Külső területek - Kikötői erdőség
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Szántóföldek (új)
Dokkok és kikötő (új)
Kikötői erdőségTharg birtokok (új)
Krenkataur barlangrendszer (új)
<< Előző oldal - Mostani oldal: 158 (3141. - 3160. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

3160. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2022-03-09 20:25:53
 ÚJ
>Vérgőzös Rorkir avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 303
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Mézescsók//

*Látja, hogy Rheiát hogyan érinti rokonának említése, úgyhogy igazán nehezére esik mesélni a történtekről, de végül úgy dönt, hogy egy ilyen súlyos terhet nem akar cipelni, meg aztán talán ketten együtt kitalálhatnak valami olyasmit is, ami egyedül Rorkirnak sosem jutna eszébe. Aztán ahogy elkezdi mesélni a mesélnivalót, érthetően szaladnak ki a nő száján az értetlenségét megoldani igyekvő kérdések. Úgyhogy hagy időt, hogy ülepedjenek az elhangzottak.*
-Fogalmam sincs miért tehette.
*Bár így visszagondolva, mintha valamit magyarázott volna neki az úrnő, amit azóta is amolyan női szeszélynek tart, mert a saját értékrendje szerint nem tudja hová tenni.*
-Valami ilyesmit magyarázott, hogy a thargok meg a béke... Meg hogy Yagnar miért a birodalom közvetlen közelében fosztogatott.
*Vonja meg a vállát, és látszik rajta a teljes értetlenség, sőt talán igazán nem is izgatja a miértje. A tények attól még tények maradnak. Ám az ezután rá záporozó kérdések igazán felbosszantják, vagyis hát így jön ki rajta a maró igazság. Mert a szavak bizony fájnak neki. Egyrészt sértik őt férfiúi becsében, másrészt mintha tőrrel szúrnák a szívét.*
-Erős harcos vagyok Rheia, de nem annyira, hogy fegyver nélkül, megmérgezve legyőzzek egy városnyi embert.
*Belerúg egy kavicsot a halványuló tűzbe.*
-És bolond sem vagyok annyira, hogy egyedül nekimenjek az egész Tharg seregnek. Egyedül vagyok..."egyedül..." Nincsenek itt a fivéreim, hogy pajzsot tartsanak nekem.
*Hangjában egyértelműen szomorúság ül. Mélabú, ha úgy tetszik.*
-Jól vagyok. Tényleg.
*Nyugtatja meg a másikat, bár a hangja még mindig nem az igazi. Láthatóan az evéshez sincs már kedve, úgyhogy belelöki a kanalat a tányérba, azt pedig maga mellé teszi, és összekulcsolt kezekkel térdel a könyökére, és úgy hajtja le a fejét tehetetlenségében.*


3159. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2022-03-09 18:24:57
 ÚJ
>Vérgőzös Rorkir avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 303
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//Rorkir kunyhója//

-Vagy úgy.
*Feleli az apró teremtésnek, arcán a jóízű kacaj halvány mosollyá halványul, ahogy korty kortyot követ. *
-Egy történettel? Igaz is.
*Azzal pedig elkezdi mesélni azt a történetet, ott az asztalnál maradva, szaruval a kezében. Arról, hogy hogy is épült ez a ház, hogyan vett a piacon egy édes kiscicát, ami a szívéhez nőtt. Aztán hogyan halt meg szegény, és jött helyette a szörnyűség. Nem az a tipikus krónikás, így nem igazán mesél túl jól, de talán ez nem is számít annyira, ugyanis látja hogy Ester elszenderült.*
-Szép álmokat kicsi.
*Suttogja, majd tölt még egyet magának, és még egy jó darabig nézi a tüzet elmerülve saját gondolataiban.*

//Napváltás//
//A +bízás//

*Nem kel olyan korán, mint ahogy szokott, mert egészen hajnalig fent volt, úgyhogy Esternek könnyen van esélye előtte ébredni, már ha olyan fajta lány. Mindenesetre lustán nyitja ki a szemeit, és hatalmasat nyújtózik, mielőtt szemeit dörzsölve kikelne az ágyból. Úriember volt, így a lánynak nincs attól tartanivalója, hogy álmában rontotta volna meg őt a férfi. Éppen csak meglögyböli az arcát némi hideg vízzel, hogy ténylegesen felébredjen, majd magára veszi azt a kevés holmit, amit magán szokott hordani. Vadászni tervez, valami apróságra reggelinek. Ehhez szedelőzködne, amikor Árnyék brummogása töri meg a csendet. Ha Ester még mindig aludna, úgy Rorkir finoman megrázza a vállát. Nem különösebben szól semmit, csak óvatosságból szeretné felkelteni, ha pedig ébren van, akkor csak egy a tegnapihoz hasonló pillantást kaphat, amikor Rheia érkezett.*
-Megnézem ki az.
*Mondja halkan végül mégis, majd az ajtó felé indul, kezébe véve a baltát, ami az ajtó melletti tuskóban pihen, csak úgy, mint korábban. Naesala eljuthat az ajtóig, ha elég bátor és nem fél a kutyától, aki vadul ugatja őket szakadatlan. Az azonban látszik rajta, hogy nem fog a nyakuknak ugrani csak úgy, és nem is szökken előre-hátra miközben ugat, inkább csak az ajtó mellett áll és "jelez" gazdájának. A férfi a fejszét lazán maga mellé engedve nyitja ki a faajtót. Először a hegyesfülűt látja meg, fajtája minden vonásával, már amit Rorkir annak tud be, de azt is látja, hogy akad pár sérülés az arcán, ami elrondítja a csinos pofiját. Aztán látja meg a lovon ülő páncélost, vélhetőleg férfit, aki már kardját kivonva áll. Ez rögtön úgy veszi ki magát neki, hogy nem cseverészni érkezett a két idegen. Mivel sosem látta a városőröket Artheniorban, így fogalma sincs róla, hogy ők lennének azok, csak annyit lát, hogy valamiféle egyenjelzés van rajtuk.*
-Ha ölni jöttetek miért kopogtok be?
*Dönti félre a fejét, miközben fejével a lovas felé bök, de szavai egyértelműen Naesalának szólnak.*
-Shh.
*Szisszent a kutyának, ami rögtön abbahagyja az ugatást, s helyette csak némán és feszülten, néha halkan morogva figyeli az idegeneket.*

A hozzászólás írója (Vérgőzös Rorkir) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.03.09 18:26:16


3158. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2022-03-09 17:31:42
 ÚJ
>Pashthra Shungo'rol avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 399
OOC üzenetek: 62

Játékstílus: Vakmerő

//A +bízás//
//Rorkir kunyhója//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

- Hát, nem gondoltam, hogy gyertyákkal kivilágított ösvény vezet majd hozzá, de ennél kicsit pontosabb leírást vártam volna. * bólint az ifjú harcos Nae megjegyzésére, félreértve azt. Láthatóan nem javult a hangulata, ami miatt részben a hosszúéltűt okolja. A kapuőrrel való diskurzus ugyan feldobta a kedvét, de ebbe is hamar belerondított a lány páros. Az pedig, hogy Jenari magára hagyta Citrom főhadnaggyal, csak olaj volt a tűzre. *
- Nem hiszem, hogy túlságosan zavarná az, amit tett. * Teszi még hozzá, nem egyértelműsítve, hogy Aenaere gondol, vagy a tagra, akit elfogni jöttek. De egyébként még Jenarira is ráhúzható ez a kijelentés, ha valakinek pont körülötte forognának a gondolatai. *
- Mindig készenlétben vagyok, Nae. Ismerhetnél már ennyire. * Teszi hozzá a fiú, kivonva kardját annak hüvelyéből. Ő maga nem száll le a lóról, a harci páncélban lévő állat önmagában is elég ijesztő látvány, hát még egy mesterkardot szorongató, talpig páncélban lévő lovagnak tűnő ifjú harcos, ereje teljében. *


3157. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2022-03-05 15:04:55
 ÚJ
>Shauri Sethi Ishani avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

* Az erdei ösvényen halad tovább, még gyalogláb. Lovára csak később szándékozik felülni. A gyaloglás mindig is jól esett neki, ki tudja szellőztetni fejét. Azon töpreng, mihez kezdjen magával? Íjászként kezdte, de a bal kézfeje megsérült, még évekkel ezelőtt. Mikor a barlangnál sikerült egy Nassiky-t legyűrniük. Annak mérgéből gyűjtött be, mikor; mekkora szégyen; a kezére is fröccsent egy kevés belőle. A gyógyítójuk épp csak annyira tudta rendbe hozni, hogy tudja íját használni. Harcolni is, ha kell. Látványra durva sérülés, de nagy "kiesést" nem okozott. S ott van még persze a benne szunnyadó mágia, amit jó volna fejleszteni. Most a város irányába tart, szállást keresni. Szarvasbőr nadrágot s inget, csizmát viselő elfet most egy sötétszürke farkas préme tartja melegen. Pár órányi gyaloglás után, elunva magát, felül lovára és vágtába ugrat az ösvényen. *


3156. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2022-03-03 20:56:18
 ÚJ
>Rynsell Caeldan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

*Kezd fáradni. Okosabb lett volna venni valamicske szeszt útravalóul a piacon, hogy néha-néha enyhíthessen a hűvös szellő csípősségén az alkohol jótékony melege, de túlságosan is hajtotta az ifjonti hév. Nem gondolta alaposan át ezt az utazást, kénytelen hát szembenézni balgasága következményeivel. Nem járhat már túl messze. Mélyet szippantva a levegőből, ha halványan is, de már érezni a tenger jellegzetes illatát, mely most még némi izgalom reményét hordozza magával. Tudja, hogy csak addig tart, míg meg nem csapja orrát az a gusztustalan halszag.*


3155. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2022-03-02 13:39:21
 ÚJ
>Naesala Wynroris avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 460
OOC üzenetek: 10

Játékstílus: Vakmerő

//A +bízás//
//Rorkir kunyhója//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

*Túlságosan jó hangulattal eddig sem lehetett volna vádolni a kis utazásukat. Most viszont még az a nyilvánvaló feszültség, ami valahol megmozgatta csapatukat, mintha elszállt volna. Ennek egyik oka, hogy a hosszúéltű továbbra is őrlődik magában Jenari hirtelen felszívódása miatt, folyvást töri a fejét, hogyan fogja ezt a kellemetlenséget a parancsnok elé tárni. A dezertálás súlyos vád, amivel nem szívesen illetne egy ilyen fiatal kölyköt, noha tudja, egy tiszt nem sokat vakarózna ezen. Örülne, ha maga is képes lenne kizárni a távozás okának vélhető tényezőit és ennyire leegyszerűsíteni a dolgot.
Rohamosan közeledve céljuk felé azonban úgy dönt, ha ideiglenesen is, de ezen gondolatait most kénytelen eltemetni magában. A feladatra kell most koncentrálnia, megmaradt közlegényére sem ártana odafigyelnie.
A tharg úrnő embere nem kíséri őket végig, az ösvény egy pontján megtorpanva eligazítja őket, aztán el is indul, vissza a Vashegyre, a két katona pedig magára marad. Vélhetőleg nem sokáig.*
- Rohadtul meglepne, ha rátalálnánk arra a baromra.
*Bukik ki belőle, úgy tűnik csak a tharg útitárs tartotta vissza eddig attól, hogy megjegyezze.*
- Ha engem valaki nagylelkűen szabadon engedne, ahelyett hogy lecsapná a fejem, biztosan nem várakoznék odahaza, mint egy petrezselymet áruló bakfis az utcabálon. *a fák között felsejlik a távolban egy épület formája, úgy tűnik jó felé tartanak* - Kurvára nem hiszem el, hogy csak úgy szabadon engedte. *teszi még hozzá morogva, aztán vesz egy mély levegőt, hogy ne hergelje magát tovább.
Ráérősen lepattan a lóról, mikor végül elérik a kunyhót. A kéményből füst gomolyog az ég felé, s bár ez még önmagában nem ad okot örömre -elvégre bárki lehet bent- azért mégiscsak jó érzés, hogy talán nem teljesen feleslegesen jöttek el idáig.*
- Nem tudom, mennyire lesz együttműködő *halkan szól a fiúhoz. Ugyan Kagaenae azt mondta a rendelkezésükre fog állni a fosztogató, erre a kijelentésre azért nem merne feltenni egy nagyobb összeget. Elvégre miért hallgatna egy meglett tharg egy -akárhogy is vesszük, legyen akárkinek is a lánya- idegen városi csitri szavára. Kész rejtély előtte, egyáltalán hogyan tudta ilyen zökkenőmentesen átvenni a trónt.* - Úgyhogy állj készenlétben!
*Maga is nyújtózkodva kardja markolatán pihenteti kezét, ahogyan az ajtóhoz lépdel. Hallgatózik ugyan, hátha megüti fülét egy férfihang, de semmiféle zaj nem szűrődik ki, amire érdemes volna odafigyelni. Határozottan kopogtat be.*


3154. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2022-02-23 17:43:09
 ÚJ
>Vaszív Utorkh avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//A Fekete Nővért keresve//
//Nyílt//

*A sikeres vadászat éjszakáját követően még hajnal előtt indul el a dokkok felől. A gyomra korog, de ez csak apró kellemetlenség ahhoz képest, mint amikor a rögös föld alatt feküdt holtan. Az agyasai mellett ködszerűen tör elő lélegzete, ahogy kitartó farkasügetésbe kezd, hogy minél előbb elhagyja a kikötőt és beérjen az erdőségbe. Kerüli az utat, a kijárt úttól nem messze a fák között halad. Egyetlen fegyverét a koldustól zsákmányolt rozsdás kést jobbjában tartja, úgy cammog medveszerűen kapkodva lábait.
Egyetlen célja van most, megtalálni azt, aki már oly sokszor akarta visszahozni az életbe. Tudja, hogy a Vérúrtól kapott esélyt, de hol is lehetne jobb helyen, mint a Fekete Nővér oldalán. Azzal is tisztában van, hogy restanciája van és nem kíván visszaélni a kapott bizalommal. Minél gyorsabban le akarja tudni adósságát, hogy létéért, lélektelen életéért vérrel fizessen. Semmi kivetnivalót nem lát ebben. Mint a szerencsétlen koldust, úgy másokat is szívesen megszabadít a lét hasztalan nyűgétől, hogy egy új eséllyel ajándékozza meg őket egy új, dicsőségesebb életben. Ezzel csak rajtuk segít és persze magán is.
Savószín pillantása a környéket fürkészi, bár nem tart senkitől az ég alatt, de jobb lenne elkerülni az összetűzéseket favágókkal, karavánokkal és kósza utazókkal, amíg legalább rendes felszerelést és fegyvert nem szerez magának. A Fekete Nővér majd segít neki és ő hűen szolgálja Sötét Urával együtt.*



3153. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2022-02-21 08:48:04
 ÚJ
>Maydeleine Rhywayers avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 53

Játékstílus: Megfontolt

//Ismét úton//
//Dreyia érintőlegesen//

*Az erdőség mindig is veszélyes közeget áraszt magából, ám ilyen idő tájt elég gyakoriak a hordókat és egyéb dolgokat szállító szekerek, amelyek zaja tompítja az ember veszélyérzetét. Az állatok is kevéssé merészkednek elő, ha a zaj állandó az úton. Itt még erőltetett tempót diktál, hogy majd a szántón kicsit megpihenhessenek a lovával. A néhol megrezzenő bokrokat már nem is figyeli, mert mire bármi is előugrana belőle, ők már messze járnak. Ekkor halad el mellette az almásderes ló, rajta a régóta nem látott mélységi nővel. Hirtelen ránt nagyot a kantáron, hogy még a ló is megilletődik.*
-Hoo..hééé..naananana. *Fel is ágaskodik két lábra az állat, May meg ott kapaszkodik, ahol csak tud, nem igazán van hozzászokva ehhez a manőverhez. Mikor már megnyugodott az állat, csak akkor szól oda a szintén megtorpant ismerősnek.*
-Eeyr csapjon agyon, ha rosszul látok! Úgy aggódtam érted, de örülök, hogy egyben vagy! Otthon találkozunk, sietek vissza megígérem, aztán majd mesélhetsz! *Int a nőnek, majd elővesz egy kendőt, hogy letörölje a szemébe gyűlt könnyeket. Nem biztos benne, hogy az öröm okozta-e őket vagy a szem meresztgetés, szinte kiguvadtak, mint, aki nem hisz egyszerűen a szemének vagy szellemet lát olyan lehetett. Most már tényleg sietnie kell, ha már Dreyia is visszatér a sellőbe, iszonyatosan kíváncsi arra, hogy milyen történettel áll majd elő és hogy el tudta e hozni azt, amiért indult. ~Remélem nem tűnik el mire visszaérek a sellőbe, mert ha igen és megtalálom, isten bizony szétrúgom a hátsóját! ~*



3152. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2022-02-19 14:31:59
 ÚJ
>Dreyia Linkelstar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 16

Játékstílus: Megfontolt

*A Tharg területek elhagyása időszerű már, így is túl sokáig maradt abban a diliházban. Noha az életét nem rövidítették meg, az életkedvére ez nem vonatkozik. A lova gyorsan haladt, de nem tervezi kifárasztani, így egy nagyobb tisztáson, ahol belátható az erdő, és a szántóföldek pihent meg. A hátasát megitatta, megetette az előre elkészített alma és egyéb zöldségekkel, noha tudatában van hogy ezekkel még nem lakik jól az álat, éhen sem veszik. A kimerültséget meg kipiheni. Órákkal később, kipihenten indult tovább. A táj már nem hozott neki újdonságot, így nem is leste azt. Csupán a helyi veszélyforrásként tekintett az erdőre. A tenger illata már érezhető, na meg a kikötő olaj és halbűze is. Ezen illatkombinácó másokat zavarná Dreyiának mondhatni otthonosak. Gyors vgtára vált, hisz már nincs messze az otthon.*


3151. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2022-02-17 16:44:23
 ÚJ
>Roshnek Wulduur avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

*Óvatos figyelemmel járja az erdőt. Minden mozzanatra, hangra a fülét hegyezi. Jó idő eltelt már a fogadó kifosztása óta, s a hevenyészett sátor, amit a fák és bokrok sűrűjében állított, ingerszegénnyé vált. Unja már a rágcsálók húsát, a bogaraktól és a férgektől pedig egyenesen... Nos, túlzás lenne azt állítani, hogy undorodik. De a kedvencei közé sem sorolná. Könnyű és gyors táplálék.
Egy olyan ork, mint ő, mindig többre vágyik. A világ minden kincse sem tenné elégedetté. Talán ez teszi veszélyessé is. Most azonban meg kell lapulnia, míg elül a vihar. Átverte társait, ráadásul alighanem a törvény is rövidesen keresni fogja.
A Szántóföldekre semmi szín alatt nem térne vissza... A Kikötő azonban még nyitott terep. Talán épp oda tart. Azt mondják, a jó acél ott mindig gazdát talál. Ő nem gazdát keres ugyan, de az aranyat nem veti meg. Csak az idő lesz a megmondója, mire megy majd ott, a tengeri rohadékok között. Most még azonban rápihen. Talán egy-két utazót is becserkészik előtte... Csak hogy ne üres kézzel kelljen elindulnia.*


3150. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2022-02-17 10:13:08
 ÚJ
>Esterasray Rhiskely avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Szelíd

//A pöttöm, az amazon és az óriás//
//Rorkir kunyhója//

*Csak mosolyogva hallgatja a férfi nevetését, amely az ital fogyásával egyre jóízűbben tör ki belőle. Van kedvük mosolyogni és nevetni, ami igazából a történtek után elég szerencsés dolog. Főleg, hogy Ester szíve továbbra is fáj Rheia távozása miatt. De ezt már magában tartja. Nem akarja, hogy ez a röpke jókedv elapadjon megint. Amúgy sem érzi úgy, hogy ezt már tovább kéne firtatni. Úgy tűnik, hogy a dolgok egy része végre tisztázódott. Már nem igazán van megválaszolatlan kérdés. Ami maradt az már Rorkir és Rheia dolga. Neki már csak az alvás és a távozás maradt. Holnap talán könnyebb fejjel és szívvel folytathatja az útját.*
- Aludni? Nem lesz egyszerű. Szívesen beszélgetek még én is.
*Ennek ellenére mégis felkel az asztal mellől, majd kissé tántorgó léptekkel közelíti meg az ágyat. Igaz, ami igaz fáradt, minden tekintetben. A tagjai épp úgy zsibbadnak, mint a feje, de ehhez jócskán van köze a lehúzott italnak is. Aztán az ágyhoz érve tompa puffanással érkezik is meg. Szerencsére fenékkel és éppen az ágy szélére, így nem sikerül mellé buknia.*
- Amúgy is tartozol egy történettel.
*Mosolyodik el újból, majd már levéve a köpenyt dől is el az ágyon Rorkir felé fordulva. Nem takarózik be csak összekuporodik. Hisz szerencsére a tűz és az ital kombinációja miatt egyáltalán nem fázik. Ebben talán az is segít, hogy végre kicsit rátelepszik a nyugalom. A beköszöntő békében igyekszik rákoncentrálni a férfira, ha amaz nekikezd vagy az ígért történetet mesélni vagy akármi mást. De lassan a hangok már csak tompán jutnak el a füléig, a világ is homályosodik, s végül sötétül el. S talán csak pár röpke pillanat kell, hogy a tűz ropogása mellett a lány egyenletes szuszogása töltse be a kunyhót. Homlokának időnkénti ráncolásából látszik, hogy álma cseppet sem nyugodt, de ez nem is nagy csoda. Van mit megemésztenie, de végre Rorkirt is hagyhatja a gondolataiba merülni.*


3149. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2022-02-15 23:35:42
 ÚJ
>Karheia Rhagodar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Mézescsók//

*Karheia nem csak örül, de örül annak is, hogy itt van vele Rorkir, akivel megoszthatja ezeket a felemelő érzéseket, s pillanatokat. Számtalan gondolatot szövöget, hogyha most rögvest felkerekedik és megkeresi nagybátyját, akkor mit mondana neki. Vajon felismernék egymást? Aligha, hiszen olyan rég látták egymást, még jóval ifjabb asszony volt Karheia is. Lemondott róla ennyi év után? Örülne neki? Van e családja, vajon ők is itt vannak? No meg a köszönés, az első mondatok, ezek nagyon fontosak, ennyi idő után meg kell adni a módját, hogy amikor a tűz körül ülve mesélnek róla igazán remek történetté válhasson.
De Rorkir szól hozzá, amire lehet nem is figyelne fel, ha a férfi hangjának baljós tónusa nem keltene benne rossz érzést.*
- Tessék?
*Szakad ki belőle, de nem szól közbe, hiszen izgatottan várja a folytatást, eközben mereven figyeli a másikat, s néma tekintetével sürgeti őt, hogy megossza vele a szükséges információkat. Amilyen gyorsan felpattant, olyan gyorsan kell ismét helyet foglalnia, mert lábai elgyengültek.*
- Biztos van rá valami magyarázat, valami félreértés lehet.
*Nyugtatgatja Rorkirt, valójában pedig saját magát, aggodalma pedig lassan hatalmassá duzzad, s ellep mindent mint a penész.*
- Én nem értem. Miért tett volna ilyet az úrnő?
*Nem akarja elhinni, hogy ez a városi lány, aki ha nagyon távolról is, de a rokona, ilyet tenne, ami Rorkir története szerint nem tűnik sem helyes, sem pedig tisztességes döntésnek. Igyekszik nyugodt maradni, és nem a legrosszabbat feltételezni sem a helyzetről, és az ifjú Tharg Úrnőről sem. Ám ez nem tarthat sokáig.*
- Hogy mit csinált?
*Emeli meg dühösen hangját, mire a két kölyök is felkapja fejét. A nőt annyira elragadja az indulat, hogy szinte sziszegve, vicsorogva ejti ki a szavakat.*
- És te ezzel csak úgy megbékéltél? Hogy tehette ezt? Hogy hagyhatod, hogy büntetlenül ilyet tehessen veled?
*Karheia pedig már sokadjára pattan fel, keze ökölbe szorul, kedve lenne megütni valakit. Meg más szörnyű dolgokhoz is kedve lenne, azután ismételten az aggodalom költözik belé, ami a harcos férfi felé irányul.*
- Mit éreztél? Jól vagy azóta? A méreg aljas, és erős fegyver, lehet komoly károkat okozott benned.
*Bátorkodik meg is nyomkodni Rorkir gyomra tájékát, persze csak gyengéden, különösen az elfogyasztott falatok után. Múltját most sem tagadhatja meg a nő.*
- Van azóta bármilyen panaszod? Fájdalom, puffadás, bármi?


3148. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2022-02-15 22:27:09
 ÚJ
>Vérgőzös Rorkir avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 303
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Mézescsók//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

*Rorkir nem gondolta, hogy ilyen hatást fog kiváltani Rheiából a rokonának említése, kicsit meglepődik de alapvetően örül neki, mert úgy veszi ki, hogy végül is jó hírt közölt.*
-Hát már egy ideje, de nem olyan régen. Vele mentünk portyázni, tudod. Amit említettem korábban.
*Mosolyog a másikra, és ő maga ugyan nem áll fel, de kihúzza magát ültében, hogy kicsit együtt tudjon rezegni vele.*
-Igazán örülök, ha jó hírt tudtam hozni.
*És tényleg, szinte üdítő így látnia a barbár asszonyt. Talán korábban sosem volt szerencséje ezt megtapasztalni. Az arcán lévő két tenyér közt a feje most kissé úgy nézhet ki, mint valami gyermekmese főszereplőjének pofija, amikor összenyomja a bölcs néni. Kicsit bugyuta, kicsit értetlen, de őszintén örömteli. A sok hálálkodás közben ő maga enni kezd, és nehezen tudja letörölni a vigyort a képéről. Azonban önkéntelenül sikerül neki, amikor rájön, hogy Yagnar talán már nincs is életben.*
-Rheia...
*Kezd bele, és úgy dönt, hogy ilyen titkokat nem akar kettejük közé ékelni.*
-Nem tudom, hogy életben van-e még. Legutóbb Kagaenae társaságában láttam, utána pedig sok-sok vért. Biztosan megsérülhetett, de nem láttam a testét, úgyhogy nem akarok hazudni. De gondoltam jobb, ha tudod, ha esetleg meg szeretnéd keresni, talán jobb ha sietsz.
*Ezt leginkább mint egy jó tanácsként mondja, vagy amolyan engedélyként, hogy teljesen megérti, hogyha akár most rögtön indulna ennek a hírnek a hallatán, Rorkir igazán megérti.*
-Nem ismert fel névről azt hiszem, de majd leesett a szekérről, amikor meghallotta azt.
*Mondja vigaszképp és persze a kérdésre is válaszolva. Érzi ő, hogy ez sokkal fontosabb mint a medve elejtése, úgyhogy nem is feszegeti azt tovább, igyekszik inkább támogatni kedvesét.*
-Tudod... Ez a portya. Érdekes történet, már ami a thargokat és Yagnart illeti. Ő úgy mondta, hogy egy Waldran nevű pasassal együtt ötlötték ki ezt, aztán utána az úrnő mégis úgy tett, mintha a maga feje után ment volna, sőt egyenesen a Thargok ellen tett volna.
*Horkan fel a férfi. Elég kellemetlen emlékeket idéz ez Rorkirban.*
-Engem megmérgezett a vendégváró borral, vele meg... ki tudja mit csinált.
*Talán ez egy súlyos pont lehet abban a kérdésben, hogy mennyire is jó vezető ez a Kagaenae, és Rheia thargokhoz való hozzáállásával is ki tudja mit tesz majd?*


3147. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2022-02-15 22:04:01
 ÚJ
>Vérgőzös Rorkir avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 303
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//A pöttöm, az amazon és az óriás//
//Rorkir kunyhója//

*Rorkir nem az a fajta ember, aki számít dolgokra. Ő csak éli a mindennapjait, és sodródik az árral. De arra, amit most él át még annyira sem számított, mint bármi másra. Meg is döbben, furcsa és kezelhetetlen gondolatok kavarognak a fejében, és nem is igazán tudja hová tenni őket. Legtöbbször elég, ha kardjával tesz rendet ezek között a gondolatok között, vagy az öklével, de most sajnos egyik sem megoldás, és ezért van ennyire elveszve. Feje szint egyszerre mozdul Rheiáéval, amikor az biccent az ő szavaira. Elégedett mosoly ül ki a férfi arcára, mintha csak egy nehéz csatán esne túl.*
-Sajnálom. Tudod előbb adnám a vérem, minthogy szégyenbe hozzalak.
*De az ábrázata egészen megenyhültnek látszik, és nem is tartóztatja tovább a másikat. Egyébként is tartja olyan büszkének, hogy amúgy sem maradna.*
-A szellemek vezessenek haza kedvesem. Hamarosan találkozunk, ígérem.
*S azzal el is válhatnak az útjaik, Rorkirban összességében jó érzést hagy maga után a látogatás. Ester pedig továbbra is bent, a melegben ülhet egyedül és talán értetlenül. Rorkir szemében az látszódik, hogy ha van is mit megbocsájtani, akkor ezt a műveletet ő már elvégezte a lány felé.*
-Mind emberből vagyunk, az emberek pedig nem tökéletesek. Nem kell ezt úgy felfújni.
*Magasra emeli a szarut majd jókorát kortyol belőle, miközben tovább hallgatja a másikat. Nem is akar beleszólni időközben, csak békésen eliszogat, már eddig is túl sokat beszélt, főleg magához képest, és egyből mi lett belőle. Inkább kivárja a végét, azt nem tudja elrontani. Közben azért fel-fel csúszik a szemöldöke meglepettségében.*
-Tudod... én is azt hittem.
*Nevet fel eleinte csak halkan, aztán egyre velősebben. Főleg ahogy jobban fogy az ital.*
-Hogy nehéz-e??
*Ekkor tör ki igazán belőle az eddig felgyűlt feszültség, egy öblös kacaj formájában. Közben pedig az jár a fejében, hogy milyen különleges teremtés ez az Ester, hisz így beszél Rheiáról, legtöbben legalább szidnák, de legalább bújtatottan ócsárolnák, vagy valami.*
-Hát.. Mit mondhatnék? Nem vagyok az a vigyázós típus.
*Vigyorog a lányra, miközben ő maga is megissza az utolsó cseppeket is. A kézfejét lapogató kezet megmosolyogja, majd ismét feláll a székből, kicsit pakolászni és a tűzre is tenni.*
-Aludj csak nyugodtan Ester, szerintem én még elmélkedem egy kicsit. Őrzöm az álmod.
*Kacsint oda neki, és persze nem erőlteti rá, szívesen beszélget még vele, ha úgy gondolja a lány, de valahogy az az érzése, hogy elfáradhatott már, és ez is kivett belőle valamit. Még ha nem is olyan energiákat, mint maga az út.*


3146. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2022-02-13 21:53:24
 ÚJ
>Karheia Rhagodar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Mézescsók//

*A könnyed csevegésük hamar más hangulatúvá változik, amikor Rorkir megemlíti Karheia rokonát. A barbár mágus kissé lassan, s nehézkesen értelmezi az elhangzottakat, majd ugyanennyire sokáig tart, hogy összeszedje gondolatait. Annyira magával ragadják érzései, hogy képtelen tovább ülve maradni, felpattan s ide-oda járkálásba kezd.*
- Ez mikor volt? Hol láttad őt?
*A férfi láthatja rajta a zaklatottságot, s az örömöt is egyben. Szinte madarat lehetne vele fogatni, ugyanakkor szörnyű, hogy ilyen sok időt elmartak tőlük, amit családjával tölthetett volna. Ugyan igyekszik uralkodni magán, de tekintete párássá válik.*
- Azt hittem meghalt.
*Magyarázza, és kiszakad belőle egy rövid nevetés.*
- Azt hittem mind meghaltak, de nem. Ez annyira csodálatos Rorkir.
*Közelebb lép a másikhoz, két tenyere közé fogja annak arcát, s mélyen szemeibe néz, hogy igazán megértesse illetve megoszthassa vele, hogy ez mennyire csodálatos számára.*
- Aki legyőzte a vihart helyett inkább a jó hírek hozója kellene legyél.
*Mondja kacarászva, ragyogó arccal és szemekkel. Képtelen leülni, úgy érzi mennie kell, cselekednie kell, bármi ami nem a tétlen üldögélés.*
- Áldassanak meg a Szellemek, és te is Vérgőzös Rorkir!
*Tekintetét az ég felé emeli, hogy kifejezze Őseik felé alázatos háláját, hiszen biztos benne, hogy nekik hála élhet Yagnar, és nekik tudható be az is, hogy itt van a közelében. Már csak fel kell kutatnia.*
- Persze persze, együnk.
*Köszörüli meg torkát, és amennyire ez lehetséges úgy rendezi vonásait, illetve nyugalmat erőltet magára. Kedve lenne most rögtön felkeresni rokonát, de kétségek is felmerülnek benne.*
~ Miről is beszéltünk? ~
*Igyekszik ismét Rorkirra hangolódni, közben a cipóért nyúl.*
- Hogyne, szívesen feldolgozom a bundáját neked. De szívesen segítek leteríteni is.
*Küszködik, hogy gondolatait más irányba terelje, ám amaz minduntalan ugyanabba a forrásba tér vissza, ez idő alatt az ételhez sem lát még neki. Végül nem állhatja meg, muszáj feltennie a kérdést.*
- Mesélt rólam? Próbált megkeresni engem?


3145. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2022-02-12 23:21:19
 ÚJ
>Esterasray Rhiskely avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Szelíd

//A pöttöm, az amazon és az óriás//
//Rorkir kunyhója//

*Egy ideig csak ücsörög és a padlót bámulja, de nem nagyon tetszik neki a tétlenség. Főleg a tudattal, hogy semmit sem tud tenni a helyzettel. Meg ha tudna sem kéne magát beleártania. De lassan felkel a földről, majd az ajtóhoz lopódzva igyekszik kihallani, amit ki lehet.
Eddig sem volt nehéz kitalálni, hogy épp nem rondított bele egy kibontakozó kapcsolatba. De Rorkir és Rheia beszélgetése már teljesen világossá varázsolta a helyzetet. Az ő butácska fejének is egyenesen és érthetően. Sajnálja, hogy így alakultak a dolgok. Hogy úgy fest a lány tényleg nem marad. Részben ludas ebben ő is, de majd ha elmegy, akkor nyugodtan meg tudják beszélni a dolgaikat. Csak egyetlen éjszakát kell kibírniuk. Hiszen, ha akarna sem lenne bölcs dolog most elmennie. Önzőnek érzi magát emiatt, de az istenek talán ezt most elnézik neki.
Sóhajtva ingatja meg a fejét, majd Rorkir visszaérkezése előtt siet is vissza a tűz elé. Azért még egy reménykedő pillantást vet a nyitva hagyott ajtó felé, de végül csak egy újabb sóhaj kíséretében kel fel, s lép a férfihoz, hogy elvehesse az italt.*
- Jogos volt. Hülyeségeket beszéltem és kicsit azt hiszem igazságtalan is voltam.
*Két keze közé fogja a kupát, majd a székre ülve vizslatja benne az italt.*
- Megijedni?
*Pillant fel a férfira, majd egy futó mosollyal vissza is néz a kupába. Kicsit meglögyböli benne az italt, majd minden nőiességet és illemet mellőzve issza ki a kupából. Egy hajtásra, hogy hamar a fejébe szálljon, s kicsit enyhítse a feszültséget benne. Amire sokat nem kell várni, hiszen az ital gyengéden égeti végig az utat a gyomráig, hogy azután a bódító hatás a fejét támadja meg. A szemeit lehunyva vesz mély levegőt, ahogy a szédelgés hatalmába is keríti.*
- Azt azért nem. Inkább megszeppentem és... nem tudom. Rosszul érzem magam.
*Vonja meg a vállait. Hiába Rorkir eddigi nyugtató szavai ez a helyzeten akkor sem fog sokat változtatni. Csak annyit, hogy már nem hangosan kimondva ócsárolja saját magát. De attól még hibásnak érez mindent, ami vele kapcsolatos, de leginkább a jelenlétét. Ha nem ment volna be abba a fránya fogadóba most nem lenne sem Rorkir, sem pedig Rheia mérges. És maga sem lenne ilyen pocsékul.*
- Tudod... azt hittem nincs senkid. De most, ha még nem is igazán mondtátok ki nagyon úgy tűnik, hogy van.
*Teszi végül le a kupát, hogy szabadabban könyökölhessen az asztalra. Állát pedig öklére támasztva emeli vissza kékjeit a férfira.*
- Nehéz a nőkkel, igaz?
*Ereszt meg egy halk kuncogást, de végül újra megkomolyodva sandít a tűz felé.*
- Rheia nagyon szép és talpraesett lány. Te pedig a marcona külső ellenére egy nagyon jószívű ember vagy. Szerencsések lennétek együtt.
*Ilyen furcsa, de őszinte kapcsolatot szeretne ő is magának. Csak annak a férfinak fel kell kötnie a nadrágját akkor, ugyanis Ester fele annyira sincs otthon talpraesettségben, mint Rheia. Ez pedig valószínűleg nem is nagyon fog változni. De mégis kinek kéne egy olyan lány, akit mindig istápolni kell?*
- Tudod nagyon jólesett az, ahogy vigyáztál rám, amiket mondtál... az a csók. Mérges voltam először, ezért mondtam annyi butaságot. Azért voltam mérges, mert nem mondtad el, hogy van valaki az életedben.
*Tekintete ismét a barbárt fürkészi, közben pedig a komoly arcot ismét felváltja egy barátságos mosoly.*
- De úgy következtetek, hogy ezt még ti sem tisztáztátok teljesen, ami igazából baj. Mert szülhet ilyen... bolond estéket, ha nem vigyáztok.
*Nyúl át az asztalon, hogy finoman meglapogassa a férfi kézfejét. Korai és túl szép lett volna, ha pont a mai napon talál rá védelmező szerelmére, de legalább nyert magának egy barátot. Egy kicsit talán fafejűt, de legalább őszintét.*


3144. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2022-02-11 17:26:59
 ÚJ
>Karheia Rhagodar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//A pöttöm, az amazon és az óriás//
//Rorkir kunyhója//

*Karheia talán helytelenítené, vagy túlzónak vélné a viselkedését ha külső szemlélőként látná, de mivel megéli ezeket a heves érzéseket, ezért rögtön jogosnak is véli viselkedését. Kapkod, mozdulatai durvák, ha tehetné megrázná vagy megütné a hozzá legközelebb levőt, aki jelen esetben Rorkir. Indulatait megérezve a két kölyök kíváncsian figyel, de lapítanak is attól tartva, hogy esetleg kapnak egyet a fenekükre ha láb alá kerülnek. Mivel Ester a kutyusokhoz hasonlóan meghúzza magát, ezért ő vele nem foglalkozik, ami jelen esetben jót jelent.
Ellenben a férfi megtöri a “csendet” kettejük között. Karheia megfagy a mozdulatban, válla felett hátrapillantva figyel, majd teljes testével a harcos felé fordul. Állkapcsa megfeszül ezek miatt a mély, komplex és nehéz érzések adta frusztrációja miatt. A férfi szavaival egyidőbben egyet-egyet biccent, és nehezen, de elismétel egy-egy szót.*
- Miattad.
*Bólint.*
- Zavar.
*Bólint.*
- Téged akarlak.
*Szokatlannak találja, hogy ennyire nehéz ezeknek hangot adnia, de miután olyan tragikus módon ért véget házassága, és a közelmúltban is külön utakra tértek Nozarinnal ez rányomta a bélyegét Karheia érzelmi nyitottságára. Persze Rorkir ezekről nem tudhat, így nehezen is lehetne megértő vele szemben. Karheia szeretné megosztani vele mindezeket, mégsem képes rá, még most sem.*
- Viszont.
*Korábban kicsit enyhült hangvétele megint szigorúvá vált. Közelebb is lép a harcoshoz, kihúzva magát, fejét büszkén felszegve.*
- Szavaid megalázóak voltak velem szemben, különösen egy idegen leány jelenlétében. Én viszont nem tűröm a megaláztatást, ezt jól jegyezd meg Vérgőzös Rorkir.
*Kék íriszei a tőle megszokott lágy, barátságos jellegét elvesztve most élesek, s olyan határozott magabiztosságot tükröznek, amely ritka megnyilvánulása a barbár mágusnak.
Viszont úgy tűnik nem kíván maradni, büszkébb ő annál, hogy ezek után meghátráljon saját szavait aláásva. Inkább fázik a téli éjszakában, minthogy meghunyászkodva visszabaktasson a kunyhóba. Még szerencse, hogy nem is szükséges fáznia, ha minden jól megy hamarosan ezüstös köpenyét terítheti magára, de ha nem, úgyis megteszi.*
- Szellemek óvjanak Rorkir!

A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására egy tompa, ezüstfényű köpenyt sző magára, mely megvédi a természet adta hidegtől, jeges széltől, az időjárás viszontagságaitól. Hatása addig tart, míg a varázsló le nem veszi a köpenyt, ekkor az szertefoszlik.

3143. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2022-02-11 10:56:13
 ÚJ
>Lluthery Mytryell avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Megfontolt

//Vissza a városba//

*Mint, hogy nincsen egyéb dolga a kikötőben, így elpakol és lovát a város felé vezető út irányába állítja. Egy nap pihenést azért kapott az állat, így újult erővel vágnak neki a visszafelé tartó útnak. Nem sietnek sehova, de azért veszített tempót diktál, nehogy bajba kerüljenek az erdőségben. Majd lesz idejük pihenni, ha kiérnek a szántókra, addig viszont fél szeme az úton, másik fél szeme pedig a bokrokon. A lónak is most van még ereje, így minden adva van, hogy minél hamarabb átérjenek ezen a veszélyes terepen.*



3142. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2022-02-11 02:53:47
 ÚJ
>Vérgőzös Rorkir avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 303
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//A pöttöm, az amazon és az óriás//
//Rorkir kunyhója//

-Mágusok és fosztogatás...
*Keserédes mosoly alól villannak ki a hegyes szemfogak a férfi ajkai között. Nehezen tudja levetkőzni az ellenszenvét, vagy inkább a félelmét az ismeretlentől ami a mágusokat illeti. Persze tudja, hogy nem minden mágus gonosz, vagy rossz, hisz Rheia sem esik egyik kategóriába sem, de ez nem változtat azon a furcsa görcsön a gyomrában, amit ilyenkor érez. Azonban a közös fosztogatás gondolata rögtön jobb kedvre deríti. Már amennyire ez ebben a furcsa helyzetben lehetséges. Csatangló kölcsönadásának részleteiről elvonják a figyelmét a heves érzelmei, amik a saját és törzsének nevéhez híven hamar ki is csattannak belőle. Hogy bánja-e amiket mond? Nem valószínű, a hatását már talán, de az ellen meg nincs mit tenni. Kifejezetten utálja az ilyen helyzeteket, nem mintha sok jutna belőle neki. De ezt már ebből az egyből is el tudja dönteni. Rheia megjegyzésére csak nagyot sóhajt és legyint a kezével, miközben jószerivel lassan mindketten kint lehetnek, Rorkir valamivel hamarabb indult, így ő biztosan. Igyekszik a dühét a fán levezetni, amik recsegve hasadnak ketté az iszonyú erő és az éles acél kettősétől. ˇKellemes estét!" Visszhangzik a fülében a gúnyos megjegyzés, akár így szánt a nő akár nem, Rorkir fülében így hangzik, főleg a feszült pillanatnak a tükrében, amikor elhangzik. Egy darabig nem is felel, hagyja, hogy kutyástól mindenestől a lóhoz érjen Rheia, és elkezdjen szedelőzködni, ő eközben pedig kezébe gyűjti a fát, amit összeaprított. Hangja sokkal halkabb mint korábban, de valahogy mégsem gyengébb, inkább érettebb és élesebb.*
-Öreg vagyok az ilyesmihez Rheia. Ha miattam jöttél, akkor mondd azt. Ha zavar, hogy más nő van a házamban, akkor mondd azt. Ha engem akarsz és nem csak egy fedél kellett a fejed fölé...
*Be sem fejezi, fölösleges lenne.*
-Menj ha menni akarsz, nem tartóztatlak, de ha nem akarsz tovább duzzogni és fagyoskodni hazáig, magadban mormogva a szitokszavakat, akkor akár vissza is jöhetsz, szívesen látlak.
*Azzal pedig el is indul be a házba, nem várva válaszra, vagy cselekvésre.*
-Itt leszek, de nem örökké.
*Nem csukja be maga mögött az ajtót, résnyire nyitva hagyja, jelzésértékű hogy a döntés az övé. Beérve a fát a tűz mellé pakolja le egy kisebb rakásban, majd az asztalhoz lép, az egyik poharat pedig Esternek nyújtja.*
-Nem kell sajnálnod semmit, de többször nem fogom mondani. Én sajnálom hogy rád förmedtem, nem volt szép dolog.
*Megenged magának egy kedves mosolyt, és ha a kupát elveszi a másik, akkor az ivószaruját koccintásra emeli.*
-Remélem nem ijedtél meg nagyon.
*Szemével pedig az ajtó felé mutat, majd halkan elkuncogja magát. ~Tüzes teremtés ez a Rheia meg kell hagyni. Úgy éljek egyszer nőül veszem, csak végezzek az úrnőnek tett ígéretemmel.~*


3141. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2022-02-03 17:41:13
 ÚJ
>Learon Derin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1593
OOC üzenetek: 122

Játékstílus: Megfontolt

//Jobb később, mint soha//

-Kivéve, ha van egy hatalmas földjük, amin parasztok dolgoznak és leadják a terményük egy részét és nekik csak be kell szedniük. *Vonja meg a vállát, hiszen úgy látja, hogy mióta a városban leverték az ilyen fajta nemességet, már csak elvétve akad ilyen hatalmas gazda.*
*Gyomra egy kicsit összerándul, amikor a kígyók szemének megevése is elhangzik. evet ugyan ő rosszabbakat is, mikor éhezni kényszerült, de azért jóérzésű ember nem enne ilyet, legalábbis Learon szerint. Látja a lány grimaszát is, ami kissé közelebb hozza magához őt, hiszen akkor mégsem olyan furcsa szerzet és csak nézegetni szeret döglött állatokat.* ~Nem mintha az olyan jó lenne!~
-Mindenek előtt kéne pedig lennie. *Válaszol arra, hogy milyen kevesen is gondolkodnak úgy, mint ő. Learon tisztában van azzal, mennyire furcsa is lehet tőle egy ilyesmi felbuzdulás, ezért hamar le is nyugszik. Egy pillanatra eszébe jut, hogy nagyanyja ilyenkor mindig forrongó hörcsögnek nevezte a nem túl magasnövésű mágust és ez mosolyt is csal az arcára, amivel dühe egyből elpárolog.* ~Oh, a nagymama! Milyen okos is volt!~ *Ezen gondolatok között nem is igazán tud figyelni arra, hogy mit mond a lány. Feldereng előtte a ráncos vénasszony és sok dolog tolul emlékezetébe. A szép nosztalgiából csak a furcsa aranyozott csontok rántják vissza a világba.*
-Azért én szeretném, hogy olyan sokáig élhess, mint a nagymama, hogy te is ráncos vénasszony legyél és ilyesmi már eszedbe se jusson! Aranyozott csontok, ugyan már! *Abba bele se gondol, hogy ezzel talán vérig sérti házigazdáját, mert neki eszébe sincs ilyesmi.*
-Csak gondolj bele milyen lenne a lányodnak, hogy megy a trónterembe és ott van az anyja arany csontváza! Én biztos szomorú lennék a helyében. *Húzza el a száját, miközben felfelé tekint, ahol a kislányt sejti.*
-A szárított virágok szépek, de az élők még inkább. Növényeket megenni pedig bár ne kéne, de akkor még mindig jobb, mint állatokat. *Hirtelen ötlettől vezérelve felkap egy követ a földről és két falásba bekapja, ha érzi, hogy sikerül a varázslata.*
-Én mindig azt mondtam, hogy vidéken jobb lenni, mint a városban. nekem azért hiányozna pár szomszéd akihez szólhatok itt.


A varázsló hasára teszi kezét, és elmormol egy rövid igét, melynek hatására képessé válik kövek, sziklák vagy akár egész fák megevésével csillapítani éhségét. Testalkata nem változik, az ételek elfogyasztása nem tesz benne kárt, és emésztőrendszerének olyan, mintha bármilyen hétköznapi ételt evett volna. Hatóideje egy kör.

1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220