Külső területek - Kikötői erdőség
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Szántóföldek (új) Dokkok és kikötő (új) | Kikötői erdőség | Tharg birtokok (új) Krenkataur barlangrendszer (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 30 (581. - 600. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Adakver Erethlion [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/241_elf-felelf_ferfi.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3642-3661
600. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-06-30 19:55:35
Üzenet elküldve: 2017-06-30 19:55:35
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 242
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 242
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Mikor a remény elveszni látszik//
*Itt az ideje, hogy élesben is kiderüljön milyen csapatot is alkot együtt ez a két jómadár. Teliir képességeivel nagyjából már tisztában van Rasdeher is, azonban még ő sem tudhatja mi rejtőzik még a sárral bekent bajtársa tarsolyában. Legalább sötétségben nevelkedett szemei most jó szolgálatot tehetnek.
Ahogy egyre inkább beljebb haladnak az ismeretlenbe úgy válik egyre feszültebbé a hangulat is. Az idomár a levelek minden rezzenésére felkapja a fejét, s erősebben markolja kardjának markolatát. A túlzott paranoia ebben az esetben nem túl előnyös tulajdonság, azonban nem hagyja lankadni a figyelmét, s az esetleges elalvástól is megóvja. No nem mintha olyan nyugodtan képes lenne aludni a vállába fúródott nyíltól... A fájdalom még mindig nem enyhül, sőt egyre inkább hasogat, ahogy a sötételfet követi. Olykor odakap a sebhez, de igyekszik feleslegesen nem zargatni a vértől vöröslő nyílhegyet.
Az egyik olyan alkalommal, mikor inkább a balját szinte haszontalanná tett sérülését vizsgálgatja, robban be eléjük újra az az álnok lovas. Túl gyorsan érkezett ahhoz, hogy időben elrejtőzzenek, éppen csak arra marad ideje Rasnak, hogy jelezzen társának, itt az idő. Ő engedelmesen meg is lendíti a karját, hogy a megbeszéltek szerint járjon el, azonban ekkor megszólal a lovas is, kinek paripája ijedten felágaskodott. ~Ez nem ő!~
Míg Adakver hangjában csupán a gúnyt hallotta, ebben a férfi hangban egyszerű indulatok is felsejlenek. Ráadásul teljesen más mélységben csendül fel, mint támadója esetében. Amint ez tudatosul benne felemeli a markában szorongatott pengéjét, hogy ha szükséges a kard lapjával félreüsse Teliir dobásra emelt karját.*
-Állj! Ez nem ő!
*Nem is érti, hogy ez az agyalágyult miként nem tudta megkülönböztetni az elftől. Hisz tulajdonképpen ő lenne jelenleg Ras szeme, vagy mi a fene! Ha sikerül megfékeznie a másikat, akkor előrelép, hogy köszöntse a másikat.*
-Elnézést a kellemetlenségért, mi sem voltunk elég figyelmesek!
*Tanult az elkövetett hibájából, nem közeledik a lovashoz, éppen csak társa elé helyezkedik pár lépéssel. Folytatná, de a vállába mintha ezernyi kést szurkálnának. Összerezzen, sóhajt egy nagyot, és már kész is eljátszani az ártatlant.*
-Nem mondanám, hogy jól vagyunk, Uram... Egy aljas bűnöző nyilat eresztett a vállamba! Fejvadászok vagyunk.
*Visszapillant Teliirre, hogy neki is nyomatékosítsa a "fejvadászok" szócskát.*
-Az én nevem Sefer Amorid, ő pedig itt a társam Telron! Ne haragudjon a tolakodásért, de el kellene most némi segítség, Uram! Nagyon remélem, hogy nem lövök mellé, ha megbízom Önben...
*Igyekszik a helyzetnek megfelelően a legnyájasabb modorát elővenni, de olykor, egyáltalán nem megjátszott sóhajokkal, s nyögésekkel próbálja meggyőzni a másikat.*
*Itt az ideje, hogy élesben is kiderüljön milyen csapatot is alkot együtt ez a két jómadár. Teliir képességeivel nagyjából már tisztában van Rasdeher is, azonban még ő sem tudhatja mi rejtőzik még a sárral bekent bajtársa tarsolyában. Legalább sötétségben nevelkedett szemei most jó szolgálatot tehetnek.
Ahogy egyre inkább beljebb haladnak az ismeretlenbe úgy válik egyre feszültebbé a hangulat is. Az idomár a levelek minden rezzenésére felkapja a fejét, s erősebben markolja kardjának markolatát. A túlzott paranoia ebben az esetben nem túl előnyös tulajdonság, azonban nem hagyja lankadni a figyelmét, s az esetleges elalvástól is megóvja. No nem mintha olyan nyugodtan képes lenne aludni a vállába fúródott nyíltól... A fájdalom még mindig nem enyhül, sőt egyre inkább hasogat, ahogy a sötételfet követi. Olykor odakap a sebhez, de igyekszik feleslegesen nem zargatni a vértől vöröslő nyílhegyet.
Az egyik olyan alkalommal, mikor inkább a balját szinte haszontalanná tett sérülését vizsgálgatja, robban be eléjük újra az az álnok lovas. Túl gyorsan érkezett ahhoz, hogy időben elrejtőzzenek, éppen csak arra marad ideje Rasnak, hogy jelezzen társának, itt az idő. Ő engedelmesen meg is lendíti a karját, hogy a megbeszéltek szerint járjon el, azonban ekkor megszólal a lovas is, kinek paripája ijedten felágaskodott. ~Ez nem ő!~
Míg Adakver hangjában csupán a gúnyt hallotta, ebben a férfi hangban egyszerű indulatok is felsejlenek. Ráadásul teljesen más mélységben csendül fel, mint támadója esetében. Amint ez tudatosul benne felemeli a markában szorongatott pengéjét, hogy ha szükséges a kard lapjával félreüsse Teliir dobásra emelt karját.*
-Állj! Ez nem ő!
*Nem is érti, hogy ez az agyalágyult miként nem tudta megkülönböztetni az elftől. Hisz tulajdonképpen ő lenne jelenleg Ras szeme, vagy mi a fene! Ha sikerül megfékeznie a másikat, akkor előrelép, hogy köszöntse a másikat.*
-Elnézést a kellemetlenségért, mi sem voltunk elég figyelmesek!
*Tanult az elkövetett hibájából, nem közeledik a lovashoz, éppen csak társa elé helyezkedik pár lépéssel. Folytatná, de a vállába mintha ezernyi kést szurkálnának. Összerezzen, sóhajt egy nagyot, és már kész is eljátszani az ártatlant.*
-Nem mondanám, hogy jól vagyunk, Uram... Egy aljas bűnöző nyilat eresztett a vállamba! Fejvadászok vagyunk.
*Visszapillant Teliirre, hogy neki is nyomatékosítsa a "fejvadászok" szócskát.*
-Az én nevem Sefer Amorid, ő pedig itt a társam Telron! Ne haragudjon a tolakodásért, de el kellene most némi segítség, Uram! Nagyon remélem, hogy nem lövök mellé, ha megbízom Önben...
*Igyekszik a helyzetnek megfelelően a legnyájasabb modorát elővenni, de olykor, egyáltalán nem megjátszott sóhajokkal, s nyögésekkel próbálja meggyőzni a másikat.*
599. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-06-29 17:56:02
Üzenet elküldve: 2017-06-29 17:56:02
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 699
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 699
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
*Ahogy idefelé is tették Trodd követi a folyó vonalát. Nem egyszer tette már meg ezt az utat. Nagyon nem zavarja az sem, hogy egyedül van. Figyeli az eget. Megállapítja, hogy ma vagy holnap talán esni fog. Rá is fér a vidékre hisz kell a földnek. Meg rossz is a levegő. Ha leesik a sok víz az majd lehűti. A pásztor mindenesetre így tudja. Út közben a fák közül lát egy őzet, de az állat amint észreveszi őt hamar beszalad a sűrűbe. Trodd egy darabig még őrizgeti az emlékeiben az állat képét miközben halad Amon Ruadh felé.*
598. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-06-29 15:54:37
Üzenet elküldve: 2017-06-29 15:54:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Mikor a remény elveszni látszik//
*Kifejezetten örül a társai szavainak. És maga is úgy gondolja fellehetne dobni ezt a kis kalandot, ha nem csak egyszerűen elteszik láb alól az elfet. Kezdi magát úgy érezni mint egy kisgyerek akit éppen a régóta vágyott játékát visznek megvenni. Már várja az alkalmat hogy lássa a félelmet és a kétségbe esést a lovas szemében. Miközben hallgatja a bőr és hús szakadásának újra és újra egyre csak ismétlődő hangját. Kíváncsi miként is leheli ki lelkét Adakver a kín és fájdalom véget nem érő spiráljának hatására. Megtöltve félelmével Teliir gyomrát, mint rémálmokat hozó lidércéét.
Mikor Rasdeher a figyelmét kéri egyáltalán nem kételkedik abban hogy jó mókának néznek e elébe. A terv hallgatása közben készségesen segédkezik a haja bemocskolásában. Az előbbi ígérettel társának sikerült kezesbáránnyá varázsolnia a sötételfet. Így azon sem problémázik sokat hogy megszabta neki miként is cselekedjen amikor harcra kerül sor.*
-Meglátom mit tehetek.
*A madarasnak jelenleg meg kell elégednie ennyivel. Ez így is sokkal együttműködőbb válasz mint amit várhatott. Persze megpróbálja majd követni az elképzelést, de beláthatjuk hogy ez nála nem megy olyan könnyen. Sokkal jobban szeret improvizálni, és a saját feje után menni. Csakhogy most nem egyedül végzi a dolgát. Meg kell tanulnia együtt dolgozni másokkal. Hát itt van rá a lehetőség.*
-Csak annyira mint a többség.
*Válaszol a nyomolvasási képességei felől érdeklődő kérdésre. Aztán elkezdi a talajt pásztázni tekintete. A sötétre való tekintettel a nyomkövetési feladatot átveszi. Viszont mikor elindulna a prédájuk őrült vágtájának irányát követve, megjelenik egy újabb nem várt vendég. Pontosítva kettő is. A mélységi kissé hátra tántorodik amint a ló feléjük emelkedik. Ez a fejlemény idegőrlően kezd hatni rá. Mosolya most valamiféle vérmes vicsorgássá változik.*
-Furcsa hogy pont te kérdezed!
*Ekkor a kését tartó kezét dobásra lendíti. Nem messze áll a madarastól és cselekedete is kiszámítható, plusz nem túl gyors. Így akár még megfékezheti Teliirt.*
*Kifejezetten örül a társai szavainak. És maga is úgy gondolja fellehetne dobni ezt a kis kalandot, ha nem csak egyszerűen elteszik láb alól az elfet. Kezdi magát úgy érezni mint egy kisgyerek akit éppen a régóta vágyott játékát visznek megvenni. Már várja az alkalmat hogy lássa a félelmet és a kétségbe esést a lovas szemében. Miközben hallgatja a bőr és hús szakadásának újra és újra egyre csak ismétlődő hangját. Kíváncsi miként is leheli ki lelkét Adakver a kín és fájdalom véget nem érő spiráljának hatására. Megtöltve félelmével Teliir gyomrát, mint rémálmokat hozó lidércéét.
Mikor Rasdeher a figyelmét kéri egyáltalán nem kételkedik abban hogy jó mókának néznek e elébe. A terv hallgatása közben készségesen segédkezik a haja bemocskolásában. Az előbbi ígérettel társának sikerült kezesbáránnyá varázsolnia a sötételfet. Így azon sem problémázik sokat hogy megszabta neki miként is cselekedjen amikor harcra kerül sor.*
-Meglátom mit tehetek.
*A madarasnak jelenleg meg kell elégednie ennyivel. Ez így is sokkal együttműködőbb válasz mint amit várhatott. Persze megpróbálja majd követni az elképzelést, de beláthatjuk hogy ez nála nem megy olyan könnyen. Sokkal jobban szeret improvizálni, és a saját feje után menni. Csakhogy most nem egyedül végzi a dolgát. Meg kell tanulnia együtt dolgozni másokkal. Hát itt van rá a lehetőség.*
-Csak annyira mint a többség.
*Válaszol a nyomolvasási képességei felől érdeklődő kérdésre. Aztán elkezdi a talajt pásztázni tekintete. A sötétre való tekintettel a nyomkövetési feladatot átveszi. Viszont mikor elindulna a prédájuk őrült vágtájának irányát követve, megjelenik egy újabb nem várt vendég. Pontosítva kettő is. A mélységi kissé hátra tántorodik amint a ló feléjük emelkedik. Ez a fejlemény idegőrlően kezd hatni rá. Mosolya most valamiféle vérmes vicsorgássá változik.*
-Furcsa hogy pont te kérdezed!
*Ekkor a kését tartó kezét dobásra lendíti. Nem messze áll a madarastól és cselekedete is kiszámítható, plusz nem túl gyors. Így akár még megfékezheti Teliirt.*
597. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-06-29 01:16:07
Üzenet elküldve: 2017-06-29 01:16:07
ÚJ
![>Adakver Erethlion [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/241_elf-felelf_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Mikor a remény elveszni látszik//
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz!//
*Olybá tűnik ezek a nagy legények mégsem annyira könnyen becserkészhetőek mint amennyire ő annak képzelte őket. Nem a lány után mentek hanem az ő nyomait követték. Aminek persze ő a maga részéről nem sok értelmét látja hisz önmagát csak és kizárólag a vadász szerepében hajlandó elképzelni. Bármi más eshetőség egyszerűen lepereg elméjéről. Persze mindez csak akkor tudatosul benne mikor meghallja az idegen ló nyerítését. Szóval már ló is van. Elég gazdag társaság gyűlt itt össze a sötétben, ahol ő az orráig sem lát el. Mit kéne most tennie? Menjen vissza ahhoz a kettőhöz, és verekedjen velük tovább. Az egyik már vérzett, a másik viszont ügyes lopakodóművész. Persze le tudná győzni őket, ennek ellenkezője még csak meg sem tud fordulni a fejében, ám ez megint csak túl sok idejébe és munkájába kerülne. Akkor már inkább elveszi a játékukat és lelép vele. Ő a maga részéről ezt is jó ötletnek tartja. Csak nem tudja a lány merre van.
A sötétben lehetetlen követni a nyomokat, és nehezen jutna magától eszébe a gondolat, hogy a fajtársa még az itt történtek után fára mászott a beteg kezével. Végül a hold siet a segítségére. Ugyanabban a fényben amiben Tania megpillantotta őt Erethlion megpillant egy csepp vért. Friss, meg nem száradt, meleg kis élet mely egész különös sötétséggel csillog a sötétben ahogy lepotyogott a fa alatti növényzetre.
Persze sejtelme sincs hol lehet, de azt tudja, hogy valahol a közelben. Azt már inkább tudja merre van a két jómadár mert hallotta a ló nyerítését. Ők nincsenek olyan közel de nemsokára közel lesznek ha elég gyorsan jönnek. Azt talán nem kéne kivárnia. Itt nem maradhat. Elmenni elmehet aztán ha elment még millió és egy dolog van amit megtehet. Elmenekülhet, csapdát állíthat, visszafordulhat és a saját útját visszafelé követve rájuk ronthat, csak egy helyben nem maradhat, nem sokáig. Így aztán úgy dönt gyors ajánlatot tesz a fene se tudja merre kuporgó fajtársának.*
-Üdv. *Mondja halkan ám az erdő mély csendje miatt ez olybá tűnhet a menekülőnek mintha valaki mellette suttogna, és ebben van némi szerepe a hegyes fülnek is. Távolabb pedig gyakorlatilag lehetetlen mindezt hallani főleg amikor idegen lovak nyihogása rondít bele az ember hallóképességeibe.*
-Adakver Erethlion vagyok, és... én is idekint szeretem csinálni, de vagdalkozás nélkül. *Külső szemlélő számára olybá tűnhet az elf magában, vagy a csillagokhoz beszél. Próbál megjátszani valamiféle gyermeki bizonytalanságot, de nem megy neki valami jól.*
-De elég rugalmas vagyok a részletekkel kapcsolatban. Szóval jöhetsz velem, vagy bánatomban idetrombitálom azt a keselyű bandát és akkor már két férfi igényeinek kell megfelelned. *Tisztában van azzal, hogy ez talán nem a legmeggyőzőbb felkérés amit a lány egész életében hallott. Tőle nem is igen telik több ebben a helyzetben. Reméli azért a másik belátó lesz, mégiscsak egy elf hölgyemény az akiről szó van.*
-Szóval, ha már mindenképp megleszel baszva szerintem jobb ha vér nélkül csináljuk. *Vakarja meg tarkóját a sisak alatt és kuncog egyet kettőt, majd ha a lány nem jelentkezik akkor úgy fogja érezni ideje a távozásnak, és még az előtt megkezdi a beígért meglógást, hogy a banda tagjai elérhetnék őt.*
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz!//
*Olybá tűnik ezek a nagy legények mégsem annyira könnyen becserkészhetőek mint amennyire ő annak képzelte őket. Nem a lány után mentek hanem az ő nyomait követték. Aminek persze ő a maga részéről nem sok értelmét látja hisz önmagát csak és kizárólag a vadász szerepében hajlandó elképzelni. Bármi más eshetőség egyszerűen lepereg elméjéről. Persze mindez csak akkor tudatosul benne mikor meghallja az idegen ló nyerítését. Szóval már ló is van. Elég gazdag társaság gyűlt itt össze a sötétben, ahol ő az orráig sem lát el. Mit kéne most tennie? Menjen vissza ahhoz a kettőhöz, és verekedjen velük tovább. Az egyik már vérzett, a másik viszont ügyes lopakodóművész. Persze le tudná győzni őket, ennek ellenkezője még csak meg sem tud fordulni a fejében, ám ez megint csak túl sok idejébe és munkájába kerülne. Akkor már inkább elveszi a játékukat és lelép vele. Ő a maga részéről ezt is jó ötletnek tartja. Csak nem tudja a lány merre van.
A sötétben lehetetlen követni a nyomokat, és nehezen jutna magától eszébe a gondolat, hogy a fajtársa még az itt történtek után fára mászott a beteg kezével. Végül a hold siet a segítségére. Ugyanabban a fényben amiben Tania megpillantotta őt Erethlion megpillant egy csepp vért. Friss, meg nem száradt, meleg kis élet mely egész különös sötétséggel csillog a sötétben ahogy lepotyogott a fa alatti növényzetre.
Persze sejtelme sincs hol lehet, de azt tudja, hogy valahol a közelben. Azt már inkább tudja merre van a két jómadár mert hallotta a ló nyerítését. Ők nincsenek olyan közel de nemsokára közel lesznek ha elég gyorsan jönnek. Azt talán nem kéne kivárnia. Itt nem maradhat. Elmenni elmehet aztán ha elment még millió és egy dolog van amit megtehet. Elmenekülhet, csapdát állíthat, visszafordulhat és a saját útját visszafelé követve rájuk ronthat, csak egy helyben nem maradhat, nem sokáig. Így aztán úgy dönt gyors ajánlatot tesz a fene se tudja merre kuporgó fajtársának.*
-Üdv. *Mondja halkan ám az erdő mély csendje miatt ez olybá tűnhet a menekülőnek mintha valaki mellette suttogna, és ebben van némi szerepe a hegyes fülnek is. Távolabb pedig gyakorlatilag lehetetlen mindezt hallani főleg amikor idegen lovak nyihogása rondít bele az ember hallóképességeibe.*
-Adakver Erethlion vagyok, és... én is idekint szeretem csinálni, de vagdalkozás nélkül. *Külső szemlélő számára olybá tűnhet az elf magában, vagy a csillagokhoz beszél. Próbál megjátszani valamiféle gyermeki bizonytalanságot, de nem megy neki valami jól.*
-De elég rugalmas vagyok a részletekkel kapcsolatban. Szóval jöhetsz velem, vagy bánatomban idetrombitálom azt a keselyű bandát és akkor már két férfi igényeinek kell megfelelned. *Tisztában van azzal, hogy ez talán nem a legmeggyőzőbb felkérés amit a lány egész életében hallott. Tőle nem is igen telik több ebben a helyzetben. Reméli azért a másik belátó lesz, mégiscsak egy elf hölgyemény az akiről szó van.*
-Szóval, ha már mindenképp megleszel baszva szerintem jobb ha vér nélkül csináljuk. *Vakarja meg tarkóját a sisak alatt és kuncog egyet kettőt, majd ha a lány nem jelentkezik akkor úgy fogja érezni ideje a távozásnak, és még az előtt megkezdi a beígért meglógást, hogy a banda tagjai elérhetnék őt.*
596. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-06-28 21:22:20
Üzenet elküldve: 2017-06-28 21:22:20
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 170
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 170
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Mikor a remény elveszni látszik//
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz!//
*Zhorack Éjfélen lovagolva igyekszik hazafelé a városba. A fekete szőrű ló mint mindig, most is sebesen vágtat, a férfi direkt levezeti az útról, úgy hiszi, hogy így gyorsabb. Közben pedig még mindig a rabló jár a fejében. Ennek csak az az egyik hibája, hogy későn veszi észre az egyik fa mögül a kis csapatot. Zhorack meg akarja állítani a lovat, de az a hirtelen előbukkanó alakoktól megijed, és hátsó lábaira ágaskodva hangosan nyerít. Alig bír a nyeregben maradni, majdnem leesik róla, de sikerül megkapaszkodnia.*
- Baszki!
*Morogódik, mikor újra négy lábon állnak.*
- Elnézést, a fa pont takart. Meg Éjfél.. á, lényegtelen. Jól vannak?
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz!//
*Zhorack Éjfélen lovagolva igyekszik hazafelé a városba. A fekete szőrű ló mint mindig, most is sebesen vágtat, a férfi direkt levezeti az útról, úgy hiszi, hogy így gyorsabb. Közben pedig még mindig a rabló jár a fejében. Ennek csak az az egyik hibája, hogy későn veszi észre az egyik fa mögül a kis csapatot. Zhorack meg akarja állítani a lovat, de az a hirtelen előbukkanó alakoktól megijed, és hátsó lábaira ágaskodva hangosan nyerít. Alig bír a nyeregben maradni, majdnem leesik róla, de sikerül megkapaszkodnia.*
- Baszki!
*Morogódik, mikor újra négy lábon állnak.*
- Elnézést, a fa pont takart. Meg Éjfél.. á, lényegtelen. Jól vannak?
595. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-06-28 17:58:11
Üzenet elküldve: 2017-06-28 17:58:11
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 242
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 242
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Mikor a remény elveszni látszik//
*Milyen igaza van Teliirnek... mennyire jól kiismerte már ezalatt a rövid idő alatt is Rasdeher jellemét. Lehet, hogy egy idióta, de jól méri fel az emberek tulajdonságait, ami nagy előny lehet az élet összes területén.
Ras nem fog dühöngeni, nem fog őrjöngve kirontani a bozótos takarásba, hogy most azonnal levághassa azt a szemetet, ki nyilat röptetett a vállába. Nem bizony, erre hiába is számít a játszadozni kívánó elf. Ha játszadozni szeretne, hát a csuklyás alak nem lesz semminek az elrontója. ~Akkor játszunk!~
Őrült vigyor kúszik az arcára. Teliir láthatta eleget mosolyogni, de ebben a homályos éjszakában előtör belőle az a szörnyeteg is, melyet még nem tapasztalhatott meg. A terv már körvonalazódik a fejében, s ennek komolyan részese a sötételf is, kinek különleges képességei most igazán jól fognak jönni. Újra és újra megbizonyosodik benne az emberek gyermeke, hogy jó üzletet csinált ezzel az ében bőrű fafejűvel.*
-Kinyírni? Az olyan unalmas, nem gondolod?
*Enyhén zihálva, kihangsúlyozva formálja egyre inkább kiszáradt ajkaival a szavakat. Zavarja a vállából kiáramló hasogató érzés, bosszantja, hogy nem lát jól a nap ezen szakaszában, és legszívesebben most fordulna át másik oldalára kényelmes ágyában. De semmi gond, a terv kész, a lovas pedig sehol. Ideje akcióba lendülni.
Bal karját még mindig nem tudja úgy mozgatni, mint ahogy ebben a helyzetben szükséges lenne, de végre felegyenesedik, és társa mellé lépdel szépen csendben.*
-Ne aggódj, teszünk róla, hogy jól szórakozhass! De most figyelj rám!
*Kardját a földre helyezi, és elkezdi a talaj felszínét kaparni, hogy minél több fekete földet össze tudjon szedni a markában, majd megmutatja Teliirnek.*
-Ezzel a hajjal olyan vagy, mint valami világító cserebogár, szóval segíts bekenni!
*Meg sem várja a másik válaszát, szépen elkezdi betakarni a haját az előbb összeszedett sötét mocsokkal.*
-Ha megtaláljuk, le kell szednünk a lováról. Amíg rajta van nem tudjuk elkapni. Itt az ideje, hogy használd az oly nagyra tartott csecsebecséidet, de ha túl messze van ne a lovast, hanem a lovát célozd. Sokkal nagyobb felületet kell eltalálnod, így több esélyed van találatra.
*Magyarázza, miközben ha bajtársa időközben nem ellenzi loboncának elcsúfítását, akkor lassan végez is vele.*
-Amint eldobtál egyet visszahúzódsz, helyet változtatsz, majd én jövök a másik oldalról. Addig folytatjuk, míg van mit eldobálnunk. Értesz a nyomolvasáshoz?
*Teszi fel a kérdést, majd ha minden tiszta elindulnak arra, amerre a lovas az imént megvadult paripáján távozott. Ha társa igenlően válaszol, akkor hagyja előre menni, egyébként meg megpróbálja ő maga kitalálni merre mehetett. Amíg a hátas csak ész nélkül vágtatott nem lesz nehéz követni, ám utána a nyomok is kevésbé lesznek feltűnőek. Ráadásul ő nem sokat lát ebben a napszakban, így jobb lenne, ha Teliir vezetne most az egyszer.*
*Milyen igaza van Teliirnek... mennyire jól kiismerte már ezalatt a rövid idő alatt is Rasdeher jellemét. Lehet, hogy egy idióta, de jól méri fel az emberek tulajdonságait, ami nagy előny lehet az élet összes területén.
Ras nem fog dühöngeni, nem fog őrjöngve kirontani a bozótos takarásba, hogy most azonnal levághassa azt a szemetet, ki nyilat röptetett a vállába. Nem bizony, erre hiába is számít a játszadozni kívánó elf. Ha játszadozni szeretne, hát a csuklyás alak nem lesz semminek az elrontója. ~Akkor játszunk!~
Őrült vigyor kúszik az arcára. Teliir láthatta eleget mosolyogni, de ebben a homályos éjszakában előtör belőle az a szörnyeteg is, melyet még nem tapasztalhatott meg. A terv már körvonalazódik a fejében, s ennek komolyan részese a sötételf is, kinek különleges képességei most igazán jól fognak jönni. Újra és újra megbizonyosodik benne az emberek gyermeke, hogy jó üzletet csinált ezzel az ében bőrű fafejűvel.*
-Kinyírni? Az olyan unalmas, nem gondolod?
*Enyhén zihálva, kihangsúlyozva formálja egyre inkább kiszáradt ajkaival a szavakat. Zavarja a vállából kiáramló hasogató érzés, bosszantja, hogy nem lát jól a nap ezen szakaszában, és legszívesebben most fordulna át másik oldalára kényelmes ágyában. De semmi gond, a terv kész, a lovas pedig sehol. Ideje akcióba lendülni.
Bal karját még mindig nem tudja úgy mozgatni, mint ahogy ebben a helyzetben szükséges lenne, de végre felegyenesedik, és társa mellé lépdel szépen csendben.*
-Ne aggódj, teszünk róla, hogy jól szórakozhass! De most figyelj rám!
*Kardját a földre helyezi, és elkezdi a talaj felszínét kaparni, hogy minél több fekete földet össze tudjon szedni a markában, majd megmutatja Teliirnek.*
-Ezzel a hajjal olyan vagy, mint valami világító cserebogár, szóval segíts bekenni!
*Meg sem várja a másik válaszát, szépen elkezdi betakarni a haját az előbb összeszedett sötét mocsokkal.*
-Ha megtaláljuk, le kell szednünk a lováról. Amíg rajta van nem tudjuk elkapni. Itt az ideje, hogy használd az oly nagyra tartott csecsebecséidet, de ha túl messze van ne a lovast, hanem a lovát célozd. Sokkal nagyobb felületet kell eltalálnod, így több esélyed van találatra.
*Magyarázza, miközben ha bajtársa időközben nem ellenzi loboncának elcsúfítását, akkor lassan végez is vele.*
-Amint eldobtál egyet visszahúzódsz, helyet változtatsz, majd én jövök a másik oldalról. Addig folytatjuk, míg van mit eldobálnunk. Értesz a nyomolvasáshoz?
*Teszi fel a kérdést, majd ha minden tiszta elindulnak arra, amerre a lovas az imént megvadult paripáján távozott. Ha társa igenlően válaszol, akkor hagyja előre menni, egyébként meg megpróbálja ő maga kitalálni merre mehetett. Amíg a hátas csak ész nélkül vágtatott nem lesz nehéz követni, ám utána a nyomok is kevésbé lesznek feltűnőek. Ráadásul ő nem sokat lát ebben a napszakban, így jobb lenne, ha Teliir vezetne most az egyszer.*
594. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-06-27 14:11:23
Üzenet elküldve: 2017-06-27 14:11:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Vakmerő
//Mikor a remény elveszni látszik//
*Amennyire csak tud, behúzódik a fák közé. Véres kezét szorosan magához szorítja, érzi, hogy a ruhája lassan kezd átázni a mellkasánál, forró patak folyik az oldalán. Remek! Most már úgy néz ki, mint akit teljesen összeszabdaltak. És ez még a kisebbik probléma, abban reménykedik, hogy az állatokat nem fogja idecsábítani a vér illata. Szoknyája aljából leszakít egy csíkot, azzal tekeri jó szorosan körbe a kezét, nehogy még egy fertőzést is összeszedjen bujkálás közben. Alig fejezi be a procedúrát, mikor ágak roppanására lesz figyelmes. Óvatosan kidugja a fejét a levelek közül, éppen csak annyira, hogy lássa, mi történik. A hold fénye beragyogja az erdőt, így tisztán láthatja az arrogáns elfet lova hátán, aki valószínűleg őt keresi. Lassan, hangtalanul húzódik vissza két vastag ág közé, ahol eddig is ücsörgött. Ő ugyan nem fogja felfedni magát. Az a beképzelt kis tuskó szemét volt vele, lehet nem is a megmentő, hanem a tettestárs szerepében szeretne tetszelegni.*
*Amennyire csak tud, behúzódik a fák közé. Véres kezét szorosan magához szorítja, érzi, hogy a ruhája lassan kezd átázni a mellkasánál, forró patak folyik az oldalán. Remek! Most már úgy néz ki, mint akit teljesen összeszabdaltak. És ez még a kisebbik probléma, abban reménykedik, hogy az állatokat nem fogja idecsábítani a vér illata. Szoknyája aljából leszakít egy csíkot, azzal tekeri jó szorosan körbe a kezét, nehogy még egy fertőzést is összeszedjen bujkálás közben. Alig fejezi be a procedúrát, mikor ágak roppanására lesz figyelmes. Óvatosan kidugja a fejét a levelek közül, éppen csak annyira, hogy lássa, mi történik. A hold fénye beragyogja az erdőt, így tisztán láthatja az arrogáns elfet lova hátán, aki valószínűleg őt keresi. Lassan, hangtalanul húzódik vissza két vastag ág közé, ahol eddig is ücsörgött. Ő ugyan nem fogja felfedni magát. Az a beképzelt kis tuskó szemét volt vele, lehet nem is a megmentő, hanem a tettestárs szerepében szeretne tetszelegni.*
593. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-06-27 00:27:25
Üzenet elküldve: 2017-06-27 00:27:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Mikor a remény elveszni látszik//
*Végre Rasdeher is megérkezik az összecsapás helyszínére. Csak az a kár hogy az már régen lezajlott. Legalább is ahhoz elég régen hogy Társa már lecsússzon a búcsúzkodásról. Aztán a tőle megszokott, illetve megszokandó módon parancsot is oszt Teliirnek. És neki jelen helyzetben el kell fogadnia a tényt hogyha nem akar megdögleni botor módon akkor hallgatnia kell rá. Persze amennyire majd tud. Mielőtt rejteket keresne még felszedi a földről az elhullajtott pengéjét. Jobbjában kardját, baljában kését szorongatva húzódik újra takarásba.*
-Ha nem a tökeidet vakarnád már halott lenne. *Jelenti ki halkan. Az indokot amiért késve érkezett a madaras csak akkor pillantja meg amikor már közelebb ér hozzá.* Akkor úgy néz ki mindenképpen kinyírjuk. *Alapozza a kijelentését arra, hogy sikeresen feldühítette mindkettőt. A sötételfnél ezt nem nehéz elérni. Társánál viszont már valamivel nehezebb ezt kiváltani, de egy nyíl az ember vállába egyszerű útja ennek is. Igaz hogy a mélységi dühét csak a pillanat táplálja és nem az a haragtartó fajta, de ellenben ott van Rasdeher. Lehetséges hogy ő nem felejt olyan könnyen. Mikor egy ideje már nem közelít feléjük senki kissé türelmetlenné válik.*
-Úgy néz ki megijedt. Pedig azt hittem végre találtam egy jó kis szórakozást. Még sem olyan mókás veled társulni.
*Persze még reménykedik hogy öntözi egy kis vér az ő kardját is. A harci szellem ami még nem apadt ki belőle most elszánt vigyort húz pofájára.*
*Végre Rasdeher is megérkezik az összecsapás helyszínére. Csak az a kár hogy az már régen lezajlott. Legalább is ahhoz elég régen hogy Társa már lecsússzon a búcsúzkodásról. Aztán a tőle megszokott, illetve megszokandó módon parancsot is oszt Teliirnek. És neki jelen helyzetben el kell fogadnia a tényt hogyha nem akar megdögleni botor módon akkor hallgatnia kell rá. Persze amennyire majd tud. Mielőtt rejteket keresne még felszedi a földről az elhullajtott pengéjét. Jobbjában kardját, baljában kését szorongatva húzódik újra takarásba.*
-Ha nem a tökeidet vakarnád már halott lenne. *Jelenti ki halkan. Az indokot amiért késve érkezett a madaras csak akkor pillantja meg amikor már közelebb ér hozzá.* Akkor úgy néz ki mindenképpen kinyírjuk. *Alapozza a kijelentését arra, hogy sikeresen feldühítette mindkettőt. A sötételfnél ezt nem nehéz elérni. Társánál viszont már valamivel nehezebb ezt kiváltani, de egy nyíl az ember vállába egyszerű útja ennek is. Igaz hogy a mélységi dühét csak a pillanat táplálja és nem az a haragtartó fajta, de ellenben ott van Rasdeher. Lehetséges hogy ő nem felejt olyan könnyen. Mikor egy ideje már nem közelít feléjük senki kissé türelmetlenné válik.*
-Úgy néz ki megijedt. Pedig azt hittem végre találtam egy jó kis szórakozást. Még sem olyan mókás veled társulni.
*Persze még reménykedik hogy öntözi egy kis vér az ő kardját is. A harci szellem ami még nem apadt ki belőle most elszánt vigyort húz pofájára.*
592. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-06-26 23:22:10
Üzenet elküldve: 2017-06-26 23:22:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Mikor a remény elveszni látszik//
*Az elf egy jó darabig birkózik a lóval mire az ismét hajlandó lesz a szolgálatába állni. Percek is eltelnek ebben a fárasztó kétkezi küzdelemben mire a paripa hajlandó lesz úgy dobogni ahogy az neki jól esik ez alatt pedig jelentősen eltávolodott azoktól az alakoktól akikben ha nem is súlyos de némi kárt azért sikerült okoznia. Kissé bánja, hogy így el kellett távoznia, a mélységi pengéjét ki tudta verni a kezéből, legalábbis hallotta a fegyverek csattanását és érezte ahogy a másik enged. Annyira azért nem voltak ők erősek, hogy szikrákat csiholjanak a telihold sápadt fénye mellett. Most két fontos kérdést kell megválaszolnia magának. Először azt merre keveredett el. Látja a holdat az égen és ha hozzáér egy fa törzséhez akkor érezheti a mohát az ujjai alatt. E mellett van némi erdőjáró ösztöne, csak épp ő nem olyan mélységi vakarék aki a sötétben is lát meg a holdfényben is megkülönbözteti az ellenfeleit. Ő tiszta vérű, ez pedig azt jelenti, hogy legfeljebb a hallására támaszkodhat ha meg akar találni valakit ebben a rengetegben.
Márpedig itt csend van. Mély és rémes csend ő pedig egyedül arra vágyik, hogy valami zaj legyen.
Mindenek előtt úgy dönt kiszúr a mélységivel és az erdőben növő terebélyes csalánok közül pár nagyobb levelet tűz az övére, ezzel egészítve ki amúgy is kiterjedt virágkölteményét amelyet ő öltözéknek nevez.
Remélte ha ad nekik némi időt akkor megtalálják a lányt és újra kezdődik a zajongás korszaka ám ez nem így lett. Csend van. Sötét és néma csend. Hát elindul arra amely irányról úgy hiszi képes újabb konfliktust generálni mégpedig arrafelé amerre a lány elmenekült. Nappali fényben könnyen megláthatná az általa hagyott vérnyomokat, de a holdvilág mellett ez szinte lehetetlen mert nem kutya és nem mélységi. Óvatosan keresgél, kutat, de ha a lány nem fedi fel magát előtte akkor nem fogja megtalálni a fa tetején megbúvó rejteket. És akkor eléggé csalódott lesz.
Hangoskodni egyelőre ő sem akar és hangra a ló sem különbözik az erdőben tanyázó szarvasoktól, nagyvadaktól.*
*Az elf egy jó darabig birkózik a lóval mire az ismét hajlandó lesz a szolgálatába állni. Percek is eltelnek ebben a fárasztó kétkezi küzdelemben mire a paripa hajlandó lesz úgy dobogni ahogy az neki jól esik ez alatt pedig jelentősen eltávolodott azoktól az alakoktól akikben ha nem is súlyos de némi kárt azért sikerült okoznia. Kissé bánja, hogy így el kellett távoznia, a mélységi pengéjét ki tudta verni a kezéből, legalábbis hallotta a fegyverek csattanását és érezte ahogy a másik enged. Annyira azért nem voltak ők erősek, hogy szikrákat csiholjanak a telihold sápadt fénye mellett. Most két fontos kérdést kell megválaszolnia magának. Először azt merre keveredett el. Látja a holdat az égen és ha hozzáér egy fa törzséhez akkor érezheti a mohát az ujjai alatt. E mellett van némi erdőjáró ösztöne, csak épp ő nem olyan mélységi vakarék aki a sötétben is lát meg a holdfényben is megkülönbözteti az ellenfeleit. Ő tiszta vérű, ez pedig azt jelenti, hogy legfeljebb a hallására támaszkodhat ha meg akar találni valakit ebben a rengetegben.
Márpedig itt csend van. Mély és rémes csend ő pedig egyedül arra vágyik, hogy valami zaj legyen.
Mindenek előtt úgy dönt kiszúr a mélységivel és az erdőben növő terebélyes csalánok közül pár nagyobb levelet tűz az övére, ezzel egészítve ki amúgy is kiterjedt virágkölteményét amelyet ő öltözéknek nevez.
Remélte ha ad nekik némi időt akkor megtalálják a lányt és újra kezdődik a zajongás korszaka ám ez nem így lett. Csend van. Sötét és néma csend. Hát elindul arra amely irányról úgy hiszi képes újabb konfliktust generálni mégpedig arrafelé amerre a lány elmenekült. Nappali fényben könnyen megláthatná az általa hagyott vérnyomokat, de a holdvilág mellett ez szinte lehetetlen mert nem kutya és nem mélységi. Óvatosan keresgél, kutat, de ha a lány nem fedi fel magát előtte akkor nem fogja megtalálni a fa tetején megbúvó rejteket. És akkor eléggé csalódott lesz.
Hangoskodni egyelőre ő sem akar és hangra a ló sem különbözik az erdőben tanyázó szarvasoktól, nagyvadaktól.*
591. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-06-26 22:57:48
Üzenet elküldve: 2017-06-26 22:57:48
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 242
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 242
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Mikor a remény elveszni látszik//
*Bíbor csermely szivárog ki a halandó alkotta mesterséges vájatból, és édesen kanyarog végig a fekete táj kopár vonulatain. Hol kisebb, hol nagyobb medret vájva belé. Kevés az akadály, de ha van is, az apró vérfolyam minden gond nélkül talál magának jobb, és gyorsabb utat, hogy aztán a bizarr világ végén lehulljon a térképről. Abszurd kép lenne ez, ha csak ennyit látnánk belőle.
Azonban, ha Rasra pillantunk teljes valójában láthatjuk ezt a nem hétköznapi világot, miben helyet talált magának egy nyílvessző, és némi kígyózó vér is. Nem volt ostoba a férfi, hogy heggyel együtt kirántsa magából a gyilkolásra szánt eszközt, úgy sokkal több vért veszíthetne, mint így. A nyíl így elzárja a vállába ütött lyukat, s jóval kevesebb életet jelentő nedű szivárog ki testéből, mint azt egyébként tenné. Legalábbis az idomár ezt reméli.
Ezzel nem törődhet sokat, és el sem láthatja itt helyben. A történések teljesen új fordulatot vesznek, már-már kicsusszannak a kannibál érdes tenyeréből. Teliir előrelendül, hogy minél jobban meglepje ellenfelét, ami úgy tűnik csak félig sikerül. Nem tudja miként láthatta meg a lovas a magát egész ügyesen meghúzó ében bőrű mélységit, de épp elég ideje van ahhoz, hogy a legjobb kardforgatókat megszégyenítő gyorsasággal előrántsa pengéjét, s Rasdeher társa felé irányítsa azt.
De a kannibál maga sem habozik. Amint magához tér a váratlan támadásból megrohamozza az éppen viaskodó feleket. Kár, hogy elég messze van tőle az elf, hogy meglépjen a lovával. Szerencsére azonban a sötételf nem sebesül meg komolyabban, legalábbis ő nem lát rajta semmilyen vágást, szúrást, a tegnapi könnyed kis sebén kívül.*
-Keress egy bokrot, és húzd meg magad ott! Nem hagyom, hogy ez a féreg megint meglepjen!
*Csak ekkor pillant vissza Taniára, vagyis inkább a helyére, hisz a kavarodást kihasználva a nő felvette a nyúlcipőt, és úgy döntött inkább meglógna. Ezzel még nem is lenne gond, ha nem vitte volna magával a férfi pengéjét is, minek felületén már nem ragyog a hold fakó fénye. A nő kevésbé fontos, de az ilyen jól kiegyensúlyozott, edzett kardok nem olcsóak. Ha az elf nem tér vissza, mindenképpen meg kell keresnie azt a luvnyát!
Ha Teliir elfoglalta a pozícióját, nem sokkal távolabb tőle ő is meghúzza magát az egyik bokor rejtekében, de előtte még magához veszi a hegyesfülű elejtett nyílvesszőjét. Ezzel is megvannak Ras tervei.*
-Maradj nyugton, és ha visszajön egyszerre vetjük rá magunkat két irányból! Ha kell, próbáld meg inkább a lovát mozgásképtelenné tenni!
*Súgja oda Teliirnek, mielőtt beállna kettejük közt a néma csend, s kezdődhetne a türelmetlen várakozás. Nem tudja meddig kell nekik itt gubbasztani, de azt sem bánná, ha többé nem jönne vissza a másik. Bár abban biztos lehet, hogy a csuklyás alak nem fogja annyiban hagyni a még mindig sajgó vállát. Most már bosszúra, és vérre szomjazik.*
*Bíbor csermely szivárog ki a halandó alkotta mesterséges vájatból, és édesen kanyarog végig a fekete táj kopár vonulatain. Hol kisebb, hol nagyobb medret vájva belé. Kevés az akadály, de ha van is, az apró vérfolyam minden gond nélkül talál magának jobb, és gyorsabb utat, hogy aztán a bizarr világ végén lehulljon a térképről. Abszurd kép lenne ez, ha csak ennyit látnánk belőle.
Azonban, ha Rasra pillantunk teljes valójában láthatjuk ezt a nem hétköznapi világot, miben helyet talált magának egy nyílvessző, és némi kígyózó vér is. Nem volt ostoba a férfi, hogy heggyel együtt kirántsa magából a gyilkolásra szánt eszközt, úgy sokkal több vért veszíthetne, mint így. A nyíl így elzárja a vállába ütött lyukat, s jóval kevesebb életet jelentő nedű szivárog ki testéből, mint azt egyébként tenné. Legalábbis az idomár ezt reméli.
Ezzel nem törődhet sokat, és el sem láthatja itt helyben. A történések teljesen új fordulatot vesznek, már-már kicsusszannak a kannibál érdes tenyeréből. Teliir előrelendül, hogy minél jobban meglepje ellenfelét, ami úgy tűnik csak félig sikerül. Nem tudja miként láthatta meg a lovas a magát egész ügyesen meghúzó ében bőrű mélységit, de épp elég ideje van ahhoz, hogy a legjobb kardforgatókat megszégyenítő gyorsasággal előrántsa pengéjét, s Rasdeher társa felé irányítsa azt.
De a kannibál maga sem habozik. Amint magához tér a váratlan támadásból megrohamozza az éppen viaskodó feleket. Kár, hogy elég messze van tőle az elf, hogy meglépjen a lovával. Szerencsére azonban a sötételf nem sebesül meg komolyabban, legalábbis ő nem lát rajta semmilyen vágást, szúrást, a tegnapi könnyed kis sebén kívül.*
-Keress egy bokrot, és húzd meg magad ott! Nem hagyom, hogy ez a féreg megint meglepjen!
*Csak ekkor pillant vissza Taniára, vagyis inkább a helyére, hisz a kavarodást kihasználva a nő felvette a nyúlcipőt, és úgy döntött inkább meglógna. Ezzel még nem is lenne gond, ha nem vitte volna magával a férfi pengéjét is, minek felületén már nem ragyog a hold fakó fénye. A nő kevésbé fontos, de az ilyen jól kiegyensúlyozott, edzett kardok nem olcsóak. Ha az elf nem tér vissza, mindenképpen meg kell keresnie azt a luvnyát!
Ha Teliir elfoglalta a pozícióját, nem sokkal távolabb tőle ő is meghúzza magát az egyik bokor rejtekében, de előtte még magához veszi a hegyesfülű elejtett nyílvesszőjét. Ezzel is megvannak Ras tervei.*
-Maradj nyugton, és ha visszajön egyszerre vetjük rá magunkat két irányból! Ha kell, próbáld meg inkább a lovát mozgásképtelenné tenni!
*Súgja oda Teliirnek, mielőtt beállna kettejük közt a néma csend, s kezdődhetne a türelmetlen várakozás. Nem tudja meddig kell nekik itt gubbasztani, de azt sem bánná, ha többé nem jönne vissza a másik. Bár abban biztos lehet, hogy a csuklyás alak nem fogja annyiban hagyni a még mindig sajgó vállát. Most már bosszúra, és vérre szomjazik.*
590. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-06-26 20:58:19
Üzenet elküldve: 2017-06-26 20:58:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
*Visszafelé is sikerül felkéredzkednie egy kisebb kocsira. Az úri ember nem olyan barátságos, mint a házaspár, akik legutóbb kisegítették, kicsit húzta a száját, mikor meglátta az út szélén gyalogoló tündért, de végül felengedte. Most itt fekszik a krumplis- és liszteszsákok között hanyatt dőlve, a felhős eget bámulja. Amint beérnek az erdőbe, az egyetlen szórakozása, miszerint vicces formákat keres a felhőkben is elveszni látszik, felül, és a mögöttük hagyott utat bámulja. Lassan sötétedik, a nap már lebukott a fák mögé, és narancsos színnel festi be az ösvényt. Egész hangulatos, kár, hogy egy mogorva fickóval kell megosztania a pillanatot. Nem mintha vágyna mára. Norit legnagyobb bánatára el kell felejtenie egy időre, így megint egyedül marad. Egy darabig, mert aztán meg visszaérnek a többiek a templomtúráról... vagyis küldetésről, és megint zengeni fog a ház a lila szemű lány és Iriana hangjától. Nem is akar visszamenni. Mielőtt ismét beveti magát a kúriába, na meg majd aludni is kéne valahol, ellátogat a templomba, hátha megérkeztek már az új tekercsek, amiről pár hatja hallott. Aztán ha nem, a régi, jól ismerteket fogja elővenni, hogy tanulhasson. Talán sikerül valamit a fejébe vernie, mielőtt valami újabb dolga akad. Kirándulás a csapattal, ami nem életveszélyes; kitakarítani a szobáját; beszélni Batoval... Nem, nem, azt majd később. Minél később...*
589. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-06-26 19:16:42
Üzenet elküldve: 2017-06-26 19:16:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Mikor a remény elveszni látszik//
*Mondhatni elég szerencsés a mai nap is a sötételf. Van pár oka amiért annak mondható. Még akkor is ha orvtámadási kísérlete nem ér el sikert. Először is ott van az a tény hogy jókor volt a jó helyen. Ezáltal a lovas szinte teljesen mellé érkezett. Persze hiába ez, ha az áldozata kiszúrja őt. Ugyanis hiába az éjszaka sötétjétől elütő kabátjának gazdája testén nem léte, ha annak haja és nadrágja színe is vele megegyezően fehér. Így könnyen észrevehető. Bár így is, úgy is megszabadult volna tőle a harc idejére. Egy ekkora ruhadarab csak akadályozná. De e rejtőnek nem mondható öltözet léte jelenleg nem számít. Adakver csak pár pillanattal az előtt észleli a felé tartó veszélyt mielőtt az magával ragadhatná. Igaz ideje marad az ellentámadásra. Teliir második szerencséjére csak egy meglepett suhintás ez mint sem egy elszánt ellencsapás. Ezáltal a gyilkosságra való elhatározással eltelt mélységinek akad esélye kivédeni a felé tartó pengét. A még mindig kezében szorongatott kését helyezi a kard útjába. Ezzel a cselekedetével elérve azt hogy életét még ne veszítse el. Mindazonáltal ez a védekezés sem a teljes sikeresség mintapéldánya. Ugyan olyan meglepetés éri őt mint az elfet az előbb, továbbá a lendület is viszi előrébb. Tehát egyik penge sem csapódik a másiknak túl nagy erővel. Csakhogy a lovasé egy kardtól származik és nem egy késtől. Így az megszabadítja a sötételfet fegyverétől. Magyarul kicsapja a kezéből. Ellenfele fegyvere az ő védtelen mellkasa felé halad. Viszont az előző akadály még pontatlanabbá és gyengébbé tette. Teliir szegycsontja felett ezért csak egy fél centiméternél valamivel mélyebb, egy centit el nem érő mélységű, nagyjából tíz-tizenkét centi hosszú sérülést hagy. Ezt követően a ló tesz a mélységinek egy szívességet és tulajával együtt arrébb áll. Időt hagyva főhősünknek hogy az újabb seb okozta meglepetésből felocsúdjon. Szerencsére a sérülés túl nagy fájdalmat nem okoz, de azért egy hosszú sziszegést kivált viselőjéből. Ez önmagában túl nagy gondot nem okoz. Az annál inkább hogy a régebbi példány a hasán ami mélyebb, és még jelenleg is fájdalmasabb nem csak hogy tudatja létezésének tényét egy éles fájdalom formájában. De elszakítja béklyóit is. Már megint két helyről is folyik a vére. Azonban ahelyett hogy sebeit nyalogatná előhúzza inkább a kardját, és megpróbálja magát lelkileg felkészíteni a lovas lehetséges visszatérésére.*
*Mondhatni elég szerencsés a mai nap is a sötételf. Van pár oka amiért annak mondható. Még akkor is ha orvtámadási kísérlete nem ér el sikert. Először is ott van az a tény hogy jókor volt a jó helyen. Ezáltal a lovas szinte teljesen mellé érkezett. Persze hiába ez, ha az áldozata kiszúrja őt. Ugyanis hiába az éjszaka sötétjétől elütő kabátjának gazdája testén nem léte, ha annak haja és nadrágja színe is vele megegyezően fehér. Így könnyen észrevehető. Bár így is, úgy is megszabadult volna tőle a harc idejére. Egy ekkora ruhadarab csak akadályozná. De e rejtőnek nem mondható öltözet léte jelenleg nem számít. Adakver csak pár pillanattal az előtt észleli a felé tartó veszélyt mielőtt az magával ragadhatná. Igaz ideje marad az ellentámadásra. Teliir második szerencséjére csak egy meglepett suhintás ez mint sem egy elszánt ellencsapás. Ezáltal a gyilkosságra való elhatározással eltelt mélységinek akad esélye kivédeni a felé tartó pengét. A még mindig kezében szorongatott kését helyezi a kard útjába. Ezzel a cselekedetével elérve azt hogy életét még ne veszítse el. Mindazonáltal ez a védekezés sem a teljes sikeresség mintapéldánya. Ugyan olyan meglepetés éri őt mint az elfet az előbb, továbbá a lendület is viszi előrébb. Tehát egyik penge sem csapódik a másiknak túl nagy erővel. Csakhogy a lovasé egy kardtól származik és nem egy késtől. Így az megszabadítja a sötételfet fegyverétől. Magyarul kicsapja a kezéből. Ellenfele fegyvere az ő védtelen mellkasa felé halad. Viszont az előző akadály még pontatlanabbá és gyengébbé tette. Teliir szegycsontja felett ezért csak egy fél centiméternél valamivel mélyebb, egy centit el nem érő mélységű, nagyjából tíz-tizenkét centi hosszú sérülést hagy. Ezt követően a ló tesz a mélységinek egy szívességet és tulajával együtt arrébb áll. Időt hagyva főhősünknek hogy az újabb seb okozta meglepetésből felocsúdjon. Szerencsére a sérülés túl nagy fájdalmat nem okoz, de azért egy hosszú sziszegést kivált viselőjéből. Ez önmagában túl nagy gondot nem okoz. Az annál inkább hogy a régebbi példány a hasán ami mélyebb, és még jelenleg is fájdalmasabb nem csak hogy tudatja létezésének tényét egy éles fájdalom formájában. De elszakítja béklyóit is. Már megint két helyről is folyik a vére. Azonban ahelyett hogy sebeit nyalogatná előhúzza inkább a kardját, és megpróbálja magát lelkileg felkészíteni a lovas lehetséges visszatérésére.*
588. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-06-26 17:54:18
Üzenet elküldve: 2017-06-26 17:54:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
*Elérik az erdőséget. A lemenő nap sugarai derengő fénnyel vonják be a környéket. Félhomály van, alig látnak pár méterrel az orruk elé, de a lovak, és persze a pár is ismerheti már az ösvényt, így nem kell attól tartaniuk, hogy eltévednek. A száraz avar hangosan ropog a lovak patkolatlan patája alatt. Hamarosan elérik a kikötőt, akkor jön csak a dolog neheze. Meg kell keresnie Norit abban a fertőben, már ha ott van. Ha nincs, akkor is eltölt pár órát, elalszik egy lepukkant kocsmában, és csak utána indul vissza a városba. Már előre izgul, mit fog szólni a lány, ha újra találkoznak. Elkerülték egymást, így lehet ő is azt hiszi, hogy Nolie ott hagyta, ahogy a tündérke is attól fél, hogy lerázták. Valahogy... talán kiengesztelhetné! Sikerült varázsitalokat szereznie, igaz, jó drágán, de ő nem tud ezekkel semmit sem kezdeni. Talán ha odaadja a lánynak őket, akkor nem lesz rá morcos. Vagy eladja. Az utóbbi jobban hangzik, kicsit megfogyatkozott pénzügyileg az utóbbi napokban, és amúgy is említette, hogy munkát akar ajánlani neki. A varázsitalok beszerzése jó munka lenne, a szegénynegyedben is találhat mások által feleslegesnek talált üvegcséket, a piacon is szerezhet, mikor éppen szezonja van és olcsóbban adják a szokásosnál. Na, de ez még elválik! Megérkeznek a dokkokhoz, a kocsi lassít és óvatosan lemászik a bakról.*
-Köszönöm szépen!
*Búcsúzik el a pártól mosolyogva. Most merre?*
-Köszönöm szépen!
*Búcsúzik el a pártól mosolyogva. Most merre?*
587. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-06-25 22:55:55
Üzenet elküldve: 2017-06-25 22:55:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Mikor a remény elveszni látszik//
*Itt bizony rájuk esteledett. A sötétség ellepte az erdőt ő pedig nem szeret az árnyak közt harcolni. No persze a préda megérnék ezt a kis kellemtelenséget, hisz mindig élmény kizökkenteni valakit aki elemében van. Mégis nappal amikor jól lát és messzire tud lőni szinte sziporkázik. Ha az árnyak között őt el kezdik hajigálni akkor a helyzet elég kellemetlenné válik. Szerencsére a madaras figurát már sikerült megsebeznie így az nem hajigál semmit sehova, vagy legalábbis nem pontosan. A káromkodás dallam a fülének mely lágyan simogatja a lelkét. Nocsak, valakit ma megint sikerült felbosszantania. Azt rögtön látja, hogy itt nem fog ez a sötét alak vele együttműködő, de még vár. Még nem lő rá újabb lövedéket, és olybá tűnik ez lesz most a legnagyobb baja ugyanis a következő pillanatban a szeme sarkából észrevesz valamit a fű között, ami nem is támad, sokkal inkább rá ront a szerencsétlen elfre mintha csak a sötétség próbálná meg nyálkás csápjával elragadni.
Épp csak annyi ideje van, hogy meglepetésében kardot rántson, ezzel egy nyilat sikerül is a földre ejtenie, ami valószínűleg már nem lesz meg. És balját még mindig lefoglalja az íj. Egyetlen csapást tud tenni mely szembeszáll a mélységi halálos ölelésével. És ugyan a mozdulat pontatlan, de mivel a férfi csupasz bőrét mutatta neki rejtőszín gyanánt ezért aztán elég veszélyes lehet amíg Erethlion maga jó minőségű nomád vértezetben feszít. Nem mondja, hogy örülne most egy tőrdöfésnek, de azért jobban bírná mint ellenfele a húsbontó csapást.
E mellett az elf ugyan nem rossz lovas, de hirtelenkedésében és a támadás alatt a két hegyes fülűnek sikerül közös erővel halálra rémítenie az állatot, aki eszét vesztve kezd el rohanni el az erdőben franc se tudja merre. Szóval mondhatni irányítás terén sikerült félsikert aratnia.
Teliirnek nem sikerül a nyeregből és a lovagok kemény sportjához való kantárból, mert ugye lovagtól lopta az állatot, még ha nem is egy sportos fajtától, lerántania ellenfelét, így legfeljebb arról dönthet hagyja a tiszta vérűt "futni", vagy akár rajta maradhat a hátason, mint egy elég kellemetlen és a következő közelharcban elég előnytelen vendég.*
*Itt bizony rájuk esteledett. A sötétség ellepte az erdőt ő pedig nem szeret az árnyak közt harcolni. No persze a préda megérnék ezt a kis kellemtelenséget, hisz mindig élmény kizökkenteni valakit aki elemében van. Mégis nappal amikor jól lát és messzire tud lőni szinte sziporkázik. Ha az árnyak között őt el kezdik hajigálni akkor a helyzet elég kellemetlenné válik. Szerencsére a madaras figurát már sikerült megsebeznie így az nem hajigál semmit sehova, vagy legalábbis nem pontosan. A káromkodás dallam a fülének mely lágyan simogatja a lelkét. Nocsak, valakit ma megint sikerült felbosszantania. Azt rögtön látja, hogy itt nem fog ez a sötét alak vele együttműködő, de még vár. Még nem lő rá újabb lövedéket, és olybá tűnik ez lesz most a legnagyobb baja ugyanis a következő pillanatban a szeme sarkából észrevesz valamit a fű között, ami nem is támad, sokkal inkább rá ront a szerencsétlen elfre mintha csak a sötétség próbálná meg nyálkás csápjával elragadni.
Épp csak annyi ideje van, hogy meglepetésében kardot rántson, ezzel egy nyilat sikerül is a földre ejtenie, ami valószínűleg már nem lesz meg. És balját még mindig lefoglalja az íj. Egyetlen csapást tud tenni mely szembeszáll a mélységi halálos ölelésével. És ugyan a mozdulat pontatlan, de mivel a férfi csupasz bőrét mutatta neki rejtőszín gyanánt ezért aztán elég veszélyes lehet amíg Erethlion maga jó minőségű nomád vértezetben feszít. Nem mondja, hogy örülne most egy tőrdöfésnek, de azért jobban bírná mint ellenfele a húsbontó csapást.
E mellett az elf ugyan nem rossz lovas, de hirtelenkedésében és a támadás alatt a két hegyes fülűnek sikerül közös erővel halálra rémítenie az állatot, aki eszét vesztve kezd el rohanni el az erdőben franc se tudja merre. Szóval mondhatni irányítás terén sikerült félsikert aratnia.
Teliirnek nem sikerül a nyeregből és a lovagok kemény sportjához való kantárból, mert ugye lovagtól lopta az állatot, még ha nem is egy sportos fajtától, lerántania ellenfelét, így legfeljebb arról dönthet hagyja a tiszta vérűt "futni", vagy akár rajta maradhat a hátason, mint egy elég kellemetlen és a következő közelharcban elég előnytelen vendég.*
586. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-06-25 21:13:37
Üzenet elküldve: 2017-06-25 21:13:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Vakmerő
//Mikor a remény elveszni látszik//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
~Mi a mocskos kurva élet folyik itt?~ *Hangosan már szinte meg sem mer szólalni. Olyan gyorsan pörögnek az események, azt sem tudja, kire pillantson. A nagypofájú elfre, aki a lováról köpköd feléjük; a madarasra, akinek a vállába fúródott egy nyílvessző; vagy a újonnan érkezett alakra, aki a lovasnak rohant. Még a káromkodás is belefagyott, pedig ez a kisasszony esetében nagy szó. Azt hihetné az elf lánya, ha elfogják és sarokba szorítják, mint egy veszett állatot, legalább övé lehet a főszerep az előadásban. Hát nem, ez a barom még azt is elvette tőle, a harmadik férfiról nem is beszélve. Röpke pillanatokig tátott szájjal bámul, ahogy a "nagyfiúk" egymásnak esnek, majd lassan visszatér belé az élet, felfogja, hol is van. Fogságban, és itt az alkalom, hogy elszökjön. Ha a fajtársának tökéletesek a reflexei, akkor is magát kell védenie az íjjal, így remélhetőleg nem marad ideje újratölteni, célozni és lőni, hogy a lányt is megsebezze. Kirántja kezéből a kardot, és futásnak ered. A fegyvereivel nem foglalkozik, ha közelharcra kerül a sor, ez a kard is elég lesz, hogy megvédje magát. A páncélja legalább rajta maradt.
A sötét és az ismeretlen terület megnehezíti a menekülést. Alig lát pár méterrel maga elé, nem rohanhat lélekszakadva, különben az első földből kiálló gyökérben orra bukna. Sietős, de figyelmes léptekkel kerülgeti a tüskés bokrokat, csizmája bokáig süllyed a sűrű aljnövényzetben. Lassan halad, túl lassan. El kell bújnia, különben elkapják. Maga mögé pillant, hogy ellenőrizze, nem hagyott nyomot maga után. Szerencséje van, az avar érintetlennek tűnik. Megkeresi a legdúsabb lombozatú, legkérgesebb, nem túl magas fát, és mint gyakorlott erdőjáró s vadász, pillanatok alatt mászik fel a zöldellő levelek biztonságot nyújtó rejtekébe. Egyelőre nem hall semmit, de ez nem jelenti azt, hogy nincsenek a közelben. Szíve hevesen ver, kezeit a szájára tapasztja, hogy tompítsa légzésének hangját. A kard még mindig a kezében van, tekintete a földet pásztázza várva, hogy felbukkanjon az egyikük. Az, amelyik életben maradt a harc után.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
~Mi a mocskos kurva élet folyik itt?~ *Hangosan már szinte meg sem mer szólalni. Olyan gyorsan pörögnek az események, azt sem tudja, kire pillantson. A nagypofájú elfre, aki a lováról köpköd feléjük; a madarasra, akinek a vállába fúródott egy nyílvessző; vagy a újonnan érkezett alakra, aki a lovasnak rohant. Még a káromkodás is belefagyott, pedig ez a kisasszony esetében nagy szó. Azt hihetné az elf lánya, ha elfogják és sarokba szorítják, mint egy veszett állatot, legalább övé lehet a főszerep az előadásban. Hát nem, ez a barom még azt is elvette tőle, a harmadik férfiról nem is beszélve. Röpke pillanatokig tátott szájjal bámul, ahogy a "nagyfiúk" egymásnak esnek, majd lassan visszatér belé az élet, felfogja, hol is van. Fogságban, és itt az alkalom, hogy elszökjön. Ha a fajtársának tökéletesek a reflexei, akkor is magát kell védenie az íjjal, így remélhetőleg nem marad ideje újratölteni, célozni és lőni, hogy a lányt is megsebezze. Kirántja kezéből a kardot, és futásnak ered. A fegyvereivel nem foglalkozik, ha közelharcra kerül a sor, ez a kard is elég lesz, hogy megvédje magát. A páncélja legalább rajta maradt.
A sötét és az ismeretlen terület megnehezíti a menekülést. Alig lát pár méterrel maga elé, nem rohanhat lélekszakadva, különben az első földből kiálló gyökérben orra bukna. Sietős, de figyelmes léptekkel kerülgeti a tüskés bokrokat, csizmája bokáig süllyed a sűrű aljnövényzetben. Lassan halad, túl lassan. El kell bújnia, különben elkapják. Maga mögé pillant, hogy ellenőrizze, nem hagyott nyomot maga után. Szerencséje van, az avar érintetlennek tűnik. Megkeresi a legdúsabb lombozatú, legkérgesebb, nem túl magas fát, és mint gyakorlott erdőjáró s vadász, pillanatok alatt mászik fel a zöldellő levelek biztonságot nyújtó rejtekébe. Egyelőre nem hall semmit, de ez nem jelenti azt, hogy nincsenek a közelben. Szíve hevesen ver, kezeit a szájára tapasztja, hogy tompítsa légzésének hangját. A kard még mindig a kezében van, tekintete a földet pásztázza várva, hogy felbukkanjon az egyikük. Az, amelyik életben maradt a harc után.*
585. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-06-25 20:56:40
Üzenet elküldve: 2017-06-25 20:56:40
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 242
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 242
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Mikor a remény elveszni látszik//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Kérhetsz, dolgozhatsz, és elvehetsz! Ez a három lehetőséged van ebben a könyörtelen világban, hogy valamit megszerezz magadnak. Kérhetsz, de közel sem biztos, hogy kapsz. Dolgozhatsz esztendőkön, életeken át, mégsem biztos, hogy valaha is eléred azt, mit kitűztél célul. De van még egy út, egy ősi, de még mindig igaz törvény. Ha valamit erővel elveszel, azt csak a nálad erősebb veheti vissza. S mennyivel egyszerűbb, gyorsabb valamit pusztán nyers agresszióval eltulajdonítani. Egyszerűen megragadod, és magadénak nyilvánítod ki. Nem nagy dolog, mégis oly sokan vannak, kik ehelyett inkább lelküket eladva, fizikai valójuk végéig csak güriznek. Ostoba férgek, kiket Rasdeher megvet, és eltipor.
Most meg jön ez a nagyszájú, pökhendi elf a repülő botocskáival, hogy kiszabadítsa szegény bajbajutott lánykát. Bár ki tudja... a megszólalásai után arra kell következtetnie a madarasnak, hogy a másik szimplán csak szórakozásból tévedt ide. Kellemetlen lenne. Az ilyen idiótákat legszívesebben megfosztaná férfiasságuktól.*
-Hallhatja uram, egy mocskos szájú gaztevővel van dolgunk! Rám támadott, és most egyszerűen képtelen felfogni, hogy legyőztem! Ezért lehet ilyen frusztrált.
*Hátra pillant a mögötte vergődő, szitkozódó, és már megmentőjét is trágár szavakkal illető Taniahoz, de nincs ideje visszafordulni. Éles fájdalom kúszik fel az idomár agyába, majd vissza a nyíllal átszúrt sebbe. Némi vér is kifröccsen, de a hegy a bőrvértnek hála nem ütötte át a vállát. Mélyen beleállt, talán még csontot is talált, de nem szaladt át rajta úgy, mintha mi sem történt volna. Szerencse, illetve a gyenge látási viszonyok megmentették Ras életét, vagy talán csak az elf célzott rosszul, nem lehet tudni. Azonban az, hogy épp visszafordult áldozatához jól jött. Az élete megmenekült, azonban a fájdalom egy hangos nyögéssel tör fel torkából.
Össze is rogyna, ha az adrenalin nem kezdene el azonnal dolgozni testében. Ösztönösen a nyílvesszőért nyúl, hogy egy elfojtott kiáltással letörje annak zavaró részeit. Így már csak egy nagyjából tíz centiméteres darab áll ki a vállából.*
-Te ótvaros senkiházi nyomorék! Hogy az anyád seggén jöttél volna ki inkább, mint egy szardarab!
*Igen választékosra sikeredett a fájdalomtól megbokrosodott Rasdeher átkozódása, de ilyen helyzetben az vesse rá az első követ, ki nem hasonlóan reagált volna. Kellemetlen érzés, ha nyilat állítanak a húsodba.
Azonban mialatt az idomár rendre találja ki a jobbnál jobb szitkokat, és összeszedi magát, azalatt az idő alatt egy újabb árnyék jelenik meg a sötétben. Úgy tűnik az új jövevénynek sem tetszett a fickó nagy szája, így megkísérli lerántani a hátasáról.
Mint hangjáról kiderül, nem is olyan ismeretlen a segítségére sietett személy Clion számára. Nem más ő, mint Teliir, ki jobbkor nem is érkezhetett volna. Ha sikerrel jár, nem kell kétszer mondania, hogy igyekezzen. Szinte pillanatok alatt meglódul, igaz balját, ahova a sebet ütötték, nem tudja úgy használni mint azelőtt. Így nem is baj, hogy másik fegyverét a lány kezében hagyta. A fájdalomtól, akár egy mérges kígyó, sziszegve rohan társának segíteni. ~Megint csak igazam volt! Ez a fafejű hasznosabb lehet, mint Wram!~*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Kérhetsz, dolgozhatsz, és elvehetsz! Ez a három lehetőséged van ebben a könyörtelen világban, hogy valamit megszerezz magadnak. Kérhetsz, de közel sem biztos, hogy kapsz. Dolgozhatsz esztendőkön, életeken át, mégsem biztos, hogy valaha is eléred azt, mit kitűztél célul. De van még egy út, egy ősi, de még mindig igaz törvény. Ha valamit erővel elveszel, azt csak a nálad erősebb veheti vissza. S mennyivel egyszerűbb, gyorsabb valamit pusztán nyers agresszióval eltulajdonítani. Egyszerűen megragadod, és magadénak nyilvánítod ki. Nem nagy dolog, mégis oly sokan vannak, kik ehelyett inkább lelküket eladva, fizikai valójuk végéig csak güriznek. Ostoba férgek, kiket Rasdeher megvet, és eltipor.
Most meg jön ez a nagyszájú, pökhendi elf a repülő botocskáival, hogy kiszabadítsa szegény bajbajutott lánykát. Bár ki tudja... a megszólalásai után arra kell következtetnie a madarasnak, hogy a másik szimplán csak szórakozásból tévedt ide. Kellemetlen lenne. Az ilyen idiótákat legszívesebben megfosztaná férfiasságuktól.*
-Hallhatja uram, egy mocskos szájú gaztevővel van dolgunk! Rám támadott, és most egyszerűen képtelen felfogni, hogy legyőztem! Ezért lehet ilyen frusztrált.
*Hátra pillant a mögötte vergődő, szitkozódó, és már megmentőjét is trágár szavakkal illető Taniahoz, de nincs ideje visszafordulni. Éles fájdalom kúszik fel az idomár agyába, majd vissza a nyíllal átszúrt sebbe. Némi vér is kifröccsen, de a hegy a bőrvértnek hála nem ütötte át a vállát. Mélyen beleállt, talán még csontot is talált, de nem szaladt át rajta úgy, mintha mi sem történt volna. Szerencse, illetve a gyenge látási viszonyok megmentették Ras életét, vagy talán csak az elf célzott rosszul, nem lehet tudni. Azonban az, hogy épp visszafordult áldozatához jól jött. Az élete megmenekült, azonban a fájdalom egy hangos nyögéssel tör fel torkából.
Össze is rogyna, ha az adrenalin nem kezdene el azonnal dolgozni testében. Ösztönösen a nyílvesszőért nyúl, hogy egy elfojtott kiáltással letörje annak zavaró részeit. Így már csak egy nagyjából tíz centiméteres darab áll ki a vállából.*
-Te ótvaros senkiházi nyomorék! Hogy az anyád seggén jöttél volna ki inkább, mint egy szardarab!
*Igen választékosra sikeredett a fájdalomtól megbokrosodott Rasdeher átkozódása, de ilyen helyzetben az vesse rá az első követ, ki nem hasonlóan reagált volna. Kellemetlen érzés, ha nyilat állítanak a húsodba.
Azonban mialatt az idomár rendre találja ki a jobbnál jobb szitkokat, és összeszedi magát, azalatt az idő alatt egy újabb árnyék jelenik meg a sötétben. Úgy tűnik az új jövevénynek sem tetszett a fickó nagy szája, így megkísérli lerántani a hátasáról.
Mint hangjáról kiderül, nem is olyan ismeretlen a segítségére sietett személy Clion számára. Nem más ő, mint Teliir, ki jobbkor nem is érkezhetett volna. Ha sikerrel jár, nem kell kétszer mondania, hogy igyekezzen. Szinte pillanatok alatt meglódul, igaz balját, ahova a sebet ütötték, nem tudja úgy használni mint azelőtt. Így nem is baj, hogy másik fegyverét a lány kezében hagyta. A fájdalomtól, akár egy mérges kígyó, sziszegve rohan társának segíteni. ~Megint csak igazam volt! Ez a fafejű hasznosabb lehet, mint Wram!~*
584. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-06-25 16:45:51
Üzenet elküldve: 2017-06-25 16:45:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Mikor a remény elveszni látszik//
*Ahogy várható volt teljesen szem elől vesztette Rasdehert. Így hát bizonytalanul bolyong az erdőben. Ezen az sem segít hogy lassan teljesen rásötétedik. Bár ez mélységi szemének nagy akadályt nem jelent. Nem túl nagy nehézség nekik átszelni az éj sötétjét. De ettől függetlenül ugyan olyan könnyen veszhet el az erdő sűrűjében. Szerencse hogy eszéből futja annyira hogy megelőzze lehetséges eltévedését. Ezért egyik késével már a fák közé lépése óta vési azoknak kérgébe a visszatalálását segítő nyilakat. Próbál olyanokat találni erre a célra amelyek nehezen eltéveszthetőek. Tehát szép termetesek. Persze eredeti útirányából nem tér le ez ügyben. Hisz a jelzések össze-vissza sokaságában megint csak nem fog kitalálni visszafelé. Most éppen egy kisebbnek az oldalát karcolgatja. Aztán amint végez ismerős hang csapja meg a fülét a távolból. Éjfél rikácsolása az amint éppen gazdájának jelez. Meg is indul abba az irányba merről ezt hallotta. De nem kapkod. Eltévedni még mindig nem szeretne. Az útirány felvésését is abba hagyja. Úgy van vele majd a társa biztosan kivezeti innét. Talán túlságosan is jóhiszeműen áll hozzá. Persze az nem kerüli el figyelmét, hogy a holló jelzése biztos nem véletlen. Így hát óvatosan közelít csak a hang irányába. A lehető leghalkabb léptekkel. Mivel lábbelije csak egy könnyű cipő így könnyedén tud neszezés nélkül is haladni. Mikor már elég közel ért beszéd csapja meg a fülét és három sötét alakot pillant meg íriszeivel. Ezért teljesen összehúzva magát, szinte már guggolva közelít tovább ugyan olyan csendesen. Amint kellő közelségbe ér ahhoz hogy jobban szemügyre vegye hármójukat. Egy bokor és egy fa közé húzódik be. Megérzése nem csalta meg. Valóban elég feszült helyzetet vél felfedezni hármójuk közt. Mind ránézésre mind hallásra. Ezért leveszi kabátját és a fa mögé dugja. Bőre kissé jobb rejtőszínt adhat neki. Aztán szemét a Rasdeherre íjat szegező, minden lében kanál férfira emeli. Aki fegyverét rendeltetésszerűen használva egy nyilat indít a Madáridomár felé. Eztán következő arrébb nyargalása Teliirnek kifejezetten szerencsés. Pár lépés és elkaphatja az elfet. Kezében még mindig ott pihen kése így azzal sem kell már zajongania, hogy azt előkotorássza. Pár halk lépést tesz a lovas irányába, magát még mindig összehúzva. Ezt követően felé ugrik és megpróbálja megragadni a lovon ülőt és lerántani a földre. Ez az egyáltalán nem várt támadás könnyedén sikerülhet. És ha így is lesz akkor fölé hajolva a nyakához szegezi kését. Ínyenc társa épségéért sokat nem aggódik. Bízik benne hogy a rossz látási viszonyoknak köszönhetően a lövés nem vette el életét. És ha sikerülnek is a cselekedetei akkor magához hűen nem is marad csöndben.*
-Te most szépen nyugton maradsz! *Kiált Adakverre. Aztán Rasdeherhez intéz pár szót.* Te meg igyekezz és döntsed el mi legyen ezzel!
A hozzászólás írója (Teliir Dartiv) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.06.25 16:47:54
*Ahogy várható volt teljesen szem elől vesztette Rasdehert. Így hát bizonytalanul bolyong az erdőben. Ezen az sem segít hogy lassan teljesen rásötétedik. Bár ez mélységi szemének nagy akadályt nem jelent. Nem túl nagy nehézség nekik átszelni az éj sötétjét. De ettől függetlenül ugyan olyan könnyen veszhet el az erdő sűrűjében. Szerencse hogy eszéből futja annyira hogy megelőzze lehetséges eltévedését. Ezért egyik késével már a fák közé lépése óta vési azoknak kérgébe a visszatalálását segítő nyilakat. Próbál olyanokat találni erre a célra amelyek nehezen eltéveszthetőek. Tehát szép termetesek. Persze eredeti útirányából nem tér le ez ügyben. Hisz a jelzések össze-vissza sokaságában megint csak nem fog kitalálni visszafelé. Most éppen egy kisebbnek az oldalát karcolgatja. Aztán amint végez ismerős hang csapja meg a fülét a távolból. Éjfél rikácsolása az amint éppen gazdájának jelez. Meg is indul abba az irányba merről ezt hallotta. De nem kapkod. Eltévedni még mindig nem szeretne. Az útirány felvésését is abba hagyja. Úgy van vele majd a társa biztosan kivezeti innét. Talán túlságosan is jóhiszeműen áll hozzá. Persze az nem kerüli el figyelmét, hogy a holló jelzése biztos nem véletlen. Így hát óvatosan közelít csak a hang irányába. A lehető leghalkabb léptekkel. Mivel lábbelije csak egy könnyű cipő így könnyedén tud neszezés nélkül is haladni. Mikor már elég közel ért beszéd csapja meg a fülét és három sötét alakot pillant meg íriszeivel. Ezért teljesen összehúzva magát, szinte már guggolva közelít tovább ugyan olyan csendesen. Amint kellő közelségbe ér ahhoz hogy jobban szemügyre vegye hármójukat. Egy bokor és egy fa közé húzódik be. Megérzése nem csalta meg. Valóban elég feszült helyzetet vél felfedezni hármójuk közt. Mind ránézésre mind hallásra. Ezért leveszi kabátját és a fa mögé dugja. Bőre kissé jobb rejtőszínt adhat neki. Aztán szemét a Rasdeherre íjat szegező, minden lében kanál férfira emeli. Aki fegyverét rendeltetésszerűen használva egy nyilat indít a Madáridomár felé. Eztán következő arrébb nyargalása Teliirnek kifejezetten szerencsés. Pár lépés és elkaphatja az elfet. Kezében még mindig ott pihen kése így azzal sem kell már zajongania, hogy azt előkotorássza. Pár halk lépést tesz a lovas irányába, magát még mindig összehúzva. Ezt követően felé ugrik és megpróbálja megragadni a lovon ülőt és lerántani a földre. Ez az egyáltalán nem várt támadás könnyedén sikerülhet. És ha így is lesz akkor fölé hajolva a nyakához szegezi kését. Ínyenc társa épségéért sokat nem aggódik. Bízik benne hogy a rossz látási viszonyoknak köszönhetően a lövés nem vette el életét. És ha sikerülnek is a cselekedetei akkor magához hűen nem is marad csöndben.*
-Te most szépen nyugton maradsz! *Kiált Adakverre. Aztán Rasdeherhez intéz pár szót.* Te meg igyekezz és döntsed el mi legyen ezzel!
A hozzászólás írója (Teliir Dartiv) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.06.25 16:47:54
583. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-06-25 01:57:01
Üzenet elküldve: 2017-06-25 01:57:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Tania Dolwer, Rasdeher Clion//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A sötét úr bizony rosszul teszi, ha elindul felé. Pedig ez olyan egyszerű, olyan egyértelmű kis apróság amit az elf említeni sem akart. Hiszen minden érett, vagy éretlen alak számára nyilvánvaló kéne, hogy legyen egy lövésre kész íjat azért fordítanak épp a dobogó szíved irányába mert rohadtul nem akarják, hogy közelebb gyere. Ha egyszer új íjat csináltat valószínűleg ez lesz a felirat amit rápingál a fájára. "Maradj nyugton!"
Tehát a fickó a maga módján bemutatkozik és elég hamis módon városőrt sejt a a lovasban. Aztán megteszi azt a bizonyos ballépést. Erethlion pedig a legelső, a legeslegelső lépésre válaszul, azonnal és gondolkodás nélkül útjára engedi az első célra tartott nyilát. Arcán semmi változást nem látni, pulzusa még csak meg sem emelkedik. Majd ha a nyíl elröppen, akár talál, akár nem az elf lova oldalába vágja a csizmáját, és a fák között egy rövid, de gyors félkört leírva próbál a korábbinál is távolabb elhelyezkedni a minden szempontból sötét alaktól, természetesen ismét készen egy jól irányzott lövésre.
Tetszik vagy sem, de ha csak a férfinak nincs egy rejtett hátasa a farzsebében, akkor bizony nem fog Erethlion közelébe kerülni.*
-Oh, sajnálom. *Mondja a már korábban is használt modorossággal, persze csak akkor ha a madaras fickó még életben van, mert ezt természetesen nem garantálhatja, hisz Adakver ügyes, meg jó lövő, meg a nyíl is egyértelműen a szívet célozta.*
-Le kellett volna tennem az íjat, fegyverek közelében picit ideges leszek. *A mosoly most sem marad el. A két hím egyed annyira nem különbözik egymástól. Szeretnek játszani a gyengébbekkel.*
-Tudom már. Jó lenne, ha összeszedné ezt a sok szart egy kupacba, azt is ami a nő kezében van. *Utal itt a kardokra, pengékre, meg egyéb gyilokszerszámokra.* Aztán a biztonság kedvéért még ürítse ki a zsebeit. Akkor majd én is nyugodt leszek, és le tudok telepedni magukhoz. *Teszi meg az ajánlatát úgy mintha valakinek a meglövése a világ legtermészetesebb dolga lenne.
Az se tetszik neki túlságosan amit a fajtája béli nő mond. Nem érti mi van ezekkel a mai hölgyekkel. Egyszerűen semmi hála nincs bennük. Talán titkon maguk akarnak a földhöz szegezett kézzel egy kéjgyilkos áldozataivá válni. De hát ez legyen az ő dolguk.*
-Már ne haragudjon hölgyem, de maga csak ne ugráltasson. Majd megmentem, ha és amikor azt jónak látom addig maradjon csak áldozat.
A hozzászólás írója (Adakver Erethlion) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.06.25 01:58:09
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A sötét úr bizony rosszul teszi, ha elindul felé. Pedig ez olyan egyszerű, olyan egyértelmű kis apróság amit az elf említeni sem akart. Hiszen minden érett, vagy éretlen alak számára nyilvánvaló kéne, hogy legyen egy lövésre kész íjat azért fordítanak épp a dobogó szíved irányába mert rohadtul nem akarják, hogy közelebb gyere. Ha egyszer új íjat csináltat valószínűleg ez lesz a felirat amit rápingál a fájára. "Maradj nyugton!"
Tehát a fickó a maga módján bemutatkozik és elég hamis módon városőrt sejt a a lovasban. Aztán megteszi azt a bizonyos ballépést. Erethlion pedig a legelső, a legeslegelső lépésre válaszul, azonnal és gondolkodás nélkül útjára engedi az első célra tartott nyilát. Arcán semmi változást nem látni, pulzusa még csak meg sem emelkedik. Majd ha a nyíl elröppen, akár talál, akár nem az elf lova oldalába vágja a csizmáját, és a fák között egy rövid, de gyors félkört leírva próbál a korábbinál is távolabb elhelyezkedni a minden szempontból sötét alaktól, természetesen ismét készen egy jól irányzott lövésre.
Tetszik vagy sem, de ha csak a férfinak nincs egy rejtett hátasa a farzsebében, akkor bizony nem fog Erethlion közelébe kerülni.*
-Oh, sajnálom. *Mondja a már korábban is használt modorossággal, persze csak akkor ha a madaras fickó még életben van, mert ezt természetesen nem garantálhatja, hisz Adakver ügyes, meg jó lövő, meg a nyíl is egyértelműen a szívet célozta.*
-Le kellett volna tennem az íjat, fegyverek közelében picit ideges leszek. *A mosoly most sem marad el. A két hím egyed annyira nem különbözik egymástól. Szeretnek játszani a gyengébbekkel.*
-Tudom már. Jó lenne, ha összeszedné ezt a sok szart egy kupacba, azt is ami a nő kezében van. *Utal itt a kardokra, pengékre, meg egyéb gyilokszerszámokra.* Aztán a biztonság kedvéért még ürítse ki a zsebeit. Akkor majd én is nyugodt leszek, és le tudok telepedni magukhoz. *Teszi meg az ajánlatát úgy mintha valakinek a meglövése a világ legtermészetesebb dolga lenne.
Az se tetszik neki túlságosan amit a fajtája béli nő mond. Nem érti mi van ezekkel a mai hölgyekkel. Egyszerűen semmi hála nincs bennük. Talán titkon maguk akarnak a földhöz szegezett kézzel egy kéjgyilkos áldozataivá válni. De hát ez legyen az ő dolguk.*
-Már ne haragudjon hölgyem, de maga csak ne ugráltasson. Majd megmentem, ha és amikor azt jónak látom addig maradjon csak áldozat.
A hozzászólás írója (Adakver Erethlion) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.06.25 01:58:09
582. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-06-24 21:32:11
Üzenet elküldve: 2017-06-24 21:32:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Vakmerő
//Mikor a remény elveszni látszik//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A rúgás talál, amin ő is meglepődik, de a férfi még jobban. Egyenesen gyomorszájon rúgta az acélbetétessel. Csak magának köszönheti a bajt, még ha a kezei le is vannak szegezve a földre, megtalálja a módját, hogy ellenálljon. Ha a fenekét fogdossák az meggyorsítja a folyamatot.*
-Min röhögsz, te nyomorult?
*Nem erre számított. Pofont, szitkozódást szokott kapni az agresszióra válaszul, nem nevetést. Kicsit össze is zavarodik. Sikerült kifognia egy őrült állatot, aki élvezi a fájdalmat, és imád nőket molesztálni? Nem lenne meglepő. Csak neki lehet ekkora peche, hogy amint elszabadulna a munka és felelősség alól, megtalálja egy ámokfutó.*
-Minél együttműködőbb vagyok, annál könnyebb dolgod van. *Kacagja el magát ő is, bár cseppet sem szívből jövő az öröme.* És én kurvára nem akarom, hogy könnyű dolgod legyen. Ha csak pénzt akarnál, már rég elvetted volna, és mindketten mehettünk volna a dolgunkra. De nem, hosszú percek óta játszadozol velem, így valami komolyabb terved lehet. Nekem pedig semmi kedvem asszisztálni elborult elméd elborult ötleteihez.
*Míg a lány csak mérgelődik és hisztizik, Rasdeher teljesen nyugodtnak tűnik, ami csak még inkább felidegesíti. Nem küzdhet ellene, nem hatna rá a szitkok és átkok, csak vigyorog a vergődésén.
Ágak reccsenése, bokrok zizegése vonja magára a figyelmét. Egy lovas alakja bontakozik ki a sötétből. Tania nagyot sóhajt. Végre valamiben szerencséje van, jött valaki, aki megmentheti. Már épp elrebegne egy köszönömöt, mikor a balfék helyet kér mellettük. Nem vonja ki fegyverét, nem fenyegetőzik, nem érdeklődik afelől, mi történt, pusztán csatlakozni akar.*
-Persze, csatlakozz csak bátran! *Feleli teátrális, nyálas stílusban.* Ne is zavarjon, hogy ez az őrült egy kardot baszott a kezembe, elvette a fegyvereimet, és valószínűleg meg akar ölni.
*Közben Rasdeher is előadja a saját verzióját, amin önkéntelenül is horkan egyet.*
-Igaz is, nyilvánvalóan az a jófiú, akinek a kezében a penge van, hiszen ha meghazudtoljuk, nekünk is bajunk eshet.
*Forgatja a szemeit.*
-Na idefigyelj, Tökfej! Vagy azzal segítesz nekem, hogy lelövöd Sötét Urat *Biccent a fejével a fogva tartója felé.* Vagy sebtiben elsietsz az őrségért. Ha egyik eshetőség sem tetszik neked, akkor húzd el a csíkot, de rohadt gyorsan, mert ha még egy percig itt jó pofizol, én megyek neked, és saját kezűleg belezlek ki.
*Fenyegetőzik halálosan komolyan. Így valószínűleg aláássa magát a másik szemében, és még kevésbé fogja elhinni, hogy ő egy ártatlan, bajba jutott hölgy, de nem bírja elviselni, mennyire tesze-tosza. Vagy csinál valamit, vagy elmegy, de ha csak nézelődni jött ide, hát megszívja.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A rúgás talál, amin ő is meglepődik, de a férfi még jobban. Egyenesen gyomorszájon rúgta az acélbetétessel. Csak magának köszönheti a bajt, még ha a kezei le is vannak szegezve a földre, megtalálja a módját, hogy ellenálljon. Ha a fenekét fogdossák az meggyorsítja a folyamatot.*
-Min röhögsz, te nyomorult?
*Nem erre számított. Pofont, szitkozódást szokott kapni az agresszióra válaszul, nem nevetést. Kicsit össze is zavarodik. Sikerült kifognia egy őrült állatot, aki élvezi a fájdalmat, és imád nőket molesztálni? Nem lenne meglepő. Csak neki lehet ekkora peche, hogy amint elszabadulna a munka és felelősség alól, megtalálja egy ámokfutó.*
-Minél együttműködőbb vagyok, annál könnyebb dolgod van. *Kacagja el magát ő is, bár cseppet sem szívből jövő az öröme.* És én kurvára nem akarom, hogy könnyű dolgod legyen. Ha csak pénzt akarnál, már rég elvetted volna, és mindketten mehettünk volna a dolgunkra. De nem, hosszú percek óta játszadozol velem, így valami komolyabb terved lehet. Nekem pedig semmi kedvem asszisztálni elborult elméd elborult ötleteihez.
*Míg a lány csak mérgelődik és hisztizik, Rasdeher teljesen nyugodtnak tűnik, ami csak még inkább felidegesíti. Nem küzdhet ellene, nem hatna rá a szitkok és átkok, csak vigyorog a vergődésén.
Ágak reccsenése, bokrok zizegése vonja magára a figyelmét. Egy lovas alakja bontakozik ki a sötétből. Tania nagyot sóhajt. Végre valamiben szerencséje van, jött valaki, aki megmentheti. Már épp elrebegne egy köszönömöt, mikor a balfék helyet kér mellettük. Nem vonja ki fegyverét, nem fenyegetőzik, nem érdeklődik afelől, mi történt, pusztán csatlakozni akar.*
-Persze, csatlakozz csak bátran! *Feleli teátrális, nyálas stílusban.* Ne is zavarjon, hogy ez az őrült egy kardot baszott a kezembe, elvette a fegyvereimet, és valószínűleg meg akar ölni.
*Közben Rasdeher is előadja a saját verzióját, amin önkéntelenül is horkan egyet.*
-Igaz is, nyilvánvalóan az a jófiú, akinek a kezében a penge van, hiszen ha meghazudtoljuk, nekünk is bajunk eshet.
*Forgatja a szemeit.*
-Na idefigyelj, Tökfej! Vagy azzal segítesz nekem, hogy lelövöd Sötét Urat *Biccent a fejével a fogva tartója felé.* Vagy sebtiben elsietsz az őrségért. Ha egyik eshetőség sem tetszik neked, akkor húzd el a csíkot, de rohadt gyorsan, mert ha még egy percig itt jó pofizol, én megyek neked, és saját kezűleg belezlek ki.
*Fenyegetőzik halálosan komolyan. Így valószínűleg aláássa magát a másik szemében, és még kevésbé fogja elhinni, hogy ő egy ártatlan, bajba jutott hölgy, de nem bírja elviselni, mennyire tesze-tosza. Vagy csinál valamit, vagy elmegy, de ha csak nézelődni jött ide, hát megszívja.*
581. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-06-23 17:09:07
Üzenet elküldve: 2017-06-23 17:09:07
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 242
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 242
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Tania Dolwer, Adakver Erethlion//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Az az átkozott luvnya egyszerűen gyomorszájon rúgta! Ő csak kicsit könnyített rajta, megszabadította felesleges fegyvereitől, erre az az alávaló ribanc olyan váratlanul vágta bakancsával hasba a férfit, hogy egy pillanatra bele is görnyed az indulatos megmozdulásba. Kellemetlen... pont a gyomra, ennél talán egyetlen érzékenyebb pontja van a férfiaknak, mit általában még életénél is jobban félt.*
-Rohadék!
*Pár pillanatba beletelik míg magához tér a megrázó élményből, és újra képes kiegyenesedni. Vesz néhány mély levegőt, majd egyszer csak elneveti magát. Úgy tűnik nem mindennapi hölgyet sikerült kifognia. Érdekesebbnek ígérkezik a dolog, mint ami ezidáig a fejében lejátszódott.*
-Nincs választásod, de a kard pont azért van a kezedben, hogy ne ficánkolj! Szóval légy jó kislány, és ne merj még egyszer megrúgni! Minél együttműködőbb vagy, annál valószínűbb, hogy megúszod!
*Ras hangja az előbbi kis affér után is kivételesen nyugodt, semmiféle izgatottság, semmiféle harag nem hallatszik ki belőle. Csak egy egyszerű kísérlet ez a kannibál számára, miben szüksége van egy kiválasztott segítőre. Puszta véletlen, hogy pont ez a nő akadt az útjába. Már éppen látna neki a fejében már párszor végigfuttatott tervének, mikor a sötétség idilli nyugalmába egy ostoba lovas rondít bele.
A madaras azonnal a hangok irányába szegezi a kezében maradt kardját, és egy kis terpeszt felvéve készen áll bármire, ami előtűnhet a homályból. Ismeretlen hang, mely olyan ékesen szólítja meg az épp szórakozni készülő társaságot.
Kellemetlen ez az idomár számára, hisz rajta kívül ki még az az idióta, ki a nap ezen szakaszában az erdőben bóklászik. Sőt, nem csak hogy bóklászik, de mint valami önjelölt igazságosztó beleszól mások mókájába. Már ez is eléggé feldühíti Rasdehert, de ez a nyájas, magabiztos hanglejtés végképp meghozza a kedvét egy kis vérengzéshez. Azonban ezen vágyainak egyelőre nem engedhet.*
-Üdvözlet jó uram! Jöjjön csak nyugodtan! Remélem a rend egy tisztes őrével van dolgom, mert épp el kelne a segítsége!
*Emeli fel balját, míg jobbját épp ellenkezőleg, benne a fegyverrel ellazítja. Nem akar ellenségesnek tűnni, így előveszi legsimulékonyabb álarcát, és néhány lépést tesz előre.*
-Már ha nem hasonló szándékkal érkezett, mint ez a némber! *Mutat pengéje hegyével áldozatára.* Mint láthatja, ő sem járt túl jól.
*Meséli teljesen beleélve magát a tisztességes kardforgató szerepébe, ki épp egy hatalmas szívességet tesz mind a Kikötőnek, mind Arthenior városának. Közben pedig alig láthatóan előre araszolgat, hogy közelebbről is megcsodálhassa ezt a daliás férfielfet.*
-Ha kíváncsi a részletekre, és hajlandó segíteni jöjjön csak, nem bánom! Ám ha más a szándéka nem veszem szívesen a társaságát. Álljon inkább tova', ha ártani szeretne.
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Az az átkozott luvnya egyszerűen gyomorszájon rúgta! Ő csak kicsit könnyített rajta, megszabadította felesleges fegyvereitől, erre az az alávaló ribanc olyan váratlanul vágta bakancsával hasba a férfit, hogy egy pillanatra bele is görnyed az indulatos megmozdulásba. Kellemetlen... pont a gyomra, ennél talán egyetlen érzékenyebb pontja van a férfiaknak, mit általában még életénél is jobban félt.*
-Rohadék!
*Pár pillanatba beletelik míg magához tér a megrázó élményből, és újra képes kiegyenesedni. Vesz néhány mély levegőt, majd egyszer csak elneveti magát. Úgy tűnik nem mindennapi hölgyet sikerült kifognia. Érdekesebbnek ígérkezik a dolog, mint ami ezidáig a fejében lejátszódott.*
-Nincs választásod, de a kard pont azért van a kezedben, hogy ne ficánkolj! Szóval légy jó kislány, és ne merj még egyszer megrúgni! Minél együttműködőbb vagy, annál valószínűbb, hogy megúszod!
*Ras hangja az előbbi kis affér után is kivételesen nyugodt, semmiféle izgatottság, semmiféle harag nem hallatszik ki belőle. Csak egy egyszerű kísérlet ez a kannibál számára, miben szüksége van egy kiválasztott segítőre. Puszta véletlen, hogy pont ez a nő akadt az útjába. Már éppen látna neki a fejében már párszor végigfuttatott tervének, mikor a sötétség idilli nyugalmába egy ostoba lovas rondít bele.
A madaras azonnal a hangok irányába szegezi a kezében maradt kardját, és egy kis terpeszt felvéve készen áll bármire, ami előtűnhet a homályból. Ismeretlen hang, mely olyan ékesen szólítja meg az épp szórakozni készülő társaságot.
Kellemetlen ez az idomár számára, hisz rajta kívül ki még az az idióta, ki a nap ezen szakaszában az erdőben bóklászik. Sőt, nem csak hogy bóklászik, de mint valami önjelölt igazságosztó beleszól mások mókájába. Már ez is eléggé feldühíti Rasdehert, de ez a nyájas, magabiztos hanglejtés végképp meghozza a kedvét egy kis vérengzéshez. Azonban ezen vágyainak egyelőre nem engedhet.*
-Üdvözlet jó uram! Jöjjön csak nyugodtan! Remélem a rend egy tisztes őrével van dolgom, mert épp el kelne a segítsége!
*Emeli fel balját, míg jobbját épp ellenkezőleg, benne a fegyverrel ellazítja. Nem akar ellenségesnek tűnni, így előveszi legsimulékonyabb álarcát, és néhány lépést tesz előre.*
-Már ha nem hasonló szándékkal érkezett, mint ez a némber! *Mutat pengéje hegyével áldozatára.* Mint láthatja, ő sem járt túl jól.
*Meséli teljesen beleélve magát a tisztességes kardforgató szerepébe, ki épp egy hatalmas szívességet tesz mind a Kikötőnek, mind Arthenior városának. Közben pedig alig láthatóan előre araszolgat, hogy közelebbről is megcsodálhassa ezt a daliás férfielfet.*
-Ha kíváncsi a részletekre, és hajlandó segíteni jöjjön csak, nem bánom! Ám ha más a szándéka nem veszem szívesen a társaságát. Álljon inkább tova', ha ártani szeretne.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3642-3661