//Ebéd vége - Orkhajhászás//
*A kikötői erdőség katonás rendben álló fái között oson, nem messze az úttól. Nem kíván feltűnést kelteni, bár félnivalója nincs. A Fekete Nővért keresi, engedelmeskedve a hívásnak, ami dél felé űzi. A hideg ellenére sem fázik, de az éhség lassan kúszik be a tudatába. Hol van már a kikötői éjjel, amikor utoljára evett.
A fák között haladva idegen szag éri el az orrát. Nem a szénboksák szúrós füstje az, izzadt test, szaglott ruha. Vándorok, talán favágók. Mindegy is, akadhat náluk étel, de ha vannak lovaik, azok húsát se utasítaná el. Kezébe kapja a rozsdás tőrt, amit a kikötői koldustól szerzett és nekiindul, hogy megközelítse a szag gazdáját vagy gazdáit.
Bár nem készsége a lopózás, a fák és a környezet a segítségére lehet. Most nem lehet olyan vakmerő, mint a kikötőben, akár jól felszerelt társaságba is belefuthat, amit szeretne elkerülni. Addig legalább, míg nincs rendes fegyvere, páncélja. Neki a Fekete Nővér kell, a Sötét Anya, aki oly sokszor szólította.
Ahogy közelít, igyekszik szél ellen tenni, bár kutyák szagát nem érzi a levegőben, jobb a békesség. Ha pedig sikerült megfelelő távolságba kerülni, a földre kushad, míg felderíti, mivel is áll szemben. Két alakot lát a fák között, az egyik megtermett alak, de a másik biztosan óriás vérű. Mintha zsír szagát hordaná felé a szél, ami jó jel. Akaratlanul is kicsordul a nyála az agyara mellett, halkan morogva, mint egy fenevad készül a vadászatra.
Szinte az avarban kúszva halad előre lassan, ahogy megfontolt vadász teszi, szavakat hall, de nem figyel az értelmükre, savószín pillantása a kettőst fürkészi. Oldalról közelít, hogy egyikük se lásson rá és ha sikerült eljutnia addig, tíz láb közel egy fa árnyékában feltornássza magát. Érdes nyelvével megnyalja cserepes ajkát, nincs már messze az étel.
Aztán ahogy közelebbről megnézi magának a kisebbet, furcsán ismerősnek véli. Látta már. A hangja és a titulus is ismerős, amivel illeti magát. ~ Király? ~
Kilép a fa mögül, már ha eddig nem vették észre és elindul a kettős felé.*
- Te? *Száll morgósra tört kérdés Meronnan felé.*