Külső területek - Kikötői erdőség
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Szántóföldek (új)
Dokkok és kikötő (új)
Kikötői erdőségTharg birtokok (új)
Krenkataur barlangrendszer (új)
<< Előző oldal - Mostani oldal: 59 (1161. - 1180. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

1180. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-12-09 14:47:44
 ÚJ
>Rilkäline Mejnk'ha avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 222
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Megfontolt

//Kharasshi, Rilkäline//

*Még néha dúdoláson is kapja magát, főleg portörlés közben veszi észre, vagy amikor kisöpör. Aztán gyorsan abba is hagyja, mikor ilyesmit vesz észre magán. Egészen tisztává sikerült varázsolnia a kis lakot egy délelőtt alatt, bár van még mit tenni, de a legnagyobb problémától, a portól már megszabadult. Számba vesz még néhány soron következő dolgot, de úgy ítéli, hogy egyelőre csak elmossa a takarításhoz használt edényeket, elvégre bőven lesz még ideje minden másra. Csak hogy különösen megnyugtatja a feladat.
Az egyetlen furcsa pillanat az, amikor a dézsa bekerül a helyére. Arra sem gondolt, hogy egy nap alatt rendbe hozza a férfi, de arra végképp nem, hogy pár óra is elegendő lesz hozzá. A takarítóvizet vinné ki éppen, mikor a férfi eltorlaszolja az utat, hogy begyötörje az ajtón a dézsát, ezért leteszi az asztalra a tálat, és türelmesen kivárja a sorát, végül csak áll beharapott ajkakkal áll, és gyönyörködik kicsit a dézsájában.
Alig várja, hogy belemerülhessen. Mielőtt a szemérmesség felhői eltakarnák boldogságának napkorongját, a férfi szemlátomást, vadászni indul.
A szigorú pillantásra, mit az ajtóban állótól kap, csak sokatmondó pillantásával válaszol, melyet a dézsára vet, utána újra a férfira.
Mikor az elhagyja a viskót, Rilkäline elkezd vizet melegíteni, hogy feltöltse a dézsát. Amíg ez eltart, ő még gyorsan megtakarítja az ablakokat, legalább érkezzen valamicske fény kintről is. Még arra is bőven van ideje, hogy előkészítse törölközőjét, zsákját és a szappant. Mikor az utolsó adag meleg vizet is a dézsába önti, boldogan kapkodja le magáról a ruhákat, amiket csak úgy egy halomra dobál. Átszellemülten ereszkedik bele a vízbe, talpa kissé érzékeny még, de ezzel most legkevésbé sem törődik. Boldogan merül el benne, hogy haját is megmossa végre. Mikor alaposan megfürdött, ejtőzött is picit, élvezte a magányt, a víz csobbanásán kívüli csendet, sóhajtva száll ki a még éppen langyoska vízből. Maga köré tekert törölközővel lép egy állatbőrre, mikor mocorgásra lesz figyelmes a zsákja környékéről. Óvatosan emeli meg a zsákot, ahonnan abban a pillanatban egy kisegér iramodik egy biztonságosabb helyre. Ijedtében sikkant egyet, s magához szorított zsákkal szalad a seprűért.
~Ajj, ez így nagyon nem lesz jó!~
Felül az asztalra a biztonság kedvéért, ahol megpróbál kihalászni egy alkalmas alsóneműt, de mindhiába. Mérgesen turkál, közben felváltva nézi a sarkot is, a készenlétbe helyezett seprű mellől.
Mérgében aztán kiveszi utolsó ingét, mivel nem szeretne visszabújni abba, amiben egész nap takarított és abba sem, amiben két napig aszalódott porban, izzadtságban. Nem rontja el a fürdés élményét a koszos ruháival. Abban az egyben biztos, hogy a nyáron használt ruháját nem fogja fölvenni, így előveszi egyetlen váltó nadrágját is, melyet az egérhelyzetre való tekintettel, még kissé nedvesen, de magára küzd. Dühösen az egérre, a hirtelen megfogyatkozott ruhatárára, kihajítja a vödröt az ajtó elé. Esik, ahogy puffan, s nedves borzos hajjal indul neki az egérnek.
A hadjárat ugyan sikeresen alakul, de a seprű például, már nem mondható ilyen szerencsésnek. Amilyen kis rend honolt a kunyhóban, legalább olyan káosz fogadná az éppen hazaérkezőt. A székek felborogatva, szennyes ruhakupac, zsák, és még néhány dolog az asztalon, bár arról a bordó bőrnadrág félig lecsúszva, s a két napos ing végleg az asztal alá sodródva sínylődik. A seprű szétszórt vesszői terítik be a padló különböző részeit, a kandalló előtti bőrök felhánytorgatva, miközben a melegítésre használt üst felborulva inog még az utolsó roham emlékére. Tehát, amit el lehet képzelni, amikor a ház pillanatnyi asszonya elszánt egérüldözésbe kezd. S végül ott áll a szoba közepén csapzottan, hajából még csöpög az összeszaladt víz, miközben egyik kezében, két ujja közé csippentve a cincogó teteme lóg farkánál fogva, másik kezében pedig a seprű megmaradt nyele árválkodik.
A nyelet a vesszőkre hajítva indul az ajtó felé, hogy az egeret is a vödör sorsára juttassa.*

1179. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-12-08 23:40:26
 ÚJ
>Kharasshi D'Rake avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

//Kharasshi, Rilkäline//

*Fél szemmel azért figyeli a lány tüsténkedését. Persze igyekszik inkább csak a szeme sarkából. Nem is azért csinálja, hogy szemmel tartsa, hanem mert megnyugtató érzésekkel tölti el, hogy kivételesen minden teljesen gördülékenyen halad a maga útján. Mintha egy teljesen átlagos, dolgos hétköznap érné őket. Egy idegenben talán fel se merülne, hogy nem így telt az ezelőtti vagy az azt megelőző. Persze, egy idegenben mindjárt felmerülnének a gyanakvó, furcsálló kérdések, hogy vajon mit keres így kettecskén egy háztartásban egy elf meg egy mélységi?
A dézsa lassan elkészül. Azért még alaposan átnézi, hogy biztos mindent megcsinált-e rajta, amit kellett.
Az ajtón való beszuszakolás már kevésbé bizonyul egyszerű feladatnak, mint a javítás. Amennyi szitkot elmormol az orra alatt, míg bejut vele, csoda, hogy nem hasogatta fel tűzifának a második elakadás után.
Végül azért a helyére kerül a fürdőalkalmatosság. Ha rajta múlik, akkor most már ott is marad, mert az biztos, hogy ezt ő innen ki nem viszi. Inkább akkor már tényleg eltüzeli darabonként.
Mikor beigazgatta a sarokba, nézi egy darabig, aztán kicsit zavartan köszörüli meg a torkát, hiszen dolgos tüsténkedés után most valahogy olyan kínosnak tűnik egy légtérben lenni a lánnyal. Gyorsan kerít hát magának tennivalót: kicsomagolja a viaszosvászonból az íjpuskát és magához vesz néhány vesszőt és egy köteg zsineget is.*
- Melegíts vizet, fürödj meg nyugodtan. Ott a párkányon van egy darab szappan is *mondja, aztán elindul kifelé, de az ajtóból még visszafordul. Még hozzátenné a mondandójához, hogy a lánynak véletlenül se jusson eszébe butaságra vetemedni, de végül csak egy komoly, szúrós pillantásban foglalja össze a maguktól értetődő intelmeket.*
- Ha végeztél, tedd ki a vödröt az ajtó elé *mondja.* - Addig nem megyek be.
*Ideje lesz valami tisztességes ételt ennie, mert a végén még elkezdenek rogyadozni a lábai. Beveszi magát az erdőbe, hogy valami zsákmányt ejtsen, de jó darabig úgy tűnik, hoppon marad. Végül aztán két tapsifüles mégis "horogra" akad. Mikor összehurkolná a tetemeket, furcsa szagra lesz figyelmes. A köteg zsineg felől érzi.
~Remélem, nincs egér a házban~ húzza el a száját, mert hogy az a szag elég gyanús. Mindenesetre épp itt az ideje, hogy visszainduljon. A házhoz érve természetesen az az első, hogy szemrevételezi, van-e szabad jelzése befelé.*

1178. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-12-08 23:13:04
 ÚJ
>Villámkardú Zaras avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 165

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Vadászat//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//

* Zaras sosem tartozott a szó szerinti nagy vadászok körébe, habár ezt az életvitelt is lehetne vadásznak nevezni, mégsem olyan, aki nap, mint nap az erdőket rója, hogy négylábú patásokat és, illetve vagy egyéb kreatúrákat hajkurásszon. Nem, ő inkább a lányok szoknyája után vadászik. Ha jobban belegondolunk, talán az utóbbi veszélyesebb is, mint amilyennek hangzik, pedig aztán...
Hogy Zarasból, a nagy nemesből miért lett ilyen? Az talán a környezete miatt van, elvégre azon a szigeten, ahonnan ő származik, eléggé limitált a vadon élő élőlények száma, s mivel közel s távol kevés más szárazföld található, azokat pótolni nehéz, csak természetes úton lehet, a civilizáció beavatkozása nélkül. Ezért tiltott nagyon sok elfnek a vadászat. Az csak a főnemesek kiváltsága. S habár Zaras egy ezek közül, ő mégis inkább a természet védelmét helyezte szeme elé, vagy inkább csak egyszerűen nem érdekelte a dolog (bár ha akkor tudta volna, amit most, hogy mégis miket lehet a fák között fogni...!), s inkább a szebbnél szebb, feneket ringató, kirívó ruhákban ringó, bögyös kis leányok után kostatott.
Az ezen kalandozások során szerzett tapasztalatot persze nem egyszer hasznosította már az életében, ahogyan azt most Lyz meg is tapasztalhatja. Nem sokat gondolkodik azon, hogy ez most vajon tetszik-e a lánynak, hogy ez most jó-e, mert felesleges, tudja, hogy amit tesz, az tökéletesen kielégíti még a legkritikusabb nőszemélyeket is. Ha pedig téved, az őt a legkevésbé sem zavarja, mert hát... Neki végül is elég a dolog. A másiknak az érdeke, hogy megpróbálja élvezni, nem?
Millió csókok, halk nyögések, és hullámzó testek vegyülnek a természetbe, melyeket a tűz egyre kisebb és kisebb lángjai sárgás világba borítanak, s a két főszereplő énekét kíséri a rovarok ritmusos nászdala és a fülemüle szonátája halk háttérzeneként, melynél csodálatosabbat még nem hallott a hold ezüstös sugarainak fényében fürdőző, lassú folyam, amely a szikláknak suttogja tovább eme gyönyörteljes jelenet szépségét. *


1177. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-12-08 13:55:26
 ÚJ
>Zhaggur Khaziir avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 112
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

*Másnap már korán reggel felkel, hiszen kapzsi szíve nem hagy neki nyugodt álmot. Amint kinyitja a szemeit, máris a feladat jár a feladat jár a fejében. A tegnapi napon előkészített fa gerendákat szépen szemrevételezi, hogy vajon minden meg van e. Eközben nagy étvággyal szárított nyúl húst csócsálgat és ezt időnként leöblíti egy kis vízzel.
A reggeli szemle és gyomrának megtöltése végén meg ropogtatja új csontjait egy jól meghatározott kézmozdulattal és már munkához is lát.
A barlangba sétál és kivési a gerendák helyeit, hogy azok jobban illeszkedhessenek a kemény sziklába. Ez az egész munka folyamat nem könnyű, hiszen a kő nem adja magát és a munka egy igazi csata, küzdelem. De a törpék szívós kis dögök. Tudják mi fán terem a bányászat és azzal élnek is.
Finomra vési a helyeket, így már jó lesz az illesztés és csak hamar elindul a gerendák irányába. Egyiket a másik után vonszol be a bánya szájába. Belülről halad kifelé és így biztosítva az alátámasztás sikerességét. Hiszen csak akkor tud tovább fúrni, ha nem omlik rá az eddig kitermelt alagút. Jön egy gyors ebéd, amely a változatosság kedvéért szárított nyulat tartalmaz. Közben el elmélkedik kicsit a múlton.* ~De jól jönne két törpe hajcsár és úgy húsz rabszolga.~
*Annak idején, még északon egy olyan csoport tagja volt ahol több hajcsár és mérnök dolgoztatott néha több száz rabszolgát. Azok szép idők voltak és a produktivitás is fantasztikus volt. A rengeteg arany és kincs a precíz munkagépek jólétet és hatalmat adtak a közösségnek. Az egész gazdagság csúcsán a törpe tárnák legnagyobb csarnokában állt a majd harminc méter magas fekete obeliszk. Arannyal futtatott élei minden törpét megbabonáztak és a belőle áradó erő minden nap egyre erősítette az apró népekben a mohó vágyat a gazdagságra. Ez már vallás volt. Egy sötét istenség iránti hódolat.
Amint vége az ebédnek, visszatér a munkához és beilleszti a maradék oszloppt a helyére. Az egész munka már a sötétbe nyúlik, ezért lámpást használ.
A munka végeztével eszik valamit és lefekszik.*

1176. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-12-07 22:45:30
 ÚJ
>Meronnan Rhaavos avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 262
OOC üzenetek: 38

Játékstílus: Vakmerő

//Vaszív//

*Hosszú órák teltek el, az ork is ébredezik. Odajön hozzá, hogy őrséget váltsanak.*
-Nincs kedvem alunni. *Feleli az orknak és valóban így van. Lassan pirkad, esze ágában sincs most durmolni kezdeni.*
-Induljunk. A reggeli órákra a szántókon kellene lennünk. *Feltápászkodik, kissé megborzong a rideg hajnaltól.
Összetapossa és szétrúgja a tűz maradékát, majd elindul a sötétségben az út felé, alighanem az ork is követni fogja. Mogorván baktat a fokcsikorgató reggelen, fülelve az erdő zajára.
Ha szembe jön valaki, az biztosan nem ússza meg ép bőrrel.*


1175. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-12-07 22:30:24
 ÚJ
>Rilkäline Mejnk'ha avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 222
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Megfontolt

//Kharasshi, Rilkäline//

*Kettős érzések közt vergődve nyomja el az álom. Kényelmesebben alszik, de nem jobban, mint előző éjszaka, bár kétségtelen, hogy a kellemes meleg és az, hogy nem zargatják, sokkal pihentetőbben hat rá. Csak reggel nehezedik mellkasára újult erővel a tegnap este súlya, amikor a szöszmötölésre megébred. Pillái közül les kis a férfira, aki éppen a tűzzel babrál.
Szótlanul ül fel az ágyon, figyeli egy darabig a férfit. Majd lábujjhegyen lép oda zsákjához, hogy kihalásszon egy tiszta kapcát, s felvegye azt, majd a csizmáját is.
Mikor a férfi kimegy, Rilkäline az asztalhoz lép, hogy megreggelizzen. Nem viszi túlzásba, annyit eszik, hogy ne legyen éhes. Nincs tisztában vele, hogy mennyi élelmük van, mivel a férfi készleteit nem ismeri, az ő zsákja pedig ebből a szempontból éppen Artheniorig tartott ki. Néhány fűszer akad benne, de semmi olyan, amivel napokig ki lehetne húzni.
Iszik egy kis vizet, majd összecsomagolja az asztalon maradt maradékot.
Kicsit tanácstalanul néz körül a szobában, hogy hol is kezdje a takarítást, mert van mit csinálni az igaz, de már jó ideje nem törődött ilyesmivel.
Először csak körülnéz, mit hol talál, ismerkedik a hellyel.
Kinyitja a ládát, felnéz a polcokra. Talál néhány fa tálat, egy-két üres cserép butykost. Amott egy sarokban egy kosár, az ajtó mögött egy seprű. Lehet, hogy ráfér egy kis megerősítés, de éppen a mai napot még kibírja. Talál egy két kisebb zsákocskát is, majd később belenéz, mi van bennük.
Felfedezés közben, barátkozik annak gondolatával is, hogy a telet itt fogja tölteni, ami most először nem zaklatja fel olyan nagyon, lévén egyedül a feladataival. Illetve lévén a problémásabbnak ítélt egyed, odakint.
Arra jut, hogy a legnagyobb problémát a por jelenti, mert a lak felszereltsége jobb, mint hitte.
Szusszan egyet, majd hozzálát.
Kiviszi a két széket a féltető alá, hogy aztán a felkarolt ágyneműt kipakolja szellőzni, s esetleg poroljon is rajta, ha talál valami husángot. A porolás gondolatra nyel egyet, ez valahogyan sehogy sem akaródzik neki. Mire a kandalló elől kiviszi a leterített bőröket, a férfi már kötözött kezével görgeti a dézsát szintén a féltető alá. Nem látta, hogy mikor kötözte be kezeit, s ha lehet, most sem nézne rá, így gyorsan a kúthoz megy, hogy vizet húzzon. Idétlenkedik egy kicsit, majd becipeli a vödröt a házba. A fele vizet felteszi melegedni, hogy elmoshassa benne az edényeket, a másik felét egy mélyebb cseréptálba önti, hogy abból törölje körbe a port a polcokról, ládáról, s minden egyéb helyről, amit elér. Hideg a víz, de ég a keze alatt a munka, egészen belefeledkezik. Észrevétlenül kúsznak vissza régi berögződései, teljesen kizárva a külvilágot. Azt sem veszi észre, hogy éhes, vagy szomjas. Mikor megfelelően pormentesnek ítéli a szobát, kisöpör, s a langyos vízben elmossa az edényeket, azokat a kandalló szélére pakolja száradni. Egy cseréptál látja kárát annak, hogy nem evett hamarabb, mikor kicsit megremeg a keze és elejti. Észbe kap. Gyorsan magába töm két pogácsát. Kiönti a használt vizeket, majd kimegy a féltető alá, hogy behordja az ágyneműt, bőröket, székeket.*

1174. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-12-06 20:22:28
 ÚJ
>Kharasshi D'Rake avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

//Kharasshi, Rilkäine//

*Sokáig űzik a gondolatai, s élezi rajta a körmeit a késztetés, hogy magához vegye a maradék bort, s szusszanás nélkül gurítsa le a torkán. Jó volna a testes, savas zsibbadás alatt semmivé válni. Hagyni, hogy visszahúzza magához az a könnyebbik út. Nem enged neki. Fájdalomtól lüktető tenyereit igyekszik úgy tartani, olyan nyugvópontot találni nekik, hogy semmihez ne érjenek. Nem bánja, ha fájnak. Sokkal rosszabb lett volna, ha a nőstényke visszakozik az elégtételtől és ő kettesben marad a bűnével éjszakára. Ez az égő, lüktető érzés legalább valamennyi feloldozást ad.
Hűvösen ébreszti a reggel. De ennél sokkal rosszabb, hogy épp fájós vállának dőlve. Egészen elgémberedett és mikor mozdítja, végképp ellenségévé válik a renegát testtáj. Igyekszik azért minél kevesebb hangot adni ennek a háborúnak. Feltápászkodik és átmozgatja a karját, amennyire tudja. Az odakészített fából tüzet rak és be is gyújt mindjárt. Magához vesz még néhány dolgot a holmijai közül, aztán mielőtt kimenne, visszarendezi az asztalra a vacsoráról maradt étket. Mellé teszi a magvas-gyümölcsös szütyőt is. Kibontja és kivesz belőle három aszalt szilvát meg egy nagyobb dióbelet, a többit ott hagyja.
Valószínűleg a szöszmötölése minden szándék ellenére is felkelti a lányt.*
- Reggelizz meg bőséggel. Én már ettem *mondja és már csukja is maga mögött az ajtót.
Először a kúthoz megy. Húz egy vödör vizet, megmossa benne az arcát. Csak egész óvatosan, hiszen a tenyerei miatt nem is nagyon menne másképp. Kicsit áztatja őket még a fagyos vízben, aztán előügyeskedi a flaskáját és egy-egy löttyintést szeszt locsol a sebekre, nehogy elfertőződjenek. A zsebéből előszedi a gyolcsot is, amit még odabent vett magához. Bekötözhette volna a kezeit odabent is, de a büszkesége inkább kihajtotta ezzel a művelettel.*
- Foglalkozz a saját dolgoddal, vagy fakérget reggelizel *morogja, amikor észreveszi, hogy a hátas felé leskelődik.
Azért mikor végzett, feltölti az itatót és abrak is kerül a jószág elé. Ezután megkerüli az épületet és kiszabadítja a dézsát a többi lom alól. Kigörgeti a féltető mellé, ahol a csődör falatozik (meglehetősen maszatosan). Ahogy nézi, lesz vele munka, de remélhetőleg meg tudja javítani. Az igazat megvallva, rosszabbra számított. A szerszámok, amikkel kénytelen dolgozni elég ócskák, de remélhetőleg boldogul velük.*

1173. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-12-06 16:01:32
 ÚJ
>Rilkäline Mejnk'ha avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 222
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Megfontolt

//Kharasshi, Rilkäine//

*Nem tudja, mennyi ideje ül a parázs előtt, csak nézi, ahogy izzik a fa. Lábai is már egészen elgémberedtek, de valahogyan sehogy sem akaródzik fölállni.
Nyikordul az ajtó, egy kis hűs friss levegő is érkezik, de rá sem hederít. Várja, hogy a férfi befejezze teendőjét, hogy aztán ha nyugtot hagy neki esetleg ő is nyugovóra térhessen. Erre viszont nincs lehetősége megint csak, mert a hatalmas alak, megáll vele szemben a tűznél. Nem tud tovább úgy tenni, mint ha ott sem lenne, főleg, mivel már megint pálca van a kezében.
Több mint egy pillanat kell, hogy felfogja, mire kéri némán a férfi.
Komoly lelki tusát vív, míg föláll és elveszi a pálcát Kharasshi kezéből. Napokkal ezelőtt, mint ahogyan a kezébe akadt tőrrel is történt, határozottan nem élt volna a lehetőséggel. Most viszont, két nap alatt, annyi minden történt, ami megbolygatta, kifordította, hogy pillanatnyi gyengesége győzelmet arat. Mindkettőjüknek mást jelent, hogy most az ő kezében van a pálca, annak ellenére, hogy sejti a férfi miért kéri erre.
Szenvtelenül, hideg tekintettel kezd neki, megfeledkezve hőn áhított dézsájáról, mely javításra szorul odakint.*
~ Mert elragadtál… megvertél… mert aljaskodtál… hozzám értél többször is… pedig kértem, hogy ne tedd… mondtam, hogy nem akarom… mert ebben a fene nagy szabadságban… haladékot, sem kérhetek… mert egy nyomorult házikedvencet csináltál belőlem… és mert olyat kérsz tőlem megint… amit egyébként sosem tennék…~
*Záporoznak a gondolatai, s nyomukban a suhintások. Az első egynéhány után viszont bőrébe mart hegei növekvő borzongással jelzik, mennyire távol sodródott most önmagától, így nem is tart sokáig, hogy a vihart elültesse magában. Az utolsó suhintások már közel sem olyan erősek, mint az elsők, ahogy lassan megzabolázza magát.
Remegő keze végül megáll, s a pálca reccsenése hallatszik. Eztán csak a parázsra hajított ketté vált eszköz mentén száll fel némi szikra, megzavarva az éledező lángocskák csalfa játékát.
A férfira emeli tekintetét, de az nem néz rá, csak szűkszavúan elbocsátja.
Szótlanul indul az ágy felé, hogy a csizmájától s kapcájától megszabadulva, a porszagú ágyneműbe burkolja magát. Nyakig takarózva, a pálca darabjait nyaldosó lángokba mered, úgy várja, hogy elnyomja az álom. Sajnos nem megy egy könnyen ma sem, hiába a kellemes meleg. Pillantása olykor mégis a sarokban kuporgó férfi felé siklik. Amennyire örül, hogy nem kell vele aludnia, legalább annyira zavarja, hogy valaki a földön kuporog, míg neki kényelmes helye van.*

1172. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-12-06 13:09:48
 ÚJ
>Vaszív Utorkh [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Meronnan//

*Az orkfajzat nem megy bele abba az összefüggésbe, hogy az őrködést figyelembe véve mennyire releváns képesség az eszesség, de mivel a Király sem ellenkezik nagyon, így marad neki a pihenés.
Álomtalan álom az övé. A föld kemény és hideg, az éjszakával pedig csak hidegebb lesz az erdőben. Szokta az ökör a szántást, de ettől még nem kevésbé kellemetlen a dolog. Az alvás nem túl kielégítő és a fahasábokat gyorsan felzabálják a lángok.
Arra ébred, hogy fázik. Nem a legjobb ébredés. Mogorván röfögve nyitja ki szemeit, kicsit mocorog, hátha csak a pokróc csúszott le róla, de nem, nem lesz melegebb. Zsörtölődve ül fel, masszírozva elgémberedett combjait, majd hátára terítve a pokrócot, a maradék fát a tűzre dobálja. Egy hosszabb gallyal megkaparássza a parazsat, hogy a fa hamarabb lángra kapjon, majd némán Meronnan után néz.*
- Pihenhetsz. Nekem elég volt ennyi. *Morogja oda neki, ha egyáltalán a fickó még ébren van és nem nyomta el az álom. Errefelé nem kell banditáktól tartani, az erdő a kikötő kezében van és ahogy a Király is mondta, járnak errefelé őrök is. Még ugyan nem érték el azt a helyet, ahol Bölénnyel találkozott, de nem véletlen nem ott táborozott le.
A hajnal már nincs messze, de a napkelte se fog sokkal melegebbet hozni. Csak ködöt és nyirkos reggelt. Nem hiába utálja az erdőt.*


1171. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-12-05 21:26:55
 ÚJ
>Meronnan Rhaavos avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 262
OOC üzenetek: 38

Játékstílus: Vakmerő

//Vaszív//

~Valóban. Valóban én vagyok az eszesebb.~ Lepődik meg az ork észrevételén.* ~Ez a Vaszív egy jó gyerek.~ *Az őrködést sem bánja, túl izgatott a másnap miatt, aligha tudna aludni.
Végignézi az ork lefekvési rituáléját majd felülve a tűzbe bámul és harap néhányat a szárított húsból.*
~Vigyázni kell a katonákkal holnap. Álneveket kell használnunk és roppan agyafúrtnak kell lennünk. Szerencse, hogy a ravaszság királyával hozta össze a balsors ezt a vastagnyakút.~
*Feláll, tesz még némi tűzifát a lángokra, majd tenyerét a tűz felé tartva melengeti magát.*
~Rhaavos banda. Ez lesz a jó. Dalokat, sőt legendákat fognak rólunk költeni. Főleg Meron királyról, a fenségesről.~

A hozzászólás írója (Meronnan Rhaavos) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.12.05 21:27:14

1170. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-12-05 20:57:47
 ÚJ
>Gniwmiy Iumnus [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//

- Én nem tudom.
*Furán néz a lányra, Gniwmiyt nem nagyon érdekli az a ház. Persze ha már erre járt megnézte, és furcsának találta, hogy itt az erdőben lakik valaki, és mivel nincs semmi dolga, hát itt maradt, de nem fog kiakadni, sem pedig veszekedni egy idegennek egy régi, koszos elhagyatott ház miatt.*
- A Vaskorsóban?
*Furán pislog az idegenre. Nem igazán tudja elképzelni, hogy mégis hogyan lakhat valaki egy fogadóban És mégis miért pont ott? Talán ott dolgozik?*

1169. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-12-05 19:55:17
 ÚJ
>Umon Palasan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249

Játékstílus: Vakmerő

*Egy kiadós gyaloglás után, a kikötőben érzett cinikus jókedv kezd lehervadni arcáról. Nem érzi már olyan jó ötletnek, hogy hirtelen felindulásból vezérelt céltalan útra lépett, tekintve, hogy fogalma sincs arról, vajon merre járhat. Emlékei, korábbi történései továbbra is ködösek, semmi nem jut eszébe sem múltjáról, sem jelenéről. Gyakorlatilag nevét sem tudja felidézni, ami különösképp bosszantó tud lenni. Körbenéz, ahogy lassan beér egy erdőbe, a kikötő forgataga után ez kifejezetten jól esik számára. Kis idő elteltével, mikorra már megcsodálta a buja aljnövényzetet, az ég felé nyújtózkodó ősöreg fákat, talán magának, talán az erdő lakóinak, de félhangosan beszélni kezd.*
- Azt gondolom, a természetet nyilván kedvelem. A fákat valami oknál fogva különösképp szeretem. *Mindeközben csodálatával és tiszteletével adózik az aggastyánkorba lépett növényzetnek. Szórakozottan igazgatja meg csuklyája szemébe lógó szélét, s ekkor pillantja meg kezén gyűrűjét. A pecsétgyűrű sötéten villanó kvarcfényében, egy fekete fát körbeölelő kígyó tűnik fel. Ami gondolatvilágába üldözi.*
~ Most valamit éreznem kellene, de ugyan mit? ~ * Felfedezése talán még nagyobb zavart okoz, mint az eddig vele történtek bármikor. Arcán ülő kifejezését nem sokan érthetnék meg, ő sem tudja mit érezzen. Így megy tovább, amerre a lába gondolja.*

1168. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-12-05 14:40:55
 ÚJ
>Kharasshi D'Rake avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

//Kharasshi, Rilkäline//

*Sokáig ül még ott a tönkön. Némán, lehajtott fejét a kezébe temetve. Az ajkát még mindig égeti a selymes bőr melege, a lelkét pedig valami egészen más.
Egészen átfagy, mire végül rászánja magát, hogy felkeljen. Lassú, de határozott léptekkel indul befelé. A szobába lépve se szólal meg, csak felnyitja az egyik ládát és kissé kopottas, kissé porszagú ágyneműt vesz elő meg pokrócokat és párnát. A fekhelyre teszi a holmit, aztán elcsomagolja az asztalra rakott ételt és rak még a tűzre. Ahogy a lángok kicsit erőre kapnak elfújja a gyertya csonkját és a lámpást is eloltja. Aztán lassan a csizmaszárába nyúl, előhúzza a pálcát és a lány elé lép. Tekintete némán, súlyosan pihen a kandallónál kuporgó teremtésen. Mintha eonok telnének el a fakó pillantás terhe alatt, mikor aztán újra megmozdul.
A fakóvérűnek nyújtja a pálcát, leszegi a tekintetét és felfelé fordítja előtte mindkét tenyerét. A kezeket, melyek elárulták adott szavát. Nem próbálja tagadni, sem kibújni a felelősség alól, amit mindez jelent. Rezdülni se fog, s ha a lány el is töri rajtuk a pálcát, nem húzza el a kezeit a csapások elől, míg a nőstény nem végzett.
Csak azután szólal meg.*
- Menj, pihend ki magad *mondja az ágy felé biccentve, de továbbra se néz a lányra.* - Hosszú nap volt.
*Ő maga a hátára kanyarítja a prémes köpenyt és beleburkolózva telepszik le a sarokba, akár valami öreg, fáradt kutya. Egy olyan, akit már megrágott az élet, de ha kell, még most is halálig harcol.*

1167. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-12-05 14:34:27
 ÚJ
>Vaszív Utorkh [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Meronnan//

*Mire eléri a kiszemelt helyet a Királlyal a táborhoz, tíz-tizenöt lépésre az úttól, egy vastagabb törzsű fa takarásában, addigra egész ölnyi tüzelőt sikerül összegyűjtenie. Kipányvázza a gebét, lepakolja a holmiját, majd nekilát, hogy a fokos élesebbik felével a nagyobb gallyakat tűzifa méretűre darabolja. Akkurátusan, nyugodtan dolgozik, de az éjszaka az erdőben hamarabb áll be. Meronnan közben előkészíti a tűz helyét, ahol aztán az orkfajzat megrakja a tüzet. Nem mondható ügyesnek, de ügyetlennek sem, így aztán beletelik egy jó fertályórába, mire ropogni kezd a tűz a táborhelyen.
A nyeregtáskából némi szárított hús kerül elő, amit az ork megoszt a társával is, nem sok, de az éhség elűzéséhez elég.*
- Sa'Terethre mondom, nem is tudtam. *Vág értetlen-ijedt képet a Király szavaira. Mintha nem volna tisztában azzal, hogy mennyire rühellik a fajtáját errefelé. De így legalább kvittek. Ő se szereti a csupasz állúakat. Meg amúgy a többit se.*
- Hideg, Khunezk valagára. *Dörmögi, majd leszerszámozza a gebét, pokrócot terít a hátára. A fegyvereit kézközelbe helyezi, pajzs maga mellé és fokos a kézbe, a pallos túl nagy fegyver a fák közé. Egy másik pokrócot terít maga alá, a köpenyével betakarózik és pár vaskosabb fát hajít még a tűzre. Lábbal a tűz felé heveredik el biztonságos távolságban.*
- Te kezded az őrködést, mert te vagy az eszesebb. *Dörmögi, ahogy a feje alá készíti a nyerget párnaként, majd egy kis idő után egyenletes szuszogást hallhat felőle Meronnan.*

1166. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-12-05 13:47:05
 ÚJ
>Rilkäline Mejnk'ha avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 222
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Megfontolt

//Kharasshi, Rilkäline//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//

*Egy pillanatra úgy hiszi, megkapja, amit kér. De csak egy pillanatra.
Próbálja háta mögül kicsavarni a kezeit, sikertelenül. Keserű érzésekkel hunyja le szemeit, hogy aztán megkeményítve inkább valami másra emelje pillantását. Gyengéd minden érintés, de mint ha égetné a bőrét, ahogy akarata ellenére ízlelik, és neki tűrnie kell. Összeszorult torokkal áll, amikor a férfi mellkasára hajtja a fejét. Nemigen tudja mire vélni, csak reméli, hogy ennyiben maradnak.
Szinte hitetlenül hátrál egy lépést, amikor szabadságot nyer, s egy pillanat múlva már hangosan csapódik mögötte az ajtó.
Kapkodva rángatja vissza az inget magára, bár a vállára terített köpeny csak hátráltatja.
Megáll az asztal mellett, melyen még mindig ott pihen a fél pohár bor. Remegve fújja ki a levegőt, majd egy hajtásra megissza árván hagyott italát. Leveszi a köpenyt, melyet korábbi székének támlájára terít, s ingének áruló zsinórját olyan határozott mozdulatokkal kötözi, akárha a feldúltság porát is ezzel próbálná lesöpörni.
Még izzik némi parázs a kandallóban, bár könnybe lábadt szemeiben el-elmosódik a narancsszínű derengés, ahogy a pillanatnyi megkönnyebbülés utat talál magának.
Lassan mélyen beszívja a levegőt, majd ugyan úgy fújja ki, hogy utat engedve cikázó gondolatainak leginkább megszabaduljon tőlük. Nincs értelmük, teljesen feleslegesek. Elmar egy almát az asztalról, de csak hogy ne az üres pohár legyen a kezében. A kandalló elé telepszik az alma szárát csavargatva, míg a makacsabb gondolatok még mindig csimpaszkodnak belé.
~Ugyan mit vártam? Hogy szépen kérem és meghatja? Mert volt két kedves szava, ígérete a dézsáról? Attól még ugyan olyan vad, mint mikor elragadott… bár most sem tett többet, mint tegnap éjjel, pedig... megtehette volna.~ Lassacskán higgad, bár gondolatai még mindig pofátlanul zavarognak, egyre inkább megpendítve a „miért” húrokat, hogy miért kezdett bele, miért olyan óvatosan, s hogy végül miért kegyelmezett?*

1165. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-12-04 21:34:35
 ÚJ
>Harath Hardoghar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 33

Játékstílus: Vakmerő

//Gyülekező viharfelhők - Keleti őrjárat//

*Miután alaposan megkajáltak, elhagyják Kalácsfalvát és északnyugatnak tartanak a folyó mentén, egészen a Gázlóig.*
- Ott az Owairat-kúria. Benőtte a gaz. *húzza el a száját. Kár érte, kár azért a családért. Felszívódtak egy éjjel, összecsomagoltak és leléptek, senki nem tudja, hová.*
- Francos franc. *köp ki, aztán Salanelre pillant.*
- Gyere, testvér, visszamegyünk a Vashegyre. Nem érdekel az a sírbolt. *nincs ott semmi érdekes.*

*Így útjuk a Gázlóhoz vezet, mely az egyetlen átkelési pont a Nagy Erdőkerülő Folyó túloldalára több mérföldes körzetben. Itt kell átlábalniuk a lovakkal, az egyre hidegebb vízben.*
- Vadászhantánk.


1164. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-12-04 20:24:27
 ÚJ
>Meronnan Rhaavos avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 262
OOC üzenetek: 38

Játékstílus: Vakmerő

//Vaszív//

*Guvadó szemekkel mered a sötétben fát gyűjtő ork után. Nem rossz ötlet, bár ő maga nem az a fázos típus. Fenn a havasokban megtanul az ember nem fázni.
Eldobja a maradék csirkecsontot, majd egy körben túrni kezdi az avart, hogy a tűzrakónak legyen hely.*
-No, Vaszív koma, jó' nézünk ki. *Nem fejti ki, hogy pontosan mire gondol, ez nála amolyan bájcsevej. Nem mintha választ várna, az ork eddig sem bizonyult túl bőbeszédű utazótársnak.*
-Majd engedjé' engem beszélni a katonákkal. Nemigen szeretik az emberek a Te fajtádat. Má' megbocsáss.
*Horkantva felnevet, ültében összeszed néhány ágat és a hevenyészett tűzrakóra dobja.*
-Hideg éjszaka lesz. *Állapítja meg, majd leheveredik a földre jó alaposan bebújva bundája alá.*

1163. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-12-04 19:26:23
 ÚJ
>Kharasshi D'Rake avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

//Kharasshi, Rilkäline//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//

*Hallja a csendes kérlelést. A lány nem is tiltakozik sorsa ellen, csupán haladékot kér. Kharasshi elengedi a kioldott kötőt, tenyerei pedig a nőstényke vállaira simulnak. Sóhajt egyet, tekintetében megértés fényei derengenek. Ám amikor a feszültség engedne, s egészen úgy tűnne, az alku megköttetett, azok a fények a fakó íriszekben szinte súgják "bocsáss meg". Tenyerei megindulnak lefelé a karokon, s húzzák magukkal az ingecske anyagát is. Csak addig adnak haladékot, míg az ellenállást megtörve a mélységi a vékonyka csuklókra fog és a lány dereka mögé kényszeríti őket. Egy kezével átéri őket, s nem is hagyja szabadulni, a másikkal pedig bevégzi, amit elkezdett. Egészen letűri az inget, hogy tenyere szabadon simulhasson a hidegtől libabőrös keblecskére. Végigsimít a finom íven, aztán hozzá hajol. Forró, reszketeg sóhaj szakad fel a mélységi tüdejéből, ahogy ajka a bársonyos bőrt éri. Nyoma sincs benne kéjeket űző hedonizmusnak. Szerelmesek érintik egymást ilyen átszellemült áhítattal.
A fakóvérű illata szinte megrészegíti. Természet Atya erdőillatú leánya. Csak egészen halványan emlékezteti Ydriss közelségére, de épp eléggé ahhoz, hogy ezen a próbán most elbukjon.
Ajka finoman halad végig a domborulaton, s végül nyelve melegének nyomában az éj is elmarja a maga fagyos csókjait a nőstényke kebleinek ékén. Mindkettőt megízleli ez a különös hódolat, aztán Kharasshi csak a fehér mellkasnak dönti fejét. Szemét szorosra zárva hallgatja a lány szívének ütemét. Szorítása egyre erősödik, aztán hirtelen elengedi a nősténykét és hátrébb húzódik.*
- Menj *mondja erőtlen hangon, fejét lehajtva, tekintetét félrefordítva.*

1162. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-12-04 16:56:34
 ÚJ
>Rilkäline Mejnk'ha avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 222
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Megfontolt

//Kharasshi, Rilkäline//

*Torkában dobog a szíve, mégis sikerült egy kis időt nyernie.*
- Tudom, hogy megígérted. *Suttog vissza rekedtesen, miközben nem engedi a férfi pillantását. Semmi mohóságot nem lát rajta, így megint csak nem tudja hová tenni ezt az egészet. Zavartsága éppen elég, hogy a kioldott zsinórnak köszönhetően válla felé csúszni kezdjen az ing nyaka. A szelíd szavakra szelíden válaszol.*
- Csak egy kis időt kérek. A ma estét hagyd meg kérlek. *Mondja, miközben saját mellkasára temeti kezeit, mert ha zsinórnak nem is szabhat gátat, legalább ingét ölelje magához. Bár tudja nagyon jól, ha a férfi úgy akarja, nem tud neki gátat szabni, mégis megpróbálkozik vele.*

1161. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-12-04 15:47:33
 ÚJ
>Kharasshi D'Rake avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

//Kharasshi, Rilkäline//

*Amikor a vékony ujjacskák megállítják a kezét, nyel egyet. Érezni rajta, hogy nem akaródzik neki felnézni a kék íriszekbe. Néhány szívdobbanásnyi csend után viszont végül lassan a lányéra emeli a tekintetét.*
- Nem bántalak *suttogja.* - Megígértem, emlékszel?
*Hiába a kemény vonások, azokban a fakó szemekben most zord akarat ég, nem is türelmetlenkedő vágy. Valami egészen más, valami, ami szaggatja a szívet, mint a távoli farkasének hangja.
Tovább mozdul a keze, hogy az ingecskét kioldja. A lány ellentartása aligha tudja megállítani.*

1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3591-3610