//A Templom//
*Az elf szavaira bólogat. Nem is nagyon tud mást, a bőr megmunkálásához egyáltalán nem ért, de az elhangzottak alapján útitársa annál inkább. Abban is igaza van, hogy ha mást nem, az éjszakát segít didergés nélkül kibírni.*
- Ha már ajándék, és kézzel készítjük, nem adom el senkinek.
*Dörmögi maga elé kisfiúsan, talán az elf meg se hallja. A kezébe veszi az elébe nyújtott kést, és óvatosan egy szalagot hasít a bőrből. Ez tényleg az egyszerűbbik lépés volt, most jön a nehezebb. Nem valami tapasztalt a késsel, de látszólag töretlen koncentrációval igyekszik a szőrt eltűntetni, igyekezve, hogy magát a bőrt ne vékonyítsa el túlságosan. Halad ő, meg annyira nem is béna, csak nagyon lassú.
Egy kis idő múltán felmutatja művét; hullámos, recézett a felülete, látszik, hogy avatatlan kéz hámozta, ami nem volt képes ugyanazon mélységben kétszer is szőrt vágni, de ezen felül egész elfogadható munka. Ha nincs más hátra, odanyújtja Ishalának, aki remélhetőleg mutatja a következő lépést.*