Külső területek - Kikötői erdőség
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Szántóföldek (új) Dokkok és kikötő (új) | Kikötői erdőség | Tharg birtokok (új) Krenkataur barlangrendszer (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 178 (3541. - 3560. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3655-3674
3560. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2023-11-22 22:38:48
Üzenet elküldve: 2023-11-22 22:38:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 315
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 315
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
*Amilyen izgalmasan teltek az elmúlt napok, talán éppen annyira érzi most testének fáradalmait. Nagyot sóhajt ahogy a már ismerős közegbe hajtja szekerét. ~Már nem sok van hátra.~ Vágyik a városra, a megszokott fogadóra, a puha ágyára, meleg vacsorára és a forró ölelésre valamelyik kedvesétől. Nem is él igazán ki nem vágyik ilyesmire. Persze azért boldog, és alig várja hogy hasznot is lásson a sok holmiból amit magáénak tudhat. ~Már nem sok van hátra.~ Ha Teysus is megsegíti, már semmi sem fogja akadályozni hogy Artheniorba érjen.*
3559. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2023-11-22 17:25:30
Üzenet elküldve: 2023-11-22 17:25:30
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
// Látogatóban a Fekete Nővérnél //
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Ahogy az orkot a tanítás, az elfet az összedolgozás nem hozza lázba. Wruztónak ráér a dolog: sok hasznát eddig se látta a Nővérnek, és most sincs olyan konkrét feladat, amihez igénybe venné. Egyedül abban bízik, hogy ha lesz, a hosszúfülű zokszó nélkül segíteni fog.
A sziritáni beszámolót figyelemmel hallgatja. Közben elropogtat egy combot, kiszívja belőle a velőt.*
- Kinyírtál nekik két hodarilárust, aztán meg se köszönték? *hunyorít a fél szemére* Hát az anyjuk valagát…
*A szarkazmust tapintani lehet a hangjában, de inkább irányul a falusiakra, mint az elfre. Wruzto nem volt ott, de a sziritáni vendégszeretethez volt már szerencséje. Nem fog pálcát törni Hanloren fölött.
Mielőtt belefoghatna a saját mondókájába, elejbe raknak egy gyertyát, és elkezdik tűzmágiára oktatni. Összedolgozás címszóval. A szürke mindenre számított, csak erre nem, ugyanakkor nagyobb kibaszást is el tud képzelni így hajnal előtt pár órával. Nem vitatkozik. Leküldi az utolsó falás nyulat, félretolja a tányért, aztán megkeresi magában azt az emésztő tüzet.*
~Hol a picsába' kezdjem el…?~
*Wruzto rég maga mögött hagyta lázas ifjúságát, és Pirtianes nem a lánglelkű próféták földje. Se kimutatni, se megélni nem szokás arrafelé az érzelmeket. Az akarat megengedett. A könyörtelenség elvárt. Na de a szenvedély…?
Bosszúsan fölmordul.*
~Hogyan volt a hajcsárkrédó? "Ne csak őrizd, gyűlöld is"?~
*Elindul ezen a vonalon. Ha érzett is valaha részvétet a rabszolgák iránt, hamar kiirtották belőle. Felügyelőként a hajcsárokat hajtotta. Intézőként korbáccsal tárgyalt, bottal követelt.*
~Megy ez bazmeg…~
*Érzi, ahogy gyűlik benne a harag. Régi szép idők. Ránéz a gyertyára. Ha minden jól megy, elindul az elméjében a mana, hogy szikrát hányva meggyújtsa a kanócot.
Bármi lesz is az eredmény, ideje, hogy előálljon a farbával.*
- Olyasmiben akartalak megkérdezni, amivel Sziritánban találkoztál. *hátradőlve elrakja a pipacuccát* Aki emberrel beszéltem, mind szerződést akart kötni az istennel. Ők szolgálják, a Halál Legyőzője meg majd hatalmat ad nekik. Jutalmul! Vagy megoldja a bajukat. Vagy bosszút áll helyettük. Hol a faszba' élnek ezek?
*Belekortyol a teába. Az íze jól harmonizál a véleményével.*
- Otthon a megtérést ukázba adták, aztán aki nem csinálta, magyarázkodhatott az inkvizítoroknak. Itt még egy épkézláb verőlegényt se találtam magam mellé! Te lihanechi vagy. Az egy másik világ, más perspektíva. *teátrálisan széttárja a karját* Mivel tudnám szerinted rávenni az ittenieket, hogy Sa'Tereth eszközei legyenek?
*Leejti a mancsait az asztalra, hogy beleremegnek az ablakok. Nem tűnik olyan tanácstalannak, mint amennyire a szavai sugallják, de aki nem ismeri az orkokat, aligha fog tudni olvasni a testbeszédéből. Annyi mindenesetre látszik, hogy tényleg érdekli a Nővér véleménye.*
A varázsló csettint egyet, melynek hatására apró szikrák manifesztálódnak és hullnak egy meghatározott kis helyre. Gyúlékony anyagok lángra lobbantásához elegendő.
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Ahogy az orkot a tanítás, az elfet az összedolgozás nem hozza lázba. Wruztónak ráér a dolog: sok hasznát eddig se látta a Nővérnek, és most sincs olyan konkrét feladat, amihez igénybe venné. Egyedül abban bízik, hogy ha lesz, a hosszúfülű zokszó nélkül segíteni fog.
A sziritáni beszámolót figyelemmel hallgatja. Közben elropogtat egy combot, kiszívja belőle a velőt.*
- Kinyírtál nekik két hodarilárust, aztán meg se köszönték? *hunyorít a fél szemére* Hát az anyjuk valagát…
*A szarkazmust tapintani lehet a hangjában, de inkább irányul a falusiakra, mint az elfre. Wruzto nem volt ott, de a sziritáni vendégszeretethez volt már szerencséje. Nem fog pálcát törni Hanloren fölött.
Mielőtt belefoghatna a saját mondókájába, elejbe raknak egy gyertyát, és elkezdik tűzmágiára oktatni. Összedolgozás címszóval. A szürke mindenre számított, csak erre nem, ugyanakkor nagyobb kibaszást is el tud képzelni így hajnal előtt pár órával. Nem vitatkozik. Leküldi az utolsó falás nyulat, félretolja a tányért, aztán megkeresi magában azt az emésztő tüzet.*
~Hol a picsába' kezdjem el…?~
*Wruzto rég maga mögött hagyta lázas ifjúságát, és Pirtianes nem a lánglelkű próféták földje. Se kimutatni, se megélni nem szokás arrafelé az érzelmeket. Az akarat megengedett. A könyörtelenség elvárt. Na de a szenvedély…?
Bosszúsan fölmordul.*
~Hogyan volt a hajcsárkrédó? "Ne csak őrizd, gyűlöld is"?~
*Elindul ezen a vonalon. Ha érzett is valaha részvétet a rabszolgák iránt, hamar kiirtották belőle. Felügyelőként a hajcsárokat hajtotta. Intézőként korbáccsal tárgyalt, bottal követelt.*
~Megy ez bazmeg…~
*Érzi, ahogy gyűlik benne a harag. Régi szép idők. Ránéz a gyertyára. Ha minden jól megy, elindul az elméjében a mana, hogy szikrát hányva meggyújtsa a kanócot.
Bármi lesz is az eredmény, ideje, hogy előálljon a farbával.*
- Olyasmiben akartalak megkérdezni, amivel Sziritánban találkoztál. *hátradőlve elrakja a pipacuccát* Aki emberrel beszéltem, mind szerződést akart kötni az istennel. Ők szolgálják, a Halál Legyőzője meg majd hatalmat ad nekik. Jutalmul! Vagy megoldja a bajukat. Vagy bosszút áll helyettük. Hol a faszba' élnek ezek?
*Belekortyol a teába. Az íze jól harmonizál a véleményével.*
- Otthon a megtérést ukázba adták, aztán aki nem csinálta, magyarázkodhatott az inkvizítoroknak. Itt még egy épkézláb verőlegényt se találtam magam mellé! Te lihanechi vagy. Az egy másik világ, más perspektíva. *teátrálisan széttárja a karját* Mivel tudnám szerinted rávenni az ittenieket, hogy Sa'Tereth eszközei legyenek?
*Leejti a mancsait az asztalra, hogy beleremegnek az ablakok. Nem tűnik olyan tanácstalannak, mint amennyire a szavai sugallják, de aki nem ismeri az orkokat, aligha fog tudni olvasni a testbeszédéből. Annyi mindenesetre látszik, hogy tényleg érdekli a Nővér véleménye.*
A varázsló csettint egyet, melynek hatására apró szikrák manifesztálódnak és hullnak egy meghatározott kis helyre. Gyúlékony anyagok lángra lobbantásához elegendő.
3558. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2023-11-22 16:17:42
Üzenet elküldve: 2023-11-22 16:17:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
// Az én nevem Nawanthirishardipandra //
*Míg a szerzetes válaszát hallgatja, árvánkban egy kép kezd körvonalazódni az ellenfelükről. Ezeket hallva már sokkal kézzelfoghatóbbnak tűnik az eddig csupán valami entitásnak, vagy gonosz erőnek vélt rém. Tudván, hogy sebezhető és meg is lehet ölni, kevésbé félelmetes az előttük álló küzdelem. Még egy ötlet szikrája is kipattan a lány kobakjából.*
- A feltámadás biztosan sokat kivesz belőle. Nyilván össze kell szednie magát, mielőtt ismét támadásba lendülne.
*Gondolkodik hangosan. Majd a kolbász utolsó falatkáját egy gwuff irányába hajítva barátai felé fordul.*
- Ezt kihasználhatnánk. Feltéve...
*Gondolkodik el ismét. Az elszánt lelkesedés pedig egy pillanat alatt szökik ki a tekintetéből.*
- Feltéve, ha mindhárman egy ugyanazon álomba csöppennénk. Ha megtalálnánk ott ezt a férget és ismét eltennénk láb alól, nyerhetnénk magunknak némi időt. Talán még a mester-remetét is megtalálnánk, mire ismét elő kerülne.
*Bizony sok a ha és így hangosan kimondva a félvér is rájön, hogy mennyire lehetetlen dolgokról ábrándozik. Ám aki képes manót idézni, meg olyan fát ültetni, ami álmokat hoz termésként, az talán mást is meg tud oldani. Hiszen a legjobb védekezés a támadás. Lily még csodálja is, hogy ez az ötlet az ő haja alól pattant ki.*
- Te mit gondolsz, Ukrom? Hárman el tudnánk taposni egy álmokban garázdálkodó démont?
*Lép a bőszen ügyködő ork mellé. Még azt sem titkolja, hogy a készülő ruhadarabokra kíváncsi. Méregeti a takaró darabjait. Mivel pedig egy cseppet sem ért a varráshoz, el sem tudja képzelni, hogy miképp válik majd belőlük csuklya. De ez sem veszi kedvét.*
- Amúgy, nem kell segítség? Fogalmam sincs, hogy kell csinálni. Ellenben gyorsan tanulok.
*Ha mást nem is tehet, meggyújthatják a fáklyáját és fényt biztosíthat. Így is már szürkület van és minden perccel egyre sötétebb lesz. Az égen kúszó holdat megpillantva pedig kénytelen rájönni, hogy máris sötétebb van, mint hitte. Biztosan csak a kékjei szokták meg a fényviszonyokat. Ukrom válaszától függetlenül, árvánk Nawanthiri felé pillant. Hiszen ha már holdak, felmerül a kérdés.*
- Szerinted minden a helyén van, hogy ma meg tudd idézni a manót?
*Míg a szerzetes válaszát hallgatja, árvánkban egy kép kezd körvonalazódni az ellenfelükről. Ezeket hallva már sokkal kézzelfoghatóbbnak tűnik az eddig csupán valami entitásnak, vagy gonosz erőnek vélt rém. Tudván, hogy sebezhető és meg is lehet ölni, kevésbé félelmetes az előttük álló küzdelem. Még egy ötlet szikrája is kipattan a lány kobakjából.*
- A feltámadás biztosan sokat kivesz belőle. Nyilván össze kell szednie magát, mielőtt ismét támadásba lendülne.
*Gondolkodik hangosan. Majd a kolbász utolsó falatkáját egy gwuff irányába hajítva barátai felé fordul.*
- Ezt kihasználhatnánk. Feltéve...
*Gondolkodik el ismét. Az elszánt lelkesedés pedig egy pillanat alatt szökik ki a tekintetéből.*
- Feltéve, ha mindhárman egy ugyanazon álomba csöppennénk. Ha megtalálnánk ott ezt a férget és ismét eltennénk láb alól, nyerhetnénk magunknak némi időt. Talán még a mester-remetét is megtalálnánk, mire ismét elő kerülne.
*Bizony sok a ha és így hangosan kimondva a félvér is rájön, hogy mennyire lehetetlen dolgokról ábrándozik. Ám aki képes manót idézni, meg olyan fát ültetni, ami álmokat hoz termésként, az talán mást is meg tud oldani. Hiszen a legjobb védekezés a támadás. Lily még csodálja is, hogy ez az ötlet az ő haja alól pattant ki.*
- Te mit gondolsz, Ukrom? Hárman el tudnánk taposni egy álmokban garázdálkodó démont?
*Lép a bőszen ügyködő ork mellé. Még azt sem titkolja, hogy a készülő ruhadarabokra kíváncsi. Méregeti a takaró darabjait. Mivel pedig egy cseppet sem ért a varráshoz, el sem tudja képzelni, hogy miképp válik majd belőlük csuklya. De ez sem veszi kedvét.*
- Amúgy, nem kell segítség? Fogalmam sincs, hogy kell csinálni. Ellenben gyorsan tanulok.
*Ha mást nem is tehet, meggyújthatják a fáklyáját és fényt biztosíthat. Így is már szürkület van és minden perccel egyre sötétebb lesz. Az égen kúszó holdat megpillantva pedig kénytelen rájönni, hogy máris sötétebb van, mint hitte. Biztosan csak a kékjei szokták meg a fényviszonyokat. Ukrom válaszától függetlenül, árvánk Nawanthiri felé pillant. Hiszen ha már holdak, felmerül a kérdés.*
- Szerinted minden a helyén van, hogy ma meg tudd idézni a manót?
3557. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2023-11-21 22:14:56
Üzenet elküldve: 2023-11-21 22:14:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Látogatóban a Fekete Nővérnél//
*Az ork csak nem áll elő a farbával. Úgy nyújtja, akár a parasztasszony a jóféle tésztát.
Szeme meg-megrebben a csont roppanására, de nem szól egy szót sem. Hallgatja az orkot, mintha csak kötelessége lenne. Tisztában van vele, hogy a férfi itt tölti az éjjelt. Ostobaság lenne a sötétben botorkálnia itt, az erdőben, ráadásul ez nem is az első eset.*
-A fény úrnőjének szószólóit találtam a faluban. A helyet feldúlták korábban a thargok, így a parasztok keserűségén élősködtek, így próbálták megnyerni lelküket. Megöltem őket. *Arcizma sem rezdül.*
-A helyes útra akartam téríteni a falut. A mi utunkra. Ám amazok gyanút fogtak a papok miatt, így menekülnöm kellett. *Nem az első kudarca, s alighanem nem is az utolsó. Azelőtt gyűlölte az eredménytelenséget, de mióta a sötétség lelkébe költözött, valahogy hozzászokott.*
-Összedolgozni. *Tér vissza egy korábbi frázishoz, sajátos mosollyal arcán. Felemelkedik ültéből és egy gyertyával tér vissza. Az asztalra helyezi, majd összekulcsolja kezeit maga előtt és Wruztóra emeli pillantását.*
-Urunk ugyan kegyes, s megosztja velünk hatalmának egy szeletét, de mindez kevés ahhoz, hogy megvédd magad. Ezt tudod Te is. *Lehet bármily zord az ork, a mágia mindig erősebb a testnél.*
-Az emésztő tűz talán segítséget nyújthat. Nem vagyok járatos benne túlságosan, de az alapokat megoszthatom.
*Ismét leül szemben, de tekintetét nem veszi le a gyertyáról.*
-Érezd az emésztő tüzet, s tápláld lelkedből. Merítheted onnan is, ahonnét urunk ajándéka jön. Már ha van ilyesmihez affinitásod. Gyerekjáték. *Homlokráncolással jelzi, hogy elvárja az orktól, hogy próbálkozzon.
Amint ezzel megvannak, keresztbe fonja karjait és kivár Megvárja, mi mondandója akad még szűkszavú "vendégének".*
*Az ork csak nem áll elő a farbával. Úgy nyújtja, akár a parasztasszony a jóféle tésztát.
Szeme meg-megrebben a csont roppanására, de nem szól egy szót sem. Hallgatja az orkot, mintha csak kötelessége lenne. Tisztában van vele, hogy a férfi itt tölti az éjjelt. Ostobaság lenne a sötétben botorkálnia itt, az erdőben, ráadásul ez nem is az első eset.*
-A fény úrnőjének szószólóit találtam a faluban. A helyet feldúlták korábban a thargok, így a parasztok keserűségén élősködtek, így próbálták megnyerni lelküket. Megöltem őket. *Arcizma sem rezdül.*
-A helyes útra akartam téríteni a falut. A mi utunkra. Ám amazok gyanút fogtak a papok miatt, így menekülnöm kellett. *Nem az első kudarca, s alighanem nem is az utolsó. Azelőtt gyűlölte az eredménytelenséget, de mióta a sötétség lelkébe költözött, valahogy hozzászokott.*
-Összedolgozni. *Tér vissza egy korábbi frázishoz, sajátos mosollyal arcán. Felemelkedik ültéből és egy gyertyával tér vissza. Az asztalra helyezi, majd összekulcsolja kezeit maga előtt és Wruztóra emeli pillantását.*
-Urunk ugyan kegyes, s megosztja velünk hatalmának egy szeletét, de mindez kevés ahhoz, hogy megvédd magad. Ezt tudod Te is. *Lehet bármily zord az ork, a mágia mindig erősebb a testnél.*
-Az emésztő tűz talán segítséget nyújthat. Nem vagyok járatos benne túlságosan, de az alapokat megoszthatom.
*Ismét leül szemben, de tekintetét nem veszi le a gyertyáról.*
-Érezd az emésztő tüzet, s tápláld lelkedből. Merítheted onnan is, ahonnét urunk ajándéka jön. Már ha van ilyesmihez affinitásod. Gyerekjáték. *Homlokráncolással jelzi, hogy elvárja az orktól, hogy próbálkozzon.
Amint ezzel megvannak, keresztbe fonja karjait és kivár Megvárja, mi mondandója akad még szűkszavú "vendégének".*
3556. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2023-11-21 21:52:04
Üzenet elküldve: 2023-11-21 21:52:04
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
// Az én nevem Nawanthirishardipandra //
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Ez egy kisebb gwuffcsorda: alig vannak harmincan a szerzetes útravalójára. Van is tülekedés a farakás körül, a többség azonban nyilván nem fér oda. A hoppon maradtak Lilynél kárpótolják maguk. Egy szépszemű gwufftehén még Ukrom zsákjába is belekíváncsiskodik, míg a zsoldos el nem zavarja.
Közben a lányka kérdez, és Nawanthiri hirtelen nem tudja, mit mondhatna neki. Az eddigiek alapján a félelf nagyon bátor, de a problémákat azért jobb szereti furfanggal megoldani. A szerzetesnek viszont - talán mert most eszik ma először rendesen - fogalma sincs, hogy tudna valaki más álmaihoz trükköket kitalálni. Egy álomban minden személyes, illékony, öntörvényű. Bármiből lehet bármikor bármi, kivéve, ha egy arctalan rém megakadályozza.*
- Olyan, mint egy feneketlen tó jéghideg vize, ami a fuldokló tüdejébe tolul. *mondja nagy sokára. A gwuffok minden elemózsiáját megették, kezdenek is szétszéledni.*
- A hangja, az érintése. Ahogy átölel, mintha körbefolyna, de közben szívós, mint a… mint a hajókötél.
*Leszállt az esti harmat. Alant a tenger ködöt lehel magából, ami lassanként elborítja a Kikötőt. Valahol nagy mulatság lehet, mert a dobok hangja idáig felhallik.*
- Megölni nem olyan nehéz, de mindig föltámad. Egyszer tudtam csak igazán legyőzni: azon az estén, amikor az Álomfűzt is elültettem. Mindkét hold fent volt az égen. A szörny testét kettétéptem, mint a vásznat, és a lábamhoz tettem árnyéknak. Fölfutott rajtam, hogy a számon keresztül kihúzza a szívem, én meg a fejem köré tekertem, mint a kendőt szokták a sivatagi nomádok. Ez a kendő szorította az arcom, míg olyan nem lett, mint egy második bőr. Belemostam a folyóba. Nawanthirishardipandra hatokig nem került utána elő.
*Az egészet úgy adja elő, mintha mindennapos dolog lenne. Nem teszi hozzá, hogy az egész küzdelem alatt a szörny úgy sikoltott, mint fém a fémen. Nem akar mindent újraélni.
A keleti égen lassan felkel a nagyobbik hold. Elhomályosít minden csillagot maga körül.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Ez egy kisebb gwuffcsorda: alig vannak harmincan a szerzetes útravalójára. Van is tülekedés a farakás körül, a többség azonban nyilván nem fér oda. A hoppon maradtak Lilynél kárpótolják maguk. Egy szépszemű gwufftehén még Ukrom zsákjába is belekíváncsiskodik, míg a zsoldos el nem zavarja.
Közben a lányka kérdez, és Nawanthiri hirtelen nem tudja, mit mondhatna neki. Az eddigiek alapján a félelf nagyon bátor, de a problémákat azért jobb szereti furfanggal megoldani. A szerzetesnek viszont - talán mert most eszik ma először rendesen - fogalma sincs, hogy tudna valaki más álmaihoz trükköket kitalálni. Egy álomban minden személyes, illékony, öntörvényű. Bármiből lehet bármikor bármi, kivéve, ha egy arctalan rém megakadályozza.*
- Olyan, mint egy feneketlen tó jéghideg vize, ami a fuldokló tüdejébe tolul. *mondja nagy sokára. A gwuffok minden elemózsiáját megették, kezdenek is szétszéledni.*
- A hangja, az érintése. Ahogy átölel, mintha körbefolyna, de közben szívós, mint a… mint a hajókötél.
*Leszállt az esti harmat. Alant a tenger ködöt lehel magából, ami lassanként elborítja a Kikötőt. Valahol nagy mulatság lehet, mert a dobok hangja idáig felhallik.*
- Megölni nem olyan nehéz, de mindig föltámad. Egyszer tudtam csak igazán legyőzni: azon az estén, amikor az Álomfűzt is elültettem. Mindkét hold fent volt az égen. A szörny testét kettétéptem, mint a vásznat, és a lábamhoz tettem árnyéknak. Fölfutott rajtam, hogy a számon keresztül kihúzza a szívem, én meg a fejem köré tekertem, mint a kendőt szokták a sivatagi nomádok. Ez a kendő szorította az arcom, míg olyan nem lett, mint egy második bőr. Belemostam a folyóba. Nawanthirishardipandra hatokig nem került utána elő.
*Az egészet úgy adja elő, mintha mindennapos dolog lenne. Nem teszi hozzá, hogy az egész küzdelem alatt a szörny úgy sikoltott, mint fém a fémen. Nem akar mindent újraélni.
A keleti égen lassan felkel a nagyobbik hold. Elhomályosít minden csillagot maga körül.*
3555. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2023-11-21 18:10:35
Üzenet elküldve: 2023-11-21 18:10:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
// Az én nevem Nawanthirishardipandra //
*A biztonságosabb megoldások híveként Ukrom pozitívan tapasztalja, hogy a csendes, nyugodt és a Kikötőnél tonnányival biztonságosabb erdőben várják meg a hold eljövetelét; Az ork nem tudja, mennyire igényes ez a feltétel, takarhatja e el az égitestet felhő, még az is elég, hogy teliholdnak kéne lennie. Hogy veszik azt észre? Egyáltalán hogy kapcsolódik ahhoz a manóhoz? Ezeken még el gondolkodott, de tudja, valószínűleg nem is lenne értelme: örüljön, hogy ha előjön.
Egy több mint használható vágóeszközt Nawanthiritól megkapva, Ukrom, miután táborhelyüket meglepően hamar megtalálják, munkához is lát. Egy tőle nem vártan precíz vágással a szürkebőrű először eltávolítja takarójából a tömést, aminek a tartalmát a többiektől tisztes távra önti ki, kissé mélyebben a fák között. Mozdulataiból látszik, nem először volt lehetősége improvizált ruharészeket csinálni. Helyére visszatérve leül, és a vékony, üres anyagra ujját letéve méreteket kezd megtervezni, ahhoz megfelelően csonkítja tovább a szövetet, rövidebb, hosszabb vágásokat végezve. Több pontnál Lillyenre szuggerál, szűk szemekkel mustrálja a leány fejét és nyakát, majd egy vállvonással tovább folytatja munkáját.
Nem fordít sok figyelmet a szinte csak gwufffból álló állatbagázs újonnani jövetelére, tekintve hogy még Ukrom nem étkezik - ez persze nem azt jelenti, hogy meg van békélve jelenlétükkel, ha adnak neki egy okot, biztos az erdő másik végébe akarna rúgni egy lába alatt lévő bocit. Arról viszont már lemondott, hogy vacsorát próbáljon csinálni az egyikből, már elég közel vannak a civilizált (ami ebben az esetben nem éppen tárgyilagos) világhoz, hogy ne kelljen gyomra miatt aggódnia.
Ép füle láthatólag megmozdul, keze pedig megáll, mikor a fél-elf felteszi az komoly kérdést, de nem néz fel. Hanem folytatja, ha lassabban is, a ruhanemű készítését, előtéve az elsősegélydobozból tűt-fonalat, s közben elhesseget felőle egy túlzottan kíváncsi gwuffot. Némán figyel*
*A biztonságosabb megoldások híveként Ukrom pozitívan tapasztalja, hogy a csendes, nyugodt és a Kikötőnél tonnányival biztonságosabb erdőben várják meg a hold eljövetelét; Az ork nem tudja, mennyire igényes ez a feltétel, takarhatja e el az égitestet felhő, még az is elég, hogy teliholdnak kéne lennie. Hogy veszik azt észre? Egyáltalán hogy kapcsolódik ahhoz a manóhoz? Ezeken még el gondolkodott, de tudja, valószínűleg nem is lenne értelme: örüljön, hogy ha előjön.
Egy több mint használható vágóeszközt Nawanthiritól megkapva, Ukrom, miután táborhelyüket meglepően hamar megtalálják, munkához is lát. Egy tőle nem vártan precíz vágással a szürkebőrű először eltávolítja takarójából a tömést, aminek a tartalmát a többiektől tisztes távra önti ki, kissé mélyebben a fák között. Mozdulataiból látszik, nem először volt lehetősége improvizált ruharészeket csinálni. Helyére visszatérve leül, és a vékony, üres anyagra ujját letéve méreteket kezd megtervezni, ahhoz megfelelően csonkítja tovább a szövetet, rövidebb, hosszabb vágásokat végezve. Több pontnál Lillyenre szuggerál, szűk szemekkel mustrálja a leány fejét és nyakát, majd egy vállvonással tovább folytatja munkáját.
Nem fordít sok figyelmet a szinte csak gwufffból álló állatbagázs újonnani jövetelére, tekintve hogy még Ukrom nem étkezik - ez persze nem azt jelenti, hogy meg van békélve jelenlétükkel, ha adnak neki egy okot, biztos az erdő másik végébe akarna rúgni egy lába alatt lévő bocit. Arról viszont már lemondott, hogy vacsorát próbáljon csinálni az egyikből, már elég közel vannak a civilizált (ami ebben az esetben nem éppen tárgyilagos) világhoz, hogy ne kelljen gyomra miatt aggódnia.
Ép füle láthatólag megmozdul, keze pedig megáll, mikor a fél-elf felteszi az komoly kérdést, de nem néz fel. Hanem folytatja, ha lassabban is, a ruhanemű készítését, előtéve az elsősegélydobozból tűt-fonalat, s közben elhesseget felőle egy túlzottan kíváncsi gwuffot. Némán figyel*
3554. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2023-11-20 15:42:19
Üzenet elküldve: 2023-11-20 15:42:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
// Az én nevem Nawanthirishardipandra //
*Árvánkat is szinte ketté szakítja a kérdés, ami a maradásra irányul. Ha csupán önmagára gondol is, erős a dilemma. Egy része szívesen töltené az éjszakát puha párnák között. Nem említve, hogy egy nagy adag finom, meleg ételt követően. Ellenben a másik fele a háta közepére sem kívánja a piás kéjsóvár alakok közelségét. De persze ott van Nawanthiri állapota is, amit nem hagyhatnak figyelmen kívül. No meg az sem kizárt, hogy ő maga sincs távol a tűrőképessége felső határától. Ukrom is a maradás mellett érvel. Mire Lily is kénytelen egyetértően bólogatni. Hiszen senki sem szeretné megzavarni a részeges kéjencek duhajkodását.*
- Ukromnak igaza van. Nem kéne felhívni magunkra a figyelmet. Azok után, ami legutóbb a Kikötőben történt velünk, nem.
*Helyesel és egyben emlékezteti a szerzetest a legutóbbi kalandjukra. Azt is nagyon reméli, hogy majd a manó is képes lesz ezt tiszteletben tartani. Végül Mandulaszem dönt és a maradás mellett voksol. Gyorsan le is telepedik egy farakás tetején, hogy ott álljon neki a vándorok szerény vacsorájának. A félvér örömmel követi a példáját, bár ő csak a farakás lépcsőjének alján helyezi magát kényelembe. Épp sikerül megválnia a tatyójától és Második Kórótól, mikor egy csapatnyi, ha nem seregnyi, gwuff jelenik meg szinte a semmiből. A szerzetes bizony nem túlzott, mikor azt mondta, sosem eszik egyedül a szabad ég alatt. Egy önzőbb szerzet azt mondaná, inkább átok ez, mint áldás. Azonban Lilyben még lobog az újdonság varázsa. Először megmosolyogja az egyre bátrabb állatokat. Aztán egy vékonyabb szál kolbászt húz elő a tatyójától, amiből nemes egyszerűséggel darabokat tör le. Ezekkel kínálva azokat, akik nem ijednek meg, mikor a közelükbe lép. Ők jutalmul még cirógatást is kapnak. Közben azért önmagáról sem feledkezik meg. Nagyokat harap a kolbászba minden alkalommal, mikor van rá lehetősége. Viszont a csapat nem azért van itt, hogy csodás állatokban gyönyörködjön. Árvánk is inkább kötné össze a kellemest a hasznossal, ha már mindenképp várniuk kell a holdtöltét.*
- Talán mesélhetnél nekünk többet erről a titokzatos árnyékról. Tudod, minden apró részlet fontos lehet.
*Mondja kékjeit a szerzetesre emelve. Ám közben nem hagyja abba az egyik kisebb gwuff fülének vakargatását. A lány szinte biztos benne, hogy szavaival megöli a hangulatot. De azt sem szeretné hagyni, hogy bármi is elterelje a figyelmüket a céljukról. Ukrom sem lehet más véleményen. Hiszen céltudatosan csuklyákat készít. Az talán ad némi előnyt számukra, ha a Kikötő népe még mindig a volt bajnok gyilkosait keresnék.*
*Árvánkat is szinte ketté szakítja a kérdés, ami a maradásra irányul. Ha csupán önmagára gondol is, erős a dilemma. Egy része szívesen töltené az éjszakát puha párnák között. Nem említve, hogy egy nagy adag finom, meleg ételt követően. Ellenben a másik fele a háta közepére sem kívánja a piás kéjsóvár alakok közelségét. De persze ott van Nawanthiri állapota is, amit nem hagyhatnak figyelmen kívül. No meg az sem kizárt, hogy ő maga sincs távol a tűrőképessége felső határától. Ukrom is a maradás mellett érvel. Mire Lily is kénytelen egyetértően bólogatni. Hiszen senki sem szeretné megzavarni a részeges kéjencek duhajkodását.*
- Ukromnak igaza van. Nem kéne felhívni magunkra a figyelmet. Azok után, ami legutóbb a Kikötőben történt velünk, nem.
*Helyesel és egyben emlékezteti a szerzetest a legutóbbi kalandjukra. Azt is nagyon reméli, hogy majd a manó is képes lesz ezt tiszteletben tartani. Végül Mandulaszem dönt és a maradás mellett voksol. Gyorsan le is telepedik egy farakás tetején, hogy ott álljon neki a vándorok szerény vacsorájának. A félvér örömmel követi a példáját, bár ő csak a farakás lépcsőjének alján helyezi magát kényelembe. Épp sikerül megválnia a tatyójától és Második Kórótól, mikor egy csapatnyi, ha nem seregnyi, gwuff jelenik meg szinte a semmiből. A szerzetes bizony nem túlzott, mikor azt mondta, sosem eszik egyedül a szabad ég alatt. Egy önzőbb szerzet azt mondaná, inkább átok ez, mint áldás. Azonban Lilyben még lobog az újdonság varázsa. Először megmosolyogja az egyre bátrabb állatokat. Aztán egy vékonyabb szál kolbászt húz elő a tatyójától, amiből nemes egyszerűséggel darabokat tör le. Ezekkel kínálva azokat, akik nem ijednek meg, mikor a közelükbe lép. Ők jutalmul még cirógatást is kapnak. Közben azért önmagáról sem feledkezik meg. Nagyokat harap a kolbászba minden alkalommal, mikor van rá lehetősége. Viszont a csapat nem azért van itt, hogy csodás állatokban gyönyörködjön. Árvánk is inkább kötné össze a kellemest a hasznossal, ha már mindenképp várniuk kell a holdtöltét.*
- Talán mesélhetnél nekünk többet erről a titokzatos árnyékról. Tudod, minden apró részlet fontos lehet.
*Mondja kékjeit a szerzetesre emelve. Ám közben nem hagyja abba az egyik kisebb gwuff fülének vakargatását. A lány szinte biztos benne, hogy szavaival megöli a hangulatot. De azt sem szeretné hagyni, hogy bármi is elterelje a figyelmüket a céljukról. Ukrom sem lehet más véleményen. Hiszen céltudatosan csuklyákat készít. Az talán ad némi előnyt számukra, ha a Kikötő népe még mindig a volt bajnok gyilkosait keresnék.*
3553. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2023-11-19 16:12:04
Üzenet elküldve: 2023-11-19 16:12:04
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 301
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 301
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Megfontolt
//Vissza Artheniorba//
*Ahogy maga mögött hagyja a kikötő épületét és lassan beér az erdőbe, valami fura illatot érez. Nagyon különös. Egyszerre ismerős és újszerű. Nem igazán tudja mire vélni a dolgot, amíg rá nem jön, hogy az erdőt érzi, a fák, a bozót, az avar illatát. Ezen még el is ámul. Élete nagyobb részét szárazföldön töltve még nem nagyon találkozott olyan helyzettel, amiben az erdő számít újszerűnek. De visszaemlékszik arra, milyen érzés volt először szagolni a tengeri párás-sós levegőt, és hogy idővel ennek újszerűsége valahogy megszűnt. Most meg lám, maga mögött hagyja a tengerpartot, és a szárazföldet érzi meg. Ez a felfedezés is mosolyt csal az arcára. Most, hogy már tudja, mit is érez, örömmel fogadja. A természetes közegébe tér vissza. Az erdő sokkal inkább az, mint a tenger, vagy akár a népes város.
Órákig baktat magában, ütemesen és jó kedéllyel, amíg az utat körülölelő ösvény ismét gyérülni kezd, jelezve, hogy nemsokára kiér a szántóföldek vidékére.*
*Ahogy maga mögött hagyja a kikötő épületét és lassan beér az erdőbe, valami fura illatot érez. Nagyon különös. Egyszerre ismerős és újszerű. Nem igazán tudja mire vélni a dolgot, amíg rá nem jön, hogy az erdőt érzi, a fák, a bozót, az avar illatát. Ezen még el is ámul. Élete nagyobb részét szárazföldön töltve még nem nagyon találkozott olyan helyzettel, amiben az erdő számít újszerűnek. De visszaemlékszik arra, milyen érzés volt először szagolni a tengeri párás-sós levegőt, és hogy idővel ennek újszerűsége valahogy megszűnt. Most meg lám, maga mögött hagyja a tengerpartot, és a szárazföldet érzi meg. Ez a felfedezés is mosolyt csal az arcára. Most, hogy már tudja, mit is érez, örömmel fogadja. A természetes közegébe tér vissza. Az erdő sokkal inkább az, mint a tenger, vagy akár a népes város.
Órákig baktat magában, ütemesen és jó kedéllyel, amíg az utat körülölelő ösvény ismét gyérülni kezd, jelezve, hogy nemsokára kiér a szántóföldek vidékére.*
3552. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2023-11-19 13:34:06
Üzenet elküldve: 2023-11-19 13:34:06
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
// Az én nevem Nawanthirishardipandra //
*Egy mellette, egy ellene. Mindkét barátjának van igazsága, végül azonban a szerzetesnek kell dönteni. Törpengve beharapja az ajkát.*
- Garantálni nem tudom. *sóhajt* Sosem varázsoltam még. Várjuk meg akkor a holdat itt. Armarkhtur lehet, be sem visz minket a Kikötőbe…
*Inkább hangosan gondolkodás ez, mint határozott válasz, de beszéd közben már táborhelyet keres a tekintetével. A fák itt már ritkásan állnak, sokukat nemrég ültethették. Nawanthiri végül egy rakás, frissen kivágott rönköt néz ki maguknak: legallyazták és elfektetve fallá rendezték őket. Tíz láb magas is lehet, ha ugyan nem több. Egyik vége lépcsőzetes, így könnyű felmászni a tetejére. Mielőtt odatelepülne, a szerzetes kölcsönadja Ukromnak a tőrét. Nem egy precíziós eszköz, de a takarót biztosan viszi.
A farakás tetején mandulaszem megint vendégül látja a környék állatait. Még a kenyerét sincs ideje kicsomagolni, az erdő belsejéből egy egész csordányi gwuff óvakodik elő. Fehérek, feketék, tarkák, kicsik és nagyok. A rönkökre nem másznak fel, de körbeveszik a falat, nyakukat nyújtogatva szimatolják a szerzetes kosztoszsákját, meg persze rámenősen, egymást félrelökdösve kunyerálnak. Kenyér, szalonna, kolbász, egyre megy, igazából Nawanthiri kulacsát is megennék a dugójával együtt. A lány az "egyet nekem, egyet neked"-elvet követve ad nekik az útravalójából, ekkora sokadalmat azonban aligha fog tudni megetetni. Fül- és állvakarással próbálja nyugtatni a kedélyeket, több-kevesebb sikerrel.
Közben az alkony egyre mélyül, és kigyúlnak az első csillagok. Hideg, párás a levegő, bár a lehelet nem látszik még. A szél füstszagot hoz a Kikötőből, és sülő halakét is halványan…*
*Egy mellette, egy ellene. Mindkét barátjának van igazsága, végül azonban a szerzetesnek kell dönteni. Törpengve beharapja az ajkát.*
- Garantálni nem tudom. *sóhajt* Sosem varázsoltam még. Várjuk meg akkor a holdat itt. Armarkhtur lehet, be sem visz minket a Kikötőbe…
*Inkább hangosan gondolkodás ez, mint határozott válasz, de beszéd közben már táborhelyet keres a tekintetével. A fák itt már ritkásan állnak, sokukat nemrég ültethették. Nawanthiri végül egy rakás, frissen kivágott rönköt néz ki maguknak: legallyazták és elfektetve fallá rendezték őket. Tíz láb magas is lehet, ha ugyan nem több. Egyik vége lépcsőzetes, így könnyű felmászni a tetejére. Mielőtt odatelepülne, a szerzetes kölcsönadja Ukromnak a tőrét. Nem egy precíziós eszköz, de a takarót biztosan viszi.
A farakás tetején mandulaszem megint vendégül látja a környék állatait. Még a kenyerét sincs ideje kicsomagolni, az erdő belsejéből egy egész csordányi gwuff óvakodik elő. Fehérek, feketék, tarkák, kicsik és nagyok. A rönkökre nem másznak fel, de körbeveszik a falat, nyakukat nyújtogatva szimatolják a szerzetes kosztoszsákját, meg persze rámenősen, egymást félrelökdösve kunyerálnak. Kenyér, szalonna, kolbász, egyre megy, igazából Nawanthiri kulacsát is megennék a dugójával együtt. A lány az "egyet nekem, egyet neked"-elvet követve ad nekik az útravalójából, ekkora sokadalmat azonban aligha fog tudni megetetni. Fül- és állvakarással próbálja nyugtatni a kedélyeket, több-kevesebb sikerrel.
Közben az alkony egyre mélyül, és kigyúlnak az első csillagok. Hideg, párás a levegő, bár a lehelet nem látszik még. A szél füstszagot hoz a Kikötőből, és sülő halakét is halványan…*
3551. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2023-11-18 10:58:04
Üzenet elküldve: 2023-11-18 10:58:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
// Az én nevem Nawanthirishardipandra //
*Ezen folytatása útjuknak nem kevésbé monotonabb, mint amit eddig megtettek, de az elmúlt események után kitartóbban koptatnak, mint valaha; hamarabb elhagyják a megművelt, Arthenior sokaságának életet adó földeket és a velük járó településeket, falvakat, mint kigondolta volna, amilyen állapotban tovább indultak Sziritánból. Ahogy az erdőség és ember-érintette rétek közötti, hídként szolgáló folyó és miniatűr zöld síkságok mellett vonulnak, kevés gondolat keresztezi a szürkebőrűnek az agyát. Az egyre és egyre hűvösebb, késő-délutáni szél találkozása bőrével, és önnön szuszogása, valamint felszerelésének zörejei jelzik neki az idő, és méterek múltát, hogy nem egy helyben mennek. Egy megnyugtató gondolat a hallottak után.
Rendszertelen időközönként néz előrébb, társait ellenőrizve, már nem is kell mondania magának, le van nyűgözve velük. Lillyenn legalább két helyen volt lyukas még annyi idővel ezelőtt sem, hogy Ukrom elfelejtette volna a részleteket, és szinte panasz nélkül tartja velük, a két tapasztalt vándorral a lépést. Nawanthiri lépteiben pedig változatlanul szerepel az a könnyed stabilitás, mint amivel a városból indultak, ami azután, amilyen kutyául volt még a falunál elkésett felébredése után, már majdnem csodának tudható be. A szürkebőrű viszont nem nagyon hitt a csodákban, de most már sokkal inkább barátai kitartásában. Még ha megfontoltabban, óvatosabban is megy, addig nem érezheti meg a fáradtság jeleit, míg bennük van szusz. Nem tudja, hogy élné azt le.
Szinte észre sem veszi, hogy már a fák között haladnak, csak a megváltozott látási viszonyok adják neki a jelzést. Néha megrázza zsákját, hogy a ráhulló falevelektől megszabaduljon, s felnéz az ég azon pontjaira, amit nem takarnak a lombok, próbálva megjósolni, milyen közel vannak az éjszakához. Ezen két tevékenység párszoros ismétlődése után ő is felfedezi a dokkváros sziluettjét. Mintha egy elmét osztoznának, döntenek egy gyors megbeszélésben is.*
- Jobb' szeretném ha ezt itt kint végeznénk el. *Osztja meg a szürkebőrű gondolatait a manóval kapcsolatban.* - Nem tudom, a megidézés mennyi zajjal járna, és nem kéne felcsapnunk azt a bordélyházat. De ha garantálod, hogy nem kerülünk bajba, akkor csinálhatjuk ott is. *Kicsit szűkösen lesznek abban a szobában, de megoldhatják.* - Ha viszont még mindenki bírja, letudhatjuk ezt a köpésnyi utat. Habár... *Lassan leveszi táskáját, és kotorászni kezd benne. Előveszi a kerek egyszer használt, szürke takarót, és ennyit mond:*
- Egy kést kérek. Csuklyát csinálok belőlük.
*Ezen folytatása útjuknak nem kevésbé monotonabb, mint amit eddig megtettek, de az elmúlt események után kitartóbban koptatnak, mint valaha; hamarabb elhagyják a megművelt, Arthenior sokaságának életet adó földeket és a velük járó településeket, falvakat, mint kigondolta volna, amilyen állapotban tovább indultak Sziritánból. Ahogy az erdőség és ember-érintette rétek közötti, hídként szolgáló folyó és miniatűr zöld síkságok mellett vonulnak, kevés gondolat keresztezi a szürkebőrűnek az agyát. Az egyre és egyre hűvösebb, késő-délutáni szél találkozása bőrével, és önnön szuszogása, valamint felszerelésének zörejei jelzik neki az idő, és méterek múltát, hogy nem egy helyben mennek. Egy megnyugtató gondolat a hallottak után.
Rendszertelen időközönként néz előrébb, társait ellenőrizve, már nem is kell mondania magának, le van nyűgözve velük. Lillyenn legalább két helyen volt lyukas még annyi idővel ezelőtt sem, hogy Ukrom elfelejtette volna a részleteket, és szinte panasz nélkül tartja velük, a két tapasztalt vándorral a lépést. Nawanthiri lépteiben pedig változatlanul szerepel az a könnyed stabilitás, mint amivel a városból indultak, ami azután, amilyen kutyául volt még a falunál elkésett felébredése után, már majdnem csodának tudható be. A szürkebőrű viszont nem nagyon hitt a csodákban, de most már sokkal inkább barátai kitartásában. Még ha megfontoltabban, óvatosabban is megy, addig nem érezheti meg a fáradtság jeleit, míg bennük van szusz. Nem tudja, hogy élné azt le.
Szinte észre sem veszi, hogy már a fák között haladnak, csak a megváltozott látási viszonyok adják neki a jelzést. Néha megrázza zsákját, hogy a ráhulló falevelektől megszabaduljon, s felnéz az ég azon pontjaira, amit nem takarnak a lombok, próbálva megjósolni, milyen közel vannak az éjszakához. Ezen két tevékenység párszoros ismétlődése után ő is felfedezi a dokkváros sziluettjét. Mintha egy elmét osztoznának, döntenek egy gyors megbeszélésben is.*
- Jobb' szeretném ha ezt itt kint végeznénk el. *Osztja meg a szürkebőrű gondolatait a manóval kapcsolatban.* - Nem tudom, a megidézés mennyi zajjal járna, és nem kéne felcsapnunk azt a bordélyházat. De ha garantálod, hogy nem kerülünk bajba, akkor csinálhatjuk ott is. *Kicsit szűkösen lesznek abban a szobában, de megoldhatják.* - Ha viszont még mindenki bírja, letudhatjuk ezt a köpésnyi utat. Habár... *Lassan leveszi táskáját, és kotorászni kezd benne. Előveszi a kerek egyszer használt, szürke takarót, és ennyit mond:*
- Egy kést kérek. Csuklyát csinálok belőlük.
3550. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2023-11-18 06:09:03
Üzenet elküldve: 2023-11-18 06:09:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
// Az én nevem Nawanthirishardipandra //
*A trió hamar hagyja maga mögött a falut és még hamarabb érnek be a fák közé. A természet itt már szemmel láthatóan készülődik a hidegebb havakra. A csapat szerencséje, hogy még nem borult sötétségbe a tály. Az ugyanis nagyban lassítaná a haladást. Árvánk árva fáklyája segítené csupán a látást. Ő pedig nem szívesen venné át a sereghajtó szerepét. Már annak is örül, hogy képes tartani a tempót és nem megy át koloncba barátai nyakán. Szigorúan véve ez is szép teljesítmény tőle, ha figyelembe vesszük a rajta éktelenkedő sebeket. Vagy azok súlyosságát. Hiszen még egy teljes hata sem történt, hogy az a penge a semmiből a hátába fúródott. Ő meg úgy dőlt el akár egy zsák krumpli, amibe bele is rúgtak. Arra egyenesen büszke, hogy képes megtartani magának a szenvedését. Pedig néhány lépésnél erős fájdalom hasít a hátába, ám ezeket csak egy alig észrevehető szisszenéssel tudja le. Még önmagát is meglepte azzal, hogy mennyit fejlődött a panaszáradat visszatartása terén. Bár sokkal nagyobb és sürgetőbb gondjuk is van a félvér fájó sérüléseinél. Nawanthirire pillantva azt kell észrevennie, mintha több árnyalattal is jobban lenne. Lily nem tudja mit csinált a szerzetes a szénapadláson, aminek ez lett az eredménye, de abban biztos, hogy ő is szeretné megtanulni. Azonban ez nem az az idő, amikor rá fog kérdezni. Amíg a trió némán battyog, ő is kihasználja az alkalmat, hogy mélyen elgondolkodjon. Vajon mit tudna tenni, ha az a rém legközelebb az ő álmában bukkanna fel? Ő leginkább nonszensz ostobaságokat szokott álmodni aranyat majszoló kövér kereskedőkkel, vagy répákkal vívó városőrkkel. El is határozza magában, hogy amennyiben meglátja a szörnyet, emlékezni fog, hogy éppen álmodik. Ott az övének kell lennie a hazai pálya előnyének. No meg az ő álmaiban aztán tényleg bármi megtörténhet. Majd megidézi az árvaház konyhájának elhízott főnökét, aki elfenekeli a rémet egy fakanállal. Vagy elkergeti péklapáttal, ahogy mindig a patkányokkal tette. A lány meg is mosolyogja az előtte megjelenő képet. Közben pedig észre sem veszi, hogy a Kikötő már a látóhatáron fekszik. Csak Nawanthiri kérdésére zuhan vissza a valóságba.*
- Én azt mondom, igyunk egyet és menjünk tovább! Ennél már csak sötétebb lesz.
*Feleli még a gondolataiból rajta ragadt határozottsággal. Aztán eszébe jut, hogy a szerzetesre talán mégis ráférne a pihenés. Mentve a menthetőt, Ukrom felé fordul.*
- Te mit gondolsz?
*A trió hamar hagyja maga mögött a falut és még hamarabb érnek be a fák közé. A természet itt már szemmel láthatóan készülődik a hidegebb havakra. A csapat szerencséje, hogy még nem borult sötétségbe a tály. Az ugyanis nagyban lassítaná a haladást. Árvánk árva fáklyája segítené csupán a látást. Ő pedig nem szívesen venné át a sereghajtó szerepét. Már annak is örül, hogy képes tartani a tempót és nem megy át koloncba barátai nyakán. Szigorúan véve ez is szép teljesítmény tőle, ha figyelembe vesszük a rajta éktelenkedő sebeket. Vagy azok súlyosságát. Hiszen még egy teljes hata sem történt, hogy az a penge a semmiből a hátába fúródott. Ő meg úgy dőlt el akár egy zsák krumpli, amibe bele is rúgtak. Arra egyenesen büszke, hogy képes megtartani magának a szenvedését. Pedig néhány lépésnél erős fájdalom hasít a hátába, ám ezeket csak egy alig észrevehető szisszenéssel tudja le. Még önmagát is meglepte azzal, hogy mennyit fejlődött a panaszáradat visszatartása terén. Bár sokkal nagyobb és sürgetőbb gondjuk is van a félvér fájó sérüléseinél. Nawanthirire pillantva azt kell észrevennie, mintha több árnyalattal is jobban lenne. Lily nem tudja mit csinált a szerzetes a szénapadláson, aminek ez lett az eredménye, de abban biztos, hogy ő is szeretné megtanulni. Azonban ez nem az az idő, amikor rá fog kérdezni. Amíg a trió némán battyog, ő is kihasználja az alkalmat, hogy mélyen elgondolkodjon. Vajon mit tudna tenni, ha az a rém legközelebb az ő álmában bukkanna fel? Ő leginkább nonszensz ostobaságokat szokott álmodni aranyat majszoló kövér kereskedőkkel, vagy répákkal vívó városőrkkel. El is határozza magában, hogy amennyiben meglátja a szörnyet, emlékezni fog, hogy éppen álmodik. Ott az övének kell lennie a hazai pálya előnyének. No meg az ő álmaiban aztán tényleg bármi megtörténhet. Majd megidézi az árvaház konyhájának elhízott főnökét, aki elfenekeli a rémet egy fakanállal. Vagy elkergeti péklapáttal, ahogy mindig a patkányokkal tette. A lány meg is mosolyogja az előtte megjelenő képet. Közben pedig észre sem veszi, hogy a Kikötő már a látóhatáron fekszik. Csak Nawanthiri kérdésére zuhan vissza a valóságba.*
- Én azt mondom, igyunk egyet és menjünk tovább! Ennél már csak sötétebb lesz.
*Feleli még a gondolataiból rajta ragadt határozottsággal. Aztán eszébe jut, hogy a szerzetesre talán mégis ráférne a pihenés. Mentve a menthetőt, Ukrom felé fordul.*
- Te mit gondolsz?
3549. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2023-11-17 20:27:18
Üzenet elküldve: 2023-11-17 20:27:18
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
// Az én nevem Nawanthirishardipandra //
*A szoborszerű arc alig észrevehetően ellágyul, ahogy a lányka a szívére húzza a szerzetes nagy kezét. Most sem mosolyodik el, de hálásan bólint. Forrón reméli, hogy a lányka nem rendelkezik az orkéhoz hasonló érzékenységgel mások álmaira.*
*A meditációtól Nawanthiri tényleg jobban lett, ha vidámabb nem is. A szürkebőrű megjegyzéseire halványan elmosolyodik. Minden biztatás jól jön.*
- Induljunk.
*A gázlót hamar maguk mögött hagyják, és rövidesen már a Vaserdő fái alatt sétálnak. A szél sárga leveleket hord az ágakról, tele van velük az országút. Holló károg valahol, és az alkony lassan ráborul a három utazóra.
A szerzetes ezúttal nem énekel. Ukrom páncéljának és a saját zsákjainak zörgését hallgatja. Az avart a lábuk alatt. A fatörzsek tétova nyikordulását. Harkályt, ahogy kopog. A folyón fölfelé evező hajók messzi dobjait. Órák telnek el így.
Mire a fák ritkulni kezdenek, a nap már lenyugodott. Az ég gyönyörű, őrült színekben játszik: vörösek, narancsok, rózsa- és ibolyaszínek kavalkádja, meg a hosszan elnyújtózó felhők kékesszürkéje.*
- Megálljunk pihenni? *kérdi a szerzetes, amikor a távolban meglátják a tengert, és a Kikötő füstbe burkolózó házacskáit.* Armarkhturt a Sellőházban is meg tudom idézni…
*A szoborszerű arc alig észrevehetően ellágyul, ahogy a lányka a szívére húzza a szerzetes nagy kezét. Most sem mosolyodik el, de hálásan bólint. Forrón reméli, hogy a lányka nem rendelkezik az orkéhoz hasonló érzékenységgel mások álmaira.*
*A meditációtól Nawanthiri tényleg jobban lett, ha vidámabb nem is. A szürkebőrű megjegyzéseire halványan elmosolyodik. Minden biztatás jól jön.*
- Induljunk.
*A gázlót hamar maguk mögött hagyják, és rövidesen már a Vaserdő fái alatt sétálnak. A szél sárga leveleket hord az ágakról, tele van velük az országút. Holló károg valahol, és az alkony lassan ráborul a három utazóra.
A szerzetes ezúttal nem énekel. Ukrom páncéljának és a saját zsákjainak zörgését hallgatja. Az avart a lábuk alatt. A fatörzsek tétova nyikordulását. Harkályt, ahogy kopog. A folyón fölfelé evező hajók messzi dobjait. Órák telnek el így.
Mire a fák ritkulni kezdenek, a nap már lenyugodott. Az ég gyönyörű, őrült színekben játszik: vörösek, narancsok, rózsa- és ibolyaszínek kavalkádja, meg a hosszan elnyújtózó felhők kékesszürkéje.*
- Megálljunk pihenni? *kérdi a szerzetes, amikor a távolban meglátják a tengert, és a Kikötő füstbe burkolózó házacskáit.* Armarkhturt a Sellőházban is meg tudom idézni…
3548. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2023-11-16 14:07:25
Üzenet elküldve: 2023-11-16 14:07:25
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
// Látogatóban a Fekete Nővérnél //
- Az jó. *bólint rá a nyúlra, és még azt az emeletes poént is megtartja magának, hogy hosszúfülűt kap egy hosszúfülűtől. Az elé kerülő ragut megköszöni, de kizárólag a hús érdekli belőle. Evőeszközt nem használ. A három sor fogával bármit le tud darálni. Ami csontot mégsem rág el, azt a pipaszutykos edénybe gyűjtögeti.
Érdeklődve hallgatja az elfet. Fejrázással tudatja, hogy nem követték. Csupán végén, annál az "azt sem gondolom, hogy a halálom akarnád"-résznél pillant föl. Megráncolja a homlokát.*
- Játszhatjuk ezt így is, Nővér, de semmi értelme. *ropogtatni kezd egy gerincdarabot* É'tem én, hov nem önfántadból álltál kövénk, de ev most má' így ma'ad. *lenyeli* Tanuljál meg bízni bennem. Nekünk úgy kell együtt dolgozni, mint egy malom két kerekének.
*Leiszik a ragu levéből.*
- Mindjárt rátérek, m'ért jöttem. Mi volt Sziritánban?
*A felajánlott oktatás úgy látszik, nem érdekli, a hangjából viszont nyomtalanul eltűnt az irónia. Az ételtől - meg az alkoholtól - kezd életre kapni. Pusztítja tovább a nyulat.*
- Az jó. *bólint rá a nyúlra, és még azt az emeletes poént is megtartja magának, hogy hosszúfülűt kap egy hosszúfülűtől. Az elé kerülő ragut megköszöni, de kizárólag a hús érdekli belőle. Evőeszközt nem használ. A három sor fogával bármit le tud darálni. Ami csontot mégsem rág el, azt a pipaszutykos edénybe gyűjtögeti.
Érdeklődve hallgatja az elfet. Fejrázással tudatja, hogy nem követték. Csupán végén, annál az "azt sem gondolom, hogy a halálom akarnád"-résznél pillant föl. Megráncolja a homlokát.*
- Játszhatjuk ezt így is, Nővér, de semmi értelme. *ropogtatni kezd egy gerincdarabot* É'tem én, hov nem önfántadból álltál kövénk, de ev most má' így ma'ad. *lenyeli* Tanuljál meg bízni bennem. Nekünk úgy kell együtt dolgozni, mint egy malom két kerekének.
*Leiszik a ragu levéből.*
- Mindjárt rátérek, m'ért jöttem. Mi volt Sziritánban?
*A felajánlott oktatás úgy látszik, nem érdekli, a hangjából viszont nyomtalanul eltűnt az irónia. Az ételtől - meg az alkoholtól - kezd életre kapni. Pusztítja tovább a nyulat.*
3547. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2023-11-15 22:00:45
Üzenet elküldve: 2023-11-15 22:00:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Nyílt//
* A gnóm már napok óta járja a vidéket, anélkül, hogy találna akár csak egyetlen élőlényt is. Az erdő csendes, csak a madarak éneke és a levelek susogása hallatszik. Drun nem tudta, miért jött ide, csak azt, hogy valami hívja, valami titokzatos és ellenállhatatlan. Talán egy régi álom, vagy egy elfeledett emlék.Amikor a nap már lemenőben volt, valami különös fényt lát az erdő mélyén. Kíváncsiságtól vezérelve, elindul felé, remélve, hogy talán egy házat, vagy egy falut fog találni. Ahogy közeledik, a fény egyre erősebben lüktet, és a gnóm hamarosan rájön, hogy nem egy tűzről, vagy egy lámpáról van szó, hanem egy hatalmas, pulzáló, ragyogó fénygömbről. Eddig még nem látott még csak hasonlót sem. *
~ Ez meg mi lehet. Vajon él, vagy csak illúzió. Lehet van itt valaki, aki rá akarja szedni? ~
* Teljesen elámul a látványtól, és megáll. Körül nézni sincs érkezése. A gömb színei változtak, ahogy a napfény rávetül, és a gnóm úgy érzi, mintha a jelenés beszélni akarna vele. Drun óvatosan kinyújtja a kezét, hogy megérintse a kristályt, de amint megérintette, egy erős áramütés rázza meg, és ettől hátra esik. Drun elveszíti az eszméletét. Álmában furcsa hangokat hall, amik a gömbből jönnek. A hangok olyanok, mint egy ősi nyelv, amit senki sem ért. A gnóm hirtelen felébred, és meglepve látja, hogy a lüktető fény nincs sehol. Feláll, és újra elindul az erdőben, de most már nem kóborol, hanem célirányosan halad. Tudja, hogy merre kell mennie, és mit kell tennie. *
~ Érzem már nincs messze. Itt a sós víz illata a levegőben. Hamarosan elérem a kikötőt! ~
* Botjára támaszkodva indul tovább. Lépés lépést követi. *
* A gnóm már napok óta járja a vidéket, anélkül, hogy találna akár csak egyetlen élőlényt is. Az erdő csendes, csak a madarak éneke és a levelek susogása hallatszik. Drun nem tudta, miért jött ide, csak azt, hogy valami hívja, valami titokzatos és ellenállhatatlan. Talán egy régi álom, vagy egy elfeledett emlék.Amikor a nap már lemenőben volt, valami különös fényt lát az erdő mélyén. Kíváncsiságtól vezérelve, elindul felé, remélve, hogy talán egy házat, vagy egy falut fog találni. Ahogy közeledik, a fény egyre erősebben lüktet, és a gnóm hamarosan rájön, hogy nem egy tűzről, vagy egy lámpáról van szó, hanem egy hatalmas, pulzáló, ragyogó fénygömbről. Eddig még nem látott még csak hasonlót sem. *
~ Ez meg mi lehet. Vajon él, vagy csak illúzió. Lehet van itt valaki, aki rá akarja szedni? ~
* Teljesen elámul a látványtól, és megáll. Körül nézni sincs érkezése. A gömb színei változtak, ahogy a napfény rávetül, és a gnóm úgy érzi, mintha a jelenés beszélni akarna vele. Drun óvatosan kinyújtja a kezét, hogy megérintse a kristályt, de amint megérintette, egy erős áramütés rázza meg, és ettől hátra esik. Drun elveszíti az eszméletét. Álmában furcsa hangokat hall, amik a gömbből jönnek. A hangok olyanok, mint egy ősi nyelv, amit senki sem ért. A gnóm hirtelen felébred, és meglepve látja, hogy a lüktető fény nincs sehol. Feláll, és újra elindul az erdőben, de most már nem kóborol, hanem célirányosan halad. Tudja, hogy merre kell mennie, és mit kell tennie. *
~ Érzem már nincs messze. Itt a sós víz illata a levegőben. Hamarosan elérem a kikötőt! ~
* Botjára támaszkodva indul tovább. Lépés lépést követi. *
3546. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2023-11-15 16:50:58
Üzenet elküldve: 2023-11-15 16:50:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Látogatóban a Fekete Nővérnél//
-Nyúlhús. Sok van a környéken belőlük. *Megkavarja a sűrű főztöt, s mihelyst bugyogni kezd, szed belőle. Az ork elé helyezi, majd szép csendben, kimért mozdulatokkal leül vele szemben. Szeme nem rebben a szavakra, pedig tisztában van vele, hogy az ork nem állt még elő a farbával.*
-Jó ideje. Legutóbb a Kikötőben, néhány hattal ezelőtt. Be kellett szereznem ezt-azt. Azelőtt pedig... *Könyökölve támasztja meg fejét kezével.*
-A Szántóföldeken. Megpróbáltam megnyerni magamnak a sziritániakat. Nem sikerült. Cserébe néhány fényevővel kevesebb van a nap alatt. *Sajátos, elégedett mosoly kúszik arcára. Szemei azonban nem nevetnek.*
-Óvatosnak kell lenned. Aki hozzánk hasonló praktikákat űz, nem lehet sokat szemek előtt. Ugye nem követtek? *A világért sem akarja, hogy az ork elárulja valakinek menedékének hollétét.*
-Miért érkeztél, Wruzto? *Aligha hihetné, hogy a szürkebőrű "csak úgy" betoppan a félreeső kunyhóba.* -A legkevésbé sem hiszem, hogy érdekel téged, élek-e vagy halok. *Szeme rebben.*
-De azt sem gondolom, hogy a halálom akarnád. Nincs rá okod. *Összefont karokkal dől hátra ültében.*
-Annyi időt tölthetsz itt, amennyit óhajtasz. Nem tagadhatok meg tőled semmit. De érdekel jöveteled szándéka. Tanulni szeretnél?
-Nyúlhús. Sok van a környéken belőlük. *Megkavarja a sűrű főztöt, s mihelyst bugyogni kezd, szed belőle. Az ork elé helyezi, majd szép csendben, kimért mozdulatokkal leül vele szemben. Szeme nem rebben a szavakra, pedig tisztában van vele, hogy az ork nem állt még elő a farbával.*
-Jó ideje. Legutóbb a Kikötőben, néhány hattal ezelőtt. Be kellett szereznem ezt-azt. Azelőtt pedig... *Könyökölve támasztja meg fejét kezével.*
-A Szántóföldeken. Megpróbáltam megnyerni magamnak a sziritániakat. Nem sikerült. Cserébe néhány fényevővel kevesebb van a nap alatt. *Sajátos, elégedett mosoly kúszik arcára. Szemei azonban nem nevetnek.*
-Óvatosnak kell lenned. Aki hozzánk hasonló praktikákat űz, nem lehet sokat szemek előtt. Ugye nem követtek? *A világért sem akarja, hogy az ork elárulja valakinek menedékének hollétét.*
-Miért érkeztél, Wruzto? *Aligha hihetné, hogy a szürkebőrű "csak úgy" betoppan a félreeső kunyhóba.* -A legkevésbé sem hiszem, hogy érdekel téged, élek-e vagy halok. *Szeme rebben.*
-De azt sem gondolom, hogy a halálom akarnád. Nincs rá okod. *Összefont karokkal dől hátra ültében.*
-Annyi időt tölthetsz itt, amennyit óhajtasz. Nem tagadhatok meg tőled semmit. De érdekel jöveteled szándéka. Tanulni szeretnél?
3545. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2023-11-14 18:00:28
Üzenet elküldve: 2023-11-14 18:00:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Sötét hajú, magas férfi vágtat a szántóföldeken át. Hátán a tegez és az íj jól kivehető, ahogy a vágta közben ide oda mozognak a hátán. Biztos tartásban vannak, de mégis kéznél, ha esetleg kellenének. Egy felhívás végett utazik a kikötői erdőség felé. Zsoldosként oda megy, ahol épp pénzt kínálnak a szolgálataiért, bár ennek még utána kell járnia. A learatott földek mellett suhan fekete paripáján, s meg sem áll egészen a Hét varjú tavernáig. Igyekszik, hogy az estét már ott tudja tölteni. Néhány karaván mellett vágtat el, akik rakománytól roskadtan jönnek a kikötő felől. Vélhetően a piactér felé tartanak, de ezt már nem tudja meg mert lassan beér a sűrű erdős részbe.*
3544. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2023-11-14 09:31:03
Üzenet elküldve: 2023-11-14 09:31:03
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
*A learatott szántóföldek látványát valami új veszi át. Egyre több a fa és egyre inkább fogy a termőföld látképe. A méltán hírhedt Vaserdő fái tornyosulnak felé. Talán egy más világban, egy egyszerűbben favágóként is dolgozhatott volna. Csendes és nyugodt szakma, nemigen kell tartani a háborgatástól. A fakitermelés persze felügyelettel mellett történik, így ehhez valahonnan engedélyt kellene szereznie. Talán a kikötőnél valamelyik bandától, vagy Artheniortól, bár inkább az elsőre tippelne. Igazából fogalma sincs, hogy ez az erdőség kinek a fennhatósága. Lassan be is ér a gazdag aljnövényzettel burjánzó területre, ahol már teljes az erdei hangulat. Határozottan halad az átvezető úton, hogy tervei szerint a kikötőbe érjen, azonban, ha már erre jár, akkor lehet több utat is felfedez. Viszont kezd megéhezni, így az egyik fa tövében megpihen. A hátát neki dönti az erős kéregnek és előveszi az elemózsiáját. Száraz kenyér és sajt. Több mint elég. Nagyjából a felét megeszi és még egy rövid ideig szusszan egyet, mielőtt folytatná az útját.*
3543. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2023-11-10 14:47:08
Üzenet elküldve: 2023-11-10 14:47:08
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
// Látogatóban a Fekete Nővérnél //
*Képtelen megállapítani, otthon van-e a hosszúfülű. Mire azonban megtalálná a zárat nyitó, titkos kallantyút, az ajtó magától feltárul.*
- Jó estét!
*A Fekete Nővért mintha skatulyából húzták volna elő. Sem a kései órán, sem a diszkréten készenlétbe helyezett csatabárdon nem ütődik meg. Csak elállja az utat, hallgat, és láthatóan nem örül a viszontlátásnak. Az ork megpróbálja kimozdítani a holtpontról.*
- Bejönnék.
*Ez segít. A Nővér szolgálatba helyezi magát: tüzet éleszt, enni melegít, inni hoz. Wruzto megköszöni a teát, de mikor konstatálja, hogy nincs benne alkohol, felönti pálinkával. Az íze így is olyan, mint az életé.*
- Abban van hús? *bök állával a kondérra* Ha nincs, ne küzdjél vele.
*Egy pitypangzabálóból kinézi, hogy nem vesz magához rendes ételt. Az orkok meg ragadozók. Nem árt az óvatosság.
Ezután jó darabig nem szólnak egymáshoz. Wruzto keres valami edényt, amibe a pipáját belepucolhatja. Néha belefúj, a széljárást ellenőrizendő. Ha közben elfogy a teája, újratölti a korsót. A csendet a Nővér töri meg.*
- Gondoltam, rád nézek, megvagy-e még. *föl se pillant a foglalatosságából* Ki akartam kérni a véleményedet pár dologban…
*A fáradtság majdnem elfedi a hangjában bujkáló iróniát. Valószínűleg érzi, hogy többet is kérhet az elftől, csak nem akarja elkapkodni. Hajnalig egyikük se megy innen sehová. Hanlorenra emeli a tekintetét.*
- Mikor voltál utoljára emberek között?
*Képtelen megállapítani, otthon van-e a hosszúfülű. Mire azonban megtalálná a zárat nyitó, titkos kallantyút, az ajtó magától feltárul.*
- Jó estét!
*A Fekete Nővért mintha skatulyából húzták volna elő. Sem a kései órán, sem a diszkréten készenlétbe helyezett csatabárdon nem ütődik meg. Csak elállja az utat, hallgat, és láthatóan nem örül a viszontlátásnak. Az ork megpróbálja kimozdítani a holtpontról.*
- Bejönnék.
*Ez segít. A Nővér szolgálatba helyezi magát: tüzet éleszt, enni melegít, inni hoz. Wruzto megköszöni a teát, de mikor konstatálja, hogy nincs benne alkohol, felönti pálinkával. Az íze így is olyan, mint az életé.*
- Abban van hús? *bök állával a kondérra* Ha nincs, ne küzdjél vele.
*Egy pitypangzabálóból kinézi, hogy nem vesz magához rendes ételt. Az orkok meg ragadozók. Nem árt az óvatosság.
Ezután jó darabig nem szólnak egymáshoz. Wruzto keres valami edényt, amibe a pipáját belepucolhatja. Néha belefúj, a széljárást ellenőrizendő. Ha közben elfogy a teája, újratölti a korsót. A csendet a Nővér töri meg.*
- Gondoltam, rád nézek, megvagy-e még. *föl se pillant a foglalatosságából* Ki akartam kérni a véleményedet pár dologban…
*A fáradtság majdnem elfedi a hangjában bujkáló iróniát. Valószínűleg érzi, hogy többet is kérhet az elftől, csak nem akarja elkapkodni. Hajnalig egyikük se megy innen sehová. Hanlorenra emeli a tekintetét.*
- Mikor voltál utoljára emberek között?
3542. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2023-11-10 00:53:28
Üzenet elküldve: 2023-11-10 00:53:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Látogatóban a Fekete Nővérnél//
*Hat hat után telik, ő pedig tökéletesen magáévá teszi életmódját. Egy-egy favágó vagy vándor jár csak erre, s rendszerint ők is elkerülik e kunyhót. Rég volt már, hogy bárki élővel beszélt volna.
Az aprócska kis faház ablakai sötéten ásítanak. Az épület - mi egykor talán vadászkunyhó lehetett - akár elhagyatottnak is tűnhetne első látásra. Ahogy azonban Wruztó hátat fordít az ablaknak, amin az imént zörgött, moccan a lenből szőtt függöny.
Rövidesen az ajtó is kitárul a hívatlan vendég előtt, hogy az ork szembetalálja magát az elfel. Az arcán halovány, jéghideg mosoly pihen, ám tekintete nem mosolyog vele. Könnyed, falusi viseletet hord, ám míg amazok általában fehérek és virágmintásak, az övé szénfekete és dísztelen.
Hosszú ideig csak fürkészi az orkot maga előtt összekulcsolt kezekkel, végül félreáll az útjából és becsukja mögötte az ajtót.
Nem szól egy szót sem. Korsót vesz elő a konyha sarkában található szekrényből és fatálat.
Csettint egyet, s remélhetőleg az aprócska kandalló tüze is hamar fellobban a száraz fahasábokon. Felette gulyásféle található egy kondérban, nyilván ezt óhajtja felmelegíteni.
A korsóba sárgás folyadékot tölt egy butykosból, majd az asztalra helyezi és az ork elé tolja. Gyökerekből és különféle gyógynövényekből készített tea - nyilvánvalóan rendkívül keserű.
Letelepszik a kettő rozoga faszék közül az egyikre, jobbját pedig az asztalon pihenteti, miközben az orkot vizslatja.*
-Rég jártál itt. *Szólal meg nagy sokára.* -Szükség hozott, vagy a feladatod? *Valóban kíváncsi. Ritkán jön a vendég, ő pedig megvan elégedve ezzel az állapottal. Ugyanakkor Wruztot akkor sem utasíthatná vissza, ha az élete múlna rajta. Így bármennyire is kellemetlen számára az ork jelenléte, jelét nem mutatja.*
A varázsló csettint egyet, melynek hatására apró szikrák manifesztálódnak és hullnak egy meghatározott kis helyre. Gyúlékony anyagok lángra lobbantásához elegendő.
*Hat hat után telik, ő pedig tökéletesen magáévá teszi életmódját. Egy-egy favágó vagy vándor jár csak erre, s rendszerint ők is elkerülik e kunyhót. Rég volt már, hogy bárki élővel beszélt volna.
Az aprócska kis faház ablakai sötéten ásítanak. Az épület - mi egykor talán vadászkunyhó lehetett - akár elhagyatottnak is tűnhetne első látásra. Ahogy azonban Wruztó hátat fordít az ablaknak, amin az imént zörgött, moccan a lenből szőtt függöny.
Rövidesen az ajtó is kitárul a hívatlan vendég előtt, hogy az ork szembetalálja magát az elfel. Az arcán halovány, jéghideg mosoly pihen, ám tekintete nem mosolyog vele. Könnyed, falusi viseletet hord, ám míg amazok általában fehérek és virágmintásak, az övé szénfekete és dísztelen.
Hosszú ideig csak fürkészi az orkot maga előtt összekulcsolt kezekkel, végül félreáll az útjából és becsukja mögötte az ajtót.
Nem szól egy szót sem. Korsót vesz elő a konyha sarkában található szekrényből és fatálat.
Csettint egyet, s remélhetőleg az aprócska kandalló tüze is hamar fellobban a száraz fahasábokon. Felette gulyásféle található egy kondérban, nyilván ezt óhajtja felmelegíteni.
A korsóba sárgás folyadékot tölt egy butykosból, majd az asztalra helyezi és az ork elé tolja. Gyökerekből és különféle gyógynövényekből készített tea - nyilvánvalóan rendkívül keserű.
Letelepszik a kettő rozoga faszék közül az egyikre, jobbját pedig az asztalon pihenteti, miközben az orkot vizslatja.*
-Rég jártál itt. *Szólal meg nagy sokára.* -Szükség hozott, vagy a feladatod? *Valóban kíváncsi. Ritkán jön a vendég, ő pedig megvan elégedve ezzel az állapottal. Ugyanakkor Wruztot akkor sem utasíthatná vissza, ha az élete múlna rajta. Így bármennyire is kellemetlen számára az ork jelenléte, jelét nem mutatja.*
A varázsló csettint egyet, melynek hatására apró szikrák manifesztálódnak és hullnak egy meghatározott kis helyre. Gyúlékony anyagok lángra lobbantásához elegendő.
3541. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2023-11-07 13:39:08
Üzenet elküldve: 2023-11-07 13:39:08
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
// Látogatóban a Fekete Nővérnél //
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Második éjjel már nem esik olyan jól a kutyagolás. Vagy egy óráig tart, mire az ork ízületei bemelegednek, ám az izmai jóval később is tiltakoznak a szokatlan megerőltetés ellen. Ennél csak az a szarabb, mikor - már bőven a Vaserdőben - elszív egy pipát, és az üléstől lemerevedett lábakkal próbál továbbmenni. Eleinte egy kehesebb öszvér is lehagyná. Nem mondaná, hogy maradéktalanul elégedett. Menet közben újratömi a füstölgőjét, hogy legalább kiegyensúlyozza ezt kibaszott caplatást.*
~Ha valami állat kinéz magának, kifolyatom a vérét. Szétteregetem a beleit bazmeg az egész tetvedék országúton, a máját meg elcsócsálom a pipa mellé…~
*Gondolatban a haramiákra, sőt, az erdészekre és a vadászokra is felkészül. Ha mindent meg kéne csinálnia, ami eszébe jut, vérben úszna az erdőség, és vörösen habzana az Arthenior. Annyi hozadéka mégis van, hogy rájön: nem muszáj neki még ma éjjel odaérni a Kikötőbe. Ilyen állapotban a legüszkösebb hodarilszívó is nekimenne. Mikor tehát megérzi a tengerszagot, beirányozza a lépteit a fák közé.
Csak a kisebbik hold van az égen, az is fogyóban. A fák közé alig hatol be a fénye. Wruzto vállára veszi a csatabárdját a miheztartás végett. Léptei messze hangzanak az éjszaka csendjében. Az irányt csak nagyjából tudja, hamarosan viszont az ázott avar és fakéreg mellett füstöt szimatol.*
~ Ez lesz az…~
*A Fekete Nővér kunyhóját nappal is csak az találja meg, aki tudja, mit keres. A környéken nincsenek vadcsapások. Az apró épület a legjobb elf hagyományokhoz híven beleolvad a környezetébe, és teljesen elhagyatottnak tűnik. Wruzto megpróbál benézni az ablakon, otthon van-e az asszony. Ha igen, bezörget. Ha nem, bemegy anélkül.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Második éjjel már nem esik olyan jól a kutyagolás. Vagy egy óráig tart, mire az ork ízületei bemelegednek, ám az izmai jóval később is tiltakoznak a szokatlan megerőltetés ellen. Ennél csak az a szarabb, mikor - már bőven a Vaserdőben - elszív egy pipát, és az üléstől lemerevedett lábakkal próbál továbbmenni. Eleinte egy kehesebb öszvér is lehagyná. Nem mondaná, hogy maradéktalanul elégedett. Menet közben újratömi a füstölgőjét, hogy legalább kiegyensúlyozza ezt kibaszott caplatást.*
~Ha valami állat kinéz magának, kifolyatom a vérét. Szétteregetem a beleit bazmeg az egész tetvedék országúton, a máját meg elcsócsálom a pipa mellé…~
*Gondolatban a haramiákra, sőt, az erdészekre és a vadászokra is felkészül. Ha mindent meg kéne csinálnia, ami eszébe jut, vérben úszna az erdőség, és vörösen habzana az Arthenior. Annyi hozadéka mégis van, hogy rájön: nem muszáj neki még ma éjjel odaérni a Kikötőbe. Ilyen állapotban a legüszkösebb hodarilszívó is nekimenne. Mikor tehát megérzi a tengerszagot, beirányozza a lépteit a fák közé.
Csak a kisebbik hold van az égen, az is fogyóban. A fák közé alig hatol be a fénye. Wruzto vállára veszi a csatabárdját a miheztartás végett. Léptei messze hangzanak az éjszaka csendjében. Az irányt csak nagyjából tudja, hamarosan viszont az ázott avar és fakéreg mellett füstöt szimatol.*
~ Ez lesz az…~
*A Fekete Nővér kunyhóját nappal is csak az találja meg, aki tudja, mit keres. A környéken nincsenek vadcsapások. Az apró épület a legjobb elf hagyományokhoz híven beleolvad a környezetébe, és teljesen elhagyatottnak tűnik. Wruzto megpróbál benézni az ablakon, otthon van-e az asszony. Ha igen, bezörget. Ha nem, bemegy anélkül.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3655-3674