Külső területek - Kikötői erdőség
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Szántóföldek (új) Dokkok és kikötő (új) | Kikötői erdőség | Tharg birtokok (új) Krenkataur barlangrendszer (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 70 (1381. - 1400. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3700-3719
1400. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-02-28 19:19:37
Üzenet elküldve: 2018-02-28 19:19:37
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Kgarasshi, Rilkäline//
*Egy kicsit azért meglepi ez a "hát jó". Nem gondolta volna, hogy ilyesmiben ennyire egyszerűen szót érthetnek. Azért persze nem eszik olyan forrón a kását. Előzékenyen bontogatásra emelkedő kezét egyszerűen félretolják. S mi tagadás, a cseppet sem elsietett vetkőzés látványa minduntalan tettre csalogatja, így inkább jobbnak látja, ha kényelmesen hátradőlve a karjait a peremre teszi, s megkapaszkodik a dézsa szélében.*
- Egy szóval se említetted, hogy a tiéd *duruzsolja.* - Ha magadnak akartad, miért hagytad, hogy ilyen könnyen elbitoroljam?
*Ami azt illeti, csak még inkább borzolja a kedélyeit, hogy a lány végig a szemébe néz. Nyoma sincs szemérmeskedésnek. Bár igazándiból Kharasshinak nincs könnyű dolga vele, hogy tartani tudja a szemkontaktust. Főleg, miután tárul a mellényke. Az átnedvesedett ing és a hűvös olyan kompozícióval áll elő, hogy nem sokáig tudná már féken tartani a tekintetét, hogy elégedjen meg a periférián sejlő látvánnyal. Szerencsére a segítségkérés épp időben jön, s alkalmat nyújt a csalásra.
Már erősen bánja az ígéretet, hiszen olybá tűnik, a kis cserfes készakarva odázza el ezt a vetkőzést, csak, hogy őt gyötörje.*
- Vigyázz, nőstényke, vigyázz! *ingatja a fejét.* - Én sem vagyok mindenható. Az ösztönök fogai élesek, ha játszadozol, kirágják magukat az ígéretekből. Iparkodj *súgja közelebb hajolva.* - Aztán fordulj *mondja ezúttal ő ezt a szívesen használt felszólítást.* - Megmosom a hátadat.
*És nem utolsósorban úgy szusszanhatna is egy kicsit, hogy visszanyerje az önuralmát.*
*Egy kicsit azért meglepi ez a "hát jó". Nem gondolta volna, hogy ilyesmiben ennyire egyszerűen szót érthetnek. Azért persze nem eszik olyan forrón a kását. Előzékenyen bontogatásra emelkedő kezét egyszerűen félretolják. S mi tagadás, a cseppet sem elsietett vetkőzés látványa minduntalan tettre csalogatja, így inkább jobbnak látja, ha kényelmesen hátradőlve a karjait a peremre teszi, s megkapaszkodik a dézsa szélében.*
- Egy szóval se említetted, hogy a tiéd *duruzsolja.* - Ha magadnak akartad, miért hagytad, hogy ilyen könnyen elbitoroljam?
*Ami azt illeti, csak még inkább borzolja a kedélyeit, hogy a lány végig a szemébe néz. Nyoma sincs szemérmeskedésnek. Bár igazándiból Kharasshinak nincs könnyű dolga vele, hogy tartani tudja a szemkontaktust. Főleg, miután tárul a mellényke. Az átnedvesedett ing és a hűvös olyan kompozícióval áll elő, hogy nem sokáig tudná már féken tartani a tekintetét, hogy elégedjen meg a periférián sejlő látvánnyal. Szerencsére a segítségkérés épp időben jön, s alkalmat nyújt a csalásra.
Már erősen bánja az ígéretet, hiszen olybá tűnik, a kis cserfes készakarva odázza el ezt a vetkőzést, csak, hogy őt gyötörje.*
- Vigyázz, nőstényke, vigyázz! *ingatja a fejét.* - Én sem vagyok mindenható. Az ösztönök fogai élesek, ha játszadozol, kirágják magukat az ígéretekből. Iparkodj *súgja közelebb hajolva.* - Aztán fordulj *mondja ezúttal ő ezt a szívesen használt felszólítást.* - Megmosom a hátadat.
*És nem utolsósorban úgy szusszanhatna is egy kicsit, hogy visszanyerje az önuralmát.*
1399. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-02-28 16:20:09
Üzenet elküldve: 2018-02-28 16:20:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Bányászat//
*A napok telnek, egyre hidegebb van, de a pálinka is elkészül végre.*
- Megvesz az istenek hidege! *huhog mogorván, majd kimászik a birtokba vett törpebódé törpeágyából, hogy megmosakodjon egy törpedézsában. Aztán rak egy kevés fát a törpekandalló törpetüzére, felöltözik, aztán a kandallóból egy nyeles botot ragadva viszi magával a tüzet a pálinkafőzőhöz.*
- Na! Helyes. *minden megdermedt, de a pálinka rendesen, olajos lötyög - jelzi, hogy a foka már majdnem embernek való.*
- Jollárijóó! *egy hörpintésnyi kóstoló, majd fél óra, amíg a hatásait kiheveri, éppen elég ahhoz, hogy nekikezdjen a napnak.*
- Ezeket a helyi töpörtéket meg vajon mi lelte? *mélázgat magához térése után. Kicsit homályosan lát, tehát még főzni kell, hogy lemenjen róla a sok metil.*
*A napok telnek, egyre hidegebb van, de a pálinka is elkészül végre.*
- Megvesz az istenek hidege! *huhog mogorván, majd kimászik a birtokba vett törpebódé törpeágyából, hogy megmosakodjon egy törpedézsában. Aztán rak egy kevés fát a törpekandalló törpetüzére, felöltözik, aztán a kandallóból egy nyeles botot ragadva viszi magával a tüzet a pálinkafőzőhöz.*
- Na! Helyes. *minden megdermedt, de a pálinka rendesen, olajos lötyög - jelzi, hogy a foka már majdnem embernek való.*
- Jollárijóó! *egy hörpintésnyi kóstoló, majd fél óra, amíg a hatásait kiheveri, éppen elég ahhoz, hogy nekikezdjen a napnak.*
- Ezeket a helyi töpörtéket meg vajon mi lelte? *mélázgat magához térése után. Kicsit homályosan lát, tehát még főzni kell, hogy lemenjen róla a sok metil.*
1398. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-02-28 14:53:47
Üzenet elküldve: 2018-02-28 14:53:47
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 222
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 222
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Kgarasshi, Rilkäline//
*Kharasshi kacagására, maga is elmosolyodik, majd megvonja a vállát. Hát, valóban egy kicsit bolond ötlet volt, nincs ezen mit tagadni.
Az atyáskodó kedvességet még kissé bizalmatlanul fogadja. Nem igazán akart nekivetkőzni egyelőre, de be kell látnia, azért így aligha fürödhet meg, s aligha érezheti jól magát a megérdemelt levendulás forró fürdőben, még ha jár némi kiegészítés is a dézsához. Jobban vágyja a forró fürdőt, pláne, hogy már meg is merítkezett, mint hogy bárhová is megfutamodjon.
Amikor a férfi ígéretet tesz, már jobban érzi magát, mivel az ígéretet eddig mindig betartotta, talán most sem lesz vele gond. Emellett viszont élénken él a férfi élveteg tekintetének emléke, mikor a dézsa szélére telepedett, s azt hitte Rilkäline készségesen vetkőzni kezd majd. Ezek együtt viszont pajkosabb mosolyt csalnak Rilkäline arcára.* ~Na megállj csak, te dézsabitorló.~
- Hát jó, *Sóhajtja, talán elsőre úgy hallik, a segítséget fogadja el.* ha már így megígérted… *Egészíti ki.* de egyelőre megy egyedül is. *Csiripeli tovább, s ha a férfi segíteni szeretne, határozottan tolja el a kezét. Visszafűzi a lábait, bár szűkös a hely, térdre emelkedik a vízből, hogy a mellényke fűzőjét kezdje kioldani, de Kharasshi fakóit egy másodpercre sem veszíti szem elől.*
- Eloroztad a fürdőmet. Tudod? *Szigorúan pillant a férfira, hangjában enyhe váddal, bár cseppet sem komoly haraggal. Felesleges tovább tagadnia, ha egyszer így volt, el is mosolyodik kicsit. Közben ujjaival ügyesen húzgálja ki a fűzőt lyukról-lyukra, annak ellenére, hogy a nedvességtől nem csúszik olyan készségesen, mint szárazon. Az utolsó lyukból egy rántással távolítja el, s két ujja közé csippentve ejti ki a dézsából.
A lakban igencsak jó idő honol, de a vizes ingen át azonnal érzi, mennyit ért a kis mellényke a borzongás ellen, mikor az elejét szétnyitva ujjaiból próbál kibújni. Nem is sikerül úgy, ahogyan eltervezte, mert tapad az mindenhová, ahelyett, hogy szépen megválna újdonsült gazdájától. Végül a felkarjánál felakad, és nem is akar onnan lejjebb haladni.*
- Segíts. *Hangzik a kérés, bár talán annál határozottabban szól, mivel felettébb bosszantja, hogy mégsem megy ez egyedül olyan gördülékenyen, mint szeretné. Ha a férfi segít neki megválni a ragaszkodó ruhadarabtól, az a madzag után kerülhet ki a dézsa mellé, vizesen csattanva a padlón. Ekkor Rilkäline újra a vetkőzésnek szenteli figyelme egy részét, mivel abban biztos, hogy lesz ennél makacsabb ruhadarab is. Talán azzal volna célszerű folytatni, ezen pedig beharapott ajkakkal dilemmázik egy pár másodpercig, míg döntésre nem jut.*
A hozzászólás írója (Rilkäline Mejnk'ha) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.02.28 15:00:25
*Kharasshi kacagására, maga is elmosolyodik, majd megvonja a vállát. Hát, valóban egy kicsit bolond ötlet volt, nincs ezen mit tagadni.
Az atyáskodó kedvességet még kissé bizalmatlanul fogadja. Nem igazán akart nekivetkőzni egyelőre, de be kell látnia, azért így aligha fürödhet meg, s aligha érezheti jól magát a megérdemelt levendulás forró fürdőben, még ha jár némi kiegészítés is a dézsához. Jobban vágyja a forró fürdőt, pláne, hogy már meg is merítkezett, mint hogy bárhová is megfutamodjon.
Amikor a férfi ígéretet tesz, már jobban érzi magát, mivel az ígéretet eddig mindig betartotta, talán most sem lesz vele gond. Emellett viszont élénken él a férfi élveteg tekintetének emléke, mikor a dézsa szélére telepedett, s azt hitte Rilkäline készségesen vetkőzni kezd majd. Ezek együtt viszont pajkosabb mosolyt csalnak Rilkäline arcára.* ~Na megállj csak, te dézsabitorló.~
- Hát jó, *Sóhajtja, talán elsőre úgy hallik, a segítséget fogadja el.* ha már így megígérted… *Egészíti ki.* de egyelőre megy egyedül is. *Csiripeli tovább, s ha a férfi segíteni szeretne, határozottan tolja el a kezét. Visszafűzi a lábait, bár szűkös a hely, térdre emelkedik a vízből, hogy a mellényke fűzőjét kezdje kioldani, de Kharasshi fakóit egy másodpercre sem veszíti szem elől.*
- Eloroztad a fürdőmet. Tudod? *Szigorúan pillant a férfira, hangjában enyhe váddal, bár cseppet sem komoly haraggal. Felesleges tovább tagadnia, ha egyszer így volt, el is mosolyodik kicsit. Közben ujjaival ügyesen húzgálja ki a fűzőt lyukról-lyukra, annak ellenére, hogy a nedvességtől nem csúszik olyan készségesen, mint szárazon. Az utolsó lyukból egy rántással távolítja el, s két ujja közé csippentve ejti ki a dézsából.
A lakban igencsak jó idő honol, de a vizes ingen át azonnal érzi, mennyit ért a kis mellényke a borzongás ellen, mikor az elejét szétnyitva ujjaiból próbál kibújni. Nem is sikerül úgy, ahogyan eltervezte, mert tapad az mindenhová, ahelyett, hogy szépen megválna újdonsült gazdájától. Végül a felkarjánál felakad, és nem is akar onnan lejjebb haladni.*
- Segíts. *Hangzik a kérés, bár talán annál határozottabban szól, mivel felettébb bosszantja, hogy mégsem megy ez egyedül olyan gördülékenyen, mint szeretné. Ha a férfi segít neki megválni a ragaszkodó ruhadarabtól, az a madzag után kerülhet ki a dézsa mellé, vizesen csattanva a padlón. Ekkor Rilkäline újra a vetkőzésnek szenteli figyelme egy részét, mivel abban biztos, hogy lesz ennél makacsabb ruhadarab is. Talán azzal volna célszerű folytatni, ezen pedig beharapott ajkakkal dilemmázik egy pár másodpercig, míg döntésre nem jut.*
A hozzászólás írója (Rilkäline Mejnk'ha) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.02.28 15:00:25
1397. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-02-27 23:46:05
Üzenet elküldve: 2018-02-27 23:46:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Hajótöröttek//
* Miután mindent lebeszélt Bressel, kénytelen utána sietni az időközben elsiető elfnek. Wram nem igazán tudja mi ütött a Vörösbe, különösebben nem is érdekli, de ha már mennek, hát együtt menjenek. *
- Várj már meg te Sa'Tereth átka! Mégis mi a fene volt ez a hiszti? Mégis csak nő vagy a sok vas alatt?
* Szegezi neki Lyinek a kérdést, mikor sikerül végre utolérnie. Úgy helyezkedik, hogy megállásra kényszerítse társát, majd folytatja. *
- Hűtsd le magad, és mondd meg mire van neked szükséged. Ismerem a várost, szerintem jobban is, mint te.
* Mondja, s ha úgy látja, eláll az elf útjából, várva annak a válaszát. *
* Miután mindent lebeszélt Bressel, kénytelen utána sietni az időközben elsiető elfnek. Wram nem igazán tudja mi ütött a Vörösbe, különösebben nem is érdekli, de ha már mennek, hát együtt menjenek. *
- Várj már meg te Sa'Tereth átka! Mégis mi a fene volt ez a hiszti? Mégis csak nő vagy a sok vas alatt?
* Szegezi neki Lyinek a kérdést, mikor sikerül végre utolérnie. Úgy helyezkedik, hogy megállásra kényszerítse társát, majd folytatja. *
- Hűtsd le magad, és mondd meg mire van neked szükséged. Ismerem a várost, szerintem jobban is, mint te.
* Mondja, s ha úgy látja, eláll az elf útjából, várva annak a válaszát. *
1396. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-02-27 21:31:58
Üzenet elküldve: 2018-02-27 21:31:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
//Hajótöröttek//
*Lyi előre menve, már nem hallja amit azok ketten beszélnek. Egyetlen célja, a város. Ott minden fellelhető amire neki szüksége lesz. Nem érdekli már sem utcai árus, sem vízparti romantikus virágszedés. Csak ne hallaná a fülében annak a nagyképű senkinek a hangját. Mégis mire veri magát? *
~Csak jussak el! Csak a városig kell elmennem, és lesz minden ami kell. Fegyvert veszek, végre nem csak ezt az egy izé lesz a hátamon. Lehet talán mg váltok is, és nem bárdot veszek. Kell még egy hullámos. Könnyű, gyors, és felvág bármit. Ez kell! Meg gyógyfüvek, italok, kencék. Meglátjuk ki a gyökér, te senkiházi! ~
*Ezzel a dühvel bandukol, Wram majd utoléri valamikor. *
*Lyi előre menve, már nem hallja amit azok ketten beszélnek. Egyetlen célja, a város. Ott minden fellelhető amire neki szüksége lesz. Nem érdekli már sem utcai árus, sem vízparti romantikus virágszedés. Csak ne hallaná a fülében annak a nagyképű senkinek a hangját. Mégis mire veri magát? *
~Csak jussak el! Csak a városig kell elmennem, és lesz minden ami kell. Fegyvert veszek, végre nem csak ezt az egy izé lesz a hátamon. Lehet talán mg váltok is, és nem bárdot veszek. Kell még egy hullámos. Könnyű, gyors, és felvág bármit. Ez kell! Meg gyógyfüvek, italok, kencék. Meglátjuk ki a gyökér, te senkiházi! ~
*Ezzel a dühvel bandukol, Wram majd utoléri valamikor. *
1395. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-02-27 15:04:54
Üzenet elküldve: 2018-02-27 15:04:54
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Kharasshi, Rilkäline//
*Azokat a durcás szikrákat látva már kezdett gyanakodni, de amikor a dézsába borított víz nyomán újabb hullámban legyezi meg a levendulaillat, már sejti, hogy talán nem azért melegítette a leányzó az egész üst vizet, hogy jó illattal töltse meg a házat. Így viszont még édesebb bitorolni a fürdőt.
Valójában arra számít, hogy nyafka érvekkel kell vesződnie. Szemérmes, szontyolodott és kétségbeesett nyavalygással a kérése (utasítása) felett. Éppen ezért üdítően hat rá, hogy egyáltalán nem így lesz. Élvezi, amit lát azokban a kék íriszekben. Megnedvesíti az ajkát a látványban rejlő ígéretekre. S hogy a lány ilyen konokul fúrja pillantását az övébe, élveteg félmosolyt csal az arcára. Nem sokáig. A hirtelen, nagy csobbanásra Kharasshi majd' kiugrik a dézsából. Meglepetést prüszkölve törölgeti ki a szeméből a vizet, mire a kis fakóvérű önelégültségben ragyogó kékjeivel találja szembe magát.
Néhány szívdobbanásig még elképedve bámulja a ruhástul vízbe merülő leányzót, aztán utat enged a kacagásnak az abszurd megoldás felett.*
- Bolond nőstény! *csóválja a fejét.*
- Na, gyerünk, kelj fel, hadd segítselek ki ebből a göncből *noszogatja. A hangjában már nyoma sincs a korábbi tónusnak, sem a szokásos kéjenckedésnek. Kedélyes és szinte inkább atyai.* - Ígérem, hozzád se érek. Nem háborgatlak *szögezi le töredelmesen, aztán persze azért csak hozzáteszi egy csibész félmosollyal* -, kivéve persze, ha szeretnéd.
*Azokat a durcás szikrákat látva már kezdett gyanakodni, de amikor a dézsába borított víz nyomán újabb hullámban legyezi meg a levendulaillat, már sejti, hogy talán nem azért melegítette a leányzó az egész üst vizet, hogy jó illattal töltse meg a házat. Így viszont még édesebb bitorolni a fürdőt.
Valójában arra számít, hogy nyafka érvekkel kell vesződnie. Szemérmes, szontyolodott és kétségbeesett nyavalygással a kérése (utasítása) felett. Éppen ezért üdítően hat rá, hogy egyáltalán nem így lesz. Élvezi, amit lát azokban a kék íriszekben. Megnedvesíti az ajkát a látványban rejlő ígéretekre. S hogy a lány ilyen konokul fúrja pillantását az övébe, élveteg félmosolyt csal az arcára. Nem sokáig. A hirtelen, nagy csobbanásra Kharasshi majd' kiugrik a dézsából. Meglepetést prüszkölve törölgeti ki a szeméből a vizet, mire a kis fakóvérű önelégültségben ragyogó kékjeivel találja szembe magát.
Néhány szívdobbanásig még elképedve bámulja a ruhástul vízbe merülő leányzót, aztán utat enged a kacagásnak az abszurd megoldás felett.*
- Bolond nőstény! *csóválja a fejét.*
- Na, gyerünk, kelj fel, hadd segítselek ki ebből a göncből *noszogatja. A hangjában már nyoma sincs a korábbi tónusnak, sem a szokásos kéjenckedésnek. Kedélyes és szinte inkább atyai.* - Ígérem, hozzád se érek. Nem háborgatlak *szögezi le töredelmesen, aztán persze azért csak hozzáteszi egy csibész félmosollyal* -, kivéve persze, ha szeretnéd.
1394. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-02-27 14:32:57
Üzenet elküldve: 2018-02-27 14:32:57
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 222
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 222
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Kharasshi, Rilkäline//
*Pihegve tolat le az ágyról, hogy ott kicsit meglegyezze tarkóját, majd a mellény fűzőjét kezdje kioldozni. A férfi szavai akasztják meg a fűző lazítgatásában, mivel ő láthatóan nem szórakozik valami jól. Ki is adja a parancsot a fürdőre.*
~A fürdőm.~ *Húzza össze a szemeit, de a vidám csillogásból pillanat alatt lesz dühös szikra a kékekben. Szusszanva engedi le kezeit, és indul a forralt víz felé. Az ő kis vizecskéje felé, amit gondosan előkészített, és amibe a levendulájából is dobott. A dézsájába, amit azért tett rendbe neki Kharasshi, mert lakhatóvá tette a lakot. Forrongva bűvészkedi át a vizet a dézsába, amiből hívogatóan száll a gőz fölfelé, csalogatva, incselkedve pára-ujjaival simogatva Rilkäline arcát, hogy márpedig igenis, neki kellene most ott üldögélnie, nem a férfinak. És még milyen pökhendi módon nyúlik el benne, már szinte vérlázító.
~Most mit néz?~ Fürkészi a fakókat. ~Hát azt már nem! Neehem!~
A hívásra kicsit összeszorul a gyomra s az ajtó felé sandít. Ki is tisztul egy kicsit a mézmámor, de ugyan, hová is mehetne, mit is csinálhatna. Esetleg a lovakhoz, kiszellőztetni a fejét. Igen, talán az hasznosabb volna, de most éppen, mint egy kiskirály bitorolják vágyai tárgyát, ebben a fülledt meleg szobában. Valahol önmagát hibáztatja, mert nem maradt csendben amikor kellett volna, és talán meg is érdemli. Mégsem illik képen nevetni valakit, de hát, ha egyszer olyan butus fejet vágott hozzá.
Ama női festmény mosolyával ajkain indul el a dézsa felé, hamva sincs korábbi jókedvének. Még maga sem tudja, hogy félúton vajon visszafordul-e vagy sem, de lába viszi, mint ami már eldöntötte, most bizony nem hátrál meg. Még ha tovább ront a helyzeten, akkor sem.
Lassú léptei egy macska óvakodásához hasonlatosak, s pillantása is éppen olyan bizalmatlan, s egyben kihívó. A dézsa szélére ülve lehúzza kapcáját, majd ahelyett, hogy folytatná a vetkőzést, a férfi szemébe nézve, ruhástul a fürdőbe fordul. Nadrágban, ingben, s az újonnan kapott kis mellénykében. Persze lesz ám gondja, főleg mikor a nadrágot akarja majd legyűrni magáról. Mégsem mehet aludni csuromvizesen, de ez izgatja most a legkevésbé.
Sötét pillái közül kihívó villanás azt üzeni: „Hívtál, itt vagyok.” Lábait szemből átfűzve helyezi magát kényelembe, már amennyire tudja, s bár torkában dobog a szíve kicsit büszke is magára, hogy nem futamodott meg. Ha már lúd, legyen kövér, leoldja haját, s meg is meríti magát, arcából a vizet kitörölvén a dézsa szélére támaszkodik, fejét oldalra támasztva élvezi a meleg vizet, annak ellenére, hogy nem így képzelte el az estét, csupán enyhe elégtétel, hogy a fürdőzést pedig valószínűleg a férfi nem egészen így képzelte el.*
*Pihegve tolat le az ágyról, hogy ott kicsit meglegyezze tarkóját, majd a mellény fűzőjét kezdje kioldozni. A férfi szavai akasztják meg a fűző lazítgatásában, mivel ő láthatóan nem szórakozik valami jól. Ki is adja a parancsot a fürdőre.*
~A fürdőm.~ *Húzza össze a szemeit, de a vidám csillogásból pillanat alatt lesz dühös szikra a kékekben. Szusszanva engedi le kezeit, és indul a forralt víz felé. Az ő kis vizecskéje felé, amit gondosan előkészített, és amibe a levendulájából is dobott. A dézsájába, amit azért tett rendbe neki Kharasshi, mert lakhatóvá tette a lakot. Forrongva bűvészkedi át a vizet a dézsába, amiből hívogatóan száll a gőz fölfelé, csalogatva, incselkedve pára-ujjaival simogatva Rilkäline arcát, hogy márpedig igenis, neki kellene most ott üldögélnie, nem a férfinak. És még milyen pökhendi módon nyúlik el benne, már szinte vérlázító.
~Most mit néz?~ Fürkészi a fakókat. ~Hát azt már nem! Neehem!~
A hívásra kicsit összeszorul a gyomra s az ajtó felé sandít. Ki is tisztul egy kicsit a mézmámor, de ugyan, hová is mehetne, mit is csinálhatna. Esetleg a lovakhoz, kiszellőztetni a fejét. Igen, talán az hasznosabb volna, de most éppen, mint egy kiskirály bitorolják vágyai tárgyát, ebben a fülledt meleg szobában. Valahol önmagát hibáztatja, mert nem maradt csendben amikor kellett volna, és talán meg is érdemli. Mégsem illik képen nevetni valakit, de hát, ha egyszer olyan butus fejet vágott hozzá.
Ama női festmény mosolyával ajkain indul el a dézsa felé, hamva sincs korábbi jókedvének. Még maga sem tudja, hogy félúton vajon visszafordul-e vagy sem, de lába viszi, mint ami már eldöntötte, most bizony nem hátrál meg. Még ha tovább ront a helyzeten, akkor sem.
Lassú léptei egy macska óvakodásához hasonlatosak, s pillantása is éppen olyan bizalmatlan, s egyben kihívó. A dézsa szélére ülve lehúzza kapcáját, majd ahelyett, hogy folytatná a vetkőzést, a férfi szemébe nézve, ruhástul a fürdőbe fordul. Nadrágban, ingben, s az újonnan kapott kis mellénykében. Persze lesz ám gondja, főleg mikor a nadrágot akarja majd legyűrni magáról. Mégsem mehet aludni csuromvizesen, de ez izgatja most a legkevésbé.
Sötét pillái közül kihívó villanás azt üzeni: „Hívtál, itt vagyok.” Lábait szemből átfűzve helyezi magát kényelembe, már amennyire tudja, s bár torkában dobog a szíve kicsit büszke is magára, hogy nem futamodott meg. Ha már lúd, legyen kövér, leoldja haját, s meg is meríti magát, arcából a vizet kitörölvén a dézsa szélére támaszkodik, fejét oldalra támasztva élvezi a meleg vizet, annak ellenére, hogy nem így képzelte el az estét, csupán enyhe elégtétel, hogy a fürdőzést pedig valószínűleg a férfi nem egészen így képzelte el.*
1393. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-02-26 19:00:14
Üzenet elküldve: 2018-02-26 19:00:14
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A hozzászólás +16-os elemeket tartalmaz//
*Gyanakodva méregeti a nőt, de szerencsére semmi olyasmit nem lát nála, amivel gyorsabban támadhatna, mint ő a számszeríjával. Azért nem nyugszik meg, egyértelmű, hogy sokat látott orgyilkossal van dolga, márpedig az ilyenek nem haboznak orgyilkolni, ha ezt látják a legcélravezetőbb lépésnek. Syd a maga részéről igazán nem szeretne vért ontani, de ha szükséges, megteszi. Mivel pedig a férfit élve kell leszállítania, a nő ezzel szemben holtan látná, lehetséges, hogy szükséges lesz.*
-Az egyik faluban rossz fát tett a tűzre. Pontosabban nem fát, hanem a farkát, és nem tűzbe, hanem nőbe. Közben pedig nem volt udvarias. Utóbb meg, mikor a falu tanács törvényt ült volna fölötte, meglépett. Szóval az igazság szolgálatában állok. ~Ez de rohadt pátoszosra sikerült.~ Neked miért kell az élete?
*Syd nagyon reméli, hogy valahogy meg tudnak egyezni. Kéne a pénz, a harc ezzel a nővel egy koszos erőszakolóért meg nem tűnik jövedelmezőnek, hacsak a sebhelyeket nem tekintjük bevételnek. A férfi vinnyogására ő is felcsattan.*
-Kuss, ha jót akarsz! Éppen próbálom megmenteni a hitvány életed. ~Meg a fejpénzt, amit érted kapok.~
//A hozzászólás +16-os elemeket tartalmaz//
*Gyanakodva méregeti a nőt, de szerencsére semmi olyasmit nem lát nála, amivel gyorsabban támadhatna, mint ő a számszeríjával. Azért nem nyugszik meg, egyértelmű, hogy sokat látott orgyilkossal van dolga, márpedig az ilyenek nem haboznak orgyilkolni, ha ezt látják a legcélravezetőbb lépésnek. Syd a maga részéről igazán nem szeretne vért ontani, de ha szükséges, megteszi. Mivel pedig a férfit élve kell leszállítania, a nő ezzel szemben holtan látná, lehetséges, hogy szükséges lesz.*
-Az egyik faluban rossz fát tett a tűzre. Pontosabban nem fát, hanem a farkát, és nem tűzbe, hanem nőbe. Közben pedig nem volt udvarias. Utóbb meg, mikor a falu tanács törvényt ült volna fölötte, meglépett. Szóval az igazság szolgálatában állok. ~Ez de rohadt pátoszosra sikerült.~ Neked miért kell az élete?
*Syd nagyon reméli, hogy valahogy meg tudnak egyezni. Kéne a pénz, a harc ezzel a nővel egy koszos erőszakolóért meg nem tűnik jövedelmezőnek, hacsak a sebhelyeket nem tekintjük bevételnek. A férfi vinnyogására ő is felcsattan.*
-Kuss, ha jót akarsz! Éppen próbálom megmenteni a hitvány életed. ~Meg a fejpénzt, amit érted kapok.~
1392. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-02-26 10:13:01
Üzenet elküldve: 2018-02-26 10:13:01
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Kharasshi, Rilkäline//
*Kharasshi a homlokát ráncolva szorítja össze ajkait. A szemtelen kis nőstény nem átallja kinevetni! Hát ennyire meghozta volna a bátorságát a kedvesség, amit felé tanúsított?
~Na majd meglátjuk, meddig tart ki a bátorságod, nőstényke!~
Kharasshi kivárja, míg a lány kipihegi magát a nagy hahota után, csak aztán szólal meg.*
- Ha már ilyen virgonc kedvedben vagy *mondja karcos-csípősen* - készíts nekem vizet. Megfürödnék.
*Még int is egy sürgetőt a szavai mellé. Sejti, hogy a kicsattanó jókedv mindjárt lejjebb lohad majd az utasításra. De az a minimum, hogy most ő terpeszkedik el a dézsában, mint a ház ura, ha már így kikezdték a büszkeségét. Ő nem az a fajta, aki csak úgy túl tud lépni az ilyesmin. Nem bánja, ha cserfes a leányka, sőt! De hogy így kinevesse? Az önérzete ezt már nem állhatja.
Amikor elkészül a fürdő, az inget ledobva, mindjárt birtokba is veszi. Elnyújtózik a dézsában, megmossa a vállát, az arcát, aztán hátrasimítja nedves fürtjeit és zavarba ejtően sokáig tartja fakóit a lányon.*
- Gyere *mondja, s a dézsa oldalánál felhúzza a térdeit.* - Fürödj velem. *A három kis szócska, bár nem csattan, nem mordul, de mégsem csengenek bennük egy ajánlat választási lehetőségei. A fakó íriszekben komolyság ül és határozottság. Ha a nőstényke fogná magát és inkább menekülőre fogná az erdő felé, valószínűleg Kharasshi még csak nem is sietné el, hogy vízből való kiszállást vagy az öltözködést, mielőtt nekiindulna. Csupán vadászat volna az egész, nem más.*
*Kharasshi a homlokát ráncolva szorítja össze ajkait. A szemtelen kis nőstény nem átallja kinevetni! Hát ennyire meghozta volna a bátorságát a kedvesség, amit felé tanúsított?
~Na majd meglátjuk, meddig tart ki a bátorságod, nőstényke!~
Kharasshi kivárja, míg a lány kipihegi magát a nagy hahota után, csak aztán szólal meg.*
- Ha már ilyen virgonc kedvedben vagy *mondja karcos-csípősen* - készíts nekem vizet. Megfürödnék.
*Még int is egy sürgetőt a szavai mellé. Sejti, hogy a kicsattanó jókedv mindjárt lejjebb lohad majd az utasításra. De az a minimum, hogy most ő terpeszkedik el a dézsában, mint a ház ura, ha már így kikezdték a büszkeségét. Ő nem az a fajta, aki csak úgy túl tud lépni az ilyesmin. Nem bánja, ha cserfes a leányka, sőt! De hogy így kinevesse? Az önérzete ezt már nem állhatja.
Amikor elkészül a fürdő, az inget ledobva, mindjárt birtokba is veszi. Elnyújtózik a dézsában, megmossa a vállát, az arcát, aztán hátrasimítja nedves fürtjeit és zavarba ejtően sokáig tartja fakóit a lányon.*
- Gyere *mondja, s a dézsa oldalánál felhúzza a térdeit.* - Fürödj velem. *A három kis szócska, bár nem csattan, nem mordul, de mégsem csengenek bennük egy ajánlat választási lehetőségei. A fakó íriszekben komolyság ül és határozottság. Ha a nőstényke fogná magát és inkább menekülőre fogná az erdő felé, valószínűleg Kharasshi még csak nem is sietné el, hogy vízből való kiszállást vagy az öltözködést, mielőtt nekiindulna. Csupán vadászat volna az egész, nem más.*
1391. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-02-25 18:38:56
Üzenet elküldve: 2018-02-25 18:38:56
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 222
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 222
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Kharasshi, Rilkäline//
*A kérdésre megvonja a vállát, de nem kezdi el magyarázni, hogy számítása szerint a férfi ellazult volna, sőt mi több elaludt volna. Akkor az csakis az ő nyugodt kis ideje lenne, és mint olyan, igenis érte lenne. Szemmel látható, hogy a morc, most inkább össze van zavarodva, Rilkäline pedig nemigen töri magát, hogy tiszta vizet öntsön a pohárba. Túl hosszú a gondolatmenet, és neki most nincs kedve végig mondani. Sóhajtva engedi el a jóleső fürdő képét, ami még fel-felsejlik vágyaiban, bár a tanácstalan ábrázat kárpótolja némiképp, pedig minden izma sajog. Az értetlen kifejezés jobban mulattatja pillanatnyilag, maga sem érti miért.
Ilyennek még nem látta Kharasshit, akitől most cseppet sem tart, pedig éppen csak egy takaró fedi a nemesebb területen. ~Milyen kis suta…~ Az ágyon térdelve, vidám pillantással méregeti a férfi arcát, miközben ajkát beharapva próbálja visszafogni mosolyát, ami nemigen megy, így először csak kuncog kettőt, de nem bírja megállni, s halk nevetés majd már kacagás gurgulázik belőle. Csillogó szemeibe még a könny is összefut, s szabad csuklójával próbálja kitörölni. Egészen kimelegszik a kacagástól.*
- Háth, nem erőltetem, ha nem akarohod. *Pihegi a nagy nevetéstől, s megpróbálja kihúzni csuklóját a férfi kezéből, ott hagyva nála a tégelyt.* Még a végén, valami rosszat gondolnál. *Huncut kis gödreit pedig le sem tudná törölni arcáról, hiába nevette ki magát.* Ó, hah látnádamitén...
*Hátrafelé araszol le az ágyról, hogy a melegség ellen újra felfogja haját, s meglegyezze kicsit tarkóját.
~ Talán kicsit sok fát tettem a tűzre.~ Pillant a tűz felé, mert a finom édeskés italra cseppet sem gyanakszik, mint a forróság kiváltó okára.*
*A kérdésre megvonja a vállát, de nem kezdi el magyarázni, hogy számítása szerint a férfi ellazult volna, sőt mi több elaludt volna. Akkor az csakis az ő nyugodt kis ideje lenne, és mint olyan, igenis érte lenne. Szemmel látható, hogy a morc, most inkább össze van zavarodva, Rilkäline pedig nemigen töri magát, hogy tiszta vizet öntsön a pohárba. Túl hosszú a gondolatmenet, és neki most nincs kedve végig mondani. Sóhajtva engedi el a jóleső fürdő képét, ami még fel-felsejlik vágyaiban, bár a tanácstalan ábrázat kárpótolja némiképp, pedig minden izma sajog. Az értetlen kifejezés jobban mulattatja pillanatnyilag, maga sem érti miért.
Ilyennek még nem látta Kharasshit, akitől most cseppet sem tart, pedig éppen csak egy takaró fedi a nemesebb területen. ~Milyen kis suta…~ Az ágyon térdelve, vidám pillantással méregeti a férfi arcát, miközben ajkát beharapva próbálja visszafogni mosolyát, ami nemigen megy, így először csak kuncog kettőt, de nem bírja megállni, s halk nevetés majd már kacagás gurgulázik belőle. Csillogó szemeibe még a könny is összefut, s szabad csuklójával próbálja kitörölni. Egészen kimelegszik a kacagástól.*
- Háth, nem erőltetem, ha nem akarohod. *Pihegi a nagy nevetéstől, s megpróbálja kihúzni csuklóját a férfi kezéből, ott hagyva nála a tégelyt.* Még a végén, valami rosszat gondolnál. *Huncut kis gödreit pedig le sem tudná törölni arcáról, hiába nevette ki magát.* Ó, hah látnádamitén...
*Hátrafelé araszol le az ágyról, hogy a melegség ellen újra felfogja haját, s meglegyezze kicsit tarkóját.
~ Talán kicsit sok fát tettem a tűzre.~ Pillant a tűz felé, mert a finom édeskés italra cseppet sem gyanakszik, mint a forróság kiváltó okára.*
1390. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-02-24 19:48:00
Üzenet elküldve: 2018-02-24 19:48:00
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Kharasshi, Rilkäline//
*Cserfes kis kóstolgatás, ami aztán tényleg elűzi a fáradtság gondolatát, és sokatmondó félmosollyal válaszol. Ám a lány minden kecsegtető körülmény ellenére is ragaszkodik ahhoz, hogy Kharasshi hasra forduljon. Egy mélységi gyanakvását amúgy is nehéz elaltatni, de az se segít a dolgon, hogy a nőstény mintha rejtegetne valamit a háta mögött. Ez már nem tréfadolog. Amúgy is furcsállja, hogy a leányzó közeledik. Eddig a likőr és az ajándékok számlájára írta, de kezd az egész valahogy mégis gyanús lenni.
Fordulás helyett lassan felül az ágyban, és méricskélőn fürkészni kezdi a fakóvérű tekintetét.
Nem hirtelen a mozdulat, amivel a nőstény kezéért nyúl, de határozott. Amikor penge helyett az orvosságos tégely kerül elő, kissé felszökik Kharasshi szemöldöke.*
- Érted? *kérdez vissza, hiszen nem egészen világos neki, hogy miért tenne azzal bármi jót a lánynak, ha hagyja magát bekenni? Talán a kedvére lenne a művelet? Vagy csak nem akarja úgy érezni, hogy tartozik?* - Azt szeretnéd tőlem, hogy *kérdi tagoltan, szemmel látható tanácstalansággal a képén* - bekenhesd a vállamat?
*Nem igazán jellemző rá az ilyesmi, de kicsit úgy érzi magát, mint egy siheder az első légyott előtt. Nem nagyon érti a lány jeleit és ettől némi feszengést kezd érezni.*
*Cserfes kis kóstolgatás, ami aztán tényleg elűzi a fáradtság gondolatát, és sokatmondó félmosollyal válaszol. Ám a lány minden kecsegtető körülmény ellenére is ragaszkodik ahhoz, hogy Kharasshi hasra forduljon. Egy mélységi gyanakvását amúgy is nehéz elaltatni, de az se segít a dolgon, hogy a nőstény mintha rejtegetne valamit a háta mögött. Ez már nem tréfadolog. Amúgy is furcsállja, hogy a leányzó közeledik. Eddig a likőr és az ajándékok számlájára írta, de kezd az egész valahogy mégis gyanús lenni.
Fordulás helyett lassan felül az ágyban, és méricskélőn fürkészni kezdi a fakóvérű tekintetét.
Nem hirtelen a mozdulat, amivel a nőstény kezéért nyúl, de határozott. Amikor penge helyett az orvosságos tégely kerül elő, kissé felszökik Kharasshi szemöldöke.*
- Érted? *kérdez vissza, hiszen nem egészen világos neki, hogy miért tenne azzal bármi jót a lánynak, ha hagyja magát bekenni? Talán a kedvére lenne a művelet? Vagy csak nem akarja úgy érezni, hogy tartozik?* - Azt szeretnéd tőlem, hogy *kérdi tagoltan, szemmel látható tanácstalansággal a képén* - bekenhesd a vállamat?
*Nem igazán jellemző rá az ilyesmi, de kicsit úgy érzi magát, mint egy siheder az első légyott előtt. Nem nagyon érti a lány jeleit és ettől némi feszengést kezd érezni.*
1389. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-02-23 22:58:43
Üzenet elküldve: 2018-02-23 22:58:43
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
*Mikor eléri az erdőt, és kezd a bőre alá enyhe izgatottság kúszni azon gondolkozik, hogy ha esetleg a szárnyával csapkodna, akkor a póni gyorsabban futna-e. Vagy talán nem fáradna el annyira. Mindenesetre nem próbálja meg, tetszik neki a lovaglás hagyományos formája is. Attól bizonyára nem kell félni, hogy a nagy lendülettől mindketten a levegőbe emelkednek, az teljes képtelenség.
Minél közelebb ér Synmirához, annál gyorsabban vágtat a pónival, fáradnak, de már nem kell sok, utána pihenhetnek mind a ketten. Valószínűleg egyikük sincs hozzászokva még ehhez, legalábbis a tündér biztosan nem.*
Minél közelebb ér Synmirához, annál gyorsabban vágtat a pónival, fáradnak, de már nem kell sok, utána pihenhetnek mind a ketten. Valószínűleg egyikük sincs hozzászokva még ehhez, legalábbis a tündér biztosan nem.*
1388. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-02-23 14:57:04
Üzenet elküldve: 2018-02-23 14:57:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A hozzászólás +16-os elemeket tartalmaz//
*Miközben Syd beszél hozzá, Quienn mereven a földön fekvő férfit bámulja. A nő jól ismeri ezt az arcot. A szemében látszik a rémület, a képe falfehér, szinte bármikor nekikezdhet kétségbeesetten könyörögni az életéért. Szánalmas.
Még sohasem fordult elő, hogy megsajnálta volna leendő áldozatát, még akkor sem, mikor azok félelmükben szó szerint összeszarták magukat. Az ember sose felejti el az a bűzt... Most sem tervezi életben hagyni ezt a fickót, és céljától még a számszeríjas fattyú sem tudja eltántorítani.*
-Ez szomorú *jegyzi meg hűvösen, zöldeskék tekintetét pedig a férfira emeli. Nem sokkal lehet idősebb nála, olyan zsoldosforma fazonnak tűnik. Az ostorral nem sok esélye lesz, erővel tehát nem győzheti meg a fickót, marad hát a pénz.* -Kinek viszed? *biccent a földön fekvő felé, aki valamit el is kezd habogni, de Quiennt nem igazán érdekli a felesleges locsogása.*
-Hozzád senki sem szólt *hangját nem emeli ugyan fel, arca ijesztően kifejezéstelen. Oda is csapna egyet az ostorával fenyegetően, de félő, hogy a másik nyilat repít a fejébe. Az pedig nem lenne valami kellemes.*
//A hozzászólás +16-os elemeket tartalmaz//
*Miközben Syd beszél hozzá, Quienn mereven a földön fekvő férfit bámulja. A nő jól ismeri ezt az arcot. A szemében látszik a rémület, a képe falfehér, szinte bármikor nekikezdhet kétségbeesetten könyörögni az életéért. Szánalmas.
Még sohasem fordult elő, hogy megsajnálta volna leendő áldozatát, még akkor sem, mikor azok félelmükben szó szerint összeszarták magukat. Az ember sose felejti el az a bűzt... Most sem tervezi életben hagyni ezt a fickót, és céljától még a számszeríjas fattyú sem tudja eltántorítani.*
-Ez szomorú *jegyzi meg hűvösen, zöldeskék tekintetét pedig a férfira emeli. Nem sokkal lehet idősebb nála, olyan zsoldosforma fazonnak tűnik. Az ostorral nem sok esélye lesz, erővel tehát nem győzheti meg a fickót, marad hát a pénz.* -Kinek viszed? *biccent a földön fekvő felé, aki valamit el is kezd habogni, de Quiennt nem igazán érdekli a felesleges locsogása.*
-Hozzád senki sem szólt *hangját nem emeli ugyan fel, arca ijesztően kifejezéstelen. Oda is csapna egyet az ostorával fenyegetően, de félő, hogy a másik nyilat repít a fejébe. Az pedig nem lenne valami kellemes.*
1387. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-02-23 11:14:12
Üzenet elküldve: 2018-02-23 11:14:12
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 222
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 222
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Kharasshi, Rilkäline//
~Ó hogy az a… ~
*Nagyon-nagyon elvétette az irányt. Nem kellett volna engednie annak a szemtelen érzésnek, ami a hatalmába kerítette egy pillanatra, mikor az apróságot észre vette. A felpattanó szemekbe pillant, s abból, amit lát, meginog a reménye a fürdőzésre, legalábbis határos időn belül. Túl éber, túl kíváncsi, túl pajkos. Ezért persze magát okolhatja, mert botor módon nem fogta be a száját. Ha türelmesebben vár, talán pár perc múlva, már a dézsában üldögélhetne, boldogan ejtőzve, masszírozva fájós combjait, míg az, az igazak álmát alussza. Aztán, majd kitalálta volna, hogy hogyan jut be az ágyba észrevétlen.
Most viszont legalább értékeli kicsit, a visszatérő kajánságot, mert a nyomott melankóliától világgá ment volna szíve szerint. Ennek üdvözlésére húzódik szája sarka egy picit följebb, s ha már belekezdett, nem visszakozik, bármennyire is elszámította magát. Pillantásának csintalan csillanásáról viszont végképp nem tehet, s meggátolni sem tudná.*
- Azt hittem, fáradt vagy… *Néz a fakókba, majd az ágy széléhez lép.* De sokat tehetnél értem, ha megfordulnál. *Sejti, hogy más irányban gondolkodnak, mégsem fejti ki, ő maga min spekulál pontosan. Kibújik csizmájából, majd ágy szélére térdel. Tenyerében a tégelyt maga mögé forgatja, onnan vár türelmesen, hogy mozduljon Kharasshi.*
A hozzászólás írója (Rilkäline Mejnk'ha) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.02.23 11:21:30
~Ó hogy az a… ~
*Nagyon-nagyon elvétette az irányt. Nem kellett volna engednie annak a szemtelen érzésnek, ami a hatalmába kerítette egy pillanatra, mikor az apróságot észre vette. A felpattanó szemekbe pillant, s abból, amit lát, meginog a reménye a fürdőzésre, legalábbis határos időn belül. Túl éber, túl kíváncsi, túl pajkos. Ezért persze magát okolhatja, mert botor módon nem fogta be a száját. Ha türelmesebben vár, talán pár perc múlva, már a dézsában üldögélhetne, boldogan ejtőzve, masszírozva fájós combjait, míg az, az igazak álmát alussza. Aztán, majd kitalálta volna, hogy hogyan jut be az ágyba észrevétlen.
Most viszont legalább értékeli kicsit, a visszatérő kajánságot, mert a nyomott melankóliától világgá ment volna szíve szerint. Ennek üdvözlésére húzódik szája sarka egy picit följebb, s ha már belekezdett, nem visszakozik, bármennyire is elszámította magát. Pillantásának csintalan csillanásáról viszont végképp nem tehet, s meggátolni sem tudná.*
- Azt hittem, fáradt vagy… *Néz a fakókba, majd az ágy széléhez lép.* De sokat tehetnél értem, ha megfordulnál. *Sejti, hogy más irányban gondolkodnak, mégsem fejti ki, ő maga min spekulál pontosan. Kibújik csizmájából, majd ágy szélére térdel. Tenyerében a tégelyt maga mögé forgatja, onnan vár türelmesen, hogy mozduljon Kharasshi.*
A hozzászólás írója (Rilkäline Mejnk'ha) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.02.23 11:21:30
1386. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-02-22 18:29:57
Üzenet elküldve: 2018-02-22 18:29:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Hazafelé//
- Ez egy apa dolga. *Mondja, szinte csak magának, bár neki fogalma sincs arról, milyen lehet apának lenni. Idős mestere soha sem volt számára apa-pótló, nem is azért volt mellette, hogy apja helyett apja legyen, de el tudja képzelni. Arról nem tud véleményt alkotni, hogy melyik lett volna a jobb, azonnal megkeresni az apját vagy kis idő elteltével meglátogatni, de annak örül, hogy volt egy kis kitérő, mert így megismerhette Aenae-t.*
- Bizonyára megvannak az eszközei az ilyesmire. *Fordul halovány mosollyal a lány felé, miközben ütemesen ringatózik a nyeregben. Mögöttük elmaradnak a takarosan rendben tartott földek és ők beérnek a kikötői erdőkbe. A csuhás jóleső sóhajjal szívja tüdejébe a fák illatát, láthatóan felélénkül az erdő közelségére. Neki ez az igazi otthona. Kényelmes a fogadói ágy, de nem tudna az erdő nélkül élni.*
- Én örülök, hogy tettél egy kis kitérőt. *Buknak ki belőle korábbi gondolatai, amire kicsit elszégyenli magát. Nem lehet ennyire önző, hogy csak magára gondol.*
- De neked is jót tett, hogy át tudtad gondolni a dolgokat. *Ezzel kicsit magát is védi, de megkérdőjelezhetetlen a pozitív változás, ha Kagan akkor ismeri meg, amikor a csuhás, akkor bizonyosan másképp zajlott volna az ismerkedés közöttük.*
- Ez egy apa dolga. *Mondja, szinte csak magának, bár neki fogalma sincs arról, milyen lehet apának lenni. Idős mestere soha sem volt számára apa-pótló, nem is azért volt mellette, hogy apja helyett apja legyen, de el tudja képzelni. Arról nem tud véleményt alkotni, hogy melyik lett volna a jobb, azonnal megkeresni az apját vagy kis idő elteltével meglátogatni, de annak örül, hogy volt egy kis kitérő, mert így megismerhette Aenae-t.*
- Bizonyára megvannak az eszközei az ilyesmire. *Fordul halovány mosollyal a lány felé, miközben ütemesen ringatózik a nyeregben. Mögöttük elmaradnak a takarosan rendben tartott földek és ők beérnek a kikötői erdőkbe. A csuhás jóleső sóhajjal szívja tüdejébe a fák illatát, láthatóan felélénkül az erdő közelségére. Neki ez az igazi otthona. Kényelmes a fogadói ágy, de nem tudna az erdő nélkül élni.*
- Én örülök, hogy tettél egy kis kitérőt. *Buknak ki belőle korábbi gondolatai, amire kicsit elszégyenli magát. Nem lehet ennyire önző, hogy csak magára gondol.*
- De neked is jót tett, hogy át tudtad gondolni a dolgokat. *Ezzel kicsit magát is védi, de megkérdőjelezhetetlen a pozitív változás, ha Kagan akkor ismeri meg, amikor a csuhás, akkor bizonyosan másképp zajlott volna az ismerkedés közöttük.*
1385. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-02-22 18:18:57
Üzenet elküldve: 2018-02-22 18:18:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Hazafelé//
- Nem tudom. Számon kérte, hogy ha már hónapokkal ezelőtt elszöktem otthonról, akkor miért nem egyből hozzá jöttem? Miért somfordáltam csak ide, mint egy kóbor macska?
*Közben lassan elhagyják a gondosan karbantartott thargföldet, immáron az erdőben lovagolnak.*
- Azt nem mondta, hogy honnan tud a dologról.
*Sok lehetőség persze nincsen, vagy kezdettől tudott a lány létezéséről és figyeltette, vagy pedig az anyja megüzente neki.*
- Hónapokkal ezelőtt biztosan nem jöttem volna ide.
*Hiszen Aenae nagyon nehezen dolgozta fel azt, hogy valami barbár fattya, nem pedig egy gazdagnegyedi úri kisasszonyka.*
- Nem tudom. Számon kérte, hogy ha már hónapokkal ezelőtt elszöktem otthonról, akkor miért nem egyből hozzá jöttem? Miért somfordáltam csak ide, mint egy kóbor macska?
*Közben lassan elhagyják a gondosan karbantartott thargföldet, immáron az erdőben lovagolnak.*
- Azt nem mondta, hogy honnan tud a dologról.
*Sok lehetőség persze nincsen, vagy kezdettől tudott a lány létezéséről és figyeltette, vagy pedig az anyja megüzente neki.*
- Hónapokkal ezelőtt biztosan nem jöttem volna ide.
*Hiszen Aenae nagyon nehezen dolgozta fel azt, hogy valami barbár fattya, nem pedig egy gazdagnegyedi úri kisasszonyka.*
1384. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-02-21 08:47:57
Üzenet elküldve: 2018-02-21 08:47:57
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Kharasshi, Rilkäline//
*Már szinte csak félálomban hallja a csendes szöszmötölést. Ez a halk neszezés, ami tudatja vele, hogy nincs egyedül, egyszerre megnyugtató és óvatosságra intő. Ydriss mellett kikopott ez a görcsös figyelem, őmellette pihenésbe tudta húzni az álom. De ez a lány nem Ydriss. Hiába hasonló a lépteinek zaja, hiába emlékezteti úgy az illata őrá.
A felszólításra viszont végleg eloszlik az alvás hívogatása a szeméről. Fakó pillantása lassan a lányéra emelkedik, s amit abban lát, az végképp felébreszti. Az érzékei azonnal reagálnak, izmai készenlétbe helyezkednek. Egy ilyen helyzetnek az övéinél kétféle kimenetele lehet: kellemes vagy fájdalmas. De leginkább mindkettő.*
- Nőstényke *szólal meg. Hangja szinte halk, duruzsoló morgás.* - Ugyan mit tehetnék érted... hason? *kérdi azzal a jellegzetes kajánsággal, ami egyszeriben kifakítja a korábban rá telepedett melankóliát.
Megfordul a fejében, hogy megpróbálja megragadni a lányt, hogy az ágyba rántsa magához, s ha fölé kerekedhet, úgy már mindjárt értelme lenne hasra fordulni; de egyelőre a kíváncsisága jobban munkál, mint a léha vágyak, így inkább kivár.*
*Már szinte csak félálomban hallja a csendes szöszmötölést. Ez a halk neszezés, ami tudatja vele, hogy nincs egyedül, egyszerre megnyugtató és óvatosságra intő. Ydriss mellett kikopott ez a görcsös figyelem, őmellette pihenésbe tudta húzni az álom. De ez a lány nem Ydriss. Hiába hasonló a lépteinek zaja, hiába emlékezteti úgy az illata őrá.
A felszólításra viszont végleg eloszlik az alvás hívogatása a szeméről. Fakó pillantása lassan a lányéra emelkedik, s amit abban lát, az végképp felébreszti. Az érzékei azonnal reagálnak, izmai készenlétbe helyezkednek. Egy ilyen helyzetnek az övéinél kétféle kimenetele lehet: kellemes vagy fájdalmas. De leginkább mindkettő.*
- Nőstényke *szólal meg. Hangja szinte halk, duruzsoló morgás.* - Ugyan mit tehetnék érted... hason? *kérdi azzal a jellegzetes kajánsággal, ami egyszeriben kifakítja a korábban rá telepedett melankóliát.
Megfordul a fejében, hogy megpróbálja megragadni a lányt, hogy az ágyba rántsa magához, s ha fölé kerekedhet, úgy már mindjárt értelme lenne hasra fordulni; de egyelőre a kíváncsisága jobban munkál, mint a léha vágyak, így inkább kivár.*
1383. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-02-20 22:13:05
Üzenet elküldve: 2018-02-20 22:13:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 995
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 995
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
*Synmirából egy erdei ösvényen halad a szántók felé, ezúttal lóháton. A fák között nem hajtja nagyon a lovat, de majd, ha tisztább terepre ér, tervei szerint megsürgeti kicsit az állatot, minthogy a dolga is sietős.
Addig is pihenőt enged magának a csöndben és magányban, noha a gondolatai és aggodalmai nem hagynak sok nyugtot neki. Mintha egyik napról a másikra szaporodtak volna meg gondjai, s hirtelen támasztottak felé túl sok elvárást, időt sem hagyva, hogy felkészüljön azokra. Ráadásul mindeközben elvettek tőle mindent, ami számára a biztonságot jelenti: a nyugodt, magányos környezetet, a napi rutint... Taitost... Mégis tartja magát, mert a kötelességtudata nagyobb, s a hűség köti Synmirához és annak lakóihoz.*
Addig is pihenőt enged magának a csöndben és magányban, noha a gondolatai és aggodalmai nem hagynak sok nyugtot neki. Mintha egyik napról a másikra szaporodtak volna meg gondjai, s hirtelen támasztottak felé túl sok elvárást, időt sem hagyva, hogy felkészüljön azokra. Ráadásul mindeközben elvettek tőle mindent, ami számára a biztonságot jelenti: a nyugodt, magányos környezetet, a napi rutint... Taitost... Mégis tartja magát, mert a kötelességtudata nagyobb, s a hűség köti Synmirához és annak lakóihoz.*
1382. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-02-20 21:48:39
Üzenet elküldve: 2018-02-20 21:48:39
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Úgy látszik, a hajsza véget ért, már csak a lóig kell tessékelni a kimerült illetőt és viheti vissza a faluba, ahol a helyiek a kórság tudja, milyen törvényt akarnak ülni rajta. Vagy az is lehet, hogy a Hadúr elé akarják vinni. Nem érdekli, csak legyen kész a munka, legyen meg a pénz... Hoppá.*
-Üdvözöllek! *köszönti a nőt, aki a fák közül érkezik. Nem emeli rá a számszeríjat, de azért úgy fordul, hogy gyorsan lőhessen, ha kell.*
-Valamit félre értesz, kétszeresen is. Én nem akarom megölni ezt az embert és más sem fogja. *Udvariasan, de határozottan beszél, a mondat végén kicsit igazít a számszeríj fogásán, nyomatékot adva ezzel szavainak.*
*Úgy látszik, a hajsza véget ért, már csak a lóig kell tessékelni a kimerült illetőt és viheti vissza a faluba, ahol a helyiek a kórság tudja, milyen törvényt akarnak ülni rajta. Vagy az is lehet, hogy a Hadúr elé akarják vinni. Nem érdekli, csak legyen kész a munka, legyen meg a pénz... Hoppá.*
-Üdvözöllek! *köszönti a nőt, aki a fák közül érkezik. Nem emeli rá a számszeríjat, de azért úgy fordul, hogy gyorsan lőhessen, ha kell.*
-Valamit félre értesz, kétszeresen is. Én nem akarom megölni ezt az embert és más sem fogja. *Udvariasan, de határozottan beszél, a mondat végén kicsit igazít a számszeríj fogásán, nyomatékot adva ezzel szavainak.*
1381. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-02-20 21:43:49
Üzenet elküldve: 2018-02-20 21:43:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
~Merre vagy?~ *Quienn lassan már egy órája járja az erdőt, s már a legutóbbi nyom óta is rengeteget gyalogolt. Fogalma sincs jó irányba tart-e.
Persze nem is nagyon siet, inkább fontolva halad, közben pedig mindent alaposan megnéz, nehogy valami elkerülje a figyelmét.
Az a szerencsétlen olyan sietősen távozott a faluból, hogy elfelejtett magával vizet és élelmet vinni, szóval akár, ha napokig üldözi a végén még magától is kimúlik. Csak hát ennyi pénzért nem igazán van kedve ilyen sok időt áldozni a feladatra. Normális esetben, ha a városban ennyi aranyat ajánlott volna valaki, csak egy hűvös mosolyt kapott volna cserébe, de a család szerencséjére épp nagyon le van égve.
Már épp megáll, mert fogalma sincs merre menjen tovább, mikor egy férfi hangját hallja meg nem olyan messze tőle. Egyből el is indul a hang irányába, lépteit megszaporázza, igyekszik odafigyelni arra, hogy ne csapjon túl nagy zajt, közben pedig szorosan tartja kezét az ostornyélen. A két alakhoz közelítve lelassít. Vet egy pillantást a félvérre és a kezében lévő számszeríjra, majd tekintete a földön tápászkodó férfira siklik.*
-Milyen kapós fickó vagy, ketten is meg akarnak ölni *arca rezzenéstelen, hangja érzelemmentes. Ő aztán nem zárkózik el attól, hogy nyíl repüljön a falusi fejébe, neki aztán tök mindegy, hogy döglik meg.*
A hozzászólás írója (Quienn Isael) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.02.20 21:44:58
~Merre vagy?~ *Quienn lassan már egy órája járja az erdőt, s már a legutóbbi nyom óta is rengeteget gyalogolt. Fogalma sincs jó irányba tart-e.
Persze nem is nagyon siet, inkább fontolva halad, közben pedig mindent alaposan megnéz, nehogy valami elkerülje a figyelmét.
Az a szerencsétlen olyan sietősen távozott a faluból, hogy elfelejtett magával vizet és élelmet vinni, szóval akár, ha napokig üldözi a végén még magától is kimúlik. Csak hát ennyi pénzért nem igazán van kedve ilyen sok időt áldozni a feladatra. Normális esetben, ha a városban ennyi aranyat ajánlott volna valaki, csak egy hűvös mosolyt kapott volna cserébe, de a család szerencséjére épp nagyon le van égve.
Már épp megáll, mert fogalma sincs merre menjen tovább, mikor egy férfi hangját hallja meg nem olyan messze tőle. Egyből el is indul a hang irányába, lépteit megszaporázza, igyekszik odafigyelni arra, hogy ne csapjon túl nagy zajt, közben pedig szorosan tartja kezét az ostornyélen. A két alakhoz közelítve lelassít. Vet egy pillantást a félvérre és a kezében lévő számszeríjra, majd tekintete a földön tápászkodó férfira siklik.*
-Milyen kapós fickó vagy, ketten is meg akarnak ölni *arca rezzenéstelen, hangja érzelemmentes. Ő aztán nem zárkózik el attól, hogy nyíl repüljön a falusi fejébe, neki aztán tök mindegy, hogy döglik meg.*
A hozzászólás írója (Quienn Isael) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.02.20 21:44:58
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3700-3719