Külső területek - Kikötői erdőség
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Szántóföldek (új) Dokkok és kikötő (új) | Kikötői erdőség | Tharg birtokok (új) Krenkataur barlangrendszer (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 37 (721. - 740. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Adakver Erethlion [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/241_elf-felelf_ferfi.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660
740. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-08-08 17:45:09
Üzenet elküldve: 2017-08-08 17:45:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Indulóban//
- Hát, legfőkép lanton, de rengeteg hangszerhez értek még. Zongora, furulya, hegedű... egy kicsit még dobolni is tudok, meg természetesen énekelni. Elvégre az egy dalnoknak kötelező.
*Amíg a lány elmondja, mi járatban arra, megnézi a lova lábát. Eléggé sántított idefelé, még le is kellett róla szállnia. De nincs kificamodva, a patájába sem szorult bele semmi, így valószínűleg csak megránthatta. Amin nagyon nincs is meglepődve, hiszen úgy dobálta és rángatta magát a dög, hogy ez várható volt.*
~ Ha visszaértünk, túladok rajtad te kis nyomorult. ~
*Mondja magában, miközben jó erősen megpaskolja az oldalát. Még mielőtt ő is felpattanna, magára veszi gyorsan fekete kabátját és felgummizza a haját. Aztán már mehetnek is Arthenior felé.*
- Szerencsére igen. Van egy kis hírem már a városban, így hívnak sokfelé. Néha még nemesek is, hogy lakomáknál szórakoztassam az embereket. Jól is fizetnek viszonylag. Meg amúgy is szeretem, szóval amúgy is csinálnám.
*Közben elhagyják Amon Ruadhot a Kikötői erdőség felé. A lova megint rakoncátlankodik alatta, nagyon nem akarja, hogy lovasa rajta maradjon, de egy idő után megunja, és viszonylag normálisan lépdel tovább.*
- És pontosan melyik felére is tartasz a városnak? Esetleg el is kísérhetlek, ha egy felé visz az utunk.
A hozzászólás írója (Zaratinate Roentra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.08.08 20:06:41
- Hát, legfőkép lanton, de rengeteg hangszerhez értek még. Zongora, furulya, hegedű... egy kicsit még dobolni is tudok, meg természetesen énekelni. Elvégre az egy dalnoknak kötelező.
*Amíg a lány elmondja, mi járatban arra, megnézi a lova lábát. Eléggé sántított idefelé, még le is kellett róla szállnia. De nincs kificamodva, a patájába sem szorult bele semmi, így valószínűleg csak megránthatta. Amin nagyon nincs is meglepődve, hiszen úgy dobálta és rángatta magát a dög, hogy ez várható volt.*
~ Ha visszaértünk, túladok rajtad te kis nyomorult. ~
*Mondja magában, miközben jó erősen megpaskolja az oldalát. Még mielőtt ő is felpattanna, magára veszi gyorsan fekete kabátját és felgummizza a haját. Aztán már mehetnek is Arthenior felé.*
- Szerencsére igen. Van egy kis hírem már a városban, így hívnak sokfelé. Néha még nemesek is, hogy lakomáknál szórakoztassam az embereket. Jól is fizetnek viszonylag. Meg amúgy is szeretem, szóval amúgy is csinálnám.
*Közben elhagyják Amon Ruadhot a Kikötői erdőség felé. A lova megint rakoncátlankodik alatta, nagyon nem akarja, hogy lovasa rajta maradjon, de egy idő után megunja, és viszonylag normálisan lépdel tovább.*
- És pontosan melyik felére is tartasz a városnak? Esetleg el is kísérhetlek, ha egy felé visz az utunk.
A hozzászólás írója (Zaratinate Roentra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.08.08 20:06:41
739. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-08-08 14:58:43
Üzenet elküldve: 2017-08-08 14:58:43
ÚJ
![>Adakver Erethlion [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/241_elf-felelf_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Szabadon//
-Kár. *Válaszolja. Csalódottan ásít.* -És ez csak erre a speciális esetre vonatkozik. *Érdeklődik tovább a ruhaledobást illetően, mert Ysanee nagyon konkrétan körülírta a helyzetüket. Ő mint minden férfi természetesen vágyik készséges nők társaságára, épp ezért érdekli, hogy ha mondjuk nem erdőben lennének, vagy nem lenne jóképű akkor megváltozna e a lány hozzáállása.*
-"Titokban én is, mint minden lány, arra vágyok, hogy toprongyosan pénzért kuncsorogjak és összeverjenek." *Idézi vissza az ember iménti szavait teljes pontossággal. Ő is furcsának vélte amikor hallotta, de hát mindenki szívében más vágy él. Mivel eddig még nem csapták pofon ezért kezét megpróbálja a lány ruhája alá ügyeskedni, és kissé megsimogatni annak hasfalát, ezzel fokozva eddigi pimaszságait. Nem fekszik rajta teljesen, inkább oldalról, és fejét a másik vállára hajtva, afféle hőforrásként, meg talán fekhelyként kezelve a másikat, most, hogy a tűz lassan kezd kialudni. Ha Ysanee arra számít, hogy egy ponton az elf majd visszavesz az arcából mindenképpen csalódni fog. Önteltség és önhittség terén mondhatni verhetetlen.*
-Épp az imént mondtad. Nem kell meglepődni azon, hogy valaki néha odafigyel. *Mondja. Fejét kissé megmozgatja a lány vállán, keresve a legkényelmesebb pontot ahol elfekhet, egy kulcscsonttal a képében még ő is kényelmetlenül érezné magát.*
-Hát jó. *Dorombolja vissza a suttogásra, fáradt és kényelmes stílusban.* -Annyira azért nem vagy szép, hogy erőszakoskodni kezdjek.
*Szúr még be egy félig meddig sértést. Szabad kezét a zsákmányolt tőrére helyezi, nem bolond és nem akarja, hogy a lány az éjjel ellopja tőle a fegyvert aztán elvágja vele a torkát. Az orrgyűjtő nem kérte meg, hogy szálljon le, ő pedig, a maga okainál fogva nem érez rá indíttatást, így ha más ma már nem történik akkor csendben elalszik ott ahol van, füstszagot, egy éberen alvó lovat, és saját hallását hagyva akadályul az erdő vadjai ellen.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2017.08.08 20:39:06, a következő indokkal:
Kérésre.
-Kár. *Válaszolja. Csalódottan ásít.* -És ez csak erre a speciális esetre vonatkozik. *Érdeklődik tovább a ruhaledobást illetően, mert Ysanee nagyon konkrétan körülírta a helyzetüket. Ő mint minden férfi természetesen vágyik készséges nők társaságára, épp ezért érdekli, hogy ha mondjuk nem erdőben lennének, vagy nem lenne jóképű akkor megváltozna e a lány hozzáállása.*
-"Titokban én is, mint minden lány, arra vágyok, hogy toprongyosan pénzért kuncsorogjak és összeverjenek." *Idézi vissza az ember iménti szavait teljes pontossággal. Ő is furcsának vélte amikor hallotta, de hát mindenki szívében más vágy él. Mivel eddig még nem csapták pofon ezért kezét megpróbálja a lány ruhája alá ügyeskedni, és kissé megsimogatni annak hasfalát, ezzel fokozva eddigi pimaszságait. Nem fekszik rajta teljesen, inkább oldalról, és fejét a másik vállára hajtva, afféle hőforrásként, meg talán fekhelyként kezelve a másikat, most, hogy a tűz lassan kezd kialudni. Ha Ysanee arra számít, hogy egy ponton az elf majd visszavesz az arcából mindenképpen csalódni fog. Önteltség és önhittség terén mondhatni verhetetlen.*
-Épp az imént mondtad. Nem kell meglepődni azon, hogy valaki néha odafigyel. *Mondja. Fejét kissé megmozgatja a lány vállán, keresve a legkényelmesebb pontot ahol elfekhet, egy kulcscsonttal a képében még ő is kényelmetlenül érezné magát.*
-Hát jó. *Dorombolja vissza a suttogásra, fáradt és kényelmes stílusban.* -Annyira azért nem vagy szép, hogy erőszakoskodni kezdjek.
*Szúr még be egy félig meddig sértést. Szabad kezét a zsákmányolt tőrére helyezi, nem bolond és nem akarja, hogy a lány az éjjel ellopja tőle a fegyvert aztán elvágja vele a torkát. Az orrgyűjtő nem kérte meg, hogy szálljon le, ő pedig, a maga okainál fogva nem érez rá indíttatást, így ha más ma már nem történik akkor csendben elalszik ott ahol van, füstszagot, egy éberen alvó lovat, és saját hallását hagyva akadályul az erdő vadjai ellen.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2017.08.08 20:39:06, a következő indokkal:
Kérésre.
738. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-08-08 14:13:32
Üzenet elküldve: 2017-08-08 14:13:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Szabadon//
*Azzal, hogy hatalmas kalandornak nevezte csak gúnyosan túlozni akart, így értelmesen nem tud felelni a kérdésre, csak megvonja vállát.*
-Csak úgy mondtam *zárja le ezzel a témát, majd unottan elterülve újra az eget kémleli. Van pár felhő nem olyan messze tőlük, reménykedik benne, hogy nem fog szakadni az eső, nem szívesen aludna a büdös faházban.
Az, hogy az elf nem jön zavarba végtelenül bosszantja, de valahol kicsit tetszik is neki. Ő sem pirul a nadrágjába a másik közelségétől, sőt egészen jól esik neki, ahogy az érintés is. Kétségtelen, hogy hiányzik neki egy kis gyengédség a börtön után, meg jót is tesz kicsit az önbecsülésének. Így lefogyva, sebekkel borítva is felkeltette valamelyest egy másik nemű érdeklődését, ez ad egy kis reményt arra, hogy folytathatja régi életmódját. Persze még nem mostanában és nem Artheniorban.
Viszont akármennyire is szívesen elszórakozna a férfival, a józan esze még nem hagyta el.*
-Sajnos nem szoktam ledobni a ruháim jóképű idegeneknek az erdőben *mosolyodik el pimaszul, bár tudja, hogy ettől csak még elbizakodottabb lesz.*
-Tisztázzuk, mégis mi a fenéért gondolod, hogy szeretem, ha megvernek? *húzza fel jobb szemöldökét, miután újra oldalra pillant. A bókra ugyan nem reagál, de azért megjegyzi magának, még ha tudja is, hogy valószínűleg csak azért mondja, mert rég látott már nőt.
Nem örül túlzottan, amikor a másik ráhelyezkedik, mint valami macska. Igaz, így legalább nem fázik, de nem valami kényelmes egy kifejlett elf példány egy törékeny lány testén. Ha akarná sem tudná letaszítani magáról erővel, így inkább szép szóval próbálja meg rávenni, hogy lemásszon.
Egészen közel hajol a fejéhez.*
-Mi lenne, ha ez a jóképű és kedves elf kalandor és a szép kis fejem szépen eltennék magukat holnapra? *suttogja a fülébe, mintha valami rettentően pajzán ajánlat lenne. Ezzel legalább azt is kikerüli, hogy mesélnie kelljen magáról.*
A hozzászólás írója (Ysanee Farnelis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.08.08 14:15:26
*Azzal, hogy hatalmas kalandornak nevezte csak gúnyosan túlozni akart, így értelmesen nem tud felelni a kérdésre, csak megvonja vállát.*
-Csak úgy mondtam *zárja le ezzel a témát, majd unottan elterülve újra az eget kémleli. Van pár felhő nem olyan messze tőlük, reménykedik benne, hogy nem fog szakadni az eső, nem szívesen aludna a büdös faházban.
Az, hogy az elf nem jön zavarba végtelenül bosszantja, de valahol kicsit tetszik is neki. Ő sem pirul a nadrágjába a másik közelségétől, sőt egészen jól esik neki, ahogy az érintés is. Kétségtelen, hogy hiányzik neki egy kis gyengédség a börtön után, meg jót is tesz kicsit az önbecsülésének. Így lefogyva, sebekkel borítva is felkeltette valamelyest egy másik nemű érdeklődését, ez ad egy kis reményt arra, hogy folytathatja régi életmódját. Persze még nem mostanában és nem Artheniorban.
Viszont akármennyire is szívesen elszórakozna a férfival, a józan esze még nem hagyta el.*
-Sajnos nem szoktam ledobni a ruháim jóképű idegeneknek az erdőben *mosolyodik el pimaszul, bár tudja, hogy ettől csak még elbizakodottabb lesz.*
-Tisztázzuk, mégis mi a fenéért gondolod, hogy szeretem, ha megvernek? *húzza fel jobb szemöldökét, miután újra oldalra pillant. A bókra ugyan nem reagál, de azért megjegyzi magának, még ha tudja is, hogy valószínűleg csak azért mondja, mert rég látott már nőt.
Nem örül túlzottan, amikor a másik ráhelyezkedik, mint valami macska. Igaz, így legalább nem fázik, de nem valami kényelmes egy kifejlett elf példány egy törékeny lány testén. Ha akarná sem tudná letaszítani magáról erővel, így inkább szép szóval próbálja meg rávenni, hogy lemásszon.
Egészen közel hajol a fejéhez.*
-Mi lenne, ha ez a jóképű és kedves elf kalandor és a szép kis fejem szépen eltennék magukat holnapra? *suttogja a fülébe, mintha valami rettentően pajzán ajánlat lenne. Ezzel legalább azt is kikerüli, hogy mesélnie kelljen magáról.*
A hozzászólás írója (Ysanee Farnelis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.08.08 14:15:26
737. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-08-08 12:38:49
Üzenet elküldve: 2017-08-08 12:38:49
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 214
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 214
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Zajok napnyugtakor//
- Akkor talán el kéne kezdenem áruba bocsátani a testem. Talán nem kellene a magad fajták mellé szegődnöm egy ingyen vacsoráért.
*Jegyzi meg nevetve mielőtt még a zaj hatására harci állásba pattant volna. Most azonban továbbra is feszülten figyel a fák sűrűje felé, lélekben felkészülve bármiféle közelgő veszedelemre.*
- Talán jobb lenne, ha most nem bohóckodnál, bármi is készül előbújni onnan, nem hiszem, hogy érti a viccet.
*Hangja haragosan csattan fel, hisz ő most tényleg harcra készül, nem vonyító vadállatot vár Taitos barátja személyében. Nem kis meglepetés számára, hogy egy órmótlan farkas-medve-szörnyeteg bukkan elő a fák közül, szájában egy élettelen szarvassal, és célirányosan feléjük halad. Szemei egészen elkerekednek a lény láttán, nem sűrűn találkozik az ember lánya ilyen megtermett kutyával. Arra meg végképp nem gondolt, hogy ő szolgálja fel a vacsorát. Látván, hogy Taitos semmiféle félelmet nem mutat, eleinte csak azt gondolja, hogy szegény bolond tényleg totálisan menthetetlen és már megfogalmazódik a kérdés is a fejében, hogy vajon honnan ez a nagy szerencse, hogy idáig életben maradt, mert bizony megoszthatná vele is a titkot.*
- Na várjunk. Ő. A. Barátod? Most komolyan? A társad? A vadászunk? Egész eddig erről az izéről beszéltél? De! Tényleg?
*Tisztán látszik rajta, hogy össze van zavarodva, először tagoltan, szavanként kisebb szünetet hagyva kezdi mondandóját, majd hadarni kezd, s visszatér a tagolt beszédhez.*
- Nem gondoltad, hogy erről szólnod kellett volna? Mi van, ha kutyaszőr allergiám van? Vagyis. Medve. Vagy farkas. Jó ne haragudj, nem tudom eldönteni mi vagy.
*Utóbbi magyarázkodást már az állatnak címzi, majd visszafordul Taitoshoz. Idegállapota most valahol azon a szinten lehet, mint találkozásukkor, még hősnőnk homloka is verejtékezni kezd dühében és halántékán egészen jól láthatóvá válik egy dagadó, kékülő ér. Fújtatva visszacsúsztatja kardját hüvelyébe, majd a földre dobja és ismét durcás kislányként huppan le mellé. Tervei közt szerepel, hogy most némasági fogadalommal bünteti a Zöldfülűt, de a farkas lesújtó pillantásait nem tudja reakció nélkül hagyni.*
- Na Ti aztán tényleg össze illetek!
*Intézi szavait Ragron és Taitos párosa felé, majd kutyavicsorgás szerű grimasz közepette rá is morog az állatra, mintha az ő nyelvén próbálná megosztani vele véleményét. A kérdésre csak egy váll rándítással felel és duzzogva kezdi piszkálni a tüzet, hogy a lángok ne csapjanak olyan magasba és vacsorájukat elkezdhessék sütögetni. Kicsivel később tekintete a parton kóricáló Ragronra téved, hogy így távolról alaposabban is megfigyelhesse a fenséges lényt.*
//Zajok napnyugtakor//
- Akkor talán el kéne kezdenem áruba bocsátani a testem. Talán nem kellene a magad fajták mellé szegődnöm egy ingyen vacsoráért.
*Jegyzi meg nevetve mielőtt még a zaj hatására harci állásba pattant volna. Most azonban továbbra is feszülten figyel a fák sűrűje felé, lélekben felkészülve bármiféle közelgő veszedelemre.*
- Talán jobb lenne, ha most nem bohóckodnál, bármi is készül előbújni onnan, nem hiszem, hogy érti a viccet.
*Hangja haragosan csattan fel, hisz ő most tényleg harcra készül, nem vonyító vadállatot vár Taitos barátja személyében. Nem kis meglepetés számára, hogy egy órmótlan farkas-medve-szörnyeteg bukkan elő a fák közül, szájában egy élettelen szarvassal, és célirányosan feléjük halad. Szemei egészen elkerekednek a lény láttán, nem sűrűn találkozik az ember lánya ilyen megtermett kutyával. Arra meg végképp nem gondolt, hogy ő szolgálja fel a vacsorát. Látván, hogy Taitos semmiféle félelmet nem mutat, eleinte csak azt gondolja, hogy szegény bolond tényleg totálisan menthetetlen és már megfogalmazódik a kérdés is a fejében, hogy vajon honnan ez a nagy szerencse, hogy idáig életben maradt, mert bizony megoszthatná vele is a titkot.*
- Na várjunk. Ő. A. Barátod? Most komolyan? A társad? A vadászunk? Egész eddig erről az izéről beszéltél? De! Tényleg?
*Tisztán látszik rajta, hogy össze van zavarodva, először tagoltan, szavanként kisebb szünetet hagyva kezdi mondandóját, majd hadarni kezd, s visszatér a tagolt beszédhez.*
- Nem gondoltad, hogy erről szólnod kellett volna? Mi van, ha kutyaszőr allergiám van? Vagyis. Medve. Vagy farkas. Jó ne haragudj, nem tudom eldönteni mi vagy.
*Utóbbi magyarázkodást már az állatnak címzi, majd visszafordul Taitoshoz. Idegállapota most valahol azon a szinten lehet, mint találkozásukkor, még hősnőnk homloka is verejtékezni kezd dühében és halántékán egészen jól láthatóvá válik egy dagadó, kékülő ér. Fújtatva visszacsúsztatja kardját hüvelyébe, majd a földre dobja és ismét durcás kislányként huppan le mellé. Tervei közt szerepel, hogy most némasági fogadalommal bünteti a Zöldfülűt, de a farkas lesújtó pillantásait nem tudja reakció nélkül hagyni.*
- Na Ti aztán tényleg össze illetek!
*Intézi szavait Ragron és Taitos párosa felé, majd kutyavicsorgás szerű grimasz közepette rá is morog az állatra, mintha az ő nyelvén próbálná megosztani vele véleményét. A kérdésre csak egy váll rándítással felel és duzzogva kezdi piszkálni a tüzet, hogy a lángok ne csapjanak olyan magasba és vacsorájukat elkezdhessék sütögetni. Kicsivel később tekintete a parton kóricáló Ragronra téved, hogy így távolról alaposabban is megfigyelhesse a fenséges lényt.*
736. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-08-08 09:37:58
Üzenet elküldve: 2017-08-08 09:37:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Zajok napnyugtakor//
*A tűz tényleg szépen éledezik, hamarosan egészen kellemes kis fény köre is lesz, mely a rovarok és helyi banditák új célpontja lesz.*
-Akkor már tényleg csak az étek kell.
*Emelinti meg markát egy csokor ízes gazzal benne.
A feltételezésre, miszerint ő afféle cselesebb Sa'Terethista kín mester átutazóban, csak egy jót mosolyog.*
-Persze, aztán mikor végleg kimerültek megkötözöm őket és beviszem a többi rabszolga mellé a pincébe.
*Egy pillanatig elgondolkodva pillant Nanaiara.*
-Érted talán adnának vagy kétezret is, lehet jobban megérné.
*Gondolkodik el azon, hogy ezért egy kisebb házat lehetne kapni.*
-De sajnos a magamfajták nem alszanak jól ilyesmik után. Járhatnék vajákoshoz mákonyért folyton, aztán jönne, hogy gyónjak meg Eeyrnek, brr.
*Fejezi ki ellenérzését a Taitos számára hamis istenekkel való diskurálással szemben. Aztán kis csend után megjön Ragron. A bokrok zörgésére Nanaina védekező állásba áll, mire Zöldfülűnk is feláll.*
-No, meg is jött a vacsora.
*Dörzsöli össze a kezét vidáman.*
-Azzal nem mész semmire, de azért ne tedd le. Ha a medvénél kisebb valami jön ki, onnan, akkor nyugodtan vágd le.
*Az ilyen tanácsok után nem illik az embert épeszűnek tekinteni, így Taitos is rámarkol a botjára, nem bízik még annyira Nanaiaban, hogy szem elől tévessze, mikor jó maga játssza előtte a bolondot éppen. Persze egy perc múlva az alkony utolsó fénye szerencsére egy gigászi farkast rajzol ki nagyjából másfél lépéses marmagassággal, medvényi alkattal, csapzott, véres, szürke szőrrel, hatalmas fogai között pedig véres szarvas csonkot hoz.*
-Na, már megint a hátát ette meg a nagyfiú, nem baj.
*Legyint, és még mielőtt Nanaia valamelyik irányba üvöltve szaladna el, bemutatja őket egymásnak.*
-Nanaia, ez a rém itt Ragron, az északi legendák wargja. Nem mellesleg hű társam, az erdő öreg hercege, és a ma esti vadászunk.
*Kicsit vár, most a nőre mutat, miközben Ragronhoz battyog, hogy megvakarja fülét.*
-Ragron, ô itt Nanaia, elragadó hölgyemény, akit kicsit megkínoztam már ma szellemileg, ha lehet ne menj az idegeire jobban, mint én!
*Ezzel Ragronnál annyit lehet elérni, hogy jég kék szemével idegesítően lenéző pillantást küld vendégük felé, majd fejét felsőbbrendűen elfordítja, amivel véresőt is szór a földre, ahogy a tetemet lengeti.*
-Jól van Ragron, menj nyugodtan. Köszönöm a segítséged!
*Mondja olyan hangnemben és olyan testtartással, ami alázatot sugall, és kettejük kapcsolatában szokatlan, ám de szinte biztosan imponáló. Erre a robusztus farkasszörny elengedi a préda maradványát, majd elkezdi a tisztást körbecirkálni.*
-No, combot, vagy oldalt?
*Kezdi el méregetni a szarvast.*
-És láthatod, elég szembetűnően létezik.
*Jegyzi meg, már ha persze nem jön közbe az egész közben semmi váratlan.*
//Zajok napnyugtakor//
*A tűz tényleg szépen éledezik, hamarosan egészen kellemes kis fény köre is lesz, mely a rovarok és helyi banditák új célpontja lesz.*
-Akkor már tényleg csak az étek kell.
*Emelinti meg markát egy csokor ízes gazzal benne.
A feltételezésre, miszerint ő afféle cselesebb Sa'Terethista kín mester átutazóban, csak egy jót mosolyog.*
-Persze, aztán mikor végleg kimerültek megkötözöm őket és beviszem a többi rabszolga mellé a pincébe.
*Egy pillanatig elgondolkodva pillant Nanaiara.*
-Érted talán adnának vagy kétezret is, lehet jobban megérné.
*Gondolkodik el azon, hogy ezért egy kisebb házat lehetne kapni.*
-De sajnos a magamfajták nem alszanak jól ilyesmik után. Járhatnék vajákoshoz mákonyért folyton, aztán jönne, hogy gyónjak meg Eeyrnek, brr.
*Fejezi ki ellenérzését a Taitos számára hamis istenekkel való diskurálással szemben. Aztán kis csend után megjön Ragron. A bokrok zörgésére Nanaina védekező állásba áll, mire Zöldfülűnk is feláll.*
-No, meg is jött a vacsora.
*Dörzsöli össze a kezét vidáman.*
-Azzal nem mész semmire, de azért ne tedd le. Ha a medvénél kisebb valami jön ki, onnan, akkor nyugodtan vágd le.
*Az ilyen tanácsok után nem illik az embert épeszűnek tekinteni, így Taitos is rámarkol a botjára, nem bízik még annyira Nanaiaban, hogy szem elől tévessze, mikor jó maga játssza előtte a bolondot éppen. Persze egy perc múlva az alkony utolsó fénye szerencsére egy gigászi farkast rajzol ki nagyjából másfél lépéses marmagassággal, medvényi alkattal, csapzott, véres, szürke szőrrel, hatalmas fogai között pedig véres szarvas csonkot hoz.*
-Na, már megint a hátát ette meg a nagyfiú, nem baj.
*Legyint, és még mielőtt Nanaia valamelyik irányba üvöltve szaladna el, bemutatja őket egymásnak.*
-Nanaia, ez a rém itt Ragron, az északi legendák wargja. Nem mellesleg hű társam, az erdő öreg hercege, és a ma esti vadászunk.
*Kicsit vár, most a nőre mutat, miközben Ragronhoz battyog, hogy megvakarja fülét.*
-Ragron, ô itt Nanaia, elragadó hölgyemény, akit kicsit megkínoztam már ma szellemileg, ha lehet ne menj az idegeire jobban, mint én!
*Ezzel Ragronnál annyit lehet elérni, hogy jég kék szemével idegesítően lenéző pillantást küld vendégük felé, majd fejét felsőbbrendűen elfordítja, amivel véresőt is szór a földre, ahogy a tetemet lengeti.*
-Jól van Ragron, menj nyugodtan. Köszönöm a segítséged!
*Mondja olyan hangnemben és olyan testtartással, ami alázatot sugall, és kettejük kapcsolatában szokatlan, ám de szinte biztosan imponáló. Erre a robusztus farkasszörny elengedi a préda maradványát, majd elkezdi a tisztást körbecirkálni.*
-No, combot, vagy oldalt?
*Kezdi el méregetni a szarvast.*
-És láthatod, elég szembetűnően létezik.
*Jegyzi meg, már ha persze nem jön közbe az egész közben semmi váratlan.*
735. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-08-08 00:02:21
Üzenet elküldve: 2017-08-08 00:02:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Szabadon//
*Az elf kissé elgondolkozik, no nem azon a lány hazudna e neki, erre egyértelműen igen a válasz. A nők, főleg a kétes, és titkolt ügyekért a Krenkataur mélyére hajított nők már csak ilyenek.*
-Egy kalandor mitől lenne hatalmas? *Teszi fel a kérdést. A két szó között ő felfedez egyfajta összeférhetetlenséget.*
-Addig kalandor valaki amíg üres a zsebe, utána máris talál valami jobb elfoglaltságot. *Az ő zsebe is üres és a piti kis ügyei nem fognak ezen változtatni. Persze gyűlöl unatkozni, de biztos benne, hogy ha a pénzen boldogság nem is, viszont izgalmas dolgok azért vásárolhatóak.
A lány különös jeleket ad, nem utasítja el egészen, de inkább öltözik mint vetkőzik ami ugyebár az ő szempontjából nem jó jel. Hamarosan mégis lehajol hozzá, egészen közel. Adakver szemeiben és mosolyában a lány nem láthat zavart. Mi több, úgy tűnik a helyzettel kifejezetten elégedett. Serdülőkora, valamikor huszonöt éve kezdődött, volt ideje megszokni.*
-Azért megpróbálhatnánk. *Mondja, lágy mosollyal és a közelséget kihasználva mutatóujjával megpróbálja megérinteni a lány csinos orrát. Majd amikor Ysanee hátra dobja magát elfordul a csillagoktól, oldalára fekszik és ezúttal ő játssza ugyanazt a játékot mint az előbb a lány a közelséggel. Egyfajta ráadásként egyik tenyerét a másik válla fölé helyezi, mert valamin azért neki is támaszkodnia kell. Egyértelműen kikezdhetetlen önhittsége van, és talán könnyű prédát is lát a szerencsétlen magányos lányban, aki épp hosszú börtönbüntetését töltötte, jó falatok, és a szó másik értelmében vett férfitársaság nélkül.*
-Hát, azért ennél jobb vágyak is vannak. *Említi meg vigyorogva. Igen, a legtöbb kisasszony épp királylánynak képzeli magát, és azt hiszi az egész világ őérte van.
Megforgatja a szemeit amikor a lány másodjára is felteszi ugyanazt a kérdést. Kissé viccesnek találja az ismétlődést, de másodjára már semmi sem olyan jó, mint először.*
-Mégis honnan kéne azt tudnom. *Nevet fel, kissé értetlenül, kissé gúnyosan.*
-Nem tudom mihez értesz. Nem tudom mitől érzed élőnek magad. Csak azt tudom rólad, hogy idegen férfiak kisebb testrészeit gyűjtögeted, szereted ha csúnya göncökben vernek meg, és egész jól nézel ki némi bányamunkához képest. *Sóhajt, ennyi információ alapján aminek a fele ugye hazugság ember legyen a talpán aki bármi épp kézláb információt tud nyújtani.
Ha a lány még nem menekült el mellőle ami itt a sötét erdő közepén egyszerre lenne bölcs döntés, és rendkívüli ostobaság, akkor gyorsan de finoman megpróbál ráereszkedni az emberre. Fejét valahova annak vállára hajtja, ahol puha és lapos, karját meg átveti, mintha egy hevenyészett ölelés lenne.*
-Szóval a helyedben elkezdenék mesélni valamit magamról annak a jóképű és kedves elf kalandornak, hátha végül ki tud nyögni valami értelmes tanácsot, és nem kéne mindenféle improvizált adomákkal traktálnia azt a szép kis fejemet.
A hozzászólás írója (Adakver Erethlion) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.08.08 00:03:01
*Az elf kissé elgondolkozik, no nem azon a lány hazudna e neki, erre egyértelműen igen a válasz. A nők, főleg a kétes, és titkolt ügyekért a Krenkataur mélyére hajított nők már csak ilyenek.*
-Egy kalandor mitől lenne hatalmas? *Teszi fel a kérdést. A két szó között ő felfedez egyfajta összeférhetetlenséget.*
-Addig kalandor valaki amíg üres a zsebe, utána máris talál valami jobb elfoglaltságot. *Az ő zsebe is üres és a piti kis ügyei nem fognak ezen változtatni. Persze gyűlöl unatkozni, de biztos benne, hogy ha a pénzen boldogság nem is, viszont izgalmas dolgok azért vásárolhatóak.
A lány különös jeleket ad, nem utasítja el egészen, de inkább öltözik mint vetkőzik ami ugyebár az ő szempontjából nem jó jel. Hamarosan mégis lehajol hozzá, egészen közel. Adakver szemeiben és mosolyában a lány nem láthat zavart. Mi több, úgy tűnik a helyzettel kifejezetten elégedett. Serdülőkora, valamikor huszonöt éve kezdődött, volt ideje megszokni.*
-Azért megpróbálhatnánk. *Mondja, lágy mosollyal és a közelséget kihasználva mutatóujjával megpróbálja megérinteni a lány csinos orrát. Majd amikor Ysanee hátra dobja magát elfordul a csillagoktól, oldalára fekszik és ezúttal ő játssza ugyanazt a játékot mint az előbb a lány a közelséggel. Egyfajta ráadásként egyik tenyerét a másik válla fölé helyezi, mert valamin azért neki is támaszkodnia kell. Egyértelműen kikezdhetetlen önhittsége van, és talán könnyű prédát is lát a szerencsétlen magányos lányban, aki épp hosszú börtönbüntetését töltötte, jó falatok, és a szó másik értelmében vett férfitársaság nélkül.*
-Hát, azért ennél jobb vágyak is vannak. *Említi meg vigyorogva. Igen, a legtöbb kisasszony épp királylánynak képzeli magát, és azt hiszi az egész világ őérte van.
Megforgatja a szemeit amikor a lány másodjára is felteszi ugyanazt a kérdést. Kissé viccesnek találja az ismétlődést, de másodjára már semmi sem olyan jó, mint először.*
-Mégis honnan kéne azt tudnom. *Nevet fel, kissé értetlenül, kissé gúnyosan.*
-Nem tudom mihez értesz. Nem tudom mitől érzed élőnek magad. Csak azt tudom rólad, hogy idegen férfiak kisebb testrészeit gyűjtögeted, szereted ha csúnya göncökben vernek meg, és egész jól nézel ki némi bányamunkához képest. *Sóhajt, ennyi információ alapján aminek a fele ugye hazugság ember legyen a talpán aki bármi épp kézláb információt tud nyújtani.
Ha a lány még nem menekült el mellőle ami itt a sötét erdő közepén egyszerre lenne bölcs döntés, és rendkívüli ostobaság, akkor gyorsan de finoman megpróbál ráereszkedni az emberre. Fejét valahova annak vállára hajtja, ahol puha és lapos, karját meg átveti, mintha egy hevenyészett ölelés lenne.*
-Szóval a helyedben elkezdenék mesélni valamit magamról annak a jóképű és kedves elf kalandornak, hátha végül ki tud nyögni valami értelmes tanácsot, és nem kéne mindenféle improvizált adomákkal traktálnia azt a szép kis fejemet.
A hozzászólás írója (Adakver Erethlion) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.08.08 00:03:01
734. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-08-07 23:02:21
Üzenet elküldve: 2017-08-07 23:02:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Szabadon//
*Megmosolyogtatja, ahogy Adakver megsértődik, szórakoztatónak találja, hogy ennyire hiú. Mondjuk tény, hogy egészen mutatós elf példány, valószínűleg tudja is magáról.*
-Hát hazudnék én egy hatalmas kalandornak? *pillant rá ártatlan képet vágva.
A karmelengetés, épp úgy mint az előbbi alkalom, mikor hozzáért, egészen meglepi, de ahelyett, hogy rászólna csak gyorsan felpattan, hogy véget vessen a mozdulatnak. Kezd a férfi egészen pimasz lenni, megérdemelné, hogy jól kirabolja. Persze nem olyan ostoba, hogy megpróbálja. Amikor már azt javasolja, hogy bújjon mellé, egy pillanatra a homloka közepére kúszik a szemöldöke, mintha végtelenül felháborítaná ez az erkölcstelen gondolat. Ahelyett azonban, hogy álszent módon lekorholná, csak visszalépdel hozzá, leül mellé és fölé hajolva a szemébe néz. Kíváncsi, hogy komolyan beszél-e vagy csak szája nagy. Reménykedik benne, hogy legalább egy kicsit sikerül zavarba hoznia, mindig mulatságos, ha egy hasonlóan öntelt alak megijed egy lány közelségétől.*
-Van egy olyan érzésem, hogy téged nem olyan egyszerű az orrodnál fogva vezetni *hajol már-már frusztrálóan közel, majd egy hirtelen mozdulattal oldalra dobja magát ő is, hogy háton tudjon feküdni. Azt sem tudja, mikor látott utoljára csillagokat.
Adakver ötletelésén nem sértődik meg, csak elgondolkodva hümmög egyet.*
-Titokban én is, mint minden lány, arra vágyok, hogy toprongyosan pénzért kuncsorogjak és összeverjenek. *összegzi gúnyosan, amire az imént ki akart lyukadni a másik, hátha így észreveszi, mekkora ostobaságot mondott, majd oldalra fordítja a fejét, és a férfira pillant.*
-A helyemben te mit csinálnál? *próbál a kérdéssel használható ötletet kicsikarni belőle, eddig ugyanis nem segített túlzottan. Mondjuk érthetetlen miért kér tanácsot egy elftől, akivel most találkozott életében először.*
*Megmosolyogtatja, ahogy Adakver megsértődik, szórakoztatónak találja, hogy ennyire hiú. Mondjuk tény, hogy egészen mutatós elf példány, valószínűleg tudja is magáról.*
-Hát hazudnék én egy hatalmas kalandornak? *pillant rá ártatlan képet vágva.
A karmelengetés, épp úgy mint az előbbi alkalom, mikor hozzáért, egészen meglepi, de ahelyett, hogy rászólna csak gyorsan felpattan, hogy véget vessen a mozdulatnak. Kezd a férfi egészen pimasz lenni, megérdemelné, hogy jól kirabolja. Persze nem olyan ostoba, hogy megpróbálja. Amikor már azt javasolja, hogy bújjon mellé, egy pillanatra a homloka közepére kúszik a szemöldöke, mintha végtelenül felháborítaná ez az erkölcstelen gondolat. Ahelyett azonban, hogy álszent módon lekorholná, csak visszalépdel hozzá, leül mellé és fölé hajolva a szemébe néz. Kíváncsi, hogy komolyan beszél-e vagy csak szája nagy. Reménykedik benne, hogy legalább egy kicsit sikerül zavarba hoznia, mindig mulatságos, ha egy hasonlóan öntelt alak megijed egy lány közelségétől.*
-Van egy olyan érzésem, hogy téged nem olyan egyszerű az orrodnál fogva vezetni *hajol már-már frusztrálóan közel, majd egy hirtelen mozdulattal oldalra dobja magát ő is, hogy háton tudjon feküdni. Azt sem tudja, mikor látott utoljára csillagokat.
Adakver ötletelésén nem sértődik meg, csak elgondolkodva hümmög egyet.*
-Titokban én is, mint minden lány, arra vágyok, hogy toprongyosan pénzért kuncsorogjak és összeverjenek. *összegzi gúnyosan, amire az imént ki akart lyukadni a másik, hátha így észreveszi, mekkora ostobaságot mondott, majd oldalra fordítja a fejét, és a férfira pillant.*
-A helyemben te mit csinálnál? *próbál a kérdéssel használható ötletet kicsikarni belőle, eddig ugyanis nem segített túlzottan. Mondjuk érthetetlen miért kér tanácsot egy elftől, akivel most találkozott életében először.*
733. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-08-07 22:31:08
Üzenet elküldve: 2017-08-07 22:31:08
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 214
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 214
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Zajok napnyugtakor//
*A kemény munkának bizony meg is terem a gyümölcse, jó pár hosszú percnyi csiholás után aprócska füstcsík kezd lustán az ég felé kúszni a botok alá helyezett száraz gazcsomóból. Nanaia óvatosan megfújogatva próbálja növelni a parazsat, s mikor az elég nagynak tűnik az összekészített tűzhelybe helyezi, a gallyak alá gyűjtött száraz növények mellé. Azok nagy hirtelenséggel gyúlnak lángra tengernyi fehér füstöt okádva az éjszakába, majd a tűz mohósága csillapodni kezd, ahogy lángnyelvei a gallyak kóstolgatásába kezdenek.*
- Na ezzel meg is volnánk!
*Jegyzi meg vidáman és fáradt tenyereit felváltva kezdi masszírozgatni, míg Taitos újabb eszmefuttatásait hallgatja.*
- Addig pont éhen veszek míg ide ér ez a sokat emlgetett barátod. Létezik egyáltalán? Vagy ez valami furcsa taktika, hogy az utadba kerülő fáradt vándorokat végkimerülésig éhezteted?
*Befejezi kezei gyúrását és lábait török ülésbe maga alá húzzá, majd kezeit maga mögé nyújtva megtámaszkodik, hogy ő is kényelembe helyezze magát. Akaratlanul is az égre emeli tekintetét, ahogy Taitost hallgatja, s lelki szemei előtt megjelennek az általa megidézett képek. Idilli nyugalmukat egy talán egész közelről jövő vonyítás zavarja meg, melyre Nanaia szeméből egyből kipattan a gyönyörködtető látomás. Ösztönösen kardjáért nyúl, s szinte pillanatok alatt pattan fel ülő helyzetéből, hogy aztán az erdő felé szegezze tekintetét, azt fürkészve vajon kell-e tartaniuk a közelgő veszélytől. Nem uralkodik el rajta a pánik, erdei vadaknál keményebb ellenfelekkel is összehozta már a sors, csak feszülten figyel a hang forrásának vélt irányába.*
//Zajok napnyugtakor//
*A kemény munkának bizony meg is terem a gyümölcse, jó pár hosszú percnyi csiholás után aprócska füstcsík kezd lustán az ég felé kúszni a botok alá helyezett száraz gazcsomóból. Nanaia óvatosan megfújogatva próbálja növelni a parazsat, s mikor az elég nagynak tűnik az összekészített tűzhelybe helyezi, a gallyak alá gyűjtött száraz növények mellé. Azok nagy hirtelenséggel gyúlnak lángra tengernyi fehér füstöt okádva az éjszakába, majd a tűz mohósága csillapodni kezd, ahogy lángnyelvei a gallyak kóstolgatásába kezdenek.*
- Na ezzel meg is volnánk!
*Jegyzi meg vidáman és fáradt tenyereit felváltva kezdi masszírozgatni, míg Taitos újabb eszmefuttatásait hallgatja.*
- Addig pont éhen veszek míg ide ér ez a sokat emlgetett barátod. Létezik egyáltalán? Vagy ez valami furcsa taktika, hogy az utadba kerülő fáradt vándorokat végkimerülésig éhezteted?
*Befejezi kezei gyúrását és lábait török ülésbe maga alá húzzá, majd kezeit maga mögé nyújtva megtámaszkodik, hogy ő is kényelembe helyezze magát. Akaratlanul is az égre emeli tekintetét, ahogy Taitost hallgatja, s lelki szemei előtt megjelennek az általa megidézett képek. Idilli nyugalmukat egy talán egész közelről jövő vonyítás zavarja meg, melyre Nanaia szeméből egyből kipattan a gyönyörködtető látomás. Ösztönösen kardjáért nyúl, s szinte pillanatok alatt pattan fel ülő helyzetéből, hogy aztán az erdő felé szegezze tekintetét, azt fürkészve vajon kell-e tartaniuk a közelgő veszélytől. Nem uralkodik el rajta a pánik, erdei vadaknál keményebb ellenfelekkel is összehozta már a sors, csak feszülten figyel a hang forrásának vélt irányába.*
732. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-08-07 20:05:16
Üzenet elküldve: 2017-08-07 20:05:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
//Átutazóban//
*Amikor már az ember azt hiszi rosszabb nem is lehet, mindig rájön, hogy de! Igenis lehet, és mindig van rosszabb! Jelen esetben, éjjel, sötétben, bármiféle világítás, és fegyver nélkül az erdő közepén sétálgatni, hulla, dög fáradtan a város felé. Nincs idő most lustálkodni, a történtek után, végre elindult fegyverekért. Ahhoz képest, hogy napokkal ezelőtt "vesztette" el őket, még csak most csapott a homlokára, hogy neki ezekre is szüksége lesz, ha hajókázni akar. Nagyon reméli, időben vissza tud érni. *
*Amikor már az ember azt hiszi rosszabb nem is lehet, mindig rájön, hogy de! Igenis lehet, és mindig van rosszabb! Jelen esetben, éjjel, sötétben, bármiféle világítás, és fegyver nélkül az erdő közepén sétálgatni, hulla, dög fáradtan a város felé. Nincs idő most lustálkodni, a történtek után, végre elindult fegyverekért. Ahhoz képest, hogy napokkal ezelőtt "vesztette" el őket, még csak most csapott a homlokára, hogy neki ezekre is szüksége lesz, ha hajókázni akar. Nagyon reméli, időben vissza tud érni. *
731. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-08-07 19:25:00
Üzenet elküldve: 2017-08-07 19:25:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Zajok napnyugtakor//
-Akkor különleges ember lehetsz. Az átlagosaknak egy anyja van.
*Enged meg magának egy epés megjegyzést.*
-Nem fogsz hasraesni ha elárulom, hogy nekem egy sem volt.
*Teszi hozzá azért.*
-Mindenesetre jó nevet adott.
*Vonja meg a vállát, és ezzel ejti a témát.*
~Bárki adhat nevet, mégis mekkora felelősség ez.~
*Elmélkedik el két mondat között a névadás metafizikáján.*
-Oh.
*Nyújt kezet búskomor arccal.*
-Részvétem.
*Persze ezután egyből kirajzolódnak azok a bizonyos gödrök hősünk arcán, amelyek nevetéskor vendégei arcának, sőt, a leplezett meglepettség is átsuhan arcán a boxolásra.*
~Nocsak?~
*Persze modora törerlen, sok hónapnyi gyakorlás után kicsit jobban leplezi már a meglepetést.*
-Mit mondhatnék, legyen!
*Egyezik bele, hogy az aljnövényzetbe ugorjon fejest a legközönségesebb fűszernövények után kutatva. Keres még két villás faágat is azért, hátha Ragron olyat fog, ami forgatható. Végül a tüzet csiholó nő mellett köt ki.*
-Erős kezeid vannak. Sokan megirigyelnék.
*Kezdi egyből egy furcsa megjegyzéssel. Noha Taitos sincs híján a használat okozta izomzatnak, mégsem egy kolosszus.*
-Pár perc múlva lemegy a nap, utána már nem kell sokat várnunk.
*Jelenti be, aztán csendesen nézi tovább a munkálkodó lányt, vagy a tűz ébredő lobogását. Pár perc csend után szólal meg.*
-Tulajdonképpen én szeretem az esti tüzes táborozást.
*Támaszkodik hátra, és lábait kinyújtóztatja. Egyértelműen a kényelmi helyzetét veszi fel.*
-A tűz melege, fénye, az illatok, ez a nyugalom. Aztán nem olyan sokára jönnek a csillagok, no meg a holdak is. Ez az új kék, a Távoli kicsit még aggaszt mondjuk, de az egész annyira kikapcsol. A kellemes régi időkre emlékeztet.
*Gyakorlatilag nem is Nanaianak címzi a szavakat, csak Taitosnak van egy ilyen kellemetlen beidegződése, miszerint szórakoztatnia kell a rá utalt hallgatóságot, így ha fergeteges történetekkel nem is bírhatja kacajra a hölgyet, legalább saját gondolatait megosztja vele. Hamarosan vonyítás, földöntúli vonyítás is az este csendjébe vág, mire Taitos láthatóan nyújtogatni kezdi a nyakát, egyenesebben ül, noha nem izgatja magát túlságosan, még ha ez egy warg sikolya is volt.*
A hozzászólás írója (Taitos, a Zöldfülű) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.08.07 19:26:29
//Zajok napnyugtakor//
-Akkor különleges ember lehetsz. Az átlagosaknak egy anyja van.
*Enged meg magának egy epés megjegyzést.*
-Nem fogsz hasraesni ha elárulom, hogy nekem egy sem volt.
*Teszi hozzá azért.*
-Mindenesetre jó nevet adott.
*Vonja meg a vállát, és ezzel ejti a témát.*
~Bárki adhat nevet, mégis mekkora felelősség ez.~
*Elmélkedik el két mondat között a névadás metafizikáján.*
-Oh.
*Nyújt kezet búskomor arccal.*
-Részvétem.
*Persze ezután egyből kirajzolódnak azok a bizonyos gödrök hősünk arcán, amelyek nevetéskor vendégei arcának, sőt, a leplezett meglepettség is átsuhan arcán a boxolásra.*
~Nocsak?~
*Persze modora törerlen, sok hónapnyi gyakorlás után kicsit jobban leplezi már a meglepetést.*
-Mit mondhatnék, legyen!
*Egyezik bele, hogy az aljnövényzetbe ugorjon fejest a legközönségesebb fűszernövények után kutatva. Keres még két villás faágat is azért, hátha Ragron olyat fog, ami forgatható. Végül a tüzet csiholó nő mellett köt ki.*
-Erős kezeid vannak. Sokan megirigyelnék.
*Kezdi egyből egy furcsa megjegyzéssel. Noha Taitos sincs híján a használat okozta izomzatnak, mégsem egy kolosszus.*
-Pár perc múlva lemegy a nap, utána már nem kell sokat várnunk.
*Jelenti be, aztán csendesen nézi tovább a munkálkodó lányt, vagy a tűz ébredő lobogását. Pár perc csend után szólal meg.*
-Tulajdonképpen én szeretem az esti tüzes táborozást.
*Támaszkodik hátra, és lábait kinyújtóztatja. Egyértelműen a kényelmi helyzetét veszi fel.*
-A tűz melege, fénye, az illatok, ez a nyugalom. Aztán nem olyan sokára jönnek a csillagok, no meg a holdak is. Ez az új kék, a Távoli kicsit még aggaszt mondjuk, de az egész annyira kikapcsol. A kellemes régi időkre emlékeztet.
*Gyakorlatilag nem is Nanaianak címzi a szavakat, csak Taitosnak van egy ilyen kellemetlen beidegződése, miszerint szórakoztatnia kell a rá utalt hallgatóságot, így ha fergeteges történetekkel nem is bírhatja kacajra a hölgyet, legalább saját gondolatait megosztja vele. Hamarosan vonyítás, földöntúli vonyítás is az este csendjébe vág, mire Taitos láthatóan nyújtogatni kezdi a nyakát, egyenesebben ül, noha nem izgatja magát túlságosan, még ha ez egy warg sikolya is volt.*
A hozzászólás írója (Taitos, a Zöldfülű) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.08.07 19:26:29
730. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-08-07 11:51:28
Üzenet elküldve: 2017-08-07 11:51:28
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 214
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 214
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Zajok napnyugtakor//
*Talán még senki nem kérdezte meg honnan ered a neve. Meglepi ez a kíváncsiság, s bár először kissé hezitál, mivel nem nagyon szeret magáról beszélni, mégis őszintén felel a kérdésre.*
- Valamelyik anyám hajtogatta ezt miközben csecsemőként ringatott, állítólag megnyugodtam tőle és rám ragadt.
*Taitos pedig csak beszél és beszél, olyan "sajnos-hála istennek" érzést keltve ezzel Nanaiában, hiszen akármennyire is nehéz beismernie, kezd szórakoztatóvá válni a társalgás. Még egy kisebb kacaj is kiszökik belőle, hiába próbálja visszaszorítani, a gombás viccet eléggé megalapozottnak találja.*
- Nem dicsekvésből, de esetemben megtörtént, hogy valaki belehalt.
*Most már nem próbálja visszafogni magát és kajánul elvigyorodik, majd finoman belebokszol Taitos vállába.*
- Mondhatjuk, hogy ma szerencséd volt!
*Hősnőnk bizonyos tekintetben bizony egyszerű, mint a faék, így aztán nem nagyon kelti fel a figyelmét a sejtelmes megjegyzés. Számára az egész varázsvilág egy furcsa katyvasz, ami nélkül köszöni szépen nagyon jól megvan, nem kívánja bonyolítani vele saját életét. Tudomásul vette, hogy létezik, de a működéséről és a benne rejlő lehetőségekről halvány lila fogalma sincs. Így aztán eszébe sem jut, hogy bármiféle telepatikus mutatványról lenne szó.
A vándor javaslatára sziszegve húzza el a száját és miközben állóhelyzetbe tornázza magát a következő magyarázattal bújik ki a feladat alól.*
- Szerintem mindketten jobban járnánk, ha inkább te szednéd össze azokat a finomságokat és én raknék tüzet. Fogalmam sincs, hogy ezek közül melyik növény ehető.
*Azzal el is veszi Taitos kezéből az eddig összegyűjtött gallyakat és folytatja tovább a gyűjtögetést. Mikor egy ölnyi ágat összegyűjtött, a folyó mellől szedett kövekből kis tüzelőhelyet kerít körbe. A közepére könnyen gyúló száraz gazokat púpoz és vékony ágakkal borítja be. Aztán nagy erőkkel nekikezd a tűzcsiholásnak is, természetesen az ősi dörzsölős módszerrel, amitől rögtön eszébe jut, hogy talán mégis a növénygyűjtögetés mellett kellett volna döntenie. Ennél talán még egy enyhe mérgezés is jobb lenne.*
//Zajok napnyugtakor//
*Talán még senki nem kérdezte meg honnan ered a neve. Meglepi ez a kíváncsiság, s bár először kissé hezitál, mivel nem nagyon szeret magáról beszélni, mégis őszintén felel a kérdésre.*
- Valamelyik anyám hajtogatta ezt miközben csecsemőként ringatott, állítólag megnyugodtam tőle és rám ragadt.
*Taitos pedig csak beszél és beszél, olyan "sajnos-hála istennek" érzést keltve ezzel Nanaiában, hiszen akármennyire is nehéz beismernie, kezd szórakoztatóvá válni a társalgás. Még egy kisebb kacaj is kiszökik belőle, hiába próbálja visszaszorítani, a gombás viccet eléggé megalapozottnak találja.*
- Nem dicsekvésből, de esetemben megtörtént, hogy valaki belehalt.
*Most már nem próbálja visszafogni magát és kajánul elvigyorodik, majd finoman belebokszol Taitos vállába.*
- Mondhatjuk, hogy ma szerencséd volt!
*Hősnőnk bizonyos tekintetben bizony egyszerű, mint a faék, így aztán nem nagyon kelti fel a figyelmét a sejtelmes megjegyzés. Számára az egész varázsvilág egy furcsa katyvasz, ami nélkül köszöni szépen nagyon jól megvan, nem kívánja bonyolítani vele saját életét. Tudomásul vette, hogy létezik, de a működéséről és a benne rejlő lehetőségekről halvány lila fogalma sincs. Így aztán eszébe sem jut, hogy bármiféle telepatikus mutatványról lenne szó.
A vándor javaslatára sziszegve húzza el a száját és miközben állóhelyzetbe tornázza magát a következő magyarázattal bújik ki a feladat alól.*
- Szerintem mindketten jobban járnánk, ha inkább te szednéd össze azokat a finomságokat és én raknék tüzet. Fogalmam sincs, hogy ezek közül melyik növény ehető.
*Azzal el is veszi Taitos kezéből az eddig összegyűjtött gallyakat és folytatja tovább a gyűjtögetést. Mikor egy ölnyi ágat összegyűjtött, a folyó mellől szedett kövekből kis tüzelőhelyet kerít körbe. A közepére könnyen gyúló száraz gazokat púpoz és vékony ágakkal borítja be. Aztán nagy erőkkel nekikezd a tűzcsiholásnak is, természetesen az ősi dörzsölős módszerrel, amitől rögtön eszébe jut, hogy talán mégis a növénygyűjtögetés mellett kellett volna döntenie. Ennél talán még egy enyhe mérgezés is jobb lenne.*
729. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-08-07 10:34:39
Üzenet elküldve: 2017-08-07 10:34:39
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
*Kíváncsi, hogy mitől annyira baromira értékesek azok az irományok, amikre pályázik. Első blikkre azt mondaná, hogy olyan értékes és hasznos információk lapulnak benne, amik sorsfordító hatással is lehetnek. Igen, talán erre van a legnagyobb sansz, viszont akadhatnak más egyéb okok is.
A világítótorony egyébként úgy tűnik, hogy vonzza az isteneket. Idyanak ott bújt elő Lilith, Aregeornak pedig szó szerint előbújt és megjelent némi segítséggel Teysus egyik buzgó követője. Hogy miért lett az ilyen csomópont, azt csupán az égiek tudhatják, vagy minden csupán a kósza véletlen furmányos szövevénye lenne? Amíg beér a városba, addig bőven lesz ideje ilyesmiken gondolkodni, ott pedig már a küldetésére kell fókuszálnia.*
A világítótorony egyébként úgy tűnik, hogy vonzza az isteneket. Idyanak ott bújt elő Lilith, Aregeornak pedig szó szerint előbújt és megjelent némi segítséggel Teysus egyik buzgó követője. Hogy miért lett az ilyen csomópont, azt csupán az égiek tudhatják, vagy minden csupán a kósza véletlen furmányos szövevénye lenne? Amíg beér a városba, addig bőven lesz ideje ilyesmiken gondolkodni, ott pedig már a küldetésére kell fókuszálnia.*
728. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-08-06 20:38:59
Üzenet elküldve: 2017-08-06 20:38:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Zajok napnyugtakor//
-Köszönöm.
*Jóleső biccentés mellet helyezi hát le magát a kopár partszakaszra.*
-Örvendek! Igazán egyedi név, kitől kaptad?
*Derül fel azon, hogy nem csak ő váltott normálisra. Kérdésének pedig egy oka van. Taitos misztikus megszállottsággal figyeli a neveket.*
~Végre nem egy Rossza, vagy egy Illi.~
*Magában el is könyveli ezt a tutajutat sikeresnek, már ha azt nem számítja, hogy ma már nem nagyon vág bele.*
~Habár fiatal még az éjszaka.~
-Övé a vadászat, enyém a főzés. Tudod, a fűszereket ismerem, de fogni legfeljebb gombát tudok.
*Kis szünetet tart.*
-Vertek is már meg egy hat gombapörköltezésért, vagyis majdnem.
*Habár Loka szemmel biztosan verte, a fizikai erőszaktól azért messze álltak.*
-Semmi gond nincs amúgy ezzel. Vannak rossz napjaink.
*Legyint egyet.*
-Amíg nem hal meg senki, mert bal lábbal keltem, én nem aggódnék. Persze ilyenkor kell egy kis nyugalmat vagy vidámságot keresni.
*Picit oldalra pillant, hezitál.*
-Tulajdonképpen ezért vagyok itt.
*Aztán Ragronra terelődik a szó, Zöldfülűnk ajkára pedig csendesen vigyor kúszik.*
-Tudnám, ha baja lenne. *Kezdi ködösen.*
-Hamarosan itt lesz, nem kell félteni, nagyobb vadász nincs a környéken.
*Noha ez legfeljebb fizikailag igaz rá.*
-Addig csináljunk parazsat. Tudom, hogy a vendéget nem illik dolgoztatni, főleg, ha egy hölgy.
*Itt megtorpan.*
-Noha nem a rest és törékeny fajtából.
*Jelenti ki egy bátorítónak szánt arckifejezés mellett, ahogy feláll.*
-De most már alig van fényünk, ha szépen kérlek szedsz valami finomat? Nő itt zsálya, kicsit bentebb láttam hagymákat is, minden megvan, ami egy jó sülthöz kell.
*Taitos maga pedig láthatóan a tüzelő után nézne, le is hajol, hogy felszedjen egy nagyobb, szárazabb ágat.*
//Zajok napnyugtakor//
-Köszönöm.
*Jóleső biccentés mellet helyezi hát le magát a kopár partszakaszra.*
-Örvendek! Igazán egyedi név, kitől kaptad?
*Derül fel azon, hogy nem csak ő váltott normálisra. Kérdésének pedig egy oka van. Taitos misztikus megszállottsággal figyeli a neveket.*
~Végre nem egy Rossza, vagy egy Illi.~
*Magában el is könyveli ezt a tutajutat sikeresnek, már ha azt nem számítja, hogy ma már nem nagyon vág bele.*
~Habár fiatal még az éjszaka.~
-Övé a vadászat, enyém a főzés. Tudod, a fűszereket ismerem, de fogni legfeljebb gombát tudok.
*Kis szünetet tart.*
-Vertek is már meg egy hat gombapörköltezésért, vagyis majdnem.
*Habár Loka szemmel biztosan verte, a fizikai erőszaktól azért messze álltak.*
-Semmi gond nincs amúgy ezzel. Vannak rossz napjaink.
*Legyint egyet.*
-Amíg nem hal meg senki, mert bal lábbal keltem, én nem aggódnék. Persze ilyenkor kell egy kis nyugalmat vagy vidámságot keresni.
*Picit oldalra pillant, hezitál.*
-Tulajdonképpen ezért vagyok itt.
*Aztán Ragronra terelődik a szó, Zöldfülűnk ajkára pedig csendesen vigyor kúszik.*
-Tudnám, ha baja lenne. *Kezdi ködösen.*
-Hamarosan itt lesz, nem kell félteni, nagyobb vadász nincs a környéken.
*Noha ez legfeljebb fizikailag igaz rá.*
-Addig csináljunk parazsat. Tudom, hogy a vendéget nem illik dolgoztatni, főleg, ha egy hölgy.
*Itt megtorpan.*
-Noha nem a rest és törékeny fajtából.
*Jelenti ki egy bátorítónak szánt arckifejezés mellett, ahogy feláll.*
-De most már alig van fényünk, ha szépen kérlek szedsz valami finomat? Nő itt zsálya, kicsit bentebb láttam hagymákat is, minden megvan, ami egy jó sülthöz kell.
*Taitos maga pedig láthatóan a tüzelő után nézne, le is hajol, hogy felszedjen egy nagyobb, szárazabb ágat.*
727. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-08-06 17:09:24
Üzenet elküldve: 2017-08-06 17:09:24
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 214
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 214
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Zajok napnyugtakor//
*Újfent eszébe férkőzik a gondolat, hogy talán bolondmágnest rejtettek a bőre alá, ezért vonzza az ilyen alakokat. De mivel nem túl nagy szakértője a tudományoknak, így még képzeletben sem tartja kivitelezhetőnek az effajta kísérletet, úgy hogy az alany életben maradna. Így hát marad a szomorú felismerés, hogy egyszerűen csak a jószerencse nem a barátja.*
- Ha nagyon akarsz...
*Gondterhelt sóhaj kíséretében megrándítja vállát, majd kulacsáért nyúl, hogy enyhítse a gyógyszer kellemetlen utóízét szájában. Kortyol néhányat a vízből, majd a butykost maga mellé a fűbe ejti és hasonló pozícióban helyezkedik el, mint Taitos.*
- A nevem Nanaia. A vacsoráról pedig az utitársad gondoskodik nem? Nem vagyok válogatós.
*Nem néz beszélgető partnerére, inkább a folyót nézi meredten. Szemében fáradtság csillan, egyfajta lelki fáradtság ez, mely mindig mutatkozik rajta, egy-egy dühkitörés után. Olyan emberekre lehet ez jellemző, akik folytonos harcban állnak önmagukkal. Hiszen az ember hogy győzheti le önmagát? Azzal nem szűnik meg önmagának lenni?*
- Sajnálom, hogy elsőre ilyen modortalan voltam.
~Nem vagyok túlzottan formában... Bár már idejét sem tudom, hogy mikor voltam.~
*Egy erőtlen mosolyt is megpróbál elereszteni Taitos felé, majd tekintetét visszairányítja a folyóra.*
- A barátod régóta vadászik már? Nem kellene megnézni, hogy jól van-e?
//Zajok napnyugtakor//
*Újfent eszébe férkőzik a gondolat, hogy talán bolondmágnest rejtettek a bőre alá, ezért vonzza az ilyen alakokat. De mivel nem túl nagy szakértője a tudományoknak, így még képzeletben sem tartja kivitelezhetőnek az effajta kísérletet, úgy hogy az alany életben maradna. Így hát marad a szomorú felismerés, hogy egyszerűen csak a jószerencse nem a barátja.*
- Ha nagyon akarsz...
*Gondterhelt sóhaj kíséretében megrándítja vállát, majd kulacsáért nyúl, hogy enyhítse a gyógyszer kellemetlen utóízét szájában. Kortyol néhányat a vízből, majd a butykost maga mellé a fűbe ejti és hasonló pozícióban helyezkedik el, mint Taitos.*
- A nevem Nanaia. A vacsoráról pedig az utitársad gondoskodik nem? Nem vagyok válogatós.
*Nem néz beszélgető partnerére, inkább a folyót nézi meredten. Szemében fáradtság csillan, egyfajta lelki fáradtság ez, mely mindig mutatkozik rajta, egy-egy dühkitörés után. Olyan emberekre lehet ez jellemző, akik folytonos harcban állnak önmagukkal. Hiszen az ember hogy győzheti le önmagát? Azzal nem szűnik meg önmagának lenni?*
- Sajnálom, hogy elsőre ilyen modortalan voltam.
~Nem vagyok túlzottan formában... Bár már idejét sem tudom, hogy mikor voltam.~
*Egy erőtlen mosolyt is megpróbál elereszteni Taitos felé, majd tekintetét visszairányítja a folyóra.*
- A barátod régóta vadászik már? Nem kellene megnézni, hogy jól van-e?
726. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-08-06 17:01:02
Üzenet elküldve: 2017-08-06 17:01:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 586
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 586
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Partizánok//
*Ziana közbeszólását hallva, kissé megemeli bal szemöldökét, nem mintha meglepődne a dolgon. A Városi őrségben mindig is voltak titkos akciók.
A Kikötői erdőségbe érve kicsit fájó szívvel állapítja meg, hogy tényleg nem fognak a fák árnyékában tábortűz mellett éjszakázni.
A hadnagynő fedő történetének terve viszont tetszik neki, így élénken rá is bólint a dologra.*
-Helyes! Ne bonyolítsuk túl, úgy sokkal hihetőbb lesz.
*Előveszi a kulacsát és jót húz a vízből, aztán kézfejével törli meg a száját. A vöröshöz fordulva elgondolkodón szól hozzá.*
-A Kikötő. Gondolod, hogy megpróbálnak elszökni a városból? Ha így van lehet, hogy már el is késtünk.
A hozzászólás írója (Ald'as Cotys) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.08.06 17:01:51
*Ziana közbeszólását hallva, kissé megemeli bal szemöldökét, nem mintha meglepődne a dolgon. A Városi őrségben mindig is voltak titkos akciók.
A Kikötői erdőségbe érve kicsit fájó szívvel állapítja meg, hogy tényleg nem fognak a fák árnyékában tábortűz mellett éjszakázni.
A hadnagynő fedő történetének terve viszont tetszik neki, így élénken rá is bólint a dologra.*
-Helyes! Ne bonyolítsuk túl, úgy sokkal hihetőbb lesz.
*Előveszi a kulacsát és jót húz a vízből, aztán kézfejével törli meg a száját. A vöröshöz fordulva elgondolkodón szól hozzá.*
-A Kikötő. Gondolod, hogy megpróbálnak elszökni a városból? Ha így van lehet, hogy már el is késtünk.
A hozzászólás írója (Ald'as Cotys) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.08.06 17:01:51
725. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-08-06 14:56:19
Üzenet elküldve: 2017-08-06 14:56:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Partizánok//
*Könnyen megeshet, hogy ő aggódja túl a dolgot, de Ald válasza után Ziana pontosít, ami már egy sokkal nyomosabb indok. A titkos küldetés már magyarázatot adna, miért volt az őrmester végig feszült és ideges. Már ha a leváló csapattagok és az őt cserben hagyó nyomkövető nem lett volna elég. Nem is érdekli igazán, mi lehet a feladata, most a saját küldetésükre koncentrálnak.*
-Legyen. *Bólint, bár a saját szerepét még nem látja.* Mi ketten... *Mutat magára és a félvérre.* Együtt indultunk útnak zsoldosokként, hogy munkát találjunk, és út közben találkoztunk veled. Puszipajtások lettünk, a többi pedig majd kiderül.
*Nem túl bonyolult, hihető történet, de természetesen a férfi válaszát is megvárja, hátha van valami használhatóbb ötlete.
Lassan maguk mögött hagyták a szántóföldeket is, és beérnek a sűrű kikötői erdőségbe. Ahogy a hadnagy mondta, nem állnak meg, nem táboroznak le, hanem pihenés nélkül mennek tovább a kikötő felé. Nem mintha kéne a pihenés, alig pár órája indultak a barakkból, közben a templomban is pihentek épp eleget, végre tempósan haladnak.*
*Könnyen megeshet, hogy ő aggódja túl a dolgot, de Ald válasza után Ziana pontosít, ami már egy sokkal nyomosabb indok. A titkos küldetés már magyarázatot adna, miért volt az őrmester végig feszült és ideges. Már ha a leváló csapattagok és az őt cserben hagyó nyomkövető nem lett volna elég. Nem is érdekli igazán, mi lehet a feladata, most a saját küldetésükre koncentrálnak.*
-Legyen. *Bólint, bár a saját szerepét még nem látja.* Mi ketten... *Mutat magára és a félvérre.* Együtt indultunk útnak zsoldosokként, hogy munkát találjunk, és út közben találkoztunk veled. Puszipajtások lettünk, a többi pedig majd kiderül.
*Nem túl bonyolult, hihető történet, de természetesen a férfi válaszát is megvárja, hátha van valami használhatóbb ötlete.
Lassan maguk mögött hagyták a szántóföldeket is, és beérnek a sűrű kikötői erdőségbe. Ahogy a hadnagy mondta, nem állnak meg, nem táboroznak le, hanem pihenés nélkül mennek tovább a kikötő felé. Nem mintha kéne a pihenés, alig pár órája indultak a barakkból, közben a templomban is pihentek épp eleget, végre tempósan haladnak.*
724. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-08-06 00:21:19
Üzenet elküldve: 2017-08-06 00:21:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Zajok napnyugtakor//
*Taitos meg is kapja a pillantásokat, a vágott arcokat és a reakciókat. Magában elkönyveli a polgárpukkasztást sikeresnek, noha a hölgy még mindig kétkedve fogadja szavait.*
-Oh, neeem, nem, nem. Én ritkán bántok embereket. Amikor megteszem, akkor pedig nem félelem kérdése a dolog. Ez az erdő viszont vad, neked pedig nincs botod, ami megvédjen.
*Csapja az övét a talajba.*
-Kemény szilfa és évek bölcsessége.
*Jegyzi meg még, burkoltan utalva arra, hogy a bot és a varázslat az, ami erőssé teszi igazán.*
-Sokat pedig csak akkor beszélek, ha van kit bosszantani. De tegyük ezt félre.
*Legyint egyet.*
-Leülhetek?
*Mutat kicsivel közelebb, úgy két lépésre a másiktól. Majd vagy oda, vagy távolabb helyezi le magát. Csendesen végigvárja az orvosságosdit, még egy megjegyzést sem fűz hozzá, csak utána szólal meg.*
-Választ viszont még nem kaptam. Sem a becses nevedet, sem szándékaidat, leginkább a vacsorát illetően nem tudom. Így nehéz leszm...
*Dől hátra alkarjára támaszkodva, és finoman, de leplezetlenül méregeti a nőt, tekintete nem kihívó, csupán néz. Elégedetten néz.*
-De ha gondolod itt is hagyhatlak, nem akarlak ennél jobban zavarni.
*Ajánlkozik.*
//Zajok napnyugtakor//
*Taitos meg is kapja a pillantásokat, a vágott arcokat és a reakciókat. Magában elkönyveli a polgárpukkasztást sikeresnek, noha a hölgy még mindig kétkedve fogadja szavait.*
-Oh, neeem, nem, nem. Én ritkán bántok embereket. Amikor megteszem, akkor pedig nem félelem kérdése a dolog. Ez az erdő viszont vad, neked pedig nincs botod, ami megvédjen.
*Csapja az övét a talajba.*
-Kemény szilfa és évek bölcsessége.
*Jegyzi meg még, burkoltan utalva arra, hogy a bot és a varázslat az, ami erőssé teszi igazán.*
-Sokat pedig csak akkor beszélek, ha van kit bosszantani. De tegyük ezt félre.
*Legyint egyet.*
-Leülhetek?
*Mutat kicsivel közelebb, úgy két lépésre a másiktól. Majd vagy oda, vagy távolabb helyezi le magát. Csendesen végigvárja az orvosságosdit, még egy megjegyzést sem fűz hozzá, csak utána szólal meg.*
-Választ viszont még nem kaptam. Sem a becses nevedet, sem szándékaidat, leginkább a vacsorát illetően nem tudom. Így nehéz leszm...
*Dől hátra alkarjára támaszkodva, és finoman, de leplezetlenül méregeti a nőt, tekintete nem kihívó, csupán néz. Elégedetten néz.*
-De ha gondolod itt is hagyhatlak, nem akarlak ennél jobban zavarni.
*Ajánlkozik.*
723. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-08-06 00:06:10
Üzenet elküldve: 2017-08-06 00:06:10
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 214
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 214
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Zajok napnyugtakor//
*Miután mindkét lábát visszatuszkolta a csizmájába, felhúzza lábait és állát térdére ültetve méregeti továbbra is szúrós szemmel Taitost.*
~ Ez is valami bohóc... ~
*Talán még irigyelné is jókedélyűségét, de jelenleg csak bosszantja ez az oktalan nevetgélés.*
- Talán pont a magad fajtától kéne tartanom?
*Teszi fel gőgösen a kérdést, majd ügyet sem vetve az elmés okfejtésre, málhájában kezd kutakodni. Az öreg pokrócba csavarva megtalálja gyógyszeres erszényét és egy kis üvegcsét húz belőle elő. Markába rejtve szájához emeli és fogával húzza ki a dugót, amit másik tenyerébe ejt, hogy aztán felhörpinthesse a fiola tartalmát. Ennyi idő elteltével már megszokhatta volna az ízt, de a löttynek nem csak a szaga olyan, mint a trágya lének, így ember legyen a talpán, aki mosolyogva leküldi a torkán. Egy keserű fintorral visszatömködi zsákjába az üres üvegcsét, majd visszafordul zaklatója felé, aki most szintén a partra lép.*
- Mindig ilyen bosszantóan sokat beszélsz?
*Bizalmatlanul méregeti a fölé magasodó alakot és valami epés megjegyzéssel készülne elhárítani a vacsora meghívást, mikor gyomra tiltakozó morajlással felkiált. Végül is mit árthat még egy utazó bolond, főleg ha a vacsorával sem kell fáradnia.*
- Mulatságosnak képzeled magad? Neked talán több félnivalód van a farkasoktól, azzal a bottal kergetnéd el őket?
*Vonásai közben megenyhülnek, semlegessé válnak, így még biztosan nem nevezhetnénk barátságosnak, de az előzményeket tekintve már ez is nagy előrelépés. Közben térdeit kinyújtja, s kezeire támaszkodva hátradől, hogy kényelembe helyezze magát.*
//Zajok napnyugtakor//
*Miután mindkét lábát visszatuszkolta a csizmájába, felhúzza lábait és állát térdére ültetve méregeti továbbra is szúrós szemmel Taitost.*
~ Ez is valami bohóc... ~
*Talán még irigyelné is jókedélyűségét, de jelenleg csak bosszantja ez az oktalan nevetgélés.*
- Talán pont a magad fajtától kéne tartanom?
*Teszi fel gőgösen a kérdést, majd ügyet sem vetve az elmés okfejtésre, málhájában kezd kutakodni. Az öreg pokrócba csavarva megtalálja gyógyszeres erszényét és egy kis üvegcsét húz belőle elő. Markába rejtve szájához emeli és fogával húzza ki a dugót, amit másik tenyerébe ejt, hogy aztán felhörpinthesse a fiola tartalmát. Ennyi idő elteltével már megszokhatta volna az ízt, de a löttynek nem csak a szaga olyan, mint a trágya lének, így ember legyen a talpán, aki mosolyogva leküldi a torkán. Egy keserű fintorral visszatömködi zsákjába az üres üvegcsét, majd visszafordul zaklatója felé, aki most szintén a partra lép.*
- Mindig ilyen bosszantóan sokat beszélsz?
*Bizalmatlanul méregeti a fölé magasodó alakot és valami epés megjegyzéssel készülne elhárítani a vacsora meghívást, mikor gyomra tiltakozó morajlással felkiált. Végül is mit árthat még egy utazó bolond, főleg ha a vacsorával sem kell fáradnia.*
- Mulatságosnak képzeled magad? Neked talán több félnivalód van a farkasoktól, azzal a bottal kergetnéd el őket?
*Vonásai közben megenyhülnek, semlegessé válnak, így még biztosan nem nevezhetnénk barátságosnak, de az előzményeket tekintve már ez is nagy előrelépés. Közben térdeit kinyújtja, s kezeire támaszkodva hátradől, hogy kényelembe helyezze magát.*
722. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-08-05 23:17:36
Üzenet elküldve: 2017-08-05 23:17:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Zajok napnyugtakor//
*Az összerezzenés természetes, ugyanakkor arra utal, hogy nem megint valami mágián felül álló, jövőlátó istennővel van dolga.*
-Azt tenném, csak hát...
*Mutogat széttárt karokkal vádlólag a folyót "elálló" másikra.*
-Nem túl veszélyes erre egyedül ilyenkor?
*Teszi fel a nyilvánvaló kérdést a kifele vágtató hölgyeménynek, aki ránézésre egy edzett, átlagosan csinos leányzó, jobban mondva nő. Hagyja, hogy a bosszús hangulat hullámokat vessen körülötte, de ennyi azért nem elég Taitost elrettenteni, békésen áll ott, ahol az előbb megállapodott.*
-Oh, nos, ez meglehet.
*Nevet fel arra, hogy ki volt itt előbb.*
-Sőt, én biztos vagyok benne, hogy a folyó is előttem, sőt, előttünk volt itt, mégis idejöttünk mindketten. Furcsa fintora a sorsnak, nem?
*Fintorog egyet ő is kissé mosolyként zárva a mozdulatot.*
-Sőt, még fontosabb kérdés, hogy honnan jöttünk, hová megyünk, nem?
*Találgat kissé idegesítően, kicsit talán még rá is erősítve a másik bosszússágára.*
-De persze a legfontosabb kérdés, hogy hogyan legyen nyugtunk most azonnal.
*Itt reméli, hogy legalább egy lesújtó pillantást összeszed, majd kilép a vízből.*
-Azt hiszem erre a válasz az, hogy talán nem hordok itt össze, meg vissza sületlenségeket, hanem inkább elkezdünk előkészülni valami sülthöz. A barátomnak lassan jönnie kell a vaddal, jut neked is, ha nem sietsz.
*Néz körbe az erdőben.*
-Noha bevallom teljesen érthető volna az is. Még a végén lekési az ember a farkasok lakomáját, aztán éhen marad a főordas.
*Talán nem a legjobb taktikát választotta barátkozáshoz a mai napon, de ahogy a városi mondás tartja, ha a színpadon egy felajzott nyílpuska van, az el fog sülni.*
~Ha meg valaki elsüti, akkor az én legyek már.~
*Gondolja, ám lelkileg már felkészült arra, hogy magához képest derekas, de bőven túlszárnyalható enyhén pofátlan invitálásának többszörösét kapja majd vissza.*
//Zajok napnyugtakor//
*Az összerezzenés természetes, ugyanakkor arra utal, hogy nem megint valami mágián felül álló, jövőlátó istennővel van dolga.*
-Azt tenném, csak hát...
*Mutogat széttárt karokkal vádlólag a folyót "elálló" másikra.*
-Nem túl veszélyes erre egyedül ilyenkor?
*Teszi fel a nyilvánvaló kérdést a kifele vágtató hölgyeménynek, aki ránézésre egy edzett, átlagosan csinos leányzó, jobban mondva nő. Hagyja, hogy a bosszús hangulat hullámokat vessen körülötte, de ennyi azért nem elég Taitost elrettenteni, békésen áll ott, ahol az előbb megállapodott.*
-Oh, nos, ez meglehet.
*Nevet fel arra, hogy ki volt itt előbb.*
-Sőt, én biztos vagyok benne, hogy a folyó is előttem, sőt, előttünk volt itt, mégis idejöttünk mindketten. Furcsa fintora a sorsnak, nem?
*Fintorog egyet ő is kissé mosolyként zárva a mozdulatot.*
-Sőt, még fontosabb kérdés, hogy honnan jöttünk, hová megyünk, nem?
*Találgat kissé idegesítően, kicsit talán még rá is erősítve a másik bosszússágára.*
-De persze a legfontosabb kérdés, hogy hogyan legyen nyugtunk most azonnal.
*Itt reméli, hogy legalább egy lesújtó pillantást összeszed, majd kilép a vízből.*
-Azt hiszem erre a válasz az, hogy talán nem hordok itt össze, meg vissza sületlenségeket, hanem inkább elkezdünk előkészülni valami sülthöz. A barátomnak lassan jönnie kell a vaddal, jut neked is, ha nem sietsz.
*Néz körbe az erdőben.*
-Noha bevallom teljesen érthető volna az is. Még a végén lekési az ember a farkasok lakomáját, aztán éhen marad a főordas.
*Talán nem a legjobb taktikát választotta barátkozáshoz a mai napon, de ahogy a városi mondás tartja, ha a színpadon egy felajzott nyílpuska van, az el fog sülni.*
~Ha meg valaki elsüti, akkor az én legyek már.~
*Gondolja, ám lelkileg már felkészült arra, hogy magához képest derekas, de bőven túlszárnyalható enyhén pofátlan invitálásának többszörösét kapja majd vissza.*
721. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-08-05 22:51:54
Üzenet elküldve: 2017-08-05 22:51:54
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 214
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 214
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Zajok napnyugtakor//
*Tekintetét az ég felé emelve sóhajt fel, s mintha gondolatai is távoznának, ahogy kiengedi tüdejéből a levegőt. Mindig erre lenne szüksége. Magányra, hogy ne bőszíthesse fel senki, hogy ne kelljen törődnie semmivel. Az csak számára nem nyilvánvaló, hogy néhány nap elteltével saját magát is őrületbe kergetné és a remete életvitel egyáltalán nem kedvezne neki. Most mégis jól esik elmerülni ebben a néhány nyugodt percben, elfeledkezni arról, hogy más is van a világon. Hiszen egyedül van itt, csak a lágy szellő borzolja tincseit, és csak a lassan hömpölygő folyó cirógatja térdeit. Csend van és nem zavarhatja meg semmi, kivéve a folyóba gázoló ifjút, aki valami megmagyarázhatatlan okból még le is meri szólítani. Mivel tényleg nem számított semmiféle társaságra, egy pillanatra összerezen a rekedt hang hallatán, majd összehúzott szemöldökkel fordul a köszöntés forrása felé. Épp úgy fest, mint egy duzzogó kislány, akit valami nagyon fontos közben zavartak meg és ezen az összképen nem változtat morgós válasza sem.*
- Akkor talán bámészkodás helyett tovább is vándorolhatnál...
*Böki oda szúrósan, majd nagy léptekkel a partra sétál, hogy elérhető közelségben tudhassa fegyverét. Nem tűnik túl veszélyesnek a fiú, de talán társakkal érkezett, akik okozhatnak meglepetéseket.*
- Egyébként is majdnem biztos vagyok benne, hogy én voltam itt előbb!
*Úgy érezte ezt feltétlenül oda kell kiáltania még a fiúnak és arcán továbbra is durcás grimasszal, kardja mellé huppanva a fűben elkezdi felhúzni csizmáját.*
//Zajok napnyugtakor//
*Tekintetét az ég felé emelve sóhajt fel, s mintha gondolatai is távoznának, ahogy kiengedi tüdejéből a levegőt. Mindig erre lenne szüksége. Magányra, hogy ne bőszíthesse fel senki, hogy ne kelljen törődnie semmivel. Az csak számára nem nyilvánvaló, hogy néhány nap elteltével saját magát is őrületbe kergetné és a remete életvitel egyáltalán nem kedvezne neki. Most mégis jól esik elmerülni ebben a néhány nyugodt percben, elfeledkezni arról, hogy más is van a világon. Hiszen egyedül van itt, csak a lágy szellő borzolja tincseit, és csak a lassan hömpölygő folyó cirógatja térdeit. Csend van és nem zavarhatja meg semmi, kivéve a folyóba gázoló ifjút, aki valami megmagyarázhatatlan okból még le is meri szólítani. Mivel tényleg nem számított semmiféle társaságra, egy pillanatra összerezen a rekedt hang hallatán, majd összehúzott szemöldökkel fordul a köszöntés forrása felé. Épp úgy fest, mint egy duzzogó kislány, akit valami nagyon fontos közben zavartak meg és ezen az összképen nem változtat morgós válasza sem.*
- Akkor talán bámészkodás helyett tovább is vándorolhatnál...
*Böki oda szúrósan, majd nagy léptekkel a partra sétál, hogy elérhető közelségben tudhassa fegyverét. Nem tűnik túl veszélyesnek a fiú, de talán társakkal érkezett, akik okozhatnak meglepetéseket.*
- Egyébként is majdnem biztos vagyok benne, hogy én voltam itt előbb!
*Úgy érezte ezt feltétlenül oda kell kiáltania még a fiúnak és arcán továbbra is durcás grimasszal, kardja mellé huppanva a fűben elkezdi felhúzni csizmáját.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660