Külső területek - Kikötői erdőség
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Szántóföldek (új) Dokkok és kikötő (új) | Kikötői erdőség | Tharg birtokok (új) Krenkataur barlangrendszer (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 175 (3481. - 3500. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3700-3719
3500. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2023-07-14 22:46:08
Üzenet elküldve: 2023-07-14 22:46:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Ősök útját keresztezvén//
*Ó, igen, cukkolása nagyon is célt ért. Igazán kíváncsi lenne a folytatásra, de fontosabb dolguk akad.
Nos, nem várt kevésbé távolságtartó fogadtatást, úgy tűnik, ebben az erdőben mindenki azonnal fegyvert és/vagy mágiát fog mindenkire, aki csak közelít. Hogy lehetett évekig akkora szerencséje, hogy senki nem akarta élből megölni errefelé? Ráadásul pár napon belül kétszer. Nyilván köze van ahhoz, hogy nem az ösvényen közlekedett elsősorban...*
- Legalábbis nem ellenségek.
*Biccent egykedvűen a visszakérdezésre. Természetesen baráti társaságnak nevezni hármasukat erős túlzás a pillanat hevében, de egyértelműen nem azért jöttek, hogy halált hozzanak, és mindannyian Yagnar oldalán állnak. Ha más nem, legalább ennyi közös van (talán) mindhármukban.
A bemutatkozást, és a rövid összefoglalót Sifraldra hagyja, az efféle tharg-cirádás stílusú szövegelés sokkal jobban megy a férfinak, aki tős-gyökeres tharg, mint neki, aki talán még mindig nincs egy teljes napja, hogy befogadták. Meg is rándul a szája széle, mikor társa "a Vashegy leányaként" beszél róla, de nem mutatja jelét ellenkezésnek. Előbb-utóbb el kell fogadja magáról is a tényeket.
Mikor látja, hogy a Kilencéletű főhajtására a mágusnő hasonló gesztussal felel, ő is biccent egyet, elvégre a tiszteletet meg kívánja adni a Látóasszonynak, főleg, ha ezzel a hangulat is oldódhat.*
- És volna esetleg szükségetek bármilyen segítségre a részünkről?
*Nem tudja elképzelni, hogy Karheia bármilyen szinten kívánna a továbbiakban a társaságukban maradni, mégse hagyhatják csak úgy ott őt anélkül, hogy legalább felajánlanák a támogatásukat.*
*Ó, igen, cukkolása nagyon is célt ért. Igazán kíváncsi lenne a folytatásra, de fontosabb dolguk akad.
Nos, nem várt kevésbé távolságtartó fogadtatást, úgy tűnik, ebben az erdőben mindenki azonnal fegyvert és/vagy mágiát fog mindenkire, aki csak közelít. Hogy lehetett évekig akkora szerencséje, hogy senki nem akarta élből megölni errefelé? Ráadásul pár napon belül kétszer. Nyilván köze van ahhoz, hogy nem az ösvényen közlekedett elsősorban...*
- Legalábbis nem ellenségek.
*Biccent egykedvűen a visszakérdezésre. Természetesen baráti társaságnak nevezni hármasukat erős túlzás a pillanat hevében, de egyértelműen nem azért jöttek, hogy halált hozzanak, és mindannyian Yagnar oldalán állnak. Ha más nem, legalább ennyi közös van (talán) mindhármukban.
A bemutatkozást, és a rövid összefoglalót Sifraldra hagyja, az efféle tharg-cirádás stílusú szövegelés sokkal jobban megy a férfinak, aki tős-gyökeres tharg, mint neki, aki talán még mindig nincs egy teljes napja, hogy befogadták. Meg is rándul a szája széle, mikor társa "a Vashegy leányaként" beszél róla, de nem mutatja jelét ellenkezésnek. Előbb-utóbb el kell fogadja magáról is a tényeket.
Mikor látja, hogy a Kilencéletű főhajtására a mágusnő hasonló gesztussal felel, ő is biccent egyet, elvégre a tiszteletet meg kívánja adni a Látóasszonynak, főleg, ha ezzel a hangulat is oldódhat.*
- És volna esetleg szükségetek bármilyen segítségre a részünkről?
*Nem tudja elképzelni, hogy Karheia bármilyen szinten kívánna a továbbiakban a társaságukban maradni, mégse hagyhatják csak úgy ott őt anélkül, hogy legalább felajánlanák a támogatásukat.*
3499. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2023-07-14 21:36:54
Üzenet elküldve: 2023-07-14 21:36:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Ősök útját keresztezvén//
*Furcsának találja a páros dinamikáját, de nem időzik sokat gesztusok vizsgálgatásával, mert egyáltalán nem érdekli a két idegen. Az már annál inkább, hogy mit akarnak tőle, főleg a férfira pillantgat többször, akinek tartása és csatabárdja nem nyugtatja meg Karheiát. Persze ő sem kifejezetten egy szívderítő látvány íjával, lángoló öklével és véres ruházatával.*
- Barátok?
*Feljebb szaladnak szemöldökei, de bizalmatlansága nem hagy alább egy ilyen kijelentést követően.*
- Mi lenne hát az üzenet?
*Sifrald elképzelései nem helytelenek, hiszen Karheia néhány homályos mondatnak hála nem válik kevésbé barátságtalanná, főleg mert Yagnar és az ő vesztét is saját vérei okozták, s ez felerősíti benne az utóbbi időben leküzdött hitt paranoiát.
A bemutatkozás jó kezdésnek bizonyul, így egyenlő ismeretekkel rendelkeznek egymásról, s ettől valamelyest lágyulnak a mágus szigorú vonásai.*
- Tessék?
*A hír kétségtelenül meglepi, kicsit meg is szédül tőle. Úgy tűnik nagybátyja szüntelenül tevékenykedik valamin, ami döbbenetesebb, hogy milyen rövid idő alatt milyen sikereket ér el. Furdalja is ez az oldalát, de majd megbeszéli Yagnarral kettesben. A mosolyra és főhajtásra ellazul, öklét kinyitva rögtön eltűnnek a lángnyelvek, majd a tisztelettudó gesztust viszonozza Sifrald felé.*
- Rorkirral vadászni voltunk...
*Felsóhajt. Nem érezte hosszúnak távollétüket, de a páros jelenléte arról árulkodik, hogy Yagnar másképp vélekedett erről, rokona türelmetlensége pedig érdekes a számára. De csupán egy pillanatig mereng ezen.*
- Elejtett egy medvét.
*Köszörüli meg torkát, s fókusza visszatér beszédtémájára.*
- Éppen a lovakért indultam, hogy elszállíthassuk. Nyugodtan mondjátok meg drága rokonomnak, hogy megyünk, amint módunkban áll.
*Furcsának találja a páros dinamikáját, de nem időzik sokat gesztusok vizsgálgatásával, mert egyáltalán nem érdekli a két idegen. Az már annál inkább, hogy mit akarnak tőle, főleg a férfira pillantgat többször, akinek tartása és csatabárdja nem nyugtatja meg Karheiát. Persze ő sem kifejezetten egy szívderítő látvány íjával, lángoló öklével és véres ruházatával.*
- Barátok?
*Feljebb szaladnak szemöldökei, de bizalmatlansága nem hagy alább egy ilyen kijelentést követően.*
- Mi lenne hát az üzenet?
*Sifrald elképzelései nem helytelenek, hiszen Karheia néhány homályos mondatnak hála nem válik kevésbé barátságtalanná, főleg mert Yagnar és az ő vesztét is saját vérei okozták, s ez felerősíti benne az utóbbi időben leküzdött hitt paranoiát.
A bemutatkozás jó kezdésnek bizonyul, így egyenlő ismeretekkel rendelkeznek egymásról, s ettől valamelyest lágyulnak a mágus szigorú vonásai.*
- Tessék?
*A hír kétségtelenül meglepi, kicsit meg is szédül tőle. Úgy tűnik nagybátyja szüntelenül tevékenykedik valamin, ami döbbenetesebb, hogy milyen rövid idő alatt milyen sikereket ér el. Furdalja is ez az oldalát, de majd megbeszéli Yagnarral kettesben. A mosolyra és főhajtásra ellazul, öklét kinyitva rögtön eltűnnek a lángnyelvek, majd a tisztelettudó gesztust viszonozza Sifrald felé.*
- Rorkirral vadászni voltunk...
*Felsóhajt. Nem érezte hosszúnak távollétüket, de a páros jelenléte arról árulkodik, hogy Yagnar másképp vélekedett erről, rokona türelmetlensége pedig érdekes a számára. De csupán egy pillanatig mereng ezen.*
- Elejtett egy medvét.
*Köszörüli meg torkát, s fókusza visszatér beszédtémájára.*
- Éppen a lovakért indultam, hogy elszállíthassuk. Nyugodtan mondjátok meg drága rokonomnak, hogy megyünk, amint módunkban áll.
3498. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2023-07-14 21:01:55
Üzenet elküldve: 2023-07-14 21:01:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Ősök útját keresztezvén//
- Hahh.
* Egyszerű, megvető horkantással reagálja le a leány piszkálódását. Mit tudhat amaz? Majd legközelebb felajánlja neki, hogy megsimogathatja a csatabárdját. *
~ Kígyónyelvű némber. ~
* Szerencsére bővebben nem fejtheti ki a gondolatait, mivel megzavarják őket, vagyis inkább ők ketten a harmadikat. Egy nőt, vélhetően Karheiát. Fél szemmel Nettienayára sandít, de hagyja hogy egyelőre ő beszéljen. Az asszonyok talán jobban megértik egymást. Addig ő felveszi a kényelmesnek és hanyagnak látszó testtartást, ám korántsem alszik az ébersége.
A lángoló ököl láttán két gondolat suhan át az agyán. Az első hogy nagyszerű, tényleg megtalálták Karheiát. A második, hogy úgy tűnik, nem örül nekik annyira. Felegyenesedik, és lustán a vállának támasztja a bárdját. *
- Csak nyugalom. Nincs bennünk ártó szándék.
* Úgy gondolja, talán célszerűbb minél hamarabb a tárgyra térni, a féleeértések elkerülése érdekében. *
- Sifrald vagyok, a Kilencéletű. Ő Nettienaya, szintén a Vashegy leánya akár te magad.
* Kezd belejönni ebbe a bemutatkozásosdiba. *
- Kagan székén immár Yagnar Rhagodar ül. Összehívta népét, hogy esküt tehessenek és együtt lakomázzanak.
* Mosolyra húzza a száját és tiszteletteljesen fejet hajt. *
- De erősen hiányolja jelenléteteket, aggódott hogy talán csak soká ér utól bennetek a hír. Szüksége van tulajdon vérének, Látóasszonyának támogatására.
* Körülvillan a szeme a tisztáson. *
- És hű harcosáéra is. Hol van hát Rorkír?
- Hahh.
* Egyszerű, megvető horkantással reagálja le a leány piszkálódását. Mit tudhat amaz? Majd legközelebb felajánlja neki, hogy megsimogathatja a csatabárdját. *
~ Kígyónyelvű némber. ~
* Szerencsére bővebben nem fejtheti ki a gondolatait, mivel megzavarják őket, vagyis inkább ők ketten a harmadikat. Egy nőt, vélhetően Karheiát. Fél szemmel Nettienayára sandít, de hagyja hogy egyelőre ő beszéljen. Az asszonyok talán jobban megértik egymást. Addig ő felveszi a kényelmesnek és hanyagnak látszó testtartást, ám korántsem alszik az ébersége.
A lángoló ököl láttán két gondolat suhan át az agyán. Az első hogy nagyszerű, tényleg megtalálták Karheiát. A második, hogy úgy tűnik, nem örül nekik annyira. Felegyenesedik, és lustán a vállának támasztja a bárdját. *
- Csak nyugalom. Nincs bennünk ártó szándék.
* Úgy gondolja, talán célszerűbb minél hamarabb a tárgyra térni, a féleeértések elkerülése érdekében. *
- Sifrald vagyok, a Kilencéletű. Ő Nettienaya, szintén a Vashegy leánya akár te magad.
* Kezd belejönni ebbe a bemutatkozásosdiba. *
- Kagan székén immár Yagnar Rhagodar ül. Összehívta népét, hogy esküt tehessenek és együtt lakomázzanak.
* Mosolyra húzza a száját és tiszteletteljesen fejet hajt. *
- De erősen hiányolja jelenléteteket, aggódott hogy talán csak soká ér utól bennetek a hír. Szüksége van tulajdon vérének, Látóasszonyának támogatására.
* Körülvillan a szeme a tisztáson. *
- És hű harcosáéra is. Hol van hát Rorkír?
3497. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2023-07-14 18:14:47
Üzenet elküldve: 2023-07-14 18:14:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Új nap az Ősök útján//
- Még nem beszéltem a vashegyi szolgálólánnyal, akit Yagnar emlegetett, addig ez is megteszi.
*Hessegeti el az ötletet, hogy, lévén nem szolgáló többé, eldobja magától a megszokott ruháit. Különben van neki rendes öltözéke is, a legtöbbet már átvitte a Vashegyre, de meleg időkben a szoknya még mindig a legkényelmesebbek közé tartozik. Ahhoz meg már igazán megszokta a fűzőt.
Amit kevésbé szokott meg, az az, hogy egyesek kivont késsel közelítsenek hozzá. Még ha nem is hinné Sifraldról, hogy tényleg bántaná, maga a meglepetéssel ható közeledés elég ahhoz, hogy védekezésre ösztökélje.*
- Nem, nem gondolom. *rázza meg fejét, igyekezvén száműzni a hangjából a bosszúságot* - De nem mindennap törnek rám éles fegyverrel... Még ha csak ilyen kicsivel is.
*Állával az immár biztonságos helyen lévő kés felé bök. Megbékülő vonásain halovány somolygás fut át, noha nem biztos benne, társának feltűnik-e a finom cukkolás.*
//Ősök útját keresztezvén//
*Kellemes évődésüket ismét megakasztja az idegen zajok forrása, melyet feltett szándéka felderíteni, hiszen minél előbb megtalálják vezérük rokonát, annál hamarabb térhetnek vissza a korábbi időtöltéshez. Így tehát előre szalad. Útközben észreveszi, hogy Sifrald követi, és hallja is a parancsoló sziszegést, de nem tesz eleget neki, csak mikor már kiért az ösvény szélére. Csak azért, hogy az érkező férfi máris maga mögé söpörhesse, mint valami gyermeket. Felháborodásának azonban egészen addig nem ad hangot, míg társa a nagy védekező felhajtást követően sziesztás kényelembe nem vágja magát.*
- Ez most... komolyan?
*Mormogja hitetlenkedve, hogy lehetőség szerint csak a férfi hallja, és ezzel a lendülettel ki is lép mögüle, hogy esetleg egy fokkal értelmesebb kommunikációba tudjon kezdeni az idegennel.
Rá szegeződő gyönyörű kék szempárral találja magát szembe, mely bizalmatlanságot és... talán aggodalmat sugároz. De legalább nem agressziót.*
- Yagna... *mivel a nő határozottan úgy néz ki, hogy tényleg Karheia, a lényeggel kezdené mondandóját, de ekkor meglátja a kézfején végig futó lángokat* - Óh, hé, arra semmi szükség!
*Saját kezeit védekezőleg emeli fel, egyúttal jelezve békés szándékát.*
- Barátok vagyunk. Yagnar küldött. Üzenetet kell átadjunk neked és Rorkirnak. *kutakodva elnéz a nő mögé, de nem látja a tharg férfit* - Vagy csak neked.
- Még nem beszéltem a vashegyi szolgálólánnyal, akit Yagnar emlegetett, addig ez is megteszi.
*Hessegeti el az ötletet, hogy, lévén nem szolgáló többé, eldobja magától a megszokott ruháit. Különben van neki rendes öltözéke is, a legtöbbet már átvitte a Vashegyre, de meleg időkben a szoknya még mindig a legkényelmesebbek közé tartozik. Ahhoz meg már igazán megszokta a fűzőt.
Amit kevésbé szokott meg, az az, hogy egyesek kivont késsel közelítsenek hozzá. Még ha nem is hinné Sifraldról, hogy tényleg bántaná, maga a meglepetéssel ható közeledés elég ahhoz, hogy védekezésre ösztökélje.*
- Nem, nem gondolom. *rázza meg fejét, igyekezvén száműzni a hangjából a bosszúságot* - De nem mindennap törnek rám éles fegyverrel... Még ha csak ilyen kicsivel is.
*Állával az immár biztonságos helyen lévő kés felé bök. Megbékülő vonásain halovány somolygás fut át, noha nem biztos benne, társának feltűnik-e a finom cukkolás.*
//Ősök útját keresztezvén//
*Kellemes évődésüket ismét megakasztja az idegen zajok forrása, melyet feltett szándéka felderíteni, hiszen minél előbb megtalálják vezérük rokonát, annál hamarabb térhetnek vissza a korábbi időtöltéshez. Így tehát előre szalad. Útközben észreveszi, hogy Sifrald követi, és hallja is a parancsoló sziszegést, de nem tesz eleget neki, csak mikor már kiért az ösvény szélére. Csak azért, hogy az érkező férfi máris maga mögé söpörhesse, mint valami gyermeket. Felháborodásának azonban egészen addig nem ad hangot, míg társa a nagy védekező felhajtást követően sziesztás kényelembe nem vágja magát.*
- Ez most... komolyan?
*Mormogja hitetlenkedve, hogy lehetőség szerint csak a férfi hallja, és ezzel a lendülettel ki is lép mögüle, hogy esetleg egy fokkal értelmesebb kommunikációba tudjon kezdeni az idegennel.
Rá szegeződő gyönyörű kék szempárral találja magát szembe, mely bizalmatlanságot és... talán aggodalmat sugároz. De legalább nem agressziót.*
- Yagna... *mivel a nő határozottan úgy néz ki, hogy tényleg Karheia, a lényeggel kezdené mondandóját, de ekkor meglátja a kézfején végig futó lángokat* - Óh, hé, arra semmi szükség!
*Saját kezeit védekezőleg emeli fel, egyúttal jelezve békés szándékát.*
- Barátok vagyunk. Yagnar küldött. Üzenetet kell átadjunk neked és Rorkirnak. *kutakodva elnéz a nő mögé, de nem látja a tharg férfit* - Vagy csak neked.
3496. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2023-07-14 10:15:39
Üzenet elküldve: 2023-07-14 10:15:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Ősök útját keresztezvén//
*Karheia sietős léptekkel halad Rorkir kunyhója felé, s bár számít arra, hogy találkozik másokkal, de ez most cseppet sem foglalkoztatja őt. Az erdőség nem csak az utazók, de a favágók körében is kedvelt hely, ezért sem nyugtalanítják az emberi zajok a közelben. Érdektelensége úgy tűnik nem kölcsönös, mert a távolabban meglátott lány megtorpan és őt bámulja. Karheia ettől természetesen kényelmetlenül érzi magát, kicsit óva is inti őt, hogy majd amikor elhalad mellette is tartsa szemmel, ám a férfi megjelenése és nevének említése megtorpanásra készteti a mágust. Zavartan néz hol a lányra, hol a férfira, és elővigyázatosságból hátrál egy lépést. A köszönésre nem felel, élénk kék íriszeit Nettienayara szegezi.*
- Honnan tudod a nevemet?
*Aggasztja hogy ketten vannak, ez rossz érzéssel tölti el őt, amitől ösztönösen ökölbe szorul kézfeje, íját viszont látszólag nem kívánja használni. Részben amiatt is, mert jobb esélyei volnának nélküle. Felmerül benne annak az eshetősége is, hogy talán ork-barát Thargodrymekkel van dolga, s most eljöttek érte azért mert olyan csúnyán távozott fogvatartóitól, aminek eredménye a bestiák fájdalmas vinnyogása és égett hús szaga lett. Persze más információk fényében talán eszébe jutna Yagnar is, de Karheia nem sejti, hogy rövid távolléte alatt eredményesen elfoglalta a tharg trónust és új embereket is gyűjtött maga köré. Az öltözetekből ítélve annyiban bizonyos, hogy hozzá hasonlóakkal van dolga, de ez szemernyit sem enyhít bizalmatlanságán, hiszen egykoron saját rokonai vetették rabszolga sorba.*
A varázsló ökölbe szorítja kezét, melynek hatására kézfején lángnyelvek kúsznak végig. Ez könnyebb égési sérüléseket okozhat az ököl sebzőképességén felül (1), valamint tűzgyújtó hatású. A hatás megszűnik, ha a varázsló már nem tartja ökölben a kezét.
*Karheia sietős léptekkel halad Rorkir kunyhója felé, s bár számít arra, hogy találkozik másokkal, de ez most cseppet sem foglalkoztatja őt. Az erdőség nem csak az utazók, de a favágók körében is kedvelt hely, ezért sem nyugtalanítják az emberi zajok a közelben. Érdektelensége úgy tűnik nem kölcsönös, mert a távolabban meglátott lány megtorpan és őt bámulja. Karheia ettől természetesen kényelmetlenül érzi magát, kicsit óva is inti őt, hogy majd amikor elhalad mellette is tartsa szemmel, ám a férfi megjelenése és nevének említése megtorpanásra készteti a mágust. Zavartan néz hol a lányra, hol a férfira, és elővigyázatosságból hátrál egy lépést. A köszönésre nem felel, élénk kék íriszeit Nettienayara szegezi.*
- Honnan tudod a nevemet?
*Aggasztja hogy ketten vannak, ez rossz érzéssel tölti el őt, amitől ösztönösen ökölbe szorul kézfeje, íját viszont látszólag nem kívánja használni. Részben amiatt is, mert jobb esélyei volnának nélküle. Felmerül benne annak az eshetősége is, hogy talán ork-barát Thargodrymekkel van dolga, s most eljöttek érte azért mert olyan csúnyán távozott fogvatartóitól, aminek eredménye a bestiák fájdalmas vinnyogása és égett hús szaga lett. Persze más információk fényében talán eszébe jutna Yagnar is, de Karheia nem sejti, hogy rövid távolléte alatt eredményesen elfoglalta a tharg trónust és új embereket is gyűjtött maga köré. Az öltözetekből ítélve annyiban bizonyos, hogy hozzá hasonlóakkal van dolga, de ez szemernyit sem enyhít bizalmatlanságán, hiszen egykoron saját rokonai vetették rabszolga sorba.*
A varázsló ökölbe szorítja kezét, melynek hatására kézfején lángnyelvek kúsznak végig. Ez könnyebb égési sérüléseket okozhat az ököl sebzőképességén felül (1), valamint tűzgyújtó hatású. A hatás megszűnik, ha a varázsló már nem tartja ökölben a kezét.
3495. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2023-07-13 08:40:29
Üzenet elküldve: 2023-07-13 08:40:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Új nap az Ősök útján//
* Rosszalló kifejezéssel cicceg egy sort. Nem ő volt az, aki végigtipegett az asztal tetején, hogy aztán a lába között landoljon. Nem ő! És az Ősökre, hát férfiból van. Nyilván nem érinthetetlen ebből a szempontból. Sem. *
- Fűző.
* Ismerkedik a szóval. Bolondságnak tartja. Még a hangzása is csupa gyötrelem. *
- Már nem vagy szolgáló. Nem kell hát ehhez hasonló béklyókba verned magad.
* Továbbra is közeledik. A leány gyorsan reagál, de nem kerüli el figyelmét a félelemmel villogó szempár. Megtorpan és feltartja mindkét tenyerét. A helyére löki a kését. *
- Csak nem gondolod, hogy bántanálak?
* Hangjában némi bosszúsággal vegyes döbbenet érződik. Lassan megcsóválja a fejét, majd elidőzik a kivillanó combok látványán. Félmosolyra húzza a száját és lemondóan sóhajt. *
- Az ember fiának már azt se engedik meg, hogy segédkezet nyújtson...
//Ősök útját keresztezvén//
* Az ő fülét is megcsapja a közeledő léptek nesze. Kezét csatabárdja nyelére csúsztatja és a környező fákat pásztázza. Lehet akár egy szarvas, de akár egy útonálló is. *
~ Ostoba leány. ~
* Lelkesen siet előre, hogy bekapja az első nyilat a testébe. Halkan szitkozódik, miközben hosszú léptekkel utánaered. Menet közben előhúzza fegyverét. *
- Megállj!
* Sziszegi, bár már későn. A bokrok szélén végre megtorpan, mire egy hanyag mozdulattal belöki maga mögé Nettienayát, hogy szemügyre vehesse az érkezőt. *
- Üdv.
* Köszönti nyugodtan. Végigméri a nőt, akit Karheiának vélnek, miközben szórakozottan a földre támasztja a csatabárdot és rákönyököl. *
A hozzászólás írója (Kilencéletű Sifrald) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.07.13 08:41:24
* Rosszalló kifejezéssel cicceg egy sort. Nem ő volt az, aki végigtipegett az asztal tetején, hogy aztán a lába között landoljon. Nem ő! És az Ősökre, hát férfiból van. Nyilván nem érinthetetlen ebből a szempontból. Sem. *
- Fűző.
* Ismerkedik a szóval. Bolondságnak tartja. Még a hangzása is csupa gyötrelem. *
- Már nem vagy szolgáló. Nem kell hát ehhez hasonló béklyókba verned magad.
* Továbbra is közeledik. A leány gyorsan reagál, de nem kerüli el figyelmét a félelemmel villogó szempár. Megtorpan és feltartja mindkét tenyerét. A helyére löki a kését. *
- Csak nem gondolod, hogy bántanálak?
* Hangjában némi bosszúsággal vegyes döbbenet érződik. Lassan megcsóválja a fejét, majd elidőzik a kivillanó combok látványán. Félmosolyra húzza a száját és lemondóan sóhajt. *
- Az ember fiának már azt se engedik meg, hogy segédkezet nyújtson...
//Ősök útját keresztezvén//
* Az ő fülét is megcsapja a közeledő léptek nesze. Kezét csatabárdja nyelére csúsztatja és a környező fákat pásztázza. Lehet akár egy szarvas, de akár egy útonálló is. *
~ Ostoba leány. ~
* Lelkesen siet előre, hogy bekapja az első nyilat a testébe. Halkan szitkozódik, miközben hosszú léptekkel utánaered. Menet közben előhúzza fegyverét. *
- Megállj!
* Sziszegi, bár már későn. A bokrok szélén végre megtorpan, mire egy hanyag mozdulattal belöki maga mögé Nettienayát, hogy szemügyre vehesse az érkezőt. *
- Üdv.
* Köszönti nyugodtan. Végigméri a nőt, akit Karheiának vélnek, miközben szórakozottan a földre támasztja a csatabárdot és rákönyököl. *
A hozzászólás írója (Kilencéletű Sifrald) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.07.13 08:41:24
3494. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2023-07-12 23:21:23
Üzenet elküldve: 2023-07-12 23:21:23
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 387
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 387
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Ősök útját keresztezvén//
-Köszönöm.
*Feleli egyszóval mindenre amiben segít neki Rheia. Persze jóval többet jelent számára ez a köszönet mint a tűz meggyújtása miatti hála kifejezését. Rengeteg dolog miatt hálás a nőnek, s talán nemsokára ezt szavakba is öntheti. Igaz ahhoz jó sokat kell gondolkoznia még, hogy hogyan is formálja meg a megfelelő mondatokat, mert akárhogy is ez sosem volt az erőssége. A mágián még mindig leesett állal képed el és a fájó testét a kellemes kacagás szinte megfiatalítja.*
-Vigyázz magadra! Itt foglak várni.
*Azzal nem is tartja tovább ott őt. Rorkir a ropogó tüzet megpiszkálja egy faággal, majd kardját a földbe szúrja ül le mellé egy fatuskóra hogy erőt gyűjtsön. No meg hogy elmélkedjen azon hogy hogy is fejezhetné ki mit érez a másik iránt. Hogy tegyen eleget az ő, és a saját elvárásainak egyszerre? Nem könnyű feladat ez egy férfi életében sem, főleg hogy a barbárnak ezelőtt sosem volt ilyesmi feladattal dolga. ~Inkább még egy medve, az is könnyebb volna.~ Elvigyorodik a lángok fényében. Ugyan könnyen és őszintén szokott szólni, mindig más ez idegen emberekkel, meg azzal aki ilyen sokat jelent számára. Ha kicsit ki tudta fújni magát akkor a medvéhez sétál, hogy megnézze milyen sebeket ejtett rajta, és felmérje hogy hogy nyúzza meg, honnan kezdje el a műveletet, hol vágjon hogy szép maradjon a bunda. Mert biz egy ekkora vadnak jókora bundája lehet! A fejére is igényt tart, meg két karmára, atyja harci páncélja volt hasonló, de méltatlan lett volna hasonló ruházatot viselni hogyha nem maga ejti el az állatot.*
-Köszönöm.
*Feleli egyszóval mindenre amiben segít neki Rheia. Persze jóval többet jelent számára ez a köszönet mint a tűz meggyújtása miatti hála kifejezését. Rengeteg dolog miatt hálás a nőnek, s talán nemsokára ezt szavakba is öntheti. Igaz ahhoz jó sokat kell gondolkoznia még, hogy hogyan is formálja meg a megfelelő mondatokat, mert akárhogy is ez sosem volt az erőssége. A mágián még mindig leesett állal képed el és a fájó testét a kellemes kacagás szinte megfiatalítja.*
-Vigyázz magadra! Itt foglak várni.
*Azzal nem is tartja tovább ott őt. Rorkir a ropogó tüzet megpiszkálja egy faággal, majd kardját a földbe szúrja ül le mellé egy fatuskóra hogy erőt gyűjtsön. No meg hogy elmélkedjen azon hogy hogy is fejezhetné ki mit érez a másik iránt. Hogy tegyen eleget az ő, és a saját elvárásainak egyszerre? Nem könnyű feladat ez egy férfi életében sem, főleg hogy a barbárnak ezelőtt sosem volt ilyesmi feladattal dolga. ~Inkább még egy medve, az is könnyebb volna.~ Elvigyorodik a lángok fényében. Ugyan könnyen és őszintén szokott szólni, mindig más ez idegen emberekkel, meg azzal aki ilyen sokat jelent számára. Ha kicsit ki tudta fújni magát akkor a medvéhez sétál, hogy megnézze milyen sebeket ejtett rajta, és felmérje hogy hogy nyúzza meg, honnan kezdje el a műveletet, hol vágjon hogy szép maradjon a bunda. Mert biz egy ekkora vadnak jókora bundája lehet! A fejére is igényt tart, meg két karmára, atyja harci páncélja volt hasonló, de méltatlan lett volna hasonló ruházatot viselni hogyha nem maga ejti el az állatot.*
3493. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2023-07-12 19:00:25
Üzenet elküldve: 2023-07-12 19:00:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Új nap az Ősök útján//
- Hogy én ragadtattam el magam? *szünteti be a dalolászást* - Talán inkább te.
*Jelentőségteljesen pislant a férfira, elvégre ő volt a kezdeményező fél. Rózsás arca azonban annyit elárul, hogy bárki is volt a tettes, nem esett ellenére az események alakulása.
A patak partján térdepelve lehunyt szemmel, jólesőn sóhajt egyet, ahogy a hűvös víz egészen felfrissíti bőrét. Átfut a gondolatai között, hogy milyen jó is lenne megkeresni a patak végénél elterülő tavacskát, és rendesen megmártózni a vízben. Egészen át is adná magát az elképzelésnek, amikor Sifrald egy bizonyos hogyishívjákról kezd el érdeklődni. Mivel egyelőre elképzelése nincs, miről van szó, kinyitja szemeit, hogy érdeklődve társa irányába forduljon, aki szerencsére gesztikulálva igyekszik kisegíteni őt.*
- A fűzőre gondolsz?
*Saját tenyereit az emlegetett ruhadarabra helyezi, megerősítve a férfit a helyes szóhasználatban.*
- Ez nem kínoz. A szolgálói éveim alatt megszoktam már a viselését.
*És történetesen, mivel kívül hordja, a blúz felett, ezért nem hagyható figyelmen kívül a vizuális hatás sem, ami különösen jól jött a munkakeresések során. Mondandója alatt végig is tekint magán, így nem veszi észre, hogy Sifrald kést vesz elő. Annál nagyobb meglepetésként éri, ahogy újra társára tekint annak szavai nyomán, és azt látja, hogy a férfi kivont bökővel közelít. Szemei ijedten villannak, és ösztönszerűen mozdul, hogy a térdeplésből oldalra billentse magát, ezzel megkönnyítve a továbbiakat. Ahogy baljával megtámaszkodik a földön, jobbjával feljebb rángatja felszabadult szoknyája szélét, hogy elérje a combjára erősített tőröcskét. Megmarkolja a kis fegyvert, és már rántaná is ki, mikor végre tudatosul benne, hogy Sifrald nem arra készül, hogy az életét vegye azzal a késsel, csak a fűzőjétől akarja megszabadítani.
Megkönnyebbülten vesz egy nagyobb levegőt, ahogy vonásai, tekintete is lazul, pillantását azonban nem veszi le a Kilencéletűről.*
- Majd levághatod, ha cserébe én is levághatom rólad a nadrágod.
*Sziszegi az ijedelemtől kissé sértődött fűszerezéssel a hangjában, miközben feltápászkodik a földről, mert akárhogy is nézzük, túlontúl kiszolgáltatott helyzetben érzi magát így a másikkal szemben.
//Ősök útját keresztezvén//
Ahogy a port törölgeti le ruhájáról, zajok csapják meg füleit.*
- Valaki van a közelben.
*Közli Sifralddal, bár valószínűsíti, hogy a férfi is meghallotta már a sietős lépteket. Ugyan nem túl nagy az esélye, hogy akkora szerencséjük legyen, hogy csak úgy belefutnak Karheiába vagy Rorkirba, nem hagyhatja figyelmen kívül azt se, hogy az erdőséget nem járják sűrűn a népek, így ha a két emlegetett tharg errefelé kószál, akár össze is tudnak futni.*
- Talán megnézhetnénk, hátha ők azok.
*Tudja, hogy Sifrald érti, kikre gondol, így meg se várva a férfi válaszát, elindul a tisztás széle felé abba az irányba, ahonnan a hangokat hallotta. A fák között nem kell sokat mennie, hogy az ösvényre érjen, ahol körülnéz. Meg is pillant egy női alakot közeledni. Amaz nyilván ugyanúgy észreveszi őt, így nem megy tovább - nincs kedve megint farkasszemet nézni egy nyílvesszővel. Helyette csak végignéz a nőn. Kinézetre egészen... tharg-szerű, bár ennyiből még nem tudja megállapítani, hogy valóban Yagnar véréhez lenne-e szerencséjük.*
- Karheia?
*Kérdezi az idegentől pár másodpercnyi vizslató töprengés után.*
- Hogy én ragadtattam el magam? *szünteti be a dalolászást* - Talán inkább te.
*Jelentőségteljesen pislant a férfira, elvégre ő volt a kezdeményező fél. Rózsás arca azonban annyit elárul, hogy bárki is volt a tettes, nem esett ellenére az események alakulása.
A patak partján térdepelve lehunyt szemmel, jólesőn sóhajt egyet, ahogy a hűvös víz egészen felfrissíti bőrét. Átfut a gondolatai között, hogy milyen jó is lenne megkeresni a patak végénél elterülő tavacskát, és rendesen megmártózni a vízben. Egészen át is adná magát az elképzelésnek, amikor Sifrald egy bizonyos hogyishívjákról kezd el érdeklődni. Mivel egyelőre elképzelése nincs, miről van szó, kinyitja szemeit, hogy érdeklődve társa irányába forduljon, aki szerencsére gesztikulálva igyekszik kisegíteni őt.*
- A fűzőre gondolsz?
*Saját tenyereit az emlegetett ruhadarabra helyezi, megerősítve a férfit a helyes szóhasználatban.*
- Ez nem kínoz. A szolgálói éveim alatt megszoktam már a viselését.
*És történetesen, mivel kívül hordja, a blúz felett, ezért nem hagyható figyelmen kívül a vizuális hatás sem, ami különösen jól jött a munkakeresések során. Mondandója alatt végig is tekint magán, így nem veszi észre, hogy Sifrald kést vesz elő. Annál nagyobb meglepetésként éri, ahogy újra társára tekint annak szavai nyomán, és azt látja, hogy a férfi kivont bökővel közelít. Szemei ijedten villannak, és ösztönszerűen mozdul, hogy a térdeplésből oldalra billentse magát, ezzel megkönnyítve a továbbiakat. Ahogy baljával megtámaszkodik a földön, jobbjával feljebb rángatja felszabadult szoknyája szélét, hogy elérje a combjára erősített tőröcskét. Megmarkolja a kis fegyvert, és már rántaná is ki, mikor végre tudatosul benne, hogy Sifrald nem arra készül, hogy az életét vegye azzal a késsel, csak a fűzőjétől akarja megszabadítani.
Megkönnyebbülten vesz egy nagyobb levegőt, ahogy vonásai, tekintete is lazul, pillantását azonban nem veszi le a Kilencéletűről.*
- Majd levághatod, ha cserébe én is levághatom rólad a nadrágod.
*Sziszegi az ijedelemtől kissé sértődött fűszerezéssel a hangjában, miközben feltápászkodik a földről, mert akárhogy is nézzük, túlontúl kiszolgáltatott helyzetben érzi magát így a másikkal szemben.
//Ősök útját keresztezvén//
Ahogy a port törölgeti le ruhájáról, zajok csapják meg füleit.*
- Valaki van a közelben.
*Közli Sifralddal, bár valószínűsíti, hogy a férfi is meghallotta már a sietős lépteket. Ugyan nem túl nagy az esélye, hogy akkora szerencséjük legyen, hogy csak úgy belefutnak Karheiába vagy Rorkirba, nem hagyhatja figyelmen kívül azt se, hogy az erdőséget nem járják sűrűn a népek, így ha a két emlegetett tharg errefelé kószál, akár össze is tudnak futni.*
- Talán megnézhetnénk, hátha ők azok.
*Tudja, hogy Sifrald érti, kikre gondol, így meg se várva a férfi válaszát, elindul a tisztás széle felé abba az irányba, ahonnan a hangokat hallotta. A fák között nem kell sokat mennie, hogy az ösvényre érjen, ahol körülnéz. Meg is pillant egy női alakot közeledni. Amaz nyilván ugyanúgy észreveszi őt, így nem megy tovább - nincs kedve megint farkasszemet nézni egy nyílvesszővel. Helyette csak végignéz a nőn. Kinézetre egészen... tharg-szerű, bár ennyiből még nem tudja megállapítani, hogy valóban Yagnar véréhez lenne-e szerencséjük.*
- Karheia?
*Kérdezi az idegentől pár másodpercnyi vizslató töprengés után.*
3492. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2023-07-11 23:09:15
Üzenet elküldve: 2023-07-11 23:09:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Új nap az Ősök útján//
- Érthető.
* Biccent. Világos számára, hogy Nettienaya akar magának egy menedékhelyet. Hiába kötelezte el magát a tharg nép mellett, egyelőre nem kapott tőlük sokat és viszont. Még ki kell alakulnia a kölcsönös bizalomnak.
Ismerős dallam üti meg a fülét, mire elvigyorodik. A lányra pillant, csillogó arcából egyből látja, hogy az esti történésekre gondol. *
- Ne emészd magad. Érthető, ha a társaságomban kissé elragadtattad magad...
* Átengedi a helyét később a pataknál, majd feltűnik neki a leány furcsán egyenes dereka. Homlokráncolva gondolkozik, majd eszébe jut, hogy a tehetősebb wegtoreni dámaasszonyok hordtak valamiféle kemény anyagú ruhadarabot, hogy vaskosabb derekukat összepasszírozzák és a kebleiket feljebb gyömöszöljék. El kell ismernie, hatásos látványt tudtak nyújtani, de nem igazán érti, hogy az erdő közepén mi célt szolgálna ez az eszköz. Hacsak... nem miatta csinosítja ki magát! Megenyhül a képe és elnézően somolyog. *
- Nettienaya... mondd csak, mi a hét ördögért kínozod magad ilyen... hogyishívjákkal?
* Mutogat a saját törzse körül, hogy a másik értse mire is gondol. Előszedi a kését, majd tesz egy lépést. *
- Miattam igazán ne gyötörd magad. Gyere csak. Levágom rólad ezt a szart.
* Buzgó arccal megindul felé, bár lélekben felkészült az ellenkezésre. Pillantása azért odatéved a vizes blúzra is, de természetesen mindez csak az említett ruhadarab becélozása miatt történik így. *
- Érthető.
* Biccent. Világos számára, hogy Nettienaya akar magának egy menedékhelyet. Hiába kötelezte el magát a tharg nép mellett, egyelőre nem kapott tőlük sokat és viszont. Még ki kell alakulnia a kölcsönös bizalomnak.
Ismerős dallam üti meg a fülét, mire elvigyorodik. A lányra pillant, csillogó arcából egyből látja, hogy az esti történésekre gondol. *
- Ne emészd magad. Érthető, ha a társaságomban kissé elragadtattad magad...
* Átengedi a helyét később a pataknál, majd feltűnik neki a leány furcsán egyenes dereka. Homlokráncolva gondolkozik, majd eszébe jut, hogy a tehetősebb wegtoreni dámaasszonyok hordtak valamiféle kemény anyagú ruhadarabot, hogy vaskosabb derekukat összepasszírozzák és a kebleiket feljebb gyömöszöljék. El kell ismernie, hatásos látványt tudtak nyújtani, de nem igazán érti, hogy az erdő közepén mi célt szolgálna ez az eszköz. Hacsak... nem miatta csinosítja ki magát! Megenyhül a képe és elnézően somolyog. *
- Nettienaya... mondd csak, mi a hét ördögért kínozod magad ilyen... hogyishívjákkal?
* Mutogat a saját törzse körül, hogy a másik értse mire is gondol. Előszedi a kését, majd tesz egy lépést. *
- Miattam igazán ne gyötörd magad. Gyere csak. Levágom rólad ezt a szart.
* Buzgó arccal megindul felé, bár lélekben felkészült az ellenkezésre. Pillantása azért odatéved a vizes blúzra is, de természetesen mindez csak az említett ruhadarab becélozása miatt történik így. *
3491. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2023-07-06 23:41:22
Üzenet elküldve: 2023-07-06 23:41:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Ősök útját keresztezvén//
*Mosolyogva biccent Rorkirnak. A küzdelem után aligha tudná elképzelni, hogy a férfi átengedné zsákmányát, akkor is ha egy falkányi farkas követelné azt.*
- Egy hordót?
*Nagy levegőt vesz és beharapja ajkait. Nem akarja letörni a harcost azzal, hogyha akarna sem lenne képes lépést tartani vele. De majd igyekszik, elvégre az ünneplés most tényleg rájuk fér.*
- Oh nem hiszem hogy zokon vették.
*Legyint rá egyet.*
- A Vaskorsóban úgy hallottam elég mindennapos a székdobálás. Hála a Szellemeknek a bőrömön még sosem tapasztaltam.
*Főleg mert Karheia javarészt Synmira vagy a mágustorony tudástárát böngészte, s csak ritkán tett kitérőt az erdőségbe vagy a piacra.*
- Ó, ez jó ötlet!
*Lelkesedik fel rögtön a tüzet illetően.*
- A meggyújtását majd én könnyen megoldom, csak elég fát kell gyűjteni hozzá.
*Látja hogy Rorkir felállni készül, ezért habozás nélkül lép is hozzá, hogy felkarja alá nyúlva próbáljon rásegíteni s akár támaszkodási lehetőséget is kínálva a barbárnak. Mikor úgy érzi hogy a férfi biztos lábakon áll, akkor elereszti őt.*
- El is várom! Különben megpödörgetem a füledet! Abban legendásan jó vagyok.
*Szeme sarkából cinkos módon les Rorkir irányába, viszont idejét nem vesztegeti tovább a viccelődésükre. Faágakat keríteni az erdőségben nem nagy kihívás, ebben az évszakban pedig száraz fűfoltokból is akad néhány. Megtisztítja a földet és gyorsan, kissé hanyag módon építi fel a piramis formájú kupacot. Ujjával aprócska kört írva le a levegőben próbál meg lángot varázsolni rá, hogy a száraz csomóhoz tartva lángra lobbantsa azt.*
- A többit rád bízom.
*Felegyenesedik, a férfi vállára helyezi kezét és rámosolyog. Elég csak ránéznie, hogy önkéntelenül is mosolyogni kezdjen.*
- Sietek ahogy tudok.
*Egy biccentéssel nyomatékosítja szavait, felveszi földről íját, majd gyors léptekkel, helyenként lassú kocogással megindul visszafelé. Legalábbis abba az irányba amerre a visszát sejteni véli.*
A varázsló feltartja mutatóujját, melynek hatására a varázsló ujjbegyén aprócska láng gyúl, majd egy körön belül belül kialszik. Ha a varázsló egy gyertyára mutat rá, akkor a gyertya gyullad meg, legyen bármilyen távolságra.
*Mosolyogva biccent Rorkirnak. A küzdelem után aligha tudná elképzelni, hogy a férfi átengedné zsákmányát, akkor is ha egy falkányi farkas követelné azt.*
- Egy hordót?
*Nagy levegőt vesz és beharapja ajkait. Nem akarja letörni a harcost azzal, hogyha akarna sem lenne képes lépést tartani vele. De majd igyekszik, elvégre az ünneplés most tényleg rájuk fér.*
- Oh nem hiszem hogy zokon vették.
*Legyint rá egyet.*
- A Vaskorsóban úgy hallottam elég mindennapos a székdobálás. Hála a Szellemeknek a bőrömön még sosem tapasztaltam.
*Főleg mert Karheia javarészt Synmira vagy a mágustorony tudástárát böngészte, s csak ritkán tett kitérőt az erdőségbe vagy a piacra.*
- Ó, ez jó ötlet!
*Lelkesedik fel rögtön a tüzet illetően.*
- A meggyújtását majd én könnyen megoldom, csak elég fát kell gyűjteni hozzá.
*Látja hogy Rorkir felállni készül, ezért habozás nélkül lép is hozzá, hogy felkarja alá nyúlva próbáljon rásegíteni s akár támaszkodási lehetőséget is kínálva a barbárnak. Mikor úgy érzi hogy a férfi biztos lábakon áll, akkor elereszti őt.*
- El is várom! Különben megpödörgetem a füledet! Abban legendásan jó vagyok.
*Szeme sarkából cinkos módon les Rorkir irányába, viszont idejét nem vesztegeti tovább a viccelődésükre. Faágakat keríteni az erdőségben nem nagy kihívás, ebben az évszakban pedig száraz fűfoltokból is akad néhány. Megtisztítja a földet és gyorsan, kissé hanyag módon építi fel a piramis formájú kupacot. Ujjával aprócska kört írva le a levegőben próbál meg lángot varázsolni rá, hogy a száraz csomóhoz tartva lángra lobbantsa azt.*
- A többit rád bízom.
*Felegyenesedik, a férfi vállára helyezi kezét és rámosolyog. Elég csak ránéznie, hogy önkéntelenül is mosolyogni kezdjen.*
- Sietek ahogy tudok.
*Egy biccentéssel nyomatékosítja szavait, felveszi földről íját, majd gyors léptekkel, helyenként lassú kocogással megindul visszafelé. Legalábbis abba az irányba amerre a visszát sejteni véli.*
A varázsló feltartja mutatóujját, melynek hatására a varázsló ujjbegyén aprócska láng gyúl, majd egy körön belül belül kialszik. Ha a varázsló egy gyertyára mutat rá, akkor a gyertya gyullad meg, legyen bármilyen távolságra.
3490. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2023-07-06 19:33:52
Üzenet elküldve: 2023-07-06 19:33:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Szilaj Tökvirág//
*Úgy tűnik Alesian feladja a minduntalan sikertelen próbálkozást a kommunikációra, amivel Ranreya könnyedén megbékél. Már egy kicsit talán kezdene lenyugodni, amikor a tündér ismét azon az ismeretlen, kábító nyelven kezd el mormogni, s most sem marad el a hatása. A barbár nő összerezzen, egy pillanatig rémülten egyszersmind csodálva nézi a lehulló szikrákat, majd agyának hátsó szegletében valami óvatosságra inti. Úgy dönt ez az utolsó csepp neki mára, még a végén valami átkot kap a nyakába, ezért oldalát markolászva fordít hátra és megpróbál a fák irányába eliszkolni.*
*Úgy tűnik Alesian feladja a minduntalan sikertelen próbálkozást a kommunikációra, amivel Ranreya könnyedén megbékél. Már egy kicsit talán kezdene lenyugodni, amikor a tündér ismét azon az ismeretlen, kábító nyelven kezd el mormogni, s most sem marad el a hatása. A barbár nő összerezzen, egy pillanatig rémülten egyszersmind csodálva nézi a lehulló szikrákat, majd agyának hátsó szegletében valami óvatosságra inti. Úgy dönt ez az utolsó csepp neki mára, még a végén valami átkot kap a nyakába, ezért oldalát markolászva fordít hátra és megpróbál a fák irányába eliszkolni.*
3489. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2023-07-06 18:41:50
Üzenet elküldve: 2023-07-06 18:41:50
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 387
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 387
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Ősök útját keresztezvén//
*Egészen idilli most ez a helyzet, bár ne fájnának így a sebei. Sok erőt ad neki Rheia jelenléte és az, hogy még van egy kis dolga a medvével amit semmiképp nem akar a farkasokra hagyni.*
-Komolyan.
*Feleli jelentőségteljesen, majd ő is kicsit elvész a pillanatban, majd a rideg valóság, no meg a fájó sebei visszarántják őt.*
-Jó. Ez nagyon fontos Rheia, nem fogom átengedni azt a bestiát a vadaknak.
*Vigyorog szélesen megvillantva kissé hegyes szemfogait.*
-Egy egész hordót fogunk meginni! És mindenki a vendégünk lesz!
*Igazán kellemes ez, már rég volt oka egy igazi tort ülni. Talán most.*
-Bár a múltkor verekedtem ott, nem tudom hogy bajnoknak néznek majd, vagy ki vagyok tiltva azóta. Remélem nem az utóbbi.
*De közben megpróbál lassan felülni, és mozgatni végtagjait, megnézve hogy mennyire hat a varázsital, és ha ereje engedi felállni is megpróbál óvatosan.*
-Ha segítesz tüzet rakni akkor biztosan, az távol tartja majd az állatokat, aki meg túl merész lesz azt majd elintézem. Nem lesz baj.
*Aztán lassan és óvatosan megpróbál reményei szerint Rheia segítségével néhány száraz faágat gyűjteni, hogy tudjanak egy jó kis tüzet rakni. Ez a nőnek is segíteni fog visszatalálni, és meg is védi Rorkirt az erdő lényeitől. Remélhetőleg. ~Mi lenne velem nélküle.~*
-Itt foglak várni, keresek valami követ és lepihenek a tűznél, ígérem. Nem kószálok el anya.
*Mondja mókásan, megpróbálva kicsit kizökkenteni kedvesét az aggódásból.*
Megivott egy varázsitalt, ami azonnal begyógyítja az első, második, harmadik és negyedik fokozatú sebesüléseket, továbbá a hétfokú skálán eggyel növeli az állóképességet a következő két körre.
*Egészen idilli most ez a helyzet, bár ne fájnának így a sebei. Sok erőt ad neki Rheia jelenléte és az, hogy még van egy kis dolga a medvével amit semmiképp nem akar a farkasokra hagyni.*
-Komolyan.
*Feleli jelentőségteljesen, majd ő is kicsit elvész a pillanatban, majd a rideg valóság, no meg a fájó sebei visszarántják őt.*
-Jó. Ez nagyon fontos Rheia, nem fogom átengedni azt a bestiát a vadaknak.
*Vigyorog szélesen megvillantva kissé hegyes szemfogait.*
-Egy egész hordót fogunk meginni! És mindenki a vendégünk lesz!
*Igazán kellemes ez, már rég volt oka egy igazi tort ülni. Talán most.*
-Bár a múltkor verekedtem ott, nem tudom hogy bajnoknak néznek majd, vagy ki vagyok tiltva azóta. Remélem nem az utóbbi.
*De közben megpróbál lassan felülni, és mozgatni végtagjait, megnézve hogy mennyire hat a varázsital, és ha ereje engedi felállni is megpróbál óvatosan.*
-Ha segítesz tüzet rakni akkor biztosan, az távol tartja majd az állatokat, aki meg túl merész lesz azt majd elintézem. Nem lesz baj.
*Aztán lassan és óvatosan megpróbál reményei szerint Rheia segítségével néhány száraz faágat gyűjteni, hogy tudjanak egy jó kis tüzet rakni. Ez a nőnek is segíteni fog visszatalálni, és meg is védi Rorkirt az erdő lényeitől. Remélhetőleg. ~Mi lenne velem nélküle.~*
-Itt foglak várni, keresek valami követ és lepihenek a tűznél, ígérem. Nem kószálok el anya.
*Mondja mókásan, megpróbálva kicsit kizökkenteni kedvesét az aggódásból.*
Megivott egy varázsitalt, ami azonnal begyógyítja az első, második, harmadik és negyedik fokozatú sebesüléseket, továbbá a hétfokú skálán eggyel növeli az állóképességet a következő két körre.
3488. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2023-07-05 18:19:00
Üzenet elküldve: 2023-07-05 18:19:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Ősök útját keresztezvén//
- Igen. Én is Artheniorban tanultam róluk többet.
*Most megkíméli a sérült férfit hosszas beszámolójáról a könyvtárban. Most viszont úgy tűnik némi hasznát vette az ott megszerzett tudásnak, arról nem is beszélve, hogy milyen jót csevegett Gaerralosszal, annak ellenére, hogy csak egy városi katona.*
- Komolyan?
*Tagadhatatlanul meghatják őt Rorkir szavai, kicsit bele is pirul. A maga módján szerény nő, de csak mert tudatában van azzal, hogy semmiben sem kiemelkedő, sem jelleme, sem pedig külleme nem teszi őt különlegessé. A Rorkir-féle nagy harcosok bármelyike találhatna nála elragadóbb és szebb nőt, meglepő módon itt igen sok is akad belőlük. Rorkir mégis őt tette ebbe a kitüntetett szerepbe, felé irányulnak gyengéd érzései, ezért pedig suta reakciói és zavara mellett rendkívül hálás.
A simító kézfejre teszi sajátját, és szemeit lehunyva hosszan pihenteti arcát a durva tenyérben. A kérdés viszont emlékezteti arra, hogy most nem egy meghitt pillanat megélése a fontos, hanem egy feladat vár rájuk.*
- Azt hiszem hazatalálok, igen.
*Kissé bizonytalan ebben, annyira nem figyelte az idevezető utat, inkább a nyomok követése kötötte le őt, de úgy véli előbb-utóbb biztosan meglelné a vissza vezető utat.
A kard az ő figyelmét is megragadja. Csodálkozva pislog a szikrázó pengére, és hosszasan gyönyörködik a rúnákban.*
- Majd a Vaskorsóban ünnepelünk erre, mit szólsz? Ezek után bizony ránk fér majd, s biztos a többiek is örömmel meghallgatnák egy kupa sör felett.
*Lassan felemelkedik, felületesen leporolja ruháját.*
- Akkor hát elmegyek a lovakért. Mit gondolsz rendben leszel? A vér ide vonzhat más vadakat is.
*Máris aggódni kezd, amit a férfi már jól ismerhet Karheiától, s enyhén sebesre rágott ajkai is árulkodnak erről a rossz szokásáról. De most jobbat a varázslónő sem tud kieszelni, s bár nem szívesen, de feltehetően magára kell hagynia a férfit.*
- Igen. Én is Artheniorban tanultam róluk többet.
*Most megkíméli a sérült férfit hosszas beszámolójáról a könyvtárban. Most viszont úgy tűnik némi hasznát vette az ott megszerzett tudásnak, arról nem is beszélve, hogy milyen jót csevegett Gaerralosszal, annak ellenére, hogy csak egy városi katona.*
- Komolyan?
*Tagadhatatlanul meghatják őt Rorkir szavai, kicsit bele is pirul. A maga módján szerény nő, de csak mert tudatában van azzal, hogy semmiben sem kiemelkedő, sem jelleme, sem pedig külleme nem teszi őt különlegessé. A Rorkir-féle nagy harcosok bármelyike találhatna nála elragadóbb és szebb nőt, meglepő módon itt igen sok is akad belőlük. Rorkir mégis őt tette ebbe a kitüntetett szerepbe, felé irányulnak gyengéd érzései, ezért pedig suta reakciói és zavara mellett rendkívül hálás.
A simító kézfejre teszi sajátját, és szemeit lehunyva hosszan pihenteti arcát a durva tenyérben. A kérdés viszont emlékezteti arra, hogy most nem egy meghitt pillanat megélése a fontos, hanem egy feladat vár rájuk.*
- Azt hiszem hazatalálok, igen.
*Kissé bizonytalan ebben, annyira nem figyelte az idevezető utat, inkább a nyomok követése kötötte le őt, de úgy véli előbb-utóbb biztosan meglelné a vissza vezető utat.
A kard az ő figyelmét is megragadja. Csodálkozva pislog a szikrázó pengére, és hosszasan gyönyörködik a rúnákban.*
- Majd a Vaskorsóban ünnepelünk erre, mit szólsz? Ezek után bizony ránk fér majd, s biztos a többiek is örömmel meghallgatnák egy kupa sör felett.
*Lassan felemelkedik, felületesen leporolja ruháját.*
- Akkor hát elmegyek a lovakért. Mit gondolsz rendben leszel? A vér ide vonzhat más vadakat is.
*Máris aggódni kezd, amit a férfi már jól ismerhet Karheiától, s enyhén sebesre rágott ajkai is árulkodnak erről a rossz szokásáról. De most jobbat a varázslónő sem tud kieszelni, s bár nem szívesen, de feltehetően magára kell hagynia a férfit.*
3487. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2023-07-03 20:52:15
Üzenet elküldve: 2023-07-03 20:52:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Új nap az Ősök útján//
*Sokat sejtető mosoly terül el arcán a kérdést hallva.*
- Ez, megnyugtatlak, a lehető legjobb.
*Ha valamit sikerült eddig megállapítania a tharg férfiakról, az elsősorban az igazi férfiasság. Amit sajnos az artheniori népek között határozottan kevés számban talált az elmúlt években, azt most a Vashegy egy éjszaka alatt behozta. Talán tényleg a szakáll teszi. Vagy az izmok. Vagy az a zabolátlan szabadság és nyers ösztön, ami ezeknek az embereknek a tekintetéből sugárzik. Talán mind együtt. Akárhogy is, azt a bizonyos nem megvetett testiséget egészen vonzóvá teszi számára. Annyira, hogy nem is rest meginvitálni Sifraldot a saját házába - jóllehet nem egészen gondolt bele, hogy meghívása milyen rejtett utalással hat a férfi számára; kivételesen tényleg csak egy ebédre gondolt, gondol.
El kell nevesse magát a gáláns felajánláson, bár érzi, hogy társa komolyan gondolja a fej- és orrtördelést.*
- Ahogy én is bármikor tűpárnát csinálok bárkiből, aki megérdemli.
*Válaszol, ahogy sikerül lenyelnie a nevetést. Utána viszont visszatér a komorabb gondolatmenethez is.*
- Amúgy nem félek igazán. *rázza meg fejét elgondolkodva* - De jobb belegondolni, hogy nem engedem el teljesen, amit évek kemény munkájával szereztem. Akkor is, ha itt hagyom, hogy veletek élhessek.
*Felpillant Sifraldra. Abban már percről percre biztosabb, hogy új népével akar élni. Főleg, ha ilyen kellemes kísértések érik a férfi(ak) részéről.*
- Kezdheted mondjuk a kreativitásoddal. Bebizonyíthatod, mennyire vagy találékony abban, hogy kitalálod, mit bizonyíts be...
*Incselkedőn fordítja el pillantását a Kilencéletűről, hadd puffogjon magában. Addig is belekezd egy kis hümmögő danolászásba. A tegnap esti dallam jut eszébe. No meg a tegnap esti események. Érzi is azonnal, hogy elkezd pirulni.
Közben kiérnek az erdőség ritkább területeire. Errefelé már sokkalta ismerősebb neki a táj, így nagyjából sejti is, merre vezeti őt a Kilencéletű.*
- Benne vagyok.
*Bólint. Az utasítást követve lekászálódik Fajal nyergéből, és a kantáron vezetve kíséri tovább a lovat a fák közé. Ahogy kiérnek a tisztásra, nyugtázza magában, hogy járt már itt, noha nem sokszor. Ő egy másik tisztáson szokott gyakorlatozni. A gyors körbepillantás után íriszei visszatévednek Sifraldra... vagyis leginkább annak tomporára, ahogy a férfi a patakhoz hajol inni és mosakodni. Kifejezetten kellemes látványnak tartja, ahogy az amúgy is feszes nadrág még jobban kisimul a mozdulatoktól, és bár nem szokása ennyire megbámulni másokat, esze ágában sincs levenni szemeit társáról. Egészen addig követi, míg amaz hátra nem dől lovának, ekkor azonban ő is megindul végre a patak felé, hogy Sifraldhoz hasonlóan engedje saját lovát is inni, s ő is letérdel a partra. Fűzőjének köszönhetően kicsit merevebb mozdulatokkal tud csak a víz fölé hajolni, hogy belemártva két kezét ajkaihoz tudjon emelni egy adagot, utána pedig szintén lekövetve az elöljáró példáját, megmossa arcát a friss vízzel. Amiből jut bőven a mellkasára is, vízfoltossá varázsolva blúzának fűző fölötti részét.*
- Ez jól esett.
*Sóhajt végül, visszaereszkedve sarkaira, miközben nedves nyakát dörzsölgeti.*
- Ezt az ötletet felírhatjuk a kreativitásod számlájára.
*Vigyorodik végül el a másikra pislantva.*
*Sokat sejtető mosoly terül el arcán a kérdést hallva.*
- Ez, megnyugtatlak, a lehető legjobb.
*Ha valamit sikerült eddig megállapítania a tharg férfiakról, az elsősorban az igazi férfiasság. Amit sajnos az artheniori népek között határozottan kevés számban talált az elmúlt években, azt most a Vashegy egy éjszaka alatt behozta. Talán tényleg a szakáll teszi. Vagy az izmok. Vagy az a zabolátlan szabadság és nyers ösztön, ami ezeknek az embereknek a tekintetéből sugárzik. Talán mind együtt. Akárhogy is, azt a bizonyos nem megvetett testiséget egészen vonzóvá teszi számára. Annyira, hogy nem is rest meginvitálni Sifraldot a saját házába - jóllehet nem egészen gondolt bele, hogy meghívása milyen rejtett utalással hat a férfi számára; kivételesen tényleg csak egy ebédre gondolt, gondol.
El kell nevesse magát a gáláns felajánláson, bár érzi, hogy társa komolyan gondolja a fej- és orrtördelést.*
- Ahogy én is bármikor tűpárnát csinálok bárkiből, aki megérdemli.
*Válaszol, ahogy sikerül lenyelnie a nevetést. Utána viszont visszatér a komorabb gondolatmenethez is.*
- Amúgy nem félek igazán. *rázza meg fejét elgondolkodva* - De jobb belegondolni, hogy nem engedem el teljesen, amit évek kemény munkájával szereztem. Akkor is, ha itt hagyom, hogy veletek élhessek.
*Felpillant Sifraldra. Abban már percről percre biztosabb, hogy új népével akar élni. Főleg, ha ilyen kellemes kísértések érik a férfi(ak) részéről.*
- Kezdheted mondjuk a kreativitásoddal. Bebizonyíthatod, mennyire vagy találékony abban, hogy kitalálod, mit bizonyíts be...
*Incselkedőn fordítja el pillantását a Kilencéletűről, hadd puffogjon magában. Addig is belekezd egy kis hümmögő danolászásba. A tegnap esti dallam jut eszébe. No meg a tegnap esti események. Érzi is azonnal, hogy elkezd pirulni.
Közben kiérnek az erdőség ritkább területeire. Errefelé már sokkalta ismerősebb neki a táj, így nagyjából sejti is, merre vezeti őt a Kilencéletű.*
- Benne vagyok.
*Bólint. Az utasítást követve lekászálódik Fajal nyergéből, és a kantáron vezetve kíséri tovább a lovat a fák közé. Ahogy kiérnek a tisztásra, nyugtázza magában, hogy járt már itt, noha nem sokszor. Ő egy másik tisztáson szokott gyakorlatozni. A gyors körbepillantás után íriszei visszatévednek Sifraldra... vagyis leginkább annak tomporára, ahogy a férfi a patakhoz hajol inni és mosakodni. Kifejezetten kellemes látványnak tartja, ahogy az amúgy is feszes nadrág még jobban kisimul a mozdulatoktól, és bár nem szokása ennyire megbámulni másokat, esze ágában sincs levenni szemeit társáról. Egészen addig követi, míg amaz hátra nem dől lovának, ekkor azonban ő is megindul végre a patak felé, hogy Sifraldhoz hasonlóan engedje saját lovát is inni, s ő is letérdel a partra. Fűzőjének köszönhetően kicsit merevebb mozdulatokkal tud csak a víz fölé hajolni, hogy belemártva két kezét ajkaihoz tudjon emelni egy adagot, utána pedig szintén lekövetve az elöljáró példáját, megmossa arcát a friss vízzel. Amiből jut bőven a mellkasára is, vízfoltossá varázsolva blúzának fűző fölötti részét.*
- Ez jól esett.
*Sóhajt végül, visszaereszkedve sarkaira, miközben nedves nyakát dörzsölgeti.*
- Ezt az ötletet felírhatjuk a kreativitásod számlájára.
*Vigyorodik végül el a másikra pislantva.*
3486. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2023-07-03 08:52:55
Üzenet elküldve: 2023-07-03 08:52:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Új nap az Ősök útján//
- Nem is tudom, hogy ez most jó, vagy rossz, hogy ennyire "thargnak" nézek ki a te meglátásod szerint.
* Vagy tán a szakáll teszi? De ha megberetválná, úgy érezné magát, mint egy taknyos kölök. Egy férfi szőrös és kész.
Jókedvűen hunyorint a leányra, hiszen amaz máris lelkesen meginvitálja a házába. Nem vádolhatja senki azzal, hogy nem próbálja meg felkelteni a férfi figyelmét, az egyszer biztos. Vagy talán nem sejti, hogy az már régen fel van keltve? Csak a megfelelő alkalomra vár. *
- Ha _valami_ történne, akkor minden szükséges támogatást megkapsz a Vashegyen, ne félj.
* Komolyodik el egy pillanatra. *
- Most már közénk tartozol. Betörünk pár fejet és orrot, ha szükséges, bármikor.
* Most már Sifrald is felsóhajt. Még a szemét is forgatja. Mormog valami kivehetetlent a szakálla mögött a lehetetlen fehérnépekről. Hát tényleg ennyire azt akarja, hogy berángassa egy bokorba? *
- Hogy én? Mit szeretnél, mit bizonyítsak be?
* Tharg férfi, és mint olyan, gondolatai szerint a férfinép legjavába tartozik, annak minden előnyével együtt.
A tharg birtokokat lassan felváltja a kikötői erdőség egy ritkásabb része. *
- Mit szólnál egy rövidebb pihenőhöz? A lovakra is ráférne már.
* A fülét halk csobogás üti meg, talán egy apró erecske csordogál valahol a fák között. Leugrik a nyeregből és int, hogy Nettienaya is tegyen így. Megpaskolja a hátas nyakát, majd maga után vezetve, elindul megkeresni a csobogót. *
- Valahol erre lesz... Itt is van.
* Apró, de tiszta vízű ér folydogál előttük. Engedi, hogy a ló ihasson, majd maga is letérdel mellé és markába vizet merve kortyol. *
- Tisztának tűnik.
* Biztosítja a lányt, majd megmossa arcát, nyakát, nagyokat prüszkölve. Feltápászkodik, hogy átadja a helyét. Ilyen módon felfrissülve támaszkodik a ló oldalának, hogy onnan tartsa szemmel a leány ténykedését. *
- Nem is tudom, hogy ez most jó, vagy rossz, hogy ennyire "thargnak" nézek ki a te meglátásod szerint.
* Vagy tán a szakáll teszi? De ha megberetválná, úgy érezné magát, mint egy taknyos kölök. Egy férfi szőrös és kész.
Jókedvűen hunyorint a leányra, hiszen amaz máris lelkesen meginvitálja a házába. Nem vádolhatja senki azzal, hogy nem próbálja meg felkelteni a férfi figyelmét, az egyszer biztos. Vagy talán nem sejti, hogy az már régen fel van keltve? Csak a megfelelő alkalomra vár. *
- Ha _valami_ történne, akkor minden szükséges támogatást megkapsz a Vashegyen, ne félj.
* Komolyodik el egy pillanatra. *
- Most már közénk tartozol. Betörünk pár fejet és orrot, ha szükséges, bármikor.
* Most már Sifrald is felsóhajt. Még a szemét is forgatja. Mormog valami kivehetetlent a szakálla mögött a lehetetlen fehérnépekről. Hát tényleg ennyire azt akarja, hogy berángassa egy bokorba? *
- Hogy én? Mit szeretnél, mit bizonyítsak be?
* Tharg férfi, és mint olyan, gondolatai szerint a férfinép legjavába tartozik, annak minden előnyével együtt.
A tharg birtokokat lassan felváltja a kikötői erdőség egy ritkásabb része. *
- Mit szólnál egy rövidebb pihenőhöz? A lovakra is ráférne már.
* A fülét halk csobogás üti meg, talán egy apró erecske csordogál valahol a fák között. Leugrik a nyeregből és int, hogy Nettienaya is tegyen így. Megpaskolja a hátas nyakát, majd maga után vezetve, elindul megkeresni a csobogót. *
- Valahol erre lesz... Itt is van.
* Apró, de tiszta vízű ér folydogál előttük. Engedi, hogy a ló ihasson, majd maga is letérdel mellé és markába vizet merve kortyol. *
- Tisztának tűnik.
* Biztosítja a lányt, majd megmossa arcát, nyakát, nagyokat prüszkölve. Feltápászkodik, hogy átadja a helyét. Ilyen módon felfrissülve támaszkodik a ló oldalának, hogy onnan tartsa szemmel a leány ténykedését. *
3485. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2023-07-02 12:27:31
Üzenet elküldve: 2023-07-02 12:27:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 135
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 135
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Szilaj Tökvirág//
* Élénk beszélgetésükből kiderül, hogy ez a szerzet nem beszéli éppen valami túl jól a közös nyelvet. Ellenben a nevét ki tudja szedni belőle a tündér. Alesian sokat járta a világot, így sok nyelvet ismer többé-kevésbé, de a barbár részek valahogy általában elkerülték, nem véletlenül. A társulat igyekezett a civilizált vidéket járni. Jelenlegi beszélgetésük is valahol zátonyra fut.*
- Hogy mi?* Kérdez vissza meghökkenten Alesian, mivel ezt a lovas dolgot valahogy nem tudja hova rakni. Mindegy is, egyelőre a nő nem mutat agresszív viselkedést és még tisztes távolságot is tart. Egyelőre ezzel meg is elégedik. Fél szemét rajta tartja, miközben összekotor egy kis avart meg pár gallyacskát. Kimerült a sok menekülésben, ráadásul egy erdő közepén van éjjel. Nem akar tovább menni sehova, bár a maradás is veszélyes lehet, de mivel most a másik fél passzív ezért mert rá alapozni. Megpróbál egy másik mágikus igét is, hogy egy kis tüzet csiholjon. Ha lesz tüze, akkor kezd valamit ezzel némberrel is. Motyog némi mágikus szót meg tesz pár mozdulatot, ami reményei szerint működni fog, ha aztán nem, akkor majd újra próbálja.*
A varázsló csettint egyet, melynek hatására apró szikrák manifesztálódnak és hullnak egy meghatározott kis helyre. Gyúlékony anyagok lángra lobbantásához elegendő.
* Élénk beszélgetésükből kiderül, hogy ez a szerzet nem beszéli éppen valami túl jól a közös nyelvet. Ellenben a nevét ki tudja szedni belőle a tündér. Alesian sokat járta a világot, így sok nyelvet ismer többé-kevésbé, de a barbár részek valahogy általában elkerülték, nem véletlenül. A társulat igyekezett a civilizált vidéket járni. Jelenlegi beszélgetésük is valahol zátonyra fut.*
- Hogy mi?* Kérdez vissza meghökkenten Alesian, mivel ezt a lovas dolgot valahogy nem tudja hova rakni. Mindegy is, egyelőre a nő nem mutat agresszív viselkedést és még tisztes távolságot is tart. Egyelőre ezzel meg is elégedik. Fél szemét rajta tartja, miközben összekotor egy kis avart meg pár gallyacskát. Kimerült a sok menekülésben, ráadásul egy erdő közepén van éjjel. Nem akar tovább menni sehova, bár a maradás is veszélyes lehet, de mivel most a másik fél passzív ezért mert rá alapozni. Megpróbál egy másik mágikus igét is, hogy egy kis tüzet csiholjon. Ha lesz tüze, akkor kezd valamit ezzel némberrel is. Motyog némi mágikus szót meg tesz pár mozdulatot, ami reményei szerint működni fog, ha aztán nem, akkor majd újra próbálja.*
A varázsló csettint egyet, melynek hatására apró szikrák manifesztálódnak és hullnak egy meghatározott kis helyre. Gyúlékony anyagok lángra lobbantásához elegendő.
3484. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2023-06-28 19:48:26
Üzenet elküldve: 2023-06-28 19:48:26
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 387
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 387
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Ősök útját keresztezvén//
*Rorkir ugyan megissza a varázsitalt, de túlságosan sokat nem javít az állapotán, még ha kicsit jobban is érzi magát. Egy magafajtának talán már az is valami. Rheia nevetése azonban mintha körülölelné és magához melengetné a harcos szívét, még a világ is színesebbnek tűnik tőle.*
-Egy ideje. Még mikor a kutyát hoztam, meg pár holmit. Azóta fityegett nálam ez a lötty, de nem sokat segített. Fene bele.
*Bosszankodik, ám mikor meghallja hogy a nőé erősebb, akkor felhúzza a szemöldökét.*
-Ebből többféle is van? Micsoda különlegesség!
*Rorkir rácsodálkozik ezekre a varázsmicsodákra, ő és a népe nem éppen az efféle dolgokban hisz, de ostoba lenne nem látni és érezni a pozitív hatását. Úgyhogy nem zárkózik el a dologtól.*
-Köszönöm!
*Azzal azt is megissza, nem is tudja hogy okozhat-e valami gondot ha túl sokat iszik belőle az ember. Remélhetőleg ez már jobban talpra állítja őt, vagy a kettő együttesen teszt valamennyit az ügy érdekében.*
-Akkor jó! Csak fel akartam vágni neked.
*Mondja széles vigyorral a képén, de természetesen ez nem igaz.*
-Nem erről van szó. Nem csak erről.
*Komolyabb arckifejezést erőltet magára.*
-Végig csak rád gondoltam kedvesem.
*Az ép kezével gyengéden megsimítja a másik arcát. A kérdése azonban jogos, és Rorkirnak el is kell gondolkodnia egy darabig, de rögtön az eszébe is jut valami.*
-Hazatalálsz egyedül? Van egy ötletem. Ha segít ez az erősebb ital kicsit magamhoz térni... Rakjunk itt tüzet, nem hiszem hogy annál a bestiánál veszélyesebb bukkanna itt fel, én maradok és őrzöm a tűzzel együtt, te pedig elmész a lovakért. Van nálam kötél emlékszel? Ráköthetjük a hátasokra és elhúzzuk velük. Vagy ha nem megy hát itt nyúzom meg ezt a dögöt.
*Valahogy csak ekkor érzi meg, hogy talán nem Rheia az egyetlen ami körülöleli őt.*
-Durogaar.. Hát figyeltél?
*Suttogja, de persze kedvese is bőven hallhatja a szavakat. Ekkor szinte rögtön a pengére pillant, ahol korábban megjelentek a fickándozó viharfények, mikor Jalanydival végzett. S lám valóban, újabb rúnák jelentek meg fegyverén. Ez mérhetetlen boldogsággal és büszkeséggel tölti el a férfit. Azt ugyan még nem látja tisztán, hogy hogyan is néznek ki ezek a rúnák, netán csak "egyszerűen" a kardba maródtak volna a jelek mert ez a vadállat nem volt olyan méltó ellenfél mint a vihardémon? Csak a szellemek lehetnek a tudói.*
-Azt hiszem lesz miről mesélnünk a kocsmákban, ha legközelebb betérünk egybe.
*Rorkir ugyan megissza a varázsitalt, de túlságosan sokat nem javít az állapotán, még ha kicsit jobban is érzi magát. Egy magafajtának talán már az is valami. Rheia nevetése azonban mintha körülölelné és magához melengetné a harcos szívét, még a világ is színesebbnek tűnik tőle.*
-Egy ideje. Még mikor a kutyát hoztam, meg pár holmit. Azóta fityegett nálam ez a lötty, de nem sokat segített. Fene bele.
*Bosszankodik, ám mikor meghallja hogy a nőé erősebb, akkor felhúzza a szemöldökét.*
-Ebből többféle is van? Micsoda különlegesség!
*Rorkir rácsodálkozik ezekre a varázsmicsodákra, ő és a népe nem éppen az efféle dolgokban hisz, de ostoba lenne nem látni és érezni a pozitív hatását. Úgyhogy nem zárkózik el a dologtól.*
-Köszönöm!
*Azzal azt is megissza, nem is tudja hogy okozhat-e valami gondot ha túl sokat iszik belőle az ember. Remélhetőleg ez már jobban talpra állítja őt, vagy a kettő együttesen teszt valamennyit az ügy érdekében.*
-Akkor jó! Csak fel akartam vágni neked.
*Mondja széles vigyorral a képén, de természetesen ez nem igaz.*
-Nem erről van szó. Nem csak erről.
*Komolyabb arckifejezést erőltet magára.*
-Végig csak rád gondoltam kedvesem.
*Az ép kezével gyengéden megsimítja a másik arcát. A kérdése azonban jogos, és Rorkirnak el is kell gondolkodnia egy darabig, de rögtön az eszébe is jut valami.*
-Hazatalálsz egyedül? Van egy ötletem. Ha segít ez az erősebb ital kicsit magamhoz térni... Rakjunk itt tüzet, nem hiszem hogy annál a bestiánál veszélyesebb bukkanna itt fel, én maradok és őrzöm a tűzzel együtt, te pedig elmész a lovakért. Van nálam kötél emlékszel? Ráköthetjük a hátasokra és elhúzzuk velük. Vagy ha nem megy hát itt nyúzom meg ezt a dögöt.
*Valahogy csak ekkor érzi meg, hogy talán nem Rheia az egyetlen ami körülöleli őt.*
-Durogaar.. Hát figyeltél?
*Suttogja, de persze kedvese is bőven hallhatja a szavakat. Ekkor szinte rögtön a pengére pillant, ahol korábban megjelentek a fickándozó viharfények, mikor Jalanydival végzett. S lám valóban, újabb rúnák jelentek meg fegyverén. Ez mérhetetlen boldogsággal és büszkeséggel tölti el a férfit. Azt ugyan még nem látja tisztán, hogy hogyan is néznek ki ezek a rúnák, netán csak "egyszerűen" a kardba maródtak volna a jelek mert ez a vadállat nem volt olyan méltó ellenfél mint a vihardémon? Csak a szellemek lehetnek a tudói.*
-Azt hiszem lesz miről mesélnünk a kocsmákban, ha legközelebb betérünk egybe.
3483. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2023-06-27 10:15:00
Üzenet elküldve: 2023-06-27 10:15:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Szilaj Tökvirág//
*Ranreya erősen koncentrál az elhangzott szavakra, amiknek jelentős részét úgy ahogy érti, egyedül a varázsló okoz neki komolyabb fejtörést, ami miatt megint körbepillant. Úgy jár mint korábban, sem medvét, sem pedig varázslatos lovat nem lát, de ami még biztosabb, hogy a tündér nem ló, így magában elkönyveli Alesiant hazug alaknak. Felmerül benne az is, hogy jobb lenne ha egyáltalán nem figyelne arra, amit a másik mond.
Amit észlel, hogy a tündér hangja megváltozik, kevésbé riadt, ami rá nézve nem jelent jót. Ranreya egyetlen lehetséges fegyvere a félelem, főleg ha mellé még sérült is, emiatt harcolni sem tud úgy. Többször felmerül benne, hogy szaladnia kellene, s talán valóban az volna a legbölcsebb döntés, de ösztönei most cserben hagyják vérző oldala miatt. Talán jobb lenne nem egyedül maradni éjszakára, miközben sebesülésével maga köré vonzza majd a vadállatokat.*
- Én Ranreya.
*Felel végül hosszas hallgatás után. Szavai suták, artikulálatlanok, emiatt pedig nehezen érthetőek.*
- Te nem nagy ló!
*Fejét megrázva tiltakozik a hazugság ellen, még csúnyán is pillant az aprónépre, aki ennyire ostobának nézi őt. A nő jól tudja, hogy tényleg nem olyan okos, mint a városi emberek, de pont emiatt nem is bízik bennük. Az okos emberek őszíntétlenek mint Alesian, és alattomosak is.
A tűz elalszik, amitől Ranreya kicsit megnyugszik, ezen felbátorodva tesz is néhány hátráló lépést, ha pedig a tündér közelebb akarna jönni, akkor fogait mutatva igyekszik elriasztani őt. Alesiannak feltűnhet az is, hogy a támadást illetően nem kapott választ, amit gondolhat szándékosnak is, valójában a barbár nő nem érti a "támadni" kifejezést, amit pedig nem ért azzal nem is törődik.*
*Ranreya erősen koncentrál az elhangzott szavakra, amiknek jelentős részét úgy ahogy érti, egyedül a varázsló okoz neki komolyabb fejtörést, ami miatt megint körbepillant. Úgy jár mint korábban, sem medvét, sem pedig varázslatos lovat nem lát, de ami még biztosabb, hogy a tündér nem ló, így magában elkönyveli Alesiant hazug alaknak. Felmerül benne az is, hogy jobb lenne ha egyáltalán nem figyelne arra, amit a másik mond.
Amit észlel, hogy a tündér hangja megváltozik, kevésbé riadt, ami rá nézve nem jelent jót. Ranreya egyetlen lehetséges fegyvere a félelem, főleg ha mellé még sérült is, emiatt harcolni sem tud úgy. Többször felmerül benne, hogy szaladnia kellene, s talán valóban az volna a legbölcsebb döntés, de ösztönei most cserben hagyják vérző oldala miatt. Talán jobb lenne nem egyedül maradni éjszakára, miközben sebesülésével maga köré vonzza majd a vadállatokat.*
- Én Ranreya.
*Felel végül hosszas hallgatás után. Szavai suták, artikulálatlanok, emiatt pedig nehezen érthetőek.*
- Te nem nagy ló!
*Fejét megrázva tiltakozik a hazugság ellen, még csúnyán is pillant az aprónépre, aki ennyire ostobának nézi őt. A nő jól tudja, hogy tényleg nem olyan okos, mint a városi emberek, de pont emiatt nem is bízik bennük. Az okos emberek őszíntétlenek mint Alesian, és alattomosak is.
A tűz elalszik, amitől Ranreya kicsit megnyugszik, ezen felbátorodva tesz is néhány hátráló lépést, ha pedig a tündér közelebb akarna jönni, akkor fogait mutatva igyekszik elriasztani őt. Alesiannak feltűnhet az is, hogy a támadást illetően nem kapott választ, amit gondolhat szándékosnak is, valójában a barbár nő nem érti a "támadni" kifejezést, amit pedig nem ért azzal nem is törődik.*
3482. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2023-06-27 09:43:33
Üzenet elküldve: 2023-06-27 09:43:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Ősök útját keresztezvén//
- Mókus a fejed!
*Ugyan megkönnyebbülten nevet, de egy szemforgatás is elmaradhatatlan Rorkir viccesnek szánt megjegyzésére. Felegyenesedik és kicsit távolabb is dől a férfitól, aki beszéd közben gesztikulál, de Karheia még nem gondolja elég józannak ahhoz, hogy ne tartson attól, hogy termetes kezével mindjárt akaratlanul arcon vágja.*
- Van? Mikor jártál te amúgy a városban?
*Meglepi, hogy a férfi ennyire felkészült, de sajnos a bájitala nem elég erős ahhoz, hogy komolyabb sebeivel bármit kezdjen.*
- Várj csak, az enyém erősebb!
*Már keze ügyben van a fiola, ezért csak át kell nyújtania Vérgőzös Rorkirnak az 1 Sötétzöld varázsitalt.
*
- Ezt próbáld meg! Remélhetőleg segíteni fog.
*Kicsit aggódik hogy nem, mert szegény félős lovát nem hozta, s igencsak bajban lesz ha neki kell elcipelnie a férfit a kunyhóhoz. A medvéről nem is beszélve.*
- Oh nagyon! El voltam ragadtatva, azt leszámítva, hogy a szellemem elhagyta néhányszor a testemet.
*Homlokráncolva igyekszik nagyon szigorú arcot vágni, bár ez aligha ijeszti meg azt a férfit, aki szembenézett egy termetes vadállattal.*
- Gondolhatnál rám is, amikor ilyen vakmerőnek bánsz az életeddel.
*Sajnos nagyon jól tudja, hogy szavai süket fülekre találnak. Barbár férfiakat óva inteni a kedvenc időtöltése, annak ellenére, hogy igen eredménytelenül teszi. Legelső szeretett férfia is büszkeségből dobta el életét, pedig Karheia szeretete nem igényel ilyesfajta bizonyításokat.*
- Arról fogalmam sincs, hogy miként fogjuk ezt a bestiát elvinni. Ez még a lovamnak is sok lenne, legfeljebb elvonszolni tudná.
- Mókus a fejed!
*Ugyan megkönnyebbülten nevet, de egy szemforgatás is elmaradhatatlan Rorkir viccesnek szánt megjegyzésére. Felegyenesedik és kicsit távolabb is dől a férfitól, aki beszéd közben gesztikulál, de Karheia még nem gondolja elég józannak ahhoz, hogy ne tartson attól, hogy termetes kezével mindjárt akaratlanul arcon vágja.*
- Van? Mikor jártál te amúgy a városban?
*Meglepi, hogy a férfi ennyire felkészült, de sajnos a bájitala nem elég erős ahhoz, hogy komolyabb sebeivel bármit kezdjen.*
- Várj csak, az enyém erősebb!
*Már keze ügyben van a fiola, ezért csak át kell nyújtania Vérgőzös Rorkirnak az 1 Sötétzöld varázsitalt.
* - Ezt próbáld meg! Remélhetőleg segíteni fog.
*Kicsit aggódik hogy nem, mert szegény félős lovát nem hozta, s igencsak bajban lesz ha neki kell elcipelnie a férfit a kunyhóhoz. A medvéről nem is beszélve.*
- Oh nagyon! El voltam ragadtatva, azt leszámítva, hogy a szellemem elhagyta néhányszor a testemet.
*Homlokráncolva igyekszik nagyon szigorú arcot vágni, bár ez aligha ijeszti meg azt a férfit, aki szembenézett egy termetes vadállattal.*
- Gondolhatnál rám is, amikor ilyen vakmerőnek bánsz az életeddel.
*Sajnos nagyon jól tudja, hogy szavai süket fülekre találnak. Barbár férfiakat óva inteni a kedvenc időtöltése, annak ellenére, hogy igen eredménytelenül teszi. Legelső szeretett férfia is büszkeségből dobta el életét, pedig Karheia szeretete nem igényel ilyesfajta bizonyításokat.*
- Arról fogalmam sincs, hogy miként fogjuk ezt a bestiát elvinni. Ez még a lovamnak is sok lenne, legfeljebb elvonszolni tudná.
3481. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2023-06-26 23:02:29
Üzenet elküldve: 2023-06-26 23:02:29
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 140
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 140
Játékstílus: Szelíd
//Ősök útját keresztezvén//
* A harcnak vége. A párostól néhány méterre mozdulatlanul fekvő medve talán még nem lehelte ki a lelkét, de ami késik, nem múlik. Rorkir varázsitala ugyan begyógyítja a lábán lévő sebesülést, illetve minden mást kisebb karcolást, ami esetleg még a testét fedi. Válla és mellkasa viszont nem javul meg, ahhoz erősebb gyógyitalra lesz szüksége (vagy egy felcserre, aki ellátja a sebeket).
Senki és semmi nem zavarja meg a pár beszélgetését, ugyanakkor úgy érezhetik, mintha lenne itt valaki rajtuk kívül és figyelné őket. Nehéz körülírni az érzést, hiszen nincs érzékszerv, amivel érzékelhetnék ezt az entitást – s mégis tudják, hogy itt van. Amikor Rorkir kezébe veszi a véres pengét, láthatja hogy újabb rúnák jelentek meg rajta. "Ki Szembeszállt Az Erdő Vadjával" – olvashatja. Most már csak túl kell élnie a sérüléseket. Mivel az erdő közepén vannak, jobb volna előbb, mint utóbb fedezékbe vonulni, mivel ha rájuk esteledik, a vér szagát bármilyen más vad is megérezheti. Jelen állapotban pedig egyedül Karheia képzettségére számíthatnának. *
* A harcnak vége. A párostól néhány méterre mozdulatlanul fekvő medve talán még nem lehelte ki a lelkét, de ami késik, nem múlik. Rorkir varázsitala ugyan begyógyítja a lábán lévő sebesülést, illetve minden mást kisebb karcolást, ami esetleg még a testét fedi. Válla és mellkasa viszont nem javul meg, ahhoz erősebb gyógyitalra lesz szüksége (vagy egy felcserre, aki ellátja a sebeket).
Senki és semmi nem zavarja meg a pár beszélgetését, ugyanakkor úgy érezhetik, mintha lenne itt valaki rajtuk kívül és figyelné őket. Nehéz körülírni az érzést, hiszen nincs érzékszerv, amivel érzékelhetnék ezt az entitást – s mégis tudják, hogy itt van. Amikor Rorkir kezébe veszi a véres pengét, láthatja hogy újabb rúnák jelentek meg rajta. "Ki Szembeszállt Az Erdő Vadjával" – olvashatja. Most már csak túl kell élnie a sérüléseket. Mivel az erdő közepén vannak, jobb volna előbb, mint utóbb fedezékbe vonulni, mivel ha rájuk esteledik, a vér szagát bármilyen más vad is megérezheti. Jelen állapotban pedig egyedül Karheia képzettségére számíthatnának. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3700-3719