Külső területek - Kikötői erdőség
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Szántóföldek (új)
Dokkok és kikötő (új)
Kikötői erdőségTharg birtokok (új)
Krenkataur barlangrendszer (új)
<< Előző oldal - Mostani oldal: 151 (3001. - 3020. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

3020. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2021-11-15 19:31:28
 ÚJ
>Meh'stor Dolest avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//A szántóföldre//

~Tulajdonképpen nekem nem is kéne a szántóföldre kimennem. Szerintem bőven elég, hogyha innen indulok el valamerre. Mondjuk nem ártana megnézni, hogy mi van odalenn. Vagy fenn. Nem t'om, régen voltam ott. Az szinte biztos, hogy mostmár muszáj lenne valamiféle fegyvert vennem, szóval megnézem mi van a szántóföldeken, aztán dolgozok egy kicsit a kovácsnál, és bevásárolok. Igen. Ez lesz. Habár lassan ennem is kéne, mert a mézsörön kívül semmim nem volt, csak a száraz, félig felzabált kenyerem. Meg ágyban is szeretnék végre aludni.~


3019. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2021-11-15 18:14:29
 ÚJ
>Vérgőzös Rorkir avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Mézescsók//

*A vendég helyet foglal, a kutyusok is kellemesen tölthetik idejüket, így bizton nem ugrálnak sem a veszélyes tűz körül, sem pedig a felnőttek dolgába nem nyalakodhatnak bele, legalábbis egy darabig. Persze azért egy-egy óvó pillantást szentel rájuk a férfi, de tudja, hogy Árnyékot nem kell félteni, s valószínűleg nem hagyná a többit sem veszni. Arcára önkéntelen is mosolyt csal Karheia látványa, s a tény, hogy nem rohan máris tova, sőt, úgy látszik, hogy ő is viszonozza a jókedvet. Vagy ha nem, úgy roppant jól játssza azt el.*
-Sugallat, mi? Biztos valami varázsszél, hehe. Fújhatna sűrűbben is errefelé.
*Jegyzi meg vicceskedve, miközben fél szemét a nőre veti, a másikat pedig becsukja, hogy óvja a kósza napsugaraktól, amik éppen belevilágítanak.*
-Emlékszel amikor itt...
*Nem biztos benne, hogy hogy is folytassa ezt a mondatot. Ahogy illene, vagy ahogy szeretné? Végül úgy dönt, hogy inkább a kedvesebb utat választja, mégsem akárkiről van szó.*
-Beszélgettünk? Megmondtam, hogy itt leszek. ~Neked. Talán már nem is emlékszel...~
*Egy kis hatásszünetet tart, majd a rönkökből épült kunyhóra mutat.*
-A két kezemmel csináltam, igaz beletelt némi időbe. De legalább most már van mit otthonomnak neveznem ezen az idegen földön.
*Rheia volt az elsők között, akikkel a hegyen innen találkozott, és nem akarta ő megölni, vagy átvágni valamivel.*
-Megváltoztam volna?
*Kérdez vissza, majd szinte a fejébe hasít a felismerés.*
-Ó. Hát persze. *Kezét szinte akaratlanul kapja a mellkasán lévő fekete sebhelyhez, ami végigfut egész testén körbe.* Tudod amikor elkezdtem a munkát, erre járt két furcsa alak. Tejszusz, vagy Tézusz?
*Szinte várja a megerősítést, vagy a javítást a másiktól.*
-Az ő szolgái voltak. Azt mondták, ha a varázskürtjükbe fújok, úgy teljesülhet egy kívánságom. Kívántam, s a macskámból valami iszonyatos fekete dög bújt elő.
*Sajnálta Tigrist, mert nagyon aranyos és okos cica volt.*
-Az hagyta ezt a nyomot rajtam, ha igaz, akkor démon volt. Mintha kicsit öregedtem volna is, és kicsit gyengébb is vagyok azóta, a fene bele.
*Köp egyet oldalra, ahogy feláll a tuskóról, amin eddig ült, hogy megfordulhasson, s a tenyérnyomot mutathassa meg a nyakán.*
-De ha ez nem lett volna elég, egészen a mennydörgő viharból szállt le egy Jalanydi nevű viharlény. s kettejükkel küzdöttem meg. Na meg az a két alak ugye.
*Hisz mégsem egyedül az övé a dicsőség. Persze így hangosan kimondva el tudja képzelni, hogy milyen hihetetlennek tűnhet az egész a másiknak, úgyhogy ahogy lehetősége engedi, úgy a pallosát veszi kezébe, keresztbe elfektetve az alkarján, hogy megmutathassa a villámló jelet benne.*
-Népem egyik nagy, harcos szelleme szállt a kardba, amint a csatának vége lett.
*Látszik rajta, hogy kevésbé a győzelemre büszke, jóval inkább tisztelettel adózik annak a bizonyos szellemnek, hogy méltónak találta rá, hogy társa legyen útja során.*


3018. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2021-11-14 10:07:29
 ÚJ
>Nilevard Demingen Sethvar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

// Különös küldetés //

* Tudomásul veszi választ és próbál halkan haladni, hogy ezzel se nehezítse partnerének a dolgát. Nilevard szimplán nyitott szemmel jár. Mégis minek keresne nyomokat? Nem ő halad elől. Megteszi ezt nyugodt szívvel a hadnagy. Minél beljebb jut a páros az erdőbe úgy nő az avarnak a mértéke is. Az eddigi útvonal hamar megszűnik és már saját maguk gázolják ki az utat. Már csak a környezetükre figyelnek. Ha van itt valahol egy nagy fenevad nem lenne éppen bölcs dolog üvöltözve haladni.
~ Már csak az a kérdés, hogy csak egyedül lesz vagy éppen többen is lesznek. Nem lenne valami kellemes belefutni egy falka wargba. De én még mindig jobban tartok attól aki le kergette őket. Nem hiszem, hogy elkergette a falka. Valahogy számomra nem áll össze ez a kép. De ez nem jelenti azt, hogy nem így van. Soreyl sokkal tapasztaltabb ebben. Hallgatnom kell rá. ~
De ugyanebbe a pillanatba a hadnagy ökle fel kerül az égbe, de egyben egy izgatott tekintet is felkerül az arcára a partnerének. ~ Nem mintha én nem lennék izgatott de... ~ Tekint maguk elé és amint egy kicsit jobban megfigyeli van ott valami. ~ Ez baj.... ~ Egy eléggé nagy warg. ~ Bár az is lehet, hogy ezek mind ekkorák. ~ Kezébe lévő pajzsal próbál oly óvatosan előre haladni, hogy még felszerelése se épp adjon hangot. De a hadnagy ennél bátrabb vagy éppen örült cselekedetre szánja el a fejét. Megközelíti fegyvertelenül a fenevadat. ~ Hülye vagy? ~ Emeli fel a hangját fejébe. Az aggodalma az egekbe. Ha véletlen a warg megindulna Soreyl felé ellenséges szándékozza azonnal pajzzsal oda rohan, hogy ha megtámadja háríthassa. De egyenlőre még csak aggodalmas tekintettel nézi a halál vágyas társának a műsorát. *


3017. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2021-11-13 22:11:22
 ÚJ
>Darenn Soreyl avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152

Játékstílus: Vakmerő

//Különös küldetés//

-Vagy a fajtérsai kergették el őt. Nem lehet tudni.
*Mondja mély hangján a közlegény kérdésére válaszolva, miközben megindulnak a jól kivehető ösvényecskén. Soreyl közben az erdőre figyel. A fákra. A szemerkélő esőre. A lombok susogására. Az aljnövényzetbe ölelkező, egyre növekvő avarra. Ha az ifjonc nem kezdeményez társalgást, akkor a hadnagy magabiztosan, és amennyire képes rá nesztelenül halad egyre befelé az erdőben. Olykor mintha mozgolódni érezné mellkasán a Kilencfejű Hydra medálját. Mintha az Erdőszellem is figyelemmel kísérné útjukat Erdőméllyéről. Annyira belefeledkezik a warg hajszába, hogy el is felejti milyen közel kerültek a Krenkataur barlangrendszer tárnáinak bejáratához közben. Viszont minél jobban érzi maga körül az erdőt, annál inkább érzi azt a nosztalgikus, és felettébb kellemes érzést, hogy milyen is volt venárnak lenni anno. No meg hogy végre a leghazaibb terepen van. Nem kell ármányokkal, hazugságokkal, politikával, hatáskörökkel foglalkoznia. Csak ő van, egy bajtársa, és egy vad, valahol az erdőben.*
~De nem ölöd meg.~
*Folytatja a lovag ki nem mondott gondolatait Perchipfell ironikusan. A lovag magában egy mélyet sóhajt.*
~Amíg nincs életveszély addig nem.~
*Válaszolja elszántan. Ha bárki a szemébe tudna nézni akkor látná a barna íriszekben lobogó tüzet. Nem azt a gyilkos lángot mint a börtönben, hanem egy elszánt tenni akarást. Lelkének minden bizonnyal segítettek Eeyr, és Teysus tanai a templomban.*
~Faszság.~
*Válaszolja Perchi közben pökhendin, miközben a lábuk alatt emelkedőre áll a talaj. Soreyl egy pillanatra megáll, kicsit sóhajt, hogy felkészüljön a hegymenetre, és folytatásra készen neki vág. A hadnagyot elönti az izgalom. A vadászat békés izgalmának lehet mondani. Az olykori hátratekintés közben, Nilevard is észreveheti azt a majdnem eszement, izgatott mosolyt. Nem sokkal később egy hang üti meg a fülét. Ökölbe szorított kezét felemeli, ezzel megálljt parancsolva a kétszemélyes menetoszlopnak némán. Már a zajra, körbeforgatja a tekintetét, mire észreveszi a bestiát maguk előtt.*
~Tegyél meg valamit.~
*Kezdi Perchipfell miközben Soreyl mozdulatlan, és a levegőjét is visszafolytja.*
~Huh?~
*Kérdezz vissza magában a lovag, mire mesterkardja válaszol.*
~Ne dögölj meg.~
*Fejezi be barátilag. A lovag vesz egy mély levegőt. Hátrapillant Nilevardra, és kezével lefele int lassan jelezvén, hogy maradjon nyugodt. Ha esetleg a másiknak a fegyverén lenne a keze, egy kicsit finoman meg is rázza a fejét. Visszatekint az állatra. Ha az még mindig nem vette őket észre, megpróbálja minden nyugalmát összeszedni, és elindulni az állat felé. Az idő messze nem elég arra, hogy átfusson a fején konkrétan, hogy talán a fa alatt egy állat van ami miatt ilyen izgatott az állat, vagy hogy a bal lábán a szőr hiánya az ittlétének oka lehet, hellyel közzel. Persze átfut az agyán mindkét lehetőség, de nem konkretizálódik még. A lehető legbiztonságosabban próbálja lassan, és fegyvertelenül megközelíteni az állatot. Közben magában beszél némán, mintha a warg hallhatná, értené a gondolatait.*
~Szevasz nagy fiú! Nincs semmi baj. Nem akarunk bántani. Gyere nagy fiú. Nem lesz semmi baj.~
*Ismételgeti magában, miközben nem veszi le mély barna szemeit az állatról. Talán a szája is mozog. Talán valami nagyon halk hang is kiszűrődik a száján, de az is szinte néma.

Miközben a teljesen elmebetegül szomorú szamaritánus akcióját hajtja végre, közben fontolgatja a b-tervet, abban a nagyon is lehetséges esetben ha ez nem jönne be. Ezt előkészítve, jobb kezét finoman, lassan felemeli a feje mellé. Ha jól sejti, Eeyr tudni fogja mire gondol ezzel, ha eljön az ideje.*


3016. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2021-11-13 01:46:52
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Atlasz)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 180
OOC üzenetek: 10

Játékstílus: Szelíd

//Különös küldetés//

*A páros biztonságosan partot ér, s neki is állnak teendőiknek. Nilevard lába megszárításának, Darenn pedig a keresgélésnek. Szerencsére mindketten eredményesek. Nem kell különösebb tudomány, hogy Darenn felfedezzen egy, a többitől vaskosabb csapást a hegyek irányába. Bizonyára nagyobb vad tapodta, s a letaposott aljnövényzet is beszédes lehet.
Ahogy a két harcos tömör, ám rációt nem nélkülöző eszmecserébe kezd, hűvös esőcseppek csattannak a faleveleken ritmikátlan komótossággal. Zsenge zápor indul útjának az erdő felett, a rengetegen pedig nyomott szürkeség lesz úrrá.
A hadnagy megindul, s mögötte minden bizonnyal a lovag is ezt teszi. A vidékre rányomja a bélyegét a nyugodt eső, csak egy-egy bizonytalan madárcsevej töri meg a békét. A levelek között átjutó, kósza esőcseppek nagyokat koppannak Nilevard páncélján, s szép lassan Darenn arcát is pöttyözni kezdik. A fák lombjai suttognak felettük, magasra nőtt törzsük pedig nyekereg a szélben. Utóbbiból ők mit sem éreznek a fák gyűrűjében, ám a hűvös idő a legvaskosabb páncél alá is képes befészkelni magát.
Nem telik el egy óra útjukból, mikor az ösvény szép lassan emelkedni kezd. Tudhatják, az irány megfelelő. Ugyanakkor jó fertályóra kutyagolás után még is megtorpanásra készteti őket egy váratlan esemény. Csörtetés, nem is akármilyen. Valami, valahol előttük csaholva söpör végig az őszi levelek képezte avarban, majd hirtelenjében szaglászva állapodik meg.
Mindketten észrevehetik az állatot. A jó tehén nagyságú warg busa fejét lehajtva szimatol körbe egy mohos, kidőlt fa mellett, szemmel láthatóan hevességében nem vette még észre a két harcost. Ha mást nem is, innen is kiszúrhatják a vaskos, barna bundát az állaton, mi mintha a balmellső lábáról hibádzana. A warg lászólag egyedül van, s egyéb zaj sem üti meg fülük.*


3015. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2021-11-11 22:03:44
 ÚJ
>Nilevard Demingen Sethvar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

// Különös küldetés //

* Soreylt nézve mostanában eléggé sokat a semmibe bámul. ~ Feltehetőleg fontolgatja a következő lépéseket. ~ A levél ötletet hamar el is veti a tapasztaltabb fél. Amivel nincs is semmi gond. Vagyis addig nincs, míg valami nagyobb fenevadnak étkéül nem szolgálnak. A humorára csak egy érdekes mosoly sikeredik a lovagtól. A tekintete teljesen elsötétül és ha jobban megnézi valaki üresség és ridegség jelenik meg egy darabon Nilevard arcvonásain. Mindenki valamit hoz magával a múltjából vagy éppen az élete egy szakaszából. Egyszer majd talán ő is rá fog jönni, hogy mit hozott el hazulról. Az istenek vagy éppen valami rejtélyes erő szerencsére a lovag mellett áll. A felszerelések levétele a vízbe csúszáson javít, de sajnos nem tudja elkerülni, hogy lába ne kerüljön vízbe.De szerencsére társa időbe reagál, hogy segédkezet nyújthasson számára. A támogatásra csak egy ismételt mosolyt mutat társa felé. ~ Eeyr köszönöm. ~ *
- Sajnálom hadnagy, csúszós ez a ladik.
* Jegyzi meg majd tér is át az evezésre, hogy mihamarabb partközelbe kerülhessenek.Amint végre újra szárazföldre léphet a hadnagy már is cselekszik. Elkezdi régi szakterületét csiszolni a nyomok keresésével. ~ Határozottan több irányba is indulhatunk, de szerintem a hegyekbe kellene. Vagy talán inkább pont az ellenkezőjébe? ~ Jobban bele is merül a gondolatokba míg egyedül hagyva próbálja magát megszárítani. ~ Ha a hegyekből jött a lény, akkor nagy valószínűséggel onnan üldözte el vagy le valami. Még az is lehet, hogy nagyobb bestia. Akkor pedig az lesz a megfelelő irány. ~ Természetesen nem minden esetbe nevezné bárki is a halálhoz vezető utat jó iránynak. De ebben az esetben az ügy megoldása a cél. Ahhoz pedig pont a kellemetlenül problémás útvonal lehet a megfelelő. Miután sikeresen megszárítkozik felszerelését is magához veszi, a páncéljával együtt. A sisak rostélyát szabadon inkább felhatja hisz ebben a helyzetben csak gátolja a mozgásba. Igazából az egész páncél azt teszi vele. De nem éppen fog emiatt panaszkodni. *
- Hadnagy, ha a hegyről érkezett. Akkor valami nagyobb el kergethette őt és a fajtársait onnan?
* Néz rá kérdőn, de igazából nem vár ténylegesen választ rá. Talán inkább csak el akarja ütni az utazás idejét. Nem éppen voltak szótlanok, inkább csak céltudatosak. De még nem ismerik egymást ahhoz eléggé, hogy a társalgás köztük szabadabb lehessen. De az idő mindenre megoldás. Persze csak ha mindkettő úgy akarja. *


3014. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2021-11-11 21:22:42
 ÚJ
>Darenn Soreyl avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152

Játékstílus: Vakmerő

//Különös küldetés//

*Az újonc kérdez, és az még sosem baj. Közben már a csónakokkal barátkoznak gondolatban. Ugyan arról a gyenge nyomocskáról sok mindent nem tud megállapítani, de mély hangján annyit hozzátesz.*
-Átlagos példány lehet.
*Vakar bele a szakállába röviden.*
-De nem egy átlagos vadászat.
*Mondja a lovag mély hangján.*
-Nem tudom mi vetette ilyen messze a hegyektől az állatot, de ha egy mód van rá...
*Hagyja félbe a mondatot egy gondolat erejéig.*
-Csak ne csináljunk semmi ostobaságot.
*Fejezi be végül, kicsit másként mint eredetileg tervezte. Perchipfell eléggé jól ismeri a lovagot ahhoz, hogy sejtse mire gondolt.*
~Soreyl ez nem egy szarvas akit kedvedre terelhetsz. Nem fogod tudni fűevésre szoktatni, és megszelídíteni.~
*Magyarázza a kard a gazdájának, akinek több mint be kell látnia, hogy a másiknak igaza van.*
~Tudom.~
*Válaszolja rá röviden.*
~De nem kell minden állatot lekaszabolni mert megevett egy birkát.~
*Biggyeszti a végére az érvelését, amire már előre fel van készülve Perchi.*
~Ezt mondd majd akkor is mikor téged akar megenni.~
*Nincs mit tenni. Igaza van, szóval Soreyl befogja a száját ezzel. Aztán már egészen készen állnak az indulásra. Nilevard levelet, erősítést szeretne, mire a lovag atyaian a levegőbe legyint magához intve a fiút.*
-Bredoc is ember híján van, a Városi Őrségtől meg már ketten rajta vannak az ügyön.
*Mondja, és mindketten meglepődnek. Soreyl is, és Perchi is.*
~Fekete humor. Há!~
*Kacag fel meglepetten. Szokatlan ez Soreyltől. Nem sokba telik bele, és ugyan Nilevard megcsusszan a ladikon, Soreyl segítségével visszamászva, szerencsével elérik a túlpartot. Onnan pedig megint elengedte Eeyr a duó kezét, és át adta Teysusnak. Azaz oldják meg ahogy tudják. Szigorú, de igazságos dolog ez. Egy két vadcsapást, vadászok által letaposott nyomvonalat látni csak.*
-Körbenézek gyorsan Nilevard.
*Mondja miközben a lombok felett kéklő hegyeket nézi.*
-Kicsit szárítkozz meg, öltözz fel. Én keresek valami nyomvonalat a hegyek felé.
*Azzal keresgél. Amint talál valami egyértelműt, úgy int a közlegénynek és megindul. Ha nincs ilyesmi, akkor toronyiránt a bozótoson keresztül vágnak neki az erdőnek, és eljő a mesterkard meggyalázása, hogy bozótvágót csináljanak belőle.*


3013. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2021-11-11 06:51:09
 ÚJ
>Denjaar Krultos avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 280
OOC üzenetek: 9

Játékstílus: Vakmerő

-Jól van. *Paskolja meg a lovat előredőlve a nyeregben. Lépésre kell fognia a hátast, hosszú még az út Artheniorig. Szegény pára szinte elszokott tőle, míg ő a Dokkoknál kóválygott. Nem kíván a kelleténél többet időzni sehol a városig tartó úton. Egyrészt nem óhajt időt veszíteni, másrészt kétes hírneve sem hajt számára túl sok hasznot a vidéken. Exparancsnoki címe, no meg a saját nyakába akasztott hírverés a Kikötőben bizonyosan bajt fog hozni még a fejére. Nem, mintha különösebben aggódna a dolog miatt. Túlontúl sokat túlélt már hozzá, hogy a veszély kicsit is aggassza. Ám a veszély attól még veszély, a körültekintés pedig a legkevésbé sem árt a helyzetében.*


3012. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2021-11-09 21:01:41
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Atlasz)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 180
OOC üzenetek: 10

Játékstílus: Szelíd

//Különös küldetés//

*A lovakét nem is, az ő súlyuk még könnyedén elbírja a lélekvesztő, s nincs is szükség kettőre. Nilevard vágtára ösztönzi a hátasokat, a két ló patadobogása pedig messziről visszhangzik a kihalt szántón. Ha nincsenek is megtanítva rá, hogy maguktól visszataláljanak Artheniorba, minden bizonnyal befogják majd őket valamelyik közeli faluban.
Ahogy Darenn a hevenyészett csónakra lép, az nagyot billen, de nem fordul a vízbe. Nilevard közben leveti magáról a páncélt, s csak ezután követi a hadnagy példáját. Teszi ezt igen bölcsen, mert ahogy Darenn után lép, a csúszós farönkök szerencsétlenségére nem segítik meg, s fogódzkodónak is híján van. A víz a part mentén sekély, így csupán bal lábát éri víz combközépig. A hadnagy segítségével könnyedén, nélküle kisebb nehézségek árán kikecmereghet, s ezúttal már szilárdan állapodik meg a "fedélzeten." A nedves ruhaanyag kellemetlenül tapad lábára ugyan, de különösebb következménnyel nem jár a dolog. Alighanem néhány óra múlva már meg is szárad rajta a posztó.
Az összekötözött farönkök között fel-felbuggyan némi víz, ám a csónak kitart.
Nem különösebben nehéz kitalálni, hogyan kell átevezni a túlpartra, a két evező bizony kézre áll. Ugyan a folyó valamelyest lejjebb sodorja a duót, ám tutajuk rövidesen partot ér a túloldalon. Ha voltak is itt nyomok, azokat már elmosta a víz, a sűrű aljnövényzetben pedig igazán nagy szerencse kell hozzá, hogy nyomra leljen az ember.
Az erdő itt sűrű, csak egy-egy, keskeny vadászcsapás kivehető az aljnövényzetben. A kikötői út pedig messze húzódik innen. Ugyan van kiindulópontjuk a lomboktól még éppen, hogy látszó hegyek felé, ám hogy merre indulnak, az csak is a párostól függ. Nincs most itt más, csak ők, a lágyan susogó fák és az erdő rejtélye.*



3011. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2021-11-08 19:05:05
 ÚJ
>Lilyenn Freggi avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 175
OOC üzenetek: 9

Játékstílus: Vakmerő

// A szállítmány védelmében //

*Talán a gyakorlatnak, talán a láthatatlanságnak, de az is lehet, hogy a fontosabb teendőknek hála, Lilynek sikerül észrevétlenül betakarítani némi zöldséget. Egy újabb lefekvés, amit nem üres hassal kell metgtennie, bárhol is kerüljön rá sor. A sikerélményen felbuzdulva már mondja is a saját ötletét a szegény patás megmentésére. Bár az nem arat osztatlan sikert. Még a gnóm bácsi is, aki eddig szipogott öreg barátjáért, azt szeretné, ha véget vetnének szerencsétlen állat szenvedésének. Szöszink, nem meglepő hatékonysággal, kezébe is veszi a dolgok irányítását. Úgy látszik, neki mindegy, ki hagyja és hol a fogát, a szállítmány a lényeg. Na és persze, hogy az célbaérjen. Szólítja is fel az erősebbeket, hogy ugyan cipeljék már el az útból mielőtt kileheli a lelkét. Talán nem szenvedett eleget még, vagy valami hasonló fut át az árva elméjén, amikor a hármas erőnek erejével igyekszik vonszolni szegény párát. Hát holtában nem lenne ugyanilyen nehéz? Még ellen sem tudna állni. De a félvér inkább nem fűz hozzá semmit. Ha rá akarna hallgatni bárki is, azt mondaná, hogy mindenki csináljon, amit akar. Amint a többiek a megfelelő helyre érnek leendő áldozatukkal, Lily inkább hátat fordít nekik és, már a kocsin trónolnó öreghez lépdel. Talán neki is jót tesz, ha elterelik a figyelmét, amíg a pajtását gyilkolásszák.*
-Mondja kérem! Van már terve a szekérrel kapcsolatban? Hisz csak nem hagyja itt az enyészetnek. Visszatér érte egy másik igással, vagy mi?


3010. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2021-11-05 19:09:48
 ÚJ
>Zsonorha Beestingerm avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Szelíd

// A szállítmány védelmében //

*Zsonorha tényleg nincs elragadtatva, hogy bizony a patásnak maradnia kell, mert azért egy élet mégiscsak egy élet attól függően, hogy az elmondások alapján milyen szép kort is élt meg. Bár szívesen fordítana még időt a jószág megmentésére, úgy látszik akármilyen ötlettel is állnak elő az nem nyújthat már elegendő segítséget.*
~Azért egy próbát mindenképp megért volna, de ha nem, akkor legyen úgy, ahogy azt a bácsi jónak látja.~ *Nem szándékozik vitába szállni ez ügyben, főleg mert végül is a gazdája döntött így és mert a lovag utána pluszba még meg is erősiti ezt. Annyi nyugtatja, hogy legalább a szenvedése megszűnik, ha már megmenteni nem tudják. Azonban mielőtt a férfiak segítségére volna, megpillantja a kocsira felkapaszkodni készülő bácsit, akinek már biztos fáj mindene az évek hosszú gyötrelmei és az elmúlt idő aggodalmai miatt.*
-Várjon csak! Segítek felülni. *Odalép mellé és finoman felsegíti a kocsira. Amikor már tisztában van azzal, hogy sikerült biztosan elhelyezkednie, visszatér a többiekhez. A kis megváratás után végre mind a hárman egyszerre meg tudják emelni a lovat, majd az úttól távolabbra vinni. Ezt csapatmunkával gyorsan meg is történik. Mikor már el lehet mondani, hogy elértek egy tisztességes távolságot, a maszkos már-már beadva derekát kérdést intéz-e felől. De nem csodálja, hisz Zsonorhán is kezdenek megjelenni a fáradság jelei. Leginkább ez tűzpirossá változó arcán feltűnősködik, ahogy egyre távolabb érnek az úttól. Ha a szöszi is úgy gondolja, hogy lassan már nem kell tovább vinniük, akkor a félvér készen áll, hogy óvatosan lerakhassák a földre. Ezt követően leereszkedik a patáshoz és megsimogatja a nyakát. Megkönnyebbül, hogy legalább sikerült eljutniuk vele idáig. Bár törött lába miatt nem is tudott volna olyan könnyen elrongyolni előlük. De viszont Innentől már csak a lovagon múlik minden.*


3009. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2021-11-04 08:59:44
 ÚJ
>Illidary Manteqrut avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 260
OOC üzenetek: 13

Játékstílus: Vakmerő

// A szállítmány védelmében //

* Hollója hamar vissza kerül a vállára, és már csak Lluthery utasítására lesz figyelmes. A parancs az parancs. Végig néz a társaságon, de feleslegesen. Alapból nem is ők döntenek, hanem a szőke lovag. Így engedelmeskedik a kérésnek és megy neki segíteni. A bácsira még egy pillantást vesz és Zsonorhára. ~ Bizton állíthatom, hogy ki fog akadni, de a parancsot ő se tagadhatja meg. ~ Jegyzi hozzá. Oda is megy a ló elülső lábához, hogy ott háromra megemelhessék. Ha félvér is segít akkor hamar sikerül a beljebb húzni szegény küszködő állatot. Nem éppen van szabad keze egy simogatáshoz, de hollója elkezdi látványosan stírőlni a lovat. *
- Ignis, eszedbe se jusson!
* Förmed rá a hollóra aki, határozott rikácsolással ellenzi a gazdája szavait. De nem fog ellent mondani a madár neki. Így is már bőven jól lakott az út eleje óta. Soha nem tűrte Illidary, hogy haldokló állatból fogyasszon a madara. Emberből meg nagy valószínűséggel nem volt szerencséje. ~ Az emberhús enyhén kesernyés állítólag. De természetesen csak a pletykákból. ~ Nem hinné, hogy madara ínyére lenne valaha is. Ahhoz bizonyára nagyon éheznie kellene Ignisnek. De gyorsan el is tereli a figyelmét a ló cipelése, hogy már elég távolra kerültek az úttól, hogy ne okozhasson tényleges gondot az erdő ragadozói. *
- Itt jó lesz? * Enyhe lihegést hallat a mélységi, hisz a ló még így sem könnyű. *


3008. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2021-11-04 07:33:53
 ÚJ
>Lluthery Mytryell avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Megfontolt

// A szállítmány védelmében //

*Azonnal összecsődülnek, hogy valami megoldást találjanak. Valamiért mindenkinek a szájából azt hallja ki, hogy bizony a lovat meg kell menteni. Mintha nem egy öreg gebe lenne és mintha az öreg úr visszaszorult volna a második helyre. Nem igazán érti, hogy miért támadt hirtelen mindenkiben ilyen állatbaráti szeretet, ő már legszívesebben lecsapná a fejét, hogy ne szenvedjen tovább. Egyre furcsább ötletek kerülnek elő, míg Lily a kárba vesző rakományt fölözi le, addig elhangzik több alternatíva is. Az kiderül az elején, hogy az öreg nem ért az alkímiához, így ezt már el is vethetik, nem is szívesen adta volna oda a saját italát egy ló megmentéséért. Főleg egy ilyen igásért. Majd felvetül hogy itt is maradhatnának vele míg visszaér a segítség, a következőre pedig határozottan már ráncolja a szemöldökét, hogy bizony neki vissza kéne mennie segítséget hozni a város irányába és itt hagyni a rakományt velük. Már latolgatja a fejében, hogy miként is közölje a többiekkel, hogy bizony a gebét itt hagyják, márpedig két darabban legalább, mikor az öreg is megszólal. Végül is az övé az állat.*
-Le…legyen hát így! *Csap az oldalára, ahol a karját tartja.*
-A ha…hajtó me…mellé felkapaszkodhat, Zso…zsonorha majd há…hátul utazik. *Teszi helyre a változásokat.*
-A l…lóra pedig l…lesz gondom. *Mert nyilván a többi lágyszívűnek nem igazán lenne hozzá gusztusa úgy véli, hogy egy erős lendítéssel leválasszák a lóról a fejét. Meg aztán ehhez kell majd erő is. Füttyent is egyet, azzal a lova ott is terem mellette.*
-Se…segítsetek behúzni a bo…bokrok közé. *Szól a maszkoshoz és Zsonorhához, mert hát a lovat az úton nem hagyhatják, se élve, se máshogy. A szekérnek hamarabb akad új gazdája, mint egy lótetemnek errefelé. Meg aztán nem szeretné, hogy idáig kimerészkedjenek az erdő vadjai, a végén még más utazóknak is baja esik. Leakasztja a köpenyét és áthúzza a ló teste alatt, mert hát az állat még így is nehéz, de ha esetleg elől megemelik, a rossz lába mögött, talán még segít is nekik belépkedni a bozótosba. Ha odagyűlnek köré, háromig számol majd emeli és próbálja beterelni.*



3007. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2021-11-03 11:22:05
 ÚJ
>Karheia Rhagodar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 419
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//

*A férfi kérdése nevetésre készteti Karheiát, aki rácsodálkozik, hogy ezek a vad, és olykor igen erőszakos férfiak egyben mennyire szerethetően gyengédek tudnak lenni. Rorkirra különösen jellemző ez a kettősség, ami minduntalan csodálkozásra készteti a barbár asszonyt.
A férfi hirtelenségére Karheia megtorpan, és mozdulatlanul várja, hogy "elsodorja" őt, a kölykök pedig izgatottan szökdécselnek, és vékonyka hangon ugatnak a szokatlan jelenetet látva. Karheia akaratlanul is felnyög, hiszen a másik még a levegőt is kiszorította belőle nagy örömködésében.*
- Én is örülök neked.
*Amikor végre elengedik, és kicsit ki tudja fújni magát, máris sürgető invitálásban lesz része, így széles mosolya arcán esélyt sem kap arra, hogy halványulni kezdjen.*
- Egy sugallat, mondhatjuk így is.
*Válaszol egyelőre kurtán, közben a madzagot leoldozza a kölykökről, hogy végre kicsit szabadabban szaladgálhassanak. Tekintetével éberen figyeli őket, nehogy elkószáljanak, vagy hogy ne kapja el őket egy sas váratlanul. Közben helyet keres magának, a férfi pedig váratlanul elsiet, a két kutyus játékos szalad utána. Karheia felkönyökölve figyeli a jelenetet, aminek boldog farokcsóválás lesz a vége. A két kutyus ádázul kezdene neki a csontnak, addig pedig legalább neki is van némi nyugalma.*
- El, az biztos.
*A két kölyköt kellőképpen lefoglalja a csont annyira, hogy ne ugorjanak egyelőre Rorkir kutyájának nyakába, de ha amaz közelítene feléjük biztosan farok csóválva pattannak fel, hogy megnyalogassák annak szája szélét.*
- Na és a fontosabb kérdés, hogy téged mi szél hozott erre?
*Fordul végül a barbár férfihez, és körbe is, hogy alaposabban szemügyre vehesse annak kis menedékét. Lopva igyekszik jobban megvizsgálni a másikat, és mindezt törekszik nem sértő módon tenni, ahogy szavait is valamelyest moderálja.*
- Megváltoztál.
*Jut erre a bölcs megállapításra, és kíváncsian várja, hogy miféle magyarázattal szolgálnak neki ezzel kapcsolatban.*


3006. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2021-11-03 07:26:02
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Mimóza)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 141
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Szelíd

// A szállítmány védelmében //

*Az öreg természetesen nem figyel fel Lily eltűnésére sem, hát még annak megpakolt zsebeire, bár társairól ez nem feltétlenül mondható el. A bácsi csendes résztvevője a beszélgetésnek, igyekszik a társaság dinamikáját feltérképezni addig, és élvezni a kis nyüzsgést maga körül, vagy ahogy mondani szokás az ifjak között igyekszik kicsit megfiatalodni.
Egy újabb résztvevő bukkan fel, a bácsi pedig érdeklődve méregeti őt, aki úgy tűnik éppen annyira a szívén viseli jószága sorsát, mint itt majdnem mindenki. A kérdésre csak megingatja fejét, mert ő bizony aligha ért az alkímiához, remegő kezeivel már a leves megevése is nehézséget jelent neki, hát még ilyen precíz munkafolyamat.*
- Bocsánat, közbeszólhatok gyermekeim?
*Kezd bele végül a bácsi bizonytalan hangon, arcán egy fakó mosollyal. Néhány köhintés után folytatja végül.*
- Igazán meghat, hogy milyen mélyen a szíveteken viselitek a jószág sorsát. Eeyr és az Erdőszellem biztos büszkeséggel tekint reátok az arany szívetekért.
*Érzelmes kis beszéde közben a szenvedő élőlény felé fordítja tekintetét.*
- De kár lenne sok energiát és erőforrást vesztegetnetek szegény párára. Már öreg szegény gebém, nem sok lenne egyébként sem hátra számára. Én viszont gyenge vagyok, nem tudnék gyorsan véget vetni neki, a szenvedés pedig szörnyűbb a gyors halálnál.
*Tekintetét végig vezeti a kis csapaton, hogy vajon azok mit szólnak az ő felvetéséhez, közben megint köhécselébe kezd, ezúttal intenzívebben.*
- Fáradt is vagyok gyermekeim, azért viszont hálás lennék ha elvinnétek egy darabon.
*Bütykös ujjával a kis csapat szekerére mutat, amin a fegyveres mozdulatlanul és közömbösen üldögél. Ha a többieknek nincs ellenére akkor meg is próbál felkapaszkodni rá, természetesen csak segítséggel. Egyébként sem szeretné közelről látni az állat halálát - már ha így döntenek a kalandorok -, és így legalább ülhet és megpihenhet.*


3005. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2021-10-29 19:58:36
 ÚJ
>Vérgőzös Rorkir avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//Otthon édes otthon//

*Lassan de biztosan érkezik meg a kunyhóhoz. A nap már lassan nyugodni készül, de még annyi ideje van, hogy tüzet gyújtson. A lovat megköti, majd jól megszeretgeti Árnyékot, aki szinte nem is bír bérelni gazdájával.*
-Na jól van, jól van. Gyere!
*Mondja a kutyusnak, majd beinvitálja a kunyhóba, ahol már jó meleg van a tűztől. Egy tál víz segítségével alaposan megmosdik, lemossa a vért az arcáról, majd az ágyba zuhan. *

//Napváltás//

*Fájdalmas a reggel, zúg a feje az biztos, de azért kiheveri. Egy pár perc üldögélés után már sokkal jobban érzi magát, főleg miután iszik egy kis vizet is. Kiengedi a kutyát is, majd a lovához sétál, hogy lepakolhassa a rengeteg holmit. Mindent elrak szépen a kunyhóban a megfelelő helyre, vagy odakint. Magánál csak az ivókürtjét, a fenőkövet, a kötelet, acélt és kovát, a bilincseket, némi hideg élelmet és a fáklyát hagyja, illetve oldalára akasztja a hosszúkardot is, ha esetleg valamiért kellene a pallos helyett. Minden mást lerak. *

A hozzászólás írója (Vérgőzös Rorkir) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.10.29 19:59:52


3004. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2021-10-29 13:57:18
 ÚJ
>Vérgőzös Rorkir avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//

*Rorkir csendesen ejtőzik ezen a szép napon, az egyik rönkön pihenget, miközben lustán kavar néha egyet-egyet a kis üstben, amiben fő a finomság. Nem is csoda, hogy hamarosan látogatója érkezik, nem is akárki személyében. Szinte számított is arra, hogy valaki jönni fog, ha más nem egy éhes vad, akinek a nyúl maradékát szánta odaadni, amit a saját ebe már nem bírt megenni. De helyette a szellemek ismét megajándékozni látszanak a férfit. A cikázó villámfényekkel átitatott kardja persze maga mellett van, a fának támasztva, éppen kézközelben, csak ha szükség lenne rá.*
-Rheia, te vagy az? Nem álmodom?
*Mondja hatalmas vigyorral a képén, ahogy szinte felpattan, hogy odasiethessen kedveséhez, majd, ha nagyon nem ellenkezik, úgy rögtön karjaiba is kapja, és szorosan magához öleli őt. Talán kicsit el is emelkedhet a lába a földtől. *
-Mi szél hozott erre? Gyere csak gyere!
*Invitálja maga mellé a tűzhöz, figyelmét pedig nem kerülik el a jószágok sem. *
-Nahát, a kutyusok. Milyen szépek!
*Csodálkozik rá Rorkir, majd hirtelen eszébe jut valami. El is siet az egyik fához, ahol fel voltak kötve a nyulak, majd egy-egy nagyobb, húsos csontot fog, hogy odadobhassa nekik. *
-Na ezzel ellesznek egy darabig.
*Mosolyog, majd Árnyék jut eszébe. Kicsit fél, hogy hogy viselkedik az idegen kutyusokkal, de sikerült jól megnevelnie, úgyhogy csak lassan, kíváncsian hegyezve a fülét jön közelebb. Természetesen először Rorkirhoz simul, szinte mintha engedélyt kérne tőle, majd egy kis simogatás után csillogó szemekkel néz Rheiára is, majd a kicsikre. Biztoa szívesen játszana velük. *


3003. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2021-10-24 20:30:10
 ÚJ
>Karheia Rhagodar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 419
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Mézescsók//

*Karheia nem ritka, hogy a Kikötő erdőségében "kóricál", ezt gyakran megtette korábban, amikor úgy érezte némi környezetváltozásra van szüksége Thargia után. Persze Synmira békés, és otthonos, a tharg birtokok pedig mindig közel fognak a szívéhez állni, de talán az erdőség az, amiben igazán ki tudja tisztítani gondolatait. A fák sűrűjében a levegő is más, ami mintha elősegítené tisztánlátását, emellett pedig értékes lelőhelyek után kutathat. Nem konkrétan vadászni érkezett, ezért lépteire sem figyel olyan komolysággal, sokkal inkább a növények vizsgálgatásába feledkezik bele.
Rövidesen füst édes illata csapja meg orrát, ami még óvatosabbá teszi őt. Persze ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy lángra lobbant az erdő, mások is gyújthatnak tüzet ilyen vagy olyan szándékkal, de semmilyen eshetőséget nem zárhat ki. Kissé bizonytalan először, hogy kövesse az illat forrását, hiszen nem annyira érzi, hogy lenne kedve társalogni vagy bárki békés magányát megzavarni, ám a két kölyök - akiket egy vékonyabb kötélre kötött - izgágán húzzák abba az irányba.*
- Jól van na, csak szépen!
*Talán egy-két hat múlva már szabadon is kóricálhatnak mellette, de egyelőre ezt még túl korainak ítélte meg, és nem szeretné, hogy a kutyusok - akikért bizony nem kevés aranyat fizetett - elvesszenek szeme elől, és egy farkas vacsorájává váljanak.
Legnagyobb meglepetésére nem is akárkihez vezettek az illatok, hiszen a fák közül kilépve már tisztán látja a számára ismerős férfit a tűz mellett. Karheia arcára önkéntelenül is széles mosoly terpeszkedik Rorkir láttán.*
- Nahát, hát kihez sodortak ismét a Szellemek! Hála nekik érte.
*Üdvözli barbár társát emelkedett hangulatban, miközben az apró jószágok farkukat csóválva tolakodnak előre, még köhécselésbe is kezdenek ahogy a kötél ennek okán torkuk szorításába kezd.*
- Jó újra látni, Rorkir!
*Fejét oldalra biccentve mosolyog a másikra, és azon tűnödik, hogy vajon megöregedett e vagy csak emlékei játszanak vele.*


3002. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2021-10-21 20:03:32
 ÚJ
>Gyldwa Zuunkered avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

*Megpihenni ugyan megpihen, mikor teste igényli, de alapvetően jól bírja a strapát. Ez az erdő is új neki, sokat hallott róla a konyhában az asszonyoktól. Néhányan remetéket emlegettek itt élni, mások hatalmas és varázslatos lényekről szóltak. Ki tudja mi lehet az igaz belőlük? Talán majd éppen Gyldwa fogja kideríteni! Persze nem most azonnal, hisz fontosabb dolgai is akadnak, de a gyermeki kíváncsiság azért ott ég benne. ~Ide mindenképp visszajövök, igen. ~ Széles mosollyal az arcán rója az utat a város felé. *


3001. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2021-10-16 08:49:28
 ÚJ
>Lilyenn Freggi avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 175
OOC üzenetek: 9

Játékstílus: Vakmerő

// A szállítmány védelmében //

*Lily hamar felhagy a bokrok vizslatásával. Hiszen a maszkos bármelyik irányból érkezhet. Őt ismerve pedig, ha még mindig felderítőt játszik, akkor aligha fogja kiszúrni. Azért bízik benne, hogy hallotta a füttyöt és a kilátást és nem fegyverrel a kezében ront majd szerencsétlen öregre. Kedves kis gnóm bácsi. Kár lenne a frászt hozni rá. Hamar fény is derül a titokra, hogy mit szeretett volna a gnóm haza vinni. Bár ennek a szállítmánynak senki sem szentel túl nagy figyelmet. Leszámítva persze az árvát. Mikor a maszkos is megjelenik és mindenki a megoldáson töri a fejét, Lily akcióba lép. A lehető legkevesebb zajt csapva megkerüli a szekeret, így az pont eltakarja a kíváncsi szemek elől. Amennyiben senki sem szól rá, öt darab, jó orkökölnyi méretű krumplit sűllyeszt a tatyójába és így tesz három hagymával is. Biztos, ami biztos alapon. Tervei szerint, ha lesz valamilyen parázs, majd bele dobálja a krumplikat és elmajszolgatja elalvás előtt. Nyilván a hagyma is tesz majd valamilyen szolgálatot, de ezt még nem találta ki. Ám amennyiben a kis szarka lebukna, úgy bűnbánó arccal mindent visszatesz a helyére. Ennek végeztével visszabattyog a kis társasághoz, akik még mindig a ló sorsa felett tanakodnak. Szó, mi szó, az árva sem szívesen hagyná itt az állatot, hogy a vadak martalékává váljon. Ám a felsorakoztatott ötletek nem bővelkednek a hatékonyságban. Ez pedig nem fog tetszeni a kapkodó szöszinek. Aki, így nem fogja szorgalmazni a paci megmentését. Hála az árva villám elméjének, hamar megmenti a helyzetet, vele együtt pedig az állatot is talán, egy, az eddigi leghatékonyabb ötlettel. Gyorsan elő is áll vele, mielőtt a páncélos kardot rántana, hogy kegyes halálban részesítse a szenvedőt.*
-Szerintem gyorsabb és egyszerűbb lenne, ha valaki visszalovagolna a városba és ott kerítene segítséget. *Emeli kékjeit a szőkeségre.* Ott találni alkimistát és gyógyító is. Talán még kereket is a szekérhez. Persze ez csak egy ötlet. *Vonja meg a vállát és véletlenül sem teszi hozzá, hogy eddig a legjobb. De bízik benne, hogy így a ló is megmard és a szállítmány sem lesz sokáig akadályoztatva.*


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3235-3254