Külső területek - Kikötői erdőség
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Szántóföldek (új) Dokkok és kikötő (új) | Kikötői erdőség | Tharg birtokok (új) Krenkataur barlangrendszer (új) |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 70 (1381. - 1400. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1400. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2026-01-10 22:18:57
Üzenet elküldve: 2026-01-10 22:18:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 116
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 116
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Napfelkelte//
*Arra számít, hogy válaszát követően Yvon ismét csúnyán megharagszik rá, talán olyannyira, hogy a városig egy szót sem szól majd hozzá, de nem ez történik, hanem valami olyan, ami még ennél is rosszabb. Yvon egy teljesíthetetlen ígéretet vár el tőle. Hosszú másodpercekig nem szól, pedig a szája már nyitva van, de szerencsétlenségére nem repül bele egy sültgalamb sem, pont úgy, ahogy szó sem akaródzik kijönni rajta.*
- Én… *Nyögné már ki végül nagy nehezen, hogy ezt nem tudja megígérni, amikor is Yvon hozzátesz még valamit a kéréséhez, ami neki is ad némi reményt arra, hogy nem kell hazudnia, hanem valamelyest őszintén mondhatja ki azt a választ, amit társa valószínűleg hallani akar.*
- Jó. *Mondja, merthogy Yvon bizony megragadta a lényeget. Maavienak minden egyes percben az élete múlik azon, hogy lop-e vagy sem, legalábbis ő így érzi. Emiatt pedig nyugodtan ígérheti meg, hogy csak akkor fog lopni, ha tényleg muszáj, mert az ő gondolatai alapján mindig muszáj. Ettől meg is nyugszik, így már kíváncsian tudja hallgatni jótevője történetét.*
- Akkor ismered a várost. *Állapítja meg az elhangzottakból.* És sajnálom. *Teszi hozzá, habár erről a lázadásról mit sem tud, de az, hogy meghalt az édesapja, az szörnyű tragédia lehet. Ennél talán még az ő esete is jobb, hisz egyáltalán nem volt lehetősége ismerni az apját.*
- Értem, és umm, igen… Édesanyádat nem említetted. Nem volt? *Nem gondol bele abba, hogy ezt talán tapintatlanság volt megkérdezni, de számára az anya fontosabb mindennél. Soha nem ismerhette meg őt sem igazán, de emlékképei vannak arról, hogy mennyire szerette, még ha meg nem is adhatott neki szinte semmit, amit egy anya adni szeretne a gyermekének.*
*Arra számít, hogy válaszát követően Yvon ismét csúnyán megharagszik rá, talán olyannyira, hogy a városig egy szót sem szól majd hozzá, de nem ez történik, hanem valami olyan, ami még ennél is rosszabb. Yvon egy teljesíthetetlen ígéretet vár el tőle. Hosszú másodpercekig nem szól, pedig a szája már nyitva van, de szerencsétlenségére nem repül bele egy sültgalamb sem, pont úgy, ahogy szó sem akaródzik kijönni rajta.*
- Én… *Nyögné már ki végül nagy nehezen, hogy ezt nem tudja megígérni, amikor is Yvon hozzátesz még valamit a kéréséhez, ami neki is ad némi reményt arra, hogy nem kell hazudnia, hanem valamelyest őszintén mondhatja ki azt a választ, amit társa valószínűleg hallani akar.*
- Jó. *Mondja, merthogy Yvon bizony megragadta a lényeget. Maavienak minden egyes percben az élete múlik azon, hogy lop-e vagy sem, legalábbis ő így érzi. Emiatt pedig nyugodtan ígérheti meg, hogy csak akkor fog lopni, ha tényleg muszáj, mert az ő gondolatai alapján mindig muszáj. Ettől meg is nyugszik, így már kíváncsian tudja hallgatni jótevője történetét.*
- Akkor ismered a várost. *Állapítja meg az elhangzottakból.* És sajnálom. *Teszi hozzá, habár erről a lázadásról mit sem tud, de az, hogy meghalt az édesapja, az szörnyű tragédia lehet. Ennél talán még az ő esete is jobb, hisz egyáltalán nem volt lehetősége ismerni az apját.*
- Értem, és umm, igen… Édesanyádat nem említetted. Nem volt? *Nem gondol bele abba, hogy ezt talán tapintatlanság volt megkérdezni, de számára az anya fontosabb mindennél. Soha nem ismerhette meg őt sem igazán, de emlékképei vannak arról, hogy mennyire szerette, még ha meg nem is adhatott neki szinte semmit, amit egy anya adni szeretne a gyermekének.*
1399. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2026-01-10 19:53:58
Üzenet elküldve: 2026-01-10 19:53:58
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 127
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 127
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Napfelkelte//
* A hideg szél és Maavie sikítása belesüvít a fülébe. Nem mondhatná, hogy kimondottan kellemes élmény, de amikor válla felett hátrafordul, a lány még mindig a nyeregben ül, nem valahol a ló mögött a földön, így nem áll meg. Az meg, hogy tetszik-e neki az ilyen gyors vágta, ha érdekli is Yvont, nem befolyásolja. Tudja mi a jó Maavienek: az, ha minél gyorsabban a városba érnek.
Aztán mikor lassít, és beszélni kezdenek, felkészül rá, hogy bármit hall is, nem jön ki a sodrából. A lány őszintének tűnő szavain persze nehéz is lenne feldühödni. Valahogy nem erre számított. Ugyan nem látja a másik arcát, de reméli, hogy van annyi esze, hogy az igazat mondja, és nem titkol el fontos részleteket Yvon előtt csak azért, hogy a fiú ne legyen rá mérges.
Sóhajt egyet.
Egy ideig gondolkodik a válaszán, keresi a megfelelő hangnemet és a megfelelő szavakat, végül így szól. *
– Ígérd meg, hogy többé nem lopsz! Lopni nem szabad. Még, ha ételt is… * A mondat közben elhalkul a hangja. Eszébe jut nem egy alkalom, amikor elcsent egy almát vagy zsemlét a piacról, főleg fiatalabb korában. Őt ugyan sosem kapták el, és nem is volt olyan rendszeres, de ahogy ezek a képek eszébe jutnak, helyesbít mondandóján. *
– Ne lopj, hacsak nem az életed múlik rajta! * Foglalja össze végül a lényeget. Persze trükkös kérdés, hogy mi számít annak, hogy az élete múlik rajta, de ezt már Maavie belátására bízza. Kisvártatva újra megszólal, most már cseppet sem kioktató, inkább közeli, barátságos hangnemben. *
– Azt mondtad, te is szeretnél többet tudni rólam. Úgy fair, ha én is mondok magamról pár dolgot… Lássuk csak: Artheniorban nőttem fel, nem a legszegényebb, de azért szegényes családban. Apám meghalt a lázadásban, így még jobban elszegényedtünk, hát az ő nyomdokaiba lépve agyagból edényeket formáztam egy műhelyben… Néhány évig, amíg muszáj volt. Azután eljöttem a kikötőbe, és… * Pár másodperces szünetet tart, végül inkább röviden befejezi a történetet. Talán nem is olyan feltűnő, hogy kihagyott egy-két évet, hiszen nem mondott konkrétumokat. *
– Öhm… És nem is olyan régen érkeztem ide. Aztán találkoztam veled. Érdekel még valami?
* A hideg szél és Maavie sikítása belesüvít a fülébe. Nem mondhatná, hogy kimondottan kellemes élmény, de amikor válla felett hátrafordul, a lány még mindig a nyeregben ül, nem valahol a ló mögött a földön, így nem áll meg. Az meg, hogy tetszik-e neki az ilyen gyors vágta, ha érdekli is Yvont, nem befolyásolja. Tudja mi a jó Maavienek: az, ha minél gyorsabban a városba érnek.
Aztán mikor lassít, és beszélni kezdenek, felkészül rá, hogy bármit hall is, nem jön ki a sodrából. A lány őszintének tűnő szavain persze nehéz is lenne feldühödni. Valahogy nem erre számított. Ugyan nem látja a másik arcát, de reméli, hogy van annyi esze, hogy az igazat mondja, és nem titkol el fontos részleteket Yvon előtt csak azért, hogy a fiú ne legyen rá mérges.
Sóhajt egyet.
Egy ideig gondolkodik a válaszán, keresi a megfelelő hangnemet és a megfelelő szavakat, végül így szól. *
– Ígérd meg, hogy többé nem lopsz! Lopni nem szabad. Még, ha ételt is… * A mondat közben elhalkul a hangja. Eszébe jut nem egy alkalom, amikor elcsent egy almát vagy zsemlét a piacról, főleg fiatalabb korában. Őt ugyan sosem kapták el, és nem is volt olyan rendszeres, de ahogy ezek a képek eszébe jutnak, helyesbít mondandóján. *
– Ne lopj, hacsak nem az életed múlik rajta! * Foglalja össze végül a lényeget. Persze trükkös kérdés, hogy mi számít annak, hogy az élete múlik rajta, de ezt már Maavie belátására bízza. Kisvártatva újra megszólal, most már cseppet sem kioktató, inkább közeli, barátságos hangnemben. *
– Azt mondtad, te is szeretnél többet tudni rólam. Úgy fair, ha én is mondok magamról pár dolgot… Lássuk csak: Artheniorban nőttem fel, nem a legszegényebb, de azért szegényes családban. Apám meghalt a lázadásban, így még jobban elszegényedtünk, hát az ő nyomdokaiba lépve agyagból edényeket formáztam egy műhelyben… Néhány évig, amíg muszáj volt. Azután eljöttem a kikötőbe, és… * Pár másodperces szünetet tart, végül inkább röviden befejezi a történetet. Talán nem is olyan feltűnő, hogy kihagyott egy-két évet, hiszen nem mondott konkrétumokat. *
– Öhm… És nem is olyan régen érkeztem ide. Aztán találkoztam veled. Érdekel még valami?
1398. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2026-01-10 19:26:57
Üzenet elküldve: 2026-01-10 19:26:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 116
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 116
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Napfelkelte//
- Nem mondtam, hogy szeretném. *Helyesbít gyorsan, de úgy tűnik, hogy Yvon gonoszkás vigyorát, amit ő a háta mögött ülve nem láthat, még ez sem törli le az arcáról. A kikötőt maguk mögött hagyva Sárkány patáinak egyenletes dobogása felgyorsul, a fák egyre gyorsabban haladnak el mellettük, Maavie pedig érzi, ahogy a hideg szél az arcába csap, ahogy a ló vágtázásba kezd.*
- JIIIIIIIIHHH! *Hogy a furcsa, sikító hang izgalmában vagy rémületében szakad ki belőle, azt talán még ő maga sem tudná megmondani, de Yvon füléhez legalább elég közel van ahhoz, hogy ő biztosan jó hangosan hallhassa. Mindeközben persze az eddigieknél is szorosabban kapaszkodik Yvonba, még a fejét is erősen a hátának nyomja, mintha ezzel is nagyobb biztonságban érezhetné magát.
A ló pár perccel később lassul, melynek köszönhetően az ő szívverése is hasonló módon áll vissza a normális tartományba, de csak addig, míg el nem hangzik egy rövid kérdés, melyet meghallva Maaviet kirázza a hideg, ám ezúttal nem a természet viszontagságai miatt. Érzi, ahogy egy hatalmas gombóc gördül végig a torkán, feje lüktetni kezd a félelemtől, de most Yvon az, aki a pozíciójuk miatt nem láthatja rajta mindezt.*
- Hát… mindent. Pénzt, ruhát, ételt… könyvet… Azért, mert a börtönben soha nem kaptam semmit. Amikor sikerült megszöknöm, sosem volt semmim. *A felsorolásból talán a könyv lehet a legfurcsább, hisz azt sem megenni nem lehet, sem pedig felvenni, de ennek is megvan a maga története, amit viszont nem fejt ki a lány.*
- Most van nálam egy… nyaklánc. Azt az egyik őrtől loptam el, mikor legutóbb megszöktem. Valamiért úgy éreztem, hogy engem illet. *Ruhája alatt rejtegeti az ezüstékszert, ezért nem láthatta még senki, de a történtek és főleg Yvon korábbi reakciója miatt úgy érzi, jobb, ha neki beszél róla, mielőtt ő maga találja meg nála.*
- Nem mondtam, hogy szeretném. *Helyesbít gyorsan, de úgy tűnik, hogy Yvon gonoszkás vigyorát, amit ő a háta mögött ülve nem láthat, még ez sem törli le az arcáról. A kikötőt maguk mögött hagyva Sárkány patáinak egyenletes dobogása felgyorsul, a fák egyre gyorsabban haladnak el mellettük, Maavie pedig érzi, ahogy a hideg szél az arcába csap, ahogy a ló vágtázásba kezd.*
- JIIIIIIIIHHH! *Hogy a furcsa, sikító hang izgalmában vagy rémületében szakad ki belőle, azt talán még ő maga sem tudná megmondani, de Yvon füléhez legalább elég közel van ahhoz, hogy ő biztosan jó hangosan hallhassa. Mindeközben persze az eddigieknél is szorosabban kapaszkodik Yvonba, még a fejét is erősen a hátának nyomja, mintha ezzel is nagyobb biztonságban érezhetné magát.
A ló pár perccel később lassul, melynek köszönhetően az ő szívverése is hasonló módon áll vissza a normális tartományba, de csak addig, míg el nem hangzik egy rövid kérdés, melyet meghallva Maaviet kirázza a hideg, ám ezúttal nem a természet viszontagságai miatt. Érzi, ahogy egy hatalmas gombóc gördül végig a torkán, feje lüktetni kezd a félelemtől, de most Yvon az, aki a pozíciójuk miatt nem láthatja rajta mindezt.*
- Hát… mindent. Pénzt, ruhát, ételt… könyvet… Azért, mert a börtönben soha nem kaptam semmit. Amikor sikerült megszöknöm, sosem volt semmim. *A felsorolásból talán a könyv lehet a legfurcsább, hisz azt sem megenni nem lehet, sem pedig felvenni, de ennek is megvan a maga története, amit viszont nem fejt ki a lány.*
- Most van nálam egy… nyaklánc. Azt az egyik őrtől loptam el, mikor legutóbb megszöktem. Valamiért úgy éreztem, hogy engem illet. *Ruhája alatt rejtegeti az ezüstékszert, ezért nem láthatta még senki, de a történtek és főleg Yvon korábbi reakciója miatt úgy érzi, jobb, ha neki beszél róla, mielőtt ő maga találja meg nála.*
1397. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2026-01-10 15:13:02
Üzenet elküldve: 2026-01-10 15:13:02
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 127
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 127
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Napfelkelte//
* Szerencsére nem veszíti el se Sárkányt, se Maaviet. Mikor visszatér, ugyanott találja mindkettőt, ahol hagyta őket. Ennek örül, bár meg nem lepődik rajta. Annak ellenére, hogy tudja, hogy a lány tolvaj, valahogy nem tudja elképzelni, hogy épp tőle akarna lopni. Főleg egy lovat, mikor még megülni is alig tud rajta, és reszket a hidegtől. *
– Nem. * Válaszolja egyszerűen, de aztán hozzáteszi. *
– Majd a városon kívül vágtázhatunk, ha ennyire szeretnéd. * Szerencsére hátát mutatja a lánynak, így az nem láthatja a széles vigyort, ami kiül Yvon arcára. Nem volt a bakancslistáján, hogy halálra rémítsen egy szerencsétlen menekültet; de hacsak Maavie nem ellenkezik nagyon, a kikötő közvetlen közeléből kiérve megfuttatja Sárkányt.
Néhány perc múlva már az erdőben találják magukat, és az erdei ösvényen haladnak északra, Arthenior irányába. A fák között sötétebb és még hűvösebb van, de legalább a szél nem fúj, és a lány teste melegíti hátulról. Persze nem akar végig így menni, hiszen az Sárkánynak és nekik se lenne jó. Néhány perc vágta után a ló léptei lassulnak, patái már nem vernek akkora port. Még mindig az erdőben vannak, de már nem hallják a kikötő zajait. Most, hogy ismét csak ketten vannak, némi töprengés után megszólal. *
– Mit loptál és miért?
* Szerencsére nem veszíti el se Sárkányt, se Maaviet. Mikor visszatér, ugyanott találja mindkettőt, ahol hagyta őket. Ennek örül, bár meg nem lepődik rajta. Annak ellenére, hogy tudja, hogy a lány tolvaj, valahogy nem tudja elképzelni, hogy épp tőle akarna lopni. Főleg egy lovat, mikor még megülni is alig tud rajta, és reszket a hidegtől. *
– Nem. * Válaszolja egyszerűen, de aztán hozzáteszi. *
– Majd a városon kívül vágtázhatunk, ha ennyire szeretnéd. * Szerencsére hátát mutatja a lánynak, így az nem láthatja a széles vigyort, ami kiül Yvon arcára. Nem volt a bakancslistáján, hogy halálra rémítsen egy szerencsétlen menekültet; de hacsak Maavie nem ellenkezik nagyon, a kikötő közvetlen közeléből kiérve megfuttatja Sárkányt.
Néhány perc múlva már az erdőben találják magukat, és az erdei ösvényen haladnak északra, Arthenior irányába. A fák között sötétebb és még hűvösebb van, de legalább a szél nem fúj, és a lány teste melegíti hátulról. Persze nem akar végig így menni, hiszen az Sárkánynak és nekik se lenne jó. Néhány perc vágta után a ló léptei lassulnak, patái már nem vernek akkora port. Még mindig az erdőben vannak, de már nem hallják a kikötő zajait. Most, hogy ismét csak ketten vannak, némi töprengés után megszólal. *
– Mit loptál és miért?
1396. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2025-12-27 21:50:53
Üzenet elküldve: 2025-12-27 21:50:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1155
OOC üzenetek: 53
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1155
OOC üzenetek: 53
Játékstílus: Vakmerő
//Vezeklés//
*Nem gyorsít lován azonnal, ahogy már házaknak nyoma sincs a láthatáron, hisz az erdő szélén még ilyenkor, télen is különleges kincsekre bukkanhat az ember, ha elég figyelmesen keresi őket. Az út szélén halad, és végig nyitva tartja a szemét. Amikor megpillant egy hasznosnak tűnő növényt, megállítja a lovát, leugrik a nyeregből, és össze is szedi magának. Gyógynövényekből, na meg persze mérgező társaikból sohasem elég, így egészen sok levél végzi a lány hátizsákjában, mielőtt végleg visszaülne Árnyék hátára, s onnantól már meg sem áll a Kikötőig. Szörnyecske persze már elég nyugtalan a fogságban, aminek éles nyávogással hangot is ad, de a feketeségnek esze ágában sincs kiengedni őt. Még a végén megint elszökne, ő pedig hamar az erdő mélyén találná magát, ahogy egy barlang őrével viaskodik, hogy a végén démonokat szabadíthasson ki és ork hordákat eresszen a világra. Nem, nem. Szörnyecske még egyszer nem fogja ekkora bajba keverni őt.*
*Nem gyorsít lován azonnal, ahogy már házaknak nyoma sincs a láthatáron, hisz az erdő szélén még ilyenkor, télen is különleges kincsekre bukkanhat az ember, ha elég figyelmesen keresi őket. Az út szélén halad, és végig nyitva tartja a szemét. Amikor megpillant egy hasznosnak tűnő növényt, megállítja a lovát, leugrik a nyeregből, és össze is szedi magának. Gyógynövényekből, na meg persze mérgező társaikból sohasem elég, így egészen sok levél végzi a lány hátizsákjában, mielőtt végleg visszaülne Árnyék hátára, s onnantól már meg sem áll a Kikötőig. Szörnyecske persze már elég nyugtalan a fogságban, aminek éles nyávogással hangot is ad, de a feketeségnek esze ágában sincs kiengedni őt. Még a végén megint elszökne, ő pedig hamar az erdő mélyén találná magát, ahogy egy barlang őrével viaskodik, hogy a végén démonokat szabadíthasson ki és ork hordákat eresszen a világra. Nem, nem. Szörnyecske még egyszer nem fogja ekkora bajba keverni őt.*
1395. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2025-12-25 19:04:24
Üzenet elküldve: 2025-12-25 19:04:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Bizalom//
*Hallja Norhelt megjegyzését, de csak fél füllel engedi azt magához, nem is válaszol azonnal. Ez itt már más terület, mint a mezők voltak, a szántók, a kunyhó előtt nyújtózó macska. Itt a csendnek súlya van. Mintha a fák nem csak állnának, hanem figyelnének. Így érzi és ennek hatására érzi, ahogy a vállai kissé megfeszülnek, ahogy egyre messzebb viszik a léptei. Közben továbbra sem néz hátra, pontosan tudja, hogy hol van a férfi. Hallja a csizmák ritmusos lépteit, érzi a másik jelenlétét a háta mögött, mintha csak egy megszokott árnyéka volna. A ketrec minden lépésénél finoman billen a kezében, aminek lakója is most szokatlanul csendes, mintha most neki sem volna kedve vagy inkább mersze ujjongani ebben a környezetben. De a levegő itt már sósabb, a szél már kezdi magával hordani a kikötőt. Gyanta, nedves kéreg és távoli víz illata kúszik az orrába. Tekintete végigsiklik az ösvény szélén futó szekérnyomokon, a letört gallyakon, a friss lábnyomokon, amik nem tartoznak hozzájuk. Nem lassít, csak jegyez. Mindent jegyez.*
- Szép.
*Mormogja végül az orra alatt, de inkább csak muszájból, semmint csivitelős jókedvéből.*
- De még mindig nem olyan barátságos. A túlzott nyugalomtól valahogy mindig borsódzik a hátam.
*Egy pillanatra oldalra sandít az egyik elhagyott viskó irányába. A tető beszakadt, az ajtó féloldalra dől, mintha valaha sietősen hagyták volna hátra. Nem szereti az ilyen helyeket. Túl sok történet szokott beléjük ragadni, és valahogy egyik sem éppen a legvidámabb. Megigazítja a fegyverét az övén, a mozdulat rutinos, gondolkodás nélküli. A léptei közben sem törnek meg. Nem akar megállni, nem akar szemlélődni. Az ilyen utaknál a haladás a legbiztosabb védelem.*
- Ha szerencsénk van talán még sötétedés előtt oda is érünk, nem?
*Teszi hozzá most már valamivel határozottabban, végül a lépteit is megfékezi kissé, hogy bevárja Norheltet.*
- Ha még sincs, legalább akkor sem unatkozunk. Szórakoztat a fütyörészésed.
*Nem mosolyog hozzá, de a hangjában ott bujkál az a száraz él, ami nála már majdnem jókedvnek számít. A tekintete újra előre szegeződik a kikötő irányát keresve, ahonnan azóta is érzi szálldogálni a sós levegőt. Még nincs szem előtt, de már érzi egy ideje a vonzását.*
- Vagy az, hogy visszatartsam a késztetést, hogy telibe fossam a bokámat.
*Nem mondaná, hogy be van rezelve, de Artheniorba egyszerűbb volt az út, amíg felkönyörögte magát egy szekérre, ami a város irányába tartott egy ideig. Akkor nem foglalkozott olyannal, hogy megszemlélje az elhagyatott viskókat, mert ki a francot érdekelte? Akkor eszébe sem jutott, hogy akár pengével vagy éles fogakkal is szemben találhatja magát. Akkor még túlzottan forrt benne a kalandvágy. Vagy a düh. Fene tudja. De most a hűvös, nedves levegőnek köszönhető köd, a magas fák sötétsége és az itt-ott felbukkanó, elhagyatott viskók látványa a hidegrázást hozzák rá.*
- Kibaszott szellemtanya.
*Dünnyögi az orra alatt.*
*Hallja Norhelt megjegyzését, de csak fél füllel engedi azt magához, nem is válaszol azonnal. Ez itt már más terület, mint a mezők voltak, a szántók, a kunyhó előtt nyújtózó macska. Itt a csendnek súlya van. Mintha a fák nem csak állnának, hanem figyelnének. Így érzi és ennek hatására érzi, ahogy a vállai kissé megfeszülnek, ahogy egyre messzebb viszik a léptei. Közben továbbra sem néz hátra, pontosan tudja, hogy hol van a férfi. Hallja a csizmák ritmusos lépteit, érzi a másik jelenlétét a háta mögött, mintha csak egy megszokott árnyéka volna. A ketrec minden lépésénél finoman billen a kezében, aminek lakója is most szokatlanul csendes, mintha most neki sem volna kedve vagy inkább mersze ujjongani ebben a környezetben. De a levegő itt már sósabb, a szél már kezdi magával hordani a kikötőt. Gyanta, nedves kéreg és távoli víz illata kúszik az orrába. Tekintete végigsiklik az ösvény szélén futó szekérnyomokon, a letört gallyakon, a friss lábnyomokon, amik nem tartoznak hozzájuk. Nem lassít, csak jegyez. Mindent jegyez.*
- Szép.
*Mormogja végül az orra alatt, de inkább csak muszájból, semmint csivitelős jókedvéből.*
- De még mindig nem olyan barátságos. A túlzott nyugalomtól valahogy mindig borsódzik a hátam.
*Egy pillanatra oldalra sandít az egyik elhagyott viskó irányába. A tető beszakadt, az ajtó féloldalra dől, mintha valaha sietősen hagyták volna hátra. Nem szereti az ilyen helyeket. Túl sok történet szokott beléjük ragadni, és valahogy egyik sem éppen a legvidámabb. Megigazítja a fegyverét az övén, a mozdulat rutinos, gondolkodás nélküli. A léptei közben sem törnek meg. Nem akar megállni, nem akar szemlélődni. Az ilyen utaknál a haladás a legbiztosabb védelem.*
- Ha szerencsénk van talán még sötétedés előtt oda is érünk, nem?
*Teszi hozzá most már valamivel határozottabban, végül a lépteit is megfékezi kissé, hogy bevárja Norheltet.*
- Ha még sincs, legalább akkor sem unatkozunk. Szórakoztat a fütyörészésed.
*Nem mosolyog hozzá, de a hangjában ott bujkál az a száraz él, ami nála már majdnem jókedvnek számít. A tekintete újra előre szegeződik a kikötő irányát keresve, ahonnan azóta is érzi szálldogálni a sós levegőt. Még nincs szem előtt, de már érzi egy ideje a vonzását.*
- Vagy az, hogy visszatartsam a késztetést, hogy telibe fossam a bokámat.
*Nem mondaná, hogy be van rezelve, de Artheniorba egyszerűbb volt az út, amíg felkönyörögte magát egy szekérre, ami a város irányába tartott egy ideig. Akkor nem foglalkozott olyannal, hogy megszemlélje az elhagyatott viskókat, mert ki a francot érdekelte? Akkor eszébe sem jutott, hogy akár pengével vagy éles fogakkal is szemben találhatja magát. Akkor még túlzottan forrt benne a kalandvágy. Vagy a düh. Fene tudja. De most a hűvös, nedves levegőnek köszönhető köd, a magas fák sötétsége és az itt-ott felbukkanó, elhagyatott viskók látványa a hidegrázást hozzák rá.*
- Kibaszott szellemtanya.
*Dünnyögi az orra alatt.*
1394. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2025-12-24 12:16:43
Üzenet elküldve: 2025-12-24 12:16:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Bizalom//
*Norhelt a nő határozott indulására csak szélesen elmosolyodik. A kezeit zsebre vágja, a vállai lazán gördülnek hátra, és szó nélkül a nyomába szegődik. A bokája még jelzi magát néha, tompa, makacs fájdalommal, de már messze nem az a tegnapi állapot, ami minden lépést külön kihívássá tett. A pihenő megtette a hatását, a csizma ritmusa újra összeáll, és a zsoldos lépéseiben ott bujkál a megszokott könnyedség.
A szántóföldeken nem időznek sokáig. A reggeli levegő hűvös, a föld még nedves, a barázdák közt lassan felszálló pára elnyújtja az árnyékokat. Norhelt fütyörészni kezd, halkan, csak annyira, hogy saját magát szórakoztassa. A tekintete azonban nem alszik: fél szemmel az utat, fél szemmel a környéket méri. Nem szereti a meglepetéseket, főleg azokat nem, amelyeknek foga vagy acélja van.
Ahogy beérnek a kikötői erdőségbe, a világ megváltozik. A Vaserdő sudár fái az eget ostromolják, kérgük sötét és időtálló, mintha eleve hajók gerincének születtek volna. A sűrű aljnövényzet burjánzik, páfrányok és bokrok közt rejtett ösvények futnak, a levegőben gyanta és sós párák keverednek. Norhelt előhúzza a kezeit a zsebéből. A fütyörészés marad, a mosoly is, de a szeme élesebben jár. Figyeli a fatörzsek közét, a magasabb ágakat, az erdei ösvény szekérnyomát, ahol erdőkerülők is felbukkanhatnak bármikor. Tudja, hogy itt rend van, és azt fegyverrel is betartatják.
Időről időre Ravikra pillant. A nő ábrázata zárkózott, a léptei feszesek. Norheltben megmozdul az ismerős kérdés: vajon megint mit rontott el már megint? A válasz mindig ugyanaz, és most sem hagyja cserben. Semmit. Elvégre a modora kifogástalan. Legfeljebb az időjárás a hibás… vagy… A nő egész biztosan a vérzése előtt lehet... vagy után... vagy közben. Ki tudja. Reméli nem az utóbbi, mert az felettébb kellemetlenné teszi majd a Sellőházi látogatást. A gondolatnál elvigyorodik, és gyorsan el is engedi.
A fák között az ösvény Amon Ruadh felé kanyarodik, a kő egyre közelebb lopakodik a zöldhöz, a hegység oldala már sejlik. Norhelt lépést tart, könnyedén, figyelmesen. A mosolya nem kopik le, de a keze ösztönösen közelebb kerül a fegyverhez, amikor egy-egy elhagyott viskó körvonala bukkan fel a sűrűben.*
- Szép út lesz ez.
*Jegyzi meg végül félhangosan, inkább magának, mint bárki másnak, és vidáman folytatja az utat a kikötő felé.*
*Norhelt a nő határozott indulására csak szélesen elmosolyodik. A kezeit zsebre vágja, a vállai lazán gördülnek hátra, és szó nélkül a nyomába szegődik. A bokája még jelzi magát néha, tompa, makacs fájdalommal, de már messze nem az a tegnapi állapot, ami minden lépést külön kihívássá tett. A pihenő megtette a hatását, a csizma ritmusa újra összeáll, és a zsoldos lépéseiben ott bujkál a megszokott könnyedség.
A szántóföldeken nem időznek sokáig. A reggeli levegő hűvös, a föld még nedves, a barázdák közt lassan felszálló pára elnyújtja az árnyékokat. Norhelt fütyörészni kezd, halkan, csak annyira, hogy saját magát szórakoztassa. A tekintete azonban nem alszik: fél szemmel az utat, fél szemmel a környéket méri. Nem szereti a meglepetéseket, főleg azokat nem, amelyeknek foga vagy acélja van.
Ahogy beérnek a kikötői erdőségbe, a világ megváltozik. A Vaserdő sudár fái az eget ostromolják, kérgük sötét és időtálló, mintha eleve hajók gerincének születtek volna. A sűrű aljnövényzet burjánzik, páfrányok és bokrok közt rejtett ösvények futnak, a levegőben gyanta és sós párák keverednek. Norhelt előhúzza a kezeit a zsebéből. A fütyörészés marad, a mosoly is, de a szeme élesebben jár. Figyeli a fatörzsek közét, a magasabb ágakat, az erdei ösvény szekérnyomát, ahol erdőkerülők is felbukkanhatnak bármikor. Tudja, hogy itt rend van, és azt fegyverrel is betartatják.
Időről időre Ravikra pillant. A nő ábrázata zárkózott, a léptei feszesek. Norheltben megmozdul az ismerős kérdés: vajon megint mit rontott el már megint? A válasz mindig ugyanaz, és most sem hagyja cserben. Semmit. Elvégre a modora kifogástalan. Legfeljebb az időjárás a hibás… vagy… A nő egész biztosan a vérzése előtt lehet... vagy után... vagy közben. Ki tudja. Reméli nem az utóbbi, mert az felettébb kellemetlenné teszi majd a Sellőházi látogatást. A gondolatnál elvigyorodik, és gyorsan el is engedi.
A fák között az ösvény Amon Ruadh felé kanyarodik, a kő egyre közelebb lopakodik a zöldhöz, a hegység oldala már sejlik. Norhelt lépést tart, könnyedén, figyelmesen. A mosolya nem kopik le, de a keze ösztönösen közelebb kerül a fegyverhez, amikor egy-egy elhagyott viskó körvonala bukkan fel a sűrűben.*
- Szép út lesz ez.
*Jegyzi meg végül félhangosan, inkább magának, mint bárki másnak, és vidáman folytatja az utat a kikötő felé.*
1393. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2025-12-16 12:02:50
Üzenet elküldve: 2025-12-16 12:02:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 478
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 478
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
*Hamar végez a faradtságos munkával, bár ettől még igencsak fáradtságos volt, így indul visaza a szekerén a kikötői erdőségbe. Itt aztán megtörli homlokát a felgyűrt ingujjával, hogy aztán hamar a szántóföldek felé vegye az irányt. Reméli hamar sikerül Nestart megtalálnia és rendezni a mocskos anyagiakat, hogy aztán végre élvezhesse a jól megérdemelt pihenését. Át kell gondolnia sok dplgot, a mágiatanulás is egy ezek közül, bízik benne hogy a gőzben majd jönnek az elmés meglátások, hogy minek is kellene lennie a kővetkező lépésének.*
1392. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2025-12-15 23:16:11
Üzenet elküldve: 2025-12-15 23:16:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 478
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 478
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
*A jó öreg erdőség, régi barátja a tündérnek. Bár legtöbbször csak átutazik itt, most szán pár percet arra, hogy felidézze azt a bizonyos éjszakát, mikor a kikötőből indulva pucéron, részegen versenyt kellett futnia három sellővel, és aki elkapta a másikat kénytelen volt rögtön helyben egy fának dönteni. ~Micsoda idők voltak! Azóta is néha mintha szúrna a seggem, de hiába vakarom aztán mintha ott se lett volna. Lehet valami elmelenyomat, vagy mi a bánat. Egyszer majd kikúráltatom valami mágussal. ~*
1391. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2025-11-30 16:52:12
Üzenet elküldve: 2025-11-30 16:52:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*A szekér nagyot zökken, Myla arra riad, hogy a feje egy kemény zsáknak ütődik. Nem tudja mennyi ideig aludhatott, kissé ijedten pillant körbe. A kopár, végtelennek tűnő szántóföldeket már felváltotta az erdő.
Sohasem járt még télen errefelé, a Kikötői erdőség egészen más arcát mutatja ilyenkor. A magasra törő fák koronái mostanra lecsupaszodtak, a csontokra emlékeztető kopasz ágak egymásba kapaszkodnak a szürke ég alatt.
A szekér alatt tompán puffan a kemény, fagyott talaj, ahogy folytatják útjukat az erdei ösvényen a kikötő felé.*
Sohasem járt még télen errefelé, a Kikötői erdőség egészen más arcát mutatja ilyenkor. A magasra törő fák koronái mostanra lecsupaszodtak, a csontokra emlékeztető kopasz ágak egymásba kapaszkodnak a szürke ég alatt.
A szekér alatt tompán puffan a kemény, fagyott talaj, ahogy folytatják útjukat az erdei ösvényen a kikötő felé.*
1390. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2025-11-30 01:53:36
Üzenet elküldve: 2025-11-30 01:53:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
*Az erdőségben már egészen más hangulat uralkodik, mint a földeken ahonnan jobbára csak a csizmájára tapadt port hozza magával. ~Tényleg ideje lenne vennem egy lovat, ez a csizmám is kezd elkopni, érzem hogy vékonyabb a talpa, mint pár hattal ezelőtt. Ez vajon normális? Mért így készítik el őket? Talán el kellene kezdenem kifejleszteni egy varázscsizma varázslatot, hogy aztán mindig kényelmes, frissen kefélt, puha talpú csizmája legyen az embernek ha használja ezt a varázslatot! Igen, azt hiszem ez megoldaná minden problémák egyikét!~ Jót nevet a dolgon, ahogy igyekszik szedni a lábát.*
1389. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2025-10-31 18:15:11
Üzenet elküldve: 2025-10-31 18:15:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
* A terményeket szállító szekerek megállnak. A kísérők és a hajtók végre pihenhetnek. A hajókapitánya és a kereskedők tanakodnak egy sort, miközben sokak várakoznak, hogy mi is lesz. Amikor pedig az üzlet megkötettet, a rakodásra toborzottak elindulnak és a szekerek sokaságáról a hajó végtelen gyomrába hordja a rakományt. Ekkor engedik útra a kísérő fegyvereseket. Ekkor fejeződik be Markondenten munkája is.
A zsold nem túl sok, az erszénye szinte ki sem dagad. Viszont, az ifjú mégis elégedett. Végre elszabadult otthonról, távol került a végtelen gabona mezőktől. Melyek aranyszínű termései folyamatosan táplálják a város lakóit, vagy távolabbi helyek felé indulnak hajón, ahol hiánycikk a búza.
A legény immár nem csak egy szántóvető fia, hanem egy kardforgató, aki a jövőjét máshol képzeli el. Talán csatákban, vagy nemesek zsoldjában ezt majd a jövő dönti el. *
A zsold nem túl sok, az erszénye szinte ki sem dagad. Viszont, az ifjú mégis elégedett. Végre elszabadult otthonról, távol került a végtelen gabona mezőktől. Melyek aranyszínű termései folyamatosan táplálják a város lakóit, vagy távolabbi helyek felé indulnak hajón, ahol hiánycikk a búza.
A legény immár nem csak egy szántóvető fia, hanem egy kardforgató, aki a jövőjét máshol képzeli el. Talán csatákban, vagy nemesek zsoldjában ezt majd a jövő dönti el. *
1388. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2025-10-20 21:32:03
Üzenet elküldve: 2025-10-20 21:32:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
*Úton vissza az orkok tábora felé, már nagyon kezd tele lenni az összes töke a vándorlással. Nagyon reméli, hogy az út végén lesz némi nyugalom, legalább egy éjszakára egy tábortűz mellett. Nincsenek illúziói, hogy rendes szállás várja, amihez a városban úgy-ahogy szokott. Azért ott is előfordult nem egyszer, hogy valami sikátorban húzta meg magát, és tetves-bolhás pokróccal próbálta elkerülni a fagyhalált. Szóval bírja ő, ha kell. De ez a nap már elég hosszúra nyúlt, ő pedig nem gyakorlott abban, hogy erdőben vándoroljon, a pusztán meneteljen.*
1387. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2025-10-18 07:59:57
Üzenet elküldve: 2025-10-18 07:59:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Az erdő nyugalma az ő háborgó gondolataira is jó hatással van. Persze amíg nem ér ki a szántókra. Ott majd újra eszébe jutnak tettei, amit szívesen megismételne. Újra és újra. A kegyetlenség a vérében van, ehhez párosul a többi nép elleni haragja. A kirekesztés, erejük kihasználása. Tudja, ha az orkokat valahol szívesen fogadják, az vagy csapda, vagy pedig az erejére van szükségük. Az orkok erejével csak az óriások vetekedhetnek, senki más. A szétszéledt orkok gyakran összefutnak olyan személyekkel akik, még ha utálják is őket, azért az erejüket szívesen kihasználják. Aztán meg sikítoznak, hogy a fizetést elkerüljék. A természet hangjai megnyugtatják zabolátlan, pusztításra éhes lelkét.
~Miért vagyunk ilyenek?~
A természet vagy az istenek csúf tréfája volnának? Hogy csak pusztítást hozzanak?
~Nem.~
Az emberek ugyanolyan káoszt tudnak hozni, mint az orkok. Talán épp ez az amiért utálják őket. Mert erősebbek mint az emberek, szóval az összes népet összeszedik ellenül, hogy saját barbár mivoltukat leplezzék.*
~Miért vagyunk ilyenek?~
A természet vagy az istenek csúf tréfája volnának? Hogy csak pusztítást hozzanak?
~Nem.~
Az emberek ugyanolyan káoszt tudnak hozni, mint az orkok. Talán épp ez az amiért utálják őket. Mert erősebbek mint az emberek, szóval az összes népet összeszedik ellenül, hogy saját barbár mivoltukat leplezzék.*
1386. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2025-10-15 09:24:26
Üzenet elküldve: 2025-10-15 09:24:26
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Világítótoronyhoz//
*A közelgő fák látványa máris jobb kedvre deríti. Mindig is jobban szerette az erdőket, habár íjászként a fák takarása remek búvóhelyet biztosít az ellenfeleinek, ami miatt jobban kellene, hogy kedvelje azokat a helyeket, ahol tereptárgy mögé nem bújhat el a célpontja. Nem is ez miatt szereti az erdőket. Hanem a csend. A madarak, állatok motoszkálása, dallamai azok amiket szeret. Még egy nagy és félelmetes ork is kedvelheti a természet hangjait. Áhítattal bámulja a magasba törő fákat, amelyek a tengert járó hajók remek alapanyaga.*
-Vajon milyen íj készülhetne egy ilyen strapabíró fából?
*Kérdése nem költői. Tényleg érdekli. Azt persze tudja, hogy itt figyelik a rendet, szóval csak úgy fát nem tud kivágni. Meg íjat sem tud készíteni. Legalább is nem mesteri fegyvert.*
*A közelgő fák látványa máris jobb kedvre deríti. Mindig is jobban szerette az erdőket, habár íjászként a fák takarása remek búvóhelyet biztosít az ellenfeleinek, ami miatt jobban kellene, hogy kedvelje azokat a helyeket, ahol tereptárgy mögé nem bújhat el a célpontja. Nem is ez miatt szereti az erdőket. Hanem a csend. A madarak, állatok motoszkálása, dallamai azok amiket szeret. Még egy nagy és félelmetes ork is kedvelheti a természet hangjait. Áhítattal bámulja a magasba törő fákat, amelyek a tengert járó hajók remek alapanyaga.*
-Vajon milyen íj készülhetne egy ilyen strapabíró fából?
*Kérdése nem költői. Tényleg érdekli. Azt persze tudja, hogy itt figyelik a rendet, szóval csak úgy fát nem tud kivágni. Meg íjat sem tud készíteni. Legalább is nem mesteri fegyvert.*
1385. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2025-10-14 19:09:51
Üzenet elküldve: 2025-10-14 19:09:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//A Világítótoronyhoz//
*Továbbra is rendületlenül, bár magában egyre kelletlenebbül követi Akaaruush Twarshagwit a Kikötő felé. Nem is sejti, hogy a másik orknak miféle aggodalmai vannak. Igazából annyira leköti a menetelés miatt érzett bosszúság, hogy nem is gondol bele, hogy orkoknak most talán nem lenne tanácsos így flangálni a nyílt terepen.
Nagyon tudja értékelni viszont, hogy elérik az erdő szélét, és immáron árnyékosabb körülmények között trappolnak tovább. Töke tele volt már a hétágra sütő naptól. Jobban rá is járt a kulacsára, aztán meg meg kellett állnia, hogy levizeljen egy fát, aztán meg siethetett, hogy felzárkózzon Akaaruush-hoz.
Közben azon gondolkozik, hogy mit is tud ő a Kikötőről. Egyszer-kétszer már megfordult itt, amikor valamelyik artheniori bűnbanda feje idejött tárgyalni a Patkányokkal, és izomra volt szükség. Sose keveredett itt bajba, és sajnos sose volt alkalma körülnézni a Sellőházban sem. Na, azt a helyet szívesen feldúlná a maga módján, ha úgy alakulna, hogy az orkok új hazája a Kikötő területét is magában foglalná.*
*Továbbra is rendületlenül, bár magában egyre kelletlenebbül követi Akaaruush Twarshagwit a Kikötő felé. Nem is sejti, hogy a másik orknak miféle aggodalmai vannak. Igazából annyira leköti a menetelés miatt érzett bosszúság, hogy nem is gondol bele, hogy orkoknak most talán nem lenne tanácsos így flangálni a nyílt terepen.
Nagyon tudja értékelni viszont, hogy elérik az erdő szélét, és immáron árnyékosabb körülmények között trappolnak tovább. Töke tele volt már a hétágra sütő naptól. Jobban rá is járt a kulacsára, aztán meg meg kellett állnia, hogy levizeljen egy fát, aztán meg siethetett, hogy felzárkózzon Akaaruush-hoz.
Közben azon gondolkozik, hogy mit is tud ő a Kikötőről. Egyszer-kétszer már megfordult itt, amikor valamelyik artheniori bűnbanda feje idejött tárgyalni a Patkányokkal, és izomra volt szükség. Sose keveredett itt bajba, és sajnos sose volt alkalma körülnézni a Sellőházban sem. Na, azt a helyet szívesen feldúlná a maga módján, ha úgy alakulna, hogy az orkok új hazája a Kikötő területét is magában foglalná.*
1384. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2025-10-14 14:34:42
Üzenet elküldve: 2025-10-14 14:34:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Világítótoronyhoz//
*Bármennyire is siet, nem fog tudni még nappal visszafordulni. Amit nem is bán. Az éjszakában talán jobban el tud majd rejtőzni és még biztonságosabban eljutni az erődhöz. Közben azért jól körülnéz. Nem tudja, hogy pontosan merre is akar a légió menni, de ha ez lenne az irányuk, akkor ezt a helyet is felderíti. Az első alkalommal sokat nem tudtak meg, de most megpróbál minél pontosabban körülnézni. Sajnos nem mer letérni az útról, pont azért, hogy ne keltsen gyanakvást. Persze így sok értelme nincs az egésznek, de majd a Kikötőben többet tud csinálni, mint itt kint a szabadban.*
*Bármennyire is siet, nem fog tudni még nappal visszafordulni. Amit nem is bán. Az éjszakában talán jobban el tud majd rejtőzni és még biztonságosabban eljutni az erődhöz. Közben azért jól körülnéz. Nem tudja, hogy pontosan merre is akar a légió menni, de ha ez lenne az irányuk, akkor ezt a helyet is felderíti. Az első alkalommal sokat nem tudtak meg, de most megpróbál minél pontosabban körülnézni. Sajnos nem mer letérni az útról, pont azért, hogy ne keltsen gyanakvást. Persze így sok értelme nincs az egésznek, de majd a Kikötőben többet tud csinálni, mint itt kint a szabadban.*
1383. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2025-10-11 13:40:04
Üzenet elküldve: 2025-10-11 13:40:04
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 127
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 127
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
* Átlovagol a szántóföldeken, beér a kikötői erdőbe. Továbbra se áll meg, nem is lassít. Úgy megy, mintha üldöznék, pedig nem üldözi senki, csak a lelkiismerete. Azt viszont jó mélyen elnyomja. Új életet kezd, most már tényleg felnőtt, és tapasztalt kereskedő lett. Nem tud már újat tanulni, hát majd ő tanítja meg a kikötői bagázsnak, hogy mit jelent a gazdagság. *
1382. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2025-10-05 13:47:19
Üzenet elküldve: 2025-10-05 13:47:19
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Magában folytatja az útját. Talpa alatt hangosan reccsennek a kövek, majd ahogy az erdőségbe ér, lépéseit elnyomja a fű. Fák veszik körül, de tudja, hogy nincs egyedül. Mint ork, folyton vigyázni kell magára. Folyton rosszalló szemek kereszttüzében kellett élni, ezért is vált ilyen paranoiássá. Nem érzi magát biztonságban az emberek és más fajok között. Csak az orkok és óriások mellett. Az utóbbiak amúgy sem ártanak senkinek. Ezt irigyli bennük. A békés tudatlanság az ő legnagyobb erényük. Még eszes óriással nem találkozott, de boldogtalannal sem. Ezért meri ezt olyan biztosra állítani.*
1381. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2025-09-29 14:31:02
Üzenet elküldve: 2025-09-29 14:31:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Templom//
*Az elf szavaira bólogat. Nem is nagyon tud mást, a bőr megmunkálásához egyáltalán nem ért, de az elhangzottak alapján útitársa annál inkább. Abban is igaza van, hogy ha mást nem, az éjszakát segít didergés nélkül kibírni.*
- Ha már ajándék, és kézzel készítjük, nem adom el senkinek.
*Dörmögi maga elé kisfiúsan, talán az elf meg se hallja. A kezébe veszi az elébe nyújtott kést, és óvatosan egy szalagot hasít a bőrből. Ez tényleg az egyszerűbbik lépés volt, most jön a nehezebb. Nem valami tapasztalt a késsel, de látszólag töretlen koncentrációval igyekszik a szőrt eltűntetni, igyekezve, hogy magát a bőrt ne vékonyítsa el túlságosan. Halad ő, meg annyira nem is béna, csak nagyon lassú.
Egy kis idő múltán felmutatja művét; hullámos, recézett a felülete, látszik, hogy avatatlan kéz hámozta, ami nem volt képes ugyanazon mélységben kétszer is szőrt vágni, de ezen felül egész elfogadható munka. Ha nincs más hátra, odanyújtja Ishalának, aki remélhetőleg mutatja a következő lépést.*
*Az elf szavaira bólogat. Nem is nagyon tud mást, a bőr megmunkálásához egyáltalán nem ért, de az elhangzottak alapján útitársa annál inkább. Abban is igaza van, hogy ha mást nem, az éjszakát segít didergés nélkül kibírni.*
- Ha már ajándék, és kézzel készítjük, nem adom el senkinek.
*Dörmögi maga elé kisfiúsan, talán az elf meg se hallja. A kezébe veszi az elébe nyújtott kést, és óvatosan egy szalagot hasít a bőrből. Ez tényleg az egyszerűbbik lépés volt, most jön a nehezebb. Nem valami tapasztalt a késsel, de látszólag töretlen koncentrációval igyekszik a szőrt eltűntetni, igyekezve, hogy magát a bőrt ne vékonyítsa el túlságosan. Halad ő, meg annyira nem is béna, csak nagyon lassú.
Egy kis idő múltán felmutatja művét; hullámos, recézett a felülete, látszik, hogy avatatlan kéz hámozta, ami nem volt képes ugyanazon mélységben kétszer is szőrt vágni, de ezen felül egész elfogadható munka. Ha nincs más hátra, odanyújtja Ishalának, aki remélhetőleg mutatja a következő lépést.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1412-1431