Külső területek - Kikötői erdőség
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Szántóföldek (új) Dokkok és kikötő (új) | Kikötői erdőség | Tharg birtokok (új) Krenkataur barlangrendszer (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 134 (2661. - 2680. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3642-3661
2680. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2020-05-26 11:05:04
Üzenet elküldve: 2020-05-26 11:05:04
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Az első megbízatás//
*Még jó, hogy Arl nem hallotta amit Jarhan mondott. Mint főnök, biztos megsértődött volna. Bár ha itt lenne, akkor ők csak hallgatnák. Sajnálja a kis kölyköt, de az ő véleménye szerint is megérdemli a büntetést amit kapott. Lehetett volna sokkal bátrabb főleg úgy, hogy tudta mi fog történni. A kis kölyök egyhamar biztos nem kap ilyen fontos feladatot. Ő is kövezi Jarhant. Nem érti, hogy mi olyan vicces Jarhan mondandójában. Nem is foglalkozik vele sokat. Dhorisznak a kérdése találó, bár a második kérdést inkább máshogy tenné fel.*
-Ha kijavíthatom Dhorisz kérdését. A zsákmány hányad részét kérnétek? Ez azért egy fontos kérdés, hiszen mindenkinek kell profit.
*Mondja Jarhannak.*
*Még jó, hogy Arl nem hallotta amit Jarhan mondott. Mint főnök, biztos megsértődött volna. Bár ha itt lenne, akkor ők csak hallgatnák. Sajnálja a kis kölyköt, de az ő véleménye szerint is megérdemli a büntetést amit kapott. Lehetett volna sokkal bátrabb főleg úgy, hogy tudta mi fog történni. A kis kölyök egyhamar biztos nem kap ilyen fontos feladatot. Ő is kövezi Jarhant. Nem érti, hogy mi olyan vicces Jarhan mondandójában. Nem is foglalkozik vele sokat. Dhorisznak a kérdése találó, bár a második kérdést inkább máshogy tenné fel.*
-Ha kijavíthatom Dhorisz kérdését. A zsákmány hányad részét kérnétek? Ez azért egy fontos kérdés, hiszen mindenkinek kell profit.
*Mondja Jarhannak.*
2679. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2020-05-25 23:26:30
Üzenet elküldve: 2020-05-25 23:26:30
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Az első megbízatás//
*Hát, úgy fest, hogy gyakorlatilag Jarhan nagy ívben tesz a vezérre. Dhorisznak legalábbis ez jön le abból a kapkodó beszédből, ami felelet gyanánt érkezik. Vagy legalábbis félvárról veszi. A mélységi eleinte azt hiszi, hogy nem lesz más választásuk, Arl tudta és engedélye nélkül egyfelől szolgálatba kell szegődniük a kikötő őrségénél, másfelől meg feltétlenül be kell avatni Jarhant. De aztán végül kiderül, hogy egészen pontosan mi is a szándéka a férfinak.
Amint a kikötői őrség vezérének feltételezett személy minden bejelentés nélkül megindul a kikötő felé, Dhorisz hajszálnyira elbizonytalanodik. Jarhan épp csak annyit említ meg, hogy ideje megmutatni a részleteket. Tétován még Burzhgorra is néz, s mikor a kendős fickó jól leteremti szegény gyereket, s még meg is dorgálja a fegyvere elvesztése miatt, Dhorisznak semmi kétsége nincs afelől, hogy Burzhgor áll a dolog mögött. Ha jól emlékszik, ugyan nem látta, amikor eltette a fegyvert, de mivel a félénk kölyök érkezésekor csak ők ketten voltak itt, ezért ez tűnik egyetlen magyarázatnak. A mélységi ennek nem annyira örül, mert afelől is biztos lehet, hogy Jarhan látta a lopást. Ez pedig nem feltétlenül tünteti fel őket jó színben. Na, de az a gondolat vigasztalja Dhoriszt, hogy ez már a kikötői őrség fennhatósága alá tartozik törvényileg - bátran lehet már így fogalmazni - s emiatt talán nem lesz utólag ebből hátrányuk. Ez a vidék amúgy is a törvénnyel szembeszegülők otthona, s kiváló táptalajt nyújt minden olyan cselekedetnek, ami törvénybe ütközik.
Dhorisz oldalát továbbra is fúrja a kíváncsiság, így gyakorlatilag gondolkodás nélkül a férfi és kis csapata nyomába ered. Még az sem fordul meg a fejében, hogy esetleg csapdába csalhatják őket.
A munkalehetőség felvázolására a mélységi önkéntelenül megáll. Ismételten sokatmondó pillantást küld Burzhgor felé, amennyiben az ork is követte a kis csapatot. Pillantása megint csak megerősítő, s látszik szemeiben, hogy nagy lehetőséget lát benne. Azonban kérdést vet fel Dhoriszban, s nem is rejti véka alá:*
- És mennyi vámot kéne kérnünk? Meg lenne-e belőle valami részesedésünk?
*Teljesen faarccal kérdez, nehogy bármilyen érzelmet leolvashasson Janhar. Igaz, az előbbi pillantás talán elárult valamit a férfinak, de elvégre nem tudja, pontosan miről lenne szó.*
*Hát, úgy fest, hogy gyakorlatilag Jarhan nagy ívben tesz a vezérre. Dhorisznak legalábbis ez jön le abból a kapkodó beszédből, ami felelet gyanánt érkezik. Vagy legalábbis félvárról veszi. A mélységi eleinte azt hiszi, hogy nem lesz más választásuk, Arl tudta és engedélye nélkül egyfelől szolgálatba kell szegődniük a kikötő őrségénél, másfelől meg feltétlenül be kell avatni Jarhant. De aztán végül kiderül, hogy egészen pontosan mi is a szándéka a férfinak.
Amint a kikötői őrség vezérének feltételezett személy minden bejelentés nélkül megindul a kikötő felé, Dhorisz hajszálnyira elbizonytalanodik. Jarhan épp csak annyit említ meg, hogy ideje megmutatni a részleteket. Tétován még Burzhgorra is néz, s mikor a kendős fickó jól leteremti szegény gyereket, s még meg is dorgálja a fegyvere elvesztése miatt, Dhorisznak semmi kétsége nincs afelől, hogy Burzhgor áll a dolog mögött. Ha jól emlékszik, ugyan nem látta, amikor eltette a fegyvert, de mivel a félénk kölyök érkezésekor csak ők ketten voltak itt, ezért ez tűnik egyetlen magyarázatnak. A mélységi ennek nem annyira örül, mert afelől is biztos lehet, hogy Jarhan látta a lopást. Ez pedig nem feltétlenül tünteti fel őket jó színben. Na, de az a gondolat vigasztalja Dhoriszt, hogy ez már a kikötői őrség fennhatósága alá tartozik törvényileg - bátran lehet már így fogalmazni - s emiatt talán nem lesz utólag ebből hátrányuk. Ez a vidék amúgy is a törvénnyel szembeszegülők otthona, s kiváló táptalajt nyújt minden olyan cselekedetnek, ami törvénybe ütközik.
Dhorisz oldalát továbbra is fúrja a kíváncsiság, így gyakorlatilag gondolkodás nélkül a férfi és kis csapata nyomába ered. Még az sem fordul meg a fejében, hogy esetleg csapdába csalhatják őket.
A munkalehetőség felvázolására a mélységi önkéntelenül megáll. Ismételten sokatmondó pillantást küld Burzhgor felé, amennyiben az ork is követte a kis csapatot. Pillantása megint csak megerősítő, s látszik szemeiben, hogy nagy lehetőséget lát benne. Azonban kérdést vet fel Dhoriszban, s nem is rejti véka alá:*
- És mennyi vámot kéne kérnünk? Meg lenne-e belőle valami részesedésünk?
*Teljesen faarccal kérdez, nehogy bármilyen érzelmet leolvashasson Janhar. Igaz, az előbbi pillantás talán elárult valamit a férfinak, de elvégre nem tudja, pontosan miről lenne szó.*
2678. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2020-05-25 21:24:57
Üzenet elküldve: 2020-05-25 21:24:57
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 94
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 94
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Az első megbízatás//
- Persze, persze értem én az egészet. Vezér meg minden ilyen. *Legyint egyet az egészre és kicsit kapkodva tovább akarja lépni a páros mondandóját. Az ork kap egy biccentést és kacsintást a mondataira, amelyben már el is akarja fogadni. Jarhan ismeri a fajtájukat és tudja, hogy nem szoktak csak illedelmességből ilyen kijelentéseket tenni.*
- Na! Mielőtt a vezéretek elé járultok, talán szabadjon elmondani nektek miről lenne szó. *Azzal elindul a kikötő felé az úton. A gyerekek és a társaik már értik a metakommunikációját, így azonnal indulnak az első rezdülésre. Jarhan elsétál az ájult gyermek mellett és nem túl kedvesen rápillant, majd meg is szólítja.*
- Te kis nyomorult! *Majd egy hatalmas pofont kap a tarkójára, amire a kölyök elesik.*
- Még a fegyveredet is elvették. *A gyerek könnyes szemmel némi szipogás után bocsánatot kér a kendőstől, feltápászkodik és a többi gyerekhez csatlakozva elindul a csapattal.
A kendős pár lépés után a páros felé fordul és int nekik egyet, hogy kövessék.*
- Gyertek! Gyertek. Mutatok valamit és közben elmondom a részleteket. *Ha a páros követi őt akkor már el is kezdi megosztani a gondolatait.*
- Ha azt gondoltátok, hogy csak itt kell őrködni, vagy a kikötő bejáratát őrizni, akkor már most rosszul gondoljátok! *Nevetgél magában, amelyből kis kuncogás fakad.*
- Az meg ki a fenének érné meg! Nem? Ugye? Hát nem szerzetesek vagy kuruzsló öregasszonyok vagyunk a falu széléről! *Szánja viccnek és kikacsint a két felnőtt társára, hogy nevessenek rajta. Természetesen ők nevetnek is.*
- De komolyra fordítva a szót. Aranyat keresni jöttünk ide! Aranyat akarunk! *Vált komolyra a tekintete és némi kapzsi csillogás is látszik a szemében.*
- Tehát lehetőséget kaptok. A már említett út végét, amelyet hamarosan elérünk nektek kell védenetek. Jogot kaptok arra, hogy bárkit! *Majd megáll és szigorúan a páros szemébe néz.*
- De Bárkit! Megállítsatok és adót szedjetek tőle akár ki akár be akar menni a kikötőbe. Ez persze nem csak jogotok, hanem kötelességetek is. Cserébe védettséget kaptok. Mi fogunk védeni titeket! *Simítja végig a kendőjét büszkén.*
- Na mit szóltok cimboráim? *Jön a már megszokott bárgyú vigyor, bár mégis van benne valami bizalomgerjesztő és kapzsi.
A két plakátozó joggal gondolhatja, hogy ennek a munkának vannak azért részletei és bár zsivány itt mindenki mégis akadnak szabályok amiket be kellhet tartani.*
- Persze, persze értem én az egészet. Vezér meg minden ilyen. *Legyint egyet az egészre és kicsit kapkodva tovább akarja lépni a páros mondandóját. Az ork kap egy biccentést és kacsintást a mondataira, amelyben már el is akarja fogadni. Jarhan ismeri a fajtájukat és tudja, hogy nem szoktak csak illedelmességből ilyen kijelentéseket tenni.*
- Na! Mielőtt a vezéretek elé járultok, talán szabadjon elmondani nektek miről lenne szó. *Azzal elindul a kikötő felé az úton. A gyerekek és a társaik már értik a metakommunikációját, így azonnal indulnak az első rezdülésre. Jarhan elsétál az ájult gyermek mellett és nem túl kedvesen rápillant, majd meg is szólítja.*
- Te kis nyomorult! *Majd egy hatalmas pofont kap a tarkójára, amire a kölyök elesik.*
- Még a fegyveredet is elvették. *A gyerek könnyes szemmel némi szipogás után bocsánatot kér a kendőstől, feltápászkodik és a többi gyerekhez csatlakozva elindul a csapattal.
A kendős pár lépés után a páros felé fordul és int nekik egyet, hogy kövessék.*
- Gyertek! Gyertek. Mutatok valamit és közben elmondom a részleteket. *Ha a páros követi őt akkor már el is kezdi megosztani a gondolatait.*
- Ha azt gondoltátok, hogy csak itt kell őrködni, vagy a kikötő bejáratát őrizni, akkor már most rosszul gondoljátok! *Nevetgél magában, amelyből kis kuncogás fakad.*
- Az meg ki a fenének érné meg! Nem? Ugye? Hát nem szerzetesek vagy kuruzsló öregasszonyok vagyunk a falu széléről! *Szánja viccnek és kikacsint a két felnőtt társára, hogy nevessenek rajta. Természetesen ők nevetnek is.*
- De komolyra fordítva a szót. Aranyat keresni jöttünk ide! Aranyat akarunk! *Vált komolyra a tekintete és némi kapzsi csillogás is látszik a szemében.*
- Tehát lehetőséget kaptok. A már említett út végét, amelyet hamarosan elérünk nektek kell védenetek. Jogot kaptok arra, hogy bárkit! *Majd megáll és szigorúan a páros szemébe néz.*
- De Bárkit! Megállítsatok és adót szedjetek tőle akár ki akár be akar menni a kikötőbe. Ez persze nem csak jogotok, hanem kötelességetek is. Cserébe védettséget kaptok. Mi fogunk védeni titeket! *Simítja végig a kendőjét büszkén.*
- Na mit szóltok cimboráim? *Jön a már megszokott bárgyú vigyor, bár mégis van benne valami bizalomgerjesztő és kapzsi.
A két plakátozó joggal gondolhatja, hogy ennek a munkának vannak azért részletei és bár zsivány itt mindenki mégis akadnak szabályok amiket be kellhet tartani.*
2677. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2020-05-25 18:22:59
Üzenet elküldve: 2020-05-25 18:22:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Az üzlet az üzlet//
*Nem tűnik úgy, mintha az igric annyira vizslatná a vörös képességeit vagy az első benyomását, amelyet rá tesz. Inkább egyfajta unott derűvel szemléli a világot maga körül, amelynek szegletébe olykor-olykor Yeza is belekerül.
Első pillantásra csak az jön le neki, hogy a lány csinos, mint amelyenek a wegtoreni nők csinosak tudnak lenni. Bizonyos körökben a fiatal, forróvérű kardvívók vérre mennének egyetlen pillantásáért. Nem is érti, hogyan kerülhetett abba a szorult helyzetbe, amelyből most a kereskedőház, vagyis inkább az igric készül kirángatni.
Ha észlelt is valamit Yeza felismerésnek vélt gondolatából, hát nem mutatja. Csaknem annyira jól bánik saját arcának gesztusaival, mint Aztyan, de a báró arcának egyik fele nincs lebénulva, egyszerűen csak remek színész, aki úgy játszik mások és saját érzelmein, mint ahogy egy bárd játszik saját hangszerén.
Csak annyi információt oszt meg a lánnyal, ami feltétlenül szükséges. Találkozóra megy a kikötői erdőségbe, ahol a diszkréció elsődleges szempont. Nem is kell ennél többet tudni. Ha úgy hozza a szükség, használja a pengéit úgy, ahogy azt kinézi belőle, ha pedig minden rendben megy, és miért ne menne, akkor legyen csinos és hallgatag kísérője a bárónak.
Sárga ragadozópillantása egy pillanatra elidőzik a főnix-szel ékített kardon, onnan pedig fel a barna tekintetre. Villás nyelve egy pillanatra megérinti felső ajkát, mintha véletlen tenné, nincs benne semmi kihívó vagy illetlen, amolyan önkétlen gesztus, míg várnak.
A megjelenő férfi nem vált ki belőle hirtelen mozdulatot vagy tettet, csak a sárga szempár veszi fókuszba a láthatóan a titkosnak tűnő missziót rendkívül komolyan vevő férfit.*
- Szép napot, uram. *Viszonozza a köszöntést.*
- Az attól függ, mit tud számunkra ajánlani az Aranyhold Szövetség. Igaz, drágám? *Mosolyodik el féloldalasan az igric és ellöki magát a fától, amelynek eddig támasztotta a hátát, szavait egyértelműen a vörös lánynak címzi.
Köpenyének szegélyét félredobja, kesztyűs ujját fegyverövébe akasztja, de nem indul közelebb. Nem érzi szükségét, hogy Yezára nézzen. Nem kíván azonnal rátérni a lényegre, kíváncsi, miféle kompánia ez a Szövetség, amely nyíltan kiáll az élet sötétebbik oldala mellett és hirdeti követői körében ezen élet előnyeit.*
//Az üzlet az üzlet//
*Nem tűnik úgy, mintha az igric annyira vizslatná a vörös képességeit vagy az első benyomását, amelyet rá tesz. Inkább egyfajta unott derűvel szemléli a világot maga körül, amelynek szegletébe olykor-olykor Yeza is belekerül.
Első pillantásra csak az jön le neki, hogy a lány csinos, mint amelyenek a wegtoreni nők csinosak tudnak lenni. Bizonyos körökben a fiatal, forróvérű kardvívók vérre mennének egyetlen pillantásáért. Nem is érti, hogyan kerülhetett abba a szorult helyzetbe, amelyből most a kereskedőház, vagyis inkább az igric készül kirángatni.
Ha észlelt is valamit Yeza felismerésnek vélt gondolatából, hát nem mutatja. Csaknem annyira jól bánik saját arcának gesztusaival, mint Aztyan, de a báró arcának egyik fele nincs lebénulva, egyszerűen csak remek színész, aki úgy játszik mások és saját érzelmein, mint ahogy egy bárd játszik saját hangszerén.
Csak annyi információt oszt meg a lánnyal, ami feltétlenül szükséges. Találkozóra megy a kikötői erdőségbe, ahol a diszkréció elsődleges szempont. Nem is kell ennél többet tudni. Ha úgy hozza a szükség, használja a pengéit úgy, ahogy azt kinézi belőle, ha pedig minden rendben megy, és miért ne menne, akkor legyen csinos és hallgatag kísérője a bárónak.
Sárga ragadozópillantása egy pillanatra elidőzik a főnix-szel ékített kardon, onnan pedig fel a barna tekintetre. Villás nyelve egy pillanatra megérinti felső ajkát, mintha véletlen tenné, nincs benne semmi kihívó vagy illetlen, amolyan önkétlen gesztus, míg várnak.
A megjelenő férfi nem vált ki belőle hirtelen mozdulatot vagy tettet, csak a sárga szempár veszi fókuszba a láthatóan a titkosnak tűnő missziót rendkívül komolyan vevő férfit.*
- Szép napot, uram. *Viszonozza a köszöntést.*
- Az attól függ, mit tud számunkra ajánlani az Aranyhold Szövetség. Igaz, drágám? *Mosolyodik el féloldalasan az igric és ellöki magát a fától, amelynek eddig támasztotta a hátát, szavait egyértelműen a vörös lánynak címzi.
Köpenyének szegélyét félredobja, kesztyűs ujját fegyverövébe akasztja, de nem indul közelebb. Nem érzi szükségét, hogy Yezára nézzen. Nem kíván azonnal rátérni a lényegre, kíváncsi, miféle kompánia ez a Szövetség, amely nyíltan kiáll az élet sötétebbik oldala mellett és hirdeti követői körében ezen élet előnyeit.*
2676. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2020-05-25 17:21:53
Üzenet elküldve: 2020-05-25 17:21:53
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Az első megbízatás//
*A hangulat békéssé válik, így már jobban érzi magát és meg is nyugodott. A vezér alak elteszi fegyvereit, bár társai csak leengedik. Jelen pillanatban még mindig egyfajta foglyok, ezen csak a tárgyalás kimenetele segíthet. Jarhan gondolataira kíváncsi lenne. Mintha kicsit sokáig merülne a gondolataiba, de végül nagy nehezen kiböki. Érdekes ajánlatot tesz nekik. Ő maga rögtön elfogadná, de Dhorisznak van igaza. Ez egy kicsit elég nagy munka, ráadásul egy másik társaság közti tárgyalásnál nem ártana ha a vezér is itt lenne.*
-Az ajánlat igen csábító. Személy szerint rögtön elfogadnám, de ez túlságosan fontos döntésnek tűnik, így ezt a vezérrel kellene megvitatni.
*A hangulat békéssé válik, így már jobban érzi magát és meg is nyugodott. A vezér alak elteszi fegyvereit, bár társai csak leengedik. Jelen pillanatban még mindig egyfajta foglyok, ezen csak a tárgyalás kimenetele segíthet. Jarhan gondolataira kíváncsi lenne. Mintha kicsit sokáig merülne a gondolataiba, de végül nagy nehezen kiböki. Érdekes ajánlatot tesz nekik. Ő maga rögtön elfogadná, de Dhorisznak van igaza. Ez egy kicsit elég nagy munka, ráadásul egy másik társaság közti tárgyalásnál nem ártana ha a vezér is itt lenne.*
-Az ajánlat igen csábító. Személy szerint rögtön elfogadnám, de ez túlságosan fontos döntésnek tűnik, így ezt a vezérrel kellene megvitatni.
2675. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2020-05-25 11:16:07
Üzenet elküldve: 2020-05-25 11:16:07
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Az első megbízatás//
*Dhorisz örömmel nyugtázza, hogy békésebbé válik a hangulat a kezdethez képest. Mihelyt Jarhan pedig elrakja fegyverét, egyenesen meg is nyugszik. Most már nem akarnak az életükre törni. Így, hogy nem szegeződnek rá fegyverek, mégiscsak kellemesebb tárgyalni, akármiről is legyen szó. Dhorisz érdekesnek találja Jarhan ábrázatát a zsiványbanda említésére, de látja szemeiben a gondolkodást. Türelmesen vár, még neki is veti a hátát a közeli fának. De amint Jarhan közeledik felé, ismét kihúzza magát, s már nem támasztja tovább a törzset. Feltűnik a mélységinek, hogy a többi férfi nem teszi el fegyverét, de ettől még nem lesz ideges. Feltételezi, hogy szükség esetén bevetnék egyébként a kardokat, de nagyon úgy fest, hogy egyelőre békés a szándékuk. És nem is szeretné, ha ez változna, mert kíváncsi, hogy mi fog az egész helyzetből kisülni.
Érdeklődéssel hallgatja a meg-megszakított beszédet. A munkalehetőség hallatán felcsillan Dhorisz szeme, s sokatmondó pillantást küld Burzhgor irányába, ami mindössze annyit akar kifejezni, hogy ez nagyon jó lehetőség lehet a banda számára. Aztán kiderül, hogy miről is lenne szó. Azért az az oldalra kiköpés sokat elárul a férfi és Arthenior viszonyáról, s ez már tetszik Dhorisznak. Elvégre az ő bandájuk is törvénytelen dolgot művelne, s ez a vidék kifejezetten alkalmas lenne nekik. Legfeljebb ezektől az őröktől kaphatnának fenyítéseket, de akár még szövetségesek is lehetnének.
Dhorisz elgondolkozik egy pillanatra. Jelen állás szerint az őrző munkát és a tolvajkodást meg kémkedést kiválóan össze lehetne kötni, de valahogy érzi, hogy be kéne avatni a kendős férfit a dologba.*
- Az az igazság, hogy itt helyben nem tudunk dönteni. Meg kell kérdeznünk a vezetőnket erről, és csak utána tudjuk megadni a választ. ~Csak tudnánk, hol lehet Arl.~
*Végső soron mégsem vázolja fel a banda valós terveit, hisz akkor megszegné a titoktartási kötelezettségét. De valahogy úgy érzi, hogy előbb-utóbb muszáj lesz kitálalnia. Mindenek előtt azonban kíváncsi, hogy mit fog erre mondani a kendős férfi.
Ha engedélyt kapnak arra, hogy Arllal megtárgyalják a dolgot, akkor mindenképp felveti előtte, hogy beavassák-e a kikötő őreit.*
*Dhorisz örömmel nyugtázza, hogy békésebbé válik a hangulat a kezdethez képest. Mihelyt Jarhan pedig elrakja fegyverét, egyenesen meg is nyugszik. Most már nem akarnak az életükre törni. Így, hogy nem szegeződnek rá fegyverek, mégiscsak kellemesebb tárgyalni, akármiről is legyen szó. Dhorisz érdekesnek találja Jarhan ábrázatát a zsiványbanda említésére, de látja szemeiben a gondolkodást. Türelmesen vár, még neki is veti a hátát a közeli fának. De amint Jarhan közeledik felé, ismét kihúzza magát, s már nem támasztja tovább a törzset. Feltűnik a mélységinek, hogy a többi férfi nem teszi el fegyverét, de ettől még nem lesz ideges. Feltételezi, hogy szükség esetén bevetnék egyébként a kardokat, de nagyon úgy fest, hogy egyelőre békés a szándékuk. És nem is szeretné, ha ez változna, mert kíváncsi, hogy mi fog az egész helyzetből kisülni.
Érdeklődéssel hallgatja a meg-megszakított beszédet. A munkalehetőség hallatán felcsillan Dhorisz szeme, s sokatmondó pillantást küld Burzhgor irányába, ami mindössze annyit akar kifejezni, hogy ez nagyon jó lehetőség lehet a banda számára. Aztán kiderül, hogy miről is lenne szó. Azért az az oldalra kiköpés sokat elárul a férfi és Arthenior viszonyáról, s ez már tetszik Dhorisznak. Elvégre az ő bandájuk is törvénytelen dolgot művelne, s ez a vidék kifejezetten alkalmas lenne nekik. Legfeljebb ezektől az őröktől kaphatnának fenyítéseket, de akár még szövetségesek is lehetnének.
Dhorisz elgondolkozik egy pillanatra. Jelen állás szerint az őrző munkát és a tolvajkodást meg kémkedést kiválóan össze lehetne kötni, de valahogy érzi, hogy be kéne avatni a kendős férfit a dologba.*
- Az az igazság, hogy itt helyben nem tudunk dönteni. Meg kell kérdeznünk a vezetőnket erről, és csak utána tudjuk megadni a választ. ~Csak tudnánk, hol lehet Arl.~
*Végső soron mégsem vázolja fel a banda valós terveit, hisz akkor megszegné a titoktartási kötelezettségét. De valahogy úgy érzi, hogy előbb-utóbb muszáj lesz kitálalnia. Mindenek előtt azonban kíváncsi, hogy mit fog erre mondani a kendős férfi.
Ha engedélyt kapnak arra, hogy Arllal megtárgyalják a dolgot, akkor mindenképp felveti előtte, hogy beavassák-e a kikötő őreit.*
2674. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2020-05-25 09:29:15
Üzenet elküldve: 2020-05-25 09:29:15
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 94
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 94
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Az első megbízatás//
*Az egész helyzet nyugvópontra jut és mindenki barátibbra váltja a hangulatát. Ennek örömére Jarhan el is rakja a kardját. Ugyan nem lehet teljesen bizonyos abban, hogy a zsiványok igazat mondanak, de ennyi kockázatot bevállal.*
- Tehát zsivány banda. *Mondja kissé motyogva, de még érthetően, majd még egyszer végig néz a sötételfen és az orkon. Szemeiben és tekintetében egyértelműen a gondolkodás apró szikrái látszanak, még akkor is, ha alapvetően nem ez nézhető ki belőle. Végül Wylindhor felé indul el és meg is áll tőle úgy másfél méterre. Társai nem teszik el a fegyvereiket, pusztán leengedik azokat. Mindeközben az ájult gyermek még egy kicsit szédelegve próbálja összekaparni magát, de társai inkább az idegeneket figyelik sem mint a kis szerencsétlent.*
- Lenne itt valami, ami egy magatok fajta bandának talán éppen kapóra jöhet. *Dörzsöli meg az állát, miközben hangneme komolyra vált.*
- Mi a kikötőből jöttünk és annyit elárulhatok, hogy jelenleg mi uraljuk az egész területet. Ha esetleg ezt eddig nem mondtam volna. *Mosolyodik el, majd finoman megigazítja a kendőjét és kétszer ki is simítja a rajta található szimbólumot, majd büszkén kihúzza magát.*
- Lenne itt egy munka, amelyben segíthetnétek nekem és a kis csapatomnak. Na meg persze magatoknak. *Kacsint oda a sötételfre, végül a tekint egy pillanatra a többiekre vetül, mintegy nyugtázva, hogy ezek az övéi. Közben megint gondolkodóba esik és pár pillanatot kihagy a mondatai között, hogy fürkéssze a páros tekintetét.*
- De el is mondanám! *Nevet fel hangosan és utána mintegy kontrasztot vágva a helyzetbe váltja le a komoly ábrázatot.*
- Ahol véget ér az erdei út és belépünk a kikötő területére a dokkokhoz, úgy a mi kis birodalmunkba léphettek be. Itt csak mi uralkodunk! Sem Arthenior. *köp egyet ki oldalra*
- Sem más nem mondhatja meg nekünk, hogy mit tegyünk. Szükségünk lenne egy csapatra, aki szemmel tartja ezt a kis bejáratot. Vagyis az erdei út végét. *Ezen a ponton befejezi a mondatát és érdeklődve várja a válaszokat vagy reakciókat, mielőtt folytatná terve felvázolását.*
*Az egész helyzet nyugvópontra jut és mindenki barátibbra váltja a hangulatát. Ennek örömére Jarhan el is rakja a kardját. Ugyan nem lehet teljesen bizonyos abban, hogy a zsiványok igazat mondanak, de ennyi kockázatot bevállal.*
- Tehát zsivány banda. *Mondja kissé motyogva, de még érthetően, majd még egyszer végig néz a sötételfen és az orkon. Szemeiben és tekintetében egyértelműen a gondolkodás apró szikrái látszanak, még akkor is, ha alapvetően nem ez nézhető ki belőle. Végül Wylindhor felé indul el és meg is áll tőle úgy másfél méterre. Társai nem teszik el a fegyvereiket, pusztán leengedik azokat. Mindeközben az ájult gyermek még egy kicsit szédelegve próbálja összekaparni magát, de társai inkább az idegeneket figyelik sem mint a kis szerencsétlent.*
- Lenne itt valami, ami egy magatok fajta bandának talán éppen kapóra jöhet. *Dörzsöli meg az állát, miközben hangneme komolyra vált.*
- Mi a kikötőből jöttünk és annyit elárulhatok, hogy jelenleg mi uraljuk az egész területet. Ha esetleg ezt eddig nem mondtam volna. *Mosolyodik el, majd finoman megigazítja a kendőjét és kétszer ki is simítja a rajta található szimbólumot, majd büszkén kihúzza magát.*
- Lenne itt egy munka, amelyben segíthetnétek nekem és a kis csapatomnak. Na meg persze magatoknak. *Kacsint oda a sötételfre, végül a tekint egy pillanatra a többiekre vetül, mintegy nyugtázva, hogy ezek az övéi. Közben megint gondolkodóba esik és pár pillanatot kihagy a mondatai között, hogy fürkéssze a páros tekintetét.*
- De el is mondanám! *Nevet fel hangosan és utána mintegy kontrasztot vágva a helyzetbe váltja le a komoly ábrázatot.*
- Ahol véget ér az erdei út és belépünk a kikötő területére a dokkokhoz, úgy a mi kis birodalmunkba léphettek be. Itt csak mi uralkodunk! Sem Arthenior. *köp egyet ki oldalra*
- Sem más nem mondhatja meg nekünk, hogy mit tegyünk. Szükségünk lenne egy csapatra, aki szemmel tartja ezt a kis bejáratot. Vagyis az erdei út végét. *Ezen a ponton befejezi a mondatát és érdeklődve várja a válaszokat vagy reakciókat, mielőtt folytatná terve felvázolását.*
2673. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2020-05-25 05:44:31
Üzenet elküldve: 2020-05-25 05:44:31
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Az üzlet az üzlet//
*A toborzással neki is foglalkoznia kell. Ez alól az sem menti fel, hogy milyen magas pozícióban van a kis társaságukban. Különben is, így legalább nem bemutatják neki az új tagokat, hanem már az elején ismerheti őket. Túl sok időt azért nem tőlt el az erdőben, de azért segíthet a többieknek az újoncok toborzásában. Mivel vezető, így személyét nem fedheti fel rögtön, még az újoncoknak sem, ezért egy köpenyt visel, mely teljesen eltakarja testét, a fejére pedig csuklyát húz, így arca lesz takarásban. Holmijait biztonságba helyezte egy fa tövében, falevelek és gallyak alá bújtatva. Csak fegyvereit viszi magával, de azok a köpeny alatt találhatóak. A fák között rejtőzve várakozik az esetleges jelentkezőkre. 1-2 órát kell várakoznia és már meg is jelen két alak, egy férfi és egy nő. Egyiket sem látja túlságosan a harchoz öltözve. Talán a nő lehet a tolvaj, míg a férfi egy bárd. Ez nagyjából megmagyarázná a férfi öltözékét. Kicsit várakozik. Nem tudhatja, hogy kire várnak, ezért nem akar rögtön hozzájuk szólni.
~Lehet, hogy legközelebb egy jelszót is kellene tenni a hirdetésbe.~
A várakozás után csak előbújik a rejtekéről és üdvözli a két alakot.*
-Üdvözlöm önöket. Csak nem az Aranyhold Szövetség leendő tagjait látom?
*Nem megy túl közel kettejükhöz, egy olyan 3-4 méteres távolságot tart csak a biztonság kedvéért.*
//Az üzlet az üzlet//
*A toborzással neki is foglalkoznia kell. Ez alól az sem menti fel, hogy milyen magas pozícióban van a kis társaságukban. Különben is, így legalább nem bemutatják neki az új tagokat, hanem már az elején ismerheti őket. Túl sok időt azért nem tőlt el az erdőben, de azért segíthet a többieknek az újoncok toborzásában. Mivel vezető, így személyét nem fedheti fel rögtön, még az újoncoknak sem, ezért egy köpenyt visel, mely teljesen eltakarja testét, a fejére pedig csuklyát húz, így arca lesz takarásban. Holmijait biztonságba helyezte egy fa tövében, falevelek és gallyak alá bújtatva. Csak fegyvereit viszi magával, de azok a köpeny alatt találhatóak. A fák között rejtőzve várakozik az esetleges jelentkezőkre. 1-2 órát kell várakoznia és már meg is jelen két alak, egy férfi és egy nő. Egyiket sem látja túlságosan a harchoz öltözve. Talán a nő lehet a tolvaj, míg a férfi egy bárd. Ez nagyjából megmagyarázná a férfi öltözékét. Kicsit várakozik. Nem tudhatja, hogy kire várnak, ezért nem akar rögtön hozzájuk szólni.
~Lehet, hogy legközelebb egy jelszót is kellene tenni a hirdetésbe.~
A várakozás után csak előbújik a rejtekéről és üdvözli a két alakot.*
-Üdvözlöm önöket. Csak nem az Aranyhold Szövetség leendő tagjait látom?
*Nem megy túl közel kettejükhöz, egy olyan 3-4 méteres távolságot tart csak a biztonság kedvéért.*
2672. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2020-05-24 15:10:02
Üzenet elküldve: 2020-05-24 15:10:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*A kikötő felől érkezik az egyre sűrűbb erdőség széléhez. Hátra tekint a dokkokhoz, majd újra előre az erdő felé. Nemigen fog visszatérni egyhamar az biztos. Az sem különösebben érdekli, hogy mi lett az orkkal akit gyomron lőtt. Ez a hely egész egyszerűen nem neki való, ez jól látszott a szituációból. Íja még mindig a kezében, így lép az erdőségbe és követi a kitaposott ösvényt, ami majd a szántók felé fogja vinni lépteit. A kikötő mocska után a tavaszi erdő illata, látványa teljesen megnyugtató és harmóniát hoz a lelkének. Megáll az avaros földön, majd egy kis idő után beleveti magát a sűrű erdőségbe.*
2671. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2020-05-23 21:49:50
Üzenet elküldve: 2020-05-23 21:49:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 872
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 872
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Az üzlet az üzlet//
*Aztyan nem tréfált azzal, hogy a Báró elfoglalt. Ami azt illeti arra az első találkozásra sokkal többet kellett a vörösnek várnia, mint gondolta. Addigra ezerféle variáció átfutott már a fején azokból az elemekből építkezve, amit sikerült megtudnia a már sokat emlegetett Cha'yss Cano Caldorcorról. Olyan helyzetben, mint amilyen Yezáé, ki ne akarna tökéletes első benyomást gyakorolni?
Úgy gondolta, a tradicionális, wegtoreni méltóságoknak kijáró meghajlás és egy tiszteletteljes, de finom közvetlenséggel patinázott "Báróm" üdvözlés megfelelő lenne. A jelenet koreográfiáját az élet bár elfogadta, de azért írt hozzá egy álnok kis előszót. Az a szó pedig egészen pontosan úgy hangzott: "Basszus!"
Yeza akkor először hallotta meg a Wegtoren Aranya Kereskedőház nemes alapítójának hangját. Még azelőtt, hogy egy helyiség bennfoglaló halmazába kerültek volna fizikálisan. Az a hang pedig sajnálatosan ismerős volt a vörösnek. Elég rég történt már, de az egyik első önálló munkája volt a céh számára, úgyhogy nagyon jól emlékszik rá. Meg hát amúgy se gyakran fordul elő, hogy ugyanazon ház ugyanazon hosszan elnyúló erkélyére nyíló két hálószobájából egyszerre két szerető akarjon kereket oldani. Az egyik a kisasszonytól, a másik a nemes atyától kisurranva. Az arcát nem látta, de a hangjára emlékszik, mert bizony cifrán káromkodott a fickó, amikor Yeza egy aljas húzással odalökte az eleresztett kutyáknak, az ő kárán biztosítva magának egérutat.
Ahhoz régen történt, hogy biztosra vehesse, de a Báró hangjára úgy villant be az emlék, hogy nem meri teljesen elhessegetni a lehetőségét.
Valószínűleg ez is közrejátszik benne, hogy a Rőt, eredeti terveivel ellentétben, mégsem gyürkőzik neki olyan nagy lendülettel, hogy a Báró nárcisztikus hajlamaira hatva behízelegje magát. Az indulás körüli néhány tárgyilagos apróságot leszámítva gyakorlatilag csendben telik az út, ami nem kicsit kezd nyomasztóvá válni... hinné az ember lánya, amíg a megbeszélt helyen várakozásra nem kerül a sor. A ragadozószemek fürkésző mustrája a borosta alól derengő talányos mosolygással, na az nyomasztó. De inkább zavarba ejtő.*
- Khm... köszönöm a bizalmat, hogy engem hozott *töri meg végül Yeza a csendet.* - Kell esetleg valamit tudnom az ügyről? *kérdi, mert olyan sok mindent azért nem mondtak neki elöljáróban.
A pillantás alatt egy kicsit még feszengve simítja le a ruhája ráncait. Wegtoreni szabású, egészen rövid kabátkát vett. Mélybordó színéhez jól passzol a fekete hímzés a gallérján és a mandzsettáin. Alatta fekete fűző emeli ki az alakját, hozzá pedig színben a kabátkához illő, hosszú szoknyát választott, melynek több lapból álló kialakítása és mindkét oldalon magasra nyúló hasítéka kellő kényelmet és szabad mozgást biztosít amellett, hogy combjának ki-kivillanó bőre kihívó pikantériát kölcsönöz a ruhadarabnak. Ezeket egészíti ki a fekete lovaglócsizma és az ékszernek is beillő, főnixmotívumos kard, amit ezúttal az oldalára kötött. Díszes fegyverövének vereteit liliomos minta ékíti. A rőt tincseket magasan felkötötte, de ezúttal nem rejti el a hosszú, feltűnő színű hajzuhatagot.*
//Az üzlet az üzlet//
*Aztyan nem tréfált azzal, hogy a Báró elfoglalt. Ami azt illeti arra az első találkozásra sokkal többet kellett a vörösnek várnia, mint gondolta. Addigra ezerféle variáció átfutott már a fején azokból az elemekből építkezve, amit sikerült megtudnia a már sokat emlegetett Cha'yss Cano Caldorcorról. Olyan helyzetben, mint amilyen Yezáé, ki ne akarna tökéletes első benyomást gyakorolni?
Úgy gondolta, a tradicionális, wegtoreni méltóságoknak kijáró meghajlás és egy tiszteletteljes, de finom közvetlenséggel patinázott "Báróm" üdvözlés megfelelő lenne. A jelenet koreográfiáját az élet bár elfogadta, de azért írt hozzá egy álnok kis előszót. Az a szó pedig egészen pontosan úgy hangzott: "Basszus!"
Yeza akkor először hallotta meg a Wegtoren Aranya Kereskedőház nemes alapítójának hangját. Még azelőtt, hogy egy helyiség bennfoglaló halmazába kerültek volna fizikálisan. Az a hang pedig sajnálatosan ismerős volt a vörösnek. Elég rég történt már, de az egyik első önálló munkája volt a céh számára, úgyhogy nagyon jól emlékszik rá. Meg hát amúgy se gyakran fordul elő, hogy ugyanazon ház ugyanazon hosszan elnyúló erkélyére nyíló két hálószobájából egyszerre két szerető akarjon kereket oldani. Az egyik a kisasszonytól, a másik a nemes atyától kisurranva. Az arcát nem látta, de a hangjára emlékszik, mert bizony cifrán káromkodott a fickó, amikor Yeza egy aljas húzással odalökte az eleresztett kutyáknak, az ő kárán biztosítva magának egérutat.
Ahhoz régen történt, hogy biztosra vehesse, de a Báró hangjára úgy villant be az emlék, hogy nem meri teljesen elhessegetni a lehetőségét.
Valószínűleg ez is közrejátszik benne, hogy a Rőt, eredeti terveivel ellentétben, mégsem gyürkőzik neki olyan nagy lendülettel, hogy a Báró nárcisztikus hajlamaira hatva behízelegje magát. Az indulás körüli néhány tárgyilagos apróságot leszámítva gyakorlatilag csendben telik az út, ami nem kicsit kezd nyomasztóvá válni... hinné az ember lánya, amíg a megbeszélt helyen várakozásra nem kerül a sor. A ragadozószemek fürkésző mustrája a borosta alól derengő talányos mosolygással, na az nyomasztó. De inkább zavarba ejtő.*
- Khm... köszönöm a bizalmat, hogy engem hozott *töri meg végül Yeza a csendet.* - Kell esetleg valamit tudnom az ügyről? *kérdi, mert olyan sok mindent azért nem mondtak neki elöljáróban.
A pillantás alatt egy kicsit még feszengve simítja le a ruhája ráncait. Wegtoreni szabású, egészen rövid kabátkát vett. Mélybordó színéhez jól passzol a fekete hímzés a gallérján és a mandzsettáin. Alatta fekete fűző emeli ki az alakját, hozzá pedig színben a kabátkához illő, hosszú szoknyát választott, melynek több lapból álló kialakítása és mindkét oldalon magasra nyúló hasítéka kellő kényelmet és szabad mozgást biztosít amellett, hogy combjának ki-kivillanó bőre kihívó pikantériát kölcsönöz a ruhadarabnak. Ezeket egészíti ki a fekete lovaglócsizma és az ékszernek is beillő, főnixmotívumos kard, amit ezúttal az oldalára kötött. Díszes fegyverövének vereteit liliomos minta ékíti. A rőt tincseket magasan felkötötte, de ezúttal nem rejti el a hosszú, feltűnő színű hajzuhatagot.*
2670. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2020-05-23 20:13:37
Üzenet elküldve: 2020-05-23 20:13:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Az üzlet az üzlet//
*Bár az erdőben kitett hirdetésféle miatt érkezett, de nem azért, hogy csatlakozzon a titokzatos kompániához. Neki már van kompániája, nem is akármilyen. A wegtoreni igric se nem magányos zsivány, se nem alvilági személy. Ő kereskedő, vagyis annak mondja magát és talán mások is épp ezt gondolják felőle.
Bár kicsit meglepő húzásnak tartja, hogy a találkozók pontos időpontját kikürtölik, de úgy van vele, egy próbát megér ez a most formálódó társaság. Mint a kereskedőház feje, nem engedheti meg magának, hogy bármilyen módon is diszkriminálják, így egy ilyen új banda éppen kapóra jön neki a terveihez. Ha hinni lehet a toborzófélének, amit a kikötői erdőben terjengő szóbeszédnek, akkor a titokzatos Aranyhold Szövetség emberével éppen itt kell összefutnia.
Az igric erre az alkalomra sem spórolt az eleganciával. Mint mindig, kedves szerint sötét ruhákat vett fel, egy kényelmes, testhezálló nadrágot, makulátlan lovaglócsizmával. A térdig érő, fekete liliomokkal hímzett, ugyancsak fekete, könnyű anyagú kabát alatt pedig bíborszín ing és fekete vívómellény. Kezein puha szarvasbőr kesztyűk, oldalán míves kézvédővel ellátott wegtoreni vívókard és tőr a kabát takarásában. Kathlynt ezúttal a Kalmárban hagyta, túl sajátos fegyver, hogy erre a találkozóra magával hozza. A fején széles karimájú kalap, fekete haját szorosan összefogta a tarkóján, arcát nem kívánta eltakarni, bár a nyakába egy sötét kendőt kötött. Valahogy úgy érezte, illik ehhez a titkos kis találkozóhoz. Nem gondolja, hogy ebből a találkozóból esetleg rosszul jönne ki, bár ez majd kiderül.
Természetesen nem egyedül érkezett. A kereskedőház legújabb "szerzeményét", a vörös wegtoreni lányt hozta magával. A képességei és a múltja meggyőzőek és eléggé csinos is, hogy hatékony és szemrevaló társa legyen ezen a titkos kis találkozón az igricnek.
Míg a megérkező kontaktra várnak, a fák közé húzódik és erre kéri Yezát is. Nem türelmetlenkedik, bár reméli, hogy a hirdetés kihelyezője nem járatja vele a bolondját. Karjait összefonva maga előtt, hátát egy fa törzsének támasztva, sárga ragadozószemeivel fürkészi hanyag mosollyal a vörös lány arcát.*
//Az üzlet az üzlet//
*Bár az erdőben kitett hirdetésféle miatt érkezett, de nem azért, hogy csatlakozzon a titokzatos kompániához. Neki már van kompániája, nem is akármilyen. A wegtoreni igric se nem magányos zsivány, se nem alvilági személy. Ő kereskedő, vagyis annak mondja magát és talán mások is épp ezt gondolják felőle.
Bár kicsit meglepő húzásnak tartja, hogy a találkozók pontos időpontját kikürtölik, de úgy van vele, egy próbát megér ez a most formálódó társaság. Mint a kereskedőház feje, nem engedheti meg magának, hogy bármilyen módon is diszkriminálják, így egy ilyen új banda éppen kapóra jön neki a terveihez. Ha hinni lehet a toborzófélének, amit a kikötői erdőben terjengő szóbeszédnek, akkor a titokzatos Aranyhold Szövetség emberével éppen itt kell összefutnia.
Az igric erre az alkalomra sem spórolt az eleganciával. Mint mindig, kedves szerint sötét ruhákat vett fel, egy kényelmes, testhezálló nadrágot, makulátlan lovaglócsizmával. A térdig érő, fekete liliomokkal hímzett, ugyancsak fekete, könnyű anyagú kabát alatt pedig bíborszín ing és fekete vívómellény. Kezein puha szarvasbőr kesztyűk, oldalán míves kézvédővel ellátott wegtoreni vívókard és tőr a kabát takarásában. Kathlynt ezúttal a Kalmárban hagyta, túl sajátos fegyver, hogy erre a találkozóra magával hozza. A fején széles karimájú kalap, fekete haját szorosan összefogta a tarkóján, arcát nem kívánta eltakarni, bár a nyakába egy sötét kendőt kötött. Valahogy úgy érezte, illik ehhez a titkos kis találkozóhoz. Nem gondolja, hogy ebből a találkozóból esetleg rosszul jönne ki, bár ez majd kiderül.
Természetesen nem egyedül érkezett. A kereskedőház legújabb "szerzeményét", a vörös wegtoreni lányt hozta magával. A képességei és a múltja meggyőzőek és eléggé csinos is, hogy hatékony és szemrevaló társa legyen ezen a titkos kis találkozón az igricnek.
Míg a megérkező kontaktra várnak, a fák közé húzódik és erre kéri Yezát is. Nem türelmetlenkedik, bár reméli, hogy a hirdetés kihelyezője nem járatja vele a bolondját. Karjait összefonva maga előtt, hátát egy fa törzsének támasztva, sárga ragadozószemeivel fürkészi hanyag mosollyal a vörös lány arcát.*
2669. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2020-05-22 19:19:05
Üzenet elküldve: 2020-05-22 19:19:05
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Az első megbízatás//
*Lassan a kis elterelés felébred és a bajtársaihoz csatlakozik. Tekintetével végig követi az eseményt.
~Kikötői őrség?~
Még nem hallott róla és valószínű, hogy nem is azok. Inkább valami zsivány társaság. Figyelmesen követi tekintetével a gyereket akit olvasni küldtek. A szöveg tartalmára mintha megenyhülnének. A fegyvereiket is leteszik.
~Na, mi fog ebből kisülni?~*
-Az én nevem Burzhgor.
*Mutatkozik be miután Dhorisz és Jarhan is bemutatkozik.*
-Ahogy Dhorisz mondja. Ez nagyjából összefoglalja az egészet. Ennél többet nem tudunk mondani.
*Lassan a kis elterelés felébred és a bajtársaihoz csatlakozik. Tekintetével végig követi az eseményt.
~Kikötői őrség?~
Még nem hallott róla és valószínű, hogy nem is azok. Inkább valami zsivány társaság. Figyelmesen követi tekintetével a gyereket akit olvasni küldtek. A szöveg tartalmára mintha megenyhülnének. A fegyvereiket is leteszik.
~Na, mi fog ebből kisülni?~*
-Az én nevem Burzhgor.
*Mutatkozik be miután Dhorisz és Jarhan is bemutatkozik.*
-Ahogy Dhorisz mondja. Ez nagyjából összefoglalja az egészet. Ennél többet nem tudunk mondani.
2668. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2020-05-22 13:37:33
Üzenet elküldve: 2020-05-22 13:37:33
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Az első megbízatás//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Amilyen helyzetben most Burzhgorral vannak, nem tartja teljesen jó ötletnek az ork már-már cseverésző hangnemét. Amikor pedig ő is visszakérdez, hogy miért nem olvassák el a szöveget, egyenesen arra számít, hogy Dhorisz kap egy nyílvesszőt a mellkasába, Burzhgort meg csak egyszerűen lekaszabolják. A kürtjelet sem tartja jónak. Biztosan hatásosabb rajtaütés származhatna belőle, de a taps is kétségtelenül kifejtette a hatását. A mélységi szeme sarkából látja, hogy a kis kölyök, aki elájult, most feltápászkodik a földről. Továbbra sem világos számára, hogy ezek a gyerekek mi célt akarnak szolgálni. ~Nem is illik a kezükbe az a parittya. De a kés sem.~ A patkányos kendőt viselő férfi fintorán egyáltalán nem csodálkozik, ő is valami hasonló reakcióra számított. Így a férfi részéről érkező mosoly eléggé meglepi, s a felhangzó nevetés végképp összezavarja. ~Mi a faszom?~ Ez most az értetlenségét tükrözi. De hamarosan kitisztul a kép. ~A kikötőnek van őrsége? Nem is tudtam.~ Minden esetre alaposan rájuk ijesztettek.*
- Ó, hát miért nem ezzel kezdték?* Kérdezi immáron nyugodtabban, s még mosolyra is húzódik a szája. A kérésre kicsit elkomolyodik, s tétován néz Burzhgorra. Elvégre Arltól mégis azt a megbízást kapták, hogy ne beszéljenek róla senkinek. ~Vajon mit szólna, ha megtudná, hogy valójában mit takar a hirdetés? Biztosan fogdába is zárnának minket... Vaaagy, mi van, ha még segítséget is kapnánk tőlük? Elvégre azt mondta, hogy jó helyen járunk.~ Végső soron az jut eszébe, hogy a kikötő őrsége nem feltétlenül állhat kapcsolatban Artheniorral. Idáig nem ér el a törvény szigorú keze. A kikötő épp ezért a törvénytelen dolgok hona, s ezt bizonyára az őrök is tudják. Ha pedig így van, akkor nem kell attól tartaniuk, hogy az Arthenior fennhatósága alatt álló törvénykezés kezébe kerülnek. Mindenek előtt - ha már a vezérnek tűnő alak bemutatkozott, akkor illendő volna ezt viszonoznia a mélységinek. Ezért csak nemes egyszerűséggel mondja:*
- Én Dhorisz vagyok.
*S ezzel közelebb is lép a három férfihoz. Úgy egy méterre áll meg, ha nem kényszerül arra, hogy messzebb tegye meg. Bizonytalanul is kezd bele a magyarázatba:*
- Nos, ez egy zsivány banda lenne.
*Minden egyes szó után meg-megáll, s fekete szemeivel a három férfi reakcióját lesi. A vezérnek tűnő alakra különösen nagy figyelmet fordít.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Amilyen helyzetben most Burzhgorral vannak, nem tartja teljesen jó ötletnek az ork már-már cseverésző hangnemét. Amikor pedig ő is visszakérdez, hogy miért nem olvassák el a szöveget, egyenesen arra számít, hogy Dhorisz kap egy nyílvesszőt a mellkasába, Burzhgort meg csak egyszerűen lekaszabolják. A kürtjelet sem tartja jónak. Biztosan hatásosabb rajtaütés származhatna belőle, de a taps is kétségtelenül kifejtette a hatását. A mélységi szeme sarkából látja, hogy a kis kölyök, aki elájult, most feltápászkodik a földről. Továbbra sem világos számára, hogy ezek a gyerekek mi célt akarnak szolgálni. ~Nem is illik a kezükbe az a parittya. De a kés sem.~ A patkányos kendőt viselő férfi fintorán egyáltalán nem csodálkozik, ő is valami hasonló reakcióra számított. Így a férfi részéről érkező mosoly eléggé meglepi, s a felhangzó nevetés végképp összezavarja. ~Mi a faszom?~ Ez most az értetlenségét tükrözi. De hamarosan kitisztul a kép. ~A kikötőnek van őrsége? Nem is tudtam.~ Minden esetre alaposan rájuk ijesztettek.*
- Ó, hát miért nem ezzel kezdték?* Kérdezi immáron nyugodtabban, s még mosolyra is húzódik a szája. A kérésre kicsit elkomolyodik, s tétován néz Burzhgorra. Elvégre Arltól mégis azt a megbízást kapták, hogy ne beszéljenek róla senkinek. ~Vajon mit szólna, ha megtudná, hogy valójában mit takar a hirdetés? Biztosan fogdába is zárnának minket... Vaaagy, mi van, ha még segítséget is kapnánk tőlük? Elvégre azt mondta, hogy jó helyen járunk.~ Végső soron az jut eszébe, hogy a kikötő őrsége nem feltétlenül állhat kapcsolatban Artheniorral. Idáig nem ér el a törvény szigorú keze. A kikötő épp ezért a törvénytelen dolgok hona, s ezt bizonyára az őrök is tudják. Ha pedig így van, akkor nem kell attól tartaniuk, hogy az Arthenior fennhatósága alatt álló törvénykezés kezébe kerülnek. Mindenek előtt - ha már a vezérnek tűnő alak bemutatkozott, akkor illendő volna ezt viszonoznia a mélységinek. Ezért csak nemes egyszerűséggel mondja:*
- Én Dhorisz vagyok.
*S ezzel közelebb is lép a három férfihoz. Úgy egy méterre áll meg, ha nem kényszerül arra, hogy messzebb tegye meg. Bizonytalanul is kezd bele a magyarázatba:*
- Nos, ez egy zsivány banda lenne.
*Minden egyes szó után meg-megáll, s fekete szemeivel a három férfi reakcióját lesi. A vezérnek tűnő alakra különösen nagy figyelmet fordít.*
2667. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2020-05-22 09:00:51
Üzenet elküldve: 2020-05-22 09:00:51
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 94
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 94
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Az első megbízatás//
*Az ájult gyermek lassan magához tér és kábultan forgatja a fejét majd, amikor megpillantja társait, akkor lassan összeszedi magát és odavonszolja elgémberedett testét. A rajtaütők vezére figyelmesen kíséri a páros mondandóját és a sötételfnél fintorog egyet a visszakérdésre, de azért válaszol, utána inkább az orkra figyel.*
- Támadás? Úgy nézünk ki, mint akik támadnak? *Mosolyodik el, majd a mellette lévő másik kardos fickó nevetni kezd.*
- Drága városi hölgyem. *Jegyzi meg némi cinizmussal, utána komolyra vált.*
- Mi a kikötő őrsége vagyunk és ahol ti jártok az a mi területünk! *Ezen a ponton nehéz eldönteni, hogy valóban kié is a terület, de talán ez most nem is számít annyira. Biccent egyet az egyik gyereknek és gyorsan odaböki.*
- Okoska! Fuss. Nézd meg mivel díszítették ki a fákat. *A gyermek azonnal elindul, közben a kendős férfi az orkot méreget és kardját még mindig a levegőben tartja. Az Okoska névre hallgató ifjú csakhamar hangosan kezdi olvasni a kis kiáltványt, amelyre a kendősnek kikerekedik a szeme.*
- Szóval ez van oda írva. *Hátranéz a társaira majd biccent egyet nekik, akik egy kicsit visszavesznek a készültségből. Visszafordulva a pároshoz maga is enyhíteni próbál a feszült hangulaton és leengedi a kardját.*
- Vagyis ez egy toborzó röpirat lenne. *Hümmög még egy kicsit magában és elgondolkodik, amely talán nem annyira áll jól neki, de mégis megteszi.*
- Jó helyen jártok! *Kiált fel és arcán öröm tükröződik.*
- A nevem Jarhan és ahogy már bizonyára kitaláltátok ők az én csapatom. Meséljetek erről a ti kis bandátokról! *Érdeklődik kíváncsian és most már tagadhatatlanul barátságos hangnemre váltva várja a válaszokat.*
*Az ájult gyermek lassan magához tér és kábultan forgatja a fejét majd, amikor megpillantja társait, akkor lassan összeszedi magát és odavonszolja elgémberedett testét. A rajtaütők vezére figyelmesen kíséri a páros mondandóját és a sötételfnél fintorog egyet a visszakérdésre, de azért válaszol, utána inkább az orkra figyel.*
- Támadás? Úgy nézünk ki, mint akik támadnak? *Mosolyodik el, majd a mellette lévő másik kardos fickó nevetni kezd.*
- Drága városi hölgyem. *Jegyzi meg némi cinizmussal, utána komolyra vált.*
- Mi a kikötő őrsége vagyunk és ahol ti jártok az a mi területünk! *Ezen a ponton nehéz eldönteni, hogy valóban kié is a terület, de talán ez most nem is számít annyira. Biccent egyet az egyik gyereknek és gyorsan odaböki.*
- Okoska! Fuss. Nézd meg mivel díszítették ki a fákat. *A gyermek azonnal elindul, közben a kendős férfi az orkot méreget és kardját még mindig a levegőben tartja. Az Okoska névre hallgató ifjú csakhamar hangosan kezdi olvasni a kis kiáltványt, amelyre a kendősnek kikerekedik a szeme.*
- Szóval ez van oda írva. *Hátranéz a társaira majd biccent egyet nekik, akik egy kicsit visszavesznek a készültségből. Visszafordulva a pároshoz maga is enyhíteni próbál a feszült hangulaton és leengedi a kardját.*
- Vagyis ez egy toborzó röpirat lenne. *Hümmög még egy kicsit magában és elgondolkodik, amely talán nem annyira áll jól neki, de mégis megteszi.*
- Jó helyen jártok! *Kiált fel és arcán öröm tükröződik.*
- A nevem Jarhan és ahogy már bizonyára kitaláltátok ők az én csapatom. Meséljetek erről a ti kis bandátokról! *Érdeklődik kíváncsian és most már tagadhatatlanul barátságos hangnemre váltva várja a válaszokat.*
2666. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2020-05-21 18:16:39
Üzenet elküldve: 2020-05-21 18:16:39
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Az első megbízatás//
*A gyermek nem bírja a legjobban a stresszt. A kis bicskáját is rájuk fogja, de nem sokára el is veszti az eszméletét. Nem teljesen érti mi lehet, de amíg a gyermek eszméletlen elteszi a bicskát ami gyermek kezéből esett ki. Így legalább nem sértheti meg magát. Ami ez után jön meglepi, de nem éri váratlanul. A háta mögül három felfegyverzett férfi lép elő az erdőből.*
-Hát igen. Legközelebb inkább egy felnőttel próbálkozzatok vagy egy sokkal képzettebb gyerekkel. De igen. Elég meglepő volt. A taps helyett lehetne valami kürt. Az ha hirtelen szólal meg sokkal félelmetesebb.
*A férfi aki hozzájuk beszél egy patkányt ábrázoló kendőt hord. Biztos van valami oka.*
-Miért nem olvasod el? Az könnyebb mint rávenni minket, hogy mondjuk el.
*Válaszolja neki. A hangjában nincs semmi ellenséges. Inkább nyugodt.*
*A gyermek nem bírja a legjobban a stresszt. A kis bicskáját is rájuk fogja, de nem sokára el is veszti az eszméletét. Nem teljesen érti mi lehet, de amíg a gyermek eszméletlen elteszi a bicskát ami gyermek kezéből esett ki. Így legalább nem sértheti meg magát. Ami ez után jön meglepi, de nem éri váratlanul. A háta mögül három felfegyverzett férfi lép elő az erdőből.*
-Hát igen. Legközelebb inkább egy felnőttel próbálkozzatok vagy egy sokkal képzettebb gyerekkel. De igen. Elég meglepő volt. A taps helyett lehetne valami kürt. Az ha hirtelen szólal meg sokkal félelmetesebb.
*A férfi aki hozzájuk beszél egy patkányt ábrázoló kendőt hord. Biztos van valami oka.*
-Miért nem olvasod el? Az könnyebb mint rávenni minket, hogy mondjuk el.
*Válaszolja neki. A hangjában nincs semmi ellenséges. Inkább nyugodt.*
2665. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2020-05-21 14:39:38
Üzenet elküldve: 2020-05-21 14:39:38
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Az első megbízatás//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Dhorisz nem kap választ a kérdésére. A fiú csak tovább remeg, s hozzá még a kést is felemeli. ~Mi a faszom?~ Komoly fenyegetésre azonban nem tud gondolni, mert a remegés alaposan meghazuttolja ezt az elképzelést. És aztán még el is ájul. Érthetetlen a dolog Dhorisz számára. Először megfordul a fejében, hogy megpróbál segíteni a fiúnak, de eszébe ötlik, hogy azt sem tudja, hogy kell. Keres egy új fát, hogy még egy hirdetést írjon, s éppen kezdene bele, amikor egy taps töri meg a csendet. Keze megáll a levegőben, s álltó helyében megmerevedik. Motoszkálás szűrődik ki valahonnan a sűrűből. Hamarosan meg is látja, mi okozta a zajt. ~Gyerekek? Gyerekek akarnak megfenyíteni minket?~ Újra felhangzik a taps, s Burzhgor mögött három férfit lát meg Dhorisz. Lába földbe gyökeredzik a döbbenettől, hát még, mikor egy felajzott íj szegeződik rá. ~A kurva életbe! Mi van itt? Hogy érti, hogy elkaptak?~ Észreveszi a patkányt a férfi kendőjén, aki beszél. ~Nem a tolvajoknak van ilyen jelképük?~ Dhorisz számára kezd világossá válni, hogy megtervezett rajtaütésről lehet szó. Az viszont nem fér a fejébe, hogy miként kerültek ide a férfiak. Azt rögtön ki tudja zárni, hogy nem tudhattak érkezésükről. Ám mégis van egy magyarázat, ami elég logikusnak tűnhet. Ezek a hanyag öltözetű férfiak szemmel tartják ezt a vidéket. ~De hogy nem találkoztam velük eddig?~ A kérdésre nem felel, csak konokul hallgat. Mivel Arlnak megígérte, hogy senkinek nem szól az ügyről, ezért nem is teszi. Azonban az az érzése, hogy ez a hívatlan társaság képes lenne akár erőszakkal is kiszedni belőlük, hogy mit művelnek. De kis hallgatás után mégis megszólal. Mélyen a patkányos kendőjű férfi szemébe néz, s határozottan nekiszegezi a kérdést:*
- És ti miért akartok ránk támadni? Tudtommal nem ártottunk senkinek.
*Szavai nem fenyegetőek, de még csak a félelem apró szikrája sem érződik. Azt azonban valahogy sejti, hogy ilyen könnyedén nem fogják megúszni a dolgot.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Dhorisz nem kap választ a kérdésére. A fiú csak tovább remeg, s hozzá még a kést is felemeli. ~Mi a faszom?~ Komoly fenyegetésre azonban nem tud gondolni, mert a remegés alaposan meghazuttolja ezt az elképzelést. És aztán még el is ájul. Érthetetlen a dolog Dhorisz számára. Először megfordul a fejében, hogy megpróbál segíteni a fiúnak, de eszébe ötlik, hogy azt sem tudja, hogy kell. Keres egy új fát, hogy még egy hirdetést írjon, s éppen kezdene bele, amikor egy taps töri meg a csendet. Keze megáll a levegőben, s álltó helyében megmerevedik. Motoszkálás szűrődik ki valahonnan a sűrűből. Hamarosan meg is látja, mi okozta a zajt. ~Gyerekek? Gyerekek akarnak megfenyíteni minket?~ Újra felhangzik a taps, s Burzhgor mögött három férfit lát meg Dhorisz. Lába földbe gyökeredzik a döbbenettől, hát még, mikor egy felajzott íj szegeződik rá. ~A kurva életbe! Mi van itt? Hogy érti, hogy elkaptak?~ Észreveszi a patkányt a férfi kendőjén, aki beszél. ~Nem a tolvajoknak van ilyen jelképük?~ Dhorisz számára kezd világossá válni, hogy megtervezett rajtaütésről lehet szó. Az viszont nem fér a fejébe, hogy miként kerültek ide a férfiak. Azt rögtön ki tudja zárni, hogy nem tudhattak érkezésükről. Ám mégis van egy magyarázat, ami elég logikusnak tűnhet. Ezek a hanyag öltözetű férfiak szemmel tartják ezt a vidéket. ~De hogy nem találkoztam velük eddig?~ A kérdésre nem felel, csak konokul hallgat. Mivel Arlnak megígérte, hogy senkinek nem szól az ügyről, ezért nem is teszi. Azonban az az érzése, hogy ez a hívatlan társaság képes lenne akár erőszakkal is kiszedni belőlük, hogy mit művelnek. De kis hallgatás után mégis megszólal. Mélyen a patkányos kendőjű férfi szemébe néz, s határozottan nekiszegezi a kérdést:*
- És ti miért akartok ránk támadni? Tudtommal nem ártottunk senkinek.
*Szavai nem fenyegetőek, de még csak a félelem apró szikrája sem érződik. Azt azonban valahogy sejti, hogy ilyen könnyedén nem fogják megúszni a dolgot.*
2664. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2020-05-21 11:45:59
Üzenet elküldve: 2020-05-21 11:45:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 317
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 317
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Császkáló gondolatok//
*A másik lélekben összeroskadó mivoltát nagyon nehezére esne elfelejtenie és a háta mögé vágnia. Az előbbi heves reakciót most egy aggódó és barátságos jellem veszi át. ~A fény utat tört volna magának? Biztos ez? Nem csak egy újabb játék? Őszintének hat, és amíg ez így van nincs okom kételkedni benne. Ha mégis játék lenne, nem érdekelne, akkor sem hagyom itt.~ Az anyai törődést érzékeltető újak simítása az arcon meglepi. Egy olyan Redin áll most előtte, akivel csak pillanatnyi ideig tudod találkozni az est folyamán. Nem bánja meg, hogy visszafordult, egy kicsit sem. Még egy baráti csókot is kap a homlokára, ami megérinti a gnóm szívét, mert valódi érzésből fakad. Nem gondol bele többet a kelleténél, ez egy szép és tényleg barátságos, gondoskodásról, nyugtatásról biztosító gesztusnak véli a másik részéről. Redin biztosítja, hogy a férfi ne tett semmi rosszat. ~Más a természeted, tudom, nem hibáztatlak semmiért sem.~*
- Felejtsük el, amúgy sem történt semmi olyan, amiért haragudhatnék. *Hangja kedves és nyugtató, nem szeretné, ha a lány valami miatt is kellemetlenül érezné magát, mert Ganer magában nem forog semmi negatív dolgon az elmúlt órákból. Őszinte vallomást kap róla, hogy Redin-ben is felmerül, hogy nem hagyja magára a lovon hánykolódó gnómot. Egy megnyugtató mosoly ül ki arcára. Egészen elbűvöli a lány énjének ezen a része. ~Bár tudom ez most csak időleges, de akkor is jó találkozni veled, fénylő Redin.~*
- Akkor kénytelenek leszünk együtt utazni, hogy mindketten jól járjunk. *humoros vigyorát próbálja felvenni, de ez is csak elfullad nyüszögése közben. Nem tudja megcsalni saját természetét, még úgy sem, hogy a kígyó mérge kínozza a testét. ~Örülök, hogy nem úgy... váltunk el. Bárcsak sugallhatnám neked, hogy ne feszengj, ne rágódj, ne izgulj semmi miatt. Itt már nincs játék, nincs győzte, nincs vesztes, csak Te vagy és én, no meg Éjtépő.~ Meglepő akrobatikus módon már azt veszi észre, hogy a lány felpattant mögé Éjtépő hátára.*
- Ez ügyes volt. *Elismerően szól az akrobatikus mozdulat láttán, majd megpróbál segítséget nyújtani a ló navigálásában.*
- Csak fogd lazán a kantár szárat. Éjtépő tudja az utat hazafelé, csak érezze, hogy a gyeplő a kezedben van. *Ennyi instrukció talán elég lesz, hiszen a lova olyan sokszor járta már meg ezt az utat, hogy tényleg magától is hazavinné utasait. Nyelvét újra szájpadlásához tapasztja és három kopogtató hangot ad ki, amire a hátas lassan elindul. Nem vágtat, mert érzi gazdája küszködését, de a sima lépéstől azért valamivel gyorsabban megy. Ilyen sebességnél talán még Redin-nek sem kell tartania tőle, hogy lefordul a ló hátáról.*
*A másik lélekben összeroskadó mivoltát nagyon nehezére esne elfelejtenie és a háta mögé vágnia. Az előbbi heves reakciót most egy aggódó és barátságos jellem veszi át. ~A fény utat tört volna magának? Biztos ez? Nem csak egy újabb játék? Őszintének hat, és amíg ez így van nincs okom kételkedni benne. Ha mégis játék lenne, nem érdekelne, akkor sem hagyom itt.~ Az anyai törődést érzékeltető újak simítása az arcon meglepi. Egy olyan Redin áll most előtte, akivel csak pillanatnyi ideig tudod találkozni az est folyamán. Nem bánja meg, hogy visszafordult, egy kicsit sem. Még egy baráti csókot is kap a homlokára, ami megérinti a gnóm szívét, mert valódi érzésből fakad. Nem gondol bele többet a kelleténél, ez egy szép és tényleg barátságos, gondoskodásról, nyugtatásról biztosító gesztusnak véli a másik részéről. Redin biztosítja, hogy a férfi ne tett semmi rosszat. ~Más a természeted, tudom, nem hibáztatlak semmiért sem.~*
- Felejtsük el, amúgy sem történt semmi olyan, amiért haragudhatnék. *Hangja kedves és nyugtató, nem szeretné, ha a lány valami miatt is kellemetlenül érezné magát, mert Ganer magában nem forog semmi negatív dolgon az elmúlt órákból. Őszinte vallomást kap róla, hogy Redin-ben is felmerül, hogy nem hagyja magára a lovon hánykolódó gnómot. Egy megnyugtató mosoly ül ki arcára. Egészen elbűvöli a lány énjének ezen a része. ~Bár tudom ez most csak időleges, de akkor is jó találkozni veled, fénylő Redin.~*
- Akkor kénytelenek leszünk együtt utazni, hogy mindketten jól járjunk. *humoros vigyorát próbálja felvenni, de ez is csak elfullad nyüszögése közben. Nem tudja megcsalni saját természetét, még úgy sem, hogy a kígyó mérge kínozza a testét. ~Örülök, hogy nem úgy... váltunk el. Bárcsak sugallhatnám neked, hogy ne feszengj, ne rágódj, ne izgulj semmi miatt. Itt már nincs játék, nincs győzte, nincs vesztes, csak Te vagy és én, no meg Éjtépő.~ Meglepő akrobatikus módon már azt veszi észre, hogy a lány felpattant mögé Éjtépő hátára.*
- Ez ügyes volt. *Elismerően szól az akrobatikus mozdulat láttán, majd megpróbál segítséget nyújtani a ló navigálásában.*
- Csak fogd lazán a kantár szárat. Éjtépő tudja az utat hazafelé, csak érezze, hogy a gyeplő a kezedben van. *Ennyi instrukció talán elég lesz, hiszen a lova olyan sokszor járta már meg ezt az utat, hogy tényleg magától is hazavinné utasait. Nyelvét újra szájpadlásához tapasztja és három kopogtató hangot ad ki, amire a hátas lassan elindul. Nem vágtat, mert érzi gazdája küszködését, de a sima lépéstől azért valamivel gyorsabban megy. Ilyen sebességnél talán még Redin-nek sem kell tartania tőle, hogy lefordul a ló hátáról.*
2663. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2020-05-21 10:37:52
Üzenet elküldve: 2020-05-21 10:37:52
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 94
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 94
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Az első megbízatás//
*A gyermek figyelmesen hallgatja a két plakátozót és a remegés még mindig nem múlik el a testéből. Ahogy a sötételf megszólítja megemeli a kést tartó kezét és a páros felé tartja. A félelem azonban igen nagy úr és a gyermek már alig tudja ezt levetkőzni magáról. Egy váratlan pillanatban kiejti a kést a kezéből és ájultan zuhan az út porára.
Csöndes pillanatok telnek el az ájulást követően, amikor Burzhgor mögül hangos taps hangja szűrődik ki a sötét rengetegből. A tapsot több motoszkáló hang követi. Nem telik bele sok idő, hogy a motoszkálás hangjához látvány is társuljon. Az ájult gyermek irányából az út egyik és másik oldaláról is két két gyermek bújik elő az aljnövényzetből. Ruházatuk szakadt és hasonlatos az ájult gyermekéhez. Oldalukon kis bicska és kezükben parittyát tartanak. Tekintetük elszánt és morcos, amellyel csak a plakátozó társulatot figyelik. Tudomást sem vesznek a porban fekvőről.
A taps hangja megismétlődik és ismételten Burzhgor mögül jön. Ha odakapja a fejét, akkor három nagyobb alakot pillanthat meg az erdőből kilépni. Kettejüknél kard látható a kézben és az egyiknél felajzott számszeríj, amely a Wylindhorra irányul. Öltözetük tisztes polgári, de mégis egy kicsit elhanyagolt. Nagyjából tíz méterre lehetnek, a párostól, amikor szép lassan kiérnek az útra.
Az egyik férfi, aki a többiektől eltérően egy furcsa vörös alapon fekete patkányt ábrázoló kendőt visel, előrelép.*
- Nos nem egészen így terveztük ezt a belépőt, de végül is. *Ezen a ponton megvakarja a fejét és folytatja némi hatásszünet után.*
- Elkaptunk titeket! *Teszi hozzá szinte üvöltve, majd azonnal nevetésbe tör ki, amelyre a másik kardos fickó is nevetni kezd.*
- A kis csalink még újonc kérlek bocsájtsatok meg neki. *Tesz egy apró pukedlit és elkomorult arccal folytatja.*
- Mit írogattok itt a fákra? *Emeli meg a kardját és mutat a páros felé pökhendi módon. A távolság nagyjából öt méter lehet az Burzhgor és a kardos férfi között.*
*A gyermek figyelmesen hallgatja a két plakátozót és a remegés még mindig nem múlik el a testéből. Ahogy a sötételf megszólítja megemeli a kést tartó kezét és a páros felé tartja. A félelem azonban igen nagy úr és a gyermek már alig tudja ezt levetkőzni magáról. Egy váratlan pillanatban kiejti a kést a kezéből és ájultan zuhan az út porára.
Csöndes pillanatok telnek el az ájulást követően, amikor Burzhgor mögül hangos taps hangja szűrődik ki a sötét rengetegből. A tapsot több motoszkáló hang követi. Nem telik bele sok idő, hogy a motoszkálás hangjához látvány is társuljon. Az ájult gyermek irányából az út egyik és másik oldaláról is két két gyermek bújik elő az aljnövényzetből. Ruházatuk szakadt és hasonlatos az ájult gyermekéhez. Oldalukon kis bicska és kezükben parittyát tartanak. Tekintetük elszánt és morcos, amellyel csak a plakátozó társulatot figyelik. Tudomást sem vesznek a porban fekvőről.
A taps hangja megismétlődik és ismételten Burzhgor mögül jön. Ha odakapja a fejét, akkor három nagyobb alakot pillanthat meg az erdőből kilépni. Kettejüknél kard látható a kézben és az egyiknél felajzott számszeríj, amely a Wylindhorra irányul. Öltözetük tisztes polgári, de mégis egy kicsit elhanyagolt. Nagyjából tíz méterre lehetnek, a párostól, amikor szép lassan kiérnek az útra.
Az egyik férfi, aki a többiektől eltérően egy furcsa vörös alapon fekete patkányt ábrázoló kendőt visel, előrelép.*
- Nos nem egészen így terveztük ezt a belépőt, de végül is. *Ezen a ponton megvakarja a fejét és folytatja némi hatásszünet után.*
- Elkaptunk titeket! *Teszi hozzá szinte üvöltve, majd azonnal nevetésbe tör ki, amelyre a másik kardos fickó is nevetni kezd.*
- A kis csalink még újonc kérlek bocsájtsatok meg neki. *Tesz egy apró pukedlit és elkomorult arccal folytatja.*
- Mit írogattok itt a fákra? *Emeli meg a kardját és mutat a páros felé pökhendi módon. A távolság nagyjából öt méter lehet az Burzhgor és a kardos férfi között.*
2662. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2020-05-21 07:35:32
Üzenet elküldve: 2020-05-21 07:35:32
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Az első megbízatás//
*Dhorisz dúdolással üti el az unalmas időt. Nem rossz ötlet. Ő maga is belekezd. Nem sokkal ez után egy csoszogó hangra lesz figyelmes. A csoszogás egy gyermektől jön. Kicsit közelebb megy ő is. Dhorisz kérdéseit nem ismétli meg. A gyermek nagyon fél, ez talán ő miatta van.*
-Szia pajtás. Mi járatban vagy erre felé?
*Mondja barátságos hangon, bár ez egy orknál még így is félelmetesen hathat egy gyerekre.
~Mert mások telebeszélik a gyerekek fejét, hogy az orkok rosszak. Bár van benne valami.~ Egy fura gondolat ötlik a fejébe.
~Egy gyerek az út közepén, egyedül. Lehetséges, hogy csali? Bár ki akarna orkot fogni egy gyerekkel? Ha csak azt nem hiszik, hogy megenné vagy ilyesmi.~
A gondolattal már magát sérti meg. Azért készenlétbe áll. Ki tudja? Lehet, hogy igaza van.*
*Dhorisz dúdolással üti el az unalmas időt. Nem rossz ötlet. Ő maga is belekezd. Nem sokkal ez után egy csoszogó hangra lesz figyelmes. A csoszogás egy gyermektől jön. Kicsit közelebb megy ő is. Dhorisz kérdéseit nem ismétli meg. A gyermek nagyon fél, ez talán ő miatta van.*
-Szia pajtás. Mi járatban vagy erre felé?
*Mondja barátságos hangon, bár ez egy orknál még így is félelmetesen hathat egy gyerekre.
~Mert mások telebeszélik a gyerekek fejét, hogy az orkok rosszak. Bár van benne valami.~ Egy fura gondolat ötlik a fejébe.
~Egy gyerek az út közepén, egyedül. Lehetséges, hogy csali? Bár ki akarna orkot fogni egy gyerekkel? Ha csak azt nem hiszik, hogy megenné vagy ilyesmi.~
A gondolattal már magát sérti meg. Azért készenlétbe áll. Ki tudja? Lehet, hogy igaza van.*
2661. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2020-05-21 01:17:43
Üzenet elküldve: 2020-05-21 01:17:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Császkáló gondolatok//
*A lány már épp kezdene összeroskadni, elvesztve maradék önuralmát, mikor meglátja a visszatérő pacit, őszinte boldogság önti el a lelkét, meg is ijed magától. Néhány lépéssel leküzdi a köztük feszülő távolságot, jeges íriszei meleg meghatottságtól csillognak a holdfény sejtelmes derengésében. Ujjai csendesen végigfutnak a selymes arcbőr felületén, érzik a perzselő hőt, s a láz nyirkosságát. Aggódás jelentkezik szívében, őszinte és tiszta érzelem. A vékony hangú, csontsovány, elnyomott kis Redin már nemcsak felébredt benne, magához is vette az irányítást. A félszegre sikeredett mosolyt látva önkéntelenül is követi a példát, s kezével óvatosan tartva azt a finommetszésű állat, anyaias, kedves csókot nyom barátja homlokára. Magában persze ismét ádáz vita folyik, kétségek közt őrlődik filigrán lénye. ~Na, jól megcsináltad magadnak... Feleségül is mész hozzá rögtön? Hol van az az erős, pimasz, mindenre elszánt vadmacska, aki voltál? Hol van az, aki foggal-körömmel védi tulajdon függetlenségét? Hol van, hol van az, aki férfit csakis kisállatként vezet szépsége pórázán? Szánalmas vagy. Szánalmas és gyenge.~ Ekkor teljes nyugalommal csendül fel a benne lakozó, alaposan elnyomott jóság szólama. ~Nem gyengeség az, ha segítek rajta, és ugyanolyan függetlenek maradunk. Nem szerettem bele.~ Ellentmondást nem tűr a kicsi, de erőteljes hang, győzedelmeskedik a többin. Tekintete összekapcsolódik a lázasan ragyogó kiegyensúlyozott barna íriszekkel, nyugodt meghatottsággal felel.*
- Te nem tettél semmi rosszat. Sajnos a kelleténél kicsivel... Nos, hevesebb és bolondabb vagyok. Az egész az én hibám. Ne haragudj.
*Az ördög tombol, lassan kezd berekedni a sok üvöltéstől fejében.*
- Azt hiszem, még tőlem is túlzás volna téged hagyni magányosan, védtelenül lovagolni ilyen állapotban. És tudod, nem vagyok az a természet lánya típus, nem hiszem, hogy haza találnék, meg a kígyók is visszajöhetnek, meg azért vannak nagy állatok is a világon...
*Elakad kifogásainak sora, érzi, már teljesen hiteltelenül hazudik. Pontosan tudja, legyőzetett és megveretett a saját játékában, váratlanul, orvul hátba támadta az emocionális kötődés szörnye. Félszegen mosolyog a másikra, tudja ő is már egész biztosan, mit érez a lány, elszólta magát. Mókás, hogy épp akkor, mikor mentegetni próbálta a helyzetet. Csendesen hátrébb lép a ló teste mentén, mély levegőt vesz, nem gondolta át ezt egészen, de már túlságosan késő visszakozni. Tenyerével megtámaszkodik a nyergen, térdeit behajlítva lendületet vesz, és egy könnyed, akrobatikus mozdulattal a nyeregben terem. Reménykedik, hogy nem végzi a földön, hiszen most nincs kibe kapaszkodnia, pontosabban az, akibe fogódzkodhatna, nincs ehhez megfelelő állapotban. Óvatosan előre nyúl, megmarkolja a kantár puha szíját, s vár, mivel fogalma sincs, mit kell tennie jelen helyzetben.*
*A lány már épp kezdene összeroskadni, elvesztve maradék önuralmát, mikor meglátja a visszatérő pacit, őszinte boldogság önti el a lelkét, meg is ijed magától. Néhány lépéssel leküzdi a köztük feszülő távolságot, jeges íriszei meleg meghatottságtól csillognak a holdfény sejtelmes derengésében. Ujjai csendesen végigfutnak a selymes arcbőr felületén, érzik a perzselő hőt, s a láz nyirkosságát. Aggódás jelentkezik szívében, őszinte és tiszta érzelem. A vékony hangú, csontsovány, elnyomott kis Redin már nemcsak felébredt benne, magához is vette az irányítást. A félszegre sikeredett mosolyt látva önkéntelenül is követi a példát, s kezével óvatosan tartva azt a finommetszésű állat, anyaias, kedves csókot nyom barátja homlokára. Magában persze ismét ádáz vita folyik, kétségek közt őrlődik filigrán lénye. ~Na, jól megcsináltad magadnak... Feleségül is mész hozzá rögtön? Hol van az az erős, pimasz, mindenre elszánt vadmacska, aki voltál? Hol van az, aki foggal-körömmel védi tulajdon függetlenségét? Hol van, hol van az, aki férfit csakis kisállatként vezet szépsége pórázán? Szánalmas vagy. Szánalmas és gyenge.~ Ekkor teljes nyugalommal csendül fel a benne lakozó, alaposan elnyomott jóság szólama. ~Nem gyengeség az, ha segítek rajta, és ugyanolyan függetlenek maradunk. Nem szerettem bele.~ Ellentmondást nem tűr a kicsi, de erőteljes hang, győzedelmeskedik a többin. Tekintete összekapcsolódik a lázasan ragyogó kiegyensúlyozott barna íriszekkel, nyugodt meghatottsággal felel.*
- Te nem tettél semmi rosszat. Sajnos a kelleténél kicsivel... Nos, hevesebb és bolondabb vagyok. Az egész az én hibám. Ne haragudj.
*Az ördög tombol, lassan kezd berekedni a sok üvöltéstől fejében.*
- Azt hiszem, még tőlem is túlzás volna téged hagyni magányosan, védtelenül lovagolni ilyen állapotban. És tudod, nem vagyok az a természet lánya típus, nem hiszem, hogy haza találnék, meg a kígyók is visszajöhetnek, meg azért vannak nagy állatok is a világon...
*Elakad kifogásainak sora, érzi, már teljesen hiteltelenül hazudik. Pontosan tudja, legyőzetett és megveretett a saját játékában, váratlanul, orvul hátba támadta az emocionális kötődés szörnye. Félszegen mosolyog a másikra, tudja ő is már egész biztosan, mit érez a lány, elszólta magát. Mókás, hogy épp akkor, mikor mentegetni próbálta a helyzetet. Csendesen hátrébb lép a ló teste mentén, mély levegőt vesz, nem gondolta át ezt egészen, de már túlságosan késő visszakozni. Tenyerével megtámaszkodik a nyergen, térdeit behajlítva lendületet vesz, és egy könnyed, akrobatikus mozdulattal a nyeregben terem. Reménykedik, hogy nem végzi a földön, hiszen most nincs kibe kapaszkodnia, pontosabban az, akibe fogódzkodhatna, nincs ehhez megfelelő állapotban. Óvatosan előre nyúl, megmarkolja a kantár puha szíját, s vár, mivel fogalma sincs, mit kell tennie jelen helyzetben.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3642-3661