Külső területek - Kikötői erdőség
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Szántóföldek (új)
Dokkok és kikötő (új)
Kikötői erdőségTharg birtokok (új)
Krenkataur barlangrendszer (új)
<< Előző oldal - Mostani oldal: 169 (3361. - 3380. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

3380. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2023-03-10 17:58:02
 ÚJ
>Nälahye Läinaleia avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Megfontolt

// Utazás //

* Egy keskeny ösvényen belép a fák közé. Nem akar a fő útvonalon haladni, mert nincs ínyére, hogy bárkivel is találkozzon azon az úton, ahol éppen a minap is elsétált, csak éppen a másik irányba. Most úgy gondolja, hogy a Kikötő mégsem a legjobb hely arra, hogy elrejtőzzön bizonyos személyek elől, mert pár óra is elég volt hozzá, hogy rendesen felhívja magára a figyelmet. Valami csendesebb, elhagyatottabb helyre lesz szüksége, és feltett szándéka, hogy lehetőleg elkerülje a balhét.
Csendesen lépdel a fák között, integet néha egy-egy mókusnak vagy őznek, emberrel szerencsére egyelőre nem akad dolga. Mikor besötétedik, leteríti köpenyét a földre, ráfekszik, majd a köpenye szárnyait magára hajtja, és nyugodtan szundít egyet.
Másnap folytatja útját éppen ott, ahol abbahagyta. Sehova sem siet, végül is szabad. Út közben rágcsál némi gyökeret és gyógynövényt, hogy elnyomja éhségét.
Hasonló programot folytat még két három napig, míg a folyón átkelve meg nem érkezik a Szántóföldekhez. *


3379. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2023-03-07 20:46:29
 ÚJ
>Wruzto Molzichygk avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 11

Játékstílus: Vakmerő

//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//

*Mikor a gályát végre-valahára átvontatják a gázlón, az agyaras úgy iszkol befelé a fedélköz sötétjébe, mint a pincebogár. Így is eltart egy darabig, míg a szeme kipiheni a kinti verőfényt.*
~Soha a kurva életbe nem megyek a napra bazmeg! Soha!~
*A legénységnek persze feltűnik, hogy Wruztónak ömlenek a könnyei, és kérdőre is vonják, mi baja.*
- Sa'Tereth prófétája vagyok bazmeg, és gyűlölöm a fényt! *köpi oda gúnyosan, de aztán előáll valami hihetőbb magyarázattal is. A jobbján feltűri a kabátot meg az inget. Az alkarja belső oldalán fehér tetoválás látszik: keresztbe rakott csákány és háromágú korbács, körülötte vasbilincs, alatta dátum: 888.2.29.*
- Pirtianes. Pár napja szabadultam. *Arról nem beszél, hogyan meg miért vitték el rabmunkára, helyette inkább arról, milyenek a bányák arrafelé. Ezen eldiskurálnak vagy háromnegyed óráig. Sok dolog nincsen, lefelé úsznak a folyón, a hajó szinte magától megy. Mikor azonban ezt a témát kimerítik, Wruzto elrakja magát aludni. Várhatóan este érnek a Kikötőbe, addigra friss akar lenni. Rengeteg munka vár rá…*


3378. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2023-03-02 13:56:10
 ÚJ
>Yagnar Rhagodar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 229
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Vakmerő

//Ősök útját taposva//

-Gyönyörű paripa. *Közelíti meg a kettőst, miközben azok lóra szállnak. Ha teheti, felkapja a nyerget a vállára, ajánlkozva rá, hogy a kunyhóba vigye.* -Hordozzon Titeket sebesen az Ősök Ösvényén. Ti legyetek résen viszont. Nem mindenki akarja tán, hogy a Vashegy ismét tündököljön.
*Hosszan nézi a távolodó hátas alakját, rajta a két leánnyal. Meri remélni, hogy nem veszélybe sodorta őket. Rendületlenül bízik a Szellemjáróban, de a leány... A tharg úrnő az más tészta.
Belép a kunyhóba, majd körbepillant. Egyszerű kis faház, de minden van, mire szüksége lehet az erdőlakónak.
Szórakozottan felszusszan. Rövid ismeretségük alapján nem úgy ismerte meg Myriit, mint aki el tud ülni a fenekén ily egyszerű élettel.
Óvatosan behajtja maga mögött az ajtót, majd helyet foglal a széken. A csendet nem töri meg más, csak a kandallóban lobogó tűz megnyugtató roppanásai. Pontosan erre a nyugalomra van szüksége most.
Tekintete megmerevedik, szeme sárgája pedig megfehéredik. Nem pislog, még csak sem rezzen. Lelke távol száll testétől. Azt keresi, ki megosztotta vele saját valóját.

A hatalmas farkas, ki eddig Rhorkir kunyhójának verandáján várakozott, hirtelen megiramodik. Léptei hosszúak és ruganyosak, s úgy veti be magát az erdő sűrűjébe, mintha nem lenne holnap.
Szüntelen szimatol, s tán egy óra is eltelik, mire megfelelő szagot fog. Követi, űzi, míg meg nem leli gazdáját; a nyulat. A barna bundás kis állat ugyan rövid ideig képes megfutni, de a tapasztalt, öreg ragadozó ellen vajmi kevés esélye lehet. Így érkezik meg a farkas Myrii kunyhójának ajtajába, szájában a leölt nyúllal.

Tekintete ismét színt ölt, majd komótosan feláll az asztaltól. Az ajtóhoz lép, majd felnyitva azt üdvözli a jókora, szürke farkast.*
-Hát a kor téged egy cseppet sem érint, öreg barátom? *Megvakarja a füle tövét, majd odébb áll, hogy Skollhat a földre pottyanthassa a nyulat.
Míg a farkas elhelyezkedik a helyiségben, ő keres egy kést, majd a prédáért nyúl, hogy megnyúzhassa. Komótosan és lassan végzi a munkát. Tudja, van ideje míg a két lány visszaér a Szellemjáróval.*


3377. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2023-03-01 20:22:07
 ÚJ
>Nettienaya Syllia avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Ősök útját taposva//

*Egy pillanatra megütközik, ahogy a férfi megemlíti, hogy vár még rájuk valamiféle feladat. Mintha rémlene, hogy mondott már ilyesmit, de akkor éppen csak fél füllel figyelt a beszédre, mert fejét elárasztották lehetséges jövőjéről cikázó gondolatai. Így szinte meglepetésként éri most az információ. Megrettenni persze nem fog tőle, sose esett nehezére a parancsok követése.
Ezer meg egy kérdése lenne a férfi felé, de bizonytalan benne, itt van-e most az ideje, hogy feltegye őket. Végül úgy dönt, bőven lesz még alkalma azokról a bizonyos tharg hagyományokról érdeklődni - hogy mégis miből áll ez az úgynevezett beavatás - és nem szól, csak komolyan bólint a szavakra, utána pedig a feladatra koncentrál.
A Szellemjáró említésére felvonja szemöldökét, és Myriire pillant. El kell mosolyodjon, ahogy tekintete összetalálkozik a másikéval - úgy néz ki, mindketten ugyanarra gondolnak. Büszke csillanás jelenik meg tekintetében: igen, ő ezt is megmondta Myriinek, és lám, bejött. Ha az utódlás kérdésében felvetett elmélete is valóra válik, beáll jósnőnek.
Mivel Myrii magára vállalja a válaszolgatás jogát, így egyelőre nem szól, fölöslegesnek tartja megismételni a lány szavait, így csak hallgatásával tart ki mellette, egészen amíg a másik szóba nem hozza Fajalt.*
- Sose hagynám.
*Villant egy csibészes mosolyt barátnéja felé. A szóbeli csipkelődést most hanyagolja, az idegen előtt egyelőre nem szándékozik komolytalannak mutatkozni - pedig igen nehéz visszafognia éles nyelvét. Így inkább a fák között kikötött hátashoz lépked, hogy az egyszemélyes nyerget leoldja róla. Még szerencse, hogy a lovagló-pokrócot is elhozta magával, így most sem kell teljesen szőrén megülniük Fajalt, de a dupla-nyerget azóta sem sikerült beszerenie.*
- Ezt ugye addig itt hagyhatom?
*Mutatja Myriinek a nyerget, s ha amaz megengedi, akkor lepakolja a kunyhó falához, majd újra a lóhoz lép.*
- Indulhatunk.
*Bólint Myrii kérdésére, majd (kerítés híján) a fatörzsek göcsörtjeit használva feltornázza magát Fajal hátára. Ahogy a múltkor, most is kezét nyújta a másik felé, hogy felsegítse őt is maga mögé a lóra. A kantárt leakasztja az ágról, és maga felé emeli. Ahogy Fajal az indulás örömében toporogni kezd, még utoljára az idegen felé fordul.*
- Hamarosan visszatérünk... *kicsit elgondolkodik* - Ha az Őseitek is úgy akarják.
*Egyelőre kissé idegenül hangzanak szájából az efféle mondások, még szoknia kell a tharg szófordulatokat. Mindeközben azonban még mindig nem tudja biztosra megmondani, hogy nem csak friss húsként lettek elküldve a Vashegyre, ahol a Szellemjáró helyett egy nyirkos cella várja majd őket. Így a maga meglátása szerint joggal bízik benne, hogy az Ősök tényleg így akartak mindent.
Indulásra buzdítja Fajalt, és kiirányítja a lovat a nagy ösvény felé.*
- Amúgy... ki ez a férfi? A nevét se tudom.
*Kérdi Myriit bizonytalanul. Egyelőre csak annyit tud róla, hogy valami Rhagodar család sarja - ezt is csak Myrii szavaiból következtette.*


3376. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2023-03-01 14:26:46
 ÚJ
>Myriilana Gillynndar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Ősök útját taposva//

- Micsoda jövés-menés van mostanság az erdőben.
* Dünnyögi maga elé mosolyogva, és örömmel fogadja az érkező Nettie-t és Yagnart.
Már nyúlna is a holmijai után, hogy kövesse a férfit... akárhová is megy. Félbehagyja a mozdulatot és várakozóan fordul a harcos felé. *
- Hallgatunk.
* Szól halkan és a rájuk bízott feladattól lelkes csillogás költözik a szemeibe. *
~ A Szellemjáró! ~
* Hát végre találkozik vele. Lopva Nettie-re pillant, a reakcióit lesi.
Elbizonytalanodik, nem kellene-e erre a feladatra inkább egy határozottabb fellépésű, neves harcost felkérnie, de aztán arra gondol, két leány érkezése aligha von maga után nagy figyelmet. Így hát csak bólint. *
- Bízhatsz bennünk Rhagodarok fia. Elvezetjük hozzád a Szellemjárót.
* Ráadásul megnyugodhat, a kunyhójára is ügyel valaki. *
- Érezd magad otthon. Mindent megtalálsz, amire csak szükséged lehet.
* Int a szerény berendezés felé. Ugyan van benne némi aggály, hogy az ő szegényes kis otthonába invitálják a Szellemjárót, de elhessegeti. *
- Nettie... Remélem ismét a rendelkezésemre bocsátod a hátasod és nem kell kutyagolnom mögötted a Vashegyig.
* Vigyorog és magához veszi az íját, tegezét, oldalára csatolja a kardját. Elszántságot és izgalmat érez magában, amitől nyugtalanul toporog ide-oda. *
- Észre sem veszed és már itt is leszünk. Pihend ki magad.
* Már megint fáradtnak és kissé törődöttnek látja a harcost. Nem tehet róla, mihelyst valakit az útjába sodor az élet, ellenállhatatlan gondoskodási vágy lesz úrrá rajta. Így van ez a környékbeliekkel, sőt még Nettie-vel is. *
- Indulhatunk?
* PIllant felé. *


3375. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2023-03-01 12:22:50
 ÚJ
>Yagnar Rhagodar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 229
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Vakmerő

//Ősök útját taposva//
//Myrii, Netti//

*Hamar megkerül Myrii, s szerencséjére nem egyedül.*
-Üdv nektek is. Remélem, összepakoltatok. Egyelőre azonban hagyjátok holmitok a kunyhóban. Feladat vár reátok.
*Ezt követően fordul csak Nettienaya felé. Jól láthatóan, s igen komolyan bólint annak szavaira.* -Hidd el, nem hozol rossz döntést. S beavatunk majd tharg hagyományokhoz híven, ha eljön az ideje. Örül a szívem, hogy akad még lélek a csillagos ég alatt, ki nem zárkózik el az új dolgoktól.
*Megállapodik a két leánnyal szemben, de csak rövid ideig habozik, mielőtt folytatná.*
-A Vashegyre kell menjetek. Egyelőre azonban csak ketten. Tudjátok legutóbb, mikor a Vashegyen jártam, vérem vették. Hosszú történet, kár elveszni benne. A lényeg az, hogy míg a külhoni úrnő az úr, addig aligha látnak szívesen. Épp ezért van szükségem rátok. Keressétek a kapuban a Szellemjárót. Adjátok át az üzenetet; "Népének szelleme őt keresi, s itt, az erdőben meglelheti." El fog jönni, ha visszavezetitek a kunyhóhoz s megoldódik majd minden. Remélem, nem kérek sokat. *Apró sóhaj hagyja el ajkát, miközben viskó ajtaja mellé gubbaszt, s Myriire emeli tekintetét.*
-Ugye nem lenne ellenedre, ha hajlékodban várnék, s itt ülnénk meg a vacsorát is a Szellemjáróval közösen?



3374. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2023-02-27 20:31:07
 ÚJ
>Nettienaya Syllia avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Myrii - zárás//

*Myrii fanyalgó arcából némileg arra kénytelen következtetni, hogy a thargok kifejezetten _nem_ tisztelik a népszerűbb isteneket. Ezzel pedig igazán nincs is semmi baj. Ellenben van nekik sajátjuk, ráadásul ha hinni lehet a többesszámnak, nem is csak egy.*
~Ennyi istent megjegyezni...~
*Fut át a gondolatai között. A maga részéről ehhez a bizonyos Drenule-hoz is kissé szkeptikusan áll, mint minden magát istennek nevező egyedhez. Viszont az Ősök, akik talán tényleg egykoron létező emberek voltak, sokkal szimpatikusabbak neki. Kézzel foghatóbbak. Vagy mi...*
- Értem.
*Bár ezer és millió gondolat kavarog még a fejében a thargok vallási életéről, hajlandó most ennyiben hagyni a témát. Rengeteg idejük lesz még kitárgyalni a későbbiekben is ezt a kérdéskört.
Ahogy a pőrén vándorlás hátrányait is. Szerencsére Myrii megértőnek mutatkozik Nettie zavarával kapcsolatban, amire a lány csak egy szomorú félmosollyal reagál. Bár a másik azt talán nem tudja, hogy ez nem amolyan kislányos zavar, ami a szűzlányokat járja át az első alkalom előtt - és ez egyelőre jól is van így.*
- Hmm. Nagyon okos kis szerkezet lehet. Egyszer majd megmutathatnád a működését. Csak nem rajtam!
*Sietve teszi hozzá az utolsó kitételt, mielőtt a másiknak még kellemetlen gondolatai támadnának.*
- Szerintem gondolkodj el rajta. Én nem erőltetlek, de kívülállóként úgy látom, van értelme.
*Bólint még Myrii esetleges jövőbeli életét illetően. Ha csak sejtené, hogy elképzelése hamarosan valósággá válik mindkettejük számára...*

//Váltás - Ősök útját taposva//
//Myrii, Yagnar//

*Hát eldöntötte. Eldöntötte, hogy Myriivel - és a szakállas idegennel - tart a thargok közé, hogy új életet kezdjen egy nép tagjaként. Hogy új családra leljen. El sem hiszi, hogy ilyen könnyű volt meghoznia a döntést. Pont neki, az örök bizalmatlannak. Most sem bízik egészen a férfiban, de Myriit hajlandó követni, és a lányban bizony a remény, az elszántság és a bátorság különleges elegyét látja, ami neki is magabiztosságot ad. Így tehát nem sokkal az idegen távozta után ő is hazatér, hogy összepakolja a holmiját. Őszinte gyengédséggel tekint vissza házikójára, ahogy újra az erdő felé veszi az irányt Fajal hátán. Bízik benne, hogy lesz még ideje elrendezni az épület ügyeit a későbbiekben is - feltéve, hogy tényleg nem verik majd rabláncra. Abban pedig még jobban bízik, hogy addig is a szomszédban lakó idős nénik figyelnek majd, nehogy illetéktelenek kárt tegyenek a becses kis lakban.
Pár perc poroszkálás után már ismét az ismerős ösvényen lépdel, és le is száll Fajal nyergéből, hogy újra kiköthesse az állatot az egyik faághoz. A kis kunyhóhoz közeledve feltűnik neki, hogy Myrii valószínűleg éppen bent tartózkodik, hisz az ajtó nyitva, a lány pedig sehol. Így hát bekopog, és (hacsak nem utasítják ki), ő is belép. Nem néz körbe, csak barátnője alakját keresi.*
- Készen állok.
*Jelenti ki neki, s szinte ezzel egyidőben hallja is az idegen léptek zaját odakintről.*
~Ezek szerint visszatért. Hát kezdődik az új élet.~
*Mély levegőt vesz, és nyugalmat próbál meg magára erőltetni, hogy egyenes tartással lépjen a férfi elé a tisztáson. Bár amazt meglepődve tapasztalja, hogy a falnak dőlve guggolva látja meg, mikor kilép az ajtón.*
- Elfogadom az ajánlatod, és veletek tartok.
*Fűzi tovább Myrii szavait, bólintva, hogy ő maga is készen áll az indulásra. Szíve egyre hevesebben kalapál az új élet kapujában, de bátran áll az ismeretlen út elé.*


3373. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2023-02-27 10:21:01
 ÚJ
>Myriilana Gillynndar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Nettie//

~ Inkább ráhagyom. ~
* Szórakozottan bólint, valószínűleg elég nehéz átadni ezeket a nézeteket, így hagyja, Nettie hadd értelmezze, úgy ahogy akarja. *
- A három isten... nem, nem őket követjük.
* Fanyalgó arcot vág. De nem tiszte becsmérelni őket, vagy ítélkezni felettük. Megpróbál semlegesen válaszolni. *
- Vannak thargok, akik Drenule-t, az Alvót hiszik. Az én családom csak az Ősök tiszteletét hozták magukkal a messzi hegyekből, így én is csak az Ő áldásukat kérem.
* Myrii makacsabb, talán merevebb is annál, hogy csak úgy hinni kezdjen bármiben. A régi regék amiket gyermekkorában hallgatott, az Ősökről szóltak, az ő csodás tetteikről és vakmerő bátorságukról. Nem véletlenül maradtak fenn ezek a történetek generációról generációra.
MYrii meglepődik, talán még egy félmosoly is kiül az arcára. *
~ Nettie zavarba jött. Nahát, nahát. Először látom. ~
- Semmi baj, érthető.
* Siet megnyugtatni a lányt, látva zavarát, szemlátomást nem érzi túl jól magát a beszélgetés ezen részétől, így gyorsan tovább tereli a szót a csapdákra. *
- Ahogy belelép a vad, a mozgását érzékeli és megszorul. Aztán... ott is marad, amíg észre nem veszem.
* A kifestett arcú Nettie igazán boldognak tűnik, akár egy kisleány. Mosolyt csal Myrii arcára a lelkesedése. És bár gyermekien szertelen és izgatott tud lenni, a szavai elárulják bölcs gondolatait. Nem felel, csak mélyen elgondolkozik, majd röviden bólint. *
- Talán.

//Váltás//
//Nettie, Yagnar//

* Yagnar távozása után, Nettie-t is távozásra buzdítja, bizonyára szeretne ő is összekészülni az útra. Nem tudja, mennyi ideje van, hogy a barbár férfi visszaérjen a kikötőből, így máris pakolászni kezd. Nem sok mindent szándékozik vinni. A kunyhóra pillant, szemei olyanok, akár egy szomorú esős reggel. Azzal vigasztalja magát, hogy az emlékek vele maradnak, bárhová megy is.
Kevéske holmiját egy batyuba csomagolja, hogy majd a hátára köthesse. A legfontosabbakat, a különbféle gyógyfüveket tartalmazó csomagocskákat a zsebeibe süllyeszti. Fürgén rendet tesz a ház körül, elássa azt, amit el akar rejteni az avatatlan szemek elől. Nincsenek illúziói, sejti, hogy a ház nem a jelenlegi állapotában fogja visszavárni őt.
Mikor mindennel elkészült, még utoljára belép a kis kunyhó sötétjébe, hogy emlékezzen.
Haamrosan Nettie is megérkezik, majd utána nem sokkal Yagnar. *
- Üdvözöllek, Lelkek Vándora. Kész vagyunk az indulásra.
* Nettie-re pillant megerősítésért. *
- Hová megyünk?
* Teszi fel a kérdést, ami valószínűleg mindkettejüket foglalkoztatja. *



3372. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2023-02-25 19:42:39
 ÚJ
>Yagnar Rhagodar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 229
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Vakmerő

//Ősök útját taposva//
//Myrii, Netti//

*Könnyű léptekkel érkezik meg Myriilana kunyhójához. Jóval könnyebbekkel, mint amikkel távozott. A két lány vagy a kunyhóban tartózkodik, vagy mögötte, mert elsőre nem szúrja ki őket. Megállapodik hát az ajtótól nem messze, s nagyot koppant rajta. Bizonyára meghallják majd, bárhol is tesznek-vesznek épp.*
-Gyorsabb voltam, mint az űzött vad. S Ti se rejtőzzetek soká, mert feladatunk van.
*Hátát a falnak vetve guggol le a szűk tornácon, hogy megpihenjen, míg várakozik. Gondolatai Rheiát és Rorkirt kerülgetik. Meri remélni, hogy ott lesznek még visszatértekor s beavathatja őket a történtekbe. Szüksége van a tanácsukra, főleg tulajdon vérének intelmeire. Hisz Rheiát kapcsolat fűzi a Szellemekhez, semmi kétség. Nettienayának és Myriilanának pedig még feladatot szán, mielőtt maguk is csatlakoznának köreikhez. Ráadásul igen fontosat.*

A hozzászólás írója (Yagnar Rhagodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.02.25 19:44:14


3371. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2023-02-24 20:25:45
 ÚJ
>Nettienaya Syllia avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Myrii//

- Előttünk az egész nap, ne fogd vissza magad!
*Vigyorog a másikra. Ugyan tudja nagyon jól, hogy az "emberöltőkben" mért táv kicsit hosszabb, mint az a nagyjából 11-12 óra, ami a jelenlegi napból még hátra lehet, de azért talán nem fog egy életen át tartani az a mese. Most egyelőre megelégszenek egy rövid összefoglalóval is.*
- Ühüm. Szóval az üknagyanyád-típusúak. *bólogat* - Viszont... akkor kik az isteneitek? Vagy ti is abban a háromban hisztek, akik itt világszerte elég nagy népszerűségnek örvendenek?
*Ebben ugyanis nem biztos. Az idős nénik a faluban legtöbbször a Teysus nevűre szoktak hivatkozni, Arthenior-szerte viszont inkább Eeyrt emlegették. Míg gyermekkora helyszínén, a Kikötő környékén Sa'Tereth-hívek fordultak elő elsősorban. Összességében egyik se volt sokkal jobb a másiknál, és egyik népséggel se tett akkora hatalmas jót az istenük, ezért Nettie se érzett különösebb ingert, hogy a bennük való hitbe fektesse az életét. De a thargok esetében valami erősebb kötődést érez az Őseik iránt - akik viszont a jelen állás szerint nem istenek, hanem valóban egykoron létező emberek.*
- Hát... nem is szégyellem a sajátomat. *egy egészen pöttyet elpirulva fésül bele ujjaival hajfonata aljába* - De ettől még nem szívesen rohangálnék ruha nélkül. Túl sebezhető.
*És túl sokakban kelthet erőszakos vágyakat. Ez utóbbit már csak gondolatban teszi hozzá, de tekintetén átfut egy komor villanás, amit, ha elég szemfüles, Myrii is észrevehet.*
- Ez eddig rendben, de mitől aktiválódik az ilyen? Csak nem állsz ott mellette egész nap, hogy figyeld, mikor lép bele a hurokba a vad. Vagy az ember.
*Kell lennie itt még valami mechanikának.
Mivel Myrii belemegy az arcfestésbe, izgatottan előrébb hajol, hogy ha a lány összeszedte a festő-kellékeket, neki is láthasson a műalkotásnak. Igyekszik nem mozogni túl sokat, nehogy elkenődjön a minta, amiről csak megpróbálja az ecset vonalából ítélve kitalálni, hogy hogyan nézhet ki. Myrii szavaira elmosolyodik. A gondolat, hogy most olyan, mintha tényleg tartozna valahova, egészen felvillanyozza.*
- Köszönöm. A végén még én is elmegyek oda. Hátha befogadnak.
*Tréfálkozik egy sort, bár valahol mélyen szívesen eljátszana ezzel a gondolattal.*
- Szerintem a népeddel, és a családoddal kéne lenned. Talán anyád is ezt akarná. Nem azt, hogy a világtól elzártan, magadban rejtőzködj itt az erdőben. Gondolj bele! Ha ennyit tanított téged a thargok történelméről, vajon azt akarta volna elérni, hogy egyedül öregedj meg itt a régi kunyhótokban?
*Elmélkedik, persze nem akar semmit ráerőszakolni a lányra.*


3370. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2023-02-23 08:25:54
 ÚJ
>Myriilana Gillynndar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Nettie//

- Egy emberöltő is kevés lenne hozzá, hogy mindent elmondhassak e népről.
* Mosolyog és ráncolja a homlokát. *
- Talán majd szépen, apránként elmesélem, ami épp az eszembe jut.
* Belekezd egy rövid áttekintésbe, ami kissé még magának is zavarosnak tűnik és rendszertelennek, éppen csak azt meséli, ami az eszébe jut. *
- Az Ősök hajdan köztünk jártak, sokkal előtted és előttem. Csak azokat illet ez a megnevezés, akik nagy tetteket hajtanak végre és isteneink maguk közé emelik őket. Minden thargnak, legyen akár férfi vagy nő, ez a végső álma. Minden kisfiú és kislány így nő fel, hallva ezeket a regéket, még a messzi északon, majd elhoztuk magunkkal ide is.
* Egyre inkább kezdi megkedvelni Nettie-t. A maga vidám, fékezhetetlen módján. *
- Ettől nem kell tartanod. De a népem azt vallja, hogy az isteneink adták e testet, hát nincs mit szégyelnünk rajta. Mindenkinek ugyanolyan van.
* Kuncog és maga elé képzeli a lázasan fűszálakból ruhát fonogató Nettie képét. Szó, mi szó. Másként nevelkedtek. Eszébe jut, hogy hányszor fürödtek együtt a fivéreivel a folyóban. Persze, azért mindenki, mindenki előtt nem lejt meztelenül, felnőve azért lesznek bizonyos határok. *
- Pofonegyszerű. Hurok, belelép, csapda összehúzódik, fellendül. Legalábbis, ha embert akarnék fogni, ilyesmit készítenék. De apróbb állatoknak elég egy egyszerűbb.
* Meglepődik a lány kérésén. Még sosem kérte senki, hogy rajzoljon rá, csak a fivérei még játékból. De egész jó a kézügyessége, talán megpróbálkozhatna vele. *
- Miért is ne? Rendben. * Körülnéz, keresve a festékeket, amiket maga is használ. * Maradj szépen, nyugodtan.
* Elővesz egy vékonyka, mókusszőrből készült ecsetet és a lány elé kuporogva belemártja a szénfestékbe. Gondos mozdulatokkal megrajzolja Nettie egyik szeme alá a „leánygyermeket” jelképezű rúnát, egyszerűbb vonalkákból. A fákat, erdőt jelképező ábra kerül a homlokára. Az „íj” pedig a másik szeme alá. Levegőt sem vesz, nehogy elrontsa a precíz vonalakat. Amikor elkészül, hátraül a sarkára. *
- Na. Meg is van. Igazán jól áll. Ha lenen tükröm, mint a városi kislányoknak, meg is nézhetnéd magad. Senki meg sem mondaná, hogy nem a Vas népe közül való vagy.
* Csipkelődik és felkelve elpakolja a festékeit. *
- Köszönöm, de így kellett lennie. Egyszer mind eltávozunk ebből a világból. * Most már könnyedebben beszél erről, de sok időbe telt. * De, szerették volna. Csak… itt volt ez a kunyhó. Emlék anyámtól. Én így őrzöm az emlékét, hogy folytatom az életet, amit választott. Bár mostanában sokat gondolok arra, hogy talán nekem is inkább világot kellene látnom, mielőtt visszatérek az erdő csendjébe.



3369. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2023-02-22 21:00:58
 ÚJ
>Nettienaya Syllia avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Myrii, Yagnar//

*A maga részéről úgy ítéli, kellő nyomatékkal biztosította a fonott szakállút, hogy nem áll intim kapcsolatban Myriivel, így a férfi-logika ezirányú megnyilvánulását rezzenéstelen arccal igyekszik ignorálni.*
~Nyilván. Legközelebb az édeshármassal fog előállni.~
*Myriivel ellentétben ő nem tudja megállni a gondolat nyomán rátörő szemforgatást, azt ugyanakkor nem nyújtja túl hosszúra, ugyanis bőven akad néznivalója, ahogy az idegen körbefordul neki. Mivel a korábbi mozdulatainak hála meglehetősen biztos benne, hogy a másiknál bizony van fegyver (hiába mutatja azt, hogy nincs), a bizalmatlansága nem csökken, de enged annyira, hogy külön választja az íjat és a nyilat. Eltenni azonban egyelőre nem hajlandó őket.
Ahogy a férfi és Myrii felváltva közlik vele a híreket, úgy pásztázza pillantásával is előbb egyiket, majd a másikat. A tényként közölt döntés, miszerint jelenlegi egyetlen ismerőse, akit egy kicsit is közelebb engedett a szívéhez, távozik, és valószínűleg soha nem tér vissza, úgy is szíven üti, hogy pár napja még ő maga buzdította ugyanerre őt. Ajkai kissé megremegnek, ahogy sóhajtva szívja be és fújja ki a levegőt. Mondana valamit, valami beletörődőt, de az idegen folytatja, így a mohazöld szempár újra csak rá szegeződik inkább.*
- Hogy...? *döbben le az ajánlatra* - Veletek?
*Tényleg azt mondta a férfi, hogy ő is beállhatna a thargok közé? Ezt... emésztenie kell. Tanácstalanul pillant Myriire, akin viszont a remény izgatottságát látja.*
- Tényleg?
*Azok után, hogy pár lélegzetvétellel ezelőtt még a rabszolgasorsra volt csak jó, a gondolat, hogy a Vashegy népe befogadná, hogy végre lehetne családja, barátai, célja... élete... érzi, hogy a lehulló fátyol mögül előtörni készülő öröm végigbizsergeti egész testében. Mégse mer engedni az érzésnek, túl gyors, túl egyszerű lenne mindez. A férfi további szavai is eljutnak a füléhez (úgy mint, bizonyítani, Ősök, mezítelen, kemény, szerencse...), de mivel egyrészt ezeket a többesszám ellenére is úgy néz ki, elsősorban Myriinek címzi az idegen, másrészt mivel még mindig kavarognak a gondolatok a fejében, keveset fog fel az értelmükből. Csak akkor eszmél, mikor látja a bundás alak mozdulatát, mellyel végre Nettiet szólítja meg.*
- Én...
*Még mindig nem tudja, mit feleljen az ajánlatra, illetve, hogy egyáltalán elhiggye-e, így Myrii szavai megelőzik. Ha a férfi indulni akarna (és továbbra sem mozdul úgy, hogy az támadásra utaljon), akkor szó nélkül elengedi maga mellett, bár egészen addig szemmel tartja, míg a fák sötétje el nem nyeli. Utána fordul csak vissza barátnőjéhez, és végre megjön a szava is.*
- Ez most tényleg teljesen komoly? *válaszol először kérdéssel a lánynak, de aztán megembereli magát* - Nem kívánok kolonc lenni a nyakatokon, és elfogadom, ha te úgy döntesz, elmész Vele. De ha valóban úgy gondoljátok, beállhatnék a néped közé, én... azt hiszem... szívesen megtenném.
*Idegesen toporog, egyik lábáról a másikra helyezkedik, és vissza. A szíve a torkában dobog. Készen állna itt hagyni eddigi életét, és belemerülni az ismeretlenbe? Hiszen ez volt minden vágya. Véget vetni ennek a nyomorúságnak, amit a szolgálólét kínált neki, a magánynak, ami a házában várta, a céltalanságnak, ami jellemezte az életét. Minek hezitálna a változás kapujában...?*
- Veletek tartok.
*Jelenti ki végül határozottan Myriinek.*


3368. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2023-02-22 09:08:31
 ÚJ
>Myriilana Gillynndar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Yagnar, Nettie//

- Azt elhiszem.
* Mormogja alig hallhatóan, és nehezen, de megállja a bosszús szemforgatást.
Míg a férfi beszél, tekintetével Nettie-ét keresi, vajon mit szól a dologhoz, hogy elhagyni készül az erdőt. Bár röviddel ezelőtt találkoztak csak, mégis hosszú idő óta a lány volt az első, akit meghívott az otthonába és kezdett kialakítani vele valamiféle törékeny barátságot. Erre máris odébbáll. *
- Elmegyek, Nettie. Talán még is találkozhatok a Szellemjáróval, ahogy mondtad.
* Kezdetben komoly arca derűssé változik, jókedvűen hunyorít a lányra. Nettie további javaslatait inkább nem nagyon hangoztatná. Yagnar ajánlata meglepi, reménykedve pillant újdonsült barátnéjára. *
~ Mondtam én, hogy tiszteletbeli thargnak kellene lennie. És lám, az Ősök megadták neki a lehetőséget. ~
* Kezd Myrii igazán hinni eme találkozások sorsszerűségében. A bizonyítástól nem tart, nem is volt kérdés. Yagnar nem is tudhatja, szavai mennyit jelentenek a lánynak, aki sokszor elbizonytalanodott a hovatartozását illetően. Mostantól már büszkén felszegheti az állát, kétségek nélkül, bármi lesz is. A kedves szavakért köszönetképpen röviden meghajtja a fejét. *
- Ha sietsz, nem is tartóztatunk tovább. Eredj hát utadra! * Elmosolyodik. * Várjuk visszatértedet.
* Nettie felé pillant, a lányra még vár egy nagy döntés. Myrii nem tudja, mennyire voltak komolyak a szavai legutóbb, de itt az idő felelni a sors kihívására. Megvárja, míg a férfi távozik, csak azután szólal meg. *
- A végzeted ösvénye elért egy elágazáshoz és feltett egy kérdést, Nettie. Mondd, mit válaszolsz neki?
* Bízik az igenlő válaszban, őszintén hiszi, hogy a lány megfelel majd az elvárásoknak. *
~ A csillaga százszor fényesebben ragyog, mint az enyém. Igazi harcos-lélek. ~
* Elmélkedik és tekintetébe lágyság költözik. Gondolataiban nincs egy csepp féltékenység, vagy irigység, úgy hiszi, őt az Ősök nem életek kioltására teremtették, hanem ellenkezőleg. Életeket akar világra segíteni, meghosszabbítani, új esélyeket adni másoknak. *


3367. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2023-02-21 21:58:04
 ÚJ
>Yagnar Rhagodar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 229
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Myrii, Netti//

*Megmosolyogja Myrii kérdését, szórakozottan simítva végig szakállán, majd széttárja kezeit.*
-Ki ily vehemensen óv? Nem tűnik vérednek, így barát vagy szerető lehet csak. Én férfiember vagyok, utóbbit képzeltem magam elé.
*Közben enged az íjat csak nem eresztő lánynak, s még körbe is fordul neki, csak úgy a miheztartás végett. Persze feszélyezi az íj jelenléte. Noha ezt a két leány nem tudhatja, de legutóbbi alkalommal is egy nyílvessző pecsételte meg sorsát.*
-Magam viszont átutazó vagyok. *Feleli meg a kérdést.* -A Kikötőbe igyekszem, majd vissza. Az Ősök ösvényét azonban nem egyedül taposom, s íme, itt az ékes bizonyíték. Népünk egy leányával kereszteztük egymást. *Myriire pillant, majd vissza Nettienayára. Látszólag mereng valamin.*
-Meghívtam őt népe közé. Szükségünk van mindenkire, hogy visszatérhessünk népünk gyökereihez. És elűzhessük azokat, kik mérgezik e gyökereket. Ha akarsz, velünk tarthatsz. *Megáll a fel-alá járkálásban, hogy jobban is szemügyre vegye a lányt.*
-Mint mondottam, a Kikötőbe megyek. Visszatérek hamarost. Addig neked is meghagyom az időt a döntésre. Hidd el, ha megízleled a tharg életet, nem akarsz majd mást. De ha nem válik ínyedre, nem lesz rablánc a bokádon, ezt megígérhetem. *Elvigyorodik szakálla alatt, majd Myri felé fordul.*
-Bizonyítanotok kell majd azonban. Ahogy bizonyítanom kell felétek nekem is. S végső soron; mind az Ősök előtt állunk, mezítelen. Népünk leánya vagy, le sem tagadhatnád. S oly kemény asszony, mint amilyenhez a messzi Észak óta nem volt szerencsém. *Dicsérően peregnek ajkáról a szavak, s némi tiszteletteljes melegség is bujkál mögöttük.* -Pakolj hát össze, míg visszatérek. S népünk üdvözölni fog Titeket, meglássátok!
*Utolsó mondatát már Nettienaya felé célozza. Látszik, hogy sietős a dolga, s valóban. Rheiáék várnak rá. Persze annyira azért nem rohan, hogy ne tudná megvárni, mit felelnek most a leányok. Mert hiszi, hogy ma reggel is az Ősök keltették korábban, hogy erre tereljék őt. S ő magával terelje a népet.*


3366. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2023-02-21 18:09:47
 ÚJ
>Nettienaya Syllia avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Myrii//

- Leginkább mindent.
*Válaszol egyszerűen arra, hogy mit szeretne tudni a tharg népről. Kíváncsi teremtés tud lenni, és mivel amúgy is elég keveset tud a népről, nem igazán tudja amúgy sem megmondani, hogy pontosan mi érdekelné őt velük kapcsolatban. Szerencsére nem kell komolyabban kifejteni ezt a gondolatot, mivel Myrii már el is kezdi mesélni a thargok történelmét. Érdeklődve, csillogó szemekkel hallgatja a lányt, időnként bólogat, nyugtázva az elhangzottakat, és igyekszik mindent megjegyezni.
A rege végeztével visszaegyenesedik ültében.*
- És ezek a ti Őseitek... ezek valami istenek, vagy úgy kell érteni az ősök megnevezést, mint mondjuk az üknagyanyád? *kérdi, miközben megdörzsölgeti a tarkóján lévő heget* - Mármint nyilván nem pont a te üknagyanyád, csak... érted.
*Mondjuk a huszad-, harmincad rangú felmenői.*
- Naaa. Kikérem magamnak, én nem vagyok artheniori! *emeli fel mutatóujját vigyorogva* - Ettől függetlenül ha nem gond, nem vetkőzök le most így nagy jókedvemben előtted. És örülnék, ha te sem tennéd.
*El kell kuncognia magát. Tény, hogy sose volt annyira prűd ő se, hogy állandóan félve tekintsen a szoknyája aljára, nem lóg-e véletlenül ki a bokája, de azért ha belegondol, hogy pucéran kellene kóborolnia, valószínűleg hamarabb fonna magának fűből valami ruhát, mint hogy besétáljon egy társaság közepére.*
- Óh igen, nyilván az emlékeimnek is van valami magasztosabb céljuk, hogy mikor jöjjenek vissza.
*Kicsit szarkasztikus ugyan, de igazából nagyon is reménykedik benne, hogy egyszer majd tényleg visszatérnek az elfeledett évek. És ahogy Myriire néz, a lány szemének csillogásából úgy ítéli, az ő gondolataiban is szép remények élnek.*
- Micsoda megtiszteltetés! *neveti el magát* - És mit csinál az a hurokcsapda? Fellógatja az áldozatot valahova?
*Elképzeli magát, ahogy a tiszteletére készített hurokcsapdába esik, ami felhúzza őt az egyik fára, és fejjel lefelé lógva kell megvárnia, hogy Myrii kiszabadítsa. Elvetemült gondolat... Innentől kezdve sokkal jobban fog figyelni az erdőben, hova lép.*
- Óh, szóval letörölhető! *állapítja meg, ahogy Myrii eldörzsölgeti a homlokán az egyik ábrát.* - Igazán? Rajzolnál nekem is?
*Egészen felvillanyozza a gondolat.*
- Milyen ábra jönne össze a folyó, a lánygyermek és az íj hármasából? A te jeleid olyan szépen összeállnak, mintha igazán egybe tartoznának.
*Az előző percek vidámságához képest a Myrii családját illető válasz meglehetősen szomorú hangulatú.*
- Nos, részvétem az anyád miatt. *kissé elhúzza a szája szélét* - A bátyáid nem akarták, hogy velük menj, vagy te szeretted volna így?
*Aztán eszébe jut még egy gondolat.*
- Egyébként... ez csak egy újabb indok, miért kéne elmenned a Vashegyre.
*Csintalanul kacsint a lányra, de úgy érzi, minden jel arra mutat, hogy a másiknak dolga van még a thargokkal.*


3365. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2023-02-20 20:56:01
 ÚJ
>Nettienaya Syllia avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Myrii, Yagnar//

~Tudtam, hogy el kell hoznom az íjamat.~
*Morfondírozik magában, miközben ha nem is feszesen, de felhúzásra készen tartva a fegyvert megáll a páros előtt. Myriit még a végén önként és dalolva viszik ágyba. Ugyan nem tartja akkora hatalmas barátnőjének a lányt, hogy teljesen megértse önnön védelmező ösztöneit ezzel a gondolattal kapcsolatban - mégis, jelen pillanatban Myrii az egyetlen, akit valamilyen szinten barátjának tekinthet, így ha az a veszély fenyegetné, hogy ártani akarnak neki, hát megóvja. Vagy legalábbis megpróbálja. Bár a másik nyilván nem kér ebből a fajta gondoskodásból.
A sóhajjal vegyített fáradt utasításra megforgatja a szemeit, és bosszúsan ugyan, de kicsit lejjebb engedi íját. Azért nem teljesen...*
- Tán valami ismerősöd, hogy ennyire biztos vagy benne?
*Veti oda kicsit dölyfösen a lánynak, mert valamiért úgy érzi, nem hosszú az ismeretsége a férfival. És a legutóbbi (első) találkozásuk alkalmával meglehetősen hosszú idő telt el, mire felépült köztük a bizalom első oszlopa. Miért bízna hát meg egy másik vadidegenben, aki ráadásul már ültében is úgy néz ki, mint akinek reggeli testedzés előtti bemelegítésnek érződne egy lány megbecstelenítése? Talán mert amaz nem lőtte majdnem keresztbe egy elszabadult nyílvesszővel? Chh.
Ahogy az említett vadidegen férfi feltápászkodik a farönkről, és a két lány fölé tornyosodik, Nettie szinte ösztönösen újra kicsit megemeli az íjat, de továbbra sem céloz. Szeretné azt hinni, hogy Myriinek (kivételesen) igaza van, és a férfi nem akarja bántani őt.*
- Ha rossz mozdulatot tesz, meg is próbálom majd.
*Megvillan a szeme, ahogy tekintetével követi a kolosszus útvonalát Myrii körül. Hiszen most is csak méricskéli a lányt, még hogy nincsenek hátsó szándékai!
A férfi szavai nyomán enyhe sértettség járja át a lelkét. Ő nem tharg (legjobb tudomása szerint), és nem is harcos (csak szeretne az lenni), ráadásul éppen azon van, hogy újra szolgasorba hajtsa a fejét, bármily kelletlenül is. Ezek alapján pedig hármójuk közül úgy néz ki, ő maga az egyetlen, akinek azok a bizonyos Ősök rabszolgasorsot ítélhettek. Mire ez a gondolat végigfut a fején, a férfi már Myrii mellett áll, és jobbjának elhelyezésével szavak nélkül is üzen Nettie számára: nem jött fegyvertelenül.*
- Bármi is van nálad, most egyszer kérlek szépen, hogy ne vedd elő.
*Mert ha gyanúsan mozdulni látja a férfit, annyi szent, hogy kilövi rá a nyilat.
A nekiszegezett firtató kérdés - vagy leginkább az elrugaszkodott tipp - egészen váratlanul éri. Ideje sincs azonban reagálni rá, mielőtt Myrii hasonló meghökkenésről tesz tanúbizonyságot a felháborodott viszontkérdéssel. Hitetlenkedve felvonja a szemöldökét. Ha nem lenne bizalmatlan a férfival szemben, még humorosnak is találná a jelenetet.*
- Rendben, most már elhiszem, hogy ti thargok tényleg szabadabb elvűek vagytok. *fúj egyet, visszaemlékezve Myrii elbeszélésére, miszerint a thargok nem szégyellik úgy a testiséget, mint az "arthenioriak" (vagyis minden nem-tharg)* - De úgy nézek én ki, mint a szeretője?
*Bár régóta nincs humora testi kapcsolatba kerülni bárkivel is, azért ha választania kéne a nemek között, még mindig inkább a vadidegen férfi karjaiba omlana, mint Myriiéibe.*
- A barátja vagyok. *megnyomja a barát szót, ezzel is nyomatékosítva, hogy semmi több* - és nem átutazó. Helyi.
*Nem mintha hirtelen kedve támadt volna elfecsegni az idegennek, hogy itt lakik a pár percre lévő falu határában, de azt igyekszik leszögezni, hogy nem csak ideiglenesen tartózkodik e környéken.*
- És te? Ha nem rabszolgának vagy ágyasnak akarod a lányt, akkor miért vagy itt?
*Ezen a ponton épp nem érdekli, hogy tulajdonképpen semmi köze hozzá, mi dolga van egymással a többieknek.*


3364. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2023-02-20 11:08:57
 ÚJ
>Myriilana Gillynndar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Yagnar, Netti//

* Már szóra nyitná a száját, amikor zörgést hall a fák közül és megjelenik újdonsült barátnéja, a hős megmentő szerepében, felfegyverkezve. Mintha ez a jelenet már lejátszódott volna, nem is olyan régen, a különbség, hogy most nem felé irányul a nyíl hegye. *
- Az Ősök szerelmére, Nettie, tedd már le azt az íjat.
* Kéri sóhajtva és a férfi felé int. *
- Ő vendég. És nem, nem ágyast vagy rabszolgát akar csinálni belőlem.
~ Legalábbis eddig. ~
* Yagnar válaszára magát is meglepve, elneveti magát. Néhány szempillantás alatt összeszedi magát, és közelebb inti magukhoz a lányt. *
- Nettie, ha jól látom mi vagyunk többen, így ha kurjantani óhajtasz és megkísérelnéd elhurcolni a vendégemet, nem akadályozom meg.
* Elgondolkozik egy kis időre, szája sarkában mosollyal. *
- Ami azt illeti, lehet még fizetnék is érte, csakhogy lássam, ahogy megpróbálod.
* Yagnar felemelkedik ültéből, és járkálni kezd, ahogy Myrii is tette korábban. Nem mozdul, hagyja hogy körülötte tébláboljon a valósággal fölé tornyosuló férfiember. Talán ha a másik lány látja, hogy nem tart tőle, megnyugszik végre. Bízik benne, hogy Yagnarnak tényleg nincsenek ártó szándékai Nettie felé, se nem kívánja szolgájául, vagy ágyasául annak akarata ellenére. *
~ Igaz, nem népünk közül való, de abban biztos lehetek, hogy szolgának sem. ~
* A lány elmondásai alapján, nem tervezne egyik szolgasorsból egy másikba hajtani a fejét, önként és dalolva. Figyelmesen tanulmányozza Yagnar reakcióit, mivel erős a gyanúja, hogy Nettie úgyis hamarosan tesz vagy szól valamit, amivel kiborítja mindkettejüket.
A másikra számít, épp ezért éri meglepetésként a férfi kérdése, mire enyhén megrökönyödött arccal fordul felé, bár ezt amaz nem láthatja. *
- Más eshetőség komolyan nem jutott eszedbe?

A hozzászólás írója (Myriilana Gillynndar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.02.20 11:16:13


3363. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2023-02-20 10:28:07
 ÚJ
>Yagnar Rhagodar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 229
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Myrii, Netti//

*Elgondolkodva figyeli a lány arcán bekövetkező változásokat. Hasonlóakat látott Rheia ábrázatán is, mikor előállt a farbával. Nincs hát meglepve attól, hogy Myriit is váratlanul érintik e történések.*
-Ez nem az én ösvényem. Sokkal inkább Őseinké. a miénk. *A gondolatmenetet azonban nem tudja befejezni, mert idegen érkezik a sűrűből, ráadásul felfegyverezve.
Nincs félsz benne; ha az idegen lőni akart volna, megtette volna. Kérdései vannak azonban, mikre nála a válasz, még ha nem is hozzá intézték őket.*
-Ha így lenne, tán szép szóval tenném? Kurjantva, többedmagammal hurcolnám el láncon, s nem cseverésznénk itt, jóllakva a tűz körül. Épp ellenkezőleg.
*Megrázza fejét, majd Myriire pillantva felkászálódik ültéből.*
-Nem rabszolgasors az, mit az Ősök Szelleme részéül szánt. A szabadságot ajánlják. Mert a nők sem a férfiak szórakoztatására lettek teremtve. De való igaz, roppant unalmas lenne az élet nélkülük. *Elmorzsol egy mosolyt, miközben szórakozottan sétál fel-alá a tűz körül. Nem egyszer elhalad Myrii mellett vagy mögött, ha csak a lány nem fordul vele együtt. Rövid eszmecseréjük alatt igen csak kedvére való lett a kemény asszony. Népük és a női nem legjavát látja benne csillanni. Saját bőrén tapasztalta azonban, mily végzetes hiba túl korán megítélni bárkit.*
-Mert vannak, kiket rabszolgasorsra ítéltek az Ősök. Ám ők nem thargok és nem harcosok. Egy igazi harcos sosem viselné a szolgasorsot.
*Megtorpan egy jó lépésre Myriitől, hogy most alaposabban is szemügyre vegye a jövevényt. Jobbját csípőjére helyezi, ahol a kard nyugszik. Nem tart a fegyveres leánytól, de jobb az óvatosság. Ki tudja, nem-e az úrnő egy gyilkosa?
Nem ismerősek számára a fiatal vonások. Borostyán tekintetével alaposan végigfürkészi, mielőtt újra megszólalna.*
-És Te ki vagy, hogy ily vehemensen véded ezt a magányos erdőlakót? Tán csak nem átutazó szerető?

A hozzászólás írója (Yagnar Rhagodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.02.20 10:28:42


3362. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2023-02-19 21:30:47
 ÚJ
>Myriilana Gillynndar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Nettie//

* Óvatos pillantást vet a másik irányába, mielőtt vonakodva megszólalna. *
- Mit szeretnél tudni?
* Egy bottal nekiáll kotorászni a tűzhely parazsai között, miközben gondolkozik. *
- A messzi hegyekből érkeztünk, kezdetben maroknyian. Éhesen, fáradtan, új hazát keresve, Kagan Thargodar vezetése alatt. Harcos, nomád nép voltunk és bizonyos részünk még mindig ezt áhítja.
* Az ő felmenői persze később érkeztek, egy másik vándorló hullámmal. *
- Nem voltak... kőházaink, vagy állandó lakóhelyünk. Ott volt otthonunk, ahová a csillagok vezettek éppen, vagy a harc, a jószág útja... Mindig máshol. Egy igazi szabad élet.
* Elmosolyodik, távolba révedő tekintettel, ami olyannyira jellemző rá. *
- Ha szükségünk volt valamire, megfizettünk érte, arannyal vagy karddal. Sokan félték a népem. Ha egy falu mellett feltűnt egy barbár harcos a nyeregben... tudták mit jelent. És a Szellemjáró ott volt velük, a kezdetek óta, már fiatal leányként is... Más élet volt, annyira más, mint ez.
* Nettie szemeibe pillant, a saját tekintetével próbálva átadni az emlékeinek erejét. *
- El sem tudnád képzelni, mennyire. Közel a tűzhöz, vízhez, levegőhöz és porhoz, vérrel és verejtékkel megszerezve mindazt, amit csak akartunk.
* Még kislány volt, már nem is igazán emlékszik, csak fogadot anyja szavaira, ahogy mesél nekik a tűz körül éjszakánként. Rég elfeledett, majd felelevenített regékről, Őseikről és a dicsó régmúltról. *
- De már távol vagyunk ettől, oly nagyon távol. Sokan földet kezdek művelni, beköltöztek a városba, hátrahagyva rokonaikat és új vallásokat vettek fel. Megtagadják régi vérüket és felhagynak Őseink szokásaival. Már nem azok vagyunk, mint akik egykor.
* A változás szele nem hagyhatta érintetlenül őket sem, de talán sosem hitték volna, hogy ennyire nagyot fordul velük a világ.
A szeme szomorú, így hát hálásan veszi Nettie felvidító gondolatait, röviden felnevet hát ő is. *
- Tudod, a Vashegy népe, kicsit, hogy is mondjam... nagyvonalúbban kezeli ezt a dolgot. Nem szégyeljük a testünket annyira, mint ti artheniori népek.
* Neki mindenki artheniori, aki nem tharg, vagy nem az erdőben él. *
- Talán majd valamikor visszatérnek az elveszett emlékeid. Ha itt az ideje.
* De arra is gondol, hogy van, aminek sosem szabadna felidéződnie, így talán szerencsésebb a lány, ha ez így marad. *
- Nos, engem megtalált az otthon. Boldog gyermekéveim voltak. De ez elmúlt. Talán itt van az otthonom. Vagy megvárom, míg megint megtalál egy.
* Mosolyodik el, csillogó szemmel és őszintén reméli, hogy így lesz. *
~ A sorsra bízom magam, mint mindig. Az Ősök majd rávezetnek az utamra. ~
- Ígérem, csak a kedvedért, kiteszek majd egyet.
* Egy Nettie-méretű hurkot csak tud csomózni. *
- Nem mindig, de az enyém egyébként is csak rajz. Látod?
* Finoman elmaszatolja a "leánygyermeket" jelképező ábra sarkát. *
- Ha akarod rajzolok neked is.
* Vigyorog. *
- Jobban jártunk, hogy én hívtalak meg téged.
* A hirtelen kérdésre megáll a falat a szája előtt. *
- A családom... Anyám elment, néhány éve. Csendesen. Két fogadott fivérem pedig alig egy esztendeje csatlakoztak a Vashegy táborához.
* Megvonja a vállát. *
- Így akarták. Nem mentem velük. Talán én így őrzöm fogadott anyám szellemét, ebben a kunyhóban.
* Nettie-re sandít. *
- Kedves... nincs.
* Lesüti a szemét és a táljára koncentrál. Valahogy úgy érzi, ebben a kérdésben Nettie a tapasztaltabb kettejük közül. Ez amolyan női-megérzése. *




3361. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2023-02-19 21:00:56
 ÚJ
>Nettienaya Syllia avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Myrii - Yagnar//

*Eljött az ideje, hogy újra munka után nézzen. A készletei vészesen fogynak, és egy idő után sajnos a vadászat is fárasztó munka. Jobb ötlet, vagy lehetőség híján ismét csak a cselédlét kényszerűségét látja maga előtt, így kelletlenül indul, hogy Arthenior felé vegye az irányt, ahol nekiláthat bekéredzkedni magát egy felsőbb rangú házba. Felnyergeli Fajalt, és - bár nem hiszi, hogy túl nagy szüksége lenne rá - a ló oldalára akasztott táskába rejti íját, meg pár nyilat.
Az egyik szolgáló-munkára alkalmas ruháját vette magára, a bokáig érő szoknyával és hosszú ujjú, fűzővel lekötött blúzzal, de a hideg miatt magára kanyarítja köpenyét is, és mélyen az arcába húzza a csuklyát, hogy a lovon őt érő menetszél se csípje a bőrét. Természetesen elmaradhatatlan kis tőrét is magára kötötte, anélkül sehova nem indul el.*
- Indulás, Fajal!
*Utasítja a hátast, majd elhagyja vele kis kertjét. Pár perc lovaglás után eszébe jut egy gondolat - meglátogatni újdonsült ismerősét (barátnőjét?), mielőtt újabb hónapokig nem találkoznának. Bár nem biztos benne, hogy az erdőlakó lány kíváncsi lenne a társaságára, mégis az erdei ösvény felé kanyarítja lovát, hogy pár perc poroszkálás után meg is találja a kis rejtett ösvényt a fák közé, mely végén a takaros kis házikó áll. Mivel itt sűrűbbek a fák, leszáll Fajal nyergéből, hogy ne kelljen az ágak elől hajolgatnia, és a kantárral vezeti tovább az állatot, ahogy óvatosan lépked a talajon. Biztos, ami biztos, körültekintően figyel az útra, nehogy emberre veszélyes csapdába botoljon. De Fajalt sem szeretné egy hurokcsapdába akadva látni.
Rövid időn belül fülét hangok csapják meg. Myriiét felismerni véli, de a másik - egy férfi hangja - ismeretlenül cseng számára. Lassít a léptein, haladása bizonytalanná válik.*
~Rabszolga? Ágyas?~
*A szavak keserűen tapadnak meg gondolataiban. Nem tudja, és nem is akarja elképzelni, hogy a tharg lányból ezek közül bármelyik is lehetne. És bár ismeretségük igen rövid utat járt be eddig, szívében máris fellángol a gondolat, hogy nem fogja hagyni, hogy bárki is a szolgálójává tegye a barátját. Megállítja hát Fajalt, a kantárt az egyik faágra akasztja, majd óvatosan kiemeli íját az oldaltáskából. Egy nyilat is elővesz, majd egyedül lépked közelebb a pároshoz. Egyelőre nem húzza fel az íjat, mivel nem hall konfliktusra utaló hangokat, de készenlétben tartja a fegyvert kezében.
Megpillantja a farönkön üldögélő, bundába bújt férfit, és az előtte álló lányt. Myrii arcáról mintha belenyugvást olvasna le, amit igazán nem ért. Ha valamit soha nem mutatott magából a lány kevéssé tartalmas ismeretségük alatt, az a belenyugvás. Miért nyugodna hát most bele egy alárendelt életbe?
Kissé remegő, de magabiztos hanggal szólal meg, ahogy kilép a fák közül, íját továbbra is készenlétben tartva. Most nem akar elhibázni egyetlen lövést se a fáradtság, vagy figyelemelterelés okán.*
- Myrii... Ugye nem rabszolgaságba akar vetni ez a férfi?
*Inkább kérdez, mint hogy azonnal támadással fenyegetődzőn. Ki tudja, a beszélgetés mekkora részéről maradt le...? De mohazöld tekintetével bizonytalanul méregeti az idegent, és próbálja felmérni, lehet-e nála fegyver. Vagy mozdul-e úgy, hogy elővegye azt, ha akad nála gyilkolásra alkalmas eszköz. Egyelőre nem megy közelebb a pároshoz.*


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3632-3651