Külső területek - Kikötői erdőség
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Szántóföldek (új) Dokkok és kikötő (új) | Kikötői erdőség | Tharg birtokok (új) Krenkataur barlangrendszer (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 94 (1861. - 1880. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Grawok Hifeti [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/881_sotetelf_ferfi.jpg)
//Második szál//
//YIlanda-Lezárás//
* A tolvajunkat váratlanul érintette, hogy a Hifeti fiút kiskorától kezdve tanítgatták a zsebmetszés művészetére. Igaz, nem az lett belőle, de rengeteg mindent megjegyzett, hogyan lehet elkerülni a bajt. Nem csoda talán ennek fényében, hogy kiszúrja a próbálkozást.
A vörös hajú hősnőnk hamar kereket old, kihasználva a felbukkanó vadállatok okozta pillanatnyi figyelmetlenséget és első dolog, ami Grawok fején átsuhan, hogy ledobja a terhét és utána szalad. Talán a faja híresen jó mozgékonyságának köszönhetően vagy pusztán jobb kondiját kihasználva sikerült volna elkapnia, de arcán valahogy a húzódzkodás jelei mutatkoznak.*
-Igazán nem lenne szép erőszakoskodni egy hölggyel, ha nem akarja.
* Szavai arra engednek következtetni, hogy még mindig vívódik a helyes cselekedetet illetően. Mintha az YIlanda beleegyezésének számított volna, ha a fegyveres fenyegetésnek engedve maga térdepel a fákra, melyet utána meggyújt alatta.
De bárhogyan is, kívülről szemlélve úgy tűnik jobban elfogadhatónak érzi, mint a lelki megrázkódtatást, hogy a gyengébbik nem egyik tagját ráncigálva kényszerítse oda.*
~ Fejezzétek be! Nem akarom a hangjaitokat hallani.~
* Fájdalmas vonások jelennek meg arcán a gondolat nyomán és a pengét tartó kezével megmasszírozza halántékát. Még nem történt meg a Vérkertben való látogatása, mely majd csak Aezmorinnal való találkozása után fog bekövetkezni, a napló keresés közben. Még nem teremtett kapcsolatot a sötét istennel, csak próbálkozgat.*
-Ez megugrott. De majd lesz hamarosan másik. Úgy is sokan vannak, akik egyedül nem mernek útra kelni.
* Ördögi vigyor telepszik vonásaira és egészen biztosra veszi, hogy nem fog szűkölködni gyanútlanokba, akiket kihalt helyeken elintézhet.*
-Még ha jobb is lenne, ha férfiakkal próbálkoznék. A nők macerásak.
//Második szál//
//YIlanda//
* Hőseink letérnek az útról egy mellékcsapás kedvéért, és mert áldozós kedvű, láthatatlan idegeneket sejt kettejük közül az erősebbik. Ami rendben is volna, de hamarosan táborozni lesz kedve neki, holott az ide vonzhatja a támadókat. És talán másként is meg lehet oldani az evést, nem csak sütögetéssel. Ám hamarosan tüzelő gyűjtögetésébe kezdenek, miközben az árról kezdenek el diskurálni.*
-Annyi nem lesz elég. Én legkevesebb ezer aranyért szoktam munkát vállalni. Nagyon veszélyes környéken járunk és könnyen áldozatul eshet az, aki nem ismeri. Biztonságos átkelés csak a néhány tapasztalt vezetővel lehetséges.
* Ez már kissé árnyaltabb kép, mint amit a Rumos Rókalyukban hangoztatott, hogy majdnem teljesen veszélytelen, csupán le kellene törni néhány elkanászosodó bandita csapatot. Ám a kövér erszény lehetne meggyőző bizonyíték is az igazáról, ha vörös hajú főszereplőnknek nem nagyon más gondolata támadna erről. Könnyedén megszerzi a zsákmányt, ám megtartani annál nehezebb számára.*
-Add vissza, kis tolvaj szuka! *a kardot egyenesen a nő torkának szegezi és ellentmondást nem tűrően néz rá* Most menj tovább szépen és hamarosan meglátod, hogy mennyire igaz volt a sok figyelmeztetés. *bólint a fejével és előre engedve a fegyverével az egyik kézben, a fával a másik vállán követi. Itt a jó alkalom, ha el akar szökni YIlanda.*
-Tedd le ide és tarkóra a kezeket!
* Ha nem próbál meg elmenekülni, akkor hamarosan elérik a rétet, ahol előbb a Hifeti fiú dobja le rakományát és ezekkel a szavakkal utasítja az anyagilag megszorult lányt, hogy rakja az övét rá. És ha enged neki, akkor köpenyét levéve azzal kötözi meg hátul a kezét. Majd a jól látható helyen lévő fegyvereit, vagyis a dobótőröket és a hosszútőrt messzire eldobva a rőzsére térdepelve kényszeríti.*
-Nos, hogyan képzelted el rendezni az adósságodat?
* Egyelőre csak a saját elvett aranyait szerezte vissza.*
//Második szál//
//YIlanda//
* A Hifeti fiún meg sem látszik a gyors tempó. És nem is sejti, hogy YIlanda épp azon gondolkodik, hogy milyen éles a kontraszt a kocsmai és a természetben mutatott viselkedése között. Sokkal inkább saját tervei azok, amik lekötik. És ez még csak nem is az éjszakai pihenőről szólnak. Bár azért nem olyan nagy legény ő sem, hogy éjjel és nappal megállás nélkül sietősen gyalogoljon és a fáradság utolsó tudná érni, hogy postázza az üzenetet végtagjai felől!
De a sötételfek anatómiáját és levelezési szokásait most talán hanyagolom, hiszen a kanyarban megállva láthatóan valamit nagyon figyelt, mielőtt meggyőzte vörös hajú hősnőnket, hogy inkább a kisebb ösvényen haladjanak tovább egy kis kerülőt beiktatva. Jól haladnak, ha kell, a mélységi kardjával vág utat egy-egy suhintással. Majd hirtelen megjön a kedve a beszélgetéshez.*
-Hamarosan megkerüljük a véráldozósokat és visszatérhetünk a kényelmesebb főútra. *mondja egész megélénkülő hangon, mintha feldobná a veszély érzete* Mondd csak! Te mennyire is gondoltál a szolgálataimért cserébe?
* Ebben a pillanatban visszafordul a vállán keresztül megnézve a nő arcát, hogyan reagál rá és valami számomra zavaró mosoly telepedik rá, amit nem igazán értek.*
-Hamarosan megállunk enni, arra előttünk van egy kis erdei tisztás. Igazán hangulatos és ideális a tűzrakáshoz. Talán elkezdhetnénk addig is fát gyűjteni.
* Ezzel kicsit beljebb megy a susnyásba és nem is vékony gallyat, de egy nagyobb darab vihar által letört ágat felvesz a kezébe és azzal tér vissza. Vállára dobva halad tovább.*
//Második szál//
//Grawok//
*Nincs ellenére a feszített tempó, sietős léptekkel követi vezetőjét a fák sűrűjében. A csuklyáját már a sűrűn lakott területet elhagyva leakasztotta, hogy ne hátráltassa az út során. Mennek már egy ideje, kezd fáradni, nincs hozzászokva a hosszú gyalogutakhoz, ha nem lett volna szükséges, el se indult volna. Mikor Gr megáll, kicsit szusszan, az egyik fának veti a hátát, szinte örül, hogy adhat a lábainak egy kis időt, hogy felkészülhessenek a napnyugtáig előttük álló caplatásra.*
~Ugye azért éjszakára megállunk pihenni, ha nem is aludni, de pihenni?~*Eddig még esélye sem volt megkérdezni, mégis hány napig fog tartani a menet, néhány napnál tovább ezt a tempót nem is bírná. Ő sem akart nagy zajt csapni, hogy az erdőben élő állatok nyugalmát megzavarja, vagy a banditák figyelmét felkeltse, de arra nem volt felkészülve, hogy útitársa ilyen csendes lesz.*
~Értem már.~*Dörzsöli meg arcát az egyik kezével a felismerés megvillanása nyomán.*
~Amíg az erdőben van, addig nem beszél, viszont, amint egy városba ér, és akad hallgatóság, be kell pótolni a kihagyott időt.~*Mereng el magában, a férfit nézve. Ahogy most távolabbról figyelheti, több dolog is megragad a fejében, amelyek megfigyelésére eddig nem volt lehetősége. Nem is igazán próbálta jobban szemügyre venni, mivel mindig fenyegetve érezte magát temérdek figyelmességgel ostromoltan.*
~Ebből a szögből egész jóvágású. A haja is tetszik. Még közelebb is engedtem volna, ha nem volna olyan, amilyen és nem egy ilyen helyzetben találkozunk. Tehát ha teljesen más lenne, simán elfogadnám otthonra.~*Utolsó pár gondolatától vezérelve kitör belőle egy pici nevetés, de aztán gyorsan visszafogja magát.*
- Megbízom benned. *Válaszol a férfi kérdésére, mintha mi sem lenne egyértelműbb. Persze nem igazán van más választása, ha jót akar.*
//Második szál//
//YIlanda//
* Már egy ideje várakozott itt sötételf hősünk, ám talán a mostani történetünk szempontjából nem fontos, hogy miért figyeli olyan lelkesen a dolgozó népet. Azt azért könnyen levonhatom következtetésként, hogy a tenger és a hajózás romantikájához köze lehet annak, hogy valaki valaki matrózokat kukkol.
Ám amikor megjelenik a hölgy, akire várt, rögtön minden figyelme felé fordul és hamarosan indulnak is a part menti úton, a folyót követve fel északnak.
Súrú fás rész között vezet a poros dűlő és a nagyváros zsivaját felváltják a madarak csicsergései, ismeretlen állatok neszezése az avarban, és a két gyalogos kezdeti lelkesedéséből fakadóan gyorsan falja a mérföldeket.
Az egyik soron következő kanyarnál végül a Hifeti fiú megáll és vizsgálódni kezd. Eleinte nem mond semmit, csak fák tövénél nézelődik valamit a koszban. Majd felegyenesedve a lány felé fordul.*
-Most le kellene térnünk a nagyobbik ösvényről és azon a kisebben tovább menni. *mutat oda, ahol néhány bokor széthajlik, de elsőre meg sem lehetne mondani, hogy az valóban egy másik csapás vagy csak egy riadt vad rohant el ott nem régen. De a férfi szemei nagyon azt sugallják, hogy nem lenne értelme megkockáztatni a szélesebb, szekerek számára is járható ágát a kereszteződésnek.
A választ meg sem várva úgy dönt a mélységi hősünk, hogy előre megy és ha bármi veszély leselkedik rájuk, akkor ő az előhúzott kardjával azt bizony fel fogja tartani és megöli.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3700-3719
1880. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-12-05 11:20:39
Üzenet elküldve: 2018-12-05 11:20:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 586
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 586
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
*A lány sutaságát, zavarát látva Varys ismét egy halovány mosolyt ereszt meg, ami a következő kérdéseket hallva töprengő, kissé tanácstalan arckifejezéssé fajul.*
~Tényleg mióta is? Kalandok? Hm.~
*Mivel a kérdéseket megválaszolni most így hirtelenjében nem tudja, és mert a töprengés éles szúró fájdalmat okoz a halántékában, úgy dönt inkább túllép a dolgon, és inkább a feléje nyújtott ételre csap le és kezdi falni mohón. Evés közben pedig egyre nagyobb érdeklődéssel figyeli Iwaa csacsogását. Egy köszönömöt azért még kiprésel magából két falat között.*
-Az nagyon jó volna ha nálatok tölthetném legalább a ma éjszakát.
*A lány fenyegetőzésére csak a fejét rázza.*
-Nem kell aggódnod. A légynek se ártok.
~Tényleg mióta is? Kalandok? Hm.~
*Mivel a kérdéseket megválaszolni most így hirtelenjében nem tudja, és mert a töprengés éles szúró fájdalmat okoz a halántékában, úgy dönt inkább túllép a dolgon, és inkább a feléje nyújtott ételre csap le és kezdi falni mohón. Evés közben pedig egyre nagyobb érdeklődéssel figyeli Iwaa csacsogását. Egy köszönömöt azért még kiprésel magából két falat között.*
-Az nagyon jó volna ha nálatok tölthetném legalább a ma éjszakát.
*A lány fenyegetőzésére csak a fejét rázza.*
-Nem kell aggódnod. A légynek se ártok.
1879. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-12-01 22:27:01
Üzenet elküldve: 2018-12-01 22:27:01
ÚJ
![>Grawok Hifeti [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/881_sotetelf_ferfi.jpg)
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//YIlanda-Lezárás//
* A tolvajunkat váratlanul érintette, hogy a Hifeti fiút kiskorától kezdve tanítgatták a zsebmetszés művészetére. Igaz, nem az lett belőle, de rengeteg mindent megjegyzett, hogyan lehet elkerülni a bajt. Nem csoda talán ennek fényében, hogy kiszúrja a próbálkozást.
A vörös hajú hősnőnk hamar kereket old, kihasználva a felbukkanó vadállatok okozta pillanatnyi figyelmetlenséget és első dolog, ami Grawok fején átsuhan, hogy ledobja a terhét és utána szalad. Talán a faja híresen jó mozgékonyságának köszönhetően vagy pusztán jobb kondiját kihasználva sikerült volna elkapnia, de arcán valahogy a húzódzkodás jelei mutatkoznak.*
-Igazán nem lenne szép erőszakoskodni egy hölggyel, ha nem akarja.
* Szavai arra engednek következtetni, hogy még mindig vívódik a helyes cselekedetet illetően. Mintha az YIlanda beleegyezésének számított volna, ha a fegyveres fenyegetésnek engedve maga térdepel a fákra, melyet utána meggyújt alatta.
De bárhogyan is, kívülről szemlélve úgy tűnik jobban elfogadhatónak érzi, mint a lelki megrázkódtatást, hogy a gyengébbik nem egyik tagját ráncigálva kényszerítse oda.*
~ Fejezzétek be! Nem akarom a hangjaitokat hallani.~
* Fájdalmas vonások jelennek meg arcán a gondolat nyomán és a pengét tartó kezével megmasszírozza halántékát. Még nem történt meg a Vérkertben való látogatása, mely majd csak Aezmorinnal való találkozása után fog bekövetkezni, a napló keresés közben. Még nem teremtett kapcsolatot a sötét istennel, csak próbálkozgat.*
-Ez megugrott. De majd lesz hamarosan másik. Úgy is sokan vannak, akik egyedül nem mernek útra kelni.
* Ördögi vigyor telepszik vonásaira és egészen biztosra veszi, hogy nem fog szűkölködni gyanútlanokba, akiket kihalt helyeken elintézhet.*
-Még ha jobb is lenne, ha férfiakkal próbálkoznék. A nők macerásak.
1878. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-12-01 20:36:36
Üzenet elküldve: 2018-12-01 20:36:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Grawok - Lezárás//
*Amint csak a gondolat is átsuhan az agyán, már nyúl is az erszényért önkéntelenül, de úgy tűnik, zsebes létére híján van az ehhez a szakmához szükséges érzéknek, minthogy nem sikerül egy éppen elfoglalt és hatalmas fát cipelő férfinak a derekáról lekanyarintani egy szütyőt. Továbbá, hogy az milyen rutinnal és felkészültséggel rántja elő a kardját, az valami lélegzetelállító, amint egy szekundum sebességgel felismeri a kialakult helyzetet és dönt. Mint a hatalmas égen terebélyesedő Iribisz csillagkép, a maga nemében páratlan és emberfeletti. Azonban ahogy nem a lába elé figyel, apró wiwardok szaladnak ki a bokrok alól, melyek jó alkalmat biztosítanak a lánynak a fák közé menekülésre, minthogy a férfi egy hatalmas fával a hátán, amelyet tekinthetünk jelentős súlytöbbletnek, de inkább a sűrű erdőben hátráltató tényezőnek, az utána csörtetésben akadályoztatja. A nőt pedig elnyeli a méregzöld rengeteg*
//Grawok - Lezárás//
*Amint csak a gondolat is átsuhan az agyán, már nyúl is az erszényért önkéntelenül, de úgy tűnik, zsebes létére híján van az ehhez a szakmához szükséges érzéknek, minthogy nem sikerül egy éppen elfoglalt és hatalmas fát cipelő férfinak a derekáról lekanyarintani egy szütyőt. Továbbá, hogy az milyen rutinnal és felkészültséggel rántja elő a kardját, az valami lélegzetelállító, amint egy szekundum sebességgel felismeri a kialakult helyzetet és dönt. Mint a hatalmas égen terebélyesedő Iribisz csillagkép, a maga nemében páratlan és emberfeletti. Azonban ahogy nem a lába elé figyel, apró wiwardok szaladnak ki a bokrok alól, melyek jó alkalmat biztosítanak a lánynak a fák közé menekülésre, minthogy a férfi egy hatalmas fával a hátán, amelyet tekinthetünk jelentős súlytöbbletnek, de inkább a sűrű erdőben hátráltató tényezőnek, az utána csörtetésben akadályoztatja. A nőt pedig elnyeli a méregzöld rengeteg*
1877. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-12-01 17:21:54
Üzenet elküldve: 2018-12-01 17:21:54
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//YIlanda//
* Hőseink letérnek az útról egy mellékcsapás kedvéért, és mert áldozós kedvű, láthatatlan idegeneket sejt kettejük közül az erősebbik. Ami rendben is volna, de hamarosan táborozni lesz kedve neki, holott az ide vonzhatja a támadókat. És talán másként is meg lehet oldani az evést, nem csak sütögetéssel. Ám hamarosan tüzelő gyűjtögetésébe kezdenek, miközben az árról kezdenek el diskurálni.*
-Annyi nem lesz elég. Én legkevesebb ezer aranyért szoktam munkát vállalni. Nagyon veszélyes környéken járunk és könnyen áldozatul eshet az, aki nem ismeri. Biztonságos átkelés csak a néhány tapasztalt vezetővel lehetséges.
* Ez már kissé árnyaltabb kép, mint amit a Rumos Rókalyukban hangoztatott, hogy majdnem teljesen veszélytelen, csupán le kellene törni néhány elkanászosodó bandita csapatot. Ám a kövér erszény lehetne meggyőző bizonyíték is az igazáról, ha vörös hajú főszereplőnknek nem nagyon más gondolata támadna erről. Könnyedén megszerzi a zsákmányt, ám megtartani annál nehezebb számára.*
-Add vissza, kis tolvaj szuka! *a kardot egyenesen a nő torkának szegezi és ellentmondást nem tűrően néz rá* Most menj tovább szépen és hamarosan meglátod, hogy mennyire igaz volt a sok figyelmeztetés. *bólint a fejével és előre engedve a fegyverével az egyik kézben, a fával a másik vállán követi. Itt a jó alkalom, ha el akar szökni YIlanda.*
-Tedd le ide és tarkóra a kezeket!
* Ha nem próbál meg elmenekülni, akkor hamarosan elérik a rétet, ahol előbb a Hifeti fiú dobja le rakományát és ezekkel a szavakkal utasítja az anyagilag megszorult lányt, hogy rakja az övét rá. És ha enged neki, akkor köpenyét levéve azzal kötözi meg hátul a kezét. Majd a jól látható helyen lévő fegyvereit, vagyis a dobótőröket és a hosszútőrt messzire eldobva a rőzsére térdepelve kényszeríti.*
-Nos, hogyan képzelted el rendezni az adósságodat?
* Egyelőre csak a saját elvett aranyait szerezte vissza.*
1876. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-12-01 14:23:37
Üzenet elküldve: 2018-12-01 14:23:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Grawok//
*Követi a férfit a bozótosba, bár egy apró jelzés megszólal a fejében, de gyorsan elnémítja azt, hisz ha megkérdőjelezi a szakértelmét, akár még ott is maradhat egyedül az erdő kellős közepén.*
~Egyáltalán nem is helyes. Olyan, mint egy átlagos… Mégiscsak elf bizonyos értelemben. Nem kellett volna elfogadnom a felajánlását.~*Vívódik magában, mikor a férfi megszólal. Egy pillanatra elfogja a nyugtalanság, mikor a fizetségről esik szó, de szerencsére megragadja a mondat velejét, a „mennyire” szót, amely az aranyra hivatott utalni leggyakrabban.*
~Még szerencse, nem szívesen ártanék neki, eddig annyira nagylelkű volt.~*A véráldozat említésére összeszűkül a gyomra, majd egy kis gondolkodás után válaszol.*
- Nagy segítségemre vagy, nem tudom nélküled mire mennék, bár biztos akadt volna még jelentkező. Ezért arra gondoltam, hogy 60 aranyat adnék a szolgálataidért, bár még nem tudom, hogy mennyi ideig fog tartani az együttműködésünk. Hány napos az út? *Mivel eddig még Gr-nak nem nagyon volt kedve csevegni, igazából vakon ugrott bele ebbe az egészbe, teljesen a sötételfre hagyatkozva, így most megpróbál tapogatózni egy kicsit.*
~Milyen felvágós.~*Szökkennek fel a szemöldökei, mikor látja, hogy a férfi milyen nagy fadarabokkal pakolja meg magát. Nem szeretné azt a látszatot kelteni, hogy nem veszi ki a részét a munkából, így ő is, a közelben maradva összekapkodja, amit talál.*
~Azt a mindenit.~*Akad meg hirtelen a szeme Gr aranyakkal megrakott szütyőjén. Mikor az lehajolgat az ágakért, majd visszaegyenesedik, ki-kilátszik a palástja rejtekéből.*
~Nem is hiszem, hogy rászorul a fizetségre. Gyakorlásnak biztos jó lenne, annyira koncentrál, fogadni mernék, fel se tűnne neki, ha leoldanám a zsinórját.~*Veszi szemügyre jó alaposan, miközben az általa gyűjtött rőzsével követi őt.*
- Itt fogunk éjszakázni? Tüzet rakni biztosan jó ötlet? *Kérdez rá, őszinte aggodalommal a hangjában.*
//Grawok//
*Követi a férfit a bozótosba, bár egy apró jelzés megszólal a fejében, de gyorsan elnémítja azt, hisz ha megkérdőjelezi a szakértelmét, akár még ott is maradhat egyedül az erdő kellős közepén.*
~Egyáltalán nem is helyes. Olyan, mint egy átlagos… Mégiscsak elf bizonyos értelemben. Nem kellett volna elfogadnom a felajánlását.~*Vívódik magában, mikor a férfi megszólal. Egy pillanatra elfogja a nyugtalanság, mikor a fizetségről esik szó, de szerencsére megragadja a mondat velejét, a „mennyire” szót, amely az aranyra hivatott utalni leggyakrabban.*
~Még szerencse, nem szívesen ártanék neki, eddig annyira nagylelkű volt.~*A véráldozat említésére összeszűkül a gyomra, majd egy kis gondolkodás után válaszol.*
- Nagy segítségemre vagy, nem tudom nélküled mire mennék, bár biztos akadt volna még jelentkező. Ezért arra gondoltam, hogy 60 aranyat adnék a szolgálataidért, bár még nem tudom, hogy mennyi ideig fog tartani az együttműködésünk. Hány napos az út? *Mivel eddig még Gr-nak nem nagyon volt kedve csevegni, igazából vakon ugrott bele ebbe az egészbe, teljesen a sötételfre hagyatkozva, így most megpróbál tapogatózni egy kicsit.*
~Milyen felvágós.~*Szökkennek fel a szemöldökei, mikor látja, hogy a férfi milyen nagy fadarabokkal pakolja meg magát. Nem szeretné azt a látszatot kelteni, hogy nem veszi ki a részét a munkából, így ő is, a közelben maradva összekapkodja, amit talál.*
~Azt a mindenit.~*Akad meg hirtelen a szeme Gr aranyakkal megrakott szütyőjén. Mikor az lehajolgat az ágakért, majd visszaegyenesedik, ki-kilátszik a palástja rejtekéből.*
~Nem is hiszem, hogy rászorul a fizetségre. Gyakorlásnak biztos jó lenne, annyira koncentrál, fogadni mernék, fel se tűnne neki, ha leoldanám a zsinórját.~*Veszi szemügyre jó alaposan, miközben az általa gyűjtött rőzsével követi őt.*
- Itt fogunk éjszakázni? Tüzet rakni biztosan jó ötlet? *Kérdez rá, őszinte aggodalommal a hangjában.*
1875. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-12-01 09:44:28
Üzenet elküldve: 2018-12-01 09:44:28
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//YIlanda//
* A Hifeti fiún meg sem látszik a gyors tempó. És nem is sejti, hogy YIlanda épp azon gondolkodik, hogy milyen éles a kontraszt a kocsmai és a természetben mutatott viselkedése között. Sokkal inkább saját tervei azok, amik lekötik. És ez még csak nem is az éjszakai pihenőről szólnak. Bár azért nem olyan nagy legény ő sem, hogy éjjel és nappal megállás nélkül sietősen gyalogoljon és a fáradság utolsó tudná érni, hogy postázza az üzenetet végtagjai felől!
De a sötételfek anatómiáját és levelezési szokásait most talán hanyagolom, hiszen a kanyarban megállva láthatóan valamit nagyon figyelt, mielőtt meggyőzte vörös hajú hősnőnket, hogy inkább a kisebb ösvényen haladjanak tovább egy kis kerülőt beiktatva. Jól haladnak, ha kell, a mélységi kardjával vág utat egy-egy suhintással. Majd hirtelen megjön a kedve a beszélgetéshez.*
-Hamarosan megkerüljük a véráldozósokat és visszatérhetünk a kényelmesebb főútra. *mondja egész megélénkülő hangon, mintha feldobná a veszély érzete* Mondd csak! Te mennyire is gondoltál a szolgálataimért cserébe?
* Ebben a pillanatban visszafordul a vállán keresztül megnézve a nő arcát, hogyan reagál rá és valami számomra zavaró mosoly telepedik rá, amit nem igazán értek.*
-Hamarosan megállunk enni, arra előttünk van egy kis erdei tisztás. Igazán hangulatos és ideális a tűzrakáshoz. Talán elkezdhetnénk addig is fát gyűjteni.
* Ezzel kicsit beljebb megy a susnyásba és nem is vékony gallyat, de egy nagyobb darab vihar által letört ágat felvesz a kezébe és azzal tér vissza. Vállára dobva halad tovább.*
1874. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-11-30 14:13:04
Üzenet elküldve: 2018-11-30 14:13:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Grawok//
*Nincs ellenére a feszített tempó, sietős léptekkel követi vezetőjét a fák sűrűjében. A csuklyáját már a sűrűn lakott területet elhagyva leakasztotta, hogy ne hátráltassa az út során. Mennek már egy ideje, kezd fáradni, nincs hozzászokva a hosszú gyalogutakhoz, ha nem lett volna szükséges, el se indult volna. Mikor Gr megáll, kicsit szusszan, az egyik fának veti a hátát, szinte örül, hogy adhat a lábainak egy kis időt, hogy felkészülhessenek a napnyugtáig előttük álló caplatásra.*
~Ugye azért éjszakára megállunk pihenni, ha nem is aludni, de pihenni?~*Eddig még esélye sem volt megkérdezni, mégis hány napig fog tartani a menet, néhány napnál tovább ezt a tempót nem is bírná. Ő sem akart nagy zajt csapni, hogy az erdőben élő állatok nyugalmát megzavarja, vagy a banditák figyelmét felkeltse, de arra nem volt felkészülve, hogy útitársa ilyen csendes lesz.*
~Értem már.~*Dörzsöli meg arcát az egyik kezével a felismerés megvillanása nyomán.*
~Amíg az erdőben van, addig nem beszél, viszont, amint egy városba ér, és akad hallgatóság, be kell pótolni a kihagyott időt.~*Mereng el magában, a férfit nézve. Ahogy most távolabbról figyelheti, több dolog is megragad a fejében, amelyek megfigyelésére eddig nem volt lehetősége. Nem is igazán próbálta jobban szemügyre venni, mivel mindig fenyegetve érezte magát temérdek figyelmességgel ostromoltan.*
~Ebből a szögből egész jóvágású. A haja is tetszik. Még közelebb is engedtem volna, ha nem volna olyan, amilyen és nem egy ilyen helyzetben találkozunk. Tehát ha teljesen más lenne, simán elfogadnám otthonra.~*Utolsó pár gondolatától vezérelve kitör belőle egy pici nevetés, de aztán gyorsan visszafogja magát.*
- Megbízom benned. *Válaszol a férfi kérdésére, mintha mi sem lenne egyértelműbb. Persze nem igazán van más választása, ha jót akar.*
1873. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-11-30 11:23:03
Üzenet elküldve: 2018-11-30 11:23:03
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//YIlanda//
* Már egy ideje várakozott itt sötételf hősünk, ám talán a mostani történetünk szempontjából nem fontos, hogy miért figyeli olyan lelkesen a dolgozó népet. Azt azért könnyen levonhatom következtetésként, hogy a tenger és a hajózás romantikájához köze lehet annak, hogy valaki valaki matrózokat kukkol.
Ám amikor megjelenik a hölgy, akire várt, rögtön minden figyelme felé fordul és hamarosan indulnak is a part menti úton, a folyót követve fel északnak.
Súrú fás rész között vezet a poros dűlő és a nagyváros zsivaját felváltják a madarak csicsergései, ismeretlen állatok neszezése az avarban, és a két gyalogos kezdeti lelkesedéséből fakadóan gyorsan falja a mérföldeket.
Az egyik soron következő kanyarnál végül a Hifeti fiú megáll és vizsgálódni kezd. Eleinte nem mond semmit, csak fák tövénél nézelődik valamit a koszban. Majd felegyenesedve a lány felé fordul.*
-Most le kellene térnünk a nagyobbik ösvényről és azon a kisebben tovább menni. *mutat oda, ahol néhány bokor széthajlik, de elsőre meg sem lehetne mondani, hogy az valóban egy másik csapás vagy csak egy riadt vad rohant el ott nem régen. De a férfi szemei nagyon azt sugallják, hogy nem lenne értelme megkockáztatni a szélesebb, szekerek számára is járható ágát a kereszteződésnek.
A választ meg sem várva úgy dönt a mélységi hősünk, hogy előre megy és ha bármi veszély leselkedik rájuk, akkor ő az előhúzott kardjával azt bizony fel fogja tartani és megöli.*
1872. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-11-26 18:57:53
Üzenet elküldve: 2018-11-26 18:57:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
*Hamar kezd oldódni, hála a félvér biztató mosolyának, és annak, hogy nem kapálózik a kardja után.*
-Örvendek Varys.
*Aprócska, ügyetlen pukedlit mutat be, vagy csak egy pillanatra megrogyott a térde, elég nehéz eldönteni, de mindez nem is tűnhet oly jelentősnek, hiszen közben orcája sugárzik az őszinte örömtől, leginkább azért, mert a félvér még mindig nem kapálózik a kardja után.*
-Én Iwaa vagyok.
*Csacsog tovább lelkesen, majd esik zavarba újra, homlokát ráncolva, halkabban, elégedetlenül folytatva.*
-De ezt már mondtam.
*A kapott információk nem hogy csillapítanák kíváncsiságát, csak tovább növelik a kérdések áradatát.*
-Tényleg? És mióta? Messziről jössz? Szép hely? Izgalmas? Én még sosem jártam másutt. Sok kalandod volt? Biztos sok kalandod volt.
*Hadar és lelkesedik, szóhoz sem igen hagyva jutni a férfit. A konkrét kérdés vesz csak vissza locsogásából és merészségéből.*
-Hát.
*Toporog ismét, egyik lábáról a másikra állva, miközben zavartan harapdálja ajkát.*
-Neked adom az ebédem, jó?
*Kotor máris a tarisznyába, hogy a hófehér kendőbe csomagolt, két szelet fekete kenyér közé rejtett hideg sültet, sajtot elővarázsolva Varys felé nyújtsa.*
-Fogadd csak el.
*Biztatja a másikat kedvesen unszolva.*
-És úgy tudom a közelben van fogadó, sokkal közelebb, mint egy vagy két napi út. Ott adnak szobát, meg ételt is. Az ösvényt kell követni azt hiszem.
*Picikét máris mardossa a bűntudat, ennek minden egyes jelét hűen tükrözi arca, testtartása, céltalan motoszkálása.*
-Nagyapa nem szereti az idegen vendégeket. Valójában ő az ismerős vendégeket se szereti.
*Próbálja megfelelően indokolni, miért is nem kínálja fel otthonát szállás gyanánt.
Valamiért, maga sem tudja miért de kifejezetten megbízható fickónak tartja Varyst. Ostobaság ez persze, hiszen ha egy perce találkoztak, és a nevén kívül mit sem tud róla. Mégis dacára a fenyegetően magas termetének, acélos pillantásának, ijesztő kardjának Varys olyan alaknak tűnik, kire az ember lánya számíthat, ki nem hagyja bajban társait, és ha kell lóhalálában vonszol keresztül Lanawin földjén alélt női testeket gyógyító után kajtatva.*
-Mondjuk nagyapa még egy napig biztos nem tér haza.
*Húzza el száját, tekintetét le sem véve a félvérről mérlegeli a helyzetet. Szeretne segíteni, közben meg tart szigorú nagyatyja dorgálásától. Nyilván nincs is a szegény vándornak elég pénze szobát megfizetni, máskülönben miért is indult volna útnak élelem nélkül? És persze ő maga sem lenne egyedül, miközben még izgalmas kalandokról is hallhatna regét.*
~Nagyapa szíjat hasít a hátamból, ha megtudja. Meg még bocskort is.~
*Sóhajt nagyot, és adja meg magát.*
-Jó, nálunk töltheted az éjszakát, de figyelmeztetlek tudok magamra vigyázni, és olyan hangosan sikítok, hogy azt Lihanechben is meghallják. Szóval csak tartsd a dolgaidat a helyükön.
*Mutogat szélesen gesztikulálva Varys kardjára, és ölére, majd vörösödik el hirtelen, és olyan mélyen, hogy még haja is szinte szöszkének tűnik arcához képest, mikor ráeszmél mennyire is volt ez kétértelmű, illetlen, kínos, és ledér.*
-Örvendek Varys.
*Aprócska, ügyetlen pukedlit mutat be, vagy csak egy pillanatra megrogyott a térde, elég nehéz eldönteni, de mindez nem is tűnhet oly jelentősnek, hiszen közben orcája sugárzik az őszinte örömtől, leginkább azért, mert a félvér még mindig nem kapálózik a kardja után.*
-Én Iwaa vagyok.
*Csacsog tovább lelkesen, majd esik zavarba újra, homlokát ráncolva, halkabban, elégedetlenül folytatva.*
-De ezt már mondtam.
*A kapott információk nem hogy csillapítanák kíváncsiságát, csak tovább növelik a kérdések áradatát.*
-Tényleg? És mióta? Messziről jössz? Szép hely? Izgalmas? Én még sosem jártam másutt. Sok kalandod volt? Biztos sok kalandod volt.
*Hadar és lelkesedik, szóhoz sem igen hagyva jutni a férfit. A konkrét kérdés vesz csak vissza locsogásából és merészségéből.*
-Hát.
*Toporog ismét, egyik lábáról a másikra állva, miközben zavartan harapdálja ajkát.*
-Neked adom az ebédem, jó?
*Kotor máris a tarisznyába, hogy a hófehér kendőbe csomagolt, két szelet fekete kenyér közé rejtett hideg sültet, sajtot elővarázsolva Varys felé nyújtsa.*
-Fogadd csak el.
*Biztatja a másikat kedvesen unszolva.*
-És úgy tudom a közelben van fogadó, sokkal közelebb, mint egy vagy két napi út. Ott adnak szobát, meg ételt is. Az ösvényt kell követni azt hiszem.
*Picikét máris mardossa a bűntudat, ennek minden egyes jelét hűen tükrözi arca, testtartása, céltalan motoszkálása.*
-Nagyapa nem szereti az idegen vendégeket. Valójában ő az ismerős vendégeket se szereti.
*Próbálja megfelelően indokolni, miért is nem kínálja fel otthonát szállás gyanánt.
Valamiért, maga sem tudja miért de kifejezetten megbízható fickónak tartja Varyst. Ostobaság ez persze, hiszen ha egy perce találkoztak, és a nevén kívül mit sem tud róla. Mégis dacára a fenyegetően magas termetének, acélos pillantásának, ijesztő kardjának Varys olyan alaknak tűnik, kire az ember lánya számíthat, ki nem hagyja bajban társait, és ha kell lóhalálában vonszol keresztül Lanawin földjén alélt női testeket gyógyító után kajtatva.*
-Mondjuk nagyapa még egy napig biztos nem tér haza.
*Húzza el száját, tekintetét le sem véve a félvérről mérlegeli a helyzetet. Szeretne segíteni, közben meg tart szigorú nagyatyja dorgálásától. Nyilván nincs is a szegény vándornak elég pénze szobát megfizetni, máskülönben miért is indult volna útnak élelem nélkül? És persze ő maga sem lenne egyedül, miközben még izgalmas kalandokról is hallhatna regét.*
~Nagyapa szíjat hasít a hátamból, ha megtudja. Meg még bocskort is.~
*Sóhajt nagyot, és adja meg magát.*
-Jó, nálunk töltheted az éjszakát, de figyelmeztetlek tudok magamra vigyázni, és olyan hangosan sikítok, hogy azt Lihanechben is meghallják. Szóval csak tartsd a dolgaidat a helyükön.
*Mutogat szélesen gesztikulálva Varys kardjára, és ölére, majd vörösödik el hirtelen, és olyan mélyen, hogy még haja is szinte szöszkének tűnik arcához képest, mikor ráeszmél mennyire is volt ez kétértelmű, illetlen, kínos, és ledér.*
1871. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-11-26 12:55:14
Üzenet elküldve: 2018-11-26 12:55:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 586
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 586
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
*A leányzó zavartan próbálja titkolni merre is lakik valójában. Nem sok sikerrel. Sőt a félvér, aki biztatónak szánt mosolyával próbálja megnyugtatni a kis vöröst, már azt is tudja, hogy nincs egyedül.*
~És egész csinos is. És valahogy ismerős. De honnan?~
*Nem sokat tud ezen mélázni, mert a következő kérdés újabb zavart okoz az elméjében.*
-A nevem? Nem mondtam volna? Engem úgy hívnak Varys.
*Nem kevés bosszúsággal gondol arra, hogy most pontosan olyan suta lehet ő is, mint amilyen a lány volt az imént.*
-Hát igen. Elég régen vagyok már úton. El is fáradtam, meg éhes is vagyok. Nem tudod, hol juthatnék ételhez és egy száraz szálláshoz, legalább ma éjszakára?
*Könnyed hanglejtéssel próbálja feledtetni a korábbi kellemetlenségét.*
A hozzászólás írója (Ald'as Cotys) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.11.26 12:55:48
~És egész csinos is. És valahogy ismerős. De honnan?~
*Nem sokat tud ezen mélázni, mert a következő kérdés újabb zavart okoz az elméjében.*
-A nevem? Nem mondtam volna? Engem úgy hívnak Varys.
*Nem kevés bosszúsággal gondol arra, hogy most pontosan olyan suta lehet ő is, mint amilyen a lány volt az imént.*
-Hát igen. Elég régen vagyok már úton. El is fáradtam, meg éhes is vagyok. Nem tudod, hol juthatnék ételhez és egy száraz szálláshoz, legalább ma éjszakára?
*Könnyed hanglejtéssel próbálja feledtetni a korábbi kellemetlenségét.*
A hozzászólás írója (Ald'as Cotys) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.11.26 12:55:48
1870. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-11-24 14:17:44
Üzenet elküldve: 2018-11-24 14:17:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
*Még mindig a fa tövében kuporogva várja a megfelelő pillanatot. Sikoltásra, elfutásra, feltápászkodásra, valamire, ami változtat végre a helyzeten. Ez a perc pedig érkezik annak képében, hogy a harcos, vagy vadász, vagy akármi foglalatosságot űző férfiú testtartása enyhül, kardját ereszti. Emelkedik fel gyorsan a kis vörös is, hogy immár kihúzva magát szemernyit oldottabban folytathassa az üdvözlést.*
-Iwaa.
*Nyújtja kezét is bemutatkozásra, miközben a köpeny szétnyílik a csuklya pedig hátracsúszik. Csinoska leány, vékony alkatú, de nem nyeszlett, hála a rendszeres étkezésnek, majd kicsattan az egészségtől, hála a kiadós alvásoknak, és az alkoholtól való tartózkodásnak. Nyoma sincs a régi fiús alkatnak, szem alatti sötét karikáknak, életunt arckifejezésnek, örök kócosságnak. Egy külsejére lehetőségeihez mérten odafigyelő, öltözéke alapján talán egyszerű sorból származó, majdhogynem teljesen átlagos lány nyújtja jobbját a félvér felé. A köpeny alól bokáig érő szürke ruha villan elő, feszesen simul a formás derékra, mellrészén engedve a fehér ing fodrait mutatni dekoltázs helyett, a lángszínű tincsek egyetlen, rendezett varkocsba fonva, fűzöld pántlikával díszítve keretezik arcát. Nem egy világszépség, ezt tudja jól, de a maga nemében bájos ártatlan, barátságos mosolyával.*
-Nem messze élünk, ide csak füvekért jöttem.
*Emeli is fel a földről a kicsi bordó tarisznyát, majd belegondolva talán túl sokat árult el magáról, kezd el gyorsan habogni.*
-De nem is közel. Nem arra!
*Mutat a szántóföldek felé, teljesen átlátszó módon és hamarisággal, majd kapja kezét inkább a másik irányba.*
-Hanem inkább arra.
*Közben, hogy a parola meghiúsult azt észre sem veszi.*
-Jó távol. Úgy egy napi járás. Öhm. legyen inkább kettő.
~Nagy levegő Iwaa! Nagy levegő!~
*Vesz egy jó nagy levegőt, lassan fújja ki, zavart, ijedt arccal.*
~Tereld a témát.~
-Szóval füveket gyűjtök, a konyhára, levesbe, meg sültekhez, ilyenek, tudod, jobb ízük lesz tőle.
*Mosolyog egy elme roggyant bárgyúságával, majd méri végig a fickót, és egyik lábáról a másikra hintázgatva sűríti rövidke mondatba észrevételeit.*
-Nem nézel ki túl jól.
*Majd kap észbe, és egyben homlokához is.*
-Meg sem kérdeztem a neved! Hogy is hívnak?
*Mondjuk a kíváncsisága, ha egyszer feléled nem olyan, melynek könnyű gátat szabni.*
-És honnan jöttél? Rég úton vagy? Egyedül utazol? Vagy a közelben laksz? Fogtál valamit? Mostanság sok erre a szarvas. Nem vagy éhes?
-Iwaa.
*Nyújtja kezét is bemutatkozásra, miközben a köpeny szétnyílik a csuklya pedig hátracsúszik. Csinoska leány, vékony alkatú, de nem nyeszlett, hála a rendszeres étkezésnek, majd kicsattan az egészségtől, hála a kiadós alvásoknak, és az alkoholtól való tartózkodásnak. Nyoma sincs a régi fiús alkatnak, szem alatti sötét karikáknak, életunt arckifejezésnek, örök kócosságnak. Egy külsejére lehetőségeihez mérten odafigyelő, öltözéke alapján talán egyszerű sorból származó, majdhogynem teljesen átlagos lány nyújtja jobbját a félvér felé. A köpeny alól bokáig érő szürke ruha villan elő, feszesen simul a formás derékra, mellrészén engedve a fehér ing fodrait mutatni dekoltázs helyett, a lángszínű tincsek egyetlen, rendezett varkocsba fonva, fűzöld pántlikával díszítve keretezik arcát. Nem egy világszépség, ezt tudja jól, de a maga nemében bájos ártatlan, barátságos mosolyával.*
-Nem messze élünk, ide csak füvekért jöttem.
*Emeli is fel a földről a kicsi bordó tarisznyát, majd belegondolva talán túl sokat árult el magáról, kezd el gyorsan habogni.*
-De nem is közel. Nem arra!
*Mutat a szántóföldek felé, teljesen átlátszó módon és hamarisággal, majd kapja kezét inkább a másik irányba.*
-Hanem inkább arra.
*Közben, hogy a parola meghiúsult azt észre sem veszi.*
-Jó távol. Úgy egy napi járás. Öhm. legyen inkább kettő.
~Nagy levegő Iwaa! Nagy levegő!~
*Vesz egy jó nagy levegőt, lassan fújja ki, zavart, ijedt arccal.*
~Tereld a témát.~
-Szóval füveket gyűjtök, a konyhára, levesbe, meg sültekhez, ilyenek, tudod, jobb ízük lesz tőle.
*Mosolyog egy elme roggyant bárgyúságával, majd méri végig a fickót, és egyik lábáról a másikra hintázgatva sűríti rövidke mondatba észrevételeit.*
-Nem nézel ki túl jól.
*Majd kap észbe, és egyben homlokához is.*
-Meg sem kérdeztem a neved! Hogy is hívnak?
*Mondjuk a kíváncsisága, ha egyszer feléled nem olyan, melynek könnyű gátat szabni.*
-És honnan jöttél? Rég úton vagy? Egyedül utazol? Vagy a közelben laksz? Fogtál valamit? Mostanság sok erre a szarvas. Nem vagy éhes?
1869. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-11-24 13:51:34
Üzenet elküldve: 2018-11-24 13:51:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 586
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 586
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
*A félvér megtorpan és úgy marad ahogy volt. Előre görnyedve, kezét a kard markolatára szorítva. Szemeit becsukva megrázz a fejét, majd újra az előtte állóra pislog. Nem, nem tűnik el. Tehát valóságos. A lány, mert, hogy az áll előtte, nem tűnik túl veszélyesnek így ő is megenyhül. Tartása kiegyenesedik és a fegyverét is elengedi.*
-Üdv! Ö, igen, én is.
*Kicsit megilletődve felel, saját válaszán még jobban meglepődik.*
~Portyázom? Ez rablónak néz?~
-Te ki vagy?
*A kérdés olyan magától értetődően bukik elő a szájából, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy egy aprócska lányt talál szembe jönni az úton erre felé.*
-Üdv! Ö, igen, én is.
*Kicsit megilletődve felel, saját válaszán még jobban meglepődik.*
~Portyázom? Ez rablónak néz?~
-Te ki vagy?
*A kérdés olyan magától értetődően bukik elő a szájából, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy egy aprócska lányt talál szembe jönni az úton erre felé.*
1868. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-11-24 12:36:30
Üzenet elküldve: 2018-11-24 12:36:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
*Változik a neszezés, ahogy a léptek az ösvényről átváltanak a rendezetlen avarra, a kis vörös légzése is változik, most épp visszatartja, remélve, hogy ezen aprócska fogás elég ahhoz, hogy elkerülje a találkozást. Naiv, és ostoba gondolat, ahogyan az is, hogy nem emeli fel tekintetét a jövevényre pár szívdobbanás erejéig.*
~Talán ha nem veszek róla tudomást...~
*Pillant fel mégis kékjeivel ijedten, kétségbe esetten, hisz az ismeretlen még inkább aggasztó, mint szembe nézni, bizonyosságot szerezni arról, milyen veszély is leselkedik ismét rá.
Ezúttal egy fegyveres férfi, nem vadász, talán harcos, eléggé elnyűtt.*
-Üdv.
*Köszönti halk, remegő hangon, elfehéredő ujjakkal szorítva az ölébe fektetett íjat. A tegez tőle kartávolságnyira, de persze akár mérföldekre is lehetne, úgysem használná fegyverét más ellen.
Bájos, kedves, bár kissé erőltetett mosolyt villant, miközben elméje lázasan kutat olyan szavak után, melyek megtörhetnék a pillanat feszültségét, saját félelmét.*
-Te is ebben az erdőben portyázol?
*Ez nem sikerült valami frappánsra, ennek ellenére, és talán épp ezért igyekszik a legmegnyerőbb arcát felölteni. Más nem is nagyon látszik a zöld köpeny takarásából.*
~Talán ha nem veszek róla tudomást...~
*Pillant fel mégis kékjeivel ijedten, kétségbe esetten, hisz az ismeretlen még inkább aggasztó, mint szembe nézni, bizonyosságot szerezni arról, milyen veszély is leselkedik ismét rá.
Ezúttal egy fegyveres férfi, nem vadász, talán harcos, eléggé elnyűtt.*
-Üdv.
*Köszönti halk, remegő hangon, elfehéredő ujjakkal szorítva az ölébe fektetett íjat. A tegez tőle kartávolságnyira, de persze akár mérföldekre is lehetne, úgysem használná fegyverét más ellen.
Bájos, kedves, bár kissé erőltetett mosolyt villant, miközben elméje lázasan kutat olyan szavak után, melyek megtörhetnék a pillanat feszültségét, saját félelmét.*
-Te is ebben az erdőben portyázol?
*Ez nem sikerült valami frappánsra, ennek ellenére, és talán épp ezért igyekszik a legmegnyerőbb arcát felölteni. Más nem is nagyon látszik a zöld köpeny takarásából.*
1867. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-11-24 10:52:38
Üzenet elküldve: 2018-11-24 10:52:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 586
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 586
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
*Kissé fáradtan, törődötten vonszolja magát előre a félvér.*
~Miért is?~
*Gőze sincs.*
~Hogy keveredett ide?~
*Úgy rémlik mindig is itt volt és ezeket az utakat rótta. Fától fáig, bokortól bokorig. Gyomra nagyot kordul és ő ijedten néz körül, nem hallotta-e meg valaki más is. Tarisznyájában kutat, ki tudja már hányadszor. Most sincs benne semmi, ahogy már korábban is üres volt. Vadászni kéne, vagy legalább bogyót, gyümölcsöt szerezni, de bármerre néz csak haszontalan zöldet lát. Azaz mégsem. Amott a távolban mintha mozdulna valami.*
~Nyúl? Nem, ez annál nagyobb,még ha kevéssel is. Sőt, ruhában van. ~
*A férfi kissé összegörnyedve, mesterkardjának markolatát szorítva közeledik ahhoz a ponthoz ahol az imént azt az alakot eltűnni látta. A pengét nem húzza ugyan elő, de kékacél szemei vizslatón figyelik a növényzetet.*
~Miért is?~
*Gőze sincs.*
~Hogy keveredett ide?~
*Úgy rémlik mindig is itt volt és ezeket az utakat rótta. Fától fáig, bokortól bokorig. Gyomra nagyot kordul és ő ijedten néz körül, nem hallotta-e meg valaki más is. Tarisznyájában kutat, ki tudja már hányadszor. Most sincs benne semmi, ahogy már korábban is üres volt. Vadászni kéne, vagy legalább bogyót, gyümölcsöt szerezni, de bármerre néz csak haszontalan zöldet lát. Azaz mégsem. Amott a távolban mintha mozdulna valami.*
~Nyúl? Nem, ez annál nagyobb,még ha kevéssel is. Sőt, ruhában van. ~
*A férfi kissé összegörnyedve, mesterkardjának markolatát szorítva közeledik ahhoz a ponthoz ahol az imént azt az alakot eltűnni látta. A pengét nem húzza ugyan elő, de kékacél szemei vizslatón figyelik a növényzetet.*
1866. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-11-23 11:58:46
Üzenet elküldve: 2018-11-23 11:58:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
~Ismerős környék.~
*Apró sóhaj hallik fel egy fa takarásából. Sokkal inkább a belenyugvó fajta, mint a gondtalan, ábrándos, vagy megkönnyebbült. Nem mintha túl sok gondja lenne, leszámítva azon neszeket, melyek az ösvény felől érkeztek, és rejtőzésre késztették. Ábrándozni sincs momentán ideje, az valahogy összeegyeztethetetlen a bujkálással, és feszült megfigyeléssel. Megkönnyebbülni sem fog még, először is, mert azt csak letolt nadrágban szokott, másodszor meg a hangok közelednek.
Aprócska alak próbál eggyé válni a fa törzsével, vagy láthatatlanná, bármelyik megoldás tetszetős lenne.
Sötétzöld köpenye majd bokáig takarja, így csak a viseltes, de jó minőségűnek számító csizma lenne látható öltözékéből, a csuklyát mélyen arcába húzza, akadályozva ezzel a lelepleződést, a tájékozódást, és a feszült megfigyelést is. Maga sem biztos benne, hogy ez jó stratégia, viszont lángvörös haja túl feltűnő, még ebben az ősztől sárgára, vörhenyesre színezett erdőben is.*
~Ismerős környék.~
*És ezúttal mintha valóban az lenne, nem csak a kósza, nyomasztó, megfoghatatlan rossz érzés sugallná legbelül, hogy járt már itt valamikor.
Lassú óvatossággal nyúl a csuklya felé, húzza kissé hátra, pásztázza végig kékjeivel mindazt, mi a Vaserdőből tekintete elé kerül. Még mindig ismerős, határozottan. Tehát nem csak a köpeny megnyugtató, avar, és földszaga, szövésének mintája csalta meg érzékeit.
Léptek! Közelebbről, de még az ösvényről nem tértek le.*
~Haladj tovább! Haladj tovább!~
*Apró sóhaj hallik fel egy fa takarásából. Sokkal inkább a belenyugvó fajta, mint a gondtalan, ábrándos, vagy megkönnyebbült. Nem mintha túl sok gondja lenne, leszámítva azon neszeket, melyek az ösvény felől érkeztek, és rejtőzésre késztették. Ábrándozni sincs momentán ideje, az valahogy összeegyeztethetetlen a bujkálással, és feszült megfigyeléssel. Megkönnyebbülni sem fog még, először is, mert azt csak letolt nadrágban szokott, másodszor meg a hangok közelednek.
Aprócska alak próbál eggyé válni a fa törzsével, vagy láthatatlanná, bármelyik megoldás tetszetős lenne.
Sötétzöld köpenye majd bokáig takarja, így csak a viseltes, de jó minőségűnek számító csizma lenne látható öltözékéből, a csuklyát mélyen arcába húzza, akadályozva ezzel a lelepleződést, a tájékozódást, és a feszült megfigyelést is. Maga sem biztos benne, hogy ez jó stratégia, viszont lángvörös haja túl feltűnő, még ebben az ősztől sárgára, vörhenyesre színezett erdőben is.*
~Ismerős környék.~
*És ezúttal mintha valóban az lenne, nem csak a kósza, nyomasztó, megfoghatatlan rossz érzés sugallná legbelül, hogy járt már itt valamikor.
Lassú óvatossággal nyúl a csuklya felé, húzza kissé hátra, pásztázza végig kékjeivel mindazt, mi a Vaserdőből tekintete elé kerül. Még mindig ismerős, határozottan. Tehát nem csak a köpeny megnyugtató, avar, és földszaga, szövésének mintája csalta meg érzékeit.
Léptek! Közelebbről, de még az ösvényről nem tértek le.*
~Haladj tovább! Haladj tovább!~
1865. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-10-27 18:27:38
Üzenet elküldve: 2018-10-27 18:27:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 821
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 821
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
*Időközben megbánja, hogy nem szedte össze Latliet, akit ugyan nem ültetett volna fel a nyeregben és kénytelen lett volna a ló mellett baktatni, de legalább lenne társasága. Mondjuk elég könnyen ráun bármire, ugyanakkor ha választania kellene a legunalmasabb dolgok közül az utazás lenne az egyik. Főleg egyedül. El is töpreng azon, hogy vannak olyan furcsa szerzetek a világon, akik oda vannak a csendért és az egyedüllétért – például féltestvére – és vajon ezek a személyek, hogy nem fáradnak bele saját gondolataikba. Relael is kezdi kissé kínosan érezni magát saját fejében, mert nem fecseghet senkivel folyton.*
1864. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-10-26 21:34:09
Üzenet elküldve: 2018-10-26 21:34:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Nellara//
*Xou igyekszik figyelmen kívül hagyni a tündérlányt, aki talán ha utána szólna akkor megállna, de így csak akkor mikor bevág elé azzal a kis lóval. A szerzetes megáll és ráemeli az érzelemmentes tekintetét. Nem teszi könnyebbé a dolgot, hogy megszólítsák vagy ne nézzék valami rossz embernek. Végül is ő valóban rossz ember. A kapott kérdésre halványan elmosolyodik mert valami számára is érthetetlen módon örül annak, hogy a tündérlány e felől érdeklődött. Persze mikor válaszol akkor már visszaveszi az érzelemmentes szobor arcot.*
-Nem vagyok beteg.
*Majd csak áll és néz a lányra. Hogy mire gondol az egyáltalán nem látszik rajta. Szerencse is ugyanis épp azon jár az esze, hogy milyen jó lenne ha megölelné őt az a lány azzal a kis testével.*
~Vajon olyan illata lenne mint neki volt?~
*Xou igyekszik figyelmen kívül hagyni a tündérlányt, aki talán ha utána szólna akkor megállna, de így csak akkor mikor bevág elé azzal a kis lóval. A szerzetes megáll és ráemeli az érzelemmentes tekintetét. Nem teszi könnyebbé a dolgot, hogy megszólítsák vagy ne nézzék valami rossz embernek. Végül is ő valóban rossz ember. A kapott kérdésre halványan elmosolyodik mert valami számára is érthetetlen módon örül annak, hogy a tündérlány e felől érdeklődött. Persze mikor válaszol akkor már visszaveszi az érzelemmentes szobor arcot.*
-Nem vagyok beteg.
*Majd csak áll és néz a lányra. Hogy mire gondol az egyáltalán nem látszik rajta. Szerencse is ugyanis épp azon jár az esze, hogy milyen jó lenne ha megölelné őt az a lány azzal a kis testével.*
~Vajon olyan illata lenne mint neki volt?~
1863. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-10-26 19:48:36
Üzenet elküldve: 2018-10-26 19:48:36
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Xoumou//
*Gonosz, hideg szél fúj, Nellara pedig nem hozott magával kabátot. Nem számított arra, hogy ennyi ideig lesz a Mágustoronyban, és arra sem, hogy mikor hazafelé igyekszik, rossz lesz az idő. De hát nem időjós. Ugyan van varázslat, ami megvédené a hidegtől, de nemsokára Synmirára ér, így feleslegesnek találja elmondani az igét.
Pár perc múlva meglát a fák között egy férfit. Nem tudja, hogy ki lehet, valószínűleg csak tart valahonnan valahová, de elég rosszul néz ki. Azok után, ami történt, a tündér úgy érzi, a minimum az, hogy megpróbál segíteni egy idegenen. Azaz először csak megkérdezi az idegentől, hogy rendben van-e. Lehet, hogy nem a legjobb ötlet idegeneket leszólítani egy sűrű erdőben, de a lelkiismerete mást mond.
Odalovagol hát a férfihoz, és ha az nem áll meg, egyszerűen csak eléáll a póival.*
- Szia! Ne haragudj... Elég rosszul festesz... Nincs... Nincs szükséged segítségre?
*A kicsit remegő hangjából azért érezni, hogy nem olyan magabiztos, mint amilyennek először képzelte magát.*
*Gonosz, hideg szél fúj, Nellara pedig nem hozott magával kabátot. Nem számított arra, hogy ennyi ideig lesz a Mágustoronyban, és arra sem, hogy mikor hazafelé igyekszik, rossz lesz az idő. De hát nem időjós. Ugyan van varázslat, ami megvédené a hidegtől, de nemsokára Synmirára ér, így feleslegesnek találja elmondani az igét.
Pár perc múlva meglát a fák között egy férfit. Nem tudja, hogy ki lehet, valószínűleg csak tart valahonnan valahová, de elég rosszul néz ki. Azok után, ami történt, a tündér úgy érzi, a minimum az, hogy megpróbál segíteni egy idegenen. Azaz először csak megkérdezi az idegentől, hogy rendben van-e. Lehet, hogy nem a legjobb ötlet idegeneket leszólítani egy sűrű erdőben, de a lelkiismerete mást mond.
Odalovagol hát a férfihoz, és ha az nem áll meg, egyszerűen csak eléáll a póival.*
- Szia! Ne haragudj... Elég rosszul festesz... Nincs... Nincs szükséged segítségre?
*A kicsit remegő hangjából azért érezni, hogy nem olyan magabiztos, mint amilyennek először képzelte magát.*
1862. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-10-26 00:00:18
Üzenet elküldve: 2018-10-26 00:00:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Nellara//
*Xou csak néz ki apatikusan a fejéből miközben ott ücsörög egy fa tövében, de egy hang üti meg a fülét. Valaki közeledik. Méghozzá lovon. Egykedvűen feláll és a hang irányába megy. Mikor a fák között meglátja a kis tündérlány alakját ahogy a pónin ül furcsa érzés keríti hatalmába. Eszébe jut az a másik tündérlány régről. Ettől egy kicsit izgatott lesz, de szomorú is. Szeretné megszólítani, azt a lányt és beszélgetni vele, de egy kicsit fél. Nem tudja megmagyarázni az érzéseit. Ez persze nem látszik raja. Az arca ugyan olyan rideg maszk mint eddig. Ha a lány észreveszi a koszos remeteférfit akkor az csak biccent felé, megfordul és elkezd a fák közé menni. Nem merné megszólítani a lányt.*
*Xou csak néz ki apatikusan a fejéből miközben ott ücsörög egy fa tövében, de egy hang üti meg a fülét. Valaki közeledik. Méghozzá lovon. Egykedvűen feláll és a hang irányába megy. Mikor a fák között meglátja a kis tündérlány alakját ahogy a pónin ül furcsa érzés keríti hatalmába. Eszébe jut az a másik tündérlány régről. Ettől egy kicsit izgatott lesz, de szomorú is. Szeretné megszólítani, azt a lányt és beszélgetni vele, de egy kicsit fél. Nem tudja megmagyarázni az érzéseit. Ez persze nem látszik raja. Az arca ugyan olyan rideg maszk mint eddig. Ha a lány észreveszi a koszos remeteférfit akkor az csak biccent felé, megfordul és elkezd a fák közé menni. Nem merné megszólítani a lányt.*
1861. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-10-24 21:06:43
Üzenet elküldve: 2018-10-24 21:06:43
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
*Azt hitte, hogy megkönnyebbül, mikor eléri az erdőséget, de mégsem. A lelke még mindig zavaros, az otthonlét gondolata egyáltalán nem tölti egy könnyebbséggel. A bőre alatt frusztráció bizsereg, úgy érzi, hogy még a pónija nyergében sem tud normálisan ülni.
Még mindig ott az emlék, hogy miatta halt meg valaki. Nem ő ölte meg, de a félelme és árulkodása miatt valakit kivégeztek, akit lehet, hogy nem is kellett volna. Aki lehet, hogy nem érdemelte meg azt a sorsot. Azt a valakit kivégezték, mert a tündér képtelen volt felnőttként gondolkozni és cselekedni, ezt semmi sem teheti majd jóvá.
Egyelőre a célja elérni Synmirát, hogy ott majd mit kezd magával, rejtély.*
Még mindig ott az emlék, hogy miatta halt meg valaki. Nem ő ölte meg, de a félelme és árulkodása miatt valakit kivégeztek, akit lehet, hogy nem is kellett volna. Aki lehet, hogy nem érdemelte meg azt a sorsot. Azt a valakit kivégezték, mert a tündér képtelen volt felnőttként gondolkozni és cselekedni, ezt semmi sem teheti majd jóvá.
Egyelőre a célja elérni Synmirát, hogy ott majd mit kezd magával, rejtély.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3700-3719