Külső területek - Kikötői erdőség
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Szántóföldek (új)
Dokkok és kikötő (új)
Kikötői erdőségTharg birtokok (új)
Krenkataur barlangrendszer (új)
<< Előző oldal - Mostani oldal: 52 (1021. - 1040. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

1040. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-10-17 11:52:55
 ÚJ
>Harath Hardoghar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 33

Játékstílus: Vakmerő

//Trodd és Harath//

*A Vashegyről leügetve útjuk értelemszerűen a Vaserdőbe vezet, amit a buta városiak kikötői erdőségnek hívnak. Ebből is látszik, milyen önző népség.*
- Igyekezzünk. Az idő szorít minket, pásztor barátom. *int Troddnak, és megtartja az ügetés ritmusát, amíg a Révhez nem érnek. Itt csak a révész van, kicsiny kunyhója mellett, és még meg is örül nekik, hogy van valami munkája. Visszaesett a forgalom, mióta a holtak learatták a Szántóföldek embertermését.*
- A Szántókon fordulunk északnak, aztán irány a Város. Ott pedig először a Pintybe megyünk.


1039. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-10-17 00:36:04
 ÚJ
>Pycta del Ventus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1238
OOC üzenetek: 24

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//

*Egy ember és egy elf mindig különbözni fog, de ez nem jelenti azt, hogy nem lehetnek egy véleményen bármilyen dolgot illetően. A csuhás mosolyogva bólint Gniwmiy szavaira. Örömmel hallgatja, ahogy a vörös lány az erdőben történt emlékeiről beszél neki röviden. Ő maga mindig is erdőben élt, gyermekkorában csak történeteket hallott kőből épült városokról, kővel fedett utakról és egyebekről, melyeket csak a városban láthat a hosszúéletű. Neki a ház fából készült, az utat fű vagy egyszerű föld takarta, melyet a szekerek kereke vágott. Aztán persze vándorlásaik során eljutott ilyen városokba és egyszerre taszította és vonzotta a látvány. Az emberek találékonysága rengeteg dolgot teremtett, ám olykor már a sok kő és üveg és márvány már teljesen elfordult a természettől.*
- Igazat kell adnom a mesterednek, számomra is efféle lelki táplálék az erdő, olyan, mint a levegő, nem tudnék élni nélküle. *Igen, a természetközelisége biztosan kidomborodott már a társalgás alatt és erre egyetlen szavával sem cáfolt rá.*
- Nem, a családom innen messze él egy elf közösségben. *Válaszol mosolyogva, de most először mosolyába vegyül némi szomorúság is.*
- Miután a mesterem Utolsó Útjára indult, meghagyta nekem, hogy folytassam az utat, melyen elindított. Azt mondta, keressem meg a Fákban Lakót, magányos aszkézissel kerüljek közelebb hozzá és az isteni lényeghez. *Kezd bele életének abba a részébe, amelyben Artheniorral is megismerkedett.*
- Miután megnéztem magamnak a Levegő Városát, Erdőmélyére zarándokoltam és egy évig egyedül éltem az erdőben. Az Erdőszellem ezután elvezetett egy, a fák között élő közösséghez, a venárokhoz. Azóta közöttük élek és szolgálom a Fákban Lakót és az erdőt. *Valójában el is ért a jelenhez és mostani szerepéhez.*
- Nagyon hiányzik a családom, de a sorsom az volt, hogy az Erdőszellem szolgálatába álljak. Elfogadták. *Van valami szokatlan most a szavai mögött, nem hazugság, még csak füllentés sem, de Gniwmiy-nek úgy tűnhet, ezúttal talán nem mondott el mindent.*


1038. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-10-16 20:34:34
 ÚJ
>Gniwmiy Iumnus [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//

*Átérzi azt, amit az elf. Ő is rengeteget volt az erdőben, és sokszor kellemesebb volt mint a kolostor falai között. Egyik mesterével rendszeresen edzettek is a ritkásabb fák között. Az is igaz, hogy soha sem fog olyan mély érzéseket táplálni a növények iránt, mint a férfi. Ahhoz túlságosan különböznek.*
- Értem miről beszélsz.
*Bólogat mosolyogva.*
- Az egyik mesterem, alig volt tíz évvel idősebb nálam, mindig a kolostoron kívüli erdőbe vitte a tanítványait. Azt mondta, hogy a természet feltölti a lelkünket.
*Nem akar magáról beszélni, csak ennyit tesz hozzá. Jobban érdekli az elf, hogy ki is ő, és miért akarta az örök egyenlőség istene, hogy találkozzon vele.*
- A családoddal élsz Erdőmélyén?
*Ez egy fontos kérdés a számára. Ha a férfi megválaszolja, akkor a lány tudni fogja, hogy hogyan viszonyuljon az elfhez a jövőben.*


1037. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-10-16 17:05:34
 ÚJ
>Laor Vylnis avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1045
OOC üzenetek: 34

Játékstílus: Vakmerő

*Akkor lett elege mindenből, amikor Daewe és Kriyon kedélyes szópárbajba kezdtek. Semmi kedve nem volt megvárni a végét, inkább vágtára kapta a lovát és hamar maga mögött hagyta a társaságot. Ha végül úgy döntenek, hogy visszatérnek vele a Vashegyre, még utolérhetik ha hajszolják a lovukat. Ha nem, az sem baj.
És most már ismét a Vaserdőben van, pontosabban száguld keresztül rajta. Annyi öröme jut a mai napra, hogy elégedetten veheti tudomásul: egyre biztosabban ül a nyeregben. Hiába, az elmúlt pár hónapban többet volt lóháton, mint egész eddigi életében. Ezt a jóindulatú pej kancát is kezdi megkedvelni, talán végleg elköti a tharg istállóból. Most azonban csak az foglalkoztatja, hogy mielőbb Amon Ruadh-ra érjen és nem nagyon hagy pihenőt a hátasának.*


1036. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-10-15 19:37:56
 ÚJ
>Pycta del Ventus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1238
OOC üzenetek: 24

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//

*A köszönetre nem szeretne és nem is mond semmit, hisz nem azért tette, mert Gniwmiy-t meg kellett menteni bármitől is. Olykor valakinek ki kell mondania, ami már amúgy is megfogalmazódott legbelül, csak a lélek akadályai - legyenek azok jó avagy rossz dolgok - nem engedték, hogy alakot öltsenek, szirmot bontsanak a homlok mögött.
Szerény mosollyal fogadja a hálás pillantást, hagyja, hogy a közéjük telepedő csendben a gondolatok tovább virágozzanak a vörös hajú lány elméjében. Ha sikerült kicsit helyesebb utat mutatnia, ha csak tizedrészben, de jobbra fordul az élete, akkor már megérte minden elcsépelt szó, amely elhangzott a kikötői erdő lombjai alatt.
Megesik, hogy a sors éppen olyan halandókat terel egymás mellé, akiknek csak pár kedves szóra, kimondott gondolatokra van szüksége, hogy a kép összeálljon, hogy a hályog eltűnjön a tekintetek elől.*
- Semerre. *Mondja mosolyogva a kérdésre. A levelek zöldjében csillogó szemét, arcát az eget eltakaró levélkorona felé fordítja.*
- Én otthon vagyok. *Teszi hozzá ájtatosnak hatón, és valóban, tekintetében a hazatérők öröme látszik.*
- Otthonom minden erdő, a Fákban Lakó minden erdeje. Bár erre még nem jártam korábban, de kíváncsi voltam ezekre a fákra. *Fordul vissza a vörös lány felé könnyed sóhaj kíséretében.*
- Bár nem vagyok oda a fakitermelésért, de ezek a hajókészítők gondoskodnak a fákról. A kivágottak helyére facsemetéket ültetnek, így az erdő nem szenved nagy kárt és úgy vigyázzák a fákat, ahogy arra az Erdőszellemnek sem lehet panasza. *Épp itt az ideje, hogy ő beszéljen. Hisz eddig szinte csak kérdéseket tett fel és kéretlenül tanácsokat adott.*
- De itt is otthon érzem magam, mint Erdőmélyén. De ahol fák és erdő van, ott én mindig jól érzem magam. *Teszi hozzá mosolyogva. Talán így értelmet nyerhet a közbeavatkozása is, hisz amikor találkoztak Gniwmiy éppen egy fa törzsét használta ökle feledzésére.*


1035. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-10-15 18:49:05
 ÚJ
>Gniwmiy Iumnus [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//

*Lassan elfogynak a szájából a szavak. Az elf eddig olyan dolgokat mondott neki, ami gondolkodásra késztette a lányt, és annyira megváltoztatta őt belülről, jó irányba, amit az évek sem voltak képesek.*
- Köszönöm.
*Mosolyog rá, tekintetéből a férfi kiolvashatja a halálát. Úgy érzi, mintha bölcsebb lett volna, mintha évezredek tudását kapta volna meg ebben a kis időben, még találkoztak. Megtudta, hogy hogyan gyakorolhat hatékonyabban, új harci technikákat ismert meg, megtudott egy csomó mindent saját magáról, és olyan életbölcsességeket tudott meg, amiket mestereinek már nem volt lehetőségük tudatniuk vele.
Eddig még nem is nézte meg, hogy kivel hozta össze a sors. Egy iszonyatosan magas (legalábbis számára), vékony, mégis izmos elf. Persze, ezt eddig is tudta, de most kezd el rájönni hogy mit jelent ez. Talán a férfi korban a nagyapja is lehetne, mégis egyidősnek néznek ki. Pycta sokkal többet tapasztalt, és látott, mint ő. Ilyenkor észreveszi, hogy mennyire kevés ideje is van ahhoz, hogy elérje céljait.*
- Igazából merre tartottál?
*A kérdést azért teszi fel mert tudni akarja, hogy a férfi siet-e valahova. Nem akar udvariatlan lenni, és feltartani őt, de szívesen beszélgetne még vele, akár órák hosszáig is.*


1034. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-10-15 14:08:21
 ÚJ
>Pycta del Ventus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1238
OOC üzenetek: 24

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//

- Ha ez így megfogalmazódott benned, akkor igen. *Szomorú mosollyal válaszol a kijelentésnek is felfogható kérdésre. Látszik a vörös lányon, hogy valóban elgondolkozott az elhangzottakon. A csuhás egyszerre örül és szomorú a történtek miatt. Örül, mert talán így Gniwmiy szeme is felnyílik és meglátja, merre tart az élete. És szomorú, mert talán olyan események láncolatát indíthatta el a felismerésig vezető úttal, amely komoly változásokat, talán nem is kedvezőeket, hozhat a lány életébe. Ha nem is ismeri a thargokat, de biztos benne, hogy mindenkinek meg van a helye a közösségben és ki tudja, hogyan vennék, ha valaki többet szeretne a beosztott helyénél. Veszélyes játék ez, nem szabad meggondolatlanul belekezdeni.*
- Az ismeretlen mindig félelemmel tölt el bennünket. *Nem elégedett ezzel a "nesze, semmi, fogd meg jól" válasszal, ezért folytatja is.*
- Nem ismerem eléggé a közösségeteket, sem a törvényeiteket, ezért nem bocsátkoznék találgatásba. *Kicsit úgy érzi, hogy becsapta a lányt, óvatlanul mutatott neki valamit, de valódi tanácsot nem tud neki adni a megoldáshoz. Jöhetne most azzal, hogy ő csak az utat mutatta meg, a kapun neki kell belépnie, de nem venné a lelkére, ha ilyen semmitmondó tanáccsal szolgálna.*
- Talán... legyél határozott, állj ki magadért és őszintén, de egyértelműen tudasd mindenkivel, hogy mit szeretnél és hogy lehetőségeidhez mérten minden erőddel azon leszel, hogy ezt elérd. Az őszinteséget még a barbárok között is elismerik, ha pedig bizonyítod, hogy komolyan beszéltél, előbb-utóbb kiléphetsz a rád erőltetett szerepből. *Ez sem az igazi, de Gniwmiy okos lánynak tűnik, tudni fogja, mitévő legyen, ha eljön az ideje.*


1033. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-10-14 23:09:33
 ÚJ
>Gniwmiy Iumnus [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//

*Pycta jól gondolja, a lánynak nincs kivel megosztania ezeket a dolgokat. Mégis kinek mondhatná el? Habrertusnak? Vga ykinevetné, vagy még aranyosabbnak gondolná, és még jobban megpróbálná elcsábítani? Bris-nek? Hiszen a férfi annyira visszahúzódó, annyira csendes és félénk, hogy valószínűleg semmit nem mondana, maximum elpirulnak. Aletainak? Talán, a félvér múltkor is elég jól elbeszélgettek, de vajon mit szólna, ha Gniwmiy ilyesmit mondana nekik? Mást nem ismert, ráadásul velük is alig beszélgetett még.*
- Azt mondod, hogy hagyom, hogy megváltoztassanak?
~Talán igaz.~
*A másik mondatra nem igazán tudja, hogy mit reagáljon. Mégis mit tehetne? Semmi megoldás sem jut eszébe azon kívül, hogy menjen el, de hát mégis hova menne? A Kolostoron, és a Vashegyen kívül semmit nem ismer.*
- Félek tőle. Nem tudom, hogy hogyan csináljam.


1032. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-10-13 19:16:25
 ÚJ
>Rasdeher Clion avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 189
OOC üzenetek: 7

Játékstílus: Vakmerő

//Zhorack, Frai//

*Hogy ideges lenne? Nem, egyáltalán nem az. Zavarja, hogy ez a felfuvalkodott kis görény, aki csak apuci és anyuci pénzes erszényére veri a nyálát, úgy tesz, mintha micsoda kemény alvilági figura lenne, miközben valószínűleg másodpercek alatt torkát metszhetné bárki a kikötőben, aki szeretné.
Ám a kijelentésével sikerül feloldania a Rasban kavargó kérdések fura ködfelhőjét, és újra mosolyt csalni arra a tenyérbemászó rókaképére. Van, amikor nehéz megállapítani egy emberről, hogy hazudik, és van mikor akkora égbe kiáltó baromságot mond, hogy csoda, ha nem szakad le rögtön az égbolt. ~Legalább hét, erős, harcos férfi, mi? Aztán egy tündér, aki rögtön elintézte a melót. Szép kis sztori!~*
-Akkor valóban szép kis összeg lehet a zsebedben! A szakmabeliek súlyos előleget kérnek az ilyen piszkos ügyekért. Aztán hét, sőt a tündérrel együtt nyolc személynek leperkálni ezt a kerek összeget... az már nem semmi!
*Cinkosan a Kalózra pillant, hogy némi fogalma legyen arról mit is gondol erről ő, ki saját állítása szerint igen járatos már ezekben a körökben, majd újra visszavezeti baljóslatú tekintetét válla felett a nagy mellkassal feszítő Zhorack kiállhatatlan pofájára.*
-Lehet át kellene kutatni a zsebeit ennek a hisztis luvnyának, hátha van nála valami értékes, amin túladhatunk. Nem igazam van, Kalóz barátom?
*Hangjában ott motoszkál a gúnyos él mellett valami fenyegető is, mintha valóban bármikor képes lenne a sötételfre támadni. Ha egy pillanatra meg is fordul a fejében, nem teszi meg, sőt ezután nem szentel több figyelmet az ifjú suhancra, egyszerűen ignorálja akkor is, ha véletlen folytatná az őrült szövegelését. Ellenben, ha a kufár akar valamit tőle, hát kedélyesen válaszol a kérdéseire.
Időközben a szántóról beérnek az erdő rengetegjébe, ahol Ras némi pihenőt rendel el. Csak arra marad ideje a két jómadárnak, hogy néhány órácskára lehunyják a szemeiket, hisz majd csak az éj közepén indulnak tovább. Nem messze már a Kikötő, ha kitartóan menetelnek reggelre talán meg is érkeznek. Addig is a madaras visszahívja Éjfélt, hogy megetesse, s egyoldalú beszélgetésbe elegyedjen vele, mitől társai könnyen az eddiginél is bogarasabbnak nézhetik.*


1031. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-10-12 20:01:40
 ÚJ
>Pycta del Ventus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1238
OOC üzenetek: 24

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//

*Nincs tisztában a vörös lányban felmerülő érzelmekkel, sem a zavarával, amiért saját életét kell boncasztalra fektetnie, hogy a csuhás kérdés-pengéivel vágjon mélyre a múlt húsában.
Neki ez egy természetes beszélgetés egy kellemes partnerrel, s mivel nem ütközik falakba, mi több, Gniwmiy egyre inkább megnyílni látszik, nyugodtan folytatja a társalgást.
Szívesen megkérdezné, hogy ezek a válaszok benne is felmerültek-e vagy soha nem tette fel magának a kérdéseket. Tudja, mennyire meg tudja kötni a halandó kezét a hála, melyet megmentői, befogadói iránt érez, s hajlamos saját céljait, elveit is háttérbe szorítani, csak hogy törleszthessen. A szavak akár derűsek is lehetnének, de érzi, hogy ezúttal nincs helye mosolygásnak, a vörös lány olyan titkokat tár fel előtte, amelyről sejti, hogy eddig még senkinek sem beszélt. Talán szégyenli őket megmentői előtt, de az is lehet, hogy nincs senki, akivel ez irányú gondolatait megoszthatná.
Nem szeretné a problémát egy "talán azért, mert túl csinos vagy" mondattal letudni. Bár meg kell hagyni, hogy a vörös fürtök csinos arcot kereteznek.*
- A beletörődés és a viszonzás érzése olykor magas falat húz körénk, melyek mögött eltűnni látszhat valódi énünk. *Mondja, s talán a lány érteni fogja a sorok közt megbújó igazságot. Nem szeretné fejére róni, hogy ha hagyja magát, akkor sohasem léphet előre.*
- Bizonyítani szeretnél, hogy több vagy egy csinos futárnál és írnoknál. *Akár kérdés is lehet, de talán kijelentés a mondat, mely halkan pereg a keskeny ajkakról.*
- Nem szeretném, ha úgy tűnne, prédikálni akarok neked, de ha ki akarsz lépni a rád osztott, kényelmetlen szerepből, akkor neked kell tenned érte. Mutasd meg, hogy többre vagy képes, keresd a lehetőséget és bizonyíts, nemcsak nekik, de magadnak is. *Nem, ó nem lázítani akarja a lányt, hanem megerősíteni abban, amit már magától is tud, csak még nem sikerült neki szavakba öntenie.
Hagyja, hogy az elhangzottakat megeméssze, hogy a szavakból gondolat, a gondolatból döntés, a döntés később tetté nemesedjen.*


1030. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-10-12 18:39:44
 ÚJ
>Kagan Thargodar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782

Játékstílus: Vakmerő

*Szinte semmi nem változott, mióta erre járt, sőt. A korábban oly forgalmas erdei ösvényen ki tudja venni a saját lovának patanyomait, amit korábban hagyott.*
~ Haldoklik ez a vidék. Lassan eltűnünk mi is. ~ *pislog fel, majd átkel a Gázlón és a Tharg Birtokokra ér. Mögötte Kalácsfalva, tőle délre a titokzatos Synmira, északra a folyó és Arthenior. Nyugaton pedig, ott, ahol a nap alábukik, Amon Ruadh.*
~ Vörös hegy... a Vashegy. Mekkorát tévedtünk... ~ *még utoljára megösztökéli lovát, hogy a síkabb terepen gyorsan haladjanak. A Halászkunyhót, az elsőt, amit ezen a tájon építettek, lassan benövi a repkény és a gaz, és erre a sorsra jutnak a lovagok kis erősségei, Chiari, Azil és Learon birtoka is. Trodd nyája azonban kövér és ápolt.*
~ Legalább valami még működik. Ehhez még mindig visszatérhetünk. ~ *a Vashegy erődje, a konok ThargArod még mindig áll és úgy tesz, mintha minden rendben lenne. De ez koránt sincs így.*


1029. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-10-12 15:35:28
 ÚJ
>Gniwmiy Iumnus [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//

*Nem igazán szereti, ha ő van a középpontban, kezdi úgy érezni, hogy egyre többet beszélnek róla. Nem akar tiszteletlen lenni, hiszen az elf segített neki, már ilye rövid beszélgetés alatt is tanult tőle, ezt pedig meg szeretné hálálni. A minimum, hogy ne bunkó, és ha kérdezik válaszol. De hogy mivel hálálja meg a dolgot... nos, azon még egy kicsit gondolkoznia kell.*
- Igen, nagyon... kedvesek voltak.
*Bólint, hiszen tényleg ritka, hogy valaki ilyet tegyen egy idegenért.*
- Őszintén?
*Picit halkabb lesz a hangja.*
- Nem igazán. Rengeteg a... férfi.
*Nagyot nyel, nem is tudja, hjogyan mondja el a problémáját egy idegennek, aki szintén az erősebb nemet képviseli.*
- Hiába a ruha.
*Mutat a kék, b ő szerzetesruhára.*
- Folyamatosan bámulnak. A kancellár megpróbált elcsábítani, pedig akár az apám lehetne! És nem csak ő csinálja.
*Hangosan sóhajt. A félvér srác, Aletai, az őr még talán egész jóképű is. Ugyan a szavaiból feltűnik az, hogy vonzódiák a lány iránt, de legalább nem próbálta még meg Gniwmyt az első éjszaka ágyba vinni.*
- A kancellár segédje vagyok. Rohangálok helyette, utána, és mindenféle papírt írok alá, vagy éppen íratok alá. Nem nehéz, de néha nincs időm mellette másra. Én meg akarok tanulni harcolni, rendesen, és talán néhány varázskönyvbe is belenéznék.


1028. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-10-12 14:32:42
 ÚJ
>Pycta del Ventus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1238
OOC üzenetek: 24

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//

*A beszélgetés folyamatosan megbicsaklik, ami nem Gniwmiy vagy a csuhás hibája, csak valahogy az a kellemetlen érzés köszön elő mindig, mintha egy szégyenlős diák felelne tanítója előtt, s bár minden kérdésre tudja a választ, azokat mégis a tanító feleli meg.
A vándor mosolya kiszélesedik, amikor a vörös lány felnevet a gyerekes közmondáson. Egy pillanatra Gniwmiy felszabadul, hogy szinte azonnal visszahúzódjon láthatatlan páncéljai mögé, elrejtve valódi énjét. Legalábbis a lombzöld tekintetű csuhást efféle érzések kerülgetik.
A thargokkal kapcsolatos válasz után hagyja, hogy csend telepedjen közéjük, csak hallgatja az erdő hangjait, melyet ütemes dobszóval kísér a távolban le-lecsapó fejsze tompa puffogása. Élvezi a nyugalmat és a békét, remélve, hogy a lány is részese lesz ennek az érzésnek. Nem próbálja kitalálni, kik és miért perzselték fel a kolostort. Ha el akarja mondani, majd elmondja, nem szeretne a múlt égető emlék-parazsában turkálni.*
- Ez szép volt tőlük. *Mosolyodik el. Hallott már azokról a barbár - vagy annak titulált - népekről, de egy menekülő, otthontalan befogadása nem éppen barbárias megnyilvánulás.*
- Otthon érzed magad közöttük? Megvannak a céljaid? Tudod, hogy hova szeretnél eljutni? *Teszi fel a kérdéseket a jövővel kapcsolatban. Hisz egy halandónak nem elég az otthon, a fedél a feje fölött, kell valami cél, ami hajtja, ami előre lendíti az életben. Hisz célok nélkül értelmetlen vegetáció az élet a születés és a halál közötti rövidke országúton.*


1027. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-10-11 22:23:56
 ÚJ
>Gniwmiy Iumnus [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//

- Igen.
*Bólogat, hiszen az idegennek megint igaza van. Nem mintha eddig nem tudott volna erről a lány, csak csupán más fogalmazta meg azt, amit már ő is régóta sejtett.
Lenéz a zöld fűbe, ujjai az apró növények körül járnak, ügyelve arra hogy egyetlen egyet se tépjen ki.
A közmondásra hangosan felnevet.*
- Igen ez mindenképpen előny.
*Ekkor békén hagyja a füvet, és hátát a kemény fa törzsének dönti.*
- Igen, arra gondolok.
*Bólogat újra.*
- A Thargok befogadtak engem. Mikor leégett a kolostor és menekültem, akkor otthont kínáltak, ételt, italt, kényelmes szállást. Mindezt egy kis könnyű munkáért, amiket amúgy is nap mint nap elvégeztem otthon.


1026. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-10-11 21:21:03
 ÚJ
>Ssyleana Lyzendra avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Vadászat//
// A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz //

*Zaras lovas javaslatára megforgatja szemeit. Ha volna lova, ma nem itt éjszakázna, kicsit sajnálja is, és nem is, hogy ló nélkül vágott neki a vadászatnak. Most hogy így felhozta a gondolat.*
- Tehát mikor először a mesteredről beszéltél, jól gondoltam, hogy harcmesterről van szó, csak utána bezavartál a táncolósdival. Nem szép így megkutyulni másokat! *Feddi meg játékosan a férfit. Persze hogy nem érti a városi sajátos kifejezéseket. Nyilván mondhatna ő is olyat, amit csak a lakóhelyén értenek, de nem él vissza ilyesmivel.*
- Én az íjat jobban pártolom, főleg mert a kardot valószínűleg meg sem tudnám emelni. *Mélázik* Meg mert tiszta, nem kaszabol feleslegesen. *Ezzel egy gyakorlott kardvívó biztosan tudna vitatkozni, de Lyz nem ért a kardforgatáshoz, valószínűleg önmagában nagyobb kárt tenne, mint az ellenfelében.
Meghitt hangulatukra Zaras, csókjával teszi fel a pecsétet, s egyúttal le is zárja korábbi csatározásuk emlékét. Kiszorítva valami egészen kellemessel ismeretségük hullámzó hangulatát. Ajkainak érintése nem találja váratlanul a lányt, de a gyengédség, amellyel kapja azt, már igen.
Lesütött szemének nem kell sok, hogy lecsukódjon, hagyja elveszni magát, s csak sodródik. Ösztönösen közelebb húzódik a férfihoz, élvezi a puha ajkak érintését. Ízlelgeti, finoman harapdálja őket, majd homlokát a férfiénak támasztva, kiválik a csókból, továbbra is lehunyt szemmel piheg egy kicsit, illetve megejti a régóta esedékes torokköszörülést.
Szája szóra nyílik, többször fel is pillant, és levegőt is vesz, de nagyon úgy néz ki, hogy elvitte a cica a nyelvét, fel is hagy a próbálkozással. Elmosolyodik.
A felhalmozott feszültségtől, szíve olyan hevesen ver, hogy félő utat talál magának a mellkasán keresztül, erre nincs más gyógyír, csak az ismétlés.
Kipirosodott ajkait megnyalja, s egy pillanattal később a férfiéra tapasztja őket. Smaragdszín tűz lobban, ahogy közeledik az ezüst vihar felé, s ez már nem az a megszeppent kis lesütött szemű csók, melyet az imént viszonzásként adott. Szinte azonnal mélyíti is, ha nem ütközik ellenállásba. Egyik keze még Zarasnál van zálogban, így a másikkal mellényéről megfeledkezve nyúl a férfi felé, s hűvös ujjait annak arcához emeli, s lassan vezeti hátra, hogy a szürke hajába túrjon.*



1025. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-10-10 16:54:02
 ÚJ
>Nanaia Gauri avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 214
OOC üzenetek: 62

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//

*Naná, hogy csikis. Ez minden amazon gyenge pontja. Ezért nem engedik közel magukhoz a férfiakat, mert azok aljas módon visszaélnek ezzel. De legközelebb már nem fogja ilyen meglepetésként érni. Vagy talán mégis.*
- Furcsa szópárosítás. Azért köszönöm!
*Már szinte sajog az arca a sok vigyorgásban, de a végeláthatatlan jókedv a továbbiakban se szűnik meg.*
- Akkor talán tényleg vinnem kéne egy kevés hínárt, hogy elnyomja a szagot! De akkor szükséged lesz egy ajtóra, hátha mást is becsábít az illatom!
*Mihelyst feltápászkodik rögtön pózba vágja magát, ahogy azt illik.*
- Így jó lesz?
*Majd újabb pózt vált.*
- Vagy így?
*Majd jön a harmadik.*
- Hmm... Esetleg egy mozgókép? Nem bírok sokáig egy helyben maradni!
*Ő maga is megkaparintja a korábban félretolt sültjét és mohón majszolni is kezdi. Vagyis nemes egyszerűséggel szinte egészben betolja az arcába és elnyammog rajta jó pár percig, amíg fel is tud öltözni és össze tudja szedni a holmijait. Mivel mikor ezekkel elkészül még mindig kérődzik, így csak egy hümmögve bólogatás kíséretében tudatja Taitossal, hogy felfogta az infót és vár a sorára. Majd belekapaszkodik a felé nyújtott kézbe és egy nagy lendülettel felteszi popóját az ölébe, aminek Ragron nem nagyon örül. Hősnőnk meg végre lenyeli a falatot, úgyhogy előre dőlve kicsit megsimogatja a nyakát, egyfajta békülésként.*
- Na tudom én, hogy te vagy itt a király, de lehetnél már kicsit kedvesebb. A zsarnok uralkodók sose élnek sokáig!
*Talán nem harapja le csuklóból a kis kacsóját ez a kis kezes bárány, de azért igyekszik olyan helyen vakarászni nyakát, hogy a szájával ne érhesse el, majd utána az utasítást követve jól megkapaszkodik a nyeregpákában és ficereg kicsit, hogy kényelmes pozícióba kerüljön.*


1024. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-10-09 21:42:22
 ÚJ
>Taitos, a Zöldfülű avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//

*Most Zöldfülűnk nem gondolta túl a mondanivalóján jóval messzebbre a lány mondatát.*
~Hűha, ennyire fapofa lennék?~
*Döbben meg, de annyira nem szomorodik el ezen, inkább tesz ellene. A lány szavaira pedig kicsit elgondolkodik az elmúlt pár gondolatfoszlányán. Nem igazán becsülte meg most pár percig azt, hogy valaki ilyen kedvesen áll hozzá.*
~Pont, mint a gazda az aranyat... Biztos azért, mert nem jutottam a gondolat végére.~
*Így ellenállhatatlan késztetést érez, hogy feltornássza magát fektéből egy rövid csók erejéig.*
-Aranyos egy amazon vagy.
*Nevet a lányra egészen közelről, majd visszadől, és legközelebb fényes győzelme után szólal meg.*
~Szóval csikis.~
*Könyveli el magában, míg a földre gördül, elhagyván a leigázott Nanaiát. Persze szó sincs szekrényekről.*
-Nem, nem kell. Tudod, a betolakodók a szag miatt elég messzire kerülik.
*Viccelődik tovább.*
-Ujjfestés sincs, viszont így legalább lenne egy modellem.
*Eljátszván, úgy néz Nanára, mintha ez lenne élete lehetősége, arcára kiül, a "na, erre nem mondhatsz nemet!" kifejezés, de sajnos nem bírja sokáig nevetés nélkül.*
-Lerajzollak egy fán.
*Böki meg játékosan, így igyekszik jelezni, hogy nem baklövésén kárörvend, vagy legalább a hangsúly nem azon van.*
-Na, evésre fel!
*Nyúl az étekért, amit ha elfogyasztott, akkor eltesz mindent, mi a hideg tekintetű warg nyeregtáskáiba fér.*
-Az a helyzet, hogy a nyereg egy személyes, szóval én megyek előbb.
*Kommentálja, hogy az illemmel szemben miért nem a hölgy mászhat előre, majd felpattanva lenyújtja két kezét.*
-Ott az elején a kapaszkodó, fogd rendesen!
*Mutat az ő életét gyakran biztosító alkalmatosságra. Ragron persze közben hark torokhangon morogni kezd.*
-Ragron! Nyughass!
*Szól rá Taitos erélyesen, amire persze csak egy puffogóbb morgás a válasz.*
-Nehezen fog elindulni...
*Sóhajt a remélhetőleg eddigre ölébe segített potyautasnak, aki szerencséjére most Taitos enyhén vizes gatyáját kapja ülésül.*
-Viszont nem is engedem a sűrűbe. Az elsőre még nagyon kemény lenne.
*Alkarvédője sincs a lánynak, amivel fejét fedezhetné, a nyerget pedig egy fekvő emberre tervezték, Ragront pedig éppen elég volt betanítani arra, hogy jó fél lépésnyivel gondoljon maga fölé is.*
-Másként fut, mint a lovak, majd meglátod!
*Némi kezdeti engedetlenség és gyilkos jégcsap pillantás után Ragron hátán kicammoghatnak így az erdei ösvény szélére, ahol megkezdhetik pár órás útjukat Synmirára.*


1023. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-10-09 08:23:06
 ÚJ
>Nanaia Gauri avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 214
OOC üzenetek: 62

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//

*Nem igazán érti mi történik. Ő feloldódott, megbocsátott, erre Taitos mintha kicsit elszomorodott volna. Érthetetlen.*
- Jaj már, csak vicceltem! Tudod még nem volt ilyen bölcs fekete mókus * az utolsó szót mintha kissé félve mondaná* udvarlóm.
*Zavartan el is vigyorodik és magyaráz tovább.*
- Az egyszerű faék értelmi szintjén mozgott a többség. Szóval még nehezen boldogulok az ilyen eszes fajtával, mint amilyen te vagy!
*Szerencsére Taitos rögtön rácáfol a bókra, úgyhogy a kínos magyarázkodásból óriási röhögés lesz. Felsikoltva vágja hanyatt magát és próbál elfordulni, hogy védje hasát az aljas pukiszájú rémtől.*
- Jól van győztél! Hagyd abba, nem bírom!
*Kacarászva próbál szabadulni, majd mikor a kínzások sora véget ér csak szuszog párat még mindig vigyorogva. Rég érezte magát ennyire felszabadultnak és vidámnak.*
- Hát ez igazán remekül hangzik! És a bejárat elé sziklát görgetsz? Remélem a falakat kidekoráltad ujjfestéssel!
*Kérdezi nevetve, s mielőtt még Taitos túl messzire elvonulna lop egy csókot tőle. Aztán feltápászkodik, hogy összeszedje a Taitostól kapott ruhákat és felöltözzön. Majd ha ezzel elkészült összeszedi a bokron száradó ruháit és málhájába tömködi. Nem bajlódik hajtogatással, csak beletuszkol mindent ahogy tud. Aztán felhúzza csizmáját, magára csatolja fegyvertartó övét és ő már indulásra kész.*
- Részemről indulhatunk!


1022. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-10-08 21:16:04
 ÚJ
>Taitos, a Zöldfülű avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//

*Egy tenyér simít végig arcán, ami valljuk be, annyira nem is rossz eredmény néhány szó után. Taitos érezhetően felenged kicsit.*
-Helyes, addig jó, míg félsz tőlem.
*Nevet, noha egy árnyalatnyi, talán érezhető kis keserűség is párosul hozzá.*
~És még hogy fogsz, ha elmondok mindent.~
*Nem tagadhatja ugyanis, hogy lassan kezd egészen kellemetlen lenni az, hogy tulajdonképpen lényének egyik lényegét, talán legfőbb életcéljainak egyik példányát nem mutatta ki ezidáig, és így nem tud mindenre szíve szerint reagálni, ahogy a következő kérdésre sem.*
-Öhm.
*Meg is lepődik kicsit az egészen.*
~Szóval az nem opció, hogy nem véletlen hóbortból mondom?~
*Kicsit meglepi a dolog, így aztán rá is kérdez.*
-Csak próbálj rájönni, nem véletlenül mondom őket.
*Mosolyog szinte már sejtelmesen, de megértően.*
~Krestvir is kezd ráérezni, talán neki sem tart majd sokáig.~
*Jut eszébe tanítványa, aki derekasan követi már mestere eszmefuttatásait. Persze az értelmileg kicsit fogyatékost mímelő lányt ő is kineveti, de azért kicsit előbb, sajnos érezhetően előbb hervad le vigyora.*
~Szóval ennyire ne venné komolyan?~
*Most pedig rajta a sor kicsit elszontyolodni, és túlságosan is komolyan venni önmagát, ugyanis férfiasságába tipróan úgy érzi, hogy nincs komolyan véve, ami pedig valljuk be, Taitos törékeny lelkét szorongató satuba fogja.*
-Még csak nem is volt rossz felvetés!
*Tiltakozik először nem túl nyíltan. Abba most nem kezd bele, hogy "jó, akkor majd megbeszélem ezeket mással" talán csak arcára ül ki az érzés.*
-De, ha nagyon akarsz valamit betanulni, akkor ilyen történetek után inkább mondj te egy sajátot.
*Szól még, aztán mivel magasan intelligensebb az átlagnál, Taitosunk oldalra fordul és jókorát fúj Nana hasába, csak úgy játékból, fejben el is engedi a témát.* ~Botorság lenne ezen rágódni.~
*Ha gerilla akciója után még nem kell a vajákosokért küldetni, mert neki súlyos agyrázkódása van, akkor bizony újabb javaslatai vannak a jövőre nézve.*
-Bocsi!
*Jegyzi meg elsőre huncutul felkacsintva.*
-Tudod, ez olyan mókusos dolog.
*Fűzi tovább, aztán a lényegre tér.*
-Befejezzük a reggelit, és indulunk?
*Kérdezgeti tovább a lányt.*
-Csak feldobom Ragronra a cuccokat, aztán meg sem állunk a barlangomig.
*Mondja a barlangot olyan fenyegető szárazsággal, mintha tényleg oda is mennének. Aztán lemászik kicsit az amazonról, hogy tudják a dolgaikat csinálgatni, és aztán, ha ő is benne van, Ragronon elhagyhassák a tett színhelyétm*


1021. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-10-08 20:11:19
 ÚJ
>Nanaia Gauri avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 214
OOC üzenetek: 62

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//

*A szájalós lovag most próbálja visszahízelegni magát a kegyeibe és elég jó úton halad. Már egy-egy fél pillantást megereszt felé és látható rajta, hogy már nem olyan szigorú a tekintete, de még türtőzteti magát, hogy ne adja be olyan könnyen a derekát. De az igazság az, hogy nehéz haragudni erre a nagyszájúra, így mikor ölébe csempészi a fejét már el is vigyorodik és megsimogatja arcát.*
- Jól van, ez egyszer megkegyelmezek neked! Minden bizonnyal te vagy minden idők legnagyobb fekete mókusa. Igazából beijedtem, úgyhogy inkább megbocsátok!
*Pillanatnyi haragjának már nyoma sincs, csak kedvesen mosolyog és csillogó szemekkel fürkészi Taitos arcát, közben pedig tovább cirógatja ujjaival. Bár a történet a csillogó aranyról és a szerencsétlenről így félig kibontakozva még elég érthetetlen számára.*
- Ezeket a tanmeséidet nem mindig tudom hova tenni... De gondolom kezdhetek hozzászokni, hogy ez mostantól így lesz. Esetleg szeretnél, ha betanulnék valami reakciót, amiből azt szűröd le, hogy értelmezem és értékelem is őket?
*Vigyorog, mint a vadalma és közben próbál valami olyasmi grimaszt mímelni, amivel a csökkent értelmű lények próbálják értelmesnek tettetni magukat. Kissé eltátja száját és szemei is egész elkerekednek, ahogy lassan bólogatni kezd, de aztán hamarosan újra előtör belőle az őszinte kacagás.*


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3188-3207