Külső területek - Kikötői erdőség
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Szántóföldek (új) Dokkok és kikötő (új) | Kikötői erdőség | Tharg birtokok (új) Krenkataur barlangrendszer (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 111 (2201. - 2220. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3588-3607
2220. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-09-04 20:47:45
Üzenet elküldve: 2019-09-04 20:47:45
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//Úttalan utakon//
*Csak fejét rázza, de szájára egyre inkább valami mosolyféle ül ki, ha minden igaz, ez a férfi őrültebb, mint ő volt, vagy legalábbis idegesítőbb, de Umont aztán nem fogja kihozni a béketűrésből, még akkor sem, mikor a felkínált kiválóan hűsítő üst helyett inkább a bakra ül.*
- Ki... úgy néz ki. *Egyezik bele, s hagyja jóvá a kijelentést, melyen már ő is sokat gondolkodott. Nem is beszélt még Kagaenaeről, aki sikítva rohant el előle, majd le akarta szúrni... de ő legalább nem halott. Halkan felsóhajt, s már ismét a távolt fürkészi, a kikötői erdőség bizony hosszadalmas út lesz, főleg egy csivitelő poszátával maga mellett. Komoran hallgatja a magyarázatot, s a kérésre készségesen a férfi arcára néz, aztán elvonja a következtetését, majd biccent. Hogy ez alátámasztja-e az elf gondolatait magáról, vagy sem, nos... az már örök rejtély marad. Vagy a máját nem akarja hizlalni, vagy túlságosan megsérteni nem akarja, mindkettő tökéletes lehetőség a továbbiakban. Az utolsó mondatot, nem teljesen érti, mármint, hogy van szíve, ezért ha nem állítja meg mindketten jobban járnak... vagy micsoda. Ha nincs szíve, akkor meg megállította volna? De hát végül is megállította és mindketten jól jártak? Vagy rosszul? Megrázza a fejét, s most az egyszer még kérdezni is hajlandó lenne, ha nem hallatszana maga mellől hangos durmolás, mert az elf bealudt. Sok idő nem telik el, tán egy fertályóra, s már éppen bökné oldalba könyökével, hogy most aztán támaszkodjon rá inkább a hóhér, mikor az elf saját horkolására ébred fel.*
- Hol lennénk? *Kérdezi unottan, könyökét térdén pihentetve, s tenyerében támasztva állát fürkészve a távolt.* A Vaserdőben, ahol úgy fertály órája. Elaludtál. *Erősíti meg a tényt, amit Shen az imént épp tagadni próbált hirtelen.*
- Aludj tovább, ha akarsz, de ne rám támaszkodj, ha kérhetlek. *Pillant rá, majd szemeit futtatja le saját vállára.*
- Amúgy meg mi történt veled? Miért léptél le oly hirtelen? Tán inadba szállt a bátorságod az elköteleződéstől? *Kérdezi csak úgy. Ha már együtt utaznak és negyed óránál nem tud tovább csendben maradni, hát beszélgessenek. Jobb, mint a semmi.*
- Már nincs messze, ahogy nézem egy fia lélek sincs erre, nyugodtan lazíthatsz. *Kuncog fel, mintha már nem lenne így is elég laza a srác.*
*Csak fejét rázza, de szájára egyre inkább valami mosolyféle ül ki, ha minden igaz, ez a férfi őrültebb, mint ő volt, vagy legalábbis idegesítőbb, de Umont aztán nem fogja kihozni a béketűrésből, még akkor sem, mikor a felkínált kiválóan hűsítő üst helyett inkább a bakra ül.*
- Ki... úgy néz ki. *Egyezik bele, s hagyja jóvá a kijelentést, melyen már ő is sokat gondolkodott. Nem is beszélt még Kagaenaeről, aki sikítva rohant el előle, majd le akarta szúrni... de ő legalább nem halott. Halkan felsóhajt, s már ismét a távolt fürkészi, a kikötői erdőség bizony hosszadalmas út lesz, főleg egy csivitelő poszátával maga mellett. Komoran hallgatja a magyarázatot, s a kérésre készségesen a férfi arcára néz, aztán elvonja a következtetését, majd biccent. Hogy ez alátámasztja-e az elf gondolatait magáról, vagy sem, nos... az már örök rejtély marad. Vagy a máját nem akarja hizlalni, vagy túlságosan megsérteni nem akarja, mindkettő tökéletes lehetőség a továbbiakban. Az utolsó mondatot, nem teljesen érti, mármint, hogy van szíve, ezért ha nem állítja meg mindketten jobban járnak... vagy micsoda. Ha nincs szíve, akkor meg megállította volna? De hát végül is megállította és mindketten jól jártak? Vagy rosszul? Megrázza a fejét, s most az egyszer még kérdezni is hajlandó lenne, ha nem hallatszana maga mellől hangos durmolás, mert az elf bealudt. Sok idő nem telik el, tán egy fertályóra, s már éppen bökné oldalba könyökével, hogy most aztán támaszkodjon rá inkább a hóhér, mikor az elf saját horkolására ébred fel.*
- Hol lennénk? *Kérdezi unottan, könyökét térdén pihentetve, s tenyerében támasztva állát fürkészve a távolt.* A Vaserdőben, ahol úgy fertály órája. Elaludtál. *Erősíti meg a tényt, amit Shen az imént épp tagadni próbált hirtelen.*
- Aludj tovább, ha akarsz, de ne rám támaszkodj, ha kérhetlek. *Pillant rá, majd szemeit futtatja le saját vállára.*
- Amúgy meg mi történt veled? Miért léptél le oly hirtelen? Tán inadba szállt a bátorságod az elköteleződéstől? *Kérdezi csak úgy. Ha már együtt utaznak és negyed óránál nem tud tovább csendben maradni, hát beszélgessenek. Jobb, mint a semmi.*
- Már nincs messze, ahogy nézem egy fia lélek sincs erre, nyugodtan lazíthatsz. *Kuncog fel, mintha már nem lenne így is elég laza a srác.*
2219. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-09-03 16:42:08
Üzenet elküldve: 2019-09-03 16:42:08
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 112
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 112
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Titok a mélyben//
*Úgy tűnik jó döntést hozott a mohó törpe, hiszen a víz amely az addig a fal mögött volt lassan elapad és így az új járat használható állapotba kerül Még mindig hallja a víz hangját az új tárnából, de az távolinak hat.
Szépen türelemmel megvárja, hogy teljesen elapadjon a zuhatag, amely az ő felfogásában egy kisebb vízgyűjtő lehetett és így már alkalmas arra, hogy tovább haladjon. nagy lelkesedéssel kezd bemászni és a lépcsőzetes járatban mászik és mászik. Nehéz a terep, még úgy is, hogy ha néha formálnia kell azt nem okoz nagy gondot. Jó erőben van és tartaléka is van. Néha meg megáll, hogy tartson egy kis pihenőt. Viszont az nem kerüli el a figyelmét, hogy a haladási iránya felfelé vezeti őt. Nem örül a dolognak, de annak mindenképpen, hogy vasat talált a mélyben és ha feljutna a felszínre, akkor bizony kialakíthat majd egy biztonságos közlekedőt a kitermeléshez. Azért azt a tényt nem felejtette el, hogy amikor a mélybe vezető járat mellett döntött, akkor bizony volt egy felfelé vezető is. Ezt ha még lehetősége lesz rá, akkor be akarja sétálni. Persze azt sem felejtette el, hogy a döngölt föld és a fa, amely az omlásnál található, azt valaki valamilyen céllal odahordta. Érdemes nyitott szemmel és óvatosan járnia.*
*Úgy tűnik jó döntést hozott a mohó törpe, hiszen a víz amely az addig a fal mögött volt lassan elapad és így az új járat használható állapotba kerül Még mindig hallja a víz hangját az új tárnából, de az távolinak hat.
Szépen türelemmel megvárja, hogy teljesen elapadjon a zuhatag, amely az ő felfogásában egy kisebb vízgyűjtő lehetett és így már alkalmas arra, hogy tovább haladjon. nagy lelkesedéssel kezd bemászni és a lépcsőzetes járatban mászik és mászik. Nehéz a terep, még úgy is, hogy ha néha formálnia kell azt nem okoz nagy gondot. Jó erőben van és tartaléka is van. Néha meg megáll, hogy tartson egy kis pihenőt. Viszont az nem kerüli el a figyelmét, hogy a haladási iránya felfelé vezeti őt. Nem örül a dolognak, de annak mindenképpen, hogy vasat talált a mélyben és ha feljutna a felszínre, akkor bizony kialakíthat majd egy biztonságos közlekedőt a kitermeléshez. Azért azt a tényt nem felejtette el, hogy amikor a mélybe vezető járat mellett döntött, akkor bizony volt egy felfelé vezető is. Ezt ha még lehetősége lesz rá, akkor be akarja sétálni. Persze azt sem felejtette el, hogy a döngölt föld és a fa, amely az omlásnál található, azt valaki valamilyen céllal odahordta. Érdemes nyitott szemmel és óvatosan járnia.*
2218. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-09-03 16:37:35
Üzenet elküldve: 2019-09-03 16:37:35
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Úttalan utakon//
*Biztos van, aki szereti, ha mások birizgálják a haját, de Sheni nem tartozik közéjük. Még ha egy csinos lány lenne, vagy Lyzi, akkor oké, de egy szőrös férfi. Na ne már!*
- Szerintem meg fog be. *Válaszol durcásan.*
- Szívem szerint hagynám, hogy beszéld, de inkább fog beeee. *Húzza el az utolsó szót és még két ujjával is mutatja, hogyan fogja be a száját inkább Umon.*
- Figyelj, a baráti béke érdekében megbeszélhetjük, hogy nem cseszegetsz? *Szeretne mondani valamit, amit majd ő sem fog, de egyelőre nem jut az eszébe semmi visszavágás.
A tapasztalatokat hallva, amelyeket a fickó szerzett a nők terén, elborzasztják és roppant őszintén fordul Umon felé.*
- Haver, te aztán kikészíted a nőket. *Neki legalábbis ez jön le abból, amit elmondott. Persze, az is megeshet, hogy a lányok voltak a ludasak, de csak Umonra kell nézni és máris másképp gondolja az elf fia.*
- Lyzi meg én nem vagyunk együtt, tehát nem a kedvesem. *Javítja ki szomorúan, mert bár lett volna rá esélye, mégsem lépett az ügy érdekében. Sőt, lelépett.*
- De Lyzi se volt biztos magában, azt hiszem. *Vallja be sóhajtva.*
- Sosem hitte el, hogy az érzelmeim, amelyeket felé érzek, komolyak. Azt gondolta, csak egy újabb trófeát akarok. És nézz rám. *Mutat az arcára.*
- Elhiszem, hogy ez férfiasan szép arc ezt sejteti, de hidd el, nekem is van szívem. *Mondja kissé szerénytelenül, elf charme-jának biztos tudatában.*
- Ha lenne, nem állítalak meg és mindketten jobban járunk. *Ezzel talán még Umon is egyetért.
Elhelyezkedik a bakon, a csuklyát a szemébe húzza, hogy az arca alig látszódjon és meglepően, de nem kíván beszélgetni. Umon túl sok sebet tépett fel benne, pedig milyen kis békésen meg volt az erdőben egyedül. Lyzi említése újra kinyitotta a kis szelencét a szívében és nem hagyja nyugodni.
A szekér zötyögésétől és a csendtől kisvártatva elálmosodik és talán el is alszik. Szerencsére megőrzi az egyensúlyát egy darabig, nem bucskázik le a bakról, de egyszer csak elkezd dőlni Umon felé a feje. Végül pedig a vállán köt ki a kobakja, de erre olyan hangosan horkant egyet, hogy felébreszti magát.*
- Nemaludtam. *Igyekszik leszögezni gyorsan és letörli a nyálcsíkot a szája széléből.*
- Hol vagyunk? *Köszörüli meg a torkát és terel.*
*Biztos van, aki szereti, ha mások birizgálják a haját, de Sheni nem tartozik közéjük. Még ha egy csinos lány lenne, vagy Lyzi, akkor oké, de egy szőrös férfi. Na ne már!*
- Szerintem meg fog be. *Válaszol durcásan.*
- Szívem szerint hagynám, hogy beszéld, de inkább fog beeee. *Húzza el az utolsó szót és még két ujjával is mutatja, hogyan fogja be a száját inkább Umon.*
- Figyelj, a baráti béke érdekében megbeszélhetjük, hogy nem cseszegetsz? *Szeretne mondani valamit, amit majd ő sem fog, de egyelőre nem jut az eszébe semmi visszavágás.
A tapasztalatokat hallva, amelyeket a fickó szerzett a nők terén, elborzasztják és roppant őszintén fordul Umon felé.*
- Haver, te aztán kikészíted a nőket. *Neki legalábbis ez jön le abból, amit elmondott. Persze, az is megeshet, hogy a lányok voltak a ludasak, de csak Umonra kell nézni és máris másképp gondolja az elf fia.*
- Lyzi meg én nem vagyunk együtt, tehát nem a kedvesem. *Javítja ki szomorúan, mert bár lett volna rá esélye, mégsem lépett az ügy érdekében. Sőt, lelépett.*
- De Lyzi se volt biztos magában, azt hiszem. *Vallja be sóhajtva.*
- Sosem hitte el, hogy az érzelmeim, amelyeket felé érzek, komolyak. Azt gondolta, csak egy újabb trófeát akarok. És nézz rám. *Mutat az arcára.*
- Elhiszem, hogy ez férfiasan szép arc ezt sejteti, de hidd el, nekem is van szívem. *Mondja kissé szerénytelenül, elf charme-jának biztos tudatában.*
- Ha lenne, nem állítalak meg és mindketten jobban járunk. *Ezzel talán még Umon is egyetért.
Elhelyezkedik a bakon, a csuklyát a szemébe húzza, hogy az arca alig látszódjon és meglepően, de nem kíván beszélgetni. Umon túl sok sebet tépett fel benne, pedig milyen kis békésen meg volt az erdőben egyedül. Lyzi említése újra kinyitotta a kis szelencét a szívében és nem hagyja nyugodni.
A szekér zötyögésétől és a csendtől kisvártatva elálmosodik és talán el is alszik. Szerencsére megőrzi az egyensúlyát egy darabig, nem bucskázik le a bakról, de egyszer csak elkezd dőlni Umon felé a feje. Végül pedig a vállán köt ki a kobakja, de erre olyan hangosan horkant egyet, hogy felébreszti magát.*
- Nemaludtam. *Igyekszik leszögezni gyorsan és letörli a nyálcsíkot a szája széléből.*
- Hol vagyunk? *Köszörüli meg a torkát és terel.*
2217. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-09-03 15:09:04
Üzenet elküldve: 2019-09-03 15:09:04
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//Úttalan utakon//
*Hajkorona birizgálása nem okoz osztatlan sikert, jóllehet erre is számított. Még halkan fel is nevet a reakcióra, s félrecsapott kezét levegőbe emelve nevetve mondja:*
- Jól van, jól van! *Szelídül vigyorrá a nevetés.* Csak neked akartam jót, szerintem egyszerűbb nőnek maszkírozni, mint férfinak. *Vonja meg a vállát, persze humorizál. Ilyen is rég volt már, jóllehet megfelelő társasága sem adatott ehhez. Datvinoolv túl szűkszavú volt, Roth még inkább, aztán lassan el is tűnt, sejtése szerint már a táborban sincs. Hirtelen visszatámadás következne, azonban félúton megszakad a verbális szájbunyó, amire megint csak kuncogásban tör ki. Nem mondaná, hogy kedveli az elfet, megbízhatatlannak tartja és mitugrásznak, aki szájával kaparja ki magának a gesztenyét. De jelenleg a semminél jobb társaság és azt keresve sem állíthatja, hogy unatkozni fog a tharg birtokokig. Sőt... ami azt illeti már kicsit meg is bánja felajánlását.*
- Olyan sok nincs. *Vonja meg a vállát.* Az egyik megőrült és Sa'Therethet szolgálja, a másik halott, a harmadik eltűnt. *Magyarázza.* Velük nehéz volt tapasztalatokat gyűjtenem, de nem bánom, nem való hozzám senki, de az biztos, hogyha nekem lenne ilyen kedvesem, mindent megtennék, hogy a kedvében járjak. *Lába lassan fellép a bakra, s kényelembe helyezi magát, de még várakozóan figyel az elfre, hátha meggondolja magát. Nagyszájú, vagy sem, ha a keze is olyan jól pörög, mint a nyelve, hamar lekapkodják azt a sok gyümölcsöt, utána még az is lehet, szól egy-két jó szót Lyzendránál, persze ezt nem ígéri meg, minden attól függ, hogy alakul.*
- Ahogy gondolod. Kár, hogy nincs pipád, meg dohányod. *Sóhajt egyet, s végignézi, amint az elf is felugrik, majd nyelvével csettint, s Híjas hirtelen rántással megindul. Hogy sokat beszélne? Erre megint a nevetés kapja el, de visszafogja magát, az elf elég érdekesen értelmezi a sok beszéd fogalmát. Más szemében a szálkát ugye... de erre is már csak gondolatban legyint.
Már jó ideje zötykölődnek, egyébiránt kissé előrehajolva, kezét ölébe ejtve fogja a gyeplőt és mogorván, semlegesen néz maga elé, akárha nem ülne senki mellette. Nem szól kettőt sem, hagyja Shen hadd borongjon, egészen addig a két percig, míg eszébe nem jut valami marhaság. Elképzelhető, hogy az elf eddig sem bírja ki, valahogy úgy tudja elképzelni, hogy fészkelődik összevissza, mint akinek kukac van a fenekében. Ha így van, Umon ezzel nem különösebben foglalkozik, csak élvezi a fák lombjai között átszűrődő napfényt az arcán, egészen addig, míg kérdést nem intéznek hozzá.*
*Hajkorona birizgálása nem okoz osztatlan sikert, jóllehet erre is számított. Még halkan fel is nevet a reakcióra, s félrecsapott kezét levegőbe emelve nevetve mondja:*
- Jól van, jól van! *Szelídül vigyorrá a nevetés.* Csak neked akartam jót, szerintem egyszerűbb nőnek maszkírozni, mint férfinak. *Vonja meg a vállát, persze humorizál. Ilyen is rég volt már, jóllehet megfelelő társasága sem adatott ehhez. Datvinoolv túl szűkszavú volt, Roth még inkább, aztán lassan el is tűnt, sejtése szerint már a táborban sincs. Hirtelen visszatámadás következne, azonban félúton megszakad a verbális szájbunyó, amire megint csak kuncogásban tör ki. Nem mondaná, hogy kedveli az elfet, megbízhatatlannak tartja és mitugrásznak, aki szájával kaparja ki magának a gesztenyét. De jelenleg a semminél jobb társaság és azt keresve sem állíthatja, hogy unatkozni fog a tharg birtokokig. Sőt... ami azt illeti már kicsit meg is bánja felajánlását.*
- Olyan sok nincs. *Vonja meg a vállát.* Az egyik megőrült és Sa'Therethet szolgálja, a másik halott, a harmadik eltűnt. *Magyarázza.* Velük nehéz volt tapasztalatokat gyűjtenem, de nem bánom, nem való hozzám senki, de az biztos, hogyha nekem lenne ilyen kedvesem, mindent megtennék, hogy a kedvében járjak. *Lába lassan fellép a bakra, s kényelembe helyezi magát, de még várakozóan figyel az elfre, hátha meggondolja magát. Nagyszájú, vagy sem, ha a keze is olyan jól pörög, mint a nyelve, hamar lekapkodják azt a sok gyümölcsöt, utána még az is lehet, szól egy-két jó szót Lyzendránál, persze ezt nem ígéri meg, minden attól függ, hogy alakul.*
- Ahogy gondolod. Kár, hogy nincs pipád, meg dohányod. *Sóhajt egyet, s végignézi, amint az elf is felugrik, majd nyelvével csettint, s Híjas hirtelen rántással megindul. Hogy sokat beszélne? Erre megint a nevetés kapja el, de visszafogja magát, az elf elég érdekesen értelmezi a sok beszéd fogalmát. Más szemében a szálkát ugye... de erre is már csak gondolatban legyint.
Már jó ideje zötykölődnek, egyébiránt kissé előrehajolva, kezét ölébe ejtve fogja a gyeplőt és mogorván, semlegesen néz maga elé, akárha nem ülne senki mellette. Nem szól kettőt sem, hagyja Shen hadd borongjon, egészen addig a két percig, míg eszébe nem jut valami marhaság. Elképzelhető, hogy az elf eddig sem bírja ki, valahogy úgy tudja elképzelni, hogy fészkelődik összevissza, mint akinek kukac van a fenekében. Ha így van, Umon ezzel nem különösebben foglalkozik, csak élvezi a fák lombjai között átszűrődő napfényt az arcán, egészen addig, míg kérdést nem intéznek hozzá.*
2216. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-09-03 08:59:56
Üzenet elküldve: 2019-09-03 08:59:56
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Úttalan utakon//
*Sheni koránt sem idegbeteg, csak van benne életösztön. És Umon olyannak tűnik, mint a barnamedve. Mert ha a barnamedve a tenyeredből eszik, a lábadból is fog. Meg nem eszik embert, de nem lehet bízni benne. Szóval csak egészséges fenntartásokkal kezeli azt a tényt, hogy Umon azt akarja, hogy egy üstbe üljön bele. Nonszensz. Még a végén beleül, bezárja a fedelét és megfőzi pálinkának. Sheni-pálinkának. Biztos zöld íze lenne.
Egy pillanatra elhallgat, amikor a fickó arról beszél, ő is onnan szökött meg, de amikor az álruhára és annak kivitelezésére kerül a sor, melléül az árnyékszéknek és felmegy benne a pumpa.*
- Álljá' le, oké, vegyél vissza az arcodból, szőrpofa! *Mutat rá az ujjával, a kezet elhárítja egy mozdulattal. Azzal elvan, ha nyikhajnak, meg egyszálbélnek mondják, de hogy nőnek titulálják, mint annak idején az a bunkó kalóz, aki ruhákat varrt, azt nem tűri el még egy olyan veszett alaktól se, mint Umon.*
- Én is tudok számodra ismeretlen szavakat mondani, mint aaaa... *Próbál visszaemlékezni azokra, amiket Lyz tanított neki, de valahogy semmi sem jut eszébe.*
- És még sorolhatnám. *Zárja rövidre a dolgot bosszúsan.*
- Fú, de nagy a szád, biztos olyan sok tapasztalatod van a dologban. Ez nem olyan egyszerű, mint hiszed. *Vág vissza Umonnak a lányokat érintő témában. Ő se az a királyfi alkat, biztosan nem lógnak fürtökben róla a nők. Sírva meg tuti nem fog fakadni, mert egy férfi nem sír. Egy férfi legfeljebb borong.
A záró monológnak tűnő résznél elhallgat, bosszúsan teszi a csípőjére a kezeit, ahogy a férfit hallgatja. Persze, maradhatna az erdőben. De meddig? Örökké nem élhet tobozon, meg makkon. Nem érzi úgy, hogy itt az ideje, hogy újra Lyz elé álljon, de tényleg el kellene mozdulnia a mostani stagnáló életéből.*
- Egye kutya, veled megyek! Csak fogd be. Az erdei kísértetre, te mindig ilyen sokat beszélsz? *Legyint megadóan, mintha most vetne véget egy hosszú könyörgésnek és ő maga nem beszélne ennyit és/vagy többet.*
- De a bakon ülök és nem egy üstben, ha találkozunk valakivel, majd improvizálunk. *Vagy tényleg belebújik egy üstbe, vagy az üstök közé, majd elválik.
Ezzel megindul maga is és ha csak Umon nem tesz ellene, felmászik mellé a bakra. Az íjat maga mögé teszi és fejébe húzza a csuklyát és borong. Mint a férfiak.*
*Sheni koránt sem idegbeteg, csak van benne életösztön. És Umon olyannak tűnik, mint a barnamedve. Mert ha a barnamedve a tenyeredből eszik, a lábadból is fog. Meg nem eszik embert, de nem lehet bízni benne. Szóval csak egészséges fenntartásokkal kezeli azt a tényt, hogy Umon azt akarja, hogy egy üstbe üljön bele. Nonszensz. Még a végén beleül, bezárja a fedelét és megfőzi pálinkának. Sheni-pálinkának. Biztos zöld íze lenne.
Egy pillanatra elhallgat, amikor a fickó arról beszél, ő is onnan szökött meg, de amikor az álruhára és annak kivitelezésére kerül a sor, melléül az árnyékszéknek és felmegy benne a pumpa.*
- Álljá' le, oké, vegyél vissza az arcodból, szőrpofa! *Mutat rá az ujjával, a kezet elhárítja egy mozdulattal. Azzal elvan, ha nyikhajnak, meg egyszálbélnek mondják, de hogy nőnek titulálják, mint annak idején az a bunkó kalóz, aki ruhákat varrt, azt nem tűri el még egy olyan veszett alaktól se, mint Umon.*
- Én is tudok számodra ismeretlen szavakat mondani, mint aaaa... *Próbál visszaemlékezni azokra, amiket Lyz tanított neki, de valahogy semmi sem jut eszébe.*
- És még sorolhatnám. *Zárja rövidre a dolgot bosszúsan.*
- Fú, de nagy a szád, biztos olyan sok tapasztalatod van a dologban. Ez nem olyan egyszerű, mint hiszed. *Vág vissza Umonnak a lányokat érintő témában. Ő se az a királyfi alkat, biztosan nem lógnak fürtökben róla a nők. Sírva meg tuti nem fog fakadni, mert egy férfi nem sír. Egy férfi legfeljebb borong.
A záró monológnak tűnő résznél elhallgat, bosszúsan teszi a csípőjére a kezeit, ahogy a férfit hallgatja. Persze, maradhatna az erdőben. De meddig? Örökké nem élhet tobozon, meg makkon. Nem érzi úgy, hogy itt az ideje, hogy újra Lyz elé álljon, de tényleg el kellene mozdulnia a mostani stagnáló életéből.*
- Egye kutya, veled megyek! Csak fogd be. Az erdei kísértetre, te mindig ilyen sokat beszélsz? *Legyint megadóan, mintha most vetne véget egy hosszú könyörgésnek és ő maga nem beszélne ennyit és/vagy többet.*
- De a bakon ülök és nem egy üstben, ha találkozunk valakivel, majd improvizálunk. *Vagy tényleg belebújik egy üstbe, vagy az üstök közé, majd elválik.
Ezzel megindul maga is és ha csak Umon nem tesz ellene, felmászik mellé a bakra. Az íjat maga mögé teszi és fejébe húzza a csuklyát és borong. Mint a férfiak.*
2215. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-09-02 18:48:52
Üzenet elküldve: 2019-09-02 18:48:52
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//Úttalan utakon//
*Nem tölti el elégedettség a magyarázkodás és a félelem láttán, sokkal inkább halk sóhaj és valamiféle fáradt szomorúság ül ki tekintetére, de azért mosolyra húzódik kissé a szája. Látja magát korábbról. Idegbeteg, őrült, s mindez váltogatva. Nem tetszik neki a kép, de hát ez van, mit lehet tenni? Csupán annyit, amennyit most tesz. Ellenáll. Persze az elf is, a darálós magyarázkodás egyet jelent egy egyszerű nemmel, amit ugyanúgy elfogadna, mint a mostani ökörséget, amit össze hablatyol, persze némiképp még mulattatja is kicsit, nincs baja a mitugrászokkal. A pillanatnyi elszólásra aztán megint csak végigméri a fickót. Szöknie kellett? Azt kezdte el mondani? Még a végén talán némi férfi vér is megbúvik ebben a lombzabálóban.*
- Nyugalom, én is úgy szöktem onnan, de láss csodát! *Mutat két kézzel ábrázatára.* Te talán megismertél? Neked is egy jó álruha kellene... mondjuk egy fodros szoknya, meg blúz. *Vakarja meg állát, nem lehet eldönteni, hogy viccel el. Közelebb lép, s ha tudja meglibbenti a szőkeség hajzatát.*
- Igen... azt hiszem női ruhában nem ismerne fel a kutya sem. Most, ha sehova sem mehetsz, nem mindegy hova mész?! *Fortyan fel, visszalépve a helyére.* Amúgy meg szesz, pia, itóka... nyegó. Gyűjtőnéven, tanuld meg, ha normális iszákos akarsz lenni. *Legyint.*
- Dőgkút, eltűnés... hidd el azóta sok minden változott, de, ha ilyen ágról szakadt haramia maradsz, Lyz se így, se úgy nem fog veled szóba állni. Ha már csinálod, legalább csináld rendesen. *Csóválja meg a fejét.* Attól meg nem kéne tartanod, hogy összetörik a szíved... na és ha úgy lesz? Hát ne cseszd el. *Tárja szét a kezét, kezdi unni, úgy látszik végeredményben lelki szemetes láda lett, ami aztán végképp nem akart lenni.*
- Nézd... *Kezdi lassan.* Én beszélgetnék még, de hát, ugye a munka... a gyümölcs nem vár. * ~ Az egekre, csak sírva ne fakadjon... ~ gondolja magában, vizslatva, miközben lassan és szórakozottan hátrál a bak felé.*
- Tizio, amúgy nem ismer. Ha elbújsz az üstben, a birtokokig simán elviszlek, ott meg nincs a kutya sem. *Vonja meg a vállát.* Mégis, hova mennél? Arthenior? A város dögunalom egy erdei léleknek. Kikötő? *Ezen már hangosan felröhög, elképzeli a férfit, arany fürtjeivel, egy tenger melléki kocsmában az igazi bűnözők között.*
- Nem marad más, Shen. *Lép fel az egyik lábával a bak fellépőjére.* Kifogytál a helyszínekből. Nézz szembe a tényekkel, vagy megpróbálod valahol, vagy megszöksz. *Zárja mondatait, de még nem megy el, tényleg jól jönne a segítség, bár valamivel betapaszthatná a száját! Igaz, legfeljebb beszögeli az üstöt, ha belemászik.*
*Nem tölti el elégedettség a magyarázkodás és a félelem láttán, sokkal inkább halk sóhaj és valamiféle fáradt szomorúság ül ki tekintetére, de azért mosolyra húzódik kissé a szája. Látja magát korábbról. Idegbeteg, őrült, s mindez váltogatva. Nem tetszik neki a kép, de hát ez van, mit lehet tenni? Csupán annyit, amennyit most tesz. Ellenáll. Persze az elf is, a darálós magyarázkodás egyet jelent egy egyszerű nemmel, amit ugyanúgy elfogadna, mint a mostani ökörséget, amit össze hablatyol, persze némiképp még mulattatja is kicsit, nincs baja a mitugrászokkal. A pillanatnyi elszólásra aztán megint csak végigméri a fickót. Szöknie kellett? Azt kezdte el mondani? Még a végén talán némi férfi vér is megbúvik ebben a lombzabálóban.*
- Nyugalom, én is úgy szöktem onnan, de láss csodát! *Mutat két kézzel ábrázatára.* Te talán megismertél? Neked is egy jó álruha kellene... mondjuk egy fodros szoknya, meg blúz. *Vakarja meg állát, nem lehet eldönteni, hogy viccel el. Közelebb lép, s ha tudja meglibbenti a szőkeség hajzatát.*
- Igen... azt hiszem női ruhában nem ismerne fel a kutya sem. Most, ha sehova sem mehetsz, nem mindegy hova mész?! *Fortyan fel, visszalépve a helyére.* Amúgy meg szesz, pia, itóka... nyegó. Gyűjtőnéven, tanuld meg, ha normális iszákos akarsz lenni. *Legyint.*
- Dőgkút, eltűnés... hidd el azóta sok minden változott, de, ha ilyen ágról szakadt haramia maradsz, Lyz se így, se úgy nem fog veled szóba állni. Ha már csinálod, legalább csináld rendesen. *Csóválja meg a fejét.* Attól meg nem kéne tartanod, hogy összetörik a szíved... na és ha úgy lesz? Hát ne cseszd el. *Tárja szét a kezét, kezdi unni, úgy látszik végeredményben lelki szemetes láda lett, ami aztán végképp nem akart lenni.*
- Nézd... *Kezdi lassan.* Én beszélgetnék még, de hát, ugye a munka... a gyümölcs nem vár. * ~ Az egekre, csak sírva ne fakadjon... ~ gondolja magában, vizslatva, miközben lassan és szórakozottan hátrál a bak felé.*
- Tizio, amúgy nem ismer. Ha elbújsz az üstben, a birtokokig simán elviszlek, ott meg nincs a kutya sem. *Vonja meg a vállát.* Mégis, hova mennél? Arthenior? A város dögunalom egy erdei léleknek. Kikötő? *Ezen már hangosan felröhög, elképzeli a férfit, arany fürtjeivel, egy tenger melléki kocsmában az igazi bűnözők között.*
- Nem marad más, Shen. *Lép fel az egyik lábával a bak fellépőjére.* Kifogytál a helyszínekből. Nézz szembe a tényekkel, vagy megpróbálod valahol, vagy megszöksz. *Zárja mondatait, de még nem megy el, tényleg jól jönne a segítség, bár valamivel betapaszthatná a száját! Igaz, legfeljebb beszögeli az üstöt, ha belemászik.*
2214. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-09-02 13:42:54
Üzenet elküldve: 2019-09-02 13:42:54
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Úttalan utakon//
*Van némi elégedettség benne, ahogy a fickó megáll, amikor a nyílvesszőért nyúl. Nem hiába, egy elf, főleg, ha olyan mint Sheni, veszélyes lehet. A Vaskorsó mögött elföldelt fickó tudna mesélni róla.
Aztán a lehető legrosszabb dolog történik, kiderül, hogy a torzonborz szakállas férfi egy olyan régi ismerős, akivel nem szívesen futott volna össze. Vagy ha mégis, akkor tuti nem azzal kezdte volna, hogy haramiaként piát követel tőle.*
- Bazz'eg. *Bukik ki a felismerés hangja heges ajkán, amikor biztossá válik, hogy Umon az.*
- Nem félek. *Igyekszik leszögezni, hogy maradék férfiasságát összekaparja abból a sarokból, amelyikbe nemrég hajította. A szavak sem nyugtatják annyira meg.*
- Nem kell befeszülni. Felfogtam. *Biztosítja felőle, hogy egy életre megértette, hogy nincs pia a fickónál. Sosem kedvelte. Mindig magának valónak és ijesztőnek tartotta. Attól sem lett sokkal szimpatikusabb, hogy most már nincsenek olyan kukacszerű izék az arcán. A szakáll nem sokat segített.
Az alapanyag-beszerzés felhozatala kissé oldja a feszültségét, de a folytatás újra visszalöki a kétségbeesés és távolságtartás mezsgyéire.*
- Tezzsék? *Kérdi hirtelen, de sajnos tuti, hogy jól hallotta, mert elf érzékei vannak. Umon azt akarja, hogy menjen vele.*
- Úúúúgy örülnék, ha veled mehetnék, de sajnos nem tehetem. *Mondja zavartan, hatalmas kiskutya-szemekkel.*
- Ne légy morci, de nemrég onnan szökt... jöttem el és nemigen szóltam róla senkinek. *Présel ki magából egy vigyort.*
- Tudod, milyen barbár népség, még a végén karóba húznak vagy kerékbe törnek, meg ilyesmi. *Int a kezével, hogy végül is mindegy, ha halálos.*
- Ha lenne piám, nem kérek tőled, *direkt használja a "kérek" szót, hisz nem szívesen emlékeztetné a korábbi kis incidensre.* dohányt meg hatok óta nem láttam. Az erdőben élek, az erdő tart el és az erdei kísértet szűken méri a dohányt errefelé. *Húzza el a száját, mert neki is jól esne egy szippantás.*
- Te, haver, fogalmam sincs, mi az a "nyegó". *Vallja be kényszeredetten.
Lyzi említése furcsa érzéssel facsarja össze a szívét, a vele való találkozástól még jobban fél, mint Umontól.*
- Amikor széthullott minden Erdőmélyén, én eljöttem. Nem tagadom, az a dögkutas eset volt az utolsó csepp a pohárban, amikor összekaptunk. *Vonja meg a vállát, hisz valóban így volt.*
- Az a Pícta, meg eltűnt, otthagyott mindenkit a szarban és nem nem akartam újra összeakasztani veled a bajuszt. Ha nem tudlak lelőni, mielőtt odaérsz, amikor újra egymásnak esünk, akkor széttépsz, mint irbisz a borzoit. *Vallja be őszintén, feleslegesnek érzi alakoskodni. Ő nem kedveli Umont, Umon nem kedveli Shenit. Ez legalább tiszta.*
- Így hát első felindulásból eljöttem. Utána meg már nem volt pofám visszamenni és Lyzi elé állni. Persze azt mondtam, majd visszamegyek, de annak már jó pár hónapja. *Szomorodik el, amikor kimondja, mert rájön, hogy tényleg mennyi ideje volt.*
- Én szeretem azt a lányt, de félek is tőle, mert ha összetöri a szívem, én a Lihanechi tónak megyek. *Ezen nincs semmit gondolkodni, nem hiába fél annyira attól, hogy összeszűrje a levet a lánnyal.*
- A thargokhoz nem mehetek vissza, meg nem is akarok. Hozzátok megint nem, mert félek, hogy Lyzzel nem sikerül. Úgyhogy *tárja szét karjait.* tá-dááám. Itt vagyok.
*A vigyora egyszerre szomorú és vidám és kétségbeesett, mert nem igazán tudja, hogy valójában mi legyen vele. Elvan egy ideig az erdőben. De meddig?*
*Van némi elégedettség benne, ahogy a fickó megáll, amikor a nyílvesszőért nyúl. Nem hiába, egy elf, főleg, ha olyan mint Sheni, veszélyes lehet. A Vaskorsó mögött elföldelt fickó tudna mesélni róla.
Aztán a lehető legrosszabb dolog történik, kiderül, hogy a torzonborz szakállas férfi egy olyan régi ismerős, akivel nem szívesen futott volna össze. Vagy ha mégis, akkor tuti nem azzal kezdte volna, hogy haramiaként piát követel tőle.*
- Bazz'eg. *Bukik ki a felismerés hangja heges ajkán, amikor biztossá válik, hogy Umon az.*
- Nem félek. *Igyekszik leszögezni, hogy maradék férfiasságát összekaparja abból a sarokból, amelyikbe nemrég hajította. A szavak sem nyugtatják annyira meg.*
- Nem kell befeszülni. Felfogtam. *Biztosítja felőle, hogy egy életre megértette, hogy nincs pia a fickónál. Sosem kedvelte. Mindig magának valónak és ijesztőnek tartotta. Attól sem lett sokkal szimpatikusabb, hogy most már nincsenek olyan kukacszerű izék az arcán. A szakáll nem sokat segített.
Az alapanyag-beszerzés felhozatala kissé oldja a feszültségét, de a folytatás újra visszalöki a kétségbeesés és távolságtartás mezsgyéire.*
- Tezzsék? *Kérdi hirtelen, de sajnos tuti, hogy jól hallotta, mert elf érzékei vannak. Umon azt akarja, hogy menjen vele.*
- Úúúúgy örülnék, ha veled mehetnék, de sajnos nem tehetem. *Mondja zavartan, hatalmas kiskutya-szemekkel.*
- Ne légy morci, de nemrég onnan szökt... jöttem el és nemigen szóltam róla senkinek. *Présel ki magából egy vigyort.*
- Tudod, milyen barbár népség, még a végén karóba húznak vagy kerékbe törnek, meg ilyesmi. *Int a kezével, hogy végül is mindegy, ha halálos.*
- Ha lenne piám, nem kérek tőled, *direkt használja a "kérek" szót, hisz nem szívesen emlékeztetné a korábbi kis incidensre.* dohányt meg hatok óta nem láttam. Az erdőben élek, az erdő tart el és az erdei kísértet szűken méri a dohányt errefelé. *Húzza el a száját, mert neki is jól esne egy szippantás.*
- Te, haver, fogalmam sincs, mi az a "nyegó". *Vallja be kényszeredetten.
Lyzi említése furcsa érzéssel facsarja össze a szívét, a vele való találkozástól még jobban fél, mint Umontól.*
- Amikor széthullott minden Erdőmélyén, én eljöttem. Nem tagadom, az a dögkutas eset volt az utolsó csepp a pohárban, amikor összekaptunk. *Vonja meg a vállát, hisz valóban így volt.*
- Az a Pícta, meg eltűnt, otthagyott mindenkit a szarban és nem nem akartam újra összeakasztani veled a bajuszt. Ha nem tudlak lelőni, mielőtt odaérsz, amikor újra egymásnak esünk, akkor széttépsz, mint irbisz a borzoit. *Vallja be őszintén, feleslegesnek érzi alakoskodni. Ő nem kedveli Umont, Umon nem kedveli Shenit. Ez legalább tiszta.*
- Így hát első felindulásból eljöttem. Utána meg már nem volt pofám visszamenni és Lyzi elé állni. Persze azt mondtam, majd visszamegyek, de annak már jó pár hónapja. *Szomorodik el, amikor kimondja, mert rájön, hogy tényleg mennyi ideje volt.*
- Én szeretem azt a lányt, de félek is tőle, mert ha összetöri a szívem, én a Lihanechi tónak megyek. *Ezen nincs semmit gondolkodni, nem hiába fél annyira attól, hogy összeszűrje a levet a lánnyal.*
- A thargokhoz nem mehetek vissza, meg nem is akarok. Hozzátok megint nem, mert félek, hogy Lyzzel nem sikerül. Úgyhogy *tárja szét karjait.* tá-dááám. Itt vagyok.
*A vigyora egyszerre szomorú és vidám és kétségbeesett, mert nem igazán tudja, hogy valójában mi legyen vele. Elvan egy ideig az erdőben. De meddig?*
2213. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-09-01 16:55:11
Üzenet elküldve: 2019-09-01 16:55:11
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//Úttalan utakon//
*Ismét egy fenyegetés, amire már szeme sem rezdül, bár lábai kissé megfeszülnek, mikor az elf keze elindul a tegeze felé. Megáll, egyébiránt sem akart továbbmenni, mondhatni majdnem félúton találkoztak. A felismerést követően, mosolyogva, szerényen meghajol, bár Shen reakciója meglepi.*
- Személyesen. Shen'eriel, igaz? *Kérdezi csendesen, mert lassan már kezd derengeni a mitugrász elf, még Vadvédből, talán először a dögtemetőnél hallotta meg a hangját. Nem emlékszik rá, hogy ennyire tartott volna tőle, ezen egy kicsit meglepődik.*
- Nah, ne légy már úgy betojva, nem harapok... nagyon. *Löki oda, majd a fához igyekszik, ahová a bőrtömlőt hajította. Nem túl haragtartó ember, ráadásul tudja, hogy Lyzendrának kedves az elf, így nem bántaná, kivéve, ha önvédelemre kerülne a sor.*
- Mondtam, hogy nincs piám! *Kapja fel fejét az elfre, s fortyan fel villogó szemekkel dühösen, utálja mikor ismételnie kell önmagát, ráadásul mostanában főleg, mikor beszélni sem szeret igazán, szembogara feszülten követik az ugrabugrát.*
- Épp most megyek alapanyagért, ott kaphatsz, ha segítesz. *Hirtelen ötlettől vezérelve jut eszébe, kevesen vannak, Tizioval ketten lassan haladnának, ez elf meg talán ismeri a környéket. Aztán meg arra gondol, hogy ez a minimum a rablóskodás után.*
- Mert ugye velem jössz, cimbora, igaz? *Vigyorodik el hideg tekintettel. Tetszik neki a játék.*
- Ez a minimum. *Fagy arcára a mosoly.* Feltéve persze, ha nem gond, hogy az egyik üstben utazol. *Itt már nem bírja ki és ismét vigyor ül a képére. Az elf elférne a bakon is, azt még útközben meggondolja.*
- De ha van nálad egy pipa, meg dohány, akár a bakra is ülhetsz. *Minden vágya ezer éve egy pipa, de még nem lelt sehol.* Cserébe kapsz nyegót és még én is veled iszom, aztán elmeséled közben mit csinálsz erre és miért nem vigyázol inkább Lyzre? *A beállt csendben, ránt egyet a bőrövén, mire felfűzte a tömlőt.*
*Ismét egy fenyegetés, amire már szeme sem rezdül, bár lábai kissé megfeszülnek, mikor az elf keze elindul a tegeze felé. Megáll, egyébiránt sem akart továbbmenni, mondhatni majdnem félúton találkoztak. A felismerést követően, mosolyogva, szerényen meghajol, bár Shen reakciója meglepi.*
- Személyesen. Shen'eriel, igaz? *Kérdezi csendesen, mert lassan már kezd derengeni a mitugrász elf, még Vadvédből, talán először a dögtemetőnél hallotta meg a hangját. Nem emlékszik rá, hogy ennyire tartott volna tőle, ezen egy kicsit meglepődik.*
- Nah, ne légy már úgy betojva, nem harapok... nagyon. *Löki oda, majd a fához igyekszik, ahová a bőrtömlőt hajította. Nem túl haragtartó ember, ráadásul tudja, hogy Lyzendrának kedves az elf, így nem bántaná, kivéve, ha önvédelemre kerülne a sor.*
- Mondtam, hogy nincs piám! *Kapja fel fejét az elfre, s fortyan fel villogó szemekkel dühösen, utálja mikor ismételnie kell önmagát, ráadásul mostanában főleg, mikor beszélni sem szeret igazán, szembogara feszülten követik az ugrabugrát.*
- Épp most megyek alapanyagért, ott kaphatsz, ha segítesz. *Hirtelen ötlettől vezérelve jut eszébe, kevesen vannak, Tizioval ketten lassan haladnának, ez elf meg talán ismeri a környéket. Aztán meg arra gondol, hogy ez a minimum a rablóskodás után.*
- Mert ugye velem jössz, cimbora, igaz? *Vigyorodik el hideg tekintettel. Tetszik neki a játék.*
- Ez a minimum. *Fagy arcára a mosoly.* Feltéve persze, ha nem gond, hogy az egyik üstben utazol. *Itt már nem bírja ki és ismét vigyor ül a képére. Az elf elférne a bakon is, azt még útközben meggondolja.*
- De ha van nálad egy pipa, meg dohány, akár a bakra is ülhetsz. *Minden vágya ezer éve egy pipa, de még nem lelt sehol.* Cserébe kapsz nyegót és még én is veled iszom, aztán elmeséled közben mit csinálsz erre és miért nem vigyázol inkább Lyzre? *A beállt csendben, ránt egyet a bőrövén, mire felfűzte a tömlőt.*
2212. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-09-01 16:05:23
Üzenet elküldve: 2019-09-01 16:05:23
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Úttalan utakon//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Még az ág magasában megvonja a vállát, amikor az idegen kijavítja a káromkodását. Neki mindegy, kasza-fasza, egyre megy.*
- Ne gyökerezzé', mert kapsz egy nyilat és eldőlsz, mint a rohadt nád! *Fenyegeti meg a másikat. Azért neki is vannak érzései! Mondjuk az éhség, amikor fázik vagy ha szorulása van a rostban gazdag erdei étrendtől. Vagy fordítva, de a történet szempontjából lényegtelen.
A földet érés után széles léptekkel indul meg a szekér felé, hogy jól a szőrös képébe mondja a szakállasnak a véleményén az említett személyről, amikor egy nagyon ismerős név miatt kényszerül megtorpanásra és még a szó is benne akad. Pedig ilyen csak szökő-évente egyszer szokott megesni vele.*
- Honnan ismered te Lyzendrát? *Kérdi, amikor kizökken a döbbenetből, balja egy nyílvesszőért nyúl, köztük még legalább van nyolc-tíz méter, innen nem szokott hibázni.*
- A szádra ne vedd megint, mert kilövöm a fejed a két füled közül, az erdei kísértet engem úgy segéljen! *Jön még egy roppant fenyegető fenyegetés.
Nem közelít már, csak áll, kis terpeszben, lövésre készen, de egyelőre nem emeli célra az íjat.
A szakállas az ismeretségüket firtatja és egy olyan kifejezést mond, ami nagyon rossz időket juttat Sheni eszébe.
Ha eddig megtorpant, akkor most újra megteszi, bár nem is haladt. Hirtelen kiszárad a szája és hideg verejték futja el a gerincét.*
- Hogy mi? *Suttogja a kérdést halálra váltan.*
- Umon? *A hangja is beleremeg a kérdésbe.*
- Erdei kíséret, ne hagyj el. *Suttog fohászt patrónusához.*
- Fififigyelj, énénén nenenem tudtam, hogy tetetete vagy a-a-a-az. *Dadogja, ahogy leereszti az íjat és a nyilat elteszi a tegezbe. Amikor legutóbb a fickót látta, akkor nem volt valami kedves hozzá. Igaz, Sheni sem volt éppen pirtianesi hímzés vele.*
- Tartsd meg a piád! Ááá, már nem is kell. *Rögtönöz rövid táncot, két lépésben tapssal körítve.*
- Mememenj csak nyunyunyugodtan. Én meg elhúzok. *Találja meg a hangját és mutat maga mögé, majd igyekszik tartani a távot hátralépkedve Umontól.*
A hozzászólás írója (Shen'eriel Shianon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.09.01 16:07:30
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Még az ág magasában megvonja a vállát, amikor az idegen kijavítja a káromkodását. Neki mindegy, kasza-fasza, egyre megy.*
- Ne gyökerezzé', mert kapsz egy nyilat és eldőlsz, mint a rohadt nád! *Fenyegeti meg a másikat. Azért neki is vannak érzései! Mondjuk az éhség, amikor fázik vagy ha szorulása van a rostban gazdag erdei étrendtől. Vagy fordítva, de a történet szempontjából lényegtelen.
A földet érés után széles léptekkel indul meg a szekér felé, hogy jól a szőrös képébe mondja a szakállasnak a véleményén az említett személyről, amikor egy nagyon ismerős név miatt kényszerül megtorpanásra és még a szó is benne akad. Pedig ilyen csak szökő-évente egyszer szokott megesni vele.*
- Honnan ismered te Lyzendrát? *Kérdi, amikor kizökken a döbbenetből, balja egy nyílvesszőért nyúl, köztük még legalább van nyolc-tíz méter, innen nem szokott hibázni.*
- A szádra ne vedd megint, mert kilövöm a fejed a két füled közül, az erdei kísértet engem úgy segéljen! *Jön még egy roppant fenyegető fenyegetés.
Nem közelít már, csak áll, kis terpeszben, lövésre készen, de egyelőre nem emeli célra az íjat.
A szakállas az ismeretségüket firtatja és egy olyan kifejezést mond, ami nagyon rossz időket juttat Sheni eszébe.
Ha eddig megtorpant, akkor most újra megteszi, bár nem is haladt. Hirtelen kiszárad a szája és hideg verejték futja el a gerincét.*
- Hogy mi? *Suttogja a kérdést halálra váltan.*
- Umon? *A hangja is beleremeg a kérdésbe.*
- Erdei kíséret, ne hagyj el. *Suttog fohászt patrónusához.*
- Fififigyelj, énénén nenenem tudtam, hogy tetetete vagy a-a-a-az. *Dadogja, ahogy leereszti az íjat és a nyilat elteszi a tegezbe. Amikor legutóbb a fickót látta, akkor nem volt valami kedves hozzá. Igaz, Sheni sem volt éppen pirtianesi hímzés vele.*
- Tartsd meg a piád! Ááá, már nem is kell. *Rögtönöz rövid táncot, két lépésben tapssal körítve.*
- Mememenj csak nyunyunyugodtan. Én meg elhúzok. *Találja meg a hangját és mutat maga mögé, majd igyekszik tartani a távot hátralépkedve Umontól.*
A hozzászólás írója (Shen'eriel Shianon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.09.01 16:07:30
2211. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-08-31 19:51:04
Üzenet elküldve: 2019-08-31 19:51:04
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//Úttalan utakon//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Persze csak néhány métert tud haladni, s máris megzavarják. Mondjuk sejtette, hogy a vizes tömlővel sokra nem megy, de azért remélte, hogy békén hagyják. Lassan felpillant a napra, magasan jár már és ő ebéd környékén oda akart érni, még jó két órája lehet addig. Mérgesen morran fel, aztán csak menne tovább, lassan, fürkészve és biztosan.*
- Cöh! *Ennyire méltatja, kit érdekel, hogy mit hisz ez a mitugrász?!*
- Faszát... nem kaszát, te gyökér. *Kezd kijönni a béketűrésből, nem átall orra alatt maga is kiszűrni egy káromkodást fogai közül. Azonban, amit utána mond az elf, az már sokkal inkább felkelti az érdeklődését. Még mindig nem látja, de szavai szerit ismeri.*
- Mi?? *Horkan fel.* Aztán azt te meg honnan tudnád?! *Egyenesedik fel a szekéren, dobótőrét csuklója mögé rejtve, ujjai közé fogva, míg a csibész meg nem jelenik előtte, Híjas nagy felhorkanása közepette.* Hó, lovacskám, hó... *Gyanakodva méri végig. Szőke, mint általában a lombzabálók. Kölökképű, ahogyan hangja is sejttette. Egyébiránt semmi különleges nincs rajta, így első ránézésre körülbelül egy roppantásos fickó, ha egyszer a keze ügyébe kapja, persze az íja veszélyes. Innen bele bírná hajítani azt a dobótőrt, de túl ismerős ahhoz, hogy ezt rögtön megtegye, ráadásul ez az érzés csak növekszik, ahogyan azt az idióta bájvigyort nézi a képén. Halványan elmosolyodik:*
- Lyzendra nem örülne, ha elmondanám, hogyan viselkedsz, okostojás! *A tőrét egy méla mozdulattal csúsztatja vissza tokjába, majd karba fonja a kezét és szépen, komótosan lebattyog a bakról. A földre egy ugrással ér, majd miközben a ló oldalát paskolja végig, ahogy elhalad mellette, végig a kis fickón tartja tekintetét.*
- Nem ismersz meg, igaz? *Kuncog fel, hisz azóta szakállt növesztett, a csuhát lecserélte ruhára, stigmái eltűntek, botját szablya váltotta fel.*
- A kukacképű mond valamit, te haramia? *Kérdezi csendesen, immár lassan szélesen mosolyogva. Persze így sem kizárt, hogy pofán vágja, ha a közelébe ér, de egyelőre megáll a ló előtt.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Persze csak néhány métert tud haladni, s máris megzavarják. Mondjuk sejtette, hogy a vizes tömlővel sokra nem megy, de azért remélte, hogy békén hagyják. Lassan felpillant a napra, magasan jár már és ő ebéd környékén oda akart érni, még jó két órája lehet addig. Mérgesen morran fel, aztán csak menne tovább, lassan, fürkészve és biztosan.*
- Cöh! *Ennyire méltatja, kit érdekel, hogy mit hisz ez a mitugrász?!*
- Faszát... nem kaszát, te gyökér. *Kezd kijönni a béketűrésből, nem átall orra alatt maga is kiszűrni egy káromkodást fogai közül. Azonban, amit utána mond az elf, az már sokkal inkább felkelti az érdeklődését. Még mindig nem látja, de szavai szerit ismeri.*
- Mi?? *Horkan fel.* Aztán azt te meg honnan tudnád?! *Egyenesedik fel a szekéren, dobótőrét csuklója mögé rejtve, ujjai közé fogva, míg a csibész meg nem jelenik előtte, Híjas nagy felhorkanása közepette.* Hó, lovacskám, hó... *Gyanakodva méri végig. Szőke, mint általában a lombzabálók. Kölökképű, ahogyan hangja is sejttette. Egyébiránt semmi különleges nincs rajta, így első ránézésre körülbelül egy roppantásos fickó, ha egyszer a keze ügyébe kapja, persze az íja veszélyes. Innen bele bírná hajítani azt a dobótőrt, de túl ismerős ahhoz, hogy ezt rögtön megtegye, ráadásul ez az érzés csak növekszik, ahogyan azt az idióta bájvigyort nézi a képén. Halványan elmosolyodik:*
- Lyzendra nem örülne, ha elmondanám, hogyan viselkedsz, okostojás! *A tőrét egy méla mozdulattal csúsztatja vissza tokjába, majd karba fonja a kezét és szépen, komótosan lebattyog a bakról. A földre egy ugrással ér, majd miközben a ló oldalát paskolja végig, ahogy elhalad mellette, végig a kis fickón tartja tekintetét.*
- Nem ismersz meg, igaz? *Kuncog fel, hisz azóta szakállt növesztett, a csuhát lecserélte ruhára, stigmái eltűntek, botját szablya váltotta fel.*
- A kukacképű mond valamit, te haramia? *Kérdezi csendesen, immár lassan szélesen mosolyogva. Persze így sem kizárt, hogy pofán vágja, ha a közelébe ér, de egyelőre megáll a ló előtt.*
2210. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-08-31 13:53:12
Üzenet elküldve: 2019-08-31 13:53:12
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Úttalan utakon//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Rosszindulatú elégedettséggel látja, ahogy a szekeret húzó ló megriad a hirtelen elé kerülő nyílvesszőtől. Persze nem kíván senkinek ártani, bár a haramiaság első szabálya nem ez, de ő csak szomjas. Vagyis vize van, de elege is van belőle. Ez meg tök könnyű pia-szerzésnek tűnt első ránézésre.
De persze nem egy beszari parasztot fogott ki, hanem valami önérzetes kis emberpalántát, aki még be is szól.
A nemleges válaszra Sheninek fel kell nevetnie, milyen férfi az, amelyiknél nincs szesz. Persze a kivétel, esetében erősíti a szabályt, mert nála éppen nincs, de na.*
- Haggyad' má'! *Kiáltja le az ág magasából röhögve.*
- Hiszi a piszi, aki elhiszi. *Teszi hozzá roppant fenyegetően és férfiasan.
Aztán jön egy sztereotípiákkal teli monológ az elfekről. Hogy nem haramiák, meg tök jó fejek, meg minden. Pedig az elfek is pont ugyanolyan büdöset szarnak, mint bárki más. Ő már csak tudja.
Már kiáltana vissza valami frappánsat, amikor ismerős nevet hall meg. Ám a névtől teljesen felszökik az agyvize, hogy éppen ahhoz a szentfazékhoz hasonlítják.*
- Pícta? Apád kaszát! *Ordítja le.*
- Az egy dölyfösködő paraszt! Nem is! Rosszabb, mint egy paraszt, a parasztok jó fejek! *Javítja ki saját magát.*
- Csak parancsolgatni tud, meg fontoskodni, amikor meg csinálni kellene valamit, akkor meg eltűnik és ott hagy mindenkit a szarban! Akkor se akarnék olyan lenni, ha a világ minden aranya az enyém lehetne! *Egyre inkább dühíti fel magát, elteszi a nyílvesszőt és egy ügyes ugrással féltérden landol az avarban, mert az igazán menő kalandorok és hősök így tesznek. A szemébe akar nézni annak, aki ennyire piedesztálra emeli azt a hegyesfülű faszt.*
- Remélem, megzabálta valami vad Erdőmélyén! *Lép közelebb a szekérhez mutatóujját szegezve a bakon ülő, torzonborz szakállas férfire.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Rosszindulatú elégedettséggel látja, ahogy a szekeret húzó ló megriad a hirtelen elé kerülő nyílvesszőtől. Persze nem kíván senkinek ártani, bár a haramiaság első szabálya nem ez, de ő csak szomjas. Vagyis vize van, de elege is van belőle. Ez meg tök könnyű pia-szerzésnek tűnt első ránézésre.
De persze nem egy beszari parasztot fogott ki, hanem valami önérzetes kis emberpalántát, aki még be is szól.
A nemleges válaszra Sheninek fel kell nevetnie, milyen férfi az, amelyiknél nincs szesz. Persze a kivétel, esetében erősíti a szabályt, mert nála éppen nincs, de na.*
- Haggyad' má'! *Kiáltja le az ág magasából röhögve.*
- Hiszi a piszi, aki elhiszi. *Teszi hozzá roppant fenyegetően és férfiasan.
Aztán jön egy sztereotípiákkal teli monológ az elfekről. Hogy nem haramiák, meg tök jó fejek, meg minden. Pedig az elfek is pont ugyanolyan büdöset szarnak, mint bárki más. Ő már csak tudja.
Már kiáltana vissza valami frappánsat, amikor ismerős nevet hall meg. Ám a névtől teljesen felszökik az agyvize, hogy éppen ahhoz a szentfazékhoz hasonlítják.*
- Pícta? Apád kaszát! *Ordítja le.*
- Az egy dölyfösködő paraszt! Nem is! Rosszabb, mint egy paraszt, a parasztok jó fejek! *Javítja ki saját magát.*
- Csak parancsolgatni tud, meg fontoskodni, amikor meg csinálni kellene valamit, akkor meg eltűnik és ott hagy mindenkit a szarban! Akkor se akarnék olyan lenni, ha a világ minden aranya az enyém lehetne! *Egyre inkább dühíti fel magát, elteszi a nyílvesszőt és egy ügyes ugrással féltérden landol az avarban, mert az igazán menő kalandorok és hősök így tesznek. A szemébe akar nézni annak, aki ennyire piedesztálra emeli azt a hegyesfülű faszt.*
- Remélem, megzabálta valami vad Erdőmélyén! *Lép közelebb a szekérhez mutatóujját szegezve a bakon ülő, torzonborz szakállas férfire.*
2209. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-08-31 09:52:41
Üzenet elküldve: 2019-08-31 09:52:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Egy igazi sorscsapás//
- Ha úgy döntenél, akkor Amon Ruadhon megtalálsz. Van ott egy kellemes kis liget is, úgy sejtem a te ízlésednek megfelelne.
*Majd ő maga is szeretne elnézni oda, még kiélvezni a jó időt, ameddig tart. Kellemes érzéssel tölti el az is, hogy csak elképzeli.*
- Érthető. Csoda, ha bennük megbízhat egyáltalán az ember.
*Nehezen tudja elképzelni egyáltalán hogy is megy ez, mert Karheia leginkább mindig magára volt hagyatva, és egyedül kellett megoldani a problémáit. A szökésben sem volt társa, ami talán jobb is így, persze kicsit talán magányosabb is, mint mások.*
- Arra is mehetek. Semmi dolgom jelenleg, így nincs akadálya. Sőt, akkor már jobban meg is nézhetem magamnak. Én egy kis falucskában nőttem fel, szóval érdekelne, hogy milyen is ez az Arthenior.
*A lányra mosolyog kedvesen. Szívesen elkíséri, talán még nyugodtabb is lenne, hogy nem hagyott magára egy ilyen védtelen teremtést az erdő közepén.*
- Ó, igazán nem kell, nem azért adtam.
*Meglepetten pislog Cyprylanára, és nyújtja is felé erszényét, hogy visszaadja az aranyakat. Elvégre tényleg csak egy kopott köpenyről van szó, a segítségért pedig ha bármit is elvárna, akkor nem ajánlotta fel volna önként. Végső soron ha a tündérke ragaszkodik a fizetséghez, akkor elfogadja, és elteszi az aranyakat.*
- Sokat emlegettek valamiféle felkelést azt hiszem. Mármint Artheniorban.
*Hümmögve megigazgatja picit a nyerget.*
- Fel tudsz szállni, vagy segítsek? Szerintem egyszerűbb, ha elsőként te mész. Az egyik lábadat oda be kell raknod a kengyelbe.
*Mutatja a tündérnek.*
- Majd itt fent megkapaszkodsz. Veszel egy nagy lendületet, és felhúzod magad, a másik lábadat pedig átveted. Segítek ha kell, itt vagyok.
*Kettejük közül Karheia szerint ő maga a tapasztaltabb lovas, ezért sem meri a lányt hátra ültetni, mert a végén még lepottyan, és elhagyja valahol út közben. Közben készenlétben áll, hogy a megtépázott tündér leánynak esetleg segítő kezet nyújtson.*
- Ha úgy döntenél, akkor Amon Ruadhon megtalálsz. Van ott egy kellemes kis liget is, úgy sejtem a te ízlésednek megfelelne.
*Majd ő maga is szeretne elnézni oda, még kiélvezni a jó időt, ameddig tart. Kellemes érzéssel tölti el az is, hogy csak elképzeli.*
- Érthető. Csoda, ha bennük megbízhat egyáltalán az ember.
*Nehezen tudja elképzelni egyáltalán hogy is megy ez, mert Karheia leginkább mindig magára volt hagyatva, és egyedül kellett megoldani a problémáit. A szökésben sem volt társa, ami talán jobb is így, persze kicsit talán magányosabb is, mint mások.*
- Arra is mehetek. Semmi dolgom jelenleg, így nincs akadálya. Sőt, akkor már jobban meg is nézhetem magamnak. Én egy kis falucskában nőttem fel, szóval érdekelne, hogy milyen is ez az Arthenior.
*A lányra mosolyog kedvesen. Szívesen elkíséri, talán még nyugodtabb is lenne, hogy nem hagyott magára egy ilyen védtelen teremtést az erdő közepén.*
- Ó, igazán nem kell, nem azért adtam.
*Meglepetten pislog Cyprylanára, és nyújtja is felé erszényét, hogy visszaadja az aranyakat. Elvégre tényleg csak egy kopott köpenyről van szó, a segítségért pedig ha bármit is elvárna, akkor nem ajánlotta fel volna önként. Végső soron ha a tündérke ragaszkodik a fizetséghez, akkor elfogadja, és elteszi az aranyakat.*
- Sokat emlegettek valamiféle felkelést azt hiszem. Mármint Artheniorban.
*Hümmögve megigazgatja picit a nyerget.*
- Fel tudsz szállni, vagy segítsek? Szerintem egyszerűbb, ha elsőként te mész. Az egyik lábadat oda be kell raknod a kengyelbe.
*Mutatja a tündérnek.*
- Majd itt fent megkapaszkodsz. Veszel egy nagy lendületet, és felhúzod magad, a másik lábadat pedig átveted. Segítek ha kell, itt vagyok.
*Kettejük közül Karheia szerint ő maga a tapasztaltabb lovas, ezért sem meri a lányt hátra ültetni, mert a végén még lepottyan, és elhagyja valahol út közben. Közben készenlétben áll, hogy a megtépázott tündér leánynak esetleg segítő kezet nyújtson.*
2208. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-08-31 09:28:40
Üzenet elküldve: 2019-08-31 09:28:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
//Keress az esőfelhők alatt//
*Szerencsére az utasa tartja magát a megállapodáshoz. Bár valószínűsíti, hogy ahogy kimondatott, az orra talán egész úton viszketett, mert ez már csak így megy. Ha egész gyümölcstálat kínálnak eléd, de ráböknek az almára, hogy azt sajnos nem lehet, semmi mást nem fogsz kívánni az almán kívül, bármily igézően mosolyog rád minden más finomság. Ambroggio nagyon is ismeri a tiltott dolgok galád természetét.
A Kikötő az erdei úttól már nincs olyan messze. Viszonylag hamar megjárják még így is, hogy a szürke ha nem is dupla, de jóval nagyobb teherrel kénytelen megtenni a távot. Az Intéző azért nem akarja kihajtani belőle a lelket, így hellyel-közzel inkább lépésre fogja, hogy pihenjen.*
- Amúgy mi dolgod a Kikötőben? *kérdi egy ilyen lassabb, poroszkálós szakaszon már egész közel az úti célhoz. Valahogy nem tűnik olyannak a fickó, aki ott cseperedett. Ambroggio már csak tudja. Sihederkoráig sok időt töltött a sirályok hangoskodásának eme rum- és hínárszagú színpadán. Sokféle szerzetet mos partra itt a víz, de még így is egész könnyen kiszűrhető, ki az, aki nem csak átutazóban van.*
- A levélhez egyébként nem kell név. Csak add oda valakinek a személyzetből, aki tud olvasni és van kompetenciája rendelést felvenni. *Mielőtt a másik túlgondolná a dolgot, az Intéző megvonja a vállát és hátrapillant.* - Semmi különleges nincs benne. Csak egy kedves barátomat invitáltam meg oda és nem szeretném, hogy azt higgye, hoppon hagytam. Pár dolgot még el kell intézzek, mielőtt a bordély kényelme felé veszem az irányt *kacsint.*
- Egyébiránt, ha már nevek... Ambroggio Duarrte. Intéző *fordul hátra kissé a nyeregben és kesztyűs jobbját nyújtja.* - Most elengedhetsz *teszi hozzá egy csípős kis mosollyal.*
*Szerencsére az utasa tartja magát a megállapodáshoz. Bár valószínűsíti, hogy ahogy kimondatott, az orra talán egész úton viszketett, mert ez már csak így megy. Ha egész gyümölcstálat kínálnak eléd, de ráböknek az almára, hogy azt sajnos nem lehet, semmi mást nem fogsz kívánni az almán kívül, bármily igézően mosolyog rád minden más finomság. Ambroggio nagyon is ismeri a tiltott dolgok galád természetét.
A Kikötő az erdei úttól már nincs olyan messze. Viszonylag hamar megjárják még így is, hogy a szürke ha nem is dupla, de jóval nagyobb teherrel kénytelen megtenni a távot. Az Intéző azért nem akarja kihajtani belőle a lelket, így hellyel-közzel inkább lépésre fogja, hogy pihenjen.*
- Amúgy mi dolgod a Kikötőben? *kérdi egy ilyen lassabb, poroszkálós szakaszon már egész közel az úti célhoz. Valahogy nem tűnik olyannak a fickó, aki ott cseperedett. Ambroggio már csak tudja. Sihederkoráig sok időt töltött a sirályok hangoskodásának eme rum- és hínárszagú színpadán. Sokféle szerzetet mos partra itt a víz, de még így is egész könnyen kiszűrhető, ki az, aki nem csak átutazóban van.*
- A levélhez egyébként nem kell név. Csak add oda valakinek a személyzetből, aki tud olvasni és van kompetenciája rendelést felvenni. *Mielőtt a másik túlgondolná a dolgot, az Intéző megvonja a vállát és hátrapillant.* - Semmi különleges nincs benne. Csak egy kedves barátomat invitáltam meg oda és nem szeretném, hogy azt higgye, hoppon hagytam. Pár dolgot még el kell intézzek, mielőtt a bordély kényelme felé veszem az irányt *kacsint.*
- Egyébiránt, ha már nevek... Ambroggio Duarrte. Intéző *fordul hátra kissé a nyeregben és kesztyűs jobbját nyújtja.* - Most elengedhetsz *teszi hozzá egy csípős kis mosollyal.*
2207. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-08-31 01:48:02
Üzenet elküldve: 2019-08-31 01:48:02
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 127
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 127
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Titok a mélyben//
*A víz hangja tompán átszűrődik a fal túloldaláról, ahogy Zhaggur ezt helyesen meg is figyelte, ám hogy mennyire ad okot az aggodalomra, azt nehéz lenne megmondani: az az egy egészen biztos, hogy a víz folyik, hiszen csobogó hangot hallat. Az első csákányütés megpattan a sima kövön, mintha nem is akarná venni az akadályt, de a második próbálkozás kicsit odébb már sikeres: a réteg megreped, és szinte kilöki az útjából az eszközt, hogy heves spricceléssel az elhúzódó törpe szabta új útvonal felé vegye az irányt. A sérült kő beszakad, s minél nagyobb utat tör magának a folyóvíz, annál nagyobb lendülettel ömlik végig a falon, végigfut az úton, majd belevész a nagyobb patak medrébe. A hirtelen támadt vízfolyam nem is olyan széles, hogy veszélyt jelentene Zhaggurra nézve, valójában csak akkora, hogy már talán átlépni nem tudná száraz csizmával, legfeljebb átugrani. Kis várakozás után pedig már ezt sem mondhatja el, ugyanis a víz lassan elapad.
A csobogás hangja a sötét járatban továbbra is feltűnő lehet, de ha Zhaggur közelebbről, lámpával is megvizsgálja a falban keletkezett hasadékot, láthatja, hogy csupán egy kis ér csörgedezik kőről kőre a teremig, vize pedig valószínűleg az évek során vagy a nagy esők alatt gyülemlett fel idáig. Ha pedig tekintetével a víz útját követi, láthatja, hogy az előtte élesen emelkedő járat szűk ugyan, de egy törpe éppenséggel, ha kényelmetlenül is, kis munkával elférhet benne – nem olyan undok, sima a felülete, mint annak, amelyiken lecsúszott idáig, az erecske kissé lépcsőzetessé alakította. A puha kőfal ránézésre alakíthatónak látszik, de sajnos ha nagy kincsekre is számít a bányász, egyelőre ezzel nem, legfeljebb feltérképezetlen lehetőségekkel kecsegtet a felfelé sötétbe és kanyarokba vesző járat. Zhagguron áll, vállalja-e, s ha igen, kitartása milyen magasra engedi feltornászni magát, mire kifullad a mászástól, és szünetet kell tartania.*
*A víz hangja tompán átszűrődik a fal túloldaláról, ahogy Zhaggur ezt helyesen meg is figyelte, ám hogy mennyire ad okot az aggodalomra, azt nehéz lenne megmondani: az az egy egészen biztos, hogy a víz folyik, hiszen csobogó hangot hallat. Az első csákányütés megpattan a sima kövön, mintha nem is akarná venni az akadályt, de a második próbálkozás kicsit odébb már sikeres: a réteg megreped, és szinte kilöki az útjából az eszközt, hogy heves spricceléssel az elhúzódó törpe szabta új útvonal felé vegye az irányt. A sérült kő beszakad, s minél nagyobb utat tör magának a folyóvíz, annál nagyobb lendülettel ömlik végig a falon, végigfut az úton, majd belevész a nagyobb patak medrébe. A hirtelen támadt vízfolyam nem is olyan széles, hogy veszélyt jelentene Zhaggurra nézve, valójában csak akkora, hogy már talán átlépni nem tudná száraz csizmával, legfeljebb átugrani. Kis várakozás után pedig már ezt sem mondhatja el, ugyanis a víz lassan elapad.
A csobogás hangja a sötét járatban továbbra is feltűnő lehet, de ha Zhaggur közelebbről, lámpával is megvizsgálja a falban keletkezett hasadékot, láthatja, hogy csupán egy kis ér csörgedezik kőről kőre a teremig, vize pedig valószínűleg az évek során vagy a nagy esők alatt gyülemlett fel idáig. Ha pedig tekintetével a víz útját követi, láthatja, hogy az előtte élesen emelkedő járat szűk ugyan, de egy törpe éppenséggel, ha kényelmetlenül is, kis munkával elférhet benne – nem olyan undok, sima a felülete, mint annak, amelyiken lecsúszott idáig, az erecske kissé lépcsőzetessé alakította. A puha kőfal ránézésre alakíthatónak látszik, de sajnos ha nagy kincsekre is számít a bányász, egyelőre ezzel nem, legfeljebb feltérképezetlen lehetőségekkel kecsegtet a felfelé sötétbe és kanyarokba vesző járat. Zhagguron áll, vállalja-e, s ha igen, kitartása milyen magasra engedi feltornászni magát, mire kifullad a mászástól, és szünetet kell tartania.*
2206. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-08-30 20:32:46
Üzenet elküldve: 2019-08-30 20:32:46
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//Úttalan utakon//
*Persze sejtette, hogy ennyivel nem ússza meg, az ilyen tekergők sosem tágítanak akkor, ha szépen kéri az ember, márpedig Umon igazán kitett magáért. Ugyan a "nemá" kifejezést nem hallja ki a lombok közül, ellenben a nyílvessző halk suhanását már inkább, de nincs ideje reagálni, az bizony becsapódik. Híjas hatalmas nyihogással felágaskodna, de az oldalához pányvázott szekérrúd kevésbé engedi.*
- Azanyád... hóóó! Híjas, hóóó! *Húzza meg a gyeplőt szinte teljes erőből, hogy a ló megérezze az irányítást, még csak azt hiányzik, hogy a szép ú, még használatlan üstök behorpadjanak az ámokfutásban. Zihálva és némiképp meglepetten mereszti szemeit a lóra, figyelve minden apró mozdulatát, még akkor is, amikor megugrik. Közben hallgatja ezt a figurát.*
- Szesszel... na persze... szesszel... olyan jó volt az út... *Motyogja magának.* Én csak csendben mentem, mendegéltem, dúdolni kezdtem... szesszel... az... szesz... hogyazanyád... *Hihetetlen erőkifejtésébe kerül, hogy ne ugorjon le, s vágja hozzá a szekeret a férfihoz lovastul, minden akaraterejére szüksége van. Az íjat egyébként is utálja, még nem sikerült magát tökélyre fejleszteni benne. Megőrzi hidegvérét és lassan a lombok felé fordul.*
- Nincs szeszem sem, nem iszom. *Majdnem elneveti magát. Ez még tőle is jó poén volt.*
- Elf? Miféle elf? Egy elf mióta áll haramiának, te tyúkeszű? Minek képzeled magad? Miért nem kérsz inkább, ha már innál? *Rázza meg a fejét.* A legjobb barátom is elf. *Csendesedik kissé, majd a nyílvesszőre pillant.*
- Sőt, ha Pyctát ismernéd, inkább fejet hajtanál, mint, hogy ilyenre vetemedj, elfként, a lomb sűrűjében. *Laza mozdulattal oldja meg a tömlőt tartó bőrövét, majd a tömlőt az alá a fa alá hajítja, ahol sejti a támadót.*
- Itt van, csak forrásvíz, de legalább némi tisztaság is kerül beléd... eh. Gyááá! Kerüld ki, Híjas. *Fordítja szekerét, s még mindig továbbhaladna, sajnos más irányba nem tud, csak előre, azonban tekintetét immár szorosan a lombok közé függeszti, s a dobótőrét lassan húzza elő és keresztben fekteti el térdén.*
*Persze sejtette, hogy ennyivel nem ússza meg, az ilyen tekergők sosem tágítanak akkor, ha szépen kéri az ember, márpedig Umon igazán kitett magáért. Ugyan a "nemá" kifejezést nem hallja ki a lombok közül, ellenben a nyílvessző halk suhanását már inkább, de nincs ideje reagálni, az bizony becsapódik. Híjas hatalmas nyihogással felágaskodna, de az oldalához pányvázott szekérrúd kevésbé engedi.*
- Azanyád... hóóó! Híjas, hóóó! *Húzza meg a gyeplőt szinte teljes erőből, hogy a ló megérezze az irányítást, még csak azt hiányzik, hogy a szép ú, még használatlan üstök behorpadjanak az ámokfutásban. Zihálva és némiképp meglepetten mereszti szemeit a lóra, figyelve minden apró mozdulatát, még akkor is, amikor megugrik. Közben hallgatja ezt a figurát.*
- Szesszel... na persze... szesszel... olyan jó volt az út... *Motyogja magának.* Én csak csendben mentem, mendegéltem, dúdolni kezdtem... szesszel... az... szesz... hogyazanyád... *Hihetetlen erőkifejtésébe kerül, hogy ne ugorjon le, s vágja hozzá a szekeret a férfihoz lovastul, minden akaraterejére szüksége van. Az íjat egyébként is utálja, még nem sikerült magát tökélyre fejleszteni benne. Megőrzi hidegvérét és lassan a lombok felé fordul.*
- Nincs szeszem sem, nem iszom. *Majdnem elneveti magát. Ez még tőle is jó poén volt.*
- Elf? Miféle elf? Egy elf mióta áll haramiának, te tyúkeszű? Minek képzeled magad? Miért nem kérsz inkább, ha már innál? *Rázza meg a fejét.* A legjobb barátom is elf. *Csendesedik kissé, majd a nyílvesszőre pillant.*
- Sőt, ha Pyctát ismernéd, inkább fejet hajtanál, mint, hogy ilyenre vetemedj, elfként, a lomb sűrűjében. *Laza mozdulattal oldja meg a tömlőt tartó bőrövét, majd a tömlőt az alá a fa alá hajítja, ahol sejti a támadót.*
- Itt van, csak forrásvíz, de legalább némi tisztaság is kerül beléd... eh. Gyááá! Kerüld ki, Híjas. *Fordítja szekerét, s még mindig továbbhaladna, sajnos más irányba nem tud, csak előre, azonban tekintetét immár szorosan a lombok közé függeszti, s a dobótőrét lassan húzza elő és keresztben fekteti el térdén.*
2205. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-08-30 18:29:02
Üzenet elküldve: 2019-08-30 18:29:02
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Úttalan utakon//
- Nemá'. *Mondja nagyon halkan kifejezve nemtetszését a haramiaság felé vezető út első akadályát látva. A szőrpofa a bakon rá se hederít! Micsoda skandalum ez, kérem!
Ám Sheni fiú se ma érkezett a hat-húszas postakocsival. Féloldalas vigyorra húzza heges ajkát és felajzza az íjat, hogy kivételesnél is jobb képességeit kihasználva, nyilat röpítsen a szekeret húzó ló elé, csaknem közvetlen a puha szekérútba. A tollas vessző zizegve szeli át a távot és mivel elfünk legendásan jól lő, na jó, nem annyira jól, mint Lyzi, de valószínűleg eltalálja a szekérutat, megállásra késztetve ezzel az igáslovat. Lovak ritkán hagyják figyelmen kívül az ijesztően közel hozzájuk földbe mélyedő nyilakat.*
- A következőt a homlokodba kapod, csuri! *Kiáltja le az ágról, ha sikerült a művelet és újabb nyilat húz a tegzéből. A távolság csökkent közöttük, de még nem haladt el alatt a szakállas fickó. Bár innen már látszik, hogy a szekér gyakorlatilag üres, de ital talán van nála.*
- Beérem szesszel is és akkor nem kapsz szurit. Hidd el, mi elfek tök jól célzunk! *Biztosítja a fenyegetően beígért nyílvessző találatának lehetőségéről.*
A hozzászólás írója (Shen'eriel Shianon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.08.30 18:30:27
- Nemá'. *Mondja nagyon halkan kifejezve nemtetszését a haramiaság felé vezető út első akadályát látva. A szőrpofa a bakon rá se hederít! Micsoda skandalum ez, kérem!
Ám Sheni fiú se ma érkezett a hat-húszas postakocsival. Féloldalas vigyorra húzza heges ajkát és felajzza az íjat, hogy kivételesnél is jobb képességeit kihasználva, nyilat röpítsen a szekeret húzó ló elé, csaknem közvetlen a puha szekérútba. A tollas vessző zizegve szeli át a távot és mivel elfünk legendásan jól lő, na jó, nem annyira jól, mint Lyzi, de valószínűleg eltalálja a szekérutat, megállásra késztetve ezzel az igáslovat. Lovak ritkán hagyják figyelmen kívül az ijesztően közel hozzájuk földbe mélyedő nyilakat.*
- A következőt a homlokodba kapod, csuri! *Kiáltja le az ágról, ha sikerült a művelet és újabb nyilat húz a tegzéből. A távolság csökkent közöttük, de még nem haladt el alatt a szakállas fickó. Bár innen már látszik, hogy a szekér gyakorlatilag üres, de ital talán van nála.*
- Beérem szesszel is és akkor nem kapsz szurit. Hidd el, mi elfek tök jól célzunk! *Biztosítja a fenyegetően beígért nyílvessző találatának lehetőségéről.*
A hozzászólás írója (Shen'eriel Shianon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.08.30 18:30:27
2204. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-08-30 18:04:55
Üzenet elküldve: 2019-08-30 18:04:55
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//Úttalan utakon//
*Nincs kimondottan fényes jókedve, de azért a dúdolás már előre jelzi egy sokkal jobb következtét, ami mosolyt csal ajkára, ne adja ég még vidámságot is lelkébe, s alighogy kényelmesen elhelyezkedik, hogy immár egyenesbe fordítsa a kordét nos... az ember mindig valami jobbra számít. Kivéve talán Umont, aki a felkiáltást illetően csupán fél szemmel sandít a hang irányába, majd szakállába morogva jól hallhatóan válaszol.*
- Nem atheniori vagyok, nincsenek isteneim, húzz a francba és hagyjál lógva, vagy te lógasd fel magad, fajankó! *Veti oda dörmögve, s fejét sem fordítja a hang irányába, amit természetesen rögtön nem ismer meg. Rég volt már. Korábban meginduló fickándozó jókedve egy szempillantás alatt veszik oda. A gyeplőt sem szorítja szorosabban, nem figyeli meg az alakot, csak hányavetin zötykölődik tovább, látszólag teljes nyugalomban, persze a test külsőleg jelenthet mást, mint belsőleg. Persze, hogy most, hát mikor máskor? Árnyat adó, kedves helyen, sűrű lombú fák ölében egy vámot szedő haramia kukkol az ágak közül, miért? Miért?! Ahogyan talán épp azon lombok alatt halad el, ahol Shen'eriel üldögél, lassan fejét rázza meg, elégedetlensége jeleként. A hang persze, mintha árnyalatnyit ismerős lenne, miképp a hangsúly is, de ez elsőre nem tűnik fel, így, ha Umon figyelmét fel akarja kelteni az ismeretlen, hát ettől jóval drasztikusabb lépésekhez kell folyamodnia.*
*Nincs kimondottan fényes jókedve, de azért a dúdolás már előre jelzi egy sokkal jobb következtét, ami mosolyt csal ajkára, ne adja ég még vidámságot is lelkébe, s alighogy kényelmesen elhelyezkedik, hogy immár egyenesbe fordítsa a kordét nos... az ember mindig valami jobbra számít. Kivéve talán Umont, aki a felkiáltást illetően csupán fél szemmel sandít a hang irányába, majd szakállába morogva jól hallhatóan válaszol.*
- Nem atheniori vagyok, nincsenek isteneim, húzz a francba és hagyjál lógva, vagy te lógasd fel magad, fajankó! *Veti oda dörmögve, s fejét sem fordítja a hang irányába, amit természetesen rögtön nem ismer meg. Rég volt már. Korábban meginduló fickándozó jókedve egy szempillantás alatt veszik oda. A gyeplőt sem szorítja szorosabban, nem figyeli meg az alakot, csak hányavetin zötykölődik tovább, látszólag teljes nyugalomban, persze a test külsőleg jelenthet mást, mint belsőleg. Persze, hogy most, hát mikor máskor? Árnyat adó, kedves helyen, sűrű lombú fák ölében egy vámot szedő haramia kukkol az ágak közül, miért? Miért?! Ahogyan talán épp azon lombok alatt halad el, ahol Shen'eriel üldögél, lassan fejét rázza meg, elégedetlensége jeleként. A hang persze, mintha árnyalatnyit ismerős lenne, miképp a hangsúly is, de ez elsőre nem tűnik fel, így, ha Umon figyelmét fel akarja kelteni az ismeretlen, hát ettől jóval drasztikusabb lépésekhez kell folyamodnia.*
2203. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-08-30 17:52:51
Üzenet elküldve: 2019-08-30 17:52:51
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Úttalan utakon//
*Az erdő bár kegyes, de mégis nem valami bőkezű. Természetesen ezért nem az erdei kísértetet hibáztatja, egyszerűen csak ez az igazság. És az igazság az mindig igaz.
Ugyan húsa van, amit meg tud sütni és vize is, de ki iszik vizet? Mindig azt tartotta, hogy az ő gyomra olyan, mint az olajjal kezelt csizma: a vizet nem ereszti be. Ám az erdőben csak víz van, alkohol semmi. Pedig Sheni nagyon szerette egy időben az alkoholt, bár Lyzinek hála, egész jól tartotta magát. Ó, Lyz, drága Lyzi. Mi lehet vajon vele?
A magány nem rossz amúgy, de amikor már a madarakhoz és az erdei kísértethez kezdett beszélni, rájött, hogy nem túl mókás. Akkor vándorolt át a kikötői erdőségbe, hogy a favágókkal és a szénégetőkkel üzleteljen. Bőrért cserébe pia. Sima üzlet.
Ám mostanra elfogyott mindene, csak egy üres, erjedt gyümölcsillatú kulacs maradt, régvolt nyarak illatának emlékével. Ez felháborító!
Egy magas fa ágán üldögélve lógatja lábát, amikor a dudorászást meghallja. A dalt nem ismeri, de az ilyesmi jót jelent. Sosem adná rablásra a fejét, de hátha van pia a szekéren ülő alaknál, aki az úton feltűnik.
Feljebb tornássza magát az ágon, guggolásba és egy nyilat húz elő a tegzéből. Az idegre illeszti, de még nem ajzza fel a fegyvert.*
- Tudják jól Artheniorban, ha át akarnak kelni, hiába gazdagok, én erősebb vagyok! Hát vámot kell fizetni! Imádkozz az isteneidhez, szőrpofa! *Szól fennhangon a szekéren ülő, szakállas alak felé. A választól függően majd rátér, hogy csak pia kell neki.
Kissé szakadozott, toldozott-foltozott, puha bőrből varrt ruhákat visel, barna és zöld színekben. Viaszvászon köpenye a vállán, a csuklya a fején, de úgyis lefelé néz a két-három méter magasból. Neki innen kilőni a fickót gyerekjáték, de nem akar semmi ilyesmit tenni. neki csak pia kell.*
*Az erdő bár kegyes, de mégis nem valami bőkezű. Természetesen ezért nem az erdei kísértetet hibáztatja, egyszerűen csak ez az igazság. És az igazság az mindig igaz.
Ugyan húsa van, amit meg tud sütni és vize is, de ki iszik vizet? Mindig azt tartotta, hogy az ő gyomra olyan, mint az olajjal kezelt csizma: a vizet nem ereszti be. Ám az erdőben csak víz van, alkohol semmi. Pedig Sheni nagyon szerette egy időben az alkoholt, bár Lyzinek hála, egész jól tartotta magát. Ó, Lyz, drága Lyzi. Mi lehet vajon vele?
A magány nem rossz amúgy, de amikor már a madarakhoz és az erdei kísértethez kezdett beszélni, rájött, hogy nem túl mókás. Akkor vándorolt át a kikötői erdőségbe, hogy a favágókkal és a szénégetőkkel üzleteljen. Bőrért cserébe pia. Sima üzlet.
Ám mostanra elfogyott mindene, csak egy üres, erjedt gyümölcsillatú kulacs maradt, régvolt nyarak illatának emlékével. Ez felháborító!
Egy magas fa ágán üldögélve lógatja lábát, amikor a dudorászást meghallja. A dalt nem ismeri, de az ilyesmi jót jelent. Sosem adná rablásra a fejét, de hátha van pia a szekéren ülő alaknál, aki az úton feltűnik.
Feljebb tornássza magát az ágon, guggolásba és egy nyilat húz elő a tegzéből. Az idegre illeszti, de még nem ajzza fel a fegyvert.*
- Tudják jól Artheniorban, ha át akarnak kelni, hiába gazdagok, én erősebb vagyok! Hát vámot kell fizetni! Imádkozz az isteneidhez, szőrpofa! *Szól fennhangon a szekéren ülő, szakállas alak felé. A választól függően majd rátér, hogy csak pia kell neki.
Kissé szakadozott, toldozott-foltozott, puha bőrből varrt ruhákat visel, barna és zöld színekben. Viaszvászon köpenye a vállán, a csuklya a fején, de úgyis lefelé néz a két-három méter magasból. Neki innen kilőni a fickót gyerekjáték, de nem akar semmi ilyesmit tenni. neki csak pia kell.*
2202. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-08-30 17:15:11
Üzenet elküldve: 2019-08-30 17:15:11
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//Úttalan utakon//
*Akit tud nagy ívben kerül, vonatkozik ez lóra, lovasára, egyéb szekérre, vagy két lábon vándorlóra is. Akinek kell köszön, de csak azért, hogy ne higgyék pökhendinek. Felette lassan szinte összeérnek a sűrű fák, kellemes enyhet adva a szántóföldek napsütésnek kitett fedetlen vidékéhez képest. Poroszkálásra lassítja a lovat, majd a tömlőből ismét iszik egy kortyot, hosszú még a nap, tartalékolnia kell, bár már közel jár, nagyon közel. Szinte érzi a frissen beért gyümölcsök illatát, hallja a fákon zizegő levelek lágy dallamát és látja maga előtt Tizio mogorva képét, amint vélhetően baráti áron odaszolgáltatja a gyümölcsöt. Legalábbis ebből legalább a baráti árban bízik, még fogalma sincs, hogy mennyire tudja majd pénzzé tenni azt a rengeteg italt, mit ebből készít. Az sem baj, ha neki kell meginni, bár egyedül bizonyára azért eltart majd egy darabig, Mil'Ochassban minden bor és egyéb ital elfogyott legutóbb, a vadvédi maradékát megitták. Már csak a kocsmánál van némi készlet, illetve amit majd készít, s Pyctát ismerve nem biztos, hogy szeretné a békés elfek közé bejuttatni az alkohol kártékony szenvedélyét. Umon ezt tiszteletben tartja, s aki inni kíván, azt szívesen látja a kocsmában. ~ Három barát. ~ Mélán elmosolyodik. Jó név lesz, jó választás. Merengve néz előre, halkan kezd dúdolni egy számára ismerős dallamot a bakon.*
*Akit tud nagy ívben kerül, vonatkozik ez lóra, lovasára, egyéb szekérre, vagy két lábon vándorlóra is. Akinek kell köszön, de csak azért, hogy ne higgyék pökhendinek. Felette lassan szinte összeérnek a sűrű fák, kellemes enyhet adva a szántóföldek napsütésnek kitett fedetlen vidékéhez képest. Poroszkálásra lassítja a lovat, majd a tömlőből ismét iszik egy kortyot, hosszú még a nap, tartalékolnia kell, bár már közel jár, nagyon közel. Szinte érzi a frissen beért gyümölcsök illatát, hallja a fákon zizegő levelek lágy dallamát és látja maga előtt Tizio mogorva képét, amint vélhetően baráti áron odaszolgáltatja a gyümölcsöt. Legalábbis ebből legalább a baráti árban bízik, még fogalma sincs, hogy mennyire tudja majd pénzzé tenni azt a rengeteg italt, mit ebből készít. Az sem baj, ha neki kell meginni, bár egyedül bizonyára azért eltart majd egy darabig, Mil'Ochassban minden bor és egyéb ital elfogyott legutóbb, a vadvédi maradékát megitták. Már csak a kocsmánál van némi készlet, illetve amit majd készít, s Pyctát ismerve nem biztos, hogy szeretné a békés elfek közé bejuttatni az alkohol kártékony szenvedélyét. Umon ezt tiszteletben tartja, s aki inni kíván, azt szívesen látja a kocsmában. ~ Három barát. ~ Mélán elmosolyodik. Jó név lesz, jó választás. Merengve néz előre, halkan kezd dúdolni egy számára ismerős dallamot a bakon.*
2201. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-08-30 17:04:55
Üzenet elküldve: 2019-08-30 17:04:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Keress az esőfelhők alatt//
*Aki alkimistaként házal az nem engedheti meg magának se a sértődékeny érzelemvilágot, se a válogatósságot. Balaricknak szerencsére nem kellett lemondania büszkeségének csúcsairól, ugyanis sosem volt finnyás, és pontosan tudja, hogy akik a leendő megrendelői, azokkal bizony célszerű normálisan viselkedni. A lovas úr felkacag, ami legalább a feszültség oldódására utal: jogosan, hiszen nem szoktak világraszóló barátságok köttetni szürkületi erdei utak közepén. Nem, az inkább a szükség és kényszer terepe, ahogyan ez most is beigazolódik.
Balarick nem kacag vele, és még szimpátiamosolyát is elfelejti felölteni, annyira elmerül a feltételezésekben és a másik tanulmányozásában. Egyszerű és ésszerű feltételeket szab, néhány keresetlen poénnal tálalva: ha ennyivel tényleg megússza, akkor rendben lesznek.*
- Meg. Minden világos. Ezek mindegyikére képes vagyok egy fuvarért cserébe. Pláne, ha még neveket is kapok a levél kézbesítéséhez. *felel beleegyezően, és elfogadja a felé nyújtott kezet, ami meglepően erősen markol az övére, de ahogy pár pillanattal később egyértelművé válik számára, a felsegítés gesztusaként. Nem a leggyakorlottabban, de nagyjából minimális bénázással felkerül a nyereg mögé, és máris betartja az alku rá eső részét.
Tenyereit mindenféle különcködést mellőzve a lovas oldalára simítja. Testesebbnek érződik a másik, mint amit a földön állva kinézett belőle. Talán mégsem csupán egy egyszerű piperkőc a férfi, hanem végzett valaha aktív mozgást is.*
- Majd szólok időben, ha viszket... *köszörüli meg torkát*...az orrom.
*A szürkületi, pláne az esti erdő azért nemcsak villogó szemű nagyvadakat, de bizony igen változatos rovarvilágot is rejt. Balarick meri remélni, hogy a vérszívó repülő különítmény ezúttal békés utat enged majd nekik. Reményeit csak megerősíti a másikból áradó férfiasan kellemes pacsuliszag. Ez bizonyára távol tartja majd a kellemetlenkedőket. Csak neki kell mély levegővel kibírnia. De hát kvázi ingyen fuvarnak ne nézze a szagát a fél-elf fattya, ugyebár.*
*Aki alkimistaként házal az nem engedheti meg magának se a sértődékeny érzelemvilágot, se a válogatósságot. Balaricknak szerencsére nem kellett lemondania büszkeségének csúcsairól, ugyanis sosem volt finnyás, és pontosan tudja, hogy akik a leendő megrendelői, azokkal bizony célszerű normálisan viselkedni. A lovas úr felkacag, ami legalább a feszültség oldódására utal: jogosan, hiszen nem szoktak világraszóló barátságok köttetni szürkületi erdei utak közepén. Nem, az inkább a szükség és kényszer terepe, ahogyan ez most is beigazolódik.
Balarick nem kacag vele, és még szimpátiamosolyát is elfelejti felölteni, annyira elmerül a feltételezésekben és a másik tanulmányozásában. Egyszerű és ésszerű feltételeket szab, néhány keresetlen poénnal tálalva: ha ennyivel tényleg megússza, akkor rendben lesznek.*
- Meg. Minden világos. Ezek mindegyikére képes vagyok egy fuvarért cserébe. Pláne, ha még neveket is kapok a levél kézbesítéséhez. *felel beleegyezően, és elfogadja a felé nyújtott kezet, ami meglepően erősen markol az övére, de ahogy pár pillanattal később egyértelművé válik számára, a felsegítés gesztusaként. Nem a leggyakorlottabban, de nagyjából minimális bénázással felkerül a nyereg mögé, és máris betartja az alku rá eső részét.
Tenyereit mindenféle különcködést mellőzve a lovas oldalára simítja. Testesebbnek érződik a másik, mint amit a földön állva kinézett belőle. Talán mégsem csupán egy egyszerű piperkőc a férfi, hanem végzett valaha aktív mozgást is.*
- Majd szólok időben, ha viszket... *köszörüli meg torkát*...az orrom.
*A szürkületi, pláne az esti erdő azért nemcsak villogó szemű nagyvadakat, de bizony igen változatos rovarvilágot is rejt. Balarick meri remélni, hogy a vérszívó repülő különítmény ezúttal békés utat enged majd nekik. Reményeit csak megerősíti a másikból áradó férfiasan kellemes pacsuliszag. Ez bizonyára távol tartja majd a kellemetlenkedőket. Csak neki kell mély levegővel kibírnia. De hát kvázi ingyen fuvarnak ne nézze a szagát a fél-elf fattya, ugyebár.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3588-3607