogy Kharasshi minden mozdulatán látszik, hogy nincs szokva az ételszervírozáshoz. Ennek ellenére, nem kel fel, hadd hozza csak a saját ütemében a hím. Addig is, megfigyeli a mozdulatait, ahogy pakol, ahogy takarosan összekészül a kandalló melletti falatozáshoz. Eddig mindig ő készült, s most igenis megérdemli, hogy visszakapjon belőle.
Aztán a piknik előáll, és mindenféle finomság Rilkäline elé kerül, amit szeret. Szép kis csomagot tudtak a legutóbbi tanyán összevásárolni maguknak, így nincs hiány zöldségből, húsokból, és még egy cipó is megmaradt. Ezekből pedig mind kerül a kis terítőre.
Käli felülve szemléli a terítéket a lába előtt, és meg kell állapítania, hogy ügyesen megoldotta, minden nehezítő körülmény ellenére is.
Aztán, ahogy a marcona kimegy a kancsóval, Rilkäline felkel, s a dézsához sétálva megmosdik. Szerencse, hogy korábban benne maradt a víz, és tegnap nem éppen volt alkalma kihordani, így nem kell kimennie a kúthoz, bár a víz így is hideg. Éppen ahogy nyílik az ajtó, akkor tekeri maga köré az egyik törölközőként használt nagyobb szövetet. Kharasshi előtt telepszik le a prémre, míg a csizmájával bíbelődik, s onnan néz fel rá. Persze, csalafinta mosolyát le sem tudná törölni, de most nem csíp oda semmi, amivel ezt az ünnepi reggelit magasztalná. Csak élvezi a köréjük telepedő meghitt hangulatot.
Megvárja, a mellé telepedő Kharasshit, csak utána kezdene a tányérokra halmozni a sonkából, zöldségből, de a mozdulat el sem indul. Megakad a szeme azon a minx faragványon, amit Kharasshi tesz le elé, s csak az után fogja fel, hogy egy hajtű az egészen pontosan. Annyira elbűvöli az aprólékos minta, hogy egy pár pillanatig csak pillantását járatja rajta. Tenyerében forgatja szótlan. Nem is tud hirtelen mit mondani, pláne, az után, hogy Kharasshi elmondása szerint, mikor kezdett neki. Egy kis idő kell, hogy hangjára találjon, s hogy ne csak a hímet és a faragványt nézze felváltva. Hirtelen annyi kérdés merül fel benne, hogy azokat jobb volna inkább némán feltenni, csupán pillantással, vagy érintéssel. *
- Gyönyörű *suttogja szinte meghatódva, égkék pillantásával hol a minxes tűt, hol Kharasshit simogatva.*
- Már akkor elkezdted, hogy azt sem tudtad, maradok-e? *suttogja, még összeszorult torokkal.* Miért?
*Teszi fel, végül azt a kérdést, ami a legtöbbet kifejezi. Miért kezdted el már akkor? Miért kapom? De nem akarja halmozni tovább, olyanokkal, hogy a hátán az elátkozott minta ihlette-e, vagy másért kezdett éppen minxbe? Annyi-annyi apró miért, amit tudni szeretne.
Aztán Kjarasshihoz hajol, mielőtt az válaszolhatna, s minx tű nélküli kezét annak arcára simítja, hogy aztán lassú kóstolót adjon a legfinomabb köszönöm csókból. Elhajolva ugyan az a kíváncsi pillantás kíséri, ami a csók előtt, hogy a válasz el ne maradjon. Csak a mozdulattal egészül ki, ahogy kusza holló tincseit rendezve, máris megpróbálja beletűzni a rögtönzött kócos kontyba. *


A hozzászólás írója (Rilkäline Mejnk'ha) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.06.15 15:51:03


1670. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-06-13 20:09:37
 ÚJ
>Kharasshi D'Rake avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 825
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

//Kharasshi, Rilkäline//

*Csak elégedetten csillogó pillantása válaszol. Ahogy végigméri a sziporkázó nősténykét, kétség se férhet hozzá, hogy mire is oly kíváncsi. Mindenre, amit a lány még tartogathat neki. A megdolgozásra pedig csak gőgős bíraként bólint. Megvesztegethetetlenség kajánul görbe tükre csillog a fakókban, úri kiváltságaiban fürdőzve.
Szinte hízelgésnek hat, ahogy a drága helyben hagyja az önzőséget, melyet Kharasshi a büszkesége védelmében emelt pajzsul. Persze, van benne igazság is, de sosem tagadta. A közös nevezőre jutott vádalkut csókkal pecsételi meg. Mintha minden parázs sziporka csupán békés víztükör éke volna. Rég vágyta már ezt a békét. Mikor télbe fordult a világ, még azt hitte, sosem lesz benne része többé.
A felcsattanó korholásra csak büszkén vigyorodik, hiszen jól tudja, a nőstényke kifejezetten kedveli e kétes tulajdonságot benne. No de az előadás, amit ezután prezentál a leányzó, hát azon csak csóválja a fejét.
~Kharasshi, Kharasshi... Alattomos zsarnokot teremtettél!~
Akármennyire szemérmetlen ez a játék, a kisfelség óhajának, úgy érzi, ezúttal kénytelen lesz eleget tenni.*
- Ne félj, kis fakóvérű *simul a formás hátsóhoz, míg a lány fülébe súg* - elűzlek odáig is, amiről most még csak fecsegsz *ígéri egy pajzán csókkal és egy hozzá illő simítással, aztán feltápászkodik és nadrágba rendezi magát.
Kissé tanácstalanul áll először a csatatér peremén. A fejét vakarva nézelődik és igazán most ébred rá, mennyire elkényeztették az elmúlt időben. Az étel mindig az asztalon várta, végeztével pedig szintén nem neki kellett bajlódni az asztalbontással. Ami azt illeti, egy kicsit tanácstalan a tekintetben, hogy mit hol keressen, de szégyenben azért nem marad. Tálcára halmoz mindent, amit az ő gyomra megkíván és amiről úgy rémlik neki, hogy Rilkäline szereti. Kerít az egészhez két kést meg egy terítőfélét, hogy megágyazzon a kandalló előtti falatozáshoz. Mielőtt azonban ő is letelepedne, odatesz még két poharat, a kancsóval meg térül-fordul, hogy kintről friss vizet kerítsen bele.
Visszaérve lerúgja a csizmáját és leteszi maguk mellé a kancsó vizet is. Aztán letelepszik, de mielőtt nekilátna a falatozásnak, a háta mögül előhúz még valamit és a lány elé teszi. Egy hajtű, aminek a végét aprólékos faragás díszíti: egy fejét hátraszegő minx.*
- Még akkor kezdtem el, amikor a kis gombszemű bérlőnknek forgácsot hántottam.


1669. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-06-12 22:27:37
 ÚJ
>Rilkäline Mejnk'ha avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 222
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Megfontolt

//Kharasshi, Rilkäline//

*El tudja képzelni, milyen bosszantó lehet, hogy folyton van válasza, még úgy is hogy a tekintet, mellyel válaszol a felhívásra, más irányba tereli. Villan a gunyoros kék szikra: * ~Ahogy szeretné az úr!~
- És ugyan, mire olyan kíváncsi, egy morc mélységi hím? *bújik közelebb a férfi füléhez, s bele is kap finoman a cimpájába, s csókot hint az arcára, végigvezetve azt az állkapcsa ívén.*
- Ó… értem *húzódik el, s cirógató ajkaival sem csókolja már a hímet. Vészjóslóan hűvös nyugalom árad szét benne. Játék és komolyság határán egyensúlyoz a hangsúly, s ki tudja, merre billen. De emlékeztetőként szolgál, hogy bizony Rilkäline ha szolgál is, csakis saját akaratából, mert már régen túl vannak a téli egyezségen.* Tehát, meg kell dolgoznom érte. Ennél is jobban?
*Végigfut rajta az emlék, hogy milyen gyorsan ugrott fel az asztalra, hogy kikutatva ruháit, hányaveti módon magára kapja azokat, hogy a jelenlegihez hasonló disznóólat hagyva maga után, csapzottan rántsa fel az ajtót, úgy, hogy a keretből majd kiesik. Csak kihajítani már nem tudta a cincogót, mert Kharasshi éppen akkor toppant be. Azért kénytelen elnyomni egy mosolyt a jelenet emlékére, mely pajkosra vált, a szélhámos duruzsolás párjává, amikor tovább fűzi a szót.*
- Ó, egy percig sem vádoltalak ilyen otrombasággal, hogy vajszívű vagy * duruzsol vissza, játékosan, majd a hím füléhez hajol, bizalmasan.* De éppen most mondtad ki, te magad. A kedvemben leled kedved. Ezért hajszolsz mámorba. Ez nem vajszívűség… *Az ítélet megszületett.* és ha így vagy önző, *tart egy csepp szünetet, csak míg egy engedékeny sóhajt hallat.* akkor nem bánom.
*Bármennyire is most bizonyított a rá a lemoshatatlant, akkor is rosszul esik, hogy a tű és cérna mellé küldik. Nem is rejti véka alá véleményét, de a jóízű kacagásra nem tud nem elmosolyodni. Megolvasztja a durcáját, hogy milyen jó kedve kerekedik a hímnek, hogy milyen jóízűen kacag. Napestig elhallgatná ezt a karcos, reszelős mély nevetést, mely nem sűrű vendég volt eddig, pedig milyen szívesen látta volna.
Aztán sikkantásba s kisebb birkózásba fordul a nevetés, mikor Kharasshi prezentálja, hol kezdi majd felfalni Rilkäline-t.*
- Disznó vagy! *csattannak vékony ujjbegyek a hím mellkasán, miután nem tud időben elhenteredni. Nem is bánja, mert ez a játékos csipkelődés bizony nagyon ínyére van.*
- És ha most ételt hozok, az lesz a baj? Nincs több ing rajtam… szerintem neked kellene menned… *úgy nyúlik el csóknyomos domborulatával fölfelé, mint egy cirmos. Hason, újra a hímkarjai alá helyezkedik. Ő aztán biztosan fel nem kel.* Különben, pedig csakis a te hibád, hogy gyenge vagyok, mint a harmat. Talán, még etetned is kell, hogy erőre kapjak… *sóhajt még mellé, hogy hitelesebbé tegye, a nyilvánvaló játszmát.*



1668. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-06-12 20:25:14
 ÚJ
>Sythra Nyrinath avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 11

Játékstílus: Vakmerő

// Második szál //
// Hölgyek kolbászolása //

*Még a lovon ülve nézi végig, ahogy Valea eltávozik a kiszemelt farönk irányába, majd nyugodtan utána léptet, és csak mellette hoppan le a földre. Lovát kiköti egy közeli fához, egyrészt, hogy ne kolbászoljon el, másrészt hadd legelésszen ott magának, ha esetleg fogára valót találna az erdei talajon.
Egy hümmögéssel lép a farönk mellé, jelezvén Valeának, hogy gondolkodik, mi legyen a tét.*
- Az arany olyan snassz. Mindenki aranyban gondolkodik.
*Végigjáratja tekintetét a lányon, halvány kis vigyor kíséretében, végül bólint egyet, meg még vállat is von.*
- Te leszel a tét. Avagy én. Nézőpont kérdése.
*Vigyora kissé kiszélesedik, jobb szemöldöke elegánsan megemelkedik, majd összefonja kezeit mellkasa előtt, és enyhén csalódottan fogadja, hogy Valea megigazgatja jobb kezét. Sythra bal kezes, és habár elég jól használja mindenféle erőfeszítésre jobb kezét is, azért nem azzal a legerősebb. Szemeiben kis ragadozó tekintet jelenik meg, ahogy vigyora is kiszélesedik, majd fél térdre ereszkedik a farönk mellett és felkönyököl jobb kezével.*
- Most még visszakozhatsz. Ha esetleg nem tetszene a tét.
*Vigyora még mindig nem lohad le, ahogy lelkesedése sem, bár van némi sejtése, hogy ebben az összetűzésben alul fog maradni, ha Valea legalább annyira ügyes jobb kézzel, mint Syhtra a ballal, akkor bizony az elf kerülhet ki győztesen.*


1667. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-06-12 10:43:49
 ÚJ
>Valea lae'Natar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

// Második szál //
// Hölgyek kolbászolása //

*Valahol örül, hogy a kihívást elfogadja Sythra. Egyrészt mert felhergelte eléggé magát, hogy kellőképpen csalódott lett volna, ha elutasítják, másfelől szereti képességeit összemérni másokkal. Le is csúszik a nyeregből, sikeres földet érés után felméri a terepet. Észrevesz egy fatönköt, amit jelez is mutatóujjával annak irányába bökve. Nem is vár választ, vagy egyetértést, már vezeti is oda lovát.*
̵ Legyen tétje?
*Kérdőn Sythrára pillant miközben megteszi azt a pár tizen-huszon métert.*
̵ Legyen tétje.
*Válaszolja is meg saját kérdését. Elvégre különben semmi értelme nem lenne a kihívásnak, egy kis fogadás nélkül. Ha veszít, büszkén vállalja a következményét.*
̵ Mi legyen az?
*Tesz fel egy újabb kérdést addig amíg kiköti az állatot és a fatönk közelében helyezkedik el. Csípőre tett kézzel vár valami iránymutatást.*
̵ Játszhatunk simán aranyban, de ha van bármi használható ötleted ne fogd vissza magad.
*Közben megigazgatja picit lecsúszott kesztyűjét a jobb kezén. Mivel jobb kezes ezt fogja igénybe venni, arra pedig nyitott, hogy esetleg levegye, ha Sythrát valamiért zavarná a dolog.*


1666. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-06-11 19:57:56
 ÚJ
>Kharasshi D'Rake avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 825
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

//Kharasshi, Rilkäline//

*És még mindig csak kibújna a mulasztás vétke alól. Kharasshi viszont a fejét ingatva rázza le magáról az érveket. A képére van írva: legközelebb igyekezz még jobban.*
- Nem hűvös, csak kíváncsi *mondja azért sem engedve igazából.
Így a legédesebb. Ezt az új világot, melyben eggyé lettek, közösen fedezik fel. Kivételes élmény, hogy a tanúja lehet, amit a nőstényke először nyitja csodás szemeit arra a létre, melyben választása és hatalma van. Méghozzá saját erejéből. Még csak most ismerkedik új, szabadabb és korlátait hátrahagyó lényével. De már most... Jobb lesz vigyázni vele.*
- Nem *vigyorodik.* - Eszemben sincs mást ajánlani. Dolgozz csak meg a betevőért, kis doromboló. Tudom, hogy csak alkudozol. Elvégre, emlékezz csak, már az első nap egeret fogtál nekem. Eztán is meg kell szolgálnod a kegyemet, nincs kibúvó. És igen, ha ügyesen csinálod, meglesznek az előnyei.
*Szinte elvárja a szigor a szégyentelen kibúvókat.*
- Honnan veszed, hogy nem önzés csupán? *duruzsolja szélhámos mosolygással.* - Talán csak azért keresem a kedved, hogy olyan önfeledt mámorba kösselek, amiben a leginkább kedvem lelhetem. Ejnye, nőstényke. Egy mélységi hímet vajszívűséggel vádolsz? *Kharasshiról határozottan nehéz lehántani a gazemberség gúnyáját. Hozzá tartozik. A "fűszerezés" iránti kíváncsiskodásra is csak sejtelmes zsiványsággal somolyog.
Ahogy az új koronájában tetszelgő kis rabnő-fenség felcsattan tűre és cérnára tett megjegyzésen, azon aztán igazán jót kacag. Sejtette, hogy találni fog a fricska, de az a sértetten villanó tekintet, a durcásságba boruló orca minden várakozását felülmúlja.*
- Én is ennék valamit *mondja kacagását szuszogva.* - Úgyhogy keríts valami fogamra valót, fehérnép, vagy téged fallak fel! *mondja, s ha a lány nem elég gyors, el is kapja, hogy fogait a formás hátsóba mélyessze játékosan, hogy egy cuppanós csókkal és egy csattanós paskolással teendői felé indítsa az önérzetes kisfenséget.*


1665. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-06-11 12:51:28
 ÚJ
>Sythra Nyrinath avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 11

Játékstílus: Vakmerő

// Második szál //
// Hölgyek kolbászolása //

~Szeretnéd ezt hinni kislány, nagyon szeretnéd.~
*Sythra szemszögéből legalábbis Valea pont a lehető legmesszebb áll a racionálistól, mert épp ezáltal ütközik ki a kettejük között lévő, eltéveszthetetlen különbség. Persze, ahogy a fattyú látja. Biztosan tévedhet, de Valea még nem cáfolt rá erre a véleményre, hiába engedett fel viselkedése, és már nem olyan fagyos a levegő kettejük között, mintha valami északi jégveremben lennének, de tény, hogy jó úton haladnak.*
- Jegyezve.
*Már persze, ami a szándékokat illeti. Az újabb, ezúttal eltéveszthetetlen és azonnali kihívásra szemöldökei újra megemelkednek, ajkán apró vigyorral fordul szembe a nőszeméllyel.*
- Lenyomlak. Itt és most.
*Meg is áll, bal kezét a levegőbe is emeli, mintha csak ökölharcra készülne, de persze megütni nem akarja Valeát, de ha kihívás van, akkor nem fog ellenkezni, felőle aztán csinálhatják.*


1664. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-06-10 19:25:11
 ÚJ
>Rilkäline Mejnk'ha avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 222
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Megfontolt

//Kharasshi, Rilkäline//

*Ó ez a játékos adok-kapok, amitől szikrázik a levegő még akkor is, amikor már a hevesség is pihenőre vonul. Rilkaline, szinte fürdőzik benne. Mint ha a tél, alapjaiban változtatta volna meg, és a házikedvencből valóban valami mássá alakult volna. A tavasz pár napja alatt pedig tovább fodrozódott ez a változás. Legbelül érzi egészen máshogyan magát, már nem gondolja át, ha nemtetszést akar nyilvánítani, nem tart a csörtétől. Persze így, nem nehéz megmerülni, hogy a lány ajkára duruzsolnak, még ha oly szemtelen szavakat is. Nem is válaszol azonnal, csak íriszei tűnnek sötétebbnek a megjegyzésekre.*
- Környékeztem, de még hogy… *dünnyögi, miközben cirógató ujjai, Kharasshi nyaka felé kalandoznak.* de milyen hűvös uraság az, aki inkább borért küldi rabnőjét, aki már az ölében mocorog? *Csíp vissza, bár lehet, hogy ennek még meg lesz a böjtje, de nem tudja kihagyni ezt sem. Már akkor szóvá akarta tenni, csak aztán elvonta figyelmét a rögtönzött szórakozás. Ajkába harap, hogy elrejtse a kezdődő vigyorát, melynek csillanását szeme sarkából viszont nem tudja eltüntetni. Így csak szemérmesen félresandít, mikor éppen azt ecseteli Kharasshi, hogy vajon szándékosan így akarta-e. Nem tudta ám előre, mit fog tenni a hím, de nem véletlenül vette fel az ő ingét, biztos ami biztos alapon, és persze dacból, hogy ha nem engedi a takarót, hát ő megoldja másként.*
- Úgy látod, hogy felcsigáz? *Persze, hogy felcsigázza. Izgalmas és kínos erre ráébredni, hogy eddig sosem foglalkoztatta a gondolat sem, hogy vajon mi borzolja, mi kedvteleníti el. * Ennyire nyilvánvaló? *Talán ezért sem találta a helyét senki mellett. Ezért sem marasztalt, s ő is ezért várta el, hogy ne marasztalják. Ha Kharasshi akkor nem köti magához, sosem tapasztalja meg önmagának ezt az oldalát sem. S külön fintora a sorsnak, hogy egy mélységi hím kellett ehhez. Ijesztőbb ez a gondolatcsíra, mint hogy engedje magát eltöprengeni ezen. Hogy vajon eleve lényének része, vagy az után változott ilyenné legbelül, hogy túlélte azt a napot. Vissza is parancsolja a csíra csücskét, nem hajlandó ezen még véletlenül sem mélázni most. Csak élvezni akarja a helyzetet, a finom kis harcocskát, a csókokkal, cirógatással. Kapni, és adni. *
- Akkor, ha jól értem, szintet léptem *billenti oldalra fejét, hogy játékosan teret lopjon a hímtől, pedig milyen jóleső cirógatás ez.* Mégsem dorombolhatok tovább a kandalló mellett összekucorodva, hanem mint rabnő, tennem is kell azért, hogy ehessek… nem gondolom, hogy ez olyan nagy előrelépés volna *mélázik.* Ajánlhatnál mást.
*Egyik titulus sem nyeri el tetszését, sőt! Persze ezzel Kharasshi is tisztában van. Aztán persze mégis elhangzik, hogy az úr, kedvében járna a nősténykének. Milyen különlegesség is ez, egy elkényeztetett rabnőnek lenni.*
- Persze, így már jobban tetszik… *ajkai hol finom, hol karcos csókokkal hintik a férfi vállát.* Micsoda különleges rabnő lehetek, akinek a kedvét keresi az úr… hmm… *csücsörít kicsit, állát megemelve, szempilláit gondolkodón hunyorítja, mint akinek van választása egy ajánlatot átgondolni, s hatalma visszautasítani, ha nem tetszik.* Milyen fűszerezésre gondoltál? *Akárcsak egy üzletasszony kérdezi, ujja köré csavargatva egy fehér fonatot. Nem kerüli el figyelmét az a finom kóstolgatás, amivel a hím érinti. Van benne valami megmagyarázhatatlan áhítat, ami olvasztgatja a dacoskodást, pláne az ígérettel fűszerezve.*
- Nem is tudom… *elsandít a rombolás felé. Feldöntött szék körül az asztalról lesodort gyümölcsök, ripityára tört kancsó, a mező virágai víztócsában szétszóródva, az áruló kupa pedig az ajtóig gurulva.* néhány napig? *visszanéz a hímre.* Szegény kunyhóból, csak egy romhalmaz marad, ha így folytatod. *Persze ez mindkettejükre igaz, mégis csak a hímet teszi felelőssé. Csak azt a jóleső bizsergést, amit kivált ez a jövőkép, nem tudja elrejteni. Egészen végigfut a gerince mentén, s a feje búbjától, a kisujja hegyéig árad szét testében, pedig alig pár perce vannak pihenőn. Aztán a tű és cérna említésére hamvába is hull az egész. Olyan, mint a legédesebb falatok közé keveredett citromkarika, ami fintorba húzza az arcot. *
- Kharasshi *csattan a sértett önérzet hangja, s villan az égkék pilla, hogy szót emeljen a szemtelenség ellen, mi rendre utasítja, a tű és cérna mellé. De korduló gyomra átveszi a szót.*
- Éhen halok *nyögi.*



1663. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-06-10 14:26:45
 ÚJ
>Salwar Caleihaisan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 416
OOC üzenetek: 135

Játékstílus: Vakmerő

//Napsütéses Nap//

*A bárd a nővel együtt nevet, bár nem volt annyira vicces, de mégis úgy érzi, hogy ha nevet a viccein, azzal szimpátiát növelhet, ami pedig növeli az esélyeit arra, hogy még holnap is úgy keljen fel, hogy fajtársa nem hagyta magára. Persze nem a társaság, inkább a túlélés miatt fontos ez.
A háláját nem tolja túl, de nem is kell, ő megjegyezte, hogy hálás, a nő pedig tudomásul vette azt. Ilyen egyszerű kettejük kapcsolata. Viszont ahogy visszaindulnak, elkezdődik a tanítása, és a nő már mutogatja is, hogy mire, és mennyire érdemes figyelni. Cale éber és érdeklődő tekintettel figyel, és jól megnéz magának mindent, amire a vadász rámutat. Persze nem gondolja, hogy ezeket azonnal meg is fogja jegyezi, hiába a sok éves művész élet, még mindig nagyon nehezen tanul meg új dolgokat. A csípős megjegyzésre viszont csak megvonja a vállát.*
- Miért akarnék visszamenni? Húr kell és ruha, de egyelőre kibírom ezek nélkül is. Esetleg egy üveg jó bor, de anélkül se dőlök a kardomba. A társaság adott, és a szórakozás is. *Feleli őszintén, és jókedvűen kémleli a tájat. Hiába mondja ezeket, azért magában nagyon igyekszik, hogy minél több részletet felismerjen, és bármikor visszatalálhasson. Ki tudja mikor unnak rá egymás társaságára. *
- De ha zavarlak, csak szólj. *Teszi még hozzá egy kedélyes kacsintás keretében.*


1662. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-06-10 14:14:01
 ÚJ
>Vierstra A'Dariirn avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Napsütéses Nap//

- Na hát kikérem magamnak!
*Tettetett komolysággal pillant a hímre, aztán persze elneveti magát, mert minek is kérné ki magának, ha tényleg ezt csinálta. De egy kis testmozgás egyébként sosem árt, és nem csak a vízszintes fajta, hanem egyéb formái is hasznosak lehetnek. Mondjuk ha az embernek van egy kellemetlen kis seb a lábán, akkor egész más a helyzet, de azért nem szabad elhagynia magát egyetlen magára valamit is adó mélységinek. Vagy nem mélységinek. Ez már csak nézőpont kérdése.*
- Rá se ránts.
*Legyint rá az értékelésre, mert neki aztán tényleg nem kell megköszönni. Minimális figyelmesség ugyan, de valamire mégis jó, bár nem hiszi, hogy ettől bármivel is több lenne, sem pedig a hím, sem pedig kettejük képlékeny kis kapcsolata.*
- Gondoltam közben kicsit figyelhetsz is. Hogy merre mész, hogy mit látsz. Fontos lehet bármilyen apró részlet. Egy göcsörtös fa, egy furcsán kitaposott ösvény, egy vakfolt az avarban, jelesül, hogy nemrég még tűz állt ott.
*Néha mutogat is mellé, hogy mire érdemes figyelni, egy meglepően kopasz bokorra, vagy egy kimosott folyópart-szakaszra. Mindenről és bármiről meg lehet jegyezni a hollétüket.*
- Ráadásul lassan magadtól is visszatalálsz a városba, ha menni akarnál.
*Erről az erdőrészről legalábbis már nem olyan nehéz megtalálni Artheniort, arról nem is beszélve, hogy aki nem csak néz, hanem lát is, árulkodó lehet az erdő minden apró rezdülése, minden elejtett nyom, de akár még egy valahova odahalt állatka is.*


1661. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-06-10 13:14:02
 ÚJ
>Salwar Caleihaisan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 416
OOC üzenetek: 135

Játékstílus: Vakmerő

//Napsütéses Nap//

- Melletted sose lehet tudni, ha nem is verseny, de egy kis futás bármikor elkezdődhet. *Jelenti ki a bárd, persze nem sok alapja van ilyen kijelentéseket tenni, mert még egyáltalán nem ismeri a nőt. Sőt, az is lehet, hogy teljesen félreismerte, mert a nő leplezi valódi természetét, vagy csak megjátssza magát. Cale nem lehet biztos, végtére is, ő se olyan, mint amilyennek mutatja magát amióta találkoztak. Nem mintha ebben bármi újdonság lenne, nem szokta felfedni senki előtt valódi természetét, a hazugság meg már lényének egy része. *
- Mindenesetre megfigyeltem, hogy ma jóval lazább tempót diktálsz, és ha miattam, akkor tudd, hogy értékelem. *Teszi még hozzá, nem tudja miért érzi ennyire szükségesnek, hogy állandóan hálálkodjon. Lehet, hogy mélyen belül csak kiparodizálja a nő távolságtartását és szociális nehézségeit azzal, hogy felnagyítja azok ellentéteit. Arra, hogy irány vissza a tisztás, csak megvonja a vállát.*
- Az is van olyan jó cél, mint bármi más. Tudtommal nem sietünk sehova. *Mosolyog, és ahogy befejezi az öltözködést, és ismét teljes pompában virít, elindul arrafelé, amerre jöttek, bár azért reméli, hogy a nő hamarosan átveszi a vezetést, és nem ő kell visszataláljon, mert az nem hiszi, hogy menne neki.*


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3188-3207