Külső területek - Kikötői erdőség
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Szántóföldek (új)
Dokkok és kikötő (új)
Kikötői erdőségTharg birtokok (új)
Krenkataur barlangrendszer (új)
<< Előző oldal - Mostani oldal: 42 (821. - 840. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

840. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-09-08 18:02:32
 ÚJ
>Nanaia Gauri avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 214
OOC üzenetek: 62

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Zajok napnyugtakor//

*Egészen meghatódva nézi, ahogy Taitos gondoskodón kiteregeti a széthányt gönceit, de aztán rögtön tovasuhan ez az idilli pillanat. Elnyomja a hangos kacarászás, ami előtörekszik a kékből újra pirosba váltó ajkak közül.*
- Adok én neked olyan vízi sárkányt, hogy megemlegeted!
*S már majdnem tettlegességig fajul a dolog, olyan röhögve-bokszolóssá, de a következő mondatra hősnőnk ismét bájos kiscicává szelídül. Így az amazonos takarógombóc csak viszonozza a kedveskedő lökést és nem kezd pofozkodásba. Na de aztán elkezdődik mindennek a vége, mert Taitos erőteljes agyzsibbasztáshoz fog hozzá. Ez nem az az irány a társalgásban, amit Nanaia is élvezne, így sajnálkozón feljajgat.*
- Jaj ne már! Igazad van, de ezt már az előbb is mondtam. Ne kezdj el morfondírozni ezen.
*Kis szünetet hagy, de aztán folytatja, nehogy Taitos túl messze menjen ebben a filozofálgatásban.*
- Az élet akkor szép, ha zajlik. Ezt mindenki tudja. Kész. Történet vége! Na!
*Próbál komoly maradni, de képtelen rá és a végére elvigyorodik, aztán most már feloldódva elő meri dugni kezét is a takaróhalmaz alól és meglökdösi kicsit a nagy filozófust, ha az még mindig tűzbe bámúlva kalandozna valahol a fejében.*
- Amúgy Ragron mindig ilyen magának való vagy csak az én pofámat nem bírja, amiért lemedvéztem?


839. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-09-08 15:55:51
 ÚJ
>Villámkardú Zaras avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 165

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Vadászat//

* A medvékkel az a baj, hogy egy átlagos ember nem igazán tudja lefutni őket. Egy sérült bokájú meg mégkevésbé. Na már most, egy embernél jobb esetben működik a kimagyarázás lehetősége, feltéve, hogy nem egy erőszaktevő haramia, egy medvénél ez nem jönne össze. Zaras meg legalább annyira erőszaktevő haramia, mint amennyire medve. A szájjártatós opció meg még neki is szimpatikus lett volna. Vagyis egy fokkal szimpatikusabb, mint a futás.
Csupa fül, bár a hangsúlyból már tud következtetni arra, hogy mégis milyen első benyomást fog kelteni a hölgyemény. *
- Ajj már... mindegyik egyforma...
* Sóhajtja maga elé, ahogy nézi a fák közt szlalomozva távolodó Lyz hátát.
~ Pedig csinos is. ~
Szemét forgatva elteszi a tőrt, és a már jó ötven méteres előnnyel rendelkező elf után iramodik.
~ Ennyi?! ~
Túlságosan hamar beéri, lépteit hallhatja a szőke tincsekkel megáldott támadója. Ennél azért nagyobb üldözésre számított, de ha ez van, akkor ez van. Ezt a tempót még kocogva is tartaná. Úgy dönt hát, hogy kellemetlen meglepetésben fogja részesíteni.
Lyz csak arra lehet figyelmes, hogy a mögötte zörrenő léptek egyre halkabbá válnak, végül elhalnak, s ha megfordul, csupán az erdő fái pillantanak vissza rá. Barna kérgeik öregen és töredezetten fedik az öreg törzseket, védik őket a hidegtől, ezeken itt-ott felbukkan egy-egy élőlény, de egyik sem a szürke elf. Ha megáll, érezheti a lágy szellő simogatását, a nap sugarait, amelyek áttörnek a fák levelei közt. De Zaras sehol.

Szürke hercegünk mindezalatt az idő alatt a fák takarásában mozog, de már jóval a lány előtt jár.
~ Erre fut, de hova akar menekülni? ~
Rugózik a kérdésen az agya, mikor is megpillant egy bozótost, amely elég nagynak tűnik, hogy egy embert, de akár még egy elfet is könnyen elrejthessen.
Megkerüli hát a bozótost, hogy egy kellemetlen meglepetésben részesítse a menekülőt. Ott összehúzza magát egy fa takarásában, és várja a megfelelő pillanatot, hogy Lyz a csapdájába sétáljon. Vagyis rohanjon. *
~ Meglátjuk, ki nevet a végén. ~
* Már előre iszik a medve bőrére, hogy elkapja a szöszit. Ez egészen feldobja a kedvét is, már nem az a komor fickó, aki az imént került el egy őt célzó vesszőt, már nem pipa miatta annyira. *


838. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-09-08 13:44:12
 ÚJ
>Lorew Mazoral [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 62

Játékstílus: Vakmerő

*A lova most végre kiélheti mindazt a vadságot, ami tobzódik benne, és kiengedheti magából a felgyülemlett energiát, mert bizony hosszú útnak néznek elébe. Persze a szükséges pihenőket meg fogják tartani, egyiküknek sem kell belepusztulni az erőltetett menetbe, viszont a felesleges pepecselés megengedhetetlen. Ráadásul úgyis be kellene iktasson néhány változást is a kinézetével kapcsolatban, ha már nemcsak a nagytanácsnak tagja, de mágusvezető is lesz. Éppenséggel a mostani öltözete tetszetős, így megtartja, az elegáns szerzetesgöncöt épp úgy, de már valami ezeknél is szebbet-jobbat kéne beújítania. Valami igazi főnemesi öltözéket, ami megfelelő arra, hogy még a legbutább közrendű is láthassa, kivel van dolga. Bár szilárd meggyőződése, hogy a köznemes és a közrendű értelmi szintje nagyjából ugyanaz, így nem is érti, miért használ fejében külön szót a két rétegre. Nevezhetné őket simán a közönségeseknek, vagy ilyenek... Ez mindenképpen olyasmi, amin majd még el akar rágódni, de előtte sokkal hasznosabb vagy fontosabb feladatai is akadnak.*


837. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-09-08 10:19:48
 ÚJ
>Sydnarus D'Qrwayoh avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 12

Játékstílus: Vakmerő

//Az én utam//

*Jó ütemben halad. Nem érez semmit feleslegesnek abból, amit a Kikötőben tett, de azzal tisztában van, hogy sok idő elment a felderítéssel, úgyhogy most hajtja a lovat. Túl azért nem hajtja, egy sérült vagy kimerült hátassal semmit nem tud kezdeni, így azért igyekszik megtalálni az egyensúlyt a sietség és az állat józan pihentetése között. Meg aztán az erdei úton nem is szeret vágtázni. Az út minősége miatt még lehetne, de fázik úgy sietni, hogy nem látja, mi van előtte az út mellett. Nagyon könnyen el tud képzelni a fák között lesben álló rablókat, banditákat, akik a Kikötőből kiszorulva most útonállással keresik a kenyerüket. Így hát körültekintően, de azért mégis csak sietősen halad, az arany középúton.*


836. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-09-08 00:20:36
 ÚJ
>Ssyleana Lyzendra avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Vadászat//

*Nem kell sokat keresnie a hang forrását. Közelebb bukkan fel az idegen, mint ahogy remélte.
~Utálom, amikor igazam van. Bárcsak lenne inkább egy medve.~ Ami azt illeti, a fickó majdnem olyan barátságos, mint egy felbőszült medve. Mint azt a lába mellé döfött dárda is mutatja.
~De amilyen az üdvözlet, olyan lesz a köszönet.~ Dacoskodik magában*
-A magyarázat?! *kérdezi hitetlenkedve és valószínűleg folytatná is valami csípős megjegyzéssel az óvatlan alakokra, akik rosszkor vannak rossz helyen, és hogy igazán segíthetne neki felállni, vagy leporolni magát, de nyilván ez csak a jó neveléstől függ, mint olyan. Mondaná, ha nem pillantana fel idejében, és látná meg a tőröket. Agyában ezer gondolat cikázik, hogyan kerülhetne ki szorult helyzetéből.
Ujjai még a bokáján, ami már egyre jobban van. Ebből merít egy kis önbizalmat, hogy esetleg elfuthatna. Gyorsan felméri a másikat, esélyeit latolgatva. Nála magasabb, kissé nagyobb darab, mint a falubeliek. Hátha lassabb is. ~Egy biztos, most túl közel van, azokkal a fegyverekkel.~
Szúrós szürke tekintet, amely még különlegesnek is számítana a kolóniájában, ahol leginkább zöld szeműek fordulnak meg, a mocsárszíntől a smaragdon át, az egészen furcsa világoszöldig. Viszont ez a gondolat, el sem jut az agyáig, mert az idegen felé lép. Őszintén mondva, nem akarja megtudni, hogy milyen tervei vannak a tőrökkel és a dárdájával.
Megpillantja a vesszőt, amely annak nyeléből áll ki. Kezdi kapiskálni, hogy itt ám ő az, aki bakit követhetett el, de ő már döntött.
Nem fűlik a foga a magyarázkodáshoz, sosem volt a bocsánatkérés mintapéldánya. Így hát mivel szégyen a futás, de hasznos...
Dacosan állja a szúrós szürke szemek pillantását, teste ugrásra készen. Szája félmosolyra húzódik.*
-Magyarázkodjon, *tart szünetet, hogy egy másodpercre időt nyerjen* akinek két anyja van... *Üzeni az egyértelműt fajtársának, hogy a magyarázatokat nem adják ingyen, meg kell értük dolgozni.
Másodperc alatt iramodik meg a fák közt cikázva. Hosszú fonata jobbra- balra csapódik, ahogy irányt vált. Egy elhagyott erdei lak felé veszi az irányt, talán a bozótosban eltűnhetne. Már nincs is messze. Nem néz hátra, nem akarja tudni, hogy üldözőbe vették-e. Addig fut, míg ereje bírja, aztán lesz, ami lesz.
~Azon a hídon, majd akkor megyek át!~ És még inkább belehúz az iramba, gazellaként szökken ide-oda, hajol el az ágak elől, vagy épp hajlítja meg azokat futtában, s mikor elengedi, teljes erővel csapódnak vissza. Nem bízza a véletlenre, mindent bevet, amit csak lehet. Emberi szemnek fárasztó volna követni, lépést tartani pedig reménytelen.
Mint ha más zaj is vegyülne a saját maga keltette zizzenésekbe, belemar a félelem, de háta mégis szerencséje lesz. A bozótos csak pár méter már.*




835. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-09-07 20:10:59
 ÚJ
>Taitos, a Zöldfülű avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Zajok napnyugtakor//

*Taitos elengedi füle mellett a fenyegetést.*
-Ha kimosod úgy fújod, gyűröd, téped a ruhámat ahogy akarod.
*Felel a megjegyzésre míg felveszegeti Nanaia ruháit, és megrázogatva őket egy közeli elérhető cserje ágacskájára teregeti azokat.*
-Az arcodat mikor először eláztál.
*Kacag tovább aztán, mikor a kinevetés áldozatául esett lány még rá is kérdez, hogy mi a nevetséges.*
-Mint egy igazi vízi sárkány, tényleg.
*Kicsit kacag még, de azért bántó nem akar lenni, így hozzáteszi, míg visszatelepszik a tűzhöz kissé remegve.*
-Aranyos voltál.
*Böki meg vállával az amazonos takarógombócot.*
-A rövidségre meg...
*Itt már lehet sejteni, hogy beleesett a csapdába Nanaiánk.*
-Hát nem ér ezerszer többet egy jó perc, mint egy siralmas óra, vagy egy szürke negyed?
*Teszi fel a költői kérdést.*
-Gondolj bele, ha összeszeded az összes vidám, mókás, vagy legalább kellemes percet egy évedben, vagy életedben, nem lesz siralmasan kevés? Talán ha egy év alatt élem át mindet nem vagyok előrébb? Van olyan, akinek egy szép év sem adatik tiszta mókából.
*Gondol bele szomorúan.*
-Szerinted meg van határozva, hogy kinek hány ilyen pillanat adatik?
*Bámul a tűzbe, és agya teljesen filozofikus pályára áll.*


834. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-09-07 20:05:47
 ÚJ
>Villámkardú Zaras avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 165

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Vadászat//

* Nem közlekedik olyan zajtalanul, mint egy szellem, de nem is olyan zajos, mint egy csorda. Oldalán az elengedhetetlen kellékei, kezében viszont dárdát tart. Mindenki, azt mondja, íjjal könnyebb és gyorsabb vadászni, ő mégis a rúdfegyver mellett döntött. Már csak azért is, mert be akarja bizonyítani, hogy ő igenis képes még ezzel is levadászni az állatot. Az talán még az ő oldalát erősíti, hogy ha akarja, rövidtávon képes lépést tartani egy őzzel is.
A kiszemelt agancsos éppen lehajol, hogy harapjon egyet az alatta elterülő zöldből. Zaras ezt használja ki, hogy közelebb osonjon, mikor a semmiből hangos ordítás járja át az erdőt, elijesztve a vadat.
~ Franc... ~
Fák között nem tud csak úgy manőverezni, ezzel a bottal a kezében meg pláne, megpróbál hát másik irányból elé kerülni. Talán emiatt a kitérő miatt nem pillantják még meg egymást a vadászok.
A fák sűrűjének szélére ér, ahol is a szarvast dobótávolságon belül pillantja meg. Ha az éhség vezérelné, most minden bizonnyal nyálát csorgatva hajítaná el a dárdát és utána saját magát utána, hogy minél előbb fenékbe haraphassa az elejtett állatot. Szerencsére nincs erről szó, őt most perpillanat a bizonyítási vágy fűti, az meg részletkérdés, hogy hazacipel majd egy jó adagra való húst.
A szél is neki kedvez, pont az ellenkező irányba fúj, így a célpont zavartalanul issza tovább a folyó vizét. Egyesekkel ellentétben Zaras stabil pozíciót vesz fel a dobáshoz, izmai megfeszülnek, ahogy lassan kinyújtja kezét hátra, keményen rámarkol a rúdra, és...
Hallja az egyáltalán nem természetes hangot, amelyet a leányzó esése generál, sajnos az ideg csapódását ez eltakarja, így a balesetből kilőtt nyilat csak az utolsó pillanatban veszi észre. Micsoda szerencse, hogy ahol mások kidöglenek, ott kezdődik a férfi tehetsége. Olyan sebességgel pördül meg, hogy szinte elmosódni látszik, a vessző pedig hangos koppanással a faragott rúdfegyver végébe fúródik. Ez utóbbi csupán a véletlen következménye, nem úgy a mozdulatsor, amit végrehajtott!
~ Meg akarnak ölni?! ~
Bosszúvágytól fűtve szeli át az erdő szélét a nyíl forrását keresve. Még jó, hogy tudja az irányt, így nem okoz túl nagy problémát megtalálni a merénylőt, aki éppen most próbálja összeszedni magát. Még a szavakat is meghallja, így frappáns belépővel tudja tudatni a másikkal, hogy célt tévesztett a vesszeje. *
- Akkor lett volna igazán szép, ha el is találsz.
* A dárdát a földbe szúrja közvetlenül a lány lába előtt, jelezve, hogy nem éppen a legbarátságosabb első benyomást akarja kelteni. Mindemellett dobótőre már a kezében - kardjaival nem sokra menne a sűrűn álló fák közt, így azokat nélkülözni kénytelen. *
- Ha legközelebb meg akarsz ölni, akkor csináld jól.
* A szürke szempár keresztüldöf a zöld tekinteten, egy nem sok jóval kecsegtető lépést tesz előre, csökkentve a kettejük közti távolságot. *
- Nos? Mi a magyarázatod erre?
* Bök fejével a dárda végéből kiálló vesszőre. Nem túl kedves a hölggyel, bár azért elgondolkodott a baleset eshetőségén, de ha valaki az életére akarna törni, minden bizonnyal csinos, fiatal nőket bérelne fel, hogy a gyanú legkisebb árnyékát is elfojtsa. Ezzel is tisztában van elfünk, ezért nem is gondolkodik sokat azon, mi is okozhatta ezt a szerencsétlen találkozást. *


833. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-09-07 00:28:31
 ÚJ
>Ssyleana Lyzendra avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Vadászat//

*Halkan oson, olyan kecsesen, mint egy gazella. Torkában dobog a szíve. Elhajt maga elől egy alacsony ágat. Egyre közelebb az állathoz, már nem kell sok, és lő távon belül lesz. Még egy két lépés. A vesszőt már előkészítette, csak célba kellene vennie. Az szarvas megáll, beleszimatol a levegőbe, akkor Lyz halkan féltérdre ereszkedik, azzal a mozdulattal együtt húzza fel az ideget. Egy másodperc választja el a zsákmánytól. Csak a levelek zizzennek, ahogy a halk szellő simogatja őket. Hirtelen hangos rikoltás hasít az erdő csendjébe, s egy madár röppen el egy közeli faágról. Az hagyján, hogy a koncentráló lány majdnem infarktust kap, de a vad azzal a lendülettel szökken tovább. Már jóideje követi a kiszemelt szarvast. Ez volt a harmadik próbálkozása, hogy ellője a nyílvesszőt, de mindig történt valami, ami megzavarta.
~Talán vissza kellene fordulnom.~ Ilyen messzire nem követett még egy vadat sem, és kezd rossz érzése lenni a dologtól. Lassan már azon vívódik magában, érdemes-e tovább vesződnie. Ha visszafordulna, a kolónia környékén találna másik vadat, amit hazavihetne. ~Nah nem! Azt már nem! Ezt viszem haza, ha utolsó leheletemmel kell is hazavonszolnom. Sosem hagytam még semmit félbe, ezt sem fogom.~ Eltökélte magát, és töretlenül követi a szarvas nyomait. Túl büszke bevallani, hogy ha elejti, akkor sem bírja hazacipelni, ha előtte kicsontozza.
Szinte hangtalan, lábujjhegyen szökken a sűrű aljnövényzetben, csak olykor zizzen meg lába nyomán egy- egy levél. A felbukkanó hatalmas gyökereken lépked végig, úgy közelíti meg újra az állatot. A szarvas egy patakhoz ér, ahol fejét meghajtva iszik a vízből. Lyz egy különösen kusza gyökéren torpant meg. Nem a tökéletes les, de türelme végét járja, így hát a „csakazértis” győzedelmeskedik az ész érvek felett. Türelmetlen. Áthelyezi súlypontját, ugyan bokája kissé megremeg. A nyílvesszőt behelyezi a húrba, majd arcához húzza azt. A cél már meg van, csak el kell engedni. Abban a pillanatban csúszik meg a lába a gyökéren, mikor puha ujjbegyeiről legördül az ideg. Egy pillanat alatt hanyatt vágódik, éppen egy csipkebogyó bokorba. Össze-vissza karistolva, szitkozódva mászik ki belőle, haja tele levéllel, a bokája sem az igazi. Most pedig önmagára haragszik, mert makacsságának köszönhetően, se szarvas nincs, és még rongyosra tépkedte egy bokor is. *
- Ez szép! Ez igen, Lyz! Gratulálok, gyönyörű volt! * Korholja magát, miközben megmozgatja vékony bokáját. Nem vészes. Lép egyet, kettőt, próbálgatja.*
-Hogy lehettél ekkora idióta?! *Bal kezében az íjjal támaszkodik a mohás gyökérnek, hogy lehajoljon egy pillanatra, s párszor átdörgölje ujjaival már csak tompán sajgó bokáját.
Megmerevedik a mozdulatban, mint ha nem volna egyedül. Talán egy vad? Halkan zizzen egy levél.
~ Ez biztosan nem a szél, és ide a bökőt, hogy nem is vad. ~ Pillant fel smaragdszín szemével, keresi a zaj forrását.*



832. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-09-06 14:57:34
 ÚJ
>Aregeor Aqq'rax Ozax avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

*Egyre csak tovább, tovább és tovább. Menet közben akár énekelhetné is a "jobb láb, bal láb" című gyermeknótát, amit akkor énekelnek, amikor megtanulnak járni. Merthogy Aregeor a lábát lejárja mostanában az biztos! Lovat nem tud tartani, egyszerűen nincs hol. Ha bérel egyet az Istállóból, akkor meg azt vissza kell vinni. Továbbra is ott van, ahol a part szakad.*
~A Kikötőben kell keresnem valakit, akinek vannak bérbe lovai, mert így megbolondulok!~
*Van ideje meg minden, de alapjáraton nem szereti a hosszú gyalogutakat. Mondjuk ugyan ki az, aki szereti? Csak valami buggyant lehet...*


831. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-09-05 19:25:22
 ÚJ
>Nanaia Gauri avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 214
OOC üzenetek: 62

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Zajok napnyugtakor//

*Most az édekelte a legkevésbé, hogy megbámulják-e vagy sem, csak szabadulni vágyott a vizes gönceitől, amik így szabad levegőre érve még inkább elvonták a hőt testétől. Ültében még didereg kicsit és kezével karjait dörzsölgeti, hogy minél előbb áthevüljön.*
- Köszönöm!
*Kap még egy pokrócot, ami jelentősen javít a helyzeten, így már egyáltalán nem remeg, csak gyermeki tekintettel, mondhatni cukin bámul ki a köré tekert leplek alól.*
- Ha holnap tüsszögni fogok, akkor az inged lesz a zsebkendőm! Csak gondoltam szólok!
*Közli vigyorogva, hisz mindent összevetve élvezte az úszkálást, de találhattak volna alkalmasabb időpontot is.*
- Öh... Mit tudom én, valahova ledobáltam ide.
*Fejével most maga mögé bök, de eszében sincs kidugni akár egy ujját is a jó kis melegből, hogy most a ruhákkal foglalkozzon.*
- Na most mi ilyen mókás? Mit kellett volna látnom magamon?
*Kérdi érdeklődve, na meg kissé összezavarodva és reménykedve, hogy nem a pucérkodásának látványa okozott ilyen nagy mulatságot. Az nagy mértékben sértené hiúságát, persze ez lehetetlen is lenne, hiszen ő tök jó nő. Szóval biztos csak a bénázásán mulat most ilyen jól Taitos, amin valljuk be lehet is bőven.*
- Az biztos! Meg néha rövid is ezektől lesz!
*Üti vissza a bölcsességet egy vigyorral, majd elfojt egy kisebb ásítást, mert azt még vad amazon létére is tudja, hogy nem illik mások arcába beleásítani.*


830. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-09-05 18:14:07
 ÚJ
>Taitos, a Zöldfülű avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Zajok napnyugtakor//

*A lány most először kelt sajnálatot Taitosban, ahogy ott didereg mellette, vagy éppen rajta a folyóban.*
-Jaj, szegénykém, nehogy megfagyj!
*Taitos kicsit szőrös, és ruháját maga után vonszoló sellőként iramodik Nanaia után, aki jogosan veti fel a melegedés ötletét. Kimászva maga sem tétlenkedik, éppen csak arra az egy bizonyos pillanatra, mikor szemének meresztését igyekszik leplezni. Aztán taktikusan odébb vonul, hogy további meresztéseket ne kelljen lepleznie.*
-Ragron!
*Kiabál a farkasnak kissé kevésbé erős hangon, mint eddig. Szívogatja a fogát is a hidegben, és igyekszik minél több mozgást végezni minél kevesebb menetszéllel, míg a nevére felfigyelő sötét ponthoz gyalogol. Ott előveszi a másik két váltás ruhájából az egyiket, visszafelé pedig még két takaróval és egy fél öl fával tér vissza, melyet a tűzre is vet.*
-Tessék!
*Teríti az egyik takarót Nanaia vállára, míg a másikat a sajátjára kapja.*
-Csak keljen életre a tűz!
*Kívánja dideregve.*
-Szíverősítőm nincs, viszont... hol vannak a ruháid? Ki kell őket teríteni, mert nem száradnak meg soha.
*Aggódik kicsit ezen letudva az itókák otthonhagyásának bánatát. Kicsit elgondolja, hogy mégis mekkora hülyeséget csináltak éppen az imént.*
~Hehe, vízi sárkány.~
*Nevet magában visszaidézve a pillanatokat, majd kacagásban tör ki.*
-Látnod kellett volna magad!
*Hahotázza most inkább egy csobogó patakhoz hasonló nevetéssel, mint egy vihogó orkánnal.*
-Pont ezektől a meggondolatlan dolgoktól lesz érdekes az élet néha, nem?
*Vonja fel szemöldökét egy olyan kérdést feltéve, melyre egy rossz válasz egészen komoly bajba sodorhatja a didergő amazont.*


829. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-09-05 09:03:11
 ÚJ
>Nanaia Gauri avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 214
OOC üzenetek: 62

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Zajok napnyugtakor//

*Sikerrel jár a megszállási kísérlet, így most már vígan hajókázhat át a túlpartra, vagy valami olyasmi. Gyengéden, mégis biztos kézzel öleli át Taitost, hogy ne akadályozza az úszsásban.*
- Naná, hogy az! Nem minden nap érhet ilyen megtiszteltetés!
*Vihog Taitos fülébe, s meglepve tapasztalja, hogy milyen beszédes kedvében van még így többlet teherrel a hátán is. Nem, mintha hősnőnk olyan súlyos tehernek számítana, de nem lehet könnyű a mozgás a vizes ruhákban sem. Az sem elhanyagolható, hogy a víz sodrása is egyre erősödik és a hőmérséklet is, mintha egyre inkább hűlne. Így aztán nem csoda, hogy végül mindketten némaságba burkolóznak. Taitos talán még érezheti is, hogy rakománya dideregni kezd, ezért amikor ismét a part közelébe érnek úgy dönt, hogy elhagyja a fedélzetet.*
- Azt hiszem, inkább a tűzhöz kellene mennünk!
*Fordul szembe a vándorral, s most már tisztán látszik rajta, hogy csntjáig hatolhatott a hideg. Ajkai kissé elkékülve remegnek, ahogy a szavakat formálja, s nem is habozik tovább, amennyire gyorsan csak tud úszni kezd, hogy végre kimászhasson a tűz felőli partszakaszon. Persze átfagyott tagokkal nem tűnik túl könnyű feladatnak, a mozgás valóban segít rajta és kezdi kevésbé jégveremben érezni magát. További fürdőzéshez azonban így már biztosan nincs kedve, így ha nem tartják vissza, botladozva kimászik a partra és egyből a tűzhöz siet. Szégyenlősség ide vagy oda, ő bizony most megszabadul a vizes göncöktől. Lerúgja csizmáját és málhájából egy pokrócót húz elő, nadrágjától is rövid úton megszabadul, ami nem egy könnyű mutatvány, hiszen a nedves szövet most tapadva ragaszkodik viselőjéhez. Aztán leoldja bőrvértjét is, de teste nem marad sokáig fedetlen, mert máris magára keríti az imént előhúzott pokrócot és a tűz mellé guggol, hogy elfagyott tagjait végre kiolvassza.*
- Azt hiszem, ez nem volt túl jó ötlet! Nincs valami szíverősítőd?
*Szólal meg végül és guggoló helyzetéből most a földre huppan.*


828. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-09-04 22:25:24
 ÚJ
>Jorgew Odarth avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

//Xavinia//

- Hála az égnek! * Örül meg az újabb útitárs hallatán. Noha ő maga még nem hallotta meg az érkezőt, de ez nem azt jelenti, hogy nincs is ott. Xav az örömhír hallatán nyomban fára mászik, de az érdekes rész még csak ezután következik. *
- Hogy mit? * Néz értetlenül a felé nyújtott kéz láttán és az ezzel párhuzamosan felcsendülő szavakra. Jorgewnek persze nem is kell több, nem ismeri ő az erdei népeket. Meglepődne, ha le tudná tépni a lány karját, de egy próbát megér, úgysem nagyon szokott ilyen lehetősége adódni. Időközben lassanként összerakja a képet magában arról, hogy talán nem is egyszerű útitárs vetődik közéjük, hanem egy-két jó falat, ha sikerül elfogni a vadat.
A vezényszóra Jorg kötelességtudatosan megrántja újdonsült barátnéja karját. Olyan erővel, s elszántsággal, mintha le akarná tépni, de azért mégiscsak Jorgewről beszélünk, szóval úgy, hogy azzal az erővel nemigen fog kart tépni. Azért kellemes sem lehet az érzés, ahogy próbálja egy erőteljes rántással bokorba dobni a lány kezét. *
- Áú! Ez hülyeség, gyűjtsünk inkább bogyókat, vagy mi! * Kiált fel és elengedi a kezet végre. Az nyilván nem érdekli, hogy hány és mekkora vaddisznót kerget el így. Nem vadász ő. *


827. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-09-04 13:52:41
 ÚJ
>Aoneer Hraefg Glimriorathan [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

-Muszáj hülyeségeket beszélni? *Teszi fel a kérdést már inkább fáradtan mintsem dühösen.*
-Adott egy orvosi veszély, szart sem értesz hozzá, tehát vacak felcser vagy. Itt ér véget a történet. *És tetszik vagy sem ezt a megállapítását a sámánasszony eddig még nem cáfolta meg. Ez valahol megint egyfajta városőr logika, ahol a rossz szimplán annyit jelent, hogy valami nem látja el a reá szabott feladatot, és olyan személyt kell a helyére tenni aki viszont képes rá. Ezt végül ő is megjárta, és egyedül csak azért kárhoztatja Zianát amiért kísérletet tett a visszahozására és az őrségbe való visszaállítására amikor már rég ott akarta hagyni az egész bandát.*
-Remek, mit kívántok "tenni" érte? És ez alatt azt értem, mi olyat ami különbözik attól, hogy megvárjátok vajon belehal e? *Mert ez neki nem hangzik törődésnek. Sokkal inkább olyasminek amit egy tábori felcser csinálna amikor ötven arctalan katonát kell kezelnie, és nem olyan amit olyankor csinál az ember, ha a saját családjának egyik tagját éri fenyegetés.*
-Jól van te istenverte boszorkány nézzük a tényeket. Kockáztattad az életemet, és a városőrök életét, tönkre vágtad az egyetlen lehetőségünket Sar'gatoth megölésére, és Sa'Theret megidézésének megállítására, behoztál a világba egy istent aki láthatóan szarba se veszi az emberek életét, vagy mozgáshoz való jogát, és szerintem bármikor megtennéd újra. Láthatóan nem a Thargokért, a "családodért", a vezetődért, hanem azért mert a saját valagad épp veszélybe kerül. *Nem hiszi, hogy Kagant különösen értékelné, Laort pedig legutóbbi vashegyi látogatásakor úgy dobta ki mint egy elhasznált rongyot. Nem mondja, hogy ezzel baja van, csak épp jobban bízna a nagyasszony józanságában, ha épp neki lenne miatta legalább egy pici lelkiismeret furdalása.*
-Mondtam, hogy kérd az isteneidet. *Sóhajtja és további vélemény nélkül hagyva a sámánasszony érveit elkezdi enni az egyik maga által kifogott halat.
Ekkor cselekszi meg Lea azt amitől csak még elmebetegebbnek fogja tartani mint eddig tette. A nő pontosan tudja, hogy a férfi minden szellemet és égi entitást szívből gyűlöl és most meg be akarja fogni valami átkozott Tharg rituáléba. Azzal is baja volt amikor Lea csinálta, most meg egyenesen azt kérik tőle, hogy hajtson végre egyet? És bár csábító az ajánlat, kénytelen egy ideges mozdulattal letenni a halakat, és a nő felé fordulni, aki olybá tűnik nem fogja csak úgy megölni magát.
Nem szól, de a szemei többet mondnak minden szónál, a rituáléval szemben nagyobb gyűlölet ég bennük mint Leával szemben valaha is felvillant. Valahol legbelül még mindig úgy hiszi, hogy a nagy ember nagy neje egy meglehetősen súlyos idióta akit a primitív barbár népség ezért szellemi vezetőjének nevezett ki.
Aoneer erejét és a szellemek választottjánál jobb közelharci jártasságát kihasználva, megpróbálja torkon ragadni a némbert mindkét kezével, majd ha ez sikerül akkor erős mozdulatokkal a víz felé húzza azt, mintha jobban tetszene neki az ötlet, hogy esetleg abba fojtja bele.*


826. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-09-04 08:38:15
 ÚJ
>Zran Koeneghin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

*Rájött, hogy kedvenc utazótársát egyszer már el is vesztette, így csak nagyobb szívfájdalmak árán lehetne csak új társhoz szoknia. Csak nem emlékszik, hogy mikor és miért váltak el útjaik. Még a háború idején lehetett, de összemosódott az egész esemény eredete és jellege.*
~Még a neve sincs igazán a fejemben, ilyen gyorsan sorvad az agyam? Elszomorító, kifejezetten elszomorító.~
*Még vacakolja erre idejét és energiáját, de miután semmi módon nem akar előmászni emlékei közül a személy, így elengedi.*
~Lehet nem is volt Meraz olyan fontos... Ki?~
*Már majdnem felszaladt a pulzusa, de az utolsó pillanatban tanítványa csak visszatér a feledésbe.*


825. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-09-03 19:02:05
 ÚJ
>Taitos, a Zöldfülű avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Zajok napnyugtakor//

*Hiába indul el, nem tud rövid távon annyival gyorsabb lenni, mint lucskos ruhájának széle után kapó fürdőtársa, és így az F.Á. Taitos szárnyashajó fedélzetére potyautas könyörgi fel magát.*
-Na gyere!
*Adja be derekát, vagyis inkább vállát, hogy minél kisebb eséllyel fulladjanak meg.*
-Igazán megtisztelő, hogy átvihetem, Kisasszony!
*Szól hátra pár tempó után.*
-Ha javasolhatom kapaszkodjon erősen, a világ minden kincséért sem veszíteném el Kegyedet egy ilyen zord helyen!
*Túloz egy kicsit, aztán a sebesebb sodráshoz érve kicsit elhalkul, talán felelget, de azt is ritkábban. Jó lenne azért nem egy mérfölddel lentebb kikötni, ezért pedig dolgozni kell.*
-Lassan szárazföldre érünk, oh folyó tündére!
*Ad újabb, még nemesebb címet pusztán szórakozásból rakományának.*
-Ki tudsz lépni eme csillogó habokkal teli mederből?
*Kérdezi fennkölten, aztán megszólal megszokottabb hangján.*
-Vagy vajon elvisz a tüdőbaj, ha itt is kimászunk, szeretnél inkább a tűznél kikötni?
*Kérdez kicsit át is nézve válla felett.*


824. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-09-03 13:44:46
 ÚJ
>Nanaia Gauri avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 214
OOC üzenetek: 62

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Zajok napnyugtakor//

*Bizonyára hisztérikus hápogásba kezdene, most csakis a szerep kedvéért, a rágalmak hallatán. Elvégre, hogy merészeli egy Zöldfülű efféle vádakkal illetni őt. Még, hogy sárkány, hisz csak pár órája ismeri, s máris ilyeneket feltételez. Biztosan kikérné magának, két vihogás között, nagyon mímelt komolysággal, hogy mégis ki a fenének képzeli magát. Azonban egy simítással fagyasztják ajkaira a szavakat, s minthaq nem lenne elég hideg így is, ezzel együtt fagy meg a pillanat, ahogy a borostyán és szürke pillantás egybeolvad.*
~Hát ezt mi lelte?~
*Töri meg a jeges csendet egy gondolat, de szóra már nincs idő, mert a másik közelít, mire hősnőnk nem kicsit meglepődik, hisz egy fél gondolatra úgy véli, itt most valami olyan fog történni, amire nem igazán készült fel lélekben. Ajkai mégis kissé vágyakozó bizsergéssel gyúlnak lángra, de mielőtt még elméjében is magot vetne a gondolat, kiderül, hogy ez nem is az lesz, aminek látszik. Magában jót mulat sutaságán és bizonyára homlokon is csapná magát nevetve, de a verseny már kezdődik is és gyorsan kell cselekedni. Amilyen sebességgel csak tud, megiramodik és a már elrugaszkodott Taitos hátára próbál rácsimpaszkodni, ha már a tutajt a parton felejtették.*
- Akár át is vihetsz!


823. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-09-03 11:05:12
 ÚJ
>Leandana Thargodar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1517
OOC üzenetek: 93

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

- Hát sajnos a gnómikus hasba-pillantó kézi-készülékem éppen elromlott.
*Egy terhesség akkor is lutri, ha történetesen egy félvér sincsen a képletben. Nem lehet megmondani a születéséig - vagy a terhesség megszakadásáig -, hogy az a magzat egészséges-e. Aztán ugye még mindig ott van a lehetősége annak, hogy a teljesen egészséges gyermek a születése során sérül. Az orvosok, gyógyítók és felcserek kezében nemigen van "fegyver", a hányást tudják csillapítani, meg változatosan etetni a kismamát, hogy ne merüljön ki teljesen a szervezete. Ha a szülés során valami balul ütne ki, akkor felvághatják az anya hasát. De nagyjából ennyi. Itt nem arról van szó, hogy Lea, az ostobenkó tharg nemtörődöm, vagy a témában járatlan lenne, bárki más csak ennyit tehet.*
- Az a baj Aoneer az irántam érzett gyűlöleteden nemigen látsz túl. Fontos nekünk a lány, pont annyira, mint bárki más. És ezzel pont őt védjük, nem kell, hogy kitudódjon ez, vagy te tán örök életére falak közé zárnád? Mert ha ennek híre megy, akkor sokan kíváncsiak lesznek rá, olyanok is, akik örömmel felvágnák. Olyanok is, akik máglyára vetnék.
*Lea annak sem örül feltétlenül, ha Aoneer hoz valakit, aki megnézi a lányt, de még inkább ez, minthogy elvigye valahová. Ahol megint nem tudná megvédeni, és lehet, hogy jelenleg már a lány sem lenne képes arra, hogy megvédje önmagát.*
- Ha sokat kiabálsz, akkor egyszer még elpattan egy ér a fejedben. Aztán ha nincs szerencséd, akkor elélsz még tíz-húsz-harminc évet úgy, hogy törölgetni kell a nyálat a szád sarkából.
*Igazán kár lenne érte, borostyánszobornak még hasznos lenne köztereken, mondjuk egy szökőkút közepén, de magatehetetlen korpuszként csak Alyo lenne olyan balek, hogy cserélje a pelenkát rajta.*
- A történelem majd megítél, ha egyáltalán megemlékszik rólam. De a történelem nem tárgyalja azokat a dolgokat, hogy "mi lett volna, ha...?". Mi lett volna, ha annak idején anyám nem próbál megszökni apámtól? Mi lett volna, ha Kagan nem lázad fel a húga miatt? Annyi ilyen kérdést feltehetnénk, de minek? Lényegtelenek, mert sosem tudjuk meg rájuk a választ.
*Egész apróságok esetén is ezerféle végkimenetelről lehet szó.*
- Miért pont őt varrod a nyakamba? Szerintem Sa'Tereth jobban illik hozzám. Kedveli a vért, én is kedvelem. De a Szellemek is.
*A halak kevéssé érdeklik, nem az éhség miatt akart kifogni egyet, hanem azért, hogy tudja, hogy képes-e rá. Nem azért ült le megsütni, hogy megegye, hanem, hogy megtudja, hogy Aoneer vajon hány perc alatt húzza fel magát úgy, hogy agyérgörcsöt kapjon. Látszólag ennek a határán áll.*
- Megkérlek szépen, hogy add ide azt, ami az enyém. Ha nem adod ide, akkor nyilván éhesebb vagy mint én, a jó szívem pedig nem engedheti meg, hogy éhezz.
*Más esetben nyilván elmosolyodna, de most nem teszi. Azt az ingert is elnyomja, hogy pedzegesse-e azt, hogy esetleg úgyis megmérgezte az ételt.
Eddig kényelmesen ücsörgött, egyik kezén a háta mögött támaszkodva, de most feltérdel, egészen közel Aoneerhez, úgy hogy a férfi Lea két térde között legyen.*
- Kiköszörülnéd a csorbát, hogy nem hánytál akkor kardélre? Tedd meg most.
*A saját tőre hegyét a saját szívéhez igazítja, és bizony akkora erővel, hogy inge is kilyukad, de a bőre is, a markolat Aoneer felé mutat.*
- Szúrj a szívembe, az utolsó dobbanásaival beterítene a vérem. Áldozz, akkor a Szellemek válaszolnak a kérdéseidre. Ha fel mered tenni őket, és meg mered hallgatni a válaszukat.
*Eddig jobbjával fogta a tőr markolatát, de most kezet cserél és baljával a pengét fogja, szóval ha Aoneer ki találja húzni markából a tőrt, akkor máris megvolt a véráldozat. Meg nyilván akkor is ha beljebb nyomja.*


822. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-09-01 21:43:45
 ÚJ
>Taitos, a Zöldfülű avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Zajok napnyugtakor//

*Taitos mondhatni puszta kézzel ölte meg a vízi sárkányt és szabadította ki a nyafogós, legkisebb királylányt karmai közül.*
~Na most jártam jobban vajon, vagy az lett volna jobb, ha hagyom csapkodni?~
*Fordul meg komolyan hősünk fejében, hogy jó tette lehet, hogy borzalmas, dögledező férfiakkal és tea délutánon elnyűtt rongybabákkal tarkított korszakot hozhat kicsiny világukra.*
-Marad a kisasszony!
*Jelenti ki Nanaia rendíthetetlen húzása után lebegve a folyó sodrában. A következő eszmefuttatásra tényleg kacagásban tör ki.*
-Te vagy az egyetlen vízi sárkány erre.
*Szekírozza kicsit, leginkább arra utalva, hogy fürdés közben egyetlen ellenségük a hideg, netán a sodrás lehetne. Illetve az, ha Ragron felismerné a vízöblítéses ürítkezés szépségeit, de szerencsére erre kevés az esély.*
-De még milyen félelmetes!
*Jajong még mielőtt szembe találná magát a kislányos arccal.*
~Öh~
*Hökken meg fejben is, nem tudja ezt a lépést hová tenni. Kicsit talán ösztönösen is nyúl, elengedve Nanaiát, hogy arcát megsimogatva lebiggyesztett ajkaira gyengéden mosolyt rajzoljon. Egy pillanatig engedi, hogy a borostyán és a hold ezüstje egymásba keveredjenek tekintetükben, aztán ha még ekkor sem lett díjnyertes harcművész mozdulatokkal a habok közé vetve mintha csak valami átkapcsolna benne odahajol a lány füléhez, és pár szót suttog.*
-A túlpartig verseny, ott várlak!
*Aztán már a vízre is fekszik, és mintha csak a szél sodorta volna el, elindul a folyó túlsó partjára.*



821. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-09-01 19:22:42
 ÚJ
>Nanaia Gauri avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 214
OOC üzenetek: 62

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Zajok napnyugtakor//

*Hiába próbált gyorsan eloldalogni, most ő az akit két kar börtönébe zárnak. Kicsit vízbe is fojtogatják, de nem sok változást érnek el ezzel, hisz már eddig is vizes volt a feje búbjáig. Csakhogy a folyó még mindig nem lett melegebb, ezért a sikongatás bizony nem fog alább hagyni. Arról nem is beszélve, hogy éppen korlátozzák a szabad mozgásban, amit köztudottan nem szeret egy macska sem, sőt a sárkányokról is mindenki tudja, hogy láncra verve megbolondulnak. Így aztán próbál szabadulni, persze a visítozásba kacaj is vegyül, szóval abban mindenki biztos lehet, hogy nincs durcázás. Véletlenül.*
- De! Engedj eeeeel!
*Nyújtja el a szavait és röhögve próbálja arrébb vonszolni magát, így valószínűleg Taitost is húzza maga után.*
- Még, hogy én vagyok a bolond? Kikérem magamnak! Nem én lökdösök másokat a folyóba! Mi lett volna, ha elkap egy vízi sárkány? Az enyém meg épp most kel ki a tűzben, még nem tud megvédeni!
*Felfokozott jókedvében nem hall semmi szégyellnivalót Taitos figyelmeztetésében, inkább a sértettség álarca mögé bújik. Hirtelen megtorpanva a Zöldfülű felé fordul, ajkát kislányként biggyeszti le és szándékosan eltúlzott grimasszal szúrogatja borostyánjaival, szája szegletében persze ott ráng egy kis árulkodó vigyor.*


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220