Külső területek - Kikötői erdőség
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Szántóföldek (új) Dokkok és kikötő (új) | Kikötői erdőség | Tharg birtokok (új) Krenkataur barlangrendszer (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 93 (1841. - 1860. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Atehaner Nemarek [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11134_1521236723_fel_elf_ferfi.jpg)
//Második szál//
-Majd rá fogsz jönni.
* Ravaszul csillogó szemmel néz előre és haladnak a csapda felé. Örömmel hallja, hogy útitársnője sértetlen. De annak még jobban, hogy ez a reakcióiból is leszűrhető. Ezek szerint nem kell aggódni amiatt, hogy a vér szagára a környék összes ragadozója ide siet.
Ám balsorsukat így sem tudják elkerülni. Jócskán az előtt, hogy a háló rabul ejtené, még az iménti párbeszéd után az éjszakai szállás kerül szóba. És ez is izgalmas témának bizonyul.*
-Hát pénzt nem kell érte fizetni. És hölgyhöz méltatlan ígéretet sem kell tenned. De hogy mi történik ott este... *hosszan elhúzza a végét* Csak rajtuk és rajtad áll.
De igazad van. Van elég fantáziánk, hogy milyen helyzetbe kerülnénk.
* Ezzel a maga részéről lezárta a kérdést. Már így is elég poént varrt rá a témára. És túlzottan sietnek egy gnóm karmai közé.*
-Nem szeretem a kényelmet, ha az unalommal párosul.
* A háló valóban végül nem olyannak tűnt, mint ami hibásan működik. És ez zavarja a Hifeti lányt, mert ketten azért mégis több esélyük lenne egy ellen, mint neki egyedül egy rá szegezett fegyverrel szemben. A majom hangos visításba kezd és gazdája nagyon a szívére veszi a sorsát. Ráadásul hamar kiderül, hogy fajgyűlölő apróság a velük szemben álló.*
-Én láttam azt a bezerűt az út mentén egy bokorba felakadva! *mondja hangosan felcsattanva szabadon lévő hősünk* Nem tudtam mire való, ezért ott hagytam, vagy másfél mérfölddel visszafelé.
* Arra felé mutat, amerről jöttek és amikor nem csak a szeme fordul el a foghíjas alaknak, de feje és vele együtt a keze, hirtelen port rúg Kámorf a szemébe és gyorsan nyeregbe pattanva, a barna kancát maga után fogva a sűrű fák és aljnövényzet között kezd elvágtázni. Az sem érdekli, hogy testét csapkodják az ágak.*
~ Nem fogok meghalni csak azért, mert valaki szerint minden sötételf velejéig romlott és ha már léteznek, biztosan ők loptak el mindent.~
* Közben háta mögött újabb vonyítás hallatszik. De hátasa le tudja őket hagyni, megtermett harci ló.*
~ Majd foglalkoznak az ott maradtakkal.~
//Második szál//
* Az újdonsült barátnője veszi a lapot és kedélyesen visszakérdez. És bátorítóan mosolyog vissza Kámorf, bármit is jelentsen ez.*
-Az a fajta fickó, aki a démonoknál egy hajszállal jobban néz ki. És megvan a maga előnyös oldala.
* Ugyan úgy idegesíti a farkasok jelenléte és kommunikációja, mint a rosszabb sorsú fajtársát. Nem szívesen kockáztatna meg egy természet lágy ölén eltöltött éjszakát. Zammiriával vagy nélküle, szeretne minél hamarabb jól védett, lakott településre érni.*
-Évekkel ezelőtt, mikor még kicsi voltam, egy három méteres medvével találkoztunk a rengetegben. Két lábra állt, úgy akart megkarmolni minket.
Megöltük, már a földön feküdt és vergődött, mikor egy falka a vérszagra odajött és megölt majdnem mindenkit. Három barátom halt meg azon az este.
Ugye neked nincs sérülésed?
* Hirtelen vágja hátra lovaglás közben a fejét és nézi meg jó alaposan a másik arcát. Nem igazán a válaszra kíváncsi. Csak amit egy pillanat alatt le tud olvasni róla. Szándékosan próbálta elaltatni az éberségét érzelgős részletekkel, mielőtt a kérdést neki szegezte.*
-Nagy város, lesz szállás. Emiatt nem aggódom.
* Folytatja azonnal a válaszra rátérve, hogy ezzel is oldja a hangulatot közöttük. És még el is vigyorodik hirtelen.*
-De kellően nemes lelkéről tanúságot téve a fejedelem mindig fel szokott ajánlani egyet ingyen annak a hölgynek, aki ezt igényli.
* Nem gondolt eddig rá, hogy a felszedett stoppos ennyi minden iránt fog érdeklődni, és nem is éri őt kellemesen. De a felvilágosítást csak nem tagadhatja meg, ha erre a farkasfuttatásra együtt mennek.*
-Nem olyan magasztos minden célom. Túl hamar elfáradnék, ha minden nap két-három életet akarnék megmenteni. És a fáradt alakok egész nap csak henyélnek.
Nem nekem való.
* Kellemetlenül érinti, hogy felderítőjét csapdába ejtik. De az legalább ennyire kínos, hogy ő maga sem tud mit tenni, hiszen hamarosan kiderül, hogy nem üres fenyegetőzés volt az előbb.
Igyekszik jó alaposan felmérni a másikat és valamit kiokoskodni, de nem sikerül. Kénytelen belátni, hogy teljesen ki vannak szolgáltatva a másiknak. Egyedüli halvány esély egy nem békés megoldásnál, hogy a gnóm találmányok néha nem pont úgy működnek, mint azt gazdájuk tervezte. Vagy számos esetben egyáltalán nem.*
-Nem loptunk el semmit. *rázza meg a fejét tiltakozásként* De a nevem Sasszem Izulda, híres nyomolvasó. Szívesen segítek kivizsgálni, ki áll a dolog mögött.
* Körülbelül száz méterre visszafelé éles vakkantás és rohanó léptek hallatszódnak. És a gnóm vállára egy majom ugrik. A fickó még csak meg sem lepődik. Majd a kis állat gyorsan a tovább áll, hogy a hálóba kapaszkodva tapogassa végig a benne lévőt.*
-Hogyan néz ki a görbülgetőd?
//Második szál//
* A szorult helyzetük ellenére is az egyik lány hangos kacagása hallatszik végig az erdőn. Nem csak a titokzatos menekülő, de az innen még messze járók is hallhatják a hirtelen kitörő jó kedvet.*
-Amonban akkor kapsz lovat, ha lefekszel Kagannal, a Thargok főnökével. Vagy minimum valamelyik ragyás arcú vezetőjükkel.
De onnan nem messze van egy piac a birtokaikon. A legkülönbözőbb dolgokat be lehet ott szerezni. Hátasokból is annyit, amennyit te szeretnél.
Lehet nem Amon Ruadhba indultál el, de most érdemes arra kerülnöd. Sokkal biztonságosabb az az útvonal és a lovaimmal sokkal gyorsabb is.
* Nem látszik a Hifeti lányon a legkisebb érzelem sem az elhagyott ló történetére. Neki ugyan nem dolga.*
~ Ha valóban így történt, akkor is érdemesebb együtt maradnunk, mintha nem.
Furcsa az, hogy egy ilyen szelíd állatot csak úgy elveszít a gazdája. Nem kötötte ki, nem tartotta mindig a kezében a kantárt...~
* Botor az, aki úgy hiszi, hogy a fejében megfogalmazódó vádakból az következik, hogy hősnőnk mindig így cselekszik. Tucatnyi alkalommal hagyta csak úgy ott Arthenior temploma előtt hátasát vagy nem rég például egy egész éjszakára a Vaskorsó Taverna előtti bokrokban. Nem egyszer a szívbajt hozta rá a felismerés, hogy mennyire könnyen elkóborolhatott volna a helyéről, de szerencsére ezeket mind ezidáig megúszta.
És épp ezért is alakult ki benne egy hamis biztonságérzet.*
~ Ugyan az, ha megtámadta az ordas és menekült, mintha nem lett volna ura a jószágnak és utólag kapta volna el a fenevad.~
-Igen, a Tharg Fejedelemség fővárosában lesz egy ügyem, amit el kell intéznem.
* Hamar elérik az útakadályt és inkább a gyalogos kerülő mellett döntenek. Zammiria előre megy és barátnője követi mindaddig, amíg egy fa liánja meg nem ugrik a közelükben és mire szemükkel követhetnék a fent kígyózó növényt, egy háló máris utána indul az elöl menő lába alól.
Kámorf már a következő pillanatban veszi is elő a kardját és egyet lép előre, hogy kiszabadítsa, ám hirtelen értelmes nyelven egy hang hallatszik. Nem csak a vonyító bestiák vannak a nyomukban.*
-Állj! Egy mozdulatot se, különben lelőlek!
* Önzetlen sötételfünk mintha csak varázsszó hangzott volna el, megfagy. Csak a szemei járnak körbe, keresve hasztalan a hang forrását.*
//Második szál//
* Kámorf a gúnyos replika miatt úgy véli, hogy a véletlenül talált útitárs már szintén megismerkedett a mélységi fajt sújtó rossz előítéletekkel. A legmeglepőbb, ha valaki közülük lovaggá tud válni és még el is ismernék az érdemeit. Ám ez sokszorosan nagy győzelem lenne az illető számára.
Bárhogy mérlegeljük az esélyeket, Kámorf szerint túl hamar lett alkalma bizonyítani bátorságát neki, idegesen indul meg rohamszerű elfutására, de a harci szerencse mellé állt és elijeszti őt. És nem is sejti, hogy egy távolsági fegyverrel fedezik hátulról. Egy merész kitámadás esetén az a valami... vagy valaki akár két fegyvert is kaphatott volna a húsába. Ha legalább némileg intelligens lényről van szó, akkor nem csoda, hogy nem kísérelte meg. Ha nem intelligens faj lapult ott meg, akkor az ösztöneiben érezheti a két ló és lovasaik mázsás súlyát, ami összeadódva már önmagában is félelmetes fegyver. Ha a sötételfek jól használják ki és nem szétfutnak...*
-Nem láttam semmit. Valószínűleg csak egy nyúl volt, aki megrémült. Gyere, még naplemente előtt el kéne érni Amon Ruadhot, mert estére bezárják a kapuját!
* Nagyon messziről még több farkas üvöltése hallatszódik fel, ami rossz előjel. Vadászatra készülhetnek. És nem tudja a Hifeti lány magában tartani a kérdést.*
-Az a farkas, amelyik egy lovat evett az útszélen, téged támadott meg?
* Hátra néz, de már nem látja a társnő kezében a tőrt. És ez egy újabb kimondatlan szempontot vet fel.*
~ Vajon fegyvertelenül kelt útra, hogy elszalad minden elől, ami meg akarja ölni? Vagy a hátas pusztulása közben kiesett a kezéből és ezért menekült el?
Mármint, ha tényleg az övé volt!~
* Van idejük beszélgetni. Fél óra is eltelik, mire egy kidőlt fa állja útjukat. Balszerencsés módon az ösvényt teljes keresztmetszetében a lombkorona ágas-bogas része foglalja el.
A környéken nincs más jele a viharnak, ami ezt tehette.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3700-3719
1860. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-10-22 20:40:53
Üzenet elküldve: 2018-10-22 20:40:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
*Xou feje mostanság elég zavaros volt. Gyakran kapta magát azon, hogy hangokat hallott miközben nem volt a közelében semmi vagy a szeme sarkából látott valamit. Ezek pedig zavarták őt. Ahogy a tömeg se valahogy vonzotta. A városba se akart visszamenni. Itt az erdőben maradt hát. Igyekezett kihasználni az ismereteit a növényekkel kapcsolatban és néha tojásokat is talált. Az fizikai állapota nem sokat javult azóta, hogy kikerült a krekantaurból. Továbbra is sovány volt, és vörös csuhája inkább volt nevezhető barnának a sok kosztól. A mentális állapotát viszont kezdte úgy érezni, hogy egyre jobb. Már nem is hallott olyan hangokat amik nincsenek és ez a kis környezet biztonságot nyújtott neki. Bár tudta jól, hogy ez a biztonság csak időleges. Elkezdte észrevenni, hogy egyre nehezebb találni valamit. Jobban kell keresnie. Most egy fa tövében ücsörögve gondolkozik miközben néz ki a fejéből.*
~Jönnek a hidegek. Talán többet kellett volna raktározni. Lehet, hogy el kell majd mennem a városba ha úgy alakul. Ki tudja.~
~Jönnek a hidegek. Talán többet kellett volna raktározni. Lehet, hogy el kell majd mennem a városba ha úgy alakul. Ki tudja.~
1859. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-10-17 12:14:29
Üzenet elküldve: 2018-10-17 12:14:29
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
* Agyaras barátunk elgondolkodik a válaszon, de valami sehogy nem áll össze a szűk agyában. És nem rest végül rákérdezni.*
-Ha szétszóródva élnek és nincs egy állandó hely, ahol összejönnek, mindig változik a központ...
Akkor hogyan tartják egymással a kapcsolatot? Ha valaki egy időre eltűnik, akkor honnan tudja meg, hol van a következő találkahely? És egyáltalán miként tudják meg, hogy valamelyikük bajban van, gyors segítség kell neki?
* Lehet talán túlságosan is részletekbe belement a kérdésekkel, de ez hirtelen nagyon foglalkoztatja. Hiszen ha megtudná valahogy, akkor ő maga is nyomára akadhatna a törzsnek. És beszélgethetne velük, van-e esély arra, hogy befogadják?*
-Na, ez eltűnt!
* Még mielőtt felgöngyölíthetné a nyomokat, újdonsült barátja úgy válik kámforrá, mint szürke szamár a ködben. És páncélos hősünk bosszankodva morog magában, hogy ilyen alakok is léteznek manapság.
Nincs sok kedve vadász tudományát tovább csiszolni. Hívogatóbb számára most már a tengerpart menti város.*
~ Ha egy vadállatot nem tudok megtalálni a nyomai alapján, akkor hogyan boldogulnék az intelligens orkokkal? Majd egyszer. Mint szarva közt a tőgye, csak betalálok én is, amikor a legkevésbé sem számítok rá.~
* Nem okoz nehézséget számára, hogy megtalálja. Ha nem is zseniális nyomozó, de egy ekkora célpont nem rejtőzik hosszú ideig érzékszervei elől. A sós illatot már jóval hamarabb megérzi, mint ahogy a habokat meglátná és a part menti ösvényen gyalogolva hamarosan a halak ismerős bűze is segít a tájékozódásban.*
~ Ideje végre inni valamit és mulatni. Élvezzük ki a város előnyeit!~
* Agyaras barátunk elgondolkodik a válaszon, de valami sehogy nem áll össze a szűk agyában. És nem rest végül rákérdezni.*
-Ha szétszóródva élnek és nincs egy állandó hely, ahol összejönnek, mindig változik a központ...
Akkor hogyan tartják egymással a kapcsolatot? Ha valaki egy időre eltűnik, akkor honnan tudja meg, hol van a következő találkahely? És egyáltalán miként tudják meg, hogy valamelyikük bajban van, gyors segítség kell neki?
* Lehet talán túlságosan is részletekbe belement a kérdésekkel, de ez hirtelen nagyon foglalkoztatja. Hiszen ha megtudná valahogy, akkor ő maga is nyomára akadhatna a törzsnek. És beszélgethetne velük, van-e esély arra, hogy befogadják?*
-Na, ez eltűnt!
* Még mielőtt felgöngyölíthetné a nyomokat, újdonsült barátja úgy válik kámforrá, mint szürke szamár a ködben. És páncélos hősünk bosszankodva morog magában, hogy ilyen alakok is léteznek manapság.
Nincs sok kedve vadász tudományát tovább csiszolni. Hívogatóbb számára most már a tengerpart menti város.*
~ Ha egy vadállatot nem tudok megtalálni a nyomai alapján, akkor hogyan boldogulnék az intelligens orkokkal? Majd egyszer. Mint szarva közt a tőgye, csak betalálok én is, amikor a legkevésbé sem számítok rá.~
* Nem okoz nehézséget számára, hogy megtalálja. Ha nem is zseniális nyomozó, de egy ekkora célpont nem rejtőzik hosszú ideig érzékszervei elől. A sós illatot már jóval hamarabb megérzi, mint ahogy a habokat meglátná és a part menti ösvényen gyalogolva hamarosan a halak ismerős bűze is segít a tájékozódásban.*
~ Ideje végre inni valamit és mulatni. Élvezzük ki a város előnyeit!~
1858. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-10-14 18:24:02
Üzenet elküldve: 2018-10-14 18:24:02
ÚJ
![>Atehaner Nemarek [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11134_1521236723_fel_elf_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 487
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 487
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- Nehéz lesz, mert ezek mindig mozgásban vannak. Saját tapasztalat. És általában szétszórva. De sok siket!
*Ennél többet sajnos nem mondhat vagy tanácsolhat, mert hát... Nem tud. Félelf ő, nem ork, egyet ismert, de az is kinyuvadt a Patkányok által.*
~Ez a faj sem él már tovább.~
*Állapítja meg magában, végignézve a szerencsétlenkedő agyarason.*
- Szerintem most váljunk el, vissza kell mennem az óriásomhoz. Jó keresgélést neked!
*Azzal szépen elslisszol a fák között, a tábor fényét keresve.*
- Nehéz lesz, mert ezek mindig mozgásban vannak. Saját tapasztalat. És általában szétszórva. De sok siket!
*Ennél többet sajnos nem mondhat vagy tanácsolhat, mert hát... Nem tud. Félelf ő, nem ork, egyet ismert, de az is kinyuvadt a Patkányok által.*
~Ez a faj sem él már tovább.~
*Állapítja meg magában, végignézve a szerencsétlenkedő agyarason.*
- Szerintem most váljunk el, vissza kell mennem az óriásomhoz. Jó keresgélést neked!
*Azzal szépen elslisszol a fák között, a tábor fényét keresve.*
1857. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-10-13 11:55:31
Üzenet elküldve: 2018-10-13 11:55:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 196
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 196
Játékstílus: Megfontolt
*A dokkokat elhagyva a vigyor megmarad, de tekintete azért kevésbé vidám. ~ Na mihez is kezdjek. Mert az rendben, hogy innen el, de hová? Valami város kellene, ahol emberek között lehet. Mert hát a természet szép, meg jó, de azért hosszú távon szüksége van mindenkinek a gondolkodó lényekkel való együttélésre és az állatok meg fák nem ebbe a csoportba tartoznak. ~*
- Nem, ne reklamálj Tolvaj úr, - * veszi elő a zsebében hirtelen nyávogni kezdő csíkos macskát *- rád ez természetesen nem vonatkozik. * Baktatás közben simogatja a macskát és monoton teszi egymás után a lábait. Igazán nincs elszokva a huzamosabb sétáktól, hisz a szigeteket is bejárták töviről hegyire a jó öreg Mavanavariavannal.
Ahogy elmarad mögötte a kikötő úgy kezdenek el sűrűsödni hatalmasra nőtt fák. Szépen lassan megérinti, majd körülöleli az erdő békéje. Az erdő is befogadja, hisz a korábban távolban maradó madárfütty és az út mellett jártára megszűnő állatmotozást is felváltja a mellette lévő galagonyabokron versenyt daloló füzikék és a táborozáskor a lába mellett maradékot falatozó mosómedve. Csak Tolvaj nem találja igazán a helyét a természet nagy békéjében, ő ízig vérig városi macska, nem tud mit kezdeni a zöld fűvel és a fák szélben susogó lombjaival. Majd fél nap ebből és Angut igazán megkísérti a gondolat, hogy maradjon. Ugyanakkor tudja, hogy még két nap és erre rá is unna és csak annyit érne el a természet harmóniájának megélésével, hogy a város másfajta légköre az első napokban nyomasztaná. Arra meg nincs szüksége. Mire eljut a következtetésre lába lassan ki viszi a hatalmas fák árnyékából és a távolban az út mentén feltűnnek a szántók fejlógató napraforgói. *
A hozzászólás írója (Lsonjangu Rkusstianbrock) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.10.13 11:57:11
- Nem, ne reklamálj Tolvaj úr, - * veszi elő a zsebében hirtelen nyávogni kezdő csíkos macskát *- rád ez természetesen nem vonatkozik. * Baktatás közben simogatja a macskát és monoton teszi egymás után a lábait. Igazán nincs elszokva a huzamosabb sétáktól, hisz a szigeteket is bejárták töviről hegyire a jó öreg Mavanavariavannal.
Ahogy elmarad mögötte a kikötő úgy kezdenek el sűrűsödni hatalmasra nőtt fák. Szépen lassan megérinti, majd körülöleli az erdő békéje. Az erdő is befogadja, hisz a korábban távolban maradó madárfütty és az út mellett jártára megszűnő állatmotozást is felváltja a mellette lévő galagonyabokron versenyt daloló füzikék és a táborozáskor a lába mellett maradékot falatozó mosómedve. Csak Tolvaj nem találja igazán a helyét a természet nagy békéjében, ő ízig vérig városi macska, nem tud mit kezdeni a zöld fűvel és a fák szélben susogó lombjaival. Majd fél nap ebből és Angut igazán megkísérti a gondolat, hogy maradjon. Ugyanakkor tudja, hogy még két nap és erre rá is unna és csak annyit érne el a természet harmóniájának megélésével, hogy a város másfajta légköre az első napokban nyomasztaná. Arra meg nincs szüksége. Mire eljut a következtetésre lába lassan ki viszi a hatalmas fák árnyékából és a távolban az út mentén feltűnnek a szántók fejlógató napraforgói. *
A hozzászólás írója (Lsonjangu Rkusstianbrock) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.10.13 11:57:11
1856. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-10-10 15:31:06
Üzenet elküldve: 2018-10-10 15:31:06
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
* Agyaras hősünk megrázza egy másodpercre a fejét és úgy lép hátra, mintha homályosan látna. Ez nem is kizárt abból a szempontból, hogy a nyomolvasáshoz is lehajolt mindig, a fákat és Atehanert is egész közelről szaglászta. De más magyarázat is lehet arra, hogy miért érzi úgy, hogy érzékszervei megtréfálják.*
~ Miért csodálkozik azon, hogy orkokat keresek? Miféle bestiális törzsek élnek még Lanawin ezen szegletének vadonjaiban?
Hallottam meséket goblinokról, de ők csak goblinok. Nincs a fajomban olyan elvetemült fafej, aki őket akarná társnak. És igazából nem is hallottam még a közelmúltban hírét sem annak, hogy valahol élnének.
Talán rá kellene kérdeznem, miféle törzsek élnek itt akkor.~
* Ám végső elhatározása mégsem olyan elszánt, hogy meg is valósuljon. Nem a valósággal szembenézni nem akarás miatt, hanem hamar megjön a biztató jó hír, hogy népe nem pusztult ki ezen a vidéken, csupán ő olyan ügyetlen, hogy nem futott még velük össze hosszú keresés után sem.*
-Akkor ezek szerint csak idő kérdése és én is találkozom egy olyannal, mint én. Addig is megélek, azzal sosem volt gond. Igazából sosem volt bajom a testőrködéssel, csak mindig úgy érzem, hogy ott egyedül vagyok akkor is, ha többen vagyunk valaki szolgálatában. Harcosok között végre megértenének és a szabadság is nagyobb lenne. Nem kéne engedélyt kérni senkitől, ha egy utazót meg akarok ölni. És olyan társak lennének körülöttem, akik nagyobb falatnál vagy ha én bajba kerülnék, segítenek.
De igazából zsoldos munkánál is beverhetek néhány fejet és kiengedhetem a fáradt gőzt. De ez nem ugyan az.
* Szemei előtt átsuhan a kép, hogy egy elhagyatott vidék milyen ideális lenne egy gyengébb fajba tartozó bántalmazására. Egy hegyvidék, ahol csak ő és egy ember jár mondjuk...*
-Merre mész tovább? Ha a Kikötő felé, akkor egy darabon elkísérhetlek.
* Talán megérzett valamit a félelf magányából, mert sokkal szimpatikusabbnak látja, mint eddig valaha.*
* Agyaras hősünk megrázza egy másodpercre a fejét és úgy lép hátra, mintha homályosan látna. Ez nem is kizárt abból a szempontból, hogy a nyomolvasáshoz is lehajolt mindig, a fákat és Atehanert is egész közelről szaglászta. De más magyarázat is lehet arra, hogy miért érzi úgy, hogy érzékszervei megtréfálják.*
~ Miért csodálkozik azon, hogy orkokat keresek? Miféle bestiális törzsek élnek még Lanawin ezen szegletének vadonjaiban?
Hallottam meséket goblinokról, de ők csak goblinok. Nincs a fajomban olyan elvetemült fafej, aki őket akarná társnak. És igazából nem is hallottam még a közelmúltban hírét sem annak, hogy valahol élnének.
Talán rá kellene kérdeznem, miféle törzsek élnek itt akkor.~
* Ám végső elhatározása mégsem olyan elszánt, hogy meg is valósuljon. Nem a valósággal szembenézni nem akarás miatt, hanem hamar megjön a biztató jó hír, hogy népe nem pusztult ki ezen a vidéken, csupán ő olyan ügyetlen, hogy nem futott még velük össze hosszú keresés után sem.*
-Akkor ezek szerint csak idő kérdése és én is találkozom egy olyannal, mint én. Addig is megélek, azzal sosem volt gond. Igazából sosem volt bajom a testőrködéssel, csak mindig úgy érzem, hogy ott egyedül vagyok akkor is, ha többen vagyunk valaki szolgálatában. Harcosok között végre megértenének és a szabadság is nagyobb lenne. Nem kéne engedélyt kérni senkitől, ha egy utazót meg akarok ölni. És olyan társak lennének körülöttem, akik nagyobb falatnál vagy ha én bajba kerülnék, segítenek.
De igazából zsoldos munkánál is beverhetek néhány fejet és kiengedhetem a fáradt gőzt. De ez nem ugyan az.
* Szemei előtt átsuhan a kép, hogy egy elhagyatott vidék milyen ideális lenne egy gyengébb fajba tartozó bántalmazására. Egy hegyvidék, ahol csak ő és egy ember jár mondjuk...*
-Merre mész tovább? Ha a Kikötő felé, akkor egy darabon elkísérhetlek.
* Talán megérzett valamit a félelf magányából, mert sokkal szimpatikusabbnak látja, mint eddig valaha.*
1855. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-10-05 18:17:44
Üzenet elküldve: 2018-10-05 18:17:44
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 487
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 487
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- Orkokat?
*Kérdez vissza, de nem azért, mert nem érti, hogy mit mondd a másik, hanem mert elgondolkozik.*
- Pedig a kikötő környékén kellene lenniük, én is ott futottam össze eggyel.
~Csak az már halott.~
*Úgy dönt, ezt az apró részletet egyelőre nem mondja el, csak ha a másik rákérdezd. Bár nem a félvér ölte meg az orkot, de neki nem sikerült visszahozni az életbe, így valamilyen szinten az ő lelkén szárad az élete.*
- Ne aggódj Wagzal, megtalálod őket.
*A félvér pontosan tudja, hogy milyen rossz érzés, ha nincs körülötte hozzá hasonló, mert... Mert Lanawinon sosem találkozott másik sötét bőrű félvérrel. Sötételfek közelében pedig nem az igazi. A másik alak is valami hasonlót érezhet.*
- Lehet, hogy igazad van.
*Bólint egyetértően a rabszolgamunka kapcsán.*
~Lehet, hogy mostanában ezért megy olyan jól a mágiatanulás.~
- Keress fel néhány pénzes fickót, azoknak jól jönnek az olyan nagy, és erős zöldbőrűek, mint te. Jól fizetnek érte, és csak vigyáznod kell rájuk.
*Ad ötletet az orknak, mert hát egy kicsit megsajnálta.*
- Orkokat?
*Kérdez vissza, de nem azért, mert nem érti, hogy mit mondd a másik, hanem mert elgondolkozik.*
- Pedig a kikötő környékén kellene lenniük, én is ott futottam össze eggyel.
~Csak az már halott.~
*Úgy dönt, ezt az apró részletet egyelőre nem mondja el, csak ha a másik rákérdezd. Bár nem a félvér ölte meg az orkot, de neki nem sikerült visszahozni az életbe, így valamilyen szinten az ő lelkén szárad az élete.*
- Ne aggódj Wagzal, megtalálod őket.
*A félvér pontosan tudja, hogy milyen rossz érzés, ha nincs körülötte hozzá hasonló, mert... Mert Lanawinon sosem találkozott másik sötét bőrű félvérrel. Sötételfek közelében pedig nem az igazi. A másik alak is valami hasonlót érezhet.*
- Lehet, hogy igazad van.
*Bólint egyetértően a rabszolgamunka kapcsán.*
~Lehet, hogy mostanában ezért megy olyan jól a mágiatanulás.~
- Keress fel néhány pénzes fickót, azoknak jól jönnek az olyan nagy, és erős zöldbőrűek, mint te. Jól fizetnek érte, és csak vigyáznod kell rájuk.
*Ad ötletet az orknak, mert hát egy kicsit megsajnálta.*
1854. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-10-05 13:17:03
Üzenet elküldve: 2018-10-05 13:17:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- Sosem unatkozom.
*Közli könnyedén. Mindig megtalálja a módját, hogy elszórakoztassa magát. Beszélgetésük lényegében ezzel a válasszal zárul.*
- Hé!
*Kiált mérgesen az elnyargaló nőstény után, nyilván hiába. Az ilyen esetek miatt nem csoda, hogy a fajtájuknak olyan rossz a híre, bizonyára az apróság előítélete sem tapasztalat nélküli. Nem mintha Zam sokkal többet várt volna, de ezt nem fogja neki elfelejteni. Szerencséje a szerencsétlenségben, hogy a prüszkölő, sejpítő gnóm egy „hujjuj” kíséretében elnyargal szemtelen majmával együtt, amint észleli a közeledő veszedelmet. Így legalább egy gond kipipálva. Azonban nem vicces a történetben, hogy ott lóg feltálalva a farkasoknak. Most, hogy nem tartják sakkban, sem figyelmét fogva, előhúzza tőrét, és a háló felső részén rést vág magának, melyen kiférhet. Elrakja tőrét, majd ügyeskedve kibújik a lyukon, és a kötélen felfelé mászik az ágra, mely eddig tartotta, majd biztonságos helyet keres a lombkoronában, a törzs közelében. Ez megfelel, míg tiszta nem lesz újra a levegő. Néhány farkas ugyan egy ideig morog és toporgón szűkül alatta, de végül társaik után indulnak, melyek a lovak nyomába eredtek. Nem lehet nehéz kitalálni, hogy Zammiria kinek drukkol.*
- Sosem unatkozom.
*Közli könnyedén. Mindig megtalálja a módját, hogy elszórakoztassa magát. Beszélgetésük lényegében ezzel a válasszal zárul.*
- Hé!
*Kiált mérgesen az elnyargaló nőstény után, nyilván hiába. Az ilyen esetek miatt nem csoda, hogy a fajtájuknak olyan rossz a híre, bizonyára az apróság előítélete sem tapasztalat nélküli. Nem mintha Zam sokkal többet várt volna, de ezt nem fogja neki elfelejteni. Szerencséje a szerencsétlenségben, hogy a prüszkölő, sejpítő gnóm egy „hujjuj” kíséretében elnyargal szemtelen majmával együtt, amint észleli a közeledő veszedelmet. Így legalább egy gond kipipálva. Azonban nem vicces a történetben, hogy ott lóg feltálalva a farkasoknak. Most, hogy nem tartják sakkban, sem figyelmét fogva, előhúzza tőrét, és a háló felső részén rést vág magának, melyen kiférhet. Elrakja tőrét, majd ügyeskedve kibújik a lyukon, és a kötélen felfelé mászik az ágra, mely eddig tartotta, majd biztonságos helyet keres a lombkoronában, a törzs közelében. Ez megfelel, míg tiszta nem lesz újra a levegő. Néhány farkas ugyan egy ideig morog és toporgón szűkül alatta, de végül társaik után indulnak, melyek a lovak nyomába eredtek. Nem lehet nehéz kitalálni, hogy Zammiria kinek drukkol.*
1853. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-10-04 20:59:57
Üzenet elküldve: 2018-10-04 20:59:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
-Majd rá fogsz jönni.
* Ravaszul csillogó szemmel néz előre és haladnak a csapda felé. Örömmel hallja, hogy útitársnője sértetlen. De annak még jobban, hogy ez a reakcióiból is leszűrhető. Ezek szerint nem kell aggódni amiatt, hogy a vér szagára a környék összes ragadozója ide siet.
Ám balsorsukat így sem tudják elkerülni. Jócskán az előtt, hogy a háló rabul ejtené, még az iménti párbeszéd után az éjszakai szállás kerül szóba. És ez is izgalmas témának bizonyul.*
-Hát pénzt nem kell érte fizetni. És hölgyhöz méltatlan ígéretet sem kell tenned. De hogy mi történik ott este... *hosszan elhúzza a végét* Csak rajtuk és rajtad áll.
De igazad van. Van elég fantáziánk, hogy milyen helyzetbe kerülnénk.
* Ezzel a maga részéről lezárta a kérdést. Már így is elég poént varrt rá a témára. És túlzottan sietnek egy gnóm karmai közé.*
-Nem szeretem a kényelmet, ha az unalommal párosul.
* A háló valóban végül nem olyannak tűnt, mint ami hibásan működik. És ez zavarja a Hifeti lányt, mert ketten azért mégis több esélyük lenne egy ellen, mint neki egyedül egy rá szegezett fegyverrel szemben. A majom hangos visításba kezd és gazdája nagyon a szívére veszi a sorsát. Ráadásul hamar kiderül, hogy fajgyűlölő apróság a velük szemben álló.*
-Én láttam azt a bezerűt az út mentén egy bokorba felakadva! *mondja hangosan felcsattanva szabadon lévő hősünk* Nem tudtam mire való, ezért ott hagytam, vagy másfél mérfölddel visszafelé.
* Arra felé mutat, amerről jöttek és amikor nem csak a szeme fordul el a foghíjas alaknak, de feje és vele együtt a keze, hirtelen port rúg Kámorf a szemébe és gyorsan nyeregbe pattanva, a barna kancát maga után fogva a sűrű fák és aljnövényzet között kezd elvágtázni. Az sem érdekli, hogy testét csapkodják az ágak.*
~ Nem fogok meghalni csak azért, mert valaki szerint minden sötételf velejéig romlott és ha már léteznek, biztosan ők loptak el mindent.~
* Közben háta mögött újabb vonyítás hallatszik. De hátasa le tudja őket hagyni, megtermett harci ló.*
~ Majd foglalkoznak az ott maradtakkal.~
1852. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-10-04 14:41:32
Üzenet elküldve: 2018-10-04 14:41:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Kuncog az ismeretlen vezető lefestésén. Egyelőre nem hagyja annyiban a dolgot.*
- Mármint férfiként vagy vezetőként? Vagy is-is?
*Kedélye elpárolog viszont a későbbi témájukon. A vadakkal nem sok tapasztalata van, ezért viszonylag bátran lehet neki hihetőnek tűnő dolgokat eladni. A kíváncsiság a csendes, megfontolt, kissé komor, de nem ijedt arckifejezésből való átvedlést csípheti el, épp a váratlanság miatt leginkább feléledő feszültséget találhat.*
- Nincs.
*Feleli határozottan. A praktikusabb témák oldják feszültségét, cinkosan elmosolyodik.*
- Ingyen? Képzelem.
*Túl sokat nem tud meg a nőstény ügyéről, sőt, igazából semmit. De érti a sorompó jelentőségét, ezért nem nyomul tovább ezen a vonalon.*
- Szóval afféle nyughatatlan természet vagy? Én a kényelmet általában jobban szeretem.
*Egy szerkezet annál könnyebben elromlik, minél bonyolultabb, s elég ránézni az öregségben összeaszott töpörtyűre, hogy komoly találgatásokra adjon okot fegyvere használhatóságára vonatkozóan. Több értelemben is. No de az mégis csak spekuláció marad. Hiszen a hálócsapda is remekül működött.
A bemutatkozás annyira magabiztosan és „csuklóból” jön, hogy Zammira hajlamos elhinni. Sőt, még tovább is gondolja a dolgot, hogy ezzel kapcsolatban van üzleti ügye a nősténynek Amonban. Valakit tán elő kell kerítenie. Vagy már meg is tette… és az ő lován ült nemrég.
A gnóm elbizonytalanodik a hirtelen érkező felajánláson, lentebb engedi a „csúzlit”. A problémamegoldás mindig is közelebb állt érzékeny lelkületéhez, mint az útonállás. Bár a sötételfeket kifejezetten utálja. De mégiscsak jó lenne visszakapni az ő kicsikéjét. Nem létező szakálla helyett az állát dörzsölgeti.*
- Nyomolvaszó… hmmm... hát... a görbülgető egy három ész háromnyolcad lábnyi hosszú, hajlékony fémlemeszke, ami hat ész négyötöd centiméter szélesz, a széleinél végig kisszebb lyukakkal…
*Kezd bele lelkesen a magyarázatba. Beszélgetésük közben a majom kíváncsisága teljében matat a háló résein át. Zam nem győzi hárítani fürge ujjait, melyek kínos pontossággal tapogatják zsebeit. Többnyire. Az Érmét majdnem elveszíti. És itt telik be a pohár. Megpróbálja elkapni a majom csuklóját és ha sikerül, erősen megszorítja, majd természetellenes irányba kezdi hajlítani. Nem akarja eltörni, még csak maradandó sérülést sem szeretne okozni, csak az a célja, hogy egy kicsit fájjon, s így elvegye az állat kedvét a további próbálkozásoktól. Ha sikerül elérnie, amit akar, feltehetően az állat sivalkodni kezd, ami már feltűnik a gnómnak, és rájuk reccsent, felemelve fegyverét és félbehagyva a magyarázatot.*
- Mit cinálsz, te, osztoba mélyszégi?! Ereszd el szegény Számszont!
*Komolyan felpaprikázza magát, ezért ekkor Zammira elereszti az állat mancsát, ha egyáltalán sikerült megragadnia.*
- Sajnálom, én csak... megijesztett... nem akartam bántani...
*Restelkedik bűnbánón, de a gnómot nem hatja meg.*
- Hazudósz, gonosz némber! Mockosz minden szötételf!
*Kuncog az ismeretlen vezető lefestésén. Egyelőre nem hagyja annyiban a dolgot.*
- Mármint férfiként vagy vezetőként? Vagy is-is?
*Kedélye elpárolog viszont a későbbi témájukon. A vadakkal nem sok tapasztalata van, ezért viszonylag bátran lehet neki hihetőnek tűnő dolgokat eladni. A kíváncsiság a csendes, megfontolt, kissé komor, de nem ijedt arckifejezésből való átvedlést csípheti el, épp a váratlanság miatt leginkább feléledő feszültséget találhat.*
- Nincs.
*Feleli határozottan. A praktikusabb témák oldják feszültségét, cinkosan elmosolyodik.*
- Ingyen? Képzelem.
*Túl sokat nem tud meg a nőstény ügyéről, sőt, igazából semmit. De érti a sorompó jelentőségét, ezért nem nyomul tovább ezen a vonalon.*
- Szóval afféle nyughatatlan természet vagy? Én a kényelmet általában jobban szeretem.
*Egy szerkezet annál könnyebben elromlik, minél bonyolultabb, s elég ránézni az öregségben összeaszott töpörtyűre, hogy komoly találgatásokra adjon okot fegyvere használhatóságára vonatkozóan. Több értelemben is. No de az mégis csak spekuláció marad. Hiszen a hálócsapda is remekül működött.
A bemutatkozás annyira magabiztosan és „csuklóból” jön, hogy Zammira hajlamos elhinni. Sőt, még tovább is gondolja a dolgot, hogy ezzel kapcsolatban van üzleti ügye a nősténynek Amonban. Valakit tán elő kell kerítenie. Vagy már meg is tette… és az ő lován ült nemrég.
A gnóm elbizonytalanodik a hirtelen érkező felajánláson, lentebb engedi a „csúzlit”. A problémamegoldás mindig is közelebb állt érzékeny lelkületéhez, mint az útonállás. Bár a sötételfeket kifejezetten utálja. De mégiscsak jó lenne visszakapni az ő kicsikéjét. Nem létező szakálla helyett az állát dörzsölgeti.*
- Nyomolvaszó… hmmm... hát... a görbülgető egy három ész háromnyolcad lábnyi hosszú, hajlékony fémlemeszke, ami hat ész négyötöd centiméter szélesz, a széleinél végig kisszebb lyukakkal…
*Kezd bele lelkesen a magyarázatba. Beszélgetésük közben a majom kíváncsisága teljében matat a háló résein át. Zam nem győzi hárítani fürge ujjait, melyek kínos pontossággal tapogatják zsebeit. Többnyire. Az Érmét majdnem elveszíti. És itt telik be a pohár. Megpróbálja elkapni a majom csuklóját és ha sikerül, erősen megszorítja, majd természetellenes irányba kezdi hajlítani. Nem akarja eltörni, még csak maradandó sérülést sem szeretne okozni, csak az a célja, hogy egy kicsit fájjon, s így elvegye az állat kedvét a további próbálkozásoktól. Ha sikerül elérnie, amit akar, feltehetően az állat sivalkodni kezd, ami már feltűnik a gnómnak, és rájuk reccsent, felemelve fegyverét és félbehagyva a magyarázatot.*
- Mit cinálsz, te, osztoba mélyszégi?! Ereszd el szegény Számszont!
*Komolyan felpaprikázza magát, ezért ekkor Zammira elereszti az állat mancsát, ha egyáltalán sikerült megragadnia.*
- Sajnálom, én csak... megijesztett... nem akartam bántani...
*Restelkedik bűnbánón, de a gnómot nem hatja meg.*
- Hazudósz, gonosz némber! Mockosz minden szötételf!
1851. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-10-01 21:16:22
Üzenet elküldve: 2018-10-01 21:16:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
* Az újdonsült barátnője veszi a lapot és kedélyesen visszakérdez. És bátorítóan mosolyog vissza Kámorf, bármit is jelentsen ez.*
-Az a fajta fickó, aki a démonoknál egy hajszállal jobban néz ki. És megvan a maga előnyös oldala.
* Ugyan úgy idegesíti a farkasok jelenléte és kommunikációja, mint a rosszabb sorsú fajtársát. Nem szívesen kockáztatna meg egy természet lágy ölén eltöltött éjszakát. Zammiriával vagy nélküle, szeretne minél hamarabb jól védett, lakott településre érni.*
-Évekkel ezelőtt, mikor még kicsi voltam, egy három méteres medvével találkoztunk a rengetegben. Két lábra állt, úgy akart megkarmolni minket.
Megöltük, már a földön feküdt és vergődött, mikor egy falka a vérszagra odajött és megölt majdnem mindenkit. Három barátom halt meg azon az este.
Ugye neked nincs sérülésed?
* Hirtelen vágja hátra lovaglás közben a fejét és nézi meg jó alaposan a másik arcát. Nem igazán a válaszra kíváncsi. Csak amit egy pillanat alatt le tud olvasni róla. Szándékosan próbálta elaltatni az éberségét érzelgős részletekkel, mielőtt a kérdést neki szegezte.*
-Nagy város, lesz szállás. Emiatt nem aggódom.
* Folytatja azonnal a válaszra rátérve, hogy ezzel is oldja a hangulatot közöttük. És még el is vigyorodik hirtelen.*
-De kellően nemes lelkéről tanúságot téve a fejedelem mindig fel szokott ajánlani egyet ingyen annak a hölgynek, aki ezt igényli.
* Nem gondolt eddig rá, hogy a felszedett stoppos ennyi minden iránt fog érdeklődni, és nem is éri őt kellemesen. De a felvilágosítást csak nem tagadhatja meg, ha erre a farkasfuttatásra együtt mennek.*
-Nem olyan magasztos minden célom. Túl hamar elfáradnék, ha minden nap két-három életet akarnék megmenteni. És a fáradt alakok egész nap csak henyélnek.
Nem nekem való.
* Kellemetlenül érinti, hogy felderítőjét csapdába ejtik. De az legalább ennyire kínos, hogy ő maga sem tud mit tenni, hiszen hamarosan kiderül, hogy nem üres fenyegetőzés volt az előbb.
Igyekszik jó alaposan felmérni a másikat és valamit kiokoskodni, de nem sikerül. Kénytelen belátni, hogy teljesen ki vannak szolgáltatva a másiknak. Egyedüli halvány esély egy nem békés megoldásnál, hogy a gnóm találmányok néha nem pont úgy működnek, mint azt gazdájuk tervezte. Vagy számos esetben egyáltalán nem.*
-Nem loptunk el semmit. *rázza meg a fejét tiltakozásként* De a nevem Sasszem Izulda, híres nyomolvasó. Szívesen segítek kivizsgálni, ki áll a dolog mögött.
* Körülbelül száz méterre visszafelé éles vakkantás és rohanó léptek hallatszódnak. És a gnóm vállára egy majom ugrik. A fickó még csak meg sem lepődik. Majd a kis állat gyorsan a tovább áll, hogy a hálóba kapaszkodva tapogassa végig a benne lévőt.*
-Hogyan néz ki a görbülgetőd?
1850. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-10-01 19:23:13
Üzenet elküldve: 2018-10-01 19:23:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*A nőstény kacagásán és megjegyzésén cinkosan mosolyog.*
- Hmmm… ez a Kagan legalább jóképű?
*A sötételfekről úgyis mindig a legrosszabbat gondolják minden értelemben, erre olykor élvezettel játszik rá.*
- Hát akkor legyen Amon…
*Hajlik meg a javaslat előtt, tán az éjszakát érdemes ott töltenie akkor is, ha megpróbál gyalogszerrel elkeveredni a messzi Artheniorba. A sötét nem zavarná, de a farkasokkal nem szívesen Negyvenesezne.*
- Gondolom, a piac már csak holnap nyit ki. Van elérhető szálláshely Amonban, vagy csak a "ragyás arcúak" lakosztályában van az is?
*Nevet ezúttal halkan. Talán tényleg érdemes lenne megnéznie magának ezt a helyet. Főleg, ha megmaradna a kísérője. Ahol egy sötételfet megtűrnek, elfér tán kettő is.*
- Lovagias ügyed?
*Incselkedik tovább a hős megmentő szerepével. Roppantul érdekli persze, mi dolga van ott a másiknak, na de nem kérdezhet rá csak úgy.*
- Csak nem párviadalra hívod a konkurenciád egy nemes ifjú szívéért? Vagy becsületsértésben jársz el?
*Még ki sem mondhatja, hogy milyen gyanús a csend, mikor alattomos módon behálózzák. Bár utólag szíve szerint apró sikkantást hallatott volna, hiszen mennyivel jobban illene ma esti szerepéhez, sajnos azonban színészi képességei nem jönnek ennyire ösztönösen, így egy halkabb „ohh” szökik ki a száján. A gyeplőt elveszti a kezéből, és hirtelen azt se tudja, merre van a lefelé, úgy belegabalyodik a hálóba, a csuklya pedig mélyen az arcába csúszik. Épp csak az arcát sikerül kiszabadítania és lesújtóan összekócolódott haját kisöpörni a szeméből, mikor egy gyanúsan vékony férfihang próbál fenyegetően fellépni. Sajnos sikerrel, mert a hős lovag megtorpan.
Zammiria hálójából azonban jó a kilátás – sajnos a háló alól is az lehet, ám szerencsére ott most senki nem jár – így meglátja a bokrok közt a hegyes sipkás, szakáll nélküli pofázmányt, melyen nem túl szívélyes arckifejezés ül, és hol rá, hol társára mereszti tekintetét. Kezében valami furcsa eszközt, tán valami számszeríjfélét tart. De közelebbről inkább tűnik egy feljavított csúzlinak. Mikor észreveszi, hogy a fogoly meglátja, a másik pedig mereven megáll, elősusog a bokorból az aprócska, idősödő gnóm. Eléggé rendezetlen külsővel és kissé eszelős ábrázattal. Foghíjasnak tűnik elől, így mikor beszél, a szája erősen szelel, amit korábban a bokor jócskán tompított.*
- Cak szemmi meggondolatlanszág! Mockosz mélyszégi! Elloptad a görbülgetőmet, mi? Na de korábban keljen fel, aki Szalomda Szusztravágusz eszén akar túljárni!
*Zammiria döbbenten nézi a furcsa szerzetet. Mit tudja ő, hogy ezek ketten milyen viszonyban vannak, tán a gnóm tényleg ismeri a nőstényt.*
- Öhm… az egyik barátod?
*Tán kár volt megszólalnia, mert a csúzli feléje irányul hirtelen.*
- Nyughassz, te szem úszod meg szárazon! Mockosz szötételf!
*Aztán inkább visszakapja a fegyvert a földön állóra, tőle inkább vár meggondolatlan lépést.*
- Nosz, ide vele!
A hozzászólás írója (Zammiria Rykoven) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.10.01 20:09:33
*A nőstény kacagásán és megjegyzésén cinkosan mosolyog.*
- Hmmm… ez a Kagan legalább jóképű?
*A sötételfekről úgyis mindig a legrosszabbat gondolják minden értelemben, erre olykor élvezettel játszik rá.*
- Hát akkor legyen Amon…
*Hajlik meg a javaslat előtt, tán az éjszakát érdemes ott töltenie akkor is, ha megpróbál gyalogszerrel elkeveredni a messzi Artheniorba. A sötét nem zavarná, de a farkasokkal nem szívesen Negyvenesezne.*
- Gondolom, a piac már csak holnap nyit ki. Van elérhető szálláshely Amonban, vagy csak a "ragyás arcúak" lakosztályában van az is?
*Nevet ezúttal halkan. Talán tényleg érdemes lenne megnéznie magának ezt a helyet. Főleg, ha megmaradna a kísérője. Ahol egy sötételfet megtűrnek, elfér tán kettő is.*
- Lovagias ügyed?
*Incselkedik tovább a hős megmentő szerepével. Roppantul érdekli persze, mi dolga van ott a másiknak, na de nem kérdezhet rá csak úgy.*
- Csak nem párviadalra hívod a konkurenciád egy nemes ifjú szívéért? Vagy becsületsértésben jársz el?
*Még ki sem mondhatja, hogy milyen gyanús a csend, mikor alattomos módon behálózzák. Bár utólag szíve szerint apró sikkantást hallatott volna, hiszen mennyivel jobban illene ma esti szerepéhez, sajnos azonban színészi képességei nem jönnek ennyire ösztönösen, így egy halkabb „ohh” szökik ki a száján. A gyeplőt elveszti a kezéből, és hirtelen azt se tudja, merre van a lefelé, úgy belegabalyodik a hálóba, a csuklya pedig mélyen az arcába csúszik. Épp csak az arcát sikerül kiszabadítania és lesújtóan összekócolódott haját kisöpörni a szeméből, mikor egy gyanúsan vékony férfihang próbál fenyegetően fellépni. Sajnos sikerrel, mert a hős lovag megtorpan.
Zammiria hálójából azonban jó a kilátás – sajnos a háló alól is az lehet, ám szerencsére ott most senki nem jár – így meglátja a bokrok közt a hegyes sipkás, szakáll nélküli pofázmányt, melyen nem túl szívélyes arckifejezés ül, és hol rá, hol társára mereszti tekintetét. Kezében valami furcsa eszközt, tán valami számszeríjfélét tart. De közelebbről inkább tűnik egy feljavított csúzlinak. Mikor észreveszi, hogy a fogoly meglátja, a másik pedig mereven megáll, elősusog a bokorból az aprócska, idősödő gnóm. Eléggé rendezetlen külsővel és kissé eszelős ábrázattal. Foghíjasnak tűnik elől, így mikor beszél, a szája erősen szelel, amit korábban a bokor jócskán tompított.*
- Cak szemmi meggondolatlanszág! Mockosz mélyszégi! Elloptad a görbülgetőmet, mi? Na de korábban keljen fel, aki Szalomda Szusztravágusz eszén akar túljárni!
*Zammiria döbbenten nézi a furcsa szerzetet. Mit tudja ő, hogy ezek ketten milyen viszonyban vannak, tán a gnóm tényleg ismeri a nőstényt.*
- Öhm… az egyik barátod?
*Tán kár volt megszólalnia, mert a csúzli feléje irányul hirtelen.*
- Nyughassz, te szem úszod meg szárazon! Mockosz szötételf!
*Aztán inkább visszakapja a fegyvert a földön állóra, tőle inkább vár meggondolatlan lépést.*
- Nosz, ide vele!
A hozzászólás írója (Zammiria Rykoven) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.10.01 20:09:33
1849. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-10-01 10:38:08
Üzenet elküldve: 2018-10-01 10:38:08
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
-Nekem sem volt szerencsésebb életem. A helyi törzset akarom megtalálni, hogy csatlakozzam és legyenek végre társaim. De sehol nem lelem a nyomaikat.
Pedig egy kereskedő elmondta nekem a dokkoknál, hogy a világ minden kincséért sem indulna el a szárazföld belseje felé, mert hozzám hasonló agyarasok állnak lesben és fosztogatják az erre járó utazókat.
* Nem nehéz megmondani őt látva, hogy nagyon bosszantja a dolog. Arcán a düh mellett a szégyen jelei is megmutatkoznak. A vadászatban produkált teljesítményét figyelembe véve talán nem is csoda. Sok előnyös tulajdonsága mellett vannak nagy hátrányai is Wagzalnak. És úgy érezheti, hogy ha egy közösségben ezeket valaki más kiegyenlíti, sokkal többre menne ő is csapatmunkában.*
-Ha jól érzed ott magad, ahol vagy, akkor igazából szinte mindegy is. Legalább annyira rabszolgamunka reggel arra ébredni, hogy menni kell és pénzt keresni és melózni egész nap.
Sokan talán jobban éreznék magukat, ha elérnék azt a lelkiállapotot, mint te.
* Azért hangjából kicseng, hogy ő nem erre vágyik. És talán nem is véletlen, hogy nem a városban keresi az ő "törzsét".*
-Pirtianesből jöttem, de ott nem tetszett. Inkább szerencsét próbáltam, hátha máshol jobb lesz. Testőrként szegődök hol ennek, hol annak a szolgálatában.
Lassan vissza kellene térnem a városba. Elég kevés állat van ebben az erdőben, túl sokan járnak ki ide vadászni. Ott pénzt keresni is könnyebb egy magam fajta zsoldosnak és talán hamarabb meghallok valamit arról, merre csaptak le legutóbb a környékbeli orkok.
* Elkezd körbe-körbe nézelődni és megint a bokrokat hajlítja el, hogy bármilyen jelét találja, merre is mehetett el az az átkozott préda.*
-Nekem sem volt szerencsésebb életem. A helyi törzset akarom megtalálni, hogy csatlakozzam és legyenek végre társaim. De sehol nem lelem a nyomaikat.
Pedig egy kereskedő elmondta nekem a dokkoknál, hogy a világ minden kincséért sem indulna el a szárazföld belseje felé, mert hozzám hasonló agyarasok állnak lesben és fosztogatják az erre járó utazókat.
* Nem nehéz megmondani őt látva, hogy nagyon bosszantja a dolog. Arcán a düh mellett a szégyen jelei is megmutatkoznak. A vadászatban produkált teljesítményét figyelembe véve talán nem is csoda. Sok előnyös tulajdonsága mellett vannak nagy hátrányai is Wagzalnak. És úgy érezheti, hogy ha egy közösségben ezeket valaki más kiegyenlíti, sokkal többre menne ő is csapatmunkában.*
-Ha jól érzed ott magad, ahol vagy, akkor igazából szinte mindegy is. Legalább annyira rabszolgamunka reggel arra ébredni, hogy menni kell és pénzt keresni és melózni egész nap.
Sokan talán jobban éreznék magukat, ha elérnék azt a lelkiállapotot, mint te.
* Azért hangjából kicseng, hogy ő nem erre vágyik. És talán nem is véletlen, hogy nem a városban keresi az ő "törzsét".*
-Pirtianesből jöttem, de ott nem tetszett. Inkább szerencsét próbáltam, hátha máshol jobb lesz. Testőrként szegődök hol ennek, hol annak a szolgálatában.
Lassan vissza kellene térnem a városba. Elég kevés állat van ebben az erdőben, túl sokan járnak ki ide vadászni. Ott pénzt keresni is könnyebb egy magam fajta zsoldosnak és talán hamarabb meghallok valamit arról, merre csaptak le legutóbb a környékbeli orkok.
* Elkezd körbe-körbe nézelődni és megint a bokrokat hajlítja el, hogy bármilyen jelét találja, merre is mehetett el az az átkozott préda.*
1848. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-10-01 00:03:49
Üzenet elküldve: 2018-10-01 00:03:49
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 487
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 487
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- Hogy hogy?
*Halkan sóhajt, tudhatta volna, hogy elérnek ehhez a témához is. De kedve annyi, mint egy denevérnek nappal menekülni egy kigyulladt padlásról, így válaszol.*
- Megtettem.
*A hangjából eltűnik a harag, inkább jeges lesz, és hűvös.*
- Kétszer. Egyszer visszavittek, másszor pedig sikerrel jártam.
*Ez persze még mindig nem magyarázat arra, hogy miért rabszolga jelenleg is, így folytatja.*
- Most egy bandita rángat magával, de igazából nincs okom panaszra. Megkapok mindent, amire szükségem van, és még védelmeznek is. Eddig a legjobb.
*Vázolja röviden a helyzetet.*
- Megbízik bennem, én pedig őrült lennék lelépni egy ilyen személy mellől. De lánc az lánc, még akkor is, ha aranyból van.
*Úgy érzi, hogy kezd túl sokat beszélni magáról.*
- És te ork? Miért vagy itt? És mi történt veled, hogy ilyen leharcolt vagy?
- Hogy hogy?
*Halkan sóhajt, tudhatta volna, hogy elérnek ehhez a témához is. De kedve annyi, mint egy denevérnek nappal menekülni egy kigyulladt padlásról, így válaszol.*
- Megtettem.
*A hangjából eltűnik a harag, inkább jeges lesz, és hűvös.*
- Kétszer. Egyszer visszavittek, másszor pedig sikerrel jártam.
*Ez persze még mindig nem magyarázat arra, hogy miért rabszolga jelenleg is, így folytatja.*
- Most egy bandita rángat magával, de igazából nincs okom panaszra. Megkapok mindent, amire szükségem van, és még védelmeznek is. Eddig a legjobb.
*Vázolja röviden a helyzetet.*
- Megbízik bennem, én pedig őrült lennék lelépni egy ilyen személy mellől. De lánc az lánc, még akkor is, ha aranyból van.
*Úgy érzi, hogy kezd túl sokat beszélni magáról.*
- És te ork? Miért vagy itt? És mi történt veled, hogy ilyen leharcolt vagy?
1847. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-09-30 15:45:15
Üzenet elküldve: 2018-09-30 15:45:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
* A szorult helyzetük ellenére is az egyik lány hangos kacagása hallatszik végig az erdőn. Nem csak a titokzatos menekülő, de az innen még messze járók is hallhatják a hirtelen kitörő jó kedvet.*
-Amonban akkor kapsz lovat, ha lefekszel Kagannal, a Thargok főnökével. Vagy minimum valamelyik ragyás arcú vezetőjükkel.
De onnan nem messze van egy piac a birtokaikon. A legkülönbözőbb dolgokat be lehet ott szerezni. Hátasokból is annyit, amennyit te szeretnél.
Lehet nem Amon Ruadhba indultál el, de most érdemes arra kerülnöd. Sokkal biztonságosabb az az útvonal és a lovaimmal sokkal gyorsabb is.
* Nem látszik a Hifeti lányon a legkisebb érzelem sem az elhagyott ló történetére. Neki ugyan nem dolga.*
~ Ha valóban így történt, akkor is érdemesebb együtt maradnunk, mintha nem.
Furcsa az, hogy egy ilyen szelíd állatot csak úgy elveszít a gazdája. Nem kötötte ki, nem tartotta mindig a kezében a kantárt...~
* Botor az, aki úgy hiszi, hogy a fejében megfogalmazódó vádakból az következik, hogy hősnőnk mindig így cselekszik. Tucatnyi alkalommal hagyta csak úgy ott Arthenior temploma előtt hátasát vagy nem rég például egy egész éjszakára a Vaskorsó Taverna előtti bokrokban. Nem egyszer a szívbajt hozta rá a felismerés, hogy mennyire könnyen elkóborolhatott volna a helyéről, de szerencsére ezeket mind ezidáig megúszta.
És épp ezért is alakult ki benne egy hamis biztonságérzet.*
~ Ugyan az, ha megtámadta az ordas és menekült, mintha nem lett volna ura a jószágnak és utólag kapta volna el a fenevad.~
-Igen, a Tharg Fejedelemség fővárosában lesz egy ügyem, amit el kell intéznem.
* Hamar elérik az útakadályt és inkább a gyalogos kerülő mellett döntenek. Zammiria előre megy és barátnője követi mindaddig, amíg egy fa liánja meg nem ugrik a közelükben és mire szemükkel követhetnék a fent kígyózó növényt, egy háló máris utána indul az elöl menő lába alól.
Kámorf már a következő pillanatban veszi is elő a kardját és egyet lép előre, hogy kiszabadítsa, ám hirtelen értelmes nyelven egy hang hallatszik. Nem csak a vonyító bestiák vannak a nyomukban.*
-Állj! Egy mozdulatot se, különben lelőlek!
* Önzetlen sötételfünk mintha csak varázsszó hangzott volna el, megfagy. Csak a szemei járnak körbe, keresve hasztalan a hang forrását.*
1846. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-09-30 15:09:51
Üzenet elküldve: 2018-09-30 15:09:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Nem nyugtatja meg a bizonytalan válasz. Bosszúsan gondol rá, hogy elővigyázatlan volt a lovával, ebbe a zörgő bokorba éppen készült belesétálni... tán az égiek küldték a nőstényt a megsegítésére.*
- De én nem Amonba tartok. Vagyis… talán ha ott kapok lovat, akkor bemegyek veled.
*Eszébe jut, hogy a kancát nem örökbe kapta. Feszültté válik az erdő baljós hangjaitól. A Kikötő sötétje nem rémiszti, az értelmes lényekkel viszonylag elboldogul, de a vadállatok és szörnyetegek nem tárgyalnak, és más taktikával harcolnak.
Lehull a lepel elhagyott lova sorsáról. Ugyan meghagyta a lehetőséget, hogy összeszedje magát az útszélen, úgy tűnik, a természet gondoskodott róla, hogy ne szenvedjen sokáig.*
- Nem… én nem láttam a farkast.
*A kezében valóban nincs fegyver, de a köpönyeg alatt az oldalára kötve akad egy, amit egy alkalmas pillanatban, a sötét anyag lebbenésekor megláthat a másik.*
- Megálltam egy kicsit és a lovam… elszaladt… talán a ragadozót érezte meg. Nem tudtam elkapni, eltűnt a szemem elől, így továbbindultam. Azt reméltem, hazamegy magától.
*Inkább nem vallja be, hogy a halálba űzte az állatot, hátha ki tudja még hízelegni belőle a kancát kölcsönbe.*
- Szóval akkor Amonba tartasz egy megbeszélésre?
*Vált témát a könnyedebb galopp közben. Újabb felhangzó vonyítás miatt hátra-hátrapillant, valahogy rossz érzése van a megugrasztott lény miatt.*
- Én Artheniorba szeretnék eljutni. Messze van még Amontól?
*A szűkös út könnyen eltorlaszolható, lovakkal nyilván nem fogják átverekedni magukat a kidőlt fa lombján.*
- Úgy tűnik, kénytelenek leszünk átvezetni a lovakat a fák között.
*Pechjükre eléggé cserjés itt, Zam ezért leszáll, nem szeretné, ha egy ág lesodorná, és könnyebbnek tűnik kantáron vezetni, mint nyeregből megértetni az állattal, hogy merre haladjon. Előre emeli a kantárt, és a haját behajtogatja a csuklyája alá. Nem hiányzik, hogy az ágak-bogak beletépjenek. Ezúttal vállalkozik rá, hogy előre megy, bár a bokrokkal meggyűlik a baja. Hallgatózik, szeme pedig állandóan kutat, gyanús csend ólálkodik errefelé. Madarat sem hallani, pedig kora esti trillájuktól kellene zengenie az erdőnek. Ahogy elképzeli.*
- Szerinted normális ez a csend?
*Kérdez hátra feszülten fojtott hangon.*
*Nem nyugtatja meg a bizonytalan válasz. Bosszúsan gondol rá, hogy elővigyázatlan volt a lovával, ebbe a zörgő bokorba éppen készült belesétálni... tán az égiek küldték a nőstényt a megsegítésére.*
- De én nem Amonba tartok. Vagyis… talán ha ott kapok lovat, akkor bemegyek veled.
*Eszébe jut, hogy a kancát nem örökbe kapta. Feszültté válik az erdő baljós hangjaitól. A Kikötő sötétje nem rémiszti, az értelmes lényekkel viszonylag elboldogul, de a vadállatok és szörnyetegek nem tárgyalnak, és más taktikával harcolnak.
Lehull a lepel elhagyott lova sorsáról. Ugyan meghagyta a lehetőséget, hogy összeszedje magát az útszélen, úgy tűnik, a természet gondoskodott róla, hogy ne szenvedjen sokáig.*
- Nem… én nem láttam a farkast.
*A kezében valóban nincs fegyver, de a köpönyeg alatt az oldalára kötve akad egy, amit egy alkalmas pillanatban, a sötét anyag lebbenésekor megláthat a másik.*
- Megálltam egy kicsit és a lovam… elszaladt… talán a ragadozót érezte meg. Nem tudtam elkapni, eltűnt a szemem elől, így továbbindultam. Azt reméltem, hazamegy magától.
*Inkább nem vallja be, hogy a halálba űzte az állatot, hátha ki tudja még hízelegni belőle a kancát kölcsönbe.*
- Szóval akkor Amonba tartasz egy megbeszélésre?
*Vált témát a könnyedebb galopp közben. Újabb felhangzó vonyítás miatt hátra-hátrapillant, valahogy rossz érzése van a megugrasztott lény miatt.*
- Én Artheniorba szeretnék eljutni. Messze van még Amontól?
*A szűkös út könnyen eltorlaszolható, lovakkal nyilván nem fogják átverekedni magukat a kidőlt fa lombján.*
- Úgy tűnik, kénytelenek leszünk átvezetni a lovakat a fák között.
*Pechjükre eléggé cserjés itt, Zam ezért leszáll, nem szeretné, ha egy ág lesodorná, és könnyebbnek tűnik kantáron vezetni, mint nyeregből megértetni az állattal, hogy merre haladjon. Előre emeli a kantárt, és a haját behajtogatja a csuklyája alá. Nem hiányzik, hogy az ágak-bogak beletépjenek. Ezúttal vállalkozik rá, hogy előre megy, bár a bokrokkal meggyűlik a baja. Hallgatózik, szeme pedig állandóan kutat, gyanús csend ólálkodik errefelé. Madarat sem hallani, pedig kora esti trillájuktól kellene zengenie az erdőnek. Ahogy elképzeli.*
- Szerinted normális ez a csend?
*Kérdez hátra feszülten fojtott hangon.*
1845. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-09-29 22:35:19
Üzenet elküldve: 2018-09-29 22:35:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
* Kámorf a gúnyos replika miatt úgy véli, hogy a véletlenül talált útitárs már szintén megismerkedett a mélységi fajt sújtó rossz előítéletekkel. A legmeglepőbb, ha valaki közülük lovaggá tud válni és még el is ismernék az érdemeit. Ám ez sokszorosan nagy győzelem lenne az illető számára.
Bárhogy mérlegeljük az esélyeket, Kámorf szerint túl hamar lett alkalma bizonyítani bátorságát neki, idegesen indul meg rohamszerű elfutására, de a harci szerencse mellé állt és elijeszti őt. És nem is sejti, hogy egy távolsági fegyverrel fedezik hátulról. Egy merész kitámadás esetén az a valami... vagy valaki akár két fegyvert is kaphatott volna a húsába. Ha legalább némileg intelligens lényről van szó, akkor nem csoda, hogy nem kísérelte meg. Ha nem intelligens faj lapult ott meg, akkor az ösztöneiben érezheti a két ló és lovasaik mázsás súlyát, ami összeadódva már önmagában is félelmetes fegyver. Ha a sötételfek jól használják ki és nem szétfutnak...*
-Nem láttam semmit. Valószínűleg csak egy nyúl volt, aki megrémült. Gyere, még naplemente előtt el kéne érni Amon Ruadhot, mert estére bezárják a kapuját!
* Nagyon messziről még több farkas üvöltése hallatszódik fel, ami rossz előjel. Vadászatra készülhetnek. És nem tudja a Hifeti lány magában tartani a kérdést.*
-Az a farkas, amelyik egy lovat evett az útszélen, téged támadott meg?
* Hátra néz, de már nem látja a társnő kezében a tőrt. És ez egy újabb kimondatlan szempontot vet fel.*
~ Vajon fegyvertelenül kelt útra, hogy elszalad minden elől, ami meg akarja ölni? Vagy a hátas pusztulása közben kiesett a kezéből és ezért menekült el?
Mármint, ha tényleg az övé volt!~
* Van idejük beszélgetni. Fél óra is eltelik, mire egy kidőlt fa állja útjukat. Balszerencsés módon az ösvényt teljes keresztmetszetében a lombkorona ágas-bogas része foglalja el.
A környéken nincs más jele a viharnak, ami ezt tehette.*
1844. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-09-29 17:38:17
Üzenet elküldve: 2018-09-29 17:38:17
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
* Mély, torokból jövő morgás a válasz arra, hogy az idegen nem akar édes pofa lenni. De már nagyjából lenyelte nagy darab hősünk azt, hogy továbbra is egyedül kell vadásznia.
Talán nem is sejti a másik, hogy az otthonról elszökött orkban némi tiszteletet vált ki az, hogy ennyire jól bírja a nyomást. Már kezdte volna becsülni, amikor a válasza mellbe vágja.*
-Rabszolga? Hogy hogy?
* Visszafordul és tetőtől talpig végig méri megint. Erre igazán nem számított. És arcáról leolvasható az értetlensége még a legrosszabb emberismerő számára is. Hosszan mereng, mielőtt folytatná.*
-Nem tűnsz úgy, mint akit megláncoltak. Ha nem tetszik ott, ahol vagy, miért nem lépsz le? Ha eddig nem becsültek, ezután sem fognak.
Új élet, új esély. Mindent tiszta lappal elölről kezdeni. Vagy tán te az a hűséges típus vagy?
* Nem bujtatni akarja, hanem kihámozni a számára értelmezhetetlen részleteket. Látott már olyat, hogy egy szolga szinte teljesen családtag lett. Vagy csupán a félelem és a gyengesége miatt nem kellett ügyelni se rá. Belekényelmesedik ez utóbbi a családba. Egy hozzá hasonló sorsú asszony szerelmébe, akin megosztozik a ház urával és mindenki mással, aki erőlködés nélkül elveheti tőle egy éjszakára. De legalább normális élet illúziójában ringathatja magát, akinek vannak érzései, van élete és mintha lennének saját gyerekei.*
-És persze azt is jó lenne tudnom, hogy mi célból küldtek ki ide? Húst szerezni nem tudsz, ha nyakon csipnek az itteni orkok, hogy növényeket gyűjtesz, akkor megölnek. Vagy pusztán csak valamelyik bandita, aki jó ötletnek tartja kirabolni téged...
* Mély, torokból jövő morgás a válasz arra, hogy az idegen nem akar édes pofa lenni. De már nagyjából lenyelte nagy darab hősünk azt, hogy továbbra is egyedül kell vadásznia.
Talán nem is sejti a másik, hogy az otthonról elszökött orkban némi tiszteletet vált ki az, hogy ennyire jól bírja a nyomást. Már kezdte volna becsülni, amikor a válasza mellbe vágja.*
-Rabszolga? Hogy hogy?
* Visszafordul és tetőtől talpig végig méri megint. Erre igazán nem számított. És arcáról leolvasható az értetlensége még a legrosszabb emberismerő számára is. Hosszan mereng, mielőtt folytatná.*
-Nem tűnsz úgy, mint akit megláncoltak. Ha nem tetszik ott, ahol vagy, miért nem lépsz le? Ha eddig nem becsültek, ezután sem fognak.
Új élet, új esély. Mindent tiszta lappal elölről kezdeni. Vagy tán te az a hűséges típus vagy?
* Nem bujtatni akarja, hanem kihámozni a számára értelmezhetetlen részleteket. Látott már olyat, hogy egy szolga szinte teljesen családtag lett. Vagy csupán a félelem és a gyengesége miatt nem kellett ügyelni se rá. Belekényelmesedik ez utóbbi a családba. Egy hozzá hasonló sorsú asszony szerelmébe, akin megosztozik a ház urával és mindenki mással, aki erőlködés nélkül elveheti tőle egy éjszakára. De legalább normális élet illúziójában ringathatja magát, akinek vannak érzései, van élete és mintha lennének saját gyerekei.*
-És persze azt is jó lenne tudnom, hogy mi célból küldtek ki ide? Húst szerezni nem tudsz, ha nyakon csipnek az itteni orkok, hogy növényeket gyűjtesz, akkor megölnek. Vagy pusztán csak valamelyik bandita, aki jó ötletnek tartja kirabolni téged...
1843. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-09-29 14:38:51
Üzenet elküldve: 2018-09-29 14:38:51
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 487
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 487
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*A ork nem válaszol, de ez a félvért nem érdekli. Ha nincs kedve beszélni, akkor ne beszéljen, ezen biztos, hogy nem fognak összeveszni.*
- Hát, nincs okom arra, hogy édes pofa legyek. Bár ahogy látom, az jobban tetszene neked.
*Morog újra, majd az ork ronda képét kezdi bámulni, ha már nem terrorizálták volna eddig elég sok mindennel. Lehet, hogy mazochista.
Azzal hogy kisfiúnak hívja az ork, nem igazán tudja Atehanert megsérteni, tökéletesen lepereg róla. Viszont láthatóan örül, hogy a fegyverek a helyükre kerülnek.*
~Mégis mit védesz az életedben? Úgysincs.~
*A szaglászó ork inkább állatra, mint értelmes lényre emlékezteti. Azok szoktak így szimatolgatni. Még Vaszív sem viselkedett így, mondjuk ő volt az egyetlen zöldbőrű, akit ismert, és nem csak látásból.
Unottan sétálgat új barátja után - mondjuk ez elég erős kijelentés.*
- Ahhoz értek, amihez általában a rabszolgák.
*Jelenti be őszintén nyomorát. Nem zavarja, hogy mit fog rá mondani a másik, olyannyira életunt és depressziós, hogy számára a halál maga lenne a megváltás.*
*A ork nem válaszol, de ez a félvért nem érdekli. Ha nincs kedve beszélni, akkor ne beszéljen, ezen biztos, hogy nem fognak összeveszni.*
- Hát, nincs okom arra, hogy édes pofa legyek. Bár ahogy látom, az jobban tetszene neked.
*Morog újra, majd az ork ronda képét kezdi bámulni, ha már nem terrorizálták volna eddig elég sok mindennel. Lehet, hogy mazochista.
Azzal hogy kisfiúnak hívja az ork, nem igazán tudja Atehanert megsérteni, tökéletesen lepereg róla. Viszont láthatóan örül, hogy a fegyverek a helyükre kerülnek.*
~Mégis mit védesz az életedben? Úgysincs.~
*A szaglászó ork inkább állatra, mint értelmes lényre emlékezteti. Azok szoktak így szimatolgatni. Még Vaszív sem viselkedett így, mondjuk ő volt az egyetlen zöldbőrű, akit ismert, és nem csak látásból.
Unottan sétálgat új barátja után - mondjuk ez elég erős kijelentés.*
- Ahhoz értek, amihez általában a rabszolgák.
*Jelenti be őszintén nyomorát. Nem zavarja, hogy mit fog rá mondani a másik, olyannyira életunt és depressziós, hogy számára a halál maga lenne a megváltás.*
1842. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-09-29 13:50:42
Üzenet elküldve: 2018-09-29 13:50:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Halkan nevet az öndicséret hallatán, s még közbeszúr egy epés megjegyzést.*
- A rossz nyelvek szerint ezt a címet nem is olyan nehéz kiérdemelni.
*Miután Zammiria már elfogyasztotta napi lóadagját, különösen természetes, hogy elsősorban a magabiztosan fellépő, helyi nőstény véleményére kíváncsi, amit persze felülbírálna, ha okot látna rá. Általában nem ő az, aki a frontvonalon tetszeleg, ez a szerep a Leghősiesebb Sötételf jussa, hiszen miféle mesében lesz stratéga a Bajba Jutott Hölgy? Alighanem, mélységi mesére vallana.
Látva, hogy a nőstény elindul és fegyvert készít elő, ő is kézbe veszi dobótőrét, és megugrasztja a kancát. Egy kis lemaradással követi társát, komoly arcán a ragadozó koncentrációja ül, a bokorzörgetőt feltételezhetően nem szükséges elbájolnia e pillanatokban. Ha már előőrsétől is távolodni kezdett az a valami, valószínűleg ő sem kap a nyakába harapást, ám a vonyítás sem túlzottan megnyugtató aláfestés.
Bizonyára nem állnak meg a közelben, hanem tovább sürgetik lovaikat, több okból is. Zammiria csak addig lassít lovával, míg hátranéz, s ha épp nincs a nyomában semmi, akkor visszaügyeskedi a tőrt a csizmába, aztán megint felzárkózik az előtte járóhoz.*
- Te láttad, mi volt az?
*Kiáltja előre.*
*Halkan nevet az öndicséret hallatán, s még közbeszúr egy epés megjegyzést.*
- A rossz nyelvek szerint ezt a címet nem is olyan nehéz kiérdemelni.
*Miután Zammiria már elfogyasztotta napi lóadagját, különösen természetes, hogy elsősorban a magabiztosan fellépő, helyi nőstény véleményére kíváncsi, amit persze felülbírálna, ha okot látna rá. Általában nem ő az, aki a frontvonalon tetszeleg, ez a szerep a Leghősiesebb Sötételf jussa, hiszen miféle mesében lesz stratéga a Bajba Jutott Hölgy? Alighanem, mélységi mesére vallana.
Látva, hogy a nőstény elindul és fegyvert készít elő, ő is kézbe veszi dobótőrét, és megugrasztja a kancát. Egy kis lemaradással követi társát, komoly arcán a ragadozó koncentrációja ül, a bokorzörgetőt feltételezhetően nem szükséges elbájolnia e pillanatokban. Ha már előőrsétől is távolodni kezdett az a valami, valószínűleg ő sem kap a nyakába harapást, ám a vonyítás sem túlzottan megnyugtató aláfestés.
Bizonyára nem állnak meg a közelben, hanem tovább sürgetik lovaikat, több okból is. Zammiria csak addig lassít lovával, míg hátranéz, s ha épp nincs a nyomában semmi, akkor visszaügyeskedi a tőrt a csizmába, aztán megint felzárkózik az előtte járóhoz.*
- Te láttad, mi volt az?
*Kiáltja előre.*
1841. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-09-28 22:23:37
Üzenet elküldve: 2018-09-28 22:23:37
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
* A messziről jött harcos inkább hanyagolja a választ pár kérdésre. Ezzel is egy esetleg bokorban leselkedőben megerősítené a gyanút, hogy nem tudja rájuk a választ, csupán vaktában vagdalkozott egy fenyegetőnek tűnő dologgal.*
-Elég savanyú pofa vagy. Én még sosem láttam férfit, aki nem szeretett volna vadászni. Csak kisfiút.
* Provokálja a másik önbecsülését, de neki sincs nagyon kedve most azonnal tovább menni. Felegyenesedik és elrakja a fegyvereket a helyükre. Jól láthatóan nem kell tartania a másiktól, de nem is nagyon fog semmire menni a nyomásgyakorlással.*
-Értem Atehaner, a Szürke. Örülök, hogy megismertelek. És nagy kár, hogy nincs benne gyakorlatod. De nem lehet mindenki tökéletes.
* Beleszagol a levegőbe és kutatja az újabb bűzlő fát, de elvesztette az irányt. Hiába sétál tovább arra, amerre gyanúja szerint a lény is indult, nem érez arra felé vizeletet a levegőben. Lehajol ismét és félre lök néhány bokorágat, de a földön sem talál új nyomot egyelőre.*
-És azt már meg sem kérdezem, hogy tudsz-e tüzet rakni. De mégis mivel foglalkozol, ha nem férfias dologgal?
* A bántó felhangtól eltekintve talán kiérezhető ebből némi kíváncsiság is, bár leginkább azért, hogy az időt töltse nagy darab hősünk és ne a saját bajába merüljön bele.
Hirtelen lehajol még inkább és felvesz a földről egy törött, száraz gallyat. Alaposan vizsgálja alig egy arasznyira húzva a szeméhez, bár nem említi egy szóval sem, hogy mit keres rajta. Háttal áll a félvérnek és talán a beszélgetés eddigi részei miatt nem is próbálja megmutatni neki, mit talált.*
* A messziről jött harcos inkább hanyagolja a választ pár kérdésre. Ezzel is egy esetleg bokorban leselkedőben megerősítené a gyanút, hogy nem tudja rájuk a választ, csupán vaktában vagdalkozott egy fenyegetőnek tűnő dologgal.*
-Elég savanyú pofa vagy. Én még sosem láttam férfit, aki nem szeretett volna vadászni. Csak kisfiút.
* Provokálja a másik önbecsülését, de neki sincs nagyon kedve most azonnal tovább menni. Felegyenesedik és elrakja a fegyvereket a helyükre. Jól láthatóan nem kell tartania a másiktól, de nem is nagyon fog semmire menni a nyomásgyakorlással.*
-Értem Atehaner, a Szürke. Örülök, hogy megismertelek. És nagy kár, hogy nincs benne gyakorlatod. De nem lehet mindenki tökéletes.
* Beleszagol a levegőbe és kutatja az újabb bűzlő fát, de elvesztette az irányt. Hiába sétál tovább arra, amerre gyanúja szerint a lény is indult, nem érez arra felé vizeletet a levegőben. Lehajol ismét és félre lök néhány bokorágat, de a földön sem talál új nyomot egyelőre.*
-És azt már meg sem kérdezem, hogy tudsz-e tüzet rakni. De mégis mivel foglalkozol, ha nem férfias dologgal?
* A bántó felhangtól eltekintve talán kiérezhető ebből némi kíváncsiság is, bár leginkább azért, hogy az időt töltse nagy darab hősünk és ne a saját bajába merüljön bele.
Hirtelen lehajol még inkább és felvesz a földről egy törött, száraz gallyat. Alaposan vizsgálja alig egy arasznyira húzva a szeméhez, bár nem említi egy szóval sem, hogy mit keres rajta. Háttal áll a félvérnek és talán a beszélgetés eddigi részei miatt nem is próbálja megmutatni neki, mit talált.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3700-3719