Külső területek - Kikötői erdőség
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Szántóföldek (új)
Dokkok és kikötő (új)
Kikötői erdőségTharg birtokok (új)
Krenkataur barlangrendszer (új)
<< Előző oldal - Mostani oldal: 126 (2501. - 2520. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

2520. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2020-04-07 19:41:07
 ÚJ
>Vérgőzös Rorkir avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 299
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Kerek erdő közepén//

*Kell neki egy jó pár másodperc, míg ki tudja verni a fejében kavargó gondolatokat, a nő illatát, a csodálatos haját, ahogy bele-bele kap a szél, s meglibbenti az arany tincseket, addig érdemiben nem is nagyon tud megszólalni. Persze ez nem sok idő, de Rorkirnak mintha örökkévalóság lenne.*
-Bizonyosan.
*Válaszolja kurtán, s mosolyog a nőre, tényleg örül neki, hogy így a véletlen folytán sikerült újra találkoznia vele, egyébként fogalma sincs, hogy mikor láthatta volna újra. ~Elmentem volna a házához? Oda Synkire, vagy Synmire, vagy mi is a neve a helynek. És milyen indokkal? Kedves Rheia, légy az asszonyom? De szép is lenne, ha így működne.~*
-Azt mondod? Nem olyan nagy dolog ám, mármint sok munka, az biztos, de kell egy saját hely... Nem akarok mindig egy fogadóban éjszakázni, vagy valamelyik fa tövében. Nem mintha bajom lenne vele, de az nem túl védhető hely. Meg aztán hová rakom a holmijaim? Ha véletlenül portyázni támad kedvem... Nem áshatom el a kincseket.
*Mosolyog, és olyan természetességgel ejti ki a szavakat, mintha csak a reggelijéről beszélne. A következő kérdésre azonban felhúzza a szemöldökét, hirtelen nem is tudja, hogy mit válaszoljon.*
-Hát, hogy máshogy lehet? Te megvennéd mástól, mikor itt van egy hatalmas nagy erdő szabadon, és csak arra várnak a fák, hogy alkossanak belőlük? Van ám jó két kezem, aztán amíg bírom csinálom, amikor meg már nem, akkor majd alszom, aztán folytatom, míg kész nem lesz.
*Szinte az életfilozófiáját mondja el ebben a pár mondatban. Szavaiban semmi rosszallás nincs, nem nézi le a másikat, vagy ilyesmi, pusztán csak furcsállja a dolgot.*
-Barátok?
*Szinte még jobban meglepődik a kérdésen, bár ez kissé a lelkébe is mar, már amennyire enged az ilyen érzéseknek.*
-Nincs belőlük túl sok errefelé, sajnos. Egy bajtársam sem kísért el az utamon a nagy vízen keresztül.
*Mutat ujjával a kikötő felé, s szemében, ha bújtatva is, de szomorúság halovány, tompa fénye látszik.*
-Hm. Szép is ez a hely, kellemes itt csak úgy barangolni is. Ó, a kutyusokat?
*Kérdezi izgatottan, ahogy arrafelé vezeti szemét, ahová Rheia mutat.*
-Szabad?
*Kérdezi, s ha nem tartják vissza, akkor odabattyog az állatokhoz. Először csak kezét nyújtja nekik, hagy szagolgassák meg, nem kizárt, hogy emlékezhetnek rá még korábbról, majd ha nem nagyon ijednek meg tőle, akkor jól megvakargatja a fülük tövét, meglapogatja a buksijukat.*
-Nagyon szépek. Jót tesz nekik a természet, jól tetted, hogy magaddal hoztad őket. Jó gazdájuk vagy, Rheia.


2519. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2020-04-07 18:56:15
 ÚJ
>Asztéyriaa Llhuyniel avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Megfontolt

-Maradjatok már nyugton! *Hessegeti el a fülétől a szokatlanul felbátorodott kígyókat, majd a fejére húzza a csuklyát, hátha a sötét majd kifejti jótékony hatását. Nem tudja mi üthetett beléjük, már néhány napja szokatlanul elevenek és idegesítően feszültek. Mert az még hagyján, hogy a keze közeledtére idegesen lapulnak, de hogy még reggel sem bírnak magukkal, valamiért szeretnék, ha éberen aludna. ~Talán az új tag a csoportban, biztos a szaga, mert az van neki. ~ Áll meg egy pillanatra pihenni az egyik fa tövében. Mindezek fényében, arra a következtetésre jutott, hogy nem ártana egy kis környezetváltozás, hogy ismételten a megszokott mederbe terelje az együttélésüket. Mert muszáj. Valamiért pedig ő sem igazán bízik azokban az új tagokban, akiket manapság a társaság maguk közé választott. Így neki sem árt kiszellőztetni egy kicsit a fejét, valamint, míg távol van, legalább minden kiderül, aminek ki kell, ő meg aztán kellően messze lesz a tűzfészektől.*
-Én megmondtam, hogy azt a sihedert inkább szabdaljuk szét! *Mérgelődik magában, megsuhintva a karját a levegőben.*
-Csak maguknak köszönhetik majd az egészet. *Nem akarja bevallani magának sem, de bízik az állatai sziszegésében, úgy gondolja, megérzik a patkányt.*
-Nem bíztok benne ugye? Most már nem lesz baj, majd meglátják azok a majmok is. *Majd tovább indul, mert bármennyire is szereti az alkonyatot nézni, ahogy az utolsó szikra is kihuny az égbolton, de nem bolond.*



2518. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2020-04-07 17:06:30
 ÚJ
>Karheia Rhagodar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 389
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Kerek erdő közepén//

*Érdekesnek találja, hogy itt találkoztak először Rorkirral, és most a kikötői erdőségben láthatják viszont egymást. Karheia nem gondolja ezt véletlennek, és biztos benne, hogy a szellemek akarták így, és ők vezették mindkettejüket ide.
Minden búja, baja rögvest elillan amikor a barbár férfi látszólag végtelen örömmel üdvözli őt. Ez széles mosolyt csal Karheia arcára is, sőt, még röviden fel is kacag, különösen akkor, amikor a vaskos karok átölelik, és megemelik őt.*
- Csak ők lehettek, és hála nekik ezért! De jó erőben vagy te most is.
*Pont erre van szüksége most, hiszen kissé csüggedt, és magányos mióta rájött, hogy Nozarinnal mennyire más úton haladnak. De ezen gondolatok nem gyötrik most kedves barátja társaságában.*
- Vagy úgy! Ez fantasztikusan hangzik.
*Ő maga is mindig vágyott egy saját kis kuckóra, saját kerttel, ahol zöldségeit, virágait nevelgethetné, és kis családját terelgethetné. Mostanság ez viszont egyre kilátástalanabb számára, és ez kezdi csüggeszteni, annak ellenére is, hogy többnyire tanulmányaira igyekszik oda figyelni.*
- Te magad vágnád ki a fákat is? Még úgyis igen nagy munkának hangzik ez.
*Egy kedves mosoly kerekedik arcára, keze pedig a férfi vállára siklik biztatóan.*
- De azért vannak a barátok, hogy segítsenek, ugye?
*Bízik benne, hogy a férfi él a felajánlott segítséggel, hiszen Karheia őszintén nagyon szívesen segítene neki, és valójában szeretne is, hiszen jóformán ki sem dugja a fejét a könyvek közül, meg egyébként is közel érzi magához Rorkirt, akivel olyan kalandosan, és kissé rögösen indult első találkozásuk.*
- Oh, én csak kijöttem kicsit elmélkedni, hogy közelebb érezzem magamhoz a szellemeket és a halottakat. Meg elhoztam a kölyköket is, hogy ismerkedhessenek az új tereppel is.
*Bök maga mögé, ahol a két madzaggal kikötött kiskutya peckes tartásban fülel, és figyelik a termetes idegent, akivel gazdájuk beszél, és aki olyan ijesztő a szemükben.*


2517. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2020-04-07 13:34:25
 ÚJ
>Wylindhor Valdhorisz avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 9

Játékstílus: Vakmerő

//Elmélyült gondolatok között//

* Dhorisz már sokszor járt az erdőben. Mint ahogyan az artheniori szökőkút látványát is csodálatosnak tartja, úgy ez igaz erre a helyre is. Ő nem hasznot lát az eget ostromló fákban, hanem szépséget. A természet szépségét. Az erdő kellemesen sustorgó fái megnyugtatják Dhoriszt, akárcsak a víz csobogása. *
- Nem tudom, te hogy vagy vele, de én szívesen laknék itt. Csendes, békés a hely. Legfeljebb az erre járók törhetik meg némileg a csendet, de az erdő mélyebb részén szerintem elég nagy a békesség és a nyugalom. Azon kívül tiszta a levegő is.
* Ezzel mélyet szippant az erdő friss levegőjéből. *


2516. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2020-04-06 17:38:03
 ÚJ
>Burzhgor Grokkargha avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Elmélyült gondolatok között//

*Az idő már az estébe kanyarul, bár még az ég nem sötét csak lassacskán válik azzá, na meg persze az erdő sötétje is hangulatos. A látóhatár már nagyon közel van, a fák között már csak sötétség látszódik. Valahogy izgatott lesz és érzékeit is élesíti, hiszen azért vadállatok élhetnek az erdőben. A csillagokat lassan feltűnnek, mivel a fák levelei csak most kezdenek nőni, így túl sokat nem tudnak takarni az égből. Ahogy az erdő végéhez érnek, a csillagok egyre jobban látszódnak az égbolton.*
-Szerintem lassan megérkezünk a Kikötőbe.
*Bár ezt talán felesleges mondani, hiszen Dhorisz is volt már a Kikötőben, úgyhogy valószínűleg ő is tudja az utat.*


2515. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2020-04-06 16:03:04
 ÚJ
>Vérgőzös Rorkir avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 299
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Kerek erdő közepén//

*Rorkir egészen elvész a fák sokaságában, s a megannyi ötletben, mik csak úgy kavarognak a fejében. Épp kezével rángat egy ágat, hogy lássa, hogy milyen is a teherbírása, mikor egy furcsa hangot hall.*
-Hm?
*Szinte hangosan hümmög, mintha lenne ott valaki, de teljesen egyedül van. Nem ijed meg, nem fél, pusztán ösztönei dolgoznak benne, s keze, mi eddig a fák kérgét simogatta, most fejszéje nyelét markolja éppen, teljesen öntudatlanul. Bár nem vesz fel támadó pozíciót, csupán fogja kezében, és lógatja a földön, fejét pedig magasra emeli, hátha úgy többet lát. Hunyorognia kell, hogy lássa, ki is érkezik, ám az angyali hang hamarabb megcsapja fülét, minthogy szeme a segítségére lehetne.*
-Rheia…
*Suttogja, s kedves mosoly ül az arcára. Kezéből elejti a fejszét, s a lány felé indul.*
-Rheia!Háháh!
*Már hangosabban szól, s hangja is szinte repes az örömtől.*
-Micsoda meglepetés! A szellemek vezettek ide, igaz-e?
*Ha nem nagyon ellenkezik a másik, szorosan magához öleli, talán még fel is emeli a derekánál fogja egy pár másodpercre a levegőbe.*
-Ó engem? Én csak.
*Vakarja meg a fejét, hogy hogy is fogalmazzon, de úgy érzi, hogy olyan erős kötelék köti őket össze, mi felettük áll, hisz vért ontottak egymásért, így nincs mit titkolóznia előtte.*
-Egy saját kis várat szeretnék építeni itt valahol. Mármint, nem ilyen nagy kövekből, azzal sose végeznék, de fából. Egy rönkházat. Csak találnék egy jó helyet neki…
*Kezét a saját derekára teszi, s úgy néz körbe, főleg maga mögé, mintha ezzel érne bármit is. Talán csak egy rossz szokás.*
-És te? Mi jót csinálsz itt?



2514. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2020-04-06 14:56:13
 ÚJ
>Karheia Rhagodar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 389
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Kerek erdő közepén//

*Karheia jól elüti az időt, nem is tudja már mióta szórakozgat a két kölyökkel az út mentén. De mint minden jónak, ennek is vége szakad, főleg mert elunja magát. Nem szereti a tétlenül eltöltött időt, különösen most nem, de ezen kívül sem volt soha erőssége a szórakozás, vagy lazítás.*
- Na, ideje menni.
*Feltápászkodik, és leporolja magát, de valami zajra lesz figyelmes. Elsőre is biztos benne, hogy nem erdei vadakról van szó, azok sokkal óvatosabbak, kevesebb zajt csapnak. A nyugodt léptek forrását rövidesen meg is pillantja, és némi hunyorgás után egy ismerős alakot pillant meg. Rögtön jobb kedvre derül. Karját a magasba emelve integetni kezd Rorkirnak, és felemelt hangon, de lehetőleg nem ordibálva odaszól neki.*
- Rorkir! Rorkir!
*Reméli a barbár észreveszi őt, és azt is, hogy nem ijeszti meg elmélkedésében annyira, hogy a baltáját neki dobja. Éppen elég kalandos volt első találkozásuk. Megindul a barbár férfi felé, de nm csatangol el messzire, csupán pár méterre és még egyszer hátrapillant, hogy látja e még a fák között lovát, holmijait és a két kikötött kölyköt.*
- De jó viszont látni téged. Milyen céllal vezettek ide a Szellemek?
*Kérdezi, miközben mosolyogva megáll a férfitól pár lépés távolságra. Karheiának kevés barátja van még, akik vannak, azokhoz szoros kötelék fűzi, és Rorkir is ilyen barátot jelent a számára, annak ellenére is, hogy nem mindig értenek egyet. Még mindig nem tudja kiverni fejéből a szőke elfet, aki a barbár fegyvere által hunyt el.*


2513. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2020-04-05 23:39:47
 ÚJ
>Vérgőzös Rorkir avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 299
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Rheia//

*Még jóval korábban jött az ötlet, mi most is hajtja előre a barbárt, hogy építsen egy rönkházat valahol ezen a földön, s ne csak bandukoljon egyik fogadóból a másikba, mint egy kóbor zsoldos. Egy valamirevaló északinak pedig ez a legalapvetőbb tudás, mint sajátjának kell, hogy mondhasson, hisz enélkül az alapvető életben maradás is nehézkes lenne a számára, főleg amennyi új vidéken jár. Nincs annyi arany a földön, ahány éjszakát el kéne, hogy töltsön, mire terveit valóra váltja. Így hát ez a hely tökéletesnek tűnhet egy alapvető felderítésre, megszemlélni a terepet, kiválasztani a helyet, körbejárni, és a többi. Megölt ellenségei vére tökéletes táptalaj egy új kezdethez, jobb helyet keresve sem találhatna. Egy magaslati helyet keres, amiről viszonylag egy kis építéssel messzebbre is elláthat, egy őrtorony a lombok között, szinte tökéletes. Bár íjász tudása nem a legjobb, de ha csak tudja is, hogy jönnek érte, az a tudás, az a pár percnyi előny rengeteget jelenthet. Sőt, jelent is. Fejszéjét meglóbálva párszor nézegeti az öles fákat, bár nem szívesen teszi ki efféle munkának a csatabárdját, bár egy jófajta acélnak ezt is bírnia kell. ~Ha más nem, majd veszek egy jobbat.~ Ilyen az ő mentalitása, nem bonyolít túl semmit, amit nem feltétlen muszáj, igyekszik mindent a leggyorsabb, legegyszerűbb úton megoldani, s ha van egy hatalmas fejszéd, és fát akarsz vágni, akkor nincs mit gondolkodni a dolgon. Bár még nem lát munkához, fontos minden tényezőt figyelem venni, a folyót, hogy milyen messze van a vízforrás, hogy hol és milyen úton járnak a vadak, hogy tudjon vadászni magának, ha huzamosabb ideig szeretne itt maradni, gondoskodnia kell magáról. Így hát jobb híján ott bóklászik az erdőben, hogy leguggolva, hogy felmászva egy fára, hol csak elrévedve a messzi távolba.*


2512. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2020-04-05 22:12:33
 ÚJ
>Karheia Rhagodar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 389
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Kerek erdő közepén//

- Jól van, jól van! Ne olyan sietősen!
*Karheia kacagva figyeli az apró kutyusokat, akik farkukkal örömtelien csaholva szaladgálnak a fák között. Még nevet nem adott nekik, pedig talán ideje lenne, lassacskán kezdik is megszokni egymás társaságát. Persze a biztonság kedvéért egy vékonyka kötelet hurkolt mindkettejük nyakába, hogy ne csatangoljanak túl messze tőle, még a végén elvesznek, vagy elkapja őket valami.
Nem merészkedik messzire a jól bejárt úttól, hiszen nem is szükséges, csupán egy pár méterrel vonul beljebb, hogy a kölykök is több új szaggal találkozhassanak, ő maga pedig átélhesse az erdő nyugalmát. Keres egy nagyobb követ, majd egy vastagabb faágat, a kötelet addig csuklójára tekeri. Kissé ügyetlenkedve a vastagabb faágat a földbe sikerül vernie, mint egy cölöpöt. Némi földet kotor rá oldalról, és kisebb nagyobb kövekkel kitámasztva reményei szerint elég stabil lesz. Ezután a köteleket rákötözi a faágra, és így szabad, de még biztonságos teret biztosítva a kölyköknek a rohangálásra.
Leül közéjük, és figyeli a két kölyök játékát, és tiltakozását a szabadságuk korlátozása miatt. Időnként fel kell állnia, hogy kibogozza magát, vagy őket, esetleg azért, mert a szórakozás centrumaként szüksége van némi megkönnyebbülésre. Ilyenkor persze körbenéz, hogy megvan e a lova, vagy nem fenyegeti őt semmi veszély, hiszen sosem lehet tudni, és jobb ébernek lenni, mint megijedni.*
- Na és mi legyen a nevetek kölykök?
*Kérdezi, miközben újra leguggol melléjük, és megvakargatja mindkettejük füle tövét. A kis kedves teremtmények az erdő és az idő szépsége mind egy kicsit jobb kedvre derítik, hiszen most hosszú idő óta meglehetősen szomorú.*


2511. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2020-04-03 20:26:44
 ÚJ
>Hanloren Duunelar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 387
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

*Ha nem kelt át százszor e rengetegen az elmúlt hatokban, akkor egyszer sem. Nem csak a szekérvájta utat ismeri, mi keresztülvezet az erdőségen, de a rengeteget magát is. Itt húzta meg magát, míg a sötétség emésztette. Nem látott nappalokat, s nem látott fényt, s még is, e gyötrelem árán nyílt csak fel a szeme, s látta meg az igazságot, mi addig rejtve volt előtte.
Umon tudja. Ő tudja. Végeznie kellett volna a csuhással, míg módja volt rá. Vajon elmondta az erdei elfeknek? S ha igen, megpróbálták-e megkeresni? Végső soron, teljesen mindegy. Amennyiben kitartanak a hőn áhított erdőszellem mellett, mit a fény megtestesülésének vélnek, pusztulniuk kell. Ahogy a fának is.
Ökölbe szorulnak kezei a gondolatra, hogy ő maga szentelte fel azt a gallyat. Ő állította helyre a templom szent oltárát, s ő volt az, ki vérét adta érte. Van mit törlesztenie most a sötétség urának, az egyszer biztos.*


2510. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2020-04-02 22:00:54
 ÚJ
>Temeredec Goontia avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Megfontolt

//Frissen mosva//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//

*Szóval az úgy van, hogy a törpék elég maguknakvaló népség. Na persze ennek oka is van. Amíg nem isznak nem igazán elviselhetők. Ez igaz Goon esetében is, aki az utat rendkívül elmésen tölti. Megy és közben morog.*
-Mrhm ha most... ezek miatt beköpik a legyek a tavalyi kolompárt, és megint a Rumosnak kell eladnom, akkor ők is kapnak egy üveggel.
*Pár kavics surrogva száll a bozótba, ahogy csizmájával átsegíti őket az ösvény szökési sebességén túlra.*
-Majd kötök rá nekik csecse kis masnit, mint anyám a szakállára, ne...
*Kezével bemutatja, hogy hogyan is kell szép masnit kötni.*
-De, hogy kifossák a belüket utána az is biztos. Aztán megtudják milyen az, mikor az asszonyuk fél napot vajudik.
*Fogadkozik, és még azon is elgondolkodik, hogy a legközelebbi kaszáláskor begyűjt valami jó kis tyúkhúrt nekik, aztán azt is belefőzi. Na persze egy törpe dühe sem marad meg örökké, csak a sértettsége. Hamarosan Goon is lenyugszik kicsit, és fortyogás helyett már csak hümmögés lengi körbe.*
-Csak érjek haza, ott van a sör, meg a szék, aztán senki nem szólhat bele, hogy mit csinálok.
*Természetesen egy pipára és némi elmélkedésre gondol, na meg arra, hogy végre egyszer nem kell rohamot színlelnie csak azért, hogy biztonságosan felvehesse a szappant.*
-Dolgozni se megyek be, az már aztán nyolcszentség!
*Helyette meg is fogant fejében egy újabb terv, valahova máshova fog benézni holnap. Na persze csak a kocsma után.*
-Olyan az a léleknek, mint a tehénfos a búzának. Büdös, ragacsos, keserű. *A rend kedvéért magának is hozzáteszi.* -Már ahogy mondják ugye... *Még a végén be kéne vallania magának, hogy fejelt már bele egy-egy roham alkalmával.*
-De bizony semmi sem táplálja jobban, mint az, ha fejtetőig benne lehet.
*És ez bizony igaz. Ha van isten, akiben Goon hisz, na persze látomásain kívül, az a komló és a maláta szent párosa.*
-Na, ez meg mifene?
*Lehajol, hogy megböködhessen egy éppen ott kinyúlt, felpöndörödött gilisztát, amikor is beüt egy újabb látomás. Goon nyáladzva egyenesedik fel. Arcán elkezdenek pattogni az izmok, járása is kicsit darabosabb, szédelgősebb lesz. Valahol máshol van. Az égbolt hamut ont, a Kikötő pedig ég. A giliszta, ki csak most halt meg duzzadni kezd. Irtózatos baziliszkuszrémmé dagad, és Goonra néz.*
~Éteeel, Itaaal!~
*Hörgi neki, Goon pedig megrántja a vállát.*
~Van otthon szottyos gomba, meg két hordó cefre, azokat beszittyanthatod koma.~
*Az egész csak fejében létezik. Ajka éppenhogy remeg, ahogy szinte élőholtként folytatja útját a semmibe révedő szemekkel. Közben odabent tovább diskurál a hernyóként utána araszoló, fákat látszólag kidöntő lénnyel.*
~Embeeer, tündéér.~
*Hörög neki a csúnyaság.*
-Na komám, van az is. Az egyik emberkét kifejezetten szívesen ajánlom. Biztosan savanyú kicsit a fösvénységtől, de látom rajtad, te igazi ínyenc vagy. Onnan ismered fel, hogy mindenféle nemeztáskája van.
*Aztán ahogyan rakodómunkásként megtanulta, a csak külhonit beszélő utazókhoz szóló egyetemes stílust veszi elő. Hangosan, szinte üvöltve beszél a lényhez.*
~BARI, BIRKA, szőr lenyír, fon belőle tasak, baaaa, seggét veri köpcös majomember!~
*Magyarázza a szörnynek, aki csak éhesen sóhajt rá. Az egészből a valóságba csak egy kuka nyögés jut.*
-Eeerg!
*Mormogja, ahogy teljesen görcsbeállva vánszorog tovább az ösvényen. A giliszta közben kedvtelésből betekeredik a fák közé, elkap egy szarvast, és a képzeletbeli erdőben fröcsögős záporkét kipukkasztja testének szorításával.*
~Gyilkoláááás!~
*Hörgi, majd eltekeredik, ki Goon látómezejéből, ahol az égbolt lassan visszaáll a megszokott kékes árnyalatra. Leszámítva egy kis pírt nyugaton.*
-Azt a picsa... hát ez nagy dög volt!
*Tér vissza a valóságba a törpe, és felszippantja az ajka szélén csüngő, a mellkasán pihenő többiekhez éppen most csatlakozni készülő nyálcseppet.*
-De milyen vidáman durrogatta az őzikéket.
*Mormogja magában, és elmosolyodik, ahogy kiér az erdőből és lassan feltűnik előtte a Kikötő teljes életnagyságban.*


2509. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2020-03-30 00:24:31
 ÚJ
>Leilith Eredonys avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 31

Játékstílus: Vakmerő

*És már az erdőség ösvényeit rója. Kifejezetten tetszik neki a tempó, végre nem kell napokat utazni az egyik helyről a másikra. Leilith nem a türelméről híres, híresen szeszélyes ebből a szempontból, így boldog elégedettséggel tölti el a méretcsökkentés általi kényelem hozománya. Talán már délutánra a kikötőben lesz.
Ha minden igaz, akkor ezt a valakit a Vérkertben fogja találni.*


2508. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2020-03-28 22:26:13
 ÚJ
>Fületlen Myr'Jinnar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 93

Játékstílus: Megfontolt

//Irány a Sellőház//

~ Ez már barátságosabb hely a szántókhoz képest. Mondjuk laknék is itt szívesen. Csend van, nem zavar semmi és senki. Ideális hely egy kis feltöltődéshez. ~
* Myr az erdei ösvényen halad tovább. Lassabban sétál, hogy a lehető legjobban élvezhesse az erdőt és a levegőjét. Nem alaposan bár, de jól megnézi a fákat, melyek éjt nappallá téve ostromolják koronájukkal könyörtelenül a kék eget. Szemügyre veszi az aljnövényzetet is, melyek a fák hatalmas méretei mellett egészen aprónak hatnak. Séta közben elhalad egy takaros kis viskó mellett. Még meg is áll egy kicsit, hogy jobban megnézhesse. *
~ Ezt a viskót szívesen elfogadnám lakásul. ~
* Sokat azonban itt sem időzik, hisz elvégre a Sellőházba igyekszik. Másodszor meg zavarni sem akarja a viskóban lakót. Tulajdonképpen örül is, hogy elhagyhatja Artheniort. Úgy is tervezi már egy ideje, na persze nem azért, mert fél Lenerahtól. Egyáltalán nem. Semmi oka nincs rá. Egyszerűen csak nem akar vele találkozni. Lehetőleg soha többé. Abban bízik, hogy a kikötőben majd nem talál rá. Elvégre úgy sem tudja senki, hogy hová ment. Azt sem tudják, hogy egyáltalán Artheniort elhagyta. De ez semmiképpen sem baj. Elég, ha ő tudja, mit csinál. *


2507. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2020-03-24 19:20:53
 ÚJ
>Sharen'na Wylfgart avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

*A frissen lőtt nyulat végre lekötözheti a derekáról, hiszen talált megfelelő helyet annak feldolgozására. Néhány, földből karmok módjára ágaskodó szikla, s egy leheletnyi tisztás, ahol éppen elegendő a hely egy tűzrakáshoz. Elhelyezi a lelőtt állatot egy nagyobb sziklán, s nekilát, hogy kellően száraz fát gyűjtsön. Hamar végez, hisz nem kell neki sok tüzelő, csak annyi, hogy megsüsse a húst, aztán áll is tovább.
Kovakővel gyújt tüzet, gyakorlottan és gyorsan. Majd kiteregeti bőrbatyuja tartalmát, s a sok kacat közül előveszi a jellegzetes alakú nyúzókést. Az állatot már mielőtt idejött, egy erdei pataknál alaposan lemosta, s kivéreztette. Most már csak meg kell nyúzni, s feldolgozni. Mielőtt azonban nekilátna, rövid hálaimát mormol magában a Vadak Atyjának, amiért nyila elé vezette a nyulat. Meg fogja becsülni, s tisztelettel bánik majd vele.
Nekilát. Gyorsan dolgozik, látszik, hogy nem először csinál ilyet. A fiatal állat bőre pedig szépen válik le, felfedve a vörös, zsenge húst. Miután végez, a szőrmét letisztogatja, s kiteríti a sziklára. Kisebb kövekkel fogja le, hogy az anyag feszes legyen. Így hamarabb kiszárad.*
~Így ni, ebből majd szép bélés lesz. Vagy lehet eladom, most van ruhám elég.~
*Másik kést vesz elő, egy rendes formájú, gondosan élezettet. Felvágja a hasát, s egy mozdulattal kikapja a belsőségeket, ugyanazzal a lendülettel pedig a háta mögé hajítja őket.*
~Ez pedig a Vadak Atyjáé, hogy ragadozóinak adhassa.~
*Lehántja a húst a csontokról, egységes darabokra szelve tűzi fel az imént faragott nyársra. A csontokat tétován nézi.*
~Most akkor csináljak belőle ékszert vagy nyílhegyet, vagy hagyjam itt ezeket is?~
*Tegezére néz, s arra jut, van elég nyila. Meg ékszere is, nyakát egy sor szépen felfűzött, faragott csontokból és fogakból álló lánc díszíti, s egy kevésbé műves, kagylókból és fogakból fűzött karkötő ékeskedik karján. Több csecsebecse nem kell, csak hátráltatná. Így inkább ezt is az erdőnek ajánlja, s a belsőségek után hajítja.
Nincs más hátra, mint hogy megvárja, amíg kellemesen keményre sül a hús, hogy aztán ehessen, s elcsomagolhassa a maradékot.
Nem is kell sokat várnia, vagy csak az idő repül gyorsan, de elkészül a sült. Végre jóllakhat. Végre húst ehet, az elmúlt héten csak növényekre futotta. Egyszerűen nem tudott vadászni, vagy elvétette a célt, vagy nem volt vad. Nem állt mellette a Vadak Atyja. De most visszatérni látszik a szerencséje, jó húsban lévő, fiatal bakot lőtt. Elég lesz néhány napig.
Miután eltünteti az aznapi adagját, a maradékot gondosan elcsomagolja egy darab, finomabb ruhába, s batyuja mélyébe süllyeszti. A bőrt is összeszedi, indul tovább, majd útközben még párszor megáll, hogy naposabb helyeken tovább szárítsa. De még sötétedés előtt a városba akar érni. Rossz időt érez, s oktalanság lenne fedél nélkül maradni egy esetleges viharban.*


2506. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2020-03-22 17:16:34
 ÚJ
>Arlintror Stheniyem avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 7

Játékstílus: Megfontolt

*Az erdőben is tovább kitart felhőtlen jókedve, habár az időjárás nem felhőtlen, de eső nem lehet belőle, remélhetőleg. Az erdő csendes, csak az ő fütyörészése zavarja meg az erdő átható csendjét, na meg persze a léptei zaja az avarban. Remélhetőleg minél hamarabb visszaér Artheniorba, hogy újra láthassa a várost, na meg persze újra megkóstolhassa a Pegazus fogadó fogásait. A Kikötőben sem volt rossz a koszt, bár el tudott volna képzelni, és fogyasztani is jobbat, finomabbat. Már nagyon várja, hogy végre Artheniorba érjen. Kíváncsian várja vajon milyen dolgok történhettek Artheniorban. Túl sok hírt nem hallott, bár nem mintha túlságosan figyelte volna azokat. Most, hogy lassan vége a hidegnek, kezd jobb kedve lenni. Nem kedveli a hideget, bár azért nem akar hőgutát kapni a meleg miatt. Inkább a kettő között valahol. Az tűrhető lenne.*


2505. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2020-03-08 08:39:28
 ÚJ
>Lisé Henna Hawless avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//A gida, a vörösbegy, és egy holló//
//Ismét egyedül//
//Zárás//

*Az elf nagyon szótlan így Lisé is. Gondolataiba mélyedve halad az Gwaandril mögött. Azon jár az esze, hogy mi lesz, ha a kikötőbe ér? ~Vajon a bajom megoldódik?~ Válaszok nem érkeznek rá, csak este alvás közben érik az újabb útmutatások. Felsóhajt, és tovább halad. Annyira tanulmányozza a földet, az avart a léptei előtt, hogy fel se tűnik neki, mikor elszakad az elftől. De ahogy ezt észreveszi, megijed.*
- Ajjaj, elvesztem.*mondja ki hangosan. Az hogy kiabálna-e utána Gwaandril azt már nem is hallja. Talán ha lenne benne némi elf vér, vagy teljesen az lenne, lehet meghallana valami hangfoszlányt. De így esélye sincsen rá. Kissé kétségbeesetten keresni kezdi az elfet.*
- Gwaandril! *szólongatja, nem olyan hangosan, lévén ki tudja, kik járják még az erdőt. Még csak az kell, hogy valami rosszindulatú zsiványokat vezessen a nyomaira. Hamar bajba keveredhetne. Mindenesetre jó fertály órás keresgélés után fáradtan dől az egyik fának. Összébb húzza magát, és rövid nyugtalan álomba szenderül.*
*Ismét az a fura hely, azzal a fura köddel, ami körbe veszi. Amiből mindig jó tanácsokkal látja el valaki.*
- Délnek tarts! *mondja a hang, a gazdáját még most sem látja. A köd, és a sötét foltok, ezt látja. Most azonban érez némi vérszagot, mint amikor vadászás közben elejti a vadász a vadat. Elindul a vörös éltető nedű forrása felé…*
*Erre riad fel álmából.*
- Szóval délre. *Feláll, és az előző éjjel elaludt vállának ez a kis szundítást nem igazán tett jót. Fájón dörzsöli meg bal karját. Körbe járja a fát, hátha észlel valami jelet, amiből megállapíthatja merre is van az a déli irány. Aztán egy kisebb szellő érkezik a fák között. Sós illata van.*
- A tenger illata. *mondja ki hangosan. Léptei határozottan abba az irányba viszik, merről a gyengéd szél érkezett.*


2504. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2020-03-05 16:01:40
 ÚJ
>Gwaandril Viltheriel avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 134
OOC üzenetek: 7

Játékstílus: Vakmerő

//A gida, a vörösbegy, és egy holló//
//Gwaandril el//
//Zárás//

*Gwaandril nem arra figyel, mi van mögötte, őt az útvonal, Fenyő, az avar sercegése, az ágak ropogása, az erdő zajai kötik le most. Nem gondolkozik magában, csak halad, s éppen ezért nem veszi észre, mikor Lisé elkeveredik mellőle. A hollója az egyedüli csak, aki jelez valamit, de a druida most elvakult, az állatot előre inti, aki nem tart ki célja mellett, gazdája utasítása fontosabb neki, így tovább repked. Nehéz az út, minden nagyon egyforma, egymásba csúsznak a formák, hangok, illatok, egy összefüggő szőnyeget alkotva, amit erdőnek hívunk, amivel nem is lenne baj, hiszen a Viltheriel erdei hosszúéletű, csupán a környezet idegensége az, ami zavaró tud lenni. Meg is lesz a hatása: Gwaandril eltéved.*
- Mi az? Hol van Lisé? *Fordul körbe, azzal elkiáltja magát, hátha csak nemrégiben keveredtek el egymástól, amire azért nincs sok esély.*
- LISÉ! HOL VAAAGY? *Az átellenes ösvényre csapódik, hátha szerencsével jár, közben pedig nem hagyja nyugodni a fehér madár mozdulata. ~ Jelzett és nem figyeltem rá. Szégyen hátán szégyen! ~ Mondhatni, igazán jól sikerül a terve, mert kilyukad valahová. Az erdő szélére, egy tisztásra, s a távolban a szántóföldek házai látszanak. Elkeveredett, véglegesen. Mikor ez pedig tudatosul az elfben, ahogyan balszerencse sorozatának folytatása is, a földre rogy, s ordít egyet. Hatalmasat, akkorát, amekkorát csak bír, majd sírni kezd. A második esélyét is elszúrta, csupán a hollója maradt mellette, kíváncsian méregetve őt, mintha lelket öntene bele. Miután lenyugszik, megsimogatja az állat fejét.*
- Gyere, Fenyő, bolyongjunk egy kicsit!


2503. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2020-03-05 15:43:26
 ÚJ
>Sizpak Derketun avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Megfontolt

*Thargiából caplat a sűrű erdőségbe. Megjárta az ispotályukat meg a földeket. Ennyi kalandozás elég is volt egy időre. Az erdőbe poroszkál a fák tövében. Munkásokat fellel itt is meg ott is. Megy az erdő irtás ezerrel. Kell a fa meg kell belőle a hajó. Tüzelő sem árt ugye. Valami vad őrzők is kellenének ide, hogy ne lopkodják illogálisan a fát. Lehet, hogy van is ilyen csak még nem hozta össze vele a falevél. Lehet jobb is így mert még azt hiszik fát jött lopni az erdőből. Nem kell neki fa mert el se bírná. Másodsor meg nem kereskedik ilyen alamuszi áruval. Ennél már csak a trágya lenne alább való üzlet. Ha az nézzük azt is árulni kell valakinek de az nem a mi kufárunk lesz.*


2502. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2020-03-02 22:26:50
 ÚJ
>Ewangel Nortsan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51

Játékstílus: Megfontolt

* Több éve járt erre utoljára. Szinte pontosan itt vált el Aletaitól, hogy meglátogassa a mágustornyot. Régi idők emlékei lépnek lelki szemei elé. Szerette azt az életet, boldognak érezte magát mégis kénytelen volt elhagyni mindent és mindenkit. Furcsa üzenetet kapott útban a torony felé ami minden tervét felülírta.
Ewangel bájos arca most megnyúlt, halovány, elgyötört. Ruházat sem a kifinomult elfhez illő, bár amennyire képes volt próbálta óvni megkopott ruháit, na meg tisztán tartani. Tekintete Thargarod felé fordul talán csak megszokásból. Nem tudja merre induljon tovább hisz annyi minden megváltozott.*


2501. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2020-03-02 19:27:47
 ÚJ
>Lisé Henna Hawless avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//A gida, a vörösbegy, és egy holló//

*Gwaandril után indul, és ügyel rá, hogy lemaradjon. Most nem a fáradság miatt. Részben mert mindenét elaludta és sajognak még a végtagjai, az oldala. A halk nyögéseit elnyomja, melyek utalnának a nyomorára. Az elf megint szótlan, nyakát merné bitó alá tenni, hogy a tegnapi miatt. Amikor kijelentette, hogy nem a népe többet azok, akik felnevelték. Nagyot sóhajt, olyan elégedetlen félét. S nem veszi a fáradságot, hogy Gwaandril ne hallja. Hallja csak meg. Mind azon által az éjjel látott rémes álomképből úgy érzi most tart jó irányba. Mintha örült volna, és az álomban elhangzó szavak az igazat szólták. A kikötőbe kell tartania, az irány jó.*
~De ha ott leszek onnan merre tovább.~ *Nyilván majd arról is álmodni fog. Közben felnéz az égre, és megpillantja a fehér hollót. Elmosolyodik Fenyő láttán. Nem akarná most bevallani, de egészen kedveli a hollót és a szófukar gazdáját is. Körbe néz az erdőben, és tovább haladva egészen megváltozik a táj. Tetszik neki, az erdő már ismerősebb, még ha ez idegen is neki. Aztán kicsit gyorsít léptein, megpróbálja beérni az elfet. Csak hogy az Gwaandrilnak igencsak hosszabb lábai vannak, mint neki. Ismét felsóhajt. Próbálkozik, de Gwaandril eléggé gyorsan lépked előre. Lisé ruhája pedig az egyik bokor szúrós vaskosabb ágába beleakad, ami határozottan tartja meg. Felsikkant, ahogy visszarántja az ág.*
- Na, ennyit arról, hogy utol érem. *dohogja magának, majd az oldalán lógó csont tőrt előszedi és egyetlen tiszta mozdulattal elmetszi az anyagot, kiszabadítva magát. Aztán futólépésben indul az elf után, hogy beérje. Ha a másik nem vette észre a kis kitérőjét a bokorral.*


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3188-3207